Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Világ életemben az a lány voltam, aki néhány perccel az ébresztőórája előtt kelt. Ha nem lett volna mániám az életem lehető legalaposabb kontrollálása, akkor simán megtehettem volna, hogy nem állítok vekkert és mégis plusz-mínusz 5 perccel a tervezett időpontban ébredtem volna. Így volt ez ma is, ezzel megkímélve a szobatársaimat a hajnali ricsajtól, majd csendben készülődve indultam a megbeszélt találkozóra. Vastag kötött pulcsit és kényelmes bő szárú nadrágot vettem a szinte szokásos garbóm fölé, majd néhány kedvenc könyvemet felstócolva osontam ki a folyosókra.
Egyik évfolyamtársam jegyezte meg, hogy van egy eridonos lány, aki olvasópartnereket keres, és miután én is folyamatosan bújtam a könyveket úgy gondolta, felvehetném vele a kapcsolatot. Meg is tettem, bár inkább csak az évfolyamtársam kedvéért, mert bármennyire is imádtam olvasni, elképzelni nem tudtam a közös olvasás lehetőségét. De amíg nem indul be az év, addig legalább egyel több embert ismerhetek meg, és esetleg még néhány jó könyvajánlattal is gazdagodom. Csak annyit tudtam hogy a Bibircsókos Banya folyosóján találkozunk, és hogy Fekete Nonót kell keressem.
Még épp a forró kávémat kortyolgattam a kedvenc termoszomból, amikor megpillantottam a barna hajú lányt, aki már épp integetett felém.
-Szia!- köszönök halkan, egy óvatos mosollyal -persze, mehetünk.- Bólintottam egy aprót és elindultam a könyvtár irányába. Valami miatt egyértelműnek tűnt, hogy ott lesz a legalkalmasabb.
-Ó, én a könyvtárra gondoltam, de Te tanulni szeretnél? Én azt hittem olvasásra keresel társaságot.- pillantok fel kicsit meglepetten. Lehet én értettem félre, hogy pontosan mi is a tervünk.
-Hát ezek szerint itt nem számít bolondságnak a koránkelés.- Eresztek meg egy kicsit magabiztosabb mosolyt. Svájcban azért kicsit furcsábban néztek rám, amikor hajnalban mászkáltam, de a nap legeslegjobb órái a napfelkelte előttiek, én pedig szerettem kihasználni ezt.
Amikor Nonó a másodévről kérdez nem igazán tudok mit felelni. Nekem olyan, mintha az első lenne, csak már idősebb fejjel, ezért csak egy apró vállrándítással és hümmögéssel jelzem, hogy "olyan amilyen".
-Az ötödév biztosan izgalmasabb. Ez már a legvége, merre felé tervezel tovább tanulni?- kérdezem érdeklődően, magamat is meglepve, hogy mennyire egyszerűen tudok beszélgetni vele. A bátyám miatt sokkal jobban működök idősebbek társaságában, ez már az előző iskoláimban is bebizonyosodott, de most már egészen tudatosan sikerült ezt is kezeljem.
-Alapvetően 4 és 5 között szoktam ébredni, de ha későn fekszem le azért bőven tudok aludni akár kilencig is. Te is inkább koránkelős vagy gondolom.- válaszolok a lány kérdésére szinte automatikusan, de az eszem már a könyveken járt.
-Te miket szoktál olvasni? Én főleg csak mugli könyveket, amiket nagyon szeretek, de kíváncsi vagyok hogy tudsz-e ajánlani esetleg jó varázskönyveket.-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kissé feszengve érezte magát, pedig nem is őt bámulták. Épp ellenkezőleg. Köszörült egyet a torkán ügyefogyottan, úgy próbált meg válaszolni.
 - Nem, szerintem... nincs is macskája - hallatszott vontatottan tőle. - Teljesítik a kívánságodat, ha be tudod dobni a sisakrostélyon azt egy papírra írva. Legalábbis azt hallottam. - Hozzátette volna azt is, hogy kételyekkel él az ilyesfajta pletyka iránt, de amióta Lili bemutatta neki a csodatévő kutat a kövezett udvaron, óvatosabban bánt az előítéleteivel.
 - Kérhetsz tőlük mondjuk egy tükröt, vagy nem is tudom - kedves próbált lenni, de csak utólag gondolt bele, milyen otrombán is hangozhatott ez így kimondva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sajnálatos. Azt hittem, az a kötelező gondnoki kiegészítő - válaszolja elmosolyodva a szellemesnek ítélt válaszán, majd nem túl feltűnően kezdi méregetni a másikat. Úgy véli, valahol látta már. Vagy csak képzelné?
- Tehát mégiscsak dzsinn. Csodatévő aranyhalhol ez legalábbis túlságosan légáteresztő - állapítja meg megkocogtatva a páncél mellvértjét, amelyen semmiképpen sem ideális lakóhely aranyhalaknak, főleg, hogy kellemetlen mellékhatásként a nedvességtől a rozsda is megenné a páncélt, nem csak a halnak nem lenne jó. A dzsinnek jogairól meg inkább nem kezd értekezésbe, mert ugyan érdekli a téma, de még csak most fog nekikezdeni az egész megismerésének, és hosszas tanulmányi évek várnak még rá, hogy ténylegesen jogásznak nevezhesse magát. Majd akkor visszatérhetnek erre.
- Ugyan, az van. Akkor már inkább valami izgalmasat kérnék. Mondjuk egy főnix... De nem találkoztunk mi már valahol? Talán a Herzbergben? Vagy... a minisztériumban. Bocsánat, de nagyon ismerősnek tűnsz - állapítja meg, majd kezet is nyújt. - Bánffy Albert. Berci.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Fakó mosolyt fakasztott a fiú megjegyzése, de a zsibbadó lábai hamar feledtették vele a jókedv merő gondolatát is.
 - Ki tudja, mi van bennük. - Azt nem akarta hozzáfűzni, hogy igenis volt fogalma róla, hiszen tavaly Ramival darabjaira hullajtottak egyet Augustine lába előtt. Talán nem jutott el hozzá a szóbeszéd, és ez jó is így. Kínos emlék volt, ahogy rohantak Meurice elől fejvesztve a folyosókon.
 Lenézett a fiú jobbkára, de várt egy kicsit, mielőtt elengedte volna a falat, amibe támaszkodott. - Nem, nem voltam még ott, én a... - Elharapta a mondatot, mert félt, hogy a lehetséges válasz talán Ungvári háza lesz. Vagy valamelyik verseny, amelyikre elszökött. - Talán valamelyik kviddicsmeccsen. A nyári szezonban sokszor elkísérem apámat. Zalán vagyok.
 Nem akarta megvárni, hogy más eshetőség is felmerülhessen a srácban, így gyorsan folytatta, miközben a táskájába túrt egy pár papírfecniért - Egy kívánság asszem nekem is jól jönne egy-két dologhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Talán jobb is így - állapítja meg. Hirtelen eszébe ötlik ugyanis, hogy akár egész pókcsaládok is elférhetnek ezekben az öblös, sötét terekben, márpedig ő kínosan retteg a pókoktól valami érthetetlen oknál fogva. Hiába tudja, hogy nem mindegyik veszélyes, még azzal is megpróbálkozott, hogy egy állattani lexikon segítségével megpróbálta megtanulni melyik fajtájuk teljesen ártalmatlan, de sokra sajnos nem jutott. Ha találkozik velük, rátör a bénító pánik, és képtelen racionálisan gondolkodni.
- Kviddics... hmm, az lehetséges. Édesapád kviddicsjátékos? Vagy netán már edző, esetleg játékvezető? Elég sok helyen meg szoktunk fordulni, főként a Sámánoknak szoktam szurkolni, bár alapvetően Dortmunder Druiden rajongó vagyok - magyaráz máris, miközben a kezében tartott mappát kinyitva keres egy üres papírlapot.
- Tessék - nyújtja felé az egész lapot. - Csak hagyj nekem is egy darabot, most már kíváncsi lettem ezekre a csodatévő páncélokra. Tollat is kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Érezte, hogy izzadni kezd a keze a kérdésektől. Régen büszkén merte volna mondani, ki az édesapja, de azóta, amióta Szatmári a fejéhez vágta azt a rakás dolgot, kezdett kételkedni abban, hogy a családnevét hangoztatni előnyére válna.
 - Sportkommentátor - mondta végül halkan, arcáról szégyen sütött, úgy vette el a neki nyújtott papírt. Ügyetlenül tépte azt félbe, s adta vissza az egyik felét. Egy ceruza már akadt a kezébe, így arra nem volt szüksége.
 Egy darabig tanácstalanul gyűrögette, nem tudta eldönteni, mit is írjon, annyi minden jutott az eszébe. Szerette volna, ha az összes Edictum példány magától repülne a kukába. Esetleg hogy javuljon a látása és kidobhassa végre az éjjeliszerényében dugdosott szemüveget. Hogy Winter szája csukva maradjon, vagy legalább ne őt találja meg mindig a bunkó megjegyzéseivel. Talán, hogy... esetleg Autumn tekinthetne rá máshogy is, nem csak gyerekként. Száját húzta el a gondolattól, és elszégyellte magát, hogy ilyen önző dolog vert szöget a fejében.
 Kissé elfordult Alberttől, úgy firkantotta rá macskakaparásával az egyetlen ésszerű ötletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Nem a könyvtár mondható a természetes életterének, bár azért olvas ő, csak éppen jobban szereti ezt az elfoglaltságot emberektől mentesen, magányosan, csendben művelni. A könyvtárban azért tette mégis tiszteletét ezúttal, mert szeretné kissé jobban beleásni magát a gemmológia rejtélyeibe, és a tanárnő levélben ezt javasolta első találkozásra alkalmas helyszínnek. Talán olvasnivalót szeretne ajánlani. Kiderül majd, ha megérkezett, addig Álmos nem töpreng ilyesmiken fölöslegesen. A Minisztériumból érkezett egyenesen ide, amit mindössze abból állapíthat meg a gondos megfigyelő, hogy a megszokott bőrkabát helyett egy kissé gyűrött fekete talárt visel az egyébként mit sem változó örökzöld összeállítás - térdnél szakadt farmer, póló és szárközépig érő bakancs. Táskáját lazán vállára vetve sétál be a könyvtárba, és addig is, amíg a tanárnő megérkezne, még gyorsan rákérdez, hogy magántanulóként is biztos szerepel-e a nyilvántartásban, hiszen az fontos, ha könyvet kölcsönözne. Ezt letudva pedig megkeresi a drágaköveknek és azok tanulmányozásának szentelt polcokat. Táskáját a földre eresztve le is vesz egy könyvet, majd a szemközti polcnak döntve a vállát ki is nyitja. Még mindig nem sikerült kitalálnia, milyen kő van a gyűrűben, amelyet múltkor áthozott az álmából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm! - feleltem némi büszkeséggel mosolyt varázsolva az arcomra. Igazán jól esett az elismerése irányomba. Úgy tűnt, hogy valóban képes volt értékelni azokat az embereket, akik elszántak, és kitartóak voltak a céljuk elérése érdekében, illetve nyitottak voltak az új ismeretek elsajátítására.
- Mennyivel jobban hangzik, mint a VAV - állapítottam meg rögvest. Kezdtem egyre jobban felnézni Bercire, és az is megfordult az agyamban, mennyire szerencsés volt, hogy abban az intézményben tanulhatott.
- Igazad van. Felesleges azon stresszelni, amire nincs ráhatása az embernek. Emellett biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen az időm nagy részét a tanulásra szánom - feleltem határozottan a fiúnak.
- Nos, annyit tudok a konyha kapcsán, hogy a tanárok nem igazán szeretik, ha megzavarja valaki a manókat a munkájukban, de arról nincs információm, hogy teljesen tiltott terület lenne a diákok számára. Én időnként betérek oda, a manók pedig remek vendéglátók. Nem tudom, hogy ez a prefektusi cím miatt van, vagy alapból ilyenek, de a tapasztalataim alapján többen is felkeresik azt a helyet. Az viszont tény, hogy nekünk több mozgásterünk van, mint másoknak - osztottam meg a tapasztalataim a másikkal.
- Rendben. Ó, lassan már vacsoraidő lesz? - emeltem meglepetten kékjeim az övébe. Milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen... igaz jó társaságban rendkívül sebesen telnek el azok a bizonyos percek. Közben elbandukoltunk a nagyterem irányába.
- Én még egyelőre gondolkodom rajta, mit is egyek. Talán valamiféle ínyencség jól esne, ami nem fekszi meg a gyomrom. Abban biztos vagyok, hogy még egy fél deci ásványvizet kérek majd mellé. Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Nekem a napi 2-3 liter ebből megvan. Egyrészt az agyat is serkenti, másrészt fiatalon tartja a szervezetet, ráadásul nem szárad ki az ember bőre - osztottam meg a tudásom Bercivel. Bár a kinézete, és az igényessége azt
sugallta, hogy mindezzel tökéletesen tisztában volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Szemeit meresztette Albert lelkesedésétől, először azt sem tudta, mit mondhatna.
 - Igen - tört utat magának az őszinteség végül. - Azt hittem, a korombelieket jobban foglalkoztatják a sportolói dolgai, mint amit azután kezdett el csinálni. De az MSM-es cikkei meg a közvetítések is jók, de én talán... kicsit elfogult vagyok - halk nevetés szakadt fel a torkán, nem számított erre. Hitetlenül rázott egyet a fején, hogy a következő kérdésre koncentráljon.
 - Igen, bele kell dobni a páncélba. És itt fognak elvonulni, látod? - mutatott a festett vonalra. Közben fülelt, hátha már elindultak feléjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindenféleképpen le akartam kötni a felesleges energiáimat, mert tudtam, ha megállok csak tovább agyalok. Vissza fog jönni, ebben biztos voltam. Ennyi nem lehetett neki elég. Így a legjobbkor jött Nagy professzor úr megkeresése. Az évnyitó óta minden délutánomat vagy a kocsmában, vagy a könyvtárban töltöttem. Többször volt, hogy anélkül, hogy járőröznöm kellett volna a kastélyban aludtam, kissé félve, hogy mikor jön el a pillanat, hogy újra szembe kell néznem vele.
A sorból már hat könyvet szedtem le, és tettem a középső asztalra, ahol a jegyzeteim is voltak, de még hiányzott az esszenciális Legendás lények és megfigyelésük kötet. Már ezerszer olvastam, de sose lehettem elég pontos.
Ahogy kifordultam a sorból, megpillantottam a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. Mármint tudtam, hogy a tantárgyakból fel kell hoznia magát, de... azt hittem az ideje nagyobb részét a kviddicspályán tölti. Talán tudatalatt pont ezért is kerülte el a helyet, mert már csak a látványa is hirtelen ugrasztotta össze a gyomrom. Vajon hallott róla? És mit? Én persze egész nyáron nem hallottam felőle.
- Szia - köszöntem oda mégis, és zavartan megvakargattam a kócos kontyom alatti részt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Keze rándult idegességében, ahogy ellökte magától a nagyapjától kapott töltőtollat. Mit nem adott volna egy seprűért most. Ehelyett egy hülye házifeladat felett ül, amiből már két bekezdést megírt, de olyan bődületesen rondán, hogy ő sem tudta volna visszaolvasni.
 - Szia - köszönt vissza, Autumn hangjának sikerült kizökkentenie kicsit a gondolataiból. Nem tudta, hogyan folytassa, azt sem tudta, hogy a lány csak futólag köszönt-e rá, vagy akar is beszélgetni. Utóbbit meglepőnek találta voltna, de csupán annak fényében, mert volt egy olyan érzése, hogy mostanában mindketten a magánynak örültek jobban. Ilyenre sem volt még példa, de úgy ítélte, ez nem árt a kapcsolatuknak a... nos, a tavalyiak után. Azért kezével odébbsöpörte a kacatjait, hátha szeretne leülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolyban kérték fel arra, hogy magántanár legyen. Furcsán meredt a levélre, hiszen aligha akadna olyan ember, akit kevesebben keresnek a diákok, mint őt a rigorózus, szívtelen és sznob tanárnőt. Mégis az állt a papíron, hogy tőle akar valaki tanulni és minezt nem az előírásos keretek közt kívánja megtenni. Ráállt a dologra. Ehhez néhány percre és egy üzenetváltásra volt szüksége testvérével, aki épp a Csendes óceáni térség habjait szelte. Vállald el Rose, mi bajod lehet? Valaki rájön, hogy normális is tudsz lenni, ha ledobod a sün jelmezedet? Írta Nim egy írva-dőlve nevető fejecske kíséretében, amitől a hűvös tekintetű nő ajaka is megremegett. Viszontválaszában a Könyvtárt jelölte meg az első óra helyszínéül. maga után lebegtetett kötetekkel kísérve érkezik meg a maga egyenes és kecses termetével, előkelő mozgásával és kutató pillantásával, mely inkább tűnik felsőbbségesnek, mint jóságosnak. - Üdvözlöm! Ha nem tévedek, Ön Ohridszki-Füst Álmos úr? - kérdezi kimérten, miközben közelebb sétál feltételezett diákjához. Fekete nadrágot visel, mely élére vasalt, a legpuhább szövet, s hozzá fekete garbót. Haja szoros copfba kötve, ajka árnyalva, szeme kihúzva. Sminkje diszkrét és elegáns. Viselkedése arisztokratikus. Ezt akkor sem tudná levetkőzni, ha meztelenül állna Merlin előtt. Végigméri a fiatal férfit. Levele alapján ambiciózusnak tűnt. Olyan valakinek, akit tényleg érdekel a gemmológia. Kíváncsian várja, valóban ez e a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hah, inkább szerencsés - közli legyintve. Az ő apja ehhez képest halálunalmas ember, aki csak a nemzetközi mágikus kereskedelmi jogról képes hosszú, álmosító előadásokat tartani, na meg a család múltjáról és jövőjéről, amitől ő meg egyszer ki fogja tépni a haját is. Pedig kénytelen lesz elviselni még sokáig, mert eddig még minden Bánffy megérte a százat is.
- Ahaaa, szóval ezek itt masírozni fognak? - kérdezi, tekintetét végigfuttatva az éppen mutatott piros vonalon. - Hát ez zseniális - állapítja meg, már csak félhangosan, aztán befogja a száját, hogy ő is füleljen, mikor indulnak meg a páncélok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy pillanatig hezitáltam. Egyik lábamról a súlyt áthelyeztem a másikra, mintha magam se tudnám mivel okozok nagyobb kárt: ha maradok, vagy ha megyek? Végül a választ Zalán mozdulata adta meg. Ha visszafordult volna a tanulnivalójához, tudtam volna, hogy nem akar rólam hallani. De így, igen nehéz lett volna csak úgy, szó nélkül otthagyni.
- Hogy vagy? Egész nyáron nem hallottam felőled - ültem le, a könyvet magam elé helyezve. Várhattak még azok a lények, a könyvből úgy se másznak ki. - Voltál versenyen? - néztem rá félve. Olyan csendes volt, sose kellett nekem kezdeményeznem nála. Furcsa volt. Főleg azért, mert tudtam, hogy jelenleg én se mesélnék annyira szívesen. A szívem össze-vissza kalimpált a félelemtől és a boldogságtól, hogy újra a közelében lehetek. Az egyetlen barátom, akit hónapokig nem láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem sok jó - vallotta be vontatottan, de egy kesernyés mosollyal  leplezte, hogy mindez most egyáltalán nem érdekelte. Vagyis szerette volna, ha nem érdekelné. Hiszen újra beszélhetett Autumn-al. Várt egy kicsit, aztán a mosolyban mintha csillant volna egy kis elégedettség is. - De voltam versenyezni. Hagyom, hogy kitaláld, mi lett a vége. Arra meg magamtól sem fogok rájönni, miért nem kaptam egyetlen képeslapot sem egy bizonyos valakitől a híres-neves Írországból. Pedig kíváncsi vagyok.
 Rue kedvéért erőtt vett magán és teljes testével felé fordult, bár látszott a mozdulaton, hogy fáradt. Övé volt a figyelme, talán mondania sem kellett már, hogy szerette, amikor mesél kicsit magáról. És mintha szünet előtt erre hajlandóságot mutatott volna. Valami mégis fura volt neki, de egyelőre kivárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Érezhető volt mind a kettőnkön valami különös távolságtartás. Mintha attól félnénk, hogy kiderül, hogy megbántottuk a másikat, és épp készülünk bevallani. De ehelyett csak két lélek voltunk, akik keringtek egymás körül, megértetlenül.
- Első? - vigyorogtam olyan szélesen, ahogy csak tudtam. Mindig féltem, hogy egyszer nem látom majd újra, mert botor módon vesz részt a versenyeken. Hallgatnia kéne az álmaira. Hiszen azoktól néz ki olyan ramatyul. És minél közelebb van ahhoz, hogy megvalósuljon, annál rosszabb lesz. Látszik. Mégse akartam hangot adni az aggodalmaimnak. Nem most. - Gratulálok. Szüleidnek elmondtad már? - vetek rá egy sanda pillantást. Lehet hibáztatni, mert papolok, de legalább neki tényleg jót akarnak. Pontosan emlékszem még, az milyen.
Testtartásom is megváltozik a kérdés hallatán. Kicsit hátrébb helyezkedek, megfeszülten. - Nem mentem. - Ezek szerint hozzá még nem ért el a pletyka. Ennek egyszerre örültem, és nem. Hogy mondjam el? Tegyem egyáltalán? - Közbejött a család. A család egy olyan tagja, akire nem számítottam - vallottam be, ám ez még talán mindig túl messzi volt. Mégse vett rá a lélek, hogy kinyögjem. Pedig ha őszinte vagyok, az valahogy így hangzik: Képzeld, visszajött az anyám, aki elhagyott minket két éve, és hagyta, hogy romba dőljön az életünk. Ráadásul el se mondja, hol volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bólintott, s derűs vonásaik ha csak egy pillanatig is, de összefonódtak. - Nem, most azt mondanám, hogy van elég dolog, ami foglalkoztatja őket. De majd kerítek rá alkalmat, megígérem.
 Amikor Írországra terelte a szót, megdöbbent a válasz hallatán. Értetlenül rázott egyet a fején, hátha több logikát nyernek vele a benne visszhangot vert szavak. Aztán hirtelen dühöt érzett, s utána újra tanácstalan lett, hisz a bátyja nem olyasvalaki, akire "nem lehet számítani" abban, hogy belerondítson az ember tervébe. - Summer csinált valamit? - kérdezte óvatosan. Csak azért hajolt közelebb, hogy lejjebb vehesse a hangját, mégis csak a könyvtárban voltak. - Vagy az apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

A polcról kiválasztott kötetet bal tenyerén egyensúlyozza, gerince éppen a tenyere közepén fekszik, ujjait pedig úgy tárja szét, hogy megtartsák a borítót is. Jobbját eközben lazán tartja a könyv fölé, mutatóujja hegyét a következő lap felső sarka alá csúsztatva, hogy majd könnyedén fordíthassa át. Arcára érdeklődés és kíváncsiság elegye ül ki, ahogy tekintetével végigfutja a sorokat, bár egyelőre ez csak holmi történeti bevezető. A lényeg - a kövek ismerete és vizsgálata - jobban érdekli azért ennél, sokkal jobban. A nevét hallva felpillant, futó pillantással bizonyosodva meg róla, hogy még mindig a könyvtárban van, a nő előtte pedig a gemmológia tanár lehet. Majdhogynem unott lesz az arckifejezése, bár az urazásra azért kurtán felhorkan. Mostanában csupa érdekes megnevezést alkalmaznak rá, kinek ifjú, kinek úr. Számára ezek végletek. Ő egyszerűen csak Álmos. Na meg Vladislav, teszi hozzá gondolatban, de azt a nevet meghagyta Adelinának, másokkal inkább nem osztja meg. A nő fekete ruháiról is ő jut eszébe, habár a különbséget is azonnal érzékeli. Az a nő, akibe az éjszakai beszélgetések közepette beleszeretett, más, és bár eszébe jut sok mindenről és mindenkiről, mégsem tudja igazán senkihez és semmihez hasonlítani, és valljuk be, nem is akarja. Arcára azért lágy, szinte már ábrándos mosolyt rajzol akaratlanul is a gondolat, egy pillanatra felfedve belőle valamit, amit általában nem hajlandó megmutatni csak úgy. Amint erre ráébred, azonnal vissza is tér arcára az unott, némileg mogorva ábrázat.  
- Helló - köszön végre kurtán, biccentve hozzá, és összecsapja a még tenyerén nyitva fekvő könyvet.
- Tökéletes lesz az Álmos, vagy az Ohridszki, amelyik jólesik - válaszolja, mindkettőre hallgat, ezt pedig jobb tisztázni az elején, még mielőtt a végén valami olyat bökne oda, hogy egy életre megsérti vele a tanárnőt. Messziről lerí róla, hogy karót nyelt. - Erdődy tanárnő, ha nem tévedek. Szóval, ereklyekutatást és átoktörést tanulok, és kifejezetten érdekelne a gemmológia. Meg az ereklyék és varázstárgyak. A minisztériumnak bűvölök képességkorlátozó tárgyakat, szóval tudok egyet s mást, de a kövekről valahogy mégsem eleget - osztja meg viszonylag hosszan, bár ahhoz mérten még mindig tömören, amit a levélben nem tisztázott. - A szabadidőmben pedig ékszereket készítek főként, tökéletes mag hozzájuk sok drágakő, azt gondolom - teszi hozzá rövid szünet után. Azt egyelőre megtartja magát, hogy egyébként valami olyan után is kutat, amely segíthet egy ember és egy vámpír fundamentális különbözőségét valamiképpen áthidalni. Az maradjon még az ő titka egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Zalán úgy csinált, mintha semmi nem tudott volna megállítani. Talán azért, mert úgy csinálok, mintha soha, semmi nem szabhatna határt nekem. De a család, na az valahogy mindig közbe jön. Danversék pedig hírhedten rosszul időzítenek.
- Nem, és nem - válaszoltam. Hangomon hallani lehetett a felgyülemlett dühöt, ami természetesen nem a fiú ellen szólt. - Az anyám - mondtam ki mégis a szót. Egyszerű volt, mégis ezeregy érzelmet keltett fel bennem a gondolat is, milyen könnyeden libbent be a kocsmába. - Két és fél év. Ennyi időre tűnt el, és aztán csak úgy besétált zárás előtt a Leprikónba, mint aki jól végezte dolgát - nevetettem fel szarkasztikusan, még mindig alig hittem el. - Nem mondta hol volt, nem mondta miért ment el, de elvárta, hogy majd a nyakába boruljak, és...
- Shhh.... - szólt rám a könyvtáros, ugyanis észre se vettem, de magától emelkedett meg a hangerőm. Gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Teszi. Mert ennek biztos nincs vége. Bár mégis elmenekültem volna utána Írországba. Meg kellett volna csinálnom, amíg még lehet. De igazából. Ott is minden rá emlékeztetett volna most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az... - ismételte volna, de még így is abszurd volt ez a válasz a lánytól. Tátogott pár pillanatig bugyuta hal módjára, kérdőn pislogott, de a hozzátokdott magyarázat csak még jobban elbizonytalanította. Megvárta, amíg a könyvtárosuk eloldalog, addig is összekapargatta a széthullott gondolatait.
 - Autumn - ragadta vállon boldogan. - Ez egy csodálatos hír! Az anyukád életben van! - suttogott, de nem tudta leplezni a lelkesedését még úgy sem, hogy hiába kereste a másikon a boldogság nyomát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Magától értetődő módon a fiatalember vezetéknevét választja. A másik általa ajánlott verzióra nem áll rá a szája. Neveltetése sem igen támogatja a keresztnevek használatát ilyen esetekben. Kivételt képeznek ez alól a rokonok. Ha egy távolabbi családtagját oktatná, őt keresztnevén szólítaná. Türelmesen hallhatja a vele szemben álló elbeszélését. Szeme sem rebben közben. Rideg tekintete nem vizsgálódó, egyszerűen csak figyelmes. Tűnjön bámilyen távolságtartónak, szimpatikusnak tartja, hogy a másik fél nyíltan beszél és próbálja megindokolni számára felkérését. - Úgy gondolom, segítségére lehetek, hogy megismerje a gemmológia lényegét és hasznos ismereteket szerezzen feladatának ellátásához. Azonban azt le kell szögeznem, a kövekkel kapcsolatos túlzó spiritualitás nem az én szakirányom. Elmondom majd önnek, amit ebből a szemszögből érdemes tudnia, de azt már önre bízom hite lesz-e ezekben a nézetekben - közli teljesen egyszerűen. Nincs ebben semmi személyes, csupán ő akként kezeli a köveket, amik valójában. Erővel rendelkező természeti képződményeknek, melyek az emberek szolgálatába állíthatók, ha hozzájuk megfelelő szakértelemmel kezelik őket. - Ne is fecséreljük az időt. Kezdjük azzal, hogy vannak-e konkrét kérdései! Tegye fel őket, azután áttérünk majd a szakirodalmakra - fordul az egyik olvasó asztal felé, majd kecses mozdulattal int, hogy a fiatalember is foglaljon helyet vele együtt. Ültében ujjait összefűzi az asztal lapja felett és várakozón tekint diákja szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Különböző nyelveken minden jobban hangzott, de a mostani szituációban a másik megnevezés sokkal szebben csengett, mint a VAV. Erre a megállapításra még a fiú is elismerő hümmögéssel válaszolt. Valóban biztos voltam benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen mindig is lelkiismeretesen tanultam, illetve a tanulmányaim mellett is folyamatosan igyekeztem új ismereteket elsajátítani.
- Én is át fogom újra olvasni a házirendet, mert számomra rendkívül fontos, hogy minden szabályt betartva éljek az intézmény falain belül. Mit is mondtál a mondandód második felében? Sajnos nem volt lehetőségem németül tanulni - kérdeztem Bercitől aggódó arccal.
- Közel negyven perc az nem sok, tényleg mindjárt vacsoraidő van - feleltem a másiknak, miközben szép komótosan megmásztuk a lépcsőket.
- Itt nincs előre meghatározott menü. Az étkezések alkalmával a manók igyekeznek mindent "odavarázsolni" az asztalra, ami úgymond közönségkedvenc étel. Általában mindenki megtalálja a terítéken az általa preferált ennivalót - magyaráztam Bercinek nagy beleéléssel.
- Teát? Nos, jól mondod, itt hamarosan terülj-terülj asztalkám lesz a manók közreműködésével. Biztosíthatlak róla, hogy tea is lesz a terítéken. Mint már említettem, a manók nekünk próbálnak kedvezni - feleltem a fiúnak mosolyogva, nyugodtan.
- Egyébként melyik a kedvenc ízesítésű teád? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian.
- Jómagam főként a zöld teát szeretem, illetve a citromosat - osztottam meg vele magamról ezt a lényegtelen információt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Sejti, hogy a vezetékneve fog nyerni. Olyan a nő, mint a volt Durmstrang tanárai, ugyanaz a távolságtartás árad belőle némi felsőbbrendűséggel vegyesen, de ez a legkevésbé sem hajtja meg. Neki mindez abszolút mellékes dolog, semmi jelentősége. Nemes egyszerűséggel ignorálja. Inkább a lényegre koncentrál, ami jelen esetben a gemmológia. A könyvet a megfelelő polc felé emeli egy határozott mozdulattal, majd el is engedi, hogy egy intéssel küldje helyére a polc vonzáskörében már lebegő kötetet.
- A spiritualitás nem az én műfajom. A tények érdekelnek - válaszolja tömören, némi homlokráncolást követően, amibe szemöldöke is bekapcsolódik rövid időre. Nem igazán érti, honnan jön a gondolat, hogy érdekelné a spirituális vonzata a köveknek. Arra semmi szüksége sem az ereklyék, se a varázstárgyak esetében. Még az ékszereknél is vagy azért használja a köveket, mert szépek, vagy mert az ékszer egyben varázstárgy is és magra van szüksége hozzá. Helyet foglal közben az egyik egészen kényelmes széken az asztal túloldalán, amely felé a tanárnő int, majd a szék támlájára akasztva táskáját előhúz belőle egy vaskos jegyzetfüzetet. Írása mások számára talán meglepően tiszta, olyan emberé, aki rajzolja a betűket. A füzet borítójához rögzített bőrszíj alól a ceruzát is kiszabadítja, hogy ujjai között forgatva szabad kezével belelapozzon a füzetbe.
- Akad néhány, de felírtam mindent amúgy is. Szóval... van biztos módszer arra, hogyan tudom megállapítani, hogy egy kő milyen kő is pontosan? - kérdezi, de amint kimondja a kérdést, rájön, hogy ez így azért hülyén is hangzik kicsit, főleg a további részletek nélkül. Szája szélét kezdi rágni, beletúr a hajába, aztán sóhajt egyet. Muszáj lesz, úgy érzi, különben nem lesz érthető, miről is beszél. - Tudom, könyvek... de elárulhatok egy titkot? Itt marad? - kérdezi meg végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fülében fülhallgató, dübörög benne valami modern trap, egyik kezével a combján dobol, miközben szótlanul keresgél az előtte lévő könyvespolc könyvei között. Gerincről gerincre siklik a tekintete, mindig csak az elejét olvassa el a címeknek. Elvégre tudja, mit keres.
A könyvtáros volt kedves eligazítani, hogy hol keresse az "Értelmes lények jogai az európai integrációban" című könyvet. A legtöbben már a cím olvasása alatt elalszanak - és ami azt illeti, még Armandnak is elég szárazul hangzik, de amit muszáj elolvasni.. azt muszáj elolvasni.
Először is mondjuk jó lenne megtalálni a kérdéses kötetet, de ahol elvileg a besorolás szerint lennie kellene, üres a polc. Pedig megkérdezte, hogy kivették-e! Elvileg bent van - erre mégis hiányzik.. _nem létezik_ hogy valaki más is kivette! Nem lehet más is olyan elvetemült és hülye, hogy ezt az önkínzásnak is betudható olvasmányt akarja. Az is lehet, hogy csak rossz helyre tették vissza.
- Damn, sosem fogok végezni. - Egyik lábáról áthelyezi a súlypontját a másikra, lehajolva elkezdi a lentebbi polcokat átnézni, hátha oda lökték be hanyagul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Óóó - ad hangot zavarral vegyes meglepetésének. Ez sajnos amolyan gyengesége, tekintve, hogy gyakorlatilag a német az anyanyelve, hiszen az anyja mégiscsak német, és hajlamos nem észrevenni, ha ezen a nyelven szólal meg. Jobb kezét az arcáig emeli, mutatóujjával vakargatja meg a szemöldökét, aztán megköszörüli a torkát kicsit.
- Bocsánat. Mit tudod, édesanyám német ajkú, néha elfeledkezem róla, milyen nyelven is beszélek. Csak azt mondtam, hogy egyértelmű különbség van a tiltott és a nem ajánlott között - fordítja le kurta magyarázkodást követően, hogy mit is mondott az imént. Erre jobban figyelnie kellene ezek szerint, hogy ne forduljon elő újra.
- Bizony - helyesel, kissé megkönnyebbülve, hogy máris nem téma, hogy az imént észrevétlenül váltott a magyarról a németre, tulajdonképpen kizárva ezzel a beszélgetésből Kristófot.
- Ó, értem. Akkor ez meglehetősen izgalmas - állapítja meg. Ő az előre megírt menükhöz van szokva többnyire, de tényleg érdekesnek hangzik, hogy csak azt kell eldöntenie, hogy mit is kér. Ugyanakkor meg mennyi időt megspórol egy előre megírt menü, mint az, hogy az ember megálmodja, mit is enne. Mindennek megvan az előnye is, meg a hátránya is, állapítja meg magának, és majdhogynem elbambul, de még éppen időben kérdezi meg a rellonos, hogy kér-e teát.
- Igen, köszönöm - válaszolja illedelmesen. A tea mindig jó. Jobban is szereti, mint a fanyar ízű kávét. - A gyümölcsös teákat kedvelem, meg az igazi gyógynövényből készülteket - osztja meg némi gondolkodást követően. - A zöld teát pont nem nagyon szeretem, furának találom az ízét, a roiboszt viszont annál inkább. A citromos kellemes választás. Azt hallottam egyébként, hogy a Pillangóvarázsban remek teák vannak. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Önmagához hűen, ezúttal is jelzi a karkötői csörgése, hogy merre jár a polcok között. Vállig érő haját lazán összefogta, inge ujját könyékig tűrte, ebből látni, hogy mekkora munkában van. Már kisebb kupacot hordott össze a legközelebbi asztalra, és még gyűjtöget. Lehet, hogy bárki más unalmasnak találná a témát, de őt roppant mód érdekli minden, amit csak fellelni képes értelmes lényekről és képességbirtokosokról jogi szempontból. A családban mindenkinek megvan a maga kis szakterülete, ennek szellemében őt is bátorították, hogy keresgéljen, és a nagy kutakodásban itt kötött ki. A képességek főként a családban időnként előforduló elemi mágia miatt kerültek képbe, az értelmes lények jogai pedig amolyan passió. Találkozott már néhány faj képviselőivel, kacérkodik a gondolattal is, hogy megtanulhatna sellőül is, ha már franciául egyébként sem óhajt egyelőre minden családi nyomás ellenére sem, és miért ne foglalkozhatna a jogaikkal is akkor már. Amíg egyszer miniszter lesz belőle, kell valami jó időtöltés, amivel nem csak pénzt kereshet, de kapcsolatépítésre is ideális. Egy kötetet közben félig már átnézett, bőszen jegyzetelve, ám az egyik lábjegyzetnél elakad. Olyan esetre tesznek utalást, amelyet egyik begyűjtött kötetben sem talál, hiába nézi át az említett esetek listáját a függelékben. Egy elégedetlen szusszanás kíséretében a hajába túr, feltápászkodik, és a kötettel a kezében - ujját gondosan ott tartva könyvjelzőként, ahol éppen tart -, elsétál a megfelelő polcig. Szabad kezét az álláig emelve elgondolkodva néz végig a polcon. Vajon melyik könyvben olvashat a holland esetről, amely a vélák integrációját érintette. Igazán szeretné tudni a részleteket, nem csak annyit, hogy az esetre 1978-ban került sor és a hágai mágusbíróság nem a vélák javára döntött.
- Elnézést - szólal meg végül, amikor meglát egy holland nyelvű kötetet, és a srác előtt átnyúlva le is emeli a polcról azt. Talán jó lesz. Közben mindenesetre jól láthatóvá válik a kezében tartott könyv borítója, és azon a cím is. Értelmes lények jogai az európai integrációban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elképesztő pontossággal... Nem veszi észre az általa keresett könyvet, talán jobban tudna koncentrálni, ha nem hallgatna zenét közben, de a pillanat elszállt, már rég nem is azt a polcot szemlélgeti. Pont ezért lepi meg annyira, amikor kinyúlik előtte egy kéz és elsuhanó előtte egy könyv. Gyanúsan ismerős címmel!
- Wait! - Első ösztönös reakció, rögtön ki is egyenesedik, a fülest kihúzza füléből. Hamar felismeri, hogy nem volt túl udvarias a felütése, így mintegy bocsánatkérőn biccent.
- Vagyis bocs, meglepődtem, én is pont ezt keresem. Meglepett, hogy mást is érdekel.
Meg az is meglepte, hogy akut vaksàggal is diagnosztizálhatnák annak alapján, amilyen könnyedén tovasiklott a tekintete a könyvgerincen továbbra is. Ránézésre az eridonos nagyjából egyidős lehet vele, plusz-mínusz egy-két évfolyam.