36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 3. 15:51 | Link

Angelina M. Philips


Néma figyelemmel hallgatja háztársnőjét, aki egészen feloldódni látszik mellette. Ivan sokáig csak a kezében tartott üvegpoharat figyeli, de a sokatmondó vigyorra felkapja fejét, és kissé megdöntve azt nézi a másik mosolyra álló száját. Szereti a szép nőket, és nem csak agyatlan ágyba hurcolásukban, de külsejükben, és eszükben is örömét leli. Volt dolga buta lánnyal, aki minden szépsége ellenére sem tudta lekötni figyelmét, arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos kor után már az is komoly értékkel bír egy férfi számára, ha a csinos fejben némi ész is lötyög. Angelina mosolya mögött bizonyára ravaszság bujkál, ami az orosz szerint kiváló erény.
- Vannak itt Durmstrangosok? - kérdezi őszinte döbbenettel, hiszen nem tudott olyanról, aki régi iskoláját Bagolykőre cserélte volna. Hallotta, hogy mint ő maga is, cserediákként a Beauxbatons-ba sodródott, vagy még északabbra ment, de hogy a világtérkép legsötétebb foltját vegyék célkeresztbe nyomós indok nélkül... szánni való.
- Hé, az a pelenkacsomag egyszer megtanul beszélni, és még az is lehet, hogy jól kifogtok jönni egymással - mosolyodik el, de nem a szavakon, sokkal inkább Angelina nevetésén, és az öregedéstől való, idejekorán megmutatkozó félelmein. Hangosan nem mondja ki, de állítja, hogy aki húszévesen bombázó, az harmincévesen még dögösebb lesz.
- Adjon kettőt a legerősebből - fordul vissza a csaposhoz, ujjával is mutatva a kért mennyiséget. Rá fér a lányra a mesterséges boldogság, és mivel már elmúltak nyolcévesek, nem feltétlenül csak csokoládé útján szerezhetik azt meg. - Fenékig!
Koccint Angelinával újfent, miután az italok - tartalmazzanak bármit is - megérkeztek. Ő már okát sem tudja, miért jött ide, hogy miért érezte szükségét néhány kör erőnek, de végtére is, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Poharát ajkaihoz emeli, s mikor az ismét a pultra kerül, aljában már csak néhány jégkocka csörög.
- Ha nő lennék, én se szülnék a mai férfinek nevezett förmedvényeknek - nevetése mélyről jövő, hasonló egy medve üvöltéséhez. Soha nem fordult meg fejében a gyerekvállalás kérdésköre, nem is érez magában hozzá kellő empátiát, de egyelőre szabadidejéből sem szívesen áldozna egy aprócska embernek.
- Szép szakma - feleli, és ahogy Angelinát pásztázza, könnyedén el is tudja képzelni róla a szigorú rendfenntartót. - De az enyém nyugodtabb. Hacsak nem sikerül félre néhány kísérletem...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A nők vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 4. 15:13
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Minden mellékes gondolat nélkül lötyköli azt a néhány átlátszó cseppet, ami még megmaradt pohara aljában. Az italozóban zsongó emberek zavaró hangját kizárja, fél füllel egy közeli asztalnál beszélgető társaságra fókuszál. Fejét nem mozdítja, és tekintete is csak a kezében mozgó poharat követi, de hallásával másra sem figyel, mint a korosodó férfiak szavakba öntött gondolataira. Ők már családos emberek, kisebb-nagyobb gyerekkel, munkahelyi sikertelenséggel. Egyikük állítja, hogy ha az asszonnyal nem veszekednének folyamatosan, akkor bizonyára boldog lenne. Egy másik szerint családosként a boldogság nem létezik, hiszen minden nő tiszteletlen, hálátlan dög, aki csak kihasználja férjét, ő maga meg magasról tojik az egészbe. Noel kissé felvonja szemöldökét, majd ajkai közé veszi pohara száját, és kihörpinti belőle a maradékot is. A férfiak folytatják panaszkodásukat, a női nemmel való elégedetlenségükről, gyerekeikkel való gondjaikról mesélnek, ami a rellonosnak saját apját juttatja eszébe. Az öreg Ombozi valószínűleg ugyanígy beszél róla kedvenc fehérvári kocsmájában, de még az is előfordulhat, hogy szégyenében inkább meg sem említi fiát. Pohara csattan a pulton, s éppen kelne fel, hogy visszaballagjon a sárkányok fészkébe, mikor megjelenik mellette egy túlságosan is harsánynak mutatkozó vörös. A lány érkeztére visszakönyököl a pultra, és mereven a falapot bámulva hallgatja az eseményeket. Az idétlenje bután válogat, pénzt számol, visszautasít, majd, miután nagy nehezen sikerül elegendő érmét kihalásznia zsebéből, szabad lábával jól megrugdossa a fiú méregdrága szövetnadrágját. Nos, ha más nem is, az ilyesmi mindig kizökkenti Noelt aktuális gondolataiból, legyen szó tűzről, nőkről, politikáról. Lassan a vörös felé fordítja fejét, aki bocsánatkérés helyett csak kíváncsi szemekkel néz vissza rá. Ostoba. A fiú testtartása is megváltozik, az ismeretlen irányába mozdul, így már csak egy könyökét pihenteti a pulton.
- Ha polgármester leszek, te, kedves senki, soha többé nem teszed be ide a lábad - közli az őt figyelővel érdektelen, már-már szigorú hangján. Hihetetlen, hogy ebbe a csárdába minden idiótát beengednek, akiknek nemhogy itt, de még az iskolában sem lenne helyük. Bolondokházába való az ilyen, nem épelméjű honfitársaik közé!
- Ó, és ha még egyszer meg találsz rúgni, nemcsak a nadrágom szárát, de a cipőd talpát is lenyalatom veled - mondja szépen artikulálva, türelmetlenségében kezével is segítve beszédét, ha esetleg nem értené a másik amit mond, akkor is biztosan rájöjjön a lényegre. - Ez szövet, méghozzá valódi Versace, és rendkívül érzékeny az olyan majmok koszára, mint amilyen te vagy.
Mint aki jól végezte dolgát fordul vissza a csaposhoz, hogy kérjen még egy pohárnyival kedvencéből. Közben szabad kezével megtörli nadrágját, és a történtek miatt fejét is hevesen csóválja. Még egy ekkora szerencsétlent, mint ez az idétlen senkiházi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 4. 16:50 | Link

Zétény
Mert te nem lepődtél volna meg. Rolleyes



Az események most már nem csak, hogy felgyorsultak, rögtön átcsaptak villámsebességbe és az idő csak úgy rohant. Az egyik pillanatban még betoppantam a csárda ajtaján és éppen azt kerestem, hogy ki is küldhette azt az üzenetet, a másik pillanatban már a vajsört húzogattam a fiú elől, mint valami macska-egér játéknál, most pedig már dühösen meredtem rá a csók miatt. A csók! Sosem voltam még ilyen dühös senkire, de tényleg. Még akkor sem, amikor Noel idegesített fel. Nem, az még mindig semmi volt ehhez képest. Még is hogy csókolhatott meg Nem úgy volt, hogy ő... és Ly... Na jó, kész, vége, elvesztem. Hogy gondolhattam azt, hogy ez a találkozó nem zárul mással, mint azzal, hogy valaki megsértődik, valaki dühös lesz, vagy... jó, arra még én sem gondoltam, hogy az lesz a vége, hogy megcsókol! Az pedig, hogy ő erre mit reagált, egyszerűen még jobban kiborított. Nem hiszem el, hogy ő nem érzi át, amit én most éreztem. De ó persze, hogy is gondolhattam volna, hogy ilyenekre képes? Hiszem neki csak az a fontos, hogy jó színben tündököljön és az már nem is számít, hogy mások mit gondolnak. Vagy esetleg azok mit gondolnak, akikkel ilyen dolgokat csinált? Az elkeseredett pofonom célba talált, azonban az ökleim már nem tudtam a mellkasához ütni, kezeimet leszorítva nézett rám. Dühös voltam, fájdalmat akartam okozni neki és nem csak egy pofonnal, vagy egy ökölcsapással. Lehet, hogy ez csak egy ilyen hirtelen fellobbanás volt, de akkor és ott tényleg arra gondoltam, hogy tönkre akarom tenni. Talán túl sok volt ez tőlem, de a gondolataim elszálltak már, nem is tudtam, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok.
- Mit vagyok úgy oda?!?! Na nehogy most még neked álljon feljebb! - csuklóimat valósággal kitéptem a karjai közül, nem fogadtam el a nemleges cselekvést, ha nem akart elengedni, akkor a lába igencsak megfájdulhatott. Ajkaim remegtek, a könnycsepp eltűnt az arcomról és arra gondoltam, hogy Lyra ezt nem tudhatja meg. Nem tehetem ezt vele, akár mennyire is a kedves vőlegénye hibája, akár mennyire is löktem el magamtól, ez attól még megtörtént. Nem lehet visszacsinálni... Amikor Zétény elindult, kétségbeesettem kaptam el a karját és rántottam vissza.
- Ha bárkinek el mered... - nem fejeztem be a mondatot, úgy gondoltam, hogy a villogó szemek és az alkarjába mélyedő körmök eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy tudja mit nem szabad csinálnia. Ujjaim egyre szorosabban zárultak a kezére, körmeim pedig valósággal felszakították a húst. Oké, ne rugaszkodjunk el nagyon a valóságtól, nem okoztam neki olyan nagy fájdalmat, de azért az nem valami kellemes, ha bárki belemélyeszti a körmeidet a kezedbe. Tudtam, hogy valahogy le fogja szedni a kezem az övéről, de a legutolsó pillanatig azt akartam, hogy érezze: nekem ez a csók mennyire fájt.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. október 4. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 5. 14:54
| Link

NOmboziEL

Épp úgy, mint szinte valamennyi cselekedete, az, hogy a csárdában kötött ki, teljesen véletlen, és nem eltervezett volt, mint ahogy a mellette ülő megrugdosását sem tervelte el előre, sőt, még utólag sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképpen miért is köt belé a srác.
Nem mintha igazándiból különösebben zavarta volna. Leszűrte a lényeget, ennyi történt.
- Úúúóóóh, szóval te polgármester leszel? - kérdezte. - Így már értem, miért vagy ilyen idétlenül felöltözve.
Megértő, kissé sajnálkozó mosolyt küldött felé, és bár a fenyegetést nem igazán vette föl, a rugdosódást abbahagyta, de inkább csak azért, mert megkapta az italát. De amint kezébe vette a poharat, már fordult is vissza a polgármester-jelölt felé.
- Versike? Szóval ezt költik, nem is kötik? Ráadásul becézgetik? Fú te, nagyon sok marhaságnak kell megfelelned, ha városvezető akarsz lenni, mi?
Őszintén elkezdi érdekelni a másik, bár így külsőre a világon semmi érdekeset nem talál rajta. Unalmas, sötét öltözékét mint valami páncél, úgy viseli, arca sem árulkodik sokról. Illetve Ella nem nagyon ismeri fel azt a lenézést, amit felé mutat a srác. Sosem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ezért aztán megfejteni sem próbálta soha a jeleket. De ha az arcába mondják, hogy "kopj le", néha még az sem feltétlen elég. Ella nem igazán szeretett engedelmeskedni az elvárásoknak.
Azt persze érzékelte, hogy nem annyira kívánatos társaság, de nem ő lett volna, ha nem bosszantja kicsit még a srácot.
- Mondd csak.. - kezdte, mikor azon kapta a poharát, hogy máris üres. - Nincs pár fölös knútod? Nekem van egy fölös szavazatom a polgármester jelölésre.
Elvigyorodott, és jelentőségteljesen megemelte a poharát. Persze valójában hivatalosan még nem volt ide bejelentve, de ez igazán részletkérdésnek minősült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 6. 23:51 | Link

Lora

 Annyira körmölte azt a levelet, hogy csak fél füllel hallotta az ismeretlen lány mondatait. A mondatok pedig nagyon könnyen gördültek le a tollról. Minek is kéne kiadnia magát... Újságírónak? Vagy valami hivatalos személynek? Aurornak? Annak biztos válaszolnának, de lehet, hogy előtte leellenőrzik, és akkor bukta a dolog. Maradt inkább az egyszerű álnévnél, különösebb bemutatkozás nélkül. Majd eldöntik, hogy hajlandóak-e válaszolni vagy sem.
 Kihozták az újabb kört, amit Anna nagy lelkesen és meggondolatlanul rendelt - alig volt nála pár galleon, így örömmel elfogadta Lora meghívását. Aztán rájött, hogy ő még csak be sem mutatkozott. Micsoda illetlenség!
 - Anna vagyok, Eridon - biccentett egy aprót, majd ahogy felajánlotta Lora, hogy segítene át is nyújtotta neki a lapot. - Átolvasnád? Hátha akad benne valami hiba... Meg jó lenne tudni, hogy elég hivatalosra sikeredett-e.
 Nem volt benne semmi, ami részletesen elmondaná a történetet. Csak egy név. Véghváry Zalán. Egy körülbelül vele idős, levitás diák csak nem fogja részletesen kikérdezni, ki ez. Még csak a cím sem volt feltüntetve, csak egy Tisztelt Uram/Hölgyem megszólítás. Úgyhogy bátran adta át a kéziratot.
 Megvakargatta a feje búbját, meg az állát, amíg Lora olvasott. Aztán a Kézfejére húzta a pulcsija ujját, és ivott egy korty sört. Kicsit fészkelődött, és a táskájában turkált. Nem tudta, pontosan mit keres, csak csinált valamit. Aztán újra a lányra nézett, és egy másodperc után a ruhaujját feltűrte az alkarjára.
 - Na, milyen? Nagyon borzalmas? Mert arra is gondoltam, hogy talán valami hivatalos személy nevében is írhatnám. Mit szólsz a Mágiaügyi Miniszterhez? Az már túl nagy falat lenne nekem, nem? Vagy akkor egy auror? Vagy az egészségügy vezetője? Hogy is hívják azt az embert?
 Ha ideges, vagy izgatott mindig kinyílik a szája. Meg kell tanulnia kicsit kontrollálni magát. El is hallgatott azonnal, mikor rájött, megint mennyit beszélt a még olvasó Lorának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 9. 16:27 | Link

