Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

A manóhoz lép, szinte libben, hálás pillantással veszi el a teát, de nem mond semmit. Visszalép a fotelhez, hiszen igen kényelmesnek találta, leül bele. Finoman kitölt egy kevés teát egy csészébe. Kisujját eltartva emeli a poharat az ajkához, iszik egy keveset belőle. Ismét Lillára pillant, tekintete mély és sötét. A tea egyáltalán nem csillapítja szomjúságát.
 - Kisasszony, a pálcájával nem megy semmire - szól könnyedén, és most igazán jó embernek érzi magát. Ő egy vámpír, teljes mértékben hisz benne, hogy halhatatlan és megállíthatatlan. Még ha Lilla nem is hihetetlen fenyegetés a számára, bármely más emberrel ilyen arrogáns és beképzelt lenne. És éppen az éves jótettét tette meg azzal, hogy figyelmeztette a rellonos lánykát, ne merjen rá pálcát fogni, különben tényleg mérges lesz.
 - Igazgató? Jól hangzik, pompásan! - Szinte repes az örömtől, egyértelművé válik, hogy várnia kell egy kicsit az ivással. Először mutasson be neki valami előkelőséget, bárkit, akivel tárgyalhat, utána már nem lesz rá szüksége. Pontosabban szükségre lesz rá, csak egészen másfajta, kicsit sem karitatív tevékenységhez.
 - Parancsol egy csésze teát? - Kérdezi, kezével egy előzékeny mozdulatot téve, végigmutatva a kis tálcán. Jelzi, hogy nyugodtan szolgálja ki magát. Megosztja vele a teáját. Ennél kevesebb és illedelmesebb már nem is lehetne.
Belül pedig tombol, de visszafogja magát. Igen, átaludt egy csomó időt. És igen, tudja ki miatt. Abban is biztos, hogy az egész családját felkutatja és ki fogja irtani, de nem itt és most. Arra ráér még. Forrongó dühét pedig tartogatja későbbre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Aranyos volt, ahogy mesélt nekem a lányról, aki bejött neki. Jól esett, hogy ilyen személyes infókat is megosztott velem, mondjuk, én is hasonló dolgokat meséltem neki, bár azok már megtörtént esetek voltak. Még pár tanáccsal is elláttam, hogy én mit tettem volna a helyében, de utána biztosított róla, hogy épp ezeket tette. Így csak mosolyogtam rajta, helyén volt az esze.
- Semmi baj, majd egyszer megtudom, hogy ki ő. - mosolyogva oldalra döntöttem a fejemet s a már száradó tincseimet kisepertem az arcomból. Zavartak a kilátásban, illetve tartottam attól, hogy az így is meglévő „néhaveddfel” szemüvegemet kötelezővé fogom tenni, jó is volna... Haha. Nem.
- Még jó, hogy vicceltél! Háh, nem tudod rám kenni a manók ügyetlenségét!- vihogva megböktem a vállánál a mutatóujjammal és utána visszahúztam, szórakozottan vigyorogtam. - Hát, maximumjövőre, idén már nehezen. Mert már volt navine-eridon meccs! - felkacagtam, tudtam, hogy ezzel tisztában volt, de azért mégis elmondtam. - Egyébként, ha gondolod, egyszer kirángathatnád Mattet és a lánykát a kviddicspályára. Duplarandi.  Elrepülgetnénk vagy valami. Vagy bemehetnénk a faluba és ott beülhetnénk sütizni.- kacagva adtam neki az ötleteket, persze nem gondoltam komolyan, sőt végig sem gondoltam mit mondtam, csak kijött belőlem, mint mindig.
- Amm... még nem régóta írogatok, eddig egy saját cikkem volt és vagy kettő közös a szobatársammal. De most tervezek cikket írni, zenésen gondolkodom, de azon belül még fogalmam sincs, hogy mit… vagy hogy. Lehet, bemutatok egy bandát. De még nem tudom. Majd még eldöntöm. - vigyorogtam rá a srácra, az ujjaim összefűztem és úgy pillogtam rá.
- Egyébként milyen zenét hallgatsz? Meg milyen előadókat? Magyart vagy inkább külföldit? - megérdeklődtem tőle, hátha tudott nekem mondani olyan csapatokat vagy énekeseket, akikkel bővíthettem azoknak a daloknak a listáját, ami ott volt a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ahahahaaa, nagyon vicces. - nyelvet öltöttem rá, persze vigyorogtam, nem adtam jelét annak, hogy rosszul esett volna, mert nem esett. Csak nevettem rajta.
- Hát én szerintem a külföldi előadókat fogom előnyben részesíteni, tudom-tudom, hogy a magyart kellene, de azokban annyira nem vagyok otthon. Persze, a magyarokról is fogok írni, de általában külföldiekről, vagy nem tudom. - vontam meg a vállamat, még tényleg nem döntöttem el, hogy mit is szeretnék majd csinálni, pedig már lassan bele kellett kezdenem a cikkembe.
- Szereted a gitárorientált dalokat? Én is, ezért is tanultam meg gitározni, bár a suliban még nem hallottak. - körbepillantottam a szobán- Remélem nem is fognak. - sutyorogva hajoltam a füléhez, aztán visszahúzódtam. - Talán csak a szobatársaim és Matt hallott, ennyi. A gitározást meg hagyom Lilithnek, meg Mattnek, ők a nagy zenészek, én meg hozzájuk képest csak egy hobbist vagyok. - mosolyogva vontam meg a vállam. Nem igazán hangoztattam, hogy gitároztam, bár nehéz volt letagadnom, hogy ügyesen tudtam játszani rajta. Egyébként az említett hangszer ott pihent az ágyam alatt.
A fejemben felgyulladt egy kis villanykörte, mert hamar azon kaptam magamat, hogy ismét hülyeségeket fecsegtem össze-vissza. Jelenesetben felajánlottam egy duplarandit. Benedek húzta a száját. Láttam a fején, hogy nem tetszett neki, de azért végigmondtam.
- Oh, semmi baj! - meglegyintettem gyengén a vállát, épp hogy csak hozzá értem, nehogy fájjon neki. - Nem azért mondtam, mert muszáj, csak felvetés volt. Amit a lomtárba dobunk és egy jobb klikk-törlés gombbal örökre eltávolítunk. – hangosan felnevettem, s már megint a kockadumát nyomtam. Le sem lehetett lőni aznap, annyit pofáztam. Lehet, Benedek nem értette, hogy miről beszéltem, mert így félvérként jobban tisztában voltam a mugli kütyükkel, nem úgy, mint egy aranyvérű. Kivéve apu, apu tökéletes.
- Jaj tényleg, mondtad, hogy kviddicsezel, milyen poszton játszol? - hatalmasra kerekedett szemekkel pillogtam rá, kíváncsian vártam a válaszát, érdekelt, meg az is, hogy féltsem-e tőle a közeljövőben a hátsómat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Fáradt lépteim egyenesen a Társalgóba vezettek, mivel nem volt kedvem lemenni a faluba. Fogalmam sem volt, mit is akarok csinálni itt, s bár nem szokásom céltalanul bolyongani, mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy megadom magamnak ezt a luxust, és egy kicsit belefeledkezek a gondolataimba ahelyett, hogy tanulnék, vagy valami értelmes dolgot csinálnék. Áttanultam az előző nyári szünetet is, meg a tanévet is, úgyhogy most megengedhetek magamnak ilyesmiket. Annyira szigorúan fogom magam, mióta idekerültem, hogy ez már kijár.
A terembe érkezvén körülnéztem; jó páran itt időztek, házikat írva vagy csak beszélgetve, nevetgélve. Nem nagyon érdekeltek az ittlévők, mivel egyiküket sem ismertem, és még csak nem is fogott meg senki sem annyira, hogy egy pillantásnál többre "méltassam".
Ami miatt nem fordultam ki azonnal, az a zene volt. Nem gyakran szoktam rádiót hallgatni, az egyik lánynyál viszont volt egy miniatűr méretű, ami jazzt árasztott magából. Senki sem nézné ki belőlem, hogy szeretem az ilyesmit, de nagyjából ez az egyetlen műfaj, amit nem semlegesen hallgatok, hanem időről időre egészen bele tudok feledkezni.
Tehát emiatt döntöttem úgy, hogy beljebb lépek, s leülök egy fotelra az egyik asztalhoz, egyedül. Ennyi történt összesen. Leültem, hátradőltem, s bal kezemmel megtámasztottam a fejem, hogy lehunyt szemmel egyszerűen lazítsak egy kicsit, félretéve a teendőim, meg hogy le kéne mennem a faluba, és minden hasonló hülyeséget. Talán még sóhajtottam is egy aprót. Most végre talán nyugodtan lehetek egy kicsit.
Gondolataimat is félresöpörtem, az időről időre felbukkanó foszlányokat pedig eleresztgettem, illetve elméláztam rajtuk, ha arra érdemesek voltak. De ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hát ez poén.– felröhögtem - Otthon van egy basszerom, erősítővel, állvánnyal meg ilyen hangerőpedállal. Jövőre tervezem behozni és a mostanival kicserélni, mert most csak az akusztikus van bent, amihez ugye nem kell semmilyen elektromos mugliketyere. - meséltem neki a két kis drágámról. Nem szerettem volna felvágósnak tűnni, csak elmeséltem neki, hogy milyen az otthoni hangszerem. Már egy ideje azt tervezgettem, hogy apu egyik ismerősével meg kellene bűvöltetni a basszert, mert akkor nem kell beráncigálnom ide az erősítőjét meg a többi bigyót, amik kellenénk hozzá.  Majd egyszer, ha otthon leszek meg, ha kitúrtam onnét azt a… lotyót. Gyűlöltem.
- Amúgy a mugli nagybátyám ilyen hangszerboltban dolgozik, onnét vannak nekem is ezek a kütyük, ha gondolod, el tudok neked intézni egy basszusgitárt. - ajánlottam fel ezt a lehetőséget, jó fej volt, és Mattracka szobatársa. Úgy voltam vele, hogy aki Mattrackának volt a barátja, az én barátom is volt.
Ekkor beugrott ismét a kviddics, kedvenc sportommá nőtte ki magát már akkor, pedig nem játszottam olyan régóta, sőt.
- Úúúúúúúúú, hajtó poszt, az tök jóó. –csorgattam a nyálamat - Én fogó vagyok! – hüvelykujjammal a mellkasomra böktem, emellett egy büszke vigyor ült azon a csinos kis pofimon - Csak úgy cikázok a pályán, amikor meglátom a cikeszt. Igazából eddig csak két meccsen vettem részt, de az utóbbin megkóstolta az egyik guresz a seprűm és elég érdekes volt az előre haladásom, mert balra húzott az, az átok. De elkaptam a cikeszt. Viszont a poén az, hogy csak azért kaptam el, mert balra húzott a járgányom, szóval Fortuna mellettem állt. - megpusziltam a jobb tenyerem, majd az ég felé küldtem a puszit, Fortunának, a szerencse istennőjének.
Nem sokkal később valami furát, valami kellemetlent éreztem s dideregni kezdtem most már kicsit jobban, mint eddig. Még a karom is libabőrössé vált, hűvös volt, nem is kicsit. Tuti valaki kinyithatta az ablakot vagy valami, mert hirtelen hűvös szellők járták át a meleg szobát. Összehúzódtam, dörzsölgetni kezdtem mancsaimmal a felkarjaimat. Próbáltam melegíteni magamat.
- Most tényleg hideg van, vagy csak én fázom? - igen, a vizes ruháknak és hűvöskés kastélynak ez bizony jó kis kombója volt ahhoz, hogy a télen pórul járt akváriumi diákok egy finom kis TüdőGyuluskát kapjanak. Természetesen nekem erre nem volt szükségem, hiába, hogy Lori-néni seperc alatt helyrerakna. Nem hiányzott egy Gyula sem az életemből, nekem volt egy Mattracom már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden alkalommal érdekesség tárgyává válik az a személy, aki egyszer csak berobban az ajtón, főleg, ha az a szó szoros értelmében történik. A bent lévők minden bizonyára a holtakat is megirigylő csendben nézhettek rám, mikor szabályosan beestem az ajtón, és háttal csapódtam a földre. Azt viszont senki ne kérdezze meg, hogyan sikerült összehoznom ezt a mutatványt, mert én magam sem tudom. Vagyis, az a része biztos, hogy nem a folyosón kellene gördeszkáznom, és trükköket tanulnom, mert az biztos, hogy ez lesz az eredménye. A járgányom közben begurult, és az egyik fotelnél csapódott le, ahol egy srác ücsörgött éppen. Egyelőre nem foglalkoztam vele, azzal voltam elfoglalva, hogy ne csillagokat lássak a plafonon. Lassan ültem fel, tarkómat fogva, és némi szisszenések közepette. Felállni még nem mertem, mert tuti, hogy elszédültem volna, és akkor meg visszazuttyanok a földre, és kezdhetem előröl az egész ceremóniát.
Miután már kezdtem tisztán látni, fel kellett térképeznem a kezemet, meg a lábaimat, mert természetes, hogy rövid ujjúban, és térnadrágban kell deszkázni, mert úgy az igazi. Ennek pedig az a hátránya, hogy szép kis sérülésekkel gazdagodhat az ember, amik még vérezhetnek is. S persze nem is én lennék, ha nem borítanám be a kék padlót a véremmel. Szisszenve piszkálgattam, de természetes, hogy emiatt nem áll el. Feltápászkodtam, és megindultam az egyik üres helyhez, ami nem máshol volt, mint annál a fiúnál, ahol a deszkám is megállt. Lehuppantam vele szemben, nem zavartatva magamat, és elkezdtem kotorászni a zsebemben, egy zsebkendő után.
– Bocsi, nincs véletlen nálad egy zsebkendő, vagy kötszer, vagy valami? –szólítottam meg kérlelően a velem szemben ülő fiút, miután a kutatásom eredménytelenül zárult. Csak remélni tudom, hogy akad nála a kettő közül valamelyik, és sikerül legalább letakarnom a sebet, mielőtt hazaegyek, és bekötözöm. Vagyis valahogy úgy kell hazajutnom, hogy Attila bácsi ne lásson meg, mert aztán kitér a hitéből is, ha meglátja a sebet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyokat pislogva hallgattam végig Benedek monológját. Tetszett, ahogy őszintén elmondta nekem a véleményét a sportról. Jó, mondjuk nem esett annyira jól, hogy ő nem élte bele magát annyira ebbe, mint én vagy a legtöbbiek, de elfogadtam. Nem voltam én senki sem, hogy eldönthessem, kinek mi tetszhetett és mi nem. Ő hobbiként kezelte, én sportként. Pont.
- Tetszik az őszinteséged. – elmosolyodtam - Egyébként mit sportoltál ezelőtt? Fociztál? - érdeklődtem tőle, ha félvér volt, akkor ő is nagy eséllyel tudta miről is beszéltem. Reméltem, hogy nem csak értetlen, bamba pillantásokat kapok majd vissza, mert már unalmas volt az aranyvérűeknek mindig elmagyarázni a mugli dolgokat. Ufónak éreztem magamat. Miss Ufó.
A kviddics és a sportolás beszélgetése közben megcsapott a hideg, nem is kicsit, elkezdtem fázni. Vacogtam a fogaim összekocogtattam és a bőröm libabőrössé vált, összehúztam magamat. Valamelyik idióta kivágta az ablakot, és bejött a hideg.
- De... de te nem is lettél vizes én meg csurom víz vagyok, mert úgy lefejeltem a plafont, mint akinek kötelező. Meg ez a hideg nem fog segíteni azon, hogy megszáradjak... - lebiggyeszttettem az ajkaim, majd az ablak felé pillantottam, ahol az egyik évfolyamtársam hűsölt.. télen. Ez normális volt?!
- Hé, nem zárnád be az ablakot, lécci? Megfagyunk! - remegett a hangom a didergés miatt. Az a szemétláda pedig csak nevetett egyet és tovább hűsölt. Mérgesen összehúztam mindkét szemöldököm majd Benedekre pillantottam, láthatta az arcomon, hogy már igencsak morcos voltam.
Így hát ismét szóltam annak a gyökérnek, de erre sem reagált.
- Benedek, most fogj vissza, vagy kivágom az ablakon és hűsölhet a hóban... - morogtam az orrom alatt. Miss. Forrófejű felbukkant és már kezdett is a műsorba. Vártam még pár pillanatig, majd megkapaszkodtam a kanapéban majd kinyomtam magamat onnét, trappolva megindultam afelé az tahóhoz, amelyik ott élvezkedett az ablakban. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy frissen fürdetett macska, olyan csúnyán is néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hámori Vanda

Széles vigyorral az arcán lép ki sötét varázslatok kivédése óráról. Jobb válláról drága bőr hátizsák lóg, mely rosszul becipzározott kisebbik zsebéből kikandikál varjúpennájának szénfekete hegye. Nem törődik vele, zölden fénylő tekintetét egy pillanatra sem veszi le az előtte sétáló szőke lányról. Pillantása hosszasan időzik a hullámos, a háztársnő minden lépténél fodrozódó tincseken, majd lejjebb araszol; az íves, csinos vállakról át derekára, le csípőjére, hogy végül gömbölyű tomporán állapodjon meg. Fejét oldalra billenti, ahogy szemügyre veszi a jobbra-balra riszáló hátsót.
Az órák közti szünet kezdetét jelző, pletykáló-viháncoló diákoktól zsibongó folyosót most aligha hallja, a mellette sétáló évfolyamtársak beszélgetéséből teljesen kimarad. Vigyorra álló szája felett, az orcái kellős közepén aprócska mélyedések jelennek meg, amik csak a lehető legritkább esetben bújnak elő. Ők szavak nélkül árulják el a szemlélőnek, ha a fiatalembernek különösen jókedve van.
- Hé, Vanda! – kiált rá az előtte sétáló lányra, míg gyorsít léptein, hogy valamelyest behozza őt, s mellé érjen. Jobbjával belekapaszkodik hátizsákja pántjába, balját farmernadrágja zsebébe rejti. – Ember, honnan szalajtottak ennyi diákot?!
Halkan morran rá a szembejövő forgalomra, amitől csak nehezen tud a Hámori lány mellé kerülni. Összepréselt ajkakkal vesz lendületet, és vállával nekiütközve egy látásból ismert levitás mestertanoncnak, felveszi Vanda járásának ritmusát. Séta közben egyik kedvenc együttesének legújabb dalát dúdolja, és csak olykor-olykor pillant le a másikra. Aztán, még mielőtt elérnék a lépcsőházat, megköszörüli torkát és lassítva léptein, legtermészetesebb mosolyával fordul háztársnőjéhez.
- Tudod, ezer meg egy éve ismerjük már egymást, és mindig érdekelt, milyen vagy bizonyos helyzetekben – mondja, hangja és stílusa is pimasz. A mosoly arcának jobb felére húzódik, mely alól kivillan hosszúkás, hegyes szemfoga. – Adj már egy kis ízelítőt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ahogy vége van az órának, minden erőmmel arra összpontosítok, hogy mielőbb eltűnjek, elkerülve a nagy tömeget. Ma valahogy semmi kedvem csacsogásokat hallgatni, úgy érzem magam, mint akit ép elméjének ellenére bezártak a diliházba - ezzel csak az a gond, hogy javarészt ilyen a hangulatom tanítás közben. Lépteimet megszaporázom, ahogy szlalomozok az emberek között, egy percig sem figyelve, ki próbálna meg feltartani, vagy ki keresi a szemkontaktust, hogy azután lecsaphasson mint valami dögkeselyű. Ilyen ez a popszakma.
Igyekezetem ellenére a nevemet hallom a hátam mögül, és szinte érzem magamon az ismerős hang gazdájának tekintetét is. Nem fordulok hátra, még csak nem is lassítok, nem mintha nem lennék tisztában azzal, hogy Noel a hátráltató diákhad ellenére is könnyedén be fog érni. Csak sóhajtok egyet, és ujjaim szorosabban zárnak össze a jobb kezemben lazán tartott füzet gerincén.
- Mit akarsz, Ombozi? - szakad ki belőlem a kérdés, mikor mellém ér, és felpillantok az arcára, de látszólag az egyelőre nem akarja elárulni, mi a fenéért kell együtt elhagynunk a terepet. Vagyis az, hogy jókedvűen dudorászik a kérdésem ellenére, nem árulkodik közlési kényszerről, így csak sokatmondóan forgatom szemeimet, és újfent arra koncentrálok, hogy mielőbb elérjek a lépcsőházba.
Ám a válaszra ezek szerint csak eddig kell várnom. Egyáltalán nem hat meg, hogy Noel lelassítja a lépteit, sőt, egy pillanatig még a megkönnyebbülést is érzek amiért lemorzsolódni látszik, de nem ez történik. Pimasz hangja és mondókája megtorpanásra késztet, hogy aztán rávillantsam semmit nem értő "Miiiiivan?" tekintetemet. De most komolyan, tényleg? Ismét csak egy szemforgatást tudok produkálni - mivel gondolom nem az érdekli, hogyan sakkozom, és csak azután pislogok rá újfent, bár annyira nem kellene szugerálnom azt a mosolyt az arcán.
- Mondanám, hogy meghat a kis vallomásod, de nem. - még egy gúnyos félmosolyt is kap bónuszba, bár próbálom hangomon éreztetni a szomorúságot, amit elvileg az eset miatt érzek.
- Bár ha jobban meggondolom... - a hatás kedvéért tartom vele a szemkontaktust, tűnődésem alatt.- ... nem, mégsem. - határozottan megrázom a fejem, és el is fordulok, hogy folytassam az utamat.
- Ha kanos vagy, keresd fel a háremhölgyeidet. Vagy már mindenki rád unt? - ártatlanul bököm oda a vállam felett a kérdést, amit nyilván nem puszta baráti érdeklődésnek szánok. Remélem azért nem rontottam el a jókedvét ezzel a kis rámutatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy a "társalgó" feliratú helyiségbe akár csak betegye a lábát, elvégre, mit ad Isten, ott társalogni kellene. Rian - önmaga legnagyobb sajnálatára - förtelmes volt az említett tevékenységben, amíg nem érezte úgy, hogy elég jó kapcsolatban állna partnerével, s mivel pillanatnyilag az iskola falai között ugyanazzal a személlyel - saját hiedelmei szerint - nem találkozott kétszer, ez erősen megnehezítette a dolgát. (A valóság persze nem teljesen tükrözte az elsős elképzeléseit, ugyanis órákon már többször is találkozott a vele egy évfolyamba járó diákokkal, de mivel hajlamos volt a tanterembe lépéskor gondosan kikapcsolni az agyát és bármi segédeszközt, ami képessé tenné, hogy a későbbiekben bármilyen hasznos információra emlékezzen, ez számára nem volt olyan nyilvánvaló.)
Nem sok ideje volt azonban dönteni -  tanári árnyék tiszteletet parancsoló diszpozíciója elől menekült. Amint meghallotta a súlyos, magabiztos lépteket, melyek szinte kétségtelenül Felagund professzorhoz tartoztak, úgy érezte, itt az idő, hogy elszeljen, ugyanis - bár nem volt benne biztos - úgy rémlett Rian számára, mintha az ő órája helyett aludt volna csütörtök reggel, és egyelőre nem állt készen arra, hogy szembe nézzen tettei következményével. Nem tudta, mennyire veszik komolyan a jelenlétet ebben az iskolában, de biztos volt benne, hogy nem számít túl jó pontnak, ha már az első héten lóg, még ha nem is direkt csinálta. Egyébként is, mennyi rá az esély, hogy pont őt hiányolja a professzor az óráról...és olyan nehéz beleszokni az időeltolódásba is, teljesen jogos volt, hogy egy kicsit tovább aludt.
Csak hát a tanárok nem sűrűn értik meg, hogy egy hiányzás lehet akkor is indokolt, ha nem az infúziósállványt tologatja valaki maga mellett.
Nem volt mit tenni, benyitott hát a társalgó nevezetű helyiségbe - túl sokáig gondolkodott, és elfogytak a menekülési útvonalak, de talán nem lesz tömve a helyiség, vagy ha igen, elvegyülhet valamelyest.
Néma, könnyed léptekkel vette birtokba a helyiséget, mozdulatai és jelenléte annyi zajt sem csaptak, mint a kandalló tüzében roppanó fák nesze. Nem vette észre, hogy volna rajta kívül bárki is a helyiségben, első pillantásra ugyanis nem vette észre a kandalló közelében olvasó rellonost, így zavartalanul vette szemügyre a helyiséget.
 - A bagolyköves lakberendezési egységre ráférne egy továbbképzés - motyogta, miközben tekintete végigvándorolt az alapvetően kék színezetű teremben, ahol - ki tudja, milyen oknál fogva - az ezüst fotelekre piros párnákat hajigáltak, de a kandalló már aranyozott volt, a falakat pedig fulladásig tömték híres-hírhedt varázslók képeivel. Nem igazán érdekelte az ilyesmi, de a látványtól szinte fájt a szépérzéke.
 - Vigyázzon csak a szájára, fiatalúr! - dohogott egy pocakos öregúrt ábrázoló festmény a füle mellett, kisebb ugrásra késztetve a gyanútlanul álldogáló fiút.
 - Ha nem tükrözi az ízlését, csak távozzon - tette hozzá egy szigorú tekintetű boszorka, aki smaragdzöld süvege mögül lesújtóan méregette Riant. S ez még csak a kezdet volt - egyre több és több festmény kapcsolódott be, s hangosan adták az elsős tudtára, mit gondolnak, hova kellene tennie a véleményét. (Segítség: nem a zsebébe.)
 - Anyám borogass - nyögte a srác, erre ugyanis igazán nem számított, amikor hangot adott nemtetszésének. Segítségkérően nézett körbe, s most, hogy jobban szemügyre vette a foteleket, meg is látta a neki eddig háttal ülő lányt - feltéve, hogy az illető addig nem szólt -, s most vagy soha alapon belopta a köztük húzódó távolságot, hogy szembe kerüljön a másikkal.
 - Mit gondolsz, a festmények meg tudnak lincselni, ha nagyon szeretnék? - tette fel a kérdést teljesen őszintén, számára természetellenesen felemelve a hangját - noha ez az átlagembernek az alapvető beszéd hangerejét jelentette, de Rian hajlamos volt motyogni -, hogy mondandója a festett alakok moraja felett is érthető legyen. - Öh, szerinted van rá esély, hogy menekülni kéne? - tette még hozzá, megörülve, hogy van a teremben valaki, akire ráháríthatja a döntés felelősségét - ő maga ugyanis irtózott minden ilyesmitől, és hajlamos volt még azt is mástól megtudni, mit kellene reggeliznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bősz bólogatásba fogott, így a feje tetején lévő hajkorona - mely jobb napokon fején ülő méretes macskára, rosszabbakon átázott pulira emlékeztetett - vad csapongásba kezdett.
 - Lincselni. Vagy akasztani. Vagy lefejezni. Az egyik festményen láttam egy guillotine-t is - hadarta, hogy érzékeltesse a másikkal a helyzet komolyságát, mert látta a lányon, hogy csak elnézően - és talán kicsit lesajánlóan - somolyog a lehetőség hallatára. Pedig...mágia. Bármi lehetséges. Bármi.
Kissé zavartan mosolyogva vakarta meg a tarkóját; igaza volt a másiknak, a fiú valóban irigylésre méltóan jó első benyomást tett.
 - Hát, csak utaltam rá, hogy idegrusnya a társalgó - jegyezte meg széttárt karokkal, mint aki nem is érti, mi ezzel a probléma. Hirtelen néma csend lett, s az összes festett arc egy emberként fordult feléjük - majd ismét megindult a ricsaj, ahogy a portréalakok egymás szavába vágva próbálták érzékeltetni felháborodásukat.
 - De hát ha tényleg az... - motyogta Rian, hangjában a tanácstalanság zöngéjével. Ő személy szerint mindig jobban értékelte az őszinteséget, mint a kegyes hazugságokat, de mint látható, jelen pillanatban ezzel egyedül volt.
Valamennyire hitt a lánynak, hogy tényleg nem itt fog rövidke és többnyire eseménytelen élete csúfos véget érni, de a rövid monológ végére inkább csak nyugtalanabb lett.
 - Az rosszabb! - nyögte, miközben a mögötte álló fotelbe vetette magát. Bármelyik nap szívesebben választotta volna a lincselést, minthogy a tanárai számára ilyen gyorsan kiderüljön, hogy valójában ügyetlen, inkompetens és abszolút nem illik az iskolába, mert még a végén eszükbe jutna felrakni őt az első vonatra, akárhova megy.
És mivel esélyes volt, hogy nem csatlakozik a vándorcirkuszhoz, egyszer haza kellene érnie bemutatni az ősöknek, hogy mit sikerült alkotnia négy-öt nap leforgása alatt.
Viszont: a festményeknek fogalmuk sem volt, ő kicsoda.
Ez a gondolat egészen megváltásként hatott, hiszen a külső jellemzése alapján nem sokra mentek volna - biztosan sok ázsiai származású, alacsony, filigrán tizennégy éves fiú mászkált hatalmas hajjal és gigantikus szemüveggel. Egy kis elterelés azonban soha nem árt...
 - A nevem egyébként... - tekintetét villámgyorsan körbejártatta a teremben -...Wall...Fire...man - tákolta össze végül, jól hangsúlyozva, miközben pillantása a kandallón állapodott meg. Igen, a Tűzoltó Fal egy legitim név a messzi-messzi földről, ahonnan főhősünk érkezett, mely sokak számára talán "Lipótmező" néven ismert.
Nos, az legalább biztos, hogy senkit nem fog rossz hírbe keverni, ha esetleg tényleg egy tanár fülébe jut.
Ha meg is döbbent a lány felvetésén, miszerint cirógassák meg könyvek segítségével távolról és jó nagy erőbedobással a festményeket, nem látszott Rian arcán (s mindez nem abból az alapvető tényből volt eredeztethető, hogy Rian arca alapvetően is alig látható a hajmennyiség mögött).
 - Azt hiszem, az nem vallana túl jó neveltetésre - jegyezte meg némi morfondírozást követően, mintha más probléma nem is lenne a cselekedettel, csak hogy kicsit udvariatlan. - De ha úgy gondolod, hogy ez valamennyire előrébb viheti az ügyünket, mindenféleképpen ki kellene próbálni - tette hozzá komolyan, elvégre hogy jönne ő ahhoz, hogy bárki ötletét megvétózza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Rachel

A fiút kicsit zavarta, hogy frissen szerzett ismerőse ilyen jól szórakozik, de személyes győzelemként könyvelte el, hogy legalább azt sikerült megállnia, hogy elvörösödjön.
 - Ó. Nem pörgök - rázta meg a fejét tagadólag. Mivel a szorongás, vagy az ahhoz közeli állapot nála konstansnak minősült, ő alapból is kicsit magasabb fordulatszámon működött, mint az átlagos halandó, s emiatt mindig lehetséges történések, gondolatok százai hemzsegtek a fejében. A különbség a mostani, és az általános helyzetek között csak az volt, hogy ezeknek többnyire nem adott hangot - pontosan tudta, mennyire bolondnak néznék az emberek, ha akár a felét is megosztaná annak, ami a fejében jár -, most viszont abbéli igyekezetében, hogy érzékeltesse a problémás helyzetet, kevesebb filtert használt a mondandóján, mint egyébként szokott.
Szaporán bólogatott, jót tett neki egy kis biztatás, néhány pillanatig tényleg azt hitte, hogy ő volt az egyetlen, aki hangot adott nemtetszésének, de a kapott jótanács kissé megzavarta, hiszen azért ez...egyértelmű volt.
 - Köszi, Sherlock - válaszolta szarkasztikusan, elvégre erre ő maga is rájött, de azért valamelyest örült a megerősítésnek.
Meglepte, hogy a másik milyen erősen tiltakozott most a könyvreptetés ellen, mikor egy perce lelkesen ajánlgatta - Rian kicsit össze is vonta a szemöldökét zavarodottságában, s úgy érezte, ez is egyike lehet azoknak az eseteknek, amelyeknél jobb, ha a helyzetet elengedi. Zavarta, hogy nem tudta, mit csinált rosszul, de ennek nem adta jelét, s igyekezett inkább felülemelkedni a helyzeten.
 - Hát, oké - nyugtázta a dolgok ilyentén fordulatát. - Wall. Wally. A Wallace rövidítése. - A hazugság hálója még szorosabbra fonódott körülötte, hiszen ezek után már nem lehetett visszalépni, muszáj volt felvennie a "just roll with it" attitűdöt. Mivel Rian alapvetően is tartózkodott attól, hogy arcával különösebb érzéseket fejezzen ki és amúgy is hajlamos volt kerülni az emberek pillantását, amit a lány már megtapasztalhatott rövid beszélgetésük alkalmával, a nonverbális jelzések nem szolgáltak bizonyítékul. Rian nem örült neki, hogy így indít egy ismeretséget, csak hát azok a fránya festmények. Jobb, ha nem tudják meg a tényleges nevét, nemigaz?
Egy biccentéssel tudomásul vette Rachel nevét, de...legyünk őszinték: rekord, ha tíz percre képes lesz megjegyezni.
 - Őőőő...hát, az egyikbe biztosan. Fura neve van. Mint gondolom a tiédnek is - válaszolta, bár tudta, hogy ezzel nem igazán szűkítette le a lehetséges házak sorát, mert mint értesült, mind a négynek teljesen nonszensz címet adtak, de képtelen volt megjegyezni akár a sajátját is. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is próbálkozott annyira nagy erőfeszítéssel, egyrészt azon nemes gondolattól vezérelve, hogy mindegy, ki hova tartozik, mint emberek ugyanolyanok vagyunk, meg hát kinek van ideje ilyesmire. Egyszer csak ráragad, ha sokszor látja leírva.
Tekintetével végigkísérte a könyv szomorú zuhanását, majd mikor a lány nem mozdult, hogy érte nyúljon, ő állt fel és hajolt le a kötetért. Felemelte, s néhány mozdulattal kicsit leporolta a borítót - elvégre ki tudja, milyen gyakran takarítanak itt -, majd miközben visszatette a dohányzóasztalra, szemrevételezte gyorsan a címét és íróját is.
 - Jó könyv? - érdeklődött, mialatt néhány légies lépéssel visszatért az előzőleg már lefoglalt fotelhez és bekucorodott, térdeit felhúzva.
Aprót bólintott hallva Rachel jó neveltetését, de nem igazán tudta, mit is kezdhetne igazából ezzel az információval, sőt, azt sem, a másik mit vár tőle, mit kezdjen vele. Kényelmetlenül fészkelődött egy pillanatig, de szerencsére a lány folytatta a beszédet, így elkerülték, hogy kényelmetlen csendben nézzék egymást.
 - Remélem. Csúfos véget érne a bagolyköves karrierem, ha a festmények űznének haza - válaszolta.
Bár Riannek erről nem volt tudomása, hiszen csak nemrég kezdte az iskolát, de történelmi pillanatot éltek meg az imént: egy rellonos javasolta egy eridonosnak, hogy nézze a dolgok pozitív oldalát. Csoda, hogy nem szakadt rájuk a mennyezet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ááááááááh, értem. - mélyen bólintottam, amint elárulta, hogy mivel ütötte el a szabadidejét még a Bagolykő előtt. Ez tök izgin hangzott. Egy olyan ismerősöm sem volt, aki vívott volna, erre hopp, máris lett egy. Zsíír. Valójában sosem húzott a szívem a kardok és a vívás irányába. A késeket szerettem forgatni, amikor magamnak kentem a vajas kenyeret, de nekem ennyiben kifújt az éles tárgyak forgatása. Még az ollót sem mertem soha felfelé tartani, mert ismertem magamat és simán elképzeltem, hogy lefejelném az ollót, mert összeakadtak a lábaim. Utána pedig joggal mondhatnák rám az emberek, hogy szemtelen.
Hirtelen megcsapott a hideg szellő, eddig is fáztam, de így már vacogni is elkezdtem. Utálok fázni, akkor sem örültem neki sőt. Az ablak felé pillantottam és az egyik idióta ott hűsölt. Azt hittem, hogy ott helyben szét fogom verni a fejét, amikor már harmadjára sem zárta be az ablakot. A vacogás abbamaradt a méregtől, ami elborította az agyamat. Felszívva magamat hamar el is indultam oda. Szerencséje volt, hogy útközben Benedek engem megelőzött, mert én biztos kidobtam volna az ablakon. Így az orrom alatt szitkozódva trappoltam vissza, ledobtam a testem ismét a kanapéra.
- Még mindig fázok... - volt mögöttünk egy pokróc, ami rá volt terítve a háttámlára, onnét lehúztam kínomban és magamra tekertem. - Bocsi, pofátlan vagyok, kérsz belőle? - nyújtottam a kezemmel a takarót, ami abban a helyzetben egy madárszárnynak hatott, úgy rácsavartam a karomra is.
- Egyébként én karatéztam négy éves koromtól, egészen tízéves koromig. Akkor átváltottam a cselgáncsra és… azóta azt tolom. Sajnos, már az edzésekre nem tudok eljárni, ezért maradt a gyakorlás itt. - már kissé nyugodtabb voltam és kevésbé haragos. Már csak az a gyermeki duzzogás járt át, ami lassacskán feloldódott.
- Szerintem majd lassan tiplizek, mert fázok, és nem szeretnék tüdőgyuszkót kapni, mert akkor nyomhatnám az ágyat néhány napig. - lebiggyesztettem az ajkaim, úgy pillogtam Benedekre. - Akkor majd, ha szívesen látnátok a navinében, szólj vagy majd szól Matt és beintézem magamat. Valahogy. Még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Végtére eridonos vagyok, bármit megoldok. Még egy zárt ajtót is berúgok, nem hogy alohomórával nyitnék ki vagy lenyomnám a kilincset.. - felhorkantva röhögésben törtem ki. Vicces volt, de sajnos igaz is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egy bólintással nyugtázta, hogy a lány...Rebeka?...elfogadta a nevét, ami azért nem volt különösebben meglepő fordulat, mert végül is a Wallace nem kifejezetten ritka név, és hát gyanakvásra nem sok oka volt.
Hitvány memóriája nem kis meglepetést váltott ki beszélgetőpartneréből, s ha Rian hajlamos lett volna elvörösödni, valószínűleg most lett volna a pillanat, amikor az megtörténik.
 - Elnézést... - szabadkozott kicsit, nem tudva, mit is mondhatna. Komolyan elfelejtette a háza nevét, sőt, még a jelképállatot is, pedig biztos volt benne, hogy a prefektus, aki felkísérte, beszélt neki ezekről, de őszintén megvallva csak fél füllel figyelt oda, mert épp a házak jellemrajzát olvasta.
Jut eszébe, erre viszont emlékezett is, úgyhogy igyekezett gyorsan nyújtani valami fogódzót a lánynak, mert Rian így is azt érezte, hogy szörnyen butának nézik, amiért ezt sem jegyezte meg.
 - Hát, ha jól emlékszem a felsorolt személyiségvonásokra, elvileg a ház tagjai szociálisak, empatikusak és merészek - jegyezte meg az állát vakargatva, igyekezve orvosolni a helyzetet. Azt már nem tette hozzá, hogy mindezt csak nagyon jóindulatúan tudta magára vonatkoztatni, melyet legtöbben inkább úgy fogalmaztak volna, hogy "sehogy".
Úgy megkönnyebbült a ténytől, hogy legalább ennyit sikerült felmutatnia, hogy teljesen el is felejtette udvariasságból megkérdezni a másiktól, hogy ő hova jár - azért csak udvariasságból, mert ahogy mostanra egyértelművé vált, számára nem sokat jelentettek a háznevek.
 - Hétfőn - válaszolta. Alig néhány napja. Nem igazán meglepő hát, hogy semmit nem tudott.
A festmények - mivel most már tartósan ignorálásra kerültek - lassan el is csendesedtek, Rian nagy örömére. Még ha egy tanár fülébe is jut majd az eset, kizárt dolog, hogy őt is hozzá tudják majd kötni a "bűntett" helyszínéhez.
Apró mosollyal hallgatta, ahogy Roxanne a könyvéről mesél; érdekesnek találta, ahogy az emberek tekintete felcsillan és révedezővé válik, miközben valami olyasmiről beszéltek, ami tetszett nekik.
Kivéve, ha az a valami kettősgyilkosság vagy különböző kínzási módozatok sorolása volt. Az sokkal kevésbé volt cuki.
A portréalakok kérdésére visszatérve egy sóhajjal bólintott; a lánynak valószínűleg igaza volt, kicsit túlreagálta a helyzetet, de hát hiába született varázslócsaládba, igazából több időt töltött muglik között, ráadásul náluk otthon nem dívott a festmények, vagy mágikus képek kiaggatása.
 - Igazad lehet....de azért a későbbiekben inkább megtartom a véleményem magamnak - határozta el, és mivel egyébként is hajlamos volt némaságba burkolózni, úgy érezte, ezt nem lesz nehéz.
Ahogy egymással szemben ültek és kifogytak az aktuális témákból, eszébe jutott, hogy talán valahogyan érdemes volna továbbvinnie a beszélgetés fonalát, mert szörnyen kényelmetlenül fogják magukat érezni, ha szótlanul ülnek egymással szemben, de egy épkézláb kérdés se jutott eszébe, aminek értelme is van - persze, megkérdezhette volna, mi a másik kedvenc tantárgya, vagy szokott-e teázni, azonban Riant az ilyen felszínes információk abszolút nem érdekelték. Ennek hiányában inkább pulóvere cipzárját kezdte babrálni, hogy addig is tegyen valamit, s némiképp fontolgatta a távozást is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó