 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Rosie
Sálálálá, és most érkezett el az a pillanat, hogy elsompolyogtam a konyhába kedvenc házi manómmal cseverészni. Szerettem tanulni tőle, és tudni akartam, hogyan készül az a rengeteg finomság, amit az asztalra kapunk készen az étkezések során. A manók készséggel fogadtak, mint mindig, és Mimi volt a legelső, aki már hozta is nekem a keresett szakácskönyvet.
- Mit szeretne főzni, Chevailer kisasszony?
- ’ívj csák Zsanettnek, nyugodtán, Mimi – mosolyogtam rá kedvesen, de még mindig nem sikerült leszoktatnom a kisasszonyozásról. – Nem tudom, keress válámi fínomát.
- Ahogy parancsolja. Mit szól mondjuk ma valami csirkés ételhez?
- Tökhélétes lesz! – végül aztán megállapodtunk a mézes csirkénél és félig főtt, félig sült krumplinál. Az nem is olya nehéz, és még finom is, és szerencsére nem egyedül kellett megennem az egészet. ÉS közben tanulhattam a magyar szavakat, mert Mimi mindig hozott nekem egy –két hozzávalót, fűszert, és megtanította a magyar nevét. Intelligens egy manócska.
Előkerestük a hozzávalókat és a szükséges edényeket, és már láthattunk is neki a tanulásnak.
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. április 7. 18:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490086#post490086][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.07. 18:30[/b][/url] RosieSálálálá, és most érkezett el az a pillanat, hogy elsompolyogtam a konyhába kedvenc házi manómmal cseverészni. Szerettem tanulni tőle, és tudni akartam, hogyan készül az a rengeteg finomság, amit az asztalra kapunk készen az étkezések során. A manók készséggel fogadtak, mint mindig, és Mimi volt a legelső, aki már hozta is nekem a keresett szakácskönyvet. - Mit szeretne főzni, Chevailer kisasszony? - ’ívj csák Zsanettnek, nyugodtán, Mimi – mosolyogtam rá kedvesen, de még mindig nem sikerült leszoktatnom a kisasszonyozásról. – Nem tudom, keress válámi fínomát.- Ahogy parancsolja. Mit szól mondjuk ma valami csirkés ételhez? - Tökhélétes lesz! – végül aztán megállapodtunk a mézes csirkénél és félig főtt, félig sült krumplinál. Az nem is olya nehéz, és még finom is, és szerencsére nem egyedül kellett megennem az egészet. ÉS közben tanulhattam a magyar szavakat, mert Mimi mindig hozott nekem egy –két hozzávalót, fűszert, és megtanította a magyar nevét. Intelligens egy manócska. Előkerestük a hozzávalókat és a szükséges edényeket, és már láthattunk is neki a tanulásnak.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
|
Írta: 2015. április 7. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490093#post490093][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.07. 18:58[/b][/url] ChevailerÉpp a konyha mellett sétáltam, amikor meghallottam, hogy valaki bent beszélget egy manóval rögtön tudtam, hogy egy lány az, hisz nem volt olyan magas hangja mint egy házimanónak, ellenben nem is volt dörmögő. Vajon ki járhat odabent? A diákoknak tilos a konyhára bemenniük. Elkezdtem hallgatózni, valaki sütött valamit. Franciás kiejtése volt. Beleszagoltam a levegőbe: Mézes csirke! Ezt az illatot mindig megérzem, hisz ez a kedvencem! Nem bírtam ki, és mohón benyitottam a konyhába.Egy lány álldogált ott ijedt arccal, hisz hangosan csaptam ki az ajtót. Megijedtem. Majd óvatosan megkérdeztem: Hogy hívnak?
|
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. április 7. 19:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490095#post490095][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.07. 19:09[/b][/url] RosieVendégünk akadt, méghozzá egy vörös hajú, elsősnek tűnő leányka. A kitűzője alapján rellonos, mint Riri és Sezi. Mimi azonnal vezette is az asztalhoz, amint meglátta, majd visszafordult hozzám, miután a többi manó lefoglalták az ismeretlen nebulótársam. - Szhiá! Te is kérrsz? – mosolyogtam rá, miután elkészült az étel. Rendszeresen jártam mostanában unalmas óráimban besegíteni a manóknak, ők pedig cserébe tanítottak engem a gasztronómia magyar szókincsére. – Mézhes csirke krumplival. - Kisásszony, ez itt egy fűszer. Hogy mondjuk magyarul? – tett elém bazsalikomot Mimi. Szerettem ezt a fűszert, jó illata volt. - Bázsálikóm – próbálkoztam. - Ügyes, ügyes, próbálja csak meg újra: bazsalikom! – cincogta aranyos, magas hangján. - Bázsálik… bázsalikom?- Ügyes, mire készen leszünk, már leírni is tudni fogja – biztatott.
|
|
|
|
|
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
|
|
Írta: 2015. április 7. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490103#post490103][b]Rose Penelope Reakwood - 2015.04.07. 19:26[/b][/url] Chevailer Megszeppenve néztem fel a másodikos lányra. Láttam, hogy még csak tanulja a magyart. Kissé féltem, ahogy az idegeneknél mindig szoktam. Végül összeszedtem magam és azt mondtam: -Hát izzé, nekem most khm, mennem kell...-és elkezdtem hátrafelé futni, de megbotlottam a talárom hosszú végében. El akartam kerülni még egy büntetőmunkát csak azért, mert tiltott helyen jártam. Ő furcsálló szemmel nézett rám, nem értette, miért akarok ilyen hevesen elmenni. Felálltam, leporoltam talárom aztán szégyenkezve azt mondtam: - Lehet, hogy megkóstolnám azt a mézes csirkét.-majd a tálca felé nyújtottam kezem.
|
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. április 7. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=490116#post490116][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.04.07. 19:47[/b][/url] RosieMikor úgy megrémült, az a gondolatom támadt, hogy talán eltévedt a pici lány. Elvégre elsősként én is eltévedtem először, de szerencsére segítőkész háztársakra találtam, így viszonylag hamar beilleszkedtem a nyelvi nehézségek ellenére is. Annyira, hogy beszálltam a kviddics-csapatba is, és már más házak diákjaival is mertem barátkozni. Nem olyan vészes a dolog, csak hozzáállás kérdése. A kiejtése alapján ő se egészen magyar, angolosnak tippeltem. - Csák nem új vágy? – érdeklődtem barátságosan. Megszeppent szegényke, az látszott. Azonnal szaladtam is, hogy felsegítsem, mikor láttam, hogy megbotlott a talárja szegélyében. Fájt volna az ütközés a talajjal, annyi szent. Végül mégis el lett fogadva a meghívás, aminek nagyon örültem. - Thesshék! Jó étvággyát! – mosolyogtam kedvesen. Végre valaki, aki megkóstolja, amit főztem. Gabbie nem szokta szeretni az ázsiai konyhát, én viszont igen. Meg Louise öcsi is, csak ővele aza baj, hogy nincs önálló gondolata, ami nekem jó, az neki is – kis utánozós majom, de bírom a rosszcsont fejét. A hülyeség bezzeg megy neki magától is, azt nem kell utánoznia… de, a gyerek azért gyerek, hogy néha legyen ökör is. – ’ógy ízlik?
|
|
|
|
|
