Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Persze. Hallottam, amit dünnyögött. Némely esetekben nem adom ennek tanújelét, hogy ne akadjunk fenn ezen, viszont most értelmetlennek találtam, hogy kivárjam, amíg mer hangosan is kinyilatkoztatni.
- Vámpír - mondom ki helyette halk, rekedtes hangomon, egy könnyed bólintással. Foglalkozom aztán a hangszerrel, mintegy ezzel is amolyan szusszanó időt szolgáltatva neki, majd menekülőutat is felkínálva azzal, hogy visszatérek a piano témájához. Jellemző azonban, hogy az űzött vad nem veszi észre a kínálkozó lehetőségeket, és botor módon inkább belerohan a nyomában lévő bestia karjaiba. Így tesz a kis boszorkány is. Még jó, hgy én egy higagdt szörnyeteg vagyok. Rövid felelet, elmormolt köszönöm és elinallás helyett kérdésekkel áraszt el. Nem köntörfalazik. Ám komolyan megszoktam ezt már a halandóktól, a bagolykövesektől meg végképp.
Félrebiccentem fejem és végignézek rajta. Lerí róla, hogy mennyire megbánta, ami így kiaszakadt belőle és rögvest visszavonulót fúj. Ez esetben nem felelek neki. Nem tartom fel. Hagyom futni, ha már végre rávette magát.
- Rendben - nyugtázom hát ennyivel válaszát.
- További szép estét - köszönök el tőle, levéve róla lélekbeható tekintetem, feljegyezve még ezt-azt a papírra. Nem kell néznem őt hozzá, hogy pontosan figyelemmel kísérhessem, miként hagyja el a ketyerekereskedést. Éppen csak akkor pillantok rá újra, mikor már az utcán szedi szapora lépteit. Elgondolkozva meredek még arrafelé egy ideig, aztán elrendezem a dolgokat a pulton, az elajándékozott hangszert a raktárba teszem, hogy nem sokkal később én is magam mögött hagyjam a boltot. Rájöttem, hogy talán érdemes lenne még átugrani Ausztriába ma éjjel néhány alkatrészért az egyik műszerhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Jól mondod, ha ilyen csökönyösek a téma iránt, akkor úgyse mennél velük sokra szép beszéddel... sőt, hisztivel sem. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik, ha meg később esetleg kiderülne, vessenek csak magukra, amiért nem tudták normálisan megbeszélni veled ezt a dolgot. Na meg haladni a korral, figyelembe venni, mit szeretnél, szóval érted - feleltem neki bő lére eresztve mondandómat. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire rugalmatlanok a barátnőm szülei, belegondolva nekem nagy szerencsém volt ilyen téren a családommal, mert ők mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, követték a trendet, már amennyire tőlük tellett.
- Nos, tudod, még nagyon az elején vagyunk az egésznek, még az is kérdéses, lesz-e az egészből valamiféle kapcsolat. Azért ha úgy alakul, akkor te leszel az első, aki látni fogod - próbáltam megnyugtatni a lányt, úgy látszott, őt is felspannoltam, hogy folyton a fiúról beszélek. Kicsit vissza kellett fognom magam, ráadásul nem akartam túl nagyot koppanni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármi is kialakul majd részéről irányomba. Persze titkon bíztam benne, de nem volt könnyű hideg fejjel gondolkodni, mikor az emberben dúltak azok a bizonyos érzelmek. Ennek ellenére nagyon is tisztában voltam a helyzetünkkel, ennek ellenére belevágtam én is a remény hal meg utoljára szólás alapján, na meg mert úgy gondoltam, hogy az én érzelmeim igenis valósak. Talán épp ezért adott esélyt ő is ennek az egésznek.
- Biztos lesz megint karácsonyi bál vagy ünnepség a suliban, mint általában, úgyhogy jól jönne egy új gönc - néztem mosolyogva a lányra, ugyanis mindig felvillanyozott, ha vásárlásról volt szó.
- A szünetben hazautazol vagy itt maradsz? Én szerintem hazamegyek majd, mint általában, hogy a családom körében ünnepelhessek. Jön majd a nővérem is, szupi lesz, majd még ki kell találnom, ki mit kapjon - meséltem nagy beleéléssel. Már huzamosabb ideje nem találkoztam Daisy-n kívül a családommal, így már eléggé elkezdtek hiányozni. Közben Karola viszonyozta a gesztusomat és ő is kiválasztott nekem egy csodaszép rucit.
- Remek ízlésed van, egy gyönyörű! Naná, hogy felpróbálom! - lelkendeztem a lánynak, majd magamhoz szorítva a ruhát elkaptam tekintetét, és én is automatikusan a srácra néztem, aki gyorsan el is fordította a fejét.
- Nem furcsállod, hogy szoknyákat válogat? Vagy zavarában csinálja? - kuncogtam halkan, nehogy meghallja bárki is a barátnőmön kívül. Egyáltalán nem állt szándékomban kicikizni őt, de kénytelenül is feltört belőlem a kacaj.
- Vagy te tetszel neki - súgtam vissza csilingelő hangnemben. Simán el tudtam képzelni, hogy Karola tetszik neki, miért is ne? Belegondoltam, hogy ha Mihail itt lenne, vajon letépné a fejét, ha azt hinné, én tetszem annak a srácnak? A csónakos beszélgetésünk után inkább bele se mertem gondolni a szituba.
- Oké, menjünk próbálni! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, aztán villámgyorsan megindultam a fülke irányába. Az ismeretlen fiú közben eltűnt a látószögemből, már egész közel jártam a próbafülkéhez, mikor hirtelen feltűnt mögöttem, és egy gyors mozdulattal kirántotta a tárcámat a kezemből.
- Azt a jó kurva anyját! - hirtelen teljesen elöntött a düh, tiszta piros lett a fejem, éreztem, hogy mindjárt szétvet az ideg. Nagyon zabos lettem az elkövetőre, nem is voltam rest, eldobtam a kezemben lévő ruhákat, majd rögtön utána szaladtam, hátha utolérem. Kiérve az üzletből észre is vettem, merre fut, felvettem én is a tempót, aztán utána eredve teljes tüdőmből ordítottam, hogy mindenképp hallja, amit közölni akarok vele:
- Ha utolérlek, azt is megbánod, hogy megszülettél! Velem senki se húzhat ujjat, te gyáva görény!
Szerencsém volt, hogy sokat jártam futni, emellett edzettem is, így jó volt a kondim, reméltem, hogy beérem, hogy aztán megkaphassa a magáét tőlem. Nem hinném, hogy megijedt volna egy kicsi lánytól, de még nem tudta, mire vagyok képes. Kicsi a bors, de erős! Ha lány lenne, kitépném az összes hajszálát, hogy visszakapjam a pénztárcámat, fiú révén viszont más elképzeléseim voltak vele kapcsolatban. Közben vett egy bal kanyart, én pedig olyan sikeresen vettem a balost, hogy elestem. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, gyorsan feltápászkodtam a földről a kezembe kapva a zsebemből kiesett pálcámat. A fenébe, ha nem gőzöltem volna be, akkor simán megállíthattam volna. Közben magam mögé néztem, hogy Karola vajon utánam eredt-e, pálcámat pedig idegesen forgattam ujjaim között. Talán, ha a lány megjelenik, még beérhetjük, közös erővel talán sikerül megállítanunk, még nincs veszve semmi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A NŐM
Tudom, hogy nem itt laksz, de nincs téma, ahova írhatnám a hszt.
Pizsike

Furcsa világ az, ahol borosbohárból meggylevet szürcsölgetek, de nem akartam annyira eltérő lenni, hogy ne olyan legyen, mintha nem bort innék, mert most éppen pizsipartizunk, és bánatosság is van, szóval ez nem csak egy pizsiparti, hanem egy búfelejtő-vigasztalós parti, ahol szeretjük az alkoholt. Csakhogy, gyereket szeretnénk, mármint nem tervezetten, hogy akkor most itt az idő, de az esküvőnk után már minden idő itt van, szóval utoljára november tizenegyedikén ittam, azóta pedig tényleg az anyaságra készülök testileg és lelkileg is. Éppen ezért van a meggylé, ami kellemesen savanykás, és ha leöntöm vele az ágyat, pont olyan lesz, mintha borral csináltam volna.
- Úgy edd azt a taco-t, hogy az a földkerekség legjobb taco-ja, és én csináltam.
Mert bizony, ha valami jól megy, akkor az ilyenek gyártása. Persze ki ne szeretné a gyorséttermi verziókat, mert hát nyilván tele vannak minden jósággal és extrával, de arra jelenleg itt van a fél földet elfoglaló rágcsahalom.
- Szóval...
Emelem meg kicsit a hangomat, de nem kiabálok, csak figyelemfelhívok, amire meg is kapom a választ, méghozzá a ház tulajától, aki valószínűleg a seprűjével ütögeti a plafont, pedig még csak zenét sem ordíttatjuk.
- Na jó, el kell költöznöd innen, komolyan mondom, az öregasszony minden szexuális energiámat blokkolja, és ha az enyémet blokkolja, akkor a csóró pasikét is fogja. Nem minden pasihoz mehetsz házhoz, van olyan, hogy haza kell hoznod őket. De ide nem szabad, hát elmenekülnek.
Borzalmas a néni, mert nagyon ritkán szeret, és akkor tényleg cuki, de többnyire inkább nem szeret, szóval annyira mégsem, hogy örüljek neki, hogy Feli itt lakik.
- Néztem az utcákat, mindenhol van eladó ház, minimum kettő. Menjünk el, nézzük meg őket. Ha a pénz a gond, tudod, hogy tudok adni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ahhoz képest, hogy régen találkoztunk, nem maradtunk ki egymás életéből, sőt, talán így csak még szorosabb lett a kettőnk közti kapcsolat. Merem remélni, hogy az utóbbi, mert elég nehezen viselné a lelkem, ha még Korit is nélkülöznöm kellene az életemből. Tudom, ott van neki Jack, tudom, hogy nemrég volt az esküvő, még lehet annak a mámorában van a nő, tudom, hogy azért, mert nem beszéltünk mindennap, az életem része maradt, még akkor is, ha csak valami löttyöt iszik bor helyett. Mert ugye, szaglásom van, így nemigen tud átverni azzal, hogy ő márpedig bort iszik, amikor nem. Mélyet sóhajtva fürkészem a nőt, az elém tett tacot csak piszkálgatom egy ideje, néha-néha csippentek belőle csak egy aprót.
- Nagyon finom - mosolyodom el kajánul a nő felé. - De az jobban érdekel, hogy a gyereket már megcsináltátok-e vagy még csak tervben van? - mosolyom egyre szélesebb lesz, a végére már mondanám egy ijesztő vigyornak, de nem érdekel. Fürkészően nézem Korit, és a legtürelmesebben várom a választ, mert baszki, ha terhes és nem mondta el, megsértődöm, ha nem terhes, csak szeretne az lenni, de nem mondta el, akkor is megsértődöm. Nos, nem nagyon tud jót tenni, engedjük el.
Óvatosan nevetek fel. - Nem mintha ez miatt aggódnom kellene - vonom meg vállaimat. - És eddig mindig megoldottam, emiatt sem érzem szükségét az aggodalomnak - na igen. A néni tényleg elviselhetetlen, néha úgy kezel engem, mintha egy tizenéves kamasz lennék, aki állandóan házibulikat szervez, nem lehetne bírni velem és állandóan tönkretennék mindent. Amikor Kori átbattyog véletlen, akkor még rosszabb, utána napokig kapom a szúrós pillantásokat, plusz az elejtett "ezek a mai nők" mondatokat, amit nem tudok értelmezni, de mindig a nénire hagyom.
- A pénz? - ráncolom össze a szemöldökömet, miközben eltolom magam elől a tányért. - Bőven van, ne aggódj - nevetek fel hitetlenül. - Csak sok dolog történt, így kicsit leálltam a ház kereséssel, meg nem is akarom megfosztani a társaságomtól a házi nénit - vallom be barátnőmnek, mert lehet, hogy felületesen mindent tud, de soha nem volt alkalmunk belemenni mélyebben. Mindezek után kicsit leálltam mindennel, és csak csinálom a napi rutinomat, ami sokat segít, mert bevállaltam plusz napokat a rezervátumban is. Kidőlésig megy a meló!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Lötyögtetem kicsit, mintha bor volna, de mind a ketten tudjuk, hogy nem az, és amikor rákérdez, halványan elmosolyodom, és felpillantva, látva a mosolyát, muszáj kicsit elnevetnem magam. Annyira aranyos ilyenkor, és nem csoda, hogy éppen itt merül fel először a kérdés, hogy vajon minek köszönhető, hogy nem iszok bort. Létezik-e már a gyermek vagy még csak tervbe van véve.
- Tizenhat hónapja feküdtem le először Jack-kel. Sosem védekeztünk. Soha.
Szomorkás mosollyal rázom meg kicsit a fejem, és letéve magam mellé a poharat, felkelve könnyedén változok át, és reppenek el az ablakig cinegeként, hogy ott újra visszaváltozzak. Kitekintve az ablakon, nézem, ahogy a néni kicipeli bosszankodva a kukát, majd visszafordulva visszasétálok egy pléd társaságában, és abba burkolva magam leülök.
- Van tizenhatodikára időpontom, hogy megvizsgáljanak, de nem szeretnék egyedül menni, szeretném, ha eljönnél velem.
Jacknek nem mondtam, mert félek attól, hogy szomorú lenne, és ha nincs is baj, csak még a babánk nem választott ki minket, akkor is ott lenne a láthatatlan feszültség. Az ő szíve aranyból van, és tudom, hogy azt mondaná, így is tökéletes vagyok, de az én szívem mást súgna, amit most is súg, hogy értéktelen vagyok. Szerettem volna, ha karácsonykor már kiscipőket adok a férjemnek, ezzel jelezve, hogy úton van a gyermekünk, mégsem történhet ez meg, mivel minden jel szerint nem vagyok terhes.
- Jó, de akkor is a saját helyed. Lehetnének corgik az udvarban.
Bár lehet ezt nem kellett volna mondanom, mert tudom, hogy egy fájdalmas ponthoz kapcsolódó rész a kutyahadsereg az udvarban, hogy ezt még Arie-val tervezte.
- Elég határozottan távozott, mármint, nem, ez nem jó szó. Elég határozottan vált láthatatlanná. Egy ismerőse hozta be a teljes kéziratot, és egy levelet, amiben felbontja a szerződését a kiadóval. Nem tudom, hogy el akarod-e olvasni, de neked ajánlja a könyvet, és nagyon szépen ír rólad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Lötyögtetheti felőlem, ameddig csak akarja, de megesküszöm Merlinre, hogy van szaglásom, és hülye sem vagyok. Mosolygok, mintha csak két oldalra húznák ajkaimat, és amikor Kori felnevet, egy kisebb kuncogást én is megengedek magamnak, de inkább feszülten várom a választ. Mert van egy olyan érzésem, hogy az első áll fenn. És hogy miért? Igen egyszerű a dolog. Kori nem a visszafogottságáról híres, így ha terhes lenne, az lett volna az első dolga, hogy berobban a házba, a nyakamba borul és zokogva elhörgi nekem, hogy ő bizony gyermeket vár, és ez a nap mennyire csodálatos.
- Természetesen megyek - bólintok egy határozottat. - Aznap úgyis a rezervátumba indulnék, szóval ráérek - bátorítóan mosolygok Korira. Nem fogok neki állni beszélni a, jaj, biztos nincs semmi baj, minden rendben, csak még nem álltok rá készen, és ezt ő is érzi dolgokról, mert feleslegesnek tartom. Kori felnőtt, ő is tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem jön össze a baba-projekt, és biztos vagyok abban, hogy ez őt túlságosan is megviseli, de majd felszedem és elmagyarázom neki, hogy egy nő, nem egy gyerektől lesz teljes értékű nő. Egyelőre még nem tartunk itt, most csak a támogatásomat tudom felajánlani neki, vagy így, vagy úgy.
- Igen - szomorkás mosoly húzódik ajkaimra, nem is próbálom palástolni, hogy érzékeny a téma, mert Kori ezt teljesen jól tudja. - Majd egyszer eljutok odáig is - emberelem meg magam, és én jókorát kortyolok a real boromból, ami félre is megy, amikor Kori folytatja. Könnybe lábadt szemmel, folyamatosan krehácsolva és néha meg-megütve mellkasomat próbálok figyelni a szavakra, amik elhagyják a nő ajkait. Majd fel is fogni azokat a szavakat.
- Milyen kéziratot? - kérdezem meg rekedtes hangon, mert ugye a bornak nem a tüdőben van a helye elméletileg, hanem a gyomorban. De mindegy. - Nekem ajánlja? Miért? És hova tűnt? Bementem pizzáért, de nem ő volt ott... - harapom be alsó ajkamat gyorsban. Poharamat az asztalra teszem, érdeklődően tekintek Korira. - Miért bontotta fel a szerződést? - ráncolom szemöldököm értetlen. - Egyelőre nincs több kérdésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Köszönöm.
Több szót nem is akarok erre szánni, mert találgathatjuk napestig, hogy nem meddő vagyok, hanem a holdállás, meg bolygók kvadráns fényszöge nem úgy sütötte a hetedik sorsterületemet, hogy gyermek foganjon az együttlétek során, de a végén úgyis az lesz, hogy egy orvos mondja ki, miért nem vagyok még terhes. Addig meg minden más vagy kétségbe ejt, vagy hamis illúzióval szolgál aziránt, hogy nincs bajom. A házasságunk jó csillagzat alatt jött létre, ezt tudom, mert Anik személyes ajándéka ez volt a részünkre, hiszen náluk hagyomány, hogy a házasságot így vizsgálják meg. Szóval egy részről nyugtató ez is, míg más részről egyáltalán nem az. Most szerintem nincs olyan, mi a mérleg nyelvét vagy egyik vagy másik irányba tudná dönteni.
- Írt egy könyvet. Rólad. Neked.
Azt hittem tud a könyvről, hogy Arie dolgozik rajta, de akkor a másik megérzésem a helyes, mely szerint ajándéknak szánta. Egy szép vallomásnak, mert én, mint a világ legrosszabb olvasóinak egyike, elolvastam a könyv első két és utolsó két oldalát, szóval tudom, hogy róla van szó, és tudom, hogy miként végződik a könyv.
- Gondolom ajándéknak szánta, karácsonyi megjelenéssel. Azóta írja, hogy megismerkedtetek. Mivel mi mindig a mágiatörténet tankönyveit és értekezéseit adtuk ki, külön kellett szerződnünk vele egy szépirodalmi alkotás kiadása miatt. Nem sokat mesélt a könyvről, azt kérte, bízzak benne, aztán el is felejtettem, hogy van ez a szerződésünk, nemrég Charlotte nézte át a lejáró szerződéseket, akkor jelezte, másnap pedig megérkezett a csomag.
Amióta a kis Felagund lány nekem dolgozik, lényegesen könnyebb az életem a szerkesztőségben. Sokkal pontosabb vagyok, nincsenek elmaradásaim, sem olyan dolgaim, melyek miatt Lara csúnyán nézne rám. Szóval van ebben elég sok pozitívum.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy most inkább kutatna néhány évig, visszavonulna. Erre hajlamos, nem ez az első alkalom, hogy nem ír. Pár éve is volt egy ilyen, eltűnt, majd visszajött. Ő egy bumeráng.
Vonom meg kicsit a vállamat, és ivás közben érzem, hogy megint a seprű koppan a fenekem alatt, vagy legalábbis annak a környékén.
- Hiénává kellett volna változnom, és lebattyogni egy kis ropogtatni valóért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csak egy sejtelmes mosolyra telik tőlem. Nem kell ezt tovább ragozni, ezért vagyok Korinak én, hogy támogassam ahol, és amiben csak tudom. Több szót feleslegesen fecsérelnénk el erre, és ha a dolgok kiteljesednek benne, akkor úgyis elmondja, mert el akarja mondani. A kérdezgetés soha nem volt az én asztalom, és ez vele sincs másképpen. Ha el szeretné mondani, akkor elfogja, addig pedig csak szürcsölgesse a meggylevét békességben, én nem zargatom.
- De mégis miért? - orrom alatt motyogom a kérdést, nem is vagyok biztos abban, hogy Kori érti egyáltalán, csak szemöldök ráncolva bámulok ki az ablakon. Vonásaim helyre rázódnak, amikor eszembe jut az a rengeteg dolog, amit mondott és tett a férfi, amikor még az életem része volt. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra az ezer meg egy gondolat mellett, mert ezeken csak mosolyogni lehet. Ennyi idő távlatából már azon is csak nevetnék, hogy átvert a pizzázóban, de valamiért nem érzem helyesnek. Csak mosolygok, miközben a képek leperegnek lelki szemeim előtt, tekintetemet el nem veszem a csillagos égről, amit látni vélek az ablakon keresztül.
- Mit ír le benne, Kori? - suttogom a kérdést, nem nézek barátnőmre. Ajkaim vonallá préselődnek, mert bár a kérdés elhangzott, nem tudom, hogy akarok-e erre a kérdésre választ kapni. Vajon mit ír le benne? A történetet, azokat a dolgokat, amik velünk történtek. A mi történetünket, aminek én vetettem véget a legcsúnyább módon. Talán ő még tovább is ment és papírra vetette azt, hogy mi lett volna, ha...
- Ismét kutat - harapom be alsó ajkamat, szemeimet lesütöm, és amikor felpillantok Korira szomorúság csillan benne, de muszáj a nő tekintetébe fúrnom sajátomat, amikor felteszem a kérdést. - Szerinted visszajön? - megérzem a rezgést a padlón, pillantásom automatikusan arra esik, majd halkan felnevetek.
- Ennek a nőnek semmi nem jó - sóhajtok egy mélyet. - Kígyóként szoktam közlekedni néha, amikor felidegesít. Utálja, de nem szólhat be érte - vonom meg vállamat, majd az ágyam szélére támaszkodva feltápászkodom és az üveg bor felé indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Miért írt könyvet? Nem tudom, talán így tudja kimutatni az érzelmeit.
Ez egy jó kérdés, a miért, de nem tudom rá a választ, így csak tippelni tudok. Feltételezem, hogy ezért tette, ám száz százalékos bizonyossággal nem mondhatom. Ebben tényleg minden ember egyedi. Jack és én nagyon ritkán beszélgetünk az érzéseinkről, mégis sokkal többször mutatjuk ki, mint azt bárki is gondolná. Van, hogy órákon át csak egymás tekintetét figyeljük, elveszünk egymásban, és minden megbeszélünk. Nem szavakkal, nincs rájuk szükségünk. Megint mások beszélgetnek, érintenek, levelet írnak. Csodálatosabbnál csodálatosabb módjai vannak annak, hogy kifejezd érzelmeidet, és mindenkinek megvan erre a saját nyelve. Arie valószínűleg az írással tette ezt.
- Nem tudom Ophelia, komolyan nem. Elolvastam az első és az utolsó két oldalt. Tudom, hogy hogyan indul és hogyan végződik, de nem éreztem illőnek, hogy előtted olvassam el, mert ha úgy döntenél, hogy nem akarod, hogy tudjam a tartalmát, akkor nem olvasnám el.
Méghozzá soha, ezt akkor elhatároztam, amikor azt a négy oldalt elolvastam. Még a köszönetnyilvánítást sem, mert az egy igazán személyes dolog, amit sokan, akik nem ismerik, nem érthetnek, de én itt voltam mellettük végig, én tudom, hogy mi volt ebben az egészben, és éppen ezért nem akartam annál jobban belemenni, mint amennyire benne vagyok. Meg tudom állni ezt az egészet, mert engem nem hajt az életükben való vájkálás.
- Nem.
Hitegessem? Felesleges, hiszen ha azt mondom, hogy igen, vagy talán, akkor nem kezdi el a továbblépést, akkor benne marad ebben a mostani állapotban, és az senkinek sem kedvező. Visszajöhet, senki se mondja, hogy nem teheti meg, de nem hiszem, hogy valóban megtenné, sőt, gyanítom, hogy két rossz emlék után a helyet is elkerüli majd.
- Ezért mondtam, hogy önállósodnod kell. Ez így nem normális. Mintha anyáddal élnél és tizenhat lennél.
A kor, amikor semmi sem jó a szülőknek. Mondjuk az én anyámnak most sem jó semmi, az esküvőmre sem jött el, és mivel ő nem jött el, apám sem, és tudtam, hogy ez lett, mégis, fáj valahol.
- Lehet, hogy végig kéne vinned magadban egy gyászfolyamatot, hogy elengedhesd őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Az érzelmeit - motyogom Kori szavait magam elé, de még így sem találom meg az értelmüket. Ahelyett, hogy olyan könyveket írna, amilyeneket egész életében, most Kori beközli velem, hogy leadott egy szépirodalmi alkotást a férfi, ami róla és rólam szól. Hajt a kíváncsiság, és talán még tudni is akarnám, hogy mi van a könyv első kettő és utolsó két oldalán, de félek rákérdezni, mert talán nem olyan választ kapok, amilyet elképzelnék, esetleg jó lenne hallani. Bár tény, hogy ennyi szarság után miért érdemelnék jót?
- Mi volt az oldalakon? - tekintetemben kíváncsiság csillan Kori felé, a kérdést a leghatározottabban teszem fel, még ha nem is érzem magam ennyire stabilnak ebben a témában. Sok mindent átéltünk Arie-val, sok mindent el is terveztünk, amit eldobtam magamtól egy olyan férfiért, aki aztán eldobott engem arra hivatkozva, hogy nekem tesz ezzel jót. Nos, ha már nem tudom eldönteni én, hogy nekem mi a jó, és mit akarok, akkor legalább ebben dönthetek. Felkészülve várom Kori válaszát, a legrosszabb eshetőségek járnak csak a fejembe, főleg, miután kiderült, mégis hogyan derült ki az, hogy elemi mágus.
Hitetlen nevetek fel. - Jó lenne ismét tizenhatnak lenni - rázkódó vállakkal fordulok háttal az ágynak, hogy hátamat neki támaszthassam. - Tudom, és igazad van. Összeszedem magam, aztán téged is, és elmegyünk házakat nézni - adom be a derekamat a nőnek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogja ennyiben hagyni ezt az egészet. Már csak azért sem, mert ha Korit felidegesíti a házi néni ennyi idő elteltével, pedig őt még szereti is, akkor már valami tényleg van, és elgondolkodtató a helyzet. Na, én elgondolkodtam és itt kötöttem ki. Majd hamarosan neki állhatunk a projektnek, de egyelőre fontosabb kérdések is foglalkoztatnak, mint egy saját ház.
- Soha nem fogom tudni elengedni igazán őt Kori - mosolyodom el hamiskásan. - Mert képtelen vagyok rá, de már elfogadtam, és beletörődtem a dolgokba. Ennél többet nem tudok tenni. Már nem szomorúan és a sírás szélén állva gondolok vissza rá, hanem mosolyogva, hogy milyen csodálatos élményeket adott nekem - szemöldökömet ráncolva döntöm hátra fejemet az ágyra. - Nem tudom, hogy ez így érthető-e - szavaimat a plafonnak címzem, majd fejemet előrebiccentve kortyolok egyet poharamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tudod ugye, hogy sosem lövöm le a könyvek végét.
El fogom olvasni, majd, miután kiadták, de előtte semmiképpen sem, viszont úgy, hogy tudom mi a vége, mertem egyáltalán felhozni neki, hogy ha szeretné, elhozom neki, hogy még a megjelenés előtt olvassa el, hogy megismerje a könyvet. Nem azért, mert ezután a mű után megállnak majd az emberek az utcán, és megbámulják őt, hanem mert ez neki szól. Az író kilétét a nagyközönség előtt jótékony homály fedi, hiszen történelmi alkotásitól eltérően, itt álnévvel jelenteti meg az irományt.
- De el kellene olvasnod. Komolyan.
Mert a végét is szépen írta meg, sőt gyönyörűen. A miértek végén pedig, az olvasó lelki szemei előtt megjelenő nő pontosan az, ami Ophelia, egy erős, független nő, gyengéd szívvel, melyet megedzettek az évek. De ő úgy festi le a velem szemben ülőt, ahogy talán én se lennék képes, hiába vannak mögöttünk évek. Ő máshogy látja, és gyönyörűnek gondolom azt, hogy ő tekint rá, minden után.
- Tizenhat évesen hamisítottam a szüleim aláírását, hogy férjhez mehessek a legjobb barátomhoz, olyan szép voltam. Ah, jó év volt az, amikor tizenhat évesek voltunk.
Nosztalgikus sóhajjal fogadom az emlékeket, mert tényleg jó volt. Élveztem, és imádtam. Szerettem Balázst, a házasságunkat, anyám bosszantását, az egész akkori világomat. A házvezető döbbenetét, és az élményt, hogy tényleg megtettem mindent.
- Azt éled át, amit én éltem át Balázzsal. Két évvel ezelőttig, a halála napján mindig lementem Keszthelyre, az otthonunkba, folyton sirattam azt, amik mi lehettünk volna, ha nem kell elmennie. Aztán két éve Eugén visszarángatott dolgozni, találkoztam Jack-kel, és már boldog emlékként élem meg azt az időszakot, már tudok mosolyogni, sőt nevetni is egy-egy emléken. Jó eljutni ide. Innen csak felfelé van.
Legalábbis nagyon remélem, mert tudom, hogy iszonyatos az a fájdalom, ami benne van, és sosem fog teljesen begyógyulni a seb.
- Talán most egy kis ideig senkivel se kellene lenned. Egy kicsit tényleg csak magadra koncentrálnál, azt mondják a jövőév a nagy újrakezdések éve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De azért elolvastad a végét - nevetek fel őszintén. - Ez már így is spoiler - kortyolok egyet boromból somolyogva, majd fejemet ismét hátravetem. A plafon szuggerálása valahogy most mindennél jobb. Inkább, minthogy Korira nézzek, aki közli, el kellene olvasnom a könyvet. Lehunyom szemeimet, és tudom, hogy igaza van, de nem akarok engedni a kísértésnek. Vagy a legrosszabb módon közelítette meg a befejésünket, és meg is érteném, vagy a legcsodálatosabb módon, ami pedig ismét összefacsarná a szívemet. Írt egy könyvet, ami nekem szól. Ami rólunk szól, én pedig azon morfondírozom, hogy elolvassam-e egyáltalán. Mégis mitől tartok? Egyértelműen a megbánástól. Sokszor volt partnerem a mindennapokban ez az érzés, amióta Arie-val vége szakadt mindennek, de valahogy megtanultam kezelni és tényleg a dolgok jó oldalát látni. Már inkább mosolygok, ha eszembe jut valami kettőnkről, mintsem a sírás szélére sodorna. Csak bólintok egyet Kori felé, amolyan "rendben" jelzésként, tudom, hogy nem kell kimondanom a szót ahhoz, hogy megértse. Így is tudni fogja mire irányul. Elolvasom a könyvet, vagy így, vagy úgy, de befejezésre került a kapcsolatom Arie-val, és ez a könyv a végleges befejezés.
- Remek - sóhajtok egy mélyet. - Tizenhat évesen próbálkoztam még, hogy anyám halála után kihúzzam apámat az alkoholizmusból, de mint látszik - tárom szét a karjaimat egy szomorú mosoly mellett. - Nemigen sikerült. Elbaszottak vagyunk csajom! - fordítom oldalra a fejem, hogy visszatartott nevetéssel tekintsek Korira. Istenem, de még mennyire azok vagyunk. Figyelmesen hallgatom végig a nőt, aki mindig mellettem állt és áll a mai napig. Ő Balázs mellett már megtalálta volna egyszer a boldogságot, de feláldozta a saját érzelmeit azért, hogy Balázsnak örömet szerezzen. Mi ez, ha nem önzetlenség? Az a színtiszta önzetlenség, amit ha akarnál sem tudnál leutánozni, mert ilyet ember nem tesz meg egy másikért. Ismét csak egy bólintásra telik tőlem. Ő megérti.
- Nem is igen lenne kivel lennem - fordítom vissza fejemet. - Arie-t elhagytam, Jason elhagyott, Barnabás lekurvázott. Egy dráma az életem - leteszem a poharat, majd dobok karjaimon egyet, egy mélyről jövő sóhajtás kíséretében, hogy átmenjen a hatás. - Annyira magamra koncentrálok, hogy napi program lett a vásárlás. Csak úgy, a poén kedvéért, plusz néha levegőt sincs időm venni, mert lefoglalom magam. És te! Mennyire jól esik!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Mert ez is egy könyv. A vallásom értelmében az első és az utolsó két oldal elolvasása nélkül nem tehetem le a könyvet.
Bevallom őszintén, van emberem arra, hogy elolvassa a könyveket, amik hozzánk érkeznek, ahogy Larának is megvan a maga embere, aki elolvassa. Néha mind a kettejüknek odaadjuk, és a két véleményből csinálunk egyet, nem nagy kunszt, ha valahogy tartani akarod a tempót, akkor így csinálod.
- Oké.
Tudom, hogy mit kell tennem, elég egy pillantás rá, és tudom, elhozom neki a könyvet, és bár itt még csak a kéziratról beszélek, van egy harci feladatom, és tudom, hogy azt nem hozhatom fel neki, mert akkor megölne, és elásna, és nem kellene azon aggódnom, hogy lehet-e gyerekem vagy sem. Szóval egyelőre megegyezünk abban, hogy elhozhatom neki.
- Elbaszottak.
Nem nagyon szoktam csúnyán beszélni, de ez a következtetés tökéletes. A poharamat felemelve ünneplem a kijelentést, majd szájmagasságig eresztve, belekortyolok. Tökéletes. Komolyan, még jól is esett kimondani, hogy ilyenek vagyunk, mert ez az igazság, és ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Márpedig én nagyon ott akarok lenni, hogy nyerjek.
- Lekurvázott. Bátor gyerek, de azért nekiállhatna félteni az életét, mert még a végén rá találom rúgni az ajtót.
Ezt pedig a lehető legkomolyabban mondom, mert nem szeretem, ha egy nőről így beszélnek. Akkor sem, ha férfiról persze, de szerintem senkinek nincs joga elítéli a másikat az életvitele miatt, sőt.
- Szerintem, ha kurva lennél, akkor nem abból állna az életed, hogy három iskolában pörögsz felváltva, hanem azzal, hogy hogyan utasíts el újabb és újabb érdeklődőket a fix vevőköröd mellé.
De ez a személyes véleményem, a nagy kifejtésben meg meg is éheztem, a hasamat simogatva nézek körül.
- Úgy ennék valami csípőset, nem hoztam semmit, amit csíp?
Pedig akartam, de kihagy az agyam, szóval vagy nem vettem, vagy konkrétan nem látom, amit keresek.
- Te Feli... umm... szerinted a gyerekeink tényleg örökölni fognak a szüleinktől mindent? A ridegséget, az alkoholizmust, azt a gondolkodásmódot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hitetlen felnevetek, miközben megrázom a fejemet a nő felé. Kikészít idegileg, és ez így nem is fair, hogy ő tudja, én pedig nem. Értem, és totál jogos, azt szeretné, ha az egészet elolvasnám, és ne mindösszesen négy oldalból vonjak le, esetleg, téves konklúziót. Az kicsit kellemetlen lenne valóban, főleg, hogy mostanában semmi nem jön össze, amit szeretnék, így nem szeretnék semmit a véletlenre bízni.
- Ne rugdoss te semmit - nevetek fel ismételten. Nehezen nézem ki Koriból, hogy bárkire is rá tudná rúgni az ajtót, majd lehordani a sárgaföldig. Kettőnk közül ez inkább az én reszortom, ő túl jószívű az ilyenekhez. - Ili... szóval azt mondta valaki, hogy négy férfitól még nem leszek kurva. Akkor ők a fix vevőim? - ráncolom össze a szemöldököm, majd tekintetem Korira emelem, és ha visszapillant rám, nem tudom visszatartani a nevetésemet. Nevetek, teljes szívemből, mert ilyen abszurd témáról is, a sok komoly mellett, csak mi tudunk beszélgetni, és teljesen normális, hogy ilyesmi egyáltalán szóba jön, amikor jelenleg egyikünk élete sem felhőtlen. Korit nem féltem, mert biztos vagyok abban, hogy így, vagy úgy, de megfogják oldani a problémát, ha egyáltalán fennáll az a bizonyos probléma. És nekem ennyi éppen elég, így az én részemről, tökéletesen belefér a fix vevői körömről folytatott diskurzus.
- De - bólintok egy határozottat, majd nyilvánvalóan a legmesszebb szatyorért nyújtózkodva borítom ki a tartalmát, miközben magam felé húzom. Mosolyogva dobom Kori felé a chilis chipset, aminek a szagától én már a hányás szélére kerülök, de a nő valamiért megeszi. - Azt hittem többet vettél - turkálok a maradékok között, még nyelvem hegyét is kidugom a nagy koncentrálásokban, amikor Kori, félve ugyan, de megszólal. Lassan állítom le a mozdulatsort, és tekintek fel a nőre, hogy végül halványan elmosolyodjak.
- Nem - felelem határozottan. - A gének sok mindent befolyásolnak egy gyermeknél, akár csak a sárkányoknál, de szerintem nagyban függ attól is, mi hogy állunk majd hozzá. Te a szüleid ellentéte vagy, ahogy én is. Nem aggódom, és neked sem kellene, mert tökéletes anya leszel - vigyorodom el szélesen, mert minden szavam igaz, amit most Korinak intéztem. Biztos vagyok abban, hogyha összejön a baba, akkor Kori lesz a legcsodálatosabb anya, Jack pedig a legcsodálatosabb apa ezen a földkerekségen. Mindketten odaadóak, és egymásért is megtesznek mindent, a gyermekükért még kétszer annyit is. És ez így van rendjén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Négy? Nem. Sőt, akkor három napod szabad a héten, ha mindenkivel csak egyszer találkozol. Vagy, kidobsz egyet, marad három, vedlük két napokat töltesz együtt, és vasárnap meg pihensz. Azt hiszem, karácsonyra határidőnaplót veszek neked.
Az államat jobb kezem mutatóujjával ütögetve jutok végül erre a nagyszerű következtetésre, hiszen lássuk be, ha már idáig fajult a dolog, akkor nem árt ha van egy tervezője, amiben a bevételeket, kiadásokat, férfiakkal töltött napokat is tudja rendszerezni, hiszen azt mondják, nem túl szerencsés, ha ezek a dolgok nagyon összecsúsznak. Egyrészt mert huszadikán rájössz, hogy éhes vagy, másrészt mert az is kiderül, hogy senki sem fog megetetni, mert összemosódott napjaidban a férfiak megismerték egymás.
- Ili... gondolom az egyik a négyből.
Pontosabban nagyon remélem, hogy nem egy másik nő, akivel előbb beszéli meg a dolgait, mint velem, mert bárki is legyen ez az Ili, ha nőből van, akkor ki kell iktatnom, sajnálom, de Ophelia az enyém, hozzám tartozik, és nem engedhetem egy nőnek sem, hogy elvegye tőlem, legyen bármi is a neve. Nem, ebben a barátságban nincs hely egy harmadik nőnek, sajnálom. Szóval tényleg, az ő érdekében remélem, hogy a négyből az egyik pasas, akinek mondjuk a nevében van egy ilyen szakasz, vagy nagyon megszivatták a haverjai, és Ilinek becézik.
- Ah, remek. Életmentő vagy.
Meg én is, hogy vettem. Arra, hogy azt hitte, többet vettem, csúnyán nézek rá, mert több volt, de megettem, és a testem árnyékában igazából ott van szépen egymásra hajtva egy csomó chipses zacskó, csak éppen nem büszkélkedek vele. Kinyitom az aktuálisat, jó mélyet szippantok belé, és boldogságból mámorosan sóhajtok egyet. Annyira szeretem a mű illatot és a tartósítószert mostanában, hogy szinte kínos vagyok, de persze ezt nem verem nagy dobra. Az elmúlt egy hét maga volt a bűnözés, ha szerintem egész eddigi életemet megnézem. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de olyan élvezettel tölt el, ha ilyenek vannak a közelemben, hogy az hihetetlen. Ropogva hallgatom a válaszát, és elmosolyodva nézek fel rá.
- Remélem tényleg így lesz. Jacknél semmi baj nincs, szeretem a szüleit, pontosabban az édesapját és Sol anyukáját, de ha a gyerekem olyan lesz, mint anyám, nem fogok tudni együtt élni vele, és ettől rettegek.
Jobban, mint attól, hogy akkora papucs lesz, mint apám. Az még egy kis idegbajjal kezelhető, de anyám nem.
- Mesélj inkább a négy pasiról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igen! Nagyon jól jönne egy határidőnapló - csillannak fel szemeim, akár egy gyereknek, pedig a téma és a határidőnapló oka nem feltétlen gyerekeknek való téma. - Így legalább biztosan nem felejtem el egyikőjüket sem - bólintok egy határozottat, hiszen be kell látnunk sokkal egyszerűbb lenne mindent egyetlen helyen vezetni, így legalább semmi nem felejtődik el, főleg nem az időpontok. Azok a legfontosabbak, anélkül nincs pénz! Nem azért gürizek éjt nappallá téve, hogy ne legyen egy fityingem sem.
- Mi? Dehogyis! Még csak az kellene, mentsen meg Merlin! - hőkölök hátra kicsit, mert a gondolatra is görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek úgy tekinteni Iliánra, mint egy emberi lényre. Mint egy emberi lényre, aki férfi. Így a pontosabb. Rendben, nem fogom tagadni, hogy a vélasága ellenére is nagyon vonzó férfi ez a fasz, de akkor is a plafonra kerülök tőle tizedmásodpercek alatt, szóval az, hogy mi valaha meg tudnánk lenni egymás mellett egyenlő a lehetetlennel. És én nem tartom magam egy negatív embernek, és Ilián sem cáfol rá az előbb elhangzottakra. A mosdóban történtek, vagy nem történtek, kinek mi, valahogy bennem maradtak, de talán ez annak tudható be, hogy bekerültem azon szerencsés nők közé, akin használta a mágiáját, így nem is voltam tudatomnál nagyjából. Na jó. Elég volt ebből.
- Nem én vettem - mosolyogva nézem végig, ahogy Kori felszakítja a zacskót, majd mintha valami szeánszon lenne szippant mélyet az illatból, ami őt élteti, engem meg undorral tölt el. - Nem kell ilyentől rettegni, mert először is; ne fesd az ördögöt a falra. És másodszor tökéletes szülői lesztek egy tökéletes gyereknek, aki semmit nem örököl majd anyádtól. Ebben biztos vagyok - egy biztató mosolyt küldök a nő felé, mert ennél őszintébb aligha leszek valaha. A világ összes ideje a rendelkezésemre áll, legalábbis ma mindenképpen, így lassan emelem ajkaimhoz a poharat, hogy kiigyam a tartalmát, amikor Kori lezártnak tekinti az előző témát, és visszakanyarodunk életem férfijaihoz. Remek téma.
- Mit meséljek? - nevetek fel hitetlen, miközben újratöltöm a poharamat. - Volt az ex-férjem, mindent tudsz, Arie, Jason, szintén mindent tudsz, végül Barnabás, aki... aki halálian kedves volt, szétszórt, szerencsétlen, de szerintem bele tudtam volna szeretni meglepően rövid időn belül, csak ugye, burkoltan lekurvázott, így már nehezebben engedi a büszkeségem - vonom meg vállamat könnyedén. Iliánról pedig nem is érdemes szót ejteni, mert semmi nem történt, és valószínűleg nem is fog. Neki én egy játék vagyok, akit élvez, és ez kölcsönös. Ebből nehezen lesz bármi komolyabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kincső

- Szerinted örülne az Egy szaxofon bánatának? - olvasom fel nagyjából a huszadik kezembe akadó könyv címét a lánynak. Igazából meg sem várom a válaszát, már bogarászom is tovább a könyvek gerinceit, szabad kezemben lóbálva az - egyelőre - üres kosarat. Tűnődve-dúdolgatva kalandozok a címeken, keresve valamit amin megakad a tekintetem, amiről egyből az jut eszembe, hogy jó ajándék lehet majd valamelyik családtagomnak.
- Te beszereztél már mindent amit akartál karácsonyra? - kezdem kérdezgetni kíváncsian Kincsőt. Szánom bánom, de idén semmi, egyszerűen _semmi_ nem jutott eszembe ami kreatív lett volna, meg tudom csinálni, meg merem csinálni, nem égetem le a körletet miközben megcsinálom,és még az ajándékozottnak is örömet okozok ha elkészül... Felmerült bennem, hogy sütni kéne valamit, de mondom á nem, úgysem találom el soha hogy miből mennyit mikor kelll belerakni, nem kockáztatok. Eszembe jutott, hogy csinálok fürdőbombát, de az illóolajtól tavaly kiütéses lett a bőr a kezemen, szóval nem visz rá a lélek... No meg igen, az a másik, hogy tavaly is olyat adtam, így ez nem lenne most túl nagy meglepetés. Ezután elgondolkoztam rajta, hogy köthetnék mindenkinek valamit, mondjuk egy-egy sálat, de két szem után összehúzott szemöldökkel dobtam félre, hogy ez csak valami vicc lehet. Mérmint, komolyan, ki az aki ennyi energiát feccöl egy sálba? Elég volt elképzelnem, hogy a kész sál mennyivel lenne nagyobb annál a már felvett két szemnél, no meg aztán beszoroztam annyival ahány példában el akarnám, hogy készüljön... Ó, még jó, hogy VHT-n álltam neki, különben sajnáltam volna a megvett alapanyagokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Fáradt. Nemhogy a pizzázó átalakítását és az azt követő evés-ivást nem pihente ki, de még az utazást se. Jót tett neki, hiába volt az idő katasztrofális, hiába nem tudott olyan nagyokat túrázni, mint tervezte, a levegőváltozást, igenis meghozta a várt visszatalálást. Talán.
Barnabás személyisége még mindig ugyanaz az egyszerű lélek, aki mindenkiben a jót akarja meglátni, ugyanakkor a két hét alatt rá kellett ébrednie, hogy nem lehet annyira szerencsétlen, főleg, ha be akarja bizonyítani, hogy képes egy éttermet irányítani. Így hát az ember visszajött, egy kevéske változás ment benne végig, de ez egyáltalán nem fogja a hétköznapjait nagyban befolyásolni. Főleg úgy, ha a családtagjai hallani se akarnak arról, hogy pihenne, s míg távol van, elfoglalják páran az otthonát.
A Fő utcát rója éppen, Karolina társaságában. A kislány annyit van mostanában vele (kivéve ugye ezt a két hetet), hogy lassan már kezdi azt érezni, hogy hétvégi apuka lett belőle. Pedig abban aztán teljesen biztos, hogy Ő senkinek se a faterja.. Ahhoz akciózni is kellene néha..
Na, de a lényeg, a kislány toporog, mert kis csülkeivel még nem tud olyan gyorsan menni. Bánki éppen koffein adagot vesz, hogy míg sétálnak valami erő megszállja és lehessen ismét a jó fej nagybácsi, aki az aranykecskét is lehozza a csillagos égről. Fordul, mosolyog a lányra, fizet, fordul és hopp, volt Karolina, nincs Karolina. A kisasszony kihasználva azt a röpke pillanatot, míg Barnabás a galleonokat számlálta, elfutott méghozzá nem máshova, mint egy másik szőkeséghez.
- Sájjjkáááánnnnny - ad hangot a leányzó, hogy természetesen figyeljen rá mindenki, miközben még mindig vágtat, mint valami táltos paripa, egészen a végzet asszonyának nem titulálható Opheliához. Hogy biztos mindenki hallja merre tart, a sárkány szót, saját kis nyelvén folyamatosan ismételgeti egészen addig, míg a nőhöz nem ér. Bánki meg csak mosolyog a szemüvege alatt, mert lássuk be, ez aztán nem a legnagyobb bók egy nőnek. Természetesen, szép, lassú léptekkel, mintegy kiélvezve azt, ahogy a lányka kiabál, Ő is megérkezik hozzájuk és bűnbánó tekintettel néz a nőre.
- Bocs - leguggol a kisebbik szőkéhez, hogy magához vonja, de Ő aztán megmakacsolja magát és Ophelia mögé bújik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután| o
  | oo

Valami hihetetlen, hogy mennyire nagyon izgatott vagyok. Teljesen be vagyok zsongva. Annyira, hogy suli után nem hazakocogtam – ahogy szoktam- hanem hoppanáltam, hogy minél előbb elkezdhessek készülődni az esti programra. Persze azt mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt kész lettem, még saját magamhoz képest is, pedig alapból nem szoktam órákig pepecselni azzal, hogy mit veszek fel meg ilyesmi. Szóval egy ideig otthon róttam a köröket, és percenként néztem az órára, hogy mikor indulhatok már el. Tuti megátkozták, mert vagy tíz percen keresztül mutatta azt, hogy nem telt el egy perc sem. Amikor már végképp nem bírtam mit kezdeni magammal akkor inkább elhagytam a házat és igyekeztem a lehető legkisebb léptekkel ténferegni a faluban. Mosollyal az arcomon fedezem fel az újabb díszeket, ebből már afféle megszokást csináltam. Nap mint nap látom ezeket a kirakatokat, végigjárom az utcákat, keresve az újdonságot. Az egyik ablakban táncoló hóember előtt különösen sok időt töltök, nagyon mókás darab.
Végül – mivel nem szeretném ha a  barátomnak várnia kellene rám – jóval a megbeszélt idő előtt lecövekelek a könyvesbolt előtt. Vagyis jóval azelőtt, hogy Thomas ideérhetne, hiszen mindig korábban érkezik. Pompás választás volt ez a hely, hiszen örömmel nézegetem a kirakatba kiállított könyveket. Van is olyan, amit megjegyzek magamnak, hogy talán megveszem. Kesztyűbe bújtatott kezem a piros szövetkabátom zsebébe mélyesztve, sálba bugyolálva, sapival a fejemen nézelődöm egy darabig, majd hátat fordítok az üvegnek és az embereket kezdem el figyelni. Megállás nélkül karácsonyi dalokat dúdolok, nem is csoda. Mondtam már, hogy be vagyok zsongva hogy nemsokára már a karácsonyi vásárban fogunk kóvályogni a barátommal? Meg attól, hogy nemsokára karácsony? Az első karácsonyom az új helyemen, csoda izgalmas. Már alig várom, hogy beszerezzek még pár díszt meg miegymást. Meg apróságokat. Aj, csoda klassz lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #lookingforsomeonespecialGIF


Csöndes bár a falu, ahogyan szokott, mégis ott száll a szélben az a kedves, tompa moraj, amely azt jelzi: megnyitott a karácsonyi forgatag. Szinte hív magához hangjaival, illataival és az ünneppel, amit áraszt. Aki az utcákon sétál, oda tart szinte mind. Hullámokban érkeznek az arra járulók, olykor barátnőm úgy is érezheti, csaknem egyedül van kint. Az üzletekben vásárlóktól is egy világ választja el. Ami igazából csak egy kirakatüveg. Elég az hozzá, egy ilyen magányos pár percet tör meg egy helyes kis szapora kopogtatás. Egy fiatal pitbull körmei kopácsolnak a macskaköveken, ahogy feltűnik a sarkon befordulva, s izgatott farokcsóválással halad egy megszaglászandó cserepes fenyőhöz a virágkereskedés előtt.
- Nagyon szép kis fa, mi? - jön a másik hang, lágyan, nem kevésbé lelkesen, ahogy előlépek én is kutyusom nyomában és hajolok le megsimogatni érdeklődő buksiját, aztán felegyenesedek, körbenézek. Tekintetem természetesen barátnőmet keresi. Rajtam téli csukám, sötét nadrág, rövid, barna kabátom alatt fekete, kapucnis pulcsi, nyakam körül egy zöld-kék skótkockás, meleg sál. A pirosban pompázó lányt előbb veszem észre, mint magát a könyvesboltot. Nahát, már itt van? Rögtön szélesen elmosolyodom és odaintek.
- Gyere, Herceg!



Gyere - paskolom meg combomat, visszanézve állatkámra, aki most már egy másik növényt tanulmányozott bőszen. Ahogy szólítom, nyelvét lógatva lohol is utánam, amitől úgy néz ki, mintha mosolyogna.
- Szia - köszönök rá vidáman, majd lenézek Hercegre.
- Emlékszel rá? Ő Lau, tudod - magyarázom a mellettem megtorpant blökinek, aki fejét édesen félrebiccentve néz fel rám és hallgat engem. Közelebb lépek barátnőmhöz, megsimogatva a karját, hogy ha most kicsit újra is kéne ismerkedniük ebben a tök más közegben, Herceg akkor is értse, hogy ő hozzám tartozik és nem kell tartania tőle. - Ő Lau - ismétlem, lehajolva közben és odanyúlva megdögönyözve a szürkeség fülét. Így most egyszerre fogom kettejüket. Ja, meg eleve imádok ismételgetni szavakat meg mondatokat, egy kutyussal meg aztán egészen nyugodtan megtehetem. Közelebb húzódik hozzánk. Úgy tűnik, részéről jöhet az üdvözlés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután, karácsonyi vásárba tartva| o
  | oo

Izgatott gyerekek szaladnak el mellettem, és hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy velük tartsak. Hogy én is a mindenféle jóval kecsegtető vásári forgatagba vessem magam. De majd hamarosan, ezzel nyugtatgatom magam. A kastélyban lakóknak most ezerszer könnyebb, hiszen nem azt látják minden áldott nap (vagy nem feltétlenül), hogy micsoda sürgés-forgás-szervezkedés van a faluban. Én már mióta az üresen álló bódék, letakart koripálya bűvöletében vagyok, napról napra egyre izgatottabban. Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogyan voltak képesek elviselni az ismerőseim mostanában.
Előbb észreveszem a párost, mint ők engem, de azt nem tudnám megmondani, hogy a kutyus lépteit hallom-e meg előbb, vagy a barátom hangját. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy széles mosollyal az arcomon figyelem őket és csupán egy pillanatra szalad fel a szemöldököm, ami szinte azonnal elismerésbe megy át. Csak így, mindenféle nélkül közlekednek. Ügyes, jó kutya.  Amíg Thomas észre nem vesz addig van időm megfigyelni őket rendesen. Herceg csüng a fiú szavain, okos szemével úgy néz rá, mintha mindent értene. Mintha a fiú lenne a világ közepe. Így is van, ennek így is kell lennie. Thomas pedig, na hát őt nem kell bemutatni.
- Sziasztok! – köszöntöm őket melegen rájuk mosolyogva és türelmesen, higgadtan álldogálok, barátságosan a kutyusra nézve. Elfojtom a vigyoromat, amikor szabályosan be vagyok mutatva az állatnak, nem csupán szóban, de testbeszéddel, tettekkel is.
- Szia Herceg! – üdvözlöm külön a blökit is várva, hogy valamiféle jelt adjon a továbbiakról. Amúgy is szeretek ráköszönni az állatokra, az meg, hogy még hasznos is külön jó. Sok mindent ki tudnak olvasni az ember hangjából, na meg nem árt azért valahogy jelezni, hogy mindjárt összetaperolom. Közelebb lép hozzánk a szürke kutyus, egy pillanatra Thomasra nézek, az ő beleegyezését is kérve, majd lassan előre nyújtom jobbomat, hogy megszaglászhassa. Haladjunk szépen lassan, csak sorjában.
– Nagyon ügyes okos kutyus vagy. Így közlekedni póráz nélkül, bizony nagy szó ám – dícsérem kedvesen az állatot miközben végig a rezdüléseit figyelem. Hogy amint bármiféle bizonytalanság észlelhető rajta már húzódjak is vissza teret adva neki. Legszívesebben nyilván térdre borulnék a macskakövön és agyon simogatnám, sőt ölelgetném és puszilgatnám is az ebet. De majd később erre is sor kerül, reméljük. Rápillantok a barátomra és egyszerűen érdeklődöm a hazavitelről, az otthoni körülmények megszokásáról, az összeszokásukról. Látszólag teljesen egy hullámhosszon vannak, és kétlem hogy bármi gubanc lett volna. De inkább megkérdezem, legalább szokja a hangomat is Herceg. – Hogy vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Úgy döntöttem, hogy kicsit elengedek mindent. Rengeteg helyen kéne lennem egyszerre, túl sok mindent kellene csinálnom egyszerre több helyen, és mára jött el az a pont, amikor közöltem mindenkivel, hogy lógva lehet hagyni. Elugrok a rezervátumba pár napra, de előre bocsátottam mindenkinek, hogy én most ott vendég leszek és nem munkatárs, főnök, alkalmazott, munkaerő. Nem, vendég, akit békén lehet hagyni a sárkányaival, hogy csak élvezze a társaságukat. Ez annyit jelent, hogy az inkubátorok mellett fogok olvasni, mert az egyik tojás így is fokozott felügyeletet kíván. Megrepedt, amikor a nőstény mennydörgő úgy döntött, hogy akkor ő most megöli a hímet, mert miért ne? Tipikus nő, hisztizett egy csomó ideig mire végre hagyta, hogy hasson a kábítás, és komolyan sajnáltam, mert nagyon küzdött a tojásáért, de tekintettel arra, hogy túlságosan elrepedt, nem hagyhattam mellette. Visszafogja kapni a porontyot, körülbelül negyvenöt nap múlva. Addigra biztosan kikel a drága és egy boldog családot fognak alapítani, anélkül, hogy az apuka meghalna. Pedig semmit nem csinált az a szerencsétlen!
Gondolataimba merülve, komótosan, kissé szórakozottan sétálok a hopponálási pont felé, az a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az odajutásomnak, amire nekem most feltétlen szükségem van. Táskám pántjához nyúlok, dobok rajta egyet, hogy feljebb legyen a vállamon, majd meghallom. Kislány hang, ami túlontúl ismerős, és azt kiabálja, hogy sárkány. Vajon ki lehet ez? Mosolyogva guggolok le Karolához, hogy magamhoz öleljem, ami nem tart tovább pár másodpercnél, mert nem sokkal később meghallom a férfi hangját is. Szívem kihagy egy ütemet, amikor megszólal, majd Karolát elengedve egyenesedem fel, hogy Barnabásra emeljem kékjeimet. A kislány lábam mögé bújik, azzal a lendülettel, ahogy a férfi leguggol érte, én pedig halkan felnevetek.
- Nem gond - fojtom el nevetésemet, alsó ajkamat beharapva. - Sárkányokat emlegettél, ugye? - pillantok le Karolára, aki hevesen bólogatni kezd, de nagyon ügyelve arra, hogy Barnabás nehogy megkaparinthassa. Lenyúlok oldalam mentén, hogy megfogjam a kislány kezét. - Éppen a sárkányokhoz megyek. Velem tartotok? - kérdésemet már a férfinak intézem, mert ha ő nemet mondd, akkor az bizony nem és egyedül megyek tovább. Majdnem olyan könyörgő tekintettel nézek Barnabásra, ahogy Karola teszi. Gyönyörűek lehetünk kívülről, legközelebbi újságban az lesz, hogy a gyermek az enyém, és Barnabás az apuka. Klassz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF


Valahogy úgy veszem észre a kutyámon (a kutyámon!!), hogy mindenkivel újra kell ismerkednie, akivel egy ideig nem találkozik. Egy picit még velem is. Mindössze pár napja hoztuk el a menhelyről. Azóta mindig beadom Rileyhoz, mikor én suliban vagyok és mikor megérkezem érte, mintha egy picit hozzám is csak lassan közeledne. Pár másodperc csak, ám olyan hosszúnak tud tűnni. Azt látom, hogy tudja, ki vagyok és azt is, hogy kedvel, viszont tart talán attól, hogy átadja magát. Kétkedik, hogy tényleg azért vagyok-e itt megint, hogy hazavigyem. Hogy vele legyek. Hogy a gazdája legyek. Vagy csak meglátogattam és nem viszem már többé haza. Ettől mindig összeszorul a szívem, de azzal nyugtatom magam, hogy idővel, mikor már a nagyon sokadik alkalommal is hazaviszem, mint mindig, akkor talán felszabadultan köszönt majd. Mer majd örülni nekem teljes szívéből rögtön, ahogyan én teszem vele.
Öntudatlanul bólintok a lánynak, hogy csak nyugodtan, nyúljon felé. Herceg pedig dugja nedves orrát és szaglászik, majd fejét is mostmár feljebb emeli. Mosolyogva figyelem őket, bár a dicséretet kicsit furcsállva hallgatom, mire viszont mondanék valamit, barátnőm érdeklődni kezd rólunk.
- Pompásan. Elég hamar megszokta otthon. Bár lehet, az ágyát át kell majd raknunk az ágyam mellé, mert mindig ott akar aludni - mesélem sugárzón, szeretettel pislogva lefelé a hol komótosan, hol szaporábban farokcsóváló blökire. Szavakba se tudom önteni, milyen varázslatos az, hogy az életem része lett. Hogy ott jön-megy körülöttem folyton, hogy ott durmol esténként nem messze. - Reggel sétálunk egyet suliba jöhet, aztán délután hazafele, aztán még este is leugrunk - taglalom a napi rutint, ami eddig igazán jól beválik. - Rileyhoz adom be, amíg én a tanodában vagyok, a kertjében klasszul elvan. Aztán együtt megyünk haza. Mármint hazadobnak minket. Riley vagy apa. Hoppanálgatás lett az új menet, hiszen vele nem kandallózhatok - árulom el ezt a kulisszatitkot is. De még minden eléggé kialakulóban van. Lehajolok és én is megsimogatom mostmár. Nehezen bírok néhány percnél többet, hogy ne szeretgessem.
- De... pórázon van különben - jövök elő azzal végre, amit előbb akartam kinyögni. Na nem a kutyusom okosságát elvitatandó, csak a félreértések tisztázására. Miközben pedig ezt elmondom, a barna bőrnyakörvére mutatok. Mintha ezzel bármit is elmagyaráznék. És én abban a hitben is vagyok, hogy ezt teszem. Aztán leesik a tíz knút: a mugliknál biztos más a póráz.
- Itt fogom - tűröm fel kabátom ujját, felmutatva kezem. Csuklómon egy ugyanolyan anyagú karkötő ékeskedik, mint amilyen darabot Herceg visel a nyakában. Még a kis ezüst csat is egyezik. Vajon annyira más ez náluk, hogy nem is tudja, hogy működik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nos mondjuk ki. Bánki már abban a pillanatban tudja, hogy a nap hátralevő része nem az Ő tervei szerint fog alakulni, mikor meglátja a két szőkeség ölelését. Ez a szavak nélkül köttetett paktum biztos, hogy rövid időn belül a sírba fogja vinni. Mivel nem akar úgy érkezni A NŐ mellé, mint valami narkós tróger, mielőtt elindulna felé, neki is vesz egy feketét, olyan jó erőset, amilyennek Opheliat is gondolja.
Mellékesen megjegyzendő, hogy hősünk feje éppen annyira lüktet, hogy csak másodpercek választják el az összeomlástól. Ezért becsülendő tőle, hogy az Eridon házvezetőjét megpillantva, nem fut hazáig, mint egy beszart óvodás, hanem megindul felé. És még ajándékot is visz. Micsoda fejlődés ez Bánki.
- Karola, kérlek ne most játsszuk ezt - egyenesedik fel kissé fáradtan, majd Opheliára tekint és szerencsétlen elfelejt levegőt venni, meg még a szíve is úgy dönt, hogy egy pillanatra feladja a szolgálatot.
- Izé, ezt neked hoztam - nyújtja kissé zavartan a nő felé, s nem kezdi el magyarázni azt, hogy milyen szarul nézett volna már ki, ha a félig megivott kávéját ajánlja fel.. Inkább csak a kisebbik szőkére pillant, aki úgy bújik a nő mögé, mintha minimum az anyja lenne. Valahol mélyen reméli, hogy Carolina közli velük, mennyire siet, de mikor a sárkányok ismét szóba kerülnek, kezdi sejteni, hogy bizony ez a titkos kis szövetség a két nőnemű között sokkal mélyebben burjánzik, mint azt gondolta.
Karola szeme csillan, máris ugyanazt a kérlelő tekintetet tolja, amit a nagyobb szőke is. Barnabás meg áll ott, fejben ezernyi érvet felsorakoztat, hogy ez miért is nem jó ötlet. Iszik is egyet a kávéból, hogy időt nyerjen a lehető legjobb kifogás kiötlésére, s mintha Karola ezt megérezné, előbújik a nő mögül.
- Megigéjtétek - néz nagyra nyílt szemekkel hol a nőre, hol a férfira. Barnabás pedig nem tud ezzel mit kezdeni. Sóhajt. Carolinára néz. - Jó ötlet ez? - teszi fel végül a kérdést. Az ő fejébe azért még ott vannak a történtek, nagyon is. S bár egyértelmű, hogy kettejük közül ő az ostobább, mégiscsak a nőt érte sértés, így a sárkánykirálynőn múlik igazából, hogy mennek e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem tudom, hogy árulnak-e speciálisan szerető-nyilvántartót, de ha nem, úgy érzem, ez egy olyan piaci rés, amit érdemes lenne kihasználni. Hm, sosem lehet egy vállalkozás elég sokrétű. Ezt leírom Larának.
Kapva ezen a lehetőségen, nyújtózom kicsit, hogy elérjem a telefonom, és villám tempóban, mert én vagyok a pötyögés nagyasszonya, leírok neki egy kisregényt arról, hogy csinálhatnánk egy ilyet. Fontos persze az álcázás, csak a megfelelő pálcával jelenne meg a szeretőkről szóló rész, amúgy olyan lehetne, mint mondjuk egy könyv, vagy egy határidő napló, csak ugye miért hordana valaki magánál két határidő naplót.
- Lehetne benne minden szeretőnek külön nyilvántartó, hogy mit szeret, mit nem, mi a kedvenc kajája. Tudod, csak, hogy semmi esetre se legyen kellemetlen, ha a másik kedvenceit pakolod össze. A férfiak is háklisak tudnak lenni nagyon. Meg aztán lehetne ugye nőknek valami édes virágos, férfiaknak elegáns bőr. Jó a nőknek többféle, nyilván, hogy tudjanak válogatni. Viszont nem ismeretem a megrendeléseket, mert én a barátaim megcsalogatásait nem akarom tudni.
És nem, kedves olvasó, mielőtt még azt gondolnád, hogy nem akarom tudni, hogy Jack mit csinál, el kell mondanom, hogy ő az utolsó utáni férfi a Földön, akinek ilyenre szüksége lenne. Te nem is biztos, hogy érted a mi kapcsolatunkat, de tudom, hogy ha valaki biztonságban van, akkor az én vagyok.
- Na, meg is van, itt vagyok. Egyik gyerekem se örököljön semmit anyámtól, mert komolyan nem szeretném megutálni őt. Milyen borzalmas anya lennék!
Belegondolni is rossz, hogy mennyire szégyennek élném meg azt, hogy nem tudom szeretni a gyerekem, mert anyámat látom benne. Inkább lássak bárki mást, még Virginiát is. Vagyis... de, inkább a nő, mint az anyám. És ez egy nagyon súlyos szint. Azt hiszem, még nem szerencsés, ha terhes lennék, előbb el kellene engednem az ilyen parákat, amik az életemben vannak. A gyerekeink csodálatosak lesznek, ahogy Feli mondja, nem számít, hogy kettő vagy tizenkettő születik is majd, mindegyiket imádni fogjuk.
- Pffff, várj. Én azt hittem, hogy tényleg van egy Mr. Hétfő-csütörtök, kedd-péntek meg szerda-szombat. Ez így eléggé áh. Még szingli vagy, felejtsd el Frankot meg Payne-t, ezt a Barnabást ne, ha azt előkészítős Barnabás, mert ő nagyon cukinak tűnik, és biztos nem akart lekurvázni. Na maradjon meg ő, meg szedj fel mellé még kettőt. Vagy, csináljunk ilyen nagy Ő-s vetélkedőt. Én kiválasztom neked a pasikat, te meg randizol velük, aztán minden héten kiejtünk egyet. Feldobnánk a virágbolt bevételét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután| o
  | oo

Megkapom az engedélyt, és már megy is az ismerkedés. Én ugyan tökéletesen jól emlékszem Hercegre, de természetes, hogy neki nem árt egy kis emlékeztető. Főleg mert a menhelyen inkább a leendő gazdijával volt elfoglalva, ami így is volt jól. No meg amúgy is idő kell neki, mire megszokja az új helyzetet, a gazdiját, az otthonát, a szokásait. A hozzá közel állókat, akikkel gyakran találkozik. Nagyon intelligens eb, úgyhogy nem lesz neki gondja ezzel, hamar beilleszkedik majd.
Miután megszimatolt rendesen a blöki meg is simogatom a buksiját, megvakargatom a füle tövét, azt minden kutyus szereti. Közben pedig egyre nagyobb vigyorral az arcomon hallgatom Thomast, hogy is telnek a napjaik együtt.
- Hát ez nem is meglepő, hogy a közeledben szeretne aludni. Azon csodálkozom, hogy nem az ágyadba akar betelepedni – vigyorgok rá a barátomra. Hát vagy lehet, hogy akar, csak még nem mer, ki tudja. Időközben le is guggolok, hogy ne kelljen hajolgatnom a további simihez. Herceg vállát, lapockáját simítom át, elcsodálkozva azon, hogy milyen izmos. Mármint látszik rajta, hogy az, csak hát na, így azért akkor is más. – Rileyhoz? Azt meghiszem, hogy jól el van nála – bólintok egyet arra gondolva, hogy a doki nagyon is jól kijön az állatokkal. Azonban az enyhe meglepettséget nem tudom elég gyorsan eltüntetni az arcomról. De hát gondolhattam volna erre, hiszen Thomas csak nem hagyja már teljesen egyedül a tök üres lakásban a kutyáját. A kert az sokkal jobb, meg Riley elég gyakran haza tud látogatni munka közben. Sőt, akár Thomas is, ha lyukasórája van éppen. Milyen klassz is lenne ha behozhatná magával a suliba Herceget! A gondolataim hamar vidámabb irányt vesznek, ahogy elképzelem a kastély falai között fel-le száguldozó kutyát, a nyomában kacagva futó Thomast. Na meg az is leesik, hogy mindjárt itt a téli szünet, akkor aztán nem lesz suli. És egész álló nap együtt lehetnek majd. Jó lesz.
- Azt hittem, hogy lehet kandallózni állattal, ha ölbe tudod venni és megmarad nyugton – árulom el én is, hogy nem vagyok túl tájékozott ebben a kandallós témában. Még mindig nem. Szerencsére nem is kell már vesződnöm azzal, hogy megszokjam, ha nagyon muszáj akkor hopp és kész. Állattal mondjuk még nem próbáltam. – Jól viseli a hoppanálást? Nincs tőle rosszul?
Hát igen, kérdésekből változatlanul kifogyhatatlan vagyok, viszont tényleg nagyon igyekszem ám visszafogni magam. Elég sok mindent meg tudok így is. Most például azt, hogy a kutya pórázon van. Hogy mi? Értetlenül meredek rá a nyakörvre, ami igazán pompás darab, már megfigyeltem a simogatás közben is. Lassan felállok és  ismét szemügyre veszem. Majd Thomas csuklóját is megvizitálom, egyre jobban elkerekedő szemekkel. Mivel a kutyust nem akarom azért annyira összetapcsikolni – még nem ismer annyira ugyebár – ezért a barátom kezén lévő anyagot tapintom végig, keresve valamiféle láthatatlan zsinór vagy fonal vagy akármi nyomát. Hiszen valahogy egymáshoz kell, hogy rögzítve legyenek!
- És ez hogy is működik? A tiédet meg az övét összeköti ilyen láthatatlan bőrszíj? Vagy fémszerű? Milyen hosszúra tudod elengedni? Hogy tudod kibogozni ha beletekeredik valamibe, hiszen nem látod – továbbra is értetlenül nézek, ujjaim tovább vezetve a karkötőjén. Ami egyébként nagyon szép darab. Ezt persze nem sikerül közölnöm, hiszen annyira meglep ez az egész. Aztán egyszer csak mozdulatlanná dermedek, ahogy bekúszik a fejembe egy gondolat. Na várjunk, valamiféle varázslat lenne az egész? És amolyan gondolati módon működne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF


Az ágyamba való betelepülésen csak mosolygok magamban, kicsit talán szégyellősen. Igen, az a helyzet, még csak éppen, hogy nem mancsolt fel a fekhelyemre, de nagyon úgy ült ott mellette, hogy szerintem elég lett volna megpaskolnom magam mellett a paplant és már ugrott volna fel. Én meg szívesen tettem is volna. Csak nem tudom, aludhat-e velem. Hogy nem baj-e ilyenre rászoktatni. Még ezt Liam bácsival meg akarom beszélni. Bizony, kis izomköteg a kutyus különben.
- Hát velem nem lehet - vonok vállat, elhúzva a számat. - Gondoltam, a Mancs-hely napközijére is, de... az fura lenne. Mármint... valahogy nem akarom visszavinni oda, ahonnan elhoztam. Nem akarom, hogy összezavarodjon - ecsetelem elkomolyodva, hiszen sokat töprengtem ezen. Örültem, mikor Riley felajánlotta a kertjét és szerencsére a szürkeség igazán rendes kutyus, nem okoz galibát a jámborszarvasnál. Otthon semmiképp sem akartam hagyni egész napra egyedül. Egyelőre nem.
- Nem tudom, de... vele ez úgyse nagyon megy - adom a lány tudtára, hogy én se vagyok annyira képben a közlekedésről. Nekem azt mondták, vele nem fogom tudni a hopp-hálózatot használni és én ezt elfogadtam. Ettől még lehet úgy, ahogy a barátnőm mondja. Lehet, ezek az okok.- Jól - bólogatok mosolyogva. A varázskedvencek általában hamar hozzászoknak ehhez az utazásformához is. Nem probléma számukra.
Igen, nagyon úgy látom, hogy nem igazán tudja, hogyan működik a póráz. Azt se értem túlzottan, mit keres annyira a levegőben. Aztán elmondja. Csodálkozón emelkedik meg szemöldököm. Annyi kérdésem volna, hogy hirtelen azt sem tudom, melyiket tegyem fel. Jól értem, hogy náluk valami vezetőszár van? Össze van kötve a kutya meg a gazdája valami kötéllel? Dehát az... az hogy lehet? Nagyon bonyolultnak hangzik. Hú, pedig mintha láttam volna ilyet már.
- Nem, nincs semmi hasonló - kezdek lassan válaszolni a láthatatlan bőrszíjat illetően, miközben még próbálom feldolgozni, amiket az érdeklődése által megtudni véltem. - Amit én a karkötővel teszek, azt ő érzi a nyakörvén. Például, ha húzom, akkor tudja, hogy szeretném, hogy lassítson - vonom is kicsit hátra kezem, mire Herceg rám néz, hogy dehát most mi van, ő itt álldogáll, nem megy sehova. - Okos vagy nagyon - hajolok is le édeskedni kicsit vele. - Vagy tartom - szorítom egyszerűen ökölbe a kezem. - Most nem tud elmenni - rázom meg üstököm. Tehát nem ténylegesen a karkötővel teszem, amit teszek, csak éppen az érzi izmaim feszülését, mozdulataim jellegét, amelyeket egyértleműen a kutyámnak szánok. Csak nekem ugye ez olyan természetes, hogy így tudom csak Launak elmagyarázni. Fürkészem őt, érti-e, vagy rosszul ecsetelgetem.
- Úgyhogy igaziból olyan, mintha a nyakörvét fognám, csak nem vagyok ott - teszem ezt még hozzá, amivel lehet, csak még jobban megakavarok mindent. Vagy nem? Ugye nem? - Amikor pedig nem használom, akkor csak jöhet-mehet, ahogy akar - legyintgetek kicsit kezemmel, ezzel közben el is engedve őt. Bár ebből semmi nem látszik, hiszen ugyanúgy itt van velünk, mint eddig. Viszont ez már az ő döntése. Na majd, ha megyünk valamerre, meglesz a bemutató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kellemes a hasznossal alapon, igazából tényleg teljesen belefér az, hogy most elvigyem magammal Karolát a sárkányaimhoz. Na nem kaja gyanánt, hanem megnézni őket, és talán, ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor még odaérünk etetésre is. Mi a legnagyobb királyság egy kislánynak? Ha láthat egy sárkányt és, ha láthat egy sárkányt enni. Ennél több nekem sem kellett volna kislány koromban, csak akkor még Merlin sem tudta mi leszek, ha nagy leszek.
- Köszönöm - mosolyogva nyúlok a kávéért, fokozottan figyelek arra, hogyha egyetlen egy mód van rá, akkor véletlenül se érjek Barnabáshoz, de nem jön össze. Ujjaink pár másodpercre egymáshoz érnek, gerincem mentén pedig rögtön végig fut a bizsergés és valami megmagyarázhatatlan elektromosság. A rohadt jó életbe! Mintha mi sem történt volna húzom vissza kezemet, benne a kávéval, amiből jólesőt kortyolok, majd mosolyogva pillantok le a kislányra, akinek szavait intézi Barnabás.
Csak könyörgő tekintettel nézek rá, ahogy Karola is, és reménykedem, hogy belemegy. Barnabás arcát elnézve lehet jobban jártunk volna, ha benyomok valami oltári hazugságot, amivel kimentem magam a helyzetből, de a kislány rajongása a sárkányokért kicsit magamra emlékeztet. Engem nem támogattak soha abban, amit szerettem, maximum anyám, de ő elég hamar elment mellőlem, apámra meg nem számíthattam. Én szeretném támogatni Karolát abba, hogyha érdeklődik a sárkányok iránt, akkor ne féljen belevágni, ne legyen rest küzdeni érte. Mosolygok, mert tényleg egy sokkal fiatalabb, mégis régi önmagamra emlékeztet a kislány.
- Természetesen - bólintok egy határozottat. - Ott leszek én is, jelenleg négy elemi mágus dolgozik velünk, fokozott a védelmünk az újítások miatt - mosolyodom el kicsit oldalra biccentett fejjel Barnabásra. - Naaaa, igaza van Karolának, tényleg megígértem neki - a többesszám indokolatlan lenne tőlem, mert tényleg csak én ígértem meg neki, Barnabásnak meg nincs más választása. - Jó lesz, gyere - karolok bele Barnabásba teljesen figyelmen kívül hagyva az érzést, ami hatalmába kerít. Másik kezemmel Karola kiskacsójára fogok rá, majd elindulok a hopponálási pont felé.