Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Imádom a karácsonyt mióta csak emlékszem. Apuval közös program feldíszíteni a lakást, a fát, minden évben kicsit máshogy. Most is új fajta dísz után kutatok. No meg ajándék után a mamiéknak. Valószínűleg megint sütit kapnak majd tőlem, de szeretek körbejárni, hátha megakad valamin a szemem. Aztán ki nem hagynám a karácsonyi vásár hangulatát. A forralt bor illata, a csilingelő díszek hangja, a fenyővel és fényekkel díszített bódék. Varázslatos, mágiával megfűszerezve meg főleg. Ilyenkor még a hideg sem zavar, pláne mikor melegít a nagy zöld kabátom és színes sálam, sapkám, kesztyűm.
Szemeim egyik karácsonyi díszről a másikra ugrálnak, az embereket csak reflexből kerülgetem, utolsó pillanatban. Egyelőre könnyen mozgok, nem szereztem be még semmit a listámról. Arról a listáról amit sikeresen otthon felejtettem egyébként. De nem baj, tudom fejből is. Elvileg.
A hangszerbolt kirakatához tapadok először, csak bámészkodni, hátha kiszúrok valamit, ami megtetszik. Szeretnék kipróbálni egy új hangszert, valami különlegeset, de nem találtam még rá a megfelelőre. Talán valami ősi, ma már nem ismert darabot kéne keressek. Vagy valami megbűvölt hangszert.
Az azonban ismét bebizonyosodik, hogy nem figyelek eléggé magam köré. Gondolataimban elmerülve ütközöm valakinek, háttal, merthogy hátrálva szándékoztam távolodni a kirakat üvegétől. Az ütközés helyéhez, bal vállamhoz kapok rögtön, de pár pillanat alatt el is tűnik a fájdalom, így már bocsánatkérő mosollyal fordulok meg.
- Jajj semmi gond, én voltam figyelmetlen - hadarom, s csak ebben a pillanatban találkozik tekintetünk Zsombival. - Szia! - Hezitálás nélkül ölelgetem meg. Nem találkoztunk, mióta szakítottunk, idén még csak futólag láttam a folyosókon. - Hogy vagy? - Beszélni főleg nem beszéltünk, én közben megjártam Brazíliát, és nem hallottam felőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elégedetten bólogatok. Ha Zalán elmondja, akkor oké a dolog, de nem hiszem, hogy nekem kéne szétkürtölnöm ezt az információt. Bár, ha megtenném, változtatna valamin? Hm.
A visszakérdezésre hevesen bólogatok és nézem tovább a kirakatot. Nem tudom mit gondol, de mindenki biztos lehet abban, hogyha ki lenne mondva az, hogy "elengedte", akkor nemlegesen ráznám a fejemet. Nem engedtem el, sőt! De már mindegy, hiszen itt sétálnak, nekünk meg nem kellene még véletlenül sem lebukni. Azt nem tudom, hogy ma este hogy fogok találkozni Zalánnal és Korival anélkül, hogy ezt eltitkoljam, de legyen ez az este problémája.
A kirakat üvegben nézem végig, ahogy lassan haladnak és nagyon beszélgetnek. Ennek ellenére szorítom össze ajkaimat, nehogy felnevessek. Akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi áll a négy P-vel a kezében és végig tolja egy padlón valahol. Megköszörülöm a torkomat és Lafi mellett indulok meg.
- Nos... - húzom ki magam kicsit, ahogy igyekszek kitalálni valamit. - Mondhatni. Navin- levitás? Nem. Öm... - hogy lehetne levitás, amikor soha nem láttuk a körletben? Elfelejtem, hogy melyik házba járok! Hümmögök kicsit. - Szóval navinés és Ramóna a neve. Nagyon kedves lány - és akkor ennyiben is maradhatunk. Reményeim szerint. Maradjunk ennyiben légyszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Kilenc éves, neki még mindenki néni meg bácsi, aki legalább egy évtizeddel idősebb nála - válaszolja tényszerűen a döbbent reakcióra, magyarázatot adva arra, hogy Annától ez még teljességgel természetes és logikus. Még Albertet is bácsinak szólította, holott a fiú még éppen csak elmúlt huszonegy, a kicsit is idősebb rokonokról nem is beszélve. Előfordult, hogy hasonlóan döbbent pillantásokkal találkoztak, de tulajdonképpen nem olyan nehéz kijavítani és megértetni vele, hogy erre semmi szükség, ha valaki úgy akarja.
- Köszönöm - feleli, ha már Sebastian azt mondja, megnézi, megérkezett-e bármelyik könyv is azokból, amelyeket nem olyan rég Franciska kért és íratott fel itt egy bizonyos listára. Addig nem is tudta, hogy ilyesmit is lehet, hiszen ez a könyvesbolt kicsit másként működött, amikor még utoljára itt járt jó sok évvel ezelőtt.
- Nagyszerű - szorítkozik továbbra is egy szavas válaszokra egyelőre, ez mégiscsak egyszerűbb, mint bármi mást megfogalmazni és az igazság az, hogy a maga részéről, még ha nincs is az arcára írva, szintén kényelmetlenül érzi magát. Valamiért azt hitte egy egészen kicsit, hogy tíz év után talán mégiscsak semlegesebben tudnak egymáshoz viszonyulni, hiszen az rengeteg idő, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem minden esetben elég idő is ehhez. Szusszan egyet a gondolatra, miközben odakanyarítja az aláírását a papírra, ahová éppen kéri a másik, és tulajdonképpen már azon van, hogy ha semmi továbbira nincs szükség részéről, akkor fogja a könyveket és megy is dolgára, mert az akad bőven, de a másiknak most jut eszébe visszaugrani a korábbi kijelentéséhez.
- Grindelwald? - Úgy tűnik, rajta a sor, hogy megrökönyödjön. Nem tudja eldönteni, hogy ez most sértés akart-e lenni vagy sem. Ettől függetlenül mondjuk szíven üti, bár tény, hogy annak idején talán ő sem kezelte a legfényesebben az egész helyzetet. Kurtát szusszan, maga elé bámulva, ahogy ajkait vékony vonallá préseli össze egy pillanatra, de végül úgy dönt, nem mond inkább semmit. Vagy legalábbis szinte semmit.
- Mennem kell - közli rövidre fogva, és gyakorlatilag köszönés nélkül távozik a boltból. Szüksége van a friss levegőre, és még annál is inkább a talajra a lába alatt, hogy józan fejjel végig tudja gondolni, most valóban ő lett-e a történet főgonosza, és vajon mekkora hiba volt ez a látogatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Félsiker vagy teljes? Még nem tudja megítélni, de az, hogy Zalán hajlandó volt szóba állni vele, biztató jel. Számít még csípős megjegyzésekre, de semmiképp sem tervezi behúzni fülét-farkát, ugyanúgy vissza fogja kóstolgatni Zalánt puszta jófejségből. The bro code!
Azt tervezi, hogy a visszaúton még beugrik a csicsás gyertyákat meg fürdőbombákat áruló boltba, hogy meglepje Laylát (teljesen jó, hogy a nagynénje ellátta jó pár tippel, mire figyeljen egy kapcsolatban, hogy ne váljon taplóvá és elkényeztetett csicskává), de még mielőtt arrafelé kanyarodhatna teljesen, beúszik a látóterébe Kori. Ma úgy tűnik, kimaxolja a triumvirátus minden tagját.
- Heyyy, merre jártál, Kori? - Természetesen csöppet sem zavarja, hogy egy-két helybéli ránéz, de aztán mennek tovább a dolgukra, ő meg úgy lép oda Korihoz, mintha a világ legevidensebb dolga volna összefutni és megállni beszélgetni. Mert az is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

X Harámmersznézni X CHINCHILLA - Little Girl Gone X elveremasegged X Aladáranyomomban
X mindenpasihülye?!

Kornélt mocskosul kiosztotta, rosszul is érezte magát emiatt. Ha finomabb lett volna vele, talán nem lenne ekkora bűntudata és kevésbé lenne lehangolt. A fiú távozása után le kellett ugrania a boltba, vacsorára azt tervezte főz valamit magának és May-nek - természetesen lövése sem volt, mit. Egyelőre azt tervezte, hogy lemegy a boltba és ott eldönti a látott alapanyagok alapján.
Jó taktika? Tudom.
Mióta csak önmagára számíthatott, sokkal gyorsabb tempóban szokott hozzá a háztartás vezetéséhez - egyre jobbá vált benne. Nem ijedt meg pókhálók láttán, amíg azok nem akromantulákhoz tartoznak. Azt is megtanulta, hogy a fehéret és a színeset soha nem mossuk össze, különben... igen.
- Lafayette! - meglepetten kapta fel pillantását, hiszen akkor már a boltból hazafelé tartott. Mindent megvett addigra, amit akart és nem hitte, hogy belefut a levitásba.
- Boltba, megvettem a vacsihoz valókat. Ma én főzök! Találkoztál Zalánnal? - meg sem várta, azonnal rátért a lényegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Milyen házias vagy már. - Ő meg kíváncsiskodó, mint a rosseb, hát mindjárt beledugja az orrát Kori bevásárlásába érdeklődésében. Őt csak Layla szokta leküldeni a közértbe időről időre, ha elfelejtette a tejszínt vagy a sajtot, de alapvetően Lafayette-et még nevelni kell erre az "50/50-ben visszük a háztartást" szerepkörre.
- Hm? - Zalánnal? Hogy jön ő ide? - Őőőő... Aha? Most jövök tőle. Miért? - Az persze meg sem fordult a fejében, hogy Kornél a cukrászdából egyenest Korihoz ment volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

X Harámmersznézni X CHINCHILLA - Little Girl Gone X elveremasegged X Aladáranyomomban
X mindenpasihülye?!

- Muszáj, különben piszokban halok éhen - legyintett nevetve, tényleg... megasszonyosodott ebből a szempontból. Pedig egyelőre baromi messze állt a titulustól. Ha Aladár vagy más nem nyírja ki, még lehet belőle háziasszony. Sean Warren szavaival élve: milf.
Vajon az a fiú tudja a szó jelentését?
Kornélia hunyorogva nézett fel Lafayette-re, ajkai is elnyíltak kicsit. Abszolút nem értette annak értetlenségét.
- Te kérted el a címét messengeren! - fakadt ki mutogatva, szartyából pedig majdnem ki is esett a tojás.
- Nagyon fogsz haragudni, ha azt mondom... Tudom, mit tettél tavaly nyáron? - utalt itt magára a cukrászdás esetre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nagyon egyetért, végtelenül egyetért! Ha Layla nem szeretné annyira, amennyire, ő bizony odarohadna a párizsi lakásba, vagy egyszerűen visszaköltözne Michelle-ékhez, vagy végzésig itt dekkolna a Bagolykőben.
- Ja... JAAAAAA! - Szinte visszhangzik, ahogy a homlokára csap. Hát tényleg, ő buzerálta Korit, hogy adja meg Zalán címét. És igen, így, hogy a cukrászda is képbe kerül, kezdi kapiskálni, hogy valahogy a lány tudomást szerzett a történtek legalább egy részéről. Az ő hangvétele is megkomolyodik.
- Dehogy haragszok, inkább csak... jó szarul sikerült ez az egész. Igazából már majdnem felmentünk Kornéllal vissza a kastélyba, vagy na, tervben volt, de basszus Zalán pont akkor kellett elvitorlázzon azzal a lánnyal előttünk. - Int a fejével, hogy álljanak kicsit odébb, az egyik üzlet elé, hogy ne a forgalom közepén beszélgessenek.
- Odabent meg én nem gondoltam, hogy Zalán pont egy cukrászda közepén akar kényes témákat boncolgatni csak úgy. Úgy értem, most komolyan, én sem kezdem kiteregetni a családi szennyesem egy fagyi felett. - Noha ezen a ponton megtehetné, mert konkrétan mindenkinek van hozzáférése a médiához, hírekhez, és a Saint-Venant név sajnos túl gyakran bukkan fel mostanában ott.
- De fogjuk rá, hogy valamennyire megbeszéltük. Nem vágta a képembe az ajtót... mert elálltam az útját, lol. - Ezért Zalán taktikát váltott, és hatásos is volt, fuck him, yeah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

X Harámmersznézni X CHINCHILLA - Little Girl Gone X elveremasegged X Aladáranyomomban
X mindenpasihülye?!

Látványosan megforgatta Kornélia a szemeit, amint meghallotta Lafayette rácsodálkozását.
Végre egyről beszélünk.
- Nem tudok mindent. De azt hiszem, nekem ennyi elég is a dologból és szeretném, hogy tudd: Ez nem csak szarul sikerült. Kurvára szarul - a lány hangja is megkomolyodott addigra. Szemei pislogás nélkül mustrálták a levitás arcát, annak testtartását és reakcióit, szinte analizálta. Eleget téve az intésnek, fogta a kis vászonszatyrot és odébb galoppozott, ne zavarják a járókelőket cseverészésükkel.
- Lehet az volt neki a komfortos. Nem tudhatod. Nekem a sötét a komfortos. Kornél összepisili magát a sötétben, ez így működik - vonta meg vállait - Viszont... viszont amellett nem tudok elmenni, hogy ne mondjam el neked is: Csalódtam mindhármatokban. Nem csak benned és Kornélban, de Zalánban is. Nagyon sok mindent megértek és elfogadok, de egy barát után kémkedni vagy barát előtt olyasvalamit eltitkolni, ami az egész életed befolyásolja nagyon nem fasza. Lehet nem tudok segíteni, de támogatni és tartani benne a lelket igen - Kornélia valamivel nyugodtabb volt és kiegyensúlyozottabb. Nem akart egyébként sem üvöltözni az utcán indokolatlanul, a végén olyanok figyelmét is felkeltheti, akikét nem szeretné. Jelenleg ez a valaki Jeremy, múltkor nagyon ment közte és Zalán közt a fasz méregetés, nem szeretné, ha fogást találna barátján, pláne ne egy olyan problémába, amit még Korinak sem ő maga mondott el.
- Valamennyire? Az mit jelent? - kérdőn kúszott fel egyik szemöldöke homlokán hajtöveit megközelítve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Minden szóval egyre jobban előjön újfent a szégyenérzete. Utálja, hogy Korinak igaza van, ráadásul ez valami női sajátosság lehet, hogy úgy szidnak le, hogy még ironizálni sem lehet, mert már így is közel érzi magát a megsemmisüléshez.
- ... igazad van. És agyban tudom, hogy igazad van, de hát tudhattam volna, hogy túl komoly dolgokról is akar beszélni? Eszembe nem jutna ezt publikusan ecsetelni bárkinek is. De jogos, amit mondasz, hogy mindenkinek más a komfortos. - Igazán megfogadhatná, amit az előkészítősöknek szokott szajkózni: csak akkor hozzunk végső ítéletet, ha ismerünk minden körülményt, mert elhamarkodottan pálcát törni mások felett elég sok galibát okozhat.
- Azt jelenti, hogy nem átkozott meg, és nem jelentette ki, hogy többé látni sem akarja a fejem. Azt hiszem, egyszer még visszaadja az adjonistent a bro code szerint. - Egy kis hang a fejében azt súgja, Zalán legutolsó kérdéséről illik jó mélyen hallgatnia Kori, Kornél és úgy mindenki előtt most már, mert tényleg nem az ő dolga, hogyan alakul a srác életének ezen része.
- Akkor veled sem beszélt erről... csak Kornéllal. - Utólag belegondolva, logikus. Kornéllal évekig laktak egy hálókörletben, meredek lett volna öt-hat éven át a homályban tartani a legjobb barátot és lakótársat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

X Harámmersznézni X CHINCHILLA - Little Girl Gone X elveremasegged X Aladáranyomomban
X mindenpasihülye?!

- Még szép, hogy igazam van. Viszont ebben pedig neked. Nem tudhattad és most már szerintem neked is világos, Zalán miért csicska - halvány mosoly került az arcára, látta a fiú őszinte sajnálatát és ezzel be is bizonyította bűnösségét. Jó barát és jó haver volt Kori bárkinek, innentől nem akarta tovább szidalmazni vagy a témán lovagolni. Megértette, amit mondott és ez a lényeg.
- Bro code? Ez az a híres fiúkódex? Nem jövünk össze a haverod ex-csajával meg ilyenek? Én igazából akkor lepődtem volna meg, ha összeverekedtek - agya  a maradék lehetséges kimeneteleken gondolkodott. Bár... milyen lett volna, ha ezek éppen a Pramberger kellős közepén esnek egymás torkának vagy a Babona lépcsőházában? Esetleg Zalán kecójában? Végülis az utolsó lenne a legprivátabb és még csak nem is tűnne fel senkinek. "Újabb családon belüli erőszak, csak a negyedik a héten, pedig hétfő van".
- Nem - rázta meg fejét, hangulata pedig egy pillanat alatt váltott szórakozottról melankolikusra - Ami azt illeti, én ma tudtam meg mindent és szegény Kornélon csattant a haragom, pedig nem tehetett róla. Erről majd szeretnék Zalánnal beszélni. Csak félek, kibukik rátok még jobban, ha megtudja, hogy én is tudom tőletek. Nyilván okkal nem szólt róla, de ahhj! - rándult ökölbe a keze - Úgy fel tudnám pofozni, mert ekkora csicska! Annyi esze van, mint egy marék, döglött molylepkének! Itt vannak a barátai és nem kér a támogatásból! Nem, csak szenved magában! Legszívesebben Aladárral beleharaptatnék a seggébe! - fortyogott. Tulajdonképpen maga sem tudta mérges volt-e vagy sem. Kire és miért? Össze volt zavarodva és szégyellte tudatlanságát a témával kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De így kedveljük, nem igaz? Csicskán vagy sem... Nekem csak... hát kellemetlen volt hallani. Vágom, miért nem teregetné ki, ez nagyon magánügy, de attól még egy barom, hogy egy cukrászdában teregeti ki az ilyen dolgait. Legalább tenné olyan helyen, ahol senki más nem hallhatja meg, mint az, akinek el akarja mondani. - Úgy tűnik, ebben Korival egyetértenek, hogy önkénytelenül szerzett tudomást a jós aspektusról, meg abban is, hogy máskor fogja vissza az érdeklődését és tanuljon meg más privát dolgaiba nem belemászni.
- Pontosan, ponto- .... Összeverekedni milliószor könnyebb lett volna, mint az elutasításán átrágnom magam. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kiprovokálok egy jobbhorgost tőle. - Tényleg sokkal könnyebben kezelné a verekedést, mert az ösztönszintű dolog, és azonnal felszabadító. Persze a mai társadalomban az a divat, hogy az agresszió fúj, csak egy ponton túl már átszakad a gát és nincs visszaút, hahh.
- Fogd rám, eggyel több haragos nap már nem oszt, nem szoroz. - Sejtései szerint Zalánnal elég egyedien rendeznék le ezt a konfliktust is.
- Amúgy szerintem kér belőle, csak nem úgy, ahogy gondoljuk. Úgy értem... - "Van, akivel csak... simán azt akarom érezni kicsit, hogy normális vagyok." Na igen... - ... volt már olyan, hogy minél közelebb állt hozzád valaki, annál nehezebben beszéltél neki valamiről, mert közel álltatok? Érted... - Abszolút nem biztos, hogy Kori érti, de azért hátha. Mert tökre az a benyomása, hogy Zalánt a kapcsolatai közelsége tartja vissza tőle, hogy kitálaljon mindent egyben. Vagyis már csak tartotta, mert minden kitudódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

Dorka sétálni akart Bogolyfalván, aztán valahogy minden második boltba sikerült betévednie. Ez nem is jelent gondot, amennyiben a bolt kínálata érdekli is, a művészeti bolt azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, míg a húga minden ilyen helyet imád és folyton akad valami kreatív projektje a karitatív tevékenységei mellett. Némi alkudozást követően végül úgy dönt, türelmesen elácsorog kicsit a bolt előtt, amíg a húga felvásárolja az árukészlet felét legalább jó eséllyel, és addig is unottan forgatja egyelőre ujjain a gyűrűket vagy éppen megpiszkálja a karpereceit. Időről időre sóhajt is egyet, majd biccent néhány ismerősnek, esetleg ismeretlennek is, megnézegeti a körmeit, megállapítva, hogy a jövő heti manipedi alkalom már nagyon is időszerű lesz. A bolt kirakatára is rápillant, majd az órájára, aztán vissza, egyik lábáról a másikra helyezve a súlypontját, aztán vissza. Legalább egy könyvet igazán hozhatott volna. Vagy átmenetileg némi társaság is jó lenne, főleg, hogy negyedóra telt még csak el az óra szerint, mióta Dorka betette a lábát a boltba, és tapasztalatai szerint az ott tartózkodása harminc perc és három óra között bárhol elhelyezhető egy skálán. Attól függ, pontosan mit is árusít a bolt és mire van szüksége drága húgának. Megfordul a fejében azért, hogy majd hiányozni fog, ha végleg Hollandiába költözik, amint férjhez megy, de majd ha más nem, hát gyakran látogatják egymást. Egy újabb sóhajt hallat azért, füle mögé tűrve a haját is, megállapítva, hogy ezeket a várakozásokat a boltok előtt szívesen átengedi mégis bármikor Andreasnak, és ha valami jót talál Zoyában, akkor az az, hogy ilyesmi fel sem merül. Mindenki magában megy vásárolni, ami így éppen tökéletes. Biztosan kiugrana az ablakon, ha olyan helyen kellene ácsorognia, ahol Zoya a gonosz boszorkányos szereléseit vásárolni szokta. Vagy megrendelésre készülnének?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mostanában igazán zsúfoltak voltak a napjai, a közelgő kviddicsmeccs miatt sokkal többet edzett, még külön órákat, egyedül is töltött a pályán, hogy tökéletesítse a repülési technikáját. Emellett a kondiba is lejárt, hogy ott vezesse le a stresszt, emellett pedig apuka lett, kétszeresen. Igaz, csak kis görényekről volt szó, az állatkák azért igényelték a láthatást, meg persze Dominik is. És ha ez nem volna elég, fogadásból még zumba órákra is járt, és besegített a barátainak. Most is épp Nixet segítette ki, akinek túl sok dolga akadt, így helyette ugrott le a művészbolthoz, hogy összevásároljon néhány kelléket egy listáról, amire a lánynak szüksége volt.
Kisétálva az üzletből, kezében a nagy csomaggal, másikban a blokkal épp azt vizslatta, hogy valóban megvásárolt-e mindent, s hogy ugyan miért is volt olyan rohadt drága az a festék. Mintha egy duplikáció is lett volna azon a számlán, ezt nézegetve majdnem neki sétált egy ott ácsorgó alaknak.
- Elnézést - így illik, ha már majdnem fellökte, de csak ekkor tűnt fel neki, hogy Bánffy Albert várakozik ott. Dominik egy kicsit el is komorult, mert legutóbb nagyon csúnyán váltak el egymástól, és azóta történtek olyan dolgok is, melyek mély sebet ejtettek a lelkén.
- Szia Albert - végül mégis csak ráköszönt és még a kezét is nyújtotta egy kézfogásra, mert nem volt ám bunkó, hogy úgy tegyen, nem ismeri Zsolna nagybátyját. - Ide vársz? - bökött a művészeti bolt irányába, mert odabent bizony elég nagy sor állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

A nem annyira lelkes ácsorgás közepette éppen észrevesz egy kósza hajszálat a sötétkék talárján, s amíg azzal van elfoglalva, hogy megszabaduljon tőle, valaki majdnem fellöki. Mély levegőt vesz kihúzva magát közben, sőt még az orrát is magasabbra emeli szó szerint is egy pillanatra, és összeszorítja a fogait, mielőtt még megkérdezné a kedves illetőt, hogy mégis mi a gond, nem lát a szemétől? Előbb kér azonban a másik elnézést, amit végül kimért biccentéssel vesz tudomásul. Máris azon igyekszik, hogy kisimítsa a talárját, mielőtt még az anyagon megülnének a ráncok. Milyen rémes dolog lenne már az. Reméli, ez nem fordul elő újra, hiszen mégiscsak elég feltűnő jelenség szokott lenni, még ha most a mélykék talár meglepően átlagos választásnak is mondható. Dorka kedvéért hajlandó néha ilyesmire, amennyiben a húga nem óhajt minden morzsányi figyelmet. Nem nézi meg különösebben, ki volt a galád illető, aki képtelen volt észrevenni egy pár centi híján majdnem két méteres valakit, bár lehet, hogy ennyi erővel a mögötte álló utcai lámpának is ugyanígy nekisétált volna és elnézést is kér. Mennyire figyelmetlenek az emberek. Az illető azonban ahelyett, hogy tovább sétálna, nevén szólítva köszön, meglepetésére és megrökönyödésére egyszerre. Mi van itt mindenkivel, hogy annyira ragaszkodnak a neve anyakönyvezett változatához, hiába mondogatja, hogy sokkal többre tartja, ha Bercinek szólítják. Kissé megemeli a szemöldökét rosszallóan, miközben a hang irányába néz, abbahagyva a talárjával való szöszölést.
- Nahát, Dominik. Milyen kicsi ez a falu. Üdv neked is - köszön vissza, akkor már a maga részéről ragaszkodva a másik pont annyira hivatalos nevéhez. Egészen színpadias sóhajjal reagál aztán a kérdésre, bepillantva a kirakat ablakán, de még nem látja sehol Dorkát.
- Igen. A húgom bizonyára most igyekszik megvásárolni a teljes boltot is - közli, futólag az órája számlapját is megnézve, de ha jól látja, még csak húsz perce vár. - Na és mi a helyzet veled? - kérdezi meg végül nem annyira őszinte érdeklődéssel, mint inkább illemből, de az a lényeg, hogy érdeklődik, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Érzékeli a végzős mestertanoncon, hogy nem örül annyira ennek a találkozásnak, de talán ez nem is kimondottan Dominak szól, úgy véli, bárki másra is így nézne, aki hasonló mód majdnem fellökte volna őt. Aztán ki tudja. Őszintén, fogalma sincs arról, hogy a bálon történtek óta milyen megítélt státuszban létezik Berci elméjében, lehet hogy mély gyűlölet övezi Szécsi egész jelenségét.  
- Ó, igen ! - bólint, hisz odabent volt szerencséje elsétálni egy magas, kecses szőke mellett, össze is áll a kép, még egy halovány mosoly is szökik az arcára. Ha Bánffy tudná, hogy a húga milyen sok holmit szedett odabent össze, most valószínűleg a haját tépné. Biztosan lesz tíz-tizenöt perc, mire mindennel végez.  - Kisegítek, vagy inkább be - bök pillantásával a kezében lévő, megpakolt csomagra. - Az egyik barátomnak van egy boltja, gyertyákat árul és mindenféle jó dolgot, ő kért meg, hogy vigyek neki néhány holmit - meséli, picit talán hosszabban is, mint arra a másik kíváncsi lenne. Igazán most, hogy letudták a tiszteletkört, mehetne tovább is, azonban soha nem kedvelte a félbe hagyott dolgokat. Márpedig egy kicsit úgy érezte, hogy Bercivel maradt köztük némi tüske.
- Azóta nem volt alkalmam, de úgy érzem, hogy tartozom feléd egy bocsánatkéréssel Berci - mondja ezt őszintén, utalva a bál éjszakájára.
- Tudom jól, hogy Te csak segíteni akartál egy meglehetősen zűrzavaros helyzetben és nem viselkedtem úriember módjára. Sajnálom, hogy ebbe az egészbe belekeveredtél - tette még hozzá, remélve azt, hogy sikerül ezt tisztáznia a másik eridonossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

- És mit takar a mindenféle egyéb jó? - kérdez vissza az elhangzottak azon részére, ami leginkább felkeltette az érdeklődését az egészből. Talán még azt is meglesné, miből vásárolt be annyira Dominik, de legyűri a késztetést. Nem lenne illendő. Kicsit meg is feszül az álla, miközben ezen túllépni próbál, de szerencséjére a fiú viszi tovább a beszélgetést, így sikerül a gondolatait is elterelni azzal a témával. Meg is lepődik kissé azon, hogy bocsánatkérést emleget a másik. Nem rémlik, hogy az amúgy érzelmileg kissé túlfűtött beszélgetést leszámítva bármi olyan történt volna, nem került elő pálca, nem ütött senki, de ha már annyira akarja, ő nem fogja megakadályozni végülis.
- Óh, rendben - veszi tudomásul végül a magyarázatot. Úgy véli, hogy ezért már igazán nem számít, kedvesnek végtére is ő sem igazán volt mondható emlékei szerint, mert úgy rémlik, Dominik igazán nehéz felfogásúnak bizonyult, de ha ettől jobban érzi magát, hát részéről tényleg rendben. El is felejthetik.
- Nézd... nekem semmi bajom veled, csak Zsolnának van sok vesztenivalója, ha botrányba keveredik. Ami nem nehéz, ha úgy viselkedik, mint egy éretlen tinilány, és végtére is tini, csak érted... néhány rossz lépés a sakktáblán és Szibéria túlsó csücskében találja magát egy Karamazov vagy ki tudja ki mellett. Fogalmam sincs, milyen aranyvérű családok laknak arra, de ha a nagyapánkon múlik, olyat talál, hogy egy életre megemlegeti. Nekem is találtak egy oroszt, akinek gonosz mostoha kisugárzása van, és még nem tudom, ő mit követett el, hogy én vagyok a büntetése - jegyzi meg egy kissé keserű és meglehetősen kurta horkanással, amit el is harap, amint meghallja saját magát. - Na, hát ezt próbáltam vázolni, hogy alkalmanként élmény a családunk. Megtehetné, hogy szakít mindenkivel, de sokkal többet veszítene néhány rokonnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Főleg fürdőbombákat és különféle illatosítókat, szerintem neked tetszene - burkoltan ajánlja is Bercinek a boltot, hisz aki szeret mosakodni, az egész biztosan kedveli a különféle jó illatú fürdőket is.  - Majd nézzétek meg, egész jó áron vannak a dolgok. Én is ott vásároltam legutóbb ajándékot. Olyan gyertyák is vannak, aminek a mélyén felirat lapul, így lesz igazi meglepetés annak, aki meggyújtja - tessék, ingyen és bérmentve reklámozta be a vörös boltját az egyik leggazdagabb család tagjának.
Ezután már menne is, de aztán mégis csak megtorpan, és bocsánatot kér a történtekért. Nem érzi azt, hogy hibázott, inkább csak azt tudja, hogy a stílusa nem volt helyén való. A másiknak láthatóan mindegy, hogy ez elhangzott-e vagy sem, Domi meg sem lepődik ezen, de neki így tiszta a lelkiismerete. Azt gondolja, hogy ennyi volt, mégis meglepődik, hogy Berci csak belemegy a beszélgetésbe. Zsolna is szóba jön, a bál éjszakájával ellentétben Dominik most sokkal nyugodtabban és figyelmesebben hallgatja végig a szőke srácot.
- Értem Berci, volt időm gondolkodni és tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem kellett volna őt kellemetlen helyzetbe hoznom a bálon. De gondolom tudod, hogy mi történt, köztünk már vége. Miattam többé nem kerül bajba, ebben biztos lehetsz. Azt viszont jó szándékkal mondom, hogy figyelj rá, mert kering róla és a tanáráról egy fotó, ami még a bál éjszakáján készült, szóval…- nem részletezi. Már túl van rajta, nem fogja ecsetelni a másiknak, hogy ő ezt anno hogy élte meg, amikor megtudta. Egy dologban viszont biztos, a lány részben magának is köszönheti a körötte kavargó botrányt.
- Nem tudhatom, hogy milyen ez nektek, hiába vagyok aranyvérű, én nem ebben nevelődtem fel. Nem lehet egyszerű, sem a menyasszonyodnak, sem neked. De talán, egy napon majd mikor Te leszel a családfő, változtathatsz ezeken a szabályokon - tanács? Talán inkább csak vélemény, valamiért egy kicsit sajnálta őket, hogy ilyen komoly szabályok közt kell végig küzdeniük az életüket. Zsolna lehet, hogy nem lett volna boldog az eridonossal, de attól még megérdemelné, hogy ő választhasson, s ne az anyja és a család kénye-kedve szerint kelljen házasodnia. Akárcsak Albertnek.
- Valamit valamiért - mosolyodik el végül haloványan Dominik, őt egész más dolgok vezérlik s motiválják az életében. Neki nem számít a vagyon, sem pedig a rang. Csak boldog szeretne lenni, és egyszer biztosan az is lesz.
- Nos, örülök, hogy összefutottunk, minden jót Berci! - biccent az idősebb eridonos irányába, majd sarkon fordul és távozik. Többé már nem gondol arra, hogy mi lett volna, ha, s egy kicsit fel is lélegezhet, hogy nem került egy ilyen családba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez valóban érdekesnek hangzik. Majd mindenképp benézek egyszer. Mi is a bolt neve? - érdeklődik illedelmesen. Tényleg be szándékszik nézni, ha már ilyen jó reklámot kapott, a fürdőbombák és illatosítók még érdeklik is, és nem rossz dolog az, ha akad ilyen bolt a környéken. Az eridonos bocsánatot kér aztán, amit Berci nem teljesen tud hová tenni, talán azért sem, mert a legkevésbé sem számított rá. Ez a gesztus azonban rövid úton vezet ismét Zsolnához, mintha itt minden beszélgetés oda vezetne amúgy is.
- Fotó? Milyen fotó? Te láttad? - kérdez vissza egészen hirtelen, amikor a másik egy számára eddig teljességgel ismeretlen információmorzsát oszt meg. Nem látott még semmilyen fotót, de ha tényleg létezik, akkor már biztos, hogy csak ez hiányzott Zsolnának is. Vacillál aközött, hogy ő netán moshatná kezeit az egészben, vagy éppen még inkább igyekezzen belemászni a dologba, főként azért is, mert mögötte meg ott áll drága anyja, aki nem átall sem a gróffal, sem pedig Ákos utálatos feleségével vitába szállni, ha éppen úgy hozná a sors. Erre alszik még egyet inkább, biztos, ami biztos, és talán Dorka véleményét is kikéri az ügyben.
- Én nem leszek gróf, az majd egyszer a legidősebb bátyám vagy Zsolna apja is előbb kerülne sorra, mint én, de ez nem is számít annyira - jelenti ki egy legyintés kíséretében. Ő nem is akart soha gróf lenni, főleg mióta tudja, hogy inkább jár kötelezettségekkel, mint privilégiumokkal a dolog. Aligha élvezné, és különben is, megvannak a saját álmai, inkább azokkal foglalkozik. Ez azonban ugyancsak nem olyan téma, amit az utcán beszélne meg bárkivel, hiába ismeri az illetőt esetleg. Dominik pedig egyébként is aligha látja át a családja dinamikáját, hosszas beszédet igényelne elmagyarázni, a siker pedig akkor sem garantált.
- Az is igaz - hagyja helyben a megállapítást. Ezt sem könnyű megérteni, bár a maga részéről ő sem véletlen fordít hátat és veszi el inkább Zoyát, hiszen az a befolyás és kapcsolati háló, amivel a családja bír, jobb, ha az ő oldalán nyom sokat a latban, mint esetleg az ellenében. Nem szeretné kipróbálni, milyen is az, főként, hogy milyen ambíciókat dédelget. Túl sokat veszítene ő is, ha csak úgy egy bizonytalan kapcsolatot választana, ahol sosem tudhatja, hogy esetleg nem ér-e véget valami oknál fogva előbb vagy utóbb.
- Szintúgy, Dominik, szintúgy - biccent ő is, egyelőre nem jut eszébe semmi más a fotón túl, ami kellőképpen elég ok az aggodalomra egyébként is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nix kézműves csodaságok, minden ott készül, eredeti anyagokból, minőségi - ezt saját tapasztalatból tudja, ott vett például ajándékot Boginak is, a szőke pedig meg volt elégedve a kapott ajándékokkal. A boltot már bereklámozta, pedig nem kérték meg rá, de miért is ne tenné? Ha Berciék egyszer ott vásárolnak, és tetszik majd nekik a hely, akkor egész biztos, hogy elpletykálják ezt a szaunában vagy a fürdőben, onnantól kezdve meg jön majd a sok nemes és gazdag vásárlói megrendelés.
A számára kedves témát egy kévésbé jó követi, nem szívesen beszél a múltról, mert vannak benne sérelmek, de most mégis megteszi. Még figyelmezteti is a másikat, hisz ő nem akar rosszat Zsolnának, még akkor sem, ha a lány csúnyán bánt vele. Attól még Dominik nem akarja, hogy rajta csámcsogjon a fél mágustársadalom, éppen ezért említi meg a fotókat Bercinek.
- Igen, láttam. Nem tökéletes minőség, de jól kivehető rajta az, ahogyan Zsolna a tanárával ölelkezik a ház előtt. Sajnos a képet már csak azután láttam, hogy mi újra…mindegy. Ha tudom, hogy viszonya van a tanárával, akkor nem csináltam volna idiótát magamból a bálon - sóhajtott, bár ez már mit sem számított. Bárcsak lett volna vele őszinte a lány, akkor talán nem történik meg ez az egész.
- Jól van, nem tudom, ez hogyan is működik nálatok. Mindenesetre tudom azt, hogy fontos neked az unokahúgod, ezért is szóltam a képekről. Nekem még szilveszterkor mutatták egy mobilról, úgy küldte körbe valaki. Ismerek egy-két arcot a suliban, akik imádják terjeszteni a pletykákat, tavaly is körbement egy videó, de nem tudom, hogy ugyanaz készítette-e a fotókat - megvonja a vállát, ő nem tudja, hogy ki áll ez mögött, neki is Bogi mutatta.
Domi még áll ott egy kicsit, ha lenne Bercinek kérdése, akkor arra válaszol, viszont már késésben van, Nix várja a holmikat, így ha nincs más, elköszön, és indul is tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Wout nem sok vizet zavart. Ahogy eddig sem. A szürke hétköznapok majdhogynem ugyanúgy teltek, mint mindig. A tanév elején még úgy tűnt, hogy a régi-új arcok közül lesz, akikkel új barátságok szövődnek, de ez a próbálkozás inkább alapult a másik fél feltételezésein. Pedig olykor tényleg kezdte magát magányosnak érezni, attól függetlenül, hogy elfogadta, neki nem lesznek a szó klasszikus értelmében vett barátai. Hamar rájöttek az emberek ugyanis, hogy Wout nem igazán társasági lény. Nem igényli olyan mértékben, ahogy mások, és így nem kellett sok idő ahhoz, hogy szépen-lassan elkopjanak mellőle az érdeklődők. Azért egészen jól megúszta anélkül, hogy tréfák és csínyek áldozata legyen. Talán azért, mert még a bajkeverők se vették őt észre céltáblának. Lelkesen olvasgatott arról, ami őt érdekelte, vagy a varázslényeivel foglalkozott. Teljesen azért nem maradt szótlan. A hátsó sorokból kíváncsian fürkészte az eseményeket, legalábbis az első órákat, majd csalódottan távozott a bálról, a vásárból, a korcsolyapályáról. Javarészt a tömeg és a zaj miatt. De élvezte. Meg persze azért akadtak háztársai, akikkel csevegett valamennyit. Voltak napok, amikor úgy ébredt, hogy ő is odaült a többiekhez reggelizni, ebédelni, és másokat is meglepő módon hozzászólt a beszélgetésekhez, de aztán ismét néma hallgatóság volt, még ha oda is csapódott a társasághoz. Fülelt, figyelt, és képben volt szinte mindennel. Még ha nem is tudták. Aztán voltak még pozitív példák, úgy mint Kornél, hogy nem teljesen szakadt meg a kapcsolat, és meg is beszélték, hogy meglátogatja őt az üzletükben. Tartotta a szavát, úgy tűnt.
Éppen a raktárból cibált ki egy zsákot, mert lusta volt pálcát használni, amikor felrikoltottak a tündérmanók, jelezvén a vásárló érkezését. Wout felháborodott arccal, csípőre tett kézzel gondolkodott a válaszon. Még hogy van-e itt valaki. Hát nézzen körül, megannyi lény néz vissza rá, és nem lettek volna nyitva, ha nincs.
- Szia Kornél! Hát persze. Nem láttad a táblát, hogy nyitva vagyunk? - takarta el a száját a nevetéstől. Egy kicsit udvariatlannak tűnt, de esze ágában sem volt annak lenni, csupán nem gondolta végig, hogy mit mondott. - Szia Ybl, téged is jó látni! Ne félj, nem hagyom, hogy megegyenek a többiek - utalt a többi varázslényre. Szerencsére etetés után voltak. Odament Kornélhoz, és egy nagy integetéssel üdvözölte.
- Most először vagy itt, igaz? - kérdezte bizonytalanul mindenekelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Közelebb sétált Kornélhoz. Arca kisimult, szemei pedig halványan felcsillantak a viszontlátás örömétől, de csak egy kicsit mosolyodott el, és azt is leginkább a kaméleon jelenléte okozta. Furcsának találta, amit a fiú mesélt neki, de azon persze nem lepődött meg, hogy a kiskereskedésben elterelődött a figyelme. Itt tényleg nehéz sokáig egy dologra koncentrálni, főleg annak, akit érdekelnek a varázslények. Nos, ez a köszönésfajta valami magyar sajátosság lehet. Van itt valaki? Megvakargatta az állát, miközben ízlelgette ezt a fordulatot. Lehet, hogy alkalmazni fogja valahol legközelebb, mert végül is logikus kérdés.
- Értem - nyugtázza, majd összekulcsolja kezeit maga előtt. - Gyere - mosolyodott el Ybl-től, amint Kornél felé nyújtotta őt. Habozás nélkül átvette tőle, és elhelyezte kis barátját a vállán, ahogyan a megismerkedésükkor is történt. Tudta, hogy ott biztonságban lesz. Wout vigyáz rá, hiszen tudja, hogy a másiknak is fontos a kiskedvenc.
- Rendben, a pultnál kezdjünk - jelentette ki határozottan, kissé talán tudálékos hangon. Intett a kezével, hogy kövesse őt a srác, és elvezette a bolt végében található pontra, nem messze onnan, ahonnan a táppal teli zsákcipelést végrehajtotta. - Boltunk büszkesége, egy múltszázad eleji pénztárgép, felújított, kiváló állapotban - ezt a mondatot érezhetően begyakorolhatta, mert nem győzött büszkélkedni vele a betérő vásárlóknak. Aranyozottnak tűnt, gondosan megmunkált borítással, a gombok írógéphez hasonlóan emelkedtek ki róla, s mindenféle díszes kar lógott ki a szerkezetből.
- Nem dolgozom minden nap. Sajnos. Általában az állatokat simogatom, hogy ne legyenek szomorúak. Közben megnézem, van-e bajuk, aztán takarítok, etetek. Kell még pakolni, és rendelni dolgokat, ha valami nincs. De ebben szerencsére apa és az üzletvezető is segít. Én csak tanulok... Még fiatal vagyok azért - alaposan magyarázott, látszólag mélyen a gondolataiba veszve. - Hm, nem tudom, megvagyok - vont vállat. Nem tudta, mit is mondhatna, és hogy mire volt pontosan kíváncsi Kornél. Megszokta, hogy általában ennyivel letudja a kört, más nem érdeklődött jobban.
- Magasabb lennék? Nem értem - ráncolta össze a homlokát. Szerinte Kornél is nőhetett. - Te jól vagy? - úgy rémlett, ezt illik visszakérdezni ilyenkor, mielőtt folytatta volna a vezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Nem tudom - húzta kissé oldalra a száját, ahogy eltöprengett a válaszon a pénztárgép kezelésével kapcsolatban. - Hamar megtanultam. Szerintem nem olyan bonyolult - jól kijön a tárgyakkal, kütyükkel, sokkal kiismerhetőbbnek tartja azokat az embereknél, mert legtöbbjük esetén van egy bizonyos mechanika, működési elv, amit ha kifigyel és elsajátít, akkor nagy meglepetést a gépezet nem okoz, kivéve persze egy meghibásodásnál. De ezeket még úgy készítették valamikor, mint az órákat, mesterségnek számíthatott. Gondosan foroghatnak benne kerekek, apró alkatrészeke bontható. Könnyű átlátni, ha van hozzá valakinek adottsága és türelme.
- Ne fenyőkérget! - kiáltott fel ijedt hangon Kornél kérdése végén, amit egyébként Wout élénk figyelemmel hallgatott. Szívesen segít, pláne Kornélon, hiszem ő az egyik olyan fiú, aki a legtöbb érdeklődést mutatja iránta a kastélyban. Másodsorban nagyon kedves, nem hinné, hogy valaha is piszkálná valamivel, ezért megnyugtatja a jelenléte. - Attól könnyen lehet penész a terráriumban. Kókuszrost, vagy mohatőzeg jó. Kapható nálunk. Szeretnél majd venni? - szegezte neki a kérdést. Szívesen adott, még kedvezmény is jár, a törzsvásárlói, mert annál nagyobb mértékhez már az apja jóváhagyására lett volna szükség, és biztosan azt mondta volna, hogy nekik is meg kell élniük valamiből. Még ha van is főállása.
- Igen - erősített rá a visszakérdezésére, és még bólintott is egy aprót. Nem értette, mi volt olyan furcsa a válaszában, de aztán elvörösödött a részletesebb kérdésektől. A rokonaira emlékeztette, egy kínos családi összejövetelen. Nem azon kezdett el feszengeni, hogy nincs senkije, vagy hogy eseménytelenül teltek volna a napjai, hanem hogy miért kérdezte tőle mindenki ugyanazokat? Mintha baj lett volna, hogy ő kicsit más, mint az átlag, és ettől egyre kényelmetlenebbül kezdte magát érezni, valahányszor feljött a téma.
- Hát, a kastélyban vagyok. Tanulok. Eszek. Házit írok. Állatokkal foglalkozom. Sétálok. A faluba járok - sorolta monoton hangon, elgondolkodóan. - Tanulás nem olyan jó, de nem olyan rossz. Néha már unom. Szeretném, ha végre szünet lenne - és visszautazna egy kicsit Hollandiába is, mert már hiányzott neki, de nem tette hozzá. A táj, a városok, a közeg. A levegő. Más volt itt számára, de ezzel a hellyel se volt baja.
- Nincs senkim, mert neked van? Te már udvarolsz valakinek? És mit csinálsz általában, hogy érzed magad a suliban? Szoktál csinálni valami érdekeset? - törtek fel belőle a kérdések, hogy végre ne magáról kelljen beszélni, hanem Kornélt hallgassa. Attól függetlenül, hogy az előbb kérdezett róla, gondolta részletezi a dolgokat.
- Mi volt korábban fontos? - húzta fel a szemöldökét, ahogy közelebb lépett Kornélhoz. - Én is örülök, hogy látlak - furcsa módon elmosolyodott. Aztán kis szünet után a ketrecek felé lépdelt, ügyelve arra, hogy Ybl ne kerüljön túl közel a rácsokhoz.
- Baglyok. Levelet hoznak. Meg denevérek. De mindjárt kitalálom, mit mutassak - töprengett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kornél szavaitól zavarba jött, ami leginkább az arcán megjelenő pír formájában vált a külvilág számára is láthatóvá. Wout nem tartotta magát a legokosabbnak, de abban egyetértett, hogy a varázslényekhez és a kütyükhez jobban értett, mint az emberi kapcsolatokhoz. Ha e tekintetben hasonlították össze másokkal, akkor legtöbbször ő esett előnyösebb megítélés alá. Hamar leállította magában ugyanakkor azokat a gondolatokat, amik túlságosan hízelgőek voltak számára, hogy ő valóban okos. Az, a maga módján, de mindenhez nem ért.
- Csak az kelti fel az érdeklődésüket, ami él és mozog - idézte valamelyik szakkönyvet, mintha verset mondott volna fel. - Lássuk csak, vándorsáska, vagy lisztkukac, ha tálkába szórod neki, és nem hagyod, hogy elbújjanak a terráriumban? - kérdezte Kornéltól ötlet szinten, mert végül is a gazdája döntésére akarta bízni a választást, de opciókat ajánlott. - Egyébként a tücsök is kiváló pedig - erősítette meg egy mosollyal, amolyan bóknak szánva. Látszik, hogy nagyon fontos számára Ybl, szép gondját viselte, azt leszámítva, amikor egy pillanatra felügyelet nélkül hagyva Woutnál kötött ki. De ezt a részét a találkozásuknak már elfelejtette, és csak a jóra emlékszik, hogy megismerte.
Ritkán kérdeztek tőle ennyi mindent, de nem érezte úgy egyelőre, hogy sokallná, mert mind olyan témákat boncolgattak, amik nagyon érdekelték őt. Sőt, igazából a tudását ilyen tekintetben előszeretettel használták ki, még ha sejtette is valahol legbelül, hogy Kornél nem ilyen célból érkezett. Olyat azonban, hogy mi a terve, még nem tudott mit mondani, mert valószínűleg a szokásos. Olvasás, pihenés, hazalátogatás, a természetben felfedezés. A tarkóját vakargatta, amíg gondolkodott, de aztán földbe gyökerezett a lába a következő kérdéstől. Kornél áthívta magához, magukhoz. Nem is tudta pontosan, hova, és hogy kik lennének otthon, de ez nagyon ijesztő gondolat volt, mert még sosem vendégeskedett, és senki nem hívta át. Nagyon zavarba jött, ahogy a társa is. Teljesen elvörösödött, és sokáig csak hebegni tudott a válaszon.
- Átmehetek - préselte ki végül magából. - Még megbeszéljük - sütötte le a szemét, és azon gondolkodott, mennyire lenne jó ötlet meglátogatni. Nagyon félt tőle, nem tudta, mire számítson ott, és mennyire lesz a középpontban. Semmi gyakorlata ebben, s hogy őszinte legyen, ő jól elvolt magának a saját kis birodalmában. Mégis, Kornél annyira kedvesen hívta meg, hogy nem akarta megbántani azzal, hogy nemet mond, másrészt kíváncsi volt, hogy milyen lesz a dolog.
- Az udvarlás nehéz dolog. A barátkozásnál is nehezebb. Nem megy mindenkinek - mosolyodott el belenyugvóan. - Hm, én is ilyen vagyok főként, ez érdekes - rádöbbent, hogy egész hasonlóak. Még nem találkozott olyan fiúval, aki ennyire őszintén felvállalta ezt. Valószínűleg nem csoda, hogy egymásra találtak.
- Jól meg kell lenni egyedül is - hangzott a tanács Wout szájából. Próbálta kicsit felvidítani, de ő már belenyugodott abba, hogy az emberek jönnek-mennek, és nem akart görcsösen ragaszkodni senkihez, mert talán félt megnyílni.
- Nem tudom, hogy a barlangos eset megtörtént-e - zárta rövidre az utóbbi kérdését Kornélnak. - Mi pedig nem árulunk fertőzött állatokat - utasította vissza a burkoltnak hangzó vádakat némi felháborodással. Itt mindenki biztos lehetett abban, hogy orvosok által átnézett állatokat visz haza.
- Kövess - szólt, intett, és a bolt távolabbi része felé sétált. - Tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang. Ezek talán érdekesebbek. De kinek mi a különleges. Akarsz új állatot, vagy miért? - kérdezte, miután a lényekre mutatott az ujjával, és biztos volt abban, hogy sok új kérdést kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Seth
- Március -

- Odavan érted. Ugye odavagy Seth bácsikádért? - Az első az Sethnek szólt, de szinte rögtön visszakérdez a férfi karjában csimpaszkodó Luciennél is. A fia vet rá egy most-ébredtem-morcos-vagyok pillantást, és belefúrja a fejét a bácsikája mellkasába.
- Semmi baj, Lucien, beszélünk még, amikor éhes leszel. - Akárcsak a legtöbb anya, képtelen betelni a gyerek látványával és folyton így vagy úgy, de a közelében kell tudja, hozzá kell érjen a babához, hogy meggyőződjön róla, mennyire valós. Végre valós. Nem hiába cirógatja meg a gyenge, de annál puhább hajjal keretezett fejecskét.
- Nem tetszik neki, hogy megzavartuk a sziesztáját, de majd megbocsát. Biztos jókor hívtunk el, szabad voltál most? - Bár ez már elhangzott egyszer, azért megenged egy második, végérvényes udvariassági kört. Nyilván repes attól, hogy szocializálódhat és Lucient is szerepeltetheti a kis mezővárosban, de a legjobb ezt barátok körében tenni, főleg, ha az a barátod egy tapasztalt, nagyon erős varázsló, akit a hírneve bármikor megelőzne, ha aktív lenne a varázsmédiában. Seth kicsit olyan, mint a pitbullok: az általános tévhit, hogy vérengző fenevadak, pedig valójában megfelelő tanítással és szeretettel csodás családorientált kutyák. Ezt nem fogja hangosan elengedni Sethnek, mert elég félreérthető lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amennyire furcsa volt elsőre a kenguru, mostanra megbarátkozott vele - felkötni nem tudja, mert a jobbja nem áll rá, de készségesen hagyja, hogy barátja ráaggassa a kendőt és -gyereket egyaránt. A talárja szárnyait úgy hajtogatja Lucien fölé, hogy jóformán csak a kis manóarc látszik belőle, ami épp fókusztalan, álmos nyűggel pislog.
- Ha ilyen a lelkesen, Merlin óvjon az ellenszenvétől,- nevet halkan, nehezen találva, mihez kezdjen azokkal az idegen érzésekkel, amiket a fészkelődő baba elégedett szuszogása vált ki. - Ilyenkor örülök, hogy már rég leszoktam,- mormogja, mert a dohány szaga valószínűleg irritálná a kicsi orrát. Jó kezét a gyerek hátán tartja, inkább a saját, semmint Lucy biztonságérzete kedvéért.
- Nem tudom, ő tele szájjal mennyiben tud majd hozzájárulni a beszélgetéshez,- jegyzi meg derűsen, mintha ez lenne a kölcsönös csevej egyetlen akadálya. Az udvariaskodásra a szemét forgatja, szabad karjával kinyúlva egy pillanatra oldalához húzza Adélt egy fé-ölelésre.
- Ne bosszants! Vizsgaidőszak van,- ingatja meg a fejét, - most érek rá a leginkább. Ha van kedved, vendégem vagy egy süteményre, vagy amit szeretnél.