Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A bálok nagy előnye, hogy minden lány hercegnőnek érezheti magát egyetlen estére, de még ennél is fontosabb, hogy minden egyes fiú öltönybe bújik, így aztán az iskola nagy százalékát képző lányseregnek van min legeltetnie a szemét. Szofi Franciaországban szinte minden egyes alkalommal ott állt a barátnői gyűrűjében és azzal volt elfoglalva, melyik srácot is érdemes megjutalmaznia egy tánccal.
Ma minden más volt.
Ma egyetlen fiú érdekelte, miatta kapta vele a vörös ruhát és a tűsarkút és csak miatta varázsolta elő a legtökéletesebb mosolyát. Ebben a pillanatban hidegen hagyta, hogy hányan mérik végig.
Szofi a bókot kissé zavartan fogadta, lesütötte a szemeit és erősen kellett koncentrálnia, hogy ne váltson paradicsom vörösre, helyette halkan felkacagott.
- Ki vagy te és mit tettél az én Nikommal? -érdeklődött fellesve a pillái alól.
A fiú általában nem tudta zavarba hozni. Annyira természetes volt mindaz, ami közöttük történt, hogy Szofinak fel sem tűnt, mikor kerültek ennyire közel egymáshoz és valójában csak ebben a pillanatban realizálódott benne, hogy az, ami eddig megfoghatatlannak tűnt, amit nem neveztek meg soha, mostanra egészen komollyá vált.
Jóformán nincsen ideje viszonozni a puszit, Niko már felé tartja a karját ő pedig elfogadja azt.
- Köszönöm!
Belibbenni a végzős bálra, végzősként már önmagában is elég nagy szó. Emellé pedig a tény, hogy Nikolai oldalán valósította meg mindezt egészen ledöbbentette.
Szofi sohasem nyílt meg könnyedén senkinek, a hangulatingadozásaitól idegbajt lehetett kapni és hosszútávon egyedül Dai viselte el, ő is csak azért, mert kislány korától tudta, mekkora katasztrófa is néha a lány. Dai meg ugye lovagias és nem hagy hátra bajba jutott hölgyet.
Szóval, minden tisztelete Nikoé volt, aki bevállalta, hogy ma este mellette fog állni. Nyilván nem ismerte még a szőke legrosszabb énjét, de ami késik, nem múlik.
Célirányosan az ennivalók felé vették az irányt és Szofi nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Van olyan pillanat, amikor nem az evésen jár az agyad? Vagy ez alapbeállítás a férfiaknál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Eljöt hát ez a nap is, felnőttünk, vagy mi a szösz. Gondolom ezen a napon, na meg az évzárón – és persze, amikor az ember meglátja a VAV tételsort – sokkal érzékenyebb, én viszont valahogy el lettem rontva. Kipihenten, már majdnem, hogy vidáman ébredtem, csupán egy bajom volt a reggellel, főleg így dél után nem sokkal, hogy bizony ki kell mászni az ágyból. A mai napot tanáraink és az iskola bölcs vezetősége arra szánta, hogy mi bizony nagyon felkészüljünk arra, hogy este nyitótáncot kell táncolnunk. Ez nekem olyan húsz perc, kényelmesen, kedves páromnak viszont gyanítóm, hogy húsz óra, pedig simán is tetszik a lányzó.
Volt valami ebben a táncpróbában. Amikor még külön – külön gyakoroltunk, akkor is többször néztem őt, igyekeztem hozzá közel férkőzni, persze véletlenül, aztán amióta rávettem magam és elhívtam, azóta pedig a próbák alatt is egyre többször állapíthatom meg, hogy bizony ez a lány különleges, és valahogy hatással van rám. Botladoztunk sokat, majd kevesebbet, tökéletesek viszont sosem lettünk, mert nem készülünk versenytáncosnak, és mert nem is vesszük olyan véresen komolyan. Oké, azt senki sem mondta, hogy nem gyakoroltunk kettesben. Jó volt kicsit magunk lenni, amikor az ostoba kérdéseimet is feltehettem. Például, hogy miért kell nekem egy bizonyos ponton keresztbe tenni a lábam.
- Még a végén kénytelen leszek cipelni téged.
Állapítom meg látványos műsóhaj kíséretében. Ez a mezős téma, na ez nem volt betervezve. Azt mondták a nagyteremben lesz. A nagytermet ismerem, immár ötödik éve napi háromszor étkezem ott tisztességesen. Most azonban olyan, mintha a réten lennénk. Szívem szerint morognék, de nem szabad, nem azért vagyok itt. Ma este jól fogom érezni magam.
- Már most? Gondolod, hogy némi koktéltól a parkett ördöge leszek?
Esélytelen, ha van benne alkohol és mondjuk megszalad, még a végén lejáratom magam, és majmot csinálok magamból. Bírni bírom, egy bizonyos pontig, ám nem sűrűn fogyasztom, és nagyon hamar átcsap a kellemes bódultság lejárató viselkedésbe, én pedig azt nem szeretném elérni.
- Nagyon csinos vagy, azt hittem inkább valami fehéret választasz. Nem tudom miért, csak úgy beugrott.
Ahogy egy fél pillanatra nálam is a gondolat, hogy fehér öltönyben jövök, de aztán rájöttem, hogy az túl merész lenne. Közben persze haladok vele, engedelmesen, kezem a belém kapaszkodó kezén pihentetve. Mint valami idősebb házaspár.
- Hm. Rád bízom mit választasz. Ha gázos leszek tőle, téged égetlek le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sűrű bocsánatkérések között hagyom ott a levitás mestertanoncot ahogy az órámra pillantok, és rájövök, hogy itt az én időm. Tudatom vele, hogy jövök mindjárt, csak el kell mondjam a szokásos beszédet, és, amennyiben nem szalad el, akkor a továbbiakban is élvezhetjük a másik társaságát.
Fellépkedek a nekem kijelölt helyre, amit Anne egy jó párszor már megmutatott. Kezembe veszem a mikrofont, megköszörülöm a torkom. Elhalkul a zene. Hát akkor kezdjük.
- Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, én Kamilla vagyok, és ideiglenesen helyettesítem Anneliet. Nem szeretnék sokáig beszélni, csak elmondok pár tudnivalót, amíg a végzősök testileg és lelkileg egyaránt felkészülnek a táncra - halványan elmosolyodok beszéd közben.
- Mint mindig, most is szavazhattok bálkirálynőre és bálkirályra a bejárat mellett, a már jól megszokott módon. Mint ahogy azt észrevettétek, most nem a megszokott nagytermi szféra vesz körbe benneteket. Ennek legnyomósabb oka a bál témája, a négy elem. - oldalra pillantok, keresem Anne tekintetét, belekezdhetek-e a végzősök sorolásába, vagy még dumáljak? Ahogy bólint, újra az összegyűltekre pillantok.
- És akkor lássuk, kik miatt vagyunk most itt tulajdonképpen. Az Eridonból Simfel Karina, Ronald Little-Leah, Nánásy Levendula, Kevin Schönfeld, Fülöp Félix, Bakonyi Gergely és partnereik. A Levita házból Brandon Norrey, Hűvösvölgyi Napsugár, Katniss Flechter, Wolgast Bellafonte és párjaik. A Navine házból Fülöp Farkas, Gyarmathi Mihály Ádám, Isaac Nikolai Eccelstone, Laduver Nerella Rodé, Soóki Bende, Matthew Bloomer illetve táncpartnereik, és végül, de nem utolsó sorban a Rellonból Adrian Ivanorovics Black, Aimé N. Flamme-Lenoir, Allan Colton Fisher, Annelie Freya Merkovszky, Árvai-Mózs Barnabás, Kálnoki Norina, Ombozi Rebeka Liliána, Szofia Elena Chenkova, Tanizawa Daisuke, William Eric Payne és partnereik.
Visszateszem a mikrofont a helyére, és visszasétálok az asztalhoz. A végzősök beállnak, elindul a zene, és kezdődik a tánc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagy teremnél vagyunk, ahogy belépünk, elámulok, milyen jól megtudják oldani a dolgokat varázslattal. Rebeka zavartsága enyhül, és a mosolya is egyre természetesebb. Ennek nagyon örülök, megég értem, hiszen ez az első bálja, még tapasztalatlan ebben a dologban.
- Megtanítalak majd útközben az alaplépésekre, ha szeretnéd. Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Azt szeretné, minél jobban érezd magad ezen az estén. Nem zavar, hogy rálépsz majd a lábamra. -
 Ahogy beljebb megyünk, egyre jobban feltűnik számomra a négy elem, és annak elrendezése. Nagyon tetszik.
- Nagyon jól megoldották az egészet. Kérsz valamit inni? Kicsit fülledtnek érzem itt bent a levegő szerintem. -
 Lehet nekem csalóka az egész, de kezd kicsit melegem lenni. Úgy tudom kötött program szerint megy egy darabig a bál, persze a végzősök táncával kezdődik majd. Ezen gondolkozok, míg várom Rebeka válaszát, kér e valamit.
- Neked hogy tetszik a bál eddig? Nekem nagyon is bejön. Köszönöm még egyszer, hogy eljöttél velem ide. -
 Érdeklődöm nála egy igen közhelyes kérdéssel, de kíváncsi vagyok, milyennek látja, tetszik e neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Unottan söprögetem az asztallapot pennám tollas végével. Nincs kedvem tanulni. Körülbelül egy hete tartózkodok újra az iskolában, pedig eredetileg úgy volt eltervezve, hogy a legutóbbi visszaérkezésemkor végleg itt maradok, azonban a nagynéném hirtelen eljegyzése újabb okot adott arra, hogy ismét halasszak és célba vegyem Üstösdöt. Gondolhattam volna, hogy apa nem nézi sokáig jó szemmel, hogy a lánya gyakorlatilag hivatalosan is iskolakerülő lett, de egészen a múlt hét csütörtökig élt bennem a remény, hogy nem kell ide visszajönnöm és ez alkalommal akár Kanadába is ellátogathatok, juharszirup szerzés céljából. És hát hiába vagyok tizennyolc éves, mégiscsak a szülök szava számít az enyémmel szemben, úgyhogy vasárnap este már a nagykapunál ácsorogtam, mögöttem a kisebb teherautónyi csomagjaimmal. Most pedig gőzerővel pótolnom kéne, amit eddig kihagytam, csakhogy azzal senki sem számolt, hogy körülbelül egy hónap alatt nem tudok majdnem két éves anyaggal felzárkózni, hogy aztán minden tantárgyból át is menjek majd a vizsgákon. Oké, még ha szorgalmas kisdiák lennék, akkor megérteném, de egy olyan embernek, aki hobbi szinten műveli az alvást, annak valósággal képtelenségnek hangzik. Hiába kértem el pár évfolyamtársam jegyzeteit, mintha ógörögül lenne írva az egész, körülbelül annyit értek belőlük, ráadásul ez a nyavalyás fejfájás sem segít abban, hogy hamarabb magamba szippantsam az anyagot. Cukor kéne ide, az majd elűzné a fáradtságot, de ide még kaját sem lehet behozni, így ezt az opciót is dobhatom a kukába az összefirkált gondolattérképekkel együtt. Elnyújtottan kifújom az eddig benntartott levegőt, aztán a papírokat kicsit félretolva, lefekszem az asztalra és jó alaposan kinyújtózkodom, ezzel a tollaimat a padlóra küldve. Morogva kelek fel az ülőalkalmatosságról, és csigagyorsasággal kezdem összeszedni a lelökött cuccaim.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mikor Adrian megkérte, hogy kísérje el a végzős báljára, Shayleen gondolkodás nélkül mondott igent. Aztán gondolt csak bele, hogy a legutóbb ilyenkor mennyire pórul járt, mikor ruhát kellett néznie magának. Így tehát el kellett döntenie, mi legyen. Őszintén szólva nem volt egyszerű dolga, mert ráadásul tematikus idén a bál, tehát nehezítésképp a négy elemmel is meg kellett küzdenie. Először mindenképpen a földet akarta választani, mert az áll hozzá a legközelebb és elképzelései szerint, ha valaha elemi mágus lenne, akkor ez lenne az eleme, csakhogy... Egyetlen használható ötlete sem volt. Egyre csak közeledett a nagy nap, ő pedig végül minden mindegy alapon talált magának egyet, amit felvehetett.
Ideges. Nagyon kevés smink, egy magas sarkú cipő, kiengedett, szögegyenes haj. Bőven a kezdés előtt indult el, hogy felkereshesse Adriant, ugyanis nagyon jól tudja, hogy szüksége lesz a nővéri segítségre és mit ad Merlin, valóban! Csálén áll ez, kilóg az, nem jó itt, igazítani kell ott. Aztán egész gyorsan ráncba szedte egyetlen drága öcsikéjét és végre elindulhattak a bálba. Ez még akár egy Hamupipőke történet is lehetne, de nem az.
Testvére kijelentésén csak elmosolyodik, miközben megjegyzi magában, hogy van minek örülni. Nem arról van szó, hogy utál lány lenni, de talán sok minden máshogy alakult volna, ha fiúnak születik. A következő kijelentés viszont kizökkenti és egy pimasz mosoly ül ki a lány arcára. - Azért engem jobban érdekelne, ahogy egy ilyen cipőben botladozol - előre bök fejével, ahol egy platformos, iszonyatosan magas tűsarkú cipő villan elő a ruha alól. Nos, igen. Az sokkal murisabb, mint a hiszti és a smink. Tört fehéres, picit rózsaszín beütésű ruhájában úgy libben be Adriannel a nagyterembe, mintha a levegő fújná be. Habkönnyű anyagból varrt csoda ez, ami nem feszül rá Shayleenre, mégis kiemeli kissé csontos, csinos alakját.
- Köszönöm - jelentőségteljes pillantást vet öccsére, tekintetéből látszik, mennyit is jelent ez neki, mert mindketten tudják, hogy nem elsősorban a ruhára gondolt a fiú. Korántsem. Hanem arra, hogy Shayleen már jobb bőrben van. - Most viszont ideje bulizni egy kicsit. Mi van a barátnőddel, Izával? Csodálom, hogy nem vele jöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy titkos hódoló! Hát ez igazán elragadó, gondolja hősnőnk és újra meg újra elolvassa azt a bizonyos levelet. Minden meccsét látta, van, amelyiket többször is! Hányan mondhatják el ezt magukról a testvérein kívül? Nos, igen kevesen, de ez a csoda itt, akinek irományát a kezében tartja, valóban hatalmas rajongója. Odáig van érte. Megvész, hogy láthassa, végre összeszedte a bátorságát! Már csak azt remélheti, hogy nem egy pattanásos harmadikos keresi, mert akkor bármily kegyetlenül is hangozzék, maximum autogrammot és közös selfie-t kap, azonban ehhez a testhez - és most képzeljétek el, ahogy Heddára mutatok - nem nyúlhat egy ujjal sem. Ellenben ha valami szexuális hablegény lubickol be azon a nagytermi ajtón, hát Merlin, de Poszeidón és Triton sem fékezhetik meg azt a mennyiségű hormont, melyet a lány teste reakcióképp előállít majd a tesztoszteronra. Óigen. Csak látná már a hódolót!
Kivételesen, tőle abszolút szokatlan módon nem késik - ugye érzitek, micsoda kegy ez... -, szinte epedve várja a kis titokzatos úrfit. Persze úgy tesz, mintha ez is csak egy átlagos vacsora lenne, nem néz az ajtó felé, noha majd szétveti a kíváncsiság, vajon ki az idegen. Éppen jóízűen nyammog egy falaton, mikor valaki eltakarja a szemét. Szíve kihagy egy ütemet (pillangók, bizsergés, miegymás, a szokásos klisé), aztán búg az a mély hang és... Állj. Pontosan tudja, kihez tartozik ez a kéz és kihez ez a hang. Olyan hévvel pattan fel, hogy majdnem felborítja a többi rellonost is, akik kíváncsian figyelik a jelenetet. Merthogy Hedda azonnal megöleli a bátyját.
- Istenem, téged aztán jól eltoltak hallod. Kajak gerjedtem a gondolatra, hogy valami félisten akar látni, erre téged kaplak - hamiskásan megcsóválja fejét, majd egy hatttttalmas cuppanós puszit nyom testvére arcára. Annyira meglepődik, hogy szavakat is alig talál, csak a jól megszokott csipkelődés kezdődik meg azonnal, ahogy megpillantja a fiút. Hát igen, rokonok... Noah helyes, de jobb, ha más Adonisz után néz a mi norvég istennőnk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

HÚGIIIII! Noaht úgy veti szét a szeretet, mint egy tál chilisbab az ember hátsó altáji részeit, ahogy ránéz a szőke hajzatra, bár ez a roppant ízléses hasonlat sem írhatja le a benne lejátszódó komoly érzelmi katarzist. Mancsai már Berina szemei előtt pihennek, eltakarva az amúgy is veszélyes kilátást - Noah csak most veszi észre, hogy leányunk körül elég sok fiú ül, ráadásul a zöldek közül valóak (ami a nagytermi vacsoránál nem kéne, hogy meglepő legyen), ez pedig igencsak elborzasztja. De legalább most látni fogják, hogy itt van Hedduc bátyja, bizony, és bár nem annyira magas, talán mégis látszik rajta az elszántság, amitől ezek az illetők berezelhetnének.
Bölcsen lép hátra, mielőtt HeddaHúgi feldönthetné őt hatalmas lendületével - szégyen és gyalázat, hogy alig két centi választja el őket egymástól magasságban! -, a körülöttük lévők pillantásával nem is törődik, csak hallgatja egyszem drágasága szövegelését és felröhög. Igen, ez az a hangeffekt, amitől általában mindenki felvisít körülötte, főleg, ha nem hagyja abba huzamosabb idő után sem, de most nem ez a helyzet, inkább csak vigyorog, mint a vadalma, miközben karjai a nőszemély köré fonódnak, és jó erősen megszorongatja.
- Téged viszont nem toltak meg egy ideje, ha jól látom - mondja röhögve, persze szigorúan a négykerekű bicikli tempójára való rásegítésre értve szavait. - De nem is fognak, mert a húgom vagy. És. Tudom, hogy nem vagyok félisten, jól mondod, pici Beri, mert én isten vagyok - közli a lehető legnagyobb jóindulattal és természetesen olyan szerényen, mint ahogy ezt már megszokhattuk tőle. Eme szerény megszólalás közben azért kihúzza magát, még szemeit is lehunyja, állát pedig felszegi, hogy bemutassa létének felsőbb értelmét, mégpedig az istencsászárságot, mely úgy sugárzik belőle, mint a paksi atomerőmű, ezt senki sem tagadhatja. Még bólint is egy aprót magának, igen, ezt le is tudta, úgyhogy ellazítja a tartását, és vigyorogva néz az előtte álló, rég látott szőkeségre.
- Hedduuuuc, de hiányoztál - tör ki belőle végül, miután ő is puszit nyom a drága húgocskája orcájára, aztán megint megszorongatja, csak hogy érezze a szeretetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tudja nem imádni ezt a hímet itt, akármennyire is átverte a lányt. Mert lássuk be, igen jól megmutatakozik ám, hogy ők testvérek, elvégre Hedda sem csinálta volna másképp, tudván mekkora egóval rendelkezik töpörtyű bátyuskája. Mert igen, a nevével kapcsolatos viccek után ez a legnagyobb és legütősebb humorforrás a Jørgensen családban. Tulajdonképpen elmondható, hogy az utódok születési sorrendjük szerint egyre kisebbek. Mi ez, ha nem valami varázslat?
Eközben Noah első visszavágása is megérkezik, ami egy kaján vigyort csalogat a rellonos arcára. Jaj de nagyon fején találta a szöget a kis hamis, csakhogy az nem mindegy, mennyi időben gondolkodnak. Míg az eridonos hosszú és sanyarú években (ebből is megközelítőleg több, mint húszban), addig Hedda pusztán hónapokban, nem mintha ezt is nem találná elegendőnek. Néha jobb, ha az oltalmazó bátyók tudatlanok. Hihi.
- Nos, abban reménykedtem, hogy a titkos hódolóm majd változtat ezen a helyzeten, de nem bánom, ha megkímélsz - elhúzza egy pillanatra száját, mert hát a bátyja nagyon helyes, meg szexi is, csak... Az a sok izzadtságcsepp bringatolás közben... Nem illik hozzá, ez a helyzet. Még a végén csapzott lenne vagy ilyesmi. - Jaj bátyó, hát te se lettél szerényebb, mióta nem találkoztunk... - unottan forgatja meg szemeit. Hozzászokott már ahhoz, hogy istenes poénokkal dobálóznak, de ami sok, az bizony sok. A fél jelző is épp elég kielégítő, nem kell elhagyni.
De mit érdekli őt ez a sok mihaszna fecsegés, az ő Noah-ja itt van és annyira hiányzott neki, meg annyira nagyon szereti, hogy az már csudajó! Mostanában csupa kellemes meglepetés éri, ott van Fruzsi, meg most a tesója is... Ki jöhet még?
- Te is hiányoztál nekem Mentáltörp - úgy szorítja, hogy a fiú csak azért nem fájlalja, mert nyilvánvalóan volt elég ideje megszokni ezt a fajta üdvözlési hevességet. Aztán a szép pillanatok is rendre véget érnek és eljön a kíváncsiság ideje. Bizony, merthogy az egyik rellonost arrébb hessegeti a norvég, így szorítva helyet maguk közt az idősebb Jørgensennek. - Ne vedd tol(l)akodásnak - haha, de vicces valaki -, de hogyhogy itt vagy? Örülök neked, csak nem értem. Kezdesz valamit az életeddel végre, Noah drága?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Semmilyen titkos, de még nyilvános hódoló sem fog változtatni ezen a helyzeten. - Noah bedurcizott. Egy hatéves kisgyerek meggyőződésével válaszolja ezt, abban a hiszemben, hogy amit most kimondott ebben a pillanatban, az bizony szent és sérthetetlen, és semmilyen prófécia sem írhatja felül ezen isteni döntést. Mert ha valamiben istent akarna játszani netán (mert egyébként az istenes megjegyzései félig csak viccek), az ez. Hiszen senki sem tolhatja Hedda biciklijét. Van ő olyan nagy, hogy egyedül is megoldja a pedálozást!
A következő megjegyzésre szemei hatalmasra nyílnak, arca meglepetten nyúlik meg, talán kicsit túl is játszva a dolgot - mégis kiül pofijára a döbbenet, azért ahhoz képest elég hitelesen, mert pont úgy néz ki, mint egy világra rácsodálkozó baba.
- Én vagyok a szerénység megtestesítője. Sőt, a szerénység istene vagyok - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét durcás gyerek stílusban, hiszen hogy is mondhat húga ilyeneket, hát Noahnál szolidabb, sőt, önbizalomhiányosabb embert még nem látott ez a világ, ki is kéri magának! Egyébként tényleg nincs annyira nagyra magával, fontos ezt tisztázni, csak néha önti el agyát a delejes köd, amikor úgy érzi, arra hivatott, hogy megváltsa a világot, és ezen az állapoton csak egyetlen bátyja képes változtatni.
- Egyébként te sem szenvedsz hiányt egoizmusban, drágaság - jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Az ölelés okozta boldogság szétárad főhősünkben, lelkét elönti a melegség, mert iszonyúan hiányzott már neki Berina. Persze, nem volt rossz otthon lenni, de a szőkeség nélkül olyan üresen kongott a ház, hogy arra szavak sincsenek, Nojcsit még a baráti köre sem kárpótolta, hát muszáj volt idejönnie. Nem, véletlenül sem kényszerítették őt!
- Még jó, hogy hiányoztam, ötöske - nyugtázza, miközben konstans szorííít és öleeel, jaj, itt a húgi! Ú, Noah ennek annyira örül, mintha a lány egy nagy tál puding lenne, ami nem semmi teljesítmény egyiküktől sem.
Le is ülhet, hiszen helyet kínál neki tesója a zöldek asztalánál, ő pedig mindenféle gond nélkül foglal helyet, mármint egyáltalán nem érzi magát zavarban, hogy főnixmadárral a talárján leül a sárkányok közé. Úgyis itt fog táborozni 0-24, jó lesz, ha a rellonosok szépen megszokják a jelenlétét.
- Haha, tollakodás, ez jó - vigyorog nagyot, eközben pedig magához hív egy adag kaját, mert elnyúlni nem tudna érte rövid kis karjaival, és egyelőre nem áll szándékában hozzászólni ezekhez a srácokhoz. - Képzeld el, Bercsi, hogy ezentúl itt foglak boldogítani téged. - hatásszünet - Anyáék közölték, hogy ideje lenne továbbtanulnom, úgyhogy idejöttem társadalomtudományokra. Jó, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ward nevetése egy furcsa grimaszt csal arcára, amit hirtelen nem is tudnám mivel azonosítani. Úgy néz rá, mintha a szellemet látott volna és az ennek meg mi a baja arckifejezéseket keverte volna össze a saját arcán. Mindezt oly természetesen, mintha minden nap ilyen fejet vágna, pusztán szórakozásból, vagy unalomból.
- Ömm, Heléna vagyok. Nyújtanám a kezem is, de nem tudom, ez mennyire jó ötlet - Ward kérdésére készségesen bemutatkozik, az illem azonban most kicsit a háttérbe szorul nála, tekintve a rellonos mostani állapotát. Meglehet csak rontana a helyzeten egy kézfogással, pedig nem is szokott olyan ügyetlen lenni, ez az aprócska baleset a pszichokinézissel csupán egyszeri alkalom remélhetőleg, és többé nem kell senkinek megsérülnie miatta. Többször még Wardnak sem, ha minden jól megy.
A pszichokinézisre Ward nem éppen úgy reagál, mint ahogy az elsőre hitte volna. Nemhogy nem megy arrébb csendben még egy pillantást se vetve a kezében pihenő könyvre, csak megkérdezi, hogy ez mégis mi volt. Heléna pedig erre mit válaszolhatna? Ami neki teljesen természetes, az szegény srácra jóformán ráhozza a frászt, vagy legalábbis felkelti annyira az érdeklődését, hogy lecövekeljen mellette.
- És cserébe bármikor kupán vághatlak egy könyvvel, aztán senki nem bizonyítja be, hogy én tettem - nem igazán tudja, hogyan kellene most reagálnia. Ward lassan csak túlteszi magán azon tényen, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül képes emelgetni tárgyakat és ahogy most mondta, még egy könyvespolcot is simán rádöntene. Jó, mondjuk ez így elsőre tényleg elég ijesztően hangozhat, de nem neki.
- Te, figyelj, szerintem el kéne mennünk a gyengélkedőre. Nem lenne jó, ha itt elájulnál nekem - árgus szemekkel vizslatja a rellonost, aki nem éppen a "persze, jól vagyok" kategóriába lenne sorolható ezekben a pillanatokban, és ha egy mód van rá, inkább előzzük meg a bajt. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz úgy, ha Wardot megnézi a javasasszony és nem úgy kell majd felcipelni hozzá, mert teszem azt a végén még tényleg összecsuklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lehet túl furán viselkedtem, de nem játszottam meg magamat, ez nem az volt. Inkább csak erőltetetten jól akartam szórakozni egy rendezvényen, egy olyan helyen, ahol rengeteg ember mászkált. Én lennék a legboldogabb, ha nem irtóznék az emberek közelségétől, igaz ez csupán akkor bukott ki belőlem, amikor többen álltak hozzám közel. De például Gwen, vagy más közeli ismerősöm esetében nem zavart, ha beléptek az aurámba, talán mert őket jól ismertem és csak egy emberről volt szó, nem pedig tucatnyiról. A partnerem is - aki egyértelműen a barátnőm lehetett és senki más – észrevette rajtam, hogy nem stimmelt a viselkedésem, ezen meg sem lepődtem. Egy csókkal igazoltam, hogy nem varázsoltak el és én még mindig az a Zalán voltam, akit ő megismert és akibe beleszeretett. Jól esett, hogy a régi énemet hiányolta és jobban preferálta, ebből láttam, hogy nem kell megváltoznom, hanem jó voltam neki úgy, ahogy. Már megérte mindez, noha a tömegbe csak ezután keveredtünk bele. A bálon mi egyből egy kényelmes asztalkát kerestünk, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni, ám Gwen elkezdett heccelni, amitől már most gyorsult a szívverésem, pedig még volt néhány évem a keringőhöz. Kettő az nem sok és hamar elrepülnek az évek, de ha a lány addig is velem marad, akkor nem lehet nagy baj, épségben túl fogom élni a nyitótáncot.
- Már most felkérlek! – Sosem lehet elég hamar lefoglalni a táncpartnereket, főleg a szép lányokat úgy viszik, mint az áruházakban a leárazott fagylaltokat. Ez köztudottan tény, ahogy az is, hogy Gwen gyönyörű lány volt. Ezt megmondtam a szemébe, mire megjegyezte, hogy jól néztem ki öltönyben. Alsó ajkamba haraptam és lepillantottam magam elé az asztalra félmosollyal az arcomon. Igen, azt hiszem látszott rajtam, hogy nem szívleltem az öltönyöket, habár ezt a sötétkék cuccot, ami most rajtam volt, kevésbé kényelmetlennek találtam. Ha már voltak napok, amikor kötelező volt kiöltözni, legalább a randikon kényelmes ruhákat vennék fel, de elhatároztam, hogy majd egyszer elviszem Gwent egy puccos étterembe, ahol majd hasonló öltönyben jelenek meg a kedvéért. Ugye milyen kedves vagyok?
- Szuper... – Mondom halkan még mindig leszegett szemekkel. Persze nem lett rossz érzésem, ugyanolyan lelkes hangulatban voltam, mint eddig, csak próbáltam aranyos lenni, hogy megsajnáljon, és hogy ne vezesse be az előbb említett gondolatát szabályként. Ritka pillanataim egyike, amikor tényleg cuki voltam önszántamból. Tessék értékelni ezt bennem! Jelentem, Zalán fejlődik és változik, csak lassan.
Az este későbbi szakaszában, miután lement a nyitótánc, felkértem Gwent táncolni. Láttam, hogy szemével kereste a többieket, feltételeztem Szofiékat, de talán ezúttal megelégszik csak velem is, elvégre nem tudtunk a rellonosok közelébe kerülni, ők ötödikesként az est fénypontjai voltak. Nem keringőzni akartam, inkább csak kezeimmel megfogtam a dereka két oldalát és hagytam, hogy ő átkulcsolja karjait a nyakamon. Ezzel közelebb lehettünk egymáshoz, de mégsem estünk a másik karjaiba. Romantikus volt és kényelmesebb is, mintha kitartottam volna a karomat oldalra neki úgy, akár csak ha kigipszelték volna. Végül teljes mértékben megérte eljönni a partira és pozitívan állni a dologhoz, nem csalódtam az estében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- UPDATED öltözékem -


Az arccsókra csak hümmögök egy jólesőt, aztán kacsintok pártneremre, miközben az ajtó felé indulunk kart karba öltve. Az italos felvetése nyomán csak egy pancser ellenkezne. Mivel azonban én az nem vagyok, viszont merész igen, így mindössze félig ellenkezem. Már ha az alábbi kérdésemet lehet annak nevezni.
- Ennél jobban? - pillantok végig rajta, azt pedig a képzeletére bízom, hogy ezzel vajon arra utalok-e, elég lángoló ő már így is, avagy arra, hogy a puszta jelenléte is tűzbe hoz bárkit. Avagy a kettő egyszerre. Avagy egy negyedik verzió, ám lássuk be, erre kevés az esély.
Ettől függetlenül persze élek a koktélozgatás lehetőségével, és bár az elemeknek nem vagyok olyan nagy tudója, a finom folyadékoknak inkább. Szerintem nem fogok csalódást okozni. Nem szoktam, nem igaz? Célunkat azonban nem érjük még el, hiszen egy sármos ficsúrba botlunk. Meglehet, amilyen nyájasan elbeszélgetnek és édelegnek a profesoressával, attól el kéne uraljon valamiféle féltékenység, vagy netalántán kényelmetlenség amiatt, hogy az illető magasabb, jóképűbb és ifjabb nálam. Csak várok és várok, ám ez a kellemetlen, feszült érzés csak nem talál rám. Pedig várom. Úgy negyvenvalahány éve.
- Ó, én is az Önéhez. - bólintok mélyet a nem létező partnere felé.
- Nade... - pillantok fel rá egy sóhaj után.
- Ha már az elemeknél tartunk: élvezi a szabad levegőt? - érdeklődöm széles vigyorral, koránt sem burkoltan célozva arra, hogy pontosan tudom, a fegyintézet vendége volt. Láttam az ábrázatát valamelyik mappában meg egyszer talán személyesen is, mikor be volt kasznizva. Különben a hozzá nem értők -tehát az emberek 99%a - azt hiheti, a fentebb említett féltékenység késztet ilyen aljas piszkálódásra, azonban a helyzet az, hogy igazságos vagyok, és mindenkit egyaránt szeretek froclizni. Kedvem válogatja, milyenek az arányok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szóval, nem úsztam meg, csak eltolódott a dolog.
Félek attól, hogy mit tesz velem az, ha illuminált állapotba kerülök. Apám azt hiszi, hogy anyám valami fura módon nevel, mert hogy ilyesmire nincs ingerem, pedig valahogy szóba se került a dolog, egyszerűen csak mindig volt más, ami jobban lekötött, és szép lassan már elértem abba a korba, amikor még csak az sem lehetett vonzó, hogy tilos. Életem tragédiája, bár itt meg is álla a dolog.
Visszakísérem, és beállunk oda, ahol hetek óta minden egyes alkalommal állunk. A próbákon sokat rontottunk, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy beszéltünk, meg hát akkor nem akartuk érezni a nyomást, jót nevettünk a túl precíz társainkon. Most viszont itt a nagy pillanat, és hirtelen minden tagomat ólomsúlyként érzékelem.
- Jézus most a fejét veri egy felhőbe.
Súgom oda a kezdés előtti pillanatban. Épp csak annyi időnk maradt, hogy lepillantsak, és megjegyezzem neki, máris indulnunk kellett. Az elején én is figyelek, és látom, hogy ő is feszeng. Elvégre az egész iskola minket néz, és nagyon gáz lesz, ha elbénázzuk, ám amikor a tekintetünk találkozik, onnantól mintha nem csak a vízen járnánk, de szabályosan szárnyalnánk. Mintha mind a négy elem egyszerre segítene át minket ezen az akadályon. Én pedig boldog vagyok, tényleg boldog, és amikor véget ér a tánc, érzem, hogy csalódott vagyok. Még akarok. Hibátlanul vettünk minden akadályt, és íme, ennyi volt, egy pillanat alatt elszállt. Csillogó tekintettel pillantok Norinára, és ahogy kimondja, hogy jók voltunk, úgy lendülök előre, és nyomok egy puszit az arcára.
- Ez fantasztikus volt.
Suttogom a fülébe, majd felegyenesedve köhintek egyet, és a kezem nyújtom felé.
- Hölgyem? Újra megpróbáljuk azokat az italokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az idő telik és én tök jól érzem magam. Ahogy lekászálódtam a színpadról újra el is vegyültem a tömegben, Hunterrel vagy nélküle. Franc se érti a férfiakat. A népnek volt ideje szavazni bőven, így egyáltalán nem kellett elsietni a döntést. Pár óra múlva, a két borítékkal a kezemben küzdöm át magam ismét a sokaságon a színpad felé, majd kezembe véve a mikrofont várom, hogy elhalkuljon a zene.
- Heló heló, újra én - úr isten, soha többé nem fogok elvállalni semmi ilyet. Nem tudok beszélni, ez tény. Kínos. Megvárom ameddig elcsendesednek a beszélgetések, és hallhatóvá válok. Hell yeah.
- Remélem mindannyian jól átgondoltátok, hogy kire szavaztok, mert már nem vonhatjátok vissza - elmosolyodva mutatom fel a balomban levő borítékokat. Ez. Borzalmas. Nem hiszem el.
- Szóval itt vannak az eredmények a kezemben, lássunk is hozzá - soha nem voltam annak a híve, hogy húzzák az időt az ilyen eredményhirdetéseknél, így hát bele is kezdek - az idei év bálkirálya nem más, mint - kezdek bele, az egyik borítékot bontogatva - Choi Min Jong, a levitából - hatalmas vigyorral az arcomon hirdetem ki a nevét, még meg is tapsolom én is a tömeggel amíg feltalál mellém. To be honest, most nagyon szívesen elsütnék neki egy belső viccet, vagy akármit, de most nem lehet, most munka van, majd később.
- Úgy látom, bálkirálynőnk idén kettő is van. Remélem nem fognak összeveszni - a második borítékot bontogatva beszélek tovább, a második mondatnál elmosolyodva pillantok fel a bálkirályra. Hát igen, van akinek duplán kijár a jóból.
- Az egyikőjük Vér Lanetta, az Eridonból - mosolyogva hirdetem ki, ismét mosolyogva várok, amíg a leányzó feljut a színpadra, és a dökös társam felrakja a fejére a megérdemelt koronáját - a másik pedig a rellonos Farkas Kamilla... Wow, komolyan srácok, én? Köszönöm - elvigyorodva pillantok fel, a jobb kezem pedig át is veszi a mikrofont, ahogy rájön, hogy képtelen vagyok komolyan folytatni ezt az egészet.
- Tapsoljuk meg még egyszer a nyerteseket - mondja, végigmutatva rajtunk - a bálnak még nincs vége, szóval ne szaladjatok messzire. Nemsokára kivonulunk a Rétre, hogy a szokás szerint felengedjük a kívánságlámpásokat. Érezzétek jól magatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt mondják, hogy prefektusként nekem példát kell mutatnom a diáktársaimnak. De mi van azokkal a prefikkel, akik még csak nem is akartak prefektusok lenni? Jó, élveztem a helyzetem előnyeit, mert azért mi menő volt már, hogy akkor mászkálhattam ott, ahol akartam, amikor csak akartam. Kevesen mondhatták el ezt magukról a barátaim közül. Persze, ez a szabálybetartás még így sem volt az erősségem, ugyanis már megint késésben voltam, nem is kicsit! Tuti lezavarták már a keringőt a végzősök, én meg még csak hajfestéssel végeztem. Pazar.
Ahogy tudtam siettem a maradék tennivalóval. Legközelebb talán nem az utolsó pillanatba kellene elkezdenem készülődni. A legviccesebb pedig az volt, hogy ez már nem az első bálom az iskolában, szal, járt a keksz ezért a manőverért.
Csupasz tappancsokkal, lángoló ruhával s fekete hajjal szántottam fel a folyosókat. Úgy néztem ki, mint egy fejjel lefelé fordított lángoló gyufaszál. A dübörgés mellett a talpaim csattanását is hallani lehetett, ahogy ütköztek a hideg padlóval. Bár azért imádkoztam, hogy ne lépjek bele semmilyen éles tárgyba, vagy üvegszilánkba. Nem hiányzott az a gyengélkedő, ahol múltkor is kikötöttem a meccs után. Feleslegesnek tartottam már akkor is, de a parancs, az parancs volt.
Szóval rohantam, mint a hülye, azért imádkozva, hogy ne késsük le az egész bált, csak mondjuk… a felét? Na jó, az is sok, de na. Matt hülyét kapott lassan tőlem, tuti! Mindig rám kellett várnia szegénynek.
Amikor megérkeztem a nagyterem bejáratához, körülnéztem, nem láttam sehol sem a kócost, ezért bementem, hátha benn több szerencsével járok.
- Ennyire elkéstem? – Motyogtam magamban, Kamilla pont akkor jelentette ki, hogy kik voltak a szerencsések. Tapsolni kezdtem, mint a többiek, nehogy  feltűnjön valakinek az, hogy alig két perce érkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem