38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 6. 14:59 | Link
Rozsos Annamária

A mellettem mocorgó lány próbálja leplezni, hogy egész jól szórakozik rajtam, így a feltörő nevetését elfojtva csak egy szelíd vigyort ereszt meg, amit elégedett arckifejezéssel konstantálok.
Amíg mekegve kinyögi, hogy mit is szeretne enni, a számat összeszorítva próbálok nem felkuncogni. Hogy lehet valaki olyannyira bizonytalan, hogy még a rendelésében sem biztos?
Miután végre elmondja, hogy mit szeretne, érdeklődve fordul irányomba és magabiztosan intézi felém a kérdését. Lesüt az arcáról, hogy teljesen elégedett amiatt, hogy megmutathatta nekem a konyhát.
- Na nehogy elszállj itt magadtól, csak azért, mert idehoztál. Magamtól is idetaláltam volna - mondom neki olyan stílusban, hogy még a vigyor is lelohad az arcáról. Na, ez a beszéd.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. március 5. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 6. 15:17 | Link
Alina Gonzalez

Mindig ez jár a nagy kakaskodás után, valaki jól megmutatja neki, hogy hát nem őt kell itt dicsérni, ő itt a legkevésbé fontosabb. Letörik, mint a nádat. A változatosság kedvéért le van forrázva, és mérges lesz megint. Mer mér ne.

 - Na igen, csak mikor. - morog vissza félig érthetően, nagyjából hallhatóan, mert hát nyíltan nem konfrontálódunk, ha egyszer úgyis mi vesztenénk.

 - Köszönöm szépen. - mosolyog bocsánatkérően közben a kekszét idehozó manóra tisztelettudóan, alkalmatlansága és feleslegessége teljes tudatában, és eltűnődik már megint, most éppen azon, hogy a másikból kinézi, hogy egzecíroztatni fogja szerencsétlen konyhai dolgozókat, hogy amit kért, az nem jó, nem megfelelő hőmérsékletű, száraz, penészes, nem vegán és nem paleo, és nem jó úgy egyáltalán, és akkor előre elszégyelli magát, és a csokis kekszét szorongatva, aminek azért nagyon is örül, odavágja úgy valahogy a másiknak, hogy

 - Na, elégedett vagy? Kell még valami? - és miközben bátor kiskakas módjára villog a szemétdombon, valahol mélyen felnyerít, mert most komolyan, mi a fenén veszekednek itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 7. 12:45 | Link
Rozsos Annamária

Valamit motyog az orra alatt, talán morog is egy kicsit, de ha akartam volna, akkor sem lett volna alkalmam rá reagálni, mert előttünk termett egy manó, a rendeléseinket a kezeiben tartva.
A lány is feleszmél a dünnyögéséből, mosolyogva elveszi a kekszét, aztán a szemöldökét felvonva fordul felém. Gondolom arra kíváncsi, hogy megint rendezek-e egy kis műsort.
- Köszönöm - veszem el a sütimet a manótól, majd miután faképnél hagyott minket, a muffinomba beleharapva nézek a döbbent lányra.
- Mi van, mit hittél? Hogy megint beégetlek vagy ilyesmi? - vigyorgok rá lesajnálóan. - Ugyan. A kaja az kaja.
Miután kissé csipkelődő stílusban teszi fel kérdéseit egymás után nekem címezve, csak egy grimaszt kap tőlem cserébe. Aztán a hóna alatt tartott könyveire téved a tekintetem. Azon belül leginkább a bőrfedelű jegyzetfüzetén díszelgő vinyettára, amin a neve áll. Aha, már emlékszem!
- Finom a keksz, Anna? - kérdezem szórakozottan, a nevét erőteljesen megnyomva, mire kikerekedett szemekkel fordul felém. Hohó, talán nem szereti, ha becézgetik?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. március 5. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 7. 18:36 | Link
Alina Gonzalez

Ó, és nincs műsor. Majdnem sajnálja is, mert jólesően ideges lett volna tőle, és igazából mindig érdekes rossz vendégek kifogásait nézni. De ha nem, akkor nem.

Hm. Még sose használták a nevét sértésként, de úgy tűnik, egyszer mindennek eljön az ideje. Na jó, itt se kifejezetten sértés volt a neve, de hangsúly, amivel kimondták, az nem volt egyszerű. Nna, micsoda érdekes dolgok történnek itt, mindenből kell egy első. Egy pillanatra megijed, mert gondolatolvasó talán a lány vagy mi, már azon se lepődne meg, de aztán rájön, hogy hát leolvasta a címkéjéről. Nem rossz, sőt, elég ügyes.

 - Az. - mondja, és stílusosan beleharap végre szegény kekszbe, mert eddig csak a kezében szorongatta, ugyanis el akarta tenni magának későbbre. Így viszont akkor most fog elfogyni, ami kár, mert csak egy van belőle. Többször nem akarja zavarni a manókat, pedig egy keksz nem keksz. A keksz a doboznál kezdődik. Vége nincsen, a sok doboz se elég.

 - És téged hogy hívnak? - kérdi hányavetien két falat között. Számít mindenféle kimenetelre, nevezetesen, hogy elküldik jó messze, nem válaszolnak, vagy szimplán valami más nevet mondanak. Teljesen mindegy, ugyanis nem igazán érdekli őt a másik neve. De mivel jó visszavágás persze nem jut eszébe, hát csak simán visszakérdez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 8. 18:43 | Link
Rozsos Annamária

Anna a gondolataiba merülve harap bele a kekszébe, majd hirtelen ötlettől vezérelve két falat között megkérdezi a nevemet, mire körülbelül a plafonig szalad a szemöldököm.
- Már mondtam, hogy Lina. Ennyire nem figyelsz rám? - kapom fel egyből a vizet. - Bár, ha ez a négy betű is a nehezedre esik, le is betűzhetem, ha szeretnéd - szúrom oda végül gúnyosan, majd a számba tömöm a maradék sütit.
Oké, azt megértem, ha a falra mászik tőlem, meg az idegesítő stílusomtól (elvégre ez a célom), de hogy pont az én nevemet ne jegyezze meg! A végén még szerepet cserélünk, és én kapok vérszemet miatta - na az kéne még...
- Elnézést - kocogtatom meg a konyhában dolgozó manók egyikének a vállát. - Kaphatnék még egy banános muffint? - vetem be a legszebb vigyoromat, mire a manó morogva bólint egyet. Elégedetten biccentve pattanok fel a konyhapultra, majd a lábamat lóbálva nézek a teljesen letaglózott Annára.
- Mi az? - kérdezem a szemöldökömet ráncolva.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 8. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 8. 19:04 | Link
Alina Gonzalez

 - Igen? Nem emlékszem. - mondja lezseren, és így is van. És ha esetleg kérdezte volna is a nevét, hát úgyis elfelejtette volna, hiszen azok csak nevek. Kit érdekelnek a nevek, tényleg. A Lina mondjuk nem rossz, de ezt persze nem köti a másik orrára.

A manó megállítására már edzi magát, hogy panaszkodás lesz pesti gasztroblogger módjára a muffin miatt, de a másik.. udvariasan és szépen megkéri szegény szerencsétlent? Na igen, ez le is taglózza. Jó, nem lehet mindenki mindig bunkó, illetve hát dehogynem, de a lányról már tudjuk, hogy nem velejéig paraszt. De könnyebb ugye arra számítani, hogy borsószem királykisasszonyt is lenyomja elégedetlenség tekintetében. Amikor ilyen kis kedves, az már majdnem ijesztő.

 - Nocsak, te tudsz normális is lenni? - mert hogy a navinésból kihozza a felvágott nyelvű énjét, az biztos; nem szokott ő ilyen beszólogatós lenni. Magában örülve azon, hogy megtalálta a hangját, elfogyasztja a kekszét, és közben nagyon szomorú, mert ez finom volt, és szíve szerint kérne még két tepsivel. De nem fog. Van önuralma. Mondom, van. Áh, fenéket, nem nézheti, hogy a másik eszik, ő meg nem, nem igaz?

 - Elnézést kérek, kaphatok még egy kekszet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 8. 20:21 | Link
Rozsos Annamária

- Mi az, hogy nem emlékszel?! - rökönyödök meg. - Az én nevemre mindenki emlékszik! - erősködöm, de mivel látszólag hidegen hagyja, nem erőltetem tovább.
Miután illedelmesen kérek magamnak egy újabb sütit, Anna pár csipkelődő szóval próbál az idegeimre menni, amire csak egy lenéző vigyort kap cserébe.
- A kekszedet kóstolgasd, ne engem - biccentek a manó felé, aki immáron másodjára szolgál ki minket. Miután megköszönöm a muffint, jóízűen harapok bele, mire Anna ismét döbbenten néz rám.
- Mi van már? - mordulok rá teli szájjal. - Azért ne nézz már egy tahó parasztnak, ismerem az etikettet, a gesztusokat illik megköszönni - forgatom a szemeimet, de aztán eszembe jut, amit mondtam neki arról, hogy a köszönöm, illetve a bocsánat szó nem szerepel a szótáramban, ezért gyorsan hozzáteszem: - Vagy legalábbis aki kaját hoz, annak mindenképp meg kell köszönni a fáradozását.
A szemöldökét felvonva fürkész, mire kissé kényelmetlenül érezve magamat mocorogni kezdek.
- Amúgy borzalmas a felsőd - bökök a pólója felé mellékesen, miközben nyammogva eszegetem a muffinomat - mert azért ne nézzen már kedvesnek.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 8. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 9. 09:28 | Link
Alina Gonzalez

A kekszeidet kóstolgasd, ne engem, ez jó, erre igyekszik nem felröhögni, és sikerül is. Na, ilyen beszólogatást kéne neki is, de hát ez veszett fejsze nyele.

Á, nem sikerül egyiküknek se tartósan szerepet játszani, a másiknál is kibújt a szög a zsákból. Jó, hát sejtette ő, hogy előbb-utóbb lebuknak, és kiderül, hogy normális emberek, de most ilyet játszanak, hogy mindketten menőek és bunkók. Meg kell hagyni, nem is olyan rossz egy játék. Nem a megszokott, ugye.

 - Köszönöm szépen, és ne haragudjanak, tényleg. - mosolyog szendén a kekszét hozó manóra, mert nem tud segíteni magát, az keksz. Az valahogy úgy van tervezve, hogy ne lehessen belőle eleget enni. Amúgy is mohó a szentem, tudja ő is.

Még jó, hogy éppen rág, mert különben felnevetne megint. Ez az, nyomjuk keményen, ez mekkora sértés már. Ez szép volt.
 - És. - von vállat nemtörődően, mert tényleg nem törődik vele, érzéke a divathoz annyi, mint a sütéshez. A probléma csak az, hogy sütni azért szokott. Az otthoniaknak ezzel szerzett egy pár mindig bevethető történetet. Mese a kőkemény gombás muffinról, vagy a szétfolyt kekszről. Mindegy, szóval akkor vissza kell vágni. Megnézi gyorsan a lány öltözékét és vigyorgását visszafojtva közli azt a minden alapot nélkülöző állítást, hogy

 - Neked meg rusnya a cipőd.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 9. 11:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 9. 19:37 | Link
Rozsos Annamária

Miközben Anna jóízűen falatozza a manó által újonnan kihozott kekszét, látom, hogy a szája szélén ott bujkál egy pimasz kis mosoly. Amint észreveszi, hogy a fejemet félrebillentve figyelem őt, az arcát a sütibe temetve próbálja eltakarni félvigyorra húzódó száját. De már késő, észrevettem, hogy valójában nagyon is jól szórakozik rajtam.
Viszont, ami a leginkább megdöbbent, az az, hogy a sértésem egyszerűen lepereg róla, mindössze csak lezseren megvonja a vállát és ennyi. Majd mielőtt még azt hiszem, hogy ennél jobban már nem lephet meg, tetézi az egészet egy - a cipőmre irányuló - sértéssel.
- Hogy mondod? - kúszik fel a szemöldököm a homlokom tetejéig. - Kikérem magamnak, ez egy eredeti Martens! - háborodok fel a bakancsomra bökve.
- Kérj tőle bocsánatot - mondom szikrákat szóró szemekkel, mire Anna pislogás nélkül mered rám. Szerintem azon gondolkodik, hogy vajon normális vagyok-e. - Jól hallottad. Na, gyerünk.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 9. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 9. 20:25 | Link
Alina Gonzalez

Miaf...
Nem, most komolyan, mi a jó.. Itt valami komolyan eltörhetett. Mert ugyan hozzá se tud szagolni a bakancsmárkákhoz, és hogy őszinte legyen, ennek felhozása se rövid-, se hosszútávú tervei között nem szerepel, de akkor ez nagyon márkás vagy drága cucc lehet, ha valaki így bekattan tőle. Na, nem mintha ez a bekattanás nem lenne egy ismeretlen jelenség előtte, látott ő már egy-két ilyet, de abba a kellemes hitbe ringatta magát, hogy erre a kastélyban nem fog sor kerülni. De nem legalábbis egy rusnya cipő miatt, na.

 - Most ilyenkor mi van veled? - teszi fel akkor már hangosan is a kérdést, ami a fejében jár, és óvatosságból körülnéz, vészhelyzet esetén merre tudna elfutni. Vagy ha nincs más, és úgy tűnik, nincs más, mert a másik áll az ajtóhoz közelebb, akkor legfeljebb elbújik a manók mögé, és megkéri őket, hogy védjék meg. Csak megvédik. Mert tapasztalatai szerint az ilyen hirtelen idegroham esetleges következményekkel jár, jelen esetben mondjuk bakancsismertetéssel testközelből, vagy tányérszórással, mert abból van egy csomó kéznél.

 - Nyughassál már le. - hát ez nem biztos, hogy segített, ez a fensőbbrendű nyugtatgatás, amit a jókedvű és ugráló kutyákra szokott alkalmazni, de hát éljünk veszélyesen, azaz jelen esetben bosszantsuk fel azt, aki amúgy is mérges, mert hát az jó dolog.

Ez egy bakancs, gyerekek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 10. 20:30 | Link
Rozsos Annamária

Miután kinyögi az értelmes és igazán lényegre törő kérdését, ijedten kémleli körbe a konyhát, majd megakad a tekintete a mögöttem lévő kijáraton, mire a szemöldökömet összevonva nézek át a vállam fölött. Ez most menekülni akar, vagy mi?
- Mi az, hogy ilyenkor mi van velem? - kérdezek vissza felháborodva. Azt hiszem, hogy ennél már nem is lehetne pofátlanabb, de akkor jön a következő kérdése.
- Látod ezt, ugye? - kérdezem tőle ártatlanul a cipőm felé bökve, mire furán biccent egyet. - Ha nem akarsz vele közelebbről megismerkedni, ne bosszants fel - figyelmeztetem, de aztán pimaszan hozzáteszem. - Bár, egész jól állna a homlokodon egy bakancsnyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 10. 21:25 | Link
Alina Gonzalez

ennnyi volt, kérem szépen
zárás

Hogy is volt? Rossz ötlet volt ez a rádobás a nyughassál-lal? Vagy ott rontotta el, hogy visszajött a folyosóról? Ezen már mindegy tűnődni, de később helyzetelemzéskor majd talán átfut a kényes pontokon. A lényeg ebben a pillanatban az, hogy megszívta.

Vagy mondjuk nem, mert a másik nem feltétlenül gondolja komolyan ezt a bakancsismertetőt, de a navinés igen. Ő feltételez ilyesmit az emberekről. Gondjai vannak a bizalommal. És akkor jön az az eset, hogy nincs más menekülési út, mint hogy elbújjon a manók háta mögé.

Várjál. Nincs pánik, ne legyél már ilyen átlátszó meg drámai, hát eddig is ilyen kis nyomulós volt ez a lány. Jó, te ott rontottad el, hogy akkor szépen behódoltál a jobban felvágott szájnak, de mindegy. Amelyik kutya ugat, az nem harap, a helyzetre alkalmazva ezt tehát nagy valószínűséggel nem fognak megszórni tányérakkal.

Mondom én, hogy gondjai vannak a bizalommal. De már összerakta magát.

 - Menj a fenébe. A bakanccsal együtt. - teszi hozzá egy pillanattal később, olyan hangsúllyal, ami nem kifejezetten ellenséges, mindenesetre azt tükrözi, hogy jelen pillanatban ennyi interakció neki elég volt a lánnyal, ő most inkább elmenne. Kicsit jobban megijedt, mint kellett volna, így jár az, akinek nulla az önbecsülése. A lányra nem haragszik, csak kicsit hangos neki, és be tud kattani, ahogy látszik. Majd még biztos összefutnak, és akkor megint szépen edzik a beszólogató szervüket.

Addig azonban a navinés - azért ügyelve arra, hogy pár manó legyen köztük - elegánsnak és könnyednek szánt mozdulatokkal kilibben a konyhából, és átv ide vagy oda, inkább elmegy aludni szépen.

Hogy a másik mit csinál.. a navinés szerint vagy ő is el megy aludni, de valószínűbb, hogy keres még egy gyengébb valakit, és szórakoztatva jól kiidegeli.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 10. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 23:47 | Link


Valószínűleg nem lett sokkal okosabb attól, hogy azt is közöltem meglehetősen szűkszavúan, hogy magyarul a zeppelin tulajdonképpen léghajó. Sokkal többet igazából én sem tudnék hirtelen mondani róla, ha csak azt nem, hogy német találmány és emlékeim szerint nem igazán volt akkora siker, mint várták. Vagy az nem ez volt. Ritkán jegyzek meg mindenféle adatot, aminek számomra nem igazán van gyakorlati haszna, hát ezért sem szeretem különösebben a történelmet. Olvasgatni érdekes, de megtanulni, aztán meg felsorolni ezeregy dátumot és eseményt... nem a kedvenc elfoglaltságom. Inkább nekilátok teát főzni ahelyett, hogy azon törném a fejem, mit is olvastam pontosan az említett léghajóról, majd visszatérve érdeklődve hallgatom tovább, mit mesél még Gareth az általa megálmodott repülő hajóról. Igazán jó ötletnek hangzik, még megvalósíthatónak is, legalábbis azután, hogy kijavítja pillanatnyi, tévesnek mondható elképzeléseimet. Be is vallom ennek eredményeként, hogy a praktikus gondolkodás, amin aztán tényleges megvalósítás, kivitelezés alapulhat, nem igazán erősségem hajnalban. Igazából máskor sem különösebben. Nem vagyok az apám, aki valamikor mérnökként kezdte, és mindenben látja, hogyan lehet összerakni, működőképessé tenni azt az adott tárgyat. Sokkal jobban boldogulok gyors döntésekkel, stratégiával, sakkal, mint ezekkel, de végül is nem érzem bajnak. Egyrészt valamiben legalább anyára hasonlítok, másrészt a változatosság nem hátrány. Bele sem merek gondolni, milyen lenne a világ, ha mindenki ugyanahhoz értene. Igyekszem azért megérteni, amit mondanak nekem és nem hosszas, kimerítő magyarázatokat igényelni mindenhez, de ettől függetlenül még nem tervem mindenbe beleártani magam. Csodálom, hogy Gareth mennyire könnyedén látja, hogyan valósítható meg egy elképzelés, viszont nem irigylem tőle. Nyugodtan kavargatva a teámat - mintha ennek bármi értelme lenne továbbra is a rutinon túl - érdeklődve hallgatom, mit mesél, néha kérdezek. Ennyi. Főleg akkor érzem szükségét egy miértnek, amikor rákérdez, prefektus vagyok-e. A választ hamar megkapom, és máris kíváncsian pillantok a szerkezetekre, amiket előszed. Matthew-nak biztos nagyon tetszenének, ez az első gondolatom.
- Igazán hasznos találmánynak hangzik. A jelvényeket érzékeli valami módon? - kérdezem, másra nem tudok gondolni, mint azonosítható dologra, csak azokra a kis fémből készült házszínű jelvényre, ami hatalommal ruházza fel őket, hogy büntessenek mindenféle kihágást.
- Hű - szalad ki a számon, miközben tovább magyaráz. Csodálatom rövid összefoglalása, és ha már itt tartunk, féloldalas mosollyal figyelem tovább, amint magyarázza, mi mire való, mit jelez. Egy egészen kicsit magasnak érzem, olyasminek, amit én sose tudnék kivitelezni. Még csak türelmem sem lenne összerakni ilyen méretű ketyeréket, és, hogy még működőképes is legyen... nem az én műfajom.
- És ezeket te találtad fel és készíted? Hát... tényleg hűű. Az apám is dolgozott holmi mugli szerkezeteken, néha még ma is összerak ezt-azt. Minden tiszteletem, hogy van ilyenhez türelmed neked is - jelentem ki végül némileg az iménti tömör véleménynyilvánítást is kifejtve, és könyökömre támaszkodva államat tenyeremen nyugtatom, míg elgondolkodom egy fél pillanatra.
- Készítesz megrendelésre is? - kérdezem végül röpke fontolgatás után abban a reményben mondva ki a kérdést, hogy igenlő választ kapok. Már formálódik is a fejemben az ötlet, hogy mit is kérnék, ha lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 807
Összes hsz: 2616
Írta: 2015. február 17. 10:02 | Link

- Mhm. Nem tökéletes megoldás, de némileg korlátozottak a lehetőségeim és a tudásom.-*A jelvények érzékelése volt a legegyszerűbb megoldás erre a problémára - ez sajnos azt is jelentette, hogy ha valaki nem vitte magával a kitűzőjét, akkor nem jelent meg a kijelzőn, ráadásul a tanárokat sem tudta érzékelni, de azért így is jelentősen növelte az ember esélyét, hogy büntetlenül sétáljon éjjel, ha épp arra vágyott. Számtalan apró tárgy alkalmasnak bizonyult ehhez - érmék, nyakékek, kis kézitükrök,bármi, aminek felülete viszonylag sima. Ezekkel a technikai részletekkel azonban már nem untatja Viktort, csupán egy pöccintéssel kikapcsolja a detektort és zsebre is vágja, biztos, ami biztos alapon.
Az iránytű marad csak az asztalon, amit szétszed - visszaalakítva egyszerűbb formájára leemeli a tok felső és alsó részét, láthatóvá téve a tűt és az üresben álló torgólapot, aminek szélén ott sorakoznak az apró nevek: Pest, A., Bogolyfalva, Eridon, erdő, S., vadőrlak, néhány sajátosan jelölt tanterem - egy részükre nincs is már igazán szüksége, mert időközben megtanulta a hozzájuk vezető utat, némelyik hely azonban még kapóra jöhetett, ha egyszer eltéved az erdőben, vagy benézi a hoppanálást. Ugyan még nem tette le a vizsgát, azért számolt az eshetőséggel, hogy nem mindig fog pontosan ott felbukkanni, ahol ő azt eltervezte. Mindenesetre, ha Viktor szeretné, nyugodtan megnézheti és kipróbálhatja, egyelőre még messze nem tart ott, hogy a tárgyakat kizárólag egy-egy személyhez köthesse, úgyhogy találmányaik mindenkinek engedelmeskednek.*
- Az öcsémmel közösen csináljuk. Egyrészt kihívás, másrészt szórakoztató, harmadrészt még hasznos is. Már ha az ember örömét leli benne, hogy a félkész varázslatok előszeretettel robbannak.-*Nem kevés önirónia érződik a hangjában, elvégre nem véletlenül kevés az önjelölt feltatáló, játszi könnyedséggel lehet elveszíteni sok mindent, a szemöldöktől a látáson át akár az ujjakig. Hogy nekik sosem esett komolyabb bajuk, felerészt a védőfelszerelésnek és felerészt az óvatosságnak köszönhető, amivel dolgoztak, de valahol ott lehetett benne az is, hogy volt tehetségük a dologhoz.
- Persze. Ha meg tudjuk csinálni és megfizetik, akkor miért is ne?-*A törvénybe ütköző részt nem tette hozzá, egyrészt, mert kételkedett benne, hogy a vele szemben ülő ilyesmire vágyna, másrészt, épelméjű gonosztevő nem tőlük fog rendelni.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 28. 01:45 | Link


Érdeklődve figyelem, ahogy előszedi a ketyeréket, majd az is kiderül, mi mire való. A prefektusokat észlelő szerkezet egészen kíváncsivá tesz, menten rá is kérdezek, úgy működik-e, ahogy gondolom, hogy működik. Úgy tűnik, a kései - vagy éppen korai, nézőpont kérdése - időpont ellenére még nem alszik minden agysejtem, és logikusan gondolkodom. A jelvény az első dolog, ami beugrik, mint ketyerék által érzékelhető tartozék, és jobb megoldás nem jutna eszembe valószínűleg akkor sem, ha hosszasan eltöprengenék a problémán.
- Nem tudom, hogy van-e bármi más, ami alapján érzékelni tudna egy prefektust egy szerkezet. Nem értékelem le a találékonyságotokat, csak belegondolva nem tudnék még egy olyan dolgot mondani, ami minden prefektusban közös, ha csak nem olyan elvont fogalmakban gondolkodom, mint az, hogy mind diák, ésatöbbi - válaszolom elmorfondírozva hangosan a kérdésen. Hallottam ugyan holmi mágikus térképekről, amik képesek megmutatni névvel ellátva, hogy ki merre található az épület bizonyos részeiben, azonban az inkább kartográfiai megvalósítás, semmint ilyesféle szerkezet, és egyébként sem láttam még olyat, nem beszélve róla, hogy elképzelésem sincs, miféle elv alapján és milyen varázslat segítségével működnek. Egyszer talán utánaolvasok, most azonban jobban leköti a figyelmem mindaz, amit éppen Gareth mutat. Belekortyolok a teámba, majd felkönyökölve kissé közelebb is hajolok, hogy jobban lássam, mi is pontosan az, amit a szemem előtt alakít át. Igazi kis mesterműnek tűnik. Félnék kézbe venni, még elrontanám a végén. Rengeteg munka lehetett vele, ahogy elnézem.
- Robbanásveszélyes varázslatok? Nem lehetnek unalmasak a mindennapjaitok - jegyzem meg, és afelől is érdeklődöm, hogy megrendelésre készít-e. A kapott válasz biztató, csak mielőtt megrendelő lennék azonnal, át kellene gondolnom, mit is szeretnék pontosan. Halvány elképzeléseim már vannak. Talán nem ártana megtudni, hogy megvalósítható-e, ami eszembe ötlött vagy alapból elvetendő ötletnek minősül, egyelőre azonban mégis jobb lehet, ha alszom rá egyet és tényleg alaposan átgondolom a részleteket. Esetleg még apával is beszélhetek, meglátom.
- Az remek. Ugyan még át kellene gondolnom, pontosan mit is szeretnék... már, ha megvalósíthatónak bizonyul majd egyáltalán, de ha kigondoltam a részleteit, hol talállak meg? - teszem fel a kérdést. Mégiscsak egyszerűbb tudni, hogyan érhetem el, ha úgy döntök, hogy mindenképpen igényt tartok egy ilyesféle különleges szerkezetre, mint netán itt ücsörögni esténként, hátha véletlenül ismét betér majd valamikor egy teára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 807
Összes hsz: 2616
Írta: 2015. február 28. 14:04 | Link

Viktor érdeklődése üdítő - még mindig élmény, hogy megoszthatja másokkal a találmányaikat és ha alkalmas illetőbe botlik, akár ötletelhet is, eszmét cserélve és más szemszögből is véleményt kapva. Ilyen téren nem tartja kevesebbre a laikusokat, mint mondjuk Kinsey megfigyeléseit, mert az amatőrök kérdéseiből és ötleteiből is rengeteg ihletet lehet meríteni. Kortyolt egyet, mielőtt további magyarázatba bocsátkozott volna, némi gesztikulációval egészítve ki a gondolatait.*
- Elméletben lehetne személyre kalibrálni, de iszonyatos munka lenne. Vagy el kellene érni, hogy legyen egy eredeti, ami kapcsolatban áll az összes utána megbűvölt detektorral, ami kockázatos, mert vissza lehet keresni, kié is ez a darab; vagy egyenként kellene frissíteni őket, ahányszor csak prefektuscsere van. A tanárokról nem is beszélve.-*Legyintéssel zárja az egészet, visszatérve ujjainak bögrén való melengetéséhez. Átgondolta ezt már párszor, mert attól függetlenül, hogy jelenleg nem tudott megvalósítani egy-egy ötletet, csak ezért nem vetette el őket és a már meglévő koncepciókat is elővette, hogy megvizsgálja, javíthatna-e rajtuk. A detektorok kapcsán arra jutott, hogy ha valaki szabályszegni akar, akkor már igazán vállalhat annyi kockázatot, hogy csupán ettől a kis segítségtől nem válik teljesen biztossá a sikere. Akkor már nem is lenne az egészben semmi izgalmas. Apropó, izgalom.*
- Leginkább sok asztal melletti görnyedéssel töltött óra van bennük, amíg ezredszerre reparozott maketten próbálod az ezeregyedszerre módosított bűbáj aktuális változatát. De az áttörés és a tesztelés mindig élmény.-*Egy kicsit szélesebb mosoly jelenik meg az arcán, mint az eddigiek, amiket jóformán csak a bögréje láthatott. Kezét felemelve képzelt idézőjeleket tesz mondandójához.*- Meg néha a "kudarc" is.-*Azokra a kisebb-nagyobb, mókás balesetekre gondolt, amik az évek során történtek - egy ízben sikeresen lepörkölte a szemöldökét és amikor megpróbálta visszanöveszteni, rajzfilmbe illő, egész szemét eltakaró frufrukkal lett gazdagabb, egy ízben pedig Jared fújta bosszúból metálkékre a haját, a vártnál jóval tartósabb hatással (és természetesen megtagadta a bűbáj feloldását).
A megrendelés lehetősége mindig feldobja - felerészt kereset, felerészt kihívás, ha valami újat kell alkotniuk, mint legutóbb Lénárd óráját. Kifejezetten élvezte, hogy kombinálnia kellett a már megalkotott bűbájokat, tovább finomítva és Jared is elszórakozott a gravírozással.*
- Ha elegendő időt adsz, szerintem biztosan meg tudjuk oldani. Eridonosok vagyunk mindketten, úgyhogy a toronyban, Nightingale névre bagolyban - ne lepődj meg, ha az öcsém ír vissza - és az ajándékboltban, többnyire ott dolgozom.-*Nagyjából ezek a lehetőségek, mert gyakran előfordul olyan helyeken is, mint a könyvtár, a Kins és Kens vagy a kastély környéke, de semmi rendszer nincs a felbukkanásában.
A beszélgetés és a tea valahogy megnyugtatta - fogalma sem volt, mióta ültek itt, de mivel elég lassan, kapkodás nélkül iszogatott, valószínűleg már elég régóta. Kicsit elkalandozott, észre sem véve, hogy ásított egyet, automatikusan eltakarva a száját (van, aki még félálomban sem tudja levetkőzni az ilyet).
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 7. 16:30 | Link


Érdeklődve hallgatom a további magyarázatát arról, hogyan is lehetne még eredményesebben, és ugyanakkor sokkal bonyolultabban is, kivitelezni ezt a szerkezetet, hogy embereket érzékeljen, ne apró, alkalmanként elmaradó tartozékokat. Belegondolva abba, amit éppen mond, azt mondanám, hogy a bonyolultabb változat a lebukásra is sokkal komolyabb kockázatot ad. Bólogatok kissé elgondolkodva, belekortyolok a teámba, majd ha már sikerült összeszedni a gondolataimat és értelmesnek tűnő mondatokba rendezni, megszólalok.
-Azt hiszem, hogy aki éjszaka kimerészkedik, annak pillanatnyilag a jelenlegi szerkezet is éppen eléggé megkönnyítheti a dolgát, kisebb a kockázata annak, hogy elkapják, mint a detektor nélkül. Több a semminél - válaszolom. Ezzel nem mondom, hogy ne fejlessze tovább, mert ha van rá ötlete és ideje, akkor érdemes ezzel is dolgozni, csak tényleg úgy gondolom, hogy ha már valaki ilyen detektorral rendelkezik, vállalhatja azt a kockázatot, hogy szerencsétlenségére belefut egy jelvényét éppen nem viselő prefektusba. E nélkül jelvényt viselőbe is belebotolhat nyugodtan, így legalább azok kiküszöbölhetőek. Jelentékenyen egyszerűbbé teszi Gareth már ezzel is az éjszakai csavargók életét, az cáfolhatatlan tény.
-Azt elhiszem - jegyzem meg elmosolyodva. Veszélyesnek hangzik és éppen ettől izgalmasnak is, még ha nem is úgy izgalmas, mint az aurori pályafutás, amennyiben nem ragad az ember irodán. Teámat kortyolgatva közben máris azon gondolkodom, kivitelezhető-e egyáltalán, ami eszembe jutott, mint megrendelhető ketyere, és ha igen, hogyan kellene annak működnie. Mondanám is, nem is, végül úgy döntök, csak elérhetőségről érdeklődöm, előtte még ki kell találnom, pontosan mit is szeretnék. Nem szándékszom homályos elképzelésekkel jönni, rájuk hagyva aztán, hogy szenvedjenek ki belőle valami használhatót. Ha már megrendelés, illene többé-kevésbé pontosan tudnom, mit is szeretnék. Félre is teszem a még erőteljesen amőbára emlékeztető ötletet egyelőre, és azt kérdezem meg, hogyan érhetem el, mert újabb, hasonló jellegű éjszakai teázás valószínűsége nem túl nagy, bárhogy saccolom is.
-Nagyszerű. Akkor valamikor meg is kereslek vagy bagolyban, vagy betérek a boltba, ha a faluban járok - válaszolom félmosollyal arcomon, mielőtt meginnám az utolsó korty teámat is.
-Egyébként nem kételkedem benne, hogy elegendő idő birtokában kiviteleztek mindenféle szerkezeteket, csak még én nem tudom pontosan mit szeretnék. Nem akarok holmi ködös elképzeléseket zúdítani rátok, amivel aztán elszenvedhettek, mert még nekem sincs fogalmam róla, mit is akarok pontosan. Alszom rá párat, alaposan átgondolom, és jelentkezem - egészítem ki végül még iménti megjegyzésem, mert ha belegondolok, ez is olyan szűkszavú, hogy joggal lehetne még kételkedésnek is venni, pedig épp láttam, mit valósítottak meg eddig. Kissé érdekesen fogalmazok néha, ezren jelezték már vissza. Közben már Gareth is ásít, és minthogy ez elég ragályos jelenség tud lenni, - állítólag még Munkácsy ásító inasától is lehet ásításra ingere az embernek, ha elég sokáig nézi - ásítok én is egyet. Talán ideje is lenne visszatérni a szobámba aludni. Nyújtózom azért egyet, majd felkelek, és elmosom a bögrém.
-Öröm volt veled társalogni tea mellett - mondom még őszintén, mielőtt jó éjszakát kívánva kilépnék a folyosóra. Nem bánom azt sem, ha még egy darabon csatlakozik, miért bánnám, tényleg az a benyomásom, hogy jó társaság. A Levita tornyába visszatérve tényleg alvásra adom a fejem aztán, majd holnap ráérek szerkezeteken töprengeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2015. március 17. 23:14 | Link
Jared

Őszintén és minden kétséget kizárólag egy hely van, ami Zsombor lelkét, testét és minden érzékét képes volt a kastélyban valaha kielégíteni, ami képes lesz a szívét örökre fogva tartani – meg persze mindenét, főképpen a gyomrát -, ez a hely pedig nem más, mint a konyha. Ízek és illatok, formák, a sülő brokkoli sercegő, édesen érzéki hangja... Soha, soha nem lesz más hely, ahol a már nem is annyira ifjú navinés az idejét eltölti. Persze, ebben a hatalmas rajongásban lehet, az is benne van, hogy itt általában nincsen senki, békés nyugalomban elmélkedhet sorsának sanyarúságán és életének hiábavalóságán, amihez ehet egy egész tábla csokoládét is – akár kettőt, ha ahhoz van kedve -, ha úgy érzi, hogy más már tényleg nem tud segíteni.
Mint minden szerda, ez a szerda is a szerdák legrosszabbika és legsanyarúbbika, amikor még az órák is rosszabbak annál, ami a megszokott, amikor még a kastély nyirkos és régi levegője is elviselhetetlenebb, mint bármikor máskor szokott lenni, és persze ezt egy sokkal rosszabb csütörtök követi majd, egy jó kis önsajnálatra való időt nem szabad elvesztegetni; az első adandó alkalommal már azon kapja magát, hogy az első dolgot falja a falak között, ami a kezébe kerül.
Paradicsomleves. Édes is, sós is, pont tökéletes egy félig napfényes, félig szeles napon, amikor amúgy igazán nagy bajok nincsenek is.
A benne lévő betűkből hirtelen kedvvel még szavakat is elkezdene kipakolni, de még mielőtt az első betű leérne az asztalra, előbb ér le a földre, így rögtön a kedve is a földön van a leveshez. Valami más után indul, kezében a levessel. Szerencsére egyedül van. Ha itt lenne valaki – ezt biztosra veszi   rálökné a fehér pólójára az egészet. Legalább hivatalosan is rossz lenne a nap.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2016. június 12. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2015. március 19. 15:08 | Link
Zsombor

Ráérős tempóban indult el a konyha felé, mert ma kifejezetten sétálhatnékja volt, és úgy gondolta, hogy ezt ki tudja elégíteni azzal, ha az ételt nem a Kuktasarokból, hanem a konyháról szerzi be. Persze a Nagyterem szóba sem jöhetett, ő nem volt hajlandó annyi ember között étkezni, hacsak a végszükség rá nem vitte.
Ráadásul az utóbbi időben ha lehet egy fokkal még jobban kerülni igyekezett az embereket, mert nem akarta, hogy a fránya Cupido megint olyan bajba sodorja, mint legutóbb. Ő nem szeretne még egy szerelmes lánykát, aki utána koslat, úgyhogy talán az a legjobb, ha nem is ad annak lehetőséget, hogy a szárnyas kis dög keresztbe tegyen neki. Persze azt is tudta, hogy ennek így nem lesz jó vége, mert egy olyan történés, aminek kicsit talán azt kellett volna elérni, hogy nyisson az emberek felé, ideiglenesen épp a visszájára fordult, de azért be kell látni, hogy nem mindenki képes percek alatt túltenni magát valamin. Nos, ő sem.
Igaz, a konyhán is megvolt a lehetősége, hogy valakivel találkozzon, ahogy ez máskor már történt is. Ennyit viszont most már kockáztatott, mert lassan csitult benne a méreg és a riadalom a történtek miatt, úgyhogy végül egész magabiztosan nyitott be az ajtón. Hát, nem volt szerencséje, éppen arra járt valaki, egy tányér ételt magával egyensúlyozva. Hm... túl közel van ahhoz, hogy köszönés nélkül el lehessen menni mellette, vagy éppen elég távol..? Végül sóhajtott egyet a fiú, mert túl közel. Csudába.
- Szervusz - biccentett az idegen felé, és igyekezett is őt kikerülni, csakhogy éppen abban a pillanatban szaladt a lába alá egy ügyetlen házimanó, és Jared elvesztette az egyensúlyát. Jobb híján a srác vállát kapta el, ezzel gyakorlatilag biztosítva, hogy egyikük se ússza meg az esést, de mentségére legyen mondva, nem direkt akart kitolni a másikkal. Végül a fiú meg tudott állni a lábán, de a másik srác levese szépen beterítette a padlót. Na meg őket is.
A manó közben már heves bocsánatkérésbe kezdett, amit megtoldott azzal, hogy a fejét a kőhöz verte.
- Nem hagyod már abba végre?! - dörrent rá Jared. - Minek vered a fejed a padlóhoz? Nem sérült meg senki. Menj a dolgodra és tilos megbüntetned magad - vette oda a fiú mérgesen fújtatva, de azért remélve, hogy rá is hallgat annyira a manó, hogy ne sebesítse meg magát. Ilyenért kár lenne.
- Sajnálom - nézett aztán Jared az ismeretlenre, elnézést kérve azért, hogy annyi lett az ételének.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 7. 18:30 | Link
Rosie

Sálálálá, és most érkezett el az a pillanat, hogy elsompolyogtam a konyhába kedvenc házi manómmal cseverészni. Szerettem tanulni tőle, és tudni akartam, hogyan készül az a rengeteg finomság, amit az asztalra kapunk készen az étkezések során. A manók készséggel fogadtak, mint mindig, és Mimi volt a legelső, aki már hozta is nekem a keresett szakácskönyvet.
- Mit szeretne főzni, Chevailer kisasszony?
- ’ívj csák Zsanettnek, nyugodtán, Mimi – mosolyogtam rá kedvesen, de még mindig nem sikerült leszoktatnom a kisasszonyozásról. – Nem tudom, keress válámi fínomát.
- Ahogy parancsolja. Mit szól mondjuk ma valami csirkés ételhez?
- Tökhélétes lesz! – végül aztán megállapodtunk a mézes csirkénél és félig főtt, félig sült krumplinál. Az nem is olya nehéz, és még finom is, és szerencsére nem egyedül kellett megennem az egészet. ÉS közben tanulhattam a magyar szavakat, mert Mimi mindig hozott nekem egy –két hozzávalót, fűszert, és megtanította a magyar nevét. Intelligens egy manócska.
Előkerestük a hozzávalókat és a szükséges edényeket, és már láthattunk is neki a tanulásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Írta: 2015. április 7. 18:58 | Link
Chevailer

Épp a konyha mellett sétáltam, amikor meghallottam, hogy valaki bent beszélget egy manóval rögtön tudtam, hogy egy lány az, hisz nem volt olyan magas hangja mint egy házimanónak, ellenben nem is volt dörmögő. Vajon ki járhat odabent? A diákoknak tilos a konyhára bemenniük. Elkezdtem hallgatózni, valaki sütött valamit. Franciás kiejtése volt. Beleszagoltam a levegőbe: Mézes csirke! Ezt az illatot mindig megérzem, hisz ez a kedvencem! Nem bírtam ki, és mohón benyitottam a konyhába.Egy lány álldogált ott ijedt arccal, hisz hangosan csaptam ki az ajtót. Megijedtem. Majd óvatosan megkérdeztem: Hogy hívnak?
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. április 17. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 7. 19:09 | Link
Rosie

Vendégünk akadt, méghozzá egy vörös hajú, elsősnek tűnő leányka. A kitűzője alapján rellonos, mint Riri és Sezi. Mimi azonnal vezette is az asztalhoz, amint meglátta, majd visszafordult hozzám, miután a többi manó lefoglalták az ismeretlen nebulótársam.
- Szhiá! Te is kérrsz? – mosolyogtam rá, miután elkészült az étel. Rendszeresen jártam mostanában unalmas óráimban besegíteni a manóknak, ők pedig cserébe tanítottak engem a gasztronómia magyar szókincsére. – Mézhes csirke krumplival.
- Kisásszony, ez itt egy fűszer. Hogy mondjuk magyarul? – tett elém bazsalikomot Mimi. Szerettem ezt a fűszert, jó illata volt.
- Bázsálikóm – próbálkoztam.
- Ügyes, ügyes, próbálja csak meg újra: bazsalikom! – cincogta aranyos, magas hangján.
- Bázsálik… bázsalikom?
- Ügyes, mire készen leszünk, már leírni is tudni fogja – biztatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Írta: 2015. április 7. 19:26 | Link
Chevailer

Megszeppenve néztem fel a másodikos lányra. Láttam, hogy még csak tanulja a magyart. Kissé féltem, ahogy az idegeneknél mindig szoktam. Végül összeszedtem magam és azt mondtam:
-Hát izzé, nekem most khm, mennem kell...-és elkezdtem hátrafelé futni, de megbotlottam a talárom hosszú végében. El akartam kerülni még egy büntetőmunkát csak azért, mert tiltott helyen jártam. Ő furcsálló szemmel nézett rám, nem értette, miért akarok ilyen hevesen elmenni. Felálltam, leporoltam talárom aztán szégyenkezve azt mondtam:- Lehet, hogy megkóstolnám azt a mézes csirkét.-majd a tálca felé nyújtottam kezem.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. április 17. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 7. 19:47 | Link
Rosie

Mikor úgy megrémült, az a gondolatom támadt, hogy talán eltévedt a pici lány. Elvégre elsősként én is eltévedtem először, de szerencsére segítőkész háztársakra találtam, így viszonylag hamar beilleszkedtem a nyelvi nehézségek ellenére is. Annyira, hogy beszálltam a kviddics-csapatba is, és már más házak diákjaival is mertem barátkozni. Nem olyan vészes a dolog, csak hozzáállás kérdése. A kiejtése alapján ő se egészen magyar, angolosnak tippeltem.
- Csák nem új vágy? – érdeklődtem barátságosan. Megszeppent szegényke, az látszott.
Azonnal szaladtam is, hogy felsegítsem, mikor láttam, hogy megbotlott a talárja szegélyében. Fájt volna az ütközés a talajjal, annyi szent. Végül mégis el lett fogadva a meghívás, aminek nagyon örültem.
- Thesshék! Jó étvággyát! – mosolyogtam kedvesen. Végre valaki, aki megkóstolja, amit főztem. Gabbie nem szokta szeretni az ázsiai konyhát, én viszont igen. Meg Louise öcsi is, csak ővele aza baj, hogy nincs önálló gondolata, ami nekem jó, az neki is – kis utánozós majom, de bírom a rosszcsont fejét. A hülyeség bezzeg megy neki magától is, azt nem kell utánoznia… de, a gyerek azért gyerek, hogy néha legyen ökör is. – ’ógy ízlik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Írta: 2015. április 8. 10:00 | Link
Chevailer

-Mhh, Nagob fibob!-Mondtam csámcsogva, mert nem bírtam betelni a finom mézes csirkével. Egy percig néma csend volt, s ezt kihasználva magamba tömtem a mézes csirke maradékát. Tudtam, hogy mennem kéne, hisz a büntetést nem úszhatom meg ha sokáig álldogálok itt, és a szüleim szerint már így is elég sok bajt kevertem. Nem akartam tovább feszíteni a húrt. Megígértem a szüleimnek, hogy hasznos tagja leszek a Rellonnak .Az őrzőjük vagyok már, és nem akartam, hogy hiányozzak a meccsről büntetőmunka miatt. Meg a szorgalmi. A jó öreg szorgalmi. Azt is meg kell csinálnom, megígértem Édesanyáméknak. A másodikos lány csak nézett rám, azt várva, hogy bökjek ki még valamit. Pedig őszintén szólva... Nem az erélyem a barátkozás. Félek idegenekkel beszélgetni. Főleg ha nagyobbak nálam. Nagyon félek ettől is mint ahogy először féltem mikor az unokatesókkal játszottam kviddicset. Én voltam az őrző és mindig rám szálltak a gurkók. De ez most nem téma. Az 5 évesen volt. Végül mégis megszólaltam, vagy azért mert próbáltam minél előbb végezni ezzel a beszélgetéssel, vagy mert tényleg érdekelt, ki tudja:
-Te minden nap itt főzőcskélsz? Vagy csak most támadt kedved főzni valamit?
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. április 17. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 8. 10:43 | Link
Rosie


Az, hogy az elsős leányka befalta a tányér összes tartalmát, nekem minden szót megért. A főzés remek hobbi, sokat lehet tanulni közben, és persze, a kóstolás része a legkúúlabb.
Ugyan nekünk is van konyhánk, de az meg már snassz egy idő után, és egyedül főzni nem éppen mulatság, mert utána nekünk kell eltüntetni az eredményét. Azért így sokkal jobb, hogy ketten voltunk, és itt voltak a manók is – volt társaságom, és közben a szókincsem is gyarapodott. És mire a vörike megette a finomságot, addigra kész volt a desszert is, és más hibátlanul ki tudtam mondani: bazsalikom. Meg ánizs. Meg gyömbér. Meg méz. Meg petrezselyem, fú, mennyit küzdöttem, mire ezt megtanultam!
- Őrülők, ’ógy ízlik – tapsikoltam lelkesen. Hát, szerintem nem volt rossz döntés engem a Levitába sorolni, pláne, hogy mindig lelkesedtem, ha valami újat fedezhettem fel, tanulhattam valami különlegeset. – Qui, és nagyon árányoshák á mánók, főleg Mimi. És néked mi á kedvenc ételed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Chevailer Zsanett Vanda
Írta: 2015. április 8. 10:53
 | Link
Chevailer Zsanett Vanda

-A mézes csirke!-nevettem.- Anya is mindig ezt csinálja nekem. Imádom! Te franci vagy igaz? És levitás, ugye? Szerintem az jó ház. És a kviddicscsapat őrzője vagy igaz?-szerettem, ha mindenkiről tudom az alap dolgokat. Ha pár percig vele voltam, már tudtam ki ő. Csak most nem emlékeztem a nevére. És ez bántott.Szégyenletes volt, hogy szinte mindent tudok róla, csak a nevét nem. Gyorsan megkérdeztem hát, de az illendőség úgy kívánta, hogy én is elmondjam a nevem:-Hogy hívnak? Én Rose Penelope Reakwood vagyok.-Ezzel pusztán egy baj volt: Szégyelltem a nevem. Hogy miért? Nem az egészet, csak a második nevem. Penelope. Nekem nem tetszett, és féltem, hogy másnak se fog.Reménykedtem, hogy nem fog tőle nagyon undorodni, és meredten figyeltem válaszra várva
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. április 17. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 8. 11:08 | Link
Rosie

- Igen? Nekem á mádártej á kedvencem És qui, á szüleim lenni fhánciá. Én születni Hévíz – Ragozás lenni pedig béna. Reméltem, hogy nem fog elmenekülni tőlem egy két percen belül emiatt, de nem úgy tűnt, mint aki fejvesztve rohanni akar a közelemből.
- Qui, őrző vágyok, léhét, tálálkózúnk á messen, úgye kijőssz megnézni? – bólintottam, mikor felhozta a kviddics-témát.
Aztán szégyellősen be is mutatkozott a kis aranyos elsőske.  – Chevailer Zsanett Vanda, úgy szólítász á’ógy ákársz. Penelope? Mint Ódüsszheusz felesége áz Ódüsszeiából? Ázt írják, nágyon szép vólt. Szép neved ván.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Chevailer Zsanett Vanda
Írta: 2015. április 8. 11:18
 | Link
-A madártej? Igen az szerintem is finom. De elnézést, nem értettem, hol születtél. Talán ha leírnád egy papírra, vagy ilyesmi, esetleg a manók lefordítanák.... Na mindegy.- Rose nem tudta, hogy ez illetlenségnek számít-e. De inkább nem ragozta tovább. Amikor a kviddicsről volt szó nyomban fellelkesült:-Én is őrző vagyok! Benne vagyok a Rellon csapatába. De mivel nem csak én vagyok, lehet, hogy én csak a lelátón fogok szurkolni. Mikor a név témára került a sor nyomban lelombozódott. A lánynak tetszett a név. A Penelope. Hát mégse olyan szörnyű? Megnyugodott.
-Hogyan szólíthatlak? Zsanett, Vanda? Esetleg valami más?-kérdezte.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. április 17. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 8. 13:42 | Link
Rosie

- Ó, áz jó, nálunk is sokán szeretjük á sportót. – A születésem helyét leírtam neki. Már letudtam, csak mondatba foglalni nehéz hibátlanul. Hévíz. A kviddics ezek szerint közös téma lesz, igaz, hogy egymás ellen fogunk menni a következő meccsen.
– Én bíztosán játszom áz idei szézonbán. És melyik á kedvenc csápátod még? Tudód, nemzetközi csápát. – érdeklődtem. Én még nem találtam favoritot, akiknek lehetne drukkolni, de az biztos, hogy a kviddics a legnépszerűbb sport a varázslók körében.
- Zsanett, Vanda, mindegyikre hállgátok – Ez igaz, becézni is lehet engem, nem haragszom meg érte. Soha nem is haragudtam, miét tettem volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint