Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Amikor kézhez kapta a meghívót, először nem volt biztos abban, hogy mennyire jó ötlet ez az egész. Mármint, a legutóbb történtek fényében Eszterrel. Azonban a kisebb súrlódások nem akadályozhatják abban, hogy bizonyos kötelességeit teljesítse, főleg, ha a házigazdától kap meghívót egyenesen az estre. Márpedig így történt, és modortalanság lett volna a magyar aranyvérű szcéna egy kiemelt tagját (történetesen Eszter édesanyját) visszautasítani, mikor az olyan figyelmes, hogy figyelemmel követi az országba érkezését. Ráadásul még alkalmat ad arra is, hogy bemutatkozzon a helyi varázsló származású közösségnek. Egy pillanatig sem hiszi mellesleg, hogy a konkrét személyére lennének kíváncsiak, az a köreikben többnyire nem rémlik. Az számít, hogy van-e Neved. Márpedig neki van, és nem is olyan rossz csengésű, ami azt illeti. Az iskolában lehet, hogy Mihael megalapozott egyfajta hírhedtséget, azonban az iskolán kívüli világ egészen sokféleképpen ismerheti a családjukat - az ő apja például igencsak köztiszteletben álló személy, az édesanyjának pedig szintúgy van mit felmutatnia. A francia estélyek és szalonok hangulatáról és nívójáról senkinek egy rossz szava nem lehet.
Egyszóval Ethan jelenleg inkább a szüleit jött képviselni, s emellett nem tilos az sem, hogy megpróbálja kiépíteni a maga kapcsolatait. Sosem árt, ha van néhány befolyásos ismerőse abban az országban, ahol legalább két évet fog még biztosan eltölteni, ha minden úgy megy, ahogy tervezték. Megérkezve, a szokásos és belé nevelt protokollt követve indul a házigazdákhoz, Neviczky Laurához és Neviczky Gábor. Nincs különösebben kialakult képe róluk, ismeri a munkásságukat, mert utánanézett és tájékozatlanul belépni egy ilyen társasági eseményre a lehető legnagyobb hiba, amit ember elkövethet..ne. De nem ma. És nem ő. Tehát..
Első szabály: Légy tájékozott! Próbálj utánanézni a legtöbb résztvevőnek, de a két házigazdának legalább. Naprakésznek kell lenned az aktualitásokat illetően, máskülönben hanyagnak bélyegeznek meg
Második szabály: Tartsd meg az egyensúlyt! Ne légy túlzottan behízelgő, mert az visszás reakciókat vált ki és viszolygást kelt. A bókok maradjanak meg az udvariasság szintjén, és bánj velük takarékosan! A túl sok bók tenyérbemászó benyomást kelt.
A második szabály szerint jár el akkor is, amikor bemutatkozik Laurának egy kézcsókkal és kezet fog Gáborral is, megköszönve a meghívásukat. Mindemellett nem felejti el átadni édesapja és édesanyja üdvözletét sem. Rövid, diplomatikus társalgást követően egy biccentéssel búcsúzik, mikor újabb érkezők szólítják meg a két házigazdát, és diszkréten odébbáll. Kap egy kisebb tányért, amire a teremszerte járkáló pincérek által hordozott tálcákról szedhet le falatkákat.
Esztert egyelőre csak futólag látta, de talán jobb is, pedig neki különösebb problémája nincs a lánnyal - csak hát miután legutóbb úgy felpofozta ok nélkül a minisztériumi folyosó közepén, nem igazán tudja, hogy mit kezdhetne vele. Jobb híján nem is inkább a kortársai társaságát keresi a tömegben, hanem olyan varázslókat szólít meg, átadva apja üzeneteit, akik a mágusjogon belül járatosak. Anatole egyértelműen megtehette volna, hogy bagolyban vagy más módon üzen ezeknek az embereknek, de már évszázadok óta ez egy bevett szokás arra, hogy egy apa megpróbálja bevonni fiát a társaságba. Jó két-három ilyen beszélgetésen van túl, mire egy félreesőbb részre lehúzódhat egy pohár fehérbor társaságában kifújni magát. Az ilyesfajta társalgások mindig módfelett körülményesek, neki pedig nála sokkal idősebbekkel kell tartania a tempót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ahhoz képest, hogy mennyire haragudtam anyuékra, amiért egy számomra ilyen putri helyre zavartak tanulás címszó alatt, jelenleg nem is olyan elviselhetetlen. Természetesen azért nem is közelít Mexikó egzotikus pálmafáira és kiváló májusi koncertsorozataira, kivált a MásVilág, de lehetne rosszabb is, nem? Elvégre mekkora esély volt arra, hogy itt, az Isten háta mögött találkozunk ismét Doriannal azok után, hogy egy felettébb kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában. Fel is merült bennem anno, hogy a társa, akivel rótta a koncerteket, vajon hova tűnt, de épp csak kósza foszlányként suhant át rajtam, annyira nem volt rá kíváncsi. Erre tessék, most itt csodálkozom a tükörbe és el sem akarom hinni a valóságot. Tekintetem szemeim között ide-oda cikázik, közbe idegesen csavargatom a hajam, kétszer leejtem a rúzsom a földre, ami persze le is törik, így a saját kis kezemmel kellett felemelnem a kozmetikai cuccot és feltalálni magam. A fésűm szerencsére nem adta meg magát, ellenben ahogy a csaphoz hajoltam, hogy kicsit oltsam a szomjam, úgy az kispriccelt és telibe kapta a felsőmet. Csodás. Mindegy is, kihúztam magam, egy bátorító mosolyt küldtem saját magam felé a tükörben, aztán heves mozdulatokkal kislattyogtam és megvártam a társam. Kicsit szégyelltem magam, amiért a parfümöt elfelejtettem, no persze ez csak akkor jutott az eszembe, mikor az övé megcsapott. Nem volt túl ismerős, elvégre csak egyszer éreztem, de határozottan kellemes érzéssel töltött el. Karját elfogadtam, noha általában csípőből utasítom el az effajta felajánlást. Nem szoktam élni vele, hisz tudok én menni a saját lábamon is, és a magassarkúkban sem kell egyensúlyozgatnom folyamatosan, mert kitűnően járok bennük. Nem is értem jószerével magamat se, amiért nem köszöntem meg és mondtam, hogy még nincs köszvényem, de biztosan csak zavarban vagyok. Igen. Semmilyen más magyarázat nem lehetséges.
- Oh, maybe.. a pub? Or a public building? - én se vagyok ám normális, hogy hivatali intézetbe akarok betörni és élvezni az éjszakát. Aztán jön a török security meg a sima security meg minden security, és elvisznek minket a börtönbe. Háh, még bilincs se volt rajtam! Nem is rossz ötlet..
- Doesn't matter, I just need to walk a bit. You know, to get hotter..warmer, I mean. - jó, nem vagyok félreérthető, áh, nem látszik, hogy csak tanultam az angolt, véletlenül se. Bár ugye, ami azt illeti, lenne itt valami, ami igencsak felmelegítene, és mindenki gondoljon arra, amire csak akar. Közelebb húzódtam Dorianhoz, ha pedig előtte rám adta a kabátját, akkor kislányos bájjal húztam fel azt magamra és csak eztán ért össze az oldalunk is, nem csak a kezünk.
- Loook! A playground! - kisebbet sikkantottam, egy pillanatig húztam magammal a fiút, de el is engedtem, hátha nem dobja fel annyira, mint engem. A kis azték szoknyám és vélhetően a fiú 1-2 számmal nagyobb kabátja jó párosítás lehetett, én legalábbis kifejezetten élveztem. Rövidre vágott hajam a futás közben csapkodtam a srác dzsekijének vállát, amíg a hintához érkeztem és mintegy nekifutásból megperdültem magam körül, aztán a műanyag részére érve hátra és előre kezdtem magam hajtani.
- If I see a swing, I must to play with it. Sorry. But look, here is another! Or we can sit on the same at the same time! - a dilibogyó Celestét az évek során se voltam képes kiűzni magamból. A szellő, ami az arcomba csapott, mikor előre hajtottam a hintát, egész hátracsapta a hajamat, majd mikor ugyanezt az utat jártam be, csak visszafelé, akkor pedig mind az arcomba tódult. Ilyenkor szélesen elvigyorodtam, hogy szinte megettem a hajam, és boldogan nevettem. Azóta nem voltam ilyen felszabadult, hogy ide kellett költöznöm és valószínűleg a következő 2 hónapban se lesz ilyen jó estém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Na jó, vannak égő és vér ciki dolgok. Beülni a moziba és eldönteni, hogy nem fognak sírni a Titanicon... Elsőre csak szimplán hülyeségnek tűnik. De látni őket, ahogy küzdenek a késztetéssel - és itt főleg Norbira célzok - viszont egyenesen röhejesen nyomi. Mert lássuk be, ha Maris zokog, érthető, végül is lány, ő ejthet könnycseppet egy könnyfakasztó sztorin. De egy férfi?! Azt már semmiképp sem! Így hát kissé szégyenkezve fordul partnere felé és pislogja ki szeméből az előtörni vágyó borzalmakat. Juj.
- De, lehet - bátortalanul válaszol, majd a vászonról elvonva tekintetét kajánul elvigyorodik. - Szerintem allergiás vagyok a Titanicra - ártatlanul pislog, de a nevetőráncok ott bujkálnak a szeme szélein. Egy filmre nem lehet biológiailag allergiás senki. Vagy már igen? Tudniillik ma már mindenre van valamilyen megnevezés. Azokra is, akik a kacsáktól félnek. Az aaaa... Fú, hát most így nem tudom. De ma már mindenre van orvosi latin kifejezés, erre is lehet. A következő ajánlatra viszont felcsillan a szeme, bár félig szomorú is. Nehezen vallom be, de az eridonos szívesen elénekelné a tetőn a Celine Dion dalt, ha cserébe Maris fogja, hogy ne essen le. Akárcsak a filmben. Ez viszont nem opció. Majd külön megcsinálják, lesz idejük a naplementében... Akarom mondani: mi? Ezt soha!
- Ez a lehető legborzalmasabb fogadás... Csináljuk - bólint egyet elszántan és ismét a vászon felé fordítja figyelmét. Most jön az üzekedés, menekülnek, jég... Csak a szokásos. Csak a nagyi ne dumálna bele, az olyan szívszaggató! Egyébként így társaságban és a tét tudatában nem is olyan sírós ez a film. Gondolja most. Amíg nem kezd el a hajó süllyedni. És a gyerekek! És az anyukák! És úristen, alig menekül meg Jack és Rose! Norbit teljesen hatalmukba kerítik a látottak, lesápad a vészes részeknél, de felderül az arca a kijutásnál, a nagyja viszont még hátra van.
- Na mostantól kell masszívnak lenni - belekortyol kólájába és igyekszik elvonatkoztatni mindentől. Férfi. Erős. Nem sír. Sír. Sírni fog. DE NEM!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Előzmény
 

Évek óta nem járt szülei budai lakásában, de a folyosót belengő, jól ismert illat már az első percben elhinti benne az otthonlét kellemes, el nem feledhető érzetét.
Édesanyja vékony könnyfátyol mögül figyelő tekintete végig Katherine-t mustrálja, úgy tűnik, a frissen végzett nő gyorsan belopta magát idősödő, érzékeny szívébe. A férfi lágy, aggódó mosollyal néz édesanyjára, majd mikor kedvese megszólal, felé fordulva hallgatja őt. Katherine magabiztos nő látszatát kelti, mely mögött udvariasság, s aranyvérűekre jellemző elegancia bujkál.
- Megzavarni? Így is alig látjuk a gyereket - förmed rájuk apja, és egy ideges legyintéssel hagyja ott őket, hogy minden további nélkül az étkező felé ballagjon. Konstantin egy szorongó, feszélyezett pillantást küld az öreg után, majd Katherine vállát megszorítva rámosolyog. Csupán tekintetével, szavak nélkül üzeni, hogy semmi baj, az apja ilyen, nem kell vele foglalkozni. Anyja a maga, jól nevelt csendjében csóválja meg fejét, majd mintha mi sem történt volna, a ború eltűnik arcáról, s helyét örömteli kedélyesség veszi át.
- Soha nem zavartok. Örülnénk, ha többször látogatnátok el hozzánk - szólal meg az asszony, és ahogy férje után indul, futólag végigsimít leendő menye karján. - Gyertek, a vacsora tálalva. Katherine, nem tudom... szereted a húsételeket? Kolos nem volt bőbeszédű ezzel kapcsolatosan.
Gondterhelt pillantást küld fia felé, majd eltűnik az étkező boltíve alatt.
- Apámmal ne törődj - súgja Konstantin a nő fülébe, és derekán pihentetett kézzel vezeti végig az egyszerű, mugli fényképekkel tarkított falú folyosón.
A tágas ebédlőben drága fabútorok kaptak helyet, a tálalószekrények patyolat tiszták, rajtuk további fényképek díszelegnek. Középen a szülők esküvői fényképe áll, mellette a csecsemőkorú Konstantin néz nagy szemekkel, másik oldalán a régi családi autót vezető apuka, ölében a vigyorgó kisfiúval mutogat a szélvédő irányába. György az asztalfőn ül, Aliz rögtön mellette foglalt helyet. Vele szemben csillog a két plusz teríték.
- Foglalj helyet - mondja a hivatalnok Katherine-nek, s az óceánszínekbe pillantva, egy félmosollyal húzza ki neki a nehéz széket. Mikor leül, segít betolni a bútort, majd ő is elhelyezkedik mellette, a saját helyén. - Mi újság a minisztériumban?
Konstantin természetesen apjának intézi kérdését, hátha kedvenc témái egyikével oldja hangulatát, de az idősödő férfi morcogva rázza meg fejét. Kezében a merőkanállal pillant fiára, tekintete aztán a mellette ülő, rózsaszín ruhás barnán állapodik meg.
- Vámpír, mi? - dünnyögi, miközben belemeríti a kanalat a forró, gőzölgő húslevesbe. - Na és lakmároztál már a fiamból is? Vagy az unokánkból? Mit szól ehhez Renée, hm, fiam?
- Gyuri! - csattan férjére az egyébként higgadt asszony. Tekintete egy pillanatra villámokat szór. - Nem kell válaszolnod, drágám. Inkább meséljetek, hogyan ismerkedtetek meg?
Biztató mosolyával pillant Katherine-re, majd fiára néz. Úgy tűnik, férjéről ettől a perctől kezdve nem fog tudomást venni - legalábbis a ma este folyamán.
- Biztos megcsapolta - motyogja az orra alatt az öreg, és már szürcsöli is teletányér levesét.
- Apa, kérlek... - fejcsóválva sóhajtja Konstantin, és egy kósza pillantást küld kedvese felé. Jobbja annak csupasz combján pihen, baljával a merőkanálért nyúl. - Nos, a megismerkedésünk... hát az egy igen hosszú történet. Talán inkább együnk.
Nem tudja nevessen-e vagy inkább sírjon, mert bár tisztában van azzal, hogy édesanyja jót akar, kérdésével - és bizonyára az ezt követőkkel is - csak adja apja alá a lovat. Néhányszor, mintegy itt vagyok mozdulattal megszorítja Katherine combját, majd elengedi lábát, és kézbe fogja kanalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vámpírokkal harcolok, elbírok apáddal is.
Fél szemöldöke önkéntelenül is feljebb kúszik a halk hangú válaszra, és szája is összepréselődik a benne lappangó aggályokra, hiszen szemmel láthatóan nem a legjobb hangulatában kapták el az öreget, azonban szemernyi kétsége sincs afelől, hogy Katherine elbír vele. Döcögve, dacosan, vagy sértett ridegséggel, nem tudja, de abban biztos, hogy após és meny remek szócsatákat fognak még vívni egymással az ebédlőasztal körül.
- Egyszerű ember vagyok, aki nem szokott vámpírokkal étkezni, aki félti a családját, aki... - György elharapja ingerült mondandóját, amint az éjlény ajkait elhagyja az a bizonyos gondolat, miszerint szereti őt. Konstantin leplezni sem próbálja meglepett tekintetét, mellyel a kedvesre pillant. Néma mozdulatlanságában mosolyodik el, keze a nő combján dermed meg. Az asztal körül megfagy a levegő, a férfi édesanyja egészen megilletődve figyeli a vele szemben összeszokottan ülő különös párt.
Katherine még soha nem mondta el neki, és bár még ő sem hozakodott elő valóban létező érzéseivel, valahol mindig is tudta, hogy ez így van - kimondva, kimondatlanul. Érezte és érzi most is. Hallani viszont egészen más, mint tudni vélni. Elmosolyodik, balja fekete hajába túr, hogy pótcselekvésként megigazgasson pár szerteálló tincset.
- Ezek szerint találkoztál már Fleur-rel - szólalt meg Aliz, aki a széktámlának dőlve, a merőkanálért még egyszer sem nyúlva ül, és figyeli az otthonába érkező gyerekeket. Békés mosolya mintha örökre vonásaiba költözött volna, tekintete bizakodón csillog. - Megértjük és idővel mindketten elfogadjuk az állapotod. Vannak dolgok, amiknek nem szabad számítaniuk két, egymást szerető ember között. Mit innál szívesebben? Fehér vagy vörösbort?
Habár az asszony beszél, Konstantin mintha meg sem hallaná szavait. Lágy, átható tekintetét képtelen elválasztani az őt fürkésző óceánszínektől. Az imént kézbe vett kanala a tányér szélére ejtve csilingel.
- Fleur bizonyára azt is tudja, hogy én mit érzek irántad - válaszát egyenesen a nő tekintetébe mondja, és bár a szó még nem csúszik ki ajkai között, már nem sok híja van.
- Nem sokat tudunk vámpírokról és a többi varázslényről - fűzi tovább gondolatát Aliz, és felállva áthajol az asztal felett, hogy szedjen néhány merőkanálnyi levest menyének. - Öregek vagyunk mi már a mostanában divatos könyvekhez, és a mi világunkban az ilyesmi nem hétköznapi téma. Visszafordítható a mostani léted? Vállalhattok gyermeket? Nem baj, ha nem, csak... örülnénk, ha mesélnétek arról, mire számítsunk - visszaülve fejezi be mondandóját az asszony, reszkető kezeivel elegáns kosztümjét igazgatva.
- Nem - adja meg a kurta választ Konstantin, mély hangjából kérdés nélküli természetesség hallatszik ki. - De felesleges Fleur miatt aggódnotok, remélem hallod te is, apa. És... csak, hogy tisztázzuk, Katherine még engem sem csapolt meg.
Egy huncut, amúgy benne lennék pillantást küld a mellette ülő nőnek, aztán azóta is duzzogó apjához fordul.
- Szeretnétek eljönni az esküvőre? - kérdezi tőle, de ha igenlő választ is kap, abban egyáltalán nem biztos, hogy ő maga szeretné ott látni őket. Nehéz eset.
- Hogyne. Nászajándék gyanánt viszünk pár szűz lányt vagy holtat - motyogja a férfi, mire felesége újfent felcsattan, és megfenyegeti azzal, hogy ha így folytatja, Isten bizony nem kap második fogást. - Jóvan má', na. Mit szeretnétek? Lakást, autót? Kivele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Roppant nagy jelentősége van ennek az estének, ami már kora délelőtt idegessé, folyton feszengővé tette. Az irodában dekoncentrált, a munkájában esetlenül figyelmetlen volt, és hiába ült mellette Jared, jelenléte mit sem segített rajta. Unottan ropogtatta nyakát, fütyülgetve dobolt az asztal lapján, és óránként lejárt a hivatal büféjébe, hogy kávézzon egyet.
Napközben többször, a lehető legváratlanabb helyzetekben nyúlt zakója belső zsebébe, és vette elő az apró bársonydobozt, hogy kinyitva azt, újra és újra farkasszemet nézzen a benne ezüstösen csillogó ékszerrel. Segédje szerint megfelelő darab, de miután ő is pont ugyanannyit ért az eljegyzési gyűrűkhöz, mint ő, így bár ad szavára, most szemernyit sem nyugtatta meg.
Hallgatagon sétál a szalamantoni tópart kikövezett, keskeny útján, és a mellette haladó nőre pillantgat. Furcsamód ma nemcsak ő, de Katherine is feszült volt, és most is úgy viselkedik, mintha tudtán kívül megbántotta volna valamivel. Konstantin lustán megvakarja orrnyergét, majd farmerja zsebébe csúsztatja kezeit, és oldalán a vámpírral, a kivilágított vendéglő felé veszi az irányt.
- Úgy hallottam, itt a legjobb a marhasült - óvatosan töri meg a hosszúra nyúlt csendet. Hangja rekedtesen szól az órák óta tartó szótlanságtól, de igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy érezhetően baj van. Az időjárás kellemes, a sárgás fények gyönyörűek, a vendéglő mint kívülről, úgy belülről is hangulatos. Nem is választhatott volna ennél tökéletesebb estét arra, hogy annak módja és rendje szerint is megkérje a barna loknis nő kezét.
- Osztrovszky névre foglaltam - tárja ki az ajtót Katherine előtt, és a hozzájuk siető pincérnek morózusan bemutatkozva, már követhetik is őt a helyiség terasz részére. A legszebb, legdrágább helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Miért hoztál ide?
Katherine hangja vészjósló, testbeszéde egyszerre mesél dühről, sértettségről és valamiféle dermesztő hűvösségről. A férfi egy ideig a dacos nőben, majd a Balaton fodrozódó vízében gyönyörködik, és csak akkor fordul vissza hozzá, mikor átgondolja a kérdést és kész válasszal tud szolgálni. Lassan mozdul, tekintete sejteti, hogy nem egészen érti miért szegezett neki ilyen klasszikus, női sértettségből fakadó kérdést.
- Hogy ne otthon vacsorázzunk? - szavait ostobán egy halvány, csipkelődő mosoly kíséri. Nem tudja még, hogy miféle haraggal áll szemben. Előredől, kezét átnyújtja az asztalon, és tenyerével befedi a vékonyka, összekulcsolt ujjakat. - Nem hozhatom el a menyasszonyomat csak úgy egy ilyen helyre?
Mosolya rövid időre kiszélesedik, majd oldalra döntött fejjel, aggódó tekintettel kezdi figyelni a kedvest. Nem tudja, hogy mi lehet a baj, hogy mit és hol rontott el, miközben ennek az estének egyszerűen csak tökéletesnek kellene lennie. Hiszen megkéri a kezét!
- Mi bánt? - kérdezi, gondolatban mindent feladva, s kezét visszahúzva rákönyököl az asztal lapjára. Szíve idegesen dobog, vonásai megkeményednek. Szürkés színű fényei ide-oda járnak az óceánszín szemek között, ahogy minden erejével igyekszik felvenni a szemkontaktust. Vastag szája most egyetlen vonallá préselődik, és a zsebében rejtőző bársonydoboz egyre lejjebb kerül a meg kell tennem listán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A név hallatán hátradől, hirtelen izzadni kezdő tenyereit mozdulatlan combjaira engedi. Száját beszívva, meredten figyeli az asztal túlvégén ülő nőt, annak úgy szeretett tekintetét, mely most csalódottsággal vegyes haraggal néz vissza rá. A benne lábra kapó gondolatra, miszerint most, egyetlen pillanat alatt mindennek vége lehet, nagyot nyel, gerince mentén végigfut a hideg. Teste libabőrössé válik, karjain megemelkednek a nyári napsütéstől kiszőkült szőrszálak. Nemcsak Katherine, de ő is csalódott. Szemben ül vele az egyetlen nő, akit többet bántott, mint szeretett, és akinek azok után soha többé, semmivel sem akart fájdalmat okozni. És tessék.
Torkában máris érzi a lenyelhetetlen, maró gombócot, ami mindig összerántja újra és újra levegőért kapó ajkait. Megkeményedett vonásai felett, lesütött szemekkel hallgatja a közéjük fészket rakó feszült csendet, és annak ellenére sem képes megszólalni, hogy tudja, az éjlény válaszra várva nézi őt. Fél, hogy bármit is mondjon, elveszíti az éppen csak magának tudott nőt, akiről a hetekben végérvényesen kiderült, hogy pótolhatatlan. Számára örökérvényű.
Beharapott alsó ajakkal pillant fel, engedi riadt tekintetét az őt vizslató szempárba. Foga húsába mélyed.
- Amikor elmentél - kiszáradt szájjal, elhaló hangon felel. Társként tiszteli a szemben ülő felet, de most nem néz a szemébe. Az asztal közepén helyet kapó só- és borstartónak beszél, szavai közben megáll, nagyot nyel. Az egyre csak növekvő, torkát összeszorító, maró gombóc fájdalmasan tapad gégéjére, s úgy tűnik, egy pillanatra sem kívánja megkönnyíteni a férfi dolgát. A szégyenérzet és bűntudat táplálja, és hiába keres, egy dolog sincs, ami távozásra bírhatná. - Egyszer sem mondtam ki, de már tudom, végig bennem volt a félsz, hogy nem jössz vissza. Tartottam attól, hogy nem látlak soha többé. Nem mutattam persze, én nem az a fajta vagyok, aki munkaidőben sír a szívébe férkőző nő után. Még magammal sem voltam hajlandó leülni, egyáltalán tisztázni, hogy mit is érzek irántad. Tagadtam, lehetőségeket kerestem...
Fejét olykor megcsóválva nyílik meg Katherine előtt. Ha lenne más választása sem leplezné a múltban benne dolgozó érzelmeket, melyek végső soron a Madagaszkár partjain történtek rejtett okait is szolgáltatták. A sótartóról a nő tekintetére vezeti saját, őszinte szempárját, lásson benne bármit is; haragot, düht, bánatot. Jobbját felteszi az asztal lapjára, és a hozzájuk siető pincért várakozásra bírva előrehajol, hogy hangját visszafogva szólaljon meg újra.
- Hiba volt, de hidd el, soha többé nem fordul elő - mondja, szürke fényei rettegő nyíltsággal fürkészik Katherine vonásait. Mellkasa idegesen jár fel-le, lábai meg-megreszketnek. - Hozzám tartozol. És nagyon sajnálom, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt belássam. Szeretlek. Mindig is szerettelek, ez... mindig így volt.
Hát kimondta. Határozott szavaival saját magát is meglepve csendesedik el, s dől vissza a súlyától megreccsenő széktámlának. Igen, hibázott, de nem élhetett úgy, hogy minden percben a néha-néha feltűnő Katherine-t várta. És ezt neki is tudnia kell. Kérdő, s egyben türelmesen várakozó tekintettel pillant fel a szemben ülő, csodálatosan szép nőre. Jobbja egy fogpiszkálóval játszik, mellettük hangulatos, narancsfényű lámpások égnek. A Balaton felől hűsítő szél érkezik, és ő csak arra tud gondolni, hogy el akarja venni ezt a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fiú háta mögött kutató tekintettel figyeli, hogy mire készül most. Ő már ismeri a terem "üdvözlésre" beállított mágikus mechanikáját, az érdekli legjobban egyelőre, hogy Gareth hogyan dönt, ha egyáltalán dönt valahogy. Tudja ugyanis, hogy a tűzgömb gyorsasága nem hagy túl sok időt az átgondoltságra. Bár erre tökéletesen alapozni nem lehet, de ilyen szituációkban is megismerszik néhány hasznos apróság a másikról. Például az mindenképpen hasznos konzekvencia, hogy Gareth reflexei jók - többnyire az ide elhozott diákokat teljesen hirtelen éri a támadás és a paralízis megdermeszti az izmaikat. Ezzel szemben a fiú meglepően ura a testének és szinte azonnal mozdul.
Nem vesz nagy lendületet a lökéstől, de megérzi Gareth szándékát, hátra is kell lépnie egy-két lépést, ahogyan a fiú nekirugaszkodik a mozdulatsor véghezvitelének.
Ettől függetlenül a varázslat nagyon gyors volt, és már az is nagyon jó eredménynek számít, hogy nem érte volna őket teli találat a tűzgömb által. Ebben az esetben még így is elkapta volna Gareth vállát...
.. ha valódi.
Magnus visszasétál a gyakorlótéren belülre, hiszen az előző történések visszaszorították a küszöbön kívülre - ezúttal viszont már türelmes, ráérős mozdulatokkal bezárja maguk mögött az ajtót.
- Néha vannak alkalmak, amikor nincs idő mérlegelni, hogy a velünk szemben alkalmazott varázslat milyen típusú. Lehet illúzió és valódi egyaránt, sosem árt a kiélezett reakciókészség.
A legtöbb szoba valami hasonló ajándékkal szokta meglepni az ide érkező aurorokat, van olyan tér is, ahol kifejezetten ezt fejleszti az auror, aki ellátogat a gyakorlótérre. Végigpillant ismét a fiún és a pózon, amit végezetül felvett.
- Meglehetősen szokatlan ez a teljesítmény.
Véletlenül sem mondaná ki, hogy jó volt, ügyes voltál vagy hasonló fordulattal sem élne addig, ameddig tényleg nem gondolja komolyan. Egyelőre nem látott annyit, nincs olyan viszonyuk kettejüknek, hogy könnyedén osztogassa az explicit elismeréseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vannak dolgok, amik ha egyszer rögzültek, jóformán megtörhetetlen szokásként maradnak az emberrel élete végéig. Az, hogy Gareth szinte ösztönösen a nem pálcás kezét használta a lökéshez és azon az oldalon érte volna a találat a vállát, olyasmi volt, ami még mindig nem hagyta volna teljesen harcképtelenül, de amikor a gömb becsapódása nyomán sem égést, sem fájdalmat nem érzett, tudta, hogy ez nem is fenyegette. Ez alighanem a terem módja volt arra, hogy köszöntse őket, már Magnus ráérős, nyugodt reakciójából ítélve. Miután a helyzet kicsit arra emlékeztette, amikor a kocsmák ajtajában a férfi dolga előre menni és megóvni a szebbik nemet az esetleges sérüléstől, a nyelve hegyén érezte a kérdést, "És, mit iszik a hölgy?", de inkább beleharapott és lenyelte. Too soon.
Jól is teszi, ugyanis a férfi belefog a magyarázatba, bár nem tudhatja, hogy teljesen feleslegesen teszi, Gareth ugyanis pókerarca mögött lélekben épp belefejel a tenyerébe, mert annyira tudta, hogy ez lesz az indok. Persze, jogos és logikus, de szükséges az extra dráma? Az igazán veszélyes átkok egyébként sem szoktak ilyen nagyok és látványosak lenni - egy zöld vagy más színű villanás és kész. Kivédeni, elkerülni is nehezebb, míg egy ilyen lángoló veszedelem nagyon messziről kiszúrható, lassabb és egy kezdő is le tudja jegelni. Már amennyiben valós, mert ez a gömb evidensen túl gyorsan közeledett, még ha ezt csak utólag tudatosítja is. Általában a túlélés élvez elsőbbséget a filozofálás előtt, utólag is ráér kielemezgetni a történteket.
Egy kicsit lazított a tartásán, ami a párbajtartásra csak árnyékaiban emlékeztető póz volt - lehetővé tette, hogy könnyen mozduljon, közelharcban is effektívvé téve. Már egy ideje beletörődött, hogy Magnus mellett aligha maradhat rejtve, hogy kapott már kiképzést, úgyhogy szükség esetére előre megfogalmazta az igazsághoz lehető legközelebb álló magyarázatot.*
- Meglehetősen szokatlan órakezdés...-*A tekintete hangyányi irritációt mutat, de ez inkább a saját naivitásának szólt - mégis, mit várt a nyugalmazott aurorok gyöngyétől, egy auror gyakorlópályán? Az lett volna a furcsa, ha nem fogadja semmi ilyen. Well, no use crying over spilled milk... Legalább a ruhája meg a válla megúszta, azért még egy hozzá hasonló kezdőtől is kínos lett volna tulajdonképpen azelőtt munkaképtelenné válni, hogy egy fél illúziót létrehozott volna. Leginkább vár, instrukcióra, újabb támadásokra, bármire - sajnos az a típus, akinek ha egyszer felébresztik a paranoiáját, nem egykönnyen altatja vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Türelmesen elácsorog, de nem kelti azt a benyomást, hogy ne tudna magával mit kezdeni. Elég szerencsétlen bemutatkozás lenne, ha már egy könnyed társasági találkozón is elárvultan megállna a sarokban. Lopott, feltűnésmentes pillantást vet a házigazda mellett álló úriemberre: az államtitkár. Lehet, hogy a francia és angol ellentét igencsak erősen feszül egymásnak, ha hivatalos ismeretségekről van szó, akkor nem különböznek igazán egymástól. Például nem mehetnek csak úgy oda valakihez, amennyiben nincs rá jó okuk; vagy ami még jobb lenne, ha nem mutatják be őket annak az illetőnek. Erre azonban most még számításai szerint nem nagyon számíthat, így a rövid felmérés után inkább elfordul és a terem többi részén futtatja végig a tekintetét. Egyik kezében a poharát tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti, ám a póz távol áll a nyegle panelkölykök szétcsúszott tartásától, sokkal inkább tükröz egyfajta diszkrét fesztelenséget - egészen addig, amíg meg nem látja a felé tartó Esztert. Fogalma sincs, hogy lenyugodott-e a lány azóta, annyira közelről nem ismeri őt, a Beauxbaton-ban viszont hozzászokott már: a nők ritka haragtartó lények tudnak lenni, amikor a fejükbe vesznek valamit. Egyszóval nem tudja, mire számítson most a szőkeségtől, viszont bízik benne, hogy Eszter vérének minősége nyer a mérséklete felett. Annyi józanságot kinéz belőle, hogy ne akarjon jelenetet rendezni ennyi magas beosztású varázsló és boszorkány között. Egy futó, gyanakvó másodperc után viszont készséggel nyúl a felé nyújtott kézért, hogy udvariasan meghajolva kezet csókoljon. Addig is lerakja az asztalra a poharát; nem lenne valami tapintatos azzal a kezében köszönteni a lányt.
- Szintúgy örülök a viszontlátásnak. Az este pedig remek, édesanyád remek szervező.
Rendben. Nem tűnik úgy, int aki visszatérne a korábban tapasztalt habitushoz. Bár részéről csak nyugodtan, de ne a nyilvánosság előtt - a személyes ellentéteknél ezerszer fontosabb az, hogy mit látnak mások. Ez biztosan valamiféle genetikai indíttatás részükről. Eszter arcát fixírozza, de semmi olyasmit nem lát most rajta, ami miatt aggódnia kéne, így lassan, de diplomatikusan elmosolyodik ő is.
- Ez nagylelkű tőled. Megköszönöm, ha megteszed nekem ezt a szívességet, hogy bemutatsz. Addig is..
A karját nyújtja Eszter felé, hogy belekarolhasson, ahogyan azt illik, amikor társaságban közlekedik nő és férfi a rendezvény területén. Miután odaérnek, kivárja a maga sorát, nem vág a fiatalabb Neviczky szavába, s csak azután szólal meg, hogy a másik minden mondandójával végzett.
- Örvendek. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Franciaországból követtük a legutóbbi választásokat, hiszen minden varázsló érdeke, hogy országaink élén hozzáértő vezetők álljanak, s azt hiszem, a teljes családom nevében szólhatok, mikor azt mondom, hogy a politikai programjuk remekre szabott.
Utánanézett a jelenlegi varázslópolitikai állásnak az országban, mielőtt ide jött, csak hogy tudja, melyik oldalon kényelmes most éppen helyezkedni, s ahhoz mérten adja elő a mondandóját, ami ugyan kényelmes protokollszöveg, de egyben nagy hiba lenne, ha nem hangoznék el ilyen formában. Fontosak ezek a formális körök, fontosabbak, mint azok gondolnák, akik ezeken kívül mozognak. Ha idősebb lenne, beleférne az is, hogy udvarias kritikát fogalmazzon meg, ezzel még tovább éreztetve tájékozottságát, de az ő korában ez még sértésnek tűnne a szájából.
Nem tart sokáig a társalgás, de minden gördülékenyen megy, mondhatni jól, abból ítélve, hogy nem fordulnak el tőlük, hanem az idősebb varázslók bevonják őket a beszélgetésbe. Ezt annak számlájára is írja, hogy Eszter is résztvevője a társalgásnak - naiv ötlet lenne feltételezni, hogy a pozitív fogadtatás tőle teljesen független. Rövid búcsúzás után viszont a két férfi visszatérne korábbi témájukhoz, így ők kénytelenek leszakadni tőlük.
- Ezt vehetem úgy, hogy már nem vagy mérges a legutóbbi miatt? - Amit még mindig nem ért, hogy mi volt, de nem érzi szükségesnek feszegetni. Jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Nyári szünet. Manónak is, aki még mindig egy budapesti magániskolába jár. Nem is akármilyenbe: affélébe, amit csak az igazán tehetős családok engedhetnek meg maguknak, és ezek közül is olyanba, ahol varázslókat oktatnak. Bár egy kicsit megtévesztő így jellemezni Manó iskoláját, tudniillik a vezetőség nem szakad meg azon igyekezetben, hogy használható varázstudást tömjön az ott tanulókba. Az ő - és valójában a családok - célja ugyanis az, hogy mágikus erejüket kontrollálni tudó, de inkább a mugli világban, és főleg az üzleti életben alaposan otthon levő fiatal felnőtteket eresszenek szélnek.
De már csak körülbelül harmincat kell aludni, és a varázstudásra éhes srác is a Bagolykő padjait fogja koptatni, átvették ugyanis ebbe a patinás Mágustanodába. Hamarosan maga mögött hagyhatja a pénzügyet és a gazdasági ismereteket, és közelebbről megnézheti magának a bűbájtant és az elemi mágiát.
De most egyelőre még szünet van, és - ahogy a gyomrában kavargó pillangók minden lépésnél emlékeztetik - Manó épp egy tetoválószalon felé igyekszik. Na nem maga akar tetoválást, és nem is ez okozza a szűnni nem akaró izgatottságot. Egy levelezőtársával fog ismét találkozni a fiú. Egyszer látták egymást élőben, a Bagolykövön. Mat - így hívják ismeretlen ismerősét - beszélgetett vele egy kicsit a navinések klubhelyiségében, mutogatta meg az ottani helyiségeket. Címet cseréltek akkor, és azóta csak bagollyal tartották a kapcsolatot olykor-olykor egészen ezidáig. Most Mat elhívta élete első tetoválásának születésére. Így hát Manó beutazott a város centrumába, elhagyta a metróaluljárót, és a nem messze berendezkedett üzlet felé vette az irányt. Szerette volna kicsit egyedül is szemrevételezni a kirakatot, de korábban kellett volna felkelnie ehhez. A zsúfolt utcán sietők egy pillanatra felfedték az épület falának támaszkodó illetőt, aki már várt rá. Manó lassított a léptein, és próbált felkészülni a találkozásra. Nem értette, miért aggódik ennyire. Váltottak már néhány baglyot, nem mintha tökéletesen idegen lenne számára a másik.
Megigazította a szemüvegét, és átlibegett a keresztirányú gyalogos had által hagyott réseken, mígnem már senki nem választotta el őket. Manó önkéntelenül elmosolyodott, ahogy rendesen megnézhette magának Matet: összeöltöztek pirosba és feketébe. Hajuk ütött el csak igazán egymástól: Manóé egy rövid, inkább fehér, mint szőke, egyenesre nyírt hajkorona, míg ismerőséé hosszabb, oldalra fésült sötét frizura, nem kevésbé gondosan beállítva. Bejött neki a másik hajviselete, de úgy döntött, mégsem indít azzal a másiknál, hogy "jó a hajad".
- Szia! - köszönt inkább ehelyett. - Ugye nem kellett sokat várnod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezúttal okosabb és felkészültebb. Nem csak a csodás, Indiana Jones Barbie baba felszerelése van nála, még csak nem is él abban a hitben, hogy ennyi bőven elég lesz. Hála Viktornak és a kiképzésének, most sokkal felkészültebben indul túrázni meg sátorozni, persze ez azt is jelenti, hogy tripla annyi cuccal. Mondjuk cipekedni speciel nagyon nincs kedve, attól függetlenül, hogy pakolni volt, szóval megoldotta a helyzetet. Ezúttal igazán fontos tartozéka a túrának és a nagy önmegvalósításnak, ami a dolog mögött állt, ez pedig nem más, mint Cameron. Ha véletlen valami hülyeséget csinálna, akkor ne kelljen idegenek jóindulatára számítani. Ha véletlen nem tudna lejönni valahonnan ismét, máris kéznél a megoldás. És eleget pillogott rá, szóval még a cuccait is hozza. Ő csak roppant divatos kis hátizsákját viszi, hüvelykujjait beleakasztva és pattogós léptekkel közlekedik az ősvadonban. Illetve ő úgy érzi, éppen meghódítja az érintetlen természetet, szívja magába a friss levegőt, holott csak a turistaútvonalat fedezi fel éppen, de azt nagyon.
- Áh, ez tökéletes lesz! - mondja olyan lelkesedéssel, mintha éppen túlélő ösztöneinek és kivételes tehetségének köszönhetően talált volna táborhelyet. Holott egy éppen csendes, üres, kijelölt kempingezőhelyet sikerült levadásznia, elképesztő tehetségével. Mégis elégedetten vigyorog, mert tudja, hogy Viktor nagyon büszke lenne rá. Legalábbis ő szeret ezzel a gondolattal élni.
- Héé, te ugye tudsz sátrat állítani? - kérdezi csak úgy mellesleg. Mert ezzel az eggyel ugyan nem számolt. - Akkor csinálhatnád te. Én hülyén festenék, és úgy akarok kinézni, mint aki rutinos - szegi fel állát közben és megvillantja fogait, melyeket elbűvölő mosolya keretez. Na igen, ő igazi Ombozi. Az otthon kényelmében nőtt fel, igazi aranyvérű kislányként. Sosem volt még szüksége rá, hogy két kezével sátrat állítson, itt meg nem szívesen varázsolna, nehogy egy mugli meglássa. Véletlen sem akarja kihasználni Cameront. Egyszerűen olyan hasznos, örül, hogy magával hozta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Mat is mosollyal indított, ami jó jel volt, de Manó csak egészen kicsit lett ettől nyugodtabb. Az ide úton azzal próbálta sikertelenül csitítani a zsongást a gyomrában, hogy a tetoválás aktusa alatt úgysem a beszélgetésé lesz a főszerep, így nem kell tartania kínos csendtől sem.
A szőkeség ránézett az órájára: tényleg nem késett, még néhány perccel előbb is érkezett szerencsére.
- Szívesen jöttem, köszönöm, hogy engem hívtál - válaszolt őszintén a másik hálálkodására. Tényleg sokat jelentett neki, hogy egy iskolatársa máris elhívta őt valahova. Ráadásul az első tetoválása készültére. Manó ezt egy fontos dolognak tartotta. Kívülről csak, hiszen neki nem volt tetoválása, ámbár nem zárkózott el a gondolattól, hogy egyszer csináltasson egyet.
- Mit hallgatsz? - kérdezte eztán a másik nyakában lógó fejhallgatóra célozva. Ez volt az első dolog, amit ki tudott ötölni mint beszédtéma. Persze érdekelte is a válasz. A zene nem került szóba eddig közöttük, és kíváncsi volt, vajon milyen Mat ízlése ezen a téren.
Ennél tovább azonban nem mentek a csevejjel, Mat indítványozta, hogy húzódjanak beljebb, a hűvösbe. Egyúttal tegyék meg, amiért végtére is jöttek.
- Igazad van - nyugtázta Manó, és több szót nem pazarolva benyitott a valóban légkondicionált helyiségbe. Társa kezébe adta az ajtót, hogy az becsukhassa, közben pedig szétnézett a helyiségben. A narancsszínű falakon mindenhol különféle minták kaptak helyet, némelyik bekeretezve, némelyik csak úgy. Rajtuk kívül néhány cserepes növény és afrikainak tetsző faszobor igyekezett feldobni a környezetet. A nem túl bizalomgerjesztő tetováló székeket ellensúlyozandó a srácokat fogadó művész nem olyan teljesen szétvarrt nagy darab fickó volt, mint ahogy Manó elképzelte. A vékony és magas illető egy metál együttes pólóját hordta, haja hosszú volt, lófarokba fogva. Barátságosan köszöntötte őket.
- Helló, mit tehetek értetek? - kérdezte, mikor a fiúk "felsorakoztak" egymás mellett. Manó visszaköszönt, de meghagyta a válaszolás jogát Matnek, úgyis a pult mögött balra történő eseményekkel volt elfoglalva: egy másik fickó - egy mackós alkatú nagy szakállal - éppen egy férfi hátán dolgozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#málhásszamár #sátorbanalvás #állítsukfel

Utál cipekedni, más választása azonban nincs. Mindez természetesen ki más műve lenne, mint Sárié, aki már kellőképpen tudatában van annak, hogy egy kis vörös rúzs szempillarebegtetéssel párosítva mekkora hatással tud lenni rá és ezt ki is használja. Az eredmény látható, cipeli kitartóan a teljes táborozáshoz szükségesnek ítélt felszerelést hálózsákkal, sátorral és még ki tudja mivel. Gyanítja, hogy talán egy-két tégla vagy nagyobb kő is lehet azért a táskában, amitől ekkora a súlya, de a felvetésre csúnya nézést kapott válaszul, és még szerencse, hogy csak azt, nem felháborodott hangvételű kiselőadást is a tégla meg a sokadik, majd nagy eséllyel egy fél délutánra felvett, kényelmetlen, de abszolút csinos és egyáltalán nem táborozáshoz kitalált kisestélyi szükségességéről. Ezeknek végtére is mind ott kell lenni a táskában, az már mellékes, hogy az ő harmadik vázlatfüzete megmérettetett és fölöslegesnek találtatott, így végül az ágyon maradt. Sára végre megáll azonban, kiválasztja a szerinte megfelelő helyet, ő pedig ennek örömére megkönnyebbült sóhajjal nyugtázva a tényt, hogy megérkeztek. Reméli, hogy nem lát majd két kanyarral odébb mégiscsak jobb helyet a lány, mert ő innen már egy tapodtat sem mozdul. Kissé kifulladva inge alját megemelve az anyaggal kezdi legyezni magát, miközben a csomagnak támaszkodik, izzadtágtól csillogó homlokát pedig a már említett kockás ruhadarab ujjába töri futólag. Ez éppen elég pillanatnyilag, szerinte, Sárának azonban máris van jó kérdése, vagy inkább kérése, nagyon szépen indokolva is méghozzá. Sátor. Egy futó pillanatra homlokának nyomja a tenyerét, majd beletúr a hajába és előhúzza a magával hurcolt tokból a pálcáját, hogy pillanatokon belül álljon is a sátor. Büszke aranyvérű azért, és hiába véli tudni, hogyan is kell összerakosgatni a sátrat, nem igazán érzi úgy, hogy fetétlen szeretné azt is kipróbálni itt és most. Az ilyen természetű energiakifejtésért nem rajong azért ő sem annyira. Színpadoasan meghajol a lány felé, meg lehet tapsolni, aztán pedig ha már nyitva a táska, kiráncigálja belőle a hálózsákokat is és bedobálja a sátorba őket, majd a csomagot is beráncigálva letelepedik a földre és előkeresi az innivalót. Úgy érzi, menten szomjan hal. Sára felé is tartja az üveget, ha már végzett vízháztartása helyreállításával, a következő momentum pedig már az, hogy kibontja a hálózsákját és mint aki jól végezte dolgát, elnyúlik rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látja ám, hogy Cameron lassan fárad és kevésbé tűri azt a sok cuccot, de nem csinál nagy problémát a dologból. Megoldja könnyedén, elűzi a bűntudatát, nemes egyszerűséggel másra gondol. Mondjuk arra, milyen energikusnak érzi magát, hogy meghódítja a természetet, beleveti magát a nomád életmódba. Lelkesen csillogó, zöld szemeivel pásztázza a területet, és megtalálja hamar a tökéletes táborhelyet. Ez kevésbé csodás érdem, mint amilyennek feltünteti. Mégis némi elégedetlenséggel tölti el, hogy Cameron nem örül neki ennyire. A legnagyobb bűne a másiknak jelenleg mégis az, hogy fáradt sóhajjal pakol le és próbálja kicsit lehűteni magát. Ugyanis rendesen megizzadt, Sára pedig a saját érdekében inkább elirányítja a tekintetét a másikról pár pillanatra.
Aztán jön a sátor problémája. Mármint lehet, hogy ő jól akar festeni, de ehhez az kell, hogy ne ő legyen az, aki szerencsétlenül próbálja a sátrat felállítani. Ehhez sajnos nem kapott instrukciókat Viktortól. Viszont úgy döntött, ha már legfontosabb szériatartozéka vele tartott, akkor megkéri őt, hogy segítsen ebben. Hiszen nem lehet olyan nehéz. Ez az izé mugliknak készült, ami azt jelenti, hogy a legsötétebb IQ-fighter is össze tudja rakni pár óra kemény munkával. Cameron viszont lusta, előveszi pálcáját és pár mozdulattal és varázslattal már kész is a nagy feladat.
- Így én is meg tudtam volna csinálni - elégedetlenségéhez még egy fintort és megejt. Nem, nem könnyű vele az élet, megfelelni neki meg még kevésbé. És amúgy is, mostanában megállna a világ forogni, ha ő valamire csak úgy rámondaná az áment. Ha valami jó lenne úgy, ahogy van. És az a probléma, hogy ezek a szigorú szabályok saját magára fokozottan érvényesek. Nem, nincs jó időszaka. Nem egyszerű vele. Ő is tudja. És hasonlóan oldja meg, mint az előző problémákat, inkább csak foglalkozik mással. Mondjuk azzal, hogy Cameron már be is pakolt a sátorba és el is dőlt, őt meg kihagyta a mókából.
- Hé, te meg mit csinálsz? Idebent akarsz gubbasztani? Kihagyod a naplementét - ebben a pillanatban ül be Cameron mellé a sátor bejáratához, de a másik csak a hátát láthatja. Ahogy kimondja, azonnal belé is hasít a felismerés, hogy ő sosem akart ilyenné válni. Egy rémálom házisárkánnyá. És nem tudja, mikor lett ilyen, attól fél, hogy talán mindig is az volt, csak nem tűnt fel neki. Gondolatait próbálja kiüríteni azonnal, szinte pánikszerűen, ahogy a tájat bámulja. Hallgatja a madarak énekét, ahogy a meleg, nyári szél játszik a fák leveleivel. Aztán úgy dönt, kicsit belül is hallgatózik, de ahogy visszakoncentrál a saját bensőjére, meglepődik, mégsem tesz semmit. Üresség és csend ül a lelkén. Fogalma sincs, miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #jólennepihenni #nenyafogjmárasszony

Kifulladva pakol le, tulajdonképpen még arra sincs kifejezetten sok energiája jelenleg, hogy hangosan panaszkodjon. A mugli megoldási módok eszébe sem jutnak, mágia segítségével húzza fel inkáb a sátrat nagyon gyorsan, hogy aztán ha már vizet is ivott, viszonylag kényelmesen nyúlhasson el a földön elterített hálózsákján. Kezeit tarkója alatt kulcsolja össze, bokáit egymáson keresztül veti és láthatóan nem mozdul innen sehová nemhogy az elkövetkező öt percben, de ma úgy egyáltalán sem. Pihenni akar. A sátor falát bámulja kitartóan, hogy azt hinné az ember, nagyon gondolkodik valamin, pedig a fejében most éppen csak a légyzümmögés ha létezik, egyéb nem sok. Bambul, de azt aztán teljes beleéléssel műveli, egészen addig, amíg a lány ismét hozzá nem szól meglehetősen elégedetlenül. Ma mintha semmi nem lenne elég jó, a sátorra is tett megjegyzést, még jó, hogy akkor őt kellőképpen lefoglalta, hogy behurcolja a csomagokat és megkeresse a helyét, így elkerülve bármiféle esetleges veszekedést. Most azonban nem foglalja le semmi annyira, hogy ne figyeljen rá. Felé fordítja a fejét, bár csak a hátát látja éppen, és vállat von.
- Ma helyettem is nyafogsz? Miről maradtam le? - érdeklődik a maga meglehetősen nyers módján, majd szusszantva, száját elhúzva ül fel, előkotorja még meglévő, eddig el nem áztatott csomag cigarettáját, kimászik a lány mellé és lábait felhúzva maga elé kinyitja a dobozt.
- Nézzünk naplementét, ha ez minden vágyad. Tábortüzet majd szeretnél? - kihúz egy szálat és megforgatja az ujjai között, a további memaradó két szálat meg kicsit rázogatja, mintha tetszene neki a hang, ahogy a doboz egyik oldalától a másiknak csapódnak és vissza.
- Arra gondoltam, elégetem az összeset és nincs több, vagy mindig kelleni fog még egy szál és sose hagyom abba - teszi vissza az eddig ujjai között forgatott szálat is ezzel, majd a lány vállának dől lazán, nézzenek naplementét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pedig az előbb még olyan lelkes volt, most viszont már elégedetlen. És neki is feltűnik egyhamar, hogy nem túl fair, amit csinál és talán csinálhatná kedvesebben is. Cameron feltételezésére azonban zsigerből hátrafordul és felemeli egyik szemöldökét kérdőn.
- Annyit nem tudnék egy személyben - rázza meg a fejét egy kicsit és visszafordul, átkarolja térdeit. De kivételesen nem esik le neki, hogy ez a megjegyzés Cameron világában felér egy "Mi a baj?"-jal. Az ilyesmik felett mostanában túl könnyen elsiklik, és inkább gondolkozik kicsit még, csak akkor tér vissza a földre, amikor Cameron végül kikászálódik és mellé ül. Aminek igazából örül, de máris kezdené a hisztit, hogy komolyan kijött a vadonba dohányozni? Ennyit nem bír ki nélküle? Megárt neki egy kis friss levegő? De mielőtt még belekezdene, észreveszi magát, ezúttal tényleg és szépen visszacsukja a száját, és hagyja, hogy a beszédre szánt levegő csak úgy elillanjon tüdejéből, ahogy szépen lassan kiereszti.
- Ühümm - válaszol inkább a kérdésre csendesen, bólint is hozzá kicsit. Igen, szeretne tábortüzet majd, meg szeretne fotózni, sokat. A tájat, a tüzet, szeretne sütögetni és azt is megörökíteni, meg persze magukat. Még ha nem is selfie-párti, valahogy tényleg meg kéne kicsit örökíteni ezeket a pillanatokat, hogy legalább egy szép emlék maradjon róla.
- Talán az hatásos lenne. Tudod, kicsit féltékeny vagyok, nagyon lassan, fájdalmasan kicsinálni az én reszortom - erre viszont elkuncogja magát és visszafojt egy vigyort is. És maga is meglepődik azon, hogy a mai nap fényében ez mennyire nem vicces. Sőt, tök igaz. Erre a gondolatra pedig szusszant egy aprót és szőke buksiját finoman nekidönti Cameronnak. Kezéből pedig kiveszi a cigarettás dobozt, hogy saját kezét simítsa bele helyette és összekulcsolja az ujjaikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #eznemmagyarázat #nézdanaplementét

- Az lehet, de ettől még áll a kérdés. Miről maradtam le? - próbálkozik újra a kérdéssel, ami az ő szóhasználatában tényleg egy 'mi a baj'-jal ér fel, és nem sokkal ezután ki is ül a lány mellé. Nincs kedve további elégedetlenkedést hallgatni, meg aztán amúgy is szép az a naplemente is, még ha fáradt is.
- Akkor majd sötétedés után megoldom azt is. Varázslattal, szólok előre. Nem fogok nekiállni tüzet csiholni, akármennyire érdekes és autentikus is lenne - válaszolja oldalra sandítva, aztán visszatér tekintete a dobozra, amiben alig van már pár szál cigi és attól is szabadulni próbál, akárcsak a szokástól. A válasz kissé meglepi, fel is vonja a szemöldökét kérdőn, miközben a lányra pillant. Ezt most komolyan mondja?
- Szóval ezt tervezed? Szép lassan kinyírni? Várj csak, mit is tanulsz te a mesterképzésen? Újságírásra emlékszem, de csak nem hóhér a mellékképzés? Nem hiszem, hogy jövedelmező lenne, viszont nem tudok róla semmit különösebben - vigyorodik el szemtelenül a következő pillanatban. A dobozt a háta mögött a sátorba hajítja egyelőre. Nem éppen biztos benne, hogy ebből még ma lesz is tábortűz, de kés és fél, közel három napra jöttek, abba igazán belefér mondjuk holnap este is amolyan amatőr csillagnézéssel egybekötve azzal a reménnyel, hogy talán látnak még hullócsillagot.
- Ööö, nagyon meg fogom majd bánni, ha ma este inkább aludnánk és csak holnap este kerülne sor tábortűzre, nem ma? Iszonyat fáradt vagyok - közli a naplementét bámulva, majd egy kis szótlan ücsörgést követően vissza is mászik a sátorba, hogy átöltözzön és elnyúljon újfent hálózsákján. Komolyan mondta, hogy fáradt, elvégre ő cipelt idáig mindent. Egyszerűbb lett volna lebegtetni, de Sári egy mugli turistaösvényt szúrt ki sétájukhoz, na meg már lehetett látni, hogyan vélekedett a sátor felállításáról is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem maradtál le semmiről - válaszol, kissé értetlen fejet vágva, szemöldökeit felhúzva. Nem, még mindig nem esik le neki, Cameron mit akar belőle kiszedni. Mondjuk azzal sem menne sokra, ha tudná, a másik mit vár tőle. Őszintén nem tudja, mi baja, fogalma sincs róla, nem tudná megmagyarázni. Bár már legalább feltűnik neki, hogy mennyire borzasztóan viselkedik. Szóval visszafogja magát, ahelyett, hogy tovább elégedetlenkedne, inkább csendben marad. Csak hümmögve mondja, hogy igen, szeretne tábortüzet.
- Szeretem a tüzet - mondja halkan, bólogatva és kicsit elgondolkozott, tulajdonképpen fel sem tűnik neki, hogy nem is annyira függ össze a válasz a Cameron által felvetett dolgokkal. Pedig meg tudná neki mondani, hogy milyen menőn nézne ki, ha legalább egy öngyújtóval próbálkozna, de ismét visszafogja magát és úgy dönt, ráhagyja. Ha ő varázsolni szeretne, hát tegye. Ő akart tüzet, megkapja a tábortüzet, és ez a lényeg, nem? Tekintetét a tájon legelteti, miközben ismét azon kapja magát, hogy csak bámul a semmibe, oda sem figyel, kiürítette a fejét. Csend és üresség.
- Hm? - kérdez vissza, amikor leesik neki, hogy Cameron tulajdonképpen hozzá beszélt, de mielőtt még megismételhetné, leesik neki, mit mondott. - Ezt nem kell tanulnom. Zsigerből jön - vonja meg vállát és ártatlanul mosolyog rá, olyan mint a ma született bárány. Figyeli, ahogy Cameron végül visszadobja a cigijét a sátorba, közben kicsit feljebb húzza a lábát, szorosabban karolja szabad kezével. Még egyszer rámosolyog Cameronra, aztán ismét elkalandozik kicsit a gondolatai között.
- Nem gond, mindjárt megyek én is - mosolyog még egyszer és ad egy puszit a másik arcára és hagyja, hogy bemásszon a sátorba és átöltözzön. Neki jól esik még az ücsörgés, és azzal üti el az időt, hogy a sátor közelében az apró virágokat szedi ki és fonja össze. Egy kis gyűrű még össze is jön neki, addig csinálja, amíg nem zavarja a sötét és reméli, hogy Cameron nem hiányolja addig hihetetlenül. Akkor viszont beljebb mászik, átveszi a felsőjét és megcsinálja a fevőhelyét. Elnyúlik Cameron mellett, közelebb bújik kicsit hozzá. Nem volt olyan jó ötlet ez az egész, ahogy elcsendesül és lehunyja a szemét, már teret is enged gondolatainak.
A zavaros elmélkedésből egy furcsa hang kelti fel. Vagy már nem is gondolkozott, hanem elszundított? Sötétebbnek tűnik, mint amikor befeküdt Cameron mellé. És a furcsa hang kívülről jön, a sátron kívülről. Sára pedig helyből kinyitja szemeit, körbepillog, de rájön, hogy ez így nem fog menni. A pálcája után kutat kezével, de nem találja, amitől némi kétségbeesés lesz rajta úrrá. Nem tudja hova rakta, még csak fényt sem tud vele varázsolni, szóval B-tervként közelebb bújik és megrázogatja kicsit Cameront.
- Cam, hé, Cam. Kelj fel, hallottam valamit - szólongatja halkan, fojtott hangon, de épp elég közel van hozzá ahhoz, hogy így is hallja. És a bökdösése amúgy is megfelelő ébresztő.