38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 7. 13:07 | Link

Dr. Meyers

Tudta, hogy Riley-nak igaza van, de ez nem jelentette azt, hogy el is tudta hinni. Nem most, nem ennyire hamar azután, hogy Seth-tel beszélt. Így hát egyszerűen csak bólintott egyet, jelezve, hogy megértette a dolgot, de nem tudott vele igazán mit kezdeni. Nem lesznek egyedül, ez tényleg jó, sokkal jobb, mint valaha is volt, de a baj is hatalmas. Nem biztos, hogy megoldható nagyságú. Mióta a kastélyba jöttek egyre több dolog férkőzött közéjük, először a tulajdon makacssága, aztán a ptsd, aztán az, hogy Seth végzett az iskolában, most pedig... most hegyként tornyosult előtte minden, amit rendbe kellett volna tenni valahogy, de úgy tűnt, sosem sikerülhet.
Halkan szusszant, mikor a doktor olyan könnyedén kitalálta, hogy ha nem ő felügyelte Seth-et, akkor mi is történt. Úgy tűnik, már akkor sem tudja elrejteni az igazságot, ha akarja, ami erősen aggodalomra intette volna, ha egy kicsit is jobban érzi magát. Most viszont csak gondolatban vállat vont, mert tulajdonképpen mindegy volt.
- Másokra vonatkozó információkra is kiterjed a titoktartás? - kérdezte azért még, kicsit próbálva a kezében tartani a helyzetet, még ha nem is nagyon ment egyébként. Ez is inkább csak ilyen álca kérdés volt, kitérés, terelés, és az automatikus reakció, hogy megpróbálja rejteni, mennyire is van vacakul.
- Tudja, ezt elég nehéz elhinni, miután beszéltem vele - jegyezte meg. Azt mostanra a könyvek hatására megtanulta észrevenni, ha valamit torzítva lát, vagy legalábbis voltak már saját felismerései is, és ez épp egy ilyen volt. Gonosznak és bűnösnek érezte magát, ez kétségtelen. Az agya meg valahol próbálta neki megmagyarázni, hogy ez nem fekete-fehér, ez nem egy könnyen kiszámítható sakktábla, de még túl halk volt a józan ész hangja. Az orvos pedig... jó volt, hogy beszélt, mert nem hagyta Sebastiant teljesen befordulni, de az ő hangja sem volt mindenható.
Persze mire Sebastian eddig eljutott, Riley majdnem meg is cáfolta az újabb kérdéssel. A fiú teljes értetlenséggel nézett a mellette ülőre, átfókuszálva arra, amit a férfi mondott, de a válasz jócskán váratott magára.
- Nem... tudom..? - nyögte ki végül bizonytalanul a választ. Jó ideje nem gondolkodott ilyesmin és evidensen nem tervezett hosszútávra. - Szeretném, hogy Seth jól legyen - tette hozzá aztán gyorsan az első gondolatot, ami eszébe jutott a teljes lefagyás után. Ezen a ponton nem számított igazán, hogy emellett ő beletartozik-e majd Seth világába, vagy sem, egyszerűen szerette volna, ha végre biztos lehetne abban, hogy a bátyja jó úton halad, és nem kell félteni az életét. Arra viszont, hogy saját magának mit kívánna, nem tudott mit felelni, bárhogy is gondolkodott a dolgon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2017. október 7. 22:31 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

A szusszanásra nem reagálok, a kérdésre azonban felnézek, félretéve a jegyzeteimet egy pillanatra.*
- Amíg nincs tudomásom bántalmazásról vagy közvetlen fenyegetésről, az itt elhangzókat bizalmasan kezelem. Akármilyen bizarr is,-*szusszanok egy enyhe grimasszal, mert ez  kicsit hihetetlen,*- a helyenkénti túlzott mágiahasználat ellenére sem látom ezeknek nyomát.-*Talán jobb is nem menni bele a részletekbe és a miértekbe. Ruarc végtelenül nyers és őszinte módon közölte velem, miről és miért nem hajlandó beszélni velem, minden másra - többek közt némely gondolatomra is - azonnal válaszolva, sajátos stílusában.
Valószínűleg azért veszem könnyebben az ilyeneket, mert én is egyfajta anomália vagyok.
Visszatérve a Selwyn családhoz, nem vonom kétségbe, amit a fiú mond és nem is próbálom győzködni.*
- Érthető, de ő nem is emlékszik mindarra, ami odáig vezetett, ha jól vettem ki a szavaidból. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az állításaid. A napló  párbeszédet kezdeményező gesztus szerintem - nem tart ártatlannak, viszont megátalkodottnak sem.-*Ez szubjektív vélemény, valami, amit inkább megérzésekre alapozok, semmint kézzelfogható bizonyítékokra; ám Seth naplója olyan, mintha odaadta volna a hiányzó darabokat, hogy összeállhasson a teljes kép, hogy Sebastian végre tényleg mindent lásson. Remélem, hogy lesz módom vagy módunk erről is beszélni vele, ezen a ponton azonban csak ennyi, remény.
Ez a szék kényelmetlen, mégsem fészkelődöm - nem akarom, hogy Sebastian azt higgye, eluntam a várakozást, vagy hogy sürgetem. A kérdéseimre nincs helytelen válasz, így a nem tudom-ot is elfogadnám, legfeljebb feladnám házi feladatnak, hogy gondolkodjon rajta. Mégis, némi töprengés után megnevez valamit, amit már fel tudok használni célként, sőt, szépen beleillik abba a tervbe, ami a fejemben kezdett körvonalazódni. Bólintok, majd még párat billen fejem, ahogy megfogalmazom a mondandómat.*
- Rendben. El tudod fogadni, hogy nem vagy képes befolyásolni az érzéseit? Hogy nem tartozol felelősséggel azért, amit érez?-*Az emberek sokszor nem mernek lépni attól való félelmükben, hogy valakinek fájdalmat okoznak; vagy éppen ezzel zsarolják őket. Azt akarom, hogy Sebastian tudatosítsa ezt, hogy megértse, amennyiben kudarcot vallunk, nem ő ennek az oka.*
- Ha igen, megteszünk minden tőlünk telhetőt, amint készen állsz rá. Mindkettőtöknek szeretnék segíteni, de nálam te vagy az első helyen.-*Konkrét lépésekről csak akkor kezdek beszélni, ha ezen átrágtuk magunkat, mert meg akarok csináltatni vele még egy gyakorlatot, kifejezetten az örökös rágódása miatt.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. október 7. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 8. 11:14 | Link

Dr. Meyers

- Vagy ez, vagy kegyetlenül elcsesztem valamit, és kijött rajta a Selwyn mentalitás - avagy, hogy rúgjunk bele még a földön fekvőbe. Ezt egyébként Sebastian sem gondolta teljesen komolyan, csak éppen nagyon nehéz volt számára most elvonatkoztatni ezektől az önmarcangoló gondolatoktól. - Amire egyébként van esély, miután machináltam az emlékeivel, másnap jelentkezett Navine házvezetőnek... - dünnyögte valamivel halkabban, olyan hangon, mintha ez legalábbis valamilyen ókori tragédia kezdete lenne. Akkor egyébként tényleg annak hitte, mert biztos volt benne, hogy mentálisan legyilkolta a bátyját, ha ilyet tesz. Még szerencse, hogy az idő és Ru felügyelete megcáfolta ezt a gondolatot.
Riley azonban nem hagyta annyiban a dolgot, magának követelte Sebastian figyelmét, így a fiú kénytelen volt elkezdeni koncentrálni arra, amit a férfi mond. A kérdés töprengésre késztette a fiút, akinek lassan elapadtak a könnyei, ahogy a beszélgetés elkezdte kiragadni őt a legrosszabb mélypontról, és továbblendítette az elméje kerekét.
- Szörnyen önző dolognak tűnik beletaposni esetleg az érzéseibe a saját érdekemben - felelte végül azzal az enyhe bizonytalansággal, ami az egész beszélgetés során megülte a hangját. Tudta, hogy Riley nem erre kérni, de elfogadni, hogy nem tartozik azért felelősséggel, hogy milyen érzéseket okoz Seth-nek... ez nem volt egyszerű. Alig-alig volt ember, akinél érdekelte az ilyesmi, de a bátyja volt mindig az, akire tényleg figyelt, még ha olykor így is az akaratlan gázoló szerepébe lépett.
Arra, mikor az orvos kijelentette, hogy nála ő a prioritás, Sebby nagyot szusszant.
- Aki ezzel legutóbb így volt, az is agymosva végezte - jelentette ki, majd tenyereit az arcára simította, eltakarva szemeit is, és előredőlt az ágyban, majdnem a térdét érve. Így maradt egy jó fél percig, kizárva a világot, amíg dolgozott az agya, és kényszerítette magát, hogy a szarkazmus álcája helyett valódi választ keressen a férfi szavaira. Végül, még mindig csukott szemmel, de már csak az orrnyergét masszírozva ült ismét fel rendesen.
- Rendben. Megpróbálok erre a nézőpontra koncentrálni - mondta, az egész délután talán először, némi valós határozottsággal. - Megőrizné a naplót egy ideig? - nézett végül Riley-ra ismét. - Ha itt marad, akkor biztos, hogy megint belelapoznék, és azt hiszem, jobb lenne, ha nem tenném - vonta össze gondterhelten a szemöldökét. - Csak a legközelebbi ülésig - tette még hozzá, mert remélte, hogy addigra összeszedi magát annyira, hogy ne okozzon gondot és újabb visszaesést a kézzel rótt sorok olvasása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2017. október 8. 23:12 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

Erről a Selwyn-mentalitásról el fogunk még beszélgetni, de nem itt és nem most. Addig még sokat fogunk ásni és lapátolni; addig is apró széljegyzet csupán a szókapcsolat.*
- Sose fogom megérteni, mi baja mindenkinek a barátságos, altruista és flegma emberekkel,-*csóválom a fejem, mert tényleg az legyen valaki legnagyobb tragédiája, hogy elszegődik a Navine/Hufflepuff/akármi élére. Jó kérdés amúgy, én hova kerültem volna, de sosem foglalkoztatott igazán és annyit változtam az évek során, hogy szerintem minden Teszlek Süvegek ősanyja is belesült volna a dologba.
Még szép, hogy nem hagyom annyiban! Abból élek, hogy emberek vérét szívom, amíg annyira az agyukra nem megyek, hogy inkább meggyógyulnak, csak hogy megszabaduljanak tőlem.
- Megértem,-*nem győzködöm és nem is magyarázkodom, mert Sebastian van annyira intelligens, hogy maga is átlássa a kérés értelmét és fontosságát. A gyógyuláshoz szükséges lesz, hogy kimondjon és megtegyen dolgokat, amik alighanem évek, ha nem évtizedek óta fojtottak és titkoltak el. Azonban nem mindegy, mikor és hogyan történik ez, úgyhogy amennyiben lesz módom, úgy irányítom majd a kezelést, hogy mindketten készen álljanak rá.
- Rajtam úgyse ronthatsz sokat,-*legyintek, abszolút lemondó arcot mellékelve. Értelmetlennek látom, hogy további köröket fussak, akkor inkább lecsapom. Egyébként nem szokásom a humorommal fenyíteni embereket, de Sebastian sorozatosan megszegi kimondatlan egyezségünket.
A glutton for punishment, ain't he?
Gonoszul kihasználom néma töprengését, hogy átcsoportosítsam rém hosszú végtagjaimat és valamivel kényelmesebben ülhessek; ez az egy-két perc viszont elég rá, hogy tényleg összeszedje magát és önként mozduljon. Mosollyal üdvözlöm ismét köreinkben.*
- Remek! Természetesen megőrzöm és én is úgy vélem, jobb lesz apránként, kis adagokban olvasni.-*Egyelőre nem nyúlok érte, nem szalad el. Helyette papír után kotorászok, hogy egy tűfilccel egyetemben Sebastian kezébe nyomjam, egy könyvet is mellékelve, alátétnek.*
- Ma megtanítok neked egy trükköt. Olyankor jön jól, ha azon kapod magad, hogy megint olyasmin jár az agyad, amin már régóta rágódsz. Az, hogy az ember tanulni próbál egy-egy szituációból, természetes és jó dolog. Minden ilyen elemzés és elmélkedés elér azonban egy pontot, ahol a beleölt energia nem hoz további hasznos ismereteket és értelmetlenné válik.-*Érzéseim szerint igényel némi felvezetést, ezért igyekszem egyszerűen és lényegretörően megmagyarázni, miért akarom most végeztetni el vele.*
- Másfél éve rágódsz azon az éjjelen. Szeretném, ha most szánnál rá 10, legfeljebb 15 percet, hogy minden részletét átgondold, leírd valamennyi tanulságát: mit csináltál jól, mit csinálnál másképp, mire tanított meg. Ha megvan a lista, átolvassuk, hozzáteszem az én meglátásaimat. Utána pedig lezárjuk. Mert nem tudsz rajta változtatni többé,-*fejezem be, kezeimet összekulcsolva és ölembe ejtve. Az iPad sarkában ott világít a pici  digitális óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 9. 23:44 | Link

Dr. Meyers

Hiába volt Sebastian olyan gyakran kegyetlenül őszinte az emberekkel, volt néhány kivételes személy, akiknél nem csak arra törekedett, hogy ne bántsa meg őket, hanem azt is megtanulta, hogy ezt hogyan kerülheti el. Rendben, talán a többesszám túlzás, hiszen Ru esetében más a helyzet, az elmekapocs nem ad lehetőséget igazán direkt óvatosságra vagy apróbb torzításokra, csak hogy védje a másik lelkivilágát, így viszont már csak Seth maradt a sorban. Nagyon maximum Agatha.
Éppen ezért nehéz volt elhinni, hogy nincs más mód, mint hogy a saját érdekében félrerakja mindezt. Tudta, hogy vannak olyan dolgok, amik igenis fájtak neki, de sosem mondta el őket senkinek, vagy épp megbocsátott olyasmit, ami a valóságban szörnyen zavarta, és apránként felgyűlt mindez. És nem csak ez volt... a bátyja sem engedte őt a démonai közelébe, holott együtt talán könnyebb lett volna ez is. Ahogy az ő problémái is, ha nem akarta volna megkímélni attól Seth-et, hogy még azok is terheljék. Rengeteg, szörnyen sok helyen rontották el mindketten. Bólintott, mikor a férfi beleegyezett, hogy megőrzi a naplót, majd hirtelen egy különös hasonlat jutott eszébe, maga sem tudta, honnan kavarodva a gondolatai közé.
- Tudta, hogy Japánban úgy tartják, hogy a törött porcelánt nem kidobni kell, hanem összeragasztani, és kiemelni arannyal a sérülést? Mert minél több dolgot él túl, még ha repedten is, annál értékesebb. Ez is ilyen, ugye? - kérdezte, Riley-ra pillantva. - Össze kell rakni a cserepeket, és már nem lesz olyan, mint volt, soha, de talán értékesebb is, mint amit készen kaptunk. - Egy pillanatra távolba révedőnek tűnt a tekintete, mintha nem is az orvosát látná, és valóban így is volt. A felismerést igyekezett mélyre raktározni, olyan helyre, ahol mindig kéznél lehet, ha kell.
Riley is hasonló hasznossággal készült, csak éppen ő egy gyakorlattal. Sebastian figyelmesen hallgatta, hogy mit is kell tennie, aztán mereven nézte a papírt maga előtt egy ideig.
- Van egy pont, ahol visszatér az egész gondolatsor önmagába, de sosem tudom, hogy pontosan hol. Pedig Ru néha belém is harap olyankor - mondta végül, kicsit bizonytalanul fogva a kezébe a tollat. - Lehetetlennek tűnik ennyi idő alatt végiggondolni valamit, ami nem ment másfél éven át... - húzott egy függőleges vonalat próbaképp a fehérség legszélére, a bal felső sarokba. Végül lassan, hosszas hezitálás után írni kezdett.

"Mit csináltam jól?
- Látszólag hibátlanul kiviteleztem a varázslatot, és jó eséllyel nem okoztam vele maradandó károkat.
- Beszéltem később Seth-tel, hogy megkérdezzem a problémáról, és hogy foglalkozik-e a depresszióval

Mit csináltam rosszul?
- Nem kellett volna másfél évig halasztani, hogy elmondjam, mi történt
- Nem biztos, hogy ezt a megoldást kellett volna választanom, annak ellenére sem, hogy nem akartam, hogy gyógyszerekkel szedálják le a bátyám
- Hallgatnom kellett volna Rurura, amikor segíteni próbált, legalább azokban a dolgokban, amikben valójában én is egyetértettem vele

Mi a tanulság?
- Jobban kellene hinnem abban, hogy a bátyám mivel is tud megbirkózni, hiszen láttam, hogy mennyire erős, és inkább csak segítséget kellene adnom hozzá
- Jobban kellene figyelnem a fontos emberekre, hogy ne érjenek durva meglepetések, és időben észrevegyem, ha baj van
- Nem érdemes azt várni, hogy mások esetleg összeszedik magukat és felelősséget vállalnak a dolgaikért, úgyhogy a konfrontáció kerülése helyett inkább szembesíteni kell őket azzal, amit gondolok."


Majd mikor végzett a listával, akkor odaadta a papírt Riley-nak, hogy elolvashassa.
- Még időben vagyok? - kérdezte azért, bár erősen úgy érezte, hogy éppen kitöltötte a tizenöt percet.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. október 9. 23:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2017. október 16. 21:03 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

Ha a gondolatai nem is, az érzései elég olvashatóan kiülnek az arcára - a bizonytalanság, a félelem és a beletörődés, több réteg kimerültség alatt. Jó, hogy legalább egy része elfogadja a folyamat szükségességét; a többit fokozatosan kell majd meggyőzni, ahogy kisebb-nagyobb eredményeket tudunk felmutatni.
Megrázom a fejem, amit mond, újdonság számomra, s hümmögve hallgatom magyarázatát. Megdörgölöm a szakállam a mutatóujjammal, egy pillanatra az ajkamon nyugtatom, magam elé meredve.*
- Az emberi élet értéke, legalábbis szerintem, nem növekszik vagy csökken a korral, változik tapasztalatoktól vagy személyiségtől függően. Viszont az, hogy valamit arannyal fognak össze, egyszerre igényel hozzáértést és hoz létre egy nemcsak tartós, de szép tárgyat is. Ebben látom a hasonlóságot, kihozza a törésből a legjobbat és ismét egésszé teszi az embert.-*Felemelem az arcom, visszatalálva a jelenbe egy szelíd mosollyal.
Ki tudja, hány karátos lennék, ha tényleg bearanyoznák a lelkemet pókhálóként átszövő repedéseket.
Bólintok, mert érthető a szkepticizmusa, de én teljesen más szögből látom ezt a problémát.*
- Valóban lehetetlen, mert nem létezik egyetlen konkrét, tökéletes megoldás; nincs vége a "végiggondolásnak". Az agynak ez egyfajta rágógumi; a traumatikus élményeknél pedig annál is inkább, hogy sokan kényszeresen újraélik, csak hogy megpróbáljanak kontrollt szerezni.-*Az evolúció sok szempontból megszívatta a Homo sapiens sapienst, ez is a csomag része, akár a többi elfuserált sajátosság.
Az elkövetkező perceket azzal töltöm, hogy magam is nyitok egy dokumentumot - senkitől sem várhatom el, hogy a kézírásomat bogozza - és rögzítem a saját gondolataimat, meg-megállva és merengés közben az iPad oldalát kocogtatva ujjammal. Ennyivel is gyorsabb lesz a végén összesíteni, elvégre minden foglalkozáson kicsit másba kóstolunk bele, a mai session pedig leginkább a rágódásról és kényszeres gondolatokról szól. Néhányszor felpillantok, ellenőrizve Sebastiant, röviden elidőzve összpontosítást tükröző arcán, de ettől eltekintve síri csendben dolgozunk mindketten.*
- Persze,-*nyúlok a listáért, hogy összehasonlíthassam a sajátommal. Beletelik pár percbe, amíg egyesítem a kettőt, átfogalmazva Sebastian mondatait. Végül odanyújtom a ketyerémet, az én verziómmal, hogy elolvassa és megbeszélhessük.

Mit csináltam jól?
- kiviteleztél egy magas szintű, visszafordítható varázslatot
- beszéltél a problémáról Seth-tel
+ az eredeti elképzelésed egy reális, jól felépített kezelési terv volt
+ figyeltétek Seth állapotát és a varázslat stabilitását
+ krízishelyzetben is épkézláb tervvel álltál elő, amivel időt nyertél


Mit csináltam rosszul?
- a halogatást, ami miatt megromlott a kapcsolatotok és az egészségi állapotod
- nem támasztottad alá a döntéseid valódi tényekkel
-- egyedül próbáltál megbirkózni egy erődet meghaladó feladattal
-- nem fordultál szakemberhez, sem szakirodalomhoz
-- nem készítettél új tervet, amikor az elsőről letettél
-- kognitív torzítások: mind-reading, fortune telling, musterbation

Mi a tanulság?
- nem ismered eléggé a saját határaidat, sem a bátyádéit
- nem figyelsz annyira a körülötted élőkre, mint szeretnéd
- az emberek nem olvasnak gondolatot(többnyire), ezért kommunikálniuk kell
-- nem vagy mentes a kognitív torzításoktól
-- nem vagy és nem is kell mindentudónak lenned
-- a problémákat úgy tudod megoldani, ha megoldod őket

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 21:27 | Link

Fruzsina

 A lány út közben bemutatkozik nekem, én is neki. A nevem elé gondosan odabiggyesztem azt a jellegzetes két kis betűt, ami igazolja számára, amit látott belőlem és amit állítottam magamról. Az út nyugalmasan fogy alattunk, míg el nem érünk a kastélyig. Nagy odafigyeléssel kerülöm a bukkanókat és gödröket, derekamon érzem a lány karját. Ügyes utasnak bizonyul szerencsére. leparkolok a bejárat mellett. - Itt is vagyunk, segítek leszállni és felmegyünk az emeletre, jó? - adom kezem és testsúlyom támaszául amire számítva szép óvatosan felbicegünk a gyengélkedőig. Nagyon figyelve vezetem, a lehető legkevesebb terhet róni lábaira. Aminkor végre célba érünk lefektetem egy üres ágyra. - Itt már jó kezekben leszel, elszaladok és megkeresem az iskola gyógyítóját, addig helyezkedj el, tedd kényelembe az ép lábad - mondom majd elmegyek megkeresni a helyileg illetékes kollégámat, akit miután megtalálok referálni fogom az esetről és elmagyarázom majd azt is miért mugli módszerrel kezeltem ezt az akudt esetet a sokkal egyszerűbb mágikus helyett, de addig is szorgos léptekkel igyekszem átvágni a széles termen, az ágysorok közt sorjázva az gyógyítói szobát keresve. Ha minden jól megy és megfelelően becsültem meg a lány súlyát, márpedig abban jó vagyok a rajzolgatás és modellkedés miatt, az érzéstelenítő még úgy negyed óráig hatni fog addig van időm rálelni a keresett személyre. Mert bejárásom ugyan van, de helyismeretem még nincs a kastélyban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 16. 22:12 | Link

Doki néni

Tényleg eszméletlen rendes tőle, hogy felhozott a kastélyba, és előtte rögzítette a lábam. Nagyon jó érzés tudni, hogy vannak még rendes, segítőkész emberek, és nem csak folyton elmegyünk a másik mellett, mintha ott se lenne.
Amíg a doktornő a gyógyítót hajkurászta, addig én leültem az egyik ágyra, és felpakoltam a sínbe tett jobb lábam. Közben azon merengtem, vajon anya mennyire fog kiakadni, ha megírom ezt az esetet neki levélben? Valószínűleg nem kicsit, úgyhogy el is vetettem helyben az ötletet. Amiről nem tud, az nem fáj. Fölösleges felizgatni ilyesmivel, amikor ő úgyis messze van innen, és van helyben megoldás.
Ásítottam egyet, amíg várakoztam, kimerített az utazás, még úgy is, hogy Noxen doktornő (becsületére legyen szólva) figyelt rám, és lassan hajtott.
Elgondolkodtam, vajon ki kell-e maradnom valamiből is, vagy ha összeforrasztották a csontjaimat, azonnal mehetek is vissza a klubhelyiségbe? Jó lenne, Tappancs biztosan hiányolni fog reggelre. Nem rajongtam érte, de szükségem volt a lábamra, úgyhogy csak sor került a gyengélkedő felkeresésére. Vajon létezik olyan varázslócsemete, aki megúszott már legalább egy tanévet gyengélkedő nélkül? A plafon bámulása elég unalmasnak tűnt, magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy csak érjen vissza a nő minél előbb. Utálok egyedül lenni.

Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 16. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 16. 22:17 | Link

Dr. Meyers

Bár végighallgatta a doktor válaszát, Sebastian végül megrázta a fejét.
- Nem, a Seth-tel való kapcsolatunkra gondoltam, nem pedig az élet értékére. Azt hiszem, arról jelenleg egyébként sincs jogom ítéletet mondani - fejtette ki, hogy milyen gondolat rejlett előző szavai mögött. - Tudja, mi régen mindig együtt voltunk. De... azt a kapcsolatot készen kaptuk, és valahol az vezetett addig, hogy  Seth emlékeit el kellett vennem, és tulajdonképpen ahhoz is, hogy most itt ülünk. De ha magunk, saját akaratunkból építjük újjá... az már egy más valami lesz. Még értékesebb valami - mondta, kicsit ugyan nehezen öntve szavakba a gondolatokat, de remélte, hogy így már érthető lesz, hogy mi is jár a fejében.
A következő témánál viszont Riley ezúttal egy bólintást kapott válaszul.
- Ptsd. Ezt ismerem, Seth is átélte - és nem csak neki, de ha nem számítjuk ezt a mostani helyeztet, akkor Sebastian számára is az egyik legszörnyűbb időszaka volt az eddigi életüknek. Mikor a bátyja ránézni sem tudott és képtelen volt egy szobában megmaradni vele, az nagyon súlyos törést okozott, pont egy olyan időszakban, amikor egyébként szükség lett volna arra, hogy összetartsanak és átsegítsék egymást a történteken. A gondolattól össze is szorult a gyomra, mint mindig, mikor eszébe jutott az a pár évvel ezelőtti történet, ami felborította a viszonylagos nyugalmat az életükben.
- Csak nem baleset miatt, ahogy most az emlékei szólnak... - sóhajtott félhangosan, majd inkább megpróbált átfókuszálni a feladatra, hogy ne is kelljen egy darabig azokra a napokra gondolnia. Mintha nem lett volna elég a legutóbb történtek miatt érzett lelkiismeret furdalás.
Negyed órával és még egy kicsivel később már a Riley által kiegészített listát tartotta a kezében, hunyorogva olvasva a betűket, mert kisírt szemmel még szemüveggel sem látott igazán. Mikor a végére jutott, akkor egy rövid, szinte nevetős szusszanás jelezte, hogy elérte az utolsó pontot, ahol a férfi annyira evidens dolgot fogalmazott meg, hogy szinte már fájt.
- Nem igazán tudok vitatkozni a javításaival - adta végül vissza a tabletet a másiknak, mielőtt megnyomott volna rajta véletlenül valamit. Nagyon nem ment neki ezeknek a mugli holmiknak a kezelése, és nem is szívesen tartotta őket közel magához, annyira idegennek érezte őket.
- És most? Mit kellene tennem, ha mégis eszembe jut a téma? - kérdezte a férfit. Kicsit úgy érezte, hogy az jó, hogy most itt elvileg le kéne ezt az egészet zárnia, de ettől még könnyen újra előjöhetnek az eddigi gondolatok, és lista ide vagy oda, nem fog tudni tőle ennyire egyszerűen megszabadulni. Még akkor sem, ha valahol szinte megkönnyebbülésnek élte meg, amikor végigolvasta az orvosa által rendbe tett listát. Mintha valami a helyére került volna - csak nehéz volt ebben tényleg hinnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 17. 10:50 | Link

Fuzsina

 Nagy nehezen megtaláltam a gyógyítót, épp kórlapokat rendezett egy hátsó kis raktárban. Egy gyors, kölcsönös bemutatkozást követően nagyrészt közös szaknyelvünkön elregéltem neki a szóban forgó eset részleteit. Ezalatt végigjöttünk az egész részlegen. Együtt tértünk tehát vissza a lányhoz, aki szegényem a plafont bámulta. Ugyanígy tett, látva a "barbármugli" rögzítési megoldásomat kollégám is, hiába meséltem el mindent, még azt is, hogy pálcám javításon van, ezért nem a jól bevált módszerekhez folyamodtam, sem a fájdalom csillapítás, sem a kötözés terén.
 A helyi szakember csak forgatja a szemét és járkál körben az ágy végénél. Úgy döntök, hogy innentől én a feladatomat elvégeztem, az ellátásból kilépek és átadom azt teljes mértékig neki. Figyelmem inkább a lány felé fordítom és igyekszem elterelni az övét, a rá váró kezelés felől, így egy széket húzok hozzá közel, majd miután leültem beszélgetést kezdeményezek vele, ilyen formán: - Mond, szereted a sulit? Úgy vettem ki a szavaidból, hogy nem szeretnél sok időt távol lenni. Ennyire jó a társaság vagy csak tanulni szeretsz nagyon? - kíváncsiságom célja ugyan az elterelés, de mindenképp valódi.
 Annak idején, Anya és Apa halála után engem sem lehetett kirángatni a könyvtárból, vagy ha nem épp ott élesítettem elmém pallosait, akkor fenn gubbasztottam a szobánkban, ami a nap nagy részében üres volt, mert a szobatársam alig volt ott. A serpentisi életem jutott eszembe erről a lányról. A lelki szemeim előtt megelevenedő emlékek inkább búsak, mint édesek, de azt nem mondom, hogy nem volna jó még egyszer visszatérni, mert így utólag visszatekintve jó életem volt a suliban. Közben kollégám végzi munkáját oda sem figyelve ránk.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. október 17. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. október 18. 16:28 | Link

Evena Noxen és Bálint Fruzsina

Az elmúlt napok egész nyugodtan teltek, Lori majdnem mindent rám hagyott ennek örömére. Neki most éppen a szokásos éves beszámolóját kell körmölnie, hogy éppen hány diák ballagott el, hány érkezett, ki az, akinek maradandó sérülései, allergiája, érzékenysége van, mekkora a változás mértéke, milyen bájital vagy hozzávaló, esetleg kötszer fogyott erőteljesebben, és kell nagyobb mennyiség az idei első és második negyedévre. Azt mondta, szívesen cserélne velem, én meg azt, hogy semmiképp sem szeretném körmöléssel tölteni a napom, de ha mindenképpen rám akar parancsolni, akkor természetesen megcsinálom. Szerencsére azonban ilyet nem tett, így az össz körmölnivalóm az, ami a nap folyamán történt. Egy kisebb verekedés és átkozódás, hangyányi bűbáj és bájitalbaleset és egy legendás lények gondozásán történt incidens, melynek következtében három nebuló került a gyengélkedőre. Ők hárman még mindig itt vannak, de a tanár mentségére legyen szólva, ő megmondta, hogy ez lesz, ne hergeljék, hergelték, most szenvednek. Talán reggelre az összes égésfoltot összehúzza a bájital. Eszetlen kölykök.
Ebbe a békés semmilyenségbe érkezik meg Noxen kisasszony, és vázolja gyorsan a helyzetet. A szemforgatás ösztönös, de nem szándékos, valószínűleg a betűkre koncentrált szemem is elfáradt. Nekem sem könnyű, műteni már nem fogok, mert egy egyetemi bájitalos baleset következtében a szemem túlságosan sérült, így maximum háziorvosi/gyógyítói vonalon mozoghatok. Miközben mellette haladok, kiengedem a laza copfba fogott hajamat, volt két szál, amit már percek óta húzott a gumi, majd kicsit megsimítva a tarkómat, nyugtázom, hogy az érzés elillant. a gumit csak lazán felhúzom a csuklómra, szerencsére ma sikerült egy semleges feketét kiválasztanom. A múltkor a nagy rohanásban élénkrózsaszínnel fogtam össze a hajam, és ennek örömére kétszer annyi diák is jelent meg a gyengélkedőn, mint normális lett volna. Csodájára jártak a rózsaszín hajgumis gyógyítónak.
- Szia.
Köszöntöm a lányt egy szakállas vigyorral, pont a múltkor mondták, hogy így kinézek vagy harminchatnak, de nem zavar. Közelebb sétálok hozzá, és megvizsgálom a művet, hümmögök egy kicsit, de em avatkozom közbe, az a jó, ha szórakoztatják a gyereket.
- Ma este bent kell maradnod.
Állapítom meg némi finom, ám számára biztos fájdalmas mozgulat következtében, amíg megvizsgálom, hogy mi is történt. Ellépek az ágytól, a sarokban található hatalmas szekrényhez, melyet kinyitva lenyílik egy kis asztalka is. Arra most nincs szükségem, így csak betolom, és beljebb lépve egy pillanatra eltűnök a női szemek elől. Mikor ismét láthatóvá válok, négy fiola bájitalt viszek felé, stílusosan a négy ház színében. Mind a négy matt színű, és minden, csak nem bizalomgerjesztő.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 17:46 | Link

Doki néni és Doki bácsi

Akármennyire is próbálkozott Noxen doktornő, csak nem sikerült elterelnie a figyelmemet a rám váró kínkezelésről és kényszerpihenőről. A doki nem volt valami bizalomgerjesztő, utána meg szemöldökvonogatásba kezdtem. Enyhén szólva fura. Szóval ő akarja rendbe hozni a lábam? Lehet ennél rosszabb? Válasz: lehet. Kell nekem ilyen kérdésekkel dobálózni magamban, átokverte Murphy mindig bebizonyítja nekem, hogy a banális kérdésekre létezik még banálisabb válasz.  Plusz magammal dumálni sem feltétlenül jó jel, és nem utal egészséges állapotra. Kár, hogy én nem süthettem el a viccet, hogy egészségem az nincs, csak feleségem… néznének is rám nem kicsit furán. Nem, ez sem jó ötlet.
- Naná, ez a legjobb hely. Jobb, mint a mugli általános iskolám volt. És ott csak Legolas-szerű volt az egyik tanár – vigyorogtam kedvesen, kicsit hamiskásan. Á, ugyan nem volt ez célzás… Egész addig elviselem ezt az alakot, amíg nem akar belém diktálni valami rémes bájitalt.
- Mindkettő. Üljön be egyszer VZR egy órájára. Simán elmehetne a kedvenc mugli tévécsatornámra humoristának, imádná a közönség. De a Jóslástan se rossz, meg az Asztrológia Szundi proffal – feleltem a nő kérdéseire. – Ha jó a tanár, a diák is szeret tanulni. Ha pocsék előadó, akkor egy életen át utálni fogja a tárgyat a tanulója.
- Ne már! – hördültem fel kelletlenül a hírre, hogy bent kell maradnom estére. Újabb grimaszsorozatot vágtam le, mialatt a dokipasas a lábam vizsgálta, továbbra sem bíztam benne túlzottan, hogy jó ötlet, amit tervez. Aztán amikor visszatért a fiolákkal, olyan arcot vágtam, mint aki citromba harapott.
- Fúj. Ez most komoly? – meredtem rá nagy, barna szemeimmel, kb. olyan tekintettel, mint Csizmás kandúr, amikor veszélyt szimatol. – Mi az a négy lötty?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 19. 10:33 | Link

Fruzsina és Kollégám

 Hallgatom a beteget, egy-egy beszólásán még mosolygok is, melyekkel jellemzi oktatóit. Abban igazat kell neki adnom, hogy ha valaki jól oktat az már fél siker, mert azt tanulni is könnyebb. A szimpátia itt is ép olyan fontos, akár a gyógyítás terén a beteg oldaláról, mert minket köt az eskünk, hogy egyként nézünk és kezelünk bárkit, aki rászorul segítségünkre. Miközben a lány beszél kollégám ellenőrzi rendben helyretettem-e a csontot, amikor mindent jónak talál, el majd pár pillanattal később feltűnik. Kezében a kezelés szereivel, melyekre Fruzsina rosszul reagál. - Ezekkel jobban jársz, mint az én módszeremmel, az minimum négy hét volna egy csinos gipszben - vázolom a helyzetet, s közben megnézem jobban magamnak miket hozott. A négy ital úgy nézem a szokásos protokollt követő szercsoport. Vörös a vérzés és gyulladás ellen, zöld fertőtlenítésre és nyugtató gyanánt, kék hűsítésre és fájdalom csillapításra, míg az arany maga a csontforrasztást végzi majd el. Legalábbis én így látom, megeshet persze, hogy tévedek. - Nem néznek ki jól, de azt mondják elviselhető az ízük- mondom továbbra is a lánynak szánva szavaim. Szerencsére saját bőrömön, akarom mondani csontomon nem tapasztaltam ennek a kúrának a hatásait, nálam mást alkalmaztak és a gond sem éppen efféle természetű volt. Bár ha jobban belegondolok...Kicsit elkalandoztak gondolataim, ám gyorsan visszaterelem őket medrükbe, hogy koncentrálni tudjak a jelenleg folyó eseményekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. október 19. 20:57 | Link

Evena Noxen és Bálint Fruzsina

Fogalmam sincs, hogy mennyivel várnak másabbat, mint amilyen vagyok. Mármint gondolom az ember azt reméli, hogy a vizsgálója mond is neki valamit, a kötelezőkön kívül, mint például Noxen kisasszony, aki olyan barátságosan elmondja neki, hogy ez miért jobb, mint az. Én viszont nem nagyon tudok csacsogni. Van, amikor igen, ha jön egy olyan hullám, vagy egymásra hangolódás, de most elsősorban a problémával és nem az emberek természetével foglalkoztam. A megjegyzésére azért elvigyorodom.
- Én mindig inkább Aragorn párti voltam, de ha korábban kerültél volna ide, igazi indiánnal is találkozhattál volna. Az én diákságom alatt Uff nagyfőnök felelt a rendért.
Nem is nagyon akartunk bekerülni, mindig attól tartottunk, hogy majd valami ősi szellemidézős varázslatot hajt rajtunk végre. Persze ilyen nem történt, de azért, jobb félni. A bájitalokat leteszem a kis asztalkára, ami az ágy mellett van, majd felegyenesedve végigpillantok a matt csodákon.
- Mindegyik kombinált, azért tűnnek olyannak, mint a tempera. De ne aggódj, egész könnyen lecsusszannak. Mondjuk együtt nem ajánlom őket, mert az összes íz együtt nagyon kemény.
El is húzom a szám, mivel már én is ittam őket, tudom, hogy a kapkodás nem segít se az ember gyomrának, se az ízlelőbimbóknak, és még csak nem is gyorsul meg a folyamat.
- A vörös vérzések, gyulladások ellen van, segít eltávolítani mindent, ami elfertőződhet, és egyfajta védelmi réteget képez. Ezzel kell kezdeni. Utána jön a kék, mely hűsít, ellazít. Aztán a sárga, ami a művelet fájdalmas részét, vagyis magát a forrasztást, erősítést végzi, és az tényleg fáj, de ezért hoztam a zöldet, mert az nem csak fájdalomcsillapító, de egy pillanat alatt ki is üt, így csak akkor érdemes bevenni, ha nem akarsz érezni és nem akarsz ébren lenni. Menet közben bármikor bevehető.
Sokan vannak, akik például megnézik, hogy tényleg fáj-e, vagy épp azt akarják bizonyítani, hogy ez nem olyan vészes, ők erősekkel ennél. Eddig egyszer találkoztam egy megmaradt fiolával, de az is azért volt, mert a fájdalomba szó szerint beleájult a delikvens. Ott csak megfigyelő voltam, akkor Lori intézkedett, hogy tényleg ne történjen tragédia.
- Nem végzett rossz munkát, egyáltalán, de igen, egy mágiával teli helyen, nem túl tanácsos hosszan lábadozni. Jól tudom, ugye, hogy nemrég költözött ide?
Fordulok az utolsó kérdésemmel Evena felé. Egyrészt hallottam, másrészt láttam beköltözni, harmadrészt meg elég kevés ember járkál motorral errefelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2017. október 19. 23:22 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

- Ah, elnézést, félreértettem,-*szúrom közbe, még ha evidens is és sokan talán szükségtelennek tartanák a bocsánatkérést. Nekem így tiszta a kommunikáció, függetlenül attól, kivel is beszélek épp'. Figyelmesen hallgatom, kivárva a magyarázat végét, bár megint vitatkozhatnékom támad.*
- Egyetlen kapcsolat sem készen kapott. Vannak gondatlan, sőt, kegyetlen szülők, remek mostohák, testvéreknél is szorosabb kapcsolatú barátok és a sor még hosszú. Lehet, hogy neked természetesnek tűnt, mert inkább a bátyád áldozott a kapcsolatotokra, de ez is döntés és energia kérdése volt.-*Egy autista számára ez lehet nehezen érthető és érzékelhető, ezért nem is hibáztatom, mindössze a figyelmét szeretném felhívni rá. *
- Az, hogy most újra kell építeni a kapcsolatot, lehetőség arra, hogy értékeljetek. Mi működött, milyen hibákat követtetek el, mire vagytok hajlamosak, ami árt a kapcsolatnak. Az, hogy tudatosabban, több odafigyeléssel alakítjátok, elsőre szokatlan lehet, de valóban mélyebbé, értékesebbé teheti.-*Ezt sokáig lehetne vesézni és abszolút nyitott is vagyok a beszélgetésre, ha Sebastiant érdekli, főleg azt látva, mennyire fontos neki a testvére. Viszont az is világos, mennyire elcsigázott, úgyhogy azt hiszem, nem ma fogjuk átrágni.
Bólintok, mert ezt a mozzanatot említették már nekem, bár akkor nem sejtettem, hogy ekkora jelentőséggel bír. Ez végképp nem ritkaság - az emberek ijesztően sokszor még saját magukkal sem őszinték, így mire eljutok a valódi történetig, mindig megizzaszt az ásás.
Most egész archeológiai feltárás vár rám, úgy érzem. Arany helyett aranyvérűek.*
- Ugyanazon mész keresztül, amennyire látom, és a legkevésbé sem meglepő, tekintve, hogy végignézted a legszörnyűbb emlékeit. Ha jól sejtem, bőven volt köztük, amiről nem tudtál - gyakori, hogy a traumát megélő nem osztja meg a történteket másokkal, mert úgy hiszi, mivel ők nem élték át, nem is fogják megérteni.-*Sok dolgot a részletekből kell összeraknom és rengeteg darabkám hiányzik, azonban nem véletlenül választottam ezt a hivatást. Ami fontos, hogy erősítsem Sebastianban a tudatot, hogy amit tesz vagy érez, okkal történik, ha nem is racionálisak vagy jók a mozgatórugói; hogy nincs egyedül és hogy van kiút.
Mert van.*
- Idézd fel ezt a beszélgetést. Emlékeztesd magad arra, hogy a múltat nem tudod megváltoztatni, hogy mit tanultál belőle és hogy önsanyargatás helyett sokkal jobb dolgokra is fordíthatod az energiádat. Tehetsz azért, hogy a jelen és a jövő jobb legyen. Tehetsz azért, hogy egyre kevesebbszer és végül egyáltalán ne kövesd el a régi hibákat. Segíthetsz Sethnek feldolgozni, amit egyedül nem tudott. Szakítsd meg a gondolatokat, amint észreveszed, hogy megint ezen jár az eszed, csinálj valamit, amit hasznosnak érzel. Ha pedig nagyon rossz, akkor keress valakit, akivel beszélhetsz.-*A táskám felé nyúlok, hogy elővegyem az eddig hanyagolt könyveket; az egyiket rögtön fel is lapozom, megkeresve a bekezdést, ami Sebastian listája láttán azonnal eszembe jutott. Odanyújtom neki, mutatóujjammal megkocogtatva a lap tetejét.*
- Szeretném, ha ezt elolvasnád és memorizálnád. Ezek kognitív torzítások, amiket említettem, mindegyikhez tartoznak gyakorlatok, amikkel le lehet őket küzdeni. Próbáld meg figyelni magad, hogy fel tudd ismerni őket, aztán legközelebb elbeszélgetünk róluk.-*Elteszem a naplót, mentem az ülésről készült jegyzeteket és elpakolom az iPadet is, majd elgondolkodva nézem Sebastian arcát.*
- A következő foglalkozásig jobb, ha nem találkozol a bátyáddal. Nem akarom kizárni sem az életedből, sem a kezelésből, csak várni, amíg jobban leszel. Szeretnéd, hogy beszéljek vele?-*Nemcsak a válaszát figyelem, hanem a testbeszédét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 20. 23:59 | Link

Dr. Meyers

Elgondolkodott Riley válaszán, még ha kicsit nehéz is volt a saját szemszögéhez formálni a szavak jelentését. Tudta, hogy valószínűleg túlságosan is evidensnek vette, hogy ott van neki a bátyja, de nagyon nehéz volt annak idején elvonatkoztatni ettől, hiszen mióta az eszét tudta, ez így volt.
- Remélem, Seth partner lesz hozzá... - sóhajtotta végül, mikor a doktor befejezte a mondandóját és megint összébb húzta magát egy kicsit. Valahol még mindig tartott tőle, hogy a bátyja mindezek után kiadja az útját, hiába álmodozik ő itt újrakezdésről és a darabkák helyükre illesztéséről.
- Sok olyan volt. És az övéi mellé ott vannak a sajátjaim is - felelte ismét egy hatalmas sóhajjal. Voltak pillanatok, mikor átlátta, hogy valójában mennyire nagy fába vágta a fejszéjét, mikor ezzel az egésszel egymaga akart megbirkózni, és ez is egy ilyen volt most. Sajnos, ezek a felismerések tipikusan túl későn szoktak jönni az életben.
A megbeszélt gyakorlat sikerében viszont kissé kételkedett, hiszen eddig sem remekelt abban, hogy észrevegye, mikor újabb felesleges körbe kezd. Ráncolta is most jócskán a homlokát, de végül csak összeszedte a gondolatait.
- Sosem veszem észre... de majd szólok Rurunak, hogy segítsen figyelni továbbra is, eddig is gyakran rám szólt ilyesmiért - vetette fel az egyik lehetséges megoldást, bár nem akart a fiúra támaszkodni ebben egészen, úgyhogy azért magában elhatározta, hogy megpróbálja a legtöbbet kihozni a dologból egymaga is, de ezt már fennhangon nem fűzte össze értelmes mondatokká. Főleg, mert a kognitív torzításokkal is ugyanez volt a helyzet.
A felvetés viszont, hogy most Seth ne jöjjön egy darabig, némi megkönnyebbülést hozott Sebastiannak, aki igazából rettenetesen félt a következő beszélgetéstől, az egész dolog irányától, mert úgy érezte, hogy kamion módjára száguldhat az egész egy tetszőleges szakadék felé, ha valami rosszat mond valamelyikük.
- Jó lenne. Mondja meg kérem, hogy... - gondolkodott el egy pillanatra, hogy mit is. - Hogy nem azért történik, mert nem akarok vele beszélni, hanem mert kell egy kis idő, amíg neki tudok állni a megoldásnak - kaparta végül össze a dolog lényegét. - És köszönöm - tette hozzá valamivel halkabban, kicsit esetlenül, Riley-nak címezve.
Elrakta még a könyveket, miket a férfi adott neki, és hamarosan el is búcsúztak egymástól, ő pedig, mivel a feje is elkezdett fájni a rengeteg sírástól, végül visszabújt a paplan alá, de ezúttal némileg nyugodtabb volt az álma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 22. 21:32 | Link

Doki néni, Doki bácsi
záró //köszönöm szépen a játékot mindenkinek //

Felvontam a szemöldököm az Aragornos megjegyzésre. Ezek szerint képben van a mugli kultúrával is a gyógyító, jó tudni. Viszont ő addig örülhet, amíg nem tudja, gondolatban kihez hasonlítottam. Leginkább Boromirra emlékeztetett, a külcsín alapján, persze, belsőben lehet, hogy jó arc, de pár órácska után még nem igen mondhat megalapozott, reális véleményt az ember lánya másikról.
Ez a nap sehogy se akart javulni. A nem túl bizalomgerjesztő löttyök látványa elvette a kedvem a további kérdezősködéstől, pláne, amint megtudtam, hogy mégis mire jók. Remek. Ha nem üttetem ki magam, akkor kiüt a fájdalom, amit a csontforrasztó okoz, szuper kilátások, de tényleg… Minek is keltem ma fel… vannak iskolai felszereléseim a faluból, cserébe törött lábbal jöhettem vissza. Pardon, hozhattak vissza. Érdekes lett volna, ha törött bokával végigcsászkálok a faluban, és még a kastélyban is… áh, nem lenne realitása, hacsak nem lennék zombi… de még azoknak se sikerülne elvileg. Milyen marhaságokon jár már az eszem…
- Oké, vettem, csak essünk már túl rajta – türelmetlenkedtem. Minél tovább húzzuk ezt a procedúrát, annál rosszabb lesz, és a zsémbes hangulatommal most senki sem járna jól. Remélhetőleg semmi jó heccről nem fogok lemaradni, és holnap már el is enged.
A fiolák tartalmát csak szép sorjában, nyugodtan gurítottam le, nehogy valami is balul süljön el, sose lehet tudni, jobb félni, mint megijedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 23. 16:06 | Link

Fruzsina és Kollégám - zárás

 Csendben figyelem, ahogy kollégám elmagyarázza a lánynak azt, amit már én már gondolatban végigsorjáztam a szerekkel kapcsolatban. Ilyenkor megnyugszom, hogy nem hiába kaptam én meg azt a fránya oklevelet azzal a két betűvel a nevem elé. Míg Fruzsina sorban megiszogatja a gyógyleveket én csak figyelem mi történik. Sosem lehet tudni, két orvos jobb, mint egy. De szerencsére semmi sem történik azon kívül, amit előre felvázolt a férfi. A lány szép lassan elalszik, remélem átalussza a nehezét, amíg a csontja összeforr.
 Ezután összeszedem magam és miközben még elbeszélgetünk kollégámmal szép lassan elindulok kifelé. A jókora viking küllemű alak mellett kislánynak tűnök a magam százhatvanegy centijével és ötvennyolc kilójával. Kellemes csevegésünknek azonban ez nem szab gátat. Főleg szakmai dolgok kerülnek szóba, megtudok róla pár információt, ahogy ő is rólam és a patikáról. Azzal a közös kívánsággal válunk el, hogy az általam törött lábbal behozott Fruzsina mielőbbi gyógyulásának egyként örülhessünk, amikor legközelebb találkozunk. A kapun kilépve felpattanok vasparipámra, mely csakhamar hazavisz, ahol már Selva vár rám.

//Köszönöm nektek a játékot Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 23. 20:42 | Link

Sebastian
vizsgaidőszak vége felé

Sietség nélkül szedi a lépcsőket - mezítlábas, gyors, szinte pattogós léptekkel, termete adta könnyedséggel. Fejek fordulnak utána, sőt, egyesek megállnak mentükben és úgy figyelik, ahogy elhalad mellettük. Feltűnést kelt, még úgy is, hogy a vizsgaidőszak utolsó napjaiban járnak, így sokak orra ki sem látszik a könyvekből, jegyzetekből. A suttogás, mint egy uszály terül szét nyomában, a tekinteteket mintha mágnes vonzaná.
Megszokott, elhanyagoltnak tetsző külsejéből semmi sem maradt. Gondosan vágott, rövid tincsei csak annyira kócosak, amennyire jólesik nekik, de nem lógnak a szemébe és vonásai sem bújnak meg többé mögöttük. Öltözéke többé nem rejt és nem takargat, hanem kényelmesen simul rá, kihangsúlyozva karcsúságát. Halk csilingelés kíséri, ahogy megtorpanás nélkül belép a gyengélkedőre, a megszokott fotel felé törve magának utat az ágyak közt.
Köszönés helyett magához öleli hátulról a másik vállát, arcát annak nyakához dörgölve. Dorombol, míg a fülébe szuszog, homlokát Sebastian halántékának támasztva, gyengéd erőszakkal követeli a figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 23. 20:54 | Link

Ruru

A könyvek lassan már toronyban álltak mellette, mert csak azokat adta vissza orvosának, amiket maradéktalanul megjegyzett, a többit, amiben lehet, hogy még szeretne majd visszakeresni valamit, inkább magánál tartotta. Mostanában kezdte magát egyre kiegyensúlyozottabbnak érezni, valószínűleg azért, mert lassan beállt a napirendje, és ez biztosnak tűnő pontokat hozott az életébe.
Ahogy Riley meghagyta, most is a fotelben ülve olvasott, bár hazudott volna, ha letagadja, hogy nagyon is vonzotta az ágy. Mégis igyekezett betartani az orvos minden javaslatát, mert tudta, hogy önmagától nem képes még helyes lépéseket tenni, nem bírálhatja felül a szakember szavát.
Éppen lapozott egyet a nem rég kezdett könyvben, mikor nyílt mögötte a gyengélkedő ajtaja, de nem vetett rá sok ügyet, hiszen számos ember megfordult erre egy nap során. Csak akkor kezdett fülelni, mikor tudat alatt érzékelte, hogy felé közelednek a könnyed léptek, így nem érte teljesen váratlanul az ölelés. Nem kellett sokáig találgatnia, hogy ki lehet az, egyetlen ember volt csupán, akitől számíthatott ilyesféle köszönésre. Ajkai mosolyra húzódtak, a könyvet pedig lejjebb engedte az ölébe, ahogy szemeit lehunyva élvezte pár pillanatig a dorombolást és a közelséget.
Csak egy megérzés volt csupán, hogy a másik azt szeretné, hogyha felé fordulna, de Sebastian azért még megtette, és ámulatában egy pillanatra lefagyott attól, amit látott.
- Wow - szaladt ki a száján az őszinte meglepettség hangja, majd kicsit bizonytalanul megemelte a kezét, hogy végigsimítson Ru arcán és haján. - Wow - ismételte újra, miközben ujjai leszaladtak a vadonatújnak tűnő ruhára a fiú mellkasán, a mozdulattal bizonyítva saját maga előtt, hogy nem káprázatot lát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 23. 22:14 | Link

Sebastian

Ez a pillanat gömbölyű, annyira egész és semmi más nem férne el benne. Cseppnyi öröm, ahogy a másik megnyugtató illata és melege megcirógatja érzékeit, mielőtt még megmártózna gondolataiban. Szelíd a sodrásuk, nem kavarognak örvényként és nem rántják magukkal, sokkal inkább úgy rebbennek fel jöttére, mint apró szentjánosbogarak. Ajkai mosolyra húzódtak, mert annyira jó volt érezni a változást, de képtelen nyugton maradni - türelmetlensége jóformán tapintható, annyira feszült körötte a levegő.
Ahogy Sebastian mozdul, elereszti és kiegyenesedik, de a mosolya nem tűnik el, csupán árnyalatot vált, ahogy megkerüli a fotelt. Érzi magán a tekintetét és kezeit széttárva körbefordul a tengelye körül, hogy megmutassa magát, mielőtt nevetve ledobná magát a karfára. Innen kényelmesen eléri a szőkét, hogy futó csókot lopjon tőle, ezzel is bizonyítva, hogy nagyon is valóságos.*
- Hízelkedő,-*leheli neki, homlokát az övének döntve és mosolyogva. Sebbynek más okból meglepő a látvány, mint a kastélylakók maradékának; s talán nem is annyira a túlméretezett ruhák alatt rejtőzők, mintsem Ru leplezetlen kisugárzása lehet szokatlan. A hófehér kéz becéző motozása tincsei közt azonban a régi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 23. 22:55 | Link

Ruru

Lenyűgözte, amit látott, de nem csak amiatt, amit a szemei fogtak fel a helyzetből, hanem Ru kisugárzása miatt is. A fiú magabiztosnak tűnt, és láthatóan jól érezte magát a bőrében, ebben a megszokottnál annyival többet mutató ruházatban is. A haja egyenetlenségei eltűntek, tincsei csinosan rendezve rebbentek koponyája körül, és alakja is jól láthatóan rajzolódott ki viselete alatt. Hatalmasnak tűnt a változás, de ahogy Ru leült a karfára és Sebastian csókot kapott, ha lehunyta a szemét, akkor éppen olyan volt a simítás, az íz, mint annak előtte. Az ujjak rebbenése is ismerős, otthonos érzést loptak a lelkébe, de felnézve ismét szembetalálta magát az új frizurával. Kellett egy kis idő, hogy kibogozza a dolgokat, addig pedig csak nézte Rurut, néha hozzá-hozzáérve.
- Annyira más lettél... de nagyon jól áll - mondta, és az egészbe vegyült jócskán elismerés és tetszés, de valahol hátul kérdések húzódtak meg, és nem tartott sokáig, hogy mondatokká fogalmazódjanak.
- Ugye nagyon megnéztek? - váltott át gondolatokra, mellé rakva a magyarázatot is, avagy hogy a folyosóra és a többi diákra célzott.
- Ki segített? Miért most? - kérdezte, mert úgy érezte, hogy kell, hogy legyen az egész mögött valami több, mint egyszerű hóbort. Közben azonban nem tudta levenni a szemét a fiúról, szinte itta látványát, ha már kezei nem érinthették itt úgy, ahogy szerette volna. Csak arcát simogatta meg ismét tenyerével, kedvesen mosolyogva rá, még ha a fiú nem is láthatta igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 23. 23:57 | Link

Sebastian

Semmiség-forma érintések repkednek, amíg Sebastian issza a látványt és a részleteket, amik felett oly' könnyű elsiklani - Ru engedi, hogy kedvére feltérképezze ezt az új-régi külsőt, sütkérezve a figyelmében, csodálatában. Mostanra gyerekjáték egymásra hangolódniuk, s mintha visszazökkenne a helyes ritmusba, a helyes időbe, belesimul a másik tenyerébe.*
- Nem más. Látható,-*javítja ki Sebastiant, mert bár hirtelen és markáns a változás, igazából nem akar más lenni, sem annak tűnni. Csupán rejtőzködést nem hajlandó folytatni, hisz így is túl sokáig bujkált mások tekintete elől.
Elméje szomjasan fonja körbe Sebastianét - iszonyat régen beszélgethettek utoljára a kapcson keresztül, ez a pár hét jóformán éveknek tetszik.
~ És úgy láttak, ahogy én akarom; annak, ami valójában vagyok.~ Elégedettség csendült a dallamban, még ha meg is lapult mögötte egy csipetnyi nervozitás - időbe telik, míg maradéktalanul kényelmessé válik ez az egész. Kételyeknek azonban semmi nyoma.
~ Lizit kértem meg,~ feleli, bár ez magától értetődő valahol, szűk ismerőskörét tekintve. A második válasz előtt egy lélegzetvételnyi megtorpanás van, nem tétovázás, még csak nem is bizonytalanság; a dallamok felkavarodnak és hirtelen sokkal erősebbé válik valami, ami eddig is ott lüktetett a háttérben.
~ Beleszerettem.~ Mintha ez mindent megmagyarázna. Mintha természetes lenne. Mintha már egy kicsit azelőtt véget ért volna, hogy valójában elkezdődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 24. 20:50 | Link

Ruru

Nem biztos, hogy meg tudta volna magyarázni másnak, hogy miért is olyan jó, amikor nem csak ujjaikkal érintik egymást, hanem gondolataik is összeérnek. Most teljesen észrevétlen, automatikus váltott át varázslatra, és csak akkor kapott észbe, mikor megérezte Ru örömét. Az ő ajkai is mosolyra húzódtak, mert az, hogy képes volt a mágiájához nyúlni, azt jelentette, hogy tényleg jobban van.
~ Azt hiszem, alaposan meglephetted őket - futott újra végig kézfeje a fiú arcán. Szerette volna azt hinni, hogy ő eddig is úgy látta Rurut, amilyen valójában, bár teljesen biztos nem lehetett benne, hiába figyelte olykor a fiú emlékeiben lüktető dallamot, vagy használta gondolatait fogódzkodó gyanánt.
~ Ó, ennek tulajdonképpen meg sem kellene lepnie - felelte, elvégre azt még ő is tudta, hogy a vámpírnak híresen jó a stílusérzéke. Valószínűleg nem véletlen, ha ennyi évszázada lenne felszedni a tudást, akkor talán ő sem nyúlna furcsa ruhák után merészebb napjain.
Azonban még nem kapott mindenre választ. Mielőtt Ru ismét megszólalt volna, már érezte a változást, hogy valami különleges kavarog odabent, és kíváncsian kezdett közeledni az egész gócpontjához. A kavargó érzés, ami meglegyintette, ismerősnek tűnt, de valahogy mégis másnak, mint amit tudott volna hova tenni - a fiú gondolatával egy időben kezdte sejteni, hogy miről is van szó, de a bizonyosságig nem jutott volna magától.
Pillantása Ru arcára rebbent. Nem kellett magyarázni, hogy kibe szeretett bele, és így már egészen összeállt a kép. Aztán ismét befelé figyelt, követte egy darabon a boldog-szomorú, különleges, eleven folyamot, de megállt a partján. Nem érte lüktetett, mégis gyönyörűnek találta, nem csak az érzést, hanem Rut magát, szerelmesen. Aztán elhátrált, figyelmét a mostra irányította, de saját magával kapcsolatban nem érzett változást - olyan marad minden, mint most. Talán. Ha jól érti. És ez így teljesen rendben is volt, még ha meg is értené, ha nem így lenne.
- Megpróbálod elcsábítani? - kérdezte érdeklődve, bár a szó nem fedte teljesen a mögöttes gondolatokat. Egyszerre próbálta közvetíteni azt a többsíkú lehetőséget, ami az egészben rejlett, komoly kapcsolattól kezdve egy egyszerű légyottig. Nem ismerte a férfit igazán, de ebben a pillanatban szentül hitte, hogy Rurunak bármelyik menne. Lehengerlő volt a kisugárzása.
- Meg tudod mutatni neki, hogy milyenné tett? - kérdezett újra, arra az érzésre és változásra utalva, ami az imént olyan nagyon lenyűgözte.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. október 24. 23:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 24. 23:18 | Link

Sebastian

Elakad a lélegzete a belé nyilalló fájdalomtól, ahogy Sebastiant figyeli - az a gyöngédség, amivel előbb az új érzés felé fordul, s csak utána érinti az őket összekötő szálat, kétségbeejtő. Azoknak az éjszakáknak a kínja ér össze benne, amikor magára hagyta őt, mert nem segíthetett neki; s amiken a sötét szüntelen azt suttogta, másnak sem. Megtalálták az árnyékok, amiknek hátat fordított és letaglózta saját gyengesége. Tenni akart, tennie kellett, mégis tétlen-tehetetlen egyre csak várt.
Tenyerei közé fogja az arcot, aminek minden vonását ismeri már, s úgy érinti, mintha üvegből lenne, ujjaival és ajkaival egyaránt. Dallama, akár a frissen hullott hó, puhán burkolja be a másikat, különös súllyal nehezedve rá, kimondatlan kívánságként. Egyikük sem tehet róla, s ez csak annál kegyetlenebbé teszi az egészet.

Sajnálom.


A válasz helyén furcsa, kavargó csönd marad. Meginog egy pillanatra. Megtehetné. Még csak nem is lenne nehéz, akármennyire hidegen is hagyja Tobiast a külső, elég lenne megosztani vele a vágyódást, amit érez. Adhatna neki, jótékony feledést, szabadságot, még talán boldogságot is. De mindez ürességet szülne csak - ködöt merne tenyerével, mert ha birtokolná is, sosem kapná meg, amire valóban szomjazik. Hogy követeljék a figyelmét, hogy vágyják a törődését, hogy kérjék a hangját. Végül egyszerűen elmosolyodik.
~ Te megtennéd?~ kérdez vissza, bár tudja a választ. Fáj levegőt venni, mintha bármelyik pillanatban elhasadhatna. Mert gyönyörű álom lenne. Kicsalni belőle azokat a hangokat, dallamokat, amiket senki más sem tud.
Felcsendül benne a nevetése és szeretne álmodni, de inkább az ajkába harap.
~ Igen. Azt akarom, hogy megértse és elfogadja. Se többet, se kevesebbet.~ A gondolat fémes ízt hagy a szájban. Annyira nyers, annyira húsba vágóan józan és nehéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 25. 00:12 | Link

Ruru

Ahogy a szerelem, úgy a fájdalom is eljutott hozzá és letaglózta. Ru gyengéd érintéseitől könnybe lábadt a szeme, de nem saját maga miatt, hanem azért, mert értette, hogy mi húzódik az egész mögött, és szörnyű volt, hogy a fiúnak így sajog. Ennek nem lenne szabad fájnia, soha. Szavakká formált választ képtelen volt adni, így inkább lerakta a könyvet és az ölébe húzta Rurut, körbefonva őt karjaival, tenyerével simítva végig a hátán. Tudta, hogy a fiú nem tehet róla, és úgy érezte, hogy most érkezett el az az idő, mikor neki kell a másik mellett állnia, és segíteni neki, ahogy tud. Talán csak figyelmet és ölelést tud neki adni, de azt tiszta szívéből. Szerette a fiút, úgy, ahogy képes volt rá, a maga módján, és most annyira együttérzett vele, hogy belesajdult a szíve.
~ Nem - felelte aztán, bár végig kellett gondolnia a válaszát, mert sosem került még ilyen helyzetbe. De nem volt nehéz megértenie; álnokul szerzett, hamis pillanatok lennének, ráadásul kihasználás, ha a másik a mágiáját használná. Azonban az a gondolat nem hagyta nyugodni, hogy a férfinek, ha szeme van, ha akaratlan érzéseket csen, akkor enélkül is látnia kellene, hogy mit szalaszt el. Ru különleges volt, és nem csak a külseje, hanem az is, ami odabent lakott.
A fiú túlságosan is nehéz gondolatai aztán újra szóra bírták. Balja a fiú arcára simult, homlokát az övéhez döntötte.
~ Talán észrevesz. Nem jósolhatod meg. - A gondolat is puha volt, mint egy takaró, de őszintén hitt benne, hogy igaza lehet. Ha a másik is látná azt a különleges zsongást, akkor talán épp annyira lenyűgözné, mint őt.
~ Vagy van valakije..? - jutott aztán eszébe, mert ez eddig fel sem merült a gondolatai között, és könnyen lehet, hogy ilyesmi áll Ru útjában. Tudta, hogy a fiú nem tiporna bele a szeretett lény életébe csak azért, hogy előnyhöz jusson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 26. 00:31 | Link

Sebastian

Elmaszatol a másik arcán egy cseppet ujjbegyeivel, reszketeg félelemmel a mozdulatban - nem akarja, hogy Sebastian megint rosszul legyen, hogy olyan terhet cipeljen, ami nem az övé. Szavak nélküli válasza törli csak el ezt a szorongást és hagyja, hogy mozdítsák, megpihenve a fiú ölelésében. Belesüpped a gyengédségbe és fél karjával a másik nyakát öleli, tarkóján rajzolva lusta krikszkrakszokat, elnyúló hallgatásba burkolózva.
~ Van valaki, aki birtokolja. És ott van Adam is,~ feleli aztán, szemernyit sem rejtve véka alá abból a dühből és viszolygásból, amit a Tobiast mindenhova követő árnyék vált ki belőle. A melankólikus vámpír más, ő mintha csak darabja lenne a szeretett férfinek, elfogadja és kedveli, még ha a legtöbben nem is erre következtetnének abból, ahogy kerüli. Azonban minden simítás, minden gondolat és érzés, amivel Sebastian feléje fordul, elvesz a súlyból és melengeti. Csitítják és lefeszegetik lényéről saját érzéseinek görcsös markolását; kérés nélkül kapja őket, függetlenül attól, megérdemli-e.
~ Csak azt tudom, hogy nem rajta múlik a boldogságom.~ Nem akar várni és olyan reményeket dajkálni, amik felemésztik, őt és kevéske idejét egyaránt. Akármilyen fájdalmas is, tudja, hogy képes továbblépni, hogy az érzés, ha nem is enyészik el, idővel megkopik majd.
Illúziók helyett az itt és mostot választja. Körülfonja Sebastian elméjét, biztos, menedéket nyújtó dallamok ölelésébe zárva. Meg akarja mutatni neki, milyen fontos számára, hogy egyedi és pótolhatatlan, hogy bár törött, nem veszíthet értékéből. Végighúzza ujját a repedéseken, olyan óvatossággal, mintha szappanbuborékot akarna magához édesgetni - gyógyulsz, látod? Erősödsz, színesedsz, küzdesz. Esendő vagy, gyarló vagy, ember vagy és csodálatos.*
~ Jó így. Elég. ~ Sosem érezte, hogy a másik szeretete ne a legtöbb lenne, amit adhat - nem állította mérlegre, nem hasonlítgatta össze senkiével, még csak címkét sem próbált ragasztani rá. A szőke tincsek közé fúrta ujjait és megragadta azt a ritmust, ami az övék volt, elbújva az idő elől egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 27. 23:37 | Link

Ruru

Nem tudta volna eltitkolni meglepettségét a "birtokolni" szó hallatán, mert ő sosem gondolta úgy, hogy egy embert lehet birtokolni. Ru indulatai viszont legalább részben megmagyarázták a dolgot, Sebastiant gondterhelt homlokráncolásra késztetve. Nem szívesen mondott ítéletet mások döntései felett, mostanában úgy is érezte, hogy nincs is ilyesmihez joga, de ha valamit, azt meg tudta fejteni Ru gondolataiból, hogy valóban birtoklásról van szó.
~ Ez nem helyes. - Nem tehetett róla, de egyszerűen ezt érezte, mert szentül hitte, hogy nem szabad valakit olyan szorosan fogni, hogy ne tudjon szabadulni, ha akar.
Ru azonban továbbgördítette a beszélgetés fonalát, és Sebastian inkább rá figyelt az alig-alig ismert férfi helyett. Súlyos volt minden lemondástól terhes gondolat, de megértette azt, hogy miért érez így a másik és nem is tudott volna neki ellentmondani. Mióta látta, hogy a fiú hogyan érzékeli az idő múlását egészen másképp tekintett minden döntésére.
~ Máskor is beszélgethetünk majd róla, ha könnyebbé teszi neked - ajánlotta, és közben gondolatai azt üzenték egyre, hogy ott lesz Rurunak, ameddig szüksége van rá, és megpróbál neki támaszt adni, mikor nagyon nehéz lesz. Annak idején ő senkinek sem beszélt arról, hogy mennyire fájt a félig kényszerű szakítás, akkoriban nem is nagyon lett volna kinek, és ez bár másvalami, másféle gyötrődés, mégis átlátta, hogy mennyire képes elevenbe vágni.
Ahogy Ru gondolatai szinte átölelték az övéit és összemosódtak a határok, lehunyta a szemét, hogy úgy élvezze ezt a nagyon intim pillanatot. Jólesett neki a fiú törődése és az is, hogy ismét használhatták az elmekapcsot, mert valóban, voltak pillanatok, amikor nagyon magányosnak tűnt a világ enélkül. A másik gondolatai olyasmire emlékeztették most, amit még mindig nagyon gyakran tévesztett szem elől, hiába igyekezett, és jó volt tudni, biztosan tudni, hogy a másik tényleg értékesnek tartja őt. Néha mostanában Sebastian nagyon kevésnek érezte azt, amit képes adni bárkinek is, noha régen nem foglalkozott ezzel, de most elkezdte látni a hibákat, hiányosságokat, problémákat. Jó volt a tudat, hogy Ru így is szerette.
~ Én szeretném, ha többet adhatnék neked... - felelte, és nem is feltétlenül csak a szeretetre gondolt, hanem inkább arra a rengeteg időre, amit a saját problémájába burkolózva töltött, ahelyett, hogy igazán figyelt volna a fiúra. Hiába lett volna lehetetlen mindezt megváltoztatni, mégis lelkiismeret furdalása volt tőle és azt kívánta, bár máshogy alakult volna. Most azonban legalább arra módja volt, érintéssel, közelséggel viszonozza mindazt, ahogy a fiú törődött vele, mikor még arra sem tudta rávenni egyedül magát, hogy egyen. Óvatosan húzta még közelebb Rurut, szoros ölelésbe zárva, hosszú percekig hallgatva és csak befelé figyelve. Azt nézte, ahogy mintha hullámok mosnák, lassan megfakul az előbbi téma, még ha a háttérben ott dobog is tovább, csendben. Viszont Ru most csak vele törődött épp, neki adta az idejét, Sebastian pedig elmerült a pillanatban.
~ Velem maradsz ma éjjel? - kérdezte aztán, mert a másik mostanában nem nagyon tudott maradni, és hiányzott neki az, hogy együtt aludjanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2017. október 28. 22:04 | Link

Sebastian

~ Nem én döntök erről.~ Ettől még azonban futótűzként harapóznak el indulatai, fogcsikorgató türelmetlenség és olvadó fémként izzó düh. Mégsem tesz semmit, csupán ujjai szorulnak ökölbe és körmei vájódnak tenyerébe, ahogy hagyja, hogy lobogjanak, amíg el nem emésztik az összes levegőt, belefulladva saját hamvaikba. Amíg nem Tobias közvetlen közelében van, meg tudja őrizni józanságát és az elmúlt évek nagyrészt megtanították rá, hogyan bánjon érzéseivel.
Az idő pedig könyörtelenül pergett, így vagy úgy.
~ Ott voltam. Te nem akartál támaszt. De Riley jó, sokkal jobb. Érzem rajtad,~ felel a kimondatlanra, nem vádolóan, puszta tárgyilagossággal. Nincs benne harag vagy féltékenység, mindössze tisztázni akar mindent, hogy ne maradjanak tüskék és törések az emlékek között. Mind követtek el hibákat, jellemükből fakadóan vagy a körülmények áldozataként; a hangsúlyt viszont arra fekteti, hogy őszintén szembenézzen mindezzel és túllépjen rajta.
~ Senki sem adhat többet, mint amennyije épp van. Minden nappal egy kicsivel erősebb, több leszel. Várd ki.~ Ismeri az érzést, mely sokszor úgy tapad rá, mintha második bőre lenne. Neki is tanulnia kell - megtanulni, hogy hogyan adja vagy kérje mástól azt, amire valakinek szüksége van; hogyan fordítsa erejét ma még elérhetetlenül távolinak tetsző célok felé tett lépésre; vagy egyszerűen hogyan legyen türelmesebb és meddig legyen az.
Kicsit fészkelődik, mielőtt belesimulna az ölelésbe, úgy helyezkedve, hogy kényelmesen teleszuszoghassa Sebastian nyakának hajlatát - előszeretettel fészkelt ebbe a zugba, ahol a finom bőr alatt érezhette a lüktetést. Lélegzeteik nesze összevegyül, ahogy felveszik egymás ritmusát, Ru ujjai pedig önkéntelenül is felfedezőútra indulnak, újrarajzolva a másik vonalait. Hallgatásának, akárcsak szemeinek, ezer árnyalata van, s ez a mostani egészen gyöngyházfény-szerű. Megbújnak benne a színek, mert egyik sem igazán domináns és egész lényét betöltő, de gyakorlott szem könnyen felismeri őket. A kérésre felemeli a fejét, orrával követve a másik vonalait, mintha súgni akarna valamit, csak hogy ajkai megállapodjanak a járomcsontja szélén.
~ Maradhatok?~ Visszakérdez, mert bár többnyire nem érdeklik a szabályok, az orvos által szabottakat a legelejétől betartja - megértette, hogy itt tétje van, nem is kicsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2017. október 29. 16:31 | Link

Ruru

Persze, ő is tudta, hogy nem Ruru tehet arról, hogy ez a helyzet és nem is igazán tud vele mit tenni, de ettől még nem lett kevésbé furcsa az egész - sem kevésbé ijesztő.
~ Ott voltál, de nem voltál elég közel. Alig ismertelek - felelte, hiszen akkor még az elmekapocs sem volt meg semmilyen szinten. Mielőtt szakított Farkassal, épp csak egy-két nappal előtte tört meg a védelem, ami addig nem engedte Rurunak azt sem, hogy a dallamát hallja. Ugyan már volt valami kezdődő barátság közöttük, de koránt sem annyi és olyan, hogy megossza vele ezt a fájdalmat, főleg, ha az egészet közben felülírta az, amit Seth kapcsán érzett.
~ Riley segít jó irányba néznem. Nem tudtam, hogy ha elmondom a történetet egy szakembernek, akkor nem fog azonnal feljelenteni, de most már mindegy volt, mert Seth is megtudta. Sajnálom, hogy nem hittem el neked, hogy van, aki segíthet - gondolta. Őszintén bánta, hogy nem hallgatott a fiúra akkor, pedig folyton terelni próbálta a helyes út felé, de a félelem és a szorongás nem engedte, hogy eljusson Sebastianhoz igazán az üzenet mélysége. Biztos volt benne, hogy lecsukják, ha kiderül, és nem beszélhet senkinek róla, már csak azért sem, mert Seth törékeny világát felborítaná. De most már túl volt a nehezén, vagy legalábbis az egyik legnehezebb részén, és csak tovább kellett lépdelni, hogy képes legyen helyrehozni a kapcsolatukat a bátyjával. Még mumusként magasodott előtte a közelgő találkozás, de egyre inkább úgy érezte, hogy meg tud majd birkózni a helyzettel.
Tanult a hibáiból és most kérdés nélkül hitt Rurunak, mikor felelt neki, és igyekezett türelemre inteni magát. Érdekes kérdés volt egyébként, hogy ha képes lesz többet adni, akkor mi is lesz az, de ez nem olyasmi volt, amit most meg tudott volna jósolni, vagy akár csak megpróbálkozhatott volna vele, így elengedte az átsuhanó gondolatot, inkább a jelenre fókuszálva.
Jólesett neki a gyengédség, amivel a fiú felé fordult, és határozott, de kedveskedő érintésekkel viszonozta a figyelmességet.
~ Megígérte, hogy benéz még ma délután, hoz néhány új könyvet, úgyhogy majd megkérdezhetjük - felelte a kérdésre, miközben nagyon örült neki, hogy Ru hajlandó lenne maradni. Riley meg majd csak befut, addig is nagyon szívesen ölelgeti ültükben a fiút.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. november 1. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet