Wouter Lodewijk Collenwen

Wout arcán megjelenő pír alapján sikerült őt zavarba hoznom. Persze, nem ez volt a szándékom, de azért örülök, hogy jól vette bókomat. Valóban okosnak tartom őt, amiért ilyen könnyen megtanulta kezelni ezt a roppant bonyolultnak tűnő pénztárgépet.
-Igen, ezt észrevettem -Ybl csak arra ugrik rá, ami megmozdul. A halott tücsök mellette évekig lehetne a terráriumban, nem nagyon érdekli, de az élő eleségeknek nincs menekvés. -Általában beleszórom a tálkába és Ybl már el is kezdi a vadászatot, esélyük sincs elbújni. Persze csak annyit adok neki, amennyit megtud enni. A vándorsáska nem bántaná? Hallottam róla, hogy mindent is megrágnak és tartok tőle, hogy a kaméleonomat is megcsipdesnék védekezés közben -nem szeretném, ha Ybl étkezése drámai fordulatokat venne. Nem is tudom, hogy kihez mehetnék, van-e itt egyáltalán állatorvos? -Kiváló, szereti is csak túl zajos -bár ez leginkább csak engem zavar.
A jelek szerint meglepte barátomat a kérdésem. Őszintén szólva engem is, ő lenne az első diák, akit meghívok magunkhoz. Ám, úgy vélem, hogy tetszene neki az az erdő, ami körbe öleli a házunkat.
-Ennek nagyon örülök, persze még egyeztetünk! De hidd el, tetszeni fog! Van egy erdő a házunk mellett, persze ott nem varázslények laknak, mert muglik között élünk, de ettől függetlenül lenyűgöző a táj -jobb karommal megérintem a vállát. Annyira örülök, hogy igent mondott, szívem szerint megölelném, de az mégis olyan furán venné ki magát, ezért inkább így próbálom kifejezni boldogságomat. -Tudom, nem egy Hollandia, de boldoggá tennél, ha megtisztelnél jelenléteddel -széles vigyor terül el arcomon, még szemeim is csillognak.
-Ha mindent összevetünk, annyira nem is fura. Szerintem az azonos lelkek, előbb-utóbb megtalálják egymást és veled úgy érzem, mintha már száz éve barátok lennénk. Lehet, hogy előző életemben is jóban voltunk, melletted nem kell megjátszanom magam és lehetünk őszinték egymással -mosolygok Wout-ra. Elmondható róla, hogy biztonságban érzem magam mellette, nem akar hátbaszúrni, támadni vagy átverni. Egy őszinte, tiszta szívű fiúnak tartom őt.
-Persze, hogy nem árultok fertőzött lényeket! Ez a gondolat fel se merült bennem, csak kíváncsi voltam véleményedre, hogy elképzelhetőnek tartanál-e egy ilyen eset? Kérlek, ne vedd bántásnak, nem annak szántam -eszem ágába se volt feltételezni az üzletről, hogy sérült vagy veszett állatokat árulnának. Szimplán tudatlanságom és kiváncsiságom vetette fel ezt a kérdést. Nem gondoltam volna, hogy Wout magára veszi. Kérésére követem őt és szemügyre veszem azokat a lényeket, amiket mutat nekem.
-Nem, Ybl tartása bőven elég! A tudatlanságom hozott ide, tudod nem jeleskedem olyan jól a varázslények ismeretében, mint te. Viszont érdekelnek és lenyűgöznek, ezért tanulni jöttem. Szeretnék többet tudni róluk -mutatok az imént bemutatott varázslényekre. -Mesélnél nekem róluk? Mit lehet tudni az állatokról? -jön első kérdésem, ami szinte magába foglalja az összes többit.

Adél

Somlay Kornél

Adél

Wouter Lodewijk Collenwen

-Lehet, hogy furán hangzik, de mindig ott vagyok Ybl terráriumánál addig, amíg meg nem eszi a tücsköket -nem tudom, hogy más kaméleon tartó, hogy van ezzel, de én szeretem nézni, ahogy vadászik az állatom. A kezdetekben még túl sok tücsköt adtam neki és utána nekem kellett elfognom őket, így tanultam meg, hogy mennyi az a mennyiség, amit Ybl megtud enni. –Ha te se vagy biztos benne, akkor inkább kipróbálom a lisztkukacot, hátha azt is megszereti és az biztos nem harapja meg őt -vagyis remélem, hogy a kukacnak nincs rejtett fogakkal ellátott szájnyílása, amivel bántani tudná kedvencemet.
-Nem, a testvéreim Londonban lesznek a nyáron az egyik rokonunknál, csak a szüleim lesznek otthon. Ők is csak munka után, úgyhogy nyugi -próbálom megnyugtatni Wout-ot. Tudom, hogy ő is olyan introvertált, mint én. A szüleimtől nem kell félnie, elég kedves és barátságos emberek.
-Pontosan! -egyet kell értenem, valóban unalmasak a könyvek által leírt varázslények. -Már az is izgalmasabbá tenné az órákat, ha varázslényeket mutatnának nekünk -nem is kell feltétlenül ide jönnünk, már az is bőven elég lenne, ha a tanár hozna be az órákra. Figyelmesen hallgattam Wout előadását az előttünk lévő varázslényekről, majd eszembe jutott egy kérdést, amire talán tudja a választ.
-Mi történik a sérült varázslényekkel? Van a városban állatorvos vagy valamilyen gyógyító, aki meggyógyítja a sérült lényeket? -Ybl miatt ez egy kardinális kérdés. Szerencsére még soha nem fordult elő baleset és törekszem arra, hogy ne is történjen semmi baj, de megnyugtatna a tény, hogy szükség esetén van itt valaki, akihez fordulhatok.
-Persze, hogy kérek! Milyen cukorkátok van? -a legjobb kérdést tettem fel egy édesszájú srácnak. Soha nem mondok nemet egy jó kis cukorkára. Jobban szeretem, mint a csokoládét, bár mind a kettő rontja fogaim állapotát, de annyira ritkán eszem ilyeneket, hogy belefér egy-két csalónap. -A raktár is érdekesen hangzik, de csak akkor nézem meg, ha nem kerülsz bajba miatta -mosolygok Wout-ra. Nem hiányzik, hogy miattam csalódjanak benne. -Mit tároltok a raktárban? -lelkem mélyén mégis érdekel az a helyiség, ahová csak a dolgozók mehetnek be. -Ha már úgyis a pulthoz megyünk, akkor meg is venném a kókuszrostot és a lisztkukacokat -zsebembe nyúlok, hogy összeszámolhassam mennyi költőpénz van nálam. Remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy kifizethessem vásárlásomat.

Somlay Kornél

Adél

Will                                   és                                 Adél

Wouter Lodewijk Collenwen

Megnyugtat a tény, hogy Wout nem néz bolondnak, amiért én a terrárium mellett őrködöm, miközben Ybl eszik. Ezek szerint nem én vagyok az első állattartó, aki ilyet csinál, úgy látszik másnak is fontos a kiskedvence védelme. Nem mellesleg lenyűgöző látvány is egyben, ahogy egy hüllő elejti zsákmányát.
Wout jó ötletnek tartja felvetésemet, ami szerint jöjjön el hozzánk a szünet alatt. Ez egy pozitívum számomra, az elején még ódzkodott a gondolattól is, de most már jó ötlet.
-Már én is voltam ott. Azért nem megyek most, mert ott is van két gyerek, akik a tesóimmal egyidősek és így jól meglesznek négyen, én meg már csak unatkoznék. Én inkább kihasználom ilyenkor, hogy csendes és nyugodt a ház -mosolygok Woutra. Nem is sejti milyen ritka és mennyire gyönyörű pillanat, amikor nincsenek otthon az ikrek. -Ilyenkor tudok nyugodtan olvasni a szobámban vagy kirándulni az erdőben, élvezni a természetet -a legjobb érzés madárdalra ébredni.
Csendben végighallgatom a cukorkák lehetőségeit, majd kérésére jobban szemügyre is veszem a választékot. -Egy mindenízű drazsét kérek szépen! Talán azzal nem lövök mellé -mosolygok Wout-ra és várom az általam kiválasztott édességet.  
Amíg én az édesség elfogyasztásán dolgozom, addig Wout beüti a kasszába a tételeket és én az egész műveletet figyelmesen végignézem. Valóban nagyon profin kezeli az eszközt, ami számomra még mindig túlságosan bonyolultnak tűnik. Pontosan kiszámolok öt galleont, amit leteszek a pultra és megköszönöm, de azt már nem engedem, hogy Wout visszajárót adjon. -Majd tudnál adni valamit, amiben elvihetem a termékeket? -papírzacskó vagy nejlon szinte bármi megfelel a célnak, csak én most nem hoztam semmit magammal és nem szeretnék két termékkel is átsétálni a városon keresztül.
Követem Wout-ot a raktárba, átlépem az ajtót és leesik az állam. Kicsit beljebb sétálok, de amerre a szemem ellát csak dobozokat látok. -Honnan tudjátok, hogy melyik doboz mit tartalmaz? -teszem fel a kérdést. Majd ekkor veszem észre a rajtuk lévő címkéket, „áh, szóval innen tudják”.
-Hogy vannak elrendezve a dobozok? Mármint, ha kell valamit gyorsan keresnetek, akkor, hogy találjátok meg a legkönnyebben? -az az elméletem, hogy kategóriákra van bontva a raktár és van ahol az eszközöket tárolják, egy másik ponton a ketreceket, egy harmadik ponton az eleségeket és így tovább. Persze mindez csak az én elméletem a valóság lehet, hogy teljesen más

Somlay Kornél

Wouter Lodewijk Collenwen

-Két évvel fiatalabbak nálam, Frici és Marci a becsületes nevük, pontosabban a becenevük -válaszolok a kérdésre úgy, mintha csak Bűbájtan vizsgán mesélnék a tanult varázslatokról Kakasi professzornak. Ezt a kérdést már annyiszor megkaptam az emberektől, hogy szinte  automatikusan, gondolkodás nélkül tudok rá válaszolni.
Látszólag sikerült meggyőznöm Wout-ot, hogy jöjjön el hozzánk a szünetben. Sokat segített az a kis információ, miszerint a tesóim nem lesznek otthon, ezért nem lesz olyan nagy a zaj és kevesebb embert kell megismernie. Megértem őt, én se szeretem a nagy nyüzsit és idegenként hirtelen öt embert megismerni nem kis kihívás. Kérdésére mosolyra húzódik szám, ezt vehetem egy igennek, hogy eljön hozzánk.
-Rengeteg! Kisebb könyvtár van otthon, mindenféle könyvvel -remélhetőleg elnyeri majd a tetszését. Nálunk a vendég szent és emiatt fontos, hogy a hozzánk érkező kívülálló személyek jól érezzék magukat otthonunkban, hogy kellemes élményekkel távozzanak tőlünk. Azért, hogy a későbbiekben is szívesen jöjjenek majd el. Ez egy olyan alap érték, amit gyerekkorunkban belénk neveltek. Szüleim mindig is örültek a  vendégeknek, mert nagyon kevesen jönnek el hozzánk és emiatt kirekesztetnek érzik magukat. Nekem persze semmi bajom azzal, hogy évente maximum csak két-három alkalommal jönnek át hozzánk ismeretlenek, de a családom többi tagja nem olyan introvertált, mint én.
A felkínált cukorkák közül sikerült egy pattogatott kukorica ízűt választanom, nem is rossz. Közben természetesen a termékek kifizetése is megtörténik, nem szeretnék fizetés nélkül távozni a kereskedésből és ha most nem adom oda a pénzt, akkor félek, hogy később teljesen kimenne a fejemből.
Majd ezután a raktárba is betekintést nyerhetek Woutnak köszönhetően. Rengeteg termék otthona ez a tágas helyiség és arra is választ kapok, hogy hogyan találják meg a keresett árucikkeket az itt dolgozók. Wout kérésére elkezdem keresni a Futkárlobonc tápot tartalmazó dobozt és próbálok semmit se  leverni, de zöldfülűként úgy érzem magam, mint egy labirintusban. Nézelődök a polcokon lévő dobozok között, hátha valamelyikre rá van írva az, amit keresek. A nagy nézelődés közepette nem veszem észre a lábam mellett lévő dobozt és megbotlom benne. Szerencsére semmit nem verek le és sikerül úgy esnem, hogy parányi testem egy dobozt se lapít ki, de ettől függetlenül nem kellemes érzés a raktár padlóját közelebbről megvizsgálni. Gyorsan felpattanok és leporolom magam, majd felnézek az előttem lévő polcra. -Fu..futás…vagy fukar -próbálom elolvasni a szöveget a doboz oldalán, egyelőre nem sok sikerrel. Soha nem volt erősségem mások varga betűit kitalálnom. -Futkár táp, ez lenne az? -mutatóujjamat a dobozra szegezem és Wout felé fordulok.
-Pontosan miért is kell neked most a táp? Esetleg megszeretnéd etetni őket? Ha igen, akkor láthatom? -teszem fel csillogó szemekkel a kérdést. Még soha nem láttam Futkárloboncokat táplálkozni.

Somlay Kornél

Ricsi

Nem volt boldog tőle, hogy bejeleztek a varázslatok, mert perpillanat a legkisebb porcikája sem vágyott rá, hogy emberek közé kelljen mennie. A migrénje újult erővel tért vissza pár hetes kihagyás után, és bár már adagolt magának néhány jól meggondolt slukkot az ilyenkor alkalmazott szerből, ha nem akarta, hogy befolyással legyen a viselkedésére és a figyelmére, akkor ez sosem tudta teljesen elmulasztani a fejfájást; igaz, még így is hatékonyabb és gyorsabb volt, mint a legtöbb bájital, amivel eddig próbálkozott.
Kelletlenül kelt fel hát a kanapéról, magában átkozva a feledékenységét, mert nem zárta be a bolt ajtaját, mielőtt feljött a lakásba. Cipővel nem vesződött, papucsban slattyogott le, és nem is túl tempósan a kasszához, abban reménykedve, hogy gyorsan le fogja tudni ezt a kört, aztán pedig egészen biztos, hogy kikerül a Zárva tábla az ajtóra.
Mikor leért, akkor nem is tudta hirtelen eldönteni, hogy örüljön vagy sem a látogatójának, mert Ricsivel találta magát szemben. Tudta, hogy valamikor be fog nézni a könyveiért, úgyhogy nagyon nem lepte meg, és mindenképp előnyös, hogy nem kellett bájcsevegnie valami random vevővel, viszont néha a srác épp annyira nehezen érti, hogy Sebbynek épp nincs kedve beszélgetni, mint egy-egy kérdés áradattal megvert érdeklődő.
- Hello - köszönt azért, majd a pulthoz lépett. - A könyvekért, ugye? Mind befutott már - mondta, és el kezdett turkálni a kupacok között, hogy megtalálja az összekészített darabokat.