Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

A csárda zsúfolásig telve, mintha nem is kedd, hanem egyenesen péntek estét írnánk, és a tömeg egy országszerte kedvelt zenekart várna vendégül. A rellonos határozottan furakszik át a hangosan vitatkozó, idejekorán ittas jelenlevők között. Fekete, elegáns megjelenésével kitűnik az átlagból, s az idegen tekintetek hihetik akár azt is, hogy az ifjú színházba készült, csak nem a megfelelő ajtón lépett be. Innen csak kevesen ismerik öltözködési szokását, a rendezett, igényes stílusra törekvő természetét. És bár a varázslók nagy része egyáltalán nem törődik vele, pultig jutása során több, őt mustráló tekintettel is találkozik. Arca komor, vonásaiban szokatlan nyughatatlanság játszik. Szűkre húzott szemei idegesen járnak fel-s alá, mintha nem találnának valami igazán fontosat, mintha végleg elvesztették volna a lényeget. Noel két szabad bárszék közé túródik, ahol utolsó mentsvárát; a nemrégiben Bogolyfalvára költözött nagybátyját keresi, ám Zsigmond helyett csak egy idegen felszolgálót lát, így kissé csalódottan kéri ki első kör boldogságát, hogy a két szék közül az egyikre ereszkedve könyököljön fel a koszosnak tűnő pultra. Az őt körülvevő emberekről mint máskor, úgy ma sem vesz tudomást, de most még mini szoknyákból kilógó hosszú combok után sem kutat, hogy éjszakáját azok dekoratív tulajdonosával múlassa át. Rég nem ismerkedett már itt lányokkal, akik ha csak egy órára is, de jókedvű csacsogásukkal elterelték figyelmét saját, olykor igencsak zűrös gondolatairól. A csapos mögé bámulva emeli fel átlátszó itallal töltött üvegpoharát, melyet némileg megdöntve önmagának mond néma tósztot. S bár a nép szája szerint csak a szamarak isznak magukban, ő társaság nélkül is tökéletesen érzi magát. Egyetlen hosszú korty után engedi koppanni pohara alját a pulton, de alighogy leteszi, máris körözni kezd annak száján. Ujja egyre gyorsabban siklik, talán így futva versenyt az idővel, s élvezve ki a magánymentes, túlságosan is ritkán előforduló egyedüllétet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Attól a kávémennyiségtől, amit nemrég magába döntött a Pillangó-varázsban, Ella bizony kissé felpörgött.
Ha még nem lenne meg a kép, képzeljünk el egy élénkvörös hajú, magas lányt, amint singing in the raint játszik egyik lámpaoszloptól a másikig, épp csak kissé hiányolva az esőt, de végeredményében mindezzel mit sem törődve, fel-felfutva a padokra, pörögve, ugrálva szelve át a Boglyas teret.
A kávézóban - ami teázó néven futott, és a lány igazán nem is értette, mit kell becézgetni, ha egyszer ennyi jó kávéjuk van - összeismerkedett egy lila nevű lánnyal is, és erről eszébe is jutott, hogy egyszer majd lilára festi a haját. Majd ezek után kénytelen volt megtapasztalni, hogy a sok kávénak megvan ugyanazon tulajdonsága, mint sok bármilyen más folyadéknak is.
Felpattant, hogy keressen egy kisebb helyiséget, mint amiben volt, de aztán meghallotta az utcai zenészeket, és inkább kirohant az üzletből megnézni őket.
Ez volt egy órája.
A zenészek már sehol sem voltak, de Ella még az utcán volt, és bőszen égette energiáit egyedi táncmozdulataival. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy hová is indult eredetileg. Illetve ez így nem teljesen volt igaz, mert akkor az is eszébe jutott volna, hogy szegény Lillát meg otthagyta a fenébe; sokkal inkább egy igen határozott érzés kerítette hatalmába, és ösztökélte arra, hogy gyorsan feltépje az első ajtót, ami az útjába akad.
Megkönnyebbült kifejezés ült arcán, ahogy már kifelé lépdelt a csárdából, de aztán gondolt egyet, és megfordult sarkán, hogy a bárpulthoz szökkenjen inkább, és féltérddel az egyetlen üres bárszékre nehezedve, a pulton majd' átesve kezdte tekintetével nézegetni a kínálatot.
- Kérek eeegy.. - kezdte, mikor a felszolgáló rámeredt, majd hirtelen visszaereszkedett, és kotorászni kezdett shortja zsebeiben.
Számolgatott egy pillanatig, közben fel-felnézett, és többször megjegyezte, hogy "nem, azt nem", valamint "azt se nem", míg végül döntött, és egyesével a pultra számolta az érméket.
Miután ez megvolt, oldalt fordulva ült fel a székre, egyik lábát felhúzva maga mellé, a másikkal pedig a mellette lévőt rugdalva finoman. Dolgozott még benne az a sok kávé, és annyira magába fordultnak tűnt a mellette ülő srác, hogy egyáltalán nem merült fel benne, hogy talán zavarhatja, főleg azért, mert már az sem merült fel benne, hogy ezen elgondolkodjon. Helyette érdeklődve végignézett rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Na - pattanok fel, mert nekem ez már bőven sok volt. Abban sem voltam biztos, hogy ép elmével kibírom idáig, de mivel láthatóan acélból vannak az idegeim... lényeg a lényeg, nem ajánlatos tovább feszíteni azt a bizonyos húrt.
Manda csak értetlenül pislog, mire én felsóhajtok.
- Figyelj, kétórányi bőgést és gügyögést viseltem el, végignéztem, ahogy pelenkázod, majd megeteted a nyálgépet... had legyek már egy kicsit önmagam - kivételesen még azt is hagyom, hogy a mérhetetlen világfájdalom kiüljön az arcomra, aztán már el is hagyom a házat, még mielőtt Manda röhögése, olyasmire késztetne, amit aztán megbánnék.
Nos, igen.. eddig csak sejtettem, de mára már teljesen biztos vagyok benne, hogy az én nyakamban nem fog csüngni egyetlen ilyen bűzbomba se. Nem bírnám.
Ebből is látszik, hogy ikerhúgomnak jutott több az empátiából, de mi ezt már rég megszoktuk, vélhetően ennek köszönhető az is, hogy a mi kapcsolatunk se mérgesedett el.
A kastélyba viszont nem vagyok hajlandó visszamenni, nem hiányzik még újabb adag visítás, és amúgy is… szünet van, így inkább a csárda felé veszem az irányt, és olyat készülök tenni, amit már rég nem.
Sose éltem példaértékű életet, nem hajtok sem a szentté avatásra, sem az év embere díjra, de álszent sem vagyok, nem fogom megjátszani magam… ha csak az érdekeim nem kívánják úgy, és jelenleg sehogy se kívánják.
Kiengedem copfba kötött hajam, és próbálok neki valami formát is adni az ujjaimmal, mert a látszat azért még mindig fontos.
Nem mondom, hogy törzsvendég vagyok erre, de azért döbbenet, hogy akad itt ismerős arc, nem mintha akár egy pillantásra is méltatnám őket. Nem, az valahogy nem én lennék.
Ahogy kikérem magamnak az italom, keresek is valami félreeső helyet, mert… na jó, nekem aztán igazán nem kell félnem attól, hogy bárki meg merne zavarni. A tapasztalat nem ezt mutatja, és ennek köszönhetően nem írta le magát a szememben az emberiség. Nagyon úgy tűnik, akadnak még olyanok, akikben aktívan üzemel a túlélési ösztön.
A poharat forgatva bámulok ki a fejemből, majd kis idő múlva, meg is húzom azt, hogy végigfolyhasson a torkomon a tartalma, ezzel előcsalva egy már rég érzett, de annál inkább hiányolt érzést. A régi szép idők, mikor az ivás a mindennapjaim része volt, és nem volt a közelemben egy vinnyogó törpe… nem tudom, Manda hogy bírja ezt napi huszonnégyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Aki azt mondja Magyarországról, hogy páratlan gyöngyszem a turistalátványosság világában, na azt kéne először fogasra akasztani. Ivan orosz létére sem látott még az utcákon ennyi koszt, szegénységet, és az emberek arcát elrondító mogorvaságot. A magyarok halandzsa nyelvéről inkább nem is alkot véleményt, elég ha annyi világossá válik mindenki számára, hogy egy büdös szót sem hajlandó megtanulni. Ha valakinek mondanivalója van számára, majd megtalálja a közlés módját. Addig meg... vodka, da!
A csárdát nem esett nehezére megtalálni, hiszen a falu összes illuminált, csóró varázslója innen távozott. Belépve a csilingelő ajtón azonnal a pulthoz fordul, hogy egy bárszékre kényelmesedve kérjen magának egy kört kedvenc, hazai ízéből. A fogatlan kocsmatöltelékek zajongásával egy percig sem foglalkozik, attól pedig, hogy valaki szántszándékkal beleköt fikarcnyit sem tart. Nagydarab, magabiztos ember, akin látszik, hogy sportol, de ha ez nem volna elég visszatartó erő az itteni söpredéknek, akkor csak hajrá, nézzük, ki nőtt fel medvetartó társadalomban.
A pultra görnyedve kapja meg jeges italát, amit ujjaival először mint valami furcsa szertartást végezve babusgat, kezei között lazán táncoltatja az ibriket, majd egy csapásra húzza le átlátszó tartalmát. Míg lenyeli a szúrós ízt, poharát a pultra csapja, s egy biccentéssel jelez is a csaposnak, hogy töltheti a következő kört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Éppen kezébe veszi második kör vodkáját, mikor közvetlenül mellette vágnak le egy megüresedett poharat a pultra. Higgadt lassúsággal fordítja fejét a mellételepedő lány irányába, s leplezetlenül végigmustrálva alakját, végül csinos arcán állapodnak meg nemhogy érzelmekről, de még csak gondolatokról sem sűrűn árulkodó barnái. Az idegen először magyarul próbálkozik - gondolja Ivan, bár biztosra nem veheti, ki tudja hányféleképpen beszélnek az itteniek -, majd egy számára sokkal kedvesebb nyelvre vált, egy csapásra megtalálva a közös hangot.
- Viccelsz, csak tegnap érkeztem, de legszívesebben már ma indulnék vissza a Durmstrangba - feleli némi orosz akcentussal. Mikor a lány is megkapja italát, Ivan sajátját koccintásra emeli, majd minden várakozás nélkül hajtja fel a valószínűsíthetően vizezett nedűt. Szája szélét fintorra húzza, poharát a pultoshoz tolja, majd fél testével a lányhoz fordul.
- Annyira gáz ez a hely, hogy a legszebb lányok is ebben a koszfészekben múlatják az időt?
Sokat elárul egy faluról, ha lakóinak nincs lehetősége igényes helyre menni szórakozni, de az orosz úgy érzi, igazán már azon sem lepődne meg, ha ez a csárda lenne Bogolyfalva kultúrháza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pedig nem volt kedvem cseverészni. De hát.. ahogy a mondás is szól, csak az ökör iszik magában, nem? A mostani társaságom meg nem is tűnik annyira lohasztónak, kezdve azzal, hogy már lassan fél perce ül úgy, hogy meg se nyikkan, ez ritkaság errefelé, meg kell becsülni. Ki tudja, miért, itt nagyon szeretnek magukról beszélni az emberek, és ez még az istenesebb, amikor már téged faggatnak, na az egyáltalán nem tetszik.
- Ne írd le már most - csóválom meg a fejem, egy halvány mosoly kíséretében, majd a srác, vagy inkább férfi felé fordulok.
- Nem épp a legjobb hely, tény, de azért... még mindig akadnak ennél rosszabbak is - gondolom, az országgal gyűlt meg a baja, meg is értem, bár mondjuk én megszoktam, sőt... volt idő, mikor kimondottan hiányzott.
- Szóval Durmstrang, mi? - kérdezek rá, kocintás után, és miközben kortyolok, alaposan végigmérem. Jó, nekem emiatt már rég nem kell szabadkoznom, vagy magyarázkodnom, legalább is szerintem. Amúgy igen, más sulit el se tudnék képzelni neki... meg az izmainak. Hát igen, vannak... látszik.
- Nem, csak.. ez volt a legközelebb. Az ikerhúgomnak gyereke van, nekem meg lassan fóbiám tőlük - kortyolok még egyet, miközben próbálok valami magyarázatfélét adni, bár nem hiszem, hogy annyira érdekelné a mellettem ülőt, sejtem, ő se élvezi annyira ezt a kényszeredett csevelyt, aztán lehet, velem van a gáz, és csak nekem tűnik ez kényszeredettnek.
- Itt is diák vagy? Mármint... a kastélyban fogsz tanyázni? - döntöm kissé oldalra a fejem, mert ha diák, akkor max. cserediáknak tudom ide besaccolni, aztán lehet, tévedek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A hátuk mögött zsibongó férfiak is, de leginkább azok magyar ajka zavarja oroszhoz szokott fülét, és folyton-folyvást eltereli figyelmét legújabb társaságáról. El-el fordítja fejét, hátrapillant a csárdavendégekre, akikről a kultúra hiánya már távolról lerí. Ivan megkocogtatja poharát, és felsandítva az idegen lányra megcsóválja fejét.
- És még minket, oroszokat néznek le. Szégyen - mondja inkább magánnak, karcos, mély hangjában benne van minden felsőbbrendű, nemzeti érzelme. Mi több, ha nem nővel lenne, saját nyelvén ócsárolná az ittenieket, hátha észrevennék magukat. Ám egy tanult ember felülemelkedik a körülményeken, és legyen szó hazáról, érdekről, politikáról, partnerét akkor sem szégyeníti meg.
- Durmstrang - bólint maga elé meredve. Na, az már iskola volt. Ott aki akart, kemény munkával naggyá válhatott nemcsak a professzorok szemében, de az iskola egész történetében. - Hallottál róla?
Különösebb kíváncsiság nem cseng hangjában, de ez nála természetes. Az emberek általában azt gondolják róla, hogy egy érdektelen ember, akit untat a csevej. Ostobaság. Az való igaz, hogy az üres fecsegést kerüli, és ritkán kezdeményez beszélgetést, de ez inkább természetére, mintsem önteltségére fogható.
- Megesik - dörmögi válaszul, majd zsebébe nyúl, előtúr néhány csörgő pénzérmét, és a pultos felé vágja őket. - Ma a vendégem vagy, kedves nagynéni. Gondolom, ha eddig akartál se fogsz most egy ideig családot vállalni.
Arcán halvány mosoly jelenik meg, ami akár az együttérzés jele is lehetne, de csak nyugalom, nem az. Örül, hogy neki nincs ilyen gondja, és meghívásával jelzi, hogy jobb napokat kíván neki, de a csinos szavai nem ivódnak lelkébe.
- Rellon, mester, második évfolyam - néz ismét vendégére, közben kezet nyújt. - Ivan Dragomirov, Moszkva. És, hogy feleljek is kérdésedre, eltaláltad, a kastélyban fogok tanyázni, leginkább az alagsorban, fiolák között. Bájitalkészítő szakon vagyok.
Ha a lány elfogadja kézfogását, érezheti a fiatalember erejét, és láthatja néma tekintetét beleforrni sajátjaiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Engem mondjuk már annyira nem izgat a mellékzörej, amit mások beszélgetése képez, már rég megtanultam kiszűrni a haszontalan mondatfoszlányokat, és csak arra koncentrálni, mai érdekel is. Jelen pillanatban ez a felettébb vonzó külföldi itt mellettem. Jó, lányok, az vesse rám az első követ, akinek nem akadna meg a szeme rajta.
- Igen.. ez jellemző rájuk, nyugi... minket is - vonok vállat, mert én már rég túltettem magam ezeken, persze teljesen más, ha valaki idegenként, először van itt, meg is értem a kiakadását, mert hát... azért  amygaroknak is lenne mit ellesni, mégha Bagolykő is a legjobb iskola.
- Persze, sokan jöttek már át onnan... nem bírták a strapát - vigyorodok el, mert elnézve azokat, akik tényleg maguk mögött hagyták a helyet... cseppet sem csodálkozom. Épp ezért sejtem, a mellettem ülő nem csupán egy-két évet húzott le ott, ez azért látszik rajta.
Még az érdektelensége se zavar, ebben hasonlítunk, hisz belőlem se sugárzik a lelkesedés, de most messze felülmúlom magam, ezt mondjuk annak tudom be, hogy végre olyas valakivel van dolgom, kaihez nem csak gügyögni lehet, és nem visít fel két percenként. Komolyan mondom... üdítő.
- Ne - nevetek fel halkan - ne hívj nagynéninek, kérlek. Már most harmincnak érzem magam tőle - csak mert nem szerepelt a terveim között egy gyerek pátyolgatása, viszont... a húgomról van szó, és érte még most is tűzbe tenném a kezem, nem sokan mondhatják el ezt magukról.
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan, és tényleg hálás is vagyok, na nem csak azért, mert meghívott, főleg azért, mert csodával határos módon ezen a helyen férfivel is lehet találkozni, ez már valóságos kuriózum.
- Nem. Jelenleg a hideg is kiráz a gondolattól, bár... én sose terveztem, vagyis.., még egy olyna alkalom se volt, amikor elgondolkodhattam volna ezen - vonok vállat, hisz annyira azért nem sajnálom, sőt. Nekem legalább megmarad az, amit Manda vissza fog sírni egy jó húsz év múlva. De ez ilyen, és mi is csak kívülről hasonlítunk.
- Jé, én is rellonos vagyok, de csak elsős mestertanonc - mosolyodok el, amolyan "kicsi a világ" alapon, bár nem tudom, miért lepődök meg ezen, a mellettem ülőre rá van írva, hogy simán beillik a zöldek közé.
- Angelina Philips, leendő auror - fogok vele kezet, miközben a tekintetét is fogva tartom. A szorítás ugyan nem erős, de azért annyira bőven elég, hogy meg tudjam állapítani, tényleg nem két nap alatt hozta össze azokat az izmokat.
- Tetszeni fog a rellon, még ha maga a kastély nem is - mosolygok rá biztatóan, hisz hol érezhetné magát jobban az ember, mint a sajátjai között, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Néma figyelemmel hallgatja háztársnőjét, aki egészen feloldódni látszik mellette. Ivan sokáig csak a kezében tartott üvegpoharat figyeli, de a sokatmondó vigyorra felkapja fejét, és kissé megdöntve azt nézi a másik mosolyra álló száját. Szereti a szép nőket, és nem csak agyatlan ágyba hurcolásukban, de külsejükben, és eszükben is örömét leli. Volt dolga buta lánnyal, aki minden szépsége ellenére sem tudta lekötni figyelmét, arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos kor után már az is komoly értékkel bír egy férfi számára, ha a csinos fejben némi ész is lötyög. Angelina mosolya mögött bizonyára ravaszság bujkál, ami az orosz szerint kiváló erény.
- Vannak itt Durmstrangosok? - kérdezi őszinte döbbenettel, hiszen nem tudott olyanról, aki régi iskoláját Bagolykőre cserélte volna. Hallotta, hogy mint ő maga is, cserediákként a Beauxbatons-ba sodródott, vagy még északabbra ment, de hogy a világtérkép legsötétebb foltját vegyék célkeresztbe nyomós indok nélkül... szánni való.
- Hé, az a pelenkacsomag egyszer megtanul beszélni, és még az is lehet, hogy jól kifogtok jönni egymással - mosolyodik el, de nem a szavakon, sokkal inkább Angelina nevetésén, és az öregedéstől való, idejekorán megmutatkozó félelmein. Hangosan nem mondja ki, de állítja, hogy aki húszévesen bombázó, az harmincévesen még dögösebb lesz.
- Adjon kettőt a legerősebből - fordul vissza a csaposhoz, ujjával is mutatva a kért mennyiséget. Rá fér a lányra a mesterséges boldogság, és mivel már elmúltak nyolcévesek, nem feltétlenül csak csokoládé útján szerezhetik azt meg. - Fenékig!
Koccint Angelinával újfent, miután az italok - tartalmazzanak bármit is - megérkeztek. Ő már okát sem tudja, miért jött ide, hogy miért érezte szükségét néhány kör erőnek, de végtére is, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Poharát ajkaihoz emeli, s mikor az ismét a pultra kerül, aljában már csak néhány jégkocka csörög.
- Ha nő lennék, én se szülnék a mai férfinek nevezett förmedvényeknek - nevetése mélyről jövő, hasonló egy medve üvöltéséhez. Soha nem fordult meg fejében a gyerekvállalás kérdésköre, nem is érez magában hozzá kellő empátiát, de egyelőre szabadidejéből sem szívesen áldozna egy aprócska embernek.
- Szép szakma - feleli, és ahogy Angelinát pásztázza, könnyedén el is tudja képzelni róla a szigorú rendfenntartót. - De az enyém nyugodtabb. Hacsak nem sikerül félre néhány kísérletem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rákönyökölök az asztalra, közelebb hajolok hozzá, mintha csak egy titkot akarnék neki súgni. A tekintete fogva tartja az enyémet, mindig nehezemre esett hosszú távon a szemébe nézni, mert vagy zavarba jöttem, vagy ösztönösen lesunytam a szememet. Most viszont erőt veszek magamon, félretolom a forró teás kancsót, mintha tényleges akadály lenne kettőnk között.
- Az kétségeid és a gondolataid zavarnak.
Még koppantok is az ujjammal az asztalon a hatás kedvéért, majd szépen visszahúzódom és kortyolok egyet a teámból. Bár én nem voltam gondolatolvasó sem pedig legilimentor és nem is vágytam erre a képességre soha, azért tudtam, hogy korábban sokszor gondolkodott a kettőnk között lévő szakadékon. Pont ezért féltem annyira. Mára már ez az érzés csitulni látszott, de ettől függetlenül még mindig jelen volt valahol a gondolataim közöt, mint egy idegesítő kis szálka az ujjbegyben. Tudtam, hogy zavarta, hogy én gyorsabban öregszem, mint ő és a köztünk lévő korkülönbség sem volt épp a segítségemre. De azzal, hogy most rákérdeztem, minden egyéb befolyásoltság nélkül, egy kicsit megnyugodtam. Nem hazudna nekem, akkor sem, ha számomra kedvezőtlen választ kapnék, ezt pontosan tudtam.
- Ne mondj ilyet.
Most viszont azon volt a sor, hogy elpiruljak. Lehajtottam a fejemet, és úgy tettem, mintha a hajamat tűrném a fülem mögé. Ebben a pillanatban biztos, hogy képtelen lettem volna ránézni. Helyette inkább pironkodva körbenéztem, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy hallotta-e valaki az elszólást.
- Akkor lehet tanársegéded, ha nekem is.
Már a puszta gondolattól is megborzongok. Még az kellene, hogy valami szőke cicalány rázza magát előtte, kellemesen hosszú lábakkal. Hiszen mi lett abból is, hogy én lettem a tanársegéde? Nem mintha nem bíznék benne, szó sincs róla, inkább a másik delikvensben nem bízok meg ehhez.
- Továbbá, szükségem lenne egy helyre, ahol meghúzhatom magam...
Nem folytatom, mert abban reménykedem, hogy felajánlja, hogy továbbra is elfoglalhatom a mostani helyemet, sőt, ami azt illeti, tartósabban is. Itt már nem cicózásról van szó, hanem komoly összeköltözésről, na nem mintha eddig nem úgy lettünk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Minden mellékes gondolat nélkül lötyköli azt a néhány átlátszó cseppet, ami még megmaradt pohara aljában. Az italozóban zsongó emberek zavaró hangját kizárja, fél füllel egy közeli asztalnál beszélgető társaságra fókuszál. Fejét nem mozdítja, és tekintete is csak a kezében mozgó poharat követi, de hallásával másra sem figyel, mint a korosodó férfiak szavakba öntött gondolataira. Ők már családos emberek, kisebb-nagyobb gyerekkel, munkahelyi sikertelenséggel. Egyikük állítja, hogy ha az asszonnyal nem veszekednének folyamatosan, akkor bizonyára boldog lenne. Egy másik szerint családosként a boldogság nem létezik, hiszen minden nő tiszteletlen, hálátlan dög, aki csak kihasználja férjét, ő maga meg magasról tojik az egészbe. Noel kissé felvonja szemöldökét, majd ajkai közé veszi pohara száját, és kihörpinti belőle a maradékot is. A férfiak folytatják panaszkodásukat, a női nemmel való elégedetlenségükről, gyerekeikkel való gondjaikról mesélnek, ami a rellonosnak saját apját juttatja eszébe. Az öreg Ombozi valószínűleg ugyanígy beszél róla kedvenc fehérvári kocsmájában, de még az is előfordulhat, hogy szégyenében inkább meg sem említi fiát. Pohara csattan a pulton, s éppen kelne fel, hogy visszaballagjon a sárkányok fészkébe, mikor megjelenik mellette egy túlságosan is harsánynak mutatkozó vörös. A lány érkeztére visszakönyököl a pultra, és mereven a falapot bámulva hallgatja az eseményeket. Az idétlenje bután válogat, pénzt számol, visszautasít, majd, miután nagy nehezen sikerül elegendő érmét kihalásznia zsebéből, szabad lábával jól megrugdossa a fiú méregdrága szövetnadrágját. Nos, ha más nem is, az ilyesmi mindig kizökkenti Noelt aktuális gondolataiból, legyen szó tűzről, nőkről, politikáról. Lassan a vörös felé fordítja fejét, aki bocsánatkérés helyett csak kíváncsi szemekkel néz vissza rá. Ostoba. A fiú testtartása is megváltozik, az ismeretlen irányába mozdul, így már csak egy könyökét pihenteti a pulton.
- Ha polgármester leszek, te, kedves senki, soha többé nem teszed be ide a lábad - közli az őt figyelővel érdektelen, már-már szigorú hangján. Hihetetlen, hogy ebbe a csárdába minden idiótát beengednek, akiknek nemhogy itt, de még az iskolában sem lenne helyük. Bolondokházába való az ilyen, nem épelméjű honfitársaik közé!
- Ó, és ha még egyszer meg találsz rúgni, nemcsak a nadrágom szárát, de a cipőd talpát is lenyalatom veled - mondja szépen artikulálva, türelmetlenségében kezével is segítve beszédét, ha esetleg nem értené a másik amit mond, akkor is biztosan rájöjjön a lényegre. - Ez szövet, méghozzá valódi Versace, és rendkívül érzékeny az olyan majmok koszára, mint amilyen te vagy.
Mint aki jól végezte dolgát fordul vissza a csaposhoz, hogy kérjen még egy pohárnyival kedvencéből. Közben szabad kezével megtörli nadrágját, és a történtek miatt fejét is hevesen csóválja. Még egy ekkora szerencsétlent, mint ez az idétlen senkiházi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az események most már nem csak, hogy felgyorsultak, rögtön átcsaptak villámsebességbe és az idő csak úgy rohant. Az egyik pillanatban még betoppantam a csárda ajtaján és éppen azt kerestem, hogy ki is küldhette azt az üzenetet, a másik pillanatban már a vajsört húzogattam a fiú elől, mint valami macska-egér játéknál, most pedig már dühösen meredtem rá a csók miatt. A csók! Sosem voltam még ilyen dühös senkire, de tényleg. Még akkor sem, amikor Noel idegesített fel. Nem, az még mindig semmi volt ehhez képest. Még is hogy csókolhatott meg Nem úgy volt, hogy ő... és Ly... Na jó, kész, vége, elvesztem. Hogy gondolhattam azt, hogy ez a találkozó nem zárul mással, mint azzal, hogy valaki megsértődik, valaki dühös lesz, vagy... jó, arra még én sem gondoltam, hogy az lesz a vége, hogy megcsókol! Az pedig, hogy ő erre mit reagált, egyszerűen még jobban kiborított. Nem hiszem el, hogy ő nem érzi át, amit én most éreztem. De ó persze, hogy is gondolhattam volna, hogy ilyenekre képes? Hiszem neki csak az a fontos, hogy jó színben tündököljön és az már nem is számít, hogy mások mit gondolnak. Vagy esetleg azok mit gondolnak, akikkel ilyen dolgokat csinált? Az elkeseredett pofonom célba talált, azonban az ökleim már nem tudtam a mellkasához ütni, kezeimet leszorítva nézett rám. Dühös voltam, fájdalmat akartam okozni neki és nem csak egy pofonnal, vagy egy ökölcsapással. Lehet, hogy ez csak egy ilyen hirtelen fellobbanás volt, de akkor és ott tényleg arra gondoltam, hogy tönkre akarom tenni. Talán túl sok volt ez tőlem, de a gondolataim elszálltak már, nem is tudtam, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok.
- Mit vagyok úgy oda?!?! Na nehogy most még neked álljon feljebb! - csuklóimat valósággal kitéptem a karjai közül, nem fogadtam el a nemleges cselekvést, ha nem akart elengedni, akkor a lába igencsak megfájdulhatott. Ajkaim remegtek, a könnycsepp eltűnt az arcomról és arra gondoltam, hogy Lyra ezt nem tudhatja meg. Nem tehetem ezt vele, akár mennyire is a kedves vőlegénye hibája, akár mennyire is löktem el magamtól, ez attól még megtörtént. Nem lehet visszacsinálni... Amikor Zétény elindult, kétségbeesettem kaptam el a karját és rántottam vissza.
- Ha bárkinek el mered... - nem fejeztem be a mondatot, úgy gondoltam, hogy a villogó szemek és az alkarjába mélyedő körmök eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy tudja mit nem szabad csinálnia. Ujjaim egyre szorosabban zárultak a kezére, körmeim pedig valósággal felszakították a húst. Oké, ne rugaszkodjunk el nagyon a valóságtól, nem okoztam neki olyan nagy fájdalmat, de azért az nem valami kellemes, ha bárki belemélyeszti a körmeidet a kezedbe. Tudtam, hogy valahogy le fogja szedni a kezem az övéről, de a legutolsó pillanatig azt akartam, hogy érezze: nekem ez a csók mennyire fájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Épp úgy, mint szinte valamennyi cselekedete, az, hogy a csárdában kötött ki, teljesen véletlen, és nem eltervezett volt, mint ahogy a mellette ülő megrugdosását sem tervelte el előre, sőt, még utólag sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképpen miért is köt belé a srác.
Nem mintha igazándiból különösebben zavarta volna. Leszűrte a lényeget, ennyi történt.
- Úúúóóóh, szóval te polgármester leszel? - kérdezte. - Így már értem, miért vagy ilyen idétlenül felöltözve.
Megértő, kissé sajnálkozó mosolyt küldött felé, és bár a fenyegetést nem igazán vette föl, a rugdosódást abbahagyta, de inkább csak azért, mert megkapta az italát. De amint kezébe vette a poharat, már fordult is vissza a polgármester-jelölt felé.
- Versike? Szóval ezt költik, nem is kötik? Ráadásul becézgetik? Fú te, nagyon sok marhaságnak kell megfelelned, ha városvezető akarsz lenni, mi?
Őszintén elkezdi érdekelni a másik, bár így külsőre a világon semmi érdekeset nem talál rajta. Unalmas, sötét öltözékét mint valami páncél, úgy viseli, arca sem árulkodik sokról. Illetve Ella nem nagyon ismeri fel azt a lenézést, amit felé mutat a srác. Sosem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ezért aztán megfejteni sem próbálta soha a jeleket. De ha az arcába mondják, hogy "kopj le", néha még az sem feltétlen elég. Ella nem igazán szeretett engedelmeskedni az elvárásoknak.
Azt persze érzékelte, hogy nem annyira kívánatos társaság, de nem ő lett volna, ha nem bosszantja kicsit még a srácot.
- Mondd csak.. - kezdte, mikor azon kapta a poharát, hogy máris üres. - Nincs pár fölös knútod? Nekem van egy fölös szavazatom a polgármester jelölésre.
Elvigyorodott, és jelentőségteljesen megemelte a poharát. Persze valójában hivatalosan még nem volt ide bejelentve, de ez igazán részletkérdésnek minősült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az én hibám is.
Elvégre nem történt semmilyen baleset, és ha mégis történt volna, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nyilván mások, akiknél van pálca, vagy maga a lány is a segítségükre lettek volna, így aztán az ilyen apróságoktól könnyedén el tud tekinteni. Különben is, a pogácsa és a tejeskávé egy pillanat alatt elfelejtik minden búját. Egészségtelenül sok kávét iszik, évek óta mintha pótolni akarná azt a pár hónapot, amit nem kávéval élt, hiszen onnantól, hogy megtudta, terhes, addig, amíg Mina meg nem született, becsületére legyen mondva, egyetlen káros szenvedélyének se hódolt. Mina pedig nem lett semminek a függője, ami nem rossz, hiszen az anyja számos rossz szokásnak hódol vagy hódolt, így ha minden jól megy, egyetlen gyermeke ennél jobb életet él majd.
Mosolyogva pillant fel a kutyájával játszó lányra. Igazán okos és szófogadó kutya, aztán figyelmét visszafordítja a betűk felé, és feljegyez néhány elintézendőt, melyek még nem szerepelnek benne, de ismét fel kell pillantania, mert a lány megszóltja. Kedves mosollyal rázza meg a fejét, miközben leteszi a kezében tartott bögrét. Már el is feledkezett róla, de már érti, miért fáj annyira az ujja.
- Nem, egyáltalán nem. Van egy kb. ilyen magas tizenhárom éves, roppant érdeklődő lányom.
Mina magasságának megfelelően emeli a kezét. A lányka minden nap egyre nagyobb és nagyobb, így aztán mostanában egyre jobban odafigyel már arra is, hogy mit és hogyan kérdez. Mindig is őszinte volt vele, tudja, hogy  a lány nagyon empatikusan viseltetik a stílusa és a közlendője iránt, amiért nagyon hálás, de mivel idősödik, oda kell figyelnie már.
-  A zaj a hétköznapjaim része. Meg aztán a tanítás során se feltételezem, hogy a diákok majd csendben ülnek.
Sőt, az lenne csak az igazán kínos, ha így tennének. Persze ne ordítsanak egész nap, de legyen nyílt és kommunikatív a társaság, mert ő is azzal tud inkább tenni valamit, ha nyíltan közelednek felé. A zárkózott emberek olyan kihívást jelentenek, melyeket inkább a rendelőben old meg, nem órán, elvéve a lehetőséget a többiektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Annyira körmölte azt a levelet, hogy csak fél füllel hallotta az ismeretlen lány mondatait. A mondatok pedig nagyon könnyen gördültek le a tollról. Minek is kéne kiadnia magát... Újságírónak? Vagy valami hivatalos személynek? Aurornak? Annak biztos válaszolnának, de lehet, hogy előtte leellenőrzik, és akkor bukta a dolog. Maradt inkább az egyszerű álnévnél, különösebb bemutatkozás nélkül. Majd eldöntik, hogy hajlandóak-e válaszolni vagy sem.
 Kihozták az újabb kört, amit Anna nagy lelkesen és meggondolatlanul rendelt - alig volt nála pár galleon, így örömmel elfogadta Lora meghívását. Aztán rájött, hogy ő még csak be sem mutatkozott. Micsoda illetlenség!
 - Anna vagyok, Eridon - biccentett egy aprót, majd ahogy felajánlotta Lora, hogy segítene át is nyújtotta neki a lapot. - Átolvasnád? Hátha akad benne valami hiba... Meg jó lenne tudni, hogy elég hivatalosra sikeredett-e.
 Nem volt benne semmi, ami részletesen elmondaná a történetet. Csak egy név. Véghváry Zalán. Egy körülbelül vele idős, levitás diák csak nem fogja részletesen kikérdezni, ki ez. Még csak a cím sem volt feltüntetve, csak egy Tisztelt Uram/Hölgyem megszólítás. Úgyhogy bátran adta át a kéziratot.
 Megvakargatta a feje búbját, meg az állát, amíg Lora olvasott. Aztán a Kézfejére húzta a pulcsija ujját, és ivott egy korty sört. Kicsit fészkelődött, és a táskájában turkált. Nem tudta, pontosan mit keres, csak csinált valamit. Aztán újra a lányra nézett, és egy másodperc után a ruhaujját feltűrte az alkarjára.
 - Na, milyen? Nagyon borzalmas? Mert arra is gondoltam, hogy talán valami hivatalos személy nevében is írhatnám. Mit szólsz a Mágiaügyi Miniszterhez? Az már túl nagy falat lenne nekem, nem? Vagy akkor egy auror? Vagy az egészségügy vezetője? Hogy is hívják azt az embert?
 Ha ideges, vagy izgatott mindig kinyílik a szája. Meg kell tanulnia kicsit kontrollálni magát. El is hallgatott azonnal, mikor rájött, megint mennyit beszélt a még olvasó Lorának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este


A mellészegődő lány se nem kelti benne szimpatikus préda látszatát, se nem tűnik értelmileg stabil személyiségnek. A rellonosnak elegendő az idegen első kérdését hallania, hogy némileg felvont szemöldökkel forduljon az italt töltő csapos felé, és arcára ülő, néma, de annál kínzóbb fájdalommal egészítse ki italrendelését: triplát, de gyorsan! Hamar rádöbben arra is, hogy ez az egyszerű, kényelmes este még könnyedén válhat súlyos rémálommá, amiből vaslétrán sem tud majd kimászni, nemhogy még hajnalra el is felejtse az esetleges ballépéseket.
- Azt látom, hogy te meg az elegancia nem vagytok közeli rokonok, de a megjegyzéseid inkább fojtsd magadba. Egy polgármester-jelölttel nem illő így beszélni. Nem mondta még senki?
Ha már kása, akkor legyen forró, gondolja az italára váró sárkány, és bár félig-meddig visszafordul a pulthoz, fél szemét mindvégig a kóbor bohócon tartja. Na, nem a félelem miatt, egészen érthető módon csupán a biztonság kedvéért. Ilyesfajta észlényeknél soha nem tudni mikor tör rájuk iszonyú roham, és ugranak rá az emberre, hogy letépjék róla a hatvan galleonos ingét. A három poharat maga elé igazgatva fordul vissza a másikhoz, hogy meghallgassa annak csodásan intelligens mondandóját.
- Drágám, inkább idd meg ezt is, az után! - tolja a másik elé előzőleg szájához emelt, de a rázúduló információmennyiség után inkább visszatett poharat, majd egy újabbért nyúl. Természetesen, mielőtt felhörpinthetné gyomorégető tartalmát, a lány újfent megszólal, véget vetve képzelt nyugalmának.
- Azt hiszed, megvehetsz? - néz rá kikerekedő, a másik ép elméjében állandóan kételkedő szemekkel, majd egy pillanatig habozva, osztva-szorozva végül arra jut, hogy miért is ne? Ugyan, mi baj lehetne ebből? - Jól van. Nem sokszor segítek hajléktalanoknak, de ha valós szavazati jogod van, és megjegyzed: Ombozi Noel, mert tudod így hívnak, és ezt a nevet kell beikszelni, akkor állom a ma estédet. Igyál, amennyi jól esik.
Kampánystratégiája nem biztos, hogy a legkifizetődőbb fajtából való, de ahhoz képest, hogy a szürke hétköznapokon köze sincs a politikai élethez, és polgármesteri babérokra törni sem vágyik, úgy egészen tűrhetőnek bizonyul. Elfordítja fejét a furcsa vöröstől, hogy mindenféle koccintás, és tószt mondás nélkül igya ki feles pohara tartalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Polgármester lesz vagy sem, Ellát igazán szórakoztatta a srác sznob és arrogáns viselkedése, felé intézett szavai, melyekkel nyilván elkergetni szerette volna őt.
Volt már dolga hasonlóakkal, a svájci suliba sok gazdag család íratta a gyerekét, és volt köztük nem egy, aki azon a szinten volt, hogy egyenesen sikítófrászt kapott, ha valaki hozzáért. Olyan jó volt az ilyeneket bosszantani!
- Nem - rázta meg a fejét. Persze a sajátját, nem a vele szemben ülőét, mert az a bosszantása egy következő szintjén volt már, és ott még nem tartott a leány.
Egyelőre szóban igyekezett benyomást tenni rá - hogy milyet, az kérdéses, de elnézve a pillantást, amit kapott megjegyzését követően, nem jó úton haladt afelé, hogy megkedveltesse magát vele. De hát nem tehetett róla, tényleg nem értette, miről beszél, és ilyenkor kénytelen volt saját gondolataival kiegészíteni a hallottakat.
Úgy tűnt, meg is akasztotta a szalagot, de legalább kapott egy pohár valamit, hogy elcsendesedjen. Már megérte. Egy pillanatig rámeredt, majd vállát megrántva kiitta tartalmát.
Néhány fintorral köszönte meg, és egy széles vigyorral. Máris kezdte igazán jól érezni magát. Csak aztán ne felejtsen el megint kimenni kétbetűsre, mielőtt innét is továbbáll.
Persze ha valami finomat kóstol, akkor abból több is kell, ebben nem tért el a normális viselkedéstől, és kapóra jött ez az egész polgármesterséges játék, szóval jól meghívatta magát. Ennek a srácnak úgyis van még bőven érméje ott, ahonnét a pultra vándorlók is érkeztek. Ombozi Noel.
- Ombozi? - felnevetett, és a pultra támaszkodva közelebb húzódott Noelhez. - Tényleg így hívnak, vagy csak nem akarod, hogy megbaglyozzalak?
Újabb kör, újabb kacagtató gondolatok, a világ kezdett zajosabbá és megfoghatatlanabbá válni körülötte. Fogalma sem volt, mire hívta meg a leendő polgármester úr, de amíg ő is ugyanazt itta, nem aggódott nagyon.
- Na. De tényleg. Ugye csak a szavazóid kedvéért csíped ki magad így? Lefogadom, hogy amint egymagad vagy, ledobálod.. izé.. mármint szép óvatosan leveszed ezt a göncöt.
Már igazán nem az öltözéke miatt akarta szekálni, de agya kezdett tompulni kissé. Másnap jóóó sok kávéra lesz szüksége, már most tudta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 A harmadik korsó sörüknél tartottak viszonylag rövid idő alatt. Anna pedig biztos volt benne, hogy mindezek után még a tapasztalt alkoholistának is megeredne a nyelve. Így hát nem is nagyon foglalkozott, mikor automatikusan válaszolt Lora kérdése.
 - A diliháznak akartam írni, vagyis megtudni egy-két dolgot a csávóról, de nem akarnak válaszolni. Pedig már hetek óta bombázok őket levelekkel. Szerintem már lassan nincs olyan bagoly, ami ne járt volna náluk. Szerinted mit tudnak csinálni annyi állattal? - kortyolt bele az előtte álló sörbe, majd kézfejével le is törölte a szájára ragadt habot. - Lassan az összes megmaradt pénzemet pergamenekre meg tintára költöm. Nem is tudom, megéri-e...
 Kellemes bizsergés futott végig rajta, mikor kinyitották az ajtót mögöttük, és a kinti levegő egy kis része beszökött a terembe. Nem volt túlzottan hideg, de azért mégis felállt a szőr a karján.
 - Anyukád gyógyító? Komolyan? Ezt eddig miért nem mondtad? - Fel is pattant egy pillanatra a székről, olyan hirtelen érte a válasz. Meg is ragadta volna a lány vállát, ha az asztal nem állt volna közéjük. Bár talán még egy korsó sör és akár az asztalra is felmászott volna.
 - Hát ez fenomenális! Neki biztosan válaszolnának a diliházban. Egy hónapnyi problémámat megoldanánk ezzel!
 Fogta magát és még egy pergament elővett a táskából. Mintha papírtemetőben ülne. Nem is volt benne biztos, van-e még neki tiszta lapja.
 - Hol dolgozik pontosan? Tuti nem fogja megtudni, ugye? Mármint a választ ugyanazzal a bagollyal küldik vissza hozzám, és nem anyukádnak, ugye? Mármint anyukádnak címezve, de... na, szóval vágod, mire gondolok... - magyarázott folyamatosan, miközben az előbbi levél alapján ismét megírta a remélhetőleg végleges változatot.
 Lora kérlelésére viszont abbahagyta a körmölést. Ki lenne ő, hogy nemet mond egy ilyen meghívásra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Egyértelmű, hogy ezt a lányt nem tanították illemre, és hogy a kultúra, amivel eddigi élete során megismerkedett, korántsem azonosítható azzal, amit a rellonos saját közegéből hozott. Furcsán kételkedő tekintete - amivel a másikra olykor kénytelen-kelletlen rápillant - már-már állandósulni látszik, hiszen a kis vörös minden szavával meglepi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan érdekel, de mondd csak, honnan jöttél? - fordul egész testével az egyébként kifejezetten őszintének mutatkozó csárdavendéghez. Egyelőre elképzelése sincs arról, hogy egy ilyen őrültet honnan szalajthattak, és hamarosan a déjà vu kellemes bizsergése is végigjárja testét. A semmiből jut eszébe, hogy bizony ő már találkozott hasonló mentalitású lánnyal, mégpedig nem is olyan régen a kívánságok termében, ahova bár saját testében ment, visszafele már az alacsony, szeplős, cicis, menstruáló Leonie volt. A felrémlő képekre elvigyorodik; a távolból visszatekintve már egészen szépnek találja az akkor nagyon is utált időszakot.
Az előtte álló utolsó felesért nyúl, s míg a másik az Ombozi vezetéknéven csámcsog, ő eltünteti az átlátszó folyadékot. Jóízűen cuppant egyet, majd az idegenre néz, és őszinte értetlenséggel kezdi bámulni annak mozgó ajkait. Ennyire röhejesen buta senki sem lehet! Ugye? A vörös még ki is röhögi családnevét, s közben közelebb húzódik hozzá, mire Noel arasznyit hátrébb dől, pontosan úgy, mintha félne, hogy a lány elmeállapota kóros, és ő azt a végén még influenzaszerűen elkapja tőle.
- Ha-ha - morogja félvállról, a csaposnak felmutatva négy ujját, így jelezve, hogy hány italt kér. - Bizonyára neked sokkal egyszerűbb, nemesi vért soha nem látott neved van. Nesze.
Két apró, de veszélyes löttyel teletöltött poharat csúsztat a lány elé, csakhogy elhallgasson végre. Ő is felkapja az egyik előtte állót, és még mielőtt fenékig üríthetné, egy lenéző pillantást vet vendégére.
- Nekem még az alsónadrágom is Armani - feleli a kíváncsi félnek némi sértettséggel, de a vérében rohamosan növekvő alkoholszint miatt közben el is mosolyodik, végül nevetésben tör ki. Nos, igen. Az ismeretlen vöröst egyre szebbnek látja, badarságait pedig egyre viccesebbnek ítéli meg.
- Egymagamban minek dobálnám le? Azt párosban szokás, kis tudatlan. Csin-csin!
A pultról felveszi utolsó poharát is, és most először az idétlenhez fordul vele, hogy koccinthassanak. Szemeiben már ott ül a mámor, arcára végérvényesen felköltözött a jókedvű vigyor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jó volt, szép volt, de könnyen elrontható az emlék. Látom Izabellán, hogy nem tud felülkerekedni ezen az egészen, hogy megbántott. Igen, eléggé a lelkembe taposott azzal, hogy mindenfelől visszautasított, és csak magára gondolt, miközben én mindent megtettem, hogy jól érezze magát. Végül meguntam ezt a negatív hatást, és, hogy én kompenzáljam a dolgokat helyette kapott egy csókot, ami már alapvetően nagy kegy tőlem, hiszen nem osztogatom bárkinek. Lehet, hogy most tévedtem, még ez is előfordul néha nálam, igen.
- Nem áll feljebb, csak igazam van – ennyi és nem több. Nem fogok magyarázkodni egy olyan dolog miatt, ami nekem természetes, neki meg hű de nagy valami. Majd legközelebb megkérdezem, hogy szabad-e. Ha eszembe jut.
Teljesen kiakadt, tényleg, nem is gondoltam. Sír, és megakar verni - bár nem tudom, hogy ehhez, honnan vesz bátorságot, pedig azt hittem, hogy a levitások eszesek -, nyilvánvaló, hogy esélye sincs rá, én más súlycsoport vagyok. A helyébe pálcát használtam volna, ha már mindenáron kellemetlenséget szerezne nekem okozni, vagy legalábbis megpróbáltam volna. De ez a kétségbeesett kalimpálás, már kizökkent a jókedvemből, és inkább úgy döntök, hogy otthagyom, hagy főjön a levében.
- Gondolod, érdekel valakit is? Nem ezzel fogok kérkedni, hiszen amúgy sem egy nagy dolog. Ezt meg hagyd abba – na, most kihúzta a gyufát. A lányok legnagyobb veszélyét, a karmokat ereszti belém, ami lássuk be, nem annyira izgalmas jelen esetben. Mivel nem vagyok egy önkínzó típus, nem sokáig hagyom, hogy a bőrömet kapirgálja. Egyszerűen megpróbálom leszedni a kezét, és ha sikerül, félredobom, mintha nem is lenne a testéhez nőve. Lehet, hogy ez okoz némi fájdalmat neki, de nem igazán tud érdekelni. Izabella, nem szeretem a hisztis tyúkokat, ez van. Maximum levesben.
- Megnyugodtál pindur pandúr? Én visszamennék, ha őprefektussága engedi. Ha nem, akkor magára vessen – kicsit összeráncolom a homlokom, hogy érezze, nemigen van választása, csak éppen annyi, hogy velem tarthat, vagy kulloghat haza egyedül. Nagyon nem érdekel jelenleg, hogy mit akar, én már aludni, ennyi elég volt a lányokból egy napra bőven. Sőt talán egy hétre is, csak Lyrával fogok találkozni, annyi pedig elegendő lesz belőlük, hiszen ő, ha lehet, nemigen szól egy szót sem hozzám. Ennél több pedig nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elegem volt mindenből, mindenkiből, az egész világból, Zétényből... igen, főleg rá voltam most annyira pipa, hogy nem is tudom mit csináltam volna vele. Ha Vivi ott lett volna most velem, biztos azt mondaná, hogy ne törődjek vele, nem érdemelné meg azt, hogy akár fájdalmat okozzak neki, semmit nem érdemelne meg. Én viszont nem voltam Vivi és nem azt tettem, amit ő mondott volna. Olyannyira dühös voltam, hogy akaratlanul is cselekedtem, amit cselekedtem. Totál nem voltam tisztában azzal, hogy mit csináltam, már csak azt láttam, hogy a körmeim a csuklójába mélyedtek, a szája pedig mozgott. Mintha mondott is volna valamit, de a szavak csak fáziskéséssel jutottak el a tudatomig. Nem, nem, nem! Akartam üvölteni újra, de nem ment. A torkom égett, egy szó sem jött ki a számon, miután körmeimet lerázta a csuklójáról. A durva megszabadításra csak lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet és mire a fiú újra megszólalt, már hevesen a fejem ráztam.
- Tűnj el innen - sziszegtem. Tudtam, hogy előtte már kegyesen elbúcsúzott, de nem akartam ránézni. Nem, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom látni. Soha többé nem akarom látni az önelégült arcát, a villogó szemeit, a gúnyos mosolyát, nem akarom hallani a hangját, semmit... Szemeim csak akkor nyitottam ki újra, mikor hallottam a távolodó lépteit. Fagyos tekintettel néztem a hátát, ahogy elsétált. Csak elment és én ennyit akartam. Nem akartam, hogy búcsúzkodjon, hogy valami hozzászólást intézzen hozzám, nem akartam, hogy akár rám nézzen, egyszerűen csak lépjen le és hagyjon békén. Azt akartam, hogy kerüljön el az órákon, a szünetekben, forduljon meg, ha meglát a folyosón, nézzen keresztül rajtam, ne vegyen tudomást rólam és a legfontosabb: soha ne meséljen erről senkinek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minden az arcára íródó ellenérzés ellenére Noel úgy tűnt, érdeklődését fejezte ki a vöröslő hajú irányában, miközben ezt persze erőteljesen tagadta is. Ella jót derült a kérdésén.
- Onnan - mutatott a csárda végébe kissé hátradőlve és elfordulva a széken, majd visszaperdülve, és az ajtót is megmutatva hosszú karja lendítésével. - Korábban meg onnan.
Persze tisztában volt vele, hogy a srácot nem a közvetlen múlt érdekelte az érkezését illetően, de nem volt elég specifikus a kérdése, így Ella kééénytelen volt félreérteni. Jót vigyorgott, és megnézte a pohár alját magának.
Noel is vigyorgott valamin, Ella pedig ezt már valóban félreértve húzódott közelebb hozzá, mintha most már megértenék egymást. Ha ez nem is volt igaz, feloldódni mindenesetre elkezdtek, és a racionáis gondolkodástól egyébként is tartózkodó lány csak tovább ütötte a vasat.
- Köszi! - Rávigyorgott az újabb két pohárra, és aztán  a következő fél percet azzal töltötte, hogy megpróbálta eldönteni, melyikben van egy hajszálnyival kevesebb. Azzal kellett kezdenie. - Amúgy Szendrei.
Hogy mennyire nemesi vagy épp nem az, azt nem nagyon akarta firtatni, kényelmetlenül eszébe juttatta ugyanis anyját, aki a társadalmi pozícióra igenis sokat adott. Őt pedig ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy mekkora nagy szám ez az Ombozi család.
Végül döntött, és egyszerre mindkettő pohár tartalmát a szájába döntötte. Egy kevés mellé is folyt, le az állán, és a nyakán.
- Armani? - Mivel Noel elnevette magát, Ella ezt már végképp poénnak fogta fel, és vele együtt kacagott. - És az is fekete, vagy alulra szeretsz mondjuk lilát felvenni? A választók jó esetben úgyse látnak alsógatyában.
Tovább nevettek, és Ella már a pultra fordult, és kicsordult a könnye is az Ombozi gyerek szavaira. Nem állta meg, hogy az elhangzottakat a maga kedvére formálja át már megint.
- Ne már, komolyan? Neked van cseléded is, hogy levetkőztessen meg felöltöztessen?
A poharáért nyúlt, amit a pultos már jól felkészülten újratöltött neki, és koccintott Noellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Némi érdeklődést erőltetve magára néz a hosszú kar után, de hamar rá kell jöjjön, hogy az idétlen idegen csak a bolondját járatja vele, méghozzá igen hozzáértő módon. Nem állja meg, elneveti magát, és fejét megcsóválva figyeli tovább a vörös finom kis arcát. Talán az ital, talán a csárda hangulata, de egyre jobban érzi magát a vigyorgó szöszmösszel. Ujja a megüresedett pohár száján köröz, mintegy pótcselekvés gyanánt, hiszen zöldjeit már le sem tudja venni a másikról.
- Szóval Szendrei - mondja hangosan ő is, ezzel rágva meg a valószínűleg nemesi családnevet. Azonnal tudja, hogy hallotta már valahol, de hogy honnan ismerős, hogy az idétlenen kívül ki lehet még Szendrei, gőze sincs. Az is igaz, hogy jelen helyzetben magasról tesz az efféle nulla prioritást élvező kérdéskörökre. - És van keresztne...
Tenné fel következő, ártalmatlan kérdését, amikor szája bár tátva marad, egyetlen árva hangocska sem bukkan ki belőle. Kimeredt szemekkel figyeli, ahogy a bolond lány egyszerre két poharat ragad meg, és emeli őket mosolygó szájához. A rellonos először el sem hiszi amit lát. Mohó tekintete a vörös ajkain, majd nyakán végigfolyó ital útját pásztázza. Gondolataira ködfelhőként száll le a nirvána, hogy ettől a perctől kezdve más se érdekelje, egyedül csak Szendrei.
- Nézd meg magad - hívja keringőre a komolytalanul kacagó lányt. Szemeiben valós szándék csillan, olyasfajta, amivel ritkán találkozni, de ha megjelenik, hinni lehet neki. Egyáltalán nem jellemző rá mostani viselkedése, de az eltüntetett alkoholmennyiség és a küzdelmes hónapok óta tartó se veled, se nélküled kapcsolata megtette hatását. Már nem húzódik el vendégétől, hagyja, hogy a másik tempójában kerüljenek közelebb egymáshoz.
- Egymagam szeretek öltözni, de ha szeretnéd, neked megengedem, hogy kárt tegyél ezekben a vackokban.
Ingére mutat kacér megjegyzése alatt, de vonásai meg sem rezdülnek. Kalimpáló szívvel dől a dögös vörös nyakához, és az előzőleg végigfolyt nedűt kezdi meg lecsókolni róla. Nem érdekli következmény, nem érdekli sem múlt, sem jelen. Határozott mozdulatokkal halad, immáron egész testével a vörös felé fordulva. Tenyerei a másik combjain pihennek, míg ő teljes természetességgel bújik a most megismert nőszemély nyakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szinte sajnálta, hogy válaszával nem tudta kiborítani Noelt. Persze az, hogy nevetett rajta, sem volt rossz, de a srác bosszantása jobban szórakoztatta. De már nem sokáig zavartatta magát ilyesmin, mert vele nevetett, minden sokkal mulatságosabbá kezdett válni.
Noel úgy tűnt, még a keresztnevére is igényt tartott volna, ám Ella végső döntése a melyik poharat előbb kérdésben láthatóan kizökkentette a fiút.
Csak meredt rá csészealj méretű szemekkel, és nyitva felejtett szájjal, ami rettentően hazavágta elegáns imidzsét, ami egyébként is kezdett halványodni az üres poharak felgyülemlésével arányosan. Persze Ellát, aki egy pillanatig még kuncogott saját szerencsétlenségén, ez kicsit sem zavarta, sőt, elégedetten látta, hogy kezdi feltörni a fekete tojáshéjat a másik körül.
Utolsó kísérlete a srác cukkolására is hasztalannak bizonyult, Noel csak bámulta őt, de már valahogy egészen máshogyan. Ella azon kapta magát, hogy kezével a pulton támaszkodik, és egészen kicsúszott széke szélére, közel hajolva a másikhoz. Melege volt, és a sok nevetéstől egyébként is egészen kipirult.
- Hogy nézném, nálad bénább tükörrel még soha nem találkoztam! - kacarászott tovább, egy pillanatig fel sem fogva, hogy a kettejük között húzódó távolság drasztikus sebességgel csökkent. Nyilván megpróbálta jó közelről is megnézni magát a Noel-tükörben, hátha csak nem lát már jól az esti fogyasztásnak hála, és így majd megnézheti magát, de mire ezt a gondolatot összepréselte a fejecskéjében, már egész máshol járt.
Akárcsak Noel keze, és ajkai, melyeket az előbb még biztosan nem erre használt! Ella megdermedt, és egy fél pillanatig emésztette, hogy igen, az történik épp, aztán prüszkölve nevetni kezdett.
- Megengeded.. megengeded.. - képtelen volt végigmondani, amit akart, mert feneke lecsúszott a székről, és kénytelen volt elkapni Noelt. A nyakába kapaszkodott, és arcuk közvetlen közel került egymáshoz. Kába, zavaros tekintettel pislogott rá, és ahogy orra hozzáért Noeléhez, ismét kizökkent az átmeneti megdöbbenésből, amibe a rövid zuhanás hozta, és megint csak nevetett.
- Szóval.. hol is van a polgármesterjelölti hivatal? - valahogy sikerült mindezt valóban kimondania, és csak utána vigyorgott megint annyira, hogy kénytelen volt elbújni a srác nyakába hajtva fejét. Akármennyire is kótyagosnak érezte magát, úgy tűnt, Noelbe több került a dologból, és nem szerette volna így itthagyni.
Nem, de tényleg, néha voltak Ellának egész emberi gondolatai is.