Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kissé nyirkos volt a pad, no meg hideg is, de most csak Noelkére koncentrált. Milyen képet mutatna az, ha egy síró babával köszöntené Zephyrinet? Szerencsére a kicsi zabálta a grimaszait, Jeremy pedig egyszerűen zabálta a kissrác kacagásár, meg ahogy az apró cipőivel rugdosta a lábait.
Zeph persze egyből azt tette amit akart, átvette a babát, és egy csókot nyomott Jeremy szájára. Egy kis ideig le volt még fagya majd úgy tette, mintha csak elbambult volna, zsebébe dugta kezeit, majd körülnézett.
- Szerinted mi nem veszélyes még számára? van ott az a hinta, amibe bele kell ülni... - találgatott, mert ezt bizony elfelejtette megkérdezni, miközben arról magyarázott Lexinek, hogy mennyire fog vigyázni. - Mit gondolt kishave, az tetszik? * állt közelebb Noelhez, majd rámutatott a játékra. Így rendkívül közel is kerülhetett a lányhoz, tökéletes. lassan végigsimított a lány hátán, nem találta a hajat, amire várt. Hát persze, levágatták.
- És, hogy tetszik az új frizura? Nehéz megszokni? - emelte fel szemöldökét, majd elvigyorodott. Közben lassan a hintához közeledtek. A földön lévő kavicsok néhány darabja összefagyott, így hangos roppanással váltak szét a lábuk alatt.
 megvárta, hogy a lány beletegye Noelt a korárba, vagy mibe, ő pedig a tartóoszlopoknak támaszkodott, és nézte, ahogy löki a kicsit.
- Szóval a szilveszter... - kissé zavartan körbepillantott, mintha bárki is hallhatná őket. - Remélem neked is annyira tetszett, mint nekem. - kissé kellemetlen érzés fogta el, majd beletúrt a hajába, és kínos vigyorral várta a reakciót.
Noel közben nagyon is élvezte a dolgot, apró kezecskéit egymásnak ütögette, ahogy előre-hátra haladt. Egy kis nyál is csikordult a nagy boldogságban, de ezért nem akarta megállítani a mókát. Csak mosolyogva figyelte kettejüket.
- Nagyon jól megy neked ez a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Túl sokat aggódsz.
Legyintem le gyorsan, hogy maradjon csöndben. Most minden figyelmemet a csöppségnek szentelem, ahogy ő is nekem. Azonnal belekapaszkodik a hajamba, de nem húzza meg, mint a legtöbb idegesítő kisgyerek. Utána áttér az arcomra, az apró keze végigjárja a szememet, az orromat és a számat de én türelmesen hagyom neki, majd játékosan odakapok, kacajt csalva ki belőle. Annyira édes volt, az első pillanatban elnyerte a szívemet és úgy tűnt, hogy én is az övét. Elindultam vele a hinta irányába s bár nem néztem hátra, tudtam jön utánunk, de egyáltalán nem zavart, sőt olyan természetesnek hatott, az is, ahogy hozzámért, nem volt erőltetett, nem akartam elhúzódni, pedig nem szerettem ha megérintenek, de jelen esetben nem zavart, félig visszafordultam felé, csakhogy megajándékozzam egy mosollyal.
- Nem. Ami azt illeti, könnyen megszoktam, bár...picit hiányzik a hosszú.
Majdnem derékig ért a hajam és tényleg hiányzott, de abban az őrült pillanatban az egész annyira magától értetődő volt, ő felajánlotta, én pedig nem tudtam neki nemet mondani, így volt haj, nincs haj. Tudtam, hogy bájitallal talán percek alatt vissza lehetett volna növeszteni, de a hajam eddig is magától nőtt, ráadásul tudtam, hogy tetszik, így hát marad. Óvatosan belepakoltam Noelt a hintába, majd megigazítottam rajta a kabátot, sapkát, sálat, kesztyűt, hogy ne fagyjon meg, majd nagyon picit meglöktem, picit hátrébb húzódva.
- Nem látszott, hogy mennyire élvezem?
Vonom fel az egyik szemöldökömet, miközben rápillantok, tudom pontosan, mire irányult a kérdés, ahogy a válaszom is. Halványan elmosolyodtam, miközben arra gondoltam, hogy hányszor köszöntem meg neki az estét, akkor és másnap is, ő pedig még ezek után is kételkedik? Nem tudtam, hogy ennyire bizonytalan is tud lenni, máskor annyira magabiztos volt, ez pedig valamiért engem is elbizonytalanított, talán valamit rosszul csinálok vele kapcsolatban.
- Ja, igen. Ő lesz az új pasim. Igaz Noel?
Fordulok a baba felé, miközben ismét meglököm a hintát és lopva gyorsan megcsikizem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kesztyűhiány ide vagy oda, felpezsdítettem a leányzót ezzel a hóember építés dologgal. Már huppan is le a padról, tettre készen. Derűsen pillantok utána, majd komótosan követem, szépen lehúzódva ültömből, utána lépve. Körbenézek, megfelelő helyet és hómennyiséget keresve az akcióhoz. Odasétálok végül a pad mögé, a fák közé. Lehajolok és felveszek egy nagy adag havat. Méretes kezeimmel összegyúrom, aztán visszateszem a fehér földre, ahol görgetni kezdem.
- Segítesz? - pillantok fel rá, előre omlott tincseim alól. Természetesen tök egyedül is képes volnék összeállítani a hóembert, dehát ennek pont a közös élmény a lényege. Egy rész ezért invitálom rögtön, másrészt meg hát ebben a fázisban nem kell, hogy Zeph keze túl sokáig érje a havat, hiszen csak gurítani kell, és várni, hogy egyre nagyobbra duzzadjon.
- A designt rád bíznám. - bólintok, ismét a lányra tekintve. Ez természetesen azt jelenti, hogy neki kéne összegyűjtenie olyan ágakat, köveket, amiket fel akar használni a művünkhöz. Kíváncsi vagyok, hagyományos formát választ-e, vagy valami egészen újszerű megközelítést. Három részből akarja majd? Vagy egybe legyen az egész? Legyen valami különleges formája? Azt mondta, nem csinált még ilyet. Nem ez az egyetlen dolog, amit velem tesz először. Azonban mint másban, a tapasztalat hiánya itt sem jelenti az ismeretek hiányát. Szóval várom az instrukciókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De... - lemondóan sóhajtott. Pedig ő csak vigyázni szeretne a szeme fényére. Vonakodva, de követi a lányt, akinek Noel épp letapogatja az arcát. Erős kis keze van, Jeremy orrát már egyszer megmozgatta alaposan. Persze ő jót szórakozott rajta, így kénytelen volt hagyni neki.
Semmi ellenvetés nem érkezett. Kissé össze volt zavarva a lányt illetően, ugyanis egyértelműen jó irányba mordult a kapcsolatuk szilveszter éjjelén, no de nem tudta, mennyire. Míg azon tűnődött hányadán is állnak, a baba bekerült a hintába, és lassan mozogni kezdett. A talpacskák fel le rugdostak a levegőben, Noel nagyon élvezte ezt.
- Néha kell egy kis frissítés, változás. Új ország, új szokások, új haj, új emberek... - természetesen magára célzott az utóbbiban, hátha kicsit közelebb jut a megoldáshoz. - Azért én meglepődtem ott, hogy mennyire jól sikerült. - vigyorgott rá, majd hátát a faoszlopnak támasztotta. Nem vette le... Nem tudta levenni a szemét a lányról, miközben várta a válaszát. Mikor megkata szinte hitetlenkedve nevetett fel, megforgatta a szemeit.
- Biztosra akartam menni, tudod. Nos, akkor nem voltál egyedül. - újra megjelent gyomrában az a kellemes érzés, ami minden egyes visszaemlékezésnél megjelent nála. Gyávának érezte magát, nagyon gyávának, és kiszolgáltatottnak. Most az egyszer nem akart lépni, mert valóban volt vesztenivalója, nem akarta ezt elszúrni. Villantott egy vakító mosolyt, majd lassan, kimérten odalépdelt a lányhoz.
- Valóban? - megállt közvetlenül az arca előtt, de azonnal Noel felé fordult, a tértére támaszkodott, és lehajolt hozzá. - Nem ezt beszéltük meg Haver! Azt hittem itt én fogok hódítani! - nevetés közben válla fölött hátrapillantott. - Van más is, akiről tudnom kéne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Vagyis te...
Vonom le az egyszerű következtetést a szavaiból. Átlátok a szitán, pontosan tudom, hogy mire megy ki a játék és most nem volt kedvem tettetni a buta, csinos lányt. Tudom mit akar, azt is tudom, hogy én mit akarok tőle, de jelenleg, nem tudom megadni azt, amire vágyik. Tudom, hogy ennél több kell neki, valami komoly, hiszen beszéltünk erről. Nem tudom pontosan, hogy hányadán állnak kettőnk között a dolgok, de egyelőre nem is szeretném tudni, csak élvezni azt, ami van. Olyan nagy kérés ez?
- Én szimplán csak féltem, hogy elrontják és egész este hülye fejjel kell majd rohangálnom, nem is értem, hogy hogy engedhettem meg.
Mondom kissé nyúzottan, miközben miközben rápillantok, majd visszafordítom a tekintetemet Noel felé. Már nem emlékszem, hogy hogy vett rá, de sikerült neki. Valójában én is meglepődtem, hogy jól áll, de az lepett meg a leginkább, hogy rá tudott venni, imádtam a hajamat, szerettem, hogy hosszú. Nevetve hagytam, hogy közel hajoljon, aztán automatikusan hátrébb léptem, helyet hagyva neki, hogy Noellel szórakozhasson. Túlzás nélkül mondhatom, hogy órákig eltudtam volna nézni, ahogy szórakozik vele.
- Te már megtetted, hagyd őt is érvényesülni.
Közelebb léptem és nevetve rátámaszkodtam Jeremy hátára, úgy néztem le Noelre. Aztán megkaptam a kérdést, ami egy pillanat alatt elbizonytalanított. Alig bírtam megállni, hogy ne fintorodjak el, az arcvonásaim egy pillanatra megkeményedtem, miközben összepréseltem a számat. Volt valaki, és ez a kérdés olyan volt, mintha ráérzett volna, mintha tudta volna már mielőtt egyáltalán rákérdezett. Az első gondolatom az volt, hogy hazudok neki, de ettől rosszul éreztem volna magamat, aztán rájöttem, hogy nincs rá szükség. Egyszerűen csak kifordítom a valóságot. Nincs más, aki iránt úgy érzek, mint ő, ez igaz, nincs még egy olyan mint ő. Majdnem felnyögök a megkönnyebbüléstől, de helyette inkább égnek emelem a tekintetemet és elmosolyodom.
- Itt lennék akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mivel nincs ötletem, hogy hogyan kellene hozzálátni, így követem Adamet és mindent leutánozok amit ő csinál, bár én nem vagyok ennyire ügyes és gyakorlott, de kárpótol érte a lelkesedésem, az ujjaim persze rögtön lefagynak, de most nem foglalkozom vele, inkább csak úszom az élményben. Csinálunk valami produktívat, ő és én, ketten. Ez azért meglepő, mert az idő nagy részében nem beszélgetünk, vagy épp összekülönbözünk. Érzem, hogy ma még vár ránk egy beszélgetés kellemetlenebb oldala, de igyekszem nem gondolni rá, hanem inkább kiélvezni azt, amíg egész jól megférünk egymás mellett.
- Design? Van többféle hóember?
Nem mintha képen még nem láttam volna őket, vagy a falu házainak kertjében, egyszerűen csak nem tudtam, hogy a hóemberrel kapcsolatban ez a szó egyáltalán releváns lehet. Azt hittem, van neki egy alja, egy közepe, és a feje. Magam elé tudtam képzelni, ennyire azért nem volt afrikai, a készítéséhez viszont egyáltalán nem értettem, se a dekorációhoz. Így inkább lerakom a hógolyót a hóba és lehajolva gurítani kezdem, türelmetlenül, hogy dagadni kezdjen. Ettől azonban nem szűnik meg a kettőnket körülvevő fura burok, ami egyre közelebb lök hozzá. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással, nem tudom mások hogy reagálnak a közelségére, de az biztos, hogy engem megőrjít. Mikor elmegyek mellette, a csípőmmel játékosan meglököm, majd mintha mi sem történt volna, folytatom a hóemberépítést, de nem felejtem el megajándékozni egy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elsorolom neki, miféle hóemberek lehetnek például és közben magam is meglepődöm, mennyire jártas vagyok ebben a témában, amiről pedig valószínűleg mindenki azt hinné, túl távol áll tőlem ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Ám nagyon úgy fest, nincs már olyan terület, amelyhez ne konyítanék valamennyit. Úgy hiszem, ez a megélt éveim számát tekintve talán koránt sem hangzik nagyképűnek. Volt időm, hogy magamra szedjek ezt-azt. Úgy igazából mindent.
Nem csak a remekművünk, de a hangulatunk is kiválóan alakul. Mikor Zeph játékosan meglök a csípőjével, aztán pedig rám mosolyog, derűsen csillogó szemekkel tekintek vissza rá, és egészen finoman odaszórom hozzá az éppen kezembe vett havat, olyan természetességgel, mintha ez az építés része lenne. Aztán szintén úgy folytatom a munkát, mintha mi sem történt volna.
A hóemberünk végül elkészül. Zeph még felteszi rá az utolsó kavicsgombot és voilá. Lesöpröm a kezemről a havat, aztán átkarolom a lány derekát, hogy együtt csodáljuk meg alkotásunkat egy lépés távolságból. Szerintem pompás lett. Kiváló dolgunk végeztével, úgy döntünk, egy kellemes, hóesésben elköltött sétával jutalmazzuk meg magunkat. Andalogva hagyjuk magunk mögött művünket és a teret...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Váradi Fanni

Tizennégy-tizenöt, nagy jóindulattal esetleg tizenhat éves lehet az előtte hóembertestet gyúró lányka, de hogy tíz perc alatt képes zavarba hozni őt, nos erre azontúl, hogy botrányosan irreális, képtelenség mit mondani. Konstantin megdöntött fejjel bámulja a pimasz kisdiákot, annak pálcafénnyel megvilágított vonalait, és az egyre kinézhetőbb alakot öltő munkáját. A lány hitetlenkedő kérdésére közel érzi magát ahhoz, hogy csak mint fiatalkorában édesanyja dorgálása alatt, úgy most is elszégyellje magát. Az elkerekedő pillantásra lesüti kékjeit, és teste is megmerevedik, mintha valóban rosszat tett volna.
- Hát izé - böki ki válaszul, és komolyan elgondolkodik azon, hogy ha következőnek éjjel kislányt talál a hóban, ahelyett, hogy megróná, inkább csak egyszerűen hazamegy. - Én... izé.
Magyarázatkeresés közben hevesen mozgatja jobbját, így a pálca végéből áradó stabil fény is össze-vissza világít, hol Fanni retináját égetve, hol a játszótér másik végére világítva rá. Végül úgy dönt, harmincévesen már igazán nem köteles hülye gyerekek hülye kérdéseire válaszolni, és egy fejcsóválást követően kiengedi ajkain a fáradt gőzt. Az, hogy valaki nem zabál havat, még nem jelent semmit. Bosszankodva sóhajt fel, akár egy hisztis nő, aki képtelen elszakadni a témától, és újra meg újra kitör belőle az elégedetlenkedés.
- Te csak építsed azt az embert, aztán haladjunk, mert lefagy a kezem - zsörtölődik továbbra is az egyébként elviselhető lánnyal, hangjából bugyuta sértettség hallható ki. Fanni gyúr, tapaszt, gurít, fáradhatatlanul küzd a hóval, de a férfi még akkor sem hajlandó hozzátenni munkájához, amikor az minden erejével nekifeszül a hatalmas gombócok egymásra rakásának. Csücsörítve figyeli a küzdelmet, pálcáját Fanni feje fölé tartva, majd kénytelen-kelletlen felel annak újabb érthetetlen gondolatára.
- Szóval tőle örökölted az elmebajt, mi? - mondja inkább, mintsem kérdezi, de hangjában már csak éppen, hogy érezni az előző kényelmetlenséget. - Bent éppen normálisnak tűnt. Gondolom az őrültséget otthon felejtette.
Utolsó szavaiban játékosság rejlik; hirtelen jövő haragja pont olyan gyorsan illan el, ahogyan előzőleg rátelepedett. Fannira vigyorog, és amikor az megosztja vele családi életük egy apró szeletét, elcsendesülve hallgatja a leány őszinte meglátásait.
- Ez így van - bólint egyetértőn. Ő is mindig tudta, hogy apja a legjobbat akarja nekik, de azzal is tisztában volt, hogy a férfinál a munkaszeretet meghaladta a normális határait. Mint ahogy nála is. - Ameddig esténként időt szakít rátok, és legalább heti három közös vacsorán részt vesz, szerintem nincs gond.
Náluk ez másként alakult, és ő tökéletesen megértette anyja döntéseit. Főként azután, hogy lázadó kamaszkorát elhagyva felnőttként tekintett vissza életükre. Fanni felmosolyog rá, s ő szelíden viszonozza a gesztust, de a diák következő kérdésére nyomban arcára is fagy a görbület. Család.
- Most költöztem a faluba - kezdi a kérdés könnyebben megválaszolható felével, majd egy zavart köhintés után megrázza fejét. - Ha feleségre, meg gyerkőcökre gondolsz, akkor nem rendelkezem egyikkel sem. De anyám meg apám még élnek. Tudod, nem vagyok az a családcentrikus típus.
Válaszát követőn elhalkul, ajkait egy pillanatra csüggedőn lebiggyeszti, vállait megvonja. Mostanában túl sokszor jön elő ez a téma, és hiába, egyre jobban zavarja a tény, hogy jövőre betölti a harmincat, és a gyűrűsujján még mindig csak szőr van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Mondjuk. - nevetett fel. A lány nem buta, igazi rellonos agyafúrt elméje van, ezt is imádta benne, a sok egyéb dolog mellett. De attól még, hogy ezt szereti benne, nem azt jelenti, hogy örül ennek a kurta válasznak. Semmi sem derült ki belőle. így ez a terv füstbe is ment.
- Nem tudtál ellenállni az én ajánlatomnak, nem emlékszel? Mellesleg nem kellett sokáig győzködni téged, pillanatok alatt rápörögtél a témára. - neki mindenhogy tetszett a lány haja, de úgy gondolta így egy új év elején változtathatna. Elég drasztikusra sikeredett, de az összképen csak dobott. Most is azt figyelte.
Zeph felnevetett, ami őt is erre késztette, így hajolt le a fiúhoz. Nem tudta volna leírni azt a meglepettséggel kevert... valami.
Még egy viccet is ellőtt Jeremy, de nem olyan hatása lett, mint amit várt.
A lány egy kis ideig nem válaszolt, és idegesen mentette ki magát a helyzetből. Ha valamihez értette, akkor ez ilyen dolgok felismeréséhez. De muszáj volt hinnie a lánynak, mert ezt is akarta hinni, tudni.
- Ez igaz. - mondta, miközben hátat fordított a nyáladzó, nevető babának, kiegyenesedett, majd megcsókolta a lányt. - Akkor nem is szeretném, hogy itt légy.
Ezzel lezártnak tekintette a témát, visszasétált a dermedt gumiszőnyegen az oszlopához.
- Szóval ebben a babázósdiban volt már tapasztalatod? Egyébként is, nem rémlik, hogy meséltünk volta erről egymásról. Milyen colt a családi karácsony? Én majd' megfagytam Londonban, de anya biztosított nekünk majdnem félóránként kötelező étkezést, szóval nem unatkoztam.
Tovább nézte, ahogy játszik Noellel, és egyre jobban tetszett ez az egész helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Aaronnek annyira jókedve kerekedik az alkoholtól, és a lány váratlan ajándékától, hogy neki már az sem számít, ha Elemérnek szólítják. Végül is nem mindegy? Akár lehetne Elemér is. Amúgy sincs teljesen tisztában a magyar névadási szokásokkal, fogalma sincs, hogy ez mennyire gyakori vagy éppen ritka elnevezésnek számít. Feltűnően vigyorogva figyeli a lány bénázását, eszébe nem jutna segíteni neki, vagy netán elkapni, amikor az majdnem letarolja a mellette elmenni igyekvő embert.
Aaronnek most keres a világ, tiszta lappal indul egy vadonatúj évben. Felajánlja, hogy hazakíséri a lányt, de az úgy tűnik nem kér belőle, szórakozna inkább, pedig talán egy ágy valóban jól jönne neki. De hát ha az ember emelkedett hangulatban van, addig akarja nyújtani a pillanatot, amíg csak lehet. Pedig az ilyesmiből általában nem sül ki semmi jó.
Mikor a lány megfogja a kezét, csak bólint egy aprót, és már indul is. Célja nincs messze, alig pár perce látta, de azért sietősre veszi a figurát, mert addig kéne odaérniük amíg még tart a tűzijátékozás. Sikerül is, bár Aaron nem biztos benne, hogy nem vezette néhányszor neki a lányt a szembejövőknek. Mindegy, túlélte.
Céljuk egy stand, ahol üvegárukat árulnak. Kicsiket, nagyokat, szögleteset, kereket, oválisat, kúp alakút... A funkcionalitásuk szerint is sokféle tárgy - váza, pohár, fülbevaló, salátástál, dísztárgy... - visszatükrözi a tűzijáték színeit, megsokszorozza látványukat, valósággal káprázik bele az ember szeme, ahogy nézi. Aaron elégedetten, büszkén néz a lányra, mintha ő találta volna fel az üveget és a kristályt. Ha a csaj hagyja, ujjait összefűzi az övével, majd lehajol hozzá, és a fülébe súgva elhívja a közeli szállóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pörgés-forgás, vidámság, hangzavar és örömkiáltások, melyek az éjfélt követően csak még nagyobb lendülettel borítják fel az éjszaka nyugalmát, zavarják fel csendes, sötét állóvizét, és forgatják az egészet egy nyüzsgő, színes kavalkáddá. Elmúlt az előző év, és már itt volt egy újabb, ezek voltak a 2015-ös Bogolyfalva első pillanatai, akárcsak a benne ünneplő tömegeké, köztük Ellával, aki boldogan kalimpálva intett búcsút az óévnek, és köszöntötte az újabbat, a legjobbakat várva tőle.
És az sem volt éppenséggel kevésbé örömteli, hogy belebotlott valakibe, akivel együtt örülhetett. Persze valójában a srác volt az, aki őbelé botlott, de ez igazán nem számított. Sem pedig a neve, mert Ella komolyan tartott tőle, hogy úgysem tudná megjegyezni most. Jó volt az Elemér.
És persze az éjfél volt a tetőpontja a szilveszternek, de ez nem jelentette, hogy ne folytatódna az este, a buli kifulladásig tart. Vagy rosszullétig, de Ella az előbbire épített.
És Elemér szépet ígért neki, előtte pedig táncolni hívta. Még szép, hogy nem fogja hagyni, hogy hazakísérje. Követte hát arra, amerre a fiú húzta, közben szökdécselt, forgolódott, kerülgette az embereket, és akinek nekiment, attól nevetve kért bocsánatot.
Aztán megálltak az ünneplők táncoló, hömpölygő tömege mellett, egy ragyogó kristályokat árusító stand mellett, melyet Ella elképzelni sem tudott, miért állíthattak fel, de olyan nagyon nem is akart ezen elmélkedni, csak csodálta a fényeket, színeket, és hagyta, hogy összefűződjenek ujjaik.
Ajkába harapott, mikor megérezte a füléhez hajoló srác meleg leheletét, szavaira pedig elnevette magát. Kicsit meg is görnyedt, aztán a másik felé fordult, és belekapaszkodott. Kavargott vele a világ, és egyszerre úgy érezte, ha elereszti őt, biztosan eltaknyol az utca kövén. Már megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A felfedezés nagyon fontos, vagyis Renée ezt gondolja. Pontosan ezért lavírozik most éppen 3 méter magasan a föld felett. Szeretné csodálni a kilátást, meg ilyesmiket, de nem igazán az a típus, aki megül a hátsó fertályán, és órákat elvan egyedül ücsörögve, az elé táruló látványt vizslatva. Na pont azért, amiért nem ilyen, ugrik rá szerencsétlen Kriszkó fejére. Még ő maga sem tudja, hogy mi volt a célja a mutatvánnyal, de hát hívta az ösztöne, menni kellett, nincs mese kérem! Önmagának mégis hogy parancsoljon az ember, ha egy szemnyi önuralma sincsen? Hát épp ez az, hogy sehogy. Nem is áll ellen az ugrás kísértésének, egyszerűen csak megteszi, hogy elrugaszkodik, a gravitáció meg elintézi a többit. 48 kiló is ugyanúgy zuhan, mint 120, csak kicsit lassabban. És kevésbé fáj, hogyha esetleg arcon csap. Mint például most az Eridonost.
Úgy tűnik, hogy szegény Krisz kevésbé díjazza az ugrást, mint Töki, de hát az élet ilyen. Nem akarhatja mindig mindenki ugyanazt. Eléggé morcosan pillantgat fel hősnőnk alól. Hát, biztosan nem szeret a földön hemperegni tök idegenekkel. Pedig milyen jó móka! Néhány kóbor szót kap csak el abból, amit szegény Krisztián magyaráz neki, aztán egyszerűen csak lemászik róla, mikor érzi, hogy fel akar ülni, utána meg teljesen értetlenül pislog rá még a fejét is enyhén oldalra billenti.
- Qué? - szakad ki belőle az egyetlen értelmes (vagy nem) kérdés, ami eszébe jut. Ezzel ad hangot azon vágyának, hogy módfelett hálás lenne Kriszkónak, hogyha spanyolra nem is, de legalább angolra lefordítaná a kívánalmát, mert ilyetén formájában bizony Töki agya nem képes befogadni azt. Ül egy darabig, aztán eszébe jut, hogyan tudná kicsit felvidítani morcos kis társaságát.
- Venga! - és ezzel az egyetlen felszólítással belekapaszkodik az Eridonos kezébe, hogy felrángathassa a földről. Nem olyan böhöm emberpéldány ez, hogy ne tudja feltépni szerencsétlent a helyéről. Amint sikerült a hadművelet, Kriszt nemes egyszerűséggel a fa törzséhez állítja, majd hátrál 4 lépést, és előveszi az övére erősített tokból a 4 nála maradt kést, amiken enyhén megcsillan a lombok között átszűrődő napfény. Ettől csak még bizarrabb és ijesztőbb csak a helyzet. Közli Krisztiánnal angolul, hogy ne mozduljon, majd egymás után, szép sorjában köré hajigálja az eszközeit. Kettő a két füle mellett landol, a másik kettő meg a két oldalán. Nincs nála az ötödik, pedig a slussz poén az lenne, ha még a feje búbjához is hajíthatna egyet, de ez most kimarad. Azért így is eléggé vagány lett a produkciója. Kérdés csak, hogy a srác mennyire értékeli majd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Krisztián


Mivel nem rég érkeztem meg a kastélyba, úgy döntöttem, hogy járok egyet a faluba. Még nem sűrűn jártam idelent, és habár megígértem az egyik friss ismerősömnek, hogy megmutatom neki a teázót, most kicsit elbizonytalanodtam, mert kétszer is rossz irányba fordultam és nem arra, amerre kellett volna. Az idő kezd elég hűvös lenni, a Nap már régen lement (ami persze tél lévén nem jelent túl kései időt), mégis az órámra pillantva látom, hogy már elmúlt 6 óra. Dideregve húzom összébb magamon vastag kabátomat, húzom jobban a fülemre a sapkámat és rakom a szám elé fehér sálamat. Megigazítom a táskámat az oldalamon, amiből néhány zacskó kandikál ki. Igen, az édességboltot is meglátogattam, hiszen be kell tankolni, kifogytam a készletekből. Fújok egyet, majd az egyik utcán indulok el visszafelé a kastélyhoz. Legalábbis azt hiszem, hogy visszafelé, egészen addig, amíg az út afféle zsákutcává nem változik. Zsákutcává, aminek a végén ott van a játszótér. Voltam már itt a bátyámmal, de nem sokat időztünk. Nagyok vagyunk már az itt lévő játékokhoz, úgyhogy csak lökött rajtam néhányat a hintán és már mentünk is tovább. Kellemes emlék, el is mosolyodom, és lassan a hintához sétálok, hogy leüljek rá. Felszisszenek, elég hideg, és csak egy farmer van rajtam, de legalább a lábujjaim nem fagytak le a bakancs és a vastag zokni miatt. A táskámat az ölembe fektetem és lassan lökni kezdem magam a hintával és elgondolkozom a tavalyi éven. Olyan távolinak tűnik, és mégis annyira közelinek, hiszen akkor még itt volt velem a bátyám. Akkor még ketten voltunk, és soha nem voltam egyedül...

Viselet: http://st.depositphotos.com/1735158/3061/i/950/depositphotos_30615935-woman-in-warm-clothing-winter-fashion.jpg

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Krisztián


Habár elég hűvös van mostanában, főleg esténként, ez engem nem nagyon zavar abban, hogy sétálgassak. Imádom a friss levegőt és egyszerűen nem tudok sokat ülni a szobában, kivéve persze, hogyha tanulok. Azt hiszem, hogy ezt a bátyámtól örököltem, hiszen vizsgaidőszakban ő is begubózott a szobájába és semmivel nem lehetett kicsalogatni onnan. Tavaly ezt én is megtapasztaltam, hiszen amikor már 3-4 napja nem látod a bátyádat SEHOL, akkor azért kicsit elkezdesz aggódni. Úgyhogy rátörtem egy forró csokival, aminek a segítségével szóra lehetett bírni és nem fulladt bele a jegyzeteibe. Persze nem tudom, hogy az előző hét évében is így csinálta-e, most záró vizsgája volt, ami azért elég kemény. Minden esetre hiányzik, hogy nincs itt és az, hogy vele fedezzem fel a kastély - és persze a falu - még ismeretlen részeit. Hagyott néhány megjegyzést, hogy mit kell feltétlenül megnéznem itt az iskolában, de még nem nagyon jutottam oda, és egyedül nem is olyan kellemes ez a felfedezés. A
A hinta lágyan nyikorog alattam és furcsa, de most a sötétben egyedül nem is kelt semmiféle rossz érzést bennem. Általában nem szoktam félni a sötétben, még nem történt velem semmiféle rossz dolog, úgyhogy úgy gondolom nincs mitől félnem és miért velem történne bármi is? Persze tudom, hogy ez elég rossz felfogás, de amíg nem tapasztalom meg, hogy mit is rejt a sötét, addig azt hiszem, hogy ilyen bátor leszek. Hah! Annyira a gondolataimba merülök, hogy a mellettem lévő hinta nyikorgására riadok fel. Ennyit arról, hogy nem félek a sötétben meg ilyesmi... Egy döbbent hang tör elő a torkomból, nem sikoltás, de valami afféle, ami jelzi, hogy bizony igencsak megijedtem a sráctól. Végigmérem és hamar megállapítom, hogy iskolatársam lehet, talán egy idős velem, vagy valami ilyesmi. Néz egy darabig, majd végül meg is szólal, bemutatkozva.
- Uhh, szia. Megijesztettél - jelentem ki, de aztán a döbbent, ijedt tekintetem eltűnik és kedvesség veszi át a helyét, majd egy apró mosoly is megjelenik az ajkamon.
- Isabella vagyok. Woodrow - mutatkozom be és teszem hozzá a vezetéknevemet is a kereszt nevemhez, mert hát ki tudja. Aztán kicsit oldalra döntött fejjel elmosolyodom:
- De hívj csak Bellának, vagy Bells-nek - teszem hozzá, hiszen ő is megmondta a becenevét, gondoltam én is tartozom neki ennyivel.
- A helyzet az, hogy... - kicsit beharapom a számat, majd zavartan elnevetem magam.
- ... eltévedtem. Már vissza akartam menni a kastélyba, csak aztán ide lyukadtam ki és gondoltam,kicsit nosztalgiázok. Már voltam itt egyszer, a bátyám mutatta ezt a helyet - mesélem, tőlem nem megszokott módon igen sokat. Végül ismét a srácra nézek.
- Te is diák vagy, ugye? Mármint itt tanulsz a Bagolykőben? - kicsit hülyének érzem a kérdést, de tény, hogy eléggé zavarban vagyok, és hogyha nem lenne sötét, Krisz látná a piros foltokat is az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Krisz


A hintában ücsörögve figyelem a srácot, aki odajött hozzám. Örülök a társaságnak, mindig is örültem, habár nem vagyok valami nyílt személyiség. Most azonban mégis jól jön egy társ a sötétben, aki nem is tűnik túl veszedelmesnek. Mint hamar kiderül, nem is lehetne az, ugyanis még csak nem régen érkezett az iskolába, elsős diákként, szóval nem tud valami sokat. Valamiért furcsa büszkeség önt el, hogy máris többet tudok, mint ő, pedig én is csak most kezdtem a másodévet, de én legalább már az első éves tárgyakat és varázslatokat olyan szinten űzöm, hogy átmentem a vizsgákon. Vagyis egész jól.
- Annyira azért nem kihalt, majd meglátod. Csak most hideg van, és késő is van - jegyzem meg, hiszen azért tavasszal, vagy ősszel, amikor már jobb az idő csak úgy hemzsegnek a diákok. De vélhetőleg ezt Krisz is meg fogja tapasztalni, hogyha majd tavasszal jön le ide. Természetesen bemutatkozunk egymásnak, ahogy illik, és eláruljuk egymásnak a becenevünket is. Nem nagyon szoktam elárulni, általában hagyom, hogy úgy szólítsanak az emberek, ahogy nekik kényelmes, de most Krisszel kivételt tettem. Kicsit ismét hintáztatom magam és azon gondolkozom, hogy lassan tényleg nem ártana visszamenni a kastélyba, mikor a srác elneveti magát. Döbbenten és értetlenül pislogok felé és felvonom az egyik szemöldökömet. Nem tudom, hogy mi lehetett olyan vicces, de remélem, hogy megosztja velem. És nem is kell csalódnom, ugyanis Krisz magyarázkodni kezd, hogy nem engem nevetett ki (ez persze eszembe sem jutott!), hanem egyszerűen humorosnak találja, hogy mindketten eltévedtünk. Kicsit elhúzom a számat, én ezt annyira nem tartom viccesnek, de azért varázsolok az ajkamra egy halovány mosolyt.
- Hát... Végül is jobb társaságban kóvályogni a faluban, mint egyedül, ez tény - mosolyodom el most már őszintén és belegondolva tényleg így van. A fiú megkér, hogy csináljak már valami fényt, így előkaparom a pálcámat a zsebemből és elmotyogok egy Lumos!-t, mire a pálcám végén megjelenik a kis fénygömb. Nem valami nagy, de arra tökéletes, hogy bevilágítsa azt a kört, amiben ücsörgünk, a hintákat és valamennyire még a játszótér bejáratához is el lehet látni.
- Pedig ha itt lenne a pálcád, akkor megtanítottalak volna erre. Nem egy bonyolult bűbáj, de ilyenkor jól jön. De ne aggódj, azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, amire majd szükséged lesz - biztatom és nyugtatom picit a fiút. Furcsán felnőttesnek és határozottnak hallom a hangomat, pedig még én is baromira fiatal vagyok a többi diákhoz képest és nem sok mindent tudok. Krisztián elmeséli, hogy eddig a mugli világban élt, amire kicsit elhúzom a számat.
- Oh, akkor nagyon sok újdonság fog téged itt érni. Az édesapádat pedig sajnálom - biggyesztem le a számat és kicsit be is harapom, mert nem tudom, hogy mit is kellene most mondanom.
- Én most vagyok másodéves, Navine-és. A bátyám is ide járt, ő tavaly végzett, Eridonos volt. Most az egyik angliai kviddicscsapatban terelő. Én majd gyógyító szeretnék lenni. De addig még van néhány évem - mosolyodom el és megvonom a vállamat. Valóban még előttem van minimum 4 év, de vélhetőleg én is maradok majd mestertanoncnak, ahogy a bátyám, úgyhogy akkor még 7. Ijesztő belegondolni, hogy még mennyi tanulás vár rám, de úgy érzem, hogy meg fogom tudni csinálni és hivatásos gyógyító leszek, hiszen ez az álmom.
- És milyen tárgyakat vettél fel? - dobok fel egy újabb témát, bár tény, hogy a srácot nem kell noszogatni, hogy meséljen magáról és ne haljon meg a beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Krisz


Természetesen nem szégyen az, hogy még fiatal az illető és nem nagyon tud semmit, pláne, hogyha a mugli világból jön. Nekem szerencsém volt, mert Caius miatt anya elég hamar megtudta, hogy apám varázsló, így engem már azért nagyjából varázsvilágban neveltek. A bátyámnak volt még néhány újdonság, nekem már közel sem annyi, bár a társaim, akik varázsvilágban éltek, tudnak még mutatni olyan dolgokat, amikre csak tátom a szám.
- Igen, már kezd későre járni, lehet, hogy jobb lenne ha mi is elindulnánk... - tanácstalanul nézek körbe és ismét kicsit beharapom az ajkamat.
- ... valamerre, hogy legalább mozgásban legyünk és ha elkapnak minket, akkor tudjunk arra hivatkozni, hogy tényleg eltévedtünk. Mert hát tényleg! Csak amíg itt ücsörgünk nem sok esélyünk van visszajutni a kastélyba - mosolyodom el. Valamiért, furcsa módon felvillanyoz ez az egész tilosban járkálás, habár még nincs feltétlen takarodó, gyanítom, hogy addig nem fogunk hazajutni. A kacsintást nem igazán tudom hova tenni, hogyha nem most ismerkedtünk volna meg, akkor akár flörtölésnek is vehetném, de egyelőre nem gondolkozom ilyesmin.
- Azért nem akarok idekint aludni. Hideg van ahhoz! - jelentem ki határozottan, szinte ellentmondást nem tűrő hangon. Valóban nem fogok idekint az utcán aludni, ha kell, akkor egész éjszaka sétálok és keresem a megfelelő utat. Mégsem lehet olyan nagy ez a falu, nemde?
- Maximum bekopogunk valahova és útbaigazítást kérünk. Egy csomó tanár lakik itt lent, sőt, néhány diák is - a mondat utolsó felénél kicsit elhúzom a számat, nem tudom Krisz ezt mennyire veszi észre. Fel nem tudom fogni miért jobb egyedül lakni egy házban, vagy éppen a szülőkkel, hogyha lakhatsz a kastélyban is a barátaiddal. Azért valamiféle nyugalommal tölt el, hogy a srác ennyire vigyori, így az én ajkam is egyre gyakrabban húzódik mosolyra. Megtudom, hogy a zöldek házába tartozik és meg is jegyzi, hogy oda a rosszak kerülnek. Erre csak elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.
- Minden házra van valamiféle sztereotípia, de nem feltétlen kell mindent elhinni. Nekem eddig nem tűnsz olyan rossznak és gonosznak, bár tény, hogyha Rellonossal találkozik az ember, akkor kicsit behúzza a nyakát. - vonom meg bocsánatkérően a vállamat.
- A bátyám mindig is odavolt ezért a sportért, de engem abszolút nem érdekel. Tehetségem sem lenne hozzá, ebben egészen biztos vagyok és veszélyesnek is tartom. - húzom el a számat. Emlékszem, hogy tavaly is végigizgultam a meccseket, amikor a bátyám játszott.
- Én felvettem a Bájitaltant, a Gyógynövénytant, Jóslástant, Rúnamágiát... - kezdem a felsorolást, majd zavartan mosolyogva elhallgatok.
- ...meg még néhány tárgyat. Kicsit zsúfolt az órarendem, de egyelőre nem bánom, mert mindegyik tárgy nagyon érdekel. Csak majd a vizsgaidőszakban felejthetek el enni, aludni meg ilyenek... - vonom meg a vállamat nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nagyon... élvezi a figyelmed, ahogy látom. Van talán kistestvéred, vagy csak úgy elvagy a kicsikkel?
Elégedettnek hangzó gügyögés az, ami leginkább elhagyja a kislányka ajkait, pedig egy-két szófoszlányt már ki tud adni hangilag, de ezt nem most csillogtatja meg. Kezecskéivel nyúl előre, amennyire a ruha engedi persze, a navinés felé, miközben Manda erőteljesen küzd vele, hogy ne ficánkolja ki magát Lili a karjaiból. Felemelő egy jelenet lehet, de az elmúlt hónapokban már egészen hozzászokott a dologhoz, még akkor is, ha a hozzáállása nem tükrözi mindig felhőtlen örömét az anyaság felé. Talán azért, mert ez az öröm még nem is került elő? Mindenesetre jól megvan a dologgal, Lilivel eszik egymás életét kicsit, de ez talán már természetes viszony anya és lánya között.
Ami pedig a környezetet illeti. Minden csupa dísz, csupa ünnep. Csupa karácsony. Már a fülén folyik ki az embernek minden illat, szó és ének, borzalmas. Jó semmi közösségi és nagy tömegeket megmozgató dologhoz nem áll pozitívabban - a kviddicset leszámítva, bár ott is minimálban tör előre eddig -, de ez kifejezetten ellenszenves neki, nem is rest hangot adni hozzá. A reakción meg csak elégedetten mosolyodik el, és inkább két teáért indul.
- Higgadt, békés, megfigyelő és elemző. - motyogja maga elé, még egy kézzel tartja a lányát, a másikban pedig a teát fogva fordul vissza a lány felé.
- A sárkányt a legtöbben szeretik, nincs ebben semmi furcsa. Én is szeretem, de azért az évek alatt kicsit bele lehet unni ebbe is.
Elvigyorodik a lányra nézve, aztán az italba kortyol óvatosan. Az évek... A legkevésbé sem merült fel benne soha egy pillanatra sem, hogy házat tévesztett volna, sőt, nem igazán van ház, ahol hosszútávon életben maradnának körülötte az emberek, vagyis nagyobb lelki károk nélkül megúsznák, így a helyes. Nem rossz ember ő, csak kell hozzá bőven lélekjelenlét, a rellonban meg nem volt ezzel gond, ott mindenki hagyja élni a másikat, minden különösebb zaklatás nélkül. Jó, a zsarolás más lapra tartozik, de ezt jobb is ha kikerüljük, mint házjellemzőt.
- Mióta jársz ide? Még nem igazán láttalak, pedig már pár éve koptatom a padot rellonosként, ráadásul egyszer a navinében is megfordultam futólag pár éve...
Máig nem tartja viccesnek, hogy azon a bizonyos április elsején navinés prefektust csináltak belőle, és hogy _köztük_ ébredt reggel. Mondjuk a navinéseknek ijesztőbb volt reggel Mandával összefutni a körletben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Krisz


Elmosolyodom, mikor Krisz kijelenti, hogy nincs még kedve menni. Kicsit oldalra hajtom a fejemet és bájosan mosolygok rá.
- Én is élvezem ezt az estét... - jegyzem meg és zavartan vállat is vonok.
- De sajnos a tanárokat, vagy prefektusokat ez nem nagyon fogja meghatni. Még soha nem voltam büntetőmunkán. Bár lehet egyszer vicces lenne kipróbálni - húzódik kicsit szélesebb mosolyra az ajkam. Nem is értem hogy is jött ez az egész, az biztos, hogy kezdek nyitottabbá válni és ezért a fiúért még egy büntetőmunkát is bevállalnék, pedig nem is ismerem. Csak azért, mert jól érzem magam vele. Érdekes...
- Mivel új fiú vagy, lehet annyira nem is feddnének meg érte, hiszen nem tudhattad, hogy van takarodó meg ilyesmi. Engem már inkább leszidnának érte, de még nem nagyon vontak le pontot miattam, úgyhogy ez szerintem belefér. Olyan kalandok, meg büntetések szoktak itt lenni, hogy el sem hiszed - vigyorodom el és megcsóválom a fejemet. Elég durva dolgokat lehet hallani a kastélyban, biztos vagyok benne, hogy hamarosan a srác is megtapasztalja. Eszembe jut, hogy micsoda hülyeség lenne pont tanárokhoz bekopogni, hiszen ők egyből meg is büntetnének minket. Ez eszembe sem jutott, és kicsit elszégyellem magam a butaságom miatt.
- Valóban, lehet, hogy a tanárok nem a legjobb ötlet... - vigyorodom el és megvonom a vállam.
- Hát nem tudom. Vannak néhányan, akik itt élnek a szüleikkel, vagy éppen egyedül egy házban. Én biztos nem költöznék le ide tök egyedül. Szerintem jó buli, hogy vannak szobatársaid és hogy együtt lehetsz a háztársaiddal. - vonom meg ismét a vállamat és fejtem ki a véleményemet.
- Nem igazán szeretek egyedül lenni. Nem nagyon szeretem a tömeget és a nyüzsgést, de egyedül sem szeretek lenni. Általában lent szoktam ücsörögni a klubhelyiségben, vagy a nagyteremben. Úgyhogy ha keresel, ott keress! - magyarázok egy kicsit, majd enyhén elpirulva, mosolyogva teszem hozzá az utolsó mondatrészt. Szóba kerül a kviddics is, amiről azért picit talán többet tudok, mint egy magamfajta lány, de csak a bátyám miatt. Úgy tűnik, hogy Krisz nagyon nincs képben a dolgokkal, így elhúzom a számat.
- Tényleg veszélyes. De majd meglátod és eldöntheted te magad. - biccentek egyet határozottan a fiú felé, hiszen tényleg rajta múlik. A tárgyakról beszélgetünk még egy picit, majd sóhajtok egyet, ahogy kiráz a hideg.
- Tényleg kezd hideg lenni. Gyere, menjünk! - állok fel a hintáról, magamhoz veszem a táskámat, és várakozóan nézek a srácra. Hogyha ő is feláll, akkor megindulunk az egyik kis utcán, és addig kanyargunk, amíg el nem érkezünk egy ismerős utcára.
- Oh, azt hiszem ezt már ismerem. Tudom, hol vagyunk! - kiáltok fel vidáman, talán kicsit túl hangosan is a sötét, csendes estéhez képest. Vigyorogva karolok bele a srácba és vezetem vissza őt a kastélyba, hogy ott végül elbúcsúzzunk és ki-ki siessen a saját hálóterme felé, mielőtt még elkapnának minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amanda Meggie Philips

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy kicsit felkúszik a szemöldöke a heves nemek hallatán, de amúgy nem mintha nagyon lenne hozzá köze mégis honnan húzta elő ezt a kedvességet a lánya felé, így annyiban is hagyja, így is bőven érdeklődőbb ma, mint máskor. Legtöbbször a nevükön kívül nem is tud meg sokat az emberekről mert eléggé távol tartja magát még társalgáskor is az ilyen információmorzsáktól, kinek és kije van, milyen ember, miket csinál, vagy miket nem és így tovább. Sóhajtva veszi tudomásul a mérgelődő gögicsélést, hogy nem viseli jól a baba, ahogy a feje felett beszélgetnek, de ezt gyorsan lerendezi a tartóján lógó cumi előkerülésével, amivel eljátszik kicsit a kislány, majd a szájába kerül nagy cuppogások kíséretében. Legalább valaki mára már kiismerkedte magát.
- Nem egy hosszú idő, de akkor egész jól bírtad az eddigi nyüzsgést. Volt olyan, aki két hónap után búcsút mondott az iskolának...
Hiába főleg rellonosokra jellemző ez az egész, de azért van ilyen példa. Ő maga is három tanév után indult neki egy kis változásnak, de csak visszafújta ide a szél. Valami vonzotta. Meg az ismerősök is persze, az a maréknyi ember. Nem jó dolog ilyenkor rádöbbenni, mennyi idő telt már el az életében, hogy úgy tudna nosztalgiázni, mint a nénikék a parkban maguk között, no meg, hogy a maréknyi ember, akiknek azt a belé szorult kevés bizalomadást előhozta magából többségben itt hagyták már. Kicsit megköszörüli a torkát, aztán fancsali arccal húzza el a száját. Erre a kis kirándulására nem emlékszik olyan szívesen azért.
- Pár éve április elsején ott ébredtem, a kastélyban valakik viccesnek gondolták a házak prefektusait cserélgetni, így a rellon "éléről" egyenesen az unikornisokhoz kerültem. Nem az én világom az a hely. Túl... baráti és kellemes.
Próbál szépen fogalmazni, de amiket tapasztalt leginkább a "sok" és "elkeserítően aranyos" jelzőkkel írná le. Nyilván a lány is ékes példája, hogy szerencsére nem minden navinés ennyire durva, de akkor is, ő jól megvan az irónia és élcelődés földjén a pincében. Hozzászokott ahhoz az éghajlathoz, a maga módján meg is szerette.
- Törekvés, küzdés jellemezhetne minket. Él bennünk a versenyszellem, mogorvák is vagyunk és néha megirigyelnék az eridonosok is a lobbanékonyságunkat, de minden házban van érdekes, meg kevésbé érdekes. Ez vele jár.
Egyszer, a volt házvezetőjüktől hallotta a "kreatív szabályszegő" megnevezést, ami szintén leírja az egész bandát, de ugye ez se olyan, amit sokat reklámoz az ember.
- Egyébként egyáltalán nem vagyunk csúnyák, sőt... - egy pillanatra még a haját is hátradobja, majd maga is csak elmosolyodik a dolgon. A hiúság viszont eléggé jellemzi egyik-másikat a házban, persze van mire... Rákacsint a lányra, aztán a maradék teát is megissza és egy közeli kukába hajítja a poharat.