Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A cipők kopogása inkább nedves loccsanások és csoszogás olyan keveréke, amit egyértelműen csak egy átázott katonai bakancs hagyhat maga után a visszhangos, huzatos folyosókon. A hanghoz tartozó alak lassan ballag a köveken a sötétbarna polár pulóverére vett mellény zsebébe nyomott kezekkel.
Semmi sem csesz szét jobban egy napot, mint az átázott gyapjúzokni.
Persze gondolhatott volna erre, mielőtt a szokásos gyalogtúrájára indul a kastély menti erdőben, mely a pásztorórájukat töltő diákokat hivatott szétzavarni. Fene se érti, mi ütött ezekbe a hormonzavaros csitrikbe, amiért sorra megihleti őket az erdő, még csak nem is érdekli, egyedül a tény folyománya, miszerint elázott a zoknija.
Egy valamirevaló gyapjúzoknit pedig nem száríthat meg varázslattal az ember fia, ha nem akarja, hogy a hőtől egészen tönkremenjen. Azt cserélni kell, átverekedni az előcsarnokon, fel a lépcsősoron, végig a folyosón, be a szobájába. Még mekkora szerencse, hogy senkivel se futott össze ez idő alatt.
Eddig.
A portrék rikácsolására érdektelenül pillant föl a kőlapokról, a szeme nehezen fókuszál a folyosón álldogáló, magányos alakra. A léptein lassít kissé, a kezeit kihúzza a zsebéből, egyelőre ekkora távolságból nem lát mást, csak a szőke hajon megcsillanó, élénk fényt.
Ha pedig olyan halkra veszi a lépteit, mint most, lehet, hogy a csaj se veszi észre őt és kényelmesen beslisszolhat a szobájába. Csak tizenöt méter. Menni fog!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Oka van, amiért Dwayne annak idején begyűjtő aurornak állt, nem pedig olyan munkakörbe, ami precíziós munkát, hangtalan mozgást követel. Masszív testfelépítése ellehetetleníti a könnyed lépteket, az üres folyosón pedig duplán hendikeppel indul: hisz' próbálhatná akótkockásnak tettetni magát, hogy beleolvadjon a mögötte függő, jókora portré kubista színvilágába, több esélye azonban nincs a rejtőzködésre.
MIért is rozsomákká tud változni? Miért nem szúnyoggá vagy meztelen csigává?
Simán elcsúszkálhatna a csiganyálán anélkül, hogy bárkinek feltűnne.
A csaj azonban felé fordítja a fejét - őt pedig ebből a lehetetlen távolságból is kirázza a hideg, ahogy pedig az elindul felé, a vállait védekezőn feljebb húzza. A szőke hajhoz vékony test tartozik, olyasféle, amit könnyen kettétörhet az ember fia, ha nem vigyáz. Szabályos arc, hozzá képest meglepően nagy szemek, mindez pedig annyira, de annyira... ismerős.
A lány megáll vele szemben, ő hátrébb lép egyet. Furcsa, zsigeri érzés kezdi kerülgetni, elészen csak az agya peremvidékén, ezt azonban hamar a mélyre nyomja, ha kell, erőszakkal.
   - What. Eridon? Hah?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hogy esne rá egy mázsa sz*r arra, aki kitalálta a kötelező fogadó órát.
A ropi billeg a szájában, majd eltűnik, ahogy összerágja egy dagadt angórahörcsög sebességével. A zacskó megcsörren, ő újabbat vesz a szájába, majd lapoz egyet a magazinban, amit már leglább negyvennyolcszor átrágott az elmúlt két és fél órában. Ahogy megszokta, senki sem keresi fel ilyenkor: legfeljebb ötnaponta esik be hozzá valaki, hogy elnyávogja a problémáját, olyasmit, ami pofátlanul nem esik a munkaköri leírása alá, vagy mi több, egy mozdulattal megoldható. Egyre komolyabban érzi, hogy az itteni diákok képtelenek az életük bárminémű vezetésére.
Koppanások az ajtón.
Bingó.
   -  Hát gyere be.
Épp csak annyira emeli meg a hangját, amennyire muszáj, egyébként pedig nem változtat a testhelyzetén: a fal mellett álló bőr kanapén fekszik, tarkója az egyik, keresztve tett bokái a másik karfán, a díszpárna a feje alá gyűrkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha a lány ismerné Dwayne származását, tisztában lenne honnan, milyen körülmények közül érkezett az országba, nem, hogy rangon alulinak minősítené, egyenesen az orrát felhúzva sietne el mellette, ahogy a maguk alá piszkító hajléktalanokkal szokás. A csirketollakkal teleszórt farm, a gázolajillatú munkagépek és a szúnyoghálós konyhaajtóban halomban álló mocskos gumicsizmák mind-mind lenyomatot hagytak a viselkedésében, kiöltek belőle mindenféle finomkodást, megkeményítették az izmait - ezáltal pedig olyan kasztba helyezték őt és a családját, amiről Chloé bizonyára hallani sem akar.
Minő szerencse, hogy ilyen távol az otthonától ezek nyomban nem látszanak rajta. Tény, hogy a ruházata rendezetlen, a haja kócos és csapzott, a beszéde pedig bicskát nyitogatóan vidéki... de itt mégis egy auror, a törvény, a gyöngék és nők védelmezője.
A fekete bárány.
   -  Eridon.
Ismétli meg kissé lassabban, végignézi, ahogy a lány mutogatásba kezd, a szemének fókusza azonban szinte nyomban elkalandozik a vékony testen. Erőlködve emeli vissza a tekintetét a lány arcára, az arckifejezése nem számottevően, de  megváltozik, lekövetve a vegetatív idegrendszere a véla jelenlétére adott reakciót. Nem több ez, mint egy érdekes, állatias csillanás a tekintetében - esetleg egy rándulás az arcélén, ahogy az állkapcsa megfeszül. Meglehet, hogy a lány észre sem veszi... pedig vélaként nem először találkozhat hasonlóval.
   -  C'mon.
Flegmán int egyet, jelezvén, hogy kövesse, majd ő mutatja az utat az Eridonba.
Vagy máshová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A lány követni fogja őt. Ennyit fog fel és azt, hogy ez jó. Néhány pillanatig még tétlenül bámulja őt, majd ellép mellette és továbbindul a kihalt folyosón. A lépteik egy alvó sárkány szívének ütemével konganak, a portrék csak néha pillantanak utánuk, mielőtt ismét belefeledkeznének a festett semmittevésbe.
A köhintésre úgy torpan meg, mintha egyenesen falnak ment volna; megütközve fordul a lány felé, mintha egyáltalán nem értené, mi a fészkes megveszekedett francért álldogál már megint, ha egyszer már ilyen készségesen követni kezdte?! Hát mit gondol ez a rohadt némber, ráér ő egész nap?
De hová is indultak? Arra már nem emlékszik.
A türelmetlenség hirtelen, gyorsan elillanó dühöt szül valahol a mellkasa táján. Ez azonban egyetlen szemforgatásban nyilvánul meg mindössze, majd azonnal el is tűnik, ahogy a tekintetét visszaemeli a lányra.  
   -  Chloé - rekedt hangon ismétli meg, hibásan és olyan vidéki akcentussal, mint egy meggörbült ekevas. Válaszra nyitná a száját, ám ekkor a lány megmozdul.
Valamiért pedig pont ez az a mozdulat, ami felébreszti a bűnös vadászösztönt, amiről még csak sejtelme sem volt, hogy benne van. Egyet tud csak: kell neki.
Fenyegető hirtelenséggel ragadja meg a kezét, majd anélkül, hogy kérdezne, ránt rajta egyet, hogy továbbcibálja a folyosón.
Valahová. El.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem szokása Warren után kutatni és ellenőrizni minden egyes lépését - bár meg van győződve róla, hogy ez sokszor nem jönne rosszul. Most sem ezt teszi, inkább csak a véletlen az, mely miatt épp ebben a szárnyban, épp ezen a szinten és pont ezen a folyosón készül befordulni. Ritkán mozdul ki az irodájából, a tömött, fiatal varázslóktól és boszorkányoktól nyüzsgő környezet nem éppen az, amire be van rendezkedve. Elvégre ő illúziómágiát tanít, nem pedig tanár, ami nagy különbség. Utóbbi pedagógus: nem csak tanít, hanem nevel is. Ezt részéről ő kötelezően nem kívánja vállalni, elvégre ez nagyban múlik azon, hogy milyen tanítványok kerülnek a kezei alá.
Szóval befordul a sarkon, s pont elkapja azt a cseppet sem természetes és békés jelenetet, mikor Warren megragadja a szőke hajú diáklány karját, majd defenzorhoz méltatlan akaratossággal valósággal ráncigálni kezdi. Összehúzott tekintettel indul meg a páros felé, hogy aztán határozottan Warren vállára tegye a kezét.
- Azt hiszem, a kisasszony tud magától is közlekedni.
Tekintete Chloé felé fordul, de józan marad - a kollégával ellentétben neki nincs semmiféle átok miatt fennálló immunitása a bájitalra, amivel befolyásolómágiák ellen ellátják az iskolai és minisztériumi alkalmazottakat. Vékony illúziófalat emel az eridonos boszorkány köré, inkább Dwayne számára, mintsem a maga megsegítésére, tompítva a vélamágia hatását, az fegyvertelen férfi segítésére is.
- Segíthetek valamiben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az ujjai mélyen a fehér bőrbe nyomónak, a tenyere könnyen átéri a vékony csuklót, amit összetörhetne, ha akarna. összepréseli az ajkait, a riadt kérdést elengedi a füle mellett, tovább cibálja a folyosón ezt a csinos kis rongybabát, a dámák freskójának méltatlankodását pedig egyáltalán nem hallja meg.
Egy kéz szorítja meg határozottan a vállát, ő összerándul az érintésre, mintha puskával lőttek volna el a füle mellett, ennek nyomán a keze azonnal lehull a lányéról. Az ujjai lenyomata piros foltot hagy a bőrön.
   -  Na mivan má' na mi?!
Agresszív mozdulattal fordul a férfi felé, a gyilkos tekintetből bárki könnyedén leszűrné: Dwayne Warren fejében valaki átesett egy csatlakozón, vagy kihúzott egy olyan USB kábelt, amit nem kellett volna piszkálni. Ingerülten rázza le magáról a férfi kezét és hátrál el tőle egy lépést, a szeme rövid ideig időzik Magnuson, mielőtt visszatérne a lányra.
Ne beszélj hozzá, megértetted?! - ez lenne a következő, ami az eszébe ötlik és erre nyitja a száját, Magnusnak címezve. Rohadvány, felvuvalkodott sznob, hogy gondolja, hogy idejön és nyilvánvalóan közéjük áll?! Pont most, amikor már tök jól elérte, hogy a csaj kövesse?
Igen, ezt mondaná... mikor az illúzióból vont fátyol közéjük hullik.
Az USB kábel visszakerül a helyére.
Pislog. Ez az első, amit tesz, szaporán és értetlenül. Leereszti a vállait, kissé megrázza a fejét, egyet lép hátra, a férfire, majd a lányra néz.
A homokóra megjelenik a képernyőn.
   -  Mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szenvtelen és rezzenéstelen arckifejezéssel néz vissza Warrenre. Nincs semmi fenyegető, kirobbanó vagy baljós a megjelenésében, sem a gesztusaiban. Egyszerűen mechanikusan teszi a dolgát, egyik mozdulat követi a másikat, természetes és magától értetődő egyszerűséggel. Sehol egy felesleges gesztus, sehol egy hivalkodó rebbenés a szája sarkának vagy szemöldökének ívén. Még akkor sem, amikor a bőr és izmok alatt hányódó zavart férfiösztön agresszívan rándul össze a tenyere alatt, amikor felzargatja.
Sosem volt a tomboló erőszak híve, nem is tehetséges benne annyira, mint az amerikai. A gondolatai hátsó szekciójában pihenő brit öntudat azért irritáltan felszusszan, bámulva a tőle távolodó kollégát. Enyhén felvont szemöldökkel figyeli azt a látványos hatást, amely beáll Warren viselkedésében, amint felhúzta az illúziófalat. Egy gonosz kis hang - az, amelyiket egyértelműen és kitartóan elnyomott egész életében, vagy legalábbis sosem hagyott érvényre jutni, leszámítva fiatal korának következményekkel nem számoló éveit - azt suttogja, milyen szórakoztató lenne le-felvonni a varázslatot, elgyönyörködve a férfi kiszolgáltatottságában.
Aztán rá kell jönnie, hogy legfeljebb az első egy-két másodpercben tartaná "ideális időtöltésnek". Még csak nem is szórakoztatónak - aztán pedig az sem. Valahogy sosem lelte élvezetét végső soron az ilyesfajta dolgokban.
- Miss... - itt megvárja, hogy Chloé kiegészítse őt a nevével, majd azzal együtt folytatja a mondatot, a defenzornak címezve.
- El szeretne jutni a klubhelyiségébe.. ami nyilvánvalóan a másik irányban van.
Épp csak futólag átsiklik a pillantása a pirosas foltokon, de ebből nem fog jelenetet rendezni. Nem most. Néha mégis csak jól jön az a jól védett közös iroda.
- Engedje meg, hogy elkísérjük. - Valahogy inkább kijelentés már ez a mondat, a szórend és a mondat grammatikája ellenére is, mintsem ajánlat vagy kérés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Repülő fogók – zuhanó fogók. A kép, ami még utoljára él a fejében, aztán onnan egy nagy, zavaros, összemosódott massza, semmi más. Valami, ami mélyen nyomott hagyott benne, vagy éppen rajta, de olyan mélyen, hogy ő sem éri már el. A zúgás a fülében, a sötétség a szemei előtt talán egy olyan támpont, amire még támaszkodni tud, így nem is nagyon igyekszik kilépni az állapotból. Igyekezete ellenére hamarosan egy kellemes, nyugodt, lüktető hang furakszik elméjébe. Majd mellé egy másik, furcsa, kissé más ritmusú. Eltelik némi idő az áldásos zsibbadásban még, mire rájön, hogy az életfunkcióival kezd képben lenni. Ver a szíve és lélegzik, aprókat szusszantva olyan, mintha éppen álmodna.
A legédesebb, leghosszabb álma azonban pillanatok alatt változik kínzó rémálommal, ahogy lassan visszatér a testérzékelése. Apró ráncok jelennek meg a homlokán, szemöldökei megremegnek. A fájdalom tudata villámcsapásként éri, kellemetlen meglepetésként hasít elméjébe. Apró szusszantással nyugtatja meg magát és próbálja megnyugtatni megőrült idegvégződéseit. Úgy érzi, mintha minden egyes idegszála riadóztatná, életben akarná tartani. Ennyire életben kell őt tartani?
Félig van még csak magánál, amikor hallja a zajokat, és azt hiszi, otthon van. A furcsa elgondolás még inkább megnyugtatja, valahogy az ágy is puhább, a takaró is könnyebb és finomabban melegíti őt. Még a fájdalom gondolata is elviselhetőbb, a zaj viszont annál szürreálisabb. Nem tud kiszűrni semmit, így tökéletesen egyértelmű számára, hogy felkapcsolva hagyta a tévét, elaludt mellette. Iszonyat régen nem volt már otthon, ilyesmi pedig még régebben történt vele, régi reflexei azonban felélednek és az ágyon lassan, darabos, fájó mozdulatokkal kutatni kezd kezével a távirányító után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Zavartan pislog ismét hol a lányra, majd a férfira, mintha eddig nem lett volna teljesen tudatában annak, hogy ők is jelen vannak. Az illúzióból vont fal működni látszik, azonnal lecsillapítja az állati dühöt és akaratosságot, és bár pillanatokkal korábban azok még racionális érzelmeknek tűntek, most nem tud érdemben mit kezdeni velük.
A szó legszorosabb értelmében nem mondható megbabonázásnak az, ami vele történik ilyenkor. Ellenben például azzal, akit Imperius- átok ér, ő pontosan emlékszik a tetteire, tudja, hogy a gondolatok, amik megrohamozták az agyát, honnan indultak és hová temette őket vissza. Épp emiatt riasztó és kínos az élmény: bár tisztában van a tetteivel, mégse ura önmagának.
Egészségtelen kásaszínűvé váló arcát elfordítja a lánytól, szédelegni kezd, érzi, hogy a szíve még mindig hevesen ver.
   -  Véla? - a kérdését egy az egyben Magnusnak címezi, angol nyelven, a hangja zaklatottan többször megremeg - Itt? Micsinál itt?
Nem, ez nem jó. Bőven elég az a néhány félvéla, aki már itt van, több ilyen lénynek nem kéne betennie ide a lábát, hacsak nem vállalják, hogy ő esetleg... nos, kárt tesz bennük. A reakciója egyébként őt is meglepi. Nina és Zója közelében legfeljebb elbűvölten nyáladzani kezd, ám erőszakosan még nem fordult egyik felé se.
De ezzel a problémával biztos, hogy nem itt fog szembenézni, hát el is nyomja az agya legrejtettebb zugainak egyikébe.
   -  Vidd el te - mormogja rekedten - Egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Némán áll valahol a két másik között - de nem kell túl sok időt beleölnie, hogy átlássa, mi történt itt pontosan. A szituáció ugyanis kevésbé lehetne egyértelműbb. Egyébiránt a gyakorlatiasság határain túl (azaz annak ellenőrzésén, hogy nem esett-e a lánynak maradandó baja) nem igazán zsongja körbe. Elég csak ránézni, és még a bájital hatásával együtt is megállapítható, hogy véla, hiszen az csak a mágiájuknak kényszerítő, bódító hatásának élét veszik el, nem a férfiak tényleges látását. Aki így is könnyedén hódol és behódol a női szépségnek, az már más lapra tartozik. Két gyermeke van és egy felesége, akivel több, mint húsz éve házasok, aligha lesz szépérzéke rabja egy bakfisnak, legyen az bármily esztétikus.
Némileg megnyugtató, hogy Warren amint a fal felhúzódik, visszazökken a maga egyszerű ártalmatlanságába, legalábbis Chloé szemszögéből biztosan az lesz.
- Igen, az. - Bólint, ős azon ritka alkalmak egyike ez, amikor valójában nem tudja igazán hibáztatni a férfit, ismervén annak érzékenységét a vélákra. (Két gyermeke van egy félvélától, és az edictum  - amit minek olvas tulajdonképpen? - is szóba hozta már egy másikkal, most pedig ez...)
- Nem tudom, erről beszélnünk kell majd az iskolavezetőséggel.
Ha más nem, valamiféle varázstárgyat kell szerezniük a lánynak, amely elnyomja a származásából adódó kisugárzását, mert egy dolog, hogy a tanárok, segédek és prefektusok kapnak belőle, de a többi diák nincs ellátva ezzel az amúgy meglehetősen drága bájitallal. Azok pedig reagálhatnak akár ugyanígy, mint Warren.
Micsoda felelőtlenség! Égbekiáltó. És ostoba átgondolatlanság - ha már az intézmény hirdetni akarja nyitottságát és liberális hozzáállását a taníttatott diákokon keresztül, legalább a megfelelő óvintézkedéseket megtehetnék azok érdekében.
- Rendben, kövessen, miss Saint-Laurent, visszakísérem a klubhelyiségébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A magazint a borítójával fölfelé ejti le a mellkasára, ismét a ropik után nyúl, miközben felületesen végignéz a lányon. Első pillantásra egy végtagja sem hiányzik, nem áll ki kés az oldalából, de még egy gonosz átok keléseit sem viseli az arcán... hát akkor mi keresnivalója itt?
   -  Hát akkor Lilith, halljam a kis problémád.
Egykedvűen darálja a mondatát, a szeme visszavándorol az újságra, a ropit a szájába veszi, mint egy mexikói szivart. Csak tudná, hol voltak a magafajták, amikor neki akadt egy kis problémája serdülőkorában, például, mikor a szomszéd farm srácai majdnem agyonverték az erdőben. Akkor bizony nem volt egy defenzor se a közelében, akit a bőgéstől taknyosan megkereshetett volna és aki megoldja helyette a gondjait, erre itt van ő... és pelenkázza ezeket a kis férgeseket.
Apropó pelenkázás, négy napja nem nézett rá a fiára, már ideje lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Tovább rágózik, ezen kívül teljesen mozdulatlanul hallgatja a lány akadozó, bizonytalan beszámolóját. Lehet, hogy egy biztató bólintás, egy elfintorgott mosoly elég lenne ahhoz, hogy megnyugodjon egy cseppet és ne érezze ennyire feszélyezve magát így, a díszpárnával babrálva. Ám tőle senki se reméljen hasonlót.
Na nem mintha érzéketlen lenne, sőt! Épp ugyanannyi megértés és empátia szorult belé, mint bármelyik embertársába, ám ő tudja azt, amit a legtöbben nem: semmit sem segít, ha azonnal babusgatni kezdi a lányt (az Ég óvjon meg minket ettől) és apaként biztosítja róla, minden a legnagyobb rendben lesz. Valójában semmi sem lesz rendben, ezt pedig jobb, ha tudja és átérzi a súlyát. Soha senki se lesz ezen a nyavalyás világon, aki kiáll érte, helyette.
   -  Hmmm-hmmm...
Az állkapcsa megáll, először úgy tűnik, ennyi az, amit hozzátesz Kamilla mondandójához. Másodpercekig a szemébe néz, aztán szólal meg ismét, rekedten.
   -  Boszorkány vagy. Simán meg tudod védeni magad, ha akarod.