Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844266#post844266][b]William Martin Krise - 2022.03.10. 22:34[/b][/url]

A nap csak kifolyt az ujjai közül, ő pedig egy ideje már nem tudja, hány óra lehet. A ma éjszaka csak az övé: Júlia a kastélyban marad éjszakára, Adél pedig valószínűleg órákkal korábban szintén hazament az elméletben közös, de hivatalosan és megegyezésük szerint is általa kisajátított otthonukból. Tudja, ha hazamegy, a ház csöndes lesz, hideg és barátságtalan. Így addig odázza a hazatérést, amíg lehetséges.
A délutánt a bestiáriumban, majd pedig a csárdában töltötte, az előbbiben vásárolt vadmadár-magvak a kabátja zsebében, az utóbbiból lenyúlt üveg a kezében billeg. Csak a változatosság fenntartásáért tért be a barátságtalan fogadóba, a faluban az opciói pedig végesek. Tudja, nem mehet folyton ugyanoda, az már feltűnne az embereknek... onnan pedig csak idő kérdése, hogy a nagyanyja is megorrolja egyre súlyosbodó és lassacskán már őt is aggasztó alkoholizmusát. Más sem hiányozna neki, mint Madlen fejmosása.
Hát mit gondolna most rólad az apád?
Jártában az üveget az egyik köztéri szemetesbe ejti. Nem tompa még, csak könnyű - annyira, hogy ne zavarja a hideg, a léptei pedig még ne legyenek tántorgók, de ha arra kérnék, fél lábon már nem maradna állva. Halkan szipog, felhúzza a vállait, a tekintetét a kikövezett járdán tartja, csak néha pillant fel. Távolabbról látja a padon egyensúlyozó alakot, ám nem tulajdonít jelentőséget neki, anélkül lép el mellette, hogy felnézne rá... míg az a járdára nem ugrik, nem messze tőle. Ő összerezzen a mozdulatra, felé fordul; a nevén szólítják.
Az arckifejezése egy pillanat alatt vált árnyalatot: csodálkozásból először értetlenségbe, majd őszinte ellenszenvbe csap át.
Esther.
   -  Mit csinálsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844289#post844289][b]William Martin Krise - 2022.03.11. 20:54[/b][/url]

A kezeit zárkózottan a kabátja zsebébe nyomja - a pozíció, amit a lány leginkább ismerhet tőle. Nyolcéves volt, amikor az akkor még csecsemőkorú ikrek a nagyanyjuk, ő pedig a nagyapja gyámsága alá került. A kezdetekben a látogatásai legalább havi rendszerességűek voltak, majd az évek során a karácsonyi hétvégére korlátozódtak. A kapcsolatuk, amiknek sosem volt lehetősége kialakulni, így vált végérvényesen távolivá. Kiskamaszként nem tudott mit kezdeni a fiatalabb testvéreivel, az erőszakos és zaklató viselkedése miatt pedig a felnőtteknek még tovább kellett korlátoznia az együtt töltött idejüket. Tinédzserkorára pedig a jellemébe már belecsontosodott a tény: a testvéreivel a legjobb, ha egyáltalán nem foglalkozik.
A letartóztatása óta egyáltalán nem tartja a kapcsolatot az ikrekkel, az esküvőt leszámítva az azt megelőző karácsonykor látta őket utoljára, amikor még mindketten iskolások voltak. Esther nem sokat változott azóta, ahogy halványan emlékszik rá, Nate sem - ám ha változtak volna, akkor is bárhonnan felismerné azt a szempárt, ami most az utcalámpák fényében visszacsillog rá. Túlságosan hasonló.
Túlságosan fájó.
   -  Hát hogyne - húzza el a száját a színház említésére, amit a nagyanyja jelenlétében sosem merne megtenni. A szeme a lányról elfordulva annal válla fölé néz, mintha keresne valamit a sötétben - És a másikat hol hagytad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844299#post844299][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 14:14[/b][/url]

A szeme visszafordul a lányra az üres utcáról. Egyedül van. Különös - a szemében az ikrek egyetlen élő, lélegző organizmus, önálló élet, jellem és vélemény nélkül. A két csótány , akik a születésükkel tönkretettek mindent az életében.
A tizenéves Will legalább is ebben a kényszerképzetben oldotta fel a gyászát. Huszonhét éves önmaga pedig kényszerűen belenőt ebbe.
Kihúzza a kezeit a zsebéből.
   -  Megmondtam ezerszer, nem vagyok kíváncsi rátok - átmenet és figyelmeztetés nélkül emeli fel a hangját - Te és az öcsém miért nem basszátok meg egymást, vagy amit szoktatok és takarodtok vissza Angliába? Elég kurva nagy ez a kontinens, engem meg hagyjatok békén. Van elég bajom nélkületek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844302#post844302][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 17:17[/b][/url]

Azt, hogy többes számban beszél a lányról, észre sem veszi: a szemében sosem volt különálló identitás. Csak az ordító, nyekergő kis paraziták egyike, akikkel osztoznia kellett az anyai figyelmen és az apai gondoskodáson. Valószínűleg, ha a szülei tovább éltek volna, lett volna ideje feldolgoznia a féltékenységét, mint minden gyereknek, aki elveszti a dédelgetett egyke- státuszt, azonban az ő családjuk erre nem kapott időt.
   -  Kussolsz - morogja maga elé a vádakra. Érzi, hogy libabőr fut végig a karjain.
Esther stratégiai hibát vét - ahogy pedig közelebb lép hozzá, le sem tagadhatná, hogy nem együtt nőttek fel. Az első lépésével egy időben William az, aki hátrál, kissé megtántorodva, hogy fenntartsa a távolságot. A másodikkal azonban elveszti a türelmét. A kezei, amik eddig zsibbadtan lógtak mellette, reflexből emelkednek fel, hogy durván hátra lökje a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844306#post844306][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 19:05[/b][/url]

Az ösztönt az anyatejjel együtt szívta magába: ha sarokba szorítanak, marj vissza és akkor nem esik bántódásod. Esther fenyegetése nem fizikai, hanem érzelmi most. Nem akarja, hogy közelebb jöjjön, nem akarja, hogy megszólaljon, de ami a legfontosabb, nem akarja, hogy a szemébe nézzen, onnan pedig olyanok tekintsenek vissza rá, akiket majd' húsz éve csak az emlékeiben lát.
A reakció azonban nem agresszióban, inkább félelemben gyökerezik és pont emiatt ahogy eltaszítja magától a lányt, már nem követi újabb megtorlás. Csak mély levegőket véve, megfeszült izmokkal áll ugyanott.
   -  Ne feszítsd a húrt - a hangja morgás, azonban megremeg a bizonytalanságtól és a tompultságától - Mi kell tőlem, mi? Kíváncsi vagy? Azért jöttél ide, hogy kiszórakozd magad, mert annyival jobbak vagytok nálam? Tessék - széttárja a karjait - Remélem megérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844312#post844312][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 21:00[/b][/url]

   -  Én eddig is teljesen jól elvoltam nélküled.
Ő sem kiabál, a hangja azonban durván csattan a Fő Utcza estéjében. Hogy megnyugtassa magát, a kezeit ismét visszacsúsztatja a zsebébe, még egyszer elpillant a lány válla fölött, aztán indul tovább, hogy ellépjen mellette és tovább induljon, amerre korábban tartott.
   -  De ha annyira tudni akarod - folytatja ennek ellenére, hiszen tudja, hogy a levakarhatatlan kis csótány követni fogja - minden jó volt addig, te meg a másik be nem kerültetek a képbe. Szóval kérlek, tegyél mindenkinek egy szívességet és hordd vissza magad oda, ahonnan jöttél. Nem fogok anyáról meg apáról beszélni neked, hát nem hiszem el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844339#post844339][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 17:29[/b][/url]

Ő tovább lép a hidegben, az időjáráshoz képest túlságosan vékony sportcipői egyike röviden megcsúszik a taknyos-csúszós faleveleken, ő majdnem elveszti az egyensúlyát. Megtántorodva áll meg egy pillanatra, aztán indul tovább, ez idő alatt akaratlanul is esélyt adva a lánynak arra, hogy elvegye a tempóját. Magasabb nála - bár mindketten a szüleik magas és vékony testalkatát örökölték, így előnyben van, zaklatottságában pedig nem is próbál lassítani.
   -  The fuck... - könyörgőn az ég felé emeli a pillantását - igazad volt, tényleg anyánkék elszakadt óvszerére akartam gondolni még lefekvés előtt, köszi.
Ahhoz már hozzá sem fűz semmit, hogy bár nagyon fiatal volt még akkor, tudja, hogy vele ellentétben az ikrek nem a könnyelműség, hanem tervezés eredményei. Határozott emlékképe van egy délutánról, amikor Martin a kertben labdát rugdosva neki játékosan megkérdezte tőle, mit szólna hozzá, ha lenne egy testvére, akivel focizhat. Nyilvánvalóan igent mondott akkor, a várakozás hónapjait pedig türelmetlen lelkesedéssel töltötte; a csalódottságát pedig nem is tudta volna leplezni, amikor egy vele egykorú játszópajtás helyett teljesen használhatatlan csecsemőkkel gazdagodott a család. Ráadásul kettővel.
Ennek a kettőnek az egyike pedig csak beszél és beszél. Hamarosan mégis lassít a léptein, oldalra sandít rá.
   -  Pontosan úgy beszélsz, mint a feleségem. Ezt tanítják nektek valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844352#post844352][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 20:17[/b][/url]

Nők vagyunk. A kijelentésre látványosan megforgatja a szemét egy morózus szusszanással, igen, a lány pontosan rátapintott, mi a baja most. Szinte csak nők veszik körbe, azok pedig értenek hozzá, hogyan szívják a vérét. A felesége csak egy példa erre, hiszen Júlia sem sokkal jobb nála; Madlent pedig még csak ne is említsük. Az egyedüli talán, aki megérti őt, az...
   -  Adél családja egy kész álom - szarkasztikusan megnyomja a szavakat. Hazudik. Semmi problémája sincs a felesége családjával, sőt , az anyósával való kapcsolata miatt igazán hálás lehet. Magdalena egy személyben tartja össze a házasságát, de egy kicsit az ő saját józan eszét is - De ez nem számít, nekem és neki nem lesz gyerekünk úgysem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844355#post844355][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 21:36[/b][/url]

Séta közben megtapogatja a kabátja zsebeit - keres valamit, a mozdulat ösztönös, mint mindig, ha menekülne egy helyzetből. Bár bánja, hogy csak egy üveggel ivott meg ma este, hiszen arra számított, hogy csak hazasétál a hidegben és a saját kanapéján, vagy épp a saját vécéje előtt összegömbölyödve folytatja majd azt. Ki gondolta volna, hogy mégis kap társaságot. Nem olyat, amit szeretett volna, még csak nem is olyat, amivel bármit kezdhet.
De legalább olyat, ami ezen a ponton megtorpanásra kényszeríti.
   -  Téged a nagyanyám küldött ide - nem kérdez, még csak nem is kijelent, hanem egyenesen megvádolja a lányt. A mutatóujjával bök is egyet felé - Miért érdekel mindenkit hirtelen annyira, hogy én mit hova meg kibe rakok? Persze, most hirtelen én vagyok a szemétláda, hogy miért teszem ezt vele, de sem akkor nem sírta tele a párnáját senki, amikor eltitkolta, hogy terhes, sem pedig akkor, amikor a kis barátja megbaszta az esküvőn. Szóval köszönöm, azt csinálok vele, amit akarok. Most pedig, ha megbocsátasz, ha annyire érdekel a család vérvonala, akkor miért nem teszel mindenkinek egy szívességet és baszatod meg magad valakivel te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844389#post844389][b]William Martin Krise - 2022.03.15. 16:03[/b][/url]

Ha magába nézne rájönne, hogy valamelyest jogtalanul vergődik a sérelmeiben, ugyanis Adél még az esküvő előtt közölte vele az igazságot és ő volt az, aki ennek ellenére sem fújta le az esküvőt alig két héttel a dátum előtt. Másrészt, ahogy a húgára zúdítja mindezt itt a kihalt bogolyfalvi utcán és az utcalámpák fényében látja az arcán tükröződő értetlenséget, ő is felismeri, hogy talán a lány sem tudott ezekről a részletekről. Mentségére szóljon, fogalma sincs róla, hogy Madlen mit oszt meg kedvenc unokájával.
   -  Épp, hogy én vagyok az, aki emberként kezelem őt - emeli fel a hangját ismét és nem indul utána a járdán. Ha beszélni akar vele, tessék, beszélni fognak. Itt és most - Nem vagyok hülye, te is és ő is folyton ezzel traktáltok, de tudom, hogy mit várnak el tőlem. Meg tőle. Sőt, tőled is. Megmondtam neki is, hogy ha ő akarja majd, akkor benne vagyok, de amíg az anyja meg a nagyanyám akar ráerőszakolni, addig hadd ne tegyem már...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844409#post844409][b]William Martin Krise - 2022.03.15. 22:30[/b][/url]

Tévedtem.
Meghökkenve pislog néhányat, a zsebében eddig görcsösen ökölbe szorított kezei elernyednek. Nem tudná felidézni, mikor hallotta ezt utoljára, talán soha. Azok, akik most körülveszik őt, inkább beledöglenének, mint hogy elismerjék, hibáztak - azok pedig, akik már meghaltak, szintén nem különböztek ettől. Ez pedig megreccsenti azt a falat, amit évek alatt féltő körültekintéssel emelt hármójuk közé.
   -  Én nem igazán járok színházba - böki ki jóval halkabban: Féligazság: magától sosem tenné be a lábát egy előadásra, hacsak nem kényszerítik rá. Kisfiúként az apja gyakran magával vitte, amikor a színházban találkozott a nagyanyjával annak próbái után, ő pedig mindennél jobban imádta ezeket az utazásokat. Amíg Madlen a színpadon volt, Martin a díszletek közt barangolt vele és megmutatott minden titkot, amiket a nézők nem láthatnak. Ha most behunyná a szemét még érezné a jelmezraktár nehéz, parfümös illatát, annak a száraz keksznek az ízét, amit az egyik öltöztető adott neki. Az emlék pedig fáj. Túlságosan ahhoz, hogy hagyja a felszínre bukni - De Adél odáig van érte. Majd megkérdezem tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874939#post874939][b]William Martin Krise - 2024.03.14. 16:08[/b][/url]

Te féreg.
Látta őket sétálni az utcán. Látta a játékos taszítást. Látta Adél nevetését, látta azt, ahogy megállnak az ékszerbolt előtt. Ahogy bementek hárman, mint egy kedves kis család. Egy család, aminek ő már nem a része.
A szemközti mellékutca épületeinek árnyékában utoljára meghúzza az üvegét. Először a válla, majd a feje dől a poros házfalnak; hagyja, hogy az üveg kicsússzon az ujjai közül és a cipője mellett koppanjon, majd továbbguruljon a járdán. Halkan és erőtlenül felnevet.
Egyszerre minden annyira egyértelmű! A hirtelen válás, ami ellen Adél addig annyira hevesen tiltakozott, a lány viselkedése és a Selwynnel való, gyanús barátság. Ő tudta, ő mindig tudta, mindig érezte. Már akkor kényelmetlennek és helytelennek érezte a férfi indokolatlan közelségét, amikor Adél Noah-val volt terhes, ahogy a gyerek halált követő viselkedését sem értette. Hiszen miért gyászol egy vadidegen egy meg nem született gyereket, akinek még csak nem is ő az apja, hacsak...?
Hacsak.
Az ajtó csilingelve nyílik ki ismét. Ő nem tudja, mennyi idővel később kapja fel a fejét szipogva a hangra és löki el magát a faltól. Egyvalami világos csak, tisztábban, mint életében eddig bármi: mind a hármat meg fogja ölni. Nem érdekli Adél. Nem érdekli a lány nyomorult fattyú kölyke sem, Selwyn pedig csak magára vethet. Nem fogja elviselni ezt az árulást. Nem fogja hagyni, hogy ismét egyedül hagyják.
Bizonytalanul imbolygó léptekkel indul el feléjük. A márciusi napfényben hunyorogva a szeme szokatlanul idegen, vagy még inkább: üres. Valami eltört. Valami hiányzik. Valamit visszafordíthatatlanul ködbe vont a fejében uralkodó káosz.
   -  Teeee utolsó csótány... - a ködös tekinteten át először nem egyértelmű, melyikhez beszél. Botladozva vág át az úttesten - Erre ment ki minden, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874984#post874984][b]William Martin Krise - 2024.03.15. 02:58[/b][/url]

Megtorpan, ahogy Selwyn védelmezőn Adél elé lép. Talán nincs szokatlan a gesztusban, számára azonban csak megerősítése annak, amit eddig is sejtett - nem is sejtett, tudott. Ez a kettő együtt van, talán évek óta, vagy talán még annál is régebben, hogy ő Adéllal találkozott volna. Hát hogy lehetett ennyire vak?
   -  Te - bök vádlón Seth felé kissé a szavába vágva és láthatóan beleszédül a mozdulatba - csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.
Hogy képzeli? Utasítgatja? Őt? Kinek képzeli magát ez a lankadt fasz, azt gondolja, hogy jobb nála?
   -  Persze, Will, állj le, tudod Adél, ezt vicces tőled hallani pont. Mióta vagy vele? Mikor akartál szólni róla, vagy úgy tervezted, hogy simán csak nem veszem észre?
Nem emeli fel a hangját igazán, az acsarkodó beszéde mégis nehezen érthető és hadaró. A szeme hol a nőre, hol a férfire ugrik, végül megállapodik Adélon. Az arca elfintorodik a ködös gyűlölettől.
   -  Tudod mit? Dögölj meg te is és a szaros gyereked!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875269#post875269][b]William Martin Krise - 2024.03.19. 03:35[/b][/url]

   - Te meg fogd be a szád!
A válla fölött ordít hátra, mintha valaki mögötte állna - ez a mozdulat pedig újra kibillenti az egyensúlyából annyira, hogy lépnie kelljen egyet balra mielőtt elesne. Minden és mindenki összefogott ellene, különösen ez a kettő. Az nem érdekli, hogy nézik, az sem, hogy Adél óvatos szavakkal kérleli, sem pedig az, hogy szédül. Hallja a vádló hangokat, ez pedig csak még tovább hergeli az eleve kontrollálatlan hangulatát.
És akkor Seth Adél felé fordul. Már most, mint egy védelmező családfő! Mit képzel? Honnan veszi a bátorságot, hogy utasításokat ad akár neki, akár az ő feleségének, és miért hiszi azt, hogy egy ujjal is bántaná a családját?
Mielőtt beállna a képszakadás, az agya egyetlen, még az ösztönösnél is mélyebb parancsot ad ki utasításba: öld meg.
A keze ökölbe szorul és már egyáltalán nem gondolkodik: fizikailag megy Sethnek, hogy megüsse, vagy a földre taszítsa, vagy agyonverje, vagy ami sikerül - ebben senki sem mondhatja, hogy ne lenne alkuképes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875496#post875496][b]William Martin Krise - 2024.03.27. 01:19[/b][/url]

Nem gondolkodik és meg sem próbálja kontroll alá vonni, amit csinál. Csak érzi az ökle alatt a férfi koponyáját csattanni, hallja a szavait is, ezek az ingerek azonban nemigen tapadnak meg sehol. Egy. Kettő. Három. Látja a serkenő vért, ami ha lehet még cseppet tovább bőszíti őt. De különben nagyon helyes - dögöljön meg csak Selwyn ott, ahol van, majd pedig Adél, majd pedig Lucien, majd pedig az összes bámészkodó. Ha kell, agyonveri mindegyiket, ha már a pálcáját elvették tőle.
A talaj egy agresszív rántással tűnik el a talpa alól. A reakcióideje képtelen harcolni a jelenség ellen, így ahogy ismét megütné Selwyn-t, a lendülettől azonnal majdnem tejesen fejjel lefelé fordul. A csodálkozás kiszorítja a tüdejéből a levegőt, valami egészen furcsa, sípoló morgást hallgat, amivel együtt megpróbálja visszaszerezni az egyensúlyát. A telefonja és a kulcsai egymás után csattannak a padlón.
   - Tegyél... tegyél le! - a fogai közt sziszegi a szavakat, egy utolsó, kétségbeesett nyögéssel pedig ismét meglendíti a karját, hogy megüsse a férfit. Ebből a távolságból azonban ez csak hatástalan kapálózás.