37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 5. 12:47 | Link
Alina Gonzalez


Akkor a konyha. Szótlanul, megadóan, azért még felbosszantva bandukol idáig, nyomában a lánnyal. Mikor elér a megfelelő ajtóig, késztetést érez rá, hogy jó inasként előre engedje a másikat, és magában kiröhögi saját magát. Az idevezető séta alatt lenyugodott, még hülyéskedni is képes magával.

 - Akkor ez a konyha. - nyit be a terembe, ahol szokás szerint nagy a sürgés-forgás, és ami szokás szerint most, így sokadszorra is lenyűgözi. Szegény manók már persze megszokták, hogy a diákok nem hagyják őket zavartalanul dolgozni és mindig elkényeztetett kiskölyökként jönnek kaját kunyerálni, és beillesztették őket is a napi rutinjukba. A lány szeret főzni, habár azt se tud valami fényesen, és mindig csodálta a szakácsokat, de a manókról valami játékkonyha, vagy animációs film jut az eszébe, ahogy hangyabolyként nyüzsögnek, fejetlenül rohangálnak jobbra-balra, és mégis mindig készen lesznek mindennel.

 - Ha kérsz valamit, a manók meghozzák. - fordul magyarázón a társa felé, és közben átfut az agyán, hogy de jó dolguk van itt a diákoknak, ki vannak szolgálva fényesen. Meg kéne bukni, amíg csak kirakás nélkül lehet. Ennél kényelmesebb dolga nem mostanában lesz megint.
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 5. 18:58 | Link
Rozsos Annamária

Az egész odavezető út alatt csendben kuksol mellettem, a kommunikáció közöttünk mindössze annyi, hogy amikor rossz irányba akarok menni, akkor a szemét forgatva szól rám. Lassacskán megérkezünk egy hatalmas faajtó elé, ahova szemrebbenés nélkül nyit be, majd a fejét a benti világ felé billentve tessékel be.
Tátott szájjal, lenyűgözve lépem át a küszöböt. Akármerre fordítom a fejem, mindenhol hófehér kötényt viselő manó sürög-forog szorgosan és az oda belépő diákok kívánságát lesik - amit a lány is megemlít a terembe való belépésünkkor.
Mivel teljesen lenyűgöz a látvány, a levegőben terjedő ínycsiklandozó illatok tömkelege és minden, mi szem-szájnak ingere, el is feledkezem a bal oldalamon álldogáló lányról. Bocsánatkérően fordítom felé a fejemet, de ahogy látom, nem csak én merültem el a gondolataimban, ő is rendesen elkalandozott. Hogy oldjam a kialakult egész kellemes hangulatot, újra visszatérek a számára elég ideghasogató viselkedésemhez.
- Egy banános muffin rendel! - ordítom el magam, majd a hatás kedvéért még meg is kocogtatom feketére festett körmeimmel a konyhapultot, mire a helyiségben lévők mind fura fejet vágva merednek felém. Oké, talán ezt nem kellett volna, de legalább megint visszanyerem eredeti formám.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 5. 20:25
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 5. 21:03 | Link
Alina Gonzalez


Alaposan összerezzen, magában előhívja szegény sokat emlegetett édesszülőt, és mérgesen pislog a kiáltozó lányra. Ezt most minek? Aztán meglátja a poént, illetve hát annak a lehetőségét, és megcsóválja a fejét, és igyekszik elfojtani a nevetését. Mert azért ez már majdnem vicces volt, de inkább azért csak magát akarja kinevetni, a maga alamusziságát és behódolását - meg az egyöntetű rosszallást, ami mindenki arcán megjelent, és akkor is komikus, na. Nevetni nem nevet, de futólag elvigyorodik. Mert várjál, nem leszünk mi itt kebelbarátok, elég idegesítő vagy így is, ugye.

 - Én kérhetnék egy.. - várjál, mit is. Hát nem kötelező itt rendelni, nem vagy étteremben. De másrészt meg, potyakaja, hát azt ki hagyná ki. - Egy csokis kekszet. -  vágja ki magabiztosan, és eltűnődik, hogy mi van, ha az éppen most nincsen. Feltart egy manót csak azért, mert neki most keksz kell, amit annyira nem is akar. El vannak itt súlyosan kényeztetve.

 - Na, mit szólsz? - fordul kakaskodóan a lányhoz, mert hát ő mutatta meg a helyet, az ő érdeme itt minden.. hopp. Mindegy. Attól még kiélvezheti azt a hatást, ami amúgy őt is minden alkalommal elfogja, és neki semmi köze hozzá, csak annyi, hogy ő mutatta meg először a másiknak a konyha varázslatos világát. Más tollával ékeskedni igenis jó dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 6. 14:59 | Link
Rozsos Annamária

A mellettem mocorgó lány próbálja leplezni, hogy egész jól szórakozik rajtam, így a feltörő nevetését elfojtva csak egy szelíd vigyort ereszt meg, amit elégedett arckifejezéssel konstantálok.
Amíg mekegve kinyögi, hogy mit is szeretne enni, a számat összeszorítva próbálok nem felkuncogni. Hogy lehet valaki olyannyira bizonytalan, hogy még a rendelésében sem biztos?
Miután végre elmondja, hogy mit szeretne, érdeklődve fordul irányomba és magabiztosan intézi felém a kérdését. Lesüt az arcáról, hogy teljesen elégedett amiatt, hogy megmutathatta nekem a konyhát.
- Na nehogy elszállj itt magadtól, csak azért, mert idehoztál. Magamtól is idetaláltam volna - mondom neki olyan stílusban, hogy még a vigyor is lelohad az arcáról. Na, ez a beszéd.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. március 5. 15:42
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 6. 15:17 | Link
Alina Gonzalez

Mindig ez jár a nagy kakaskodás után, valaki jól megmutatja neki, hogy hát nem őt kell itt dicsérni, ő itt a legkevésbé fontosabb. Letörik, mint a nádat. A változatosság kedvéért le van forrázva, és mérges lesz megint. Mer mér ne.

 - Na igen, csak mikor. - morog vissza félig érthetően, nagyjából hallhatóan, mert hát nyíltan nem konfrontálódunk, ha egyszer úgyis mi vesztenénk.

 - Köszönöm szépen. - mosolyog bocsánatkérően közben a kekszét idehozó manóra tisztelettudóan, alkalmatlansága és feleslegessége teljes tudatában, és eltűnődik már megint, most éppen azon, hogy a másikból kinézi, hogy egzecíroztatni fogja szerencsétlen konyhai dolgozókat, hogy amit kért, az nem jó, nem megfelelő hőmérsékletű, száraz, penészes, nem vegán és nem paleo, és nem jó úgy egyáltalán, és akkor előre elszégyelli magát, és a csokis kekszét szorongatva, aminek azért nagyon is örül, odavágja úgy valahogy a másiknak, hogy

 - Na, elégedett vagy? Kell még valami? - és miközben bátor kiskakas módjára villog a szemétdombon, valahol mélyen felnyerít, mert most komolyan, mi a fenén veszekednek itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 7. 12:45 | Link
Rozsos Annamária

Valamit motyog az orra alatt, talán morog is egy kicsit, de ha akartam volna, akkor sem lett volna alkalmam rá reagálni, mert előttünk termett egy manó, a rendeléseinket a kezeiben tartva.
A lány is feleszmél a dünnyögéséből, mosolyogva elveszi a kekszét, aztán a szemöldökét felvonva fordul felém. Gondolom arra kíváncsi, hogy megint rendezek-e egy kis műsort.
- Köszönöm - veszem el a sütimet a manótól, majd miután faképnél hagyott minket, a muffinomba beleharapva nézek a döbbent lányra.
- Mi van, mit hittél? Hogy megint beégetlek vagy ilyesmi? - vigyorgok rá lesajnálóan. - Ugyan. A kaja az kaja.
Miután kissé csipkelődő stílusban teszi fel kérdéseit egymás után nekem címezve, csak egy grimaszt kap tőlem cserébe. Aztán a hóna alatt tartott könyveire téved a tekintetem. Azon belül leginkább a bőrfedelű jegyzetfüzetén díszelgő vinyettára, amin a neve áll. Aha, már emlékszem!
- Finom a keksz, Anna? - kérdezem szórakozottan, a nevét erőteljesen megnyomva, mire kikerekedett szemekkel fordul felém. Hohó, talán nem szereti, ha becézgetik?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. március 5. 15:43
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 7. 18:36 | Link
Alina Gonzalez

Ó, és nincs műsor. Majdnem sajnálja is, mert jólesően ideges lett volna tőle, és igazából mindig érdekes rossz vendégek kifogásait nézni. De ha nem, akkor nem.

Hm. Még sose használták a nevét sértésként, de úgy tűnik, egyszer mindennek eljön az ideje. Na jó, itt se kifejezetten sértés volt a neve, de hangsúly, amivel kimondták, az nem volt egyszerű. Nna, micsoda érdekes dolgok történnek itt, mindenből kell egy első. Egy pillanatra megijed, mert gondolatolvasó talán a lány vagy mi, már azon se lepődne meg, de aztán rájön, hogy hát leolvasta a címkéjéről. Nem rossz, sőt, elég ügyes.

 - Az. - mondja, és stílusosan beleharap végre szegény kekszbe, mert eddig csak a kezében szorongatta, ugyanis el akarta tenni magának későbbre. Így viszont akkor most fog elfogyni, ami kár, mert csak egy van belőle. Többször nem akarja zavarni a manókat, pedig egy keksz nem keksz. A keksz a doboznál kezdődik. Vége nincsen, a sok doboz se elég.

 - És téged hogy hívnak? - kérdi hányavetien két falat között. Számít mindenféle kimenetelre, nevezetesen, hogy elküldik jó messze, nem válaszolnak, vagy szimplán valami más nevet mondanak. Teljesen mindegy, ugyanis nem igazán érdekli őt a másik neve. De mivel jó visszavágás persze nem jut eszébe, hát csak simán visszakérdez.
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 8. 18:43 | Link
Rozsos Annamária

Anna a gondolataiba merülve harap bele a kekszébe, majd hirtelen ötlettől vezérelve két falat között megkérdezi a nevemet, mire körülbelül a plafonig szalad a szemöldököm.
- Már mondtam, hogy Lina. Ennyire nem figyelsz rám? - kapom fel egyből a vizet. - Bár, ha ez a négy betű is a nehezedre esik, le is betűzhetem, ha szeretnéd - szúrom oda végül gúnyosan, majd a számba tömöm a maradék sütit.
Oké, azt megértem, ha a falra mászik tőlem, meg az idegesítő stílusomtól (elvégre ez a célom), de hogy pont az én nevemet ne jegyezze meg! A végén még szerepet cserélünk, és én kapok vérszemet miatta - na az kéne még...
- Elnézést - kocogtatom meg a konyhában dolgozó manók egyikének a vállát. - Kaphatnék még egy banános muffint? - vetem be a legszebb vigyoromat, mire a manó morogva bólint egyet. Elégedetten biccentve pattanok fel a konyhapultra, majd a lábamat lóbálva nézek a teljesen letaglózott Annára.
- Mi az? - kérdezem a szemöldökömet ráncolva.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 8. 20:09
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 8. 19:04 | Link
Alina Gonzalez

 - Igen? Nem emlékszem. - mondja lezseren, és így is van. És ha esetleg kérdezte volna is a nevét, hát úgyis elfelejtette volna, hiszen azok csak nevek. Kit érdekelnek a nevek, tényleg. A Lina mondjuk nem rossz, de ezt persze nem köti a másik orrára.

A manó megállítására már edzi magát, hogy panaszkodás lesz pesti gasztroblogger módjára a muffin miatt, de a másik.. udvariasan és szépen megkéri szegény szerencsétlent? Na igen, ez le is taglózza. Jó, nem lehet mindenki mindig bunkó, illetve hát dehogynem, de a lányról már tudjuk, hogy nem velejéig paraszt. De könnyebb ugye arra számítani, hogy borsószem királykisasszonyt is lenyomja elégedetlenség tekintetében. Amikor ilyen kis kedves, az már majdnem ijesztő.

 - Nocsak, te tudsz normális is lenni? - mert hogy a navinésból kihozza a felvágott nyelvű énjét, az biztos; nem szokott ő ilyen beszólogatós lenni. Magában örülve azon, hogy megtalálta a hangját, elfogyasztja a kekszét, és közben nagyon szomorú, mert ez finom volt, és szíve szerint kérne még két tepsivel. De nem fog. Van önuralma. Mondom, van. Áh, fenéket, nem nézheti, hogy a másik eszik, ő meg nem, nem igaz?

 - Elnézést kérek, kaphatok még egy kekszet?
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 8. 20:21 | Link
Rozsos Annamária

- Mi az, hogy nem emlékszel?! - rökönyödök meg. - Az én nevemre mindenki emlékszik! - erősködöm, de mivel látszólag hidegen hagyja, nem erőltetem tovább.
Miután illedelmesen kérek magamnak egy újabb sütit, Anna pár csipkelődő szóval próbál az idegeimre menni, amire csak egy lenéző vigyort kap cserébe.
- A kekszedet kóstolgasd, ne engem - biccentek a manó felé, aki immáron másodjára szolgál ki minket. Miután megköszönöm a muffint, jóízűen harapok bele, mire Anna ismét döbbenten néz rám.
- Mi van már? - mordulok rá teli szájjal. - Azért ne nézz már egy tahó parasztnak, ismerem az etikettet, a gesztusokat illik megköszönni - forgatom a szemeimet, de aztán eszembe jut, amit mondtam neki arról, hogy a köszönöm, illetve a bocsánat szó nem szerepel a szótáramban, ezért gyorsan hozzáteszem: - Vagy legalábbis aki kaját hoz, annak mindenképp meg kell köszönni a fáradozását.
A szemöldökét felvonva fürkész, mire kissé kényelmetlenül érezve magamat mocorogni kezdek.
- Amúgy borzalmas a felsőd - bökök a pólója felé mellékesen, miközben nyammogva eszegetem a muffinomat - mert azért ne nézzen már kedvesnek.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 8. 22:23
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 9. 09:28 | Link
Alina Gonzalez

A kekszeidet kóstolgasd, ne engem, ez jó, erre igyekszik nem felröhögni, és sikerül is. Na, ilyen beszólogatást kéne neki is, de hát ez veszett fejsze nyele.

Á, nem sikerül egyiküknek se tartósan szerepet játszani, a másiknál is kibújt a szög a zsákból. Jó, hát sejtette ő, hogy előbb-utóbb lebuknak, és kiderül, hogy normális emberek, de most ilyet játszanak, hogy mindketten menőek és bunkók. Meg kell hagyni, nem is olyan rossz egy játék. Nem a megszokott, ugye.

 - Köszönöm szépen, és ne haragudjanak, tényleg. - mosolyog szendén a kekszét hozó manóra, mert nem tud segíteni magát, az keksz. Az valahogy úgy van tervezve, hogy ne lehessen belőle eleget enni. Amúgy is mohó a szentem, tudja ő is.

Még jó, hogy éppen rág, mert különben felnevetne megint. Ez az, nyomjuk keményen, ez mekkora sértés már. Ez szép volt.
 - És. - von vállat nemtörődően, mert tényleg nem törődik vele, érzéke a divathoz annyi, mint a sütéshez. A probléma csak az, hogy sütni azért szokott. Az otthoniaknak ezzel szerzett egy pár mindig bevethető történetet. Mese a kőkemény gombás muffinról, vagy a szétfolyt kekszről. Mindegy, szóval akkor vissza kell vágni. Megnézi gyorsan a lány öltözékét és vigyorgását visszafojtva közli azt a minden alapot nélkülöző állítást, hogy

 - Neked meg rusnya a cipőd.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 9. 11:32
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 9. 19:37 | Link
Rozsos Annamária

Miközben Anna jóízűen falatozza a manó által újonnan kihozott kekszét, látom, hogy a szája szélén ott bujkál egy pimasz kis mosoly. Amint észreveszi, hogy a fejemet félrebillentve figyelem őt, az arcát a sütibe temetve próbálja eltakarni félvigyorra húzódó száját. De már késő, észrevettem, hogy valójában nagyon is jól szórakozik rajtam.
Viszont, ami a leginkább megdöbbent, az az, hogy a sértésem egyszerűen lepereg róla, mindössze csak lezseren megvonja a vállát és ennyi. Majd mielőtt még azt hiszem, hogy ennél jobban már nem lephet meg, tetézi az egészet egy - a cipőmre irányuló - sértéssel.
- Hogy mondod? - kúszik fel a szemöldököm a homlokom tetejéig. - Kikérem magamnak, ez egy eredeti Martens! - háborodok fel a bakancsomra bökve.
- Kérj tőle bocsánatot - mondom szikrákat szóró szemekkel, mire Anna pislogás nélkül mered rám. Szerintem azon gondolkodik, hogy vajon normális vagyok-e. - Jól hallottad. Na, gyerünk.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 9. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 9. 20:25 | Link
Alina Gonzalez

Miaf...
Nem, most komolyan, mi a jó.. Itt valami komolyan eltörhetett. Mert ugyan hozzá se tud szagolni a bakancsmárkákhoz, és hogy őszinte legyen, ennek felhozása se rövid-, se hosszútávú tervei között nem szerepel, de akkor ez nagyon márkás vagy drága cucc lehet, ha valaki így bekattan tőle. Na, nem mintha ez a bekattanás nem lenne egy ismeretlen jelenség előtte, látott ő már egy-két ilyet, de abba a kellemes hitbe ringatta magát, hogy erre a kastélyban nem fog sor kerülni. De nem legalábbis egy rusnya cipő miatt, na.

 - Most ilyenkor mi van veled? - teszi fel akkor már hangosan is a kérdést, ami a fejében jár, és óvatosságból körülnéz, vészhelyzet esetén merre tudna elfutni. Vagy ha nincs más, és úgy tűnik, nincs más, mert a másik áll az ajtóhoz közelebb, akkor legfeljebb elbújik a manók mögé, és megkéri őket, hogy védjék meg. Csak megvédik. Mert tapasztalatai szerint az ilyen hirtelen idegroham esetleges következményekkel jár, jelen esetben mondjuk bakancsismertetéssel testközelből, vagy tányérszórással, mert abból van egy csomó kéznél.

 - Nyughassál már le. - hát ez nem biztos, hogy segített, ez a fensőbbrendű nyugtatgatás, amit a jókedvű és ugráló kutyákra szokott alkalmazni, de hát éljünk veszélyesen, azaz jelen esetben bosszantsuk fel azt, aki amúgy is mérges, mert hát az jó dolog.

Ez egy bakancs, gyerekek.
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 10. 20:30 | Link
Rozsos Annamária

Miután kinyögi az értelmes és igazán lényegre törő kérdését, ijedten kémleli körbe a konyhát, majd megakad a tekintete a mögöttem lévő kijáraton, mire a szemöldökömet összevonva nézek át a vállam fölött. Ez most menekülni akar, vagy mi?
- Mi az, hogy ilyenkor mi van velem? - kérdezek vissza felháborodva. Azt hiszem, hogy ennél már nem is lehetne pofátlanabb, de akkor jön a következő kérdése.
- Látod ezt, ugye? - kérdezem tőle ártatlanul a cipőm felé bökve, mire furán biccent egyet. - Ha nem akarsz vele közelebbről megismerkedni, ne bosszants fel - figyelmeztetem, de aztán pimaszan hozzáteszem. - Bár, egész jól állna a homlokodon egy bakancsnyom.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 10. 21:25 | Link
Alina Gonzalez

ennnyi volt, kérem szépen
zárás

Hogy is volt? Rossz ötlet volt ez a rádobás a nyughassál-lal? Vagy ott rontotta el, hogy visszajött a folyosóról? Ezen már mindegy tűnődni, de később helyzetelemzéskor majd talán átfut a kényes pontokon. A lényeg ebben a pillanatban az, hogy megszívta.

Vagy mondjuk nem, mert a másik nem feltétlenül gondolja komolyan ezt a bakancsismertetőt, de a navinés igen. Ő feltételez ilyesmit az emberekről. Gondjai vannak a bizalommal. És akkor jön az az eset, hogy nincs más menekülési út, mint hogy elbújjon a manók háta mögé.

Várjál. Nincs pánik, ne legyél már ilyen átlátszó meg drámai, hát eddig is ilyen kis nyomulós volt ez a lány. Jó, te ott rontottad el, hogy akkor szépen behódoltál a jobban felvágott szájnak, de mindegy. Amelyik kutya ugat, az nem harap, a helyzetre alkalmazva ezt tehát nagy valószínűséggel nem fognak megszórni tányérakkal.

Mondom én, hogy gondjai vannak a bizalommal. De már összerakta magát.

 - Menj a fenébe. A bakanccsal együtt. - teszi hozzá egy pillanattal később, olyan hangsúllyal, ami nem kifejezetten ellenséges, mindenesetre azt tükrözi, hogy jelen pillanatban ennyi interakció neki elég volt a lánnyal, ő most inkább elmenne. Kicsit jobban megijedt, mint kellett volna, így jár az, akinek nulla az önbecsülése. A lányra nem haragszik, csak kicsit hangos neki, és be tud kattani, ahogy látszik. Majd még biztos összefutnak, és akkor megint szépen edzik a beszólogató szervüket.

Addig azonban a navinés - azért ügyelve arra, hogy pár manó legyen köztük - elegánsnak és könnyednek szánt mozdulatokkal kilibben a konyhából, és átv ide vagy oda, inkább elmegy aludni szépen.

Hogy a másik mit csinál.. a navinés szerint vagy ő is el megy aludni, de valószínűbb, hogy keres még egy gyengébb valakit, és szórakoztatva jól kiidegeli.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 10. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint