 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 5. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=461853#post461853][b]Alina Gonzalez - 2015.02.05. 18:58[/b][/url] Rozsos AnnamáriaAz egész odavezető út alatt csendben kuksol mellettem, a kommunikáció közöttünk mindössze annyi, hogy amikor rossz irányba akarok menni, akkor a szemét forgatva szól rám. Lassacskán megérkezünk egy hatalmas faajtó elé, ahova szemrebbenés nélkül nyit be, majd a fejét a benti világ felé billentve tessékel be. Tátott szájjal, lenyűgözve lépem át a küszöböt. Akármerre fordítom a fejem, mindenhol hófehér kötényt viselő manó sürög-forog szorgosan és az oda belépő diákok kívánságát lesik - amit a lány is megemlít a terembe való belépésünkkor. Mivel teljesen lenyűgöz a látvány, a levegőben terjedő ínycsiklandozó illatok tömkelege és minden, mi szem-szájnak ingere, el is feledkezem a bal oldalamon álldogáló lányról. Bocsánatkérően fordítom felé a fejemet, de ahogy látom, nem csak én merültem el a gondolataimban, ő is rendesen elkalandozott. Hogy oldjam a kialakult egész kellemes hangulatot, újra visszatérek a számára elég ideghasogató viselkedésemhez. - Egy banános muffin rendel! - ordítom el magam, majd a hatás kedvéért még meg is kocogtatom feketére festett körmeimmel a konyhapultot, mire a helyiségben lévők mind fura fejet vágva merednek felém. Oké, talán ezt nem kellett volna, de legalább megint visszanyerem eredeti formám.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 6. 14:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=461984#post461984][b]Alina Gonzalez - 2015.02.06. 14:59[/b][/url] Rozsos Annamária A mellettem mocorgó lány próbálja leplezni, hogy egész jól szórakozik rajtam, így a feltörő nevetését elfojtva csak egy szelíd vigyort ereszt meg, amit elégedett arckifejezéssel konstantálok. Amíg mekegve kinyögi, hogy mit is szeretne enni, a számat összeszorítva próbálok nem felkuncogni. Hogy lehet valaki olyannyira bizonytalan, hogy még a rendelésében sem biztos? Miután végre elmondja, hogy mit szeretne, érdeklődve fordul irányomba és magabiztosan intézi felém a kérdését. Lesüt az arcáról, hogy teljesen elégedett amiatt, hogy megmutathatta nekem a konyhát. - Na nehogy elszállj itt magadtól, csak azért, mert idehoztál. Magamtól is idetaláltam volna - mondom neki olyan stílusban, hogy még a vigyor is lelohad az arcáról. Na, ez a beszéd.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 7. 12:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=462236#post462236][b]Alina Gonzalez - 2015.02.07. 12:45[/b][/url] Rozsos Annamária Valamit motyog az orra alatt, talán morog is egy kicsit, de ha akartam volna, akkor sem lett volna alkalmam rá reagálni, mert előttünk termett egy manó, a rendeléseinket a kezeiben tartva. A lány is feleszmél a dünnyögéséből, mosolyogva elveszi a kekszét, aztán a szemöldökét felvonva fordul felém. Gondolom arra kíváncsi, hogy megint rendezek-e egy kis műsort. - Köszönöm - veszem el a sütimet a manótól, majd miután faképnél hagyott minket, a muffinomba beleharapva nézek a döbbent lányra. - Mi van, mit hittél? Hogy megint beégetlek vagy ilyesmi? - vigyorgok rá lesajnálóan. - Ugyan. A kaja az kaja.Miután kissé csipkelődő stílusban teszi fel kérdéseit egymás után nekem címezve, csak egy grimaszt kap tőlem cserébe. Aztán a hóna alatt tartott könyveire téved a tekintetem. Azon belül leginkább a bőrfedelű jegyzetfüzetén díszelgő vinyettára, amin a neve áll. Aha, már emlékszem! - Finom a keksz, Anna? - kérdezem szórakozottan, a nevét erőteljesen megnyomva, mire kikerekedett szemekkel fordul felém. Hohó, talán nem szereti, ha becézgetik?
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 8. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=462620#post462620][b]Alina Gonzalez - 2015.02.08. 18:43[/b][/url] Rozsos AnnamáriaAnna a gondolataiba merülve harap bele a kekszébe, majd hirtelen ötlettől vezérelve két falat között megkérdezi a nevemet, mire körülbelül a plafonig szalad a szemöldököm. - Már mondtam, hogy Lina. Ennyire nem figyelsz rám? - kapom fel egyből a vizet. - Bár, ha ez a négy betű is a nehezedre esik, le is betűzhetem, ha szeretnéd - szúrom oda végül gúnyosan, majd a számba tömöm a maradék sütit. Oké, azt megértem, ha a falra mászik tőlem, meg az idegesítő stílusomtól (elvégre ez a célom), de hogy pont az én nevemet ne jegyezze meg! A végén még szerepet cserélünk, és én kapok vérszemet miatta - na az kéne még... - Elnézést - kocogtatom meg a konyhában dolgozó manók egyikének a vállát. - Kaphatnék még egy banános muffint? - vetem be a legszebb vigyoromat, mire a manó morogva bólint egyet. Elégedetten biccentve pattanok fel a konyhapultra, majd a lábamat lóbálva nézek a teljesen letaglózott Annára. - Mi az? - kérdezem a szemöldökömet ráncolva.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 8. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=462706#post462706][b]Alina Gonzalez - 2015.02.08. 20:21[/b][/url] Rozsos Annamária - Mi az, hogy nem emlékszel?! - rökönyödök meg. - Az én nevemre mindenki emlékszik! - erősködöm, de mivel látszólag hidegen hagyja, nem erőltetem tovább. Miután illedelmesen kérek magamnak egy újabb sütit, Anna pár csipkelődő szóval próbál az idegeimre menni, amire csak egy lenéző vigyort kap cserébe. - A kekszedet kóstolgasd, ne engem - biccentek a manó felé, aki immáron másodjára szolgál ki minket. Miután megköszönöm a muffint, jóízűen harapok bele, mire Anna ismét döbbenten néz rám. - Mi van már? - mordulok rá teli szájjal. - Azért ne nézz már egy tahó parasztnak, ismerem az etikettet, a gesztusokat illik megköszönni - forgatom a szemeimet, de aztán eszembe jut, amit mondtam neki arról, hogy a köszönöm, illetve a bocsánat szó nem szerepel a szótáramban, ezért gyorsan hozzáteszem: - Vagy legalábbis aki kaját hoz, annak mindenképp meg kell köszönni a fáradozását. A szemöldökét felvonva fürkész, mire kissé kényelmetlenül érezve magamat mocorogni kezdek. - Amúgy borzalmas a felsőd - bökök a pólója felé mellékesen, miközben nyammogva eszegetem a muffinomat - mert azért ne nézzen már kedvesnek.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 9. 19:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=462942#post462942][b]Alina Gonzalez - 2015.02.09. 19:37[/b][/url] Rozsos Annamária Miközben Anna jóízűen falatozza a manó által újonnan kihozott kekszét, látom, hogy a szája szélén ott bujkál egy pimasz kis mosoly. Amint észreveszi, hogy a fejemet félrebillentve figyelem őt, az arcát a sütibe temetve próbálja eltakarni félvigyorra húzódó száját. De már késő, észrevettem, hogy valójában nagyon is jól szórakozik rajtam. Viszont, ami a leginkább megdöbbent, az az, hogy a sértésem egyszerűen lepereg róla, mindössze csak lezseren megvonja a vállát és ennyi. Majd mielőtt még azt hiszem, hogy ennél jobban már nem lephet meg, tetézi az egészet egy - a cipőmre irányuló - sértéssel. - Hogy mondod? - kúszik fel a szemöldököm a homlokom tetejéig. - Kikérem magamnak, ez egy eredeti Martens! - háborodok fel a bakancsomra bökve. - Kérj tőle bocsánatot - mondom szikrákat szóró szemekkel, mire Anna pislogás nélkül mered rám. Szerintem azon gondolkodik, hogy vajon normális vagyok-e. - Jól hallottad. Na, gyerünk.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. február 10. 20:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=463266#post463266][b]Alina Gonzalez - 2015.02.10. 20:30[/b][/url] Rozsos Annamária Miután kinyögi az értelmes és igazán lényegre törő kérdését, ijedten kémleli körbe a konyhát, majd megakad a tekintete a mögöttem lévő kijáraton, mire a szemöldökömet összevonva nézek át a vállam fölött. Ez most menekülni akar, vagy mi? - Mi az, hogy ilyenkor mi van velem? - kérdezek vissza felháborodva. Azt hiszem, hogy ennél már nem is lehetne pofátlanabb, de akkor jön a következő kérdése. - Látod ezt, ugye? - kérdezem tőle ártatlanul a cipőm felé bökve, mire furán biccent egyet. - Ha nem akarsz vele közelebbről megismerkedni, ne bosszants fel - figyelmeztetem, de aztán pimaszan hozzáteszem. - Bár, egész jól állna a homlokodon egy bakancsnyom.
|
|
|
|
|
