Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marcell

*Nem számított társaságra, de ha már így alakult, akkor illemtudóan bemutatkozik, a név hallatán pedig visszakérdez, csak hogy biztos legyen, jól értette-e? Barátságosan vigyorog tovább a kapott válaszra, még bólint is hozzá. *
- Értem. Hát akkor... örülök, Marci. Amúgy remélem, nem vagy ideges vagy ilyesmi, mert nem harapok ám.*válaszolja, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy bár sose volt logopédusig fajuló gondja, de a mai napig képes dadogni egy kicsit, ha az édesanyja elég magas hangerővel szólítja meg és ráadásul a teljes nevén. Egyébként továbbra is furán ejti azt az a betűt, ami az anyanyelvében nem ismert hangzó, így a számára megszokott hosszú á hangnál ugyan valamivel rövidebb, majdhogynem palócos hangzású másik lesz az eredeti magánhangzó Marci nevében. Még tanulja a magyart, idő kell, mire megszokja a számára ismeretlen elemeit kiejteni meg leírni az új nyelvnek.*
- Értem. Szép is ez a hely, ami azt illeti. *jegyzi meg, és már neki is lát összeszedni a dolgait. Pillanatokon belül rendet tesz, kis helyre redukálva a hegedűnek szükséges teret, és még ő is leül a padra nemsokára, hiszen kiderült, hogy nem zavar. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von amolyan egye fene jelentéssel lazán és beleegyezően rábólint.*
- Még sose tanítottam senkit, de megpróbálhatjuk, ha nagyon szeretnél hegedülni tanulni. *jelenti ki. Pillanatnyilag fogalma sincs, honnan lesz hegedű Marcinak, például, de inkább azon jár az esze, hogy egyszer skálázni tanult, hangokat lefogni, meg hasonlókat és nem jut eszébe, mi volt a legelső gyakorlódarab. Megrázza a fejét kissé, csak úgy magának tudatosítva ezzel, hogy túl előre szaladt, és inkább átadja a hegedűt közelebbi szemlélődés céljából. Addig is ujjai között a vonóval térdére könyököl és fejét oldalra fordítva figyeli, hogyan néz Marci a hegedűre. Ez a lelkesedés tetszik neki, de most nincs ideje elmerülni tervek szövögetésében esetleges hegedűórákat illetően. A gitár említésére kihúzza magát és határozottan rázza meg a fejét.*
- Kinézetre kicsit, de egyébként nem igazán. *közli komoly arccal, és a hangja most annyira élesen cseng, hogy érezni rajta, nem szereti, ha a hegedűt a gitárhoz hasonlítják, mert az valami szörnyűség a szemében. Csak akkor enyhülnek meg a vonásai, amikor a húrokról esik szó. Marci végül is nem hibás azért, hogy őt gitárra emlékezteti a hegedűje, de majd mindjárt elmagyarázza, mi a különbség. Vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja és újra elvigyorodva belevág.*
- Igen, azok a húrok, csak ehhez van vonó, azzal szólaltatod meg és a hegedűnek csak négy van, míg a gitárnak hat... meg nincsenek érintői sem... itt a nyakán, látod? A gitár nyaka olyan, mintha kockás lenne, és így könnyebb tudni, hol kell lefogni a húrokat... meg aztán a hegedű hangja olyan, mint az énekhang és sokkal több gyakorlást igényel, de sokkal szebb is tud lenni... ühm... bocsánat, nagyon elmentem.* megvakarja zavartan a tarkóját, amikor észreveszi magát. Belemerült a különbség ecsetelésébe, mutogat is lelkesen beszéd közben, de itt most az érintőknél megáll, mert rájött, hogy nagyon eltért az eredeti témától. Inkább fogja a hegedűt, ha már arra kérik, játsszon és felkelve a padról kihúzza magát, ismételten bal vállának illesztve a hegedűt.*
- Van valami, amit esetleg nagyon szeretnél hallani?*szemöldökét kérdőn megemelve biztató vigyorral néz Marcira. Legyen ez most kívánságműsor, hátha van olyan darab, amit Marci szeretne hallani, ő meg el tudja játszani. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem kell túl sokat bambulnia a semmibe, sőt igazából alig tíz percet, ha várakozik a még szilárd talajon ücsörögve, amikor is jókora rikoltás csapja meg hallójáratát. A hang irányába kapja a fejét és rögtön egy engedelmes sikkantással nyugtázza Roli jelenlétét. Mára már megszokta a minisárkányt a Levitában, sőt a maga módján még aranyosnak is elkönyvelte, de azért továbbra sem nyúlkál hozzá, mert nem akar kéz nélkül maradni mondjuk. És igen, mostanra csak ilyen kis nyikkanásokkal jutalmazza, ha Roli meglepi a semmiből.
A kis sárkány üdvözlését követően maga a 180 cm körüli, páncél nélküli szőke herceg is becaplat a képbe vállán egyenest két seprűvel is. A kislány arca egyből felderül, majd ugyanolyan gyorsasággal sápad is el, ha még lehet fokozni amúgy is márványszerű bőrszínét. Megint eszébe jutott "csodás" első repülési kísérlete gyerekkorából. Hajajj, Palarn ezredes, ez nehéz lesz talán. Ő közben feltápászkodik ültéből, leporolja a fenekét és pont mire Yar odaér, készen is van a takarítási hadművelettel. A megjegyzésre elmosolyodik ő is, és hogy ez a kérdés ne legyen többé kérdés, szépen odalép Yaristához, felágaskodik lábujjhegyre és nyom egy puszit a fiú bal, illetve jobb arcféltekére.
-Szia. Egyelőre érd be ezzel fizetségül. Aztán, ha nem töröm ki ma a nyakam, csinálok neked fahéjas eredeti forrócsokit, ha nem veted meg.- bizony, az ő forrócsokijáért egyes férfiak (Axel) könyörögnek, úgy hogy nem kis dolgot ajánlott most fel Yarnak a seprű bérleti díjaként. Át is veszi a megőrzött, harcedzett seprűpéldányt, de látszik szegény kislányon, hogy abszolút nem egy seprűszakértő, mert olyan bizonytalan-ügyetlenül nézi, méregeti, hogy az mindenképpen mosolygásra adhat okot a komolyabb szakértők körében, mint amilyen Yar is.
-Hát szerintem nagyon az elejéről kezdheted. A reptan órákon még csak a kezembe se ugrott a seprűm, és egyetlen alkalom volt, amikor megültem egyet, de akkor öt méteres zuhanás után törött alsó lábszárcsonttal vitt anyám az ispotályba csontforrasztásra.- pislog fel elég velős összegezve eddigi repüléstani élményeit. Enyhén aggódó tekintettel rásandít a szöszire, mintha egy inkvizítor előtt állna legalább.
-Nem akarom... nem akarom, hogy esélyt se adjak a dolognak. Ha azt mondod a végén, hogy inkább ne próbálkozzak vele, leadom a reptant, de ha megtanulhatom, akkor inkább tényleg megpróbálnám. És valahogy szégyellek odamenni Markovits professzorhoz, hogy "Amúgy tanár úr, megjegyezném, hogy síkhülye vagyok a repüléshez és, csak azért vettem fel az óráját, mert mindent felvettem, és gondoltam, hátha mégis menni fog..." ... Azt hiszem, egy ilyen után elbúcsúzhatnék a reptan óráktól.- jegyzi meg enyhe fintorral az arcán. Egy tanár sem díjazza, ha a diákjai mellékes dologként kezelik a tárgyát- azaz az eddigi tapasztalatai ezt mutatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marcell

*Furán mond ő még minden számára szokatlan betűt, és hallatszik jócskán, hogy nem az anyanyelvén beszél, de igyekszik és lassan csak megszokja. Elvigyorodik Marci válaszára és megrázza a fejét.*
- Nem vagyok én a farkas, hogy embert egyek... meg aztán a csoki például sokkal finomabb. *válaszolja. Ő a maga részéről nagyon is szereti a csokit, főleg ha forró és úgy készül, ahogyan azt gyerekkorában Runa édesanyja készítette. Gyorsan összeszedi a dolgait, hogy legyen hely leülni, majd ha helyet foglalt ő is, szó esik a tanulásról. Örömmel tölti el, hogy Marcit ennyire érdekli a hegedű és szeretne megtanulni játszani. Még oda is adja a hegedűjét, meg lehet nézni közelebbről. A kapott rajz egyébként a kották tetejére került már, és neki is állna elmagyarázni, mit kell tudni alapvetően egy hegedűről, csak éppen a kisfiú megjegyzi, hogy olyan a hangszer, mint egy kis gitár. Azonnal megugrik az adrenalinszintje a kijelentéstől, és szép kis erőfeszítésbe kerül meggyőzni magát, hogy ez már nem a zeneiskola és ha Marci még életében nem tanult hegedülni, akkor nem is nagyon tudhatja, milyen sok jelentős különbség van a két hangszer között. Vesz egy nagy levegőt, és megrázza a fejét a bocsánatkérésre, sőt még el is mosolyodik a végére.*
- Semmi baj... ránézésre kicsit tényleg hasonlít, ebben igazad van... meg ugyanúgy húros hangszer. Tényleg nem mondtál semmi rosszat. *mondja végül már barátságos arckifejezéssel. Muszáj lesz félretennie, hogy ez nem a zeneiskola, ahol egymáshoz hangszereket nem szokás hasonlítani, hacsak nem sértegetni akarja egy kicsit az ember a másikat. Esetleges morgás helyett inkább megpróbálja elmagyarázni tömören, hogy mik a legjelentősebb különbségek hegedű és gitár között. Bólogat arra egyetértően, hogy Marcinak kezd világos lenni, miért más, és még nem is mondott semmit arról, hogy hogyan kell játszani rajta. Felkel közben, úgy egyszerűbb egy kicsit játszania, mint ülve, utóbbi ugyanis túl sok fészkelődést igényel, mire megtalálja a megfelelő szöget, súlypontot, tartást. Vállának illeszti a hegedűt és ha már rábízták a választást, akkor a legfelső kottát, éppen a Für Elise-t nekitámasztja a pad hátának, kihúzza magát és nekikezd. Pár perc csupán, amíg a végére ér, majd ismét leengedi a vonót.*
- Amúgy ha már gitárra emlékeztetett... mutatok valamit. Ezt úgy hívják, hogy pizzicato... ami tulajdonképpen pengetés... csak úgy működik, hogy... na hol van az Arab dal? *bal kezébe fogva a vonót is éppen áttúrja a kottákat szabad kezével, mire meglesz a keresett Bartók-kotta. Megcseréli az iméntivel és hamarosan kiderül az is, hogy gyakorlatban mi a pizzicato, amikor a vonó használata helyett bizonyos helyeken a húrokat pengetni kell. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Roli szokás szerint óvatosságra készteti, de úgy néz ki, ma nem kell azon gondolkodnia, mikor támad kedve a kissárkánynak pirított bacont csinálni belőle. Na nem mintha Rolit egy vérszomjas dögnek nézné, csak jobb félni, mint megijedni, és Yar valóban jól látja, neki aztán nem áll érdekében hősiességet vagy egyebet mímelni, csak hogy mondjuk bevágódjon a kviddicses fiúnál. Runától ez távol áll mindenféle szempontból. Semmi haszna nem származna abból, ha csúful megmondva benyalná magát Yarnál.
A seprűt hálás pillantással veszi át, no meg igyekszik „megfizetni” két puszival és később forrócsokival, melyre –mint kiderül- igenbizony van kereslet. Ezt örömmel nyugtázza, a megjegyzésre meg csak elvigyorodik elsőre, s utána fűz kommentárt hozzá.
-Már benne voltam, azaz megemlítve. A nagybátyámat interjúvolták, hogy meddig szándékszik még itt rostokolni ahelyett, hogy cikeszeket hajkurászna a magyar válogatottban. Néha az az érzésem, hogy visszatartom a kviddicstől, de hát szólna ő, ha így lenne... Te szólnál a helyében?- hirtelen felkapja a fejét és úgy vizslatja Yart melléfűzve ezt a semmiből jött és elég bensőséges kérdést. Mert azért valljuk be, nem pont puszipajtások, hanem szokványos az ismeretségük, és ez azért egyfajta mélyebb ismeretet feltételezne, mármint ennek a kérdésnek a megválaszolása, de Yar talán érti, hogy egy egyfajta általános vélemény foglalkoztatja most Hófehérkét.
-Na meg legfeljebb megjegyzik, hogy a vonzerőd nem kopott meg.- erre már nyelvet is nyújt és szépen hóna alá csapja a seprűt, csak hogy kezdjen magával valamit. Remélhetőleg Yar egyetlen pontját sem találja el az egyszerű mozdulatsorral. Közben ugye felvilágosítást ad csúfos helyzetéről a repülést illetően, s kissé be is húzza a nyakát Yar szigorúbbra váltó pillantása láttán.
-N-Nem... csak tényleg szeretnék adni még egy esélyt a dolognak. Hátha mégsem vagyok teljesen ostoba a repüléshez... tényleg, Yar.- úgy érzi, bizonygatnia kell, hogy nem akar semmi törvénybe ütkö... nahát de ez nem is volna törvénybe ütköző, ha pusztán egy ilyen alattomos indok miatt vette volna fel a tárgyat. Csupán Yar elkötelezettségét látva szinte megijedt tőle, hogy a fiú tán leteremtené, vagy nem tanítaná, ha mást mondana. De most sem hazudott (amúgy sem tud), ez igaz, hogy esélyt akar, de az is, hogy az összes tárgyat felvette. Áhh, bonyolult. A lényeg, hogy nincsenek hátsószándékai.
Szerencsére áttérnek a konkrét tanulásra, kezdetét veszi a kiképzése. Yar elég érthetően magyarázza a dolgot, még szemlélteti is. Persze az látszik rajta (mármint Runán), hogy szívesen maradna inkább a földön ebben a percben, semmint repkedjen a levegőben, de minél tovább nézi az időközben a fűbe fektetett alkalmi seprűjét, annál jobban eluralkodik rajta a kötelességtudat, hogy ezt meg kell tennie. Sóhajt hát egy mélyet, kinyújtja remegő, kicsiny ujjait a seprűnyél fölé és belevág a gyakorlatba, miután bólintott egy nagyot Yarista magyarázataira.
-Fel!- a hangja remeg, az ujjai szintén, arcára enyhe pír ül ki az idegességtől, s a seprű meg sem mozdul. Lehunyja szemeit, mert valami ilyesmire számított. A seprűk megérzik a bizonytalanságot, a kétségeket, így nem csoda, hogy a Nimbusz sem reagál rá. De nem adja fel ilyen könnyen- kinyitja ismét a szemeit és ezúttal összeráncolt homlokkal koncentrál a nyélre, csakis a nyélre, majd újból kiadja a parancsot ezúttal már több határozottsággal a hangjában.
-Fel!- a seprű van oly’ kedves, hogy ezúttal a másik oldalára fordul, mire leányzónk eltátja kissé a száját, hogy ez a jószág mégis mit csinál? Egy pillanatra gyanakodva rásandít Yarra, hogy vajon nem-e háztársa mozgatta el varázslattal a bűvös közlekedési eszközt, de szöszkénk láthatóan nem tett semmi kétségbe vonhatót.
Nos, harmadjára is nekiveselkedik: lélegzik két nagyon mélyet, igyekszik tisztára üríteni az elméjét. Mikor úgy érzi, ez többé-kevésbé sikerült, rápillant a seprűnyélre és megpróbálja elvizualizálni, amint a nyél beleröppen a tenyerébe. Kezét fölé tartja újból, közben pedig folyamatosan koncentrál újra és újra végigpörgetve lelki szemei előtt a jelenetsort, ahogy sikerrel végrehajtja a gyakorlatot.
-FEL!- ezt talán kicsit hangosabban mondta a kelleténél, de ebben az egyetlen szavában érződik az a nagyon erőteljes mellékzönge, hogy szinte könyörög a seprűnek, vonszolja magát az ő tenyerébe. S a Nimbusz csodák csodájára ezúttal hajlandó meghunyászkodni gyáva ideiglenes gazdája akarata előtt, s kissé remegve, de felreppen Runa hófehér ujjai közé hangyányit meg is lökve a mereven ácsorgó lányt.
Pár percig pislog előbb a seprűre, majd Yaristára, végül meg is mer szólalni az ámulattól halk hangon.
-Nahát... Belerepült.- komolyan, ki se nézte volna magából, hogy még odáig viszi, hogy egy seprű meghallgassa elharsogott kérését. Most valahogy teljesen büszke önmagára, már amennyire az ő szerény jellemével ez lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Részt vett a vacsorán, és úgy, ahogy volt, meg is bánta a dolgot. A sok diák emlékeztette rá, hogy mire vállalkozik a következő héttől, ami egy az egyben letörte minden lelkesedését. Nem kedvelte a diákokat, a tanítást pedig még annyira sem, ellenben úgy gondolta, hogy szükség van rá, hogy a fiatalabbak tisztában legyenek a vámpírok veszélyeivel. Ki tudja, egyszer még akár találkozhatnak is eggyel, és nem árt, ha felkészülten néznek szembe vele. Hallott róla, hogy az iskola diákjai között is vannak vérszívók, de feltételezte, hogy tőlük nem tartanak annyira a diákok, elvégre még fiatalok. Más, ha harchelyzetben találkozik valaki egy több száz éves egyeddel. Na ilyen helyzetekre kell tudniuk, hogyan is kell elpusztítani egy vámpírt. Ő nem tudta anno, kisgyermekként, édesapja pedig hiába volt varázsló, szintén áldozatul esett nekik. Ezért is vállalta a tantárgy oktatását, véleménye szerint meg kell előzni ezeket a "baleseteket".
A meglehetősen rövidre fogott vacsora után a nagyteremben igyekezett minél előbb kiszabadulni az iskola és tanulói, tanárai fogságából, erre a célra tökéletesnek bizonyult a szabad levegő. A szobájába nem tervezett visszamenni még legalább egy-két óra hosszáig, tudta, hogy az új tanerők hírére meglehetősen sokan leskelődnek a tanári szobák és irodák környékén. És ő ma este kerülni akarta a társaságot. Új volt neki a környezett, kellett valamennyi idő, hogy hozzászokjon a légkörhöz, és a rengeteg emberhez, akik a következő hónapokban majdnem mindig körbe fogják venni.
A kastélyból kilépve az erdő felé indul, tapasztalatból tudja, hogy a fák sűrűje egy olyan hely, ahol senki sem keresné, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy, akik hozzá hasonlóan igyekeznek kerülni a diákok társaságát, szintén erre kószálnak majd. Úgy gondolja azonban, hogy ez még mindig csak a kisebb rossz, szívesebben visel el egy-két tanulót, mint több százat, ahogy a nagyteremben tette. Már igencsak az erdő mélyéhez közeledve valamilyen fény kapja el a pillantását, majd kissé jobban megnézve ráébred, hogy egy faházból jön, egy pár száz éves fa vastag ágai közül. Tökéletes hely a rejtőzködésre.
- Zavarhatok? - kérdezi, miután felmászik a kis lépcsőn, és bent felfedezi a fiatal lányt. Majdnem száz évvel ezelőtt még igenis fontos volt a gyermekek nevelésében az illem, így ő is kapott néhány leckét a jó modorról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Amíg a lány - feltételezi, hogy diák - válaszára vár, belép a kis faházba, és becsukja maga mögött az ajtót. Nincs szüksége még több ember társaságára, nem akarja, hogy bárki meglássa, hogy itt van. Azaz itt vannak. Körbenéz a kis tákolmányban, és megállapítja, hogy a célnak éppen megfelelő a hely. Ide minden bizonnyal nem járnak túl sokan - tanulók, tanárok meg még annyira sem -, szóval számára éppen tökéletes. Sosem volt a híve a nagyszámú társaságnak, ő már egy-két emberrel együtt is éppen elég szociálisnak érezte a helyzetet, és véleménye szerint a nagyobb baráti, vagy akár ismerősi körökkel több baj volt, mint a két, esetleg három emberre szóló kapcsolatokkal.
Szétnézve a helyiségben különösen éles látásának köszönhetően szinte azonnal felfedezi a diákok kéznyomát, a véséseket a fában, és az egész hely lelakottságát. Hiába régi, hiába poros, az egész helynek van valami különleges hangulata, és ez a szellem lengi be az egészet. Valahogy vonzza az embert, a babzsákfotelek, az idő, ami meglátszik minden berendezési tárgyon, de még magán a faszerkezeten is, mindez jelenleg lényegtelen. Számára az egyetlen fontos dolog a csend és nyugalom volt,a mi itt honolt, valamint a távolsága az iskolától, és minden zajától, valamint kényelmetlenségétől.
Ahogy néhány lépéssel beljebb megy a faház egyetlen helyiségébe, eszébe sem jut leülni a babzsákfotelek egyikébe, inkább csak az egyik ablakhoz áll, ami a lánnyal ellentétes oldalon helyezkedik el. Nem akarja megzavarni abban, amit csinál, tudja, hogy ellenkező esetben ő sem vágyna rá, hogy egy idegen a nyakában csüngjön, mindössze két perces ismerkedés után. Na de aztán ő maga sosem volt az a kimondottan közvetlen típus.
- Nem a vérfarkasok a legveszedelmesebb lények - válaszolja ugyanolyan halkan a lány magyarázatára. Bár sokan rettegnek tőlük, és igen, veszélyesek tudnak lenni, de vannak náluk sokkal, de sokkal veszedelmesebbek is, főként egy varázslóiskola erdejében. Itt meg kell mutatni a tanulóknak, hogy mit várjanak az életben.
- Pedig pontosan ez volt a célom - Belegondolva, tényleg ezt akarta. Távolabb és távolabb kerülni az új környezetétől, amit kénytelen lesz rövid időn belül megszokni. Bár, ha belegondolt, maga az erdő, és a kastély környéke is hozzá tartozott, csak éppen a számára kellemesebb részéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szóba kerül Ádám is és végül is tőle is tanulhatott volna, de nem akarta, hogy megint a kviddicsre kelljen emlékeznie a férfinek, ha ezért jött el Budapestről, hogy pihentesse kicsit a sportot, így Yar volt a legkézenfekvőbb tanárjelöltje. És nem is fogja megbánni a dolgot, úgy érzi már most.
-Azt mondod? Hmmm... Talán hétvégén leülök vele eszmecserézni egyet. Hajj, azért hiányozni fog, ha visszamegy Budapestre.- csendesen beszél, de érződik a hangján, hogy kicsit letört már a gondolattól. Yarnak abban viszont igaza van, hogy nem lehet valakit önző módon megfosztani a kedvenc munkájától csak azért, mert szükség van rá- mintha. Úgy hogy lesz egy beszélgetése Ádámmal, ezt most el is döntötte. Megpróbálja meggyőzni, hogy menjen vissza a válogatotthoz.
-Bíííí, ha szégyellsz, akkor titokban találkozgatunk majd éjfélkor, mint a tolvajok. Csak aztán el ne kapjanak a prefektusok.- vonja meg a vállát nevetésre álló szájjal. Arra, hogy nem merné Yart megcsókolni, pislog egyet és csodaszépen elvörösödik, de ami viccesebb- és aggasztóbb-, elindul szivárogni a vér pici pöttyökben az orrából. Na, Yar, ezt te sem tudtad, mi? Ha Runa jóképű férfit lát, vérezni kezd az orra.
-Igaz... nem vagyok. Bocsi, csak egy perc.- megérezte, hogy csöpög az orra vére és most előhalász kutyafuttában egy zsebkendőt, hátrahajtja a fejét és jól erősen rányomja a papírszármazékot az orrára.
-De izgulj, ez szokásos. Ha jóképű fiút látok, ez törtédik.- közli a szőkével átformálva az m és n hangokat b és d-re . Yarnak nem kell aggódnia, mindjárt el fog múlni, ez tényleg szokványos dolog. És valóban, két perc múlva már nem pöttyöz az orra, le is meri venni a zsebkendőt, majd zsebébe gyömöszöli és sóhajt egyet. Kicsit foltos még a piszéje, de túléli igazán.
-Tényleg ne haragudj. Ez olyan megalázó, de... gyerekkorom óta ez van. Lassan tényleg ki kell égettetnem a hibás erem...- morogja kissé rosszkedvűen. Nem akarta volna, hogy Yarista lássa ezt a difijét, de ha már megtörtént, nem fog hazudni róla. Nem szokása valótlant állítani, csak, ha a körülmények olyanok és nagyon muszáj. Bár akkor sem biztos, hogy megtenné.
Inkább belevágnak a tanulás részébe, seprű a földön, Yar magyaráz, ő pedig figyel és kételkedik, meg vacillál. Az azért sokat dob a bátorságán, hogy Yar nagyon komolyan veszi az okítást. Biztos kezekben érzi magát és ez arra sarkallja, hogy mindent beleadjon. Elsőre és másodjára kudarcot vall, ám harmadjára megfeszített koncentrációval sikeresen a kezébe röpteti a seprűt, ami kicsit még meg is löki, bár ez lenne a legutolsó gondja- a lényeg, hogy a Nimbusz a mancsában kötött ki. Megkönnyebbülten tátja el kicsit a száját, hogy úristen, képes volt ezt véghez vinni, ez remek. Persze figyel Yar tanácsaira is és azonnal vésődik is be elméjébe, amit hall. Végül a pöckölés olvasztja fel a fura merev állapotából, hogy aztán egy mosoly terüljön szét bájos pofiján.
-Ne haragudj. Mindig annyira próbálok megfelelni és néha túlzásokba esek. Szóval... szóval csak lazán, oké.- megvárja, míg háztársa letelepszik és átmegy nézői státuszba, aztán lepakolja ismét a légi járgányt a fűbe és elkezdi a gyakorlást. Elsőre megint csak oldalra fordul a seprű, ám másodjára beleröppen a kezébe, igaz, megint erősebben a kelleténél, harmadjára és negyedjére is már repdes a nyél a helyére nagyobb vehemenciával, mint kellene, ötödjéra azonban vállon üti szerencsétlen lányt a túlzott akarása miatt.
-Semmi baj, tényleg. Ez nálam megszokott.- közli gyorsan, mielőtt Yar ugrana, hogy mi van, mije tört el. Szerencsére semmije, csak majd lila lesz a válla valamelyik körben.
Folytatja inkább a gyakorlást; ötnél elmaradt. Most sokkal inkább igyekszik ellazulni, és mikor szólítja a seprűt, ugyan elsőre nem történik semmi, de következő alkalommal teljesen simán a kezében landol a kis szépség, ő meg vigyorogni kezd, mint a tejbetök ettől.
-Látod? Látod, hogy megy ez?- mintha legalábbis Yar cáfolta volna ezt bármikor is. Persze nem ilyen értelemben mondja ő, csak lelkesedik. Na de még hátravan hat köre. Ebből kettőnél megint csak forog a seprű és egynél erősebben mászik a kezébe a kelleténél, de az utolsó három próbálkozásakor már teljesen simán fel tudja szólítani a Nimbuszt a kezébe.
-Megvolt a tízem.- jelenti készségesen, miközben megáll a leendő Viking előtt és immár félig kibomlott, csapzott hajzattal pislog le mosolyogva Yarra. Azért fél kézzel még dörzsöli a megütött vállát, de nem lesz nagy baja, max fájlalja pár napig a helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.