Anna

Lora érdeklődve nézte a lányt, mint kiderült Annának hívják és Eridonos. Első látásra szimpatikusnak találta a lányt. Azt rögtön, mihelyt meglátta a lányt észre vette, hogy nagyon fontos neki ez a levél, azt viszont, hogy miért nem tudta.
Miután az Eridonos leányzó a kezébe adta a levelet meg is kérdezte.
-Nem szeretnék kíváncsiskodni, de kinek írtad ezt a levelet, és mi ügyben?-kérdezte bátortalanul. Nem akarta megsérteni a lányt, hisz még nem ismeri igazán, de egy jó ügy érdekében, akár különleges módszerekhez is folyamodhatnak.
-Az apám auror, az anyám gyógyító, ha ezek a hivatások segítenek nyugodtan írhatsz a nevükben, majd én megbeszélem velük a dolgot.-kacsintott a Levitás lány Annára. Hamarosan megérkezett a következő adag vajsör. Lora, már nem is igazán törődött a saját bajával, mert teljesen felvillanyozta, hogy segíthet egy lánynak aki reményei szerint a barátnője lesz. Meghúzta a vajsörét, közben pedig a levelet böngészte.
-Nem rossz sőt! Szerintem egész jó. Az apám is hasonló leveleket szokott írni, bár a te írásod nőies.-mondta mosolyogva, s közben rákacsintott a lányra.
-Mit szólsz még egy adag vajsörhöz? Meghívlak. Kérlek! Kérlek! Kérlek!-nézett kiskutya szemekkel a vörös hajú csajszira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 9. 22:44
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este


A mellészegődő lány se nem kelti benne szimpatikus préda látszatát, se nem tűnik értelmileg stabil személyiségnek. A rellonosnak elegendő az idegen első kérdését hallania, hogy némileg felvont szemöldökkel forduljon az italt töltő csapos felé, és arcára ülő, néma, de annál kínzóbb fájdalommal egészítse ki italrendelését: triplát, de gyorsan! Hamar rádöbben arra is, hogy ez az egyszerű, kényelmes este még könnyedén válhat súlyos rémálommá, amiből vaslétrán sem tud majd kimászni, nemhogy még hajnalra el is felejtse az esetleges ballépéseket.
- Azt látom, hogy te meg az elegancia nem vagytok közeli rokonok, de a megjegyzéseid inkább fojtsd magadba. Egy polgármester-jelölttel nem illő így beszélni. Nem mondta még senki?
Ha már kása, akkor legyen forró, gondolja az italára váró sárkány, és bár félig-meddig visszafordul a pulthoz, fél szemét mindvégig a kóbor bohócon tartja. Na, nem a félelem miatt, egészen érthető módon csupán a biztonság kedvéért. Ilyesfajta észlényeknél soha nem tudni mikor tör rájuk iszonyú roham, és ugranak rá az emberre, hogy letépjék róla a hatvan galleonos ingét. A három poharat maga elé igazgatva fordul vissza a másikhoz, hogy meghallgassa annak csodásan intelligens mondandóját.
- Drágám, inkább idd meg ezt is, az után! - tolja a másik elé előzőleg szájához emelt, de a rázúduló információmennyiség után inkább visszatett poharat, majd egy újabbért nyúl. Természetesen, mielőtt felhörpinthetné gyomorégető tartalmát, a lány újfent megszólal, véget vetve képzelt nyugalmának.
- Azt hiszed, megvehetsz? - néz rá kikerekedő, a másik ép elméjében állandóan kételkedő szemekkel, majd egy pillanatig habozva, osztva-szorozva végül arra jut, hogy miért is ne? Ugyan, mi baj lehetne ebből? - Jól van. Nem sokszor segítek hajléktalanoknak, de ha valós szavazati jogod van, és megjegyzed: Ombozi Noel, mert tudod így hívnak, és ezt a nevet kell beikszelni, akkor állom a ma estédet. Igyál, amennyi jól esik.
Kampánystratégiája nem biztos, hogy a legkifizetődőbb fajtából való, de ahhoz képest, hogy a szürke hétköznapokon köze sincs a politikai élethez, és polgármesteri babérokra törni sem vágyik, úgy egészen tűrhetőnek bizonyul. Elfordítja fejét a furcsa vöröstől, hogy mindenféle koccintás, és tószt mondás nélkül igya ki feles pohara tartalmát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 10. 19:42
| Link

NOmboziEL

Polgármester lesz vagy sem, Ellát igazán szórakoztatta a srác sznob és arrogáns viselkedése, felé intézett szavai, melyekkel nyilván elkergetni szerette volna őt.
Volt már dolga hasonlóakkal, a svájci suliba sok gazdag család íratta a gyerekét, és volt köztük nem egy, aki azon a szinten volt, hogy egyenesen sikítófrászt kapott, ha valaki hozzáért. Olyan jó volt az ilyeneket bosszantani!
- Nem - rázta meg a fejét. Persze a sajátját, nem a vele szemben ülőét, mert az a bosszantása egy következő szintjén volt már, és ott még nem tartott a leány.
Egyelőre szóban igyekezett benyomást tenni rá - hogy milyet, az kérdéses, de elnézve a pillantást, amit kapott megjegyzését követően, nem jó úton haladt afelé, hogy megkedveltesse magát vele. De hát nem tehetett róla, tényleg nem értette, miről beszél, és ilyenkor kénytelen volt saját gondolataival kiegészíteni a hallottakat.
Úgy tűnt, meg is akasztotta a szalagot, de legalább kapott egy pohár valamit, hogy elcsendesedjen. Már megérte. Egy pillanatig rámeredt, majd vállát megrántva kiitta tartalmát.
Néhány fintorral köszönte meg, és egy széles vigyorral. Máris kezdte igazán jól érezni magát. Csak aztán ne felejtsen el megint kimenni kétbetűsre, mielőtt innét is továbbáll.
Persze ha valami finomat kóstol, akkor abból több is kell, ebben nem tért el a normális viselkedéstől, és kapóra jött ez az egész polgármesterséges játék, szóval jól meghívatta magát. Ennek a srácnak úgyis van még bőven érméje ott, ahonnét a pultra vándorlók is érkeztek. Ombozi Noel.
- Ombozi? - felnevetett, és a pultra támaszkodva közelebb húzódott Noelhez. - Tényleg így hívnak, vagy csak nem akarod, hogy megbaglyozzalak?
Újabb kör, újabb kacagtató gondolatok, a világ kezdett zajosabbá és megfoghatatlanabbá válni körülötte. Fogalma sem volt, mire hívta meg a leendő polgármester úr, de amíg ő is ugyanazt itta, nem aggódott nagyon.
- Na. De tényleg. Ugye csak a szavazóid kedvéért csíped ki magad így? Lefogadom, hogy amint egymagad vagy, ledobálod.. izé.. mármint szép óvatosan leveszed ezt a göncöt.
Már igazán nem az öltözéke miatt akarta szekálni, de agya kezdett tompulni kissé. Másnap jóóó sok kávéra lesz szüksége, már most tudta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 11. 22:10 | Link

Lora

 A harmadik korsó sörüknél tartottak viszonylag rövid idő alatt. Anna pedig biztos volt benne, hogy mindezek után még a tapasztalt alkoholistának is megeredne a nyelve. Így hát nem is nagyon foglalkozott, mikor automatikusan válaszolt Lora kérdése.
 - A diliháznak akartam írni, vagyis megtudni egy-két dolgot a csávóról, de nem akarnak válaszolni. Pedig már hetek óta bombázok őket levelekkel. Szerintem már lassan nincs olyan bagoly, ami ne járt volna náluk. Szerinted mit tudnak csinálni annyi állattal? - kortyolt bele az előtte álló sörbe, majd kézfejével le is törölte a szájára ragadt habot. - Lassan az összes megmaradt pénzemet pergamenekre meg tintára költöm. Nem is tudom, megéri-e...
 Kellemes bizsergés futott végig rajta, mikor kinyitották az ajtót mögöttük, és a kinti levegő egy kis része beszökött a terembe. Nem volt túlzottan hideg, de azért mégis felállt a szőr a karján.
 - Anyukád gyógyító? Komolyan? Ezt eddig miért nem mondtad? - Fel is pattant egy pillanatra a székről, olyan hirtelen érte a válasz. Meg is ragadta volna a lány vállát, ha az asztal nem állt volna közéjük. Bár talán még egy korsó sör és akár az asztalra is felmászott volna.
 - Hát ez fenomenális! Neki biztosan válaszolnának a diliházban. Egy hónapnyi problémámat megoldanánk ezzel!
 Fogta magát és még egy pergament elővett a táskából. Mintha papírtemetőben ülne. Nem is volt benne biztos, van-e még neki tiszta lapja.
 - Hol dolgozik pontosan? Tuti nem fogja megtudni, ugye? Mármint a választ ugyanazzal a bagollyal küldik vissza hozzám, és nem anyukádnak, ugye? Mármint anyukádnak címezve, de... na, szóval vágod, mire gondolok... - magyarázott folyamatosan, miközben az előbbi levél alapján ismét megírta a remélhetőleg végleges változatot.
 Lora kérlelésére viszont abbahagyta a körmölést. Ki lenne ő, hogy nemet mond egy ilyen meghívásra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 12. 08:50 | Link

Anna

-Ismerősről, vagy rokonról van szó? Nem kell megmondanod, hogy ki, az előbbi kérdés
igazából kijelentés akart volna lenni. Ne haragudj!-mondta Annának.
-Szívesen kölcsön adom a baglyomat. Ezt biztosan nem ismerik fel és a gyűrűjén rajta van a családunk neve.-mondta, s közben elgondolkozott, hogy miben segíthetne még.
-Igen! Hát, akkor jutott eszembe, amikor kérdezted, hogy kinek a nevében írj.-mondta kissé letörten.
-A fővárosi ispolyában dolgozik. A neve Audrina Samanta Roberts Walters.-válaszolt az Eridonos lánynak.
Lora kért még egy adag vajsört.
-Ha pénzre lenne szükséged, szívesen adok neked.-mondta Annának.
-Hát ebben nem vagyok egészen biztos, de megtudom vele beszélni, hogy egy barátnőmnek segítettem és felhasználtuk a nevét. De semmi konkrétet nem mondok, ha neked ez így megfelel.-mondta a lánynak.
Utoljára módosította:Lora Lylyn Walters, 2014. október 12. 18:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 12. 11:06
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Egyértelmű, hogy ezt a lányt nem tanították illemre, és hogy a kultúra, amivel eddigi élete során megismerkedett, korántsem azonosítható azzal, amit a rellonos saját közegéből hozott. Furcsán kételkedő tekintete - amivel a másikra olykor kénytelen-kelletlen rápillant - már-már állandósulni látszik, hiszen a kis vörös minden szavával meglepi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan érdekel, de mondd csak, honnan jöttél? - fordul egész testével az egyébként kifejezetten őszintének mutatkozó csárdavendéghez. Egyelőre elképzelése sincs arról, hogy egy ilyen őrültet honnan szalajthattak, és hamarosan a déjà vu kellemes bizsergése is végigjárja testét. A semmiből jut eszébe, hogy bizony ő már találkozott hasonló mentalitású lánnyal, mégpedig nem is olyan régen a kívánságok termében, ahova bár saját testében ment, visszafele már az alacsony, szeplős, cicis, menstruáló Leonie volt. A felrémlő képekre elvigyorodik; a távolból visszatekintve már egészen szépnek találja az akkor nagyon is utált időszakot.
Az előtte álló utolsó felesért nyúl, s míg a másik az Ombozi vezetéknéven csámcsog, ő eltünteti az átlátszó folyadékot. Jóízűen cuppant egyet, majd az idegenre néz, és őszinte értetlenséggel kezdi bámulni annak mozgó ajkait. Ennyire röhejesen buta senki sem lehet! Ugye? A vörös még ki is röhögi családnevét, s közben közelebb húzódik hozzá, mire Noel arasznyit hátrébb dől, pontosan úgy, mintha félne, hogy a lány elmeállapota kóros, és ő azt a végén még influenzaszerűen elkapja tőle.
- Ha-ha - morogja félvállról, a csaposnak felmutatva négy ujját, így jelezve, hogy hány italt kér. - Bizonyára neked sokkal egyszerűbb, nemesi vért soha nem látott neved van. Nesze.
Két apró, de veszélyes löttyel teletöltött poharat csúsztat a lány elé, csakhogy elhallgasson végre. Ő is felkapja az egyik előtte állót, és még mielőtt fenékig üríthetné, egy lenéző pillantást vet vendégére.
- Nekem még az alsónadrágom is Armani - feleli a kíváncsi félnek némi sértettséggel, de a vérében rohamosan növekvő alkoholszint miatt közben el is mosolyodik, végül nevetésben tör ki. Nos, igen. Az ismeretlen vöröst egyre szebbnek látja, badarságait pedig egyre viccesebbnek ítéli meg.
- Egymagamban minek dobálnám le? Azt párosban szokás, kis tudatlan. Csin-csin!
A pultról felveszi utolsó poharát is, és most először az idétlenhez fordul vele, hogy koccinthassanak. Szemeiben már ott ül a mámor, arcára végérvényesen felköltözött a jókedvű vigyor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. október 12. 17:55 | Link

Izabella
Záró(ra) Rolleyes

Jó volt, szép volt, de könnyen elrontható az emlék. Látom Izabellán, hogy nem tud felülkerekedni ezen az egészen, hogy megbántott. Igen, eléggé a lelkembe taposott azzal, hogy mindenfelől visszautasított, és csak magára gondolt, miközben én mindent megtettem, hogy jól érezze magát. Végül meguntam ezt a negatív hatást, és, hogy én kompenzáljam a dolgokat helyette kapott egy csókot, ami már alapvetően nagy kegy tőlem, hiszen nem osztogatom bárkinek. Lehet, hogy most tévedtem, még ez is előfordul néha nálam, igen.
- Nem áll feljebb, csak igazam van – ennyi és nem több. Nem fogok magyarázkodni egy olyan dolog miatt, ami nekem természetes, neki meg hű de nagy valami. Majd legközelebb megkérdezem, hogy szabad-e. Ha eszembe jut.
Teljesen kiakadt, tényleg, nem is gondoltam. Sír, és megakar verni - bár nem tudom, hogy ehhez, honnan vesz bátorságot, pedig azt hittem, hogy a levitások eszesek -, nyilvánvaló, hogy esélye sincs rá, én más súlycsoport vagyok. A helyébe pálcát használtam volna, ha már mindenáron kellemetlenséget szerezne nekem okozni, vagy legalábbis megpróbáltam volna. De ez a kétségbeesett kalimpálás, már kizökkent a jókedvemből, és inkább úgy döntök, hogy otthagyom, hagy főjön a levében.
- Gondolod, érdekel valakit is? Nem ezzel fogok kérkedni, hiszen amúgy sem egy nagy dolog. Ezt meg hagyd abba – na, most kihúzta a gyufát. A lányok legnagyobb veszélyét, a karmokat ereszti belém, ami lássuk be, nem annyira izgalmas jelen esetben. Mivel nem vagyok egy önkínzó típus, nem sokáig hagyom, hogy a bőrömet kapirgálja. Egyszerűen megpróbálom leszedni a kezét, és ha sikerül, félredobom, mintha nem is lenne a testéhez nőve. Lehet, hogy ez okoz némi fájdalmat neki, de nem igazán tud érdekelni. Izabella, nem szeretem a hisztis tyúkokat, ez van. Maximum levesben.
- Megnyugodtál pindur pandúr? Én visszamennék, ha őprefektussága engedi. Ha nem, akkor magára vessen – kicsit összeráncolom a homlokom, hogy érezze, nemigen van választása, csak éppen annyi, hogy velem tarthat, vagy kulloghat haza egyedül. Nagyon nem érdekel jelenleg, hogy mit akar, én már aludni, ennyi elég volt a lányokból egy napra bőven. Sőt talán egy hétre is, csak Lyrával fogok találkozni, annyi pedig elegendő lesz belőlük, hiszen ő, ha lehet, nemigen szól egy szót sem hozzám. Ennél több pedig nem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 12. 18:30 | Link

Zétény
A szenvedés vége Rolleyes



Elegem volt mindenből, mindenkiből, az egész világból, Zétényből... igen, főleg rá voltam most annyira pipa, hogy nem is tudom mit csináltam volna vele. Ha Vivi ott lett volna most velem, biztos azt mondaná, hogy ne törődjek vele, nem érdemelné meg azt, hogy akár fájdalmat okozzak neki, semmit nem érdemelne meg. Én viszont nem voltam Vivi és nem azt tettem, amit ő mondott volna. Olyannyira dühös voltam, hogy akaratlanul is cselekedtem, amit cselekedtem. Totál nem voltam tisztában azzal, hogy mit csináltam, már csak azt láttam, hogy a körmeim a csuklójába mélyedtek, a szája pedig mozgott. Mintha mondott is volna valamit, de a szavak csak fáziskéséssel jutottak el a tudatomig. Nem, nem, nem! Akartam üvölteni újra, de nem ment. A torkom égett, egy szó sem jött ki a számon, miután körmeimet lerázta a csuklójáról. A durva megszabadításra csak lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet és mire a fiú újra megszólalt, már hevesen a fejem ráztam.
- Tűnj el innen - sziszegtem. Tudtam, hogy előtte már kegyesen elbúcsúzott, de nem akartam ránézni. Nem, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom látni. Soha többé nem akarom látni az önelégült arcát, a villogó szemeit, a gúnyos mosolyát, nem akarom hallani a hangját, semmit... Szemeim csak akkor nyitottam ki újra, mikor hallottam a távolodó lépteit. Fagyos tekintettel néztem a hátát, ahogy elsétált. Csak elment és én ennyit akartam. Nem akartam, hogy búcsúzkodjon, hogy valami hozzászólást intézzen hozzám, nem akartam, hogy akár rám nézzen, egyszerűen csak lépjen le és hagyjon békén. Azt akartam, hogy kerüljön el az órákon, a szünetekben, forduljon meg, ha meglát a folyosón, nézzen keresztül rajtam, ne vegyen tudomást rólam és a legfontosabb: soha ne meséljen erről senkinek...
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. október 12. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 12. 19:49
| Link

NOmboziEL

Minden az arcára íródó ellenérzés ellenére Noel úgy tűnt, érdeklődését fejezte ki a vöröslő hajú irányában, miközben ezt persze erőteljesen tagadta is. Ella jót derült a kérdésén.
- Onnan - mutatott a csárda végébe kissé hátradőlve és elfordulva a széken, majd visszaperdülve, és az ajtót is megmutatva hosszú karja lendítésével. - Korábban meg onnan.
Persze tisztában volt vele, hogy a srácot nem a közvetlen múlt érdekelte az érkezését illetően, de nem volt elég specifikus a kérdése, így Ella kééénytelen volt félreérteni. Jót vigyorgott, és megnézte a pohár alját magának.
Noel is vigyorgott valamin, Ella pedig ezt már valóban félreértve húzódott közelebb hozzá, mintha most már megértenék egymást. Ha ez nem is volt igaz, feloldódni mindenesetre elkezdtek, és a racionáis gondolkodástól egyébként is tartózkodó lány csak tovább ütötte a vasat.
- Köszi! - Rávigyorgott az újabb két pohárra, és aztán  a következő fél percet azzal töltötte, hogy megpróbálta eldönteni, melyikben van egy hajszálnyival kevesebb. Azzal kellett kezdenie. - Amúgy Szendrei.
Hogy mennyire nemesi vagy épp nem az, azt nem nagyon akarta firtatni, kényelmetlenül eszébe juttatta ugyanis anyját, aki a társadalmi pozícióra igenis sokat adott. Őt pedig ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy mekkora nagy szám ez az Ombozi család.
Végül döntött, és egyszerre mindkettő pohár tartalmát a szájába döntötte. Egy kevés mellé is folyt, le az állán, és a nyakán.
- Armani? - Mivel Noel elnevette magát, Ella ezt már végképp poénnak fogta fel, és vele együtt kacagott. - És az is fekete, vagy alulra szeretsz mondjuk lilát felvenni? A választók jó esetben úgyse látnak alsógatyában.
Tovább nevettek, és Ella már a pultra fordult, és kicsordult a könnye is az Ombozi gyerek szavaira. Nem állta meg, hogy az elhangzottakat a maga kedvére formálja át már megint.
- Ne már, komolyan? Neked van cseléded is, hogy levetkőztessen meg felöltöztessen?
A poharáért nyúlt, amit a pultos már jól felkészülten újratöltött neki, és koccintott Noellel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 13. 18:33
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Némi érdeklődést erőltetve magára néz a hosszú kar után, de hamar rá kell jöjjön, hogy az idétlen idegen csak a bolondját járatja vele, méghozzá igen hozzáértő módon. Nem állja meg, elneveti magát, és fejét megcsóválva figyeli tovább a vörös finom kis arcát. Talán az ital, talán a csárda hangulata, de egyre jobban érzi magát a vigyorgó szöszmösszel. Ujja a megüresedett pohár száján köröz, mintegy pótcselekvés gyanánt, hiszen zöldjeit már le sem tudja venni a másikról.
- Szóval Szendrei - mondja hangosan ő is, ezzel rágva meg a valószínűleg nemesi családnevet. Azonnal tudja, hogy hallotta már valahol, de hogy honnan ismerős, hogy az idétlenen kívül ki lehet még Szendrei, gőze sincs. Az is igaz, hogy jelen helyzetben magasról tesz az efféle nulla prioritást élvező kérdéskörökre. - És van keresztne...
Tenné fel következő, ártalmatlan kérdését, amikor szája bár tátva marad, egyetlen árva hangocska sem bukkan ki belőle. Kimeredt szemekkel figyeli, ahogy a bolond lány egyszerre két poharat ragad meg, és emeli őket mosolygó szájához. A rellonos először el sem hiszi amit lát. Mohó tekintete a vörös ajkain, majd nyakán végigfolyó ital útját pásztázza. Gondolataira ködfelhőként száll le a nirvána, hogy ettől a perctől kezdve más se érdekelje, egyedül csak Szendrei.
- Nézd meg magad - hívja keringőre a komolytalanul kacagó lányt. Szemeiben valós szándék csillan, olyasfajta, amivel ritkán találkozni, de ha megjelenik, hinni lehet neki. Egyáltalán nem jellemző rá mostani viselkedése, de az eltüntetett alkoholmennyiség és a küzdelmes hónapok óta tartó se veled, se nélküled kapcsolata megtette hatását. Már nem húzódik el vendégétől, hagyja, hogy a másik tempójában kerüljenek közelebb egymáshoz.
- Egymagam szeretek öltözni, de ha szeretnéd, neked megengedem, hogy kárt tegyél ezekben a vackokban.
Ingére mutat kacér megjegyzése alatt, de vonásai meg sem rezdülnek. Kalimpáló szívvel dől a dögös vörös nyakához, és az előzőleg végigfolyt nedűt kezdi meg lecsókolni róla. Nem érdekli következmény, nem érdekli sem múlt, sem jelen. Határozott mozdulatokkal halad, immáron egész testével a vörös felé fordulva. Tenyerei a másik combjain pihennek, míg ő teljes természetességgel bújik a most megismert nőszemély nyakába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 13. 21:48
| Link

NOmboziEL

Szinte sajnálta, hogy válaszával nem tudta kiborítani Noelt. Persze az, hogy nevetett rajta, sem volt rossz, de a srác bosszantása jobban szórakoztatta. De már nem sokáig zavartatta magát ilyesmin, mert vele nevetett, minden sokkal mulatságosabbá kezdett válni.
Noel úgy tűnt, még a keresztnevére is igényt tartott volna, ám Ella végső döntése a melyik poharat előbb kérdésben láthatóan kizökkentette a fiút.
Csak meredt rá csészealj méretű szemekkel, és nyitva felejtett szájjal, ami rettentően hazavágta elegáns imidzsét, ami egyébként is kezdett halványodni az üres poharak felgyülemlésével arányosan. Persze Ellát, aki egy pillanatig még kuncogott saját szerencsétlenségén, ez kicsit sem zavarta, sőt, elégedetten látta, hogy kezdi feltörni a fekete tojáshéjat a másik körül.
Utolsó kísérlete a srác cukkolására is hasztalannak bizonyult, Noel csak bámulta őt, de már valahogy egészen máshogyan. Ella azon kapta magát, hogy kezével a pulton támaszkodik, és egészen kicsúszott széke szélére, közel hajolva a másikhoz. Melege volt, és a sok nevetéstől egyébként is egészen kipirult.
- Hogy nézném, nálad bénább tükörrel még soha nem találkoztam! - kacarászott tovább, egy pillanatig fel sem fogva, hogy a kettejük között húzódó távolság drasztikus sebességgel csökkent. Nyilván megpróbálta jó közelről is megnézni magát a Noel-tükörben, hátha csak nem lát már jól az esti fogyasztásnak hála, és így majd megnézheti magát, de mire ezt a gondolatot összepréselte a fejecskéjében, már egész máshol járt.
Akárcsak Noel keze, és ajkai, melyeket az előbb még biztosan nem erre használt! Ella megdermedt, és egy fél pillanatig emésztette, hogy igen, az történik épp, aztán prüszkölve nevetni kezdett.
- Megengeded.. megengeded.. - képtelen volt végigmondani, amit akart, mert feneke lecsúszott a székről, és kénytelen volt elkapni Noelt. A nyakába kapaszkodott, és arcuk közvetlen közel került egymáshoz. Kába, zavaros tekintettel pislogott rá, és ahogy orra hozzáért Noeléhez, ismét kizökkent az átmeneti megdöbbenésből, amibe a rövid zuhanás hozta, és megint csak nevetett.
- Szóval.. hol is van a polgármesterjelölti hivatal? - valahogy sikerült mindezt valóban kimondania, és csak utána vigyorgott megint annyira, hogy kénytelen volt elbújni a srác nyakába hajtva fejét. Akármennyire is kótyagosnak érezte magát, úgy tűnt, Noelbe több került a dologból, és nem szerette volna így itthagyni.
Nem, de tényleg, néha voltak Ellának egész emberi gondolatai is.


// Folytatás az alagsori zöld övezetben //
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. október 13. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Boldog Szülinapot! *-*
Írta: 2014. október 17. 08:32
| Link

Sharlotte *-*

A segítségemet elhárítja, de nem bánom. Tudom, hogy Sharlotte remek boszorkány és azt is tudom, hogy nem bennem kételkedik, így csak figyelem, hogyan lebegteti a cuccokat és követem a csárdába, ahol ő már jól láthatóan ismeri a dörgést. Nekem ez az első alkamam itt, de remélhetőleg nem az utolsó.
Hamar leérünk a nekünk fenntartott szobába és miután belépünk szépen felakasztom a cuccomat, majd megteszem az első lépéseket az ünneplés irányába azzal, hogy vigyorogva felköszöntöm az én majdnem ikertesómat. Lepakol ő is, aztán hozzám lép és egy öleléssel koronázzuk meg a jó kívánságokat.
Feltűnik, hogy világosabb lesz, hogy a fáklyák szebben világítanak és ismét megállapítom, hogy Sharlotte nagyon ügyes. Meg hogy kicsit talán igazságtalan az élet, de persze nekem nincs okom panaszra. Ahogy megszólal körbe nézek és most veszem csak észre mennyi minden van. Bizony ezek eddig elkerülték a figyelmem.
- Szerintem ismerek mindent - kezdek bele, ahogy nézelődöm - de ha valami nem kerek, majd szólok! - vigyorgok rá a lányra s még szélesebb lesz, már ha ez még lehetséges, a mosolyom, amikor kazettákat említ.
- Tényleg? Csúcs! Hogy csináltad, hogy működik? - érdeklődöm és már ott is állok a magnó mellett, hogy jobban szemügyre vegyem. Kazetták! Ez tiszta retro, mégis nagyon tetszik.
- Tegyünk be valami lightosabbat, háttérzenének... - kérem, bízva benne, hogy ez nem okoz gondot. Szeretnék vele beszélgetni, elvégre van vagy 16-7 év, amit be kell pótolni. Igaz, lehet csak én gondolkodom így, de nagyon lelkes vagyok, szeretném megismerni, jobban. Sokkal jobban.
Az igazi meglepetés viszont csak ezután jön: sütött nekem egy tortát. Olyat, amilyet nyugodt szívvel megehetek!
- Tessééék? - nézek rá nagyon boldogan. Olyan ez, mintha előre hozták volna a karácsonyt, pedig az még sokkal odébb van. Bár az ember szülinapja lehet nagyobb dolog. Nem tudom. Azon kapom magam, hogy most én ölelem meg Sharlotte-ot szorosan, miközben megköszönöm.
- Igazán nem kellett volna! Egy angyal vagy! A legjobb majdnemiker a világon! - kezdem el sorolni, aztán persze elengedem, és megszemlélem a tortát is. Nagyon szép, mosolyogva, csillogó szemekkel nézegetem, de nem merek hozzányúlni.
- Ez olyan jól néz ki, nem merek hozzányúlni! - mondom nevetve, aztán inkább az italok felé terelem a szót. - Mit iszunk?
Kérdezek, mert igazság szerint a szilveszteri két korty pezsgőn kívül soha semmit nem ittam még - az alkohol emeli a vércukor szintet. De egyszer élünk, és szülinapom van. Ma kivétlesen minden szabad. Főleg, hogy diabetikus tortám is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 22. 10:04 | Link

Lora

 Hirtelen nem is tudta, hogyan köszönje meg a leányzó segítségét. Ez felért neki egy igazi megváltással. Teljesen hihető lesz, ha az aláírás és a gyűrűn szereplő név is stimmel. A kényelmetlen kérdést pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Vagy meg sem hallotta, annyira belelendült a levél megírásába.
 Mikor kész lett vele, felemelte a fénybe, és hagyta, hogy megszáradjon rajta a tinta. Igazi mestermű lett, ebben biztos volt, bár remélte, hogy kézírása az alkohol hatására nem változott túlzottan meg.
 - Nem akarok ám családi zűröket okozni ilyesmiért, szóval ha kellemetlen a dolog vagy valami, akkor inkább hagyjuk - dőlt hátra a széken Anna. Kicsit már kényelmetlenül is érezte magát a lány kedvességétől. Nem akarta ám őt kihasználni, meg semmi ilyesmi, de a felkínált lehetőségeket meg kell ragadni, nem?
 - Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ha lejövök ide, ekkora szerencsém lesz. Bár ki tudja, ha megkapom a választ, lehet hogy már azt kívánom, bár ne küldtem volna el... De mit tehetek, túlságosan kíváncsi vagyok, kérdezz meg bárkit! Komolyan.
 Mélyet sóhajtott és beszívta a kocsma alkoholszagát, majd ugyanazzal a lendülettel ki is fújta. Nem tetszett neki, kicsit csípte az orrát, így rögtön utána meg is dörgölte azt.
 - Ugyan, ugyan, nem kell, hát van énnekem elég pénzem ez... ez csak egy hasonlat volt, tudod. Tényleg elég sok levelet küldtem, de azért nem vagyok én olyan hülye, hogy minden pénzemet erre költsem - mosolyodott el, és a zsebében megcsörgette a maradék aprót. Ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis tényleg volt olyan meggondolatlan, és az összes pénzét pergamenre, baglyokra és tintára költötte. Na meg erre a sörre itt az előbb. A zsebében pedig csupán egy sarló és két knút hevert ott, de hangjukról remélhetőleg ezt nem lehetett megállapítani.
 - Amúgy... nem akarok gorombának tűnni meg semmi, de te miért vagy itt? Ide csak azok járnak, akik vagy le akarják inni magukat, vagy már megtették korábban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 22. 11:59 | Link

Anna

Amíg az Eridonos lány írt ő azon agyalt, hogy mit mond majd az édesanyjának. Amikor Anna készen lett a levéllel felnézett rá és bátorítóan elmosolyodott. Ránézett az irományra és elismerően bólint.
-Pont olyan az írásod, mint az anyámé.- mondta. Komolyan is gondolta amit mondott.
-Ugyan, nem okozol semmi zűrt. Édesanyámnak vajszíve van. Először persze kicsit meglepett lesz, de két percen belül meg is fogja érteni.-kacsint Lora a lányra.
-Hidd el, nem lesz semmi gáz.-mosolyog a lányra. Tudja, hogy tényleg így lesz, de hogyan mondja el?
-Én se gondoltam, hogy egy kicsit boldog leszek, de hát jó velünk a sors. Tudod, a nagyim mindig azt mondja, aki nem mer az nem nyer. Talán akkor, majd azt kívánod, de legalább tudni fogod, hogy te megpróbáltad, és ha valami rossz lesz benne hozzám bármikor fordulhatsz. Elhiszem. Látom rajtad. Nem tudom, hogy ki ilyen fontos neked, de az biztos, hogy közel áll hozzád.-együtt érzően megölelte a lányt.
-Rendben, ne haragudj nem akartalak zavarba hozni. -Tényleg így gondolta, ugyan még csak felületesen ismeri a lányt, de már is olyan mintha ezer éve barátnők lennének. Rendelt még egy kört, mert úgy érezte menten szomjan hal.
-Nem semmi baj. Hát tudod nem fogok hazudni, azért jöttem, hogy jól kirúgjak a hámból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 24. 17:35 | Link

Lora

 Kifejezetten kellemesen érezte magát. Meleg volt bent, kényelmessé vált a szék, és bizony a társaság is egészen jó volt. Lora figyelt rá, és a problémájára, úgyhogy akarva-akaratlanul is beszélni kezdett.
 - Az az igazság, hogy... szóval nem is nagyon ismerem  csávót - morogta zavartan. Lora kitűnően értett a lelkesítő beszédhez. - Csak egy ember  a múltból, akire még csak nem is emlékszem.
 Nagyot sóhajtott. Alapjában véve nem szívesen beszélt a múltjáról, vagy ha igen, akkor is kitalált dolgokat. "Az anyám a minisztériumban dolgozik, apám híres felfedező, számtalan bűbájt és átkot alkotott már." Vagy "Anyám és apám külföldi minisztériumokkal tartják a kapcsolatot, ezért rengeteget utaznak, de nagyon fontos emberek." Annyi mindent kitalált már, de most... Most valahogy egy jó hazugság sem jutott az eszébe.
 - Tudod, én nem ismerem a szüleimet. Vagyis fogalmam sincs kicsodák, és honnan jöttem... - érezte, ahogyan szépen lassan belesüpped az önsajnálat hihetetlenül puha díványába, és ez kezdte zavarni. Nem szerette, ha mások látják, milyen gyenge.
 Jó nagyot kortyolt az előtte álló korsóból. Ha bár az üvegben egyre kevesebb volt az ital, Anna számára egyre nehezebbé vált a megemelése. Majdhogynem visszacsapta az asztalra, kilöttyentve egy kis sört az asztalra.
 - Szóval le akartad inni magad? - váltott inkább témát, és Lora barna szemébe nézett. Valahogy nem illett a lányhoz ez a módi. - Mégis miért akartad itt elkölteni a pénzedet, hogy másnap olyan rosszul érezd magad? Csak nem szerelmi bánat? - vigyorodott el kissé bután a lány, mintha ilyen probléma nem is létezne ebben a világban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 24. 18:50 | Link

Anna

Annyira szimpatikus volt neki a lány, pedig ő nem az a könnyen ismerkedős típus. Talán azért, mert egyszerű lány Anna és őszinte. Együtt érzett a vele, dacára annak, hogy nem igazán értette a problémáit érezte, hogy segítenie kell.
-Szóval akkor, nem tudod, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá. Hát ez fura.-mondta elgondolkozva
-Értem, ne haragudj  nem akartam felszakítani a sebeket.-mondta őszinte sajnálattal. Most gondolt bele igazán, hogy milyen szerencsés, hogy ismer a szüleit, pedig hányszor kívánta, hogy bár ne lennének.
-Gondolod, hogy tud róluk valamit ez az ismeretlen ürge?-kérdezte zavartan. Ekkor egy spontán ötlettől vezérelve megölelte a lányt. Néhány pillanat múlva elengedte az Eridonos lányt és maga elé meredt.
-Tudod, őszintén remélem, hogy sikerül valamit megtudni a családodról.- mosolyodott el Lora.
-Kérdeznék valamit, ha nem bántalak meg vele. Hol nevelkedtél fel?- kérdezte csendesen. Nem akarta, hogy Anna egy minden lében kanál pletykás lánynak higgye.
Amikor a leányzó megkérdezte, hogy miért akarja leinni magát kacagnia kellett. Ivott egy jó nagy kortyot a vajsöréből, és mosolyogva válaszolt.
-Igen. Eltaláltad, egy nyomorult szerelmi bánat miatt. -ekkor kacagni kezdett, talán az ital hatására ami megoldotta a nyelvét, de lehet, hogy csak azért, mert úgy gondolta Anna is őszinte volt hozzá.
-Tudod, most olyan furán érzem magam, mit szólsz egy Lángnyelv Whiskeyhez?-kérdezte feldobottan és őszintén remélte, hogy az Eridonos beleegyezik az italba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 28. 20:36 | Link

Lora

 - Nem fura, inkább bonyolult... - válaszolt Lora megjegyzésére, miközben az időközben kiüresedett korsóját fixírozta. Ujja közben végigfutott a krigli száján. Oda és vissza. Talán azt várta, hátha zenélni kezd majd ettől.
 - Nem tudom. - Vállat vont, mintha csak az időjárásról beszélnének. - De megőrülök attól, hogy ha nem tudok valamit. Ráadásul ez még kivételesen érint is engem. Meg ott tartják, szóval csak tudnak róla valamit. Mondjuk, hogy miért is zárták be, meg ilyenek... - mesélte nyugodtan. Nem érzett különösebb kötődést az állítólagos apjához. Csak kíváncsi volt. És ha már éreznie is kellett volna valamit, az leginkább a sajnálat és a szánalom között helyezkedett el.
 Meg is lepődött, mikor Lora egyszer csak átölelte. Jó szorosan, de úgy, hogy levegőt sem tudott venni. Bár az is lehet, hogy ez a döbbenet miatt volt. Még sosem találkozott ilyen kedves és nyitott lánnyal. Sem az otthonban, sem itt. Persze, mindenki kedves volt - néhányan a maguk fura módján -, de Lora tényleg meghallgatta és figyelt rá. Ilyen, valljuk be őszintén, nem sokszor fordult elő.
 - Nos, elég sok helyen... egy ideig voltam nevelőszülőknél, meg különböző intézetekben. De most már a Budapesti Napfény Gyermekotthonban vagyok majdnem négy éve. Szerintem az utolsó évemet is ott töltöm. Amikor nagykorú leszek, kidobnak, mert kell a hely a többi gyereknek. - Nem nagyon szokta ezt sem elmesélni, mert az embereknek alapvetően semmi közük hozzá, de ez a sör és Lora épp elég volt, hogy megtegye a hatását. Meg a kocsmában is kezdett meleg lenni.
Lehet, hogy holnapra megbánja a dolgot, de most ez nem érdekelte. Vagy legalábbis nem volt olyan állapotban, hogy ilyeneken gondolkodjon.
 - De elég volt belőlem! - Komolyan is gondolta. Nem találta olyan szórakoztató témának, de nem is sértett fel nagyon mély sebeket. Ezek csupán tények, amiket mindenki le tud ellenőrizni.
 - Szóval azt mondod szerelmi bánat? Hát akkor mesélj! - biccentett mosolyogva Lora felé, miután beleegyezett abