Nem élvezem annyira az ilyen napokat, főleg, mert azzal, hogy a nagyobbak közé járok, sokkal több házit adnak nekem, mintha erre lenne szükségem. Inkább megnehezítik. Nem vagyok lemaradva és buta sem. Elég sokat gyakoroltam a saját tanáraimmal, többek közt Hannah nénivel is ahhoz, hogy ezt ne kelljen, most mégis külön írhatom le a szöveges feladatok alapján az átváltásokat. Ki olyan buta, hogy nem tudja, 180 perc hány óra? Vagy ha valaki 1 méter és 5 deciméter, az hány centi? Nem értem, hogy ez miért kéne nehéz legyen.
- Merlinke, ne ijesztgess - hívom fel a lány figyelmét, ahogy a kezéhez kaptam. HA nem figyelek, csúnyán meg tudom karmolni az embereket, kicsit talán direkt is. Nem szeretem, mikor csak úgy megtaperolnak. Persze Dorkát ismerem, de nem tudhattam, hogy ő jön. Nem mindig egyezik meg a szünetünk, furi az órarend. Mire felemeltem a fejem, már mesélte is, mit is vett észre, akkor én is a fiúk felé néztem, miközben a szépen letakarított és kiszáradt asztal és padok felé vettem az irányt. Felálltam az utóbbira, hogy a falapra csücsülve bámuljam a fiúkat.
- Igazából én megértem. Tudod a nagyok is ezt csinálják edzésen. Múltkor kint voltam anyával az egyik kviddicsesének az edzésén. Ők is lent gyakorolnak elsőre. Sokat futnak, meg képzeld, botokkal meg hulahoppkarikával is csinálnak dolgokat - meséltem el neki, miközben a kabim igazgattam. Nem húztam fel a cipzáromat, nem volt hideg szerencsére és a nénik se szóltak rám. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a tenyereimmel kitámasztva magam néztem körbe, mielőtt a barátnőmhöz fordultam volna.
- Én is szeretnék ilyenekre járni. Te mi leszel, ha majd a nagy suliba átkerülünk szerinted?
