36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Damien Alexander Holloway összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Le
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 17:20 Ugrás a poszthoz

Helena

Már megint Magyarország... Ez talán a második alkalom, hogy ideköltöztünk anyámékkal, szóval nagyjából tudtam mi hol van és a sulit is. Pontosabban azt hittem tudom. Most meg itt ácsorogtam a kapunál és bámultam mint az a bizonyos borjú, arra a bizonyos kapura. Ott tartottam, hogy fogom és lemegyek abba a faluba ahonnan feljöttem, de erre megjelent egy nálam jóval fiatalabb lány futva. Reméltem ő a felmentősereg, de azért nem bíztam el magam. Elég fiatalnak tűnt, na meg megkérdeztem miben segíthetne..
- Őő... jah. - jegyeztem meg enyhe akcentussal, de hát angolul és svédül beszéltem eddig, a magyar annyira sosem érdekelt, hiába volt ott apám, aki amúgy meg kiköpött magyar.  - A sárkánycímeres ház.. Rellon. Azt kell megkeressem. - vontam meg a vállam és őt figyeltem. Amikor utoljára itt jártam még nem futottam össze vele, így hát nem is ismertem. Na nem barátkoztam sosem, annál okosabb voltam már csak azért is, mert nem sok időt töltöttem itt akkor se. Pontosabban sehol sem... Ki tudja, lehet éppen csak leteszem a mestertanoncot aztán megint odébbállunk, mint mindig. Ez apámra vallana...
- Ja, bocs. Damien vagyok, elsős mestertanonc. - nyújtottam a kezem és bemutatkoztam, majd ha kezet fogtunk elindultam felfelé a bőröndömmel és a hátamon lévő gitárral. Még nem sikerült magamra öltenem az itteni öltözetet, na meg nem is nagyon fűlött hozzá a fogam, szóval a bőrdzsekim, a pulcsim, a kopottas farmerom, na meg a bakancsom volt az ideiglenes ünneplőm. Megálltam, mivel ő jobban tudja a járást, úgyhogy megvártam míg beér és bevág elém, vagy mellettem jön tovább.
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 19:18 Ugrás a poszthoz

Hell ha szólíthatlak én is így

A lányról is kiderült, hogy pont abba a házba jár ahova beosztottak, ami nekem nagyon is jó. Legalább tudja merre küldjön majd.
- Meg tudom védeni magam, ha esetleg ilyen dolgokon járna a fejük. - mondom neki, mivel így van. Attól még, hogy ebben a helyzetben körülbelül analfabéta vagyok, attól még ahhoz értek, hogy hogyan kell „forgatni” a pálcát. Mivel bemutatkoztam neki ő is így tesz, így a nevét is megtudom hamarosan.
- Szép név, a beceneved igyekszem megjegyezni. - kacsintok rá barátságosan és figyelemmel kísérem, ahogy a táskám a magasba emeli egy varázslat segítségével.
- Ügyes – jegyzem meg, mivel már tudom hányadikos és nekem ez annyira nem ment akkor még ennyire egyszerűen. - Hé, amikor én elsős voltam nem hogy ez nem ment... - vigyorodom el és egy pillanatra eszembe is jut mennyit bénáztam. Hell rákérdez mennyire tudok gitározni, így újra szólásra nyitom a szám.
- Jó ideje ez az egyetlen ami leköt, de én is tudok még egy kicsit szintetizátoron játszani, de nem vagyok olyan jó... - kissé elgondolkozott arcot vághatok, mivel még szokom a nyelvet és néha nem találom a megfelelőjét magyarul bizonyos szavaknak. Besétálunk a csarnokba, mivel mint kiderült Helena szavaiból oda léptünk be. Még azt is megtudom tőle, hogy szerencsésebb vagyok nála, mivel alig vártam pár percet, míg odajött, de ő vagy egy órát ácsorgott egyedül. Majdnem választ adok neki, ám ekkor rákérdez az akcentusomra én meg elmosolyodom.
- Őszintén szólva elég sok helyről. Angliában születtem, aztán laktunk több helyen is, köztük hosszabb ideig talán csak svédhonban. - gondolkozom egy kicsit. - Amúgy anyám angol apám meg magyar, de... sokat költöztünk, így több.. izé.. nyelvet is tanultam. - fejezem be a mondatot és körbenézek. Ugyan jártam már itt egyszer egy ideig suliba, mégsem tudom mi merre van. Ránézek Hellre, amiből valószínűleg leesik neki, hogy teljesen el lennék veszve, ha nem lenne itt.
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 19:43 Ugrás a poszthoz

Gwen

Nem pont így terveztem, de végül itt kötöttem ki. Nem igazán sikerült eligazodnom ezen a helyen, hiába minden igyekezet amit ráfordítottam. Ideges pillantásokkal  mértem fel a helyet, de csak leültem és az ölembe tettem a könyveim. Nem nagyon sikerült még átállnom magyarra, szóval még egy szótár is itt volt. Néha olyan szavakat használtak amiket nem tudtam megérteni. Apám tutira kicsinálna, mert ennyire elfelejtettem már ezt a nyelvet, de igazán sosem akartam megtanulni. Nem használják sok helyen, sőt kb ezzel az országgal kimerült... Olyan pillantást vetek a könyvre, mintha csak ő tehetne róla, hogy ennyire nem megy nekem ez az egész, de aztán egy sóhajjal próbálom újra megérteni az egészet, egyszóval nekilátok átböngészni a könyvet. Nem sokat haladok, körülbelül fél óra elteltével már a plafont bámulom és próbálok rájönni, hogy mégis mennyi értelme magolnom. Ki tudja meddig járok ide, apámnak én már kicsit sem hiszek, sőt mondhatni hidegen hagy amit mond. Az a majd most letelepedünk és nem költözünk újra túl sokszor hangzott el családon belül. Hallom ahogy nyílik az ajtó, szóval arra pillantok és figyelem a srácot ahogy inkább visszafordul. Nem tudom milyen okból tette, talán csak mert nem ismer... Nem érdekelt túlzottan ahhoz, hogy ezen törjem a fejem, így újra a plafon szépségének áldozom a perceim és próbálok teljesen elveszni a gondolataim forgatagában.
Utoljára módosította:Damien Alexander Holloway, 2015. október 9. 20:01
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 22:58 Ugrás a poszthoz

Lilla

Nem igazán tudom hogyan keveredtem le. Még meg kell szokjam, hogy furcsa helyek is vannak a suliban. Bementem valami alagútba amit mondtak, hogy van és a faluban kötöttem ki. Király, le akartam én ide jönni, de azért nem pont így terveztem el elsőnek. Most meg itt vagyok a téren, amit nemrég láttam és nincs kedvem visszabattyogni a suliba. Körbenéztem hátha látok valakit aki útba igazít, de a szegényes magyar tudásommal nem akartam villogni, szóval inkább csendben ácsorogtam és néztem a galambokat. Ahogy kevesebben lettünk itt, megláttam egy dobozt, ami ott árválkodott, szóval oda vettem az irányt és belenéztem. Nem volt lezárva a doboz, így nemsokára megláthattam a tartalmát. Volt benne két macskakölyök, de az anyamacska sehol. Alap esetben nem rajongtam az állatokért és nem is volt soha, szóval tanácstalanul álltam a helyzethez. Úgy voltam vele, hogy talán a két állatnak itt van az anyja is és éppen mondjuk... kóborol, vagy ételt próbál szerezni nekik. Sokan elsétáltak mellettem, mit sem törődve azzal mit csinálok, szóval nem zargattam őket. Úgy döntöttem megteszek annyit az állatokért, hogy nekik adom a pulcsim, szóval  azt lekapva alájuk tettem. Nem sajnáltam, na meg miért ne. Attól még, hogy emberekkel nem vagyok túlzottan barátságos, ők nem tehetnek róla. Körbenéztem hátha van valaki akit leszólíthatok, hogy van-e itt valami hely ahol leadhatom őket, de mindenki rohant, mintha csak ebből állna az életük. Ismerős volt, nem egy nagyvárosban tapasztaltam ezt már kölyökként is, szóval inkább vártam és ha visszajön a két kölyökmacska anyja, akkor megpróbálkozom azzal, hogy megkeresem én magam. Attól még, hogy ez nem átlagos muglifalu biztosan van benne valamiféle állatorvos. Ők meg ilyenkor tudják mit lehet tenni..
Rémségek hercege
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 20:33 Ugrás a poszthoz

Ward

A folyosón bóklásztam a hónom alá vágott könyvel. Nem volt nagy szám, elég sok diáknál volt ilyesmi, már ha éppen szüksége volt rá a beadandóihoz. Ahogy a többieknek, épp úgy nekem is a tanuláshoz kellett, habár valószínűleg úgysem jutok odáig, hogy legyen is kedvem az elolvasásához. A társalgóba vezetett az utam csak akkor állva meg ha éppen szükség volt rá egy csapat elsős miatt, vagy éppen egy eltévedt háziállat kergetésének következtében. Viszonylag hamar értem oda, ám sajnos a társalgó nem volt üres, elvégre mégis csak egy társalgásra alkalmas hely. Ugyan nem volt tele, csupán egyetlen ember volt idebenn, aki ha jól emlékszem szintén a házam tagja volt, de annyira nem voltam ebben biztos, elvégre nem tartom számon a többieket. Mielőtt még ledobtam volna magam beljebb léptem és felé pillantva egy kérdést tettem fel neki.
- Zavarok? - Jobbnak láttam előre tisztázni, mielőtt még azért köt belém valaki, mert be merészeltem lépni oda ahova ő. A srác nem az első lenne és nem is az utolsó ahogy sejtem ha igent mondana... Remélve nem küld el beljebb merészkedtem és vártam mit válaszol a srác. Alapjában véve nem voltam sem ijesztő, sem pedig olyan nagyon feltűnő személyiség. Mondhatni úgy is, hogy a kissé szakadt farmer, a fekete Black sabbath pólóm és a bakancsom sem tűnt ki néha, na meg a szögecses bőrdzsekim sem, amit ha a srác hagyta hogy ledobjak az ülőalkalmatosságra, akkor le is tettem. Még nem volt időm végigmérni a srácot, de nem is igazán akartam. Mondjuk lehet jobb lenne... Ki tudja milyen a stílusa.

Rémségek hercege
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 21:14 Ugrás a poszthoz

Hell
köszi Smiley

Elmosolyodom mikor megjegyezi, hogy azt egyből gondolta. Elvégre azért vannak olyan alkalmak amikor meg kell védenünk magunkat másoktól, bármennyire is nem szeretnénk megtenni. Mivel mondtam, hogy igyekszem megjegyezni a nevét gyorsan mondott még pár nevet, de mikor a vakarcs került a sorra felnevettem.
- Nekem nem tűnsz vakarcsnak. Inkább határozottnak. A testvéreid pedig csak szekálni akarnak ezzel. Ugyan nekem nincs, de azért ennyit még én is tudok. - kacsintottam és figyeltem ahogy a táskám lebegve indul útnak. Meg is jegyeztem, hogy elég ügyes, amire mesélni kezdett. Szívesen meghallgattam, szóval csendben maradva hallgattam.
- Mindenkinek akad gondja az elején. - vonom meg a vállam végül és biccentek arra, hogy tanulni jöttünk ide. Sajnos még van mit fejlődni számomra is. Hell észreveszi a gitárom, de előre azt sem tudom mit szeretne, hogy mégis mit oktassak neki. Szerencsére hamar elmondja, így nem kell értetlen fejjel rákérdezzek, hogy mégis mit.
- Persze, szívesen megtanítalak rá. - mosolyodom el. - Ha gondolod akár azután, hogy lecuccoltam is szívesen adok egy leckét. - mondom és elgondolkozom kissé azon amit mondott. - Nekem a zene inkább menekülés a mindennapok elől.. - mondom és sétálok tovább vele és beszélgetünk. Közli, hogy igazi világjáró vagyok mire csak megvonva a vállam rápillantok.
- Inkább lettem volna egy tök átlag srác egy tök átlag családból. - nézek körbe, majd újra rá. Rákérdezett melyik nyelv tetszik igazán, sőt még fel is ajánlotta, hogy segít benne amire hálásan néztem rá. - Ugyan az apám magyar engem nem... nyűgözött le ez a nyelv és nehéz. - sóhajtottam – Az ajánlatod elfogadom cserébe a gitárleckékért. Mit szólsz? - mondom egy barátságos mosolly kíséretében, majd felnevetek, hiszen ő is pont erre gondolt.
- Akkor ezt megbeszéltük. - kacsintok rá, majd tanácstalan fejet vágok. - Azt tudom, hogy nagyjából merre, de azért inkább nem megyek csak úgy a fejem után. Még a végén itt is valami teljesen rossz helyen kötök ki. Elég sok suliban vannak... „tilos” helyek. Gondolom errefelé is akad, habár nem emlékszem ilyenre. - mondom és ha elvezet a rellon felé akkor követem.
- Amúgy... van saját gitárod, vagy használjuk a sajátom? - kérdezem teljesen normálisan. - Kettő van szóval ha nem lenne sem kell ezen osztozzunk. - teszem gyorsan hozzá.
Rémségek hercege
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 21:30 Ugrás a poszthoz

Ward

A srácnak nem nagyon jött be a jelenlétem. Ezt sikerült a sóhajból leszűrnöm, hiába is mondta, hogy ha csendben gubbasztok nem zavarom. Persze nem léptem le, inkább ledobtam a dzsekim és éppen eljutottam volna addig, hogy magam is így tegyek, ám ekkor megszólalt, szóval megállva a mozdulatsorban ránéztem, de végül nem vágtam hozzá semmi megjegyzést és leültem az ölembe téve a könyvet és kinyitottam. Csak ekkor szólaltam meg.
- Nem, de az előbb azt kérted maradjak csendben, most meg te szólítottál meg. Elég ellentétes vagy.. - higgadtan mondom és semmi hátsó szándékkal. Nem akartam bajba kerülni, de nem bírtam megállni, hogy ezt ne közöljem vele. A könyv ami nála volt számomra ismerősnek tűnt, de egyelőre az annyira nem érdekelt csak a srác. Az tuti, hogy nálam erősebb és valószínűleg tapasztaltabb, szóval ha bunyóra kerülne sor tutira alulmaradnék vele szemben, de reményeim szerint nem akkora állat, hogy helyből nekem akarjon ugorni. Ellenben ha mégis, akkor még mindig van egy pálcám és szerencsémre azért gyorsan reagálok. Talán pont el tudnék ugrani... Ez a srác olyan lehet mint valami böszme bika. Mondjuk a lovat se a fogairól ítéljük meg... Nagyot sóhajtottam és a könyvre néztem.
- Bocs... Elég hülyén indítottunk és nem akarok bajba kerülni az első héten. Szóval... vedd úgy, hogy csendben bámultam a könyvet és nem mondtam semmit ami miatt kiverhetnéd a fogaim, vagy esetleg kómába küldenél oké?- mondom neki és felpillantok a sorok közül. A könyv amúgy is uncsi, előre tudom mennyire nem fog lekötni, de inkább a könyv, mint a gyengélkedő egyik ágyán való nyöszörgés a fájó végtagok miatt.
Rémségek hercege
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 23:08 Ugrás a poszthoz

Ward

Nem jöttem be neki, most már kezdtem száz százalékig biztos lenni ebben. Mondjuk ezen már meg sem lepődtem... Nem vagyok az a nagy barátkozós típus és ahogy láttam ő sem hajlik efelé, szóval lehet jobb lett volna szépen csendben olvasni ezt a... könyvet. Felhorkant amikor visszavágtam arra amit mondott, de ezt hagytam elmenni a fülem mellett, mintha csak egy légy zizzent volna meg a falon. A mondatára egy egészen barátságos mosollyal válaszoltam, elvégre a „s*ggedet” szó inkább volt vicces így utólag, mintsem sértő, na meg a mondata további része sem volt az. Olyan volt mint valami acsargó kutya... Azok inkább morognak és mutogatják a fogukat, hogy van nekem ilyen is, gyere csak a közelembe és megharaplak. Aztán meg pár órányi foglalkozás után még a farkukat is csóválják... Mindegy, nem akartam a srácot ezzel leminősíteni, inkább afféle gondolatmenet volt a viselkedésére. Ennyiből például rájöttem, hogy utálja a társaságot. Míg ő a könyvébe habarodott én megejtettem egy magyarázatot és ezzel együtt egy sóhajt, amire olyan fejjel nézett fel, mintha megértő lenne.  Végighallgattam amit mondani akart és csak ez után szólaltam meg.
- Ennek csak örülni tudok. - értettem arra, hogy nem akart megverni. Elég rosszul végződött volna ez a nap, ha lila monoklival kellene vonulnom a Rellonig... vagy színváltóssal. Na az az igazi! Felajánlotta, hogy beszélget velem, még annak ellenére is, hogy sütött róla, hogy inkább örülne, ha az első opciót választanám és szépen csendben ücsörögnénk itt kettecskén. Nos, sajnos inkább választottam az elvileg „kevésbé” élvezetes opciót.
- Szívesen dumálok veled. Már ha akarod, nem kötelezlek rá. Elvagyok én a... Azt se tudom mi a fene ez. - túrtam a hajamba idegesen. Egy az, hogy nem nagyon értettem ami le van írva, mivel nem voltam zseni a magyar nyelv használatában. Elég volt megértenem amit mondanak, nem hogy a nyelvtani katyvaszt...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Damien Alexander Holloway összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Fel