36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. április 25. 14:11 | Link

Kishúgom



Beszélni akarok Ixyvel, beszélnem kell vele! Már a múltkor is szerettem volna, amikor keresgéltük összevissza a kastélyban és környékén a férjével, de akkor még sem tettem. Váratlan fordulatot vett az egész. Azóta viszont folyton az alkalmat lesem, amikor elcsíphetem a leányzót. Mennyivel könnyebb dolgom lenne ha sassá tudnék változni, akkor nem csúszna ki folyton a karmaim közül. Mert a legtöbbször ez történik. Mire eljutok oda, ahol ő meg szokott fordulni addigra már valahol máshol van dolga, vagy nem is volt ott eleve. Nyomkövetőt fogok szerelni arra a lányra. Bercike biztos nagyon díjazná az ötletet, akkor ő se veszítené el többet.
Most azonban biztosra mentem. Baglyot küldtem a kisasszonynak miszerint audenciát kérek tőle és legyen oly kedves jelöljön meg egy napot, órát, helyszínt, ahol össze tudunk futni. Biztos, hogy nekem eszembe se jutna itt találkozni. Igaz, legalább nem egy zsúfolt folyosó. Mogorva arccal nyitok be az elemis terembe és keresem tekintetemmel a leányzót. Nem jártam még itt, hiszen nem tanulom ezt a tárgyat, képességbirtokos sem vagyok, de mivel tanterem így simán bejöhetek, szerintem. Meg amúgy is, csak szabad már bemennem egy tanterembe beszélgetni a kishúgommal?! Mindenesetre most érdeklődve nézek szét és be kell valljam, lenyűgöz ez a hely. Remélem elég időt töltünk itt ahhoz, hogy jó alaposan megszemlélhessem. De ... hol van már a lány? Késik? Jellemző.

Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2020. május 29. 21:22 | Link

Milan

Nem is vagyok én olyan kiszámíthatalan. Megyek előre, ritkán állapodok meg, ez így igaz, de nem tűnök el, mindig ott vagyok, ahol épp Milan nem hiszi, hogy lehetek. Bár meglep baglya, könnyedén írok vissza, hiszen mindig ráérek én, csak nem egy helyben kavargok, hanem elfoglalom magam. Így teszek most is, hiszen ideérve nem tudok nem engedni a kisebb terem csábításának. Lehunyt szemmel állok a szoba közepén, nem mozdulok, csak ahogy Olivér bácsi is mondta, megpróbálom érezni a körülöttem áramló tömeget. Van abban valami borzongató, ahogy az apró lyukak mögött érzem megbújni a vizet, s mégis tudni azt, hogy egy apró kívánságom elég lenne arra, hogy egy pillanat alatt talpamtól fejem búbjáig körülöleljen. Mintha csendben figyelne, vizsgálna ő is engem, miközben én teszem ugyanezt vele. Lassan fedezek fel egy ingatag nyugalmat magunkban, izmaim lassan engednek feszültségükből, arcomra bizonyára mosoly kúszna, ha szükség lenne rá, hogy átadjam vele az érzéseimet. Azonban “beszélgetőpartneremnek” nincs szüksége ilyesmire, érzi a hangulatomat anélkül, hogy bármit mutatnék neki. Nem hívom magamhoz, nem mozdítom meg, szabadon áramlik, s én is szabadon állok képletes ölelésében, barátkozva. Csak lassan, nyugodtan.
Szárazon, teljes mértékben nyugodtan lépek ki az ajtón, hogy tekintetem lassan körbepásztázza a helyet, ráakadva Milanra. - Szia, hogy vagy? - lépek közelebb ruganyos, élettel teli léptekkel, menet közben pedig Iridis is mellém szegődik, aki eddig a borstyánfal tövében hűsölve várta, hogy kijöjjek. Mellettem elsündörögve finoman végigsimít bokámon, amit megérezve apró mosoly szökik arcomra. Nem marad közvetlenül mellettünk, mégis a közelben figyel, szemem sarkából még látom, ahogy hanyatdobja magát egy árnyékos sarokban. Lassan kezdek rájönni, hogy nem egy kifejezetten bújós típus, lehet ebből is akadtak gondjaink az elején. - Talán tettem valami rosszat? - szökik egy csipetnyi aggodalom tekintetembe.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 3. 19:27 | Link

Kishúgom


Ááááááá dehooooogy. Nem kiszámíthatatlan, egy fenét nem az. Megvan az órarendje, meg a külön izéi, és azt hihetné az ember, hogy ha azt követi akkor megtalálja a kiscsajt lazán. Előbb találom meg Atlantiszt, mint Edithet. De tanultam a leckéből, kergessék őt a baglyok és kész.
Igazán gondolhattam volna, hogy ő már itt van és pancsikol. De persze eszembe se jut. Kezdek lassan rádöbbeni, hogy bizony ő már nem az a kislány, aki volt. Megváltozott, ami persze tökre nem meglepő, csak én még nagyon azt a csitrit látom benne, az akkori szokásait ismerem.
- Mint aki végigkutatta az egész iskolát utánad egy párszor – felelem rezzenéstelen tekintettel figyelve ahogy közelít. Basszus, a húgom felnőtt, még a járásán is látszik. Sóhajtok egyet és kissé enyhül az arckifejezésem. – Amúgy tűrhetően. Te? Hogy megy? – intek a fejemmel a szoba felé, ahonnan kijött. Bizony, tudok én tök normális, udvarias meg érdeklődő is lenni ám. A kis csúfságát csupán egy pillantásra méltatom, az se nagyon foglalkozik velem. Bírom az állatokat, nem arról van szó, de eléggé olyannak tűnik az ebilen, mint aki jobban értékeli, ha békén van hagyva. Ha idejön akkor persze megsimogatom, ha azt akarja, de nem teszi, így az én fenenagy állatimádatom egyelőre rejtve marad Edith előtt.
- Te kicsim mindig - vigyorodok el tökéletesen utánozva anyánk hangját. Rengetegszer szólította Ixyt kicsimnek, amíg még tényleg kislány volt. Aztán ahogy nőni kezdett úgy maradozott el ez a kedveskedő becézés. Szerencsére egy bátynak mindig megvan az a joga, hogy tökéletesen emlékezzen a kínosabb részekre a tesója életéből, és ezeket a lehető legváratlanabb pillanatokban és társaságban hozza fel. Egyébként meg nem áll szándékomban válaszolni a kérdésére. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít rossznak. De most nem akarom megijeszteni vagy ilyesmi, hogy megosztom vele a sajátomat, majd ha megtudtam, amit akartam. Talán. – Hogy ízlik a házasélet?
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2020. június 22. 22:03 | Link

Milan

Úgy hallottam, hogy a legtöbben azért járnak ide, hogy megtanulják kontroll alatt tartani az elemüket, nos, velem nem pontosan ez a helyzet. Nekem inkább abban kell a segítség, hogy merjem megszólítani, előhívni, ne féljek elfogadni, hogy egy-egy gondolatomra milyen pontosan képes reagálni. A máskor oly kényelmes önfegyelmem elvileg előny, ám itt úgy néz ki szükségem lenne valamilyen szenvedélyre (ha színpadias szeretnék maradni mondhatom azt is, hogy tűzre) ahhoz, hogy ne csak álljak mint egy fadarab, várva a csodát, hanem az tényleg be is következzen. Lassan el kéne hinnem, hogy ez a valóság, meg kéne birkóznom vele, de a mai sem lesz ennek a napja, még ha sokkal nyugodtabban is sétálok ki az apró szobából. Lehet nem is lesz napja. Csak lassan elfogadom, és elfogad, anélkül, hogy napokhoz tudnám, vagy akár akarnám kötni.
- Nem tudtam, hogy keresel - szeppenek meg, hirtelen nem tudván mi is az ami olyan fontos, hogy kutatni kelljen utánam. Következő szavai azonban megnyugtatnak, ha bármi extra történt volna akkor azzal kezdi, nem köntörfalaz. - Egyre jobban - vonok vállat az igazságnak megfelelően, de nem állok neki részletesen kifejteni a viszonyomat az elememmel. Nem szoktam. Egyrészt még én sem érzem igazán, másrészt ez talán valami olyasmi amit inkább magamban kell lerendeznem, nem pedig hangoztatnom. Mondhatnám, hogy milyen jól megy, és rajtam kívül senki nem tudná, hogy nincs így - azaz Olviér de. De neki az is a dolga, hogy az ilyesmit tudja. Iridis valóban nincs elragadtatva az ingyensimi gondolatától, inkább pihen le nem messze, és figyel minket onnan mint akinek nincs jobb dolga. A becézésre csak megforgatom a szemem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar - valahol nosztalgikus, valahol megszoktam már.
- Sokkal jobb mint vártam - pislogok meglepetten a hirtelen jött kérdésre, számon könynedén csúsznak ki az őszinte szavak. - Persze, más mint eddig, de nem érzem magam ott rosszul, vagy bármi ilyesmi ha emiatt kérdeznéd.
Hogy is ne gyanakodnék, amikor annyira ellenezte ezt az egészet. - Még mindig fújsz rá? - utalok Bercire félredöntött fejjel, erősen sugallva, hogy a válasz őszinte legyen, akkor is, ha az éppen egy igent jelentene.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 28. 20:15 | Link

Kishúgom


Megforgatom a szemeimet a feleletét hallva. Nem tudta, persze, hogy nem tudta. Nem szoktunk rendszeresen összetalálkozni, elcseverészni egymással. Tisztes távolból követem figyelemmel az életét, de nem járok a nyakára. Ahogy ő sem az enyémre. Sok időt töltöttünk egymástól távol, talán ez is teszi. Meg az is, hogy tudom hogy meg tudja magát védeni. Ritka tehát, hogy keresem őt. És talán kissé ijesztő is, hisz tessék, most is megszeppen, rögtön feltételezi, hogy valami van. Valami baj.
- Az jó. Nehéz az elemi mágia, de minél többet gyakorlod annál stabilabb lesz a kapcsolatod az elemeddel – a válaszából kiveszem, hogy még nem profi, bőven van mit tanulnia, szóval automatikusan jönnek ezek a megnyugtató, bíztató szavak. – Legalábbis ezt hallottam.
Egészen pontosan utána jártam ennyire, mert hát azért az nagy dolog, hogy az ember kishúga irányítani tudja valamelyik elemet. Nem árt kissé belemélyedni a témába. Hátha egyszer kiselőadást szeretne tartani belőle. Na meg inkább ebbe legyek képbe, mint hogy például a különféle divatirányzatokba mélyedjek bele. Ha arról óhajtanak csevegni, akkor igencsak sietősen magára hagynám a fenébe. Azt beszélje csak meg a férjével.
- Jobb? Mit vártál? – érdeklődöm kíváncsian. Mégis mire számított vajon? A magyarázatra biccentek csupán, naná, hogy más. Hiszen férjezett asszony vagy miafene. Háztartásvezetés meg ilyesmi na. Azt, hogy nem érzi magát rosszul az sejthető volt, elcsevegtem én Bercikével, tudom, hogy tisztességesen bánik Edittel. De engem az ő véleménye, meglátása is érdekel. Hogy ő hogy éli meg a dolgot. Már tenném fel a következő kérdéseimet, amikor hirtelen visszadobja a labdát.
- Melyikükre gondolsz? – kérdezek vissza gyanúsan kedvesen, ártatlanul. Jó, sejtem én, hogy nem apánkra, de menjünk azért biztosra, mielőtt azt mondanám, hogy nem. Mert őrá nagyon, sőt, egyre jobban, egyre inkább.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2020. július 27. 11:30 | Link

Milan

Rengetegszer hallottam már, nehéz, szeszélyes, idegen, bár nem gondoltam, hogy tőle is fogom. Tuti utánanézett, bukkan fel a fejemben a gondolat, annyira, nem is tudom, tankönyvesen hangzik amit mond. De nem bánom, mert ez azt jelenti, hogy kutatott azért, hogy megérthessen nem? Még ha számomra az elemem irányítása nem is jelent különösebb nehézséget... Elvégre megragadtam az elfogadásnál. Haha. Lassan alkalmazkodok talán, van aki szerint az elememhez képest túlságosan merev vagyok, és már rég fel kellett volna vennem a fonalat. Elbizonytalanít ha erre gondolok, ugyanakkor nem akarom siettetni a megbékélést, inkább vagyok óvatos most, de később tudni fogom miről van szó. - Köszi, igyekszem - mosolygok fel rá, mit is tehetnék amikor ilyen aranyos? Oké, ha tudná, hogy aranyosnak neveztem tuti tök pipa lenne.
- Hát például azt, hogy összezárnak egy idegennel, akivel kínosan kerülgetnünk kell egymást, beszélgetni a politikáról - elfintorodok -, szépen mosolyogni meg ilyenek... - már nyitnám a szám, hogy elmondjam, akkor viszont mi az ami lett a félelmeim helyett, de végül nem teszem, elvégre nem kérdezett. Talán harapófogóval kell belőlem kihúzni a közös életünkre vonatkozó dolgokat, de nem tudom hogy szokás, illik beszélni az ilyesmiről. Mi az ami túlságosan bensőséges, mi az ami nem, mi az ami titkok kifecsegése, mi az ami még szabadon tudható? No meg nem is biztos, hogy akarja tudni, tudom mennyire ellenére van ez az egész.
Összevont szemöldökkel pillantok fel, hogy egyáltalán milyen többes számról beszél itt. Ah, hogy Apa. - Bercire gondoltam, de ezek szerint egyikükkel sem békéltél meg?
Vigyázz, cselesen kérdezek, ha már felhoztad, hogy ketten is vannak, azt sugallod mindkettejükkel fasírtban vagy.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. július 28. 19:46 | Link

Kishúgom


Igen, utánanéztem. Még jó. Ez nem olyan dolog, hogy a kishugom úgy döntött ezentúl barbie-kat fog gyűjteni, vagy átalakul pillangóvá. Ez egy veleszületett dolog, amivel foglalkoznia kell. Ha tetszik neki, ha nem. Nem gondolom azt, hogy nagy nehézséget jelentene neki az irányítása, igazából gőzöm sincs, hogy így van-e. Egyszerűen csak tudom, hogy nem éppen a legkönnyebb ága ez a mágiának. És most jöhetne jogosan a kérdés, hogy akkor melyik az. De, én, mint nem képességbirtokos szerintem igenis hogy mondhatom azt, hogy nehéz az elemi mágia. Nekem baromira az, mert lövésem sincs, hogy milyen együtt élni ezzel, meg kezelni meg akármi.
- Abban biztos vagyok. A saját kis módodon, tempódban de megteszel mindent – bólintok egyet, hiszen ez így is van. Nem tudom milyen gyorsan halad, vagy hogy kéne neki, de Edit mindig is a maga feje után ment. Mondhatták neki, hogy kört jobbról balra rajzolunk, de ha neki egyszer a másik irányba volt jobb, akkor ő úgy tette. Dunsztom sincs, hogy rajzol kört egyébként. Nem érdekelt sose. De példának megteszi, nem?
- Szóval, nem kerülgetitek kínosan egymást, nem beszélgettek politikáról, nem kell kirakatbábuként vigyorognod – hát ez aztán eléggé egy nesze semmi fogd meg jól válasz volt kedves Edith. Elégedetlen vonásaim hűen tükrözik is ezt a gondolatom. Nem várom, hogy részletesen beszámoljon nekem mindenrről. Merlin szakállára, ugyan dehogy! Kíméljen meg az olyanoktól. De azért ennél többet kell mondania, és szerintem ezt ő is tudja. – Akkor mi van?  Jól kijöttök? Vagy csak éltek egymás mellett, mint két idegen?
Egy pillanatra megállok, mert már majdnem túllőttem a célon és olyat kérdeztem, amit nem biztos, hogy kellene. Aztán el is terel a kérdésével. Pont arra a fószerre nem akartam volna most gondolni.
- Sejtettem, hogy rá gondoltál. De javíts ki ha tévedek, apánk kényszerített bele ebbe az egészbe, vagy nem? Még jó, hogy nem békéltem meg az öreggel. Bercike … amíg nem ad rá okot addig igyekszem jól viselkedni, ez így megfelel? – dehogy fogom neki azt mondani, hogy nem haragszom a férjére, sem pedig azt, hogy vele már beszéltem. Nem mondom, hogy jóbarátok vagyunk, talán nem is leszünk soha, de képesek vagyunk totál normálisan viselkedni egymás társaságában. De figyelem, ha megbántja a húgomat, akkor neki vége. És ezt ő is tudja. Edit még ráér megtudni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet