Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874984#post874984][b]William Martin Krise - 2024.03.15. 02:58[/b][/url]

Megtorpan, ahogy Selwyn védelmezőn Adél elé lép. Talán nincs szokatlan a gesztusban, számára azonban csak megerősítése annak, amit eddig is sejtett - nem is sejtett, tudott. Ez a kettő együtt van, talán évek óta, vagy talán még annál is régebben, hogy ő Adéllal találkozott volna. Hát hogy lehetett ennyire vak?
   -  Te - bök vádlón Seth felé kissé a szavába vágva és láthatóan beleszédül a mozdulatba - csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.
Hogy képzeli? Utasítgatja? Őt? Kinek képzeli magát ez a lankadt fasz, azt gondolja, hogy jobb nála?
   -  Persze, Will, állj le, tudod Adél, ezt vicces tőled hallani pont. Mióta vagy vele? Mikor akartál szólni róla, vagy úgy tervezted, hogy simán csak nem veszem észre?
Nem emeli fel a hangját igazán, az acsarkodó beszéde mégis nehezen érthető és hadaró. A szeme hol a nőre, hol a férfire ugrik, végül megállapodik Adélon. Az arca elfintorodik a ködös gyűlölettől.
   -  Tudod mit? Dögölj meg te is és a szaros gyereked!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875261#post875261][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.18. 22:51[/b][/url]

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875265#post875265][b]Machay Adél - 2024.03.19. 00:10[/b][/url]

- Will... nem vagy jól. Vegyél két mély levegőt, jó? Segítek neked, csak vegyél két mély levegőt. - Szinte könyörgő hangot üt meg, amit publikusan nagyon kevésszer hallhatott tőle bárki, sőt, talán soha. Egyfelől az aggódás láthatóan őrli és a gyerekkel kissé oldalvást elfordult Seth háta mögött úgy, hogy csak ő lóghasson ki onnan félig-meddig. Lucien egyelőre még nem vette át az alaphangulatát.
- Kérlek, menjünk haza j- - Nem tudja végigmondani, mert megint az az agresszió, az az arcul csapás jön, ami belefojtja a szót, hogy inkább haljon meg ő és Lucien is, és ettől már ő is kezd kiborulni, a gyerek is elkezd nyűgösködni a karjai között.
- Nem... Nem, Seth, szólnom... szólnom kell a nagyanyjának, igen. - Megoldást próbál keresni, nem másra áttolni a felelősséget. Még a keze is elkezd a zsebében turkálni a telefon után, de a fél szeme vissza-visszarebben Will alakjára. Igen, Madlennek szólnia kell, akármennyi ellenérzése legyen a családfő döntései iránt, Willt most már tényleg be kell vitessék kezelésre. Ez nem állapot, nem elviselhető, hogy tévképzetei vannak. Másként miért hinné, hogy Lucien nem az övé, mikor apasági vizsgálat is volt? Lucient közben próbálja csitítani de a nyűgös nyüsszögés egyre hangosabb a baba részéről is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875269#post875269][b]William Martin Krise - 2024.03.19. 03:35[/b][/url]

   - Te meg fogd be a szád!
A válla fölött ordít hátra, mintha valaki mögötte állna - ez a mozdulat pedig újra kibillenti az egyensúlyából annyira, hogy lépnie kelljen egyet balra mielőtt elesne. Minden és mindenki összefogott ellene, különösen ez a kettő. Az nem érdekli, hogy nézik, az sem, hogy Adél óvatos szavakkal kérleli, sem pedig az, hogy szédül. Hallja a vádló hangokat, ez pedig csak még tovább hergeli az eleve kontrollálatlan hangulatát.
És akkor Seth Adél felé fordul. Már most, mint egy védelmező családfő! Mit képzel? Honnan veszi a bátorságot, hogy utasításokat ad akár neki, akár az ő feleségének, és miért hiszi azt, hogy egy ujjal is bántaná a családját?
Mielőtt beállna a képszakadás, az agya egyetlen, még az ösztönösnél is mélyebb parancsot ad ki utasításba: öld meg.
A keze ökölbe szorul és már egyáltalán nem gondolkodik: fizikailag megy Sethnek, hogy megüsse, vagy a földre taszítsa, vagy agyonverje, vagy ami sikerül - ebben senki sem mondhatja, hogy ne lenne alkuképes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875490#post875490][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.26. 23:01[/b][/url]

Willnek pontosan három ütést sikerül bevinnie - az elsőt meglepetésből, a másodikat gyorsaságból, a harmadikat pedig azért, mert Seth előbb a segélyhívó bűbájt lövi fel, s csak utána fordítja előhúzott pálcáját a támadó felé.
- Mr. Krise, nyomatékosan kérem, hogy csillapodjék le!-* Nem fog visszaütni, hogy bármiféle sérülést kockáztasson, sem olyan varázst használni, ami esetleg támadásként lehetne értelmezhető; helyette lebegteti, egyszerűen kihúzva a talajt a lába alól. Ha Will sokat kapálózik, esélyesen úgy fog körbeforogni, mint az űrhajósok odafenn, ettől eltekintve kedvére acsarkodhat tovább. Legalábbis az aurorok érkezéséig bizonyosan.
Van ideje felmérni a károkat - a kezdeti megtántorodást és reccsenést követően az utolsó csapás már nem ért érzékeny részt, de a vérző orr és a szeme körüli, egyre élesedő fájdalom a tanú rá, hogy a részeg férfi egyáltalán nem fogta vissza magát. Halkan sziszeg, amint akaratlan is bekönnyezik. Pompás. Igazán nagyszerű. Jobbját az orrához tartja, hogy legalább ne vérezze össze az ingét, mert a szokás nagy úr. Eltelik pár másodperc, amíg rendezi a sorait.
- Ez lehettél volna te. Vagy a kicsi,- néz fel Adélre, a megütött oldalon hunyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875496#post875496][b]William Martin Krise - 2024.03.27. 01:19[/b][/url]

Nem gondolkodik és meg sem próbálja kontroll alá vonni, amit csinál. Csak érzi az ökle alatt a férfi koponyáját csattanni, hallja a szavait is, ezek az ingerek azonban nemigen tapadnak meg sehol. Egy. Kettő. Három. Látja a serkenő vért, ami ha lehet még cseppet tovább bőszíti őt. De különben nagyon helyes - dögöljön meg csak Selwyn ott, ahol van, majd pedig Adél, majd pedig Lucien, majd pedig az összes bámészkodó. Ha kell, agyonveri mindegyiket, ha már a pálcáját elvették tőle.
A talaj egy agresszív rántással tűnik el a talpa alól. A reakcióideje képtelen harcolni a jelenség ellen, így ahogy ismét megütné Selwyn-t, a lendülettől azonnal majdnem tejesen fejjel lefelé fordul. A csodálkozás kiszorítja a tüdejéből a levegőt, valami egészen furcsa, sípoló morgást hallgat, amivel együtt megpróbálja visszaszerezni az egyensúlyát. A telefonja és a kulcsai egymás után csattannak a padlón.
   - Tegyél... tegyél le! - a fogai közt sziszegi a szavakat, egy utolsó, kétségbeesett nyögéssel pedig ismét meglendíti a karját, hogy megüsse a férfit. Ebből a távolságból azonban ez csak hatástalan kapálózás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875497#post875497][b]Machay Adél - 2024.03.27. 12:56[/b][/url]

Lucien előbb csak nyűgös, de Will hátrakiabálásával egy időben elkezd kérlelhetetlenül sírni és odabújni Adélhoz, mintha a világ vége jött volna el.
Önkénytelenül hátrál egy lépést riadtan még azzal együtt is, hogy Seth ott áll közöttük, de arra végképp nem számít, hogy Will ütése betalálna. Számára ösztönös reakció lenne legalább megpróbálni eltaszítani a másikat, és nem, jelenleg nem az az első dolga, hogy logikusan végiggondolja, Seth családi hírnevével ez a lehető legkedvezőtlenebb döntések egyike volna. A védekezés egy ösztönös dolog, pont ezért lép hátra egy újabbat valahol a második találat körül. Megkövülten bámul Seth és Will abszurd kettősére, miközben az utcán sétálók már szörnyülködve súgnak össze egymás között, egy-két fiatal még a rúnázott telefonját is előkapja videózni. Ő csak arra tud gondolni, hogy ez lehetetlen, ez nem történhet meg, hogy fényes nappal nekik essen Will tényleg indokolatlanul (képtelen kívülről szemlélni most a nagyobb összképet), és megverje Seth-et, fenyegesse őket.
A segélyhívó bűbáj még mindig ott lebeg fölöttük, de ő a füle botját se mozdítja Seth intő szavaira, annyira hihetetlennek érzi, hogy Willt már a saját gyerekük jelenléte sem gátolja az erőszak felvillantásában. Igen, el kellett volna innen mennie a lehető leghamarabb. Most már, hogy az aurorok be lesznek vonva, kb esélytelen a dolog, de nem is akarna, nem is tudna innen elmenni semerre, annyira ledöbbentették és megijesztették a történtek, mert Will arcán őszinte agressziót látott és lát tükröződni. Tényleg bajuk eshetett volna, ha Seth nem áll be közéjük.
Végül megfeszíti az állkapcsát, hogy uralkodjon valamennyire az érzelmein, s ugyan vet egy feldúlt pillantást Seth-re, hogy jelezze, felfogta, nem akar belemenni felzaklatott állapotban bármiféle eszmecserébe, aminek semmi értelme nem volna, úgyis csak az érzelmek beszélnének belőle.
- Hallgass végre el! Nem látod, hogy Lucient teljesen elvadítod ezzel? - Most már a düh kezd kiteljesedni rajta, hogy Will még ilyenkor is képes kerepelni ahelyett, hogy befogná, hiszen az aurorok mindjárt a nyakán lesznek. Ő sem bír többet, mint a fogai közt szűrni a szavakat, de azokból süt, hogy legszívesebben némítást olvasna a férjére, ha az a babájukat megnyugtatja.
- Sssshhh, semmi baj, semmi baj. - Lucien még mindig keservesen zokog, de biztos távolságban az apjától, ő pedig villámló tekintettel mered Willre, bár tudja, onnantól, hogy a férje a levegőben lebeg, nem sok esélye van lejönni onnan, és Seth-tel ellentétben ő biztosan tudja, hogy Willnél már nincs pálca, hogy visszatámadjon, másként azzal indított volna őt ismerve. Nincs más hátra, mint bevárni az aurorokat, mert ebből nyilvánosan nem tudja kimosni a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875575#post875575][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.28. 22:39[/b][/url]

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=877160#post877160][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 12:43[/b][/url]

Sosem fogja felfogni, hogy miért kell mindenkinek ennyire az utolsó napokban intéznie bármit, mintha saját maga nem éppen emiatt járná a vásárt és az utcát. Persze, neki jó kifogása az, hogy az iskolában koptatta a padot, hiszen a szünet odébb volt még, előtte pedig minden tanárnak eszébe jutott, hogy megannyi anyagot adjon le, amit fel kell dolgozni és persze, még annál is több feladatot, amit majd meg is kell oldani, miközben a bejglik és a szaloncukrok elködösítik az elmét. Minden évben kihívás, de minden évben ő az, aki a karácsonyfa mellett ülve, rokonsággal körbevéve dolgozza ki a beadandóit, idén sem tesz majd másképp.
Ellenben az már kellemetlenebb, ha valakit ő küld az ispotályba, mert elbambulva fellöki és nyakát, bokáját szegi itt az ünnepek előtt. Mondjuk, nem Zombor hibája, a tömegé, ezzel takarózna de a lelkiismerete nem engedné ennyivel beérni. Azonban amikor felfedezi, kit is ütött el, picit a levegője is elakad. Rebeka látványa nem az első, azonban a tudat, hogy milyen rég is találkozott vele és persze, hogyan váltak el, az már kellemetlenebb. Ő volt Zombor első élménye a kapcsolatok terén és mégis, feláldozta valami olyasmiért, amiért nem kellett volna. Talán túl korai volt maga az egész, nem volt érett és tudatában annak, mi történik, amúgy meg lehet, semmi sem lett volna gond, ha oda is figyel.
- Én is figyelhettem volna jobban – ezt érti mindenre, ami csak történt eddig, mégis a jelenre koncentrál. Nem érez haragot felőle, sem semmit, a mosolya az, ami azt mutatja, minden rendben. Akkor benne is. A pillanatnyi megdöbbenésből rántja ki őt Rebeka, ahogy megöleli. Esetlen, merev kezekkel, kissé félve ölel vissza, majd engedi el és sóhajt egyet.
- Szia. Nincs semmi, csak próbálok túlélni és nem taposás általi halált halni. Veled?  Mikor értél vissza? - lehet már rég, csak vak volt, mint mindig. Hihetetlen. Hogy elrepült az idő.