36. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adam Kensington összes RPG hozzászólása (821 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] Le
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. március 17. 18:39 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x

Úgy látom, zavarban van bár, elhatározása mit sem rendül. Biztos a dolgában. Rendben van hát. Nincs okom tiltakozni. Én csak jól járok.
- Nagykorú vagy, igaz? - kérdezek még, mielőtt elmagyaráznám, hogy megy ez. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az, de meg kell kérdezzem, hiszen a határon mozog. És ha valaki érdeklődne tőle, megbizonyosodtam-e arról, hogy joga van az önrendelkezéshez, őszintén kell tudnia igent mondani. Remélem, nem kell külön kérjem és elővesz valami okmányt! Ha nem, kérni fogom.
- Bemegyünk oda - pillant el a személyzeti ajtó felé, megkezdve ismertetésem. - Megegyezünk az adományozandó mennyiségben. Szabaddá teszed az egyik alkarod, hozzányomom a vérvevőt és ott tartom egy ideig. Hűst és bizsergést érzel majd csak. Nem jár fájdalommal. Ha megvagyunk, még érdemes ülnöd kicsit meg kapsz valami harapnivalót - összegzem a folyamatot, aztán még hozzáteszek valamit, ahogy felötlik bennem...
- Mindezt akkor, ha nem közvetlenül akarsz adományozni - bólintok egy mélyebbet és tekintetét fürkészem, hogy érti-e, hogyan érzem ezt. Úgy vélem, ha a másik módon akarna segíteni rajtam, azt sokkal döcögősebben adta volna tudtomra és ennyire végtelenül biztos sem volna benne. Talán mondanom sem kellett volna most ezt, dehát nem akarok helyette dönteni. Tudnia kell a lehetőségekről.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 18. 17:30 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x

Lassan bólogatok. Tehát a maximálisan adható, még ésszerű mennyiséget szeretné adni, ha jól értem. Rendben, annyit fogok elvenni. Rám bízhatja. További tájékoztatásaimat is figyelmesen, nyugodtan hallgatja, aztán eléggé megakad felvetésemen, amelyre persze számítani lehetett.
Rögtön a megértés jelét adom, amikor ezt a lehetőséget most passzolja, hogy mindenképp érezze, szót se kell ejtsünk most erről többet. Ám ő azért megérdeklődi, hogyan is zajlik ez.
- Egy általad javasolt helyről veszek vért, harapás útján. Ez nyilvánvalóan kellemetlenebb lehet, mint a műszerrel történő procedúra, ám ez sem jár számot tevő fájdalommal - részletezem kicsit, hogyan megy ez. Ám -a tőlem megszokott módon- nem kezdek hosszas előadásba, pedig természetesen tudnék. Ha kérdez, válaszolok és bármiről felvilágosítom. Ám, ha egyelőre elég ennyit tudnia, várom, hogy ezt kinyilvánítsa és ez esetben egy finom intéssel jelzem, hogy befáradhatunk a személyzeti helyiségbe.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 19. 20:00 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x

Az jó, ha nem gond a fájdalom. Pedig ez tényleg nem jár említésre méltóval, csak éppen nehezen képzelik el az emberek, hogy egy harapás tud nem fájdalmas lenni és ha viszolyognak az effajta, kellemetlen érzéstől, akkor nem elég a szavam, hogy bizonyosságot nyerjenek arról, hogy alig fogják tudni megmondani, pontosan mi történik velük.
- Valamivel rövidebb ideig tart, mint az eszközzel való vérvétel. Utóbbi olyan öt percet vehet igénybe, a közvetlen csak néhányat, már csak azért is, mivel ott a mennyiség is kevesebb. Teljesen tudatánál van közben - magyarázom, miközben mozdulunk a kis szoba felé, amely a pult mellől nyílik. Finoman megrázom dús haj fedte fejem megerősítésként: nem, valóban nem lesz vámpír tőle.
- Nem igazán változik semmi. Függővé lehet válni, persze, mint bármelyik dolognál, ami valaki kedvére való - teszem hozzá hanyagul, dehát ez az igazság. Maga a folyamat nem feltétlen eredményez ilyesmit, ám ha valakinek tetszik vagy maga a harapás élménye, vagy nemes egyszerűséggel egy vámpír ilyen szoros közelsége, az nyílván nem csak jószívűségből lesz visszajáró adományozó.
Kinyitom az ajtót, így a lány előtt kitárul kicsi, lakályos raktárhelyiségünk. Nem mondhatni, hogy egy rideg tér lenne, hiába a szépen sorban felhalmozott készletek. A középen álló két karosszék és a kis kerek asztal különösen barátságos. E felé intek egyet, hogy foglaljon helyet. Itt végezzük majd el a műveletet.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 20. 19:42 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

Nem rajong a válaszomért. Semmi gond. Az se gond, ha ezeknek hála viszakozik. Inkább faggasson ki előbb, semmint a székembe üljön és alaposan megbánja.
- Is-is. Beállítom a vérvevő tégelyt, odanyomom a karodhoz és ott tartom, ameddig kell. Én ennyit csinálok, a többit elvégzi a műszer - felelem és ha már itt tartunk, kezembe is veszem a szóban forgó eszközt. Olyan, mint egy vékony fém termosz (mert hogy az is), a végén egy hengerrel, amit talán a fényképezőgép objektívéhez lehet hasonlatos. Még nem készülök rögtön használni, csak meg akartam mutatni neki.
- Közvetlenül úgymond... laktatóbb a számomra - találok meg egy viszonylag megfelelőbb kifejezést. Úgyhogy nem kell többet harapdálnom - hogy ezzel az általa használt, helyes szóval éljek. Viszont meglehetősen téves elképzelések élnek a fejében arról, hogy az a mód mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne. Meg távolságtartóbb. Egyik sem jellemzi. Sőt.
- Ez relatív - morfondírozom mély hangomon az általam megismert függőkről. Nem érdemes számosítani, mert elborzadna szegény bagolyköves. Pedig az életem éveire leosztva nem is olyan rémséges végössszeg. Lehet, éves átlagot kéne számolni. Vagy inkább semmit.
Bakancsommal odatolok egy lábtartót is a navinésnek, hogy teljesen kényelembe helyezhesse magát, aztán hozok az asztalra egy üveg gyümölcslevet meg egy pohár vizet, valamint egy kis csokoládéválogatást is, hogy utána visszanyerje az erejét.
- Szólj, ha készen állsz! Akkor az általad választott könyökhajlathoz nyomom a tégely végét és elkezdjük. Három és fél decilitert fogok levenni - közlöm vele döntésemet, mely egyébként kötelességem is, akár mond ez neki valamit, akár nem. Átlagosan négy és fél a mennyiség különben, de gondoltam, kezdjünk most ennyivel.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 21. 19:50 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

A gondolataiban ugyan most nem olvasok (noha tehetném), ám feszültségét tapasztalom. Ha túl sokáig nem jövök rá, mi okozza, valószínűleg rákérdezek. Ugyanis ez nem az a fajta, természetes feszélyezettség, amely egy ilyen helyzettel jár. Azonban, úgy tűnik, nem kell magamnak rájönnöm, elém tárja magától. Állam picit feljebb szegem, fejem oldalra biccentem, így hallgatom őt figyelmesen.
- Bármikor félbehagyhatjuk, amikor csak szeretnéd és zenét is kapcsolhatok - nyugtatom meg ezek felől, mindenféle hezitálás nélkül, ám hangsúlyomat valahogy fenn hagyom. Ezzel még nincs vége a válaszomnak - De miután odaillessztettem, tarthatod inkább te az eszközt. Csak ilyenkor kényelmesebb volna, ha nyugalmi helyzetben lennél - vetem fel neki azt a lehetőséget is, hogy csak pár pillanatig kelljen a közvetlen közelében lennem. Viszont az valóban nem a legkellemesebb, ha tartania kell a tégelyt, miközben száll ki belőle a vér.
Oldalra nyúlok az egyik régi rádióhoz, hossszú fehér ujjaimmal eltekerek rajta egy gombot, majd egymásikat forgatgatok, míg bejön egy klasszikus zenét játszó adó. Akárhogy dönt, egy kis muzsika mindenképpen szólhat.
Örülök, hogy megosztotta velem az aggodalmát. Valami hasonló állapot vagy probléma felé irányultak sejtelmeim is, kitalálni viszont nem hiszem, hogy tudtam volna. Főleg így, hogy - mint mondta - velem nem ölt olyan aggasztó mértéket benne.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 22. 18:52 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

Én nem veszem úgy, hogy feltételeket szab és még csak extrának sem tartom a kéréseit. Végülis a vérét készülök venni. Ha pedig azt szeretném, hogy ne ez legyen az utolsó alkalom, hogy adományoz, meg kell teremtsem számára azt a környezetet, amely nem riasztja el a legközelebbi alkalomtól.
Bólintok döntésére és nem állok neki meggyőzni arról, hogy nem nagyon tudna ám mit elrontani. Még ha el is engedné a készüléket és az a padlón kötne ki, akkor sem fröcskölne sehonnan semmilyen vér. De tény, jobb lesz ez így, ha én csinálom.
Mikor kényelembe helyezte magát és elhangzik a vezényszó, a balján lévő, üres karosszéket kicsit arrébb húzom, enyhén felé fordítom, majd leülök. Más esetben hűs kezem karjára kulcsolnám kicsit, meggyőződve róla, hogy jól tartja, kellően ellazult, viszont ez inkább amolyan színjáték szokott lenni a kedves adományozó részére, hiszen látom én így is; itt és most pedig valaki olyannal van dolgom, aki nehezen viseli a közelséget, szóval minél inkább kerülöm a fizikai kontaktust.
Mivel már elmondtam neki párszor, mit fogok csinálni, nem ismétlem meg, csak beállítom a mágikus készüléket három decire, majd ráérősen megfordítom és hamarosan a könyökhajlatnak nyomom. Mindent kimérten teszek, hogy bőven legyen ideje felfogni, mi következik most és jelét adni, ha bármi nincs rendben.
A műszer csatlakozott, már érezhet némi bizsergést, hűst és ahogy a fém körfelület nekinyomódik. Vére pedig áramlik is szépen a tartályba. Részemről kényelmesen hátradőlök a széken, hosszú karom bőven elér oda, hogy stabilan tartsa az eszközt.
- Van - emelem rá nyugodtan kék tekintetem. - Talán egyrészt azért, mert a fajtám eleve vonzza az embereket, felold bennük bizonyos gátlásokat - kezdem taglalni ötleteimet, mert feltételezem, nem csak azt akarta tudni, van-e olyanom, hanem azt is, hogy mi. Meg addig sem a vérvételre figyel. - Másrészt... gondolom, az állatok, varázsbestiák közelségével például nincs igazán gondod - kapaszkodom tekintetébe visszaigazolásért, mielőtt folytatnám.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. szeptember 23. 19:57 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

Ahogy szeme megvillan szavaimra, rögvest azon kezdek drukkolni, hogy ne tegyen semmi túl hirtelen mozdulatot. Ez nagyjából sikerül neki, veszélyeztetni legalábbis nem veszélyezteti a véradás folytatását és saját testi épségét. Nem vágok közbe, ahogy kiáradnak a szavak belőle. Hagyom, hogy kiforrongja magát, nyugodtan figyelve őt. Nyilván kedves ez a harcias kiállása értünk és egészen más lenne a világ, ha mindenki ennyire megértő lenne; ám a legtöbben vagy nem szolgáltunk rá erre vagy kár is belénk. De csakhamar megadja a választ eleve feltett kérdésemre.
- Lehet, hogy nem vagyok állat, de ember sem - tisztázom ezt rezzenéstelenül. A varázslény, mint hivatalos megnevezés, szerintem kiválóan lefed minket. Ahogy különben, ha van valami vagy valaki, akit bestiának lehet nevezni, azok szintén mi vagyunk. De ezt most inkább nem közlöm a lánnyal, amilyen heves lett hirtelen. Hagyom belém fojtani a szót, úgysem tudnám meggyőzni. Magától kell rájönnie. Minden esetre nyomatékos űrt hagyok szavaim után, aztán egy új pontra térek rá.
- Harmadrészt, bármely hozzám hasonlóan régóta létező entitás, tárgy vagy hely egyfajta állandóságot sugározhat magából, amely betölt valamit az emberben - fejtegetem komótosan, szerintem mik okozhatják például oldódását. Ám felsorolásom ezzel a végére is ért. Közben már nagyjából a fele adagot levettem véréből.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. október 6. 18:47 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

Rezdületlenül hallgatom adományozóm okfejtését, ő miben látja a közelemben tapasztalt nyugalom okát. Arcomra semmi sem ül ki gondolataim szövevényes hálójából. Ahogy az imént sem álltam neki bizonygatni vagy bemutatni, mennyire nem vagyok ember, úgy most sem fogom lelombozni szegény lányt azzal, hogy amikor egy halandó vérét teszem, ugyanannyira táplálkozom, mint amennyire kedvemet lelem benne és mintegy birtoklom őt abban a pillanatban, mindenféle értelemben. Persze, ettől még más a két dolog és értem, hogyan érti.
- Megeshet - felelek csak ennyit elméletére. Hiszen tényleg bármi elképzelhető. Szerintem egyébként a felsoroltak összességéről van szó, csak talán a mértékek különböznek személyenként. De különben ez például igenis eléggé távolvisz az emberléttől: én nem féltem így a testemet és lelkemet, mint ők. Nem félek a sebektől, mert olyan sok ért már, hogy páncélt növesztettem. Mindent érzek, de nem igazán. Minden fáj, de említésre nem méltóan. Bármi megérinthet, de nyomot nem hagy. Minden mindegy. Pár évtizedenként érek csak el valamiféle mélypontot; a csúcsrajutás, a boldogság pedig mind csak illékony pillanat, amelyek legtöbbjét a vér megízlelése okozza. Illúzió. Illúzió az egész.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2022. október 16. 18:50 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x

Erre a vámpírok társaságával kapcsolatos kis kijelentésre azért szusszanok egyet, miközben elpillantok a kezemben tartott tégely felé. Mivel -feltételezem- ez amolyan viccelődés-féle volt, így nincs okom óva inteni. De még ha nem is tréfálkozás lett volna, akkor sem tartok attól, hogy miattam mostantól nekiállna vérszívó barátok után nézni. Nem olyan egyszerű az és ő különben sem az az alkat. Azok a fanatikusok és nekik más okaik vannak. Pont az ellenkezője, mint neki. Őket éppen hogy felajzza a veszély, míg a bagolyköves számára pont a nyugalom vonzó bennem.
- Az előbbi - felelem csöndesen, de magabiztosan. Életmentés volt Teremtőm célja, amikor véremet vette és vérét adta. - Soha sem volt célja gyermekeket lérehozni és előttem nem is tette. Talán utánam sem. De ott és akkor így döntött - teszem még hozzá, felfedve a lány előtt, hogy Atyám nem azon halhatatlanok egyike, akik úton, útfélen utódokat kreálnak. Éppen ellenkezőleg.
- Kész - pillantok a készülék felé és emelem el azt egyszerűen a lány karjától. Mindössze egy apró, piros pötty marad ott a bevatkozás nyomán, ám nincsen ott fájó érzés, sem kiserkenő vér. - Szolgáld ki magad! - intek a mellette lávő kisasztal kínálata felé. - De mindent csak lassan - bólintok, felhívva erre a figyelmét. Most nincs helye ugrálásnak, hirtelenkedésnek. Részemről viszont felegyenesedem a székből, kicsit arrébb sétálok, leválasztom a termoszt a műszerről, feljegyzek a címkéjére néhány adatot, majd elhelyezem a hűtőszekrényben. Utána visszatérek Laura mellé, aki most meglehetősen gyengén, szédülősen érezheti magát.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. február 1. 11:20 Ugrás a poszthoz

egyelőre egymagam
hétköznap este | a bolt előtt | x

Ideje volt már átrendezni a kirakatot és mi sem lenne alkalmasabb időpont erre, mint a késő este. Hivatalosan zárva vagyunk ekkor, szóval jócskán megcsappan a kuncsaftok száma, ám a visszajáró ügyfelek már jól tudják, hogy érdemes a kiírt időintervallumon kívül is felénk venni az utat, ha valamit szeretnének, mert gyakran túlorázik Ilosvai úr és Szilvia is, engem pedig nyilvánvalóan ilyenkor lelni itt és állunk rendelkezésükre.
Miközben az utca kellős közepéről szemlélem a bolt összképét, gondolataim el-elkalandoznak azon ötletem felé, hogy hosszabbítsunk a nyitvatartáson. Nagyon jól megy a kereskedés, a dolgozók is lelkesek és úgyis most készülök felvenni még egy-két alkalmazottat. Ahogy errefelé téved révedésem, tekintetem az ajtóra kirakott álláshirdetésre vándorol.

Üzletünk csapatának bővítése okán

új munkaerőket keresünk

A feladatok közé tartozhatnak: eladói teendők, leltárkészítés, takarítás.

Jelentkezését (önéletrajzzal és elérhetőségeivel) postaládánkba helyezheti,
illetve boltunk bármely dolgozójának átadhatja, egyéb részletekről tőlük érdeklődhet.

Ha pár héten belül nem akad pár ígéretes jelölt, talán kiteszem a faluban is egy-két helyre a hirdetést vagy akár megküldöm az Edictumba. Tegnap helyeztük csak ki, szóval bőven van még idő. Ráadásul valahogy úgy érzem, jobb lenne, ha valaki olyan jelentkezne, aki gyakran jár erre és ismeri már a kereskedést, annak kínálatát meg minket. Egy ilyen illető pedig hamar felfigyel a kirakott lapra, ha érdekli a lehetőség.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. február 4. 18:49 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a bolt előtt | x

Fejem picit oldalra biccentem, ahogy a kirakat egyik pontját figyelem. Nem vagyok oda az elrendezésért. Ki kéne cserélni egymással azt a megafont meg a lunaszkópot és máris jobban festene. Miközben ezen morfondírozok, visszajáró vendég közeledik. Nem nézek még felé, csak érzem az illatát. Az elmúlt hónapokban gyakran időzött a boltban, mintegy csendes zugként használva a tanuláshoz valamely félreeső sarkot. Érdekes helyszínválasztás, de engem ugyan nem zavart. Azt nem mondom, hogy innentől tanulószobát nyitunk a kereskedésben, viszont amíg csak egy-ketten használják eféle menedékül, addig rendben van. Utána már nem is használnák erre, mert túl nagy lenne a tömeg, gondolom.
Fejemet a köszönő lány felé fordítom és jelentőségteljesen biccentek neki üdvözlésül. Ezután megint a kirakatot nézegetem, ahogy megdicséri. Bólogatok egy kicsit, amolyan "örülök"-gyanánt. Különben szerintem is kellemes felfrissülés, csak még pár apró igazítanivaló van. Az imént felfedezettet most orvoslom is. Belépek az üzletbe, rögtön a kirakathoz húzódva, elrendezve, amit akartam, aztán már térek is vissza az utcára. Újra megnézem magamnak pár lépés távolságból. Igen, szerintem ez így sokkal jobb.
Kicsit letekintek aztán a lányra. Most nincsen nála rakat könyv, szóval nem tanulni jött valószínűleg. Pizzaillat lengi körbe, a munkával végezhetett mára.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. február 8. 10:31 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a bolt előtt | x

Észlelem ijedt sietségét. Mégis célirányosan jött volna hozzám és most tart tőlem, hogy faképnél hagyom? Vagy ahogy meglátott, tört rá valami, amit mindenképp megosztana velem mostmár? Hamarosan kiderül, gondolom. Igen. Már hangzik is fel egy bátortalan megszólítás. Egy amolyan kérdő hangsúlyú morgással adok neki szabad utat a folytatáshoz, miközben régi tekintetem tovább pásztázza a kirakatot. Talán így könnyebb is neki előhozakodni, ha nem nézek rá.
Letekintek aztán a nekem nyújtott papírra, ahogy hallgatom őt. Át is veszem tőle és már futok is át rajta. Nem, ez különben nem igazán pizza illatú. Mondjuk most, hogy hozzáért, talán mégis. Viszont nem kell ettől tartania, szerintem emberi orr csak nagyon közelről fedezi fel ezt, a pórusaiba pedig nem tudja annyira beinni magát, hogy a vérére ez bármilyen hatással legyen. De ha még fenn is állna ilyesmi, nekem az ízen nem változtatna. Az emberi táplálékok érzékelése számomra közömbös. Meg tudom különböztetni őket, azonban valós reakciót nem váltanak ki. Egyszerűen fogalmazva: nálam nincs ilyen, hogy egy ételt vagy italt szeretek vagy sem, ízlik-e vagy sem. Egyszerűen nem váltanak ki belőlem semmit.
- Van most némi időd? - kérdezem, ráérősen engedve a szőkeségre siklani tekintetem. Először úgy akartam kérdezni, siet-e valahova, ám az a tapasztalatom, arról úgy hiszik az emberek, magyarázattal tartoznak miatta vagy hogy pl. az, hogy szeretnének hazaérni és lefeküdni az ágyukba, az nem minősülne elég jó indoknak a továbbálásra. Pedig dehogynem. Próbálom kifürkészni, érti-e és érzi-e rajtam, hogy nem baj, ha nincs most ideje. Akkor majd máskor tartunk állásinterjút. De gondolom ő is szeretne mihamarabb tisztában lenni az esélyeivel.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. február 16. 10:37 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a pultnál | x

Igazából tény, hogy legtöbb helyen először begyűjtik a jelentkezéseket és aztán keresik fel a munka iránt érdeklődők közül a szimpatikusakat, hogy befáradnának-e egy beszélgetésre, viszont részemről nem látom értelmét ennek a körülményeskedésnek, főleg nem egy ilyen kis - bár egyre bővülő - településen. Nem teljesen értem zavarát, mert látom, úgy néz rám, mint aki nem tudja pontosan hova tenni magát a kérdésemet. Mert így is van. Hozzátehettem volna ahhoz a "van némi időd"-höz, hogy "egy rögtönzött állásinterjúra". De már mindegy. Csak leesett neki.
Biccentek hát egyet a fejemmel az üzlet felé, hogy akkor menjünk be. Nyitom neki az ajtót, hogy befáradjon, aztán belépek mögötte én is, érkezésünket a kis csengettyű hangja kíséri. A pult mögé lépek és ráfektetem a kapott papírt.
- Van valami különösebb oka, hogy itt szeretnél dolgozni, vagy egyszerűen csak lehetőségeket keresel? - kezdem ezzel a kérdéssel és a válasza ugyan nem sokat befolyásol, mégis érdekelnek a körülményei. Nem várom tőle, hogy ódákat zengjen róla, milyen csodálatosnak tartja ezt a boltot és hogy élete álma itt dolgozni. Őrületbe kergetnek az olyan munkakínálok, akik eféle bemutatkozást várnak és azok a munkavállalók, akik a csillagokat is lehazudják az égről ilyenkor. Noha utóbbiakat még jobban megértem, hiszen általában szorult helyzetben vannak, erre kényszerülnek. Nem véletlen kérdésem: tudom, hogy sokaknak szinte mindegy is, milyen munkát kapnak, csak kapjanak valamit. Vagy azért, mert kilátástalan a helyzetük, vagy mert a jelenlegi állásuk több, mint nem megfelelő a számukra. Tapasztalataim szerint igen csekély százalékban fordulnak elő azok, akik szemezgetnek a lehetőségek végtelen tárházából, vagy csakis azért váltanak munkát, mert új kihívás, új feladat kell neki. Nem ilyen habos-babos ez az egész, végülis a megélhetésükről van szó. A legtöbben egyszerűen csak boldogulni akarnak.
- Milyen időbeosztásban tudnál dolgozni? - térek rá egy másik fontos tényezőre, amit akkor is megkérdeznék, ha nem tudnám, hogy egyetemre jár. Amire persze nem gond, ha ismét emlékeztet. Ezen válasza lejegyzése végett pennát fogok a kezembe, a papíris fölé tartva - És milyenben akarnál? - kérdezem a lehetőségei után a preferenciáiról.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. április 6. 19:44 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a pultnál | x

Kezeim a pulton hevernek előttem, ám nem görnyedek fölé, egyenesen állok. Enyhén oldalra biccentett fejjel nézek lefelé a lányra, hallgatva válaszát. Hajam így bal vállamra omlik, a másik oldal tincsei pedig kissé arcomba lógnak. Laura egyszerűen, őszintén válaszol nekem. Nem kertel, ezt nagyon helyesen teszi. Nincs értelme, tényleg nem ezt keresem. Nem valami vérprofit vagy vérprofinak lenni vágyót, aki mindenét kidolgozza itt, hanem egyszerűen egy megbízható, jó munkaerőt. Bólintok neki.
Ahogy nekiáll felvázolni, mikor tudna dolgozni, már jegyzem is az elhangzó időpontokat. Nos nem csak kimondva, leírva is elég kusza.
- Hétfő, csütörtök, péntek délután, szombat, illetve záróra utáni feladatok olykor - olvasom fel neki nyugodt baritonomon, amit lejegyeztem, hogy ellenőrizzük, jól értem-e. Miután kiderült, igen, csak nézek lefelé a papírra, a penna végével kopogva kicsit rajta, ahogy gondolkozom. Ettől némileg pacsmagos lesz a lap sarka, de már fogy ki a tinta, szóval innentől maszatolás nélkül folytathatom mellékcselekvésem. Olybá tűnök, mint akinek nincsen más kérdése, mindössze ennyi alapján máris mérlegeli a jelölt alkalmasságát. De talán nem áll olyan rosszul a szénája, mint valószínűleg hiszi.
- Jöhetnél hétfőn, csütörtökön és szombaton. Nem biztos, hogy szükséges teljes napra. Igazából attól függ, milyen hamar végzel a rád háruló feladatokkal. Ezen kívül pedig megbeszélés alapján néha talán kéne a segítséged zárás után - húzok alá pár részt az általam leírtakból és rovok még fel egy-két dolgot, aztán a lányra tekintek, mit szólna ehhez a beosztáshoz.
- Jövőhéten megtarthatnánk a fizetett próbaheted - ajánlom fel neki a lehetőséget. Lehet, sokaknak ennyi idő kevésnek tűnik ahhoz, hogy kiderüljön egy új munkatársról, megfelelő-e, ám igazság szerint általában már a legelső nap megmutatkozik egy illető általános hozzáállása és személyisége. A próbahét végén már köthetjük is a szerződést. Arra az egy hétre alkalmi segítőként jelentjük majd. Ettől függetlenül törvény szerint persze még hosszabb az ún. próbaidőszak, amikor simán felmondhat vagy simán felmondhatunk neki. De ezeket majd úgyis megtudja az iratokból, amiket kap, ha él az ajánlatommal.
Lehet, gyorsabb ügymenet ez, mint amire számított, de... amilyen ráérősnek tetsző alak vagyok, a tétovázás olyannyira nem kenyerem. Mit kerülgessük még egymást? Ismerem már, kétlem, hogy ne lenne ideális segítség a számunkra, de akárhogy is, ez hamar ki fog derülni. Ha ő is így akarja.
- A bérezésről... - nyitok ki egy fiókot, tallózok benne egy kicsit és nemsokára a pultra rakok egy táblázatot. Rányomom hosszú ujjam, amely kutatón siklik rajta, majd megállapodik egy soron. Jobb kezem ismét pennát fog, egy üres cetlire körmölök pár szót és számot, aztán Laura elé tolom. Ahogy láthatja, nem órabért számolok, hanem azt, hogy amennyiben ellátja heti feladatait - melyek nem haladnak meg három napi munkát -, akkor olyan összeget kereshet, mely jelenlegi életkörülményei fenntartásához kényelmesen elég. Amennyiben pedig plusz segítséget nyújt adott időszakokban, az külön jutalmazással jár.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. április 10. 19:45 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a pultnál | x

Igazából extra energiabefektetéssel Szilvia és Ilosvai úr is el tudná vinni a boltot, főleg az ő elhivatottságukkal és munkamoráljukkal, azonban tényleg annyira sikeres az üzlet, hogy bőven megengedhetjük magunknak, hogy mindenki kényelmesen elvégezhesse mindazt, ami ráhárul és nagyrészt azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért. Ehhez pedig kell a segítség, amely viszont nem szükséges, hogy folyamatos ittléttel járjon. Ha mégis, felvehetünk mást is részmunkaidőben. Igazából szándékomban is áll. Sokan keresnek efféle lehetőséget, főleg a diákok, hallgatók közt. Szóval egyáltalán nem gond a furcsa beosztás.
Bólintok a lánynak, ahogy ő is bólint nekem. Látom szeme izgatott csillogását, hallom szíve zakatolását. Nem számított tőlem ilyen pozitív válaszra és ilyen gyors előre menetelre. Ezt meg tudom érteni, nem így működnek általában ezek a dolgok. Részemről viszont túl sokat éltem már ahhoz, hogy ennél körülményesebb legyek.
Miután tudatom vele a bérezést, újabb érzelemhullám söpör át rajta, amely végül a hálánál állapodik meg. Mélyet biccentek szóbeli köszönetére és a lehetőség elfogadására, amely nem igazán azt jelenti, hogy "szívesen", sokkal inkább egy megpecsételése a megállapodásnak, kézfogás helyett.
- Elég a nyolc órai nyitásra jönnöd. Reggel kevesebb az ügyfél még, Ilosvai úrnak bőven lesz érkezése bevezetni téged az alapokba - felelek neki, egyből tudtára adva, kire számíthat majd az első napján. - Találkoztatok már? - kérdezek azért rá erre, csak hogy tudjam, mit mondhatok a varázslónak az új munkaerőnkről, illetve, hogy Laurának világos-e, miféle mentora lesz.
- Hétfőn megkapod a szerződésed a hétre - tájékoztatom még egy, s másról, miközben elrendezgetem, elpakolom a papírokat magam elől. - A munka közben rövid szünetet igazából bármikor tarthatsz és van egy félórás ebédszünet is, amire vagy hozhatsz magadnak valamit és a bolt fölötti lakásban elfogyaszthatod - mutatok a plafon felé. - A kereskedéshez tartozik, amolyan személyzeti pihenő. - térek ki a lakra kicsit, mert ez nem éppen köztudomású. - Vagy persze kiugorhatsz harapni valamit a közelben, akár otthon - készítem fel azért ilyen praktikumokra, amiket jó, ha már a megérkezése előtt tud.
- Nincs kifejezett munkaruhánk, de a te feladataid a pakolás, takarítás miatt járhatnak esetleg koszolódással - vázolom fel, miben gondolkodjon öltözködésileg. - És bár, mint mondtam, szerintem nem fog teljes időt igénybe venni a feladataid elvégzése egy nap, de azért az első időkben érdemes ezzel számolni - bólogatok pár kicsit. Nyilván, amíg beletanul a dolgokba, hosszabban kell majd itt lennie. De idővel szerintem jelentősen csökken majd a szükséges óraszám. - A próbaheti béredet megkapod külön annak a végén, utána havonta kapod a fizetésed - szórok további információkat, ahogy eszembe ötlenek, aztán lesütöm szemem, ahogy töprengek, van-e még valami.
- Van bármi egyéb kérdésed a kezdésed előtt? - pillantok rá ismét. Legjobb lesz, ha ő mondja, ha van még bármi, ami tudni akar. Különben azt talán mondanom sem kell, hogy talán most utoljára (és azt hiszem először) hallott engem ennyit beszélni ilyen összefüggően. Dehát fontosnak tartom az új munkaerő tisztességes tájékoztatását.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. május 12. 18:53 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
hétköznap este | a pultnál | x

Szóval még nem találkozott Ilosvai úrral. Akkor extrán izgalmas élmény lesz az első napja, hiszen nem semmi figura az idős varázsló. De kellemesen nem-semmi. Majd megtapasztalja a lány is. A lány, aki éppen arról elmélkedik, hogy szeretne engem énekelni hallani. Érdekes, mert amennyire szeretem a zenét és a hangszereket, énekelni én magam olyannyira nem szoktam. Inkább csak dúdolok, miközben játszom valamin.
Bólintok egy rövidet, hogy nem gond neki a koszolódás. Igen, meg a pakolás és takarítás nagy részét is varázslattal ejti majd meg úgyis, gondolom. Szilviáék legalábbis mindig így csinálják. Ettől még száll a por, csak valóban hamar kiküszöbölhető.
- Nem, nem zárja ki. De az itt dolgozóknak eleve jár kedvezmény - tudatom azért vele ezt a kis előnyt, bár az az érzésem, ettől ő még nem fog felhagyni a vére felajánlásával. Vannak mások is, akik csak adományozni jönnek és nem élnek az ezzel járó juttatásokkal.
- Igen - bólintok, visszatérve tömör válaszaimhoz. Jól mondja, három hónap a próbaidő. Az egy hét az igazából nem is annyira próbaidő, hanem... egy hosszabb, gyakorlati állásinterjú? Mondhatjuk így.
Mivel most hirtelen nincs egyéb megbeszélnivalónk, még egyszer fixáljuk, mikor kezd, aztán búcsút is intünk egymásnak ma estére.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. május 13. 18:00 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x

Akkor a heti bére a jogos tulajdonosánál maradna, mivel valóban hallom. Igazából már onnantól felfigyeltem rá, hogy kilépett a fák közül a kertem végében. Noha nem teljesen világos, hol is kezdődik a kertem. Én úgy gondolom, hogy ahol az erdő alább hagy.
Miután a lány megszólít... sőt, talán miközben, már előtte is termek a nappaliból, így most pár lépésre állunk egymással szemben a folyosón. Vagyis ő még csak a küszöbön. Sötétkék póló és fekete farmer van rajtam. A lábam csupasz. Finoman megemelem az államat, így kérdezve tőle némán, mi szél hozta. Noha figyelmem nem kerüli el a paksaméta, amit a mappa meg a papírok formája, valamint próbahetesónk kiléte okán úgy sejtek, a boltból küldtek, ám megvárom, amíg ezt ő tárja elém.
Ajtómat gyakran nyitva hagyom különben. Aki átjáró itt, úgyis beengedi magát mindenféle engedélykérés nélkül (mint mondjuk Kíra, Dwayne vagy Kinsey), meg amúgy is hamarabb észreveszem a kedves érkezőket, semmint a verandára érnének. Arról nem is beszélve, hogy így a macskák is kedvükre rohangálhatnak ki-be. Illetve kevésbé zárom ki a természetet és az engem körülvevő világot, amely önmagában is az otthonom.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8139
Írta: 2023. május 19. 20:15 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x

Ahogy elém tárja, miért jött és mi is az, amit a kezében tart, lepillantok a vastag dossziéra, aztán vissza a lány arcára és ráérősen odasétálok hozzá, mezítlábas lépteimmel. Nyújtom hosszú, fehér kezemet a küldeményért.
- Köszönöm - bólintok neki, amiért vállalta a futár feladatát. Közben már nyitom is a mappát, hogy beletekintsek - Ráér - tájékoztatom róla, hogy nem fontos most rögtön nekiesnem az irathalomnak, neki meg főleg nem kell megvárnia, míg túlvagyok rajta - Majd visszaviszem én - teszem világossá azt is, hogy az újra boltba juttatásra már nem kell, hogy gondja legyen.
- Ha akad most némi időd, akár megbeszélhetnénk a továbbiakat - zárom be az iratrengeteget és lógatom magam mellé egyik kezemben fogva a koránt sem könnyű olvasmányköteget. Különben is felkerestem volna Laurát vagy megüzentem volna Ilosvai úrral, hogy találkozzunk a boltban. Azt gondolom, úgy van rendjén, hogy az elégedettség okán való alkalmazásba vételi szándékot, vagy éppen a elégedetlenség okán ildomos fájdalmas búcsúvételt nekem illik közölni vele. Valamint meg kell adjam a lehetőséget, hogy akár ő mondhassa el nekem személyesen, ha ő az, aki viszlátot intene a tapasztaltak után.
Amennyiben kap az ajánlaton, már indulok is a konyhába, és hellyel kínálom a sakktáblás asztalnál. A nagy adag átnéznivalómat a pultra rakom egyelőre.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adam Kensington összes RPG hozzászólása (821 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] Fel