BK Fórum - Gyengélkedő

Gyengélkedő - Dr. Evena Noxen hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le

A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

Anastasia Strakhova
Szentmihályi L. Izabella
Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2017. október 16. 21:27

| Link

Fruzsina

A lány út közben bemutatkozik nekem, én is neki. A nevem elé gondosan odabiggyesztem azt a jellegzetes két kis betűt, ami igazolja számára, amit látott belőlem és amit állítottam magamról. Az út nyugalmasan fogy alattunk, míg el nem érünk a kastélyig. Nagy odafigyeléssel kerülöm a bukkanókat és gödröket, derekamon érzem a lány karját. Ügyes utasnak bizonyul szerencsére. leparkolok a bejárat mellett. - Itt is vagyunk, segítek leszállni és felmegyünk az emeletre, jó? - adom kezem és testsúlyom támaszául amire számítva szép óvatosan felbicegünk a gyengélkedőig. Nagyon figyelve vezetem, a lehető legkevesebb terhet róni lábaira. Aminkor végre célba érünk lefektetem egy üres ágyra. - Itt már jó kezekben leszel, elszaladok és megkeresem az iskola gyógyítóját, addig helyezkedj el, tedd kényelembe az ép lábad - mondom majd elmegyek megkeresni a helyileg illetékes kollégámat, akit miután megtalálok referálni fogom az esetről és elmagyarázom majd azt is miért mugli módszerrel kezeltem ezt az akudt esetet a sokkal egyszerűbb mágikus helyett, de addig is szorgos léptekkel igyekszem átvágni a széles termen, az ágysorok közt sorjázva az gyógyítói szobát keresve. Ha minden jól megy és megfelelően becsültem meg a lány súlyát, márpedig abban jó vagyok a rajzolgatás és modellkedés miatt, az érzéstelenítő még úgy negyed óráig hatni fog addig van időm rálelni a keresett személyre. Mert bejárásom ugyan van, de helyismeretem még nincs a kastélyban.

	Szál megtekintése

Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2017. október 17. 10:50

| Link

Fuzsina

Nagy nehezen megtaláltam a gyógyítót, épp kórlapokat rendezett egy hátsó kis raktárban. Egy gyors, kölcsönös bemutatkozást követően nagyrészt közös szaknyelvünkön elregéltem neki a szóban forgó eset részleteit. Ezalatt végigjöttünk az egész részlegen. Együtt tértünk tehát vissza a lányhoz, aki szegényem a plafont bámulta. Ugyanígy tett, látva a "barbármugli" rögzítési megoldásomat kollégám is, hiába meséltem el mindent, még azt is, hogy pálcám javításon van, ezért nem a jól bevált módszerekhez folyamodtam, sem a fájdalom csillapítás, sem a kötözés terén.
A helyi szakember csak forgatja a szemét és járkál körben az ágy végénél. Úgy döntök, hogy innentől én a feladatomat elvégeztem, az ellátásból kilépek és átadom azt teljes mértékig neki. Figyelmem inkább a lány felé fordítom és igyekszem elterelni az övét, a rá váró kezelés felől, így egy széket húzok hozzá közel, majd miután leültem beszélgetést kezdeményezek vele, ilyen formán: - Mond, szereted a sulit? Úgy vettem ki a szavaidból, hogy nem szeretnél sok időt távol lenni. Ennyire jó a társaság vagy csak tanulni szeretsz nagyon? - kíváncsiságom célja ugyan az elterelés, de mindenképp valódi.
Annak idején, Anya és Apa halála után engem sem lehetett kirángatni a könyvtárból, vagy ha nem épp ott élesítettem elmém pallosait, akkor fenn gubbasztottam a szobánkban, ami a nap nagy részében üres volt, mert a szobatársam alig volt ott. A serpentisi életem jutott eszembe erről a lányról. A lelki szemeim előtt megelevenedő emlékek inkább búsak, mint édesek, de azt nem mondom, hogy nem volna jó még egyszer visszatérni, mert így utólag visszatekintve jó életem volt a suliban. Közben kollégám végzi munkáját oda sem figyelve ránk.

Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. október 17. 17:06	Szál megtekintése

Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2017. október 19. 10:33

| Link

Fruzsina és Kollégám

Hallgatom a beteget, egy-egy beszólásán még mosolygok is, melyekkel jellemzi oktatóit. Abban igazat kell neki adnom, hogy ha valaki jól oktat az már fél siker, mert azt tanulni is könnyebb. A szimpátia itt is ép olyan fontos, akár a gyógyítás terén a beteg oldaláról, mert minket köt az eskünk, hogy egyként nézünk és kezelünk bárkit, aki rászorul segítségünkre. Miközben a lány beszél kollégám ellenőrzi rendben helyretettem-e a csontot, amikor mindent jónak talál, el majd pár pillanattal később feltűnik. Kezében a kezelés szereivel, melyekre Fruzsina rosszul reagál. - Ezekkel jobban jársz, mint az én módszeremmel, az minimum négy hét volna egy csinos gipszben - vázolom a helyzetet, s közben megnézem jobban magamnak miket hozott. A négy ital úgy nézem a szokásos protokollt követő szercsoport. Vörös a vérzés és gyulladás ellen, zöld fertőtlenítésre és nyugtató gyanánt, kék hűsítésre és fájdalom csillapításra, míg az arany maga a csontforrasztást végzi majd el. Legalábbis én így látom, megeshet persze, hogy tévedek. - Nem néznek ki jól, de azt mondják elviselhető az ízük- mondom továbbra is a lánynak szánva szavaim. Szerencsére saját bőrömön, akarom mondani csontomon nem tapasztaltam ennek a kúrának a hatásait, nálam mást alkalmaztak és a gond sem éppen efféle természetű volt. Bár ha jobban belegondolok...Kicsit elkalandoztak gondolataim, ám gyorsan visszaterelem őket medrükbe, hogy koncentrálni tudjak a jelenleg folyó eseményekre.

	Szál megtekintése

Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2017. október 23. 16:06

| Link

Fruzsina és Kollégám - zárás

Csendben figyelem, ahogy kollégám elmagyarázza a lánynak azt, amit már én már gondolatban végigsorjáztam a szerekkel kapcsolatban. Ilyenkor megnyugszom, hogy nem hiába kaptam én meg azt a fránya oklevelet azzal a két betűvel a nevem elé. Míg Fruzsina sorban megiszogatja a gyógyleveket én csak figyelem mi történik. Sosem lehet tudni, két orvos jobb, mint egy. De szerencsére semmi sem történik azon kívül, amit előre felvázolt a férfi. A lány szép lassan elalszik, remélem átalussza a nehezét, amíg a csontja összeforr.
Ezután összeszedem magam és miközben még elbeszélgetünk kollégámmal szép lassan elindulok kifelé. A jókora viking küllemű alak mellett kislánynak tűnök a magam százhatvanegy centijével és ötvennyolc kilójával. Kellemes csevegésünknek azonban ez nem szab gátat. Főleg szakmai dolgok kerülnek szóba, megtudok róla pár információt, ahogy ő is rólam és a patikáról. Azzal a közös kívánsággal válunk el, hogy az általam törött lábbal behozott Fruzsina mielőbbi gyógyulásának egyként örülhessünk, amikor legközelebb találkozunk. A kapun kilépve felpattanok vasparipámra, mely csakhamar hazavisz, ahol már Selva vár rám.

//Köszönöm nektek a játékot

	Szál megtekintése

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2018. július 17. 22:04

| Link

Nor

Minden olyan sötét volt és meleg, mint egy fekete, füstös katlanban. A gerenda súlyát időm sem volt megérezni, azonnal elvesztettem eszméletem. Most puhaság vesz körül és hűvös fény hatol át szemhéjam védőfalán, mely eddig felemás színű szemeimet óvta. Lassan nyílnak fel és fókuszálnak az engem körbevevő környezetre, melybe egy alak is beletartozik aki mellettem ül egy fotelben. - Maga kicsoda? - kérdezem halk, a belélegzett füst vagy talán a lélegeztetőgép csövének nyomaként a szokottnál érdesebb, fáradtabb hangon. A fény bántja a szemem és mindenem fáj, különösen a bal oldalam és a fejem. Ezért pilláim függönyét lélektükreimre borítom. Gondolataim, mint apró puzzle darabok szép komótosan a helyükre csúsznak. Minden ködös még kissé, de kisvártatva a pára felszáll és újra tiszta lesz minden. Eszembe jut a torony és a mentés, és a balesetem részletei. Óvatlan voltam. Tudom ki ül a fotelben, de hagyom, hogy még egy kicsit azt higgye fogalmam sincs róla. Talán mert jobb volna ez az ártatlan tiszta tudatlanság, vagy mert nem tudom mit is mondhatnék. Úgy döntött el fog hagyni, meg fog futamodni, csak mert azt hisz nem felel meg az elvárásaimnak, vagy másokénak. Önzőbb mint hittem, azzá lett, vagy az volt mindig, nem tudom. Talán már nem is számít, mert a végén ismét én húztam a rövidebbet. A fájdalom belemar kulcscsontomba, összepréselem ajkamat miatta. Ezek szerint rosszabb a helyzetem, mint hittem.

	Szál megtekintése

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2018. július 17. 23:22

| Link

Nor

Összezavartam. Örülnöm kellene mert egy mondattal kikészítettem, de nem vagyok boldog. Koránt sem, hiszen most itt fog hagyni, ahogy én őt az erdőben. Meddig tart még ez a lélekölő játszma? Míg mindkettőnk szíve darabjaira hull összerakhatatlanul? Vagy míg a gyűlölet tölti el megbocsáthatatlanul? - Rád van szükségem, de te önzőn és gyáván hátat fordítasz, mert félsz, hogy nem felelsz meg másoknak vagy nekem... - élénkülök fel és megragadom a kezét balommal. Bőre meleg, bársonyos tapintású ujjaim alatt, de érzem el fogom venni az erejét. Nem állítom meg a folyamatot, szemeim elsötétülnek és átjár az energia, melyet magamhoz vonok tőle képességem által. Ha már elhagy legalább magamban tudhassak egy részt belőle. A lenyomatát annak aki ő most, s aki ezáltal marad sejtjeimben mindörökké. - Melyikünk önzőbb a másiknál? Megmondjam! Én! - nézek egyenesen rá és elvetem magamtól a kezét, megszakítva ezzel életerejének megcsapolását. Nem tudom mennyit érez meg belőle, de nekem máris jobb a közérzetem, ám a gonoszul szerzet jó rosszra fordul, így inkább semmi se legyen az enyém. - A szerelem az elfogadásról szól, az egymásba vetett hitről, az áldozatokról, melyeket egymásért hozunk... - elhallgatok, szavaim szegik oly nehéz gondolatok, amiket megbánás nélkül kimondani nem tudnék, így nem is teszem. Jobb a csend, ha döntött már úgysem állíthatom meg. Annyit nem érek neki, hogy maradjon, hogy legalább megpróbáljon itt lenni. Úgy fest hát, hogy csak káprázat volt az egész, keserédes illúzió. De ami szép pillanat benne akadt, az megmarad nekem, s neki is talán. Menni vele, ugyan minek, ha mellettem itt nem talál megnyugvást máshol miért tenné?

	Szál megtekintése

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633

Írta: 2018. augusztus 1. 13:22

| Link

Nor

Hallgatom és hagyom, hogy kezem megfogja, olyan jó érzés, mint régen. Megment engem, ő a menedékem. Ez az érzés segített túlélni, nélküle létezni és nem lépni át a határt, egy alkalmat kivéve. Nem volt hiba az sem, mert azáltal tudtam meg mennyire is szeretem őt és, hogy összetartozunk. Vállamba éles fájdalom hasít, ennek ellenére nem nyitom meg képességem kapuját. Maradjon ereje magában odaát. Nem szólalok meg, csak nézek rá felemás szemeimmel. Bármit is önt szavakba hangjából leginkább az önváddal vegyes félelem jut el hozzám. Ismerős, nagyon is az, de ezt nem fogom elmondani neki. Azzal még jobban összezavarnám. Feljebb csúszom az ágyon, hogy ülő helyzetbe kerüljek. - Úgy beszélsz magadról, mintha egy szörny volnál, akit nem tud szeretni senki, aki még önmagát sem tudja...Idegen lettél magadnak, elhiszem, de nekem nem. Én nem várok el semmit, és akkor is szeretnélek, ha azt sem tudnád ki vagyok. Veled lennék, még ha reményem sem volna, hogy valaha is emlékezni fogsz rám. - szólalok meg mégis halkan. Mindenem sajog, de előre hajolok, hogy közelebb lehessek hozzá és lássam a szemét. A kék tengert, amibe belenézve elvesztem ott a RedCorsetben - Mi összetartozunk... Bármi is történt, most újra itt vagy mellettem és ez nekem elég. Az fáj, hogy neked nem...Mi kell még, hogy elhidd, hogy ugyanaz vagy a lelked mélyén? Hogy a változások, amiket tapasztalsz csak apróságok a nagy egészben és nem tettek mássá. Egyáltalán nem - elöntik a könnyek a szemem, de ezek inkább a düh és a kétségbeesés cseppjei - Hirtelenebb lettél, kiszámíthatatlanabb, de életben vagy és mi ketten ezt is elviseljük. Együtt erősebbek vagyunk, mint külön... - hagyok némi időt számára, ám ő olyan dolgokat mond ezután, amitől fájó fejem elönti a keserű harag legvadabb gondolatárja. Koponyám lüktetni kezd és olyat teszek, amit ritkán szoktam, durván kitámadok - Úristen! Te azt hiszed, hogy mártírságból lopakodtam be hozzátok és vártam rá, hogy végre lássalak? Hogy áldozatnak tekintem, hogy veled legyek?! - lélektükreim metsző pillantásától még a legmelegebb szív is megdermedne most, azt hiszem - Ez olyan sértés, amiért ha nem itt lennék gondolkodás nélkül felpofoználak! HOGY MONDHATSZ NEKEM ILYET?! - üvöltök és összeszedve minden erőmet felkelek az ágyból, hogy legalább a méltóságomat megmaradottnak érezzem - SZERETNI TÉGED ÍGY VAGY ÚGY NEKEM NEM ÁLDOZAT!! ÉS NEM VÁROK EL TŐLED SEMMI MÁST CSAK, HOGY VISZONT SZERESS!! - továbbra is őrjöngök, és érzem az életerőm örvénylik testemben, akár egy megvadult folyó. Keveredik benne immár az ő és Jonas lenyomata is és ez megtorpanásra késztet. Mélyen kezdek lélegezni. Ki és be, ki és be, s csak azután folytatom, miután lehiggadtam. - Nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem, mert be fogom bizonyítani! - elé lépek olyan közel, amennyire csak tudok és mellkasára teszem a kezem - Vigyél ki innen! Most! - mondom és komolyan gondolom. Elegem van a kórházból. Végre ismét megtaláltam és nem engedem el, még ha ezért a szüleivel, vagy vele is kell szembeszállnom. Együtt távozunk. Valójában megszöktet, mivel nem hagyok neki más lehetőséget. Most nem. Nem tehetem. Nem veszíthetem el még egyszer...

	Szál megtekintése

Gyengélkedő - Dr. Evena Noxen hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai