A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=806880#post806880][b]Milan Nayati Payne - 2020.04.25. 14:11[/b][/url]

Beszélni akarok Ixyvel, beszélnem kell vele! Már a múltkor is szerettem volna, amikor keresgéltük összevissza a kastélyban és környékén a férjével, de akkor még sem tettem. Váratlan fordulatot vett az egész. Azóta viszont folyton az alkalmat lesem, amikor elcsíphetem a leányzót. Mennyivel könnyebb dolgom lenne ha sassá tudnék változni, akkor nem csúszna ki folyton a karmaim közül. Mert a legtöbbször ez történik. Mire eljutok oda, ahol ő meg szokott fordulni addigra már valahol máshol van dolga, vagy nem is volt ott eleve. Nyomkövetőt fogok szerelni arra a lányra. Bercike biztos nagyon díjazná az ötletet, akkor ő se veszítené el többet.
Most azonban biztosra mentem. Baglyot küldtem a kisasszonynak miszerint audenciát kérek tőle és legyen oly kedves jelöljön meg egy napot, órát, helyszínt, ahol össze tudunk futni. Biztos, hogy nekem eszembe se jutna itt találkozni. Igaz, legalább nem egy zsúfolt folyosó. Mogorva arccal nyitok be az elemis terembe és keresem tekintetemmel a leányzót. Nem jártam még itt, hiszen nem tanulom ezt a tárgyat, képességbirtokos sem vagyok, de mivel tanterem így simán bejöhetek, szerintem. Meg amúgy is, csak szabad már bemennem egy tanterembe beszélgetni a kishúgommal?! Mindenesetre most érdeklődve nézek szét és be kell valljam, lenyűgöz ez a hely. Remélem elég időt töltünk itt ahhoz, hogy jó alaposan megszemlélhessem. De ... hol van már a lány? Késik? Jellemző.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=809883#post809883][b]Radetzky Edit - 2020.05.29. 21:22[/b][/url]

Milan
Nem is vagyok én olyan kiszámíthatalan. Megyek előre, ritkán állapodok meg, ez így igaz, de nem tűnök el, mindig ott vagyok, ahol épp Milan nem hiszi, hogy lehetek. Bár meglep baglya, könnyedén írok vissza, hiszen mindig ráérek én, csak nem egy helyben kavargok, hanem elfoglalom magam. Így teszek most is, hiszen ideérve nem tudok nem engedni a kisebb terem csábításának. Lehunyt szemmel állok a szoba közepén, nem mozdulok, csak ahogy Olivér bácsi is mondta, megpróbálom érezni a körülöttem áramló tömeget. Van abban valami borzongató, ahogy az apró lyukak mögött érzem megbújni a vizet, s mégis tudni azt, hogy egy apró kívánságom elég lenne arra, hogy egy pillanat alatt talpamtól fejem búbjáig körülöleljen. Mintha csendben figyelne, vizsgálna ő is engem, miközben én teszem ugyanezt vele. Lassan fedezek fel egy ingatag nyugalmat magunkban, izmaim lassan engednek feszültségükből, arcomra bizonyára mosoly kúszna, ha szükség lenne rá, hogy átadjam vele az érzéseimet. Azonban “beszélgetőpartneremnek” nincs szüksége ilyesmire, érzi a hangulatomat anélkül, hogy bármit mutatnék neki. Nem hívom magamhoz, nem mozdítom meg, szabadon áramlik, s én is szabadon állok képletes ölelésében, barátkozva. Csak lassan, nyugodtan.
Szárazon, teljes mértékben nyugodtan lépek ki az ajtón, hogy tekintetem lassan körbepásztázza a helyet, ráakadva Milanra. - Szia, hogy vagy? - lépek közelebb ruganyos, élettel teli léptekkel, menet közben pedig Iridis is mellém szegődik, aki eddig a borstyánfal tövében hűsölve várta, hogy kijöjjek. Mellettem elsündörögve finoman végigsimít bokámon, amit megérezve apró mosoly szökik arcomra. Nem marad közvetlenül mellettünk, mégis a közelben figyel, szemem sarkából még látom, ahogy hanyatdobja magát egy árnyékos sarokban. Lassan kezdek rájönni, hogy nem egy kifejezetten bújós típus, lehet ebből is akadtak gondjaink az elején. - Talán tettem valami rosszat? - szökik egy csipetnyi aggodalom tekintetembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=810155#post810155][b]Milan Nayati Payne - 2020.06.03. 19:27[/b][/url]

Ááááááá dehooooogy. Nem kiszámíthatatlan, egy fenét nem az. Megvan az órarendje, meg a külön izéi, és azt hihetné az ember, hogy ha azt követi akkor megtalálja a kiscsajt lazán. Előbb találom meg Atlantiszt, mint Edithet. De tanultam a leckéből, kergessék őt a baglyok és kész.
Igazán gondolhattam volna, hogy ő már itt van és pancsikol. De persze eszembe se jut. Kezdek lassan rádöbbeni, hogy bizony ő már nem az a kislány, aki volt. Megváltozott, ami persze tökre nem meglepő, csak én még nagyon azt a csitrit látom benne, az akkori szokásait ismerem.
- Mint aki végigkutatta az egész iskolát utánad egy párszor – felelem rezzenéstelen tekintettel figyelve ahogy közelít. Basszus, a húgom felnőtt, még a járásán is látszik. Sóhajtok egyet és kissé enyhül az arckifejezésem. – Amúgy tűrhetően. Te? Hogy megy? – intek a fejemmel a szoba felé, ahonnan kijött. Bizony, tudok én tök normális, udvarias meg érdeklődő is lenni ám. A kis csúfságát csupán egy pillantásra méltatom, az se nagyon foglalkozik velem. Bírom az állatokat, nem arról van szó, de eléggé olyannak tűnik az ebilen, mint aki jobban értékeli, ha békén van hagyva. Ha idejön akkor persze megsimogatom, ha azt akarja, de nem teszi, így az én fenenagy állatimádatom egyelőre rejtve marad Edith előtt.
- Te kicsim mindig - vigyorodok el tökéletesen utánozva anyánk hangját. Rengetegszer szólította Ixyt kicsimnek, amíg még tényleg kislány volt. Aztán ahogy nőni kezdett úgy maradozott el ez a kedveskedő becézés. Szerencsére egy bátynak mindig megvan az a joga, hogy tökéletesen emlékezzen a kínosabb részekre a tesója életéből, és ezeket a lehető legváratlanabb pillanatokban és társaságban hozza fel. Egyébként meg nem áll szándékomban válaszolni a kérdésére. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít rossznak. De most nem akarom megijeszteni vagy ilyesmi, hogy megosztom vele a sajátomat, majd ha megtudtam, amit akartam. Talán. – Hogy ízlik a házasélet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=812129#post812129][b]Radetzky Edit - 2020.06.22. 22:03[/b][/url]

Milan
Úgy hallottam, hogy a legtöbben azért járnak ide, hogy megtanulják kontroll alatt tartani az elemüket, nos, velem nem pontosan ez a helyzet. Nekem inkább abban kell a segítség, hogy merjem megszólítani, előhívni, ne féljek elfogadni, hogy egy-egy gondolatomra milyen pontosan képes reagálni. A máskor oly kényelmes önfegyelmem elvileg előny, ám itt úgy néz ki szükségem lenne valamilyen szenvedélyre (ha színpadias szeretnék maradni mondhatom azt is, hogy tűzre) ahhoz, hogy ne csak álljak mint egy fadarab, várva a csodát, hanem az tényleg be is következzen. Lassan el kéne hinnem, hogy ez a valóság, meg kéne birkóznom vele, de a mai sem lesz ennek a napja, még ha sokkal nyugodtabban is sétálok ki az apró szobából. Lehet nem is lesz napja. Csak lassan elfogadom, és elfogad, anélkül, hogy napokhoz tudnám, vagy akár akarnám kötni.
- Nem tudtam, hogy keresel - szeppenek meg, hirtelen nem tudván mi is az ami olyan fontos, hogy kutatni kelljen utánam. Következő szavai azonban megnyugtatnak, ha bármi extra történt volna akkor azzal kezdi, nem köntörfalaz. - Egyre jobban - vonok vállat az igazságnak megfelelően, de nem állok neki részletesen kifejteni a viszonyomat az elememmel. Nem szoktam. Egyrészt még én sem érzem igazán, másrészt ez talán valami olyasmi amit inkább magamban kell lerendeznem, nem pedig hangoztatnom. Mondhatnám, hogy milyen jól megy, és rajtam kívül senki nem tudná, hogy nincs így - azaz Olviér de. De neki az is a dolga, hogy az ilyesmit tudja. Iridis valóban nincs elragadtatva az ingyensimi gondolatától, inkább pihen le nem messze, és figyel minket onnan mint akinek nincs jobb dolga. A becézésre csak megforgatom a szemem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar - valahol nosztalgikus, valahol megszoktam már.
- Sokkal jobb mint vártam - pislogok meglepetten a hirtelen jött kérdésre, számon könynedén csúsznak ki az őszinte szavak. - Persze, más mint eddig, de nem érzem magam ott rosszul, vagy bármi ilyesmi ha emiatt kérdeznéd.
Hogy is ne gyanakodnék, amikor annyira ellenezte ezt az egészet. - Még mindig fújsz rá? - utalok Bercire félredöntött fejjel, erősen sugallva, hogy a válasz őszinte legyen, akkor is, ha az éppen egy igent jelentene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=812441#post812441][b]Milan Nayati Payne - 2020.06.28. 20:15[/b][/url]

Megforgatom a szemeimet a feleletét hallva. Nem tudta, persze, hogy nem tudta. Nem szoktunk rendszeresen összetalálkozni, elcseverészni egymással. Tisztes távolból követem figyelemmel az életét, de nem járok a nyakára. Ahogy ő sem az enyémre. Sok időt töltöttünk egymástól távol, talán ez is teszi. Meg az is, hogy tudom hogy meg tudja magát védeni. Ritka tehát, hogy keresem őt. És talán kissé ijesztő is, hisz tessék, most is megszeppen, rögtön feltételezi, hogy valami van. Valami baj.
- Az jó. Nehéz az elemi mágia, de minél többet gyakorlod annál stabilabb lesz a kapcsolatod az elemeddel – a válaszából kiveszem, hogy még nem profi, bőven van mit tanulnia, szóval automatikusan jönnek ezek a megnyugtató, bíztató szavak. – Legalábbis ezt hallottam.
Egészen pontosan utána jártam ennyire, mert hát azért az nagy dolog, hogy az ember kishúga irányítani tudja valamelyik elemet. Nem árt kissé belemélyedni a témába. Hátha egyszer kiselőadást szeretne tartani belőle. Na meg inkább ebbe legyek képbe, mint hogy például a különféle divatirányzatokba mélyedjek bele. Ha arról óhajtanak csevegni, akkor igencsak sietősen magára hagynám a fenébe. Azt beszélje csak meg a férjével.
- Jobb? Mit vártál? – érdeklődöm kíváncsian. Mégis mire számított vajon? A magyarázatra biccentek csupán, naná, hogy más. Hiszen férjezett asszony vagy miafene. Háztartásvezetés meg ilyesmi na. Azt, hogy nem érzi magát rosszul az sejthető volt, elcsevegtem én Bercikével, tudom, hogy tisztességesen bánik Edittel. De engem az ő véleménye, meglátása is érdekel. Hogy ő hogy éli meg a dolgot. Már tenném fel a következő kérdéseimet, amikor hirtelen visszadobja a labdát.
- Melyikükre gondolsz? – kérdezek vissza gyanúsan kedvesen, ártatlanul. Jó, sejtem én, hogy nem apánkra, de menjünk azért biztosra, mielőtt azt mondanám, hogy nem. Mert őrá nagyon, sőt, egyre jobban, egyre inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814143#post814143][b]Várnai Rafael - 2020.07.24. 23:38[/b][/url]

Klaudia sosem kedvelte a késést - munkájában és magánéletében is azt az elvet vallotta mindig, hogy a rendezettség, a tudatosság az, amely végül mindig meghozza a gyümölcsét. Egy hirtelen, szétszórt ember nehezen tervez, nehezen viszi végbe módszeresen a terveit. Nem is csoda, hogy már a megbeszélt időpontjuk előtt jó negyed órával a teraszon van, és a Sára eddigi tanulmányi előmeneteléről és mágikus aktivitásáról készült eredményeket bújja. Semmi igazán titkos nincs benne, inkább csak támpontként szolgálhat majd, mivel haladjanak tovább. Klaudia magas, vékony, tekintélyt sugárzó asszony - hajának barna árnyalata az a fajta tónus, amely első pillantásra kellemes, meleg árnyalatú, és néha, ahogy a fény rá-rávetül, mintha vörösesen megcsillanna.
Áh, elég is a száraz számokból és elemzésekből. A lényeg úgyis magától a lánytól fog elhangozni. Annyira azért még az ő oktatási módszere sem feszes, hogy csak úgy, minden szó nélkül munkára fogja a lányt, előtte úgyis beszélgetni szeretne. Erre a célra egyébként mindenféle kiegészítő mágiával és természetesen a kastélyban dolgozó manók hathatós közreműködésével berendezett a lépcső tetején lévő "terasz"-szerű területen egy kisebb beszélgetősarkot. Kényelmes, párnázott, fonott kertiszékekkel, alacsony asztallal, rajta ebben a nagy nyári melegben talán kellemesen hűsítő kívánság-kancsóval, amelyre pálcával csak rá kell ütni, a kívánt italra gondolva, s a következő pohár tartalma a vágyott ital lesz. Így várja Sárát, egyik lábát kényelmesen átvetve a másikon, szénsavmentes ásványvizet kortyolgatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814204#post814204][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.25. 16:15[/b][/url]

Nem akart elkésni, így ahogy kicsengettek az utolsó órájáról gyakorlatilag sprintelt a megbeszélt helyszín felé. Bár az utóbbi időben kissé elhanyagolta az erősítést, de az elmúlt, aktív sporttal eltöltött évek hatása érződött a teljesítményében. Valószínű, ha kellemes kényelmes sétatempóban indult volna el nem ér oda időben, túl nagy volt a kastély ő meg még a hosszú lépteivel is túl lassúnak bizonyult volna.
Kicsit lihegve ugyan, de cseppet sem kifulladva érkezett meg végül a másodikra. Kifújta magát, mielőtt belépett volna az ajtón, megigazította az egyenruháját, a csuklóján talált hajgumival összefogta a haját és megállapította, hogy még így is maradt két perce. Tökéletes. Kész csodának számított, hogy nem tartották fel, bár valószínű ez leginkább azért lehetett, mert túl gyorsan elrohant ismerősei, barátai mellett, így egy szia elmotyogásán kívül amúgy sem lett volna idejük másra. Izgatott volt, mint minden ilyen óra előtt, elvégre ez azért elég nagy dolog volt neki.
Lenyomta a kilincset és belépett az ajtón, tekintetével automatikusan oktatóját kezdte keresni. Nem volt nehéz megtalálnia, tekintve, hogy ketten voltak ott mindösszesen és sejtette is, hogy merre kellene keresnie.
- Jó napot! - köszönt arcára vidám mosolyt varázsolva, ahogy megállt az asztal mellett. Addig nem ült le, míg nem kapott rá engedélyt. Épp annyira szigorúnak tűnt az oktatója, hogy ilyeneket nem mert megengedni magának. Holott tudta jól legbelül, hogy Klaudia nem vérengző szörnyeteg, aki letépi a fejét, ha esetleg hibázik, de annyira meg akart felelni, hogy inkább nem kockáztatott ilyenekkel. Arca még mindig piros volt kissé a futástól, más jele azonban nem látszott annak, hogy futott volna idáig. Hangja egész magabiztosan csengett, már amennyire képes volt magabiztosságot sugározni ebben a helyzetben. Benne volt azért a félsz, hogy mst mi következik, de inkább csak kíváncsi volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814452#post814452][b]Radetzky Edit - 2020.07.27. 11:30[/b][/url]

Milan
Rengetegszer hallottam már, nehéz, szeszélyes, idegen, bár nem gondoltam, hogy tőle is fogom. Tuti utánanézett, bukkan fel a fejemben a gondolat, annyira, nem is tudom, tankönyvesen hangzik amit mond. De nem bánom, mert ez azt jelenti, hogy kutatott azért, hogy megérthessen nem? Még ha számomra az elemem irányítása nem is jelent különösebb nehézséget... Elvégre megragadtam az elfogadásnál. Haha. Lassan alkalmazkodok talán, van aki szerint az elememhez képest túlságosan merev vagyok, és már rég fel kellett volna vennem a fonalat. Elbizonytalanít ha erre gondolok, ugyanakkor nem akarom siettetni a megbékélést, inkább vagyok óvatos most, de később tudni fogom miről van szó. - Köszi, igyekszem - mosolygok fel rá, mit is tehetnék amikor ilyen aranyos? Oké, ha tudná, hogy aranyosnak neveztem tuti tök pipa lenne.
- Hát például azt, hogy összezárnak egy idegennel, akivel kínosan kerülgetnünk kell egymást, beszélgetni a politikáról - elfintorodok -, szépen mosolyogni meg ilyenek... - már nyitnám a szám, hogy elmondjam, akkor viszont mi az ami lett a félelmeim helyett, de végül nem teszem, elvégre nem kérdezett. Talán harapófogóval kell belőlem kihúzni a közös életünkre vonatkozó dolgokat, de nem tudom hogy szokás, illik beszélni az ilyesmiről. Mi az ami túlságosan bensőséges, mi az ami nem, mi az ami titkok kifecsegése, mi az ami még szabadon tudható? No meg nem is biztos, hogy akarja tudni, tudom mennyire ellenére van ez az egész.
Összevont szemöldökkel pillantok fel, hogy egyáltalán milyen többes számról beszél itt. Ah, hogy Apa. - Bercire gondoltam, de ezek szerint egyikükkel sem békéltél meg?
Vigyázz, cselesen kérdezek, ha már felhoztad, hogy ketten is vannak, azt sugallod mindkettejükkel fasírtban vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814455#post814455][b]Várnai Rafael - 2020.07.27. 11:49[/b][/url]

Ahogy Sára alakja még pont időben megjelenik a bejárati kapuban, nem messze a lépcső aljától, elégedetten elmosolyodik, és kedélyesen int a lánynak, hogy jöjjön csak.
- Szia Sára, örülök, hogy látlak, foglalj csak helyet. Valami frissítőt? - Amíg a lány leül, ha kér valamit, a nő lerakja a mappát maga elé, és a kancsóért nyúl, hogy töltsön mindkettejüknek belőle. Kissé kipirult a lány, nem árt, ha visz be némi folyadékot. Nekik erre - legalábbis némelyiküknek figyelni kell. Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtek, illetve a lánynak is volt ideje, alkalma szusszanni egyet, Klaudia mintegy csevegő hangon megszólal.
- Kaptam egy összegzést az utóbbi időben történt mágikus aktivitásodról.. - kezdi némileg komolyan, de nem szigorúan, ám ezt a komoly felütést aztán egy rövid sóhaj hamar meg is töri.
- De mint mindig, arra kellett rájönnöm, hogy száraz számadatokból továbbra sem lehet mindig hagyatkozni, főleg az elemi mágia esetében.
Magához veszi a poharát, amelyben kristálytiszta víz csillog, nem vitte túlzásba az igényeit. Belekortyol, mielőtt folytatná.
- Szóval inkább téged kérdezlek. Beszélgessünk, mielőtt bárminek nekiállunk. Hogy érzed magad? Sikerült már megszokni a gondolatot, hogy egy olyan adottság birtokában vagy, amelyről eddig nem nagyon volt tudomásod?
Ez a legfontosabb. Neki, oktatóként, tudnia kell, ha a tanoncainak diszkomfortérzetet jelent az új helyzetük, mert befolyással van arra, mennyi kontrolt tudnak fenntartani az elemük felett. Akármilyen ragacsosan és Coelhosan hangzik, mindennek az alapja, hogy harmóniában legyenek az elemükkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814531#post814531][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.27. 19:38[/b][/url]

Olyan szépen ült le arra a székre, hogy egy illemtanár megirigyelhette volna. Egyenes háttal, bájos mosollyal, keresztbe tett lábbal, mint ahogy egy jó lányhoz illik.
- Igen, köszönöm - fogadja el udvariasan a felajánlást. Bár fogalma sem volt, mi van a kancsóban, ránézésre víznek tűnt, így végül is nem látta értelmét a visszautasításnak. Különben is, a futkorászás után ráfért némi hidratáció.
Elég komolyan hangzott, hogy összegezték a mágikus aktivitását. Kicsit olyan érzése támadt tőle, hogy minden egyes lépését megfigyelték és számon tartották, majd ezt megosztották másokkal is. Persze tudta jól, hogy azért nem egészen ez a helyzet, de a gondolattól nehezen tudott szabadulni. Kicsit meglepte, hogy a számok ez esetben nem segítettek túl sokat, bár azt sem tudta pontosan, mégis miféle számokra kellene gondolnia. Hogy hányszor varázsolt? Hogy milyen volt a sikeres és sikertelen műveletek aránya? Teljes sötétségben tapogatózott. De végül is nem biztos, hogy mindenről feltétlenül tudnia kellett. Mielőtt válaszolt volna a kérdésre nagyot kortyolt az eléje tett pohárból, kicsit pótcselekvésként is, míg átgondolta, mit is mondjon.
- Azt hiszem, még sosem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Jó, ez kicsit talán túlzás, de abszolút jól érzem magam. Megszokás helyett inkább a megbarátkozás szót használnám, de azt hiszem már sikerült úgy teljesen felfognom, mit is jelent, mivel is jár. - Boldog szimbiózisban életek együtt kettecskén, főleg mostanában, mikor minden helyrejött. boldog volt Zsomborral, Lilla leállt a szekálásával, a nagymamája állapotában javulást mutattak és kapott egy lehetőséget, amely ugyan még nem volt biztos, de már a felkérés is nagy megtiszteltetésnek számított. Összességében tehát pontosan olyan jó volt a helyzete, mint amilyennek lefestette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814644#post814644][b]Milan Nayati Payne - 2020.07.28. 19:46[/b][/url]

Igen, utánanéztem. Még jó. Ez nem olyan dolog, hogy a kishugom úgy döntött ezentúl barbie-kat fog gyűjteni, vagy átalakul pillangóvá. Ez egy veleszületett dolog, amivel foglalkoznia kell. Ha tetszik neki, ha nem. Nem gondolom azt, hogy nagy nehézséget jelentene neki az irányítása, igazából gőzöm sincs, hogy így van-e. Egyszerűen csak tudom, hogy nem éppen a legkönnyebb ága ez a mágiának. És most jöhetne jogosan a kérdés, hogy akkor melyik az. De, én, mint nem képességbirtokos szerintem igenis hogy mondhatom azt, hogy nehéz az elemi mágia. Nekem baromira az, mert lövésem sincs, hogy milyen együtt élni ezzel, meg kezelni meg akármi.
- Abban biztos vagyok. A saját kis módodon, tempódban de megteszel mindent – bólintok egyet, hiszen ez így is van. Nem tudom milyen gyorsan halad, vagy hogy kéne neki, de Edit mindig is a maga feje után ment. Mondhatták neki, hogy kört jobbról balra rajzolunk, de ha neki egyszer a másik irányba volt jobb, akkor ő úgy tette. Dunsztom sincs, hogy rajzol kört egyébként. Nem érdekelt sose. De példának megteszi, nem?
- Szóval, nem kerülgetitek kínosan egymást, nem beszélgettek politikáról, nem kell kirakatbábuként vigyorognod – hát ez aztán eléggé egy nesze semmi fogd meg jól válasz volt kedves Edith. Elégedetlen vonásaim hűen tükrözik is ezt a gondolatom. Nem várom, hogy részletesen beszámoljon nekem mindenrről. Merlin szakállára, ugyan dehogy! Kíméljen meg az olyanoktól. De azért ennél többet kell mondania, és szerintem ezt ő is tudja. – Akkor mi van?  Jól kijöttök? Vagy csak éltek egymás mellett, mint két idegen?
Egy pillanatra megállok, mert már majdnem túllőttem a célon és olyat kérdeztem, amit nem biztos, hogy kellene. Aztán el is terel a kérdésével. Pont arra a fószerre nem akartam volna most gondolni.
- Sejtettem, hogy rá gondoltál. De javíts ki ha tévedek, apánk kényszerített bele ebbe az egészbe, vagy nem? Még jó, hogy nem békéltem meg az öreggel. Bercike … amíg nem ad rá okot addig igyekszem jól viselkedni, ez így megfelel? – dehogy fogom neki azt mondani, hogy nem haragszom a férjére, sem pedig azt, hogy vele már beszéltem. Nem mondom, hogy jóbarátok vagyunk, talán nem is leszünk soha, de képesek vagyunk totál normálisan viselkedni egymás társaságában. De figyelem, ha megbántja a húgomat, akkor neki vége. És ezt ő is tudja. Edit még ráér megtudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=822566#post822566][b]Reiner Kende - 2020.12.06. 20:02[/b][/url]

  Könnyed léptekkel halad felfelé a lépcsőn, ahogy tekintete be se járja a teret, csak a kupolára ugrik. Állat! Látja a szürkés eget, ahogy a még szürkébb felhők igyekeznek az őket hajtó széllel haladni. Ez kell neki, így is van! Kibújik kardigánjából és a földre dobra, mielőtt még levetődne rá törökülésben. Sose csinált még ilyet, de ha azt mondják segíthet akkor megpróbálja. Pontosan fogalma sincs mit csinál ilyenkor az ember… ül a csendben, aztán csak van? Meditál... Vagy röhög magában, mint Kende amikor elképzeli az anyja fejét, amint meglátná, hogy méregdrága holmijával törli fel az elemi mágia teraszának padlóját. Ó, igen! Ez aztán békességet hoz a lelkének.
 Leállítja magát, elkomorodik. Ez most fontos, na! Minél hamarabb belevág, annál közelebb lesz a vízhez. Mert bakker, semmi nem állhat közéjük! Hát még ő maga! Nem pálya így. Tehát balra, majd jobbra dönti a fejét és ül ott a csendben… három, négy percet, vagy csak anyninak érzi, mire lépések ütik meg a fülét. Na de foglalkozik is azzal, hogy bárki is itt kószál, húzzon csak tovább a saját dolgával foglalkozni. Sóhajt egyet. Nem lehet így koncentrálni! Legközelebb máshova megy, az tutkó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=822694#post822694][b]Marina Darik - 2020.12.07. 23:29[/b][/url]

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Hangosan visszhangzott a talpa, ahogy újra-újra a padlóhoz csapódott. Az egyik diákot jobbról, a másikat balról próbálta kikerülni, közben hátra-hátra lesve, hogy milyen közel van hozzá Loki. Hangos nevetése és hatalmas mosolya mindenki számára elárulta, hogy nincs komolyabb probléma, csak tipikus Marina Darik jelenségnek lehetnek tanúi. Mintha az emberek már várnák utána Lokinak is a felbukkanását, egyszerűen csak megdermedtek sorban, és várják, hogy épségben megússzák azt a katasztrófát, amivel ez a kettő jár.
Mae felvetette magát az egyik lépcsősorra. Lábai úgy jártak minimum, mint Rockynak, ahogy igyekezett minél gyorsabban maga mögött hagyni szőke barátját. Kezében ott volt az ellopott füzet, amelyet valamilyen különös indokból Loki nagyon nem akart, hogy elolvasson. Hát nem volt más választása, minthogy ellopja. Lokikus.
Egy pillanatra elbizonytalanodott, ahogy a lépcső egyre szűkülni kezdett, de a mögötte hallatszó lépések hangja újra menetre ösztönözték. Felérve pedig hatalmas mosollyal az ajkain vetette rá magát legújabb ismerősére, hogy a fiú mögé bemeneküljön.
- Kende ments meg, légy férfi - ösztökélte azonnal a barna, és Loki fele mutogatott két hatalmas sóhaj közepette. Alig kapott levegőt attól a sok emelettől és futástól, amit most hirtelen csináltak. Komolyan, mintha minimum a maratont hagyták volna most maguk mögött. - Foglald le - ült le törökülésbe, és újra nyitni kezdte a vastag füzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=822703#post822703][b]Mórocz A. Móric - 2020.12.08. 09:54[/b][/url]

Csak elvoltam a magam kis világában, ahogy nagyjából mindig, az egyetlen fellelhető füzetem egy üres lapjára firkálgattam a skicceimet városokról, ahova eljutnék egyszer, gyakoroltam az írást, majd a következő pillanatban arra eszmélek fel, hogy Rin szalad el vele. Jó, előtte közöltem, hogy nem kapja meg, mert éppen nagyon benne voltam abban, hogy leírjam a nevét a nemrég tanult új betűtípussal, de akkor is! Ez nem megol-... oké, félig az. Elismerem.
Na ebből kifolyólag történik az, hogy totálisan lenyűgözetlen arccal csattogok utána a folyosón. Az embereket vagy sikerül kikerülnöm, vagy nem, valakinek még integetni is van időm, de sajnos megállni, hogy élvezhessék a társaságom, arra nincs, pedig nem egy felől hallom a nevem, míg másokban megáll az ütő, ahogy meglátnak minket. Hihihihi, a hírünk megelőzött, és ez nagy boldogsággal tölti meg a szívemet. Ha eltűnünk a folyosóról, tutira káoszba fordulva fog menekülni mindenki, mert bizton tudják, hogy felgyújtjuk a szárnyat. Nem, amúgy nem mond-. Hm. Mindegy.
Hallom Rin szaggatott légzését, miközben én könnyedén kocogok utána felfelé a lépcsőn, hiszen testvéremmel ellentétben, én az aktív sportokat sokkal jobban kedvelem, mint a bénábbakat. Szóval teljesen egyértelmű, hogy holmi szaladgálás rajtam nem fog ki. Rugalmasan, zsebre vágott kezekkel, már sokkalta lassabban lépek a helyszínre, mert tudom: innen nincs menekvés. Nem lenne, ha nem valami srác mögül kukkantgatna kifelé.
- Hallod Rin! Ne má'! - miért is vagyok kiakadva? Firkákon és órai jegyzeteken kívül nincs is más abban a füzetben. Hm... nem baj. Már megtartom a szerepem. - Ne olvasd el a szerelme-... mármint csak simán ne olvasd el, ami benne van! - dobbantok is egyet lábammal durcásan, majd a srác felé fordulok. - Te megkukultál new boi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=822756#post822756][b]Reiner Kende - 2020.12.08. 21:57[/b][/url]

Felemelő. A megfelelő szó Reiner Kendére és elkövetkezendő találkozására. A kezdetleges motiváltságból a hangos léptek teszik egyre demotiváltabbá. Már nyílik szeme és szája, hogy elküldje a francba a tagot, amikor egy bazi nagy mosoly közeledik felé, tehát nagy baj nem lehet. Marina Darik megérkezik. A fiú szemöldöke a kupoláig szökik, ahogy a lány akcentusával hallja meg nevét. Bakker, dal a füleinek… mindeközben persze, mi a halál van? Frankón megzavarják az energiatakarékos módban. A mutatott irányba kapja fejét, miközben felkel a földről, hogy megmutassa mekkora férfi. Pillantása felméri a szöszke gyereket, aki játszi könnyedséggel lépdel a terembe. Kendének nem lenne nagy falat. A srác valamivel magasabb és szélesebb nála, de ahogy elnézi a hisztis toporzékolását… sima ügy. Meg, nem is úgy szól a lányhoz, mintha egy vérengző fenevad volna, inkább csak egy dombján kapirgáló kiskakas, aki onnan osztja a felesleges utasításokat a tyúkoknak. – Szevasz neked is – biccent felé Kende, majd válla felett hátra sandít a füzetre, amit a barna önfeledten kukkol – Nem terítem le a földre egy nyálas füzet miatt, te szösztalicska. – kerülnek elő gödröcskéi, ahogy kedvesen, de kiröhögi a lányt. – De bármikor máskor állok rendelkezésedre hercegnő, ha az egódnak és neked szükséged van rám. - teszi hozzá kielengesztelésként. Egy lépéssel közelebb kerül a sráchoz, bal kezét zsebébe süllyeszti. Kende emlékezete nem a legpacekabb, de a lényegi infó megragadt Marina korábbi beszámolójából. Kétségtelen illet a srácra a leírás – Te lehetsz Móric, és mivel Marinat hajkurászod, akkor a bestie boi. – jobbját előre nyújtja egy kézfogásra, és reméli a tippje helyes – Kende vagyok.
 Leguggol, a füzetre se néz, pont annyira érdekli, majd vállára dobja a meggyűrődött kardigánját. – Gondolom véletlenül se vágjátok hogy kell meditálni – hozza fel nevetve a nála aktuális témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=822883#post822883][b]Marina Darik - 2020.12.10. 20:39[/b][/url]

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Hazugság lenne, hogy nem élvezte a hajkurászást. Ilyenkor mindig nagyon élénknek érzi magát - nem mintha amúgy nem lenne az. Éppen ezért van az arcán az a hatalmas mosoly, pláne Kendét megpillantva. Mintha a világkerekség is azt akarta volna, hogy jöjjön neki egy megmentő.
- Uuuu... - Mint valami kisgyerek, úgy örült a hírnek, hogy most elolvashatja Móric vezetéknév párosításait. Vagy a fiúk nem csinálnak ilyesmit? - Szösz...mi? - nézett értetlenül fel a füzetből, mert hát nagyon kereste a neveket, de a magyar nyelv teljes elsajátítása volt a fő motivációja arra, hogy Magyarországra jöjjön. Mondhatni a number one küldetés. - És az egóm ezt nagyon is támogatja - bólintott egy mosoly kíséretében, majd visszabújt az elkobzott füzetbe.
Hagyta, hogy a fiúk maguk elintézzék egymás között a bemutatkozás dolgot, mert hát már elég nagyok és érettek hozzá. Vagyis... maradjunk csak szimplán a nagynál. Amúgy is, ő csak maximum a becenevek letisztázásával tudna hozzájárulni a folyamathoz, az meg teljesen felesleges. Nézte inkább helyette az ezer meg egy rajzocskát, ami a füzetben van, egyen, kettőn az ujjait is átfuttatva, mintha nem is hinné el, hogy ott vannak, és nem csak valami illúzió, amit hirtelen a szöszke varázsolt oda neki. Ajkai kicsit elváltak egymástól, miközben csodálta őket. Látta már, ahogy Loki órákon a jegyzetei szélére firkál, de azt a füzetet még soha. Azonban nem tartott sokáig a varázs. Ajkai huncut mosolyra húzódtak a saját neve láttán, melyből még hiányzott egy kicsit.
- Csak nem én vagyok a szerelmed? - ugratta Marina barátját, és felemelte a füzetet, hogy a másik kettő is lássa, hogy miről beszél. Bár igazából belül simogatta az egóját, hogy a fiú az ő nevét írogatja le gyakorlásképen.
- Minek neked meditáció, lost boy. Mi nem vagyunk elég megnyugtatóak már csak a jelenlétünkkel? - pislogott ártatlanul a barna. - Hallod Loki? Feszült a gyerek. Vegyük kezelésbe - bólintott barátja felé Mae.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=823037#post823037][b]Mórocz A. Móric - 2020.12.13. 15:19[/b][/url]

Totál egyértelmű fintorral hallgatom, amit leművelnek előttem. Hát ez különös volt, és mikor is beszélgettek ezek anélkül, hogy én láttam volna? Lehet ez az a nap volt, amikor nemigen volt kedvem bemenni órákra, szóval a gyengélkedőn feküdtem azzal az indokkal, hogy mennyire, de nagyon fáj a hasam? Simán benne van, és tök jó volt amúgy! Csomót olvastam, mert rittyentettem pár skiccet, gyakoroltam. Tiszta hasznos voltam aznap, sőt… Micsoda? Megszeppenve pillantok a srácra, mert először is, mi az, hogy nem terít le? Másodszor pedig, szösztalicska? Úgy robban ki belőlem a röhögés, mint annak a rendje, levegő után kell kapkodnom már az első másodpercekben, mert a semmiből jön a légszomj. Előregörnyedve támaszkodom térdeimre, de félő, hogy összeesek. Könnyáztatta tekintetem emelem vissza rájuk.
- Mi az, hogy szösztalicska?! - a kérdés totálisan költői, választ sem várok rá, de Merlinre, ez valami csodálatos! Huhogok párat, megdörzsölöm szemeimet, miközben felegyenesedek, és igyekszem összekapni magam. Továbbra is mosolyogva lépek oldalra, hogyha már a srác kitakarja Rint, akkor legalább így láthassam, ahogy éppen egy rajzon húzza végig ujjait. Na remek, akkor mostantól ezt fogom hallgatni? Mármint eddig sem titkoltam, hogy nem rajzolok rosszul, mindenki belenézhetett volna abba a füzetbe, amikor csak akar, de valahogy Rinnel még sosem jött ez szóba. Azért ez para. Miért nem jött szóba?
- Szevasz Kende, én vagyok a bestie boi - nyújtom felé jobb kezemet vigyorogva. - Móric bizony - megrázom jobbját, majd kilépek előle és Rin felé sétálok, hogy egy könnyed mozdulattal szedjem el tőle a füzetet. - Sosem tudjuk meg, mivel mint látod, nincs befejezve. Ez egy befejezetlen szerelem - bólogatok határozottan, teljesen komolyan kiejtve szavaimat számon. Kiegyenesedve, félrebiccentett fejjel mérem végig a srácot, aki már Rin mellett guggol, majd Rinre sandítva vigyorodom el szélesen.
- Vegyük - csapom tenyeremhez a füzetemet, hogy neki állhassak dörzsölgetni. - Minek kellene neked meditálnod? Lazulj le velünk, na gyere - ütöm meg vállát a már összetekert füzettel, fejemmel intek az ajtó felé, hogy nyilvánvalóan nem itt fogjuk megejteni a lazulást. Ez egy terasz, tesó, hogyan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=823158#post823158][b]Reiner Kende - 2020.12.15. 19:46[/b][/url]

A lány kérdésére csak szélesebben elmosolyodik. Szivi, többet fogod hallani, mint hinnéd, majd megérted. Kendét könnyed nevetésre készteti a lány arckifejezése és hangsúlya, meg a szöszi gyerek röhögése. Pont nem bánja, hogy megzavarták, már most jobban szórakozik, mint korábban. Ezzel a hozzáállással fog kezet a sráccal és magában nagyban mellét veri, hogy beletrafált a szőke kilétébe. Pillantása a füzetre kúszik, ha már mutatja itt a csaj. Tele van mindenféle grafikai izével, amik onnan, ahol Kende áll nem egészen kinézhetőek. Csendben marad, hogy ezt a fura, titkos szerelmi bizbaszt lezavarják egymás között, majd Mae újra megkapja a figyelmét – A te megjelenésed minden csak nem megnyugtató – nevet fel jóízűen, majd pimaszul megvonogatja a szemöldökét mielőtt könnyedén talpra szökkenne. Jól esik neki, hogy végre kiélheti az énjének ezen oldalát. Mármint, lányok… ki ne szeretné őket? Marina jó csaj volt, és még ha nem is igazán Kende esete, a hülye gyerek jól szórakozott, hogy alkalmanként elhúzzák egymás agyát. Volt már rá korábban partnere, de Mae-el annál haveribbnak indultak, hogy egy alkalmi két vállra döntés miatt elcsessze, hogy ilyen barátot szerezzen, amikből amúgy sincs sok.
 Kérdéseikre csak vállat von mielőtt azt a füzet érhetné – Felőlem, léceljünk le – fordítja le Móric szavait. Benne van bármilyen hülyeségbe, amit a korabeli kölykök csinálni akarnak. Gyors pillantást vet a lányra, bevárva őt, majd visszafordul Mórichoz és kezével rácsap a karjára. Így is van! Ha ütöget, visszacsapkodok – Viríthatsz, ha már a híred megelőzött. – vigyorog rá, mint egy idióta, aki hajlandó hülyeséget csinálni – az is. Na, de nem vesztegetheti az idejét béna alakokra, akiknek csak a szája nagy. Nem azért akart idejönni, azokból van elég odahaza a birtokon. Már pedig Reiner Kende nem akkora cseléd, hogy elszúrja a szabadulásával járt lehetőségeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=823413#post823413][b]Marina Darik - 2020.12.21. 19:29[/b][/url]

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Már az első pillanattól érezte, hogy ez a barátság jó lesz. Na jó, ez így hazugság. Amikor elaludt mellette a szöszke, akkor azt hitte csak valami béna cserediákszerűség, aki egyedül azért választotta Magyarországot tanulási helyszínként, mert nem hallott róla, és így azt hitte nyugis. De amikor Csipkerózsika felébredt, akkor már tudta, hogy jóba lesznek. És nem csak ők, de Lokival is. Mert Loki olyan mint ő, ami a matematikai egyenletek mentén azt jelenti, hogy nekik is ki kell jönniük. Ami meg egy frenetikus trióhoz vezet.
De mielőtt még Mae buksija megfájdulhatott volna a végtelenül sok és hosszú gondolkodástól, már ott is tartottak, hogy akkor fogják a cukmókot és indulás. Egy lendületből felpattant a két szép lábára, és pár gyorsabb lépés után a két fiú nyakába vetette magát.
- Jól való érzésem van hármunkkal kapcsolatban - mosolygott bele mindkettőjük arcába, miközben tovább haladtak előre fele. - Már csak az a kérdés, hogy mit fogunk csinálni - gondolkodott el, és elengedve a fiúkat ment előre a szűk lépcsős folyosón. Ő úri nő. Előre kell engedni, gondolkodás nélkül.
- Mit szólnátok, ha megtöltenénk festékkel lufikat. Azt a csatát a festmények se fogják elfelejteni - csúszott pimasz mosoly a lány arcára. - Vaaagy lemehetnénk a kis tavacskához jeges fürdőt venni. Bár az nekem nem kihívás - legyintett a lány, és csak akkor állt meg, amikor leért a lépcső aljára. - Mit szólnátok, ha megszívatnánk a levitásokat. Össze zavarjuk a Szfinxet, az meg nem fogja beengedni a diákokat - soroltam tovább a lehetőségeinket. - Na gyerünk fiúk, elő a kreativitással - parancsolt rájuk, és még a tenyerét is összecsattintotta, hogy figyeljenek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=823433#post823433][b]Mórocz A. Móric - 2020.12.22. 16:53[/b][/url]

Fogalmam sincs ki ez a srác, elvétve láttam pár órán, de azt meg kell hagyni, hogy nem fogja vissza magát, ha éppen becenevek adásáról van szó. Továbbra is szélesen mosolygok, mert lássuk be: a szösztalicska vitte az évben a prímet, pedig Merlin sem tudja mi a búbánatos anyám kínját jelent. Bár nem is nekem kell tudnom, főleg, hogy van egy olyan érzésem, ha megkérdezném Kendét, ő sem nagyon tudná megmagyarázni, így heherészek tovább, amíg végre kicsit képes vagyok lehiggadni. A formalitásokon is túllendülve kezd el azonnal pörögni az agyam, hogy mégis mit csinálhatnánk, ami lelazítja újdonsült spanomat, ráadásul még bókol is! Hát nézzenek oda, ez a Kende fiú aztán ott van a szeren rendesen! Tudja, hogy kell belopni magát mások szívébe - megzabbantom, komolyan. Nagyjából eddig tartott a meghitt pillanat a két hímnemű állat egyed között, mert Rin robban be kettőnk közé. Vigyorogva fordulok felé, de megszólal, szóval szemöldököm azonnal ráncba szalad, ahogy hallgatom az ötleteket.
- Persze, hogy utána Volkov velem takaríttassa fel - fújom fel durcásan fél arcomat, ahogy követem Rint lefelé a lépcsőn. - Nem mindenki dán, állj már le! - suhintom meg válla mellett a levegőt a füzettel, amint mellé érek, de meg is torpanok, mert amúgy fogalmam sincs merre indultam, vagy merre kellene menni. Egyébként hol a táskám? Volt táskám? És ha nem volt, akkor miért nem volt? Ha volt, akkor most miért nincs? Hm-hm, micsoda eget rengető kérdések. Állam alá támasztom kézfejemet, fejemet előrebiccentem kicsit, szemeimet lehunyom, hogy neki állhassak gondolkodni életem legj-.
- Megvan! - kapom fel fejemet, szélesen vigyorodom el Rinre. - Szegény festményeknek sosincs lehetőségük megnézni az iskola más részeit… segítsünk nekik ebben kicsit, mit szóltok? A fecsegő dámákat tökre nem vállalom be, az a tiétek - szögezem le azonnal a miheztartás végett, mielőtt még rám maradhatna a piszkos munka. Hihihihi, gyorsabbnak kell lenni. - Utána szívassuk meg a levitásokat, mert ez király. Kiscsibe majd mehet csipogni a Levita HV-nak, hogy nem tud bemenni a tankönyveiért - lebiggyesztem alsó ajkamat, mutatóujjamat húzom végig jobb szememtől egészen államig, mert éppen sírok, majd vigyorogva csúsztatom füzetemet hátsó zsebembe, és minden előzmény nélkül kapom fel hátamra Rint, hogy meginduljak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=823478#post823478][b]Reiner Kende - 2020.12.23. 18:12[/b][/url]

Mindössze néhány hete viseli a követ, ami partner volt elemi mágiája ébredésében, mégis úgy hozzászokott már, mintha évek óta lógna a nyakába. Marina lendületesen érkezésével Kende automatikusan kap a kabala utána, megbizonyosodva az azt tartó szíj stabilitásáról. Ezt leszámítva szeme sem rebben, csak viszonozza a csaj arcán virító mosolyt, majd nyugis léptekkel követni kezdi újdonsült haverjait. Egyre csak szélesedő vigyorral hallgatja az ötletelést, ami a jeges víz hallatán egy grimaszba fut át. Keményebb edzések után volt része jeges fürdőben, de nem volt alkalom, hogy izmai ne tiltakoztak volna ellene, így csak biccent egyet Móric felé. Így is van! Skip. A levitások szívatására bezzeg azonnal rá dobta a voksát. – Ez jó! – csíntalan nevetése mélyről szalad fel, majd elhalkul, ahogy rájön Boska még mindig a prefektusuk. Bakker. Gondolataiból Móric heuréka pillanata rántja vissza. – Pöpec, viszem a dámákat – csap le a felszabadult lehetőségre, és fejben már ki is tervel néhány tutkó beszólást. Gyakorlott volt az elkényeztetett és tökéletes fényűző hárpiák terén. – Elejtek nekik pár szaftos, megbotránkoztató kamu pletykát – töpreng hangosan, mivel borzolhatja fel a nagyképű tagok kedélyeit, had bomoljanak azok, amíg ő költöztetőst játszik a pajtikkal. – Lövésem sincs ki a halálról van szó, de ha a tankönyvei miatt rinyál, elkél némi szín a kis pedál meg a társai életébe – dörzsöli meg a fülcimpáját. – Elő karácsonyi jótékonyság skacok… - bólint büszkén. Megtekerten ugyan, de így is lehet értelmezni a tervüket, ami teljesen önzetlen ugyebár. Ó, Brigitta milyen büszke lenne most a fiára!
 Zsebre dugott kezekkel lép az addigra emeletes páros mellé, onnan vigyorog a lányra, aki így egy szintre került Kendével. – A szfinx vajon mit szólna a dánodhoz? - teszi fel a kérdést és közben el kell ismerje, ha ez a festmény ilyen okoskodó izé, egy laza csevej Kendével, így is - úgy is megzavarja. Tud hülyeségeket beszélni az -szfinx- fix.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=824125#post824125][b]Marina Darik - 2021.01.04. 22:10[/b][/url]

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

A barna egymás után sorolta a jobbnak jobb ötleteket erre mit kapott? Lehurrogást. Hát mi baja van ezeknek a magyar fiataloknak? Puhányak mind akik vannak. Bár Loki felvetésére már ő is hevesen bólogatott. Egészen a festmények kiválasztásáig.
- Nee... csak a dámákat nee. Ők meg se érdemlik, hogy lábakat adjunk nekik lábak helyett - biggyesztette le alsó ajkát Marina, és úgy nézett kérlelően szőke barátjára - mármint a régebbire -, hogy kímélje meg az idegrendszerét. Aztán tekintete a másik srácra villant. - Ismersz már elég embert, akiről pletykálhatsz? És elég "megbízható" forrást? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe a lány, majd sóhajtott egyet. - Ahh... hihetetlen vagy. Jó, majd segítek neked. Menjünk a dámákhoz - egyezett bele anélkül, hogy kérni kellett volna. Igazából sose rontotta el a mókát, az nem az ő reszortja volt. Szimplán csak szerette, ha a többiek érzékelik mekkora áldozatot tesz ilyenkor. Meg hát nőből volt. Kicsit kéretnie kellett magát. Csak az ő logikájában a váratás kimerült abban, hogy egy másodperc alatt ráun, és tovább lép.
- Hogy Csibével miért szerettek ennyire keresztbe tenni egymásnak... - ingatta a fejét a lány. - Komolyan, egyre gyanúsabbak vagytok nekem - ráncolta össze homlokát, csak hogy egy pillanat múlva ugyanolyan mosolygós ábrázata legyen a hirtelen felkapástól. Annyira szokványos volt neki a mozdulat, hogy az izmai szinte már gondolat nélkül cselekedtek.
- Az hagyján, de mit szól majd a dán szerenádomhoz - mosolygott gonoszan a lány. Loki pontosan tudta, hogy mennyire pohártörően hamis hangja van.
- Várjunk. Ha mi visszük a dámákat, akkor te kit hozol? - pillantott ezúttal Lokira a lány, már amennyire képes volt, onnan hátulról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=825825#post825825][b]Süveges Lili - 2021.02.07. 17:53[/b][/url]

Hogy Sári SZŐKE LETT!? Ezt nem akarta elhinni! Elképzelni akarta volna viszont, csak nem tudta, a dolog meghaladta Lilkó képzelőerejét, ezért mikor meghallotta a hírt, már szaladt is, hogy megkeresse a lányt. Ami persze több szempontból is nehézkes volt. Egyrészt épp este volt, és rövidesen már lekapták a tíz körméről, aki kint kóricált, másrészt nem volt bejárása továbbra sem az Eridonba, illetve abban se lehetett biztos, hogy ott találja barátnőjét. Mondjuk illett volna, de hát fene tudja.
Viszont még belefért egy gyors kitérő a bagolyházba, hogy levelet küldhessen neki, amiben kvázi követelheti, hogy azonnal de rögtön és máris találkozzanak, de legkésőbb holnap délelőtt, esetleg délután, ha csak reggel érkezik meg a bagoly.
Mikor aztán elkészült a levéllel, nagy nehezen rávett egy madarat, hogy megemelje neki a lábát, és rákötötte üzenetét. Alighogy az állat kireppent az ablakon, egy másik szállt le Lili mellett, és csipogott valamit. A lány meglepetten rápillantott, és észrevett egy neki címzett levelet nála.
- Nahát, ez gyors volt - mondta nagyokat pislogva, mikor megismerte Sári kézírását.
Ki is kukkantott a toronyból, és még látta a távolodó baglyot, akit ő küldött el az imént, és még oda sem ért az Eridon toronyhoz. Oké, talán Sári csak megelőzte, nem időutazó madárral van dolga.

Másnap Lili izgatottan szaladt fel a keleti szárny második emeleti lépcsőjén az elemi mágia teraszára, amit ő sajna csak hírből ismert, de Sári számára bizonyára sokat látogatott hely volt. Mikor aztán megérkezett, már nem csak amiatt sajnálta, hogy még nem járt itt, mert nem tudott elemi máguskodni, hanem mert igazán lenyűgöző látvánnyal szembesült. Az üvegkupolán besütötött a Nap, ragyogó, kissé túlvilági helyet varázsolva a lépcsővel és izgalmasan csavaros oszloppal díszített, jókora teremből.
Ennél már csak Sári látványa lesz elképesztőbb, amint ideér - gondolta Lili.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=826651#post826651][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.02.21. 21:43[/b][/url]

A második számú személy akivel feltétlenül meg akarta osztani csodálatos átalakulásának történetét az természetesen Polli volt, mindösszesen azért, mert mire visszaért az Eridonba már túl késő volt ahhoz, hogy Lilihez rohanjon. Persze lehetett volna annyi esze, hogy valahogy beügyeskedi magát a Levitába, ha már úgyis ott dekkoltak előtte, de a szerelem, az a fránya szerelem persze mindig elvette az eszét. A rózsaszín köd meg miegymás ugye, amiről megfogadta, hogy őt nem fogja sosem elérni, vagy ha mégis akkor normális marad mellette. Jó vicc volt.
Szóval kölcsönkérte szobatársa baglyát, hogy írhasson ezen a kissé kései órán. Nem sokat írt, mindösszesen annyit, hogy mikor és hol találkozzanak. Épp csak becsukta az ablakszárnyat, amin az előbb saját madarát kieresztette, mikor egy másik eszeveszett vad kopogásba kezdett. Csak az iskolai madarak lehettek ilyen agresszívak persze. Gyorsan megszabadította a kis tollast küldeményétől, és hangos kacagásban tört ki, amint elolvasta tartalmát. Egyre jár az agyuk.

Rendesen elfáradt az óra alatt. Nem volt valami pihentető az éjszakai alvás, szóval a mágia nagyon sokat kivett belőle. De végig ott volt mellette Flynn, hogy támogassa a nehezebb pillanatokban. Mosolyogva köszönt el tanárnőjétől, hogy aztán leszökdécselhessen a lépcsőn, tudva, hogy odalent már várnak rá. A sárkányróka, mintha csak tudta volna, hogy ki vár rájuk odalent fénysebességgel előzte meg és lökte fel majdnem gazdáját, hogy odalent azonnal Lili ölébe ugorhasson. Mi tagadás, az állat legalább annyira szerette a szőkét, mint a saját gazdáját.
- Ne haragudj, kicsit túlpörgött - nevette el magát, mielőtt ő maga is lehuppant volna a páros mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=826951#post826951][b]Süveges Lili - 2021.02.28. 10:41[/b][/url]

Alig bírt magával. A Sárival való találkozások előtt mindig izgatott volt, mármint a szokásosnál is, és valami a gyomrára is nehezedett, de most különösen csillapíthatatlan volt lelkesedése. Nem mintha úgy gondolná, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni Sári tökéletes külsején, de ha már mégis megtörtént, akkor nagyon látni akarta. Mert hát az újdonság ereje, és az elképzeltetlen szemügyrevétele is tényező volt.
Szerencsére nem kellett sokat várakoznia a lányra, de egyébként sem unatkozott abban a pár percben, amíg a termet csodálta, ahova érkezett. Aztán mikor barnáit az eridonosra fordította, arcára olyan bárgyú vigyor költözött, amit illett volna nyomban megfesteni az utókor számára. De még előtte értesült arról, hogy ideje figyelmét az architektúrai remekműről másra fordítania, megérkezett ugyanis Sári előfutára, Flynn, a sárkányróka, aki annak rendje és módja szerint rá is ugrott a levitásra.
- Szia Flynn! Hát ki a cukormókus? Hát ki? Hát te bizony! - güggyögte neki, miközben az elemi lény lendületétől le is huppant a lépcsőre. Ezután pillantott csak fel, keresve a gazdit.
- Merlin szent szagos szakállára! - nevette el magát, amint Sári leült mellé. A lány Flynn miatt mentegetőzött, de az cseppet sem zavarta Lilit, miközben pislogás nélkül csodálta barátnőjét, a sárkányróka füle tövét vakargatta.
- Te tényleg szőke vagy! - állapította meg az egyértelműt, és kicsit remegő kézzel még oda is nyúlt, hogy megfogjon egy tincset az övénél is világosabb hajkoronán. - Na ki vele, hogy sikerült ezt elkövetned! Olyat is hallottam, hogy véletlenül egy merengőben mostad meg, és megőszültél.
Természetesen a szájról szájra terjedő hírek gyakran változtak át pletykává.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=827255#post827255][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.03.07. 20:31[/b][/url]

Szemeim elé tett kezem remeg, ahogy nevetek. Annyira abszurd az egész elképzelés, hogy meg sem kellett volna születnie, de mégis megtette, és itt lebeg a szemem előtt, pedig igazán befejezhetné. Nevetésem csillapodásával érzem meg azt, mégis mennyire ingoványos talajra léptem a gyöngyszemek egyikével, így tovább lépve a témán lököm el magam a párkánytól, hogy haladjunk is, mert sosem fogunk végezni. Nincs szükségem még egy beszélgetésre Volkovval, akinek inkább néztem minden mását, mintsem figyeltem a szavaira. Szemöldököm rebben meg a válaszra, oldalvást sandítok Kendére, apró mosollyal ajkaimon bólintok egyet. Őszinte, és nem ostoba. Pedig a kettő nagyon gyakran jár kéz a kézben. Hozhatsz döntést őszintén, mikor alapvetően mégis ostoba, de legalább őszinte. Hogy megéri-e? Azt nem az én tisztem eldönteni, de ahogy kékjeimet szakítom el a srácról, valamiért elhiszem, hogy nem érdeklik a döntései következményei, mindössze az a fontos, hogy azokat őszintén, saját akaratából cselekedje meg, még akkor is, ha az őszinteség bizonyos esetekben, a másikat bántja. És ez itt a lényeg. Mégsem feszegetem.
A lépcsőházba kiérve töltöm meg tüdőmet levegővel, mert eddig fel sem tűnt, de valahogy a festmények által gerjesztett tömör alkohol szag orromba ivódott. Vállam felett pillantok hátra ismét, hogy Kende vajon követ-e, vagy akkor itt váltak el útjaink, amikor meglepetten kapom el tekintetét. Kedves mosoly kerül ajkaimra, ahogy teljes testemmel felé fordulok, megrebbenő szemöldökkel követem végig a mozdulatsort, amivel leveszi a pulóvert, végül a lépcsősor felé indulok el lassan, nos, bármilyen meglepő legyen, azzal a feltett szándékkal, hogy felmenjek rajta. Tekintetem zizzen magam mellé, ahogy a srác csusszan el mellettem, elnyílt ajkakkal figyelem mégis mi a terv, fejemet oldalra biccentve hallgatom szavait. Megemelkedik a szemöldököm, igencsak egyértelműen, miközben a másik már a lépcsősoron megy felfelé. Fejemet fordítom arra, amerre menni terveztem, végül hajamba túrva nevetek fel halkan. Szóval van elég helyem cha-cha-chazni? Ki nem hagynám. Komótos léptekkel követem, majd lépek ki a teraszra.
- Soha nem jártam még itt - pillantok körbe. Persze, hogy is tettem volna, mikor nemhogy elemi mágus nem vagyok, de még a pálcás mágiám is nevetséges? - Gondolom nem ok nélkül jöttünk fel. Melyik elemet uralod? - lépkedek beljebb, majd állok meg Kende mellett, miközben kékjeimet járatom körbe a helyen. - Csak azért érdekel, mert ha neki állok a produkciómnak, nem mindegy, hogy elégek vagy megfulladok - vonom meg vállaimat szemtelen vigyorral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=827515#post827515][b]Reiner Kende - 2021.03.12. 22:14[/b][/url]

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=827524#post827524][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.03.13. 00:23[/b][/url]

Érzem magamon a másik pillantását, ahogy elcsúszik mellettem, mintha minimum egy sítáborban lenne, azonban megszeppent tekintetemen nem tudok, és nem is akarok változtatni, ahogy végül - pillanatnyi - habozás után csupán, követni kezdem. Kékjeim gyorsan járnak körbe a teraszon, hogy mindent felmérhessek, ami elterül körülöttünk, de Reiner mozdul, így tekintetem szinte automatikusan követi, ahogy az első ajtóhoz lép, miközben a nyilvánvaló kijelentésem követi a kérdés, ami szintén egyértelmű. Válaszára mosolyodom el féloldalasan. - Most igen - lesütöm tekintetem, egy pillanat erejéig fürkészem csupán a padlót, majd tekintek fel újra, hogy követhessem Kendét, aki éppen magyarázatot ad arra, miért is vagyunk itt. Hitetlenség csillan szemeimben, bár hangot nem adok neki, amíg hallgatom szavait, amiket az ajtóknak intéz, mégis nekem szólnak. Szóval pár elemista gyakorta jár ide takarodó után gyakorolni. Elmosolyodom a hallottakra, mert valahol megértem őket: üres folyosók, üres az egész kastély, mindenki a körletében tengeti a szabad óráit, mielőtt álomba zuhanna. Csend honol mindenhol, a teljes koncentráció melegágya. Ennek köszönhetően hunyom le szemeimet több másodpercre is, amíg nézelődik tovább a srác, majd a vélt végszóra, félszemmel pillantok rá. Felemelt hüvelykujjára bólintok egyet, a folytatásra nyitom ki másik szemem is, mert ismételten érdekes vizekre eveztünk. Szemöldököm rebben meg, végül mosolyom szélesedik csak jobban és jobban.
- Tartom magam annyira logikusnak, hogy az úszásból kitaláltam volna, bár még úgy is fennállt volna a tévedés, szóval… - kapom el a másik tekintetét. - Tusé - mert ennyire még én is tisztában vagyok az elemekkel. Vannak párok, amik elviselik egymást, míg - példának okáért - a tűz és a víz, aligha marad meg egymás mellett. A hibázás lehetősége mindig adott, mindössze döntenünk kell, hogy bevállaljuk-e a vele járó csalódást, avagy a vele járó győzelmet. Olyan kétélű penge ez, amin mindenki az élén táncol. Fejemet eresztem lejjebb, le sem veszem kékjeimet róla, ahogy közelebb lépked. Az inger van meg, hogy én is lépjek egyet előre, mégsem cselekszem meg. Kérdő tekintetem függeszkedik arcán, ahogy elhangzik az utasítás, végül lassan fordítom fejemet felfelé, hogy a látványtól nyíljanak el minimálisan ajkaim egymástól. Megbabonázva figyelem az elém terülő látványt, ádámcsutkám mozdul egyet gyorsan, ahogy aprót nyelek. Messziről, halkan jut el hozzám Reiner torokköszörülése, de ördög látja lelkemet, nem sajnálom. Talán csak pár másodperc, talán percek telnek el, ahogy iszom magamba a tiszta, éjszakai égbolt látványát, csendben, a gondolataimmal. Végül őszinte mosoly kerül ajkaimra. - Reiner - lágyan gördül le a név ajkaimról, pár pillanatot várok csupán, hogy rám figyeljen, mielőtt folytatnám. - Te hiszel a sorsban? - kellemesen mély baritonom tölti meg a teret, a falakba issza magát óvatosan. Nem pillantok rá, egyelőre úgy érzem, képtelen vagyok elszakítani tekintetem a sötét tisztaság megtestesítőjéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=827540#post827540][b]Reiner Kende - 2021.03.13. 20:28[/b][/url]

Tudja mennyire szüksége volt, van és lesz a vízzel való kapcsolatára ahhoz, hogy kibírja magukat a mindennapokat. Minden élőlény lelke. Mindennek energiát ad, szabad, finoman mozgatja a hegyek részecskéit, beszínezi a világot, miközben be is utazza azt. A víz mágiája Kende minden porcikájába beleitta magát az évek során. Szüksége van rá a létezéshez, jobban, mint bárkinek. Általa még talán magát is megtalálja, mi van az örökös aranykölyök mögött.
- Tusé - ismétli meg, arcán ülő vigyora válik kissé szélesebbé, azáltal villan gödröcskéje.
Azt hitte ismeri a vizet, minden nap találkozott hatalmával, de az most sokkal erősebb lett. Már nem az ő választása a közös kapcsolat, az jelen van, ha akarja ha nem, és ez rémisztő. Rémisztő, mert az érzelmei döntenek - nem a sors, vagy bármilyen külső erő. Mindent meg fog tenni, hogy kezelni tudja a mágiáját és előcsalogassa és bár már elő-elő merészkedett érezte, hogy van benne valami, aminek nem talál helyet.
Érdekeli. Szeretné újra az összhangot érezni a vízzel, mint eddig mindig. Most itt van ezen a helyen és tudja, ő nem lehet az a diák, aki éjszaka kioson gyakorolni. Nem tudja mennyi ideje áll Mihail mellett, míg végül családneve baritonba burkolva kúszik fülébe visszacsalogatva őt az elemi terasz falai közé. Feje megakad kissé a mozdulatban, ahogy a másik felé fordul. Ajkai elnyílnak, nem pislog, tekintete zizeg Sztravinszkij arcan, várja a folytatást. Félre döntött fejjel néz fel az égre, majd le a padlóra, amihez tompán simuló léptei törik meg a csendet, ahogy a terasz közepén lévő néhány lépcsőfok egyikére ül. A kérdésen nem sokat gondolkodik, csak a helyszín által benne formált érzésekből gyúrja meg válaszát.
- Igen is, meg nem is. Baromság, hogy előre meg van írva. Akkor miért csinálunk bármit? - hátradől, a fentebbi fokon támaszkodik meg könyökén.
A birtoklás vágya nem mozgatja, mert tudja milyen érzés, ha birtokolni akarják. Nem érdekli és nem is hisz a felsőbb hatalomban. Kapóra jött, meg nem is a hataloméhes szüleivel szemben a hydromágia megjelenése. Amúgy is mély kapcsolata volt az elemmel, de mintha csak azért vált volna elemi mágussá, hogy az megmentse az otthoni bezártságtól. Sose lehet elég hálás a víznek az életéért. Ez pedig nem a sors volt, hanem Kende döntéseinek eredménye. De mégis mit tudhat tinédzser létére? Azon kívül, hogy inkább dacos viselkedése, ragaszkodása az úszáshoz, majd a hullámba feltörő elemije vezetett oda, hogy ott ül, ahol. Ő alakította, nem a sorsa.
- Abban hiszek, hogy minden lépésünk számít és eljuttat valahova. Hogy tőlünk függ mit cselekszünk. Kapunk opciókat, mi döntünk, aztán majd alakul valahogy - őszintén így gondolja. Ha a sorsa munkálkodott volna, most nem lenne itt. - A sors olyan, mint a karma. Minden rosszat visszakapunk az életben - emeli tekintetét a plafonra. - Belemagyarázás. Elkövettük, ha valaki fel is fogja a súlyát az már épp elég büntetés - mintha a mágiájának megkapása és attól való elszakadásának bármi rossz tettéhez köze lenne. Újabb baromság. Ez nem büntetés, mindössze a szülei idióta, hataloméhes neveltetési módszereinek a szerencsétlen eredménye, aminek a levét Kende szívja. Nincs köze a sorshoz. Az életét a víz irányítja, az pedig nem felette áll, hanem mellette. - Miért? Szerinted az a sorson múlik, ha homokba dugod a fejed? - mosolyodik el könnyedén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=827597#post827597][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.03.14. 19:06[/b][/url]

Hosszúra nyúlik a csend köztünk, aminek minden pillanatát kihasználva fürkészem a fölöttünk elterülő látványt. Szinte magamba szeretném szívni, vagy lehet inkább azt vágyom, hogy ő szívjon magába, tűnjek el, és vissza se jöjjek. Eltűntem, magam mögött hagytam mindent egy szempillantás alatt, mégsem érzem úgy, hogy elég ideig voltam távol. Nem vitatkozhat velem arról senki ember fia, hogy helyesen cselekedtem meg, mert ebben biztos vagyok, azonban az vitatható, hogy nem jöttem-e vissza túl korán. Mennyi idő kellett volna még? Mennyi idő kellett volna még a lelkemnek ahhoz, hogy valóban elfogadja, az élet, amiben benne ragadt velem együtt, nem jövedelmező és ki kell törnünk belőle? Valószínűleg egy egész élet nem lett volna elég, én pedig gondolkodás nélkül, utolsó elhatározásként döntöttem egyik éjszaka. Vigyorogva mutattam fel a sorsnak nevezett szarságnak a középső ujjamat, hogy megmutassam neki: ahogy eddig, úgy mostantól sem irányíthat senki és semmi. A magam ura vagyok, és inkább elviselem a döntéseim után hagyott fájdalmat és hiányérzetet, mintsem egy olyan dologba ragadjak, ami nekem nem jó.
Innen a Reinernek szegezett kérdés, aminek feltétele közben sem pillantok rá. Csillogó kékjeimben tükröződnek vissza a csillagok, a Hold kellemes fehér fénye simogatja arcomat, mintha csak a Nap meleg sugarát érezném magamon. Igen is, meg nem is. Demokratikus válasz, ahogy a halkan puffanó cipőtalp jut el tudatomig sandítok le, hogy követhessem a mozdulatot, ahogy leül. Nem szólalok meg, túlságosan könnyed a pillanat ahhoz, így csak halvány mosollyal ajkaimon vezetem vissza kékjeimet az égre. Zsebemből húzom ki mindkét kezemet, tarkómon kulcsolom össze ujjaimat, mert nem várok folytatást tőle, ennyiből is le lehet vonni a konklúziót, ám legnagyobb megdöbbenésemre hangzik fel ismét hangja. Először szemöldökömet ráncolva hallgatom, majd kékjeim kerekednek ki, ajkaim nyílnak el egymástól, karjaim csúsznak le magam mellé, miközben fejem biccen előre, hogy mosolyogva fürkésszem arcát a másiknak.
- Azt mondod, hogy lényegében azért van szabad akaratunk, hogy döntéseket hozzunk, amik által saját sorsunk kovácsai vagyunk? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn, hogy halkan nevessek fel, mikor elhangzik az olyannyira vágyott miért kérdés. - Kíváncsi vagy? - emelem vissza fejemet a tetőablak felé, miközben halkan szusszanok. - Lényegében azt mondtad el, amiben hiszek - sandítok lefelé rá halvány mosollyal ajkaimon, majd vezetem is vissza kékjeimet az égre. - Azonban vannak olyan helyzetek, amikor egyetlen opciód van és azt sem a saját döntésed alapján kapod magad elé. Ez a karma? Sors? Mindegy minek hívod lényegében, akkor is a fejed fölött lebeg, mint a büntetés, amit említettél. De mégis meddig kell egy embernek vezekelnie? Mikor lesz elég a büntetés? - fejemet előre biccentve kapom el a szürkéskék tekintetet, miközben kékjeimben csillan meg a múltam gusztustalan látványa. - Kedvelem a látásmódodat - jelentőségteljes pillantást intézek el felé, majd szakítom el róla tekintetem, hogy az égre vezessem. Még egyszer. Utoljára. Pár másodpercre hunyom le szemeimet, utolsó, vágyakozó pillantást engedek meg magamnak, mielőtt hátrálni kezdenék és hátamat vetném az egyik szabad falnak. - Neked mi a büntetésed? - halkan száll hangom az üres térben, lágyan, megnyugtatóan siklik Reiner felé, miközben halvány mosollyal figyelem minden rezdülését. Érdekelsz, Reiner Kende, mert nem vagy olyan, mint a többi. Magyarázatot adsz, vagy úgy hátrálsz meg, hogy közben mégsem teszed?