Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kicsit megint úgy éreztem, hogy fenekestől felfordult az életem. Jó, itt vagyok legalább egy hónapja, a suliban éppen csak kezdek beilleszkedni, a tanárok és a szülők is kezdik elfogadni a létezésemet. Erre? Kiülök D-vitamint gyűjteni a térre és bumm. Westwood.
Aztán azóta a gondolataim megint egy kicsit más irányban járt, mint egész addig, olyan álmodozósban voltam. De kellett az idő, hogy feldolgozzam, ahelyett, hogy rögtön a nyakába varrnám magamat.
Ma ugyan órám csak egy volt, de délután kellett szakkört tartanom, így az időm azzal ment el a két elfoglaltság között, hogy befejeztem az amúgy félkész gipsz-állatkákat. Volt köztük cica, kutya, ecca ecca eccarvú, de madárka és még vidra is! Magamnak egy rókát csináltam, bármily meglepő is.
A hajam elhúzva az arcomból elkötöttem egy lilás-vöröses festett kendővel. Sötétkék, fehér pöttyös háremnadrágot húztam és hozzá a kedvenc pólóm, amire én csináltam a mintát. Szivárvány színű foltok voltak rajta, benne fehér hajszálvékony mandalák és egy béke szimbólumban szintén fehér maradt. Igazából elég sok időbe telt megcsinálni, de azóta is rengeteget hordtam.
Ugyan pár percet késtem, de csak ketten vártak a terem előtt és már nem is tűntek durcásnak, mikor a gipsz-állatkák előkerültek a táskámból, hálistennek ép és sértetlen állapotban.
Az idő sebesen nyargalt el mellettem, mint a szél, született egy kék kutyánk, fehér pöttyökkel, egy arany eccarvú, egy fekete-fehér foltos kotku - a kis realista -, illetve egy félig pink, félig barna vidra, amit Eszti azzal magyarázott, hogy őt éppen egy főzet színezi át. Szóval olyan gyönyörű, egyenletes átmenetet festettünk a kis állatka teste felénél, még kis alu-csillagot is kapott rá, mert szerintem nagyon ügyes volt.
Talán pár perc eltelt, mire észrevettem az érkezett nőt, megilletődve össze is préseltem az ajkaimat.
- Szép napot! Bocsánat csak... festék mindenütt - nevettem el magam kicsit, jobb kezemmel az előrelógó tincsek közé túrva, azt is színpalettává varázsolva egy pillanat alatt. El is kaptam a kezem nevetve, szerintem egy katasztrófa vagyok. - Hogy vagy? Mi jót olvasol?
A vállam felett hátra-hátra pillanthattam, de a lépéseim a nőhöz vezettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem zavarsz, már majdnem végeztünk, ügyesek, megállnak a maguk lábán. A sajátom már szárad, ők meg szólnak, ha valamiben még tanács, vagy segítség kell - mosolyodtam el szélesen, hátra-hátra pillantva a vállam felett, majd feltoltam magam a mellette lévő padra. Ez a hátránya annak, ha alacsony vagy. Mindehova úgy kell felmásznod. Mi az előnye? Akárhol lógálhatod a lábadat kedvedre.
- Nem hallottam róla jókat, a suliba azt mondták, hogy teljesen kontár az ember, aki írta.
Még le is biggyesztettem az ajkamat, nem értettem, hogy is engedhetnek olyasmit publikálni, amit olyan írt, aki még csak hozzá sem tud szagolni a témához. Közben az egyik kislány megmutatta, hogy ő bizony végzett, szóval elkezdi lelakkozni.
A pillantásom Eszti felé surrant, és elégedetten elmosolyodva bólintottam egy aprót. Láttam benne a lehetőséget, tényleg lelkes volt és még csak nem is teljesen fantáziátlan.
- Jajj nagyon, egy vidrát festett, ami éppen rózsaszínné transzformálódik. Kapott rá csillagot is - lógáltam a lábaimat elégedett mosollyal pillogva közben-közben a kislány felé. Apu is anno mindig örült nekem, mikor valamit sikerült úgy csinálnom, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedveltem őket, mind a ketten olyan lazák voltak.
- Jaj, hát... olyan... csodás, azt hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Találkoztam valakivel, aki egy időben nagyon fontos része volt az életemnek - vontam meg a vállamat, olyan lazán, miközben elfújtam az eperszőke, átszíneződött tincseket az arcomból. Lepillantottam a pólómra, majd csillogó szemekkel rá, kicsit meg is huzigálva az anyagot. - Tetszik? Szívesen csinálok neked is, ha gondolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Rókát... egy ideje hanyagoltam őket, valahogy nem töltöttek el túl sok pozitív érzéssel, de most... csak úgy éreztem, kell - mosolyodtam el kicsit, vonva egyet a vállamon. Jó, persze, szerettem csinálni, meg édes állatok voltak, de egyből eszembe jutott róluk, hogy a patrónusom is az, onnan meg egyenes út vezet addig, hogy milyen emlékkel is idézem azt meg. Túl sok a memento.
- Akkor miért van nálad? Ugye nem adtál érte pénzt? - kissé bizalmatlan pillantást vetettem a könyvre, hátha a gerincén ott van a könyvtárba való tartozását jelző címke, de egyelőre nem láttam belőle semmit, így csak grimaszoltam egy kicsit.
- Hát, ezt mondta, szóval azt hiszem, igen.
Legalábbis, a történet, amit előadott róla, arról szólt, hogy megitta a bájitalt és most szépen lassan teljesen rózsaszín lesz, egy-két óra leforgása alatt és hogy ő eközben örökítette meg.
Nem is vagyok benne biztos, hogy miért is szóltam Axelről, nem éreztem úgy, hogy biztosan Tatival kellett volna ezt megosztanom. De ha úgy vesszük, akárki is láthatott minket, mind a cukrászdában, mind az előkészítő előtt, így azt hiszem, hogy ez nem... akkora tragédia.
- Semmi nem változott, azt hiszem. Nyolc év és még mindig ugyanolyan gombóccá gyűrődik a gyomrom - nevettem el magam, felemelve a kezem és ökölbe szorítottam az ujjaim, hogy mutassam, mekkora kis csomó lesz az egészből.
Tényleg tetszett neki a pólóm, amire nagyon lelkesedtem, mert szeretem, mikor valami, amit én csináltam, másoknak is elnyeri a tetszését. Szerettem is csinálni, megnyugtatott és boldoggá tett, így azt hiszem, hogy szívesen megismételtem volna.
- Csak majd valamikor küldj Esztivel egy pólót, mert nem tudom a méretedet... gondolom hasonló lehet, mint nekem. De azért jobb szeretek biztosra menni. - Még bólintottam is rá kis mosollyal, a lábaimat hintáztatva a padon ülve. - Jövő héten cake pop-ot akarok velük csinálni, majd aláírod te is a papírt, amin összeszedem, ki és mire allergiás? Csak, nehogy legyen valami...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Azt hiszem, hogy amúgy is várható volt, hogy komolyabbnak számító feladatokat is kapok, ha már itt dolgozom. Szóval miután megtartottam a mugliismeretet, éppen elszállingóztam volna a dolgomra, de el lettem csippentve, hogy márpedig most kéne az asszisztenciám az ebédelésnél. Nem esett nehezemre, csak vontam egyet a vállamon, hogy hát, legyen úgy.
- Hm? Jaj, remélem nem. Mármint, hallottam, hogy az előző igibá aranyos volt, de ha kifognak valami rabszolgahajcsárt, az senkinek nem túl jó.
Persze, nincs baj a határozott férfiakkal, de azért mégis, valahogy jobban örültem volna, ha nem kell velük együtt dolgoznom.
- Bár igazából nekem mindegy, ameddig nem szabja meg, mit akar csináltatni a szakkörön - igazítottam meg Panka fonatát, mivel megkért rá, majd elhúztam a háta mögé, egy puszit nyomva az arcára, mielőtt még belelóg neki a levesbe. Emily közben kezet mosni kísérte a kissrácot, aki aztán nagy büszkén ült vissza a szíve választottja mellé, hát milyen aranyosak már ezek a pöttömök, nem?! Annyira szét tudtam volna szeretni az összeset is... deee nem, nem szabadott, helyette csak próbáltam határozottnak tűnni, egyelőre sok sikerrel.
- Imádom őket, annyira... édesek. Még a fiúk is - nevettem fel, Dory mellett ácsorogva, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Amúgy vagy nagyon kevés az ember, vagy kezdünk mi is bizalmat kapni. Még nem tudtam eldönteni. Szerinted? Tényleg, hogy megy a fotózás?
Azt hiszem, sok voltam? Talán nem nagyon, de egyszerre túl sok dolog jutott eszembe és ha nem mondom ki, akkor tuti elfelejtem legalább a felét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Remélem is, túl sok időt töltöttem el mostanság B vágányon az életemmel - grimaszoltam kicsit. Csak őszinte voltam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne a megfelelő vonal, amin halad az életem. De kicsit mintha ismét alakulni látszottak volna a dolgaim, ez pedig boldoggá tett, méghozzá felhőtlenül.
- Az jó, jól hangzik, néha én is szoktam ilyen szervezeteknél segíteni. Tavaly voltam kint pár nagyobb ilyen rendezvényen is, amin jótékony célokra ment a belépő ára, pár napot önkénteskedtem is, szeretem az ilyeneket. - Apám azt mondta anno, hogy túlzottan is érdekelnek az efféle elfoglaltságok és saját maga cipeli vissza a cuccaimat Amerikába, ha anyám meg meri engedni, hogy kimenjek fél évre házakat építeni egy harmadik világbeli országba.
- Szerintem rendben van ez így. Mármint, ha az ember örököl valamit a szüleitől.
Én mondjuk nem sok dolgot mondhattam a magaménak, legfeljebb apám jelleméből pár vonást és az arcából is, amit nem is nagyon haboztak a tudtomra adni. Mindenkiben volt valami porcelánfigurás a családban és ez a fotókon nagyon ki is ütközött. Noahról sose mondta volna meg senki, hogy kviddicses,ameddig nem volt válogatott. Magas, szálkás, a haja göndör és valahol félúton van az eperszőke és a tejfehér közt.
- Stresszivó? Ilyen is van? - kérdeztem meglehetősen meglepetten, mert nem hallottam még erről a fajta betegségtől. Mert ugye ez az, nem lehet azt mondani, hogy probléma, ez mentális betegség.
- Nem gond, nyugodtan küldd csak el, a többit én megoldom majd, amint lesz is rá ténylegesen időm - bólintottam párat elégedett mosollyal az arcomon. - Én is válogatós vagyok, nem különösebben szeretem a poliésztert.
Muszáj volt Tatinak szólnom a lapról is, mert tényleg fontos volt, hogy az allergiákra tekintettel legyek, mikor receptet keresek, meg mikor utána a dekorokkal is óvatosan bánjunk. Kicsit megnyugtató volt, ő volt a harmadik szülő, aki jelezte, hogy semmilyen shady dologra nem kell figyelni.
- Jaj, ügyelek majd rá, ha minden igaz, mindenkinek három lesz, meg egy, amit hazavisz - bólogattam apróbbakat, de ugye, odakint még üzletelhetnek meg csereberélhetnek, szóval nem tudom teljes mértékben befolyásolni az ügyek menetét. - Lehet, hogy nem lenne rossz.Korán jöttél amúgy kicsit. Szabadidő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Szerintem is. Mármint ez nem annyira nagy, hogy szükség legyen az ilyesmire.
Azaz, én így éreztem. De nem kellett velem egyetérteni, mondhatta volna bárki, hogy lökött tyúk vagyok és hogy a Shanes akkor lesz jó, ha valaki vasmarokkal tartja a szálakat. Ettől még nem lett volna igaz.
Közben inkább az előttem töpörgő kicsikre koncentráltam, eligazítva az útból a kislány hajfonatát, mert a világos tincsek igen hevesen kalimpáltak a lila leves felé, márpedig az nem lett volna a legjobb végkifejlet.
- Amúgy is vannak affinitásaim ezzel kapcsolatban, felettem ne álljon senki, csak akinek megengedem - nevettem el magam kicsit, mielőtt megingattam volna a fejemet. Inkább megigazítottam a szétcsúszni óhajtó copfomat, egy erősebb húzással. - Azt meg senki nem mondhatja meg, mennyi csillámot teszek rá! A zsarnokságnak is vannak fokozatai, ez az, ami már nem fér bele!
Doryval nagyon jól megértettük egymást, aminek nagyon örültem, mert elég kevés volt a közelben az ismerős. Sőt, ha nem vesszük Hannaht és Tudjukkit - ez de rettenetesen rossz -, akkor gyakorlatilag teljesen el voltam veszve. Aztán jött előbb a mellettem ácsorgó lány, majd Tati, hogy megmentsenek. Milyen rendesek, nem? A bizalom kérdés egy ideje nem tartozott a kedvenceim közé, így mások is nehezen bíztak csak meg bennem.
- Hát, lehet, hogy 50-50, már éppen bíznak bennünk annyira, hogy ránk merjék bízni őket és ne üzleteljenek Kyleal, hogy inkább ő jöjjön velük. Uh, igen? Milyenek? - néztem rá őszinte csodálkozástól csillogó pillantással. Szerettem a gyerekekkel lenni, kicsit jobban is, mint a korombeliekkel, nem jöttünk ki a legjobban. Viszont Emilyvel igen és próbáltam is minél több infót összegyűjtögetni a beszélgetéseinkből, arról, hogy milyen is ő, mit szeret és mi gondol. Érez. Anya szerint túl nyitott és "libsi" vagyok. Akkora baj ez?
- Nagyon jó látni az embernek saját magán a fejlődést. Én is így voltam a festéssel, bár kevésbé spontán és pillanatorientált, mint a fotózás. Igen? Egy időben gondolkoztam egy albumon, valakinek, aki fontos. Még alszom rá párat, de... lenne kedved segíteni? - tűrtem el egy tincsem kissé zavartan, mielőtt a pöttöm mellé ugrottam volna, éppen elkapva a poharát, mielőtt felborította volna. - Óvatosan, tücsök!
A kérdésre nagyot grimaszoltam, összeráncolva az orromat és nagyon fintorogtam a dologra. Mert hát, szerettem a szakkört is és az órákat is, plusz tudást tudtam megosztani a pötikkel, olyasmiről, ami érdekelt engem, de... hát.
- De, igazából, de. Az órán szigorúbban kell hozzáállni a dolgokhoz, mint a szakkörön és... hát én mindig az voltam, akit neveltek és nem az, aki nevel - nevettem el magam megint kicsit, aztán az ajkamba haraptam, mielőtt öntöttem volna még Limonádét Flórinak. - Amúgy megvagy? Olyan... halvány vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Felőlem lehetnek szigorúak, de akkor következetesen, ne olyan... szólok, mer' én a főnök vagyok stílusban - még a hangom is elmélyítettem, a kezeim a csípőmre vágtam és beejtettem a nyakam is, kicsit olyan voltam, mint egy dögkeselyű. Nem vágytam egy ilyen főnökre, még akkor sem, ha Hannah itt volt. Az a nő egy amazon, de komolyan, neki senki nem mondja meg, mit csináljon! Totál elveszett lennék az ő helyzetében...
- Most miva'? - nevettem el magam én is, széttárva a karjaim tanácstalanul. Ha egyszer kényes voltam az ilyesmire, akkor igen, ez meg olyan nagyon magas labda volt, ami szinte könyörgött érte, hogy lecsapjam. Nem mellesleg igen jó volt őt nevetni látni.
Kyle tényleg aranyos volt a sok kis mini mellett, az egyik kislány alig ért a térdéig, olyan nagyon meseszerű volt az egész jelenet, ahogy lehajolt érte, hogy kikisérje a mosdóba.
- Azon elfér? Még az én lábam is leérne róla! - csodálkoztam el, lepillantva sürgősen a tappancsaimra, amik nem arról voltak híresek, hogy olyan légies magasságokba emeltek volna. Mondhatjuk, hogy nem voltam különösebben egy modell alkat, asszem... De cserébe nagyon tudok szeretni és egy egész kókuszgolyó befér az arcomba, ezek elég nagy kvalitások!
- Nem esküdnék meg rá, de szerintem igen... mármint, ha a dolgozók nagy része nem hajlandó együtt dolgozni az új igazgatóval, az kinek jó? - értetlenkedtem kicsit, de ugye a törvények nem mindig logikusak, leginkább sehol sem. Mint a nők egyenjogúsága, meg nincs megkülönböztetés... aha. Sure thing, Alaptörvények.
- Olyasmi, igazából régen is akartam egy ilyet, nagyon sok... képem van közös emlékekkel és sosem jutottam el odáig, hogy tényleg albumba rendezve odaadjam neki... - vontam meg a vállamat, de aztán csak lelkes pillantással néztem a lányra, olyan hatalmas, csillogó szemekkel. Szerettem, mikor valaki hajlandó volt kreatív időtöltést kitalálni velem. - Jaj, nagyon jó lesz, hidd el, nem bánod meg! Hát... Nem tudom. Olyan marslakónak érzem magam néha.
Szükségesnek éreztem hozzátenni, mert mostanság rajta is látszott, hogy nem nagyon van helyén az önbizalma, én pedig éreztetni akartam vele, hogy én is csak máz vagyok ám, alatta sokkal kevesebb van, mint azt az ember hinné. Az eltűnésre biccentettem párat, az ajkamba harapva, majd visszapillantottam rá. Pontosan tudtam, milyen ez.
- Vannak helyzetek, mikor az ember azt érzi, hogy nincs rá megoldás... de van. Lesz ez még máshogy, hidd el!
Legalábbis, a saját példámból nagyon is így tűnt, akkor egy csődtömegnek éreztem magamat, most pedig egyetemre járok, van munkám és találkoztam... vele is. Ha akkor lelépek a dokkról, most nem beszélgetnénk itt.
- Tudod, hogy ez nem megoldás, ugye? De ha ki akarod próbálni... gyere el velem fotózni! Senkinek nem kell szólnunk róla, csak összerakod a cuccod és lelépünk. Te, meg én. - Azzal felé nyújtottam a kezemet egészen halvány mosollyal, hogy tudja, én itt vagyok. Nem ismertük egymást rég óta, de az idő relatív. Valaki lehet egészen rövid idő alatt szerves része az életednek. Ezt nálam senki nem tudja jobban. - Akármi van, számíthatsz rám, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ugyan, csajszi, túlzol - forgattam egy kicsit a szemem, mert tudom, hogy jól álltak dolgok, de azért nem vagyok egy echte bombázó, akinek tényleg minden passzol. Ahhoz nagyon sokat kellett volna még fejlődnöm. Mondjuk nem ártott volna egy új arc, ami kevésbé olyan, mintha egy kobold gyereke lennék.
- Még a végén, amilyen hercig megvárja, míg az egyik betölti a tizenhetet és elveszi. Manapság ki tudja! - tártam szét a karjaim, de a tekintetemet a kicsi Pankára szegeztem, mert nagyon gyanúsan tartogatta azt a tányért, nem esküdnék meg, hogy nem köt ki a leves nagy része a földön.
Amúgy a felnőtt lét bizonyos szempontból tényleg szívás volt, de nem a legnagyobb, amivel valaha dolgom volt. Persze, sokkal több a felelősség, de azért megvannak a maga pozitívumai, csak nem mindenki látja őket.
- Ne is mondd! Néha csak állok és az van a fejemben, hogy te jó ég, nem kéne erről megkérdezni egy felnőttet?! Aztán rájövök, hogy az én vagyok... - még az ajkaim is összepréseltem kiábrándultan, mert nem éreztem magam elég felelősnek a komoly döntések meghozatalára. Mint hogy Haägen Dazs vagy Grycan fagyi legyen... esetleg Ben & Jerry's.
- Tudom, hogy nem az. Soha nem is lesz az. De hidd el, megéri! - mosolyodtam el, próbáltam kicsit olyan motiválós lenni, még ha nem is voltam ebben soha a legjobb. Meg is fogta a kezemet, mire elmosolyodtam szélesen, finoman megszorongatva a kezét.
- Akár ma este is. Összepakolsz és eltűnünk - bólintottam helyeslően. Nekem megvolt erre a spontaneitásom és a hajlandóságom. Összepakolni és szó nélkül eltűnni... nos. Majdnem szó nélkül. - Panka, kiborul a leves!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?