Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogyan gondolja. Minden esetre meg fogom várni, amíg felépül és kitalálhatjuk, hogyan tovább. Persze, akad tervem. Hiszen nem maradhat itt. Hogyan magyarázná ki, hogy a haldoklásából egy éjszaka alatt felgyógyult? Egyszerűbb utólag elsikálni.
Tömör hálájára mindössze bólintok egyet. Nem vártam még ennyit sem Tőle. Hiszen nem ezért csináltam. Meg nem is nagyvonalúságból vagy kegyességből, mint azt magában elkönyvelte. Hanem a már taglalt okokból. Azért, mert jól esik. Megértem, hogy ezt nem igazán fogja fel vagy hiszi el. Ám végül mégis amellett döntött, hogy rám bízza magát. Ezt pedig igen jól tette. Hiába, az élni akarás nagy úr.
Elpillantok az ajtó feletti óra felé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön. Maradok és várok. Ha akar, beszél hozzám, ha akar, alszik vagy csak relaxál, élvezve állapota javulását. Nekem mindegy. Békés üldögélésemnek annyi tesz csak keresztbe, hogy lépteket hallok közeledni odakint. Ekkor felemelkedem, és fejemmel arrafelé bökök, így jelezve a férfinak, hogy miért mozgolódom és egyúttal azt, hogy jobb lesz nyugton maradnia. Komótosan az egyik függöny mögé sétálok és mire a gyógyító elhalad az ablak előtt, bepillantva rajta, részemről már régen rejtve vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak mulatón szusszanok egyet a függöny mögül az elbújásommal kapcsolatos kommentálására. Igen, sokak hisznek ilyeneket. Lehet, hogy menőbb lenne, mint ez. Dehát így is elég sok menő tulajdonságom van. Kellenek az ilyen kevésbé látványos dolgok. Amint a gyógyító elhaladt, elősétálok a rejtekemből, és kényelmesen visszaülök a székbe, figyelve, miként szabadul meg a férfi az infúziótól, egyúttal feltárva előttem egy szép, friss sebet. Pedig az imént már éppen visszahúzódtak a szemfogaim, most viszont megint előbújnak kicsit.
- Nem akarok. - susogom agyaraim közül, egyszerűen.
- Lehet, hogy ki kéne vinni Téged, miután rendbe jöttél. Hiszen... hogy magyarázod ki? - vetem fel ötletemet és érdeklődöm meg Tőle, van-e esetleg egyéb terve. Tőlem maradhat, ha meg tudja oldani. Ha viszont el akarna tűnni, együtt könnyebben kivitelezzük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hát ez egyre jobb lesz. Maszatolja, törli, keni a vérét mindenfelé, és hagyja lecsöpögni bőrén. Pillám megrezzen, ahogy figyelem, amit művel. Ez így nem igazán lesz jó. Egyelőre azonban nem teszem szóvá, csak mélyeket lélegzek.
- Van még egy bő órád kigondolni. - közlöm Vele mély hangon. Ha úgy érzi, elő tud állni valami hihető hazugsággal, felőlem rendben. Nekem édes mindegy. Akkor megvárom, amíg jól lesz, aztán lépek. Ugyan a kijuttatásra nekem van egy már-már klisészerű, ennél fogva pedig jól bevált és könnyedén kivitelezhető tervem, ám ha nem azt választja, hogy elhagyja az ispotályt, nem fogom most azzal szaporítani a szót, hogy részletezem ezt neki a nagy semmiért.
- Dwayne, megköszönném, ha nem véreznél össze mindent még jobban... - dünnyögöm végül ki tűhegyes szemfogaim közül, és nyelek egy nagyot, sűrűn pislogva párat, tekintetemben némi elvadult fénnyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem, hamarosan én fogom felnyalni a vérét mindenhonnan, aztán talán véletlenül a sérült karjára is eltévedek. Úgyhogy mielőtt ez bekövetkezne, csak megforgatom szemem az ég felé, egy lemondó sóhaj közepette, majd felkelek a székből, és megyek a holmimért.
- Járok egyet. - közlöm Vele, miközben öltözködöm.
- Jövök egy bő fél óra múlva. - adom meg érkezésem idejét lágy, monoton hangon, miközben összegumizom a hajamat, aztán felkötöm a sapkámat, egyenlőre csak nyakamra veszem a maszkomat, aztán felkapom a fehér köpenyt, felakasztom a sztetoszkópot és lépek az ajtóhoz. Visszanézek még Dwaynere, miközben a kilincsre csúsztatom a kezemet. Jobb lesz ez így. Legalább végre pihen talán egy keveset ahelyett, hogy izeg-mozog, meg csinálja a rendetlenséget.
Felhúzom a maszkot a szám elé, ezzel agyaraimat is eltakarva, majd kisétálok a folyosóra. Ráérősen indulok el felfelé az épületben, kisétálva végül a hegyből egy oldalsó ajtón, szívni egy kis friss levegőt, letekintve a városra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A beígért bő fél órát idekint töltöm, aztán indulok vissza a betegünkhöz, aki remélhetőleg már koránt sem olyan beteg. Csöndesen lépek a kórterembe, hiszen már a folyosóról hallottam mély, egyenletes légzését. Ismét megszabadulok a felesleges kiegészítőktől magamon, és leülök a székbe. Mozgásom nesztelen, jelenlétem feltűnésmentes. Noha olybá tűnik, a férfi most egyébként sem sok mindenre ébredne fel.
Kendőzetlenül, tanulmányozón fürkészem Őt, miközben békésen szunyókál. Néha oldalra biccentem fejem, máskor közelebb hajolok kissé, szemügyre véve felületi sérüléseinek gyógyulását. Egyre és egyre jobban fest. Viszont amilyen mélyen alszik, nem hinném, hogy pár órán belül felébredne, márpedig én nem maradhatok reggelig. Őrzöm még az álmát tehát jó ideig, aztán ahogy lassacskán hajnalodni kezd, összeszedem magam, hogy elinduljak.
Egyértelmű, hogy nem hagyhatok neki itt semmiféle üzenetet, hiszen valószínűleg az ápolók előbb találnák meg, minthogy Ő magához térne. Árulkodó nyomokról pedig szó sem lehet. Úgyhogy meggyőzöm magam, hogy nincsen szükség rá, hogy szerelmes levelet írjak neki. Ügyes fiú, rá fog jönni, miért kellett elmenjek, és nem hiszem, hogy gondot jelentene neki a helyzet megoldása az értetlen, hitetlenkedő gyógyítókkal. Igazából Ő csak egy beteg, aki csodálatos módon felépült. Nem kell neki tudnia, hogyan történhetett ez. A véremnek meg nincs kimutatható nyoma. Még ha tudnák is, mit kéne keresniük, valószínűleg nem találnák.
Vetek még egy pillantást a szundikáló aurorra, és kisétálok a kórteremből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igazság szerint egy kissé csalás az, ahogyan beöltöztem erre a halloweeni bulira, ugyanis a külsőm csaknem egy az egyben a 150 évvel ezelőtti önmagamat tükrözi. Olyannyira így van, hogy pontosan ugyanezt a klasszikus, elegáns, fehér inges, óraláncos, fekete, mellényes összeállítást hordtam anno a viktoriánus korban. Most pedig csak elővettem a szekrényből és magamra kaptam. A különbség az akkori és a jelen külsőm között egy részről a hajam, amelyet most érdekességként levágtam félhosszúra, hiszen nappali pihenésem alkalmával majd úgyis visszanő; más részről egy arany pecsétgyűrű az ujjamon; harmadrészről pedig a kerek lencsés napszemüveg, amit szintén különlegességnek szántam, hogy legyen egy kevés steampunkos beütésem.
Légies lépteimmel megérkezem arra a folyosóra, amelyből a Nagyterem nyílik. Napszemüvegem takarásából pillantok végig az ünnepségre igyekvő, színes társaságon, miközben tekintetemmel a lánykát keresem, aki meghívott a rendezvényre. Meg kell valljam, valóban meglepett ezzel. Egy kicsit. De nem túlzottan. Ugyanis annyi bagolyköves diákkal volt már dolgom, hogy igazából szinte mindent kinézek belőlük. Merész egy banda. Szóval az a bizonyos festmény az arcomról, ami azt a pillanatot örökítette volna meg, mikor Runa megjelent nálam, valószínűleg nem mutatna nagyon más képet az ábrázatomról, mint amilyen mindig. Ezzel a nyugodt kifejezéssel pásztázom most a folyosót sötét lencséim mögül, hamar kiszúrva a várakozó kisasszonyt.
Odasétálok hozzá, elé állok, jócskán fölé magasodva, és leveszem a napszemüvegemet, zakóm belső zsebébe csúsztatva, hogy régi fényű tekintetemet rávethessem, miközben egy mély, úrias biccentéssel üdvözlöm, némán. Mozdulataim egyáltalán nem teátrálisak, bár a ma szemlélőjének némileg annak tűnhetnek. A leányzó mellé lépek, és könyökömet oldalra nyújtom neki, hogy belém karolhasson. A barokk hölgy és az Ő viktoriánus kísérete. Szép kis páros vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A viselkedéselemző beletrafált ugyan a helyzet különlegességének mivoltába, ám gondolatban lekicsinyelte és némileg elodázta azt. Milyen kár. Természetesen átnyújtom neki a lámpát, hadd tanulmányozza, majd sorra kiveszem a többit, hogy egyesével megszemléljem őket. A doboz nem rejt mást, mint egy egész szettet ebből a napelemes eszközből, hogy bőven legyen mi világítson a kertben. Bólogatok csak, ahogy kifejti, mit tud ezen technológiáról.
- Valóban szimpatikus. El sem tudom mondani, mennyire jó iránynak tartom, hogy e felé menjen el az emberiség. A természet alapvető energiáinak kamatoztatására, nem piszkálva bele annak rendjébe. - árasztom ki egy kissé gondolataimat, szelíden ecsetelgetve őket rekedtes hangomon, miközben a kezemben lévő lámpával babrálok. Elszerzek egy csavarhúzót a közeli szerszámos ibrikből, és nekilátok szétszedni.
- A filozófia kevéssé áll Hozzád közel? - érdeklődöm meg társamtól, odapillantva rá, miközben szakszerűen szedem darabjaira a földbe szúrható szerkezetet, a rúdját félretéve és a fejével foglalkozva behatóbban. A kérdésem egy laikus számára úgy hathat, mintha a semmiből jött volna, mintha nemes egyszerűséggel témát váltottam volna, azonban a mellettem álló férfiú nyilvánvalóan vissza tud csatolni az előzőekre.
- Hozzám közel áll. - osztom ezt meg Vele csöndesen.
- És az a gondolat, hogy vámpírként egy olyan szerkezettel teremtsek a kertembe este világosságot, amely magába fogadta a számomra ártalmas sugarakat, és amelyet ezáltal a nemrégiben alábukott nap energiája működtet, mintegy elhozva hozzám az éppen csak elmúlt, rettegett nappalt magát... - hagyom kicsit a levegőben felvitt hangsúlyú, terjedelmes mondatomat, éppen a kiszerelt lemezszerű elemet forgatva fehér ujjaim közt.
- Szerintem igencsak pikáns. - alkalmazom ismét ezt a jelzőt dúsan kifejtett gondolatomra, immáron belenézve társam szemébe izgatottan csillogó tekintetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Valahogy nem sikerül úgy lejátszani a dallamot, mint ahogy a fejemben volt. Néha, ha csak benyomás, sejtelem szintjén kezd el szólni valami bennem, akkor ez elő szokott fordulni, és ez meglehetősen bosszant. A végére pedig már annyiszor próbálom lejátszani a hangszeremen, hogy kiszáll belőlem a zene, ami alapból megfogalmazódott. Összekeveredik mindazzal, ami felszínre került és egyszerűen elveszítem az eredeti elképzelést. Kiábrándító. Ilyenkor mindig csak remélni merem, hogy váratlanul ismét rám talál az a dallam valamikor.
Lemondóan fújok egyet, és szórakozottan simogatom még fehér elektromos gitáromat hosszú ujjaimmal, bús szemekkel pislogva magam elé a dohányzóasztalra. Nem vagyok kifejezetten szomorú emiatt az egész miatt, arról már réges-rég leszoktam. Az viszont biztos, hogy jól nem esik. Sóhajtva pillantok el az ablak felé és a függöny mellett beszüremlő gyér fény ráébreszt, hogy bizony hamarosan felkel a nap. Ideje ágyba bújnom. Simítva eresztem le fehér kezemet a húrokról, készen rá, hogy eltegyem hangszeremet és aztán majd magamat is estére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Miközben felállok és helyére rakom hangszeremet, észlelem, hogy valaki közeleg. Valaki nagyon sebesen közeleg, már egy emberi léptékhez képest. Összevont szemöldökkel fordulok a nappali bejárata felé, és hallom, ahogy berúgják az ajtómat. Mi a jó...? Figyelem, ahogy a felkelő nap fényét a folyosóm padlójára veti, miközben az ismerős illatból, légzésből megállapítom: Dwayne Warren érkezett meg hozzám.
Egyelőre nem mozdulok a kanapém mögül. Úgysem mehetnék a férfi elé, hiszen rögtön megégnék. Felelni pedig nem fogok neki a megszólításomra, ha már egyszer ilyen -enyhén szólva- durván és udvariatlanul rontott be hozzám. Valamiért nagyon ingerült. Több, mint ingerült. Ki van kelve magából. Az okáról viszont még csak sejtelmem sincs. Várom, hogy rám találjon. Elbújni természetesen nem fogok, szóval nem lesz neki nehéz. Ráérősen a kanapém elé sétálok, valahová a nappali közepére, hallgatva a közeledő, kemény lépteket. Nyurga alakommal, fekete ingben és sötét farmerban, mezítláb álldogálok a melegszínű szőnyegen, a szoba bejáratát fixírozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Mielőtt még megérkezne hozzám, hallom, ahogy széttör valamit a folyosón. Fájdalmasan hunyom le a szemem, szusszanva egyet. Ez remek. Igazán remek. Felnyitom aztán tekintetem, és figyelem a vadkanként becsörtető férfit, aki a szétbarmolt bútordarabom egyik lábával fenyeget engem, mintegy azzal kecsegtetve, hogy karóként fogja azt a szívembe szúrni. Rezzenéstelenül állok előtte, és hallgatom fröcsögő, dühödt szavait, melyek egyre határozottabb homlokráncolásra késztetnek.
- Szeretném, ha azt letennéd és utána talán beszélhetünk, akármiről legyen is szó... - mérem végig Őt, rekedtes hangú szavaim közben, amelyek szokásosan csöndesek bár, élük jóval jelentősebb, mint máskor. Hiszen nem igazán vagyok elragadtatva a helyzettől. Mégis mit gondol, hogy így rám tör? Rosszul vagyok az ilyen modortalan viselkedéstől. Ráadásul erőt kell vegyek magamon, hogy ez a jelen esemény ne idézze fel bennem azt a számtalan alkalmat, amikor egyesek vagy épp tömegek gondolták úgy, hogy a nyomorult vámpírra akármikor ráronthatnak és megszentségteleníthetik az otthonát. Megteszem Dwaynenek azt a szívességet, hogy ezeket az eseteket nem hozom gy kalap alá a jelenlegi helyzettel, szóval Ő meg lesz szíves azt megtenni nekem, hogy lerakja azt a hülye fát, vagy elveszem Tőle...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hogy micsoda? Ó, szóval... csak nem? Ah... Rohadt élet.
Felhagyok szemöldököm összehúzásával és feljebb szegem kissé államat, ahogy rájövök, miről lehet szó. Így már teljesen összeáll a kép. Így már értem, miért áll előttem a férfi ezzel az ágyból kipattant külsővel, egy karót markolva, reszkető idegként. Nem akarom megvárni, amíg megindul felém a fegyverével. Zokon veszem az olyasmit. Úgyhogy inkább egy pillanat alatt kikapom a kezéből és már a helyemen is vagyok ismét. Félredobom a bútorlábat, valahol a kanapém mögött landol, koppanva, és gurul még hátrébb, a függöny aljába ütközve, meglibbentve azt.
- Álmodtál rólam, Dwayne? - szegezem neki a kérdést, próbálva megtudni, honnan veszi, hogy csináltam valamit az agyával. Egyelőre nem állok neki magyarázkodni vagy mentegetőzni. Tehet nekem egy szívességet...
- Álmodtál rólam valami... szokatlant? - emelem meg fekete szemöldökömet lágyan, miközben fehér kezeimet magam mellett lógatva, laza terpeszemben állok a dühödt férfi előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Figyelem, ahogy a fegyverelvételt követő megingás után szavaimtól ismét elborul az agya, ha nem még inkább. Ezt igennek veszem. Álmodott rólam. Olyasmiket álmodott, amiket valószínűleg nem szeretett volna. Hm. Ahogy elnézem a fújtató aurort, sejtem, mi következik, és bár simán megtehetném, hogy félreállok az útjából, hagyva, hogy elvágódjon szépen, azonban egy részről, úgy érzem, szükséges levezetnie ezt az őrült indulatot; más részről pedig én sem őrzöm megszokott nyugalmamat. Hogy is mondjam? Nem vagyok boldog, tekintve, hogyan robbant be hozzám és hogy rám szegezte azt a rohadt karót.
Nem lépek hát el, amikor végül nekem ront, és nem verek gyökeret a lábaimmal, hogy ne dönthessen el. Igenis hagyom, hogy ahogy nekem jön, elsodorjon, és pár lépés után hátravágódom, átesve a dohányzóasztalon. Fejem és vállam a kanapé háttámlájának ütődik. Egyik kezemmel megmarkolom a lendülettől rám esett, bőszült férfi haját, és rávicsorgok előbújt agyaraimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egyik karja a gyomortájamba fúródva, a másikkal nyakamat szorítja le. Lábaink kapálódznak, csúszkálva a dohányzóasztalon, rúgva a másikat, lelökve mindent a felszínéről. Warren megretten fogaimtól és elkapja fejét, amitől a kezemben marad a haja egy része. Észlelem, hogy ütni készül. Egy töredék másodpercig hezitálok, hogy engedjem-e bevinni találatot, ám az utolsó pillanatban félrerántom a fejem, így az auror a kanapéba bokszol.
Kívülről valami egészen brutálisnak hathat ez a jelenet, hiszen a férfi testfelépítése és alakja igen markáns, az én hosszú alkatom úgyszintén eléggé jelentős, heves mozdulatainkat pedig féktelen indulat hatja át. Persze, nem csak külső szemlélőnek lehetne durva a helyzet, hanem résztvevőként is az, azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elég hamar véget vethetnék ennek. De nem akarok még egyelőre. Miért úszná meg a baromságait Dwayne Warren mindig annyival, hogy kedvesen és nyugodtan leszerelem, kettőnk helyett oldva meg egymagam a helyzetet? Nem. Most az egyszer -és talán nem utoljára- nem így lesz.
- Szállj le rólam... - sziszegem ki nyögve agyaraim közül, pulóvere nyakát markolva. Mondtam már neki hasonlót, még a megismerkedésünk estéjén a pubban. Csak akkor képletesen szóltam. De akkor is felhúzott, ahogyan most is. Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Torokból nyögök egy aprót, ahogy valahova az ágyéktájamra térdel. Persze, nekem semmi nem fáj annyira, mint egy halandónak és bajom végképp nem lesz tőle, ennek ellenére azért egyáltalán nem kellemes. Fújtatva, kemény vonásokkal heverek alatta, fölsőrészét markolva, hallgatva a hülyeségeit, és figyelve eltorzult vonásait.
- Ez nem így megy, Te f***... - morgom bele az arcába ingerülten, feljebb emelve a fejemet, aztán fogom magam, és lelököm a férfit magam mellé a kanapéra, hogy egy pillanat alatt fölé kerekedjek, és a csuklóit lefogjam a feje mellett a párnákra, lábaimmal leszorítva lábait. Most már Ő van alul... és szépen így marad. Ezt egy vicsorgó mordulással adom tudtára, ha másként nem volna elég világos.
- A vérem miatt álmodtál, igen. De nem direkt csináltam. Komolyan nem. - magyarázom mély hangon, Dwayne elborult tekintetét figyelve, amely azonban már mintha veszített volna eszelősségéből a bunyó hatására. Részemről jóval hamarabb leszek most ismét sokkal józanabb. Azért agyaraimat még nem húzom vissza.
- Nem tudtam, hogy ez lesz. Adtam már a véremből páraknak, de... vagy olyanok voltak, akikkel együtt voltam, vagy olyanok, akikkel a későbbiekben nem találkoztam. Így nem derülhetett ki egyértelműen számomra, hogy a véremnek ilyen hatása is van a gyógyításon felül. Ez nem egyetemes a fajtámban. Nem lehettem biztos benne. - taglalom tovább őszintén és határozottan az alattam feszülten heverő férfinak.
- Sajnos nem áll módomban visszacsinálni. - rázom meg a fejemet, egyre és egyre lágyabban beszélve. Nos... talán ennek így kellett lennie. Ha Warren tudta volna, mik a mellékhatások, van annyira ostoba, hogy nem fogadja el a segítségem, és inkább meghal, semmint hogy vonzódni kezdjen hozzám és hogy időről-időre legyen néhány pikáns álma velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Azt hiszi, hogy meg akarom harapni. Látom, ahogy a fogaimat bámulja rémülten. Nem mondom, hogy alaptalan a félelme, ám messze állok attól, hogy elveszítsem az uralmam önmagam felett. Márpedig tiszta fejjel, az engedélye nélkül nem teszek ilyesmit. Úgyhogy megnyugodhat.
Érzékelem, hogy még alapvetőbben kéne kifejeznem magamat, mert nem biztos, hogy a férfi felfogja, amit mondok. Azonban tényleg szerettem volna elmagyarázni a dolgot. Mondjuk megtanulhatnám már, hogy Dwayne Warrennel legajánlatosabb tőmondatokban beszélni, hát még akkor, ha éppen nem lát az idegtől. Nem tudja és talán nem is akarja megérteni mindazt, amit közlök Vele. Valószínűleg annyi jött neki az egészből, hogy igen, én vagyok az oka. Ennek a meggyőződésének nyomatékot adva köp arcon. Összerezzenek és lehunyom a szemem, miközben a nyála folyik alá sápadt ábrázatomon. Nyelek egyet, majd durva mozdulattal, szinte a kanapéba lökve kelek fel róla, miközben ingem ujjába törlöm arcomat felkaromnál.
- Takarodj a házamból... - szólok egészen csöndesen, arrébb sétálva a nappaliban, háttal a férfinak. Ettől még persze pontosan észlelem, mi van  Vele. Csak éppen látni sem akarom! Sok mindent megtehetnek velem, de hogy bárki leköpjön... annál nekem nincs lejjebb. És hát ezt érdemli, aki megmenti az életedet, nem igaz, Dwayne? Igazán gratulálok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A mai egy itthon maradós este. Szerencsére most már hamarabb sötétedik, úgyhogy fenn lehetek pár órája. Ittam, felöltöztem és összeírtam Kírának, miket kéne még beszereznie mostanában, illetve kihúztam a listáról azt, amit már teljesített. Az általa hozott, különleges fémtartályok kiválóan tartják a bennük lévő vér minőségét, valamint pompásan üzemel az orvosi eszköz is, amivel a bolti alkalmazottak csapolnak egy keveset azokból, akik a fizetés ezen módját választják. A többi tétel nagy része olyan, amit nekem ilyen vagy olyan okokból nehezebb volna beszereznem, mint a lánynak, aki pl. simán besétál a boltba és megveszi őket. Ezért is alkalmaztam Őt annak idején. A különféle ketyeréket, szerkezeteket már meg tudom kérni az üzletünkön keresztül, hiszen ott vannak ilyen kapcsolatok. Minden más egyéb viszont jóval egyszerűbb egy halandó számára, a zömében nappali nyitva tartások miatt. Még azt lehetne, hogy Neten rendelek, viszont Bogolyfalvára ugyebár nem szállítanak, főleg nem este vagy éjszaka. Dehát nem gond. Ezért jó, ha van egy beszerzőm. Főleg, ha ilyen talpra esett és nem okoznak gondot neki a különleges igények sem, mint azt a lista egyes tagjai mutatják.
Felkapom a dzsekimet a pólómra és kisétálok a házamból, elhaladva a nemrég az ösvény mellé telepített, napelemes lámpák között, és balról a hátsó kert felé veszem az irány, a fák felé haladva, egészen pontosan egy régi, fehér, ütött-kopott sportkocsihoz. Igen, az enyém. Volna rá bőven pénzem, hogy újat vegyek, dehát szeretek bütykölni. Ezért jöttem most is. Felnyitom a motorháztetőt és elszórakozom a szerkezettel jó ideig, majd lezárom és bedobom magam a sofőrülésre. Szusszanok egyet és hátradőlök. Hosszan nézek csak magam elé, a lista utolsó tételén, a fából készült lőszeren merengve és ettől a gondolattól eljutva Warrenhez, aki néhány nappal ezelőtt rám tört hajnalban. Azóta megjavítottam a berúgott ajtómat és kidobtam a tönkretett bútordarabot, meg persze rendet raktam a nappaliban. A fejemben viszont még nem sikerült. Keserűen lappang bennem az eset azóta is. Nem mondom, a verekedés talán jól esett, de sok minden van, ami viszont egyáltalán nem. Lesütöm a szemem, aztán egy sóhajjal a műszerfalat kezdem babrálni, majd hamarosan felfigyelek rá, hogy valaki a közelben kószál. Nem egy szimpla, esti sétáját járó falulakó. Nem. Valaki, aki mintha rendre erre indulna, aztán meggondolná magát. Összevonom a szemöldökömet és az autó leeresztett ablakán át mélyet szívok a levegőből. Hm. Úgy tűnik, csak emlegetnem kellett magamban és megjelent: Warren kószál erre...
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el. Nem figyelem. Próbálgatom az ablaktörlőt, a fel-felbőgő motort, és néha benyomom a fényszórókat. A férfi meg csak bolyong tovább a környéken. Néha elnézek a házam mellett az erdő fái felé. Látni azonban egyelőre nem látom Őt. Vajon mit akar? Jött megölni vagy esetleg mostanra higgadt le? Majd kiderül. Addig is, csak üldögélek tovább a kocsiban, hol szórakozva a műszerfallal, hol a kormányon nyugtatva kezeimet és csak nézve borongósan magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy egy kis babrálásból újfent elnézek a szélvédőn át a fák felé, megpillantom az auror bőrdzsekis, fázós alakját. Leállítok mindent a kocsiban. Nem világítok, nem szórakozom a gyújtással. Csak ülök és nézem, ahogy látogatóm feltartja ujjatlan kesztyűs kezeit, így jelezve, hogy nincs nála fegyver, békével érkezett. Lágy, bús vonásokkal figyelem Őt, majd aprót sóhajtok, és kiszállok az autóból. Nem ingerülten, de lendületesen vágom be ajtaját, hogy aztán kabátom zsebébe csúsztassam sápadt kezeimet, és a járgány elé sétálva leüljek annak motorháztetőjére. Fenekem letámasztom rá, bakancsos lábaimat szétvetem. Lesütöm a szemem a fűre, majd feltekintek a férfira, várva, hogy közelebb jöjjön.
Látszik a lehelet. Hideg van idekinn. Az illem azt diktálná, hogy behívjam a házamba vendégemet. Azonban érthető okokból, most ehhez nincs annyira kedvem. Én meg úgysem fázom egyáltalán. Majd ha már nagyon didereg, legfeljebb beülünk a kocsiba. Vagy végső esetben bemegyünk hozzám... oké...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallom szíve kalapálását és látom tétova mozdulatain, hogy legszívesebben faképnél hagyna. Mennyivel egyszerűbb volna, nem igaz? Azonban hajtja Őt egy belső kényszer, ami egyre csak tereli és tereli felém. Nem hiszem, hogy ezt a vérem okozná. Az másféle vágyakat idéz elő vagy hoz felszínre. Abban nincsenek mély érzelmek és valódi lélek. Abban az ösztönök az uralkodók, márpedig azok nem sarkallnák Őt arra, hogy bármennyire is bánja azt, ami történt. Azok legfeljebb csak lendületet adnak ahhoz, hogy elszánja magát és jóvá tegye, ha úgy véli helyesnek. Ez a békét kérő, közeledő megnyilvánulás tehát ténylegesen az övé.
Egy ideig még a kocsimat méregeti, aztán végre rám néz és szól. Egyetlen röpke szó, ám soha nem a mit, hanem mindig a hogyan a lényeg. Dwayne ezt komolyan gondolja. Hiszen ezért jött ide. Mély levegőt veszek és egészen lassan fújom ki, miközben ismét lesütöm a szememet magam elé.
- Megértem, hogy feldúlt voltál. Vagy hogy még mindig az vagy. - kezdek neki csöndes szavaimnak, zsebre dugott kézzel támasztva a motorháztetőt fenekemmel.
- Teljesen rendben van, ha az ilyesmit lemeccseljük. Ezzel nincsen gondom. - tisztázom ezt, fejemet finoman megrázva iménti mondatomnál. Üdén szétálló, sötét hajam bele rezzen. Változatlanul a föld felé pislogok.
- De egy szint alá nem kéne lesüllyednünk... - vetem rá kemény fényű, szomorú tekintetemet, visszagondolva a lakásomban keletkezett károkra, de legfőképpen arra, hogy arcon köpött. Az már nem fér bele. Semmibe.
- Én is sajnálom. - teszem aztán hozzá, egészen halkan, miközben aprót bólintok és újfent letekintek bakancsom felé. Főként amiatt kérem az elnézését, amit okoztam neki. Nem azért mentettem meg az életét, hogy ezzel az agyába furakodjak. Semmi ilyen nem állt szándékomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tartja tőlem a távolságot. Nem volna ez szükséges, de ahogy jól esik. Mikor elmormogja felvetését, visszaemelem rá tekintetem. Jóvá tenni? Mégis... mire gondol pontosan ez alatt? Várom a folytatást, amely először még nem kifejtés, hanem magyarázat. Kifejezi vele a háláját a maga módján, akárhová nézve, csak rám ne kelljen. Sápadt vonásaim egészen ellágyulnak, ahogyan a férfit figyelem. Régi fényű szemeim csillogása barátságossá, megbocsájtásra hajlóvá lesz, mígnem Warren bejelenti, mit ajánl nekem...
Nyakam megfeszül, miközben nyelek egyet. Zaklatottan mocorogni kezdek, mint valami kamaszfiú, aki előtt először vetkőzik le egy lány. Meglehet, abszurd egy hasonlat ez ide, ám annál szemléletesebb. Torkot köszörülök, és ide-oda nézek pár másodpercig, próbálva nyugodtan lélegezni. Lehiggadni. Nem azért, mert tartok tőle, hogy a látogatómra vetem magam. Nem, ahhoz túl erős az önkontrollom. Egyszerűen csak próbálom apasztani izgatottságomat.
- Dwayne, én... igazán szívesen iszom belőled. De csak akkor, ha valóban így gondolod. - közlöm Vele, a szemébe tekintve ismét. Remélem, érti, hogy értem! Nem tartozik ezzel nekem. Nem kényszer és nem fogom behajtani rajta. Ám, ha Ő szükségesnek találja, hogy valamiképpen meghálálja a tettemet, mert csak így érzi, hogy valamennyire kvittek lehetünk, akkor legyen! Természetesen örömmel venném a  vérét, szóval ostoba lennék ilyesmit visszautasítani.
Közben egy csepp eső landol az orrom hegyén, majd a hajamon, aztán a motorháztetőn, mígnem tényleg cseperegni kezdi és csakhamar megered. Egy-két másodperc leforgása az egész. Felkelek a kocsim elejéről, és bevetem magam a sofőrülésre, majd áthajolok a másik ajtóhoz, és kilököm a férfinak, jelezve, hogy szálljon be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Visszahajolok a helyemre, és feltekerem az ablakomat, miközben társaságom beszáll az anyósülésre. Kezem egy kicsit a kormányra simítom, aztán szétvetett a combjaimra dobom, miközben odanézek mellém a férfira, aki bólogat párat, majd kisvártatva kérdez egyet.
- Nem. Szinte egyáltalán nem. Inkább csak furcsa. - felelem neki, végigpillantva rajta. A vérszívás olyan, mint a vérvétel. A fogaim olyan hegyesek, hogy mint a tű merülnek bele a bőrbe. Se nem kifejezetten szúr, se nem kifejezetten éget, hanem sokkal inkább csak kellemetlen maximum. Mindenek felett pedig különös.
- Viszont tudnod kell valamit, ami... - és ahogy elkezdem a mondatot, rájövök valamire, így hát félbe is hagyom. Elgondolkodva nézek le a műszerfalra, hallgatva az eső kopogását. Óvatosan álltam most neki annak, hogy tudassam a mellékhatásokat a férfival, tekintve, a véradásomból származóak milyen rosszul érintették és mert még viszonylag friss az élmény, ahogy Kíra teljességgel kiborult, mikor mindezt a tudtára adtam. Ráébredek azonban, hogy az auror esetében talán ez nem hogy hátráltató tényező lesz, hanem esetleg némileg kecsegtető.
- Szóval... - folytatom, immáron koránt sem amolyan finomkodó habitussal, hanem egészen lendületesen és biztatóan.
- Ha iszom a véredből, onnantól kezdve Rád hangolódhatok, ha úgy akarom. - kezdek neki a taglalásnak, de hamar eszembe jut, hogy ildomos lenne elhagynom az ízes beszédet és egyszerűbben fogalmaznom Dwaynenek.
- A lényeg, hogy megérezhetem, ha bajban vagy. Akárhol jársz, tudni fogok róla, ha szorult helyzetbe kerülsz, és... ha gondolod, segíthetek. - részletezem a mellékhatás mibenlétét nyugodtan és végül megteszem a magam ajánlatát, ami különben egy olyan veszélyes életet élő embernek, mint amilyen a mellettem ülő, valószínűleg koránt sem jönne olyan rosszul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Jól sejtettem. A felfedett kötelék kedvére való a férfinak. Hasznosnak találja. És milyen igaza van! Arcom elsimul, szemeim szinte mosolygósak a megkönnyebbültségtől, hogy olyasmit tudathattam Warrennel, ami miatt nem akar ismét megölni. Meg kell az ilyet becsülni.
- Nem foglak. - biztosítom efelől, mélyen a szemébe nézve. Azt nem teszem hozzá, hogy ígérem, ugyanis nem szoktam ígéreteket tenni. Mert hát honnan tudhatnánk, milyen helyzeteket hoz az élet? Ám ha rajtam múlik, semmi ilyet nem teszek. Tudom, fontos neki, hogy erről újra és újra biztosítsam, így hát újra és újra eképpen cselekszem, hiszen semmiből nem áll. Megéri, ha ezzel némileg megnyugtathatom.
- Most lehet? - kérdezem meg csöndesen, a mellettem ülő ábrázatát fürkészve figyelmesen. Lehet, hogy attól még, hogy ezt felajánlotta, nem most akarna az első alkalomra sort keríteni, hanem még kérne egy kis időt felkészülni és inkább máskor ejtené meg. Bár az ilyesmit kár halogatni, mert -ahogy mondani szoktak- a végén még ráparázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Jogos. Meghívhatnám. Meleg fényű szemekkel figyelem zavart nevetését, hallgatom heves pulzusát és szinte tapintom végtelen feszültségét. Keze a kilincsen. Egyszerre kapaszkodik benne és áll készenlétben, hogy elrohanjon, ha úgy adódik. De nem fog. Tudom, hogy nem. Ő is tudja. Egy pillanatig felmerül bennem, hogy nekiálljak nyugtatgatni, hogy ne aggódjon, kíméletes leszek, azonban hamar rájövök, hogy ez túlzás lenne, ráadásul az ilyen szavak valószínűleg emlékezetébe idéznék az álmait, ami nem volna éppen előnyös. Bár az is igaz, ha a vérem tényleg ilyen hatással volt rá, minden bizonnyal nem oszt, nem szoroz, mit teszek vagy mondok, a szokatlan érzései és gondolatai amúgy is ott motoszkálnak benne velem kapcsolatban.
Bólintok, ahogy engedélyt ad, és végignézek rajta.
- Nyak vagy csukló? - kérdezek rá, honnan szeretné, hogy igyak belőle. Három fő terület van, ahonnan a legjobban esik fogyasztanom, azonban úgy hiszem, a combbelsőt semmiképpen nem választaná...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem kell majd hazudnom. Amióta ismerem, tudom, hogy finom a vére. Érzem az illata alapján. Kissé harsány és durva -mint amilyen Ő maga- és pontosan ettől jellegzetes és igen zamatos. Ahogy erre gondolok, előbújnak a szemfogaim. Most már meg sem próbálom visszatartani őket. Némán figyelem, ahogy szabaddá teszi a bőrfelületet, majd odanyújtja nekem.
Veszek egy mély levegőt orromon át és lassan fújom ki, majd bal kezem hűs ujjait az Ő kezére fonom, jobbommal pedig alkarját fogom meg. Felemelem kissé magamhoz, még egyszer oldalra sandítok a férfi arcára, majd csuklójára hajolok, és belé merítem fogaimat egy határozott, de kíméletes mozdulattal. Ahogy ígértem, nem fájdalmas. Csak különös. Lehunyom a szemem, és keményet, jólesőt szusszanok, miközben inni kezdem. Az eső kopogásába csöndes, állatias légzésem vegyül, keveredve az ajkaim közül halkan kiszűrődő, nedves kis hangokkal, ahogy aprókat kortyolgatok. Hajam rálóg alkarjára, kézfejére, lényegében takarva Dwayne elől szomjoltásom látványát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tartom magamnak csuklóját és élvezettel iszom. Természetesen egészen keveset. Komótosan teszem, nyújtom egy kicsit az egészet, így fokozva az élményt és adva meg magamnak a teljesség, az elégedettség érzését. Szuszogásom, leheletem szinte forró a tapintásom hűséhez képest. Csöndesen hümmögök és morgok még az utolsó pár, egészen apró kortynál, majd egy nedves kis kattanással kihúzom fogaimat a férfi csuklójából, ám ajkaimat még a sebeinek simogatom picit. Ennél visszafogottabban nem tudom megoldani, hogy a nyálamból biztosan jusson a megfelelő helyre. Gondolom, annak nem örülne, ha megérezné a nyelvemet a bőrén. Bár sokan igen szívesen veszik, Dwayne Warren nem teljesen biztos, hogy közéjük tartozik.
Éteri sóhajjal emelem fel fejemet a karjától és engedem el Őt. Hátradőlök az ülésen, arcomat a tető felé fordítva. Lehunyt szemmel adom át magam a mámornak. Kezeimet hanyagul ölembe, combjaimra ejtem. Lenyalom még számat, fogaimat, aztán csak jólesően pihegek, szinte zihálva.
- Finom a véred. - lehelem ki mély hangon őszinte véleményemet, aztán feltárom kába tekintetem, és fejemet visszaengedem hátravetettségéből, magam mellé tekintve a férfira. Végigmérem Őt, és bólintok neki, a hála egyértelmű jeleként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nagyon jól érzem magam. Ha iszom, utána egész kellemes a világ és a lét tudata sem terhes egyáltalán. Ilyenkor minden könnyű és szép. Még akkor is így van, ha csak pohárból kortyolok, hát még ha közvetlenül egy emberből oltom szomjamat. Leírhatatlan, csodálatos élmény.
- Van, akinek elég jellegtelen az íze. - felelem meg kérdését, kényelmesen üldögélve, nézegetve Őt magam mellett. Azt nem mondanám, hogy van, akinek kifejezetten rossz lenne az íze. A halottaknak, persze. Az Ő vérük pocsék és ártalmas a számomra. Valamint...
- Az állatoké meg egyenesen kiábrándító. - fintorodok el, felpillantva a cseppekkel tarkított, párás szélvédőre, amelyen vékony, sűrű csíkokban, kacskaringósan folyik alá az eső.
- Valamennyire tápláló, de az az egyetlen előnye. Különben viszont olyan, mintha egy ember kenyéren és vízen élne. Mindentől elmegy a kedved. - folytatom kelletlen elmondásomat. Azonban csakhamar rájövök, hogy hülyeség ilyeneken agyalni és elkeserítenem magam, amikor az iménti fenséges lakomám mámora még mindig áthat. Jólesően sóhajtok hát egyet, és fejem az ülésnek vetem, ahogy tudatosul bennem, hogy amiről beszélek, az most hála égnek igen távoli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Sült vér? Jó ég, ez rémesen hangzik. Pedig tudok ilyesmi létezéséről, csak azt hiszem, mindig próbálom elfelejteni. Megráncolom a gondolatra orrom és véleményezésre sem méltatom. Figyelem, ahogy a férfi visszaveszi óráját, elrendezi magát. Agyaraim immáron visszabújtak. A kábulat egészen elhalványult már, azonban jóleső hatását még órákon át érezni fogom.
Bólintok csupán, ahogy Dwayne bejelenti távozását. Kinézek az esőre, amely egyre jobban alább hagy. Megázni azért ebben még bőven lehet. Már éppen agyalni kezdenék, van-e valami esernyőféle itt a kocsiban vagy akár a házamban, amit odaadhatnék a mellettem ülőnek, ám gyorsan rájövök, hogy nyilván megvan erre a megfelelő varázsigéje. Úgyhogy nyugton maradok.
- Én még elszórakozom a kocsival. - osztom meg Vele, részemről hogyan tervezem a továbbiakat. Bár már nem sok mindent akarok kezdeni a járgánnyal ma, csak most jól fog még esni egy kicsit magamra maradni idekint a gondolataimmal. Így hát, amint a férfi kipattant mellőlem, egyebet sem teszek, mint figyelem Őt, ahogy távolodik, majd ellenőrzök még pár dolgot a műszerfalon, aztán csak ücsörgök a kormány mögött, az iméntieken merengve kellemesen. Szeretem, amikor helyére kerülnek a dolgok. Amikor a viszonyok visszatérnek a normális medrükbe. Főleg, ha ez ilyen ízletes, fájdalomdíjjal egybekötött hálával jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mindössze egy szűk órája annak, hogy felkeltem az ágyból, a benne keresztül-kasul elszenderült Kíra mellől, hogy egy kevés otthoni pepecselés után kellemes esti sétára induljak. Beköszöntem még Kinseyhez a boltunkba, aztán haladtam tovább. Egyre és egyre kijjebb keveredtem a faluból, mígnem elértem ide, a kis tavacskához. Tekintetem az apró, mágikus fénypontokat pásztázza, amelyek igen meghitt hangulatot kölcsönöznek a helynek így a kései órákon. Ennek kapcsán éppen elmerengenék a napelemes lámpáimon, amikor felfigyelek társaságomra. Megtorpanok.
Észleltem már, amikor a környékre értem, hogy van itt valaki, azonban nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Most azonban ráébredek, ismerem Őt. Találkoztunk már és valamiért kiemelten megjegyeztem a vére illatát. Összevonom sötét szemöldökömet és haladok a padon üldögélő alak felé, aki éppen szitkozódni kezd valamiért. Látom már, rajzol. Biztos nem úgy sikerült, mint tervezte. Közben még a pálcája is leesik. Odalépek mellé, lehajolok az elejtett varázseszközért és fehér, hosszú ujjaim közé veszem, pislogva rá lefelé kicsit. Fogtam már ilyet, viszont mivel nem vagyok mágus, úgysem tudnám használni. Számomra mindössze dísz. Lenézek a lányra és visszanyújtom neki a tulajdonát.
- Mi ismerjük egymást... - jelentem be rekedtes hangomon, a homlokomat ráncolva. Elsimulnak aztán vonásaim, ahogy ráébredek, kivel hozott össze a sors újfent. Nem hiába volt ismerős. Hiszen egyetlen csepp vérét még kóstoltam is...
- Te vagy az a fáról leesett fiú. - határozom meg, miként emlékszem rá a legutóbbi találkozásunkról, és alaposan végignézek rajta eredeti alakjában, továbbra is fölé magasodva, ahogyan a pad mellett állok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még akkor is érezném a csendes feszültséget a padon ülő diákon, ha nem utalnának olyan egyértelmű jelek idegességére, mint a leejtett pálca vagy az elrontott rajz. Hallom a lélegzetvételén, érzékelem pulzusán. Nyugtalanítja valami. Gondolom, ezért kerekedett fel így az estében és helyezkedett el a tavacska partján. Faggatni persze nem fogom.
- Érthető. - szólok nyugodt, rekedtes hangomon, egy bólintás közben, amikor magyarázkodni kezd a múltkori viselkedését illetően. Végül is elég tehetetlen, szorult helyzetben volt azáltal, hogy egyik reggel fiúként ébredt fel. Senki sem hibáztatja, ha nem volt a helyzet magaslatán. Én legalábbis biztosan nem.
Álldogálok tovább, fölé magasodba, kezemet zsebre dugva, és letekintek az ügyes, szép rajzra. A tavat és rajta egy táncoló tündéralakot ábrázol. Éppen csak odapillantok a papírra, nem bámulom. Ha meg akarja mutatni, úgyis megmutatja.
- Nem fázol? - nézek végig a pulóverben üldögélő lányon. Mégis csak november van. Elég hűvös már ahhoz, hogy egy halandó ilyen lenge öltözetben lófráljon az éjszakában, ahhoz meg különösen, hogy egy padon gubbasszon. Nem áll szándékomban atyáskodni felette, csak gondoltam, felhívom a figyelmét az időjárásra. Hiszen, ha zaklatott az ember, hajlamos ilyenekről megfeledkezni, aztán később issza meg a levét egy kiadós meghűlés formájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Már egy ideje éreztem, csak nem akartam tudomást venni róla. Reméltem, halványul. Reméltem, elmúlik. Fajtársam közelségét azonban még most is érzékelem, miközben a házamban járkálok. Nemrég ittam meg egy pohárka vért, és a mámor egy időre kiűzte a fejemből és a zsigereimből ezt az egészet, azonban immáron ismét rám tört. Próbálok belefeledkezni a hegedűhúrjaim kicserélésbe, ám hirtelen belém nyilal valami. Dwayne. Megrémült valamitől. Nagyon megrémült. Sötét szemöldökömet összevonva pillantok el az ablak felé, leeresztve hangszeremet. Baljós sejtelmem támad, amely sajnos egészen hamar beigazolódik, mikor egy újabb, minden kétséget kizáró benyomásom támad az aurorról...
Hirtelen a hegedűm már a helyén van, én azonban köddé váltam a nappalimból. Nem késlekedhettem. Alig telik bele egy pár pillanatba, és egy különös, semmiből jött fuvallat söpör át a játszótéren. Ez a fuvallat az én gyors érkezésemmel jár, ahogy egyszerre feltűnök a vámpírlány és a férfi között. Mint mondtam, siettem, így hát nem vacakoltam az öltözéssel. Egy szál fekete farmerban állok fajtársam és Dwayne között. Nem szólok egy szót sem, csak teszek az idegen felé egy lépést, jelentékeny alkatú, sápadt valómmal, miközben le sem veszem róla keményen fénylő szemeimet. Nem örülök se annak, hogy itt van, se annak, amire az imént készült...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem érdekel a lenéző stílusa, meg úgy egyáltalán... semmi nem érdekel az előttem álló fajtársamból. Egyedül az, hogy ne csapolja meg a mögöttem lévő halandót és hogy úgy en bloc ne rontsa itt a levegőt. Még hogy megkeresni engem... mégis minek? Nincsen dolgunk egymással. Semmilyen. Szóval hálás lennék, ha nem intézne el nekünk többé ilyen rém felesleges találkákat.
Nyájas, lekezelő szavakkal próbálna meg visszatérni kiszemelt áldozatához, én azonban egy tapodtat sem mozdulok. Némán nézem Őt tovább. Szilárd tartásom és határozott tekintetem mindent elmond. Nem engedem Dwayne közelébe. Érzem, hogy a férfit fojtogató rémület feloldódik, ahogy immáron nagyjából biztonságban tudja magát a védelmemben. Ezt mi sem fémjelzi jobban, mint hogy visszaszól a vámpírlánynak. Hagyom még a káromkodást lógni köztünk a levegőben egy ideig, és csak pár hosszú másodperc után nyitom szóra a számat.
- Messze kerüld el Őt és engem is... - szólalok meg az eddigi hallgatás után, rekedtes hangomon, csöndesen beszélve, ám annál magabiztosabban. Hosszú karjaimat magam mellett lógatva, mezítláb állok a játszótér gyepén. Sötét hajam vége éppen csak érinti meztelen vállaimat.
- Sőt... legjobb volna elkotródnod a környékről. - mélyül el egyre inkább hangom, miközben megteszem javaslatomat, amelyet nyugodtan vehet akár fenyegetésnek. Ha azt hiszi, élheti itt világát, svédasztalnak használva ezt a falut, hát nagyon téved. Túl sokan lettek itt kedvesek a számomra ahhoz, hogy ne nehezítsem meg a dolgát.
Egyebet nem mondok. Lehet, már ezzel is többet beszéltem hozzá, mint amennyit érdemel. Államat kissé felszegve, hátrálok egy lépést, és fordulok komótosan azzal a lendülettel Dwayne felé. Tekintetemmel intek neki csupán, hogy menjünk innen. Aztán még visszanézek a kellemetlen jövevényre.