Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=459986#post459986][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 18:05[/b][/url]

Az utóbbi napokban egészen jól alakultak a dolgaim. Ami Matthew-t illeti például, az jobban nem is alakulhatna, bár most éppen ezért nem alszom az éjszaka kellős közepén. Túl sokat kezdtem töprengeni, vagy mi, a lényeg, hogy jár az agyam és nem tudok aludni, bármennyire is szeretnék. Ilyen esetben vagy egy hosszú séta szokott segíteni, vagy egy bögre gőzölgő tea. A kinti idő, legalábbis amit az ablakon át látok belőle, nem a legvonzóbb, így meglehetősen gyorsan sikerül úgy dönteni, hogy a tea tökéletes lesz első próbálkozásnak. Ha nem segít, és továbbra sem tudok majd aludni, akkor szóba jöhet a séta is. Magamra húzom az egyik sötétkék pólóm, a farmerom is, aztán meg a cipővel már nem vesződök, papucsban vágok neki a folyosónak. Ugyan nem a legközelebbi helyiség a nyugati szárnyban található konyha, amit csak kiszúrhatok úti célként, de a Levita tornyában található konyhában még viszonylag nagy a forgalom. Nincs hideg a kastélyban, hogy megfagyhatnék addig bakancs vagy talár hiányában, így azok most a szobámban maradnak, én meg szép lassan, nyugodtan sétálva is viszonylag hamar megérkezem a már ismert folyosókon végigsétálva a másik konyhához. Kevésbé forgalmas. Bizonyára ez is csak annak tudható be, mint a kongó folyosók is, hogy a diákok elkezdtek hazaszállingózni karácsonyra. Mennék már én is lassan, de még nem járt le minden órám, és különben is úgy tűnik, hogy ha addig semmin nem sikerül csúnyán összekapni, akkor a karácsony estét még Matthew-val töltöm. Ki kellene találnom lassan, mit is vegyek neki ajándékba. Vannak ugyan ötleteim, de egyik sem tűnik az igazinak még. Belépve behúzom magam mögött az ajtót, és lehetséges ajándékokon töprengve kezdem el sorra nyitogatni a szekrényajtókat, hogy megtaláljam a teát. Hová is tenném én a teát? Felső polcra, biztosan. Valahová, kézügybe, hogy ha teát szeretnék inni, ne kelljen a konyha másik feléig bandukolni. Bögrék közelébe. A felső szekrények egyikében meg is találom pillanatokon belül, ahogy a bögréket is. Sötétkéket választok ki, majd a teákat tartalmazó dobozok között nézek szét alaposan. Gyümölcstea, gyümölcstea, zöld tea, gyümölcstea, menta tea, kamilla, fekete tea. Megvan. Ugyan nem Earl Grey, de jó lesz ez is, már nem igazán hat serkentőleg rám, és különben is, a kamillát nem szeretem, a gyümölcsteák nagy többsége pusztán színezett fekete tea, a zöld tea sem nyerte el a tetszésem, marad ez, mint iható. Kiveszem a dobozt is a szekrényből a bögrével együtt, és akkor lássunk is neki teát főzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=459998#post459998][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 18:34[/b][/url]

A teafőzés nem nagy művészet, ha filteres teával van dolga az embernek, és jelen pillanatban kénytelen vagyok beérni magam is ezzel. Bárki képes kitölteni a vizet a bögrébe és a kijelölt ideig áztatni benne azt a filtert, hát unottan kevergetem a végeredményt, bár az illata tagadhatatlanul jó. Remélhetőleg az íze is. Szeretek babrálni a teafüvekkel, gyógynövényekkel, kísérletezni, hogy mi hogy lesz nem túl erős, vagy nem éppen csak iható lötty, hanem igazán finom tea. Néha, amikor úgy van kedvem, még be is gyűjtök ezt-azt hosszú séták során, csipkebogyót, cickafarkot, hársvirágot, ami olyan, ezek azonban mind otthon vannak. Sóhajtok egyet beletörődve, hogy ma csak ez van, aztán kidobom a filtert. Épp visszatérek a bögrémig, amikor valaki benyit. Állítólag nem kellene ilyenkor mászkálnom a folyosókon, mert tiltja a szabályzat, de ha szerencsém van, nem prefektus az illető. Nem szoktam szabályokat szegni, de a Levita konyhájában nem igazán tartózkodnék épp, ha már van választási lehetőségem. Semmi bajom az emberekkel, elbeszélgetek bárkivel gond nélkül, de valahogy ma este inkább a csendre vágyom, mint süteményt készítő lányok társaságára. Az ajtón ismeretlen szőke srác lép be, és még köszön is. Egyelőre nem követi a köszönést a kérés, hogy mutatkozzam is be és magyarázzam meg, mit keresek itt, bár ki tudja, lephet még meg.
—Üdv – köszönök vissza rápillantva, aztán fogom a bögrém és leülök az egyik szabad székre. Ha jól értékelem a helyzetet, pusztán csak egy másik tea után áhítozó iskolatársamhoz van szerencsém. Gőzölgő italom kavargatva pillantok fel néha rá, figyelve, mit is csinál, hiszen még mindig nem tudom, nem az lesz-e a következő hozzám intézett megszólalása, hogy házat, nevet, évfolyamot kér és mínusz pontokat varr a nyakamba egy álmatlan éjszakáért meg egy bögre teáért, ám amikor újra megszólal, azt kérdezi, csatlakozhat-e.
—Nyugodtan – felelem. Nincs ellenemre. Nem tűnik annak az embernek, aki menten csacsogni kezd kislányokat megszégyenítő módon.
—Mi járatban? Álmatlan éjszaka? – kérdezem. Lehetne evidens is a válasz, de a mentatea furcsa részlet. Nem az én erősségem a részletek alapján a helyes következtetések levonása, a teákat azonban ismerem, és a menta nem feltétlen nyugtató, inkább van serkentő hatása. Lehet, hogy inkább bagoly-alkat ő is, aki éjszaka szeret aktiválni. De akkor miért nem kávét iszik vagy fekete teát? Na jó, jobb lesz, ha inkább megvárom a válaszát, és nem próbálok magam rájönni, még a végén hibás megállapításokat sikerül tennem. Gondolataimat elhessegetve kortyolok bele a teámba újabb lehetséges kérdések helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460003#post460003][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 18:45[/b][/url]

Pár pillanatig gyanakvó tekintettel méregetem váratlanul érkezett társaságom, azonban úgy tűnik, ő is csak egy teára vágyó kóválygó lélek. Az ő teája is elkészül viszonylag gyorsan, miközben unalmamban hol a teám felszínét figyelem, hol a mozdulatait követem nyomon kissé álmatagon. Megvolnék csendben a gondolataimmal is, amik nem hagynak aludni éppenséggel, bár fogalmam sincs, hogy mennyire jó ezeken is a végtelenségig töprengeni. Leül nem messze tőlem, amint elkészült a teája, én pedig szinte nyomban kérdezek, mivel nem állnak össze a részletek. Van kitől tanulnom a megfigyelés és következtetés művészetét, ebben a pillanatban viszont kétlem, hogy büszke lenne rám, ugyanis képtelen vagyok összefüggést találni számomra nyilvánvaló részletek között. Sokkal többet a válasza sem segít, pusztán csak megerősíti az egyik töredéket, a többinek viszont mégsem találom a helyét a kirakósban.
—Üdv a klubban – jelentem ki végül megragadva az álmatlanságnál, ami különféle okokból adódóan, de egy ideje engem is üldöz. Hol ezért, hol azért nem alszom, és egyre rémesebb lesz, ahogy hosszú sétákba, teázásba, olvasásba fordulnak az éjszakáim alvás helyett, hiába szeretem a magam megszokott rendjét.
—Túlságosan is dolgozik az agyam – válaszolom a kérdésére, majd kavarok egyet a teámon, noha a kiskanálnak benne nem éppen sok az értelme. Inkább megszokás, semmint valamiféle rendeltetés okán hagytam a bögrémben. Ha belegondolok, nem mondanám rossznak azt, hogy éppen ma jár az agyam és ennyire aktív, végig kell gondolnom a történteket, csak éppen a napirendem már így is borult, és zavaró, hogy aztán meg délig alszom, egész nap fáradt vagyok, semmihez sincs türelmem rendesen és így tovább.
—Nem segít a kamilla? Macskagyökeret sajnos nem láttam a teák között – szólalok meg újra pár perccel később. Bájitalok terén nem vagyok különösebben jártas, azokról a gyógyítót érdemes kérdezni, ám ismertebb gyógynövényekkel tudok mit kezdeni, főként, ha még finom tea is készíthető belőlük.
—Különben Viktor vagyok – mutatkozom be aztán. Ha már úgyis itt ücsörgünk és éppen azon vagyunk, hogy valamiféle beszélgetés alakuljon ki jelen körülmények között, legalább jó tudni, kihez is van az embernek szerencséje. Ettől persze bizonyára nem lett okosabb, ahogy az iménti kijelentésem sem minősül hitelesebb forrásnak, csak mert tudja a nevem, legfeljebb névre szólóan átkozhat, ha mondjuk úgy döntene, kipróbálja a valeriánt is és nem tetszik az íze vagy éppen nem hat az sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460020#post460020][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 19:19[/b][/url]

—Megtisztelő – vigyorodom el, bár valószínűleg nem csak én értékelném ennek a klubnak a megszűnését. Ahogy telnek a napok, ez az álmatlanság csak borzalmasabb lesz, mintha minden egyes át nem aludt éjjel fáradtsága összeadódna. Reménykedem, hogy véget ér ez az időszak is, ha szép lassan minden a helyére kerül az életemben.
—Az is igaz – bólintok rá kijelentésére. Megkavarom a teám, majd belekortyolok. Ha ez így megy tovább, lehet, hogy egyszer annak a sztrájknak is eljön az ideje. Jelen pillanatban kivételesen nem bánom azért, hogy az agyam túlságosan is aktív, az elmúlt napok eseményeit igyekszik ugyanis értelmezni és helyrerakni. Ezeknek a történéseknek köszönhető az is, hogy még a fáradtság ellenére is bírok vigyorogni. Belekortyolok a teámba még mielőtt kitérnék az álmatlanság esetén hatásosnak mondott gyógynövények felemlegetésére. Válasza kissé meglep, úgy rémlik, meglehetősen határozottan vette ki a mentát a fellehető dobozok közül, de megeshet az is, hogy az én emlékezetem csal eme részletet illetően, úgyhogy bólogatok, mint aki abszolút érti máris a helyzetet.
—Aha, értem. Igazából nem tűnt fel, meg a menta se rossz, csak álmatlanságra van jobb is – válaszolom, bár magam sem vagyok több, csak önjelölt kísérletező, biztos adatokat inkább szakavatott gyógyítóktól érdemes kérdezni. Félmosoly kíséretében biccentek a nevére, bár ezen információk nélkül is nyugodtan beszélhetnénk tovább a teákról, nem lenne gond. Meglehet, hogy pusztán csak én szeretek ennyire képben lenni ilyen részletekkel is, amelyek egyébként aktuálisan jelentéktelenek. Gareth utolsó kérdése azonban megakadályoz benne, hogy esetleg a házára is rákérdezzek.
—Jogos a kérdés. Egyszerűen nem szeretem a kamilla ízét – jelentem ki és kissé el is húzom a szám. Különös ízét érzem mindig annak a teának, ha lehet, kerülöm is. A fekete tea persze nem a legjobb választás helyette, hiszen éppen, hogy serkentő hatású, de már hozzászoktam legalább és az ízét is szeretem.
—Ez különben sem igazán tart már ébren – emelem meg a bögrém, majd beszívom a teám illatát, mielőtt ismét belekortyolnék. Már nem ítélem kellemetlennek az emlékeket, amiket felidéz, most, hogy Matthew ismét része lett az életemnek.
—Nem is tudom hirtelen, hogy azért iszom-e, mert szeretem, vagy csak mert szép emlékeket idéz fel minden alkalommal – mélázok el hangosan a teám felszínét bámulva kitartóan. Aranyló színben csillan meg a fényt tükrözve, amiről az az aranyszínű folt jut eszembe Matthew szemében, és akaratlanul is elmosolyodom. Fogalmam sincs, miért kavargatom a teámat, amikor még csak cukrot sem teszek bele, úgy iszom, de kavarok rajta egyet, aztán felkönyökölök az asztalra.
—Azt hiszem, szerelemes vagyok – mormogom magam elé, bár talán helyesebb lenne úgy fogalmaznom, hogy tudom. Régóta ez van, éppen csak nemrég adatott meg az alkalom újra, hogy átértelmeződjön mindent megkeserítő teherből örömmé ez az állapot is.
—Téged mi nem hagy aludni? Van valami különösebb oka? – érdeklődöm végül. Engem frissen előkerült és szabadon engedett érzéseim nem hagynak pihenni, Gareth-t viszont mintha más tartaná ébren. Nem óhajtok tolakodó vagy éppen indiszkrét lenni, úgyhogy menten ki is egészítem magam még.
—Nem kell válaszolni, ha nem akarsz, mármint... csak így ránézésre úgy tűnik, mintha valami nagyon nyomasztana – pillantok rá magyarázkodva. Szívesen meghallgatom, hogy őszinte legyek, és nem is kíváncsiság hajt, csak pár nappal ezelőtt az éjszaka közepén még én is szívesen beszélgettem volna bárkivel azokról a kérdésekről is, amik igazán foglalkoztattak abban a reményben, hogy hátha meg is értem a tényállást. Ki tudja, hátha Gareth is igényt tart ilyesféle beszélgetésre, monológra, akármire, hát önkéntes hallgatóságnak ajánlkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460040#post460040][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 19:38[/b][/url]

Bólintok csupán válaszára, így teljesen érthető a választás. Jómagam is félig-meddig hasonló okoktól vezérelve hoztam meg a döntésem, és választottam egy olyan teát, ami inkább tartana ébren, mint segítene elaludni. Na nem mintha különösebb hatással lenne rám, megszoktam az évek alatt és még a hosszas kihagyás után sem érzem, hogy serkentőleg hatna rám, inkább azért választom mindig, mert szeretem az ízét és az emlékeket, amiket hozzá tudok kötni. Szórakozottan kavargatom meg a bögre tartalmát, bólogatva a felvetésre, hogy valószínűleg mindkét oknak köszönhető, hogy így választottam. Csendesen mélázom főleg az utóbbin, a hozzá társuló képek sokaságán, egykori pesti reggeleken és az utolsó szegedi estéken, amiknek szintén megvolt a maguk varázsa. Hosszú idő óta először nem átkozom azokat a napokat, és ennek tükrében félhangosan közlök egy éppen aktuális felismerést, amiből igazán csak a hozzá kapcsolódó kérdésre révedek fel először értetlenül pislogva, majd végül vigyorogni kezdek megrázva a fejem.
—Szép is lenne – jegyzem meg végül. Tényleg nem tudom már, miért is került egyébként kiskanál a bögrébe, hiszen semmi értelme azon kívül, hogy elszórakozom azzal, ahogy miniatűr örvényt hozok létre a teát kavargatva, vagy a bögre oldalának kocogtatom a fémet meglehetősen szórakozottan.
—Hosszú történet – jelentem ki, és felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom. A válaszom nem arról szól, hogy nem mesélek szívesen, inkább csak maga az igazság, tényleg hosszú.
—De ha érdekel és nem untatlak vele halálra... legfeljebb beleálmosodsz, mint valami esti mesébe, mesélhetek – egészítem ki a válaszom, még mielőtt félreértené netán. Nem vagyok a titkok embere, ami engem illet, az árulkodó részletek meg kiküszöbölhetőek, ha már megígértem Matthew-nak, hogy ezúttal megvárom, míg ő is kész lesz felvállalni a kapcsolatunkat. Töprengés helyett azonban inkább figyelek Gareth válaszára. Mint kiderül, őt sokkal kevésbé konkrét ok tartja ébren, amire hümmögök, mintha érteném. Talán értem is, részben legalábbis tudom milyen, amikor túl sok dolog jár az ember agyában, de ez mégsem jelenti, hogy éppen azzal a tapasztalattal rendelkezünk mindketten.
—Nézzük a jó oldalát, több az időnk minden másra... csak akkor van gond, ha összeadódik a fáradtság végül – jegyzem meg végül egy félmosollyal, hiszen igazából az egyetlen problémám az álmatlansággal tényleg annyi, hogy napról napra fáradtabb leszek, ami lassan, de biztosan kellemetlen következményekkel tud járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460065#post460065][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 20:21[/b][/url]

Meséljek. Még mindig szórakozott mosollyal arcomon nagy levegőt veszek, a kiskanalat a bögre mellé rakom és mutatóujjammal kezdek körözni a bögre peremén, miközben megszólalok felpillantva, de hamar visszatérek a teám felszínének bámulásához.
—Igazából évekkel ezelőtt kezdődött az egész. Szobatársak voltunk három évig... amikor először betettem a lábam abba a szobába, közölte, hogy a sportolókat a folyosó végén találom. Tanulmányt lehetett volna írni az arcáról, amikor közöltem, hogy az új szobatársa vagyok és egyáltalán nem áll szándékomban elköltözni. Különös ember. Rengeteg titka van, úgy értem... évekbe telt alapvető információkat megtudni róla, de végeredményben annyira nem bántam az egészet, amíg ott volt. Különben rémesen makacs, és magának való, de ha alaposabban megismeri az ember, szerethető... nagyon szerethető – ismétlem magam a nyomatékosítás kedvéért. Nem tudom, mások hogy vannak vele, talán nem látnak túl a külső mázon, ami ellen nem fogok lázadozni önző módon, ezt vállalom, de a magam részéről tudom, hogy ha biztonságban érzi magát és meg mer nyílni, Matthew éppen olyan, mint egy nagy macska. Esküszöm, képes dorombolni is. Futólag ismét felpillantok, remélve, hogy még nem aludt bele, bár azért lehet nem ártana érdekesebb dolgokról mesélni, arról úgysem áradozhatok, hogy mennyire gyönyörű a szeme, főleg, hogy kicsi az esélye, hogy a környéken nagy számban akadnak még heterochrómiás egyének például.
—Hosszú ideig nem láttam azután, hogy végzett az iskolával, de itt ismét keresztezték egymást az útjaink... és hát... jó ez így, azt hiszem – jelentem ki végül. Belegondolva sorsszerűnek hat az egész eseménysor, ami oda vezetett, hogy tegnap reggel nála ébredtem. Újra és újra átgondolom a történteket, és nem tudnám azzal magyarázni, hogy ez csak és kizárólag az én döntésem volt, hogy ismét találkoztunk. Még csak nem is kerestem; bár ettől eltekintve aligha hiszem, hogy rengeteget változtunk volna, csak remélem, hogy a korral együtt érettebbek is lettünk és majd ezúttal képesek leszünk higgadtabban átgondolni dolgokat. Végre eljutok addig is, hogy újabb kortyot iszok a teámból és  felpillantok Gareth-re, csak nem untattam eddig halálra szegényt. Vagy igen?
—Azzal nem élek – válaszolom, ha már szóba került a kávé. A tea az egyetlen, amit hajlandó vagyok meginni tulajdonképpen a legálisnak minősített drogok közül, mert hogy az, az kétségtelen. Ettől eltekintve, nem zavar, ha más él velük, csak engem ne igyekezzenek meggyőzni róla, hogy soraikba kellene tartoznom. Kipróbáltam, köszönöm, nem kérek többet. Sem kávét, sem nikotint, sem alkoholt és társait.
—Ha igazán ébren tart bármi is, az az adrenalin. Szoktál kviddicsezni?  - kérdezem meg a kelleténél talán kissé lelkesebben, de hát a kviddics az kviddics, és bele sem gondolok, hogy kívülről talán nem teljesen függ össze minden úgy, ahogy az én fejemben összeáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460089#post460089][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 21:01[/b][/url]

Félig-meddig a múltban járok, nem itt, miközben mesélek. Eszembe jut a beköltözésem napja, amivel minden elkezdődött igazából, de nem az az egyetlen emlék, ami felrémlik, még ha nem is osztom meg őket. Szórakozottan mosolyogva bámulom tovább a teámat, közben pedig arra törekszem, hogy az ígéretemhez is tartsam magam. Válogatok, mérlegelek, aztán a kijelentésére felpillantok és egy félmosoly kíséretében megvonom a vállam. Ez van, bár nem tűnik úgy, mintha zavarná a tény, hogy engem inkább érdekel a herceg, mint a hercegnő. Nem, mintha valaha is képes lennék úgy gondolni Matthew-ra, mint a hercegre. Időnként sokkal inkább emlékeztet tornyában rejtőzködő kényes királykisasszonyra, ezt a megállapítást azonban megtartom magamnak. Mókás egyébként az asszociáció, de mielőtt még tovább gondolhatnám, Gareth kérdése kizökkent.
—Négy év – válaszolom kurtán, egy sóhaj kíséretében félig inkább a teámnak, mint neki. Azért alaposan végiggondolva tudom én is, hogy ha nincs ez a négy év, talán elmartuk volna már magunk mellől a másikat nagy eséllyel, azonban mégsem tudtam teljesen túllépni azon az időszakon. A hirtelen távozása Szegeden még mindig érezteti a hatását, és beárnyékolja kissé az egyébként nyilvánvaló örömöm, hiába ígérte meg, hogy ezúttal maradni fog. Kell még egy kis idő, mire ekkora intervallum után ismét teljes mértékben hinni tudunk a másiknak, azt hiszem. Szerencsekívánatára hálásan biccentek, és elmormolok egy köszönömöt, mielőtt még ismét belekortyolnék bögrém tartalmába. Fanyar mosolyát meglepetten veszem tudomásul, és nem igazán tudom, mit válaszolhatnék erre. Nem mondhatnám igazából, hogy ne szeretném a kávé ízét, sokkal inkább elvi kérdés az egész azóta az utolsó év óta, komolyan vett önmegtartóztatási gyakorlat.
—Hogy őszinte legyek, néha hiányzik – jelentem ki némi vacillálás és egy sóhaj után. Vannak napok, amikor csak úgy önmagában is jólesne egy csésze kávé reggel, de még mindig tartom magam ahhoz, amit évekkel ezelőtt megfogadtam. Lehet, hogy inkább az arany középutat kellene megtalálnom a végletek helyett? Elméletben nem hangzik rosszul, a kivitelezés szokott inkább gondot okozni. Álmatlan éjszakáimat szánhatnám viszont ennek az átgondolására is akár; ha már ilyen sok időm lesz alkalmanként szabaddá, töprenghetnék ezen is.
—Értem – bólogatok válasza hallatán, amint a kviddicsre terelődik a szó, és gyorsan előtérbe kerül a már majdhogynem megszállottsággal is felérő lelkesedésem e sport iránt. Hogy nem csapatban játszik? Csapatban már én sem, és különben is, a lényeg, hogy játszik.
—Többre? – válaszolok kérdéssel. Meglep, hogy ez felmerül, bár nem maga a kérdés, sokkal inkább az, hogy mást is foglalkoztat, amennyiben ugyanarra gondolunk.
—Többre, mint a seprű? De. Nem igazán hiszem, hogy a seprű lenne az egyetlen repülésre alkalmas tárgy. Kviddicshez mondjuk az a legkézenfekvőbb, azt hiszem. Könnyen kezelhető, áramvonalas, képes nagy sebességre gyorsulni... – elmélkedem hangosan, és miután az utolsó korty teámat is kiiszom, odébb tolom üres bögrémet, hogy mindkét kézzel felkönyökölve államat ökleimre támaszthassam.
—Azon kívül viszont bizonyára lehetne kényelmesebb vagy nem csak egy ember szállítására alkalmas repülő járműveket is használni. Bizonyára vannak is, bár hogy mennyire szeretnek nem megszokott tárgyakat megbűvölni az arra képes varázslók, nem tudom. Nem sűrűn látok repülő autókat például és repülő szőnyegről is csak hallottam, sosem láttam még – fejtem ki viszonylag hosszasan a véleményemet e tárgy kapcsán, és érdeklődve nézek Gareth-re, nagyon is kíváncsi vagyok, mit gondol ő erről az egészről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460116#post460116][b]Návay L. Viktor - 2015.01.31. 21:38[/b][/url]

A kviddics és a repülés érdekesebb témának bizonyul minden eddig felmerült lehetőségnél, és azt hiszem, nem csak nekem. Elég csak ránézni Gareth-re. Érdeklődve hallgatom, hogyan vélekedik a seprűkről, és végül némi töprengés után kénytelen vagyok igazat adni neki.
—Ezzel valóban lehetne dolgozni, de eddig még mindig ez a legjobban bevált eszköz... pontosabban a leginkább megszokott, és nehéz eltérni a régi jó szokásoktól, azt hiszem – jelentem ki, majd meglötyögtetem a bögrém aljában maradt utolsó korty teát, mielőtt meginnám. Főzzek még egy újabbat? A téma túl érdekesnek ígérkezik ahhoz, hogy most döntsek úgy, ideje visszatérnem a szobámba. Éppen elég ritkán botlok bele ahhoz olyan emberekbe, akik szeretnek új ötleteket is felvetni, nem leragadni a megszokott dolgoknál. Egyelőre csak magam elé teszem az üres bögrét végül, majd mindjárt kitalálom, hogy kell-e még egy Earl Grey, amiről aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak ébren tart egész éjszaka, vagy sem.
—Na igen, bár azért valami hasonló csak kényelmesebb közlekedési eszközzel mégiscsak meg lehetne próbálkozni – mondom megadóan. A végén még kiderül, hogy én is képtelen vagyok elszakadni a kipróbált, létező lehetőségektől, hajnalok hajnalán legalább is nagyon is úgy tűnik. Odébb tolom a bögrémet, miután rájövök, hogy az imént megittam azt az utolsó kortyot, aztán felkapom a fejem újabb kérdése hallatán. Jól hallottam? Biztos, hogy jól hallottam.
—Hajó? Olyasmire gondolsz, mint a zeppelin? – kérdezem szinte azonnal, pillanatnyilag csak az eredeti léghajó képe társul a fejemben ahhoz a nagy egészhez, amit a hajó és a levőgő alkot egyetlen mondatban.
—Mesélj, hogy képzelted el. Közben főzök még egy teát. Kérsz? – kérdezem, és a bögrémet felkapva már el is indulok a tűzhelyhez, hogy nekilássak elkészíteni egy újabb adag innivalót, azt se bánom, ha egész éjszaka nem alszok utána, ez a hajó most nagyon is kíváncsivá tett ahhoz, hogy akár hajnalig is itt ücsörögjek a részletekről társalogva.
—Nem lenne túl nagy bármihez képest, amit eddig megbűvöltek? Erősebb varázslatokat igényelne vagy teljesen újakat netán az általában használatakhoz képest? – fordulok vissza felé. Sorra jutnak eszembe a kérdések a hajó kapcsán, azonnal a megvalósítás ilyesféle részleteire ugorva, ráér még az, hogy szisztematikusan különféle szempontok szerint csoportosított esetleges nehézségeiről és lehetőségeiről folytassunk beszélgetést – nem beszélve arról, hogy ez inkább apám területe, mint az enyém -, pillanatnyilag máris a kivitelezésnek eme töredéke érdekel. A már kész teával visszatérek addigi helyemre és úgy várom a választ, mintha legalább égi manna lenne. Mégiscsak egy repülő hajó lehetőségéről beszélünk éppen, nem akármiről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=460707#post460707][b]Návay L. Viktor - 2015.02.02. 01:03[/b][/url]

Hümmögök a válasza hallatán, és sikerül alaposan belemerülni gondolatban a témakörbe. Kutatok az emlékeim között, hogy mi rémlik még repülésre alkalmas eszközként, vagy mi volt az, amivel már próbálkoztak, még ha csak sikertelenül is, de rá kell jönnöm, hogy számomra éppen elég megszokott lett a seprű, hogy be is érjem vele. A kviddicshez mindig is az tűnt optimálisnak, hát fel sem merült bennem, hogy egyebet is lehetne éppen olyan jól használni repüléshez, és talán még sokkal hatékonyabb, netán kényelmesebb repülőeszközöket is ki lehetne fejleszteni. Egyre inkább érdekel, mi is az, amire Gareth gondol, és amikor megkapom a választ, meglepetéssel vegyes csodálattal bámulok rá. Hajó, az igen. Egyből a zeppelin képe ugrik be, bár nem vagyok benne biztos, hogy éppen olyanra gondolt, hát rákérdezek.
- Tulajdonképpen léghajó - jegyzem meg futólag, amikor közli, hogy nem tudja, mi is az. Ha nem hasonlít ahhoz, hát úgysem lényeges. Megvonom a vállam, és arra a döntésre jutok, hogy ez a beszélgetés megér még egy teát és némi utólagosan jelentkező fáradtságot, amivel majd holnap számolok. Bólintok a kérésre, hogy nem kér cukrot, és felkelve neki is látok elkészíteni a teát. Ha ő sem cukroz, hát annyival könnyebb dolgom van. Másodjára mentát választok, mégiscsak kevesebb a kilátás, hogy nem tudnék aludni miatta, mint egy újabb bögre fekete tea esetében. Közben figyelek a szavaira félig felé fordulva, egy pillanatra még a vízről is sikerül elfeledkezni, annyira lekötnek a szavai, ám aztán eszembe jut, miért is állok a tűzhely mellett és végül a már kész teával visszatérek a székhez, amin az imént még ültem. Elé rakom a bögrét, magam elé a sajátom és helyet foglalva némán kavargatom még egy fél pillanatig a teát. Tényleg csak megszokásból hagyom benne folyton a kiskanalat, annyira nincs értelme, de miközben elképzelem a hallottak alapján a repülő hajót, ez fel sem tűnik.
- Mint látszik, nem a legerősebb oldalam az ilyen irányú praktikus gondolkozás, főleg nem ebben az időpontban, viszont maga az ötlet nagyon érdekes - szólalok meg végül. Tényleg érdekel ez a hajó és jó, megvalósítható ötletnek tartom, csak hát a gondolattól eljutni a megvalósításig, ez valahogy nem az a terület, ami nekem ne telne hosszú időbe minden egyes részletének a kidolgozásával, és ráadásnak néhány sikertelen kísérletbe is lehetőleg. Mindig is tudtam, hogy mérnökként például csúfos bukással érne véget egy esetleges, meglehetősen rövidre szabott karrier, ha rólam van szó. Csak csodálni tudom azokat, akiknek ehhez van tehetségük. Ketyeréket szed elő közben a zsebéből, amire önkéntelenül is elmosolyodom, és eszembe jut, hogy Matthew biztos már most rajongással kérdezne mindenfélét róluk.
- Nem vagyok prefektus. Miért? - érdeklődöm máris tagadó válaszomat követően, és azért ez a kérdés még az én kíváncsiságomat is felkelti. Bizonyára a kütyük miatt tette fel a kérdést, de mi lehet köztük olyan, amit egy prefektus kevésbé értékelne, mint bárki más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=465012#post465012][b]Návay L. Viktor - 2015.02.16. 23:47[/b][/url]

Valószínűleg nem lett sokkal okosabb attól, hogy azt is közöltem meglehetősen szűkszavúan, hogy magyarul a zeppelin tulajdonképpen léghajó. Sokkal többet igazából én sem tudnék hirtelen mondani róla, ha csak azt nem, hogy német találmány és emlékeim szerint nem igazán volt akkora siker, mint várták. Vagy az nem ez volt. Ritkán jegyzek meg mindenféle adatot, aminek számomra nem igazán van gyakorlati haszna, hát ezért sem szeretem különösebben a történelmet. Olvasgatni érdekes, de megtanulni, aztán meg felsorolni ezeregy dátumot és eseményt... nem a kedvenc elfoglaltságom. Inkább nekilátok teát főzni ahelyett, hogy azon törném a fejem, mit is olvastam pontosan az említett léghajóról, majd visszatérve érdeklődve hallgatom tovább, mit mesél még Gareth az általa megálmodott repülő hajóról. Igazán jó ötletnek hangzik, még megvalósíthatónak is, legalábbis azután, hogy kijavítja pillanatnyi, tévesnek mondható elképzeléseimet. Be is vallom ennek eredményeként, hogy a praktikus gondolkodás, amin aztán tényleges megvalósítás, kivitelezés alapulhat, nem igazán erősségem hajnalban. Igazából máskor sem különösebben. Nem vagyok az apám, aki valamikor mérnökként kezdte, és mindenben látja, hogyan lehet összerakni, működőképessé tenni azt az adott tárgyat. Sokkal jobban boldogulok gyors döntésekkel, stratégiával, sakkal, mint ezekkel, de végül is nem érzem bajnak. Egyrészt valamiben legalább anyára hasonlítok, másrészt a változatosság nem hátrány. Bele sem merek gondolni, milyen lenne a világ, ha mindenki ugyanahhoz értene. Igyekszem azért megérteni, amit mondanak nekem és nem hosszas, kimerítő magyarázatokat igényelni mindenhez, de ettől függetlenül még nem tervem mindenbe beleártani magam. Csodálom, hogy Gareth mennyire könnyedén látja, hogyan valósítható meg egy elképzelés, viszont nem irigylem tőle. Nyugodtan kavargatva a teámat - mintha ennek bármi értelme lenne továbbra is a rutinon túl - érdeklődve hallgatom, mit mesél, néha kérdezek. Ennyi. Főleg akkor érzem szükségét egy miértnek, amikor rákérdez, prefektus vagyok-e. A választ hamar megkapom, és máris kíváncsian pillantok a szerkezetekre, amiket előszed. Matthew-nak biztos nagyon tetszenének, ez az első gondolatom.
- Igazán hasznos találmánynak hangzik. A jelvényeket érzékeli valami módon? - kérdezem, másra nem tudok gondolni, mint azonosítható dologra, csak azokra a kis fémből készült házszínű jelvényre, ami hatalommal ruházza fel őket, hogy büntessenek mindenféle kihágást.
- Hű - szalad ki a számon, miközben tovább magyaráz. Csodálatom rövid összefoglalása, és ha már itt tartunk, féloldalas mosollyal figyelem tovább, amint magyarázza, mi mire való, mit jelez. Egy egészen kicsit magasnak érzem, olyasminek, amit én sose tudnék kivitelezni. Még csak türelmem sem lenne összerakni ilyen méretű ketyeréket, és, hogy még működőképes is legyen... nem az én műfajom.
- És ezeket te találtad fel és készíted? Hát... tényleg hűű. Az apám is dolgozott holmi mugli szerkezeteken, néha még ma is összerak ezt-azt. Minden tiszteletem, hogy van ilyenhez türelmed neked is - jelentem ki végül némileg az iménti tömör véleménynyilvánítást is kifejtve, és könyökömre támaszkodva államat tenyeremen nyugtatom, míg elgondolkodom egy fél pillanatra.
- Készítesz megrendelésre is? - kérdezem végül röpke fontolgatás után abban a reményben mondva ki a kérdést, hogy igenlő választ kapok. Már formálódik is a fejemben az ötlet, hogy mit is kérnék, ha lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=468311#post468311][b]Návay L. Viktor - 2015.02.28. 01:45[/b][/url]

Érdeklődve figyelem, ahogy előszedi a ketyeréket, majd az is kiderül, mi mire való. A prefektusokat észlelő szerkezet egészen kíváncsivá tesz, menten rá is kérdezek, úgy működik-e, ahogy gondolom, hogy működik. Úgy tűnik, a kései - vagy éppen korai, nézőpont kérdése - időpont ellenére még nem alszik minden agysejtem, és logikusan gondolkodom. A jelvény az első dolog, ami beugrik, mint ketyerék által érzékelhető tartozék, és jobb megoldás nem jutna eszembe valószínűleg akkor sem, ha hosszasan eltöprengenék a problémán.
- Nem tudom, hogy van-e bármi más, ami alapján érzékelni tudna egy prefektust egy szerkezet. Nem értékelem le a találékonyságotokat, csak belegondolva nem tudnék még egy olyan dolgot mondani, ami minden prefektusban közös, ha csak nem olyan elvont fogalmakban gondolkodom, mint az, hogy mind diák, ésatöbbi - válaszolom elmorfondírozva hangosan a kérdésen. Hallottam ugyan holmi mágikus térképekről, amik képesek megmutatni névvel ellátva, hogy ki merre található az épület bizonyos részeiben, azonban az inkább kartográfiai megvalósítás, semmint ilyesféle szerkezet, és egyébként sem láttam még olyat, nem beszélve róla, hogy elképzelésem sincs, miféle elv alapján és milyen varázslat segítségével működnek. Egyszer talán utánaolvasok, most azonban jobban leköti a figyelmem mindaz, amit éppen Gareth mutat. Belekortyolok a teámba, majd felkönyökölve kissé közelebb is hajolok, hogy jobban lássam, mi is pontosan az, amit a szemem előtt alakít át. Igazi kis mesterműnek tűnik. Félnék kézbe venni, még elrontanám a végén. Rengeteg munka lehetett vele, ahogy elnézem.
- Robbanásveszélyes varázslatok? Nem lehetnek unalmasak a mindennapjaitok - jegyzem meg, és afelől is érdeklődöm, hogy megrendelésre készít-e. A kapott válasz biztató, csak mielőtt megrendelő lennék azonnal, át kellene gondolnom, mit is szeretnék pontosan. Halvány elképzeléseim már vannak. Talán nem ártana megtudni, hogy megvalósítható-e, ami eszembe ötlött vagy alapból elvetendő ötletnek minősül, egyelőre azonban mégis jobb lehet, ha alszom rá egyet és tényleg alaposan átgondolom a részleteket. Esetleg még apával is beszélhetek, meglátom.
- Az remek. Ugyan még át kellene gondolnom, pontosan mit is szeretnék... már, ha megvalósíthatónak bizonyul majd egyáltalán, de ha kigondoltam a részleteit, hol talállak meg? - teszem fel a kérdést. Mégiscsak egyszerűbb tudni, hogyan érhetem el, ha úgy döntök, hogy mindenképpen igényt tartok egy ilyesféle különleges szerkezetre, mint netán itt ücsörögni esténként, hátha véletlenül ismét betér majd valamikor egy teára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=472004#post472004][b]Návay L. Viktor - 2015.03.07. 16:30[/b][/url]

Érdeklődve hallgatom a további magyarázatát arról, hogyan is lehetne még eredményesebben, és ugyanakkor sokkal bonyolultabban is, kivitelezni ezt a szerkezetet, hogy embereket érzékeljen, ne apró, alkalmanként elmaradó tartozékokat. Belegondolva abba, amit éppen mond, azt mondanám, hogy a bonyolultabb változat a lebukásra is sokkal komolyabb kockázatot ad. Bólogatok kissé elgondolkodva, belekortyolok a teámba, majd ha már sikerült összeszedni a gondolataimat és értelmesnek tűnő mondatokba rendezni, megszólalok.
-Azt hiszem, hogy aki éjszaka kimerészkedik, annak pillanatnyilag a jelenlegi szerkezet is éppen eléggé megkönnyítheti a dolgát, kisebb a kockázata annak, hogy elkapják, mint a detektor nélkül. Több a semminél - válaszolom. Ezzel nem mondom, hogy ne fejlessze tovább, mert ha van rá ötlete és ideje, akkor érdemes ezzel is dolgozni, csak tényleg úgy gondolom, hogy ha már valaki ilyen detektorral rendelkezik, vállalhatja azt a kockázatot, hogy szerencsétlenségére belefut egy jelvényét éppen nem viselő prefektusba. E nélkül jelvényt viselőbe is belebotolhat nyugodtan, így legalább azok kiküszöbölhetőek. Jelentékenyen egyszerűbbé teszi Gareth már ezzel is az éjszakai csavargók életét, az cáfolhatatlan tény.
-Azt elhiszem - jegyzem meg elmosolyodva. Veszélyesnek hangzik és éppen ettől izgalmasnak is, még ha nem is úgy izgalmas, mint az aurori pályafutás, amennyiben nem ragad az ember irodán. Teámat kortyolgatva közben máris azon gondolkodom, kivitelezhető-e egyáltalán, ami eszembe jutott, mint megrendelhető ketyere, és ha igen, hogyan kellene annak működnie. Mondanám is, nem is, végül úgy döntök, csak elérhetőségről érdeklődöm, előtte még ki kell találnom, pontosan mit is szeretnék. Nem szándékszom homályos elképzelésekkel jönni, rájuk hagyva aztán, hogy szenvedjenek ki belőle valami használhatót. Ha már megrendelés, illene többé-kevésbé pontosan tudnom, mit is szeretnék. Félre is teszem a még erőteljesen amőbára emlékeztető ötletet egyelőre, és azt kérdezem meg, hogyan érhetem el, mert újabb, hasonló jellegű éjszakai teázás valószínűsége nem túl nagy, bárhogy saccolom is.
-Nagyszerű. Akkor valamikor meg is kereslek vagy bagolyban, vagy betérek a boltba, ha a faluban járok - válaszolom félmosollyal arcomon, mielőtt meginnám az utolsó korty teámat is.
-Egyébként nem kételkedem benne, hogy elegendő idő birtokában kiviteleztek mindenféle szerkezeteket, csak még én nem tudom pontosan mit szeretnék. Nem akarok holmi ködös elképzeléseket zúdítani rátok, amivel aztán elszenvedhettek, mert még nekem sincs fogalmam róla, mit is akarok pontosan. Alszom rá párat, alaposan átgondolom, és jelentkezem - egészítem ki végül még iménti megjegyzésem, mert ha belegondolok, ez is olyan szűkszavú, hogy joggal lehetne még kételkedésnek is venni, pedig épp láttam, mit valósítottak meg eddig. Kissé érdekesen fogalmazok néha, ezren jelezték már vissza. Közben már Gareth is ásít, és minthogy ez elég ragályos jelenség tud lenni, - állítólag még Munkácsy ásító inasától is lehet ásításra ingere az embernek, ha elég sokáig nézi - ásítok én is egyet. Talán ideje is lenne visszatérni a szobámba aludni. Nyújtózom azért egyet, majd felkelek, és elmosom a bögrém.
-Öröm volt veled társalogni tea mellett - mondom még őszintén, mielőtt jó éjszakát kívánva kilépnék a folyosóra. Nem bánom azt sem, ha még egy darabon csatlakozik, miért bánnám, tényleg az a benyomásom, hogy jó társaság. A Levita tornyába visszatérve tényleg alvásra adom a fejem aztán, majd holnap ráérek szerkezeteken töprengeni.