Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sári
és a legújabb mégsem tripem

- Hát, megtartani nem foglak, az biztos.
Valamennyire azért megnyugtató, hogy mégsem a képzelete olyan beteg és csökött, hogy beszélő hódokat hallucinál a kastély elé. Ha mégis, elég durva lenne, hogy létező szőke lányoknak jósolja meg vele a nevét. Viszont a hód elhallgat legalább, ami a kezdődő felfájásának nagyon is jót tesz. Utálja a magas és sipító hangokat, pláne, ha azok még az általa elfogadhatónak vélt zajszint felett is vannak. Szabad kezének mutató és középső ujjával finoman masszírozni is kezdi a sajgófélben lévő halántékát. Akárkié is ez az izé, nagyon türelmes és vastag idegekkel bíró személy lehet.
Ahogy a felé közeledő lány félrelök egy elsőst, szórakozottan felszalad az egyik szemöldöke. Nocsak, ennyire azért nem sürgős, nem szalad el a plüsse, sőt, a jelek szerint épp olyan szorgalommal igyekszik visszajutni a gazdájához - a folyamatos sírás-rívásból kiindulva -.
A felszabaduló kezét hanyagul zsebreteszi, miközben végignézi a könnyes egymásra találást a hód és a szöszi között. Baromi szürreális jelenet, de így most pont illik a saját kis világába, nem zavarja különösebben. Tulajdonképpen egész szórakoztató.
- Nincs mit, ha nem akartam volna visszahozni, gyanítom akkor is ráugrott volna a lábamra, hogy behozzam magammal a kastélyon belülre. Elég akaratos hódod van. - És baromi hangos; de ezt már inkább nem teszi hozzá, örül a szerencséjének helyette, hogy a hős megtaláló szerepében tetszeleghet. Nem túl gyakori lehetőség ez, szóval most élni kíván vele.
- Nem tudom, nincs valami fix megtalálói díj? Pénz vagy egy kellemes randi a hangos hód csinos gazdájával, akármi..
Félszegen elmosolyodik és megvakarja a tarkóját miközben lesandít Sárára; még növésben van, de már most elég magas hozzá, hogy egy pöttöm szöszit azért túlnőjön.
- Teljesen önzetlenül hoztam vissza, szóval nem gondolkodtam olyasmin, minthogy mivel tartozol.
Ez hatalmas hazugság, mármint félig, mert a hód nyavalygása miatt fogta csak és hozta be, nem pedig azért, mert jószívű emberként belegondolt, hogy milyen lehet elveszteni valamit. Az baromira nem érdekli. Viszont, ha eszébe jutott volna kitalálni valami konkrét dolgot, amivel a lány szolgálhat, akkor minden bűntudat és lovagiasság nélkül behajtaná Sárán. Hát ez van, ez az ő sára sara.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ez az egész sikálós dolog egy akkora nagy marhaság volt, hogy szinte kedvem lett volna itt hagyni az egészet a lányra, ám a jobbik énem meggátolt benne. Így kötöttem ki a falnál és szóltam be neki. Nem tehettem róla, idegesített a dolog hiszen egész eddig őméltósága kénye és kedve szerint elkerültem még az étkezésre való menet közben is. Amennyire lehetett el is tudtam, de most sikerült összeakadnunk és rögtön ez lett a következménye, egy újabb büntetés. Azonban most nem úszta meg ő sem, így részben jobb részben meg rosszabb volt a helyzet. A lány a megjegyzésemet egy olyan mondattal tudja le, ami nevetséges a számomra, habár nem kezdek el hahotázni, inkább kimért és hűvös viselkedést mutatok felé, úgy ahogy az emberek nagy része felé szoktam. Ő maga mondta ki azokat a szavakat, ő kérte hogy kerüljem el, akkor most mit vár, kedvességet?
- Ha annyira jólesne hát dugd... vagy legalábbis próbáld meg, mert ha a közelembe jössz ki találom venni a kezedből és akkor megint elkezdesz velem csatározni, teljesen feleslegesen. Nem értesz semmit Szira. - mondom és felkapom magam mellől a saját kefém, majd feldobom a levegőbe, hogy a másik kezemmel elkapjam azt. Legalább lefoglaltam magam egy kicsit... Na persze, ha szándékozik erre jönni, akkor úgyis fel fogok innen kelni és megvédem magam, mármint Szirát attól, hogy megint ostobaságot csináljon. Tudhatná hogy velem nem sokra megy egy kefével, így a fenyegetőzése üres szó a számomra, de ez jelenleg lényegtelen. Újra megismétlem az előbbi mozdulatsort, majd felé pillantok és megszólalok.
- Amúgy ha ennyire derogál a jelenlétem hagyd csak rám. Nem egy büntetőt csináltam meg helyetted, már egész jól tudok bánni a kefékkel és az írásom is egészen olvasható lett. - mondom és felkelek, már ha eddig nem volt rá szükség. A kefét a vödörbe ejtem és a hajamba túrok körbepillantva. A prefektus még nem tért vissza, csak ketten vagyunk és senki más. Talán be fog dühödni a lány, ezért egy pillanatnyi rátekintést megengedek magamnak, várva mit lép...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szombat Anna

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Érdeklődve figyelem, ahogy előszedi a ketyeréket, majd az is kiderül, mi mire való. A prefektusokat észlelő szerkezet egészen kíváncsivá tesz, menten rá is kérdezek, úgy működik-e, ahogy gondolom, hogy működik. Úgy tűnik, a kései - vagy éppen korai, nézőpont kérdése - időpont ellenére még nem alszik minden agysejtem, és logikusan gondolkodom. A jelvény az első dolog, ami beugrik, mint ketyerék által érzékelhető tartozék, és jobb megoldás nem jutna eszembe valószínűleg akkor sem, ha hosszasan eltöprengenék a problémán.
- Nem tudom, hogy van-e bármi más, ami alapján érzékelni tudna egy prefektust egy szerkezet. Nem értékelem le a találékonyságotokat, csak belegondolva nem tudnék még egy olyan dolgot mondani, ami minden prefektusban közös, ha csak nem olyan elvont fogalmakban gondolkodom, mint az, hogy mind diák, ésatöbbi - válaszolom elmorfondírozva hangosan a kérdésen. Hallottam ugyan holmi mágikus térképekről, amik képesek megmutatni névvel ellátva, hogy ki merre található az épület bizonyos részeiben, azonban az inkább kartográfiai megvalósítás, semmint ilyesféle szerkezet, és egyébként sem láttam még olyat, nem beszélve róla, hogy elképzelésem sincs, miféle elv alapján és milyen varázslat segítségével működnek. Egyszer talán utánaolvasok, most azonban jobban leköti a figyelmem mindaz, amit éppen Gareth mutat. Belekortyolok a teámba, majd felkönyökölve kissé közelebb is hajolok, hogy jobban lássam, mi is pontosan az, amit a szemem előtt alakít át. Igazi kis mesterműnek tűnik. Félnék kézbe venni, még elrontanám a végén. Rengeteg munka lehetett vele, ahogy elnézem.
- Robbanásveszélyes varázslatok? Nem lehetnek unalmasak a mindennapjaitok - jegyzem meg, és afelől is érdeklődöm, hogy megrendelésre készít-e. A kapott válasz biztató, csak mielőtt megrendelő lennék azonnal, át kellene gondolnom, mit is szeretnék pontosan. Halvány elképzeléseim már vannak. Talán nem ártana megtudni, hogy megvalósítható-e, ami eszembe ötlött vagy alapból elvetendő ötletnek minősül, egyelőre azonban mégis jobb lehet, ha alszom rá egyet és tényleg alaposan átgondolom a részleteket. Esetleg még apával is beszélhetek, meglátom.
- Az remek. Ugyan még át kellene gondolnom, pontosan mit is szeretnék... már, ha megvalósíthatónak bizonyul majd egyáltalán, de ha kigondoltam a részleteit, hol talállak meg? - teszem fel a kérdést. Mégiscsak egyszerűbb tudni, hogyan érhetem el, ha úgy döntök, hogy mindenképpen igényt tartok egy ilyesféle különleges szerkezetre, mint netán itt ücsörögni esténként, hátha véletlenül ismét betér majd valamikor egy teára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Késésben van, már megint késésben van. Végül is, ez csak a jó szokása. Na de nem akkora gond, hisz már régen hozzászoktak, nem? Egyesek szerint még a születéséről is lekésett, ezért felejtették az otthon küszöbén. Most hogy jobban belegondol, talán még igaz is lehet...
 Mindegy is. Egyszerűen csak le akarta rövidíteni az utat, így bekanyarodott jobbra. Ha minden igaz, akkor a harsogó portrékon keresztül gyorsabban kijut innen. Bár ki nem állhatta ezt a folyosót. Olyan volt, mintha az eddigi összes lelencház gyerekét bezsúfolták volna egy helységbe, és megkétszerezték volna a hangjukat. Meg a szájukat is. Gyűlölte ezt a zajongást, azt meg pláne, hogy senkit nem hallott itt rendesen. Na de csak gyorsan átrohan itt és kész. Nem kell különösebben sokat időznie itt, szerencsére.
 Futásra gyorsított, és a kanyarnál ő is befordult. Valami por mehetett a szemébe. Na persze, hisz itt még a manók sem akarnak takarítani. Tüsszentenie kellett, és viszketett a szeme. Kicsit lelassított, de nem állt meg. Megvakarta a szemét, de ugyanebben az időben egy jó nagyot tüsszentett is. Áu. Ez kicsit fájt a szemének.
 Aztán még jobban fájt beleütközni valakibe, aztán meg nekimenni az egyik festménynek. Mikor kinyitotta a szemét, még homályosan látott az erős nyomástól. Sokat pislogott és összegyűltek a könnyei is.
 - Ne haragudj, sajnálom - makogta, miközben próbálta kivenni az előtte álló alak vonásait. Aztán rájött, hogy ebben a ricsajban valószínűleg nem hallotta, pláne, hogy az iménti festménylakó majdhogynem mindenkit túlkiabálva kezdte szidni a mai fiatalságot. Így megismételte a előbbi kijelentését jóval hangosabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nagy sóhajjal néztem a kefe után amit ledobtam. Kedvem támadt ráhagyni az egészet ahogy van és lelépni.
- Lehet megígértem, de ha egyszerűen kiprovokálod... - megindultam felé, a tekintetem komoly volt mégis tele gyűlölettel. Talán ebben a pillanatban olyat tudtam volna mondani vagy tenni amivel örökre megbántom, de a következő szavai lelassításra késztettek, újra semleges tekintettel méregettem a lányt, végül megálltam nem messze tőle. Az előző pillanat elmúlt... habár ha figyelt, talán rájöhetett volna, hogy ne játsszon a tűzzel... Nehezen fogom vissza magam, nagyon nehezen.
- Már megmondtam, nem hagysz nekem más lehetőséget. - feleltem és figyeltem a lányt aki egy kicsit összeszedte magát, egészen nyugodt volt a hangja. Valójában nem is a kérdés inkább ez állított meg. Talán most megbeszélhetném vele... Egy apró fejrázással válaszoltam és néztem őt ahogy közelebb jön, majd szinte karnyújtásnyira áll tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy magamhoz ölelem mint régen... De nem tettem. Álltam ott, nem mozdultam csak néztem rá. Érdekes pillanat volt, olyan mint négy évvel ezelőtt. A tekintetünk összekapcsolódott, néztünk egymásra... Talán percekig, de az is lehetséges, hogy csupán néhány másodperc volt. Végül megtörtem a közöttünk lévő kapcsolatot, a varázsát annak, hogy ennyire közel áll hozzám. A fejem elfordítva léptem oldalra, majd visszasétáltam a takarítócuccaimhoz. Észre sem vettem mennyire erősen szorítom ökölbe a kezeim... Még akkor történhetett mikor meg akartam érinteni, magam sem tudom. Mivel nem láthatta az arcom, így volt időm elrendezni magamban az érzést amelyet ez a pillanat okozott. Mikor újra felé pillantottam ismét az a Kilián voltam, aki pár perccel ezelőtt.
- Fejezzük be ezt az egészet és menjünk a saját dolgunkra... - ennyit mondtam csak. Ezután visszatértem a munkához, habár ha nem lett volna benne a buliban, akkor itt hagytam volna a munkát másra. Mit én súroljam ezt az átkozott helyet, vannak erre mások is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látom, hogy a mondanivalóm nem hatja meg egyáltalán. Legalábbis biztosan nem olyan oldalán, amilyent szerettem volna. Amikor megjelenik az aprócska, legkevésbé sem hivalkodó mosoly az ajkain, mindent megértek. Elég az arcizomnak eme apró kis rándulása, hogy lássam, milyen nevetséges vagyok. Legalábbis abban, hogy feleslegesen koptatom a szám, nem azért, mert kiállok az igazam mellett. Nem tudom, megmondta-e már valaki ilyen nyíltan a férfi szemébe a véleményét, aki nem támogatója volt, fogalmam sincs. De nem is akarom tudni, nem lényeg ez most.
Hallgatom válaszát és én se bírom ki, megrándul az arcom. Az ajkaim apró, ironikus mosolyra húzódnak. Valahogy a hideg kezd el futkározni a hátamon ettől a hapsitól, amilyen türelemmel és nyugalommal áldozza fel magát, lesz a vámpírgyűlölők céltáblája. És ezt mégis miért? Némi vérért, amit máshonnan is megszerezhetne. De egy biztos, nem sajnálja.
- Ugyan, sajnálni? Nem sajnálsz te semmit... legalábbis kívülről egyáltalán nem úgy tűnik. - Gondoltam, csak úgy mellesleg, megjegyzem, hogy hiába mond ilyesmiket. A szavait alá is kell támasztani. Mégis, semmi erő nincs a szavaiban, talán csak aprócska elszántságot látok benne az ügy iránt. Nem élő. Nem szenvedélyes, nem dühös, nem heves, nem olyan, mint én. Lehet, hogy így sokkal többet hibázok, sokkal kevésbé tűnök tökéletesnek, de nem is akarok az lenni. Ilyen áron biztosan nem.
Amikor hallom, hogy már késő és beadta a javaslatot, akaratlanul is egy fáradt sóhaj hagyja el az ajkaimat. Nagyot nyelek, megszorítom a táskám fülét. Akkor is, ég a tenyerem, hogy lekeverjek neki egy nagyot vele, de felnőtt ember vagyok, nem így rendezem a konfliktusaimat. Mellesleg tudom, hogy úgysem mennék vele semmire, maximum nekem lenne kicsit könnyebb a lelkem, hogy kiadhattam magamból ezt a feszültséget. Viszont most makacsul lenyelem, minden ellenkezésem, ki nem mondott gondolatom. Lecsillapítom a bennem háborgó tengert, hogy nyugodtan pillanthassak rá.
- Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. - Mondom könnyedebb arckifejezéssel, minden erőmet összeszedve, nyitottan és kedvesen pillantok rá, elrejtem a jeges énem. Felszegett állal beszélek hozzá, büszkén, és mindenre értem. Azt is sajnálom, hogy beadta, hogy ő lesz az áldozata az egésznek, hogy nekem így kellett viselkednem. Sajnálom az egész eseményt.
- De, Adam... - Kezdek bele lágy hangon, halkan, végül azonban összezárom ajkaimat, megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi, inkább hagyjuk. Kicsit megemelem a kezem, intek neki egyet, búcsúképpen. Nem, nincs több mondanivalóm, sajnos. Épp eleget győzködtem őt, nem szeretem feleslegesen hallatni a hangom.
Szóval megfordulok, mindkét kezemmel belekapaszkodok a táskám fülébe, hogy erőt adjon nekem, és már megyek is a bejárati ajtó felé. Kilépek, a hűvös szellő megcsapja az arcom és csendesen baktatok vissza a falu felé.
Ennek biztosan így kellett lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A feszültség megszűnt, amint elléptem és mondtam hogy folytassuk a munkát. Na persze a lánynak más tervei voltak ezt illetően. Későn kapcsoltam, nem volt időm felkészülni a vödör vízre, így bőrig áztam. Egy pillanatig csak álltam, éreztem ahogy a víz végigcsordul a gerincemen. Nem kellett volna ezt tennie.... Rögtön cselekszem, nem érdekel a bociszem, nem foglalkoztat hogy ki ő. Elkapom a csuklóját és talán erősebben mint tenném, ha tudatában lennék neki ki is ő, a falnak rántom. A tekintetem kicsit sem az a semleges ami volt, talán most először hagytam előtte ennyire eluralkodni magamon az évek óta felhalmozódott gyűlöletet. Elengedve, a másik kezemmel pontosan mellé vágok bele egy hatalmasat a falba, akkorát amelyben minden erőm, gyűlöletem és fájdalmam benne van amit elnyomtam. A kezem kicsit sem érdekel, az sem, hogy a fal és a kezem találkozása valószínűleg felsértette azt. Majdnem üvöltöttem vele, majdnem... Idegesen szorítom ökölbe a kezeim, az egyik a falon, a másik mellettem. A lélegzetem gyors, szinte olyan mintha most jutottam volna hosszú percek óta először levegőhöz. Nem mozdulok, de ő sem tud, hiszen mellette pontosan ott van valami ostoba tárgy, amit talán jobb lett volna szétverni. Most már mindegy...
- Sajnálsz?... - rekedtesen, még mindig dühtől elvakultan kérdezem. - Én sajnállak téged Szira. Azt hiszed tudod milyen az, mikor cserbenhagynak. Semmit sem tudsz!- újabb ütés, a másik kezemmel. Próbálom megfékezni, próbálok lenyugodni... Nem megy. Így állok pár percig, a víz még mindig csöpög a hajamból habár ez kicsit sem zavar. Remegve a dühtől állok így, kell az a pár csendes másodperc, míg el nem lépek. Mély lélegzetet veszek és a hajamba túrok, majd visszapillantok a lányra, de nem nézek egyenesen rá. Nem kellett volna ennyire elvesztenem a fejem, de ő hozta ezt ki belőlem... Sajnál?! Milyen átkozottul ostoba megjegyzés ez... Újra ökölbe szorítva a kezem, szitkozódva indultam meg sietősen hagyva el a helyet mielőtt még nagyobb baj lesz. Leginkább azért léptem le, mert nem akartam a szemébe nézni, nem akartam látni mit gondol most rólam. Gyűlöltem, de nem csak őt. Sokkal inkább magamat és ezt az érzést, a fájdalmat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szombat Anna

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bizonyára nem szorul magyarázatra már csak ezért sem a név, amivel ezt a helyet illették, tekintve, hogy folyamatos az irtózatos hangzavar, ami ezen a folyosószakaszon uralkodik. Még a saját gondolatait is nehéz hallani az erre tévedőnek, nemhogy másokét. Lépésekről nem is beszélve. Miközben ott ácsorog a két leányzó és valamiféle párbeszéd kialakításával vannak elfoglalva, valaki rohanva igyekszik átvágni a folyosón éppen mellettük is elhaladva. Annát még éppen csak sikerül kikerülnie, csak oldalán lógó táskája csapódik kissé neki, mire lila por szabadul el és kezd szállingózni a levegőben összekeveredve az itt egyébként is fellelhető természetes porral. Első ránézésre ártalmatlan színezett valami pusztán. Annamária vállának már neki is ütközik közben, és mentegetőzve tesz egy lépést hátra, mire saját lógó cipőfűzőjében sikerül elbotlania és elesnie, táskájának tartalma pedig sikeresen végzi a földön. Nyurga, szikár, már szinte nyeszlett fiú bozontos világosbarna hajjal, kopott talárban.
- Bo...bocsánat... én csak... nem akartam... ne ha-haragudj. Ké-ké-késésben vagyok - fülig vörösödve dadog, bár nagy valószínűséggel senki nem hallja, mit is mond. A szemét sem emeli a lányokra, inkább a dolgait szedegeti össze sietve. Mindenféle pergamendarabokra készült rajzot lehet látni körülötte, számításokat, értelmetlennek tűnő jegyzeteket, pennát, kopott borítójú szétolvasott, kissé szamárfüles könyvet, különféle színű porokat, pálcát, és végül színes üveggolyót is, amiket a tulajdonosuk későn vesz észre. Már útban is vannak a lányok felé kicsit pattogva az egyenetlen padlón és a fiú arcára kiül a rémület. Próbál valamit közölni, de ebben a zavarban ki érti azt is, ha egyszer újfent csak motyog, javarészt a padlónak. Még szájról olvasni is lehetetlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Érdeklődve hallgatom a további magyarázatát arról, hogyan is lehetne még eredményesebben, és ugyanakkor sokkal bonyolultabban is, kivitelezni ezt a szerkezetet, hogy embereket érzékeljen, ne apró, alkalmanként elmaradó tartozékokat. Belegondolva abba, amit éppen mond, azt mondanám, hogy a bonyolultabb változat a lebukásra is sokkal komolyabb kockázatot ad. Bólogatok kissé elgondolkodva, belekortyolok a teámba, majd ha már sikerült összeszedni a gondolataimat és értelmesnek tűnő mondatokba rendezni, megszólalok.
-Azt hiszem, hogy aki éjszaka kimerészkedik, annak pillanatnyilag a jelenlegi szerkezet is éppen eléggé megkönnyítheti a dolgát, kisebb a kockázata annak, hogy elkapják, mint a detektor nélkül. Több a semminél - válaszolom. Ezzel nem mondom, hogy ne fejlessze tovább, mert ha van rá ötlete és ideje, akkor érdemes ezzel is dolgozni, csak tényleg úgy gondolom, hogy ha már valaki ilyen detektorral rendelkezik, vállalhatja azt a kockázatot, hogy szerencsétlenségére belefut egy jelvényét éppen nem viselő prefektusba. E nélkül jelvényt viselőbe is belebotolhat nyugodtan, így legalább azok kiküszöbölhetőek. Jelentékenyen egyszerűbbé teszi Gareth már ezzel is az éjszakai csavargók életét, az cáfolhatatlan tény.
-Azt elhiszem - jegyzem meg elmosolyodva. Veszélyesnek hangzik és éppen ettől izgalmasnak is, még ha nem is úgy izgalmas, mint az aurori pályafutás, amennyiben nem ragad az ember irodán. Teámat kortyolgatva közben máris azon gondolkodom, kivitelezhető-e egyáltalán, ami eszembe jutott, mint megrendelhető ketyere, és ha igen, hogyan kellene annak működnie. Mondanám is, nem is, végül úgy döntök, csak elérhetőségről érdeklődöm, előtte még ki kell találnom, pontosan mit is szeretnék. Nem szándékszom homályos elképzelésekkel jönni, rájuk hagyva aztán, hogy szenvedjenek ki belőle valami használhatót. Ha már megrendelés, illene többé-kevésbé pontosan tudnom, mit is szeretnék. Félre is teszem a még erőteljesen amőbára emlékeztető ötletet egyelőre, és azt kérdezem meg, hogyan érhetem el, mert újabb, hasonló jellegű éjszakai teázás valószínűsége nem túl nagy, bárhogy saccolom is.
-Nagyszerű. Akkor valamikor meg is kereslek vagy bagolyban, vagy betérek a boltba, ha a faluban járok - válaszolom félmosollyal arcomon, mielőtt meginnám az utolsó korty teámat is.
-Egyébként nem kételkedem benne, hogy elegendő idő birtokában kiviteleztek mindenféle szerkezeteket, csak még én nem tudom pontosan mit szeretnék. Nem akarok holmi ködös elképzeléseket zúdítani rátok, amivel aztán elszenvedhettek, mert még nekem sincs fogalmam róla, mit is akarok pontosan. Alszom rá párat, alaposan átgondolom, és jelentkezem - egészítem ki végül még iménti megjegyzésem, mert ha belegondolok, ez is olyan szűkszavú, hogy joggal lehetne még kételkedésnek is venni, pedig épp láttam, mit valósítottak meg eddig. Kissé érdekesen fogalmazok néha, ezren jelezték már vissza. Közben már Gareth is ásít, és minthogy ez elég ragályos jelenség tud lenni, - állítólag még Munkácsy ásító inasától is lehet ásításra ingere az embernek, ha elég sokáig nézi - ásítok én is egyet. Talán ideje is lenne visszatérni a szobámba aludni. Nyújtózom azért egyet, majd felkelek, és elmosom a bögrém.
-Öröm volt veled társalogni tea mellett - mondom még őszintén, mielőtt jó éjszakát kívánva kilépnék a folyosóra. Nem bánom azt sem, ha még egy darabon csatlakozik, miért bánnám, tényleg az a benyomásom, hogy jó társaság. A Levita tornyába visszatérve tényleg alvásra adom a fejem aztán, majd holnap ráérek szerkezeteken töprengeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Újabbat tüsszentett, ezúttal jó hangosan, hátha meghallják őt ebben a ricsajban. Közben erőteljes mutogatásba kezdett, hogy bizony minden rendben van, de továbbra is nagyon sajnálja, hogy neki ment. Na jó, ez inkább erőteljes artikulálásban merült ki. Meg amúgy is, nem nagyon szereti az Activityt.
 Most, hogy már tudta, minden rendben van, már rohanna is tovább, ha nem érkezne egy újabb szereplő a komikus jelenetbe. Kezd az egész olyan lenni, mint egy régi némafilmben. A csődületet és a tömegszerencsétlenséget sikerül fokoznia egy harmadik személynek is, felkavarva még több port ezen az átkozott folyosón. Tüsszentés, orrvakarás, és újabb tüsszentés.
 - Van zsebkendőtök? - kiáltott fel Anna, de mink is várná meg a választ, mikor tudja, hogy úgysem hallanak semmit. Előbányászott a zsebéből egy régi, kimosott darabot, megtörölte az orrát, és segített a fiúnak összeszedni a holmijait.
 Szegény srác kissé zavarban van. Talán ha megmondaná, hogy ő is imádja az ilyen kis golyókat, megnyugodni. Ha el tudná mondani egyáltalán ezen a helyen.
 A lábának ütközik egy színes üvvegolyó. Rögtön fel is kapja, majd a következőt, és a harmadik után indul, ami meg akarsz szökni a nézők elől. Szalad is utána azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szombat Anna meg a Mesélő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kivételesen a kastélyban érte az este. Pedig ahogy letudta a vizsgáit, már szaladt is a faluba, minél távolabb a kastélybéli légkörtől. Amit pedig imádott. Csak egy ideje.. nem annyira. Egyik éjjel még azon is elgondolkodott, miközben hazafelé bandukolt az utcán, hogy talán vissza is mehetne.. Lengyelbe. Persze rögtön ki is röhögte magát ezért a képtelen és nevetséges gondolatért. De felmerült benne, és ez ijesztő volt.
A mai napon pár holmijáért ugrott csak fel, vagyis, igazából Véda cuccai voltak, amiket lenyúlt tőle, és nagynénje persze visszakérte őket. Pakolgatott-keresgélt, próbálgatta a begyűjtő bűbáját, de valahogy semmi ereje nem volt a varázslatainak. Végül sóhajtott egyet és eldobta magát az ágyán.
Plafonbámulás. A legjobb. De Ellának nem volt szokása bámulnia a plafont, ő pörgésre született, bizonyára búgócsiga dns került belé véletlenül. Vagy szélütést kapott egy tornádótól kiskorában. Bárhogy is, újabban nem lehetett ráismerni. Nem volt önmaga.
Valamit ki kellene találnia. Valami őrültséget. Valamit, ami előrerántja a mába, ami meglöki, ami elsodorja és felpiszkálja a benne tomboló tüzet. Persze nem azt a tüzet. De valamit robbantania kellene, akár szó szerint, mert ha tovább gondolkodik, biztosan beleőrül. És csak járt az agya, és nem értette, miért történik ez az egész. Mintha az összes energia, ami egyébként pezsegni szokott benne, most ott tobzódna a fejében, hogy teljesen kikészítsék őt.
Megdörgölte szemét, nyöszörgött egyet, és ekkor meghallotta. Kaparászás, apró, de éles kopogás. Kinyitotta a szemét, pislogott párat, hogy tisztuljon a megnyomorgatott szeme miatt kissé elhomályosult kép, de már a körvonalaiból látta, hogy az ablakban egy bagoly ül. Nyilván rá várt, hacsak nem volt valamelyik szobatársa az ágya alatt bujkálva.
Az üzenet egyszerű volt és lényegre törő, tartalmazta a falu, a kilógás, és a most szavakat is, az aláírás pedig Kornélé volt, így Ella rácsapta az ablakot szegény madárkára, miután rányomott egy OK-ot az üzenetre, és már rohant is ki a szobából, le a klubhelyiségbe, ki a folyosóra, le a lépcsőn, és közben nem gondolt semmire.
Az se zavarta, hogy így most várhat egy ideig, mire a srác is felbukkan, hacsak nem vette biztosra, hogy a lány válasza igen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kornella

A helyzet az, hogy ha a lány nemet mond, akkor nagy eséllyel ugyanúgy itt téblábolna még egy ideig a bejárati csarnokban - aztán amint világossá válna, hogy a vöröske nem tart vele a kis túráján, nekiindulna egyedül az estének. Az üzenetének alapja ugyanis abszolút igaz volt, tényleg borzasztóan unja magát most, hogy egyelőre még órák sincsenek. Amit viszont nem írt le a levélben, hogy miközben sorra vette azt a nem túl sok embert, akit egy ilyen akcióban társául el tudna fogadni, megfordultak bizonyos hátsó gondolatok is benne, amelyek végül tényleges cselekvésre - pontosabban levélírásra sarkallták.
Tudván, hogy tilosban jár, nem olyan hülye, hogy a bejárati csarnok közepén mászkáljon, ennyi erővel akár ki is lógathatná a nyakába a "gyere és büntess meg te prefektusállat, ezaz!" táblát. Helyette oldalt a fáklyák "vakfoltjában" áll meg már jó előre. Muszáj volt időben kijönni a klubhelyiségből, a gólyalakból (mert még saját szobát keríteni is lusta volt) ugyanis nehéz észrevétlenül kiosonni így éjjel tizenegy tájékán.
Szóval, ha biztosra nem is vette, de azért bízott abban, hogy a vörös felbukkan. Mit ad isten, hát nem igaza lett? Kiszélesedő vigyorral int a lánynak és hívja fel magára a figyelmét széles karmozdulatokkal, közelebb intve ahhoz a ponthoz, ahol éppen áll. Ha már közelebb ért, megszólal; nem suttog, de nem is rendes hangerőn beszél - az a baj ezekkel a nagyobb terekkel, mint ez is, hogy pokolian visszhangoznak.
- Na, tök jó, hogy jöttél, felkészültél? A fentebbi szinten majdnem beleütköztem egy prefektusba, de sikerült kikerülni. Szóval kommandózni fogunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy tűnt, Kornél biztosra ment. Vagy csak Ellától függetlenül így is, úgy is lelógott volna. Valószínűleg a válaszbagoly is majd csak holnap reggel találja meg, miután már túl lesznek ezen az éjszakán. De ne rohanjunk úgy előre. Még azt se tudni, hol találja majd a reggel és a bagoly őket.
Nem igazán figyelt oda, hogy hangtalan legyen, beleolvadjon az árnyékokba, minél előbb le akart érni a kastély bejáratához, mintha az élete függött volna tőle, hogy mihamarabb kitegye a lábát az épületből. Csak a vak szerencsének, vagy valami nagyobb rendbontónak a kastély másik végében köszönhette, hogy nem botlott bele egyetlen prefektusba, vagy tanárba se. Lefékezett, és térdére támasztotta kezeit. Zihálását kissé visszhangozva közvetítette az üresen álló csarnok. Azaz, majdnem üresen.
Már épp elkezdett volna forgolódni, kitalálni, merről fog érkezni bűntársa, mikor megpillantotta a sötétben eddig várakozó Kornélt, aki meglátva őt nekiállt széles mozdulatokkal biztonságos útvonalat rajzolni neki felé.
Ella odalibbent mellé, arcára nyomban kiült vigyora. Már hetek óta nem csinált ilyet a szája.
- De mennyire, hogy fel! - bólogatott a kérdésre. - A faluba kommandózunk? Lesz akadálypálya? Az ellenség tud már az érkezésünkről?
Random jutottak eszébe a lehető leghülyébb kérdések, miközben a bejárati kapuhoz osont Kornéllal. Most, hogy már itt volt, és feje kiürülhetett a mellékes és rettentően zavaró, fájó gondolatoktól, már a játék részeként odafigyelt arra, hogy hangtalan osonjon, hangját is suttogóra vette, és igyekezett nem belerúgni több lovagi páncélba. Igen, mert egyet majdnem felborított Kornél felé lépdelve az imént.
Pálcát húzott, és a zárra irányította.
- Alahomora! - Kattanás hallatszott, a vörös pedig megrántotta az ajtót, ami nyikorogva kinyílt. Napközben sosem tűnt fel, hogy ilyen hangos lenne. Összeszorította fogait, és próbálta óvatosan mozgatni a szárnyat, de az ettől persze csak még elkínzottabban nyikordult meg.
- Szerintem most kéne egy kicsit futni, mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hősünk maga a megtestesült szerencsétlenség. Nem elég, hogy a nagy rohanásban sikerül beleütköznie a lányokba, de még el is esik és táskája tartalma sikeresen a folyosó padlóján végzi. Jó, hogy nem volt benne semmi törékeny. Az viszont már kevésbé az, hogy úgy egyébként tele van különféle kísérleti állapotban lévő varázstárgyakkal, amiket nem igazán kellene hordoznia egyik helyről a másikra. Na nem, mintha nem lehetne, ha arról van szó, mert hát egy üres teremben csak nem tárolhatóak, hogy mindenki kénye-kedve szerint hozzáférjen bármelyikhez, csak hát tessék ránézni, kérem. Nem pont neki kellene ezeket hurcolni egyik helyről a másikra. Igyekszik bocsánatot kérni, és valahogy visszajuttatni táskája mélyére az onnan kihullott kisebb-nagyobb tárgyak garmadáját közben, még mielőtt bármi gond adódna. Örülhetne is igazából, hogy a lányok is segítenének neki nagyon készségesen, ehelyett viszont mégis kétségbeesett arcot vág, amint lehajolnak, hogy ezt-azt felvegyenek a padlóról és visszaszolgáltassanak neki. Hogy miért is?  Az kérem, nagyon gyorsan kiderül, miért. Először Anna érezheti tisztán, majd Annamária is, ahogy valami éppen beszippantani szeretné. És még ha csak szeretné, de be is szippantja pillanatokon belül. A folyosó hirtelen távoli látvány lesz közepén szétszórt tudósunkkal. Nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon-e vagy nevessen kétségbeesett kapkodásán, meg azon, hogy milyen arcot is vág éppen. Olyan döbbenten pislog a két lányra, mintha szellemet látna, és már megint nem hallani, mit is motyog pontosan, ám amint összekotorta táskája tartalmát, az addigi tempójánál is sebesebbre kapcsolva inal el. Na de vissza a lányokhoz, akik viszont itt maradtak, és már messze nem a folyosó padlóján ácsorognak, na meg a dimenzióik is mintha megcsappantak volna. A magasság, szélesség rendben volna, de a mélység, az a harmadik dimenzió icuripicurit furcsán néz ki, arról nem is beszélve, hogy minden mintha ezer rétegből állna. És akkor még ott van festékszag is. Nem erős ez, kérem, amitől még nagyon felhőkbe tudna repülni az ember, hanem olyasféle, ami már rég megszáradt, de érezni azért, hogy festék. Úgy tűnik, a két lány sikeresen portrévá avanzsált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kornella

Azért mégis csak megnyugtató tényleg, hogy a vöröske lemászott hozzá. Egyedül is izgalmas az ilyen, de... párosan mindig jobb. Meg aztán.. na igen, mást is jobb ketten. Erre a gondolatra aztán diszkréten felderül (a diszkréció egyet jelent a látványos vigyorgással) és bevárja a másik navinést a "rejtekhelyén". Na persze, ha prefektus járna erre, akkor az sok eséllyel azonnal észrevenné őket, mert Ella még nem fordít túl sok figyelmet arra, hogy csendesen és feltűnésmentesen mozogjon. Az lett volna az igazi veszteség, ha útközben lebukik és azért nem tud lejönni.
- Bizony, oda.. de azért az erdő szélét kikerüljük, nem kockáztatnám meg, hogy éjszakánként mi merészkedik ki oda.
Megnyugvásra ad okot, hogy legalább valami minimális életösztöne van, ezt sokan nem néznék ki belőle. Megvakarja az állát, miközben gondolkodik a kérdéseken, aztán mint aki komolyan megfontolta a választ, olyan körülményességgel válaszol.
- Nos, felmértem a terepet, ahogy azt egy profitól várni is lehet. Délután óta itt állok lesben. - Csak néhány órahosszát túlzott, na. - Figyeltem, hogy ki jár erre. Takarodó előtt kiment az udvarra egy jelvényes, de nem jött vissza, szóval szerintem kint járőrözik, jobb lesz vigyázni.
Közel sincs így, egyáltalán nem látott kint senkit, de egyrészt igen is meglehet rá az esély, hogy grasszál egy az udvaron, másrészt nem lenne olyan mozgalmas kommandózni, ha biztosra tudnák, hogy teljesen üres a terület.
Amikor Ella elszánja magát a cselekvésre, követi az ajtóhoz, de való igaz, egyikük sem gondolt bele, hogy ez egy régi kastély, régi ajtókkal, régi nyílászárókkal és régi sarokvasakkal. És ezek a régi dolgok elég hangosak is tudnak lenni. Amikor az első élesen nyikorgó hang áthasítja az éjszakai csendet, behúzza a nyakát és összeszorítva a szemeit felszisszen.
- Ez egy remek felvetés, kisnaccsád. Háromig számolok és indulunk. Egy, kettő...
Nem ér végig a számolásban, nem is tervezte, hogy tényleg elszámolna háromig. Azt a taktikát alkalmazza, amit a lányok, amikor gyantáznak: hirtelen és fájdalmasan, hogy túl legyenek rajta. Szóval egy lendületes mozdulattal kilöki az ajtót.. aztán Ellát is, de az ajtóval ellentétben a vöröskét kézen is ragadja, hogy segítsen neki lendületet venni a futáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Valószínűleg Sára az egyetlen, akit abszolút nem kell félteni a plüsshód akaratosságától. Könnyedén válik a ripacs, nyafogós plüss megalázkodóvá, ha megfelelően fagyosan pillant rá. A kis plüsshód csendben is marad, el is fogadja, hogy nem lesz hordozva, pedig ő ölben szeret a leginkább utazni. De Mazsika tudja, hogy rossz volt, és gonosznak tartja, hogy nem sajnálják agyon megpróbáltatásai miatt.
- Valóban az, de elég megtanulni bánni vele. - Mosolyodik el kedvesen, hála istennek nem Kornél dolga, hogy megtanulja és kezelje. Remélhetőleg nem lesz több alkalom, amikor a navinés srácnak kell visszahoznia a plüsst Sárához. Úgy hiszem, a történet összes szereplője sokkal elégedettebb lenne ismétlés nélkül. Na nem mintha Sára annyira menekülne Kornél elől, csak aggódott és nem szeret aggódni. Még akkor sem, ha sportot űz belőle mostanában.
Amikor meghallja Kornél kérdését, érzi, hogy a hangsúly a végén van. Noha a csinos megtaláló jelző simogatja az egóját és az dorombol egy kicsit szolidan, halkan, mégsem bírja ki egy kis csilingelő nevetés nélkül. Nem kineveti, vagyis... igyekszik nem úgy csinálni, mintha azt tenné.
- Sajnálom, de nem randizok elsősökkel, tudod, a végén még rossz lánynak néznek. - Rakja csípőre kezét, vigyorog hozzá egy sort. A legveszélyesebb dolog Sárában, hogy olyan bájos, vigyorgós, mosolygós... de nem véletlen a Rellonba került. Noha Ombozi-viszonylatban egyértelműen a legaranyosabb és legemberibb, még mindig nem tanácsos vele ujjat húzni. Amúgy simán benyög ilyesmit, még úgy is, hogy Kornélra fel kell pillantania, mert magasabb nála. Majd meglátja, hogy a fiúcska mit reagál erre és utána talán elgondolkozik azon a randin. Talán.
 - Hát igen, pontosan annak az önzetlen hőstípusnak tűnsz, aki kiscicákat ment le a fáról és síró kisgyerekeket kísér haza egész nap. - Forgatja szemeit mosolyogva. Nem, nem ejtették a fejére, nem olyan könnyű átverni őt. Tudja, hogy az ilyen srácoknak nem éppen azon jár az esze egész nap, hogyan tegyenek jót és váltsák meg a világot. Nem, sajnos Sára egyáltalán nem él rózsaszín álomvilágban. De nem is kifejezetten földhözragadt, sokkal inkább talpraesett leányzó.
A sok dicséretet folytatnám azzal, hogy azért szíve is van, látja ám, mivel kenyerezheti le Kornélt pillanatok alatt. Így veszi a bátorságot, hogy kezeit a fiú mellkasára simítsa, majd közel hajolva hozzá egy finom puszit adjon az arcára.
- Azért köszönöm. - Mondja még egyszer elmosolyogva, remélve, hogy ezzel szépen el van intézve az ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hát_ez_fantasztikus! Hüledezve, kimeredt szemekkel olvasom végig azt a bizonyos interjút Arnolddal. A nap első felét vele töltöttem, csokoládé-raktáraimat szépen megküldve így, de nem is baj, már épp kezdett hiányozni. Mármint az édesség. A szobámba visszaérve a hatalmas vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, amikor Margaréta ott hadonászott előttem az újsággal, amit épp az imént olvasott el és idézem "Hát nem borzasztó? Milyen emberek élnek manapság.." Követelte, hogy azonnal olvassam el, de mivel nem volt hajlandó lecsillapodni, ezért inkább lecsattogtam a harsogó portrék folyosója elé, ahol még pont hallom a saját hangomat az utcai kofa vitatkozása mellett. Alulról számított harmadik lépcsőfokra letelepszek és idegesen kezdem átfutni az összes megjelent cikket, mert arról persze nem tájékoztatott, hogy mégis hol keressem a szóban forgó, gyomrot felkavaró híradást. Nem kellett sokat ezzel foglalatoskodnom, hamar kiszúrtam azt a bizonyos kis szösszenetet, amit vagy háromszor olvastam végig, elkerekedett szemekkel, haragosan és dühösen. Nagy lendülettel álltam fel az eddigi ülőhelyemről és vágtam hozzá a szemközti falnak az újságot, ami kisebb nyikkanó hangot kiadva végül szomorúan leesett a padlóra. Mivel egy portrét is eltaláltam vele, így az nekiállt sopánkodni és egy csokor répával próbált megfenyegetni. Cifrán megkértem, hogy ha egy mód van rá, akkor ne most adjon kisebb felvilágosító órát az illem- és erkölcstanról, nem szorulok rá, csupán a vérnyomásom ugrott az egekbe, nem dühkitörésem van. Pánikra semmi ok! Elvégre nem Mihael I'm_a_dick Saint-Venant testvéréről van szó, ááááh, ugyan már! Miért nem lehetett valami ártatlan személybe szerelmes, mit tudom én, akár Catherine Rawenbe vagy még akár Margaréta szobatársamba, miért kellett pont annak  a franciának a testvérébe?..
 Tajtékozva kapok hátra a nadrágom hátsó zsebében lapuló dohányos pakkhoz, ami egy ezüst cigaretta-tartót tartót takar, benne kézileg töltött nikotinbombákkal. Még Mersével voltam együtt, amikor eltanultam tőle a csavart cigaretta elkészítésének műveletét, azóta pedig, ha nagyon muszáj, olykor bizony el-elpöppentek egy szálat. Na, ez most pontosan az a helyzet volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sári

Rámered a plüsshódra, mikor a szőke azzal hozakodik elő, hogy csak meg kell tanulni bánni vele. Egy plüssel? Hogyan? Megfenyegeted, hogy szétszeded a varrás mentén? Vagy, hogy nem alszol vele többet egy ágyban? Vagy hogy bezárod az ágy végi ládikába a Batman legó mellé?
Egyáltalán hogy lehet egy plüssállat pet?
Jó, persze, ha már minisárkányokkal meg mittudjaőmikkel látott itt embereket mászkálni, majd pont egy életrekelt plüssállaton kéne meglepődnie. Még ha ki is nevetik, az sem vágná különösebben arcon, egyrészt, mert jelenlegi állapotában nem biztos, hogy felfogná, másrészt pedig egyébként is lepereg róla az ilyesmi. A megszokás, ugye.
A válaszra aztán felvonja az egyik szemöldökét és az egyik kezét flegmán a zsebébe csúsztatja, miközben szája is egy féloldalas, derűs vigyorra húzódik. Nem érzi át, hogy kivel nem kéne ujjat húznia, sosem érezte, de annyi legyen mentségére mondva, hogy ehhez mérten nagyon jól is tudja kihúzni magát a kényes helyzetekből.
Szemmel láthatóan tehát nemhogy magára venné, de még hasonlóan jól is szórakozik a dolgon.
- Ez egy remek hír, egyébként is szomorú lenne, ha kisebbekkel kéne versenyeznem a kegyeidért. Gyerekekkel szemben nem lehet győzni. Meg a kölyökkutyák is nagyon nem fair ellenfelek.
Hogy is van? Gyerekekkel és kiskutyákkal mindent el lehet adni a médiában. Ő meg... hát egyértelműen nem olyan cuki mint ez a kettő.
Aztán Sára jön.. jön.. közelebb, igen, ügyes kislány. Ó Kornél, hogy te mekkora király vagy, egy Don Juan, hát látod, máris levetted a lábáról. Taps-taps. Tanítanod kéne ezt, haknizni, sorba végigmenni a házakon és a klubhelyiségekben párkapcsolati tanácsadást és motivációs előadásokat tartani "Hozd egyenesbe az életed - válaszd a kacskaringós utat!" vagy valami ilyesmi frappáns, dichotómiát rejtő címmel.
Ez így mind egyszerre átfut a fején, aztán...
aztán kap egy puszit.
Az arcára.
Félig őszinte, félig megjátszottan túlzó csalódottsággal bámul vissza a csajra, szipog egyet az orrával és szemmel láthatóan besérülve a homlokához emeli a kezét, ezzel egészen drámai pozíciót felvéve.
- Ekkora friendzone-t is rég kaptam. Ez fájt. Ügyes, majdnem elég diplomatikus voltál. De azért fájt.. itt.. mélyen.. - a szívére teszi a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Úgy tűnt, a másik leányzó is besegített a pakolásba, bár tény és való, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy elkapja azt a fránya üveggolyót. Minek tervezik egyáltalán ilyen gömbölyűre? Lehetne mondjuk négyzet alakú, vagy valamilyen sokszög, hogy ha elgurul, ne kelljen annyit rohangálni utána. De hát mégis ki ő, hogy megmondja, hogyan alakítsák ki a dolgokat azok a feltalálók azokban a bizonyos ismeretlen szobákban...
 Annyira elfoglalta az üldözés, hogy nem is vette észre az ismeretlen srác rémült arcát. Csak akkor nézett fel, mikor vissza akarta nyújtani a végre nyakon csípett golyót. Egészen fura érzés volt hirtelen felállni a "borzasztóan hosszú" görnyedés után. Mintha húznák el a helyszínről. Talán öregszik már, és nem bírja annyira a dereka. Ki tudja, a mai világban. Amúgy is, éppen akart egy megjegyzést tenni szegény fiú szelességére, miszerint a mai fiatalok...
 Na jó, ennek nem itt és most van az ideje. Itt és most egy nagyon különleges esetnek van az ideje. Egy olyan esetnek, ami nem fordul elő minden diákkal. Csak vele. Meg ezzel a lánnyal itt mellette, akinek oly' szerencsétlenül nekiütközött.
 Egyik pillanatban még itt, szépen, megszokottan, 4D-s valójában, aztán meg már ott. Egy másik helyen 2D-ben és sokkal apróbban. Na de emlékszik a kedves olvasó arra a festményre, akinek nemrég még Anna jól nekiszédült? Na kérem szépen a kedves festménylakó ezúttal testközelből kiálthatta az eridonos fülébe, miszerint ezek a mai fiatalok még a lakóhelyét sem tartják tiszteletben.
 Igen bizony, észre sem lehetett venni, olyan gyorsan történt, hogy egyik pillanatról a másikra - remélhetőleg - ideiglenesen beköltözött a kedves bácsihoz.
 Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem csak egyedül került ebbe a kilátástalan helyzetbe, de szerencsére a másik, ismeretlen lány is ott állt mellette, megfestett valójában. A fiú azonban hogy segített volna nekik, szélnek eredt, ha szabad ilyet mondani. Na ezek után Anna nem lógott ki a festmények közül. Olyan hangosan kiáltott utána, akárcsak az évek óta itt porosodó portrék szoktak, majd kissé félénken rabtársa felé fordult egy "most aztán mi lesz" nézéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Őszintén és minden kétséget kizárólag egy hely van, ami Zsombor lelkét, testét és minden érzékét képes volt a kastélyban valaha kielégíteni, ami képes lesz a szívét örökre fogva tartani – meg persze mindenét, főképpen a gyomrát -, ez a hely pedig nem más, mint a konyha. Ízek és illatok, formák, a sülő brokkoli sercegő, édesen érzéki hangja... Soha, soha nem lesz más hely, ahol a már nem is annyira ifjú navinés az idejét eltölti. Persze, ebben a hatalmas rajongásban lehet, az is benne van, hogy itt általában nincsen senki, békés nyugalomban elmélkedhet sorsának sanyarúságán és életének hiábavalóságán, amihez ehet egy egész tábla csokoládét is – akár kettőt, ha ahhoz van kedve -, ha úgy érzi, hogy más már tényleg nem tud segíteni.
Mint minden szerda, ez a szerda is a szerdák legrosszabbika és legsanyarúbbika, amikor még az órák is rosszabbak annál, ami a megszokott, amikor még a kastély nyirkos és régi levegője is elviselhetetlenebb, mint bármikor máskor szokott lenni, és persze ezt egy sokkal rosszabb csütörtök követi majd, egy jó kis önsajnálatra való időt nem szabad elvesztegetni; az első adandó alkalommal már azon kapja magát, hogy az első dolgot falja a falak között, ami a kezébe kerül.
Paradicsomleves. Édes is, sós is, pont tökéletes egy félig napfényes, félig szeles napon, amikor amúgy igazán nagy bajok nincsenek is.
A benne lévő betűkből hirtelen kedvvel még szavakat is elkezdene kipakolni, de még mielőtt az első betű leérne az asztalra, előbb ér le a földre, így rögtön a kedve is a földön van a leveshez. Valami más után indul, kezében a levessel. Szerencsére egyedül van. Ha itt lenne valaki – ezt biztosra veszi   rálökné a fehér pólójára az egészet. Legalább hivatalosan is rossz lenne a nap.