Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706836#post706836][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.28. 16:56[/b][/url]

Nem voltam az a nagyon költekezős lány soha, ami nem azért fordulhatott elő, mert ne akarnék, hanem mert nem igazán vet fel a pénz. Mióta eljöttem otthonról azt a támogatást skippelhetem, a saját keresetem pedig mióta a suliba járok nem tölti újra a megtakarításokból kiesőt. Az iskola nem olcsó mulatság, ahogy az ember hobbija és szórakozásigénye se. Most azonban egészen boldogan és vidáman szánkáztam be a kellékes boltba. Nem olyan régen az egyik fotósorozatomat megvette valami újság, állítólag fontos embereket sikerült lencsevégre kapnom, én ezzel annyira nem voltam tisztában, mert nem szándékos volt, nem is figyeltem annyira. De lényeg a lényeg, szükségem van a képelőhíváshoz a megfelelő folyadékokra és papírra, amit itt bizonyosan megtalálok. Illetve nem titkolt célom szénceruzát beszerezni, mert bizony a művészetes órákon hiába szakosodtam, nem csak a fényképekkel kell villogni.
A szoknyám szélét gyűrögettem, ahogy a buksimban számolgattam miből és mennyire lenne szükségem, mikor a bolt másik felére tévedt a tekintetem egy lánykára. Nem volt nagy itt a forgalom, másrészt ismerősnek is tűnt, talán nem is csak óráról de a házból is. Mindenesetre egyelőre magamhoz vettem két csomaggal a szükségesekből, majd a ceruzákhoz indultam, mikor a lányt a kis baleset érte. Nem vagyok nagyon kárörvendő, de annak tűnhettem, ahogy elvigyorodtam hirtelen, aztán az csak mosolyba csúszott, ahogy odalépdelve a kezem nyújtottam neki, hogy felsegítsem.
- Mondták már nekem, hogy olyat mutatok, beájulsz, de nem hittem, hogy erre egy polc is képes… - próbáltam kevésbé kínossá tenni a helyzetet mindkettőnknek, miközben, ha megfogta a kezem, felhúztam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706956#post706956][b]Maróti Fanni - 2017.10.29. 18:13[/b][/url]

Biztos nem röhögést hall a másik sarokból, és mikor odanéz, a két lány tutira nem róla kezd el sutyorogni. A srác sem lenéző tekintetet villant felé két sorral odébbról. Ahogy a bolt másik felén álldogáló lány vigyora sem az ő balesetének szól. Á, nem.
Miután ilyen sikeresen felméri bénasága következményeit, igyekszik feltornázni magát egyenesbe, hogy elérje a homo erectus szintjét, még ha a többi homo sapiens a környéken viccesnek is találja ezt. Ebben végül segítséget is kap a korábban őt kimosolygó lánytól, akinek hálásan elfogadja a felé nyújtott karját.
- Az áraktól hidaltam le - mondja vigyorogva, próbálva venni a poént, miközben végre sikerül felállnia. Lábait rázogatva próbál a kellemetlen bizsergő érzéstől megszabadulni. Közben végignéz a lányon, aki pont az a fajta, aki ő sose lesz: nőiesen cuki. Aranyos szoknya, smink, kedves mosoly, magától adódó báj. Nem mintha valaha törekedett volna valami hasonló hatás elérésére, de azért eléggé fájón szembeszökőnek találja a különbséget köztük.
Hirtelen nagyobbnak látja a farmerja térdrészén díszelgő festékfoltot, furcsának feliratos pólóját, kócosabbnak érzi a haját, és persze zavarja az is, hogy sosem értett a sminkeléshez. Pedig, ha valaha belekényszerítenék egy olyasmi kinézetbe, mint ami megmentője sajátja, rohadtul kényelmetlenül érezné magát.
- Pedig, ha lehetne, megvenném az egész boltot - sajnálkozik, végül, mikor sikerül végre túltennie magát a lány által keltett kisebbrendűségi érzésen.
- Lehet, hogy művészet szakosként ki kellene csikarnom valamiféle kedvezményt az eladóból - veti fel, és már nyújtózkodik is, mintha a boltost keresné, pedig esze ágában sincs leállni alkudozni. Fanninak néha felettébb furcsa a humora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707001#post707001][b]Choi Min Jong - 2017.10.29. 21:35[/b][/url]

Ma valahogy sokan vannak, legalábbis többen, mint általában. Meglepő, de jó. Főleg mert az utóbbi időben a hangulatom nem éppen fényes. Na de ki örülne, ha az álmai épp darabokra hullanának. Persze már gondolkodom alternatív megoldásokon... Az egyik, hogy megfestem a képeket és valaki más szórja majd rá a bűbájt. A másik, hogy keresek valami ügyeskét, aki bűbáj fejlesztésben jó, és olyan vásznat/festéket fejlesztetek ki vele, ami alapból magában hordozza a szükséges mágiát. Ezzel persze egyszerűvé téve mindenki számára a mágikus képek festését. Feltételezem utóbbinak nem sokan örülnének a művész világban, de hé! modern időket élünk a művészetnek is fejlődnie és lehetőséget kell adni mindenkinek. Vagy valami hasonló szöveggel adom el az ötletet, ha találtok rá vevőt. Most viszont a már meglévő termékek eladására kell fókuszálnom, mosolyognom kell és mindenkinek segíteni, hogy megtalálja, amire szüksége van. Miután kiszolgálok egy fiatal srácot elhagyom a pultot és elindulok, hogy a többi betévedt művészlelket is segítsem, ha tudom. Az egyik polcnál azonban megállok, mert valaki összekeverte a festékeket, és a pasztellek közé tett néhány gyöngyházfényűt. Ezeket igazítom helyre, amikor megüti a fülem egy mondatfoszlány. Rögtön felkapom a fejem és a hang irányába sietek. Gyorsan, talán túl gyorsan is. De eszemben sincs elszalasztani a lehetőséget.
Végig mérem mindkét leányzót, és elmosolyodom.
- Tetszik a pólód! - mondom mosolyogva a valószínűleg vega(n) lánynak, aztán folytatom - Amúgy nem akarok zavarni, csak gondoltam megemlítem, hogy létezik egy VIP opció, az ára az iskolai kiváló bizitek a művészetes tárgyakból és akkor akár ingyen is vásárolhattok.
Azzal megemelem a kalapom és vissza is húzódok, hogy átgondolhassák, és ha tetszik nekik az ötlet, akkor majd szólnak. Addig meg szétnézek, van-e más, amit vissza kell rendezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707142#post707142][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.31. 16:12[/b][/url]

Ne kifejezetten vagyok kedves az esetek többségében, ez nem azért van, mert nem érdekelnek az emberek, hanem mert fenntartásokkal kezelem őket. Azonban a szerencsétlenül járt lány nem igen érdemelte, hogy a többiekkel kacarásszak csak úgy rajta. Persze, megmosolyogtam a dolgot, de inkább segítettem neki, ha már így alakult. Az egyik kezemben közben előhívópapírt szorongattam, két csomagot is, ami egyelőre azt hiszem elég lesz, majd a tekintetem végig járt a lánykán, a pólóján el is mosolyodtam, tök aranyos volt és mindenképpen elég jószándékról árulkodott.
- Ú, akkor még tuti nem jártál pesti kellékes boltban, na, attól én is dobnék egy hátast - jegyeztem meg vigyorogva, ahogy visszahúztam a segítő kezem, mikor ő már a lábain biztosnak tűnt. Nem igazán szokásom az emberek fölött ítélkezni vagy éppen csak ítélni, az első benyomásokon is gyakran túllépek, így igazából csak figyeltem a barna hajú lányt, majd nagy egyetértéssel bólintottam.
- Teljesen megértem, rengeteg dolog van, amit így azonnal elvinnék, de azt hiszem nem egészen az én életemre szabták még így se - ingattam kicsit a fejem körül nézve, mert bár nem kellett lehidalni az áraktól, nyilván semmi sincs ingyen. Gondoltam én. De mielőtt reagálhattam volna egy „én is”-nél többet, közeledett hozzánk az eladó, aki el is vonta a figyelmem sebtében.
- Ó, ez komoly? Ez tök jól hangzik - pillogtam pár pillanatig, mert nem nagyon hallottam még ilyenről, persze egészen megörültem, annyira, hogy el is felejtettem megérdeklődni, merre találok szénceruzákat, mert azt akartam éppen keresni. Aztán csak az eladó és a művészetis lányka között időztem kis ideig, mielőtt, ha alkalmam volt, megint csicseregni kezdtem a szaktársamnak, vagy olyasmimnek.
- Festőnek készülsz vagy csak művészetek minden mennyiségben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707199#post707199][b]Maróti Fanni - 2017.11.01. 14:48[/b][/url]

Örül a felajánlott kéznek, és annak, hogy nem kell tovább bénáznia, bár segítője némileg elbizonytalanítja Fannit - saját magát illetően -, ezen viszonylag hamar túllép.
- Valóban nem. Pécsi vagyok, Pesten ritkán járok, legtöbbször csak átutazok rajta idefelé - vonja meg a vállát igazat adva a lánynak. Nem is igazán szeretne olyan árakat látni, amilyenek a fővárosi üzletekben lehetnek, azoktól lehet még szívrohamot is kapna. Pedig a festés és a fotózás után a legkedvesebb elfoglaltsága a művészeti boltokban való ácsorgás és nézelődés. Imádja azt az illatot, atmoszférát és látványt, ami ezeket a helyeket jellemzi. És persze tudja, hogy drága dolog az ő hobbija, főleg, ha már nem is hobbi szinten űzi, ezért nem is gondolja komolyan a kedvezmények kicsikarását, mégis megjelenik előtte az eladó. Fanni meg is jegyzi magában, hogy ez vagy egy hatalmas véletlen, vagy érdemes lesz vigyáznia arra mit beszél, mert itt még az ecsetek is hallgatóznak.
- Ú, köszi - tekint le a megdicsért ruhadarabra, mintha nem tudná, mit is vett fel aznap, de sokkal érdekesebbnek tartja, amit a boltos utána mond. - Váó! De szerintem bűntudatom lenne, ha ingyen vinnék el ilyen minőségi dolgokat - húzza el végül a száját, aztán eszébe jut valami egészen más, de szerinte fenomenális ötlet. - Esetleg részmunkaidőst nem keres segítségnek?
Fanni úgy gondolja, némi kedvezményes vásárlás ahhoz is járna, meg esetleg nem ártana a pluszpénz sem, amit szintén a boltban költene el nagy eséllyel, így totál megéri alkalmazni őt. Nem beszélve arról, hogy ért hozzá. Hát ő egy zseni! Figyelme lassan terelődik vissza a lányra:
- Általános művészetek szakra járok, meg fotográfiára, szóval vagy festő leszek vagy fotós. De azért egyértelmű, hogy az ecsettel ügyesebb vagyok - jelenti ki, majd alaposabban végigméri a lányt. Valahogy olyan ismerősnek tűnik neki.
- És te miért jöttél? Gondolom nem csak úgy betévedtél ide - mosolyodik el a képtelen feltételezéstől. Ebbe a boltba az emberek általában pontos céllal jönnek, de legalábbis hajlandósággal, hogy alkossanak valami művészit. Véletlenül egészen ritkán fordulhatnak elő pont itt a vásárlók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707256#post707256][b]Lepsényi Veronika - 2017.11.02. 20:24[/b][/url]

Nem is érti, miért van ennyire feldobódva a gondolattól is, hogy most találkozhat Min Jonggal. Mert hát semmi különlegesről nincs most szó, csupán csak a boltjába látogat el, hogy kihasználja a karácsonyi ajándékát, és ingyen megvegyen valamit. Igaz, azt még ő sem tudja, hogy pontosan mit is szeretne, mert igazság szerint mindene megvan, ami a művészkedéseihez szükséges, vagy legalábbis, mikor nemrég elindult a kastélyból, akkor még mindene megvolt. De most már épp itt z ideje, hogy felhasználja az ajándékát, nem? Úgyis annyi ideje ott porosodik csak a szekrényben az a kártya, egy ilyet pedig nem lehet kihagyni.
Maga sem tudja, hogy miért lett a gondolattól, hogy végre láthatja Őt, ilyen boldog. Mert az. A vigyor az arcáról gyakorlatilag letörölhetetlen, és hozzá képest villámgyorsan le is ért a faluba. Mert neki ez az út kicsit hosszabb szokott lenni, most viszont elég hamar azon kapta magát, hogy már ott is van a bolt előtt. Vagy csak túlságosan elkalandozott a képzelete egy bizonyos koreai levitás irányába? még az is meglehet… Arra viszont nem számít, hogy az idősebbnek szokása szellem módjára közlekedni. Igaz, lehet csak ő volt túlságosan figyelmetlen, és nem hallotta meg a közeledő léptek zaját, de ez már mindegy is. A kezdeti ijedtsége után azonban ismét visszaköltözik az arcára az a széles vigyor, ahogy felpillant rá, és meglengeti előtte a kis kártyácskát, ami ma először - és remélhetőleg nem utoljára - lesz használatba véve.
- Persze hogy eredeti… Tőled kaptam karácsonyra… - kuncog fel, amint visszakapta a kártyáját, és egy kósza tincset a füle mögé tűrve pillant körbe. Mert még nem tudja, hogy mit szeretne… De üres kézzel nem szándékozik elmenni, szóval majd együtt kitalálnak valamit, nem? - Uhm… Igazság szerint még nem tudom… Először körbenéznék, hogy mik vannak itt, ha nem gond… - pillant is fel rá kissé zavartan, s még az alsó ajkába is harap, ahogy megköszörüli a torkát, hogy az az aprócska gombóc eltűnjön onnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738470#post738470][b]Choi Min Jong - 2018.10.28. 17:02[/b][/url]

Leltáraznom kell. Nem szeressem, mert számolni kell hozzá, és mindig összezavarodom. A bolt ajtaján most egy tábla himbálódzik: "Leltár miatt zárva" a tábla alatt egy másik lóg: "Sürgős ügyben csöngess" mert hát mégsem tudnék élni a gondolattal, hogy valaki pont most fogy ki a lila festékből és nem tud emiatt befejezni egy képet, vagy hasonló... Igen. Szóval ha csönget ajtót nyitok és persze vihet mindent. A leltárat úgyis el fogom rontani. S mert tudom, hogy sokáig fog tartani egyedül, egy harmadik tábla is csüng az ajtón, bár valószínűleg ezt már senki sem látja, hiszen majdnem a földön van: "Segítséget szívesen fogadok". Ezen a táblán kicsiben ott vagyok én is, chibi alakban ahogy a leltár közepén a hajamat tépem. Úgy gondoltam hatásos lenne, de lehet tévedek.
Mindenesetre a boltom közepén ücsörgök és épp az ecseteket teszem sorba méret, fajta és márka szerint, hogy utána szépen megszámoljam (vagy legalábbis megpróbáljam) és feljegyezzem az adatokat, hogy szükség esetén újakat rendeljek. Az egyik kedvenc fajtám, egy mágikus darab, ami murtlap szőrből készült és színváltós festékekhez a legjobb, úgy látszik, hogy teljesen elfogyott, így emellé egy 100-as számot biggyesztek, az elég nagynak tűnik. Így haladok tovább, ha kell akár napokig is, de azért remélem, hogy lesz valaki, aki megszán és segít. Van tippem arra is hogyan hálálom meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738475#post738475][b]Lily - 2018.10.28. 17:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738478#post738478][b]Choi Min Jong - 2018.10.28. 17:43[/b][/url]

A számolás miatt nem igazán figyelek a nyíló ajtóra. Pedig régebben az ilyesmit rögtön kiszúrtam. De ez történik, ha a varázslót megfosztják a mágiától. Nem veszi észre, hogy egyes bűbájok nem működnek. A jó napot-ot is be tudom a szomszéd üzletben hangosan köszönő valakinek, mert a hang furán cseng a csendben.
Azonban ahogy tovább próbálok fókuszálni a számolásra a frász jön rám, hogy valaki sokkal közelebb hozzám szólal meg, és amikor felpillantok még arrébb is ugrok, mert hát... mi ez?
- He... he... izé. - fejezem ki magam nagyon értelmesen. Oh igen. Házimanó. Nekünk is volt, amíg "véletlen" nem adtam neki ruhát. Nem volt szimpi, ahogy a család bánt vele, aztán nem láttam többet, és meg is feledkeztem ezekről a kis lényekről. Aki most velem szemben áll, lánynak tűnik a hangja is elég magas, igaz ez nem mérvadó ezeknél a lényeknél.
- Öhm. Szia! - mondom újra, kicsit összeszedve magam - Megijesztettél. - Vallom meg őszintén aztán folytatom - Igen. A segítség jól jönne és a manóvarázslat is. Azt hiszem. Bár nem tudom az milyen.
Megvonom a vállam, és gondolkodom, hogy felálljak-e de elvetem az ötletet, mert így ülve is magasabb vagyok, pedig nem vagyok egy óriás én sem.
- Hogy hívnak? - kérdezem és zavartan, mert fogalmam sincs manóéknál hogy megy ez előre nyújtom a kezem - Én Min Jong vagyok. Choi Min Jong. Ez meg... a boltom - fejezem be sután magam köré mutatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=739097#post739097][b]Lily - 2018.10.30. 16:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=739415#post739415][b]Choi Min Jong - 2018.11.02. 20:50[/b][/url]

Kicsit mintha hezitálna, ami engem is csak még jobban elbizonytalanít. Sosem tudtam, hogyan kell bánni a manókkal. Azt tudtam, hogy nálunk a manóknak rosszabb sorsa volt mint nekem, és egyik sem panaszkodott, amikor elment tőlünk. Azt hogy talált-e új gazdát utána, vagy hogy egyáltalán akart-e... nos nem tudom. De úgy látszik ez a manócska is szabad, vagy ha nem rendes gazdái vannak hogy elengedik. Mindenesetre én nem akarok neki dirigálni, így csak megvárom, amíg bemutatkozik és kezet ráz velem.
Gyengéden fogom meg az apró kezet és óvatosan rázom meg, aztán ahogy kiderül a neve elmosolyodom.
- Ez egy nagyon szép név. A liliomok gyönyörű virágok - mondom neki, ezzel arra is utalva, hogy biztos ő is szépnek számít manó körökben. Bár nem vagyok járatos. De na. Egészen jól ápoltnak tűnik manó létére.
Ezután pedig varázsolni kezd én meg kicsit eltátom a számat. Na nem azért, mert nem láttam még ilyet, hanem mert egy pillanatra elfogy az irigység. Igen. Határozottan emlékszem, mennyivel egyszerűbb volt így csinálni és varázslattal megszámolni meg feljegyezni mi kell. Sóhajtok egy nagyot, ezzel kiadva a pillanatnyi bánatom, aztán visszatérek a mosolyhoz.
- Hidd el, már ez is nagy segítség. Majd én foglalkozom a nagyobb dolgokkal - javasolom, aztán azt mondja, jó a számokkal és felcsillan a szemem. Igaz tesztelni nem tudom, de miért hazudna? Egyáltalán tudnak a manók hazudni? Nem hiszem.
- Tényleg? Hiszen ez fantasztikus! - kedvem lenne felkapni és megpörgetni a levegőben annyira örülök de visszafogom magam - Khm... izé... mármint. Akkor fel vagy véve. A fizettségben meg még megegyezünk.
Toldom hozzá nagy komolyan, mert ingyen tuti hogy nem dolgozhat. Még akkor sem, ha szívesen teszi. Legalább egy festéket vagy valamit el kell fogadnia. Bár én galleont is szívesen adok neki, aztán eldönti mit csinál vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745432#post745432][b]Antal Zina - 2019.01.06. 14:30[/b][/url]

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745457#post745457][b]Choi Min Jong - 2019.01.06. 16:04[/b][/url]

Az ünnepeknek vége és szépen lassan visszatér az élet a faluba. A hétvégi fagyoskodás óta a boltom hátsó bejáratánál a szemetesbe raktam pár hullámcsattot a boltban pedig van egy extra szett a lakáskulcsaimból. Persze nem esélyes, hogy még egyszer előfordul ilyesmi, de ha mégis, akkor legalább felkészült leszek. Most viszont csak ücsörgök a bolt közepén lévő kanapén egy bögre forró teával és bámulom az üres vásznat magam előtt. Azon gondolkodom, hogy tudnék mugli módszerekkel olyan képet festeni, ami mégis csak varázslatos. Mármint rengeteg ötletem van, de na. Valami egyedit akarok kreálni. Persze épp csak leültem, mert elment egy vásárló, de szinte rögtön csilingel is újra az ajtó felé felakasztott szélcsengő, és egy leheletnyi halkságú hangocska csókolomja is felcseng.
- Hmpf - mosolyodom el először a gondolatra, hogy egy csöppecske keveredett ide, mert ha már Bagolyköves lenne akkor nem így köszönne. Aztán egy pillanattal később össze is szorul a szívem, ahogy megérzem azt a különleges semmivel össze nem téveszthető aurát. - Jajj, szegényem - suttogom a teámnak, aztán felállok. Lehet meghallotta. De akkor mi van? Valószínűleg ő pont olyan jól érzi, mint én, hogy egyikünk sem teljesen emberi.
- Szervusz! - köszönök immár felé fordulva és teszek pár lépést felé - Tudok segíteni valamiben? - érdeklődöm, mintha mi sem lenne természetesebb. Ettől függetlenül nem megyek túl közel hozzá. Nem tudom találkozott-e korábban damfírral vagy vámpírral és azt sem, hogy hogyan éli meg a mostani találkozást. Én a magam részéről nyitott vagyok mint mindig. Ő is csak egy vevő, mint bárki más, aki betéved ide és pont ugyanolyan szolgáltatásban lesz része, mint bárki másnak. De ha érzékeny az orra vagy tudom is én, akkor nem biztos, hogy örül, ha sokkal közelebb megyek hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745872#post745872][b]Antal Zina - 2019.01.08. 20:57[/b][/url]

Felismeri a festékeket, ecseteket, és lassan vezetgeti végig a szemét a sokféle kihelyezett színes pasztellkrétán. Megpillant párat azokból a vásznakból is, amilyenek az előző nő kezében voltak. Egy nagyon halvány mosolykezdemény jelenik meg az arcán, ahogy az otthoni szobájában kiaggatott nagy papírlap jut eszébe. Egyik nyáron anyukája hazahozott neki egy akkora szürke csomagolópapírt, ami kihajtogatva akkora volt mint Zina. A kertben kiterítették, a négy sarkát kövekkel lesúlyozták, és a lány kedvére festhetett rá bármit amit csak akart. A nagy lap megtelt virágokkal, fákkal, madarakkal, sőt, még a kutyák is érdeklődve járták végig véletlenül összefestékeződött tappancsaikkal. A nap végére még a gesztenyefa árnyékában is lebarnult, mindene csupa kosz és festék volt, de olyan izgatottan mesélte mit miért és hova rajzolt, hogy szülei végül alig tudták elaltatni.
A kedves emlékből erőt merítve nem hátrál el, ahogy megközelítik, sőt kicsit ki is húzza magát, és a férfi tekintetét is megkeresi. A suttogásra fel sem figyelt, annyira a környezetére koncentrált. Párszor öntudatlanul beleszimatol a levegőbe, ahogy erősödni érzi a fura szagot, de nem köti össze az előtte állóval, így nem is tulajdonít neki jelentőséget. Ezzel leginkább egy félénk kis nyuszira hasonlít, ahogy az szuszogva mozgatja az orrát, a fűben meglapulva.
- Igen – kezd bele kicsit bizonytalanul, de már hangosabban mint amikor köszönt. Ha a másik nem szól rá, közelebb megy a pár lépésnyire lévő állványhoz, amin olyan magasságban van a kis kiszínezetlen kirakós, hogy Zina nem meri megpróbálni se levenni, úgyse érné el. – Egy olyat szeretnék kérni.
Jobb kezével felmutat, majd mikor észreveszi, hogy egyujjas kesztyűjétől nem igazán látszik az ujja, azt gyorsan lekapja, és úgy mutat vissza. Másodjára már megint kicsit bátortalanabb, és a kesztyűt gyűrögetve, kezét leeresztve fordul a férfi felé, arcán reménykedéssel, és a várhatóan kezébe kerülő játék jelentette izgalommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750332#post750332][b]Lily - 2019.02.18. 20:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750641#post750641][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.21. 21:27[/b][/url]

Egy food feliratú pulcsiban rohanok el a boltig. Kell festék, mert megint elfogyott. Persze, alig hogy ideértem, de máris vehetek festéket. Persze sose tudom milyen színűeket veszek, csak lekapom a polcról ami megtetszik, és az lesz amivel festegetek ezután. Igaz, nem látom a színeket, elméletileg csak feketét és szürkét látok, meg fehéret, de azt se tudom mik azok. Nekem minden az! Nekem az egész világ egy régi film, ahogy már nem is tudom ki fogalmazott. Az én szememmel egy nemrég készült film is lehetne, ugyan úgy látom! Vajon milyenek lehetnek a színek? Egyszer ha láthatnám őket, akkor fura lenne, és vissza akarnám kapni a régi látásomat? Ezt nem akarom megtudni, már megszoktam hogy így látok, hisz születésem óta így látok. De nem baj, talán nem festenék ha látnám a színeket!
Meglátom a festékeket, és elindulok abba az irányba. De ugye nem csak színvak, hanem vak is vagyok, és véletlen nekimegyek valakinek. Ez az Lisa, gratula. Próbálj már meg észre venni embereket!
Pár másodpercig csöndben bámulok arra, akibe véletlen beleütközten, majd halkan megszólalok:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - a nem láttalak lehet kicsit sértő lett volna, mert milyen dolog már hogyha valaki levegőnek néz valakit! És én nem nézem őt levegőnek, csak nem direkt nekimentem mert másra figyeltem! Igen, úgy volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750647#post750647][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.21. 22:02[/b][/url]

Alex számára kb. 3 hely létezik, ahonnan kis híján vontató kötéllel lehet elhozni: valamilyen vízpart, a szobája és a művészellátó. Szinte már az is egy motivációvá vált számára, hogy minél hamarabb elfogyjanak a festékei, vagy üres fotó papírjai és így felkerekedhessen meglátogatni hőn szeretett helyét. Az apja mesélte az édesanyjáról, hogy a dolgozó szobája is pontosan úgy nézett ki, minthogyha a teli rakott polcok több száz embert szolgálnának ki. Néha kis hősünk elvegyül a sorok között és azt játssza, hogy édesanyja holmija között matat és amikor talál egy neki tetsző mütyürt, megkérdezi tőle, mi az és mit csinál. Szerencséjére nincsenek sokan az üzletben. Utált sok ember között tolongani. A kastélyban már valamennyire hozzászokott, de ha teheti, kerüli az ilyen szituációkat. Apró kis varázsló-tanoncunk a már megszokott irányba baktatott a szükséges szükségletekért, amikor valaki neki ment. Ez nem volt ritka jelenség, mert elég aprócskának tetszett lenni, s mióta a hosszú kék hajból természetes barna rétegekre váltott, a többiek még nehezebben vették észre. Mivel mindig bocsánatot kért, függetlenül attól, hogy ő okozta-e a karambolt, vagy nem, most is így tett:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - makogta halkan, pontosan egy időben a lánnyal, amire meglepetten tágra nyitotta szürke szemeit, egyenesen a másikéba nézve. A megszokott félelem és megilletődés helyett azt se tudta, hová legyen, csak várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750650#post750650][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.21. 22:41[/b][/url]

Na jó ez a szituáció nagyon fura. Ugyan azt mondtuk, ilyen se történt velem. Egyszer egy könyvben ilyenkor elordította magát a szereplő hogy százhárom, aztán tök csalódott volt mert azt nem mondta vele egyszerre a másik. Szerencsére nincs itt sok ember, úgyhogy nem lökdösnek meg tolonganak itt, hála a jóságos égnek!
Na jó, Lisa ez a helyzet fura, kéne valamit mondani nem? Az nagyon elcseszett filmes lenne, hogy te is festékért jöttél? Nem, ez nem. Meg ez a kis ütközés az én hibám volt, mert csak a festékre figyeltem ami még mindig ott integet a polcról.
- Az én hibám volt, túlságosan is a festékre figyeltem. - motyogom, miközben az említett tárgy felé pillantok, ami még mindig ugyan ott van, nem szaladt el. Lehet frászt kapnék ha elkezdene rohanni a festék. Vagy bármi más élettelen tárgy. Alig várom már hogy megvegyem és a fura szokásomat csináljam, azaz megszagolgassam miután kibontottam, majd egy színileg lehetetlen képet fessek. Legalábbis azok szerint, akik látják a színeket lehetetlenek színileg a festményeim. De nem baj az, nem muszáj mindennek úgy kinéznie a vásznon mint a valóságban! Hisz az unalmas lenne. És ha unalmas lenne, nem lenne értelme. Mert egy unalmas dolognak nincs értelme, nincs minek csinálni ha egyszerűen uncsi. De lehet hogy ami valakinek unalom, másnak lehet pont izgalmas! Hisz nincsenek egyforma emberek, nem is lenne jó. Akkor apokalipszis lenne!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750651#post750651][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.21. 23:11[/b][/url]

Alex azon morfondírozott, hogy vajon a másik számára is ugyan olyan nem mindennapi a szituáció, mint számára. Mennyi esélye van ugyanis annak, hogy egy olyan apró lény, akinek alig hagyja el valami a száját, ugyan azt mondja valakivel. Mondjuk a másik fél hangerejéből ítélve ő se lehet sokkal közelebb az extrovertáltsághoz, mint jómaga. Mázlijára a szemben álló fél folytatta, szóval nemcsak megtörte Alex "áramszünetét" hanem lerótta róla a kezdeményezés felelősségét. Szemével követte, merre néz a másik, aztán kicsit kihasználta az alkalmat, hogy szemügyre vegye: nagyon szép és bájos lány állt előtte, serdülő éveinek legelejét taposhatja. Látván, hogy nemigen lehet nagy kalamajka belőle, hősünk ki tudott préselni magából még egy kis mondatot:
- Ugyan, ez az én hibám volt, jobban kellett volna magam elé néznem. - motyogta és belül rettenet kellemetlenül érezte magát a sántikáló nyelvtudása miatt, ezért inkább igyekezett a földet nézni, imádkozva, nehogy látszódjon az arcán a szégyen lenyomata, illetve hogy a másik ne űzzön belőle gúnyt. Gyakorolna ő szívesen, de mások előtt nehézkesen fakad szóra, önmagában meg mi értelme lenne, hisz nem tud jobban beszélni önmagánál. Fránya helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750693#post750693][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.22. 16:31[/b][/url]

De tényleg, ez fura volt. Ezt is kipipálhatom a képzeletbeli bakancslistámról! Jó, eddig nem volt fent rajta, de most felírtam a gondolatbeli tollammal a nem létező papírkára, és egyből ki is pipáltam. De most ennek mi értelme is volt? Felírtam és kipipáltam, ennyi, nem kellett megcsinálnom. Azaz, ezt nem tudom hogy lehetne megcsinálni. Ez inkább történik, nem? Jó, meg lehet beszélni másokkal hogy na most ezt egyszerre, de nem lett megbeszélve most. Elég fura lenne, hogy az első szavunkat egymáshoz megbeszéljük, nem? Mert akkor nem ezek lettek volna az elsők, hanem már sokadikok. Na mindegy, felesleges ezen gondolkodnom.
És csönd. Na jó, most mit kéne? Egyszerűen arrébb mennem, vagy mondanom még valamit? Lisa, ez nagyon nem lesz így jó! És miért beszélsz magadhoz gondolatban? Áhh mindegy.
Teli talpról lábujjhegyre hintázok, és a pulcsim alját birizgálom. Most el kéne mennem? Vagy most még kéne valamit mondanom? Persze, az én hibám volt, de nincs kedvem az én hibám, nem az enyém párbeszédhez. De az embernek mikor van olyanhoz kedve? Nekem soha, de lehet van olyan ember akinek az ilyenek a hobbijai. Ki tudja, továbbra se minden ember egyforma, és amíg nem akarunk apokalipszist addig nem is kell mindenkinek ugyan olyannak lennie kívül-belül. A kívül még talán nem lenne akkora baj, de belül... mindenki ugyan azt a zenét, ugyan azt a könyvet, brrr belegondolni is rossz. De amíg nem történik meg, aminek kicsi a valószínűsége, addig nincs gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750829#post750829][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.24. 15:11[/b][/url]

Alex szinte érezte, hogy az amúgy is lágy eper színű pofija szép lassan, lépésről-lépésre átmenetel a rózsaszín majd a vörös élénkebb árnyalatain. Ott állt, mint pálca bűbájtanon, nézve, ahogy a véletlenül belé botló lány is ugyan olyan (ha nem sokkal) kellemetlenül érzi magát. Érezte, hogy kis kezébe kell vennie a szituációt, de hogyan? Mit mondjon? Mit tegyen? A végén már annyira elmerült a sok gondolatban, hogy a mondat egyszer csak kibukott belőle, mintha valaki hátba vágta volna egy péklapáttal.
- Az egy jó festék, ennek szép színei vannak. - motyogta, utána úgy kikerekedtek a szemei, mintha nem tudta volna, milyen nyelven szólalt  meg, aztán egyből visszahelyezte tekintetét a padlóra, mintha arra várt volna, hogy ezúttal a lány üsse le az imént említett péklapáttal. Ráhúzta kezeire a hatalmas pulcsija ujjait és a maradékot a tenyerével próbálta összegömbölyíteni, mint valami hógolyót. Most igazán hasznát vette volna a láthatatlanná válás képességének, jobban, mint bármikor. De e híján most itt áll egy kínos szituáció kellős közepén magában segítségért esedezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750868#post750868][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.24. 20:38[/b][/url]

Már megint a színek. Nem baj, nem akarom őket látni, túl fura lenne. Jó, kíváncsi vagyok milyenek lehetnek, meglesném, de nem biztos hogy élni tudnék a színekkel.
- Biztosan. Nem látom a színeket. - nézek a festékek felé. Milyen lehet a kék szín? Vagy a piros? Milyen az összes szín? Talán egy pillanatra láthatnám a színeket? Nem hiszem, lehet abból a pillanatból egy egész élet lenne. Ha csak nem az a pillanat az életem utolsó pillanata. De arra remélem még sokat kell várnom. Nem lenne túl jó tíz évesen meghalni, de miben is halnék meg? Valami vírusban, esetleg világvégében? Világvége van minden évben! Idén is volt már, januárban, de a leghíresebb még mindig a kétezer-tizenkettes. Meg majd lesz kétezer év múlva is, ha csak nem tesszük tönkre előbb a földet. Ami előbb. De kétlem, hogy meg lehetne jósolni a világ végét. Bármikor bekövetkezhet, akár holnap is, vagy egy másodperc múlva. Egy. Nem, nem következett be. Szerencse, még meg akarom venni azt a festéket. Meg festeni vele, és még pár dolgot csinálni. Például ki akarom járni az előkészítőt, aztán a Bagolykőt, meg egy egyetemet is, aztán munkába állni és élni a csodálatos életemet. De ki tudja mi lesz addig? Hát senki, és ez így a jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750870#post750870][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.24. 21:07[/b][/url]

Kész, itt, ebben a minutumban, ebben a művészellátóban Alex úgy érezte, hogy itt mindennek vége, foglalás a Mennybe megtagadva, kész vége, ő a leggonoszabb ember, aki ezen a planétán valaha is téblábolt. Olyan tekintettel nézett a lányra, mintha azt mondta volna neki, hogy holnaptól lekapcsolják a napot. Szürke, tágra nyílt szemei lassan elvizesedtek, szája legörbült és kész, eltörött a mécses. Lehet az egész helyzet kínossága alatt rogyott össze, de az is lehet, hogy mélységes bűntudatot érzett, mert valamikor azt tanulta, hogy egy ilyet felhozni nagyon sértő a másik egyén számára. Lehet kicsit mindkettő.
- Énh....énh....sajnáh....én nem akh.... - szipogta,krokodil-könnyeit pedig a nagy pulcsiujjába törölgette. Azzal a ténnyel nem foglalkozott, hogy ezt az információt sehonnan sem tudhatta, nem ő egy undok szemeteszacskó. Mindenesetre így legalább a másik fél megtudhatja, hogy egy lelkiismeretes valakivel van dolga. Nem is mert ránézni, arcát keserves zokogással a pulóveres tenyerébe temette és halálra vártan várta, hogy elküldjék melegebb területekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=751002#post751002][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.27. 21:40[/b][/url]

Nem értem miért sírja el magát, de ahogy sír, rám is rám jön a sírhatnék. És hát nem tudom tartani, meg nem is akarom, elsírom magamat. Ha valaki meglát minket, mit gondolhat? Két lány a művészellátóban egymás előtt állnak és sírnak. Oké, én ilyet még nem láttam, de most át is élem, kihúzhatom ezt is a képzeletbeli bakancslistámról!
- N...nincs shemmi baj, n-nem t...htudhattad. - törölgetem a könnyeimet. Nem fogom ezért leszidni, vagy megütni, miért is tenném? Nem ismer, nincs rám írva hogy színvak vagyok. Jézus ereje, milyen lenne már ha rám lenne írva? Olyan, mint a nem úgy lett valakiből rabszolga, hogy egy nagy R betű volt a hátára festve mikor született. Az anyaméhben ki festené rá az R betűt? Lezsugorodnának az emberek, és valahogy bejutnának oda? De hogyan? Fúj fúj fúj nem, nem gondolok erre többet, bleh. Beleégett a Reginámba öhm... retinámba az hogy elképzeltem. Bleh. Ezt örök életemre megjegyeztem. De nem akartam! Még tíz év múlva is eszembe fog jutni, érzem. De továbbra se látok a jövőbe, és továbbra se akarok. Ahogy világvégét se. De most én miért is sírok? Nem azért sírok mert olyan rondán sírna a másik, hanem azért mert engem a sírás most... megfertőzött? Mi a jóságos ég van itt? Hát, csodálnám ha nem nézne hülyének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773733#post773733][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 08:23[/b][/url]

Kicsi még és félénk. Megmosolyogtat, de ez csak előny, mert így ellágyulnak még inkább a vonásaim. Kicsit lehajolok, a kezeimmel a térdemre támaszkodom, így próbálok vele egy magasságba kerülni. Igaz így valamennyire előre is hajolok és közelebb kerülök hozzá, de azért még nem vagyok túl közel.
Kérdésemre gyorsan összekapja magát, és egészen határozottan válaszol. Felegyenesedem, úgy nézem meg, hogy pontosan mire is gondol. Az egyik állványhoz lépked, amit láthatóan nem érne fel, és úgy pontosít. Odamegyek, ezzel az eddiginél jóval közelebb kerülve, de eddig sem mondott semmit rám vonatkozóan így annyira már nem is igyekszem. E
- Ezt? - emelem le a kirakóst az állványról, aztán még a kezemben tartva, hogy megszemlélhesse hozzá fűzöm - Van más méretben is. Meg több-kevesebb darabos. És persze 3D-s.
Mondjuk lehet nem is tudja mi az a 3D. Vajon hány éves lehet? Illik ilyet egyáltalán kérdezni. Azt is megkérdezném, hogy lett farkas, de nyilván az is illetlenség. És ki tudja, lehet az egész elképzelésem a dologról teljesen más, mint másoknak. Látszik, hogy évek óta nem foglalkoztam a témával, sőt, megpróbáltam elfelejteni mindent, amit tudok.
- Esetleg más valamit még? - kérdezem, ha döntött a kirakós kapcsán, aztán ha úgy látom egyedül is boldogul, akkor hagyom kicsit kibontakozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773744#post773744][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 09:37[/b][/url]

Irigykedve nézem, ahogy varázsol, de végül meggyőzöm magam, hogy jól van ez így. Az ecsetpakolás mellett dönt én pedig csak bólintok neki, az rendben lesz. Én pedig a kicsit nagyobb festékes bödönöket kezdem megszámolni. Jó lassan, erősen koncentrálva, nehogy elrontsam. Szerencsére egyikből sincs jelenleg tíznél több, így nem okoz akkora gondot a dolog, de azért küzdök vele rendesen. Épp a pirosakat számolom, amikor meghallom a manócska hangját.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert a számolás kötött le, de természetesen már fogalmam sincs, hogy hánynál tartottam.
- Öh.. hát... az enyém a bolt, szóval amióta kinyitott? - felelem kissé bizonytalanul, miután felfogtam, hogy mit is kérdezett. Pontosat nem tudok mondani, mert ugye ahhoz is számolni kéne, én pedig nem jegyeztem meg.
- Pár éve már biztosan. De nem tartom számon. Miért kérdezed? - próbálom valahogy mégis kivágni magam a helyzetből aztán visszakérdezek, mert nincs jobb ötletem. Amíg válaszol én nem számolok, nem rendezek. Mert nem tudnék erre is meg a válaszára is figyelni. Hiába, van ilyen, amikor az ember nem tudja, hogy mit meg hogyan.
Ha válaszolt akkor visszafordulok a piros festékes bödönökhöz és újra kezdem számolni őket. A homlokom ráncolódik, azt ujjaimon is mutatom a számokat, csak hogy biztos ne rontsam el - igaz ez sem garancia, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773788#post773788][b]Antal Zina - 2019.09.18. 17:28[/b][/url]

Túlzás lenne azt mondani, hogy rögtön megnyugszik a kedves arcvonások láttán, de legalább nem ijed meg jobban vagy hátrál el, és ez is valami. Kicsit előrébb biccenti fejét, ahogy immár nem szükséges olyan magasra bámészkodnia. A gesztus, a legörnyedés, a finom megtámaszkodás már határozottan segít, hogy oldódjon kicsit. Tartása régi és jelenlegi tanáraira, oktatóira emlékezteti, míg ilyet az az ember sosem tett, sosem próbált kedvesnek mutatkozni. Vállai lejjebb mozdulnak, lélegzete és szívdobogása kicsit lelassul.
Félrehúzódik, nem szeretne útban lenni amikor a másik megindul, hogy levegye neki amire szüksége van. Nem szalad át a bolt másik végébe, nem is ugrik odébb hirtelen, tényleg csak arréb lép, hogy helyet adjon neki.
- Igen, azt - bólint félszegen a kérdésre, majd mikor már fellélegezne, hogy túl van a nehezén, lehetőségeket kezdenek neki sorolni. Összezavarodik kicsit, keze félig felemelve dermed meg a levegőben, nyúl is, hogy átvegye azt amit kinézett, nem is. Egy hosszúra nyúlt másodpercig csak bámul a másikra, majd lassan megrázza a fejét.
- Köszönöm, de nekem ez jó lesz. - Hallotta már ugyan azt a kifejezést, hogy 3D, és egy olyan könyvük is van otthon, amit ha ügyesen néz kijönnek az ábrái, de ha az élete múlna rajta se tudná ezt most felidézni, így inkább el is engedi füle mellett az információt. Egy sima, egyszerű, festhető kirakóst szeretne, ez pedig pont ott lapul a férfi kezében.
- Nem, köszönöm - rázza meg buksiját olyan vehemenciával, hogy a sapesz alól kilógó tincsek röpködni kezdenek. Festékei, ecsetei vannak, most csak ezért a különlegességért jött. Nem akar tolakodónak se tűnni, így nem kezd szemezgetni a bolt kínálatával, visszahúzza hát mancsait, és érmék után kezd keresgélni az apró erszényben. - Mennyit adhatok? - kérdez felpillantva, hiszen a férfi éppen kitakarja az állványon lévő cédulát, ő pedig nem jegyezte meg, mennyibe került. Reméli nem lesz baj a sok kérdésből, és köszönömjéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773791#post773791][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 17:56[/b][/url]

Leveszem neki, amit kér, de biztos ami biztos, elmondom, hogy van másik is csak nincs kirakva. Aztán gyorsan meg is bánom, mert látom rajta, hogy teljesen összezavarodik. Ejj Min Jong, nem csak a varázserődet vesztetted el, de a vásárlók iránti jó képességeidet is? Persze csak gondolatban dorgálom magam, és közben a lányka is összeszedi magát. Egészen határozottan közli, hogy neki akkor is ez kell, én pedig nem erősködöm egy percig sem, csak átnyújtom neki a kirakóst.
- Akkor tessék - mondom egy széles mosollyal, és megérdeklődöm szeretne-e mást is. A válasz ismét határozott és ahogy a fejét rázza, csodálattal figyelem a haját, ahogy jobbra-balra száll. Lehet nem kéne, de engem az ilyen egyszerű dolog inspirálnak, boldoggá tesznek.
Aztán abba hagyja a fej csóválást, és a pénztárcáját kezdi kutatni, miközben az árról kérdez. Kedvem lenne nevetni egy jót, mert rossz személytől kérdezi. Legszívesebben ingyen oda adnám neki, de ezt a gondolatot inkább elvetem.
- 1 knút - mondom végül teljesen határozottan és a kassza felé megyek, hogy majd számlát is tudjak neki adni. Remélhetőleg követ, ha igen, akkor a pénztár gépnél állva veszem el tőle az apró érmét, aztán elismétlem a gépnek is az összeget, mire az kinyílik, számlát ad stb.
- Tessék, ha mégsem lenne jó, akkor két éven belül visszahozhatod. Csak legyen meg a számla róla - mondom és azzal át is nyújtom az említett papírt.
- Jó szórakozást hozzá! - Toldom meg a szavaimat búcsúzóul, aztán ha elmegy, figyelem, merre indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773792#post773792][b]Lily - 2019.09.18. 18:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773804#post773804][b]Antal Zina - 2019.09.18. 19:38[/b][/url]

Köszönömöt motyogva veszi át a felé nyújtott puzzle-t. Azt persze nem gondolja át, hogy így nehézkesen kell majd kiválogatnia a pénztárcából a sok egyformát, de pillanatnyi habozás után hóna alá dugja szerzeményét. Közben a férfi megindul a pult felé, így kotorászva indul meg ő is a nyomában. Lassan, billegősen éri utol a pultnál, mivel tekintete az érméket számolgatja. Hű, vajon tényleg elég lesz? Felpillant amikor megmondja az árát, épp csak egy pillanatig szemébe néz, majd előkotor egy knútot. Fogalma sincs, hogy ez sok vagy kevés, de nála sokkal több van, még galleonjai is csilingelnek. Lábujjhegyre állva nyújtja a fizetséget, és veszi el a blokkot, számlát. Bólogat az elhangzott szavakra, sőt, a kapott papírt szépen összehajtogatva teszi a kis erszényébe.
- Köszönöm szépen, viszont látásra! - kezd el oldalazni az ajtó felé, majd hopp, már kint is van az utcán. Arcába vág a hideg szél, egy pillanatra azt sem tudja hol van. Egy boldog, bűbájos mosoly sejlik fel arcán, majd miután még utoljára visszafordul az kirakathoz, vidám, már-már egészen ruganyos léptekkel indul meg az előkészítő felé. Megcsinálta, örvendezik magában, és az apró büszkeségtől ugrándozni támad kedve. A játékot maga elé tartja, miután erszénye zsebébe süllyed, és lelki szemeim előtt már színek jelennek meg a fehér anyagon. Egy egy virág, talán egy nyuszi... annyi minden kerülhet még oda, és Zina nagyon fogja élvezni kitalálni s megvalósítani a kis műremeket.