Denis

Cath

Denis

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Cath

Denis

Cath

Denis

Cath

Denis

Cath

Denis

Cath

Denis

Cath

Denis

Cath

Denis

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤

Ezért még szívni fogják a vérét és kicsit zavarja is a figyelem, ami rá vetül, mintha akaratlan tolta volna a srác ki középre, a székkel együtt és tessék, most jól meg lehet bámulni. Akaratlan nyakát vakarja meg, mintha épp oda égne a rosszalló vagy épp meglepett pillantások bármelyike, végül is, az nem tilos, hogy bárki nézze vagy épp megítélje, ez már csak olyan védekező mechanizmus a magafajtáknak. Aztán leereszti merev vállait, ha túlfeszeng, itt szemben vele is csak a feszültséget keveri, aztán akkor talán szétzúz valamit, akaratlan. Áhh. Nem éri meg. Mégsem sikerül a leglazábban, de már haladt egy sort.
- Nem vagyok totál hülye – csak elharap dolgokat, amik a javát szolgálják. Mégis, a ténye annak, hogy megússza az egy-két hétvégét a zsibogás nélkül, megér ennyi cselességet. Nekik meg több fejfájást. Bár gyanítja, ők is lesznek majd hasonlóan cselesek, egyenesen szemetek és hasonlók, azonban nem aggódik. Ugyan velük már semmit nem osztott meg nagyon magáról, más az, miket lehet akár hallani. Ez egy falu, nemigen van sok lehetőség semmire sem, határolt és elég sokan ismernek majdnem mindenkit. Egy idő után felüti a fejét minden, akár vele is, így kellemetlen meglepetések még akadhatnak, talán ha nem is ül időzített bombán. Van elég idő mindenre, nem tervez örökké itt maradni. Csak amennyit szükséges, semmi többet. Viszont, hogy hova megy, az már egy jó kérdés. Minek előre gondolkodni, ennyire, úgyis úgy fog változni minden, ahogy nem akarja. Mégis, a furán felcsapó gondolatokat félresöpörve arca békés. Ez már nagyon jól megy.
- Annyira csak nem lehetetlen. De ha ezzel aláásom a hírneved, ki se mondtam – sejtése sincs továbbra sem, annyira rosszul ismer ki bármit, hogy az fájó. Mindenki olyan könnyedén olvas másokból és ő is tudna, de a szöveg kínaiul van, így aztán előtte ő egy rejtvény, amit kinyitott, megnézett és most a toll végét rágva – képletes – csak bámulja, honnan kezdjen neki.
- Semmi – mert valóban. Végtére is, apróságokon múlik a legtöbb dolog, akár csak a könnyebb lélek. Vagy a kellemesebb. Ennek ellenére tűnik el mégis egy szösszenetnyi időre lelép, mást azonban megtalál, így furcsa érzet, ahogy ül és önnön kollégájára pillant fel, még nem tért be ide civilben, ha kellett valami, elvitte melegében, inkább otthonevős típus. Így persze, hogy elsőre nem kapcsol, hogy mit várnak tőle. Pislogva néz a másikra, majd megint a kollégára, hogy mi a francra várnak. Aztán persze.
- Hű, leesett, ne nézz így rám – tényleg lassan. Meg hát, ezt már nem gondolta, eddig csak ülésről volt szó. Kicsit sután kap az étlap után, persze, minek kéne az, tudja fejből, mégis, kicsit a kusza fejét húzza rendbe. Aha, szűzieskedik.
- A pásztorosból kérek, köszi – ó, hát szép tekintetet már nem. Munkaidőben mi. Még vigyort is ereszt, de inkább annak szól, lehetőleg ne köpj rá, mielőtt kihozod címmel. Ha megtudja, akkor lehet belenyomja a sajtok közé a fejét. A köcsögösködést nem szereti, akármennyire békés.
- Oké, Denis. Így már könnyebb – fordul vissza. - Ez még vissza fog ütni, de köszönöm – annyira nem volt éhes, neki azonban ezzel nincs gondja, a maradék meg elfér majd ebédre is. Továbbra is az étlappal szórakozik, de túl sutának és csendesnek érzi a helyzetet.
- Fogalmam sincs, milyen témával tudnálak lekötni, így... hát felőlem mesélj bármiről.

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤

Legyint egyet a pillantásra, felesleges tovább húzni a dolgot, hiszen nem fontos, az időbeosztás olyan dolog, amivel egyedül kell megtanulnia bánni, senki orrára nem kell kötni és főleg nem elpanaszolni, ha esetleg szarul vagy épp jól csinálja. Akkor aztán végképp olyan elveszett anyámasszony katonája lenne, hogy kár rá pazarolni a perceket is, odáig meg nincs lesüllyedve, vagy már nincs részletkérdés. A gödör mélyének a mélye, viszont nem várhatja mindenkitől, hogy létrát vagy kezet nyújtson. Attól nem fél, hogy elcseszi a munkalehetőséget, ha valóban ilyen a kapcsolat, az meg már más, hogy ami eddig alakult a többiekkel, annak totál más lesz a vége. Mindegy is, hiszen nem haverkodni jár be ide, bár most épp az ellenkezőjét műveli. Ilyenek a véletlenek. A kávéba nagyobbat kortyol, most már teljesen elűzte a reggeli kótyagosságot, még ha nemrég még volt is belőle akármi. A többi innentől a maga hülyesége.
- Vicces? Szar a humorom újabban – mondjuk ki, nincs. Vagy lassú. Pedig előtte élt vele, a morbiddal, a kellemessel, akármivel. Hogy most inkább szánalmas nyekergés, az már más. - Honnan tudhatom, hogy van-e. Azt viszont biztosra, hogy régebb óta vagy itt, így valami csak akad. A rossz is az, ha úgy nézzük – akaratlan ragad rá az emberre, hiszen ez az, amit nem kér és kap, előbbiért meg jobban meg kell dolgozni. De ha nincs, hát nincs, elvégre csak szófordulat, semmi több. Próbálkozik, mondja, ami először felötlik ott, ahol másnak a régi ismeretség kútja fakad és a tudás, hogy legalább megkérdezze, hogy van, mint működik manapság. Ha nincs, akkor ezek egyelőre feleslegesek.
- Erre már tényleg azt kell mondanom, hogy elkényeztetsz – pillant le a dobozra, aztán odanyúl. A bagózás kifejezetten tökéletes cselekvés a magafajtáknak, látszik, hogy nem tudja letenni. Zsebéből előkerül a gyújtója, majd már szívja is, a dicséretre pironkodhatna, de nem teszi, fogalma sincs, mit érdemel, az élet úgyis megkínálja majd vele. Már épp azon van, hogy valami hamunak valót is beszerez most már, ha ennyire el kell engednie magát, de a kövér slukk úgy csusszan félre, mint máskor egy korty víz. Prüszkölve, köhögve dől előre, de nem a friss bagósok gondjával, hanem mint akire most nyomták rá a bélyeget. Vagyis éppen letépték a ragtapaszt, amivel takarta. A jóságos. Az.
- Arie mondta, gondolom – szűri ki fogai között, miközben visszadől, és talán egy árnyalattal feszültebben de most aztán totál hálásan szív bele a cigarettába. Persze, ő a naiv, hova gondolná ő ki és hol matat, még ha érezni is lehet, csak a gerincén futkározik fel és alá, nem tudja betájolni. Ebben valóban szűz volt, az elméje legalább csak az ő terepe.
- Több? Mind ugyanúgy kezdődik és végződik. Bemész, kimész, ha nem pusztulsz bele, akkor pedig van ez, hogy meghúzod magad és köntörfalazol. Nem épp kellemes – nem sértett, nem áll fel és rúgja rá az asztalt, csupán valóban kínos kimondani az igazat.

Adam

Adam

Nóci
~Egy szombat délelőtt~

Zay
Lazulás a parton