38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. július 23. 00:14
| Link

x


Idegesen toporogtam a terem előtt. A folyosón egy lélek se volt még, csak az én nehéz sóhajaim vertek visszhangot. Csalódott voltam, mérges, feldúlt, sértődött, majd megint elölről az egész. Természetesen megígértem magamnak, hogy nem futok utána, és megvárom, hogy észhez térjen, de ez nem következett be. Nekem pedig túl fontos hírem volt ahhoz, hogy még tovább játsszuk a bújócskát.
Amint megszólalt a csengő, feltéptem az ajtót. A professzor még nagyon mondott valamit, de nem is nagyon érdekelt, hogy bármit megzavartam. Hivatalosan vége az órának. Nekem pedig el kellett csípnem Zalánt.
A kis harmadikosok összesúgtak mögöttem és mellettem, hallottam levitás ismerősöm nevét is elrebegni már azelőtt, hogy mások számára egyértelművé tettem volna, hová készülök. Egy határozott mozdulattal lecsaptam elé az Edictumot, és rámutattam egy a hírek közül egyre.
- Olvass! - kértem szépen, és addig nem szólaltam meg újra, amíg eleget nem tett ennek. - Nem tudom, hogy amiatt az este miatt utáltál-e meg, de azt akartam, hogy tudd nem volt hiábavaló amit csináltunk. Francba, azt se tudom miért érdekel, hogy... mindegy. Ennyit akartam. Szép életet! - köszöntem el tőle, és már fordultam is meg. Minden szar volt nélküle, mégse voltam képes elmondani. Beismerni is alig tudtam.
- Várj csak, Autumn. Nem ronthatsz be így egy tanórára. Magyarázd meg!
- kérte a tanár, elállva a kifelé vezető utat. Karba fontam a kezem.
- Fontos információt kellett megosztanom. Az órának meg vége volt. Szólt a csöngő. Jogilag nem tarthatta tovább bent a diákokat - vágtam vissza reflexből. Talán rajta vezettem le a Zalán miatti feszültségemet.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. július 23. 00:45 | Link

Autumn


Animágia. Elméleti rész, azaz számára a könnyebbik fele a tananyagnak. Ardai tanárnő jól is magyarázta, és mégis... ott szuszogott a padra borulva a sarokban. Szokás szerint. Majd Bolditól megint elkéri a jegyzeteket. Az övét találta a legolvashatóbbnak az évfolyamukban.
 Szól a csengő, de nem zavartatja magát vele. Hallja távoli neszként, hogy már mindenki pakol és mocorog, szeretnének menni, de még kapják az instrukciókat a házi feladatról. Aztán füle rezdült valami nem odaillőtől. Gyorsuló léptek, felbolyduló suttogás. Aztán csattant valami, egyenesen előtte. Riadtan kapta fel rá a fejét és markolt bele a pad szélébe, hogy ne essen hanyatt. Sosem gondolta volna, hogy Ardait így fel tudná bosszan... Merlin, segíts meg.
 Megrökönyödve pislogott a fölé magasodó alakra. Hiába kapja az instrukciót, kővé dermedt Autumn látványától, hozzá sem mert szagolni az újsághoz, csak a címlapra pislantott le villámgyorsan, utána kérdőn Ardai profra, majd vissza a zöldellő szemekre, melyek valósággal villámot szórtak. Még megszólalni sem tudott, s amikor már úgy látszott, elhangzott a végszó, segélykérően pislogott körbe. Korira maga mellett. Ramira előtte. Kornél, hol van Kornél??
 Utolsó mentsvára volt a tanárnő, aki Zalán legnagyobb riadalmára magyarázatot követelt ahelyett, hogy kihajtotta volna a lányt a teremből. Fejét rázta, pedig nem látták őt. Jószagú trolltakony, nehogy megmagyarázza mindenki előtt.
 Úgy érződött, már nem lehetett lekötni mással a diákok figyelmét, csak oszlani szerettek volna a teremből, lehetőleg minél előbb. Zalán nem mert kimenni. Úgy ült vigyázban a székén, ahogy még Brightmore-nál sem tette soha, azon tanakodva, mihez kezdjen most. Vagy Ardai, vagy Autumn a szaván fogja, amint feláll a helyéről.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. július 23. 14:15
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Harmadikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 324
Összes hsz: 419
Írta: 2022. július 24. 00:19 | Link

Zalán & Autumn
excuse me!?

Ritkán fordul elő, de még a legjobbakkal is megesik, hogy késnek. Ez én voltam a mai elméleti animágia óráról. A késést ne úgy értsük, hogy beestem órakezdés után húsz perccel - azért mindennek van egy határa -, hanem, hogy a megszokott helyemre esélyem sem volt ülni, mert mindenki befoglalt mindent. Így történt, hogy intettem Zalánnak és Korinak, majd vágódtam le az első sorba. Végül is mindegy hol unom végig az órát.
Lusta tekintetem emelem a berobbanó alakra, arcomat támasztó kezem esik le hirtelen, ahogy agyam felfogja, amit lát. Kiegyenesedem, a mellettem elsuhanó eridonos után nézek, azzal a lendülettel állok is fel - és jelenleg engem sem hat meg mélyen, hogy Ardai tanárnő még nem jelezte az óra végét. Kékjeim szikrákat szórnak, megkerülve a padot indulok el hátrafelé, de mire odaérnék Autumn ismét rohan. Felmorranva nézek utána, a tanerőnek adott válaszától állnak fel a pihék tarkómon - és ez nem az elismerésem jele.
- Nem hiszem el - dörmögök halkan, miközben Zalán felé fordulok és szemben találom magam az Edictummal. Amivel nem lenne baj, de gyors szkenn után... a cikkel. Kikerekedett kékekkel pillantok barátomra.
- Most viccelsz velem, ugye? Nem elég, hogy beront és megaláz, de mindezt ezért? - bökök az újságra mérgesen.
Hozzászólásai ebben a témában


Kid, you'll move mountains.
Literally.

Estely Lorella Írisz
INAKTÍV


dilettáns kacsa
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2022. augusztus 3. 10:58 | Link

Harmadikos vagyok és szeretem a katasztrófaturizmust én magam vagyok a katasztrófaturizmus

Egészen kedveli pedig a tananyagot. Nem olyan élvezetes, mint az SVK, de a bűbájtannal már fej-fej mellett vetekszik a figyelméért, főleg amikor gyakorlati részeket adnak le éppen. Nos. Nos, nem, most elmélet van, és amikor ezt realizálta, Lori nyögve támasztotta fejét tenyerébe, és maradt is úgy az óra végéig. Oké, felírt magának ezt meg azt, hasznosságokat, margózott pár csigavonalakat és levélkét, de csak az ebéden kattogtak a gondolatai.
Egyike azoknak, akik zúgolódva kezdenek pakolásba a csengő hallatán azonnal, szép, íves mozdulattal söpri táskája mélyére hanyagul összecipzározott tolltartóját, karját még megmerevítve utána a levegőben, mint ahogy videójátékok győzelmi képernyőjén is mozdulatlanságra kárhoztatják az utolsó mozdulat képkockája. Ekkor két dolog is történik, amire nem számított - az ajtót nem belülről csapják ki a türelmetlen diákok, hanem kívülről ront be egy eridonos prefektus; padtársa pedig (valószínűleg szintén a bámészkodásnak hála) ügyetlenül húzza ölébe kulacsát, leöntve menet közben a navinés lábát is. Lori összerezzen a hidegre, és az edictum asztalra csapásának pillanatában felpaprikázva fordul padtársa felé, de mielőtt gyilkos tekintete bármi másba csaphatna át, Liza suttogva bocsánatot kér, kiskutyaszemekkel, a kiskutyaszemek pedig hatnak, így, bár még mindig fújtatva, de visszafordul a műsor felé, a szomszéd padsor irányába. Bal szeme még tikkel kettőt, de most túlságosan megosztott a figyelme a balhéhoz. Nocsak, mi történik?
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 320
Összes hsz: 596
Írta: 2022. augusztus 4. 05:41 | Link

A mi évfolyamunk a legjobb, naná, hogy itt vagyok!

Mostanában nem nagyon tudok koncentrálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy romlanának a jegyeim, azért azt még egy Bontovich Miksa sem érheti el, csak olykor, egy picit, elterelődöm. Szigorúan az órák végén, az utolsó percekben, amíg el nem hangzik a házifeladat szó, mert akkor visszatérek. Így hát éppen nagyon ráérős rajzolgatásomból, mert hát minden lánynak kell egy olyan életszakasz, ahol a margókra az aktuális valós és per vagy plátói pasijai és szerelmei nevét írja fel. Miksa ugyan nem a pasim és nem is plátói, de hát ő az első na. Szóval, mivel láttam, hogy ilyet más is szokott csinálni, hát én is ezzel foglalatoskodom, de az az a a neve végén sehogy sem akar jó lenni, és nem is lehet, mert kivágódik az ajtó, én meg, mint akit tetten értek, összecsapom a füzetet, és riadtan nézek Autumn Rue-ra.
Baj van? Baj van. Látom rajta, és a bennem élő prefektus már meg is mozdul, hogy oké, semmi pánik, cselekszünk. Korira pillantok, Lédát és Kristófot keresem a tekintetemmel, mert mind harmadéves prefektusok vagyunk, és ha cselekedni kell, akkor ne essen szét a csapategység. Ezen pörög az agyam, de egyetlen mondat után már újra Autumn Rue az, akit nézem, majd Zalánt, majd Autumn Rue-t.
- Lefeküdtek?
Hitetlenkedve bukik ki belőlem a kérdés félhangosan, holott csak a mellettem ülőnek terveztem suttogni, de most a környezetemben ülők is hallhatták. Autumn Rue egy velem egy idős fiúval? Hú. Na ez a nem semmi.
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 472
Írta: 2022. augusztus 4. 17:23 | Link

Események tömkelege
x happeningekvannak || x zenebona || x nemértem


Az átváltoztatástant Ardai tanárnő fantasztikus előadásai miatt nagyon szerette Kori, bár a karácsonyi ballépését nem fogja megbocsájtani magának. Zalán kékségesen kék talárját eridon vörös helyett valami elképzelhetetlenül furcsa árnyalatú bordóra bűvölte. Ezzel se lett volna baj, hiszen Zalánt a fiúk körletébe kellett küldje fel, és köztudottan a lányokkal ellentétben a fiúk csak a négy alapszínt ismerték, valamint a feketét és fehéret. De igazából ezek árnyalatnak számítottak és nem színnek. Mindegy. Kori elnézte nekik, mert nem buktak le.
Az óra alatt naplójával heves veszekedést folytatott, meg szerette volna tudakolni a kis könyvtől, mikor és hánykor nyit a cukrászda, mert szeretne a délután folyamán valami nasit szerezni magának, de az egyszerűség kedvéért nem volt oly könnyű segítségre bírni a nyavalyást papírhalmazt.
Rue berobbanása és ahogy lecsapta Zalán -és talán kicsit Kori- elé is az újságot, csak megszeppenve pislogott. Még talán ceruzája hegyét is beletörte naplójába a hirtelen feltűnő lány jelenségén. Tudta, kapni fog néhány szép megjegyzést vagy néhány napnyi némaságot a tárgytól.
Az újságra visszatérvén a heves mozdulat olyan fuvallatot gerjesztett, mely még haját is meglebegtette minimálisan. Itt már ajkai elnyíltak és csak Grace kérdése rázta fel Kornéliát.
- Lefeküdtetek?! - egyenesedett fel, hangja egyben volt meglepődött és felháborodott. Meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy Zalán hamarabb becsajozik, mint Kori pasizik. Felháborodott, mert nem szólt róla. Tekintete barátjáról Ruera vándorolt, onnan pedig Grace és Kornél kapta Kori pillantásait. Mindhárman láthatták a lány zavarodottságát.
- Ti meg tudtatok róla?! - intézte kérdését a félreértett helyzetből adódóan az utóbb emltetteknek, aztán tekintete Kornélra fókuszált.
- És nem szóltál te se! - mutogatott rá ujjával.
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 4. 17:55
| Link

x


Ez az iskola már megmutatta számomra a legrosszabb arcát, és talán a legjobbat is, amit nyújthatott. Ez valahol a kettő között volt. Nem azért jöttem, hogy bárki újabb pletykákat kezdjen el rebesgetni rólam, bár őszintén beállhattak volna a sorba. Kezdve Grace-szel és Korival, akik a pletykák szerint a szektám tagjai, és legügyesebb kis segédeim. Majdnem látszik is.
- Nem kértem a beszűkült szex körül forgó kamasz véleményeteket. Vannak ennél fontosabb dolgok is az életben - mordultam rá a kis bagázsra, és arcomon látszott a fáradt elítélés. Hiába pezsgett az ő hangjuk élénk vörösen az izgatottságtól, az enyém a régen szokásos ciánsárgában tetszelgett. Még egyszer Zalánra vetettem a pillantásom, talán egy pillanatig hezitáltam, de aztán elindultam kifelé. Hagyom, hogy szórakozzon, hogy elfelejtsen. Hogy azt tegyen amit akar, és mindenki más is ebben a teremben. Befejeztem. Volna. Aztán Ardai tanárnő elém állt.
- Autumn, tudom, hogy megvannak a saját gondjaid, de ez nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangot üss meg velem és a társaiddal szemben. Délután kérlek látogass meg a tanáriban - jelentette ki a nő, ám meglepő módon ez semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. Se kívül, se belül. Hajlandó voltam felelősséget vállalni a tetteimért, így csak biccentettem, és újra megindultam az ajtó felé.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 4. 18:38 | Link

Autumn és a harmadik évfolyam


Abban a pillanatban már nem számított, hogy végre meglett Kornél. Megsemmisülten meredt maga elé, úgy rázott aprót fejével válaszképp. Nem, nem volt ez vicc. Bárcsak az lenne.
 Pillantások tömkelegét érezte magán, keze izzadni kezdett, de ujjai még mindig a pad szélét szorongatták. El is fehéredtek, amikor Kori felcsattant mellette. Hát még minek indokán.
 Száját nyitotta, hogy tiltakozzon a két lánynak, de csupán halk, szilánkosra tördelődött nyökögés hallatszott. Ez váratlanabbul érte, mint amikor Júlia gyanusította meg hasonlóval. Szent griffgané, ugye nem ő kezdte el ezt terjeszteni az iskolában...
 Tekintete némán fonódott össze Autumn-éval. Eddig az ilyen pletykák nem tudták felsérteni önbizalmának felszínét. Most sem kéne. Akkor miért érzi ennyire rosszul magát tőle? Szemei önkéntelenül tapadtak a lány szigorúan összezárt ajkaira, a gondolatok, melyek elsodorák figyelmét a jelenből, szégyentelenül gyorsan varázsolták paradicsompirossá mindkét fülét. Légzése gyorsult fel, ahogy Autumn elhagyta a termet.
 - Beszélnem kell vele - tolta el magát az asztaltól kapkodva, majd Kornélra nézett fel, mintha azt várná tőle, hogy véleményével erősítse meg az ötlet helyességét. - Te pedig - most ő bökött mutatóujjával, hideg szigorral telve Kornélia felé. - Ne higgy el minden ostobaságot, Merlinre. Ezerszer megmondtam.

 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 4. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Harmadikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 324
Összes hsz: 419
Írta: 2022. augusztus 5. 09:01 | Link

Zalán & Autumn, minden harmadikos⬅
excuse me!?

Ennél szürreálisabb nem is lehetne ez a szituáció. Az ember azt gondolná, hogy nincs unalmasabb, mint egy elméleti Átváltoztatástan, majd berobban egy eridonos és úgy űzi el az unalmasság érzetét, mintha ott sem lett volna. Lehetnék hálás, csak az elűzéshez a legjobb barátom nyilvánosan való megalázása volt az eszköz. Ennek következtében fel sem tűnt, ahogy Zalán válaszol - a körülöttem lévő kialakuló káoszra koncentrálok. Először Grace, majd Kori, és én, a színtiszta meglepettséggel.
- Mi? De hát nem volt miről! - tárom szét karjaimat értetlen. Ha lett is volna, biztosan nem én mondom el Korinak. - Biztosan nem feküdtek le. De ha meg is tették volna, senkinek semmi köze hozzá! - jelentem ki határozottan, ahogy észreveszem Zalán vörös fülét. Attól vonatkoztassunk el, hogy mennyire nem örülnék neki. És tudom, nem is nekem kell, de hát...
Fejemet kapom fel, államat felszegve fordulok az eridonos felé. - Mi sem kértük, hogy az óra vége előtt beronts a terembe, megalázd Zalánt mindenki előtt, majd a megfogalmazásod miatti félreértések okán felbukkanó pletykakezdeményezések keletkezését másokra testáld - fonom keresztbe karjaimat magam előtt teljesen más kisugárzással, mint amit eddig megszokhattak tőlem ház- és évfolyamtársaim. Elég volt ebből.
- De még mennyire! - fordulok Zalán felé féloldalasan. - És minél előbb.
Utoljára módosította:Athanaczkovics Kornél, 2022. augusztus 5. 09:04
Hozzászólásai ebben a témában


Kid, you'll move mountains.
Literally.

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 6. 12:10 | Link

Autumn

Majdnem felborult a szék, olyan lendülettel állt fel helyéről a bíztató szavak hatására. Megkísérelt kirohanni a teremből, bár út közben majdnem felbukott Rami táskájának a szíjában - megint -, az elülső padsor egyik sarkán is fennakadt, s szembe találta magát Ardai tanárnővel is. Sűrű bocsánatkérések közepette kerülte meg őt, majd esett ki a folyosóra.
 - Autumn! - szólt rögtön, alig tudta palástolni a hangjában csengő ingerültséget. Fejét forgatta minden irányba, de nyomát sem látta Danversnek. Valószínűbbnek tartotta, hogy a lépcsőházak felé tart, így arra indult ő is.
 Ahogy befordult a sarkon, egy eridonos talárt vélt felfedezni, a ráboruló ismerős tincsekkel. Megpróbálta utolérni, de ez korán sem volt olyan egyszerű feladat. Mintha az egész kastély ellene dolgozott volna, úgy kellett kerülgetnie a szünetre kiszabaduló diákokat.
 - Autumn! Állj meg, Merlinre! - kiabált utána. Az nem volt kifejezés, hogy feldúltnak érezte magát. Beérvén a lányt karon fogta, hogy maga felé fordíthassa őt. Meglepődött magán, hiszen mindig is odafigyelt, hogy a Rue irányába intézett mozdulatai óvatosak és megfontoltak legyenek. - Elárulnád, hogy ez mire volt jó?
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sich of feeling used
Írta: 2022. augusztus 6. 17:46
| Link

x


Bármit mondtak, már egyáltalán nem reagáltam. Nem akartam. Fülemben dobogott a vérem, ahogy a feszültségem a tetőfokára hágott. Utáltam ezt tenni Zalánnal, mégis fairnek tartottam a lépésemet. És még csak nem is azért, hogy azt érezze, amit én az elmúlt fél évben.
Ahogy befordultam a kanyarban, meghallottam a hangját, de eszem ágában se volt megállni. Ha ő ennyi ideig játszhatta az eltűnő fiút, én is tehettem ezt. Csak az egyenletből azt az egy dolgot felejtettem el, hogy nem Zalán órája az egyetlen, aminek most van vége.
- Menjetek már az útból
- mordultam rá egy csapat viháncoló tinilányra a folyosó közepén, de mielőtt kikerülhettem volna őket, megéreztem a levitás ujjait a kezemen. Ahogy lendületből megfordultam, úgy szakítottam ki a végtagomat is a markából.
- Megtaláltalak. Elárulnád, hogy az elmúlt fél év mire volt jó?
- kérdeztem vissza csípőből, és összefontam a mellkasom előtt a karomat. - Hetekig próbáltalak megtalálni, de te egyszerűen felszívódtál. Mondd csak, jobb lett volna, ha betörök a levita körletbe és ott töröm rád az ajtót, hogy végre tudjunk beszélni? - tettem fel a költői kérdést, csak hogy érezze a szürreális helyzetet, ami kettőnk között kialakult. Pár hónappal ezelőtt még ő volt a családom után a legfontosabb ember az életemben. Most azt se tudtam, hogy akarok-e vele beszélni.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 6. 18:21 | Link

Autumn

Ujjai egy pillanatig tehetetlenül karmoltak a levegőbe, majd ökölbe szorította és elrejtette talárja ujja alatt.
 - Az lett volna a legjobb, ha nem foglalkozol velem tovább. Okom volt kerülni téged, szent szalamandra! Nem az volt a célom, hogy megutálj! - Kornélnál sem működött ez sokáig, de Autumn esetében sokkal több indoka volt erre.
 Elnézett Rue feje felett a semmibe, hogy összeszedhesse a gondolatait. Tanácstalanul túrt hajába, mert nem akarta, hogy ez idáig fajuljon. Azért kerülte, mert nem akarta, hogy aggódjon. Nem szerette volna, hogy neki is a lidérces álmai forogjanak a gondolataiban. Hogy megtörjön, ha ő véletlenül... hogy ha...
 Az már csak hab volt a tortán, hogy a pulzusszáma megduplázódott, amikor a közelébe került. Most is érezte magán. Nem állt vele szemtől szemben, amióta Szofival... nos igen.
 Vett egy mély levegőt, hogy a dühéből erőt merítsen és határozottságra váltsa azt.
 - Ez még mindig nem tartozik másra. Befelé - intett fejével komoran egy terem felé, ahonnan most özönlött ki az első évfolyam, sereghajtóként pedig az egyik professzor. Ha törik, ha szakad, nem fogja hagyni, hogy az egész iskola ettől zengjen.
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 6. 18:47
| Link

x


Hátrahőkölt a válasz hallatán. Igen, számított rá, hogy valami hasonló reakciót fog kapni, de a két fülével hallva jobban fájt, mint gondolta. Szóval Zalán nem akarta őt látni.
- Nem tudom mit gondoltál, mi lesz abból, hogy kerülsz, ha nem az...
- szóltam vissza sértetten. Éreztem, ahogy a mellkasom egyre nehezebb lesz, és csak szavak kérdése, hogy megtörjek. Dühös voltam. Frusztrált és sértett. De közben menthetetlenül szomorú is.
Feje idegesen nézett a körülöttük állókra, akik úgy néztek, mintha a legjobb showműsor a kettejük veszekedése lenne. Néhány harmadikos ott volt, akik valószínűleg a teremből követték Zalánt.
Egy sóhajtás mellett, de szó nélkül mentem be a terembe, amerre Zalán intett. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy erőt merítsek a következő percekhez. Már csak az kellett, hogy a dühöm miatt elsírjam magam. Nem, azt nem engedhettem meg.
- Azt hittem nem akarsz velem beszélni - vágtam oda sértetten, és inkább a táblán lévő szavakat fixíroztam a szememmel. Bűbájtan, elsős évfolyam. Akkor még annyira szerettem az életem.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 6. 19:30 | Link

Autumn


- Van más választásom? - morogta a fülébe, ahogy elhaladt mellette, majd szorosan zárkózott fel mögé. Sosem akart eljutni odáig, hogy csak akkor hallgassanak rá, ha már így viselkedik. Beletelik kis időbe, mire sikerül megbarátkoznia ezzel a gondolattal is. Tenyerét támasztotta az ajtónak, hogy kitáruljon Autumn előtt. Ismerős mozdulat volt, de a szituáció merőben idegen.
 Elhangzott egy Colloportus, mintha csak szitokszó lett volna a fiú nyelvén. Legalább addig legyen kis nyugtuk, amíg el nem kezdődik a következő óra. A platánpálca mintha most megérezte volna Zalán nyers mágiáját feltörni, engedelmessé vált, s kattant nyomban a zár.
 - Szeretnéd még jobban megkeseríteni az életemet, erről van szó? - fordult aztán élből a lány felé. - Mit hittél? Hogy megsértődtem rád? Olyannak ismersz, Autumn? Hogy örömömben nem beszélek veled?
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 6. 21:43
| Link

x


Hallottam, ahogy a varázslat elhagyja Zalán ajkait, de nem néztem oda. Megint ketten voltunk egy szobában, amit más nem hallhat. Mint legutóbb. Talán ugyanaz lesz a kimenetel, de ezúttal esetleg kapok választ, mielőtt otthagy.
Zalán csípős hangja azonban egyáltalán nem arról árulkodott, hogy itt meg lesz beszélve bármi is. - Még jobban? Szóval szerinted eddig is csak megkeserítettem az életed? - hápogtam, mint egy hal. Egyetlen mondat, de többet ért, mint egy jó véletlenül betalált gyomros krav magán. Továbbra sem mertem ránézni. Virágokkal díszített fal, idegesítő portrék. Odakint játszanak az emberek, a kviddicspályán...
Olyan gyorsan és fenyegetőn fordultam Zalán felé, mint talán még soha. Elegem volt abból, hogy mindenért én legyek a hibás. Talán pont ezért az egyért nem én voltam.
- A francba Zalán fogalmam sincs. Egyik nap még segítesz, védsz és mellettem alszol a földön, és másnap eltűnsz. Tudod mire emlékeztet ez engem? Hm? Anyámra. És tudod ki nem jött vissza hozzám? Honnan a szarból kellett volna tudnom, hogy te bármikor... - ordítottam az arcába feldúltam, és szememet elborították a végére a könnyek, de nem. Nem engedtem neki utat. Felnéztem a plafonra, és sűrűn pislogtam egy szó nélkül. Le kellett nyugodnom, mert ez így nem volt rendjén.
- Fogalmam sincs, hogy mit tettem, amiért büntetsz - vallottam be szomorú, rekedtes hangon. - Agyaltam rajta, volt időm rá, és az egyetlen amire gondolni tudtam az az aukció. Szóval elhoztam az újságot, hogy lásd, hogy miért csináltuk - néztem a szemébe, félve, hogy mit találok benne.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 7. 10:44 | Link

Autumn

 
- Ne forgasd ki a szavaimat, nem mondtam ilyet. Csak hogy az életem egyébként sem fenékig folyékony szerencse. - Kerülték a tekintetét, de talán jobb is volt így. Nem készült fel arra, mit talál a zöld szemekben. Ha csillanna is benne valami értékes, mi a garancia arra, hogy nem fogja most még jobban összetörni?
 - Pontosan, fogalmad sincs. Semmi köze ennek a hülye magánakciódhoz, szóval kár felháborodnod ezen! Akár hiszed, akár nem, pont azt akarom elkerülni, hogy úgy érezz, mint anyukádnál. Nem tehetem azt veled, hogy hagyom... Hogy ennyit foglalkozz a bajaimmal. Mert nem lehet, hogy... - Többször is elakadt a szava, kezdett elhalkulni, hiszen itt már veszélyes vizekre evezett azzal, mi hagyhatja el a száját. Ha Rue megtudja, mit álmodik és ne adja Merlin, többről van szó, mint egy éjszakáit megnyomorító jelenségről... Vitát szülne az egész és keserűséget. Nagyobbat mint a mostani.
 Előtte álltak, de tett egy lépést oldalra, mert kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy az ő háta vetődik a falnak. Kíváncsisága túl nagy volt, tudni akarta, elérte-e mondandójával végre a kívánt hatást. Hisz ennél többet nem mondhatott. Fejét még mindig felszegte, de a tekintetének fonala már összeakadt Autumn-éval. Szentséges szalamandra, miért néz így rá? Ő csak jót akar neki, hát olyan nehéz ezt megérteni? Miért bünteti őt továbbra is?
 Légzése látványosan nehézzé vált, mintha a sprint, amivel utánajött, felért volna egy maratonnal is. Az igazi ok azonban az illat volt. Olyan intenzíven és hirtelen találta meg Zalánt a lány szédítő bűvköre, hogy libabőrös lett a karja tőle. Nem lesz ez így jó.
 - Fontos vagy nekem. Ez vezérelt mindent, amit csináltam. Ezért nem haragudhatsz rám.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 7. 10:47
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 15. 23:11
| Link

x


- Hát akkor bizony rohadt szarul csinálod, mert épp ugyanazt a mérget kevergeted bennem, amit ő - feleltem feldúltan, amit már óceán kék hangom is üzent Zalán számára. Lefekszek és minden rendben. Majd felkelek, és agyik sincs az életemben. Nem lehet Zalán ennyire hülye, nem hiheti, hogy ezzel különb lesz az anyámnál.
- Nincs jogod döntést hozni helyettem. Ha én a bajoddal akarok foglalkozni, akkor azzal fogok. De az nem megoldás, hogy kizársz az életedből. - Szememet elborították a könnyek, és bármennyire is akartam, kicsordult egy könnycsepp a szememből, és olyan gyorsan szánkázott végig az arccsontomon, mintha menekülne a keserűség ellen, ami bennem gyülemlett fel. Vajon melyik feltűnőbb, ha otthagyom, vagy ha letörlöm? Végül egy kapkodó mozdulattal elkentem, s hogy leplezzem a mozdulatot hajam fülem mögé tűrtem.
Gondolkodtam én az álmokon is az elmúlt fél évben, de merőben kevesebbet, mint az egész szituáción. Valahogy nem éreztem eléggé megfelelőnek az okot arra, hogy ezért haragudjanak rám. Hiszen nem tett semmit, csak meg akarta nyugtatni. Mindig annyira igyekszem, és a végén én vagyok az, aki hoppon marad. Hát csodálkozik az ember, hogy nem tudok megnyílni senkinek?
- Ha fontos vagyok neked, hogy tudtál kizárni az életedből az elmúlt fél évben, mintha soha nem lettünk volna barátok? - tettem fel neki a kérdést. Lehetett volna költői is, de ezúttal választ vártam. Vajon gondolt rám egyáltalán? Anya gondol ránk?
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 16. 00:07 | Link

Autumn


- Ez a méreg csak is a te fejed szüleménye. Könnyebb valakire dühösnek lenni, mint szomorúságot mutatni iránta. És ez engem igazol. Hiszen mérgedben sírsz, nem igaz? - mutatott a lány arcára, de nem volt mersze letörölni a könnyeket. Egy szemvillanással később meg is tették helyette.
 Még mindig nem érezte úgy, hogy a szavai lényegét kapta volna el, így megint lépett egyet, most már a másik irányába. Mások előtt könnyű volt őt sarokba szorítani, hiszen nem volt hajlandó senki kedvéért műsort rendezni. Hajlott ugyan a kompromisszumokra, de ezt a békát képtelen volt most lenyelni, s ezzel a szigorú, de még mindig visszafogott, elborult kékséggel zúdított könyörtelen vihart a másikra, ahogy fölé magasodott.
 - Nincs jogod olyan dolgokba ártani magadat, amit te nem engednél meg másnak! Mert hogy erre máig képtelen vagy. Még akkor is, ha én kérdeztek rólad… - elharapta a mondat végét, mert akármekkora szálka is volt a szemében, nincs joga felhánytorgatni Danversék múltját. Hiszen épp ilyesféle megértésre akarta tanítani Autumn-ot, volt így is elég megbeszélnivalójuk. És erre rádöbbenvén, Zalán elhátrált Rue-tól, fordult egyet és a lehetőségeit mérlegelve kezdett fel-alá mászkálni a teremben.
 - Ez nem… nem értheted, Autumn. Nem mondhatom el - fakadt ki keservesen, ujjai idegesen kezdtek babrálni a platánpálcával.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 16. 09:58
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 16. 00:30
| Link

x


Utáltam sírni, pláne mások előtt. Mindig úgy éreztem, hogy ez csak bizonyíték arra, hogy mennyire gyenge vagyok. Védtelen másokkal szemben, és az, hogy Zalán csak felhívta rá a figyelmet, mérhetetlen szégyent váltott ki belőlem, ami keveredett még több keserűséggel. Még hogy képtelen vagyok szomorú lenni. Voltam. Sokat. Régebben. De miért lenne könnyebb dühösnek lenni? Hiszen az ember, akire a legdühösebb vagyok, az saját magam. Hiába mondom ki a szavakat úgy, mintha más lenne a hunyó, mindig magamban találom meg először a hibát. Most is. Hiszen az egész úgy indult, hogy rendbe akartam hozni, amit elrontottam az aukcióval.
Igaz volt minden szó, és talán ez fájt a legjobban. Idegesen rángott a lábam egy ismeretlen ütemre, ahogy megpróbáltam leküzdeni a feszültséget a bensőmben. - Mégis mit akarsz megtudni? Azt hogy anyám nem gondolta, hogy vagyunk annyira fontosak neki, hogy maradjon? Vagy hogy tönkretettem a családi üzletet? Hogy miattam kellett ideköltöznünk és a nagyi nyakán élnünk? Egyik sem olyan, amivel az ember kérkedne - suttogtam a kettőnk közötti térbe. Hirtelen szakadt fel belőlem, és talán nem is volt értelme kontextus nélkül. - Nem azt kértem, hogy mindent ossz meg velem, hanem hogy ne zárj ki. Azt hiszed csak velem vannak problémák? Úgy őrizgeted és titkolod az álmaidat, mintha minimum a bölcsek kövének pontos helyét tudnám belőle megfejteni. Képes vagy eldobni mindent csak azért, hogy ne derüljön ki, de közben éjszaka a levitában szenvedsz mindenki füle hallatára - megvontam a vállamat. Ez volt az igazság. Ki kellett mondanom, hogy lássa. - Kettő emberen múlik egy barátság. De tudod mit? Sétálj ki most, és én ígérem sose kereslek többet - intettem a bejáratra.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2022. augusztus 16. 16:52
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 16. 01:28 | Link

Autumn


 - Kérkedni? Szerinted ez valami verseny? - Értetlenkedve tátotta el a száját, s csak nagy nehezen tudta becsukni azt. Remélte, hogy Autumn agya csak a vita hevében borult így el és átgondolja majd józanul is, miket ejtett ki a száján.
 - Nem tudom, hogyan tudnék... nyitni feléd anélkül, hogy mindent elrontanék - vallotta be, hangszíne riadt volt, pillantása most segélykérően csillant a lány irányába. Sosem akart haragban lenni vele, de az nem fog megoldódni, ha nem lesz őszinte legalább egyvalamiben. Mert úgy látszik, Rue szerint a távolság nem opció. Miért nem mondja el neki, hogy mi az az álom, mégis mi olyan nehéz ezen? Hát ha nem megy, mondd meg neki inkább azt.
 Már a gondolattól is megijedt és ez ordított a testbeszédéről is. Akaratlanul mérte végig a lányt, hosszasan időzött el a szeme a kezén, az arccsontján, majd az ajkain. A sajátjai elnyíltak, de csupán azért, hogy a torkán fennakadó forró levegőt képes legyen akarattal kipréselni magából, ha már elfelejtett rendesen lélegezni. Mintha most látná először őt. Úgy igazán. Hiszen az a milliónyi fátyolszerű önámítás és tagadás lehullott a szeméről. Ami pedig maradt előtte, az ritka volt és csodaszép.
 Zalán annyira nem figyelt oda magára, hogy a pálca - megunva, hogy megállás nélkül piszkálták - áramütéssel ajándékozta meg szoborrá dermedt gazdáját. És mégis: a "barátság" szó jobban fájt, mint az apró villámok.
 Lehetetlen helyzetben érezte magát. Sehogy sem volt ez jó sem rövid-, sem hosszú távon. Hitetlenkedve nézett az ajtóra, melynek kilincsét pont akkor próbálta valaki erőtlenül lenyomni a túloldalon. Fogytán volt az idejük, de semennyivel nem jártak előrébb a beszélgetésben.
 - Autumn - kérlelte őt, remélve, hogy jobb megoldás is fog eszébe jutni az imént felajánlottnál. - Te is tudod, hogy így nem hagynálak itt. Még ha azt is hiszed, hogy egyszer már megtettem.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 16. 12:43
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 16. 23:21
| Link

x


Kérkedni és versenyezni kettő és különböző dolog. Hiába kiabáltam az igazságot az arcába magamról, csak azt látta, amit szeretett volna. Ránéztem, és hiába kerestem benne azt a férfit, akit az aukciókor, és az azelőtti időben, csak a makacs gyereket láttam. A sértettet. Pont olyan volt, mint én a történések előtt, amivel nincs semmi gond, csak... féltem, hogy ez a naivitás egyszeriben el fog tűnni valami miatt. Ahogy nálam is történt. Van olyan ember, aki képes örökre gyerek maradni?
- Leginkább úgy, hogy megpróbálod
- reagáltam le csípőből, bár hangom sokkal szelídebben csengett, mint előtte. A sértett kékben újra felsejlett a napfelkelte sárgája. Ám még csak olyan hullámzóan, törékenyen, mint az óceánon hánykolódó csónak vihar idején.
- Nem csak hiszem. Ne tegyél úgy, mintha meg-nem-történté tudnád tenni a tetteid. Ott aludtál éjszaka. Felébresztett az álmod, próbáltalak megnyugtatni, de te...
- idegesen a hajamba túrtam. - Kerültél vagy nem, az elmúlt fél évben? Próbáltalak elkapni az óráid között, de olyan gyorsan leléptél, hogy esélyem se volt. Azt ne mondd, hogy hirtelen annyi dolgod lett. Azt se tudom mi történt veled az utóbbi fél évben - kezdtem sorolni a gondolataimat. Általában megválogatom őket. Igyekszem összeszedettnek lenni, de most egyszerűen képtelen vagyok. Azt hittem ennyi lesz. Odaadom a cikket, és eljövök. Vagy csak ezzel is hitegetem magam?
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 17. 00:23 | Link

Autumn

 
Megpróbálni, na persze. Autumn, egyébként csak szólnék, hogy vészjósló ómenhez hasonlító álmaim vannak, amikor lezuhanok egy seprűvel és ezer darabra töröm magam. Remélem, így már minden rendben lesz köztünk, rá se ránts az egészre... Vagy a másik? Autumn, annyit szerettem volna mondani, hogy belédestem. Tudod, van ez a fura késztetés arra, hogy csak úgy megcsókoljalak ahogyan és amikor csak szeretném. Hogy tetszik az ötlet? Értem, azért barátok maradhatnánk, nem lenne gáz?
 De. Az lenne. Már most gáz az egész szituáció. Miért nem hagyta elviharzani csak úgy már az elején? Olyan érzése volt, hogy hurokba kerültek a témát illetően. Döntenie kellett, mert józan észért hiába könyörgött mind saját, mind a másik irányába.
 - Ezt most fejezzük be, mert nem fogom elismételni. Ez a fél év éppolyan szar volt nekem nélküled, mint fordítva. Nem tudlak rávenni, hogy jobban bízz bennem, amikor ilyen döntésket hozok, ez talán az én hibám, de... Színtiszta dühből lerohanni az egész évfolyamom előtt és hülyét csinálni belőlem nem tartozik a legkedvesebb tetteid közé és a csalódottságod nem hatalmazhat fel ilyenekre. Olyan helyzetbe kényszerítettél most, hogy bármilyen irányba lépek, szakadék lesz a túloldalon.
 Egyre többen próbálkoztak az ajtónál, amikor Zalán arcáról mintha leradírozták volna az érzelmeket. Talán így könnyebb volt megmozdulnia, mert azt eredményezte, hogy a kijárat felé fordult, pálcáját felemelte, hogy majd kinyithassa, de a platán szüntelenül égette ujját. Most meg mi a gondja??
 - Ha megpróbálom, mi a garancia arra, hogy nem fogsz máshogy nézni rám?
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 24. 00:02
| Link

x


Lerohanni...hülyét csinálni...felhatalmazva...kényszeríteni. Tényleg ilyennek lát Zalán ebben a pillanatban? Talán még soha, senki előtt nem voltam ennyire sebezhető, és mind közül ő tudhatta ezt legjobban. Vagy legalábbis azt hittem, hogy tudja. De ahogy a dühös kék íriszeibe néztem, egyszerűen nem találtam benne azt a megnyugtatást, amit mindig, amikor valamit túlreagálok. Talán mégsem reagálom túl? Akkor mégis miért mondja azt?
- Szakadék lesz a túloldalon? Nem barátocskám. Én vagyok a túloldalon. A szakadékot, pedig te mélyíted fél éve - ránéztem a felemelt pálcára, és éreztem, ahogy a mellkasom még jobban megsajdul. Nem akartam, hogy vége legyen. Hogy megint elmenjen, de azt sem akartam, hogy itt legyen. Féltem, hogy ha tovább vágunk egymás fejéhez dolgokat, valami olyan bukik ki és lát napvilágot, aminek nem kéne.
Majdnem felnevettem a kérdésén. Mégis túl reális volt a szituáció ahhoz, hogy megtegyem.
- Zalán, nem vagyok egy életbiztosítás, ezt tudod. Legalábbis.. remélem, hogy nem felejtetted el teljesen - szúrtam oda. Fájjon neki is, ahogy nekem. Egész testem remegett. - De ha nem akarsz valamiről beszélni, csak mondd meg. És nem kérdezlek. Én csak felajánlottam, hogy itt vagyok, ha kellenék, ha ki akarnád beszélni. De ha nem, az sem érdekel, amíg... - hadováltam össze-vissza, aztán a szemeibe néztem. A fájdalom végül eluralkodott rajtam. - ... amíg ott vagy mellettem. De nem voltál. És én... - temettem a tenyerembe az arcomat egy pillanatra, majd mikor újra felnéztem, már egyáltalán nem látszott az a megtörtség rajtam, ami pár pillanattal azelőtt ott tündökölt. - ... sajnálom, hogy hülyét csináltam belőled. Nem volt jogomban. Igyekszem a jövőben megtartani magamnak a kirohanásaimat. És most engedd be az osztályt, végeztünk - intettem az ajtó felé, és magam is elindultam felé, hogy Zalán ne lássa az újabb legördülő könnycseppet. Nem akartam előtte sírni. Soha többet.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2022. augusztus 24. 17:07 | Link

Autumn


 Nem életbiztosítás. Prüszkölve tört fel belőle az apró nevetés. Igen, valóban emlékezett ilyesmire. Annyira naiv volt, hogy eszetlenül kereste folyton Autumn társaságát és csak a jót remélte tőle, mígnem hajlamos lett megfeledkezni valamiről: ennél könnyebb nem lesz az élete mellette.
 - Ez üres ígéret, ezt pedig te tudod. Nem leszel képes elviselni, hogy... eddig sem tudtad elviselni, hogy valami változott. Hogy én változtam. Minden áron tudni akarod majd, hogy miért és akkor megint tőlünk fog zengeni az egész iskola.
 Fülét megütötte megint a sírás, vagy valami ahhoz hasonló hang. Megijesztette a tudat, hogy megríkatta. Na és most mit csináljon? Hitetlenül bámulta a plafont, mintha oda lenne írva, mi a teendő ilyenkor, de súgógép híján - és mert jobb ötlete tényleg nem volt - ő is az ajtó felé indult.
 Talán az a kilátás, hogy ez a mosolyszünet végleges lesz, vagy Rue ismerős parfüme, ami megint megtalálta, vagy csupán a dac, amit még Júlia hergelése váltott ki belőle, nem tudni, de valamely ok folytán a józan ész integetve távozott Zalán fejéből, hogy szabad kezével megfodítsa a vállánál fogva Autumn-ot és lehajoljon hozzá.
 Ábrándozott erről sokszor, de nem igazán így képzelte el az első csókját. A sürgető diáksereg zaját az ajtó túloldalán, az ujjait égető platánpálcával, s hogy a lány, akivel megteszi, sír. Miatta. És nem a boldogságtól. Szép munka, mondhatom.
 Nem volt magánál, olyan gyorsan vert a szíve, és ha tudta volna, hogy ilyen nehéz leállnia, bele sem kezdett volna. Elnyíló ajkával készült elmélyíteni a csókot, de akkor fogta fel, hogy ez nem csak valami ábránd, itt ketten vannak, szemben vele Autumn hús-vér valójában. Félbeszakította a mozdulatot, de látható volt abból a remegő sóhajból rajta, hogy bánja. Őszinteséget akart. Valamit muszáj volt felmutatnia. Mindeközben rettegett a reakciótól, hisz sejtette mi lesz az. Nem is merte megvárni. A kék vihar elszakadt a zöld pillantástól, kattant a zár, és már azt sem tudta merre kéne most mennie, csak abban volt biztos, hogy el innen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. augusztus 24. 17:15
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Sick of feeling used
Írta: 2022. augusztus 24. 18:00
| Link

x


Igaza volt, de belefáradtam. Nem akartam újabb szócsatát indítani, eltörni a saját szívemet, és tovább adni másnak anélkül, hogy a helyére bármi kerülne. Már így is miszlikre szaggatták az évek.
Megfordultam, készen álltam magam mögött hagyni, talán örökre, de megéreztem a kezét a vállamon. Egyáltalán nem álltam ellen, talán reménykedtem is benne, hogy nem hagyja, hogy ennyi legyen, csak még magamnak se ismertem be. Ám ahogy szembe fordultam sokkal közelebb volt, és egyre közelebb. Felfogni se volt időm, hogy mi történik, hirtelen ajkaim újra foglaltak voltak, mint annyi évvel ezelőtt először. A szívem gyorsan kezdett verni, hogy a dobogást a fülemben hallottam, a lüktetés a testünk rezdüléseire reagált, és hiába mondta az agyam, hogy el kéne húzódnom, nem tudtam. Megbénultam, mintha Petrifikus Totalus átokkal sújtottak volna. Még akkor is, mikor Zalán végül elvált tőlem. Mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt, ajkaim o alakot formáltak a meglepettségtől.
- Za... - találtam meg hangom, de addigra kiviharzott a teremből. Egyedül maradtam egy pillanatra, hogy utána a sok másodikos meg berajozzon a helyre. Merlinre!
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély