Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hideg ráz attól a mosolytól, amit a sráctól kapok a feltett kérdés után. Ma nem az a hibbant rellonos talált meg, hanem egy hibbant levitás a talárból kiindulva. Ez egy pöpec nap, kár hogy nem vagyok éppen vicces kedvemben, főleg nem még több hülyéhez, aki megtalál. Szóval igen, a mosolytól feláll a szőr a hátamon, ráadásul nem is válaszol, hanem egyszerűen néz pár pillanatig, majd mint akinek belecsíptek a seggébe pattan fel és indul el felénk. Ösztönösen előre dőlök, hogyha bármi történik akkor Lorint rögtön meg tudjam fogni, de szerencsére még a füzetéből sem néz fel, így miatta nem kell aggódnom. A srác arca egyébként elég ártatlan, de rólam van szó, én meg alapvetően utálok mindenkit, és bizalmatlan is vagyok a mindenkivel, úgyhogy le lehet rólam kopni, kösz.
Legnagyobb döbbenetemre tesz le elém a srác egy kissé elsatírozott rajzot, ami úgy ábrázol engem, mintha csak tükörbe néznék. Rendben az orrával valami nem oké, elég nevetséges a dolog, de nem hiszem, hogy ez az én hibám lenne, egyszerűen a srác a balfasz, és ezzel le is rendeztem a dolgot. Összeszűkült szemmel tekintek a rajzról a srácra, majd vissza a papírra, majd haloványan elmosolyodom. Szóval ezért lettem a bambulás tárgya. Azért az meg kell vallani, hogy egy fokkal jobb ez a helyzet, mint az, ha le akarnak veled feküdni a könyvtárban, és ezt úgy hozzák a tudtodra, hogy nem szép helyeken nyúlkálnak. Ráadásul kiskorú, bassza meg! Szerencsémre azóta a sráccal nem találkoztam és, ha nagyon nagy mázlim van, akkor Lorin sem fog vele soha, mert ha csak eszébe jut annak a képződménynek egyetlen olyan dolog, amit nem szívlelek egy mondatban a húgommal, akkor esküszöm megnyúzom és fali díszt csinálok a bőréből. Pilláimat lehunyom, hogy a gondolat is eltakarodjon a fejemből, majd ismét a srácra emelem kékjeimet.
- Remek - tolom vissza felé a füzetet. - Rajzolj mást inkább - vonom meg vállaimat kissé, de tekintetem ismét megakad a rajzon, ami elég profi lett, ha az orrot nem nézzük. - Vagy add el a suliban, lehet lenne rá kereslet - nevetek fel halkan, ahogy eszembe jut, hogy a fura rellonos srác tolongana a rajzért és vajon milyen drasztikus eszközökhöz nyúlna, hogy megszerezze. A gondolata is feldob, és így valóban vicces, mert már nem járok ide, de a fanatizmusa valahol mélyen a szívemben akkora bók, hogy kitölti az egészet. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ez a lány csupa meglepetéssel szolgált számomra. Biztos voltam benne valahogy, hogy a kimenőt fogja választani, hiszen az annyira izgalmas tud lenni. Azonban kijelentésével még az én ötleteimet is überelte, úgyhogy nem kicsit lepődtem meg rajta, ez az érzés pedig ki is ült az arcomra. Valóban nagyon okos volt, emellett úgy tűnt, kellően rafinált, dörzsölt is. Ez tetszett!
- Hú, a kaszinóba? Oda én is szívesen ellátogatnék! A gond az, hogy még nem vagyok tizenhét, de pár hónap és az leszek, bár szerintem ki tudnánk találni valamit, hogy bejussunk. Az milyen klassz lenne! - néztem rá álmodozó tekintettel, hiszen már el is képzeltem, hogy bemegyünk, aztán mindenféle izgi és mókás dolgot művelünk ott. Természetesen kipróbáljuk a nyerőgépek sokaságát is!
- Egyelőre két javaslatom van, nem is tudom... - húztam el a szám gondolkodva, majd egy kis ide-oda séta után folytattam:
- Nem tudsz esetleg valami illúzióval szolgálni belépés gyanánt, hogy bejussunk?
~ Talán magára ölthetné egy nagykorú képét vagy nem is tudom ~ tűnődtem el a témán...
- Áh hülye ötlet, tudom... csak egy kósza felvetés volt, ahhoz gondolom nagyon gyakorlottnak kell lenni meg fogalmam sincs, meddig tartana a hatása. Ez nem az én terepem - folytattam hangosan gondolataim kifejtését, majd újra elkezdte sétálni a tanulószobában közel az asztalunkhoz fel-alá. Két perc múlva visszatértem Lena-hoz, majd előadtam a második ötletemet.
- Esetleg Százfűlé-főzet?
Egyelőre ennyi tellett tőlem, talán a második felvetésem életképesnek bizonyul. Annyira nem ismertem a kaszinó környékét és szabályait, belépési módjait, ezért csupán a sötétben tapogatóztam. Csak annyit tudtam az egészről, hogy tizenhét éven aluliak számára nem ajánlott. Közben a lány előadta a zombi arcot, amely remekül megtette hatását, aztán vissza is változott a babaarcú lánykává, azaz az eredeti formájába.
- Naná, hogy benne vagyok! - feleltem neki lelkesen, bár az ötleteléseimből már rájöhetett, hogy igencsak vevő voltam a dologra.
- Bár az is opció, hogy kivárjuk azt a pár hónapot - mondtam neki somolyogva. Közben felsorolta a harmadikos bájitalok listáját, látszott rajta, hogy valóban keni-vágja a témát. Ezek szerint jó volt a megérzésem, hiszen ő aztán tényleg tudott segíteni, mert otthon volt a témában.
- A felsoroltak közül főleg a Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, valamint a Lienaserum az, ami nem megy. Valahogy nem érzek rá a dologra, mert sose sikerült helyesen elkészítenem őket - feleltem neki kissé elkámpicsorodva. Szerencsére nem sokáig tartott ez a negatív érzés, ugyanis a szőkeség megidézett egy irtó cuki kacsácskát. Széles mosoly ült ki az arcomra, majd elismerően biccentettem felé. Tiszta Hápi volt, mintha csak róla mintázta volna, sőt, valószínűleg ő volt az.
- Ezek szerint láttad már a kacsámat? Irtóra aranyos kis jószág, igaz időnként kilóg a szobából, hogy elcsatangoljon... ebben hasonlítunk - kuncogtam el magam, majd tekintetemet újra a megidézett állatra emeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Egy óra elég ahhoz, hogy beleolvadjunk a környezetbe. Gondolom neked nem jelent gondot az összetevők megszerzése. Tudok is egy nyugis helyet, ahol megcsinálhatjuk. Mit szólsz az elhagyatott mosdóhoz? - kérdezte tőle nagy szemeket meresztve rá. Bencével is ott kotyvasztottuk a főzetünket, amelyet egyesek még a mai napig is emlegetnek, mekkora móka volt az is! Jó volt látni, hogy a lány is olyan lelkes a kaszinós látogatással kapcsolatban, mint én.
- Az első opció játszik. Már annak is örülök, ha átmegyek. Bár az se lenne rossz, ha valóban meg tudnám csinálni a gyakorlatban is. De most legyen az első opció, a másodikat tartogassuk máskorra, egy újabb kaland erejéig - mosolyogtam rá egy cinkos pillantással, majd kinyitottam a könyvemet az első említett bájitalnál. Tudtam magamról, hogy sose leszek egy bájitaltan zseni, de lehet, hogy többre is képes voltam, csak a megfelelő segítségre volt szükségem hozzá. Úgy tűnt, hogy a lány erre tökéletesen alkalmas volt, ráadásul minden "jóban" benne volt, akárcsak én, ez pedig már egy közös pont. Plusz az is kiderült, hogy szereti a kacsákat, ettől pedig rettentően nagyot nőtt a szememben.
- Hápinak hívják. A nővéremnek is van egy, időnként bandáznak, bár az övé már eléggé idős. Az enyém még ugye fiatalka, így iszonyatosan eleven. Ráadásul nagyon bátor is, nem igazán fél a többi állattól, na meg rettentően kíváncsi természet - feleltem a szőkeségnek vidáman, mindig is szerettem a kacsámról beszélni.
- Na, és neked van valamilyen kis kedvenced? - érdeklődtem tőle, miközben a bájitaltan könyvemre könyököltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Remek üzletasszony vagy - néztem rá mosolyogva. Én élveztem a szitut, hiszen összekötöttem a kellemest a hasznossal. Na persze a kellemes szócska alatt nem a bájitaltant értettem, hanem egy új, kibontakozóban lévő barátságot. Mint kiderült, elég sok közös érdeklődési témánk volt, ráadásul ő is szerette a kihágásokat, akárcsak én.
- Ó! Hát méltán büszke lehet rád a család. Úgy értem intelligencia terén is, na meg magatartásbelileg is túlszárnyalsz rajtuk - kacsintottam rá cinkosan.
Hangosan felnevettem a lefolyós beszólásán, olyannyira, hogy az egyik kezemmel mókásan verdestem a bájital könyvet. Ezután nagyot nyeltem, ugyanis Lena jelezte, hogy nincs minden rendben, a tanerő beállt a hátunk mögé. Közben a lány azt imitálta, hogy szorgosan olvassa a könyvemet, amelyet gyorsan magához vett, mikor megjelent a szigorú őrszem. Szerencsére ez a trükk bevált, így újra nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Ó, köszönöm az információt, ez valóban nagyon hasznos számomra! Csirió! - emeltem fel a kezemmel a nem létező poharamat azt játszva, hogy koccintok vele.
- Amint megláttam, rögtön eszembe ötlött ez a név. Annyira illik rá! Majd egy másik alkalommal megismertetlek vele, amikor elviszem sétálni. Nagyon barátságos kis állat - mondtam lelkesen Lena-nak, miközben tekintetem hol rá, hol pedig a kivetített kacsára szegeződött.
- Jogos... ha nem tud foglalkozni vele eleget az ember és nem alussza át az egész napot, mint az egyik barátnőm lusta macskája, akkor nem érdemes állatot tartani - helyeseltem, mivel teljesen igazat mondott a lány. Látszott rajta, hogy felelősségteljes volt, ez pedig nagyon pozitív tulajdonság volt számomra.
- Igen, ők Izlandon élnek, szóval meglehetősen messze - feleltem neki mosolyogva. Az első időszakban még nagyon hiányoztak, aztán végül hozzászoktam, hogy csak időnként látogatom meg őket. Még szerettem volna valamit hozzáfűzni, amikor egy másik diák odajött hozzánk dúlva-fúlva, hogy maradjunk már csendben.
- Ha csendet akarsz, menj és zárkózz be a szobádba. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk, egyébként is elég halkan beszélgetünk... szóval keresd meg, hogy hol nyílik az ajtó és menj ki rajta - osztottam ki pimaszul. Csak nézett egy ideig, mint akinek lefagyott az agya, aztán visszament a helyére, magához vette a könyveit, és elhagyta a helyiséget.
- Na, látom, vette az adást. Egy idiótával kevesebb van végre a helyiségben - néztem a szőkeségre elégedett mosollyal. Szerencsére a tanerő épp mély diszkurzust folytatott valakivel, úgyhogy nem volt szemtanúja a jelentenek.
- Szóval ott tartottam, hogy messze laknak a szüleim. A nővéremnek Bogolyfalván van lakása, szóval őt bármikor meglátogathatom - meséltem jókedvűen.
- Tudom, hogy még bőven van időd rá, de van már elképzelésed, milyen szakirányba szeretnél tovább tanulni? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Azt gondoltam, hogy a bájitaltanhoz nagy tehetsége volt, de igazából azt nem tudhattam, hogy ő mit akar, lehet, hogy teljesen más elképzelése volt a jövőjével kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bevetem az összes erőmet, hogy olvasni tudjak az ajkairól, de a távolság és a magyar nyelvtan értetlensége miatt ez egyelőre veszett ügy. Jól lehet már egy pár hete az országban tartózkodóm, senkiből sem lett nyelvész ennyi idő alatt, pláne nem úgy, hogy szóban egyáltalán nem gyakorolja az adott tárgyat. Én pedig abszolút nem beszélek egy szót sem magyarul. Csak írok. Mégis mikor kihúzom a srác és a lány melletti széket, hirtelen úgy érzem, hogy az összes szó belém fagyott. A fejem hátulja eszméletlenül zsibbad, a gyomromban a gombóc pedig hatalmas szaltókat hány. Egy szóval rettenetesen félni kezdek, mikor remegő kezeim eleresztik a füzetet, majd a srác elé helyezik azt. Persze attól még mosolygok, mert miért ne, plusz eddig egy szavát sem értettem még, így miről is tudnék vele kommunikálni, nem? Nyugi Dai, attól még hogy egy kicsit para, nem biztos, hogy rossz ember. Gondolj csak Akihikora. Ő is az a tipikus rossz fiú volt, mégis a Mahoutokoroban ő lett a legjobb barátod, nem? Mi van, ha a fiú is egy Aki a szíve mélyén? A szőkeség imádta anno a rajzaimat, talán neki is tetszeni fognak.
Félénken pislogok fel pilláim közül Denisre, aki végül visszatolja elém a kis könyvecskét. Tanulmányozom egy pár pillanatig vonásait, de érdekes mód semmi fenyegetőt nem olvasok ki belőlük. Talán egy kicsit távolságtartást, de abszolút nem rosszindulatot. Huh, oké, legalább a fejem nem lesz lekapva. Ez már egy jó jel.
- Ő? Rajzolni ő? – firkantom a füzetbe a szavakat olyan kicsavart pózban, hogy nyomban megfájdul a karom. Ismét Denis elé kerül a papírtömeg, majd sietősen mutogatni kezdek arra a két rövidke tőmondatra, amelyek helyet kaptak benne, majd ahogy ezt a tevékenységemet befejezem, ujjaim a a rövid barna hajúra terelődnek, aki épp mellette olvas. Sajnálom, de másképp nem fogok tudni beszélgetni veled, ellenben nagyon szívesen lerajzolnám a társaságodat is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sokszor tekint ajkaimra, miközben beszélek, így vagy magával a nyelvvel van problémája, vagy egyszerűen siket. Nem tudom melyikkel járnék jobban, de legalább végre egy olyan ember, aki nem bombáz a faszságaival, egyszerűen odaül és csendben mutogat, meg nézelődik, mert összemaszatolja az orromat. Mármint a rajzlapon, nem realben, mert lehet eltörném a kezét, ha hozzám érne, vagy akár Lorinhoz, de ez most teljesen másik lapra tartozik. Szóval csendben van, csak bárgyún vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga én meg élvezhetem ez a nagyon ritkán felmerülő luxust; a csendet. A toll sercegésén kívül nem sok hang van a teremben, mert rajtunk kívül már senki nem maradt bent, és így talán Lorin is jobban tud koncentrálni. Az érkező vendégre, csak felpillant, majd vállat vonva írja tovább a dolgait, amit éppen kell neki, és ezt is szeretem benne. Nincsenek felesleges kérdései, hogy ő ki - nem mintha tudnám -, vagy miért ült ide - ezt sem tudom -, meg ehhez hasonló fárasztó kérdések, hanem egyszerűen nem érdekli, hogy a bátyja összeszedett még egy furcsa srácot, csak most a Levitából. Változnak az idők, nincs mese.
Tekintetem Lorinra emelem, ahogy a füzetet visszatolom a srác elé, abban a hiszemben, hogy akkor itt befejeztük a nagyon tartalmas csevejt, de nincs szerencsém, mert a füzet újfent elém kerül, én pedig lesandítok rá, majd összeszűkült szemekkel olvasom el a lefirkantott sorokat. Lorintól elvéve az egyik tollat írom le a rövid, és tömör választ.
"Meg ne próbáld" - ennyi talán elég ahhoz, hogy még csak ránézni se merjen a húgomra, nemhogy lerajzolni. Szemem a srácra kapom, amint a mondat leírásra kerül, majd csillan benne valami, de az nem kedvességről árulkodik. Rólam felőlem képzeletbeli aktot is rajzolhat, de a húgomat hagyja ki ebből. Ő egyszerűen... ő az enyém, és nem hagyom, hogy valami idegen, fura mosolyú srácok kezdjék el lerajzolgatni, mert éppen olyanjuk van. Hirtelen ötlettől vezérelve húzom vissza magamhoz a füzetet, majd ismét kezembe véve a tollat írok még rá. "Inkább javítsd ki az orromat". Végül is, semmi rosszat nem tett, nincs okom vele parasztnak lenni, ráadásul pontosan olyan ártatlan tekintete van, mint húgomnak, aki nem tud ártani egy légynek sem. Ne legyél előítéletes, Brightmore! Lehet, hogy fiú, de... nincs de. Csak simán fiú, én meg fenntartásokkal kezelem, akár csinált valamit, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Hangosan csapódik mögöttem az ajtó. Dühös vagyok magamra, mert lebuktam a puskámmal. Gondosan készítettem, s tudom, ennyi idő alatt meg is tanulhattam volna, de egyszerűen nem érdekel. A legkevésbé sem. Így, a hisztim kellős közepén nem ajánlatos senkinek sem hozzám szólnia. Nevetségesen túl tudom reagálni a dolgokat. És az, hogy most külön házifeladatot kaptam azon felül, amit mindenkinek meg kell csinálnia jövő hétre, elképesztően felidegesít. Gyógynövénytanból kell kipusztult növényfajtákat keresni, amik helyettesítésére kísérletek folynak napjainkban. A könyvtárt már sikeresen feldúltam, s miután magamhoz vettem a köteteket úgy döntöttem, hogy elhagyom a terepet, mert hatalmas a tömeg ilyenkor, délután. Ezért esett a választásom a tanulószobára, ahol úgy hallottam, egész kevesen vannak ilyenkor. Ledobom magam a kanapéra, táskám pedig a földön landol. Dühösen csapom a szőnyegpadlónak, és gyermeteg módon keresztezem karjaimat mellkasom előtt. Mondtam, hogy hiszti van. Felsőajkam jobb oldalra egy félfintort mutat. Nagyot sóhajtva hajolok a táskámhoz. Egy pár másodpercig hezitálok, de végül előveszem Crag Hatchet, A sárkányvár titka című lapozgatós játékkönyvemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kevés az olyan nap a suliban, amikor egyáltalán nem száll rám senki. Ez a nap sem kivételes. Esik az eső, minden nyirkos és hideg. Itt az ősz, a fenébe is. Nem azért, szeretem én ezt az évszakot is, de ha az évszak erőszakkal párosul, nem vagyok boldog. És ez nyíltan látszik az arcomon, amikor fejet hajt akaratom előtt a tölgyfaajtó, és belépek a tanulószobába. Itt tudok a legjobbakat olvasni a nap ezen szakaszában, és ez ma sem lesz másképpen. Szerelésem a szokásos; farmernadrág, tornacipő, egy bő hoodie és az elhagyhatatlan baseball sapka. És miért ez a keserű ábrázat? Ha esetleg van benn valaki, és veszi a fáradtságot, hogy megnézzen, láthatja, hogy egy hatalmas VESZTES felirat éktelenkedik a sapkám sárga homlokrészén. Lefogtak, kaptam egy gyomrost, és megkaptam a lúzer feliratot mára is. Le sem szarom. Kelletlenül engedem el a kilincset, így becsapódik az ajtó. Bizonyára ugyanúgy, mint az előttem érkező esetében.
Megtorpanok. Hiszen valaki van még idebenn rajtam kívül. Egy lány az.
- Bocs – mutatok zavarban pirulva az ajtóra. – Nem akartam.
Nem is várok, inkább elindulok a másik felé, bele sem gondolva abba, hogy neki biztosan van jobb dolga is, mint velem társalogni. Elvégre olvas. Olvas. És mit olvas? El sem hiszem… Na neee! A lány arca és a könyv között cikáznak meglepett szemeim, szám csodálkozóan tátog.
- Elnézésedet kérem, Kharg fejedelem – hajolok meg mélyen, játékosan. – Nem akartalak megzavarni a Sárkány elleni csatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sokszor megesik az, hogy túlságosan beleélem magam egy-egy helyzetbe és olyankor lehetek akármilyen tisztelettudó, szigorú ázsiai anyával felnőtt gyerek, ha egyszer a fantáziám mást sugall belém. Már rég elkezdem a fiú húgáról a vázlatot, mikor az arcának apró részleteit kidolgozva, egyszeriben a papír sarkára terelődik a figyelmem. "Meg ne próbáld" - áll határozott betűkkel könyvecskémben, melynek hatására, szó szerint még farpofáim is összeszorulnak,olyannyira hogy onnan se ki, se be nem mehet semmi. Akármilyen jó barátok is voltunk Akival, azt nem szabad elfelejtenem, hogy ez a srác bizony nem ő, és ráadásul fogalmam sincs arról, mi mindenre is képes. Persze eddigre már rég megtörtént a baj, Denis szúrós tekintete majdhogynem lyukat fúr a koponyámba, ahogy remegő kezeimmel végül leteszem a ceruzát, majd felkapom a radíromat, hogy amilyen gyorsan megteremtettem Lorin portréját, olyan gyorsan el is tüntessem annak minden maradványát. Ezután pedig csak ülök a széken, orromat lógatva, miközben ostorozom magam, amiért engedtem a csábításnak, mielőtt arra engedélyt kaphattam volna. Talán a kevés szociális élet teszi, hogy ilyen helyzetekben egyszeriben nem tudom, mi is a helyes megoldás. Pláne egy totálisan idegen országban, ahol hiába kezdek el hajbókolni, maximum csak egy kérdő pillantást kapok válaszul. Félek újra felemelni tekintetemet a tett színhelyére, azaz a lapra, ám mikor végre elég erőd gyűjtök hozzá, pillantásom megakad egy újonnan odakerült mondaton. Kicsit elmosolyodom, ahogy a harsány betűkre nézek, majd én is felkapom ceruzámat, hogy némi nézelődés után ismét nekifogjak annak a problémás testrésznek.
- Nagyon sajnálni - firkantom rajzom mellé két vonalhúzás közben és még egy szomorú szmájlit is rajzolok, hogy valahogy átadjam annak az érzését, hogy tényleg nem szerettem volna semmilyen konfliktusba keveredni vagy ilyesmi.
- Amúgy tudni olvasni száj - intézem ismét mondatomat a srác felé, saját kacifántos karaktereim furcsán kontrasztosan mutatnak a másikéi mellett. Eddigre már kezd valami orrhoz hasonlító dolog kialakulni a rajz-Denis arcán, ami jobban hasonlít gazdájára. Tudom, hogy sokat kell még tanulnom, de épp ezért csinálom amit, hogy a gyakorlás által jobb legyek. A rajzolás az életem, így nagyon örültem annak, hogy ideérkezésemkor felvételt nyertem a művészeti suliba is. Oké, hogy a két iskolába járás miatt nem tölthetem csak művészkedéssel az időmet, de amennyit csak tudok, próbálok ezzel foglalkozni. Ez miatt pedig senki sem lehet rám mérges, ugye? Oh, csak mondd, hogy nem fog megenni Denis!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szinte hallom fejemben, hogy milyen gondolatok járnak éppen az övében, de nem érdekel. Tudni akarom, hol tart a játékban és milyen stratégia alapján megy a Sárkányvár véráztatta, kövekkel kirakott, göcsörtös útján. Szemeim csillognak, és még mindig várakozóan tekintek a másikra, amikor meghallom, hogy ő is beszáll a live szerepjátékba. Eléggé jól adja a kemény fejedelmet, amit szerepem szerint komolyan kellene vennem, de inkább csak elvarázsolt módon mosolygok, és megvillantom felé fehérszín, tiszta műfogsoromat. Morcos kiscsaj, az egyszer biztos. Mögé sétálok, lassú lépteimet gumitalpú sportcipőm nyikorgása teszi komikussá. Hunyorítva nézek először a vörös koponyára, majd a kezére, s az abban lévő könyvre pillantok. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt egy csajnál látom. Mellé osonok, és egy könnyed mozdulattal ismét meghajolok.
- Talán egy paraszt, mint jómagam is segítségedre lehet, Úrnőm – villantom meg ismét mosolyomat. Ekkor a kanapé melletti fotelre mutatok amolyan „Szabad?” tekintettel, de választ nem várva huppanok bele. Ültemben próbálom leszenvedni magamról hátizsákomat, közben nyögdécselek egyet-kettőt, mert nem nagyon akar így sikerülni.
- És… - kezdek bele izgatottan. – Hol jársz? – pillantok le a könyvre.
Ekkor végre sikerül megszabadulni a hátamat nyomó, súlyos hátizsáktól, így ölembe veszem. Kihúzom a zipzárt, és beledugom rövidke karomat. Nyelvemet oldalra dugva, koncentrációmat erősítve kutakodok benne egy időre, majd egy kis dobozt veszek elő belőle, amiben apró darabokra vágott alma van. Kibontom, kiveszek egyet, majd látványosan, fejet hátra döntve dobom a számba. Ropogtatom, majd teli szájjal a lány felé fordulok.
- Kérsz? - finom, friss alma. És nem is fogveszélyes így felvágva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy újabb kocka almát helyeznék a számba hosszú, vastag ujjaimmal, amikor megérzem puha kölyökképemen a visszautasítások pofonjait. Ujjaim közül visszaejtem a műanyagdobozba a gyümölcsdarabot, miközben csalódottan harapok kiszáradt ajkaimba. Hátam kényelmesen döntöm a fotel kellemesen párnázott háttámlájának, de mégis megfeszül rajta minden izmom. Még mindig nem tudom jól feldolgozni ezeket, és igazából sokszor nem is vagyok hirtelen ennyire közvetlen, csak ha úgy látom; van értelme. Egy lapozgatós játékkönyvvel pillantottam meg, ezért már azonnal pajtásként tekintettem rá. My bad.
- Á – mutatom ki, hogy értem minden egyes szavát, majd kicsit komorabb arcot vágva kezdek el matatni. – Akkor bocs, nem zavarlak – mondom, de már nem emelem rá kékjeimet, mert ahhoz most túlságosan szomorúak. A műanyagdobozra visszapattintom a tetejét, és visszarejtem a táskámba. Később uzsonnázok majd, amúgy sem tettem be kényelmesen a protkót, aztán kicsit bántja az ínyemet. Felkapom a vállamra a hátit, és elindulok egy csendesebbnek tűnő sarokba, ahol én magam is belebújhatok egy könyvbe. A héten Stephen King és Owen King szuperprodukcióját, a Csipkerózsikák című kötetet választottam. Biztosan nem lesz unalmas.
- Amúgy jó vagyok gyógynövénytanból – vetem még át vállamon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva.
- Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az a pár szó megtette a hatását, ahogy észreveszem, mert a srácban még az ütő is megáll, nekem pedig ez miatt - meg amúgy is néha - egy igen önelégült mosoly kerül fel ajkaimra. Tudjuk már, hogy hányas a kabát, dude, mert nem állok jót magamért, ha a húgomról készítesz bármilyen rajzot is. Legyen az csak az arcáról, vagy akár egész alakos, utána a te egész alakod is le lesz rajzolva. A falra. Vörössel. Nem vagyok - mindig - erőszakos, de Lorin az egyetlen olyan nő az életemben, aki nem tud magára vigyázni, nem mer kiállni magáért, nem szólal fel a saját igazáért. Így tehát mire van a bátyja? A legjobb bátyó a világon? Ugye arra, hogy ezeket megcsinálja helyette, mindig a háta mögött legyen, bár szerintem elég a Brightmore név és mindenki össze tudja rakni magában, hogy ki kihez tartozik, de valamikor nem elég mégsem egy név, hanem kell hozzá az arcom, és az a különlegesen kegyetlen csillogás, ami segít felfogni a gyengébb elméjűeknek is a dolgokat, de tényleg csak akkor, ha nem elég a név. Márpedig mostanában elég szokott lenni, így nem aggódom, hiszen nincs miért, egészen addig, amíg be nem kerülnek az újak az iskolába, hogy kezdhessem elölről felépíteni a Brightmore nevet.
Észreveszem a srác zavarát, majd még egy sort lefirkantva mosolyodom el, és tolom elé a lapot, amit nem olvas el rögtön. Nos, ez nem meglepő, lehet, ha nem én lennék én, akkor egy olyan nézéstől én is összefosnám magam, így türelmesen várok, amíg összeszedi magát, majd a lapra pillant. Mosolyogva áll neki ismét az orromnak, ami egyelőre egy paca és nem orr, de majd kialakul gondolom. Ő a művész lélek, nem én, így ezt rá bízom. Lesandítok a papír szélére, összeszűkült szemmel olvasom el a sort, majd ugyanilyen tekintettel nézek fel a srácra. Végül megemelkedett szemöldökkel vonom meg a vállamat, és legyintek egyet felé afféle "nem para, haver" stílusban, és remélem, hogy átmegy az üzenet. A következő leírt sorra megrázom a fejemet, elveszem a sráctól a ceruzát, majd alá firkantok.
"Jó ez így, legalább tud tanulni" - bökök fejemmel húgom felé, aki annyira elmerült a könyvben, hogy öröm ránézni, és ha az előttem ülő is rám néz, akkor láthatja is, hogy kiről beszélek. Szerintem eddig hősiesen tűrtem, és nagyon is büszke vagyok rá, de ez nyilvánvalóan nem tart sokáig, mert nem bírom tovább. Éppen akkor hatolok be észrevétlen a srác fejébe, amikor azon pánikol, hogy megeszem. Rendben, ennél több nem is kell nekem ebből, akaratlan is kitör belőlem egy halk nevetés. Újra kezembe veszem a sráctól elcsórt ceruzát. "Nem foglak megenni" - sok mindennel vádoltak az évek során, de azért ez túlzás. Miért ennék már embereket? És az nem válasz, hogy simán kinézik belőlem, mert... mert egyszerűen nem az. Én is sok mindent kinézek emberekből, aztán a fele nem igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lena Felagund

Kiemelt eseménynek számított, ahányszor csak megjelentem az Erőnlét termében edzeni. A szerencsések, akik éppen ott tartózkodtak, ilyenkor közelről megcsodálhatták tökéletes férfitestemet. De most nemcsak ezért jöttem, komoly megbeszélnivalóm is volt kedvenc Felagundommal. Reméltem, hogy hasznos információkkal fog szolgálni.
Gyorsan kiszúrtam Lenát, fel is pattantam a mellette lévő futópadra, és kényelmes kocogásba kezdtem. Ám ekkor hogy-hogy nem, a lány futópadja megkergült, és olyan sebességre gyorsított, hogy ledobta magáról a szőkét. Gondoskodtam róla, hogy ne essen baja, viszont el kellett játszania, hogy megsérült, ez volt az egész jelenet apropója.
- Te jó ég! Csúnyán meghúztad a bokádat! Nagyon fáj? - mellé siettem, a szavaimból rájöhetett, hogy mit kell tennie.        
- Semmi gond, mint mindig, most is ura vagyok a helyzetnek! - nyugtattam meg a terembe tartózkodókat, aztán felkaptam Lenát, és az egyik pihenőpadhoz vittem. Itt már nyugodtan tudtunk beszélgetni, közben persze úgy tettem, mintha a bokáját vizsgálnám. Később majd még talán egy gyógyító varázslatot is elmormolok a hitelesség kedvééért.
- Mi a helyzet? - tettem fel a kérdést, jelezve, hogy közben nyugodtan belekezdhet a mondókájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Isaac Matthew Philips

A legtöbb korombeli szerint tanulni szívás. Nos, szerintem csak az a szívás, hogy olyan sokáig tart a dolog. Életünk első tizennyolc évét tanulással töltjük. És mondhatnánk, hogy sokat játszunk is közben, meg minden, de nem, mert tulajdonképpen azzal is tanulunk. Ami jó. Szerintem tanulni tökre jó, mert a megszerzett tudással máris több lehetsz azoknál a nyomiknál, akik még erre is lusták. Pedig van rá tizennyolc évük nekik is, jobb esetben semmi más dolguk nincs. Nos, nekem lenne, igazából... de akkor nem lehetnék első. És az nem pálya. Első óta pontosan tudom, hogyan kerekedjek a többiek felé és ez mit követel meg tőlem, úgyhogy nincs más választás, mint a tanulószobában tölteni a fél életemet.
Kezdem azt hinni, hogy mióta ideköltöztem a Bagolykőbe, csak olyan helyeken járok, ahol vannak könyvek. Mintha tényleg csak ezért lennék itt, hogy akkor kiolvassam a könyvkészletet és köszönöm, viszlát, már tovább is álltam. Úgyhogy most éppen ezen dolgozom. A Bagolykő Mágustanoda összes könyvét letudni, lehetőleg még az első két évemben, hogy utána másra is tudjak koncentrálni. Csodás terv, nem?
A figyelmemmel néha akadnak gondok. Főleg, ha nagyon hosszú a nap és már nagyon fáradt vagyok. A sorok csak úgy elmásznak, én pedig nézek utánuk, és nem értem, miért nem fogom fel amit olvasok. Akkor nézek csak fel, és látom meg a srácot. Először csak egy pillantást vetek rá, de aztán az agyam lassan feldolgozza a látottakat. Úristen. Fültágítója van. Meg biztos vannak piercingjei meg tetkói, ez tökre egyértelmű, elég csak ránézni. Izgatottság járja át a testem, még a lábujjam végei is bizseregni kezdenek... mármint nem, nem bizseregnek. Rajongani olyan gyerekes. És amúgy is, van jobb dolgom, mint őt bámulni vagy vele társalogni. Várnak... a... könyvek...
- Hé, szia - köszöntem rá a következő pillanatban és még egy mosolyt is kanyarítottam az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Na jó, lassan tanulni is el kéne kezdeni... vagy legalább is annak látszatát fenntartani. Szerencse, hogy érdekel a mágia, ezért tök egyszerűen belemegy a fejembe, máskülönben már szerintem évekkel ezelőtt kipenderítettek volna. Nem sok energiát szoktam a tanulmányaimba fektetni, meg szoktam elégedni egy jó, vagy közepes eredménnyel. Tudom, nem segítek a "lusta navinés" sztereotípia eloszlatásában, de annak úgy kell, aki hisz is ebben, vagy rosszul érzi magát emiatt. Na, a lényeg, hogy ezt a beadandót úgy holnapra kéne megcsinálnom, én meg csak fetrengek az ágyamon, mint egy kupac szennyes rongy... mondjuk ez a kijelentés se áll kifejezetten messze az igazságtól. Szóval megmakacsoltam magam, belebújtam a pulcsimba, ami akkora, hogy magam mellett még az egy cirkuszt is elrejthetnék minden probléma nélkül, aztán egy kis melegítő (alsóban azért mégse mászkálhat az ember fia a kastélyban) és mivel beléptünk a téli hónapokba, felerőltettem valami lábbelit is a virgácsaimra. Táskával a hátamon, kelletlen arckifejezéssel a képemen csoszogtam el a tanulószobáig.
 Bent már ült egy csajszi. Még eddig nem láttam erre felé, biztos elsős lehet. Ezt a következtetést onnan is levonom, hogy amint helyet foglalok egy asztalnál és matatni kezdek, érzem magamon a lány tekintetét. Ilyen külsővel már hozzá szokik az ember, de akkor is, az első pár perc mindig kínos. Ekkor megszólított. Meglepetten fordítom felé a tekintetemet, hátha csak most lépett be valaki, akit én nem vettem észre és neki köszönt. De ahogy eltelt pár pillanat, rájöttem, hogy nem, nekem címezte az üdvözlést.
- Ahm....Hello.... - néztem kicsit megiletődve vissza rá, egy laza béke-jelet formálva a kezemmel, hogy valamennyire elhitessem vele, hogy én amúgy egy baromi laza csávó vagyok.
- Ahm...segíthetek valamiben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kezdek felébredni a "téli álmomból". Már a megszokott, rongyosra játszott "tanóra, cigaretta, kaja, gitár, éjszakázás, ismétlés" lemez helyett ismét elkezdtem régi szokásomnak hódolni, ami lényegében abból állt, hogy fel-alá mászkáltam a kastélyban, mint aki el van veszve. Csak megyek, amerre az általában mezítláb talpaim visznek. Eddig még nem néztek elveszett elsősnek, szóval lehet céltudatosabbnak tűnhetek kívülről. Ilyenkor be szoktam tenni a fülesemet, valami melankólás gitármelódiát áramoltatok a fülembe és nézelődve végigfolyok a folyosókon. Kedves elfoglaltság.
 Egyetlen jó dolog azért van abban, hogy télen bakancsot kell hordjak a kastélyon belül is: Kellemes hallgatni, ahogy a dallamokon áthallatszik a kopogás és csoszogás, ahogy botorkálok előre. A mostani kis császkálásom a Keleti szárny felé vezetett. "Hmm... asszem erre van a Levita birodalma..." gondoltam magamban. A Levitában még sosem jártam. Asszem csak az Eridonba tudtam beosonni egyszer. Azt is Fanni miatt. Néha még hiányzik. De már nem fáj annyira. Szó se róla, sok dal született a kis összekavarodásunkból. Na jó, több volt az, mint kavarodás. Szerettem, de elment. Lehet nem is miattam, de nekem akkor is magamra kellett vennem. Eh, inkább számot váltok.
 Lazán neki is dőlök a falnak és elkezdek a mugli készülékemmel babrálni. Ekkor érzem, hogy van valaki a közelben. Nem nézek fel, nem tudom, ki az, de már kezd kicsit kényelmetlenné válni. Tudom, ez egy elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember így néz ki, viszonylag hozzá is szoktam, de most nem voltam olyan passzban, hogy elnézősködjek. Ezért hírtelen felnéztem az illetőre. Igyekeztem felvenni a szemkontaktust... és akár kicsit ráijeszteni. Most nincs kedvem a megvető tekintetekhez. Van, hogy a legjobb védekezés a támadás. Na, erre mit lépsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy látom, kicsit ufónak néz. Ami tény, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, annál azért sokkal menőbb és képzettebb vagyok. De azért ez a tekintet egy kicsit mégsincs helyén, mert olyan lenéző. Vagy lehet, hogy zavarban van? Na hát azt biztos nem néztem volna ki szerencsétlenből, hogy zavarban lesz. Ennek a gondolatnak a nyomán szépen el is vigyorodom. Szegényem. Sokkal idősebbnek tűnik nálam, de még nem tudja, hogy én ilyen embereket eszek reggelire.
- Arra gondoltam, pont úgy nézel ki, mint valami kifutófélben lévő rocksztár csávó. De ez nem bók volt, mert tök hülyén néz ki egy rocksztár a tanulószobában ücsörögve. Meg úgy alapból itt a suliban. Nem kellene inkább egy kicsit... nem is tudom, deviánskodnod éppen? - kezdtem el csacsogni. Mert a szűkszavúsága egyből arra ösztökél, hogy minél többet beszéljek neki. Mindenféle hülyeségről, ami az eszembe jut. És mivel olyan kis báránykának tűnik, ezért nem biztos, hogy kétszer át kell gondolnom, mit mondok neki. Ugye?
Szóval, visszafogtam a rajnogási faktort, annyira, amennyire csak lehetett, és visszabuktam a könyvek közé, és tanulgatni kezdtem. A tollam végével vakargattam egy kis ideig a szőke fejem. És én tényleg próbáltam békén hagyni, és nem az idegeire menni és elvenni a kedvét a suliba járástól. De ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Az önuralmam, mondjuk úgy, még nem a legjobb. Egy picit közelebb csusszantam hozzá és továbbra is vigyorogva néztem rá.
 - Fájt? - kérdeztem, miközben a tollam végével a fülére böktem. - Sokáig tartott? - adtam hozzá a másik kérdésemet. Mert meg kell vallanom, ez egészen nagyon menőn nézett ki. - Van más testmódosítós izébizéd is? - kérdezem, miközben ismét eluralkodik rajtam az a francos gyerekes lelkesedés. Amikor észreveszem magam, akkor megköszörülöm a torkom, és megemelem a könyvet, ami fölött eddig görnyedtem. - Nem mintha olyan nagy cucc lenne - teszem hozzá, mentem a menthetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

  Van, hogy random leszólítanak és/vagy kérdeznek valamit. Általában nem találnak egy adott tantermet, vagy a mosdót, vagy a tanárit, vagy egy adott ház klubhelyiségét. Igazából rengeteg dolog van, amit nem találhatsz meg könnyen itt a Bagolykőben. De ez legalább bátorságot nevel az elsősökbe és megmutatja nekik, hogy egyik... na jó, a legtöbb felsős nem harap. De ez a helyzet más volt. Tekintve, hogy alapból egy helyiségben vagyunk, nem mondjuk egy folyosón. A másik meg az, hogy ez a lány nem éppen úgy viselkedett, mint aki épp indulni készül, csak éppen tétovázik, hisz nem tudja, hova menjek. Amint beszélni kezd, sejtéseim be is igazolódnak.
- Ahm...kösz... - nézek rá zavartan, fejemet kicsit oldalra biccentve. Ilyet se mondott még nekem senki. - Hát, tudod, holnapra meg kéne szüljek egy beadandót és züllés közben az nem igazán szokott sikerülni, szóval... - magyarázok az az asztalon könyökölve, fejemet támasztva a lánynak a semmibe meredve, viszont mikor visszanézek rá, ő már ismét egy könyvbe temetve gubbaszt. "Eh, érdekes..." beletörődve, húzott szájjal fordulok vissza a munkám felé és összekovácsolni a beadandómat.
 Pár perc is eltelt talán, amikor újra a lány hangját hallom. Mi fájt? Mi tartott sokáig? Ez valami "pick-up line"? Mit szeretne? Aztán leesik, hogy a számon virító piercingekre és/vagy a kezeimen lévő tetoválásokra gondol. De kis cuki. Emlékszem, én is ilyen voltam, akárhányszor láttam egy ilyen embert, legszívesebben elárasztottam volna a kérdéseimmel, csakhát engem kicsit félénkebb fából faragtak. Úgy látom, ebben különbözünk.
- Ahm....húúúh... - meredek megint a semmibe, próbálkozva felidézni az élményeket, amik segítenek a kérései megválaszolásában. - Hát, igazából meg is válaszoltad a kérdést. Nem olyan nagy cucc, egy kis szúrás, mintha injekciót kapnál. Mondjuk az kicsit creepy, amikor áthúzzák rajta azt a valamit, hogy az ideigleneset be tudják tenni. De ha jól kezeled utána, nem lesz baj. - magyaráztam neki támaszkodva, remélve, hogy sikerült kielégítenem a tudásszomját.
- Hogy van-e más, egyenlőre nem, max tervben van pár bigyó, de... sajna az pénzbe kerül. - nevetek keserédesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Harsány nevetés hagyja el a szám, amint Benett lereagálja aprócska meglepetésemet. Ha csitítani is próbál, akkor sem halkulok el, hisz vele ellentétben én nem félek a felsőbb erőktől. Mivel én is egy vagyok közülük. Persze ő ezt nem tudhatja, mivel amilyen gyorsan csak tudtam, oly’ gyorsan tüntettem el az fényes kis csecsebecsét mellkasomról, hogy az aztán a feledés és a cukorzacskók homályába merüljön. Lassan mozgok, akárcsak egy macska amely’ épp a vacsorájával játszadozik, mielőtt elnyelné azt. Kisétálok a fotel árnyékából, hogy aztán fejemet félredöntve, hajamat eltüntetve az útból foglaljak helyet az ülőalkalmatosság karfáján.
- Hmm… Ki tudja. Ha egy ilyen csinos kis fiúcskával vagyok, akkor nem bánom, ha meg is hallanak – azzal dominánsabb kezemmel végigsimítok a srác állán, majd hüvelykujjammal feljebb tolom a fejét, hogy tekintete találkozzon az enyémmel. Nem tagadom a pletykákat, tudom, hogy egy kanos kis tinédzser hírébe járok szájról szájra a kastély falai között, hisz már nem egyszer jutott az én fülembe egy-egy pletyka. Ha Benett nem is élvezhette eme szóbeszédek valamelyikét, most majd fogja, mivel percről percre egyre szűkösebb kezd lenni a helyzet a nadrágban. Mégiscsak a Levita egyik leghelyesebb újoncával van dolgom. Aki még nem mellesleg retteg is tőlem. Dögös fiúk plusz a félelem mámorító illata pedig egyenlő… nos… tudjátok mi.
- Jaj, ne mondd, hogy tanulni jöttél ide! - Biggyed le ajkam és az a bizonyos is abban a minutumban, ahogy pupilláim fixálódnak a könyvében szereplő szavakon, majd kisvártatva leesik, hogy ő bizony bűbájtant bújhat vagy valami hasonló, ám ugyanolyan unalmas szemetet. Szóval nem is kell mondanom, mekkora meglepetést kelthetek, mikor megragadom a könyvet, majd egy határozott mozdulattal meglendítem, és eldobom valahova a terem egyik rég nem látogatott sarkába.
- Sokkal izgalmasabb dolgokat tudok én mutatni, mind bármelyik unalmas olvasmányod - fogom meg ismét a másik állát, ám ez alkalommal nem maradok egy helyben, oly' közel araszolok hozzá, hogy orrom már az övét súrolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kicsit meglep, hogy válaszol a kérdésemre. És nem tudok mást csinálni, csak elnevetni magamat, hangosan. Le is pisszegnek a hátam mögül, én pedig mérgesen pillantok hátra, aztán visszafordulok a sráchoz, vigyorogva.
- De... nem úgy van, hogy a rocksztárok úgy alapból magasról letojják a beadandókat meg úgy mindent? Főleg a kötelességeket. Tudod, vannak prioritások. A züllés fontosabb, nem? - kérdezem, miközben megvonom kicsit a vállam. Nos, én vagyok a legrosszabb refrencia. Én aztán nem züllök. De csak azért nem, mert túl okos vagyok hozzá. A züllés nem más, mint az idő elpazarlása. Én meg türelmetlen vagyok kicsit, ezért nem vesztegethetem az időm hülyeségekre. Akkor ki fogja kiolvasni az összes könyvet ebben a nagy kastélyban? Szóval gyorsan vissza is térek és próbálok önmegtartóztatni erősen, mert hát, azt is gyakorolni kell. De nem igazán megy, inkább csak úgy kérdezgetni kezdem. Mert ahonnan én jövök, ott ezek a dolgok nem alapok, sőt, nem is elfogadottak. Én is nagyon szerettem volna feketére festeni a hajam. Meg is csináltam, csak aztán annyira kiakasztottam a szüleimet, hogy vissza kellett varázsolnom az eredetire és megígérni, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Pedig szerintem sokkal komolyabb és felnőttesebb voltam feketén.
Hallgattam a válaszát a piercingekkel kapcsolatban, és párszor bólintottam. Akármennyire nehéz bevallani, egészen élveztem hallgatni, amit mesélt. Persze ezt igyekeztem minél kevésé kimutatni, úgyhogy a csillogó kiskutya szemeket visszaküldtem az oviba.
- Ja, hát biztosan nem túl olcsó. Szerintem egy évi zsebpénzem nem lenne rá elég - sóhajtottam. Mondjuk nem hiszem, hogy valaha ilyesmire vetemednék. Egyrészt azért, mert akkor lehet a szüleim szívbajt kapnának, másrészt pedig sokkal jobban szeretem másokon nézni. Tökre érdekes. Mint egy múzeumban.
- Segítsek a beadandóval? - kérdezem végül.