A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814204#post814204][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.25. 16:15[/b][/url]

Nem akart elkésni, így ahogy kicsengettek az utolsó órájáról gyakorlatilag sprintelt a megbeszélt helyszín felé. Bár az utóbbi időben kissé elhanyagolta az erősítést, de az elmúlt, aktív sporttal eltöltött évek hatása érződött a teljesítményében. Valószínű, ha kellemes kényelmes sétatempóban indult volna el nem ér oda időben, túl nagy volt a kastély ő meg még a hosszú lépteivel is túl lassúnak bizonyult volna.
Kicsit lihegve ugyan, de cseppet sem kifulladva érkezett meg végül a másodikra. Kifújta magát, mielőtt belépett volna az ajtón, megigazította az egyenruháját, a csuklóján talált hajgumival összefogta a haját és megállapította, hogy még így is maradt két perce. Tökéletes. Kész csodának számított, hogy nem tartották fel, bár valószínű ez leginkább azért lehetett, mert túl gyorsan elrohant ismerősei, barátai mellett, így egy szia elmotyogásán kívül amúgy sem lett volna idejük másra. Izgatott volt, mint minden ilyen óra előtt, elvégre ez azért elég nagy dolog volt neki.
Lenyomta a kilincset és belépett az ajtón, tekintetével automatikusan oktatóját kezdte keresni. Nem volt nehéz megtalálnia, tekintve, hogy ketten voltak ott mindösszesen és sejtette is, hogy merre kellene keresnie.
- Jó napot! - köszönt arcára vidám mosolyt varázsolva, ahogy megállt az asztal mellett. Addig nem ült le, míg nem kapott rá engedélyt. Épp annyira szigorúnak tűnt az oktatója, hogy ilyeneket nem mert megengedni magának. Holott tudta jól legbelül, hogy Klaudia nem vérengző szörnyeteg, aki letépi a fejét, ha esetleg hibázik, de annyira meg akart felelni, hogy inkább nem kockáztatott ilyenekkel. Arca még mindig piros volt kissé a futástól, más jele azonban nem látszott annak, hogy futott volna idáig. Hangja egész magabiztosan csengett, már amennyire képes volt magabiztosságot sugározni ebben a helyzetben. Benne volt azért a félsz, hogy mst mi következik, de inkább csak kíváncsi volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=814531#post814531][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.27. 19:38[/b][/url]

Olyan szépen ült le arra a székre, hogy egy illemtanár megirigyelhette volna. Egyenes háttal, bájos mosollyal, keresztbe tett lábbal, mint ahogy egy jó lányhoz illik.
- Igen, köszönöm - fogadja el udvariasan a felajánlást. Bár fogalma sem volt, mi van a kancsóban, ránézésre víznek tűnt, így végül is nem látta értelmét a visszautasításnak. Különben is, a futkorászás után ráfért némi hidratáció.
Elég komolyan hangzott, hogy összegezték a mágikus aktivitását. Kicsit olyan érzése támadt tőle, hogy minden egyes lépését megfigyelték és számon tartották, majd ezt megosztották másokkal is. Persze tudta jól, hogy azért nem egészen ez a helyzet, de a gondolattól nehezen tudott szabadulni. Kicsit meglepte, hogy a számok ez esetben nem segítettek túl sokat, bár azt sem tudta pontosan, mégis miféle számokra kellene gondolnia. Hogy hányszor varázsolt? Hogy milyen volt a sikeres és sikertelen műveletek aránya? Teljes sötétségben tapogatózott. De végül is nem biztos, hogy mindenről feltétlenül tudnia kellett. Mielőtt válaszolt volna a kérdésre nagyot kortyolt az eléje tett pohárból, kicsit pótcselekvésként is, míg átgondolta, mit is mondjon.
- Azt hiszem, még sosem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Jó, ez kicsit talán túlzás, de abszolút jól érzem magam. Megszokás helyett inkább a megbarátkozás szót használnám, de azt hiszem már sikerült úgy teljesen felfognom, mit is jelent, mivel is jár. - Boldog szimbiózisban életek együtt kettecskén, főleg mostanában, mikor minden helyrejött. boldog volt Zsomborral, Lilla leállt a szekálásával, a nagymamája állapotában javulást mutattak és kapott egy lehetőséget, amely ugyan még nem volt biztos, de már a felkérés is nagy megtiszteltetésnek számított. Összességében tehát pontosan olyan jó volt a helyzete, mint amilyennek lefestette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=826651#post826651][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.02.21. 21:43[/b][/url]

A második számú személy akivel feltétlenül meg akarta osztani csodálatos átalakulásának történetét az természetesen Polli volt, mindösszesen azért, mert mire visszaért az Eridonba már túl késő volt ahhoz, hogy Lilihez rohanjon. Persze lehetett volna annyi esze, hogy valahogy beügyeskedi magát a Levitába, ha már úgyis ott dekkoltak előtte, de a szerelem, az a fránya szerelem persze mindig elvette az eszét. A rózsaszín köd meg miegymás ugye, amiről megfogadta, hogy őt nem fogja sosem elérni, vagy ha mégis akkor normális marad mellette. Jó vicc volt.
Szóval kölcsönkérte szobatársa baglyát, hogy írhasson ezen a kissé kései órán. Nem sokat írt, mindösszesen annyit, hogy mikor és hol találkozzanak. Épp csak becsukta az ablakszárnyat, amin az előbb saját madarát kieresztette, mikor egy másik eszeveszett vad kopogásba kezdett. Csak az iskolai madarak lehettek ilyen agresszívak persze. Gyorsan megszabadította a kis tollast küldeményétől, és hangos kacagásban tört ki, amint elolvasta tartalmát. Egyre jár az agyuk.

Rendesen elfáradt az óra alatt. Nem volt valami pihentető az éjszakai alvás, szóval a mágia nagyon sokat kivett belőle. De végig ott volt mellette Flynn, hogy támogassa a nehezebb pillanatokban. Mosolyogva köszönt el tanárnőjétől, hogy aztán leszökdécselhessen a lépcsőn, tudva, hogy odalent már várnak rá. A sárkányróka, mintha csak tudta volna, hogy ki vár rájuk odalent fénysebességgel előzte meg és lökte fel majdnem gazdáját, hogy odalent azonnal Lili ölébe ugorhasson. Mi tagadás, az állat legalább annyira szerette a szőkét, mint a saját gazdáját.
- Ne haragudj, kicsit túlpörgött - nevette el magát, mielőtt ő maga is lehuppant volna a páros mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=828053#post828053][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.23. 22:32[/b][/url]

Flynn elképesztően jó érzékkel látta meg, hogy ki az, akit érdemes gazdája közelébe engedni és ki az, akit távol kell tartani a lánytól. Szerencsére a barátait nagyon megkedvelte, már majdnem annyira, mint Sárát, ezért ha meglátta őket garantált volt, hogy kiszemelt személy hamarosan kap a nyakába egy sárkányrókát. Most sem történt ez másként, Flynn ugrott, hogy aztán bújjon, míg Lili gügyögött neki. Megszokott jelenetté vált ez, nem csodálkozott, de azért mentegetőzött egy sort, mert mindig kicsit kínosan érezte magát, mikor hiábavalónak bizonyult minden szigorú ne
velése. Pedig annyira próbálkozott, de Flynn ilyenkor bebizonyította, hogy sosem lesz képes teljesen megnevelni, mindig ott marad benne az a kis önfejűség, ami Sárában is megvolt.
- Igen, tényleg szőke vagyok – nevette el magát, és finoman oldalra biccentette a fejét, hogy a hidrogénszőke tincsek gond nélkül Lili ujjai elé essenek. Annyi különböző reakció érkezett ilyen rövid idő alatt drasztikusan megváltozott külsejére, hogy valahogy már ez sem tudta meglepni.
- Tudod, én meg az átváltoztatástan sosem voltunk jóban, aztán valahogy, ne is kérdezd, hogy hogy nos… ez lett – vonta meg vállait, miközben jobb keze mutatóujjára tekert egy szőke tincset. Komolyan nem értette ő maga sem, hogy hogy adta ezt elő, de Tányával arra jutottak, hogy nem is érdemes ezt firtatni. Ami megtörtént azon változtatni úgysem tud, és bár biztosan sokat tanulhatna a miértekből, de nem érdemes a szükségesnél tovább feszegetni. – Mesélj még, mit terjesztenek? Lilla megátkozott? Vagy összekevertem a hajfestékes dobozokat? Vagy hogy ez az eredeti hajszínem és eddig festettem? Esetleg hmm… Szeretőt tartok és neki akarok szőkén tetszeni? – Mivel ő maga is rém pletykás volt, ezért nem esett kifejezetten nehezére, hogy rosszabbnál rosszabb históriákat találjon ki hajszínváltozásának okára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=828271#post828271][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.30. 15:23[/b][/url]

- Valahogy úgy. – Ő barátnőjével ellentétben nem tudta és nem is akarta visszafogni a belőle kitörő kacagást. Minek tagadta volna, hogy jó kedve van, hogy önmagán is jól szórakozik? Felesleges lett volna. Ha nevetni akar hát nevet és kész, nincs ebben semmi rossz. Különben is szüksége volt a vidámságra, mert úgy töltötte fel akár csak az ablakon beragyogó napfény.
Nem tudta eldönteni, hogy Lilinek tetszett-e amit látott, inkább azt a furcsa meglepettséget vélte felfedezni rajta is, mint amit érzett. Szép volt, jó volt, elég volt köszönte szépen. De a bűbáj tartósabbnak bizonyult, mint képzelte, hát maradt a gyönyörködés új képmásában. Már ha ennyitől nevezhettük újnak. Ő maga elvégre nem változott, de hidrogénszőkén mégis egész másnak tűnt még a mosolya is. Furcsa volt és nem tudta megszokni – nem is akarta különösebben. Sosem akart váltani az eredeti barnáról, legfeljebb nyaranta egy-két hétre ilyen egyszer mosható színezőkkel. Eddig egyszerűen nem volt ott az ideje, elvégre állandóan előadásokra és versenyekre járt, hogy nézett volna ki egy feltűnő hajszínű balerina? Nem passzoltak volna, egy kicsit sem.
Tovább kuncogott, ahogy sorra hallgatta a pletykákat. Még hogy vénasszony, csak tudta volna meg, hogy ki terjeszt ilyeneket. – Macskaszagú sosem leszek, legfeljebb… sárkányrókaszagú? – találgatta vigyorogva, hogy hogyan kellett volna ezt mondania. Elvégre Flynn mellé ha akart volna sem tarthatott volna macskát, a szülei már szegény színes szőrgombócot is kirakták volna otthonról szívük szerint – pedig szerették ők az állatokat, csak a megszokott elmuglisodott életükben túlzottan emlékeztette a Vizsnyiczky szülőket valódi hovatartozásukra. – Tudod – hajolt közelebb bizalmasan – valójában legalább hat fiúval meg két lánnyal csalom Zsombort, de erről neki ne szólj – kezdett sutyorogni, mintha valóban valami életbevágóan fontos titkot osztott volna meg. Csak tovább fűzte ezt a rendkívüli históriát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=829879#post829879][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.20. 19:41[/b][/url]

Jót mosolygott azon, ahogy barátnője orra eltűnt a színes bundában. Flynn segítőkészen nyújtózkodott, és elégedetten dorombolt, mintha csak tetszene neki ez az egész, hogy róla van szó, meg hogy szagolgatják.  Szórakoztató látvány volt ez, de mégis csak a mosolyig jutott, mert talán sértőnek érezte volna, ha elkezd nevetni, vagy ilyesmi. Bár alapvetően ez az egész egy kifejezetten nagyon vidám kis találkozó volt, de azért mégis, az indokolatlan nevetésnek mégsem volt helye. Bár igazából Sáránál mindennek helye volt, ha azt nézzük, hogy ő maga volt a megtestesült két lábon járó furcsaság néhanapján. – Hát ezt örömmel hallom – jelenti ki most már tényleg nem fogva vissza a kibukni készülő nevetést. Legalább tudja, hogy nem lesz büdös vénasszony, vagy ilyesmi. Bár igazából amúgy sem szeretne az lenni, és biztosan tenne is azért, hogy ez ne is következhessen be.
Bólint, hogy helyes, jól teszi. A hangszínt betudja a játéknak, hogy csak úgy tesz, mintha egy valóban valódi, mély és nagyon komoly titkot kellene a sírig megőriznie. Talán a fáradtság, talán hogy ennyire belelendült a mókázásba, talán csak az, hogy gondolatai egészen máshol jártak állandóan. Mióta Zsombor megjelent az életében ha épp nem kellett nagyon koncentrálnia valamire, akkor gondolatait általában ő töltötte ki. – Biztosan. Vagyis nagyon remélem, hogy így van és nem kell csalódnom bennük sem. Mert tudom, hogy rád számíthatok – bólogatott megint. Sára úgy gondolta, hogy azok az érzések, amikről egyszer beszéltek, már eltűntek, ha nem is nyomtalanul, de legalább jó mélyre. Ezért sem vette észre azt, hogy ezt most itt gyakorlatilag értenie kellett volna, mégpedig úgy, ahogy Lili eredetileg szánta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=842865#post842865][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.01.27. 00:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=844986#post844986][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.03.31. 09:20[/b][/url]