Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dania


Nagyon is jól érti ő, hogy a lány éppen arra bíztatja, menjen közelebb. Ugyan azt olvasta az egyik tudományos szaklapban, hogy egyébként még az állatoknak is van egyfajta akcentusa, tehát a macskák is másképp nyávognak és a tehenek is másképp bőgnek kicsit annak függvényében, hogy a világ melyik végén találja szembe magát velük az ember, de ezt a biztatást szerinte mindegyik érti. Legalábbis nem próbálkozott ő kíniul közelebb édesgetni egyetlen cirmost sem, amikor éppen Hszincsiangban kutatott, mégis mentek. Bizonyára érezték, hogy nem bántaná őket, vagy egyszerűen csak a macskaságát, ha lehet ezt így mondani. Az animágus alak soha nem véletlenül lesz az, ami, vagy mert egy felsőbb hatalom kő-papír-ollóval eldöntötte, hogy ez és nem kacsacsőrű emlős mondjuk. Szívás is lenne egyébként, hiszen mennyire feltűnő lenne már Bogolyfalva utcáin. Hálás azért nagyon is, hogy csak egy szürke maine coon. Ebben a pillanatban viszont az is eszébe jut, hogy éppen ez a balszerencséje is, hiszen most vagy hagyja magát megsimogatni és túléli, hogy esetleg lepasszolják a menhelynek megint, vagy visszaalakul emberi alakjába és a frászt hozza a lányra, na meg azt is tudni fogja mindenki, hogy erre a kandúrra figyelni érdemes. Ehh, egye fene, úszik az árral, marad. Hátrál még egy lépést játszva az ijedelmet, de mivel amúgy semmi ténylegesen fenyegető nincs körülötte, parancsra csak úgy nem áll égnek a szőre, hogy még hihetőbb legyen ez az egész. Inkább tanácstalannak tűnik máris, mint aki nem tudja eldönteni, akar-e közelebb menni és kapni simogatást, vagy szaladjon, mert különben sose jut ki húsz másik macska mellől. Nyávog egyet, majd még egy kurtát, aztán óvatosan lép előre egyet. Csak nem akarja hazavinni. Még egy lépés. Engedni fogja azt az egy simogatást. Vagy kettőt. Jó esetben beleakad a nyakörvébe, és akkor meg csak Bertánál landol, hiszen az ő falu végi címe szerepel a Süsü név alatt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprókat bólint a nő szavaira. Nem tudja elképzelni elemi mágusként az életet, hiszen annyi mindenre kell figyelni! Megfosztja őket elemük - mint most kiderül - az alkohol bódító hatásától, ámbár nem az ő tiszte erről ítélkezni. Valószínűleg olyan kapcsolat van köztük, amit senki más nem érthet meg, ha nem elemi mágus. Halvány mosollyal raktározza el magában az információt: bár sokat látott, hallott és tapasztalt már a világból, elemi mágussal nem minden sarkon lehet találkozni. Tudása hiányos, de Hella megadja a lehetőséget, hogy az gyarapodjon.
Figyelmesen hallgat minden szót. Hogy ne tenné, mikor ezen múlhat, hogy legalább pár percre érezze a napfényt hideg bőrén? Tudattalan lassít léptein, miközben hallgatja. Nem csak pár perc, hanem akár, amíg él? Ajkai nyílnak el, nem is leplezi meglepettségét a nő előtt.
- Azt szeretnéd mondani, hogyha megvan az a kő, akkor esélyem van egy életen át napon járni akár? - kénytelen visszakérdezni. Nem akarja elhinni, és szavaiból kiindulva nem is teszi. Ennyi év gondolkodás és keresés után tényleg lát arra esélyt, hogy napon járjon akár valóban egy életen át. És ehhez nem kellett más, mint egy régi-új ismerős ismételt felbukkanása az életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Remény. Ezt látja megcsillanni a nő szemében. Bizakodást. Azt a fajtát, ami erőt ad a legnehezebb helyzetekben és munkára sarkall. Ennek a maga visszafogott, előkelő módján rendkívül örül. Lassít léptein miközben válaszol, szinte meg is állva. - Inkább azt, hogy minden legenda igazságra épül. Így ha megvan a kő, már lesz a kezünkben valami, amiből tovább léphetünk a cél felé -mondja tudatossággal hangjában, ami nem hiú ábrándokra alapoz. Éppen ezért folytatja azzal, hogy ugyanettől Adelinát is megóvja - Azt kétlem, hogy az egész életedet a fényben járva élheted le ezzel az ékszerrel, de azt remélem olykor kiléphetsz az utcára napközben - kezét a mellette álló karjára teszi, biztatás gyanánt és mert néha egy ilyen gesztus kellemesen megnyugtatja a feleket. Neki is kell kapaszkodó néha, főleg mostanság, amikor a magánélete zavaros pocsolyává kezd válni. Nem tudja kiverni Markot a fejéből. Ott motoszkál, hullámokat vet, vagy épp vihart kavar lelke mindeddig feszített víztükre felett. - Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam a megoldást - szavai egyszerre szólnak a vámpír hölgynek és saját magának. Nem csügged, vannak kapcsolatai, van anyagi forrása és még egy pár hétig ideje. Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak. Utána viszont megint nullától huszonnégy óráig ezen dolgozhat. Akkorra a férfival is megoldódnak a gondjai így vagy úgy, mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem vihetném haza. Nem vagyok abszurd. Ugyan a kastélyban tökéletesen meglenne, elvégre, sokkal több olyan diák van akik szeretik a macskákat, mint nem - akármikor lenne valaki aki babusgassa -, a probléma akkor kezdődne, amikor haza kell vinnem.
Ugyanis két nagy testű kutyám van. A dobbermannal nem is lenne abszolút semmi probléma, ő maga a földre szállt angyal, aki meggyőzött, hogy vegyünk még egy kutyát. Viszont a másik, a sátán gyermeke nem tűrné el. Az átlag emberek azt mondják rá, hogy agresszív - mert ők nem ismerik úgy Joe-t mint én. Ők nem látják amikor összekucorodik mellettem a kanapén, vagy fekszik anya lába mellett, amíg be nem fejezi a munkáját, vagy nem érzik azt a biztonságérzetet amit egy Cane Corso mellett érezhet egy nő.
Persze lehet kezelni a reaktivitását és egy jó tréner képes is javítani, de Joe még nem tart ott, hogy megismerkedjen egy macskával. Úgyhogy marad az élet apró öröme, hogy az utcán talált állatokat simogassuk. Már ha megengedik.
Ez a (meglepően) nagy cica pedig úgy tűnik, kezd megbarátkozni a szituációval.
- Miáú - íratlan szabály, hogy ha egy macska rád nyávog, akkor neked vissza kell nyávogni. Akkor is, ha fogalmad sincs mit jelenthet az általad kiadott miau. Álítólag úgyis a hangleejtés számít, az agyuk nem fordítja le a hangot, mint például mi, emberek.
Csak még egy kicsit gyere közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem nevezné sornak a kialakult három emberből álló várakozó személyt, a pultos mégis valamivel ingerültebbnek tűnik, mint az véleménye szerint rendben lévő lenne. Már csak azért is, mert a hölgy, aki épp kikéri a rendelését, teljesen kulturáltan és kedvesen intézi hozzá a szavait, bár való igaz, kiderül, nem hozott magával pénztárcát. A pultos rögvest szúrós pillantásokat vet felé és Leander figyelmét a lány csalódottan megereszkedő válla sem kerüli el. Nem is ő lenne, ha nem kerülné ki az előtte állót, hogy határozottan az ismeretlen mellé lépjen és kedves mosollyal arcán keresse meg a kiszolgáló tekintetét.
- A hölgy kéri és én állom. Óóó, és kérek még egy dupla pressot is - a pultos lány felvonja fél szemöldökét és a bajsza alatt mormogva végül nekilát a kért italok elkészítésének. Nem tétovázik sokáig, mert semmiképp sem szeretné, hogy Hannaróza rosszul érezze magát. - Elnézést, hogy közbeléptem, de úgy gondolom, mindannyiunknak szüksége van üzemanyagra. Remélem, nem haragszik meg rám, amiért meghívom - tárcáját elpakolva zsebre dugja kezeit, láthatóan nincsenek udvarlási szándékai. Nem hajol bizalmasan közelebb, nem szemezik a lánnyal, nem próbálja levenni egyébként sármos mosolyával a lábáról. Persze a mai világban nehéz elhinni, hogy valaki egyszerűen csak úriember és tesz egy kedves gesztust, így Leander csak remélheti, hogy nem képezi majd félreértés tárgyát cselekedete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ég az arcom, sőt úgy érzem, hogy a lábujjaim is. Alapesetben meg sem lepődnék azon, hogy ennyire béna vagyok, de a csaj úgy néz rám, mintha a pokolba akarna küldeni. Én még egyszer elnézést kérek és lépek is odább, amikor az ismeretlen odalép és megszólal.
– Nem, én nem, nem kell, köszönöm, tényleg, nem.. – de látom, hogy esélyem nem sok van, így hát elfogadom a meghívást. Nem szeretem, ha segíteni akarnak nekem, főleg azt nem, ha férfiak. Eriktől is totál a falra tudok mászni, mikor mindent meg akar oldani helyettem, ám nem tudok vitába szállni azon állításával, hogy mindenkinek szüksége van üzemanyagra.
– Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna – lépek odébb a standtól, immár a kávéval a kezemben. – Eléggé keveset alszom mostanában és egyik helyről rohanok a másikra, úgy látszik, hogy rossz táskát kaptam fel – szabadkozom úgy, mintha bárki is kérdezte volna. – Szia, Hannaróza – nyújtom jobbomat felé, mit sem törődve az illemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mintha meg sem hallaná a tiltakozást fizeti ki a két kávét, számára nem is kérdés, hogy pár sarlón nem fog összeveszni senkivel. Ez korántsem arról szól, hogy 'ő megteheti', valószínűleg akkor is meghívta volna a lányt, ha hó végén már csak a knútjait számolgatná.
- Nagyon szívesen - elmosolyodik és a következő pillanatban már nyújtják is felé a saját rendelését. Nos, igen, ez az, ami nélkül nem indulhat el egyetlen nap sem. - Mindenkivel előfordul, de ha nagyon kellemetlenül érzed magad, legközelebb, ha valaki hasonló helyzetbe kerül, Te is fizess neki egy kávét, így a kedvesség körforgásban marad - nem mintha hinne ilyen ezoterikus baromságokban, abban viszont biztos, hogy amit ad az ember, azt előbb vagy utóbb, de visszakapja. Ha sok jót teszel, valaki majd ad valamit, ami neked lesz jó. Lehet, hogy hónapok, netán évek telnek el, nem is fogod tudni, hogy valami szuper dolog azért történik veled, mert te egyszer régen jót tettél. Nem vársz viszonzást, de megkapod.
- Szia, Leander - elfogadja a felajánlott kezet és megrázza. - Ma mihez nyújt elegendő energiát a jegeskávé cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval? - szemei sarkában megjelennek a nevetőráncok, ahogy visszaidézi emlékeiből a rendelést és könnyeden kortyol bele saját forró italába. Neki például állásinterjúja lesz, de nem aggódik a késés miatt, hiszen hoppanálhat is akár, nem muszáj neki két lábon közlekednie a helyszínre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

– Ez jól hangzik. Szoktam másoknak adni ilyen kis apróságokat, de akkor most a kávét is felírom magamnak – én olyan vagyok, aki minden apróságban keresi a jót és igyekszem a gyerekeknek is ezt tanítani, átadni. Egyszer megkérdezte tőlem egy barátom, hogy minden pedagógus ilyen-e, mint én. Jót nevettem ezen, mert szerintem én nem a végzettségem miatt vagyok ilyen, hanem mert így neveltek.
– Hát, szerintem energiát mondjuk pont nem nagyon ad, ha őszinte akarok lenni – nevetem el magamat halkan, majd megkóstolom a kikért italt. - Lássuk, van egy elképesztően idióta főnököm, neki az unokahúgáért megyek, aki amúgy totális ellentéte a férfinak, csak siket és néha nehezen értjük meg egymást, ha éppen nincsen lap a közelben – még tanulom a dolgot, de ezerrel igyekszem, hogy teljesen megértsük egymást Atalával. – Olyan este hétig náluk vagyok, aztán indulok haza Pécsre a csoda Corsámmal, három és fél, négy óra az út, szóval azt hiszem, hogy arra gyűjtöm az erőt azzal, hogy minél több koffeint tolok magamba óránként - igen, ez a rendszerem, bár nem annyira hatásos, mert szerintem már kezdek immunis lenni a dologra. Át kéne térnem a teára, állítólag vannak sokkal, de sokkal jobbak, mint a kávé.
– És neked mihez kell? – kérdezek vissza kedvesen, s ha nem bánja lépek párat, jelezve, hogy sétálhatnánk is, mert nincs kedvem a tett helyszínén tipródni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Érdekes módon Leander nem figyel oda különösen erre, inkább csak egy hétköznapi hős: ha épp a helyszínen van és tehet valamit, megteszi. Úgy is fogalmazhatnánk, nem az a buzgómócsing típus.
- Akkor ezek szerint bébiszitter vagy? - nyilván lehet eközben űrhajós is, ha épp csak szívességet tesz, mivel azonban a kislány bátyját a főnökének nevezte, erre igencsak kevés az esély. - Mitől olyan idióta? Bár tudom, mi férfiak ezer és egy ok miatt lehetünk azok, csak kíváncsi vagyok, ő épp melyik hibába esik bele - cinkosan elmosolyodik, s egyáltalán nem zavarja, hogy ezzel tulajdonképpen önironikus megjegyzést is tesz egyben. Fontos erénye az embernek, ha saját előnytelen tulajdonságait felismerve is képes nevetség tárgyává válni, de legalábbis kikarikírozni magát.
- Próbáltad már a zöld teát? A natúr a legjobb, mert az semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz, de az ízesítettek közül a jázminos és a vaníliás különösen finom. Ja és, gondolom nem is kell ecsetelnem, mennyire káros a filteres változat, csak és kizárólag rendes, teafüves boltban szabad vásárolni, még az íze is egészen más - édesanyja odavolt minden létező teáért, külön program volt, amikor együtt elmentek és végig szagolgatták az összeset. A különböző gyümölcsös változatokat a nyári forróságban itta jegesteaként, azonban egyetlen reggeléből sem maradhatott ki egy csésze zöld. Esténként általában egy kellemes, citromfüves aromájú változatot fogyasztott, ami segítette a nyugodt alvásban. Hihetetlen, mennyit meg bírt belőle inni, nem is csoda, hogy amikor moziba mentek, rendszerint a film közepén - legyen bármilyen hosszú is - mindannyiszor ki kellett mennie a mosdóba.
- Állásinterjúm lesz - gondolkodás nélkül követi a lányt, elvégre neki sincs ínyére, hogy a pultban ácsorgó lány tekintete továbbra is lyukat üt a hátukba. - Egy kis szerencsével a város Mágustanodájában fogok tanítani gemmológiát vagy mineropathológiát, bár nem innék előre a medve bőrére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Azt hiszem így még soha senki nem nevezett, ezért kissé zavartan nevetem el magamat, mielőtt válaszolnék. – Nem, mármint. Nem, tényleg nem – egy pillanatra át kell ezt gondolnom, de Atala nem bébi, sőt, lassan megy a Tanodába, szóval neki biztosan nem a bébiszittere vagyok. – Nevezzük nevelőnőnek vagy nem is tudom. Ő már nem bébi, szerintem meg is lenne egymaga, ha nem olyan lenne a sorsa, amilyen – igen, szerintem Tala simán képes lenne arra, hogy már egyedül legyen otthon abban a pár órában, míg Erik hazaér, de teljesen érhető az, hogy a férfi akar valakit, aki mindig ott van és állandó. – Van pedagógiai végzettségem és most a szociális munkás szakon is vagyok. Gyakorlatilag világéletemben segítettem gyerekeknek tanulni, készülni, szóval most is ezt csinálom – ha már varázsolni nem tudok, a tudásomat igyekszem átadni. De tanteremben nem tudnám magamat elképzelni, sokkal többre tartom az egyéni foglalkozást.
– Azt hiszem, munkájából és az eddigi életéből adódóan, megszokta, hogy mindent és mindenkit egy csettintéssel irányíthat. De én ezt nem vagyok képes eltűrni, így elég sokat ütköznek a nézeteink – így lehet a legjobban kifejezni azt, hogy miért tartom idiótának őt.   – Azért mi nők se panaszkodhatunk, maradjunk ennyiben – mert azon felül, hogy Erik hogyan viselkedik, én is megérdemelném néha, hogy valaki tükröt tartson elém. Én pedig azt gondolom, hogy szörnyülködve nézném, amit éppen levágok. De mint tudjuk, férfiak a nők nélkül nem képesek élni, ahogy ez fordítva is igaz.
– Igen, tudom. Annyira tudom ám, hogy az sokkal jobb lenne, szoktam is készíteni teákat, de sajnos manapság a legtöbb helyen már nem a teafüveket használják az elkészítésükre, szóval ott lennék a rohanásaim közepette, ahol a part szakad –mondjuk ez nem igazán logikus jelen helyzetben, mert simán sétálgathatnék az otthon elkészült teácskámmal, de kávéra vágytam, fagyival, s lám neki köszönhetően eme vágyam teljesült is. – Az autómban van ilyen, bedugós vízforraló is. Mondjuk használni eddig csak egyszer használtam, mert utána két napig nem tért magához szegény kocsi – nevetek fel halkan. Ott abban a helyzetben sírni tudtam volna, de legalább megtanultam, hogy többet ne használjam a forralót.  Jó tapasztalatszerzés volt.
- Na hát, ez nagyon jól hangzik, remélem szerencsével jársz – mindig elgondolkozom azon, hogy bezzeg az én időmben miért az idősebb generáció vagy éppen a nők voltak többségben, mint oktatók. Mondjuk, én tanulni jártam oda, de az tuti, hogy a mai fiatalok között bőven akad, aki inkább csak szemet legeltetni megy órára. – Nem akarlak ám feltartani, nehogy úgy kezd az egész Tanodás karriered, hogy elkésel, miattam..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dania

Viszonylag hamar feladja az ijedt cica eljátszását. Egyébként is egy közel egy méteres kandúr, nem egyszer előfordult már, hogy inkább tőle ijedtek meg. Aztán meg amúgy sem olyan félénk lélek, és nehéz úgy igazán eljátszani valamit, hogy nem érzi át. Sokkal inkább kíváncsi. Bár az információból nem szokása tőkét kovácsolni, szeret sok mindent tudni. Néha többet is a kelleténél. Egyszer talán ő is a nyugdíjas maffia tiszteletbeli tagja lesz a végén, ha így folytatja. Egyelőre azonban még szerencsére nem tart ott, részben azért sem, mert nem Bogolyfalván lakik, mindössze csupán azért tartózkodik itt, mert a lánya az előkészítőbe jár és valamivel el kell ütni az időt, mielőtt érte menne. Hát sündörgött kicsit a környéken. Most meg tessék, megint egy macskabarát emberbe botlott, aki nagyon meg szeretné simogatni, ha épp nem hazavinni. Megesett már, meg sem lepődne rajta, ha újra előfordulna. Mindenesetre okosan úgy dönt, inkább kerüljön megint a menhelyre, vagy Bertához, minthogy ő legyen a fura vén fazon, aki nem átall macskaként ténferegni és mások után császkálni. Az nem hiányzik a fejére. A legjobb tényleg az lenne, ha a lány ráakadna a nyakörvére, akkor a menhelyet megkerülve egyenesen Bertánál landolhat, onnan meg nem nehéz feltűnés nélkül meglépni. Tesz még egy óvatos lépést előre fürkészve közben a lányt, hogy nehogy meglepetésszerűen még esetleg elkapja. A hóna alá csapni ugyan nehéz, mert nem csak méretei szépek, de a súlya is igazozik ehhez. Semmi esetre sem pehelykönnyű. viszont bármi hirtelentől még neki is kedve támadhat karmolni a végén, és annyi drámára nincs szükség.
- Máó - válaszol ösztönösen a hozzá intézett nyávogásfélére, aztán még egy óvatos lépést tesz. Na tessék, meg lehet simogatni, kicsit még a fejét is lennebb hajtja hozzá. A nyakörv meg remekül elvan a bozontos szőre alatt, talán ideálisabb lett volna, ha némileg arisztokratikusabb hajlamú négylábúakhoz mérten inkább a nyakát tartsa oda, de náh, azt annyira nem preferálja. Akkor már inkább a füle tövét vakargassák. Legyen már kellemes is ebben, a nyakörv meg csak meglesz innentől már, legalábbis nagyon bízik benne, hogy nem nyelte el teljesen egy szőrös ötödik dimenzió.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ne haragudj, nem is jutott hirtelen eszembe, nálunk a bébiszittelést nullától tizenhét éves korig szoktuk használni, de abszolút értelek. Nevelőnő - neki is nevetnie kell magán, elvégre abból a szempontból Hannarózának igaza van, hogy akár csak egy tíz éves gyermek sem baba már. Figyelmesen hallgatja és őszintén csodálja mindazért a lányt, amit véghez visz. Bármennyire is különös ezt mondani, nagyon sokan nem alkalmasak arra, hogy szociális pályán mozogjanak. - Nem is tudom, mit mondjak, szerintem ez fantasztikus dolog. Mindig is csodáltam azokat, akik jól értettek a gyerekekhez és végtelen türelemmel foglalkoztak velük. Félre ne érts, ha lenne sajátom, minden bizonnyal én is így tennék, mégsem gondolom azt, hogy akárkinek helye lenne gyerekek közelében - noha nem mondja ki, szavaiból kiérezhető, hogy találkozott már nem egy és nem két olyan orvossal, nevelővel, tanárral, akiket sok helyen el tudott volna képzelni, csak épp nem kicsik közelében. Az viszont való igaz, hogy a beszélgetés előrehaladtával egyre erősebb Leanderben a bizonyosság, hogy Hanna a megfelelő karrierutat választotta, mert teljesen alkalmas rá.
- Az egyik legrosszabb férfitípus, nehéz kezelni, őszinte részvétem - nem is próbálja elfedni mosolyát, mert bár szavai igazak, valahol mulattatja a beszélgetésük. Nem gondolta volna, hogy egy nap még egyet fog érteni egy nővel, már ami egy másik férfi zsarnok, képmutató és irányításmániás voltát illeti. De lássunk csodát, eljött hát! - Ehhez kétség sem fér. Mi a te legnagyobb hibád? - úgyis van, mindenkinek van, viszont aki ilyen szép pályát választ, vajon hogyan látja és értékeli önmagát? Izgalmas kérdés.
- Eszembe sem jutott volna vízforralót használni a kocsimban, megkérdezzem, hogy jött az ötlet, vagy elég, ha veled nevetek? - mindent a teákért, érti ám a mentalitást, már magát az indíttatást is, bár idáig még édesanyja sem merészkedett. Vagy megitta otthon a nyugiban - és ezért bizony akár egy órával korábban is hajlandó volt felkelni! -, vagy hagyta az egészet a fenébe. - Ha van rá időd, főzz le egy adagot még este, az ihatóra hűl másnap reggelre. Főleg nyáron, még jobb is, ha jegesteát iszol - ha másért nem is, hát a hőségben elfogyaszott jeges élvezetért feltétlenül. Leander nem híve a behűtött változatnak, ő az a fajta vaskalapos ember, aki a jegeskávét sem tudja hova tenni. Most akkor valaki vagy kávézik, vagy nem kávézik, ezek a tejes, cukros, ízesített, hűtött átmenetek neki kész kínaiul írott források.
- Köszönöm. És, ami azt illeti, szerencsére nem tudok elkésni, jóval hamarabb jöttem, hogy körül nézzek a faluban. Szeretném megismerni a helyet, ahová jelentkeztem - ennek persze korántsem az az oka, hogy itt akar dolgozni. A helyzet az, hogy borzasztóan nehezen veszi rá magát a változásra, nem szívesen költözne el jelenlegi lakásából, hiszen még mindig rengeteg emlék köti oda. Az átvirrasztott éjszakák édesanyjával vagy húgával, meg persze ott közel lenne apjához is... Pont ez az indíték ad szavainak valamiféle titokzatos felhangot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Belőlem ösztönösen jött ez a dolog. Mindig is tanultam, azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaimat és így, mikor láttam, hogy valakinek nem megy valami, tudásommal segítettem. Az évek ahogy teltek, pénzt is kerestem vele. Tök jó másodlagos bevétel lett ez így.
- Az, de már megegyeztünk, hogy mindketten engedünk kicsit a dolgainkból és így talán sikerül normálisan együttműködni - nem, igazából nem hiszek én ennek, de legalább megpróbáljuk Atala érdekében, hiszen neki van szüksége rám, meg a rendszerre. Erik csak másodlagos. -Hmm, túl sokat és túl harsányan beszélek, beleütöm az orrom abba, ami nem az én dolgom, mindent meg akarok oldani, javítani és még sorolhatnám. Azt hiszem az összes nő, összes legrosszabb tulajdonságát hordozom - mégis elviselnek az emberek, mondjuk nem hosszabb távon és én ezt teljesen meg is értem.
- Hát tudod, én képtelen vagyok a varázslásra, így mindent a legemberibb módon kell megoldanom. Mivel szeretek utazni, ezért valamelyik ünnepre kaptam egy ilyen autós vízforralót, hogy tudjak levest, kávét, teát csinálni magamnak, anélkül, hogy vennem kéne. De a kocsi nem bírta, túl öreg a kicsike - ezt a mondatot csak halkan teszem hozzá, mert az a dög autó tuti, hogy ezt hallja és este nem lesz hajlandó elindulni, én meg majd nézhetem Rónaky önelégült fejét, miközben azt mondogatja, hogy ez egy tragacs.
- Teljesen új számodra az egész hely? - tekintek rá érdeklődve. Mondjuk én is körbejártam és újra felfedeztem a várost, mikor visszatértem, mert sok minden változott. - Hol élsz egyébként? Nagy változás lenne ideköltözni? - nem szeretnék tolakodni, de én pont azelőtt állok, hogy eldöntsem otthagyjam-e Pécsett, azért, hogy közelebb legyek Atalához és könnyebb legyen az egész munka. Jó lenne hallani valaki más gondolatát is egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ameddig nem kezdesz nyomozni mások után, féltékenykedni betegesen és rendezel minden nap egy hatalmas hisztériát, hidd el, nem is vagy olyan nehéz eset - volt ilyen barátnője a férfinak, mi több, utolsó kapcsolata is arra ment rá, hogy olyan sok időt töltött a rákkutatással, hogy egyszerűen nem maradt ideje a barátnőjére. De mégis, ki vetné ezt a szemére, ha az anyja élete a tét?
- Nem lehet könnyű a varázsvilágban varázserő nélkül élni, viszont talán pont ezért sokkal édesebb a siker íze is, ha valami összejön. Gondolj bele, a szemközti bódéból Gizike egy pálcaintéssel felforralja a vizet és készíti el a teát, sőt, hozzá se nyúl csak unottan kortyolgatja, viszont mennyivel jobb magadnak megcsinálni és aztán leülni meginni? - ami azt illeti, Leander sem épp az a barkácsolós típus, viszont az ilyen apróságokat, ha csak ideje engedi, ő csinálja. Persze, amikor rohanásban van, elalszik - bár ez szinte sohasem fordul elő -, netán egy-egy munkafolyamat elhúzódik, nagy könnyebbség, hogy ezeken spórol öt-tíz perceket. Kevésnek tűnik, de végeredményben nagyon sok.
- Nem egészen, a Tanodában végeztem az alapképzést, de annak már egy jó tíz éve, akkor ez a hely még csak falu volt és Felagund tanította a bájitaltant - ennyit bőven elég mondani, aki ismerte a vén rókát, a mai napig emlegeti. Nem sokaknak sikerült nála kiválót szereznie, Leander ezek egyike volt. Magológép és stréber? Abszolút, de vajon piszkálták-e ezért valaha is? Ha a testalkatát megnézzük, megértjük, hogy miért nem. - Esztergomban éltem le az egész életem, egy viszonylag csendes, gyönyörű városban, minden emlékem odaköt. Édesanyámat két évvel ezelőtt elvesztettem, édesapám pedig ott van idősek otthonában, sok minden tart vissza a változástól. Nem gondolnád, de amúgy az ebet a karóhoz kötő típus vagyok, nehezen lépek meg dolgokat, a költözés most fokozottan ilyen. Talán még nem jutottam el odáig, hogy képes legyek rá - megvonja vállát, s annak ellenére is nyílt és őszinte, hogy férfi. Úgy értem, mutass egy olyan embert, aki ennyire könnyen felvállalja, mi több meg is osztja életének legnagyobb tragédiáit és vállalja, hogy ezeket a szavakat mind testbeszédben, mind mimikában meg is erősítse. Nem fakad sírva, de láthatóan komorrá válik, mikor szüleiről beszél. Csak sajnálni ne kezdjék, az a vég!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem, én ilyesmire nem lennék képes. Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy lenne valaki a világon, akibe ennyire belebolondulok, hogy ilyeneket műveljek. De biztos velem és a nemlétező szerelmi életemmel van a gond.
– Igazából nem tudom, hogy milyen úgy, ha van erőd, szóval nekem ez nem nehéz, hanem megszokott - mosolyodom el szerényen. Én szeretek egyszerűen élni, nyilván könnyebb lenne minden, ha tudnék varázsolni, de ebben nevelkedtem és így tökéletesen jól vagyok.
- Áhh Felagund, szerintem még évtizedeken keresztül fognak rémtörténeteket mesélni róla, hogy tutira beszarassák az elsősöket – nevetem el magamat, majd kortyolok egyet a kávéból és a műanyag kanálkával kisebb fagyi darabot lapátolok be a számba. – Sosem értettem azokat a tanárokat, akik a frusztrációikat a diákokon töltik ki és arra élvezkednek otthon, hogy aznap mennyi szerencsétlent szívattak meg – mindig is utáltam az ilyeneket és nem is igazán értem, hogy minek mennek azok pedagógusnak, akik ilyen hajlamokkal vannak megáldva. Kell a szigorúság tudom én is, na de azért vannak határok, amit sem a diáknak, sem pedig tanárnak nem kellene átlépnie.
– Esztergomban egyszer voltam, de nagyon szép hely, tetszett – hihetetlen, hogy mostanában mennyi emberbe futok bele, akinek a családi élete tele van nehézségekkel. Ez vajon azért van, mert a sajátom sincsen rendben? Nézem Leandert és látom rajta, hogy komorabb, de mégsem olyannak tűnő, aki most arra vágyik, hogy vigasztalják. Hála az égnek, mert én aztán nem tudok az ilyen helyzetekkel, mit kezdeni. Erik történeténél is pánikrohamot kaptam.
– Engem tizenkét évesen fogott a két ember, aki miatt a világon vagyok, elvittek egy nagy családi összejövetelre, kiállítottak a kör közepére és közölték mindenkivel, hogy mennyire szánalmas vagyok, nem érek semmit, soha nem lesz belőlem semmi és nem vagyok többé a gyerekük. Mindenki csak nézett, senki, de komolyan senki nem volt, aki kiállt volna értem, csak azért, mert nem tudok varázsolni – nem tudom őket szüleimnek, rokonaimnak nevezni, mert számomra nem azok, de ezt szerencsére még senkinek sem kellett magyaráznom. Igen, sajnálat helyett inkább előrukkoltam az én szar történetemmel, micsoda önző dög vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Yesssss. Yes yes yes yes. A kitartás meghozta gyümölcsét. Persze azon sem leődtem volna meg, ha inkább úgy dönt, nem kér belőlem. A  utcán legtöbbször inkább agresszió éri az állatokat, az emberek beléjük rúgnak, elhajtják őket és még sorolhatnám, az alapvető túlélés szenvedései mellett.
Igaz, ahogy egyre közelebb merészkedi, arra is rá kell jönnöm, hogy elég kicsi az esélye, hogy kóbor macsk legyen. A bundája túl tiszta, túl fényes, nincs csatakokban a testérelapulvva, nem sovány állat. Hacsak nem mosthaltmeg az ezeréves macskás mamája, akkor biztosan tartozik valakihez.
- Látod, nem is vagyok annyira félelmetes - arcomra széles, örömteli vigyor ül ki, ahogy először ujjbegyeim érnek a puha bundához. Utána mégtovább törnek utat, egészen a bőrig, és igen, hamarosan a nyakörvet is érik. De azzal még egy kicsit nem szeretnék foglalkozni. Igérem, visszaviszem a gadájához, de előtte termelek pár boldogsághormont a babusgatásával.
- Úgy nézel ki, mint egy dagadék - külsőleg tényleg hatalmasnak tűnik, még ha a borítás alatt teljesen jó húsban is van - a méreteihez és a fajtájához mérten. - Mit keresel az utcán, hmm? Az ilyen cicákat, mint te, nem szokták hagyni csak így mászkálni - részben, mert elég sok pénzbe kerülnek, részben, mert akinek ilyenje van, az igyekszik vigyázni is rá.
- Biztos elszöktél - vonom le a következtetést, elvégre más lehetőség nem nagyon maradt. Ez egy macska. Nem vagyok ipad gyerek, hogy túlgondoljam mindenféle kém sztorikkal.
- Ebben az estben ideje lenne hazavinni téged, mit szólsz? - simogatás közben ujjaim végigcsúsznak az előbb felfedezett nyakörv szélén, egészen a róla lógó kis charmig. Lássuk, hova is tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dania

Eddig se voltál az, mondaná, de mivel most egy másik nyelvet beszél, ebből csak egy kurta nyávogás lesz. Le is hajtja kicsit a fejét, most éppen rendes macsek, engedi, hogy megsimogassák. Aztán szépen le is dagadékozzák. Fúj is egyet erre, ahogy az macskáktól megszokott, ha valami nem tetszik nekik. Méghogy dagadék. Ő pontosan ideális súlyban van a méreteihez képest, legalábbis macskaként. Hogy amúgy emberi alakjában már pocakos - mondhatnánk, hogy sörhas, de igazából úgy sikerült felszedni, hogy hirtelen két lány egyedülálló apja lett és már nem csak hideg pizza és szendvics volt a menün a családi vasárnapi ebédeket leszámítva - az most teljesen mellékes. Macskaként emberi alakját legfeljebb a mancsán található heg idézi, ami a minisztériumban is bejegyzett egyedi ismerető jegye. Szerencsére a talpán van, azt meg nem nagyon mutogatja. Ettől eltekintve ő egy teljesen tökéletes maine coon kandúr, pont akkora, amekkorának lennie kell. Tessék szépen hódolni előtte és agyonsimogatni kritizálás helyett.
- Miaúúú - válaszol a kérdésre, még mindig tartva a fejét, hogy tessék csak simogatni. Ha azt a lány tudná, mit keres itt, talán nem lenne olyan lelkes. Jelen esetben viszont csak a megfelelő varázslattal lehetne kényszeríteni arra amúgy is, hogy emberi alakját felöltse, így csak nyávogásra futja. Nem panaszos, sokkal inkább határozottnak hangzik, mintha azt próbálná a lány tudtára adni, hogy ő bizony azt tesz, amit akar. Merthogy ez így van.
- Miaaaú - nyávog tovább. Helyeslésnek is vehető válasz. Berta örülni fog neki. Minden macskának örül úgyis. Csak úgy gyűjti őket, mint Anti a ronda nyakkendőket. Szerencsére utóbbiak nem kérnek enni, se el nem kószálnak. Mai napig jobb döntésnek érzi, hogy nem macskát gyűjt. Elég ő is annak otthonra. Ó, ezaz, megtalálta a nyakörvet a lány. Nagyszerű. Nem fogja a menhelyen letenni. A név alatt ott áll, hogy Galgóczy Berta, Holdfény utca 46, Bogolyfalva. Kényelmes választás volt, na meg biztonságos. Ha oda meg eljut, majd kisomfordál, ahogy eddig minden alkalommal. Rendben lesz itt minden, kérem, tökéletesen rendben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprót, lemondóan sóhajtok. Persze tudnám simogatni egész nap, de ahhoz már tényleg az kéne, hogy elraboljam valaki macskáját, én, aki még egy darab rágót sem loptam el soha. Miközben egyik kezemmel a füle tövét vakargatom, másik kezem ujjai felfedezik a nyakörvhöz tartozó medált is. Megfordítva azt pedig fény is derül a hovatartozására.
Gondolhattam volna, hogy egy ápolt elveszett macska a helyi macskás néni tulajdona.
- A mamád - a korhoz mérten igazítom a megszólítást is, elvégre Berta néni már közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez - már biztosan betegre aggódja magát.
Képzelem. Van egy ilyen furcsa kapcsolatom az öregekkel, amiért teljes mértékben a falusi nyugdíjas maffiát okolom. Néha teljesen aranyosnak találom őket, már a kedvesebb fajtájuk, akik megérdemlik a világ összes segítségét és ülőhelyét - néha meg teljesen elszörnyedem tőlük. Mint most, amikor szent megyőződésem, hogy az illetékes vénassznynak fogalma sincs, hiányzik-e egy macskája vagy sem.
- Úgyhogy most haza is viszlek - kezeim nyakáról az ellülső lábai mögé csúsznak, éppen csak annyi ideig, hogy egy nagyobb szusszanás kíséretében megemeljem. Egy hét-nyolc kilós macskát nem olyan könnyű tanszportálni, mint ahogy az kinéz. Megvárom, amíg kényelmes pozícióba igazbatja magát karjaimban, fitorogva kiküpködöm azt a kissebb csomónyi szőrt, ami ezzel jár, aztán el is indulok a Holdfény utca felé, még mielőtt elkezdenének zsibbadni kezeim a súlya alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Miss Warren,
és persze a nagyszerű Mardzs

Olyan, hogy unalmas szombat délután, feléjük nem létezik. Audrey már kislányként is feltalálta magát, ha sem az anyukája, sem pedig drága nagyszülei nem értek rá vele foglalkozni. Nem esett kétségbe, csendben köddé vált, és automata üzemmódba kapcsolva magát összecsomagolta a zsírkrétáit és átment a szomszéd gyerekekhez, hogy aztán kérdés nélkül firkálják össze a friss a tapétát, a padlót meg egy kicsit egymást is, majd fogják a pincében porosodó fehér műanyag asztalt és azt a néhány poros széket, kicipeljék őket az előkertbe, a járdához közel, és csináljanak hozzá annyi limonádét, amennyit gyermeki kezeik közt elbírnak. Ha megunták, hogy a kutya sem kér a túlcukrozott limonádéjukból, otthagytak csapot-papot, elmentek fára mászni vagy a mindig nyitva tartó videótékába, és századjára is kikölcsönözték az Oroszlánkirályt. Audrey kedvencét.
Az emlék, a mese, rágcsa és limonádéillat a semmiből tör elő, miközben széles mosollyal épp egy barnahajú kislányt változtat Szörnyellává. Pozitív csalódás, hogy a sétányon felállított standjához botorkáló kishölgy nem hercegnő vagy Aranyhaj akart lenni, hanem a legvagányabb Disney szereplő, maga Szörnyella. Audrey a kislány haját néhány egyszerű pálcamozdulattal teszi élethűvé, az arcán azonban muglimódon, festékkel és némi szilikonnal dolgozik. Az ecsetet határozottan irányítja, de mozdulatai olyan könnyednek tűnnek, hogy ha az ember nézi, hajlamos lehet azt hinni, hogy hazamenvén elsőre utána fogja tudni csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem szeretném álomvilágban ringatni magam, hogy utána a remény aprócska szikrája is kialudjon - áll meg a nő mellett, fejét felfelé fordítva fürkészi a csillagokat, amiket már betéve ismer. Ez az egyik előnye annak, ha csak és kizárólag az éjszaka lénye lehetsz. Megtanulsz vele együtt élni és mindezek tetejébe még tanulsz is tőle. Halványan mosolyodik el, csak oldalvást sandít a nőre, mielőtt tovább indulna. Háta mögött kulcsolja össze ujjait.
- Nekem már az olykor is hatalmas előrelépés és öröm - feleli gondolkodás nélkül. Nem kell, hogy a napfényben élhesse az életét, csak szeretné kicsit élvezni a napfény melegét és simogatását hófehér bőrét.
Megszeppenve fordul a nő felé, mikor a határozott ígéret elhangzik. Már majdnem felnevet hitetlenségében, de ez nem Hella ellen szól, mindössze a helyzet abszurditásának: valóban van lehetősége egyszer napon sétálni és élvezni a nappalt magát. Pár hete ez még elképzelhetetlen volt, most pedig...
- Köszönöm, Hella. Örökre az adósod leszek - mondja aztán mindenféle tétovázás nélkül, majd vigyorodik el szélesen és kerül a nő elé gyors mozdulattal. Közvetlen előtte áll meg, kissé előrébb is dől, hogy tudja a másik, innen nincs menekvés. - Én is segítek. Keresünk neked egy férfit. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Felettük a végtelen ég, kék bársonyán a csillagok. Nem vesztegetett rá időt, hogy kiismerje őket. Öccse az, aki segítségükkel bárhonnan hazatál. Amikor bekerült a tengerészeti akadémiára, ott megtanulta értelmezni a ragyogó égi szikrák iránymutatástát, hogy ha a modern mugli berendezések csődöt mondanak, ne vesszen el a tengerek és óceánok vizén. - Végy példát a kövekről. Légy kemény és ragyogó - mondja egy kicsit talán merengőbben a tőle megszokottnál - Mindig is úgy gondoltam rád, mint egy gyámántra. Szakmai ártalom, de ha rád nézek azt látom, hogy rajtad nem fog sem az idő sem a romlás. Nemes vagy a szó minden értelmében - tárja szét kezét mosolyogva - A reményt néha túléertékelik, de el szerintem nem tud veszni, pont úgy, mint a gyémánt tüze - sétálnak tovább egymás mellett ebben a különös harmóniában. Hella eleme felbuzog egy pillanatra, ahogy megérez egy nagyobb mennyiségű vizet valahol a közelben, de figyelmét csak félig tereli el a közben megszólaló Adelináról. - Az örökre számunkra nem egyforma hosszú, de én nem a háládért csinálom. Egyáltalán nem! - rázza meg fejét és ezzel az egyszerűségében is elegáns mozdulattal erősít meg tagadását - Kevesekhez állok közel, még kevesebbekkel tudok önzetlen lenni és ez egy ideje bántani kezdett - magyarázza viselkedését, ami még mindig nemesi, de nyíltabb - Szívességeket kérhetnék, mert a mi köreinkben így menne. Kéz kezet mos, mint tudod...- sóhajt mélyet és eleme ismét felhullámzik sejtjeiben - Bevallom elegem lett ebből. Intrikák, képmutatás és a vérünkkel való hencegés. Ennél én több szeretnék lenni - fakad ki végül egyszerű emberként, mert szavaiban semmi arrogáns, arisztokratikusság sincsen. Így jár az, aki hagyja, hogy felforgassák az életét az érzelmi viharok. - Egy férfit? - kapja hűvös tekintető szemeit a mellette haladó arcára, mert úgy hiszi viccel, ám ahogy elnézi nagyon is komolyan mondja - Nehezen bízom meg bennük. Te is tudod... - tétovázik és a hagja is megremeg - Nemrég volt valaki, akiről azt hittem talán megtöri a jeget, de nem alakult úgy, ahogy vártam - meséli el, azon a finoman visszafogott módon Adelinának a Markkal történteket, ahogyan azt egy jól nevelt aranyvérű úrihölgynek illik. Arcán ott a csalódott tanácstalanság, még akkor is, ha igyekszik elrejteni. Hiszen egy Erdődyn sosem látszódhat ha megtörte az élet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szemöldöke ráncolódik, ahogy barátnője megszólal. A kövekről? Értetlen pillant felé, de nem kell sokat várnia, amíg folytatja, és végül minden kérdésére is választ kap. Először megszeppen, hogy ő, mint gyémánt, de a végére melegség tölti el minden porcikáját, így lép a nő mellé és fogja meg a kezét zavartalan. - Igyekszem gyémánt lenni a továbbiakban is - sétál tovább. - 163 éves vagyok, Hella. Ez az utolsó próbálkozásom, utána már reményem sincs - vonja meg vállát. Nem bánja, ha csalódnia kell, mert tudja, hogy már az utolsó utáni próbálkozásai vannak, így valóban elmondhatja, hogy mindent megtett.
- Tudom, hogy nem, de az mit sem számít - legyintget szabad kezével, amivel nem a nőét fogja. - Több is vagy. El tudom képzelni milyen lehet így felnőni, sok mindent láttam már. Nos... itt az ideje, kedves, hogy kitörj ebből. Légy más! A más mindig sokkal izgalmasabb - tárja szét karjait és pördül körbe nevetve. A világ csodálatos és olyan sok mindent rejteget magában az emberi kapcsolatokkal is. Kár lenne elszalasztani.
- Egy férfit bizony - fürkészi arcát. - Persze, hogy tudom. De míg nem lépsz túl a múlton, a jelened és a jövőd is sötét. Tegyünk egy próbát - vagy ne. A nő már előtte járt egy lépéssel. Szemöldöke emelkedik meg kérdőn, met ezekből az információkból nem sok mindenki tudna gazdálkodni, így ő is megvan lőve. Kezét megfogva húzza egy padhoz a nőt és ülteti le, majd foglal helyet mellette. - Meséld el - szólal meg őszinte, érdeklődő és kedves hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Értetlenül néz barátnőjére. Nem tudja szó nélkül hagyni az elondottakat. Vele lehet fesztelen és nem kell kötelezően udvarias frázisokkal sem élnie, így nyíltan beszél. - Nem értem miért épp most adnád fel, amikor a világ egyre gyorsabban fejlődik. Ami tegnap csak a képzelet szüleménye, mára kézzel fogható valóság - emeli elegánsan maga elé kezeit, hogy kifordított tenyerét vízgömböt idézve levezesse eleme feszültségét - Az egyik kollégám egy olyan készüléken dolgozik, ami a testükbe ültetett kövek segítségével tartja életben a szívbeteg embereket - meséli el mondhatni laikusan a folyosókon hallott pletykákat - Aztán ott az a sok mugli felfedezés, amiről Nimtől hallok - ragadtatja el magát egy sóhajnyit, ám még ez is csak kicsivel vehemensebb hanghordozás a tőle megszokottól. Megtorpan séta közben, ahogy előtte Adelina megpördül. Elmosolyodik és fejét ingatja. Efféle bohókásságot magának soha nem engedhetett meg, de mindig cseppnyi irígységgel tekintett azokra, akik bátrak lehettek. Mára túllépett ezen a pocsolyán és tud önzetlenül tekinteni a nála szabadabbakra. - Így is renitens vagyok a családban. A nemes Erdődy ház tiszteletbeli feketebáránya áll előtted - neveti el magát saját kijelentése blődségétől. Ezután jön az a téma, mely mindig is érzékenyen érintette Hella lelkét. A férfiak. Hagyja magát leültetni, mad úgy fordul, hogy az alabástromnál fehérebb arcra nézhessen - Eddig csak az öcsém és az én titkom volt, hogy fiatal lányként megbecstelenítettek - suttogja a sziklanehéz szvakat szinte maga elé és arca kőkemény maszkká merevedik az emlék hatására és csak pár pillanattal később képes folytatni - Azóta nem bízom a férfiakban. Azonban nemrég találkoztam egy olyannal, aki még az elememet is megmozgatta. Mint kiderült, mást szeret - mondja ki a tényt a maga rideg valójában, majd ismét elcsendesedik, de szája hirtelen erőtlen mosolyra görbül - Még be is rúgtam miatta, sőt egy egész társaságnyi ember előtt komprommittáltam is magam, csak a mihez tartás végett - kuncog fel keserűen saját butaságán - Képzelheted milyen ez az én fajtámnak. A hydromágusok és az alkohol nem barátok - fog kifinomult mozdulattal homlokára és megrázza fejét. Iszonyatos volt azután az éjszaka után a másnap. Legszívesebben meghalt volna szégyenében és kiitta volna a Balatont. Mindezt egyszerre. Szerencsére elmúlt. Az érzéssel együtt, melyet a férfi iránt táplált. Már kislányként megtanították rá, miként pusztítsa el lelkében a gazként burjánzó, nemeshölgyhöz méltatlan érzéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Fejét csóválja meg. - Ez nem a feladásról szól, hanem az elfogadásról. El kell fogadnom, hogy a fajommal együtt, amit szintén sikerült elfogadnom évek elteltével, az is együtt jár, hogy nem járhatok ki a napfényre - hangja nem lemondó vagy szomorú, egyszerű tényként közli az információkat. Valóban így látja. Elfogadta a vámpírlétet, de az azzal járó kellemetlenségek közül van egyetlen olyan, amit nem tudott - és ha most kell erről lemondania és elfogadnia, képes lesz rá. Nem azért, mert nincs más választása, hanem mert így helyes.
- Akkor a fekete legyen még feketébb - mosolyodik el szélesen. Elképzelni sem tudja, hogy egy mai aranyvérű család sarjának milyen élete lehet, milyen elvárásokkal állhatnak szemben, azonban nem is bánja. És ha még esélye is van kicsit kiszakítani ebből a nőt, akkor csak még inkább küzdeni szeretne érte. Ezért nem is rest leültetni a nőt, hogy mellételepedjen, majd kíváncsi tekintettel fészkelődjön, mégis milyen történet következik. Egyáltalán nem olyan, amire számít. Ajkai nyílnak el, kiegyenesedve pillant el a nőről, hallgatja a folytatást.
- Nem is sejtettem, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned. Sajnálom - még ha tudja is, hogy a sajnálatával semmit nem ér a nő. - Elképzelni sem tudom mennyire nehéz lehet, csak azt ne feledd el, hogy nem leszel gyenge, mert érzelmeid vannak a másik nem iránt. Még ha azok viszonzatlanok is - sok ilyen volt, van és lesz is. Nem Hella az egyetlen, akinek nem viszonozták a szerelmét. - Az élet tele van lehetőségekkel, amikkel élnünk kell, különben mit fogunk mesélni évek múltán? - mosolyodik el. - Fokozatosan, de le kell bontanod a szíved köré emelt falakat, kedvesem. Máshogy nem lesz lehetőséged a boldogságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megérti a barátnőjét, még akkor is, ha neki teljesen más a hozáállása a kérdéshez. Kecses bólintásával jelzi ezt neki, de több szót már nem veszteget a témára. Erdődyként nyakas, önfejű, kiartó és túl beképzelt ahhoz, hogy elismerje a vereséget. Most is mindent megtesz majd a kudarc ellen. Azt is kiharcolta, hogy ne kejen férjhez mennie, ahogy azt is, hogy szíve szavát követve szeretett hivatását gyakorolhassa. A fenhéjázó arisztokrata külső, igazi küzdő szellemet takar. - Így is elég fekete vagyok már - nevet fe keserédesen, hogy együtt üldögélve ezen a csendes, őszinteségre csábító éjszakán beszélgessenek. Nyítabban mint eddigi ismeretségük óta bármikor. Hella lelke cseppnyivel könnyebbé vált, ahogy kimondta titkát. Még az is átfutott agyán, hogy kár volt ennyi éven át magába zárnia személyes tragédiáját. Sosem kedvelte a borostyánt, megdermed benne a pillanat, majd megkövül. Pontosan ez történt vele az erőszak után. - Ha nincs az Öcsém és az elemi erőm, akkor most egy agresszív, erőszakos állat lenne a férjem, akit gyűlölnék és aki fiatal lányokon élné ki a perverzióit - fröcsögi a szavakat undorral telve, alig fogva vissza magát. Minden alkalommal, amikor eszébe jut, áldja a sorsot és átkozza is egyszerre, hogy akkor és ott olyan helyzetet teremtett, ami fájó sebeket és helyzeteket is teremtett számára. - Te olyan sokat láttál már a világból. Szerinted csak az lehet boldog, aki lebontja a falakat a szíve körülről? - kérdezi valóban kíváncsian, mert ebből a szempontból ő tudatlanabb egy gyermeknél. Szerelmes sosem volt igazán és az összes vonzalmát elnyomta egész életében. A kötelezettsége okán kezdett jóban lenni azzal a gazemberrel, aki vvégül női mivltát derékba törte. Onnantól csak neveltetése segítette a férfiakkal való kommunikálásban. Remek alaktásokat nyújtott, de sosem került közelebb három lépésnél és az elit szigorú határánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Lassan bólogatok. Tehát a maximálisan adható, még ésszerű mennyiséget szeretné adni, ha jól értem. Rendben, annyit fogok elvenni. Rám bízhatja. További tájékoztatásaimat is figyelmesen, nyugodtan hallgatja, aztán eléggé megakad felvetésemen, amelyre persze számítani lehetett.
Rögtön a megértés jelét adom, amikor ezt a lehetőséget most passzolja, hogy mindenképp érezze, szót se kell ejtsünk most erről többet. Ám ő azért megérdeklődi, hogyan is zajlik ez.
- Egy általad javasolt helyről veszek vért, harapás útján. Ez nyilvánvalóan kellemetlenebb lehet, mint a műszerrel történő procedúra, ám ez sem jár számot tevő fájdalommal - részletezem kicsit, hogyan megy ez. Ám -a tőlem megszokott módon- nem kezdek hosszas előadásba, pedig természetesen tudnék. Ha kérdez, válaszolok és bármiről felvilágosítom. Ám, ha egyelőre elég ennyit tudnia, várom, hogy ezt kinyilvánítsa és ez esetben egy finom intéssel jelzem, hogy befáradhatunk a személyzeti helyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este| o

Valahogy korábban, mondjuk úgy 5 évvel ezelőtt, fel se merült volna bennem, hogy van más módja is a vámpírok étkezésének, mint a vérszívás. De azóta már többet tudok, viszont még mindig fura, hogy ilyen könnyedén lemond a számárá nyilvánvalóan legegyszerűbb, legkényelmesebb, és legélvezetesebb módról. Természetesen borzasztóan hálás vagyok érte, ezt nyilván mondanom se kell.
- A fájdalom nem gond. - jegyzem meg amint választ kapok a hogyan módra. - Mennyi ideig tart, mennyire vagyok tudatomnál? - kérdezek tovább miközben az ujjaimat szemlélgetem. Igen, ha kinyújtom a karom amennyire csak tudom, akkor ha tud ujjból is vért venni, akkor nem jön annyira borzasztóan nagyon közel. Csak simán nagyon közel. Mindeközben azért teszek pár lépést a személyzeti részleg felé, hisz útközben is meg lehet ezt vitatni, a kimenetelen nem fog változtatni.
- De, attól, hogy megharap még nem leszek vámpír. Változik bármi utána? Függővé lehet például válni? - valahol azt olvastam, hogy van, akinek nemhogy nem kellemetlen, hanem kifejezetten eufórikus a dolog. - Gondolom ide kell leülnöm, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Az jó, ha nem gond a fájdalom. Pedig ez tényleg nem jár említésre méltóval, csak éppen nehezen képzelik el az emberek, hogy egy harapás tud nem fájdalmas lenni és ha viszolyognak az effajta, kellemetlen érzéstől, akkor nem elég a szavam, hogy bizonyosságot nyerjenek arról, hogy alig fogják tudni megmondani, pontosan mi történik velük.
- Valamivel rövidebb ideig tart, mint az eszközzel való vérvétel. Utóbbi olyan öt percet vehet igénybe, a közvetlen csak néhányat, már csak azért is, mivel ott a mennyiség is kevesebb. Teljesen tudatánál van közben - magyarázom, miközben mozdulunk a kis szoba felé, amely a pult mellől nyílik. Finoman megrázom dús haj fedte fejem megerősítésként: nem, valóban nem lesz vámpír tőle.
- Nem igazán változik semmi. Függővé lehet válni, persze, mint bármelyik dolognál, ami valaki kedvére való - teszem hozzá hanyagul, dehát ez az igazság. Maga a folyamat nem feltétlen eredményez ilyesmit, ám ha valakinek tetszik vagy maga a harapás élménye, vagy nemes egyszerűséggel egy vámpír ilyen szoros közelsége, az nyílván nem csak jószívűségből lesz visszajáró adományozó.
Kinyitom az ajtót, így a lány előtt kitárul kicsi, lakályos raktárhelyiségünk. Nem mondhatni, hogy egy rideg tér lenne, hiába a szépen sorban felhalmozott készletek. A középen álló két karosszék és a kis kerek asztal különösen barátságos. E felé intek egyet, hogy foglaljon helyet. Itt végezzük majd el a műveletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szokásává vált, hogy esténként elsétál unokahúga házához, hogy megnézze, minden rendben van-e a türkiz ajtós épülettel. Titkon persze aazért is megteszi két naponta a kört, hogy hátha egyszer azt látja, hogy a nő végre visszatért a kicsi lányával együtt. Hiányzik neki a prücsök és persze szeretett rokona társasága. Magányosan telnek a napjai, amióta Elektra visszanyerte emlékezetét és már nem halgatag hősünk segít be a gyermekre való vigyázásba. Ez a mai este is hasztalan telt el, mert a Holfény 33-nak csak a nevében van fény. Az építmény csendes, sötét és kihalt volt, ahogy elhaladt mellette. Talán majd holnapután már látja az ablakon áttörő lámpák pászmáit. Ezzel a reménnyel ballag hazafelé, s ahogy elhalad a Fő utczán fülét beszélgetés zaja üti meg és hívogatja. Hatalmas termete árnyékot vet a padon ülő két nőre, ahogy ellépked mellettük. - Jó estét Hölgyeim! Minden rendben? - kérdezi meg barátságos és férfias hangján, miközben megnézi a két illetőt. Hasonlítanak egymásra. Talán rokonok. Mindkettő sötét hajú, fehér bőrű szépség. Nem akarja őket zavarni, ezért ha azt monják semmi gond Tamásunk csendben eloldalog és meg sem áll othonáig. Azonban ha úgy felelnek, hajlandó megállni és segíteni. Ez a két nőn áll innentől. Nem öltözött ma sem társasághoz. Kék farmer, hozzá bakancs és egy kockás ing, mint megszokott öltözet. Ennyit visel. ZSebében pálcája jelenti az egyetlen varázslatot az egyébként feltűnően mugli megjelenésében.