33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 27. 20:18 | Link

Kaelyn

- Bizony, így legalább több marad nekem.
Nekem meg legalább nem kell olyan kellemetlenül éreznem magam, hogy nem fogadom el. Van az úgy, hogy az ember egyszerűen nem kíván valamilyen ízt, és hihetetlen, de nálam ez az édes. Nem vágyom utána, viszont a sós és csípős ízeket nagyon kedvelem. Az ásítást nem tudom nem figyelembe venni, sőt át is ragad, azonban én elfojtom, csak a vállam rándul össze tőle egy picit.
- Nem, nem igazán. Futok, de nem versenytávokat, csak napindítónak vagy naplevezetőnek. Elég rendszertelenül, amikor éppen sikerül beiktatnom. Nem igazán foglal le. Viszont úgy érzem, hogy jobban járok, ha nem packázom veled.
Nem igazán értem, hogy a lányokat miért érdeklik a durva sportok, de ugyanakkor nem is ítélkezem. Azt viszont fontosnak tartom, hogy meg tudják védeni magukat. Gondolom sokan ezért kezdik el őket. Vagy lehet, hogy azért, mert erősek akarnak lenni. Eddig bele se gondoltam, most mégis fürkészve nézek a törékeny lányra, az alakja nem olyan, mint akiből nagy erő jönne ki, de gondolom, pont ezért kell tartani tőle, mert okozhat meglepetéseket.
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mennénk, későre jár, ettünk is.
Jegyzem meg, miután végez, és épp készülnek leragadni a szemei. Ha itt elalszik nekem, és kézben kell visszavinnem, és úgy kapnak el, akkor az biztos, hogy egy igazgatói túrával is megfejelt büntetés lenne, ahhoz pedig semmi, de semmi kedvem. Így hát szépen elküldöm a piszkos tányérokat és evőeszközöket a mosogató felé, ahol a többi tányér is "fürdik", majd a lány társaságában, egy alapos körbenézés után kilépek a folyosóra. Az alagutakat használva, együtt jutunk vissza a hálókörletünkbe, így egy sikeres, büntetőmunka nélküli utóvacsorát tudhatunk magunk mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. december 8. 18:35 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 8. 19:02 | Link



Bármekkora őrültségnek is hangzik, de hajnalban már futni volt. Na, nem kint a mínusz hat fokban, hanem besettenkedett a kívánságok termébe és ott adta ki magából, amit csak lehetett. Mostanában megint kezd visszaesni, a mélység rángatja lábánál fogva a gödörbe, amely ellen kivételesen tenni akar, hiszen célja van. Az ünnepek közeledtével az elmúlt években mindig magába fordult és nem volt kíváncsi másokra, kinevette azokat, akik ajándékokkal, mosolyogva, szörnyűbbnél szörnyűbb pulcsikban rohangáltak a folyosókon. Idén azonban volt kinek ajándékot adnia, ami alapjaiban véve rengette meg az egész eddigi világát.
A futás után megéhezik, elvégre utoljára tegnap este juttatott táplálékot a szervezetébe, ezért nem hálószobája, hanem a konyha felé veszi az irányt. Nem sokszor fordult még itt meg, ezért az itt lévő kavalkád először meglepi. Tömeg és érintés iszonya sem segít azon, hogy a manók elkezdenek körülötte sündörögni és többször is neki ütköznek. – Hát ezt nem akarom elhinni – nyomdafestéket nem tűrő szitkozódások közepette felugrik az egyik asztalra, még mielőtt valamelyik még egyszer neki ütközne. Így végre kikeveredik a hangyabolyból kirajzó manók fogságából és csak ekkor veszi észre, hogy egy szőke személyében társaságra lelt.
– Nézz oda, még műsort is kapsz a reggelid mellé – morcosan böki oda a szavakat Alíznak, majd mikor végre már kevesebben vannak, lecsúszik az asztal tetejéről.
– Te nem tudsz aludni, hogy ilyenkor idevetett a sors bal keze? – érdeklődve néz a Navinésre. Találkoztak már, talán be is mutatkoztak már egymásnak, de ennyi nem elég neki arra, hogy előkotorja a nevet, amely lányhoz tartozik. De ha már egy helyre vetette őket az alvászavarok egyike, akkor kérdezés nélkül lehuppan a lánnyal szemben és szerez magának egy kávét illetve valami szendvics félét.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 8. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. december 8. 20:18 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Kómásan kortyolgattam a kávémat, amikor hirtelen megjelent egy lány, akit idáig maximum látásból ismertem. Úgy gondoltam, hogy ezt a "fantasztikus" reggelt már nem zavarhatja meg semmi, de amikor a manók megjelentek a közelében, akkor hirtelen szitkozódások közepette felugrott az asztalra. Ha nem lett volna a béka feneke alatt a hangulatom, akkor talán még tetszett is volna ez a mutatvány, de jelen esetben nem voltam se túl lelkes, se túl érdeklődő.
- Csodás, minden vágyam ez volt, imádom az ingyen mozit! - mondtam neki vontatott hangnemben, miközben tovább kortyolgattam a tejeskávémat. Közben azon tanakodtam, hogy hogyan fogom túlélni ezt a csodálatos napot, de egyelőre nem jutottam dűlőre ezzel kapcsolatban. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy odavetődött mellém a lány, akin láttam, hogy ugyancsak paprikás hangulatában van. Jobban szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de egyelőre nem láttam okát annak, hogy elküldjem magam mellől, úgyhogy inkább magamban fortyogtam.
- Hát aludni azt tudnék, épp egy mosott sz*r társaságában csücsülsz. Nem önszántamból keltem fel ilyen korán - morogtam a lánynak, miközben arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak itt helyben. Az ételtől még álmosabb lettem, egyszerűen nem volt ahhoz is lelki erőm, hogy mással jópofizzak.
~ Rendelhettem volna volna valami erősebbet! ~ - gondoltam magamban, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok az egyik közelben lévő manónak egy erősebb ital reményében.
- Hozz nekem egy kapucsínót, légy oly kedves! - mondtam a manónak, majd mire kettőt pislogtam már az asztalomon is volt a finom forró itóka.
- Ezt már szeretem! - mondtam a lánynak, miközben beleittam a kapucsínómba, amellyel majdnem sikeresen leégettem a nyelvem.
- A fenébe! - kaptam a kezemet a számhoz. Szerencsémre csak kicsit sikerült megégetnem a nyelvemet, de ettől egyáltalán nem lett jobb a hangulatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 8. 20:53 | Link


 Megkönnyebbülést érez, amikor már nincsenek körülötte a szolgáknak nevezett manók. Neki elég egy is, aki hoz valami táplálékot, így a hozzá legközelebbivel tárgyalja le vágyait. Hangneme a tőle nem megszokott kedvességet súrolja, amelyen még saját maga is meglepődik.
Ám kedvességre törekvése a lány hanglejtését és szavait meghallva, hamar elillan és visszahozza a mindennapokban használt semleges, néha bunkónak nevezhető stílusát.
– A vágyaid pont nem érdekelnek – vállait megvonja. Ő próbált normális, emberi módon beszélgetés kezdeményezni. Igen, tőle ez nagy szó, hiszen nem szokta megerőltetni magát. Ha nem lenne úgymond elviselhető formában, akkor csak elviharzott volna a szőke mellett, talán még meg is löki, amikor iszik. De nem, ő hozzászólt, megtisztelte ezzel, erre pedig kap egy ugatást, amelyet maximum a rellonosoktól szokott eddig meg. ~ - Hát jó. ~
– Úgy is nézel ki, mint a mosott szar – minek bájologjon, ha a másiknak is rossz a hangulata. Az ő kedvével különösebben nincsen baj, természetéből fakad a paprikás hangulat és a csipkelődés és természetesen nem fog bájologni senkivel se, ha nincsen rákényszerítve.
A szendvicsét majszolva nézi, ahogy a lány rendel még magának valamit, amivel utána természetesen, ahogy azt várni is lehetett megégeti a nyelvét. Látva a jelenetet a sajnálat cseppnyi árnya se ül ki az arcára, inkább csak azt lehet leolvasni róla, hogy ’úgy kellett’.
Csendben kortyolgatja a fekete, erős kávéját, mellé pedig eszeget. Nem tervezi a másikhoz hozzászólni, bánja is ő mi a baja, de ha már itt ül le enni, akkor itt is fogja befejezni. Kér még magának három darab mandarint, amit lassan, egyesével meghámoz és némán figyeli a vele szemben ülőt. Tudja jól, hogyha az ember nem vágyik társaságra, azzal még inkább lehet idegesíteni, ha némán bámuljuk, mindenféle érzelem nélkül. Ezt a tehetségét már évekkel ezelőtt kifejlesztette, ő kibírja elég sokáig a némaságot és még közben legalább jól is lakik.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 8. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. december 8. 21:46 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



- Tényleg? Akkor miért szóltál egyáltalán hozzám? Na mindegy... - mondtam neki határozottan, majd ásítottam egy nagyot és reméltem, hogy nem fog tovább fokozódni az amúgy is feszült hangulat.
~ Azta, de felvágták valakinek a nyelvét! ~ - gondoltam magamban, mikor meghallottam a "kedves diáktársam" beszólását, bár belegondolva valóban csak az igazságot jelentette ki. Teljesen tisztában voltam vele, hogy úgy néztem ki, mint akin nemrég átment az úthenger, a karikás szemeim pedig csak még egy lapáttal rátettek amúgy sem fess kinézetemre.
- Köszi a bókot! - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal foglaltam el magam, hogy a bögrémet tologattam jobbra-balra az asztalon. Közben a lány rendelt még magának három mandarint, amit legnagyobb bánatomra elkezdett meghámozni.
~ Remek! Mandarinszag... utálom a mandarint! ~ - néztem a lányra szúrós tekintettel, miközben sikeresen elárasztotta a helyiséget az iszonyatos gyümölcsszaggal. Vágtam egy fintort erre, de nem volt kedvem felkelni a helyemről és tovább állni, egyébként sem szerettem volna addig elmenni, amíg be nem fejeztem a kapucsínóm megivását. Némán ültem tovább a széken, vártam, hogy végre iható állapotba kerüljön az italom és hogy mehessek végre a dolgomra. Magamat is alig bírtam elviselni, így tudtam, hogy egy kemény napnak nézek elébe, legszívesebben a nyakamba akasztottam volna egy "felelősséget nem vállalok magamért" táblát.
Újra a lányra pillantottam és feltűnt, hogy fapofával bámul rám, amit nem igazán tudtam mire vélni, úgyhogy csak lestem rá tompa fejjel.
- Örülök, hogy ennyire érdekesnek tartasz. Sajnos ki kell ábrándítsalak... - mondtam neki miközben elharaptam a mondandóm végét és kedvem támadt röhögni. Talán ez a második szakasza volta fáradtságomnak, ez olyankor jött elő nálam, ha már totál agyhalott voltam. Sejtettem, hogy mi lesz a válasza erre, hiszen felvette a védekező pozíciót, nem igazán számítottam tőle másra egyébként sem.
- Találhatnál magadnak nálam jobb társaságot is - fűztem hozzá a mondandóm végéhez, miközben rájöttem, hogy rendkívül keveset ittam ma, ezért rendeltem a manóktól egy pohár vizet, amit villámgyorsan ki is hoztak. Normál hangulatomban nem lettem volna ennyire elutasító, de az alváshiánynak és az extra rossz kedvnek köszönhetően pont a lehető legrosszabbkor találkoztunk. Úgy éreztem magam, mint akinek leszívták az összes energiáját, tehetetlenségemben pedig legszívesebben bőgtem volna, de az intézményi évek után megfogadtam, hogy mindig erősnek fogok mutatkozni, de ha kell szabadjára engedem az érzelmeimet.
Ittam egy kicsit a vizemből, közben pedig arrébb toltam a forró kávémat, hogy nehogy leöntsem magam vele, mivel túl közel volt hozzám. Nem volt szerencsém, mert miközben biztonságba helyeztem a kávét, sikeresen levertem a vizespoharat a földre, amely darabjaira hullott és a vízből a lánynak is kijutott egy kevéske, amely pont a nadrágján landolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 9. 00:49 | Link


A fejét megtámasztva eszegeti a mandarint és jót nevet a lány arcára kiülő reakción. Bármennyire is próbálkozna elrejteni az undort és a fintorokat, nem igazán sikerül neki, ami arra biztatja Hajnát, hogy az egyik mandarin gerezdjének a levét is kinyomja az asztalra. A pattanásig feszült idegek harcát megnyeri, hiszen „reggeliző partnere” előbb megszólal, mint ő. Egy diadalittas mosoly ül ki az arcára, miközben hallgatja a semmitmondó szavakat, amelyekre egyből replikázik.
- Ha annyira unalmas vagy, mint az amit beszélsz, akkor már megértem, miért van ilyen búval b***ott képed – meglepődik saját magán. Nem akart ennyire szúrni, sőt még jó kedvvel is érkezett meg, de a lány pillanatok alatt elérte azt, hogy lesüllyedjen egy olyan szintre, amelyet mostanában nem sikerült elérnie.
Lemondóan sóhajt, amikor kiadják útját, de megadja magát a kérés-parancs kombinációnak. Semmi kedve ahhoz, hogy egy ismeretlennel kora reggel veszekedjen, a lelkiállapotának most nem igazán hiányzik ez. Lassú, kimért mozgással emelkedik fel az asztaltól, ezalatt az utolsó darab mandarint majszolja. Tekintete már az ajtót keresi, ezért is nem veszi észre időben a Navinés „ügyeskedését”.
– Nem tudsz jobban vigyázni te szerencsétlen? – felvont szemöldökkel pironkodik a másikra, legalább várta volna meg, amíg elkerül az asztaltól. Végignéz magán és hálát ad mindennek, aminek csak lehet. A futó ruhájában pont az a jó, hogy az ilyen balesetek meg se ártanak neki, amúgy meg előhalássza a pálcáját és suhint párat a nadrágja felet. Dolga végeztével szúrós szemekkel néz a szőkére.
– Talán el kéne húznod, aludni, mielőtt valakiben kárt teszel – hangja a kelleténél erősebb és mogorvább. A bájolgási szakaszon már rég túlléptek, ha kell még meg is pofozza a lányt annak érdekében, hogy összeszedje magát. – Mondanám, hogy segítek visszatalálni a körletedbe, de rohadtul nincsen kedvem, téged kísérgeti. Ha meg dolgod van, akkor szedd össze magad. Ne legyél már ennyire esetlen – kicsit bepörög és amíg beszél még a kezei is mozognak. – Azt a kávét pedig vagy idd meg, vagy vitesd el, mielőtt még égési sérüléseid is lesznek – az asztalon lévő kávéra mutat, ami még szerencsére egyben van. Mondata befejeztével elindul az asztaltól, elvégre mielőtt a Navinés az ölébe öntötte volna a pohara tartalmát, már indulni készült. Jól kezdődött a hajnal, de most a hangulata a tetőfokon, pedig még 8 óra sincsen.
Köszönésképpen csak int egyet a lány felé, az intése véletlenül beintésnek sikerül, amely mellé egy gúnyos mosolyt is villant. Amennyire rossz passzban volt a szőke nem feltételezi, hogy követni fogja, így elindul hálókörlete felé.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 9. 00:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. december 9. 08:31 | Link

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel


Zárás



Más esetben valószínűleg könnyebben kijöttem volna a sodromból, de jelen helyzetben annyira fáradt és enervált voltam, hogy egyáltalán nem volt kedvem visszavágósdít játszani. Kicsit még sajnáltam is a lányt, amiért ennyire felizgatta magát azon, hogy nem voltam túl nyitott feléje, szóval nem igazán tudtam rá haragudni emiatt. Tudtam, amint felkeltem, hogy jobb lett volna, ha ma egész nap az ágyban maradok és ki sem kelek, akkor elkerülhettem volna ezt az egészet. Aggódtam, hogy mi várhat még ma rám ezek után, éreztem, hogy ennél bizony lehet rosszabb is a helyzet, ha nem próbálom meg minél gyorsabban összeszedni magam. Rég voltam már ennyire rossz passzban, ráadásul a reggelem is egy alapos fejmosással kezdődött, plusz a fejem is megfájdult. Nem reagáltam a lány beszólásaira, arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban visszatérjek a szobámba egy fájdalomcsillapítóért. Arra gondoltam, hogy mégsem ülhetem végig fejfájással az óráimat, bőven elég büntetés az nekem, hogy ilyen rossz napom van. Szerencsétlen lányra még a vizemet is ráborítottam, aki természetesen szitkozódással reagált erre, aztán kioktató stílusra váltott, amin igencsak csodálkoztam.
- Bocs a vízért! - mondtam neki lehangoltan, még annyi erőm se volt, hogy eltüntessem a pálcámmal a ruhájáról, de ő gyorsan lereagálta helyettem a helyzetet. Valamiket mondott még az esetlenségről, a kávéról és egyebekről, de nem tudtam rá teljes mértékben odafigyelni és nem is akartam, mert már majd szétszakadt a fejem a fájdalomtól. Arra eszméltem fel, hogy elindult kifelé és köszönésképp elégedetten beintett, amire csak legyintettem egyet. Pár percre rá én is felkászálódtam a helyemről és gyors iramban megindultam a szobám felé, hogy véget vessek az iszonyú fájdalomnak, és reménykedtem benne, hogy a napom hátralevő része valamivel jobb lesz.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 9. 08:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2088
Írta: 2017. február 8. 23:24 | Link

Kamilla

 Rászokott. Már akkor tudta, mikor elkezdett a cukrászdában dolgozni. Amikor minden műszakot csak egy nagy adag kávéval tudta elkezdeni. Persze az egy éves távollétének köszönhetően jócskán megcsappant a kávéfogyasztás mennyisége, és még a kocsmai években sem volt olyan túlzottan sok bögre per nap az adagja. Ott inkább másra hívták meg.
 Visszatérve azonban az Edictum miatt átvirrasztott éjszakák száma is megnőtt, aminél a legegyszerűbb az volt, ha egy nagy adag kávéval készült. Nem is csodálkoztak hát a manók, hogy megint vizitet szervezett magának a konyhába. Már kérdés nélkül készítették neki az adagját, ám ezúttal kért hozzá még egy csészével.
 Már korábban is tervezte, hogy leköltözik a faluba és most, hogy van elég összespórolt pénze, talán még sikerülhet is. Egy albérlet is bőven megtenné. Egy kis garzon. Amúgy is lassan több időt tölt lenn, mint a kastélyban. Elsősorban egy bizonyos személy társasága miatt.
 Így hát ezért is hívta le Kamillát. Nem olyan régóta ismeri, de elég sokat beszéltek az elmúlt évben, hisz annyi iskolai tevékenységben vett részt, hogy szinte kikerülhetetlen volt egy-egy interjú vagy információ erejéig. Anna pedig szívesen beszélgetett vele.
 Most persze elsősorban az volt a cél, hogy megtudja, hátha hallott esetleg valami helyet, ahol meghúzhatja magát. Hisz egyértelmű volt, hogy Nándorhoz, a... vér szerinti apjához nem fog leköltözni. Kapcsolatuk még messze nem volt olyan közvetlen.
 Belekortyolt a kávéba, és lehunyta a szemét. Nem olyan, mint a cukrászdában, de határozottan jól esett az első csészével aznap.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. február 8. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 18:50 | Link


külsőség

Nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, mikor Anna elkapott a folyosón, hogy találkozhatnánk valamikor, csak úgy. De hát miért is ne, én nem vagyok ilyen csípőből elutasító személyiség. Ja, hogy de. Viszont Anna már nem egészen idegen a számomra, és azon a pár alkalmon, amikor beszélgettünk, sem tűnt furának. Vagy félelmetesnek. Vagy olyan idegennek. Szóval why not, mondtam, hogy legyen, és most itt is vagyok, úton a kastély felé, kabátban, sapkában, bakancsban.
Igazán jöhetne már a tavasz. Felajánlottam neki, hogy le is jöhet akár hozzánk, Balázs nem egy emberevő - amikor jó napja van. Meg Noel sem szokott sűrűn megfordulni a házamban (!!!!!!!), szóval annyira nem nagy megerőltetés, hogy ismét leballagjam ezt az utat.
Ahogy belépek a kastély ajtaján kihúzom kezeim a zsebemből, összedörzsölöm a tenyereim, majd a számhoz emelve lehelek a bőrömre, próbálva ezzel felmelegíteni, közben meg elindulok a folyosók sokaságán a célpont felé. Nem mondom, hogy kifejezetten sietnék, nem vagyok késésben, meg amúgy ez nem ilyen életfontosságú találka lesz, gondolom én.
Lehúzva a fejemről a sapkát lépek be a konyhába, meglátva az eridonos vöröskét el is mosolyodom.
- Szia - kibújva a kabátomból köszönök is neki, majd elindulok az asztal felé, és le is teszem magam egy székre. - Köszönöm - kiszélesedik a mosolyom megpillantva a kávét, ami, ha nem várunk még valakit, igencsak az enyém lesz. Rá is teszem a mancsom, egy pillanatra lehunyva szemeim élvezem ki az éltetű nedű illatát, és a csésze adta melegséget a bőrömön.
- Hogy vagy? - nem sietünk sehova - én legalábbis nem.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2088
Írta: 2017. február 9. 23:08 | Link

Kamilla

 Az ital kellően keserű volt az ő ízlésének. Sosem tett bele cukrot, csak egy csöpp tejet a színe miatt. Most is csak élvezte, ahogyan a kofffein végigáramlik a testén, sebesen végigszáguldva az ereiben. Kicsit megmozgatta tagjait, hogy kipróbálja új energiáját.
 Persze mindez csak a fejében történt. Igen, talán ez már a függőség egyik komoly jele lehetett.
 - Szia - mosolyodott el szélesen a belépő Kamillát meglátva. - Gondoltam kelleni fog így a reggeli órákban.
 Neki el sem kezdődhetett a reggele kávé nélkül, és ha jól sejtette Kamilla is kellő figyelmet fordít a fekete levesnek.
 - Remekül, bár kissé fáradtan. Tudod, nemsokára megjelenik az Edictum. Kész örültek háza - mesélte egy szemforgatást beleszőve a mondat közepébe. Utálta, hogy az utolsó pillanatban kell mindig rohanniuk. Nem mintha előbb nekiállt volna a feladatoknak...
 - Van viszont egy nagy hírem - tette le izgatottan a csészéjét az asztalra, talán kissé erősebben koppant a fán, mint szerette volna. - Arra gondoltam, leköltözöm a faluba.
 Ez igen nagy lépés volt a számára. Ha leköltözik, és vesz egy lakást, azt jelenti, megállapodik a faluban. Ő viszont nem akart itt ragadni. Viszont huszonegy évesen már épp itt az ideje, hogy életében először legyen egy külön szobája. Ez pedig egy konyhával és fürdővel is járna. Legalább ezekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 11. 18:04 | Link


- Egy gondolatolvasó vagy - elmosolyodva töltök én is egy kis tejet a csészémbe, majd a cukrot is felfedezve, azzal is megajándékozom a mennyei nedűt. Nem voltam soha egy reggeli személyiség, pedig azt mondják, hogy a mozgás azzá tesz. Nos, elmondhatom, hogy a kviddicsnek köszönhetően minden nap van részem mozgásban, de ettől még mindig utálom a koránkelést. Szomorú.
- Húha, most kiket lepleztetek le? - a csészén fölül nézek rá, még a szemöldökeim is megvonogatom. Nem gondolom komolyan a kérdést, nem is várom el, hogy válaszoljon rá, ez olyan íratlan szabály, hogy nem beszélünk róla. ,Emlékszem, egy időben szinte minden újságban benne voltam, és amikor Balázs megjelent, körülötte is nagy volt a felhajtás. És ez hozta őket össze Ninával. Mégis jó valamire az a pletykarovat. Ahogy felvezeti a nagy hírét, felvonom az egyik szemöldököm, leteszem a fejem, és még a fejem is oldalra billentem, mint mindig, amikor kíváncsi vagyok valamire.
- Ó - bólintva veszem tudomásul a szándékát. A falu jó hely. - És egyedül fogsz lakni? - összeráncolom a homlokom, az azért mégsem lenne olyan jó mulatság. Egyedül semmi nem olyan jó, de végül is ez az ő döntése.
- És hova szeretnél pakolni? - újabb korty, lassan átmelegszenek a kezeim is.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2088
Írta: 2017. február 12. 23:48 | Link

Kamilla

 Egy mosollyal az arcán forgatta a szemeit. Tény, hogy az újságot elsősorban a friss pletykák és csámcsogni való történetek miatt járatták a diákok, de neki sosem tartoztak ezek a rovatok a kedvencei közé. Véleménye szerint a személyes teret meg kell hagyni az embernek, és sokszor ez túllépet a határon. Persze ha kellett, hát megcsinálta. De inkább a kulturális rovatot választotta.
 Még egyet kortyolt a kávéból, mielőtt felvázolta volna a legnagyobb tervét. Igen, nagyobb tervnek tartotta, mint a kolumbiai kalandozásait. Mondjuk az inkább Nath ötlete volt. Ő csak az árral sodródott, mint mindig. Persze ennek most már vége.
 - Persze, hogy egyedül - vonta fel a szemöldökét. El sem tudta volna képzelni, hogy ha egyszer leköltözik a faluba, vagy egy igazi albérletbe, lakótárai legyenek. Persze olcsóbb lenne, ha többen lennének, de a kényelem most az első. Pénze van elég. Szűken ugyan, de elég.
 - Nos éppen ez az... - mindkét tenyerét a meleg csésze köré fonta, majd oldalra nézett. Nem volt kenyere a következő dolog, de tényleg nem ismerte ki magát igazán ezen a területen. - A segítségedet szeretném kérni ebben. Arra gondoltam, biztosan jobban ismered a lakókat, és talán van olyan, aki kiadna egy garzont vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 20. 17:57 | Link


- Nem gondolod, hogy nehéz lesz az elején? - nem áll szándékomban sem lebeszélni, sem elérni, hogy megváltoztassa az ötletét, mert ez az ő élete, és mindenki úgy alakítja a saját életét, ahogy szeretné, legalábbis szerintem. A kérdést sem rosszakaratból teszem fel, csupán magamból kiindulva gondolom, hogy nehéz lehet elkezdeni egy ilyen dolgot egyedül. De nem mindenki olyan, mint én, és ez így rendjén is van. Elég káosz lenne, ha egyformánk lennénk.
- Uhumm - hümmögök egyet, még bólintok is, belekortyolok a kávéba. Összeráncolva homlokom gondolkodom el, aztán visszanézek a vörös eridonosra. - Hát most nem jut eszembe hirtelen senki, de megkérdezem majd Balázst, nem-e tud valakit. Esetleg kérdezd meg Niko-t, ő ilyen társaslakásszerűben lakik, ha jól tudom. Vagy Misit, azt hiszem ő is - megvonogatom vállaim, ujjaimmal körözök a csésze peremén. - De utánanézek még a dolgoknak - ismét bólintok, ahogy felvésem az agyamban levő jegyzettömbbe, hogy ezt se felejtsem el a közeljövőben elintézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. február 22. 22:28 | Link

Manipuri Hugella
előzmények a navinén belül

Ahogy közelednek, egyre inkább kijön rajta az öt napos csokielvonás összes tünete, szégyen ide vagy oda. Annyira izgatott, hogy most csokitorát fog enni mindenfajta etikettet és jó ízlést figyelmen kívül hagyva, hogy nagyokat lép és nagyokat nyel. Kicsit szánalmas, de hol érdekli az őt? Kaja. CSOKI.

Közben igyekszik szóval tartani a társát - és nem úgy kinézni, mint aki készül belehalni a sóvárgásba, vagy mint egy kutya, akinek húsos csontot illegetnek az orra előtt - és felületesen elmondja, éppen mi mellett haladnak el éppen. De ahogy a konyha elé érnek, elhallgat és olyan büszkén nyitja ki a lány előtt az ajtót, mintha csak és kizárólag az ő érdeme lenne a konyha létezése gigantikus méretekkel és szorgos manókkal együtt. Akik egy kincsek, és naponta hálát ad a létezésükért. Hát még majd akkor, mikor maga lesz kénytelen elvégezni helyettük a saját mosását, takarítását, főzését.

 - Na, milyen? - kérdi nagy vigyorral a lánytól, miközben ő maga még mindig az ajtót tartja, és úgy szól be nagy vidáman a konyhába, hogy - Jó estét kívánok! - és komolyan is gondolja, bármit ezeknek az angyali manóknak, akik helyette dolgoznak, minden megérdemelnek. - Kaphatunk egy-két szelet csokitortát, ha lehet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2088
Írta: 2017. február 28. 21:07 | Link

Kamilla

 Világ életében önállónak tartotta magát. Rákényszerült. És ebben a mesterképzése előtti egy év is keményen alátámasztotta. Így meg sem fordult a fejében, hogy bárkivel összeköltözzön, már csak azért, hogy könnyebb legyen. Kamilla felvetése persze igaz volt, de nem mindig jobb a könnyebb.
 - Persze, de van épp elég pénzem és időm arra, hogy egy garzont vagy egy kisebb lakást fenn tartsak. És kezd egy kicsit szűk lenni a toronybéli szobánk a többiekkel... - Na igen. Az a sok állat, azzal a sok másikkal... vagyis a szobatársai is cserfes eridonosok voltak, akiket bár imádott, kellett neki bizonyos fokú magány. Vagy mondjuk inkább biztonság a cuccainak.
 Inkább kortyol egyet a lassan már langyosnak mondható kávéjába. Elő is kotorja pálcáját, hogy felmelegítse. Szerette hosszan inni a löttyöt, kifejezetten jól esett az íze. Kivéve persze akkor, mikor Kamilla mondatára félrenyelt.
 Köhögött egy keveset, hogy helyre álljon a légzése. Niko említésére kissé összerándult a gyomra. Igen, talán pont ezért is akart kivenni egy lakást. Egy házban vele azonban... olyan messzinek és lehetetlennek tűnt.
 - Köh... köszi - köhögött még néhányat, hogy a maradék kávé is a helyére kerüljön. Érezte, ahogyan az arca kezdi felvenni a hajának színét, de ez betudható volt a köhécselésének. - Majd rákérdezek náluk is, hátha van valahol egy kiadó. Valami olcsó.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Manipuri Hugella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
Írta: 2017. március 3. 11:26 | Link

Rozsos Annamária

Eddig még a közelében sem járt a konyhának, ami, be kell vallania, most igen nagy hiányosságnak tűnik fel előtte. Viszont annak örül, hogy első útját ide nem egyedül kell megtennie; különben biztosan nem találna vissza. De így nem törődve az útvonal memorizálásával, csak megy a másik nyomában, ámulva azon, amit lát.
Közben válaszolgat Anna kérdéseire, de igazából csak fél füllel figyel oda. Ha éppen nem a környezet köti le, akkor a rá váró élményeken ábrándozik el. A varázslat már magában lenyűgözi, de ha ehhez még hozzáteszünk egy konyhát is, az már csak maga a mennyország lehet.
Bár sokszor hallotta már, hogy a képzelet gyakran felülmúlja a valóságot, most az egyszer ez nem teljesül be. Mikor megállnak a nevezetes ajtó előtt és bepillant, eláll a lélegzete. Ha látott már ilyen fantasztikus konyhát, hát megeszi a süvegét. És az a rengeteg házimanó... Szavakkal nem lehet kifejezni, milyen ámulattal tölti el ez az egész. Még fel sem eszmél igazán, mire megpillantja a hatalmas adag csokitortát úgy a könyöke táján látszólag a levegőben lebegve, ami csak rá vár. Hálásan a világnak, elveszi, ekkor veszi észre az alatta rejtőző manót, akiben felismeri a személyt, akire rázúdíthatja háláját:
- Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ez csodálatos!
Miközben a manó visszasiet dolgozni, ő ámulattal beleharap a tortába. Életében nem kóstolt még ilyen finomat. Becsukja a szemét és élvezi minden egyes morzsáját, meg sem állva, míg, túlságosan hamar, be nem kebelezi az egészet.
Legszebb mosolyát villantva az összes körülötte levőre, kissé bátortalanul megkérdezi:
 - Lehetne esetleg még egyet...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


It's okay if you fall. You can just get up again. Why don't you look up at the sky while you're down there? The blue sky spreads across above you. Can you see it smiling at you? You're alive.  
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 5. 18:48 | Link

Rebeka

Kész. Vége. Az unalom majd megölt, és ez ellen tennem kellett valamit. Sürgősen. Csak épp azt nem tudtam, hol kéne kezdenem a változtatást. Túl kényelmes. Semmi, de semmi nem történt, és ez unalmas.
Ez pont olyan, mint a főzés: hiába néz ki tök jól az étel, ha attól még íztelen. Bármi történhetne már végre, de valahogy nem akart olyan tempóban telni az idő, ahogyan azt én szerettem volna.
Bárcsak vége lenne már ennek! Úgy elegem van a vizsgákból, nyugalmat akarok…
És főként egy teljes tanulásmentes, könyvmentes hetet. Azt hiszem, betűcsömöröm lett, tényleg túl sokat tartózkodtam a könyvtárban, és változatosságra lenne szükségem, de fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna.
Nem véletlenül vonultam a konyhába, hogy a főzéssel eltereljem a figyelmemet, de a manók alig akarták hagyni a múltkori csapatos kis akciónk után…
Csodálkoztam is, mert tényleg rendesen betaláltunk, és elég rendesen lejmoltunk is a kajából, de hát éhes nebuló az… éhes. Nem fog válogatni.
És itt jött a fogós probléma, ami általában többnyire a családanyákat szokta érinteni: a mit főzzek tipikus kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
Bogolyfalvi lakos, Animágus, Független boszorkány


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 1033
Írta: 2017. március 5. 19:41 | Link

Polett

A főzés szeretetét talán édesanyjától örökölte. Csak hobbi szerűen foglalkozott az ételek készítésével és nem nagyon hangoztatta senkinek, inkább titokban tartotta és letagadta a dolgot. Ő maga sem tudta, hogy miért is van ez így, de valahogy automatikusan mondott nemet az ilyen jellegű kérdésekre.
Mostanra már azonban úgy érezte, az Eridon konyhája túl kicsi ahhoz, hogy ott hódolhasson a hobbijának. Ezért titokban leosont az iskola konyhájába, ahol ugyan még soha nem járt, de elbeszélések alapján már tudta, hogy merre kell keresnie és mire számíthat. Igyekezett a lehető legnéptelenebb folyosókon haladni, ám még így is sikerült belefutnia az egyik barátjába, aki feltartotta elég sok időre. A lehető legbarátságosabb arcát öltötte magára míg folyt a csevegés, de belül fortyogott, hiszen a lehető legrosszabb alkalommal akarta megvitatni a vörössel a srác az élet nagy dolgait. Nagy nehezen, de végül csak sikerült leráznia a fiút és tovább haladhatott az úti célja felé.
Szerencsésen megérkezett a konyhához és már csak abban reménykedett, hogy nem talál senkit odabent. Kissé idegesen nyomta le a kilincset és lépett be az ajtón. Lenyűgözte a látvány, ám ahogy végignézett a termen, meglátott egy másik lányt is. Így ha már ilyen szerencsétlenül járt, inkább oda sétált a másikhoz.
- Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 5. 20:35 | Link

Rebeka

- He…llo! – köszöntem én is, elnyomva egy ásítást. Nagyon el kellett volna valami, ami feldobja ezt az egysíkúságot, aminek minden valószínűséggel én voltam az oka, hiszen ha több bátorságom lett volna tenni ellene, akkor már rég megoldottam volna magamtól. Kész csoda, hogy legutóbb rávettem magam arra, hogy kicsit megcsapoljam a konyhai ételkészletet, társaságban.
Rájöttem már, beláttam, hogy nem jó egyedül az élet, unalmas, íztelen, kellenek hozzá a társak. Tényleg nem élhettek így, egérlyukban.
- Uh, Polett. Bocs a zombi-állapotért, vizsgák… már úgy szeretnék szünetet – fanyar mosolyt eresztettem meg, valószínűleg fiatalabb tőlem a belépő leányzó, ú, de irigyeltem most a kicsiket. Kevesebb az elfoglaltságuk, az biztos.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
Bogolyfalvi lakos, Animágus, Független boszorkány


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 1033
Írta: 2017. március 6. 19:25 | Link

Polett

Idő közben a manók szinte már beterítették. Udvariasan elküldte mindegyiket, ha kellett akkor egyenként, de végül sikeresen át verekedte magát tömegen. Lehuppant egy, a hatalmas asztalhoz közel húzott székre és kicsit kifújta magát. Nem gondolná az ember, hogy milyen nagy erőfeszítést igényel. Olyan kis aprónak és törékenynek tűnnek, de ha egyszerre sokan rászabadulnak valakire, az onnantól nem, vagy csak nagyon nehezen moccanhat, mint megtapasztalta az előbb.
Társa mindeközben valamin nagyon gondolkodhatott, hiszen nem szólt egy szót sem. De persze az is lehetséges lett volna, hogy egyszerűen nem kíváncsi a vörösre, ám végül csak megszólalt.
- Rebeka, de inkább csak Rebi. És ha ez megnyugtat a zombi állapot jobb egy fokkal, az én állapotomnál. A vizsgaidőszak kihozza a bennem rejlő agresszivitást, így ilyenkor nem ajánlatos hozzám szólni. Bár most mint látod egész jól viselem magam – produkált valami nevetés félét, és még egyszer körbenézett a helyiségben. Alaposabban megfigyelte a részleteket, a berendezést a falakat és úgy összességében mindent. Már tudta, hogy sok időt fog még itt eltölteni.
- És mi járatban erre? Mármint ennyi jöttél, vagy főzni? - Érdekelte társa válasza, hiszen ha csak ennyi szeretne, és elég türelmes, akkor megvárhatja míg Rebi elkészíti, ha pedig főzni akkor akár egy ételt is készíthetnének közösen. Mert arra bizony nem gondolt, hogy konkrét tervvel kéne lejönni ide, és nem itt találgatózni, de ilyen a természete, nem tehet róla. Vagyis tehetne, ha akarna, de mivel nem akar, így nem is lesz belőle semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. március 7. 17:47 | Link

Manipuri Hugella

Áh, látja, lesz partnere a fiatalságának és jó anyagcseréjének kihasználásában; a lányka is úgy tömi magába a csokitorát, mintha két hete nem evett volna édességet. A kis navinés tetemes menyiségeket tud eltüntetni, és még mindig elfogadhatóan néz ki,mármint persze súlyra. Amíg ezért újra csak hálát ad annak, akinek jár, ő maga is nekiáll tömni a majmot. Nagyjából olyan élvezettel és olyan szofisztikáltan, mint egy banánt majszolgató majmocska.

 - Nagyon szépen köszönjük.. én is kérhetek még egy szeletet? - ráadásul állva esznek ennyi kalóriát, nulla egészséges hozzávalóval - mert attól nem lesz egészséges valami, a közhiedelemmel ellentétben, ha harminc deka csoki mellett kerül bele egy kis joghurt is - ejnye. Hm, ki kéne próbálni valami egészségtudatosabb csokitorta-verziót, a manók azt is biztos nagyszerűen csinálnák meg. Ülni meg fölösleges, mikor annyi a látnivaló és amúgy is csak beugrottak egy (két-három) szelet sütire. Nem vendéglő ez. Csak feltartják a manókat, akiknek ráadásul még torkos kislányokat is etetniük kell. De a kis navinés eszi a szívüket, mert egy szempillantásukon sem látszik, hogy messzire el akarnák küldeni őket emiatt. Inkább örülnek is neki, hogy ennyire ízlik a süteményük. A lánykák örülnek a nagy örömnek, és esznek még egy szeletet. Ördögi kör.

 - Nem lesz ennek jó vége.. - jósolja borúlátóan tortamorzsás arccal. - Nem akarok én fogyókúrázni, de egyszer muszáj lesz.. - a répatorta zöldségnek számít..? Van benn dió is, az meg már gyümölcs..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2017. május 15. 20:18 | Link

Ismeretlen ismerős
Trouble Maker - Now

Kérdezhetitek, Ricsi, miért jöttél le a rendes konyhába enni, mikor a Levitában is van. És erre a válaszom, nem, nem tudom. Ez a párbeszéd pontosan így zajlana, hisz tényleg nem értem, miért ezt a helységet választottam. Az sokkal közelebb lett volna, egyedül lehettem volna, és senki nem zavarna. Itt egy csapat manóval leszek összezárva, akik minden lépésem figyelik, pedig elhihetitek, semmit nem fogok csinálni. Az öcsémmel, és a másik bátyjával való találkozás óta, többet vagyok a szobámban a telefonom társaságában. Zalán szerint kocka vagyok, ebben az esetben felvállalom. Az iskolában kissé nehézkes az elektromos kütyük használata, azonban egy muglisrác könnyedén megoldja ezt a problémát.
Valaki szerint biztos késő van ilyenkor a vacsorához, viszont nem tehet semmi az ember, ha ebben az időben éhezik meg. Normális reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam, sőt még nasiztam is, de úgy tűnik ez nem elég a hasamnak, és többet szeretne. Nem tehetek ez ellen semmit, még a végén hangosan fejezné ki nem tetszését. Belépek a terembe, és nem látok senkit az apró élőlényeken kívül, egyedül vagyok itt. Ennek most örüljek, vagy sem? Egy nagy tál spagettit kérek tőlük utóvacsorára, aztán helyet foglalok a széken. Amíg készítik a kajámat, tovább nyomkodom a telefonomat. Nem tehetek róla, túlságosan leköt a készülék, és amit csinálok rajta. Ásítok egyet, miközben az üzenetet olvasom. A végére hatalmas vigyor jelenik meg az arcomon, és abban a pillanatban a választ pötyögöm. Érdekes a beszélgetőpartnerem, az elmúlt időben rengeteg mindent megtudtam róla, és ez fordítva is igaz. Közben megérkezik az étel, szóval a válasz után arra koncentrálok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 15. 20:31 | Link

Titkom

Egy utolsó kattintás a küldés gombra, aztán egy ásítás kíséretében teszem le a telefont. Megdörzsölöm az orrnyergem, mielőtt még erőt veszek magamon, és felkászálódok az amúgy nagyon is kényelmes ágyamról.
A jegyzeteim mellettem, de megint inkább mással ütöttem el az időt, ahogy általában mindig. Viszont jól esett kipanaszkodni magam, amit az új suli ténye okozott. Nem, minden látszat ellenére sem vagyok kibékülve ezzel a hellyel, csak próbálok az adott lapokkal játszani, és megtalálni itt a helyem... ami nem annyira nehéz, mint amilyennek elsőre hittem.
Otthon már megkaptam, hogy irreálisan sokat lógok a neten és hasonlók, de könnyen a kanadai barátaimra tudtam kenni, így még csak lövésük sincs arról, hogy voltaképp olyat teszek, amit szerintem még Erik se nézne jó szemmel. De kell, tényleg lehet valami abban, hogy az ember sokkal jobban megbízik egy idegenben, mint valakiben, akinek naponta látja az arcát. Persze Ang kivétel, ő az egyetlen, aki még erről a kisiklásomról is tud, és ha még ő se nézi jó szemmel, el kellene gondolkodnom azon, hogy leállok. Egyszerű lenne letiltani, és tovább lépni, párszor meg is kíséreltem már, mikor hagytam, hogy a józan ész felül kerekedjen rajtam, aztán meg... visszatáncoltam.
Most meg a konyhába táncolok, mert hogy kávéra van szükségem. El kéne olvasni a jegyzeteimet, hogy a holnapi napon legalább annyival képben legyek, miről volt szó, de ma még ez is komoly érvágásnak bizonyul.
Az agyam ezer felé zakatol, többek közt Csenger rejtélyes zaklatóján, akit már igencsak szeretnék megtalálni, hogy elmagyarázzam neki, miért nem teszünk ilyet. A bátyám és Farkas afférján, ami egyszerűen nem fér a fejembe, mármint oké, ezer éve ismeri, oké mellette volt meg minden, de tudja, hogy milyen Erik... és azt hiszem tényleg féltékeny vagyok rá, nem tehetek róla, de nem akarom a közelében... a közelünkben tudni.
- Ohh szia - nem tudom, mikor sikerült kinyitnom az ajtót, meg hasonlók, de visszarázódok a valóságba, most hogy tudom, nem vagyok egyedül.
- Egy kávét... három cukorral, köszönöm - helyet foglalok a fiúval szemben, még most is ügyelve a helyes testtartásra, pedig ez az a pillanat, mikor lazán felengedhetnék, de nem megy... belém nevelték és ez nem kopik ki csak úgy.
- Lekésted a vacsit? - nézek rá együttérzőn, mert tudom, hogy az milyen, bár én otthon bepótoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2017. május 16. 11:41 | Link

Ismeretlen ismerős
Trouble Maker - Now

Türelmet vagyok, de mit tehetnék? A hasam már követeli az ételt, remélhetőleg hamar meg is kapja, mert egy főre azért könnyebb főzni, mint egy egész iskolára, viszont addig van időm visszaírni. Elmosolyodom a nekem érkezett válaszon. Tényleg függő lettem, de biztos van más esetében is, aki nem tudja letenni a készüléket. Időközben megérkezik az ételem is. rögtön csavarom fel a villámra, hogy aztán pár pillanat alatt megegyem. Mindig szerettem kajálni, bármekkora adagot képes vagyok tíz perc alatt eltüntetni. Egy újabb falat érkezik a számba, mikor valaki kinyitja a konyha ajtaját. Első gondolata, hogy mit kereshet itt ilyenkor egy diák, aki két pofára zabálja a vacsoráját. Nem szokott érdekelni az emberek vélemény, főleg, ha amúgy szépen eszek, csak gyorsan. Ő köszönt először, és miután lenyeltem a falatot, ugyanígy teszek én is.
- ’Estét – ennyi az egész, gondolom, egy nálam fiatalabbnak nem kell mást is hozzátegyek. Figyelemmel kísérem a mozdulatait, magamban hatalmasat mosolygok. Már nem is érzem magam olyan éhesnek, ahogy belépéskor, mintha a hasam is tudná ki ez a lány. Nem, szó sincs arról, hogy elment az étvágyam, egyszerűen annyira meglepett a megjelenése, hogy már nem kívánom annyira a spagettit. Úgy tűnik nem ismert fel, velem ellentétben. Nem hittem volna, hogy itt fogunk összefutni, egyáltalán, hogy ez valaha megtörténik. Az online beszélgetéseknek az a lényege, hogy nem találkozol a másik személlyel, de mindegy, ha így alakult, én örülök neki.
- Megéheztem megint. Keveset ettem vacsorára, és ez lett a vége – húzom el a számat. Feltűnik az ülése, ami az én laza testtartásomhoz képest túl szép. Nem fogok a sajátomon változtatni, a mostani kényelmes számomra, és belém nem nevelték annyira, mint a lányba. Ezt is az egyik beszélgetésünk során tudtam meg róla. Beszélgetésünk elején Ricsiként mutatkoztam be, és azóta sem árultam el a második nevem. Ez most fog megdőlni. Felé nyújtom a kezem, és számat beszédre nyitom.
- Dávid vagyok, örvendek. Mondanám tovább is a szöveget, hogy érzem, hogy vörös haj kell neked, de nekem fekete bozontom van, ahogy láthatod. De attól még örülök a találkozónak – veszem viccesebbre a formát. Remélem, nem egy sótlan lányt fogok ki, ahogy néhány ember esetében. Szeretek vicceskedni, a közeli ismerőseim ezt tudhatják is. néhány poént elejtettem a beszélgetéseink alkalmával is, azonban rengeteg vicces ember él a földön, biztos nem jön rá a kilétemre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Austerlitz Miksa
INAKTÍV


Szeplős fogantatás
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 14
Írta: 2017. május 25. 13:37 | Link

(NRT) Hajnal Hella


Zsebre tett kézzel, vidáman fütyörészve sétálgató fiúalak jelenik meg a folyosó egyik elhagyatott részében. Ritka, hogy ez a srác egy olyan helyen közlekedik, ahol nem jár senki sem. De a kivétel erősíti a szabályt… vagy mi is ez a klisé, amivel bombázni szokták a modern világ Paulo Coelho-i. Miksa fiam nem az a típus, aki egyedül szereti sajnálni magát egy sarokban, miközben hegedűszólót játszik a csuklójában meghúzódó ereken. Ő inkább az a fajta, aki sok ember között érzi jól magát, mindenkihez van egy jó szava, és az sem áll távol tőle, hogy a másikhoz érjen, belemásszon az aurájába. Kicsit idegesítő, bevallom férfiasan, őszintén. No, de ott tartottunk, hogy a Konyha irányába lépked, miközben a „Heat of the Moment” című, ősrégi „Asia” számot fütyüli. A ’70-es és ’80-as évek mugli rockzenéje a legjobb dolog az egész világon. Talán még a LEGO figuráinál is jobban szereti. Honnan ez a mugli imádat? Majd elmesélem.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. május 25. 14:42 | Link

Ismeretlen levélfeladó

Nincs a legjobb passzban, épp csak nemrég engedték ki a gyengélkedőről azután az érdekes eset után. Az intézetben összecserélték az új gyógyszert ki tudja mivel, ami erős hallucinációt okozott az egyébként is furcsának tartott Hellának. Ettől aztán nem erősödött meg, az biztos.
Pálcájával a kezében hadonászik az egyik üres toronyszobában, varázslatokat gyakorol, amikor is megérkezik a tollas. Megilletődve vonja fel szemöldökét, mert egy helyről szokott csak levelet kapni, Erik baglya pedig nem ennyire kis elfuserált. Bátortalanul veszi csak el a postát, és megvakargatja a bagoly fejét, mielőtt útjára engedné.
Segélyhívás.
A konyhából.
Ezt neki kellene intéznie? Elsőre azt gondolja, hogy valakik megint csőbe akarják húzni és szórakoznak vele. Ennek ellenére magára veszi a kardigánját, és mezítlábasan lecsattog a konyhába, ahonnan az a bizonyos eridonos üzent.
Megremeg a keze - fogjuk a gyengeségre - miközben lenyomja a kilincset és óvatosan bekukkant. Ám itt mást nem lát, csak a manókat, ahogy szokás szerint sürögnek-forognak odabent.
Már ismerik őt, hisz gyakran jár ide a nagyterem helyett. Ketten ott is teremnek előtte, a többiek különösen csípős hangulatban eltűnnek az ajtó mögött. Rájuk mosolyog és a noteszét azonnal előkapva felfirkantja az első dolgot, ami eszébe jut.
Palacsinta.
Azt kér, almalével.
A manók eliszkolnak, ő pedig csendesen végigjárja a konyha külső részét. Szólni nem tud, de óvatosan bekopog a sufniba. Talán ott van ez a valaki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Austerlitz Miksa
INAKTÍV


Szeplős fogantatás
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 14
Írta: 2017. május 25. 15:30 | Link

(NRT) Hajnal Hella

Valahonnan kerítenie kellene egy törlőkendőt, amivel letörölhetné az arcáról a habot, azonban a gyümölcsraktárban még rosszabb lesz a helyzet, mint gondolta. Kezd meleg lenni, és valahogyan biztosan elfelejtette a gondnok bűbájjal felszerelni ezt a kis sufnit, hiszen néhány gyümölcs kezdi megindulni, így a méhek, legyek és hasonló undormányok is megjelentek a finomságokon. Ami ismét arra enged minket következtetni, hogy a Miksa szó szerint édes kis pofáján próbálnak egy kis cukorhoz jutni a toros, potrohos, szárnyas fejvadászok. Hadonászva esik egyik polcról a másikra, közben a már elcsendesedett manók ismét hegyezhetik odakinn a fülüket. Annyit lehet hallani, hogy a fiú sikoltozik, mint egy kislány, s közben le-lever egy-két dolgot az állványokról. Szerencsére a méhcsípésre nem allergiás kivételesen, ezért csupán a fájdalom az, amivel meg kell küzdenie az elemek mellett. Aztán hirtelen csend. Szuszogva dől az ajtónak, aminek reteszét valamilyen úton-módon sikerült kinyitni, így lenyomja véletlenül könyökével az ajtó kilincsét, így kiesik a konyhába. Bamba fejjel, tejszínhabos arccal és össze-vissza álló hajjal huppan a fenekére minden manó szeme láttára. Ami igazából akkor lesz nagyon kellemetlen, amikor meglátja, hogy egy göndör hajkoronájú iskolatársa is szemtanúja volt a történteknek. Nagyot nyel, majd letöröl egy csík habot az arcáról, így megmutatva szeplős arcának egy részét a lánynak.
- Szió! – köszön rá végül idétlenül mosolyogva, egy bátortalan intés társaságában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. május 25. 17:52 | Link

Ismeretlen levélfeladó

A remény hal meg utoljára. Ezért is nem maradt a toronyban, hanem lépett bele életében talán először a hős megmentő szerepébe, hogy a konyhából kimenekítsen valakit.
Hallja a raktárból kiszűrődő zajokat, de mielőtt ajtóstul rontana a házba, bekopog, hátha az illető maga dugja ki a fejét. És így is történik. Meglepetten ugrik hátra, amint egy idegen fiú vágódik ki onnan a maga valójában, úgy nagyjából látható fejrészletek nélkül.
Nagyokat pislog, méregeti és néhányszor újra a raktár bejáratára néz mielőtt néhány sűrű pislogás közepette kezét emelve válaszolna a köszönésre. Egy heló integetés akar ez lenni, ám még cseppet sem bízik a bagoly feladójában.
Kérdőn vonja fel szemöldökét, majd mutat az előző rejtekhely felé. Ez valami olyasmi akar lenni, hogy mégis miért, hogyan és miért így került oda be?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Austerlitz Miksa
INAKTÍV


Szeplős fogantatás
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 14
Írta: 2017. május 25. 20:49 | Link

(NRT) Hajnal Hella

A lány mutogatását tisztán érti, hiszen mi másra lenne kíváncsi, ha nem arra, hogy ezt mégis hogyan sikerült végrehajtania. Feláll nagy nehezen, színpadiasan leporolja magát, majd a leányzó felé mutat hosszú, csontos mutatóujjával.
- A kérdés helytálló, mondhatni jogos… - kezd bele a mondókájába, habár szavakat nem intézett felé a bongyor iskolatárs – Valójában, ez úgy történt, hogy engem itt nem szeretnek. – néz vigyorogva a manókra, akik csak nagyot horkantanak, aztán készítik tovább Hella uzsonnáját.
Felvonja a szemöldökét, hiszen a másik nagyon nem akar megszólalni. Biztosan tart az idegenektől. Semmi baj, akkor ezen máris változtatunk. Miksa sosem arról volt híres, hogy visszafogná magát, ha ismerkedésről van szó. Ezért megmutatja a lánynak tipikus, ezerwattos mosolyát, megtörli kezeit farmernadrágjába, majd elindul az említett Rellonos irányába. Persze – mondanom sem kell, hogy – majdnem felbotlik néhány manóban azon a rövid szakaszon, amíg el nem éri Hellát.
- Miksának hívnak. Elsőév, Eridon. – mutatkozik be. Zöldesbarna szemeit a leányra emeli, és változatlanul mosolyog.
Örül a találkozásnak. Nemrég került az iskolába, és még nem sok olyan emberrel találkozott, akinek hosszasabban tartotta volna a kapcsolatot. Talán most éppen másképp lesz. Azonban erre semmilyen nemű garancia nincsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint