Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csak nyugton figyelem, ahogy egyre és egyre közelebb húzódik. Mármint látszólag nyugton. Különben viszont nem vagyok éppen a helyzet magaslatán, ami a zavartalanságomat illeti. Persze, azért őrzöm türelmem és békémet... még. Miközben a lány egyre közelebb merészkedik, nem húzódom messzebb, mindössze ismét behajlítom lábaimat, hanyagul szétvetve őket, bakancsaim talpát egészében a faház padlójára támasztva, némileg társaságom felé fordulva. Fürkészőn szemlélem, mit csinál. Ahogy megszólal, csak várok, mire készül. Hagyom, hogy -az enyémhez képest- kicsi, csokoládébarna kezével megfogja az én nagy, sápadty kezemet és magához vonja. Aprót nyelek és csak nézek a térde felé, amelyen könnyedén hevernek hosszú ujjaim, kínálva magukat a méricskélésre és mindennemű összehasonlításra. Szeretem a kísérleteket, a megfigyeléseket és a világ minden kincséért nem gátolnék senkit ilyen tevékenységben, hacsak nem árt vele másnak. Márpedig ez a lány egyáltalán nem teszi.
Nyílt, kék tekintetem áthatóan fürkészi Őt. Kissé előre dőlve ülök az engem tanulmányozó felé. Sötét hajam részint arcomba lóg, hiszen fejemet valamennyire lehajtva tartom, miközben lefelé pislogok olykor kezeinkre. Aprót nyalok a számon és újabbat nyelek. Eddig hol a lány arcát néztem, hol azt, amit a térdén művel. Most viszont lent hagyom pillantásom. Fordul a kocka, ahogy nemes egyszerűséggel ráfonom ujjaimat a kezére és tenyérrel felfelé fordítom. Egy ideig csak tartom így és szemlélem. Légzésem egyre jobban elmélyül. Hüvelykujjammal cirógatni kezdem csuklóját, pontosan ott húzva végig rendre ujjbegyemet, ahol erei futnak a bőre alatt. Lusta pislogással nézegetem, fejem lassan oldalra biccentve kissé, vékony ajkaimat szórakozottan összesimogatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem vacsorázni jöttem. Soha nem azért megyek halandók közé, hogy táplálkozzak belőlük. Otthon mindig megiszok egy pohárka vért, hogy tompítsam szomjúságom. Nem mintha az a szűk két deci számítana. Nem mintha bármennyi számítana. Hiszen a vágyam nem múlik. Ám meggyőződésem, hogy minden fejben dől el. Emiatt lehet az az egy pohárka vér az én szinten tartásom. Tudatosítom magamban, hogy ma már ittam. Hogy megkaptam az adagot, ami után már nem lehet okom panaszra. Ezzel pedig megelégszem. Azonban, ha bárki kínálja nekem a vérét, nem utasítom vissza. Ugyanígy, ha megkívánok valakit, megteszem a magam lépéseit.
Pontosan érzem, mennyire izgatott a lány. Valóban nem titkolhatja előlem. Még ha ujjam nem is simítaná a csuklóját, szívverése akkor is a fülemben dübörög. Még annál is jóval hangosabban, mint ahogy Ő maga hallja vagy érzi. Egy kevés félelem, némi felfokozottság és főleg érdeklődő izgalom. Ezek elegyétől olyan szapora a pulzusa és nyugtalan a légzése.
- Nem bánod, ha... - kezdem úgy, ahogy Ő tette az imént.
- ...iszom egy keveset? - fejezem be kérdésemet rekedtes, simuló hangomon, utolsó szavaimat előbújt agyaraim közül susogva ki, mélyen a lány szemébe nézve, simítva egyet csuklóján. Nem szoktam ilyen rámenős lenni. Egyáltalán nem. Általában sokkal előbb ajánlja nekem bárki magát, minthogy én kérjek Tőle pár kortyot. Azonban, mint azt már említettem, eléggé magam alatt vagyok, és ilyenkor nem vidít se művészet, se tudomány, se létezés. Ilyenkor mindössze csekély számú dolog képes némi lelket önteni belém, és visszavezetni megszokott, kellemesen letargikus állapotomhoz. A legfőbb a vér. Faházbeli társaságom pedig ráadásként szép, kellemes és igencsak egzotikus. Mindezek persze az ízhez mit sem adnak hozzá. Az élményhez azonban igen. Fontos a vonzó tálalás. Az ilyentől még jobban megjön az étvágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sejtem, hogy egy kocsmázás alkalmával nem éppen én vagyok a legüdítőbb társaság, dehát ez van. Viszont legalább olyan gondok sincsenek velem, hogy mással fizettessem ki a piámat, vagy hülyeségeket beszéljek, esetleg részegen vállalhatatlanná legyek. Bár talán ez utóbbiakra igénye lehet a férfinak, már csak a megszokás miatt is. Mindegy, nyilvánvalóan nem fogok valami nevetséges szerepet magamra erőltetni, csak hogy szórakoztató legyek. Nem is hiszem, hogy Dwayne ilyesmit várna tőlem. Tisztában van vele, milyen vagyok és sejthette, hogy ez nem éppen egy ház oldalát kirúgó este lesz.
- Esetleg átnézhetsz hozzájuk pár órára. - javaslom köztes megoldásnak a karácsony esti bonyodalmakkal kapcsolatban, majd lesütöm a szemem az asztallapra és elgondolkozom kicsit ezeken az Ő családi ügyleteiken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom, amiért én ezekből kimaradok. Valahogy nincsenek nekem arányban az előnyök és a hátrányok. Elég nekem néha egy-egy ember társasága.
- Még nem mesélted: hogyan dumáltad ki magad az ispotályban? - kérdezem meg Tőle csöndesen, ahogy ez eszembe jut. Mindig elfelejtettem megtudakolni, pedig érdekel, hogyan alakultak a dolgok a felépülése után.
- Beavattál valakit? - szólok még halkabban, a férfit figyelve. Nem suttogok, csak visszafojtottan beszélek. Hiszen ez nem olyan téma, ami bárki másra tartozna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem úgy tűnik, mintha a lánynak bármennyire is ellene volna sem a társaságom, sem a gondolat, hogy igyak belőle. Feszít belülről a késztetés, hogy egy pillanatot se várjak tovább, és azonnal rávessem magam. Azonban ehhez túl erős az önkontrollom. Hiába tudom és érzem rajta, hogy nem volna gond belőle, csak azért is várok még egy keveset, hallgatva kérdéseit.
- Nem. - felelem a fájdalommal kapcsolatban búgón, röviden, le sem véve kemény fényű tekintetem a lány szemeiről. Ujjaimat csuklójára fonva tartom. Pulzusát magamban érzem lüktetni.
- Igen, onnan. - bólintok komótosan, nézegetve társaságom szép, ében vonásait, amelyeket a fehér sapka csak még inkább kiemel. A környék hangjai egészen távolinak hatnak. Csak a légzésünk van és a leányzó szívének vad kalapálása. Persze, legszívesebben a nyakát csapolnám meg, ám úgy döntök, a valamivel illendőbb, kevésbé bizalmaskodó módot választom, cserébe azért, hogy hangulatomra tekintettel koránt sem leszek olyan finomkodó és túl hosszan udvaroló, mint az esetek többségében.
Éppen ezért, alig adtam meg a válaszomat, már emelem is a kezét ajkaimhoz, melyek közül kivillannak hegyes szemfogaim. Fejem oldalra fordítom, hogy kényelmesen hozzáférjek, és agyaraimat egy határozott mozdulattal belemerítem csuklójába. Technikám és adottságaim elég profik ahhoz, hogy mindez inkább különös legyen, semmint fájdalmas. Morogva szusszanok egyet, és lehunyt szemmel kezdem inni. Hajam lelóg bőrére arcom mellett. Másik kezem, mely nem a csuklóját tartja, térdére fog közben. Jóízűen, lágyan kortyolgatom Őt. Pont olyan finom, mint az illata alapján tűnt. Nagyon kellett ez most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jól tudom, hogy a fajtársaim nagy részének fokozza az élvezetét az, ha akiből isznak, fél és szabadulna. Megértem őket. Nem mondhatom, hogy nem. Azonban engem olyan fából faragtak, hogy sokkal inkább lázba hoz, ha az illető kedvét leli abban, amit teszek Vele. Éppen ezért egy elégedett fújtatással nyugtázom a hangot, amit a lány kiad, és meg se rezzenek, ahogy elsöpri hajam a látvány útjából.
Egyáltalán nem iszom belőle sokat, azonban már régen megtanultam, miként tudom hosszan elnyújtani, hogy minél tovább tartson az élmény. Szóval valószínűleg legfeljebb szédelegni fog kissé a történtek után, de azt is csak akkor, ha nagyon érzékeny a vérveszteségre. Egyelőre azonban nem engedem még. Hűs ajkaimat bőrére fonva tartom, miközben lágyan szívogatom, melegen szuszogva csuklójára. Mondanom sem kell, a végtelenségig ellennék ezzel, azonban fontos, hogy még bőven az előtt megálljt parancsoljak magamnak, hogy túlságosan belemerülnék. Még egy utolsó, apró korty, majd egy nedves kis hang kíséretében kihúzom fogamat belőle. Számat azonban ott tartom még, ahogy megnyalom sebeit. Így gyorsan begyógyul majd. Pár perc múlva nyomuk sem lesz.
Felemelem fejemet, szemem lehunyva tartom. Lassan, simítva engedem el kezét és térdét, hogy a zsákfotelre markoljak két oldalt magam mellett, és mámorosan lélegezve élvezzem a hatást. Lenyalom még az ajkaimon és fogaimon vöröslő vérét, majd becsukom számat. Most egy kicsit mindenképpen így fogok itt ücsörögni, kellemes kábultan, öblösen szuszogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem értem, mit kérdez, csak sejtem. Azonban az világos, hogy nem nekem szól, csak úgy magában beszél. Mondjuk őszintén szólva, különben sem igazán jut el hozzám. Túlságosan bele vagyok feledkezve a bódulatba, és nem is törekszem rá, hogy hamar kikerüljek belőle. Akkor kezdek magamhoz térni, mikor érzékelem, hogy felkel a helyéről. Mintha menni készülne.
Felnyitom a szemem, elcsigázottan pislogok párat magam elé a padlóra, aztán felemelem fejemet és a lányra nézek, az iméntiektől még mindig csillogó tekintettel. Kérdőn fürkészem, mit csinál. Úgy tűnt, jól esik neki a közelségem, most mégis távozóra veszi. Végigtekintek rajta, elidőzve kissé fedetlenné lett haján.
- Elmenjek? - teszem fel szelíd, mély hangon kérdésemet. Ha ennyi elég volt neki belőlem, vagy ha idő kell feldolgoznia az iméntieket, nyugodtan megteheti itt. Távozhatok, ez nem probléma. Részemről a helyek nagy részén csak látogató vagyok. Egy kívülálló. Ha jól sejtem, Ő diák lehet. Ez meg itt ugyebár az iskola birtoka. Hiába van több kötődésem a tanodához, többek közt az újságjuk szerkesztőségének vezetése, akkor is... én mindenhol csak vendég vagyok. Örülhetek, ha szívesen látnak. Ha nem, nincs más lehetőség, mint a visszavonulás. Máskülönben gondok adódhatnak. Azt meg nem szeretem.
Kérdésem felvetését megerősítendő, felemelkedem a zsákfotelről, hosszú alakommal így jócskán a lány fölé magasodva, ám koránt sem fenyegetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem akarja, hogy elmenjek. Pusztán illendőségből, figyelmességből készült magamra hagyni, mert látta, mennyire átszellemülök. Kedves Tőle. De ha zavart volna, tudattam volna vele. Nem lételemem egyedül lenni ilyenkor. Igazából egészen mindegy, akad-e mámoromban társaságom vagy sem. Legfeljebb az tompíthatja kissé az átélésem, ha figyelnem kell magamra közben. Mint mikor Warrenéknél vacsoráztam és Zója felszolgált nekem egy pohár vért. Az asztalnál mégsem állhattam neki sóhajtozni és túlságosan elkényelmesedni. Ez itt most viszont teljesen ideális volt a puffon ülve. Persze, még sokkal jobb mondjuk Kírával a kanapémon. Ám mindennek megvan a maga varázsa.
Bólintok az előttem állónak, és csak némán figyelem, ahogy közelebb lép hozzám. Finoman végigmérem, aztán csinos arcán hagyom tekintetemet. Hiába van hideg, elég fülledtnek hat körülöttünk a levegő. Részemről különösen annak érzem, hiszen ez a kábulat nem száll el rólam olyan gyorsan. Egy ideig még lappang bennem.
Hosszú kezeimet magam mellett lógatva, laza terpeszben állok a csokoládé bőrű leányzó előtt, lefelé nézve rá kék, régi fényű szemeimmel. Szemfogaim visszahúzódtak már.
Nem távolodom el Tőle, ám felé sem mozdulok. Hogy akarok-e, az más kérdés. Hiába vagyok különc vámpír, akkor is vámpír vagyok. Hogy ne akarnék közeledni hozzá? Az ösztöneim megállás nélkül hajtanak felé. A prédám felé. Akkor is tennék, ha nem lenne szemrevaló, bájos, gyönyörű. De az. A kísértés éppen ezért igen hatalmas. Azonban attól lehetek ma az, aki, mert tekintettel vagyok a halandókra és egyáltalán minden élőlényre. Nem rontok hát rá, nem erőltetem rá magamat. Még akkor sem, ha a zsigereimben érzem, mennyire akarná. Ha megteszem, esélye sem volna már visszakozni. Ha viszont kivárok, még meggondolhatja magát. Ezzel adom meg a szabad választás jogát. Tétlenségem nem az elutasítás vagy közöny jele hát, hanem szimpla óvintézkedés. Ha nő, ha nem, mindenképpen ember és mint olyan, gyengébb nálam. Az erős pedig nem fenyegetheti a közeledésével a gyengét. Csak hagyhatja, hogy nyisson felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Hogy elég sokatlátott és tapasztalt vagyok ahhoz, hogy pontosan tudjam, mik keringhetnek a fejében, nem feltétlen csak áldás. A tudás hatalom, a hatalom pedig elég gyakran terhes. Néha jó lenne reménykedni, találgatni ahelyett, hogy szinte mindennel tisztában vagyok. Ettől függetlenül persze értem, bosszantó lehet, ahogy csak hallgatok és lélekbehatóan figyelem Őt, várva lépéseit. Ezek közül a bizonyos lépések közül ez a legújabb igen merész...
Megvan a magam szabályrendszere, amelyre Atyám tanított, és amely meghatározza a mindennapjaimat, a létezésemet, a gondolkodásomat. Ezek közt a szabályok közt azonban koránt sem csak olyanok vannak, amelyek nagy önfegyelemmel vagy valamilyen feszítő korlátozással járnának. Olyan szabályok is vannak, melyek igazán kellemesek. Így az is, hogy ha egy nem-gyermek halandó a vérét kínálja és ezzel nem károsítja a saját egészségét, akkor fogadd el! Valljuk be, az már igazi képmutatás lenne, ha még kéretném is magam egy ilyen esetben.
Odanézek hát szép ívű nyakára, miután elsöpörte onnan haját, és mélyen lélegezve csodálom egy darabig, majd finoman elnyitom ajkaimat. Agyaraim ismét előbújnak. Amilyen komótos voltam eddig, a most következőek olyan villámgyorsak: egyik kezemmel vállát, a másikkal tarkóját ragadom meg, és lehajolva rá, lágy eréllyel vágom bele fogaimat a nyakába. Felmordulva kezdek inni. Lehunyt szemmel, halk hümmögéssel kortyolgatok, egészen meggörnyedve, hogy kényelmesen hozzáférjek a lányhoz, közben tartva Őt magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Közel sem iszom annyit most sem, hogy túlságosan érzékelhető lehessen számára a vérveszteség. Elmélyült szuszogással szívogatom, egészen lágyan. Árnyszerű alakom fölé magasodik, szinte eltakarva Őt a világ szeme elől. Ujjaim néha szorítanak rajta egy keveset, ahogy markolom tarkóját, vállát. Hagyom csekély mennyiségű vérét szétfolyni számban, és alágördülni torkomon. Mikor úgy érzem, elértem a határt, amíg míg nem károsítom Őt, kiveszem belőle agyaraimat szépen és nyelvem végét ráérősen húzom végig kis sebhelyein, így segítve elő gyógyulásukat. Ajkaimat egy kis csókfélével emelem el bőrétől, felegyenesedve Tőle.
Lehunyt szemmel állok előtte, éterien lélegezve, nagy kezeimet még mindig rajta tartva. Lenyalogatom számat, fogaimat és nem mozdulok még. Élvezem a mámort, finom vérének eszményi hatását. Egészen lassan engedem el Őt, feltárva ködösen csillogó, sokat látott tekintetemet. Kábán nézegetem a szép, ében arcot, laposakat pislogva. Ilyenkor minden olyan könnyű. Minden jó. Minden tiszta. Mindennek van értelme. Még halhatatlan életemnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyáltalán nem lételemem az auror családi életének kellemetlenségeiről beszélni, szóval ejtem a témát, amikor látom rajta, ezt nem firtatná tovább. Nyugodt érdeklődőn hallgatom aztán, amit felel nekem a kórházi eseményekkel kapcsolatban. Jól gondolja, nem várok semmiféle hálát. Soha nem vártam. Teljesen megfelel nekem, ha egyáltalán nem emlegetjük többé, amit tettem. Legalábbis olyan szinten semmiképp nem kell, hogy bárki a nagy hőstettemen lovagoljon. Megmentettem, igen. Megtörtént, mert így akartam, mert így kellett lennie. Ennyi.
Elüldögélünk még egy jó ideig a csárdában. Dwayne kellemesen eliszogat és komótosan beszélgetünk, lazulunk. Nem nagy dolog. Semmi izgalom, semmi érdekfeszítő. Mégis jó és mégis szükséges. Szeretem az olyanok társaságát, akik nem szabnak ki rám kötelezettségeket, legyen akár szó témák feldobásáról, vagy arról, hogy bármiképpen különlegessé tegyem az együtt töltött időt. Aki ilyennel jön, azt vagy rövid úton faképnél hagyom, vagy nem keresem ismét a társaságát. A férfi viszont nem ilyen. Vele egyszerű az élet. Persze, vannak bonyolult ügyei, de Ő maga nem bonyolult egyáltalán, és ez nagyon jól esik nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy ideig még ellófráltam a házamban, összepakolva néhány ketyerét, amit a boltunkból hoztam haza, bütykölgetni kicsit. Ha az üzletünkben művelem ezt, mindig elvonom Kinsey figyelmét a rúnázás gyakorlásáról, pedig tudom, mennyire szeretne haladni benne. Úgyhogy a holmik egy részével inkább itthon szórakozom, aztán viszem szépen vissza a kereskedésbe vagy alkatrészeire szedve, vagy valami egészen új formában. Mikor megvagyok a dobozba tételükkel, félrerakom őket, az előtérbe megyek és magamra dobom bőrdzsekimet, miközben az emelet felé pillantok, egész pontosan a háló felé...
Kíra betoppant kora este, ide-oda cikázott a szobákban, csak úgy pörgött és közben elmondta ugyan, milyen eseménydúsan töltötte a napját, de igazából a felét, ha értettem a lelkes magyarázatnak, mígnem végül alva találtam Őt a kanapén. Szóval azt nem tudtam meg, milyen ténykedés fárasztotta ki ennyire, azonban az eredmény szemmel látható volt. Az is lehet, hogy egyszerűen csak egész nap ilyen megállíthatatlanul csinált mindent, attól merült ki. Nem lehet nála tudni. Minden esetre ölbe kaptam, felvittem az emeletre és befektettem az ágyamba.
Merengek még egy pillanatig a szeleburdi lányon, aztán kilépek a házamból. Csak bandukolok céltalanul, nem sietek sehová, így néhány perc múlva érek ki az erdei ösvényről a faluba, máris feltérképezve a környéket fejlett érzékeimmel. Hamar lassítok könnyed lépteimen, ahogy ismerős illatra leszek figyelmes. Elnézek a tó felé és arra veszem utamat. Mire a stéghez érek, már pontosan látom, nem tévedtem. A fekete leányzó hever egy leterített pokrócon. Egy ideig csak szemlélem, aztán rálépek a deszkákra lazán bekötött bakancsommal és indulok a rellonos felé, nesztelenül. Hamarosan odaérek és megállok mellette laza terpeszemben.
- Azt hittem, nem bírod a hideget... - vetem fel ezt köszönés helyett, csöndes baritonomon, elitnek tetsző angol akcentusommal szólva anyanyelvemen, és bár hirtelen érkeznek szavaim, hangom valahogy a környék, a természet neszeibe olvad, hasonló tónust ütve meg. Kezeimet a zsebembe csúsztatom és csak nézek el a távolba a fagyos vizű tavon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sokszor teszünk olyasmit, ami alapvetően nincsen talán ínyünkre, ám elszámolunk előnyökkel és hátrányokkal, így rájövünk, hogy megéri. Valahogy eképpen lehet a lány is ezzel a pokrócon ejtőzéssel a hideg, decemberi éjszakában. Részemről alig emlékszem már rá, milyen az, fázni. Ez már nincs meg, de sok mindent -amit meg tudtam őrizni- megőriztem halandó életemből, amit a fajtámbeliek rég elhagytak. Ilyen többek között a lélegzetvétel. Szeretek mély levegőket venni, vagy éppen zihálni, ha a helyzet megkívánja. Attól minden annyival valóságosabb.
Szemem sarkából látom, hogy a rellonos felnéz rám, azonban én akkor engedem csak le rá pillantásomat, mikor már ismét az eget kémleli. Végigtekintek fehér kabátos, kellemesen heverésző alakján, majd leereszkedem a deszkákra a takaró mellé. Felhúzom hosszú lábaimat, karjaimat térdeimre dobom és az egyikkel kezemmel megfogom a másikat, lógatva előre. Finoman lesütöm a szemem.
- Hogy vagy? - kérdezem szelíden. Egészen lassan nézek közben oldalra a leányzóra, érdeklődő fényű, sokatmondó szemekkel. Jól tudja, miért érdeklődöm erről. Míg válaszát várom türelemmel, addig visszafogottan fürkészem Őt. Nem tolakodón, nem udvariatlanul. Hanem amolyan figyelmes szemlélődőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Úgy éreztem, az utolsó találkozásunk után illendő megszólalnom most. Legalább ennyit. Legalább, hogy tudjam, rendben van. Persze, látom rajta, hogy semmi baja és hogy még él, ám nyilvánvalóan én nem az egészségére céloztam. Vagyis hát nem a testire. Bár belegondolva... de, arra is. És igen, a képességeimnek köszönhetően hamar leszűrhetem, milyen állapotban van, akár mentálisan, akár fizikailag, azonban ezzel ugyanaz van, mint a lélegzetvétellel: attól leszek kevésbé vadállat, hogy beszélgetek. Hogy udvarias vagyok. Hogy törődök. Éppen azért nem értem ezt a kissé goromba választ, hiszen én barátságosan nyitottam, amit viszont Tőle kapok, az nem annyira barátságos. A megjegyzése nyomán szépen elnézek hát róla másfelé. De nem kell sokat várnom, hogy a bocsánatomat kérje. Jól van. Mondjuk ez a "megvagyok" viszont nem túl biztató egyébként.
- Zavar? - kérdezem a megállapítása nyomán azt, amit azt hiszem, már legutóbb is kérdeztem, és ha minden igaz, még a válaszára is emlékszem. Lágyan fénylő szemekkel figyelem a lányt, aztán körbenézek a tó partján és a sötét vízen. Nem fogom erőltetni, hogy beszélgessünk, vagy hogy bármit mondjon nekem arról az éjszakáról. Mindössze azért érdeklődtem Tőle, hogy tudja, megteheti. Semmit nem fogok ráerőszakolni. Nekem bárhogy jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kifinomult, gyönyörű, különleges nők és lányok átka, hogy az emberek nehezen közelednek feléjük. Feszültek lesznek a gondolattól és valami olyan átugorhatatlan, képzeletbeli mércét állítanak maguk elé, amivel nem tudnak megbirkózni. Nekem ilyen gondom már régóta nincs. Több korral ezelőtt elhagytam bármiféle görcsölést. A halandókat azonban annyira képes ez eluralni, hogy végül falat emelnek vele maguk és társaik közé. Ezt látom a mellettem heverőn. A magányt, amit a szofisztikáltsága, szépsége és egyedisége okoz, amely még akkor is akadály lehet számára, ha éppen a másik fél felülemelkedik rajta. Ő maga talán nem mindig tud.
Ezek a gondolatok keringenek bennem, ahogy fürkészem Őt, jó egy méterre üldögélve Tőle a deszkákon. Részemről nem azért tartom a távolságot, mert leprás volna, vagy mert én ne mernék közeledni. Nálam soha sem ezek befolyásolnak. Hanem, ami általában: meghagyom az embereknek a teret, hogy ne érezzék magukat fenyegetve tőlem. Viszont, amint azt tapasztalom, hogy nem ezt váltaná ki belőlük a közeledés, megteszem a magam lépéseit. Mint most...
- Szabad? - intek aprót fejemmel a pokróc felé, engedélyt kérve rá, hogy csatlakozzam. Amíg ezt meg nem kapok, ücsörgök tovább, felhúzott lábakkal, sötét tincseim mögül pislogva lefelé az ében lánykára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tartanám gyerekesnek. Nem igazán vannak ilyen skatulyáim. Szeretem az általánosításokat, azonban csak filozófiai szinten. Elgondolkodni a gyökereikről, igazságtartalmukról. Azonban a gyakorlatban nem élek ilyesmikkel. Egyszerre kezelek mindenkit egy csoport tagjaként és egyénként. De mindig attól függ, besorolom-e abba a csoportba, hogy illik-e rá az az összegzés. Úgyhogy igazából mondhatjuk, hogy teljes mértékben a személyt nézem. Különben pedig, ha esetleg gyerekes dolgokat mond, nem biztos, hogy en bloc gyerekesnek fogom tartani. Szóval a lényeg, hogy nyugodtan mondhatná. Nem fogom semmi miatt lenézni, semminek elkönyvelni. Lehet, néha lekezelően szólok, azonban a mögé sem kell különösebbet gondolni. Az csak szimpla morgás. A természetem része.
Ahogy engedélyt ad, hogy csatlakozzak hozzá, éppen csak feljebb emelkedem a deszkákról, kezemen támasztva, és odahúzódom a kellemesen heverő lányhoz. Ülök még pár pillanatig, de aztán hanyatt dőlök magam is, elfekve társaságom mellé. Fekete hajam szétterül a pléden. Sápadt, hosszú kezeimet mellkasomra, hasamra vonom. Fejem oldalra fordítom, és a mellettem pihenőre tekintek.
- Meglehetősen sok mindenre. - felelem csöndes, egyenletes hangon.
- Arra, hogy kikkel kötöttem ismeretséget itt a stégen. Arra, hogy milyen is volt fázni. Arra, hogy magányos lehetsz. Arra, hogy milyen szerkezetet vigyek haza legközelebb bütykölni a boltomból. Arra, hogy nagyon hangulatos a karácsonyi vásár. Arra, hogy sokáig tudnálak nézni... - sorolok fel mindössze néhányat a fejemen nemrég átsuhant gondolat közül, nyugodtan és egyszerűen hagyva kigördülni számon az ízes, angol szavakat. Valószínűleg a lány nem hallott még egyvégtében ennyit beszélni engem. De ez így van rendjén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Igaz. Túl sok minden jár a fejemben. Általában úgy kell rávegyem magam, hogy kikapcsoljam. Többek közt ezért a sokféle elfoglaltság. Olyankor van mire koncentrálnom. Ha csak úgy létezem, ha nem teszek épp olyasmit, amire oda kell figyelni, akkor elindul egy folyam, aminek nem mindig jó a vége. Úgyhogy ha bárki azt hiszi, micsoda önzetlenség részemről az Edictum főszerkesztése, a ketyere kereskedés vezetése vagy éppen a Bogolyfalvi Mágustanácsban való szervezkedés, az téved. Persze, szép dolog, azonban önzetlennek egyáltalán nem önzetlen. Hiába tetszem végtelenül komótosnak, kell, hogy mindig legyen tennivalóm. Ez szükséges a fennmaradáshoz.
Feleletembe ágyazott bókom olyannyira könnyed és őszinte volt, amennyire a csók, amit érte kapok. Hamar rájövök, mire készül a lány, és nem teszek egyebet, mint szemem lehunyva fogadom, számat finoman belemozdítva ajkai érintésébe. Utána felnézek rá, és figyelem, ahogy visszahelyezkedik, közben vegyes érzésekkel szólva. Ahogy gondoltam. Nem tetszik neki igazán itt. Távol van mindentől, ami megszokott és mindenkitől, aki között Ő megszokott volna. Azonban ez nem feltétlen baj ám. Előnyére kovácsolhatja. Remélem, hamar rájön erre és elkezdi élvezni! Nem fogok neki lelki eligazítást tartani. Nem szokásom. Inkább meghallgatom az embereket és csak néha adok valamiféle tanácsot, vagy mondok bármilyen véleményt, mindig ügyelve rá, hogy ezzel soha ne utasítsak vagy kiokítsak, mindig csak tereljek. Most azonban a nagy bölcsesség elmarad, a fent említett okokból. Inkább...
- Ha végeztünk itt, meghívlak a csárdába valami meleg italra. - közlöm Vele szelíd, rekedtes baritonomon, ében vonásait figyelve. Ugyan a meghívásom nem kérdés formájában hangzott el, ettől még visszautasíthatja. Csak valószínűleg nem érdemes. Minden esetre arcomat a sötét, felhős ég felé fordítom, így jelezvén, hogy mi is az a dolog, amivel itt majd végzünk: a mennybolt lesés. Hogy meddig kíván nézelődni, csillagokat várni, az rajta múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Úgy tervezem, a ma estét itthon töltöm. Bár általános rendet tartok, az ünnepet mindig megtisztelem azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítok a házamra. Sorba teszem a lemezeket, megigazítom a könyveket a polcon, felszámolom a káoszt berendezések kábelei közt és hasonlók. Ezeknek az ügyködéseknek állok neki, amikor felfigyelek arra a bizonyos furcsa hangra, mégpedig a Fő utcza irányából, a boltunk közeléből. Vagy talán éppen onnan. Pár bakelittel a kezemben állok a nappaliban és csak nézek a folyosóm felé, abba az irányba, ahonnan a zaj jött a távolból. Mindössze néhány másodpercig töprengek, majd úgy döntök, ennek utána járok. Felkapom még a bőrdzsekim és a bakancsomat, aztán már itt sem vagyok.
Mindössze szűk fél perc és az üzletünk előtt termek. Szemem finoman elkerekedik a látványra. Nem csak hogy a környéken történt az eset, hanem tényleg pontosan nálunk. Megrongált kirakat, gomolygó fekete füst és az elkövetők hűlt helye. Valakik betörtek a Kins & Kensbe...
Odanézek a fiúra, aki valószínűleg egy szemtanú. Biztos, hogy nem Ő tette, semmi nem utal rá a külsejéből, a lelki állapota pedig az arcára van írva. Valószínűleg csak sétált az utcán, mikor mindez történt.
- Jól vagy? - kérdezem Tőle, rekedtes, nyugodt hangomon.
- Körbenézek. Kérlek, várj meg itt! - közlök és kérek szelíden, ám annál tömörebben és hatékonyabban. Tudom, furcsa lehet egy halandónak ez a fajta tárgyilagosság és gyorsaság ebben a helyzetben, viszont ez nem az a perc, mikor volna idő azzal törődni, nem vagyok-e túl rideg és gépies. Már a hogylétéről való érdeklődés is nagyon rendes volt tőlem. Szóval ahogy ígértem, már lépek is be az üzletünkbe, felmérni a károkat. Most ez a legfontosabb. Ha a közelben vannak még az elkövetők, úgyis utolérem őket. Ha nem, akkor egyébként is mindegy. Azért még körbepillantok, mielőbb a boltba sétálnék, majd eltűnök a helyiség sötétjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ahogy körbenézek, rögtön egy kárelemzést készítek magamban. Három betört vitrin, néhány ellopott készülék. Közel sem olyan vészes a helyzet, mint amilyen lehetne. Hamar rendet teszek és holnap elintéztetem az üvegezést Ilosvai úrral. Az eltulajdonított értékek visszaszerzése vagy pótlása lesz a húzósabb feladat.
A füst oszlik, a srác meg kérésem ellenére bejön utánam. Hát persze.
- Vigyázz a szilánkokkal! - hívom fel erre a figyelmét, hátraszólva neki. Könnyen átszakíthatják még egy téli cipő talpát is, ez pedig több okból sem volna kedvező. Hiszen akkor megsérül, ami egy részről fájdalmas, más részről vérrel jár. Annak meg most végképp nem örülnék, van elég gondom.
- Betörtek. De már nincsenek itt. - felelek neki valamint közlöm Vele az utóbbit megnyugtatásul, hiszen szívverésén érzem, nem pusztán az iménti izgalmak munkálnak benne, ám némi félelem is.
- Adam Kensington vagyok. Enyém a bolt. - fedem fel kilétemet a fiú előtt, mert viselkedéséből úgy sejtem, ezzel nincsen tisztában. Miért is lenne? Azzal most nem húzom az időt, sem a srác idegeit, hogy elmondjam, Matt Kinsey a tulajdonostársam, szóval nem csak egyedül enyém az üzlet. Ezek most felesleges körök volnának. Inkább lámpát gyújtok, és a srác felé fordulok.
- Le tudnád írni pontosan, mit láttál? - kérdezem Tőle lágyan. Bár én eddig is tökéletesen láttam Őt, hiszem a sötétség a természetes közegem, Ő csak most szemlélhet engem meg jobban a lámpafénynél. Gondolom, jót tesz a lelkének, ha nem egy árnnyal társalog. Így talán könnyebb beszélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Aközben sem tétlenkedek, hogy a fiúval társalgok. Ahogy körbejárom a megrongált, kifosztott boltot, a nyomokat figyelem és mélyeket lélegzek, magamba szívva a hátra hagyott illatokat, amelyeket elraktározok magamban, mint valamiféle mintákat. Ez alapján bármikor felismerem őket, és mivel kiváló szaglással rendelkezem, így nem is kell túlságosan közel lenniük. Már most a nyomukba eredhetnék tehát, azonban ezek a dolgok nem így mennek. Egy önbíráskodó vámpír soha nem jár jól. Kell a szemtanú és kell a bizonyíték, ami alapján megvádolhatom őket. Különben az egész nem ér semmit, és csak én jövök ki rosszul a helyzetből.
- Van pár alapvető védő és riasztóbűbáj az üzleten, de úgy tűnik, hatástalanították őket. - felelek a jogos kérdésre, miközben ráérősen sétálgatok a vitrinek előtt, alaposan tanulmányozva őket.
- Az asztal mögött leülhetsz a székre. - intek a vevőpultként szolgáló bútordarab felé, amely fölött a falon egy pergamen hirdeti: "~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~". Azonban valószínű, a srácnak ez most nem kelti fel a figyelmét, hiszen elég sok az egyéb tényező. Bár ki tudja. Minden esetre erős a gyanúm, hogy a rablók sem tudták, kihez törtek be. Nem véletlen alkalmaztunk csak gyengébb varázslatokat védelemként. Mert végülis ki az a hülye, aki betör egy vámpírhoz? Remélem, hamar megismerkedem velük személyesen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Hogy kit ne kavarna fel a saját üzletének megrongálása? Mondjuk engem. Nem örülök a dolognak, de érzelmileg nem igazán érint. Ahogy úgy mélyen igazából semmi sem. Az én lelkivilágom egész más szinten mozog. Szóval nyugalmam, amellyel az üzletben bóklászom, feltérképezve annak minden szegletét, nem csak látszólagos. Tényleg ilyen nyugodt vagyok. Főleg hidegfejű. Még a szó szoros értelmében is.
- Mert nekem nem kell. Neked kapcsoltam fel. - reagálok könnyeden a villannyal kapcsolatban, miközben végére érek a nyomkeresésnek. Odapillantok a vevőpult mögött helyet foglalt fiúra, és miközben hallgatom beszámolóját, eltűnök egy kicsit a hátsó, személyzeti szobában, de különben figyelek persze. Abban a helyiségben láthatóan nem jártak. Talán már nem volt idejük. A srác megzavarhatta őket.
Egy pohár vízzel térek vissza, amit leteszek elé az asztalra. Nincsen sokkos állapotban, még csak a közelében sem, azonban megviselte mindaz, amit most elém tárt. Jól fog esni neki, ha megissza. Miután elé raktam a poharat, megállok valahol az üzlet közepén és zsebembe csúsztatom kezeimet.
- Értem. Köszönöm. - bólintok a beszámolójára.
- Feljelentést fogok tenni az Auror Parancsnokságon. Ha oda kerülne a sor, megtennéd, hogy tanúskodsz? - kérdezem Tőle, békés vonásokkal szemlélve, ahogy az asztal mögött üldögél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Szenteste van. Kírával töltöm az ünnepet. Odakint szállingózik a hó. A lemezjátszón karácsonyi klasszikusok váltják egymást, olyan előadók tolmácsolásában, mint Bing Crosby, Frank Sinatra, Rod Stewart, a Három Tenor vagy Diana Krall. Kis beszerzőmmel feldíszítettük a fát, megvacsoráztunk, összebújva ejtőztünk a kanapén, kibontottuk az ajándékokat, és most éppen azon törjük a fejünket, milyen kártyajátékot játszunk. Morfondírozás közben elpillantok a fa alá.
Míg Dwaynetől egy kanna benzint kaptam, addig Kinseytől egy pár Paul Smith bőrkesztyűt, amilyet maga is visel, valamint egy hangjegyes karácsonyi képeslapot, amit most szórakozottan magamhoz veszek a kisasztalról, ahová leraktam. Ha kinyitják, akkor többnyire ugyanazt a kellemes, ünnepi dallamot kezdi játszani. Más esetekről a benne lévő szöveg tájékoztat:

Szilviát kértem meg, hogy bűvölje meg a képeslapot.
Igazából a hegedűjátékomat kellene hallanod,
de amikor én nyitottam ki, akkor egyszerűen ugatni kezdett.
Azért reménykedem a legjobbakban.
Boldog karácsonyt, Kens.
Lágy vonásokkal olvasom el ismét a sorokat, ám úgy tűnik, velem jóban van a lap, hiszen sokadik kinyitásra is Kins hegedűjátéka szól belőle. Hallgatom is elmerülten, mígnem Kíra bejelenti, hogy igazából kitalált egy teljesen új kártyajátékot és azt kell játszanunk. Félreteszem hát a zenélő lapot és hallgatom a szabályokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bólintok csak neki a furcsa hálálkodásra, amit azzal kapcsolatban tanúsít, hogy nem néztem betörőnek. Mondjuk érthető. Lehet, más rögtön Őt gyanúsította volna. Azonban jó üzlet kirablásánál volt jelen. Már ha lehet ilyet mondani... A lényeg, hogy ennek a boltnak mindkét tulaja olyan illető, aki hamar átlát a szitán. Az egyik azért, mert viselkedéselemző, a másik meg azért, mert hétszáz éves. Egyikünk sem vádolta volna meg a bűncselekmény elkövetésével.
- Hogy hívnak és hol talállak meg? Az iskolában? - kérdezek az elérhetőségéről arra az esetre, ha elkélne a tanúvallomása. Ami könnyen bekövetkezhet. Ha tanodabeli, hamar rálelek ott a neve alapján. nem szükséges sem az otthoni címével szolgálnia, sem bármi ennél pontosabb adattal.
Valamiért kezd feszült lenni a srác ismét. Érzem rajta. A kisugárzásán, a pulzusán. Pedig attól, hogy leülhetett és adtam neki egy pohár vizet, kezdett megnyugodni. Most viszont újfent zaklatott. Talán sejtem, miért. Ahogy pedig meglátja a pult mellett a falon a kiírást, azt hiszem, már csak egy hajszál választja el attól, hogy pánikba essen. Két választásom van: vagy simán közlöm Vele, miért ez a kedvezmény, ezzel egyéb kétségeit is eloszlatva; vagy útjára küldöm.
- Köszönöm a segítséged. Ha megbocsátasz, most bőven akad tennivalóm. - bólogatok nyugodtan, körbetekintve a romhalmazon az üzletben, aztán ismét a fiúra tekintve. Nem válaszolok sem a pénzzel kapcsolatos kérdésére, és a táblát illető megjegyzésre sem reagálok. Igen, az utóbbi megoldást választottam. Elég neki mára a betörés izgalma. Nem akarnám tetézni.
- Majd kereslek. - zárom a beszélgetést részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A hóesésben barangolok a faluban, mondhatni céltalanul. Elsétálok a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya felé, majd mellékutcákba térek. Ráérősen haladok, sötét hajamban egyre több hópehely pihen. Élvezem ezt a melankolikus lődörgést. Számomra ez a csöndes szabadság hozza meg igazán az ünnep hangulatát. Igen, még ennyi év után is képes vagyok átadni magam neki.
Elérek abba az utcába, amelyen a vendéglátó egységek sorakoznak. Magamba szívom a kiáramló illatokat, származzanak azok ételektől, italoktól, bútoroktól, dísznövényektől, füstölőktől vagy éppen emberektől. Az utóbbiak közül az egyik arra késztet, hogy lassítsak bakancsos lépteimen a teaház előtt. Sokak illatát felismertem, persze. Azonban erről a személyről eszembe jut valami. Valami, ami miatt váltanék Vele pár szót. Meg különben is régen találkoztunk...
Besétálok a helyre, és miután megszabadultam bőrdzsekimtől, hamarosan már kísérnek is a teaház függönyös terébe. Körbetekintek, és hamar megpillantom azt, aki miatt betértem ide. Lazán odasétálok hozzá és megállok fölötte.
- Szabad? - kérdezem rekedtes baritonomon, lepillantva a csinos szőkére, akiből még a stégen kaptam kóstolót hónapokkal ezelőtt. Láthatóan nagy kedvét leli a kezeiben tartott bögre forró italban. Nos igen. Kellemetlen lehet a halandó lét, mikor kint mínuszok röpködnek. Elég az hozzá, eltekintek még a többi jelenlévő felé, majd ismét a párnán üldögélő lányra nézek előttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Marasztal. Elfogadom hát az invitálást és helyet foglalok mellette. Hátradőlök a padon, hosszú lábaimat kényelmesen szétvetem, kezemet combjaimra ejtem. Körbepillantok még a vidéken, majd lenézek magam mellé a diáklányra. Bólintok neki, mikor egy kérdésre kér engedélyt. Csak tessék! Kissé szemembe lógó hajjal figyelem Őt, hallgatva érdeklődését. Lesütöm tekintetem, elgondolkodva a válaszon.
- A biológiai családomat nem ismertem. - árulom el esti társaságomnak csöndesen, visszanézve rá az elmerengésből. Mindehhez nem csak most állok ilyen teljes nyugalommal, hanem mindig is így tettem. Hiszen nekem az volt a természetes, hogy nem ismertem a szüleimet. Soha nem éreztem ettől magam kevesebbnek. Igaz, akkoriban másként éltünk meg mindent. Sok mindenre legyintettünk, ami ma fontos, és komolyan vettünk olyasmit, amire ma már legyintenek. Persze, a fő értékek és elvek azért állandóak, csak némely viszonyulások módosultak.
- Szerzetesek és apácák voltak a családom. Ők neveltek. - közlöm Vele, finoman bólogatva, miközben felsejlik előttem néhányuk arca, vagy éppen egy-egy színtér. Bár elég homályosan csupán. Régen volt. Nagyon rég.
Kellemesen eltársalgunk még a diáklánnyal a tavacska partján egy szűk fél órát, és úgy látom rajta, végül valamelyest feloldom a feszültségét, bármi volt is az, ami idesodorta Őt a padra rajzolgatni éjnek évadján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Finomat biccentek, ahogy enged csatlakoznom. A mozdulattól néhány hópihe most lehullott volna hosszú hajamról az asztalra meg talán a lányra, azonban már elolvadtak és beszívódtak tincseimbe, melyek azonban egyáltalán nem lettek ettől csapzottak. Ugyanolyan üdén állnak szét, mint mindig.
Odahúzódom a kis asztal másik oldalára, és helyet foglalok a párnán. Magam is törökülésbe helyezkedem, hosszú lábaim persze még így is túllógnak mindenen. Kezeimet ölembe ejtem, valahová ágyékom elé. Egyenes tartással üldögélek, és végigpillantok a kérdező lányon.
- Csak sétálgattam a faluban és... észrevettem, hogy idebent vagy. - árulom el szokásosan nyugodt, egyenletes hangomon, hogy bizony a lány miatt tettem tiszteletemet most ezen a helyen. Miatta jöttem be. Az észrevettem persze igazából megéreztem, azonban az olyan bizarrul hangzik. Úgyhogy most inkább ezt a kifejezést választottam.
- Tudod... - sütöm le a szemem, elmerengve.
- Néhány hete valami furcsát láttam. - emelem rá ismét régi tekintetemet.
- Téged. Az utcán táncoltál. Közben cigiztél. De... igazából nem Te voltál az. - rázom meg kicsit a fejem, és egy belógó tincsem mögül, félrebiccentett fejjel fürkészem a szőkeség vonásait. Egyelőre nem mondok többet. Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hagyom a velem szemben üldögélőnek, hogy némileg feldolgozza a hallottakat. Legalább hogy értelmezni tudja. Addig körbepillantok kicsit a teaházban, és tekintetemmel követem az egyik pillangót, amelyik egy távolabbi falról most átszáll valahová a szőkeség mögé. Elég idilli egy környezet ez itt. Csak hát nem igazán az én világom. Mondjuk ezt valószínűleg nem is hitte senki. Ennek ellenére persze koránt sem derogál betennem a lábam ide. Meglehetősen unalmas lenne mindig olyan helyeken tartózkodnom csak, amelyek maradéktalanul megfelelnek a stílusomnak vagy ízlésvilágomnak.
A lepkéről visszaemelem különös fényű, kék tekintetemet a lányra és csak lustán pislogva hallgatom összefoglalóját, hogy aztán egy lágyat, mégis határozottat bólintsak. Igen, Őt láttam. Vagyis hát a hasonmását.
- Nem hasonlított, hanem ugyanolyan volt, mint Te. - tisztázom a dolgot.
- Külsőre teljesen megegyezett Veled. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy Téged látlak, csakhogy az illat nem volt elég ismerős. - fedem fel előtte, honnan jöttem rá, hogy mégsem Ő az, akit dúdolgatva, bagózva, táncolva látok az esti utcán.
- A Te illatod felismerem. - szögezem le szelíd, de mély hangon, jelentékenyen pillantva végig szemrevaló társaságomon. Nem, ez sem flört. Csak közlés, meg persze utalás a stégen történtekre. Bár egy ilyen vonzó teremtménnyel nehéz nem flörtölni. Csak hát részemről alapvetően nem vagyok egy ilyen típus. Kifejezem a vonzalmam, csak nem nyomulok vele előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha Benji lett volna az elkövető, arról csípőből képes volnék tájékoztatni a lányt, hiszen a srác illatát is megismerem az árnyas sétányon való találkozás nyomán, amikor is bizonyos körülmények okán megpróbált az ujja köré csavarni engem. Ez persze egy másik történet. A lényeg, hogy nem a fiú volt a káprázat. Ám ahogy a szőkeséget figyelem, erős tippje van, ki lehetett az illető.
- Október végén valamikor. - vonom össze sötét szemöldökömet, ahogy visszaemlékszem. Dwayne akkortájt volt kórházban, Mina pedig éppen a szülinapját ünnepelte. Vagyis ünnepelte volna, ha az apja nem egy ispotályban haldoklik. Egy padon találtam rá a játszótéren, ahol nem tettem egyebet, mint magamhoz öleltem kicsit. Ezek után indultam tovább gondolataimba merülve a faluban, ahol megláttam ezt a bizonyos ál-szőkeséget.
- Valaki felvette az alakodat? - kérdezek csak ennyit, csöndesen. Nem faggatom, ki az illető. Nem az én dolgom. Ha akarja, elmondja. Az viszont érdekel, mi az, amit láttam. Varázslat? Illúzió? Egy bájital hatása? Ez utóbbit gyanítom leginkább. Feltételezésem szerint egy főzet segítségével adta ki magát valaki Michellenek. Valaki olyan, akit ismer és akit talán szeret is. Mi másért látnék ilyen jellegzetes, csalódott dühöt a szemében?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ez a második alkalom, hogy minősíthetetlen állapotban találok rá Dwaynere az erdő mélyén, hogy aztán ölbe kapjam és hazahozzam magamhoz. Csakhogy míg a múltkor részegen fetrengett az avarban, addig per pillanat rozsomák képében szenved felvett alakjától. Hiszen nem gyakorlott animágus. Egyáltalán. Mindez igazából csak rém kellemetlen volna, ha mindebből nem következne logikusan, hogy nem képes szabályozni, meddig marad így. Márpedig olyan testbe került most, amely nyilvánvalóan szokatlan és rémisztő lehet a számára. Ki tudja, mi történne Vele így odakint a vadonban. Nem hagyhattam ott. Szóval hazahoztam magamhoz. Ismét.
Könyökömmel nyomom le a kilincset és lököm be az ajtót, hogy aztán bakancsom sarkával csapjam be magam mögött, miközben a zaklatott, méretes állatot karjaimban fogom. Nagyon bizarr az egész. Több okból is. De ezeken most egyelőre nem töprengek. A legfontosabb, hogy találjak neki valami jó helyet. Nem tudom, hogy mennyire beszámítható, mennyire van eszénél és mennyire uralja a tetteit, ezért egyelőre befordulok vele a folyosón az egyik kisszobába, amiben csak lomok vannak. Lerakom ott a szőnyegre és leguggolva maradok nála, alaposan megfigyelve Őt magamnak. Tanulmányozón méregetem, szívverését hallgatva és ráhangolódva érzelmeire a vére nyújtotta köteléken át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hagyom asztaltársaságomnak, hogy átgondolja, megeméssze a hallottakat. Nem faggatom a részletekről és a kérdésemre való válaszadással sem sürgetem. Kissé félrebiccentett fejjel nézem, ahogy feszülten kortyol, majd hallgatom nem különb feleletét. Szóval ráadásul olyasvalaki öltötte magára a külsejét a tudtán kívül, aki közel áll hozzá. Akit -ne adj Isten- szeret. Ez szép. Nem csodálom, hogy szétveti a düh. Azonban láthatóan úgy dönt, nem hergeli magát most ezzel tovább. Részemről benne vagyok. Csak úgy gondoltam, erről joga van tudni.
- Békések az ünnepek. - közlöm Vele az első dolgot, ami eszembe jut arról, mi van velem mostanság. Ez egy fontos momentum, hiszen szeretem a nyugalmat. Jól esik, hogy nem igazán zavar be semmi ebbe a karácsonyi idillbe.
- Soha nem jártam még itt. - állapítom meg és nézek aztán körbe a pillangós térben, amelyben meglehetősen furán festhetek sötét alakommal a párnán üldögélve. Mondjuk a szőkeségnek sem éppen ez a közege, úgy hiszem. Ám Ő azért talán mégsem rí ki annyira, mint én.
- Mondjuk minek jártam volna? - emelem meg fekete szemöldökömet, költői kérdésem közben, ahogy visszatekintek a csinos lányra velem szemben.
- És? Veled? - kérdezek vissza, ami egyébként egyáltalán nem mindennapi dolog nálam, hiszen bár felettébb udvarias vámpír vagyok, az ilyen sablonos társalgási elemeket már régen levetkőztem. Olyannyira, hogy érdeklődni úgy en bloc hihetetlen kevésszer szoktam. Általában csak válaszolok és válaszolok egy beszélgetés során, vagy véleményt cserélek a partnerrel. De hogy én kérdezzek? Főleg azt, hogy valakivel mi a helyzet éppen? Nos, ez tényleg igen ritka, akármilyen egyszerűen hagytam most kiperegni a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egyszerűen elfekszik a szőnyegen, ahogy lerakom és éppen csak felnéz rám, egy nyüsszenést hallatva. Nem tudok rozsomákul, így nem értem, ez mit jelent, azonban teste minden más jelzéséből azt veszem ki, hogy egyszerűen csak kimerült. Odavan. Meg azt, hogy valószínűleg eszénél van. Hiszen egészen békés. Fásult, de békés. Lehet, hogy tudnék Vele beszélni az elméjén át, ám nem hiszem, hogy annak örülne. Ráadásul vannak neki valamilyen rúna tetoválásai, amik védik Őt a delejezéstől. Bár én nem delejezni akarnám. Mindegy, a lényeg, hogy ezt inkább hanyagolom.
- Szerintem legjobb lesz, ha itt maradsz nálam, amíg vissza nem alakulsz. - közlöm vele véleményemet csöndesen, egyenletes hangomon, miközben lazán guggolok mellette, szemlélve Őt. Olyan bizarr, hogy ez a helyes kis vadállat itt Dwayne. Meg... valami más különös érzésem is van Vele kapcsolatban, ahogy figyelem Őt. De arra még nem jöttem rá, mi lehet.
- Elkészítem a helyedet a kanapén. - bólintok, azzal felemelkedem Tőle és kisétálok az apró szobából. Ha gondolja, addig nyugodtan pihenhet ott a szőnyegen, vagy akár utánam jöhet a nappaliba. Szerzek egy pokrócot, amivel lefedem a kanapét, majd teszek rá egy tiszta, de elnyűtt párnát meg egy takarót. Nagyon valószínű, hogy rozsomák formájában koránt sem igényel ilyen luxust, azonban ha visszaváltozik, jól fog esni neki ebben ébredni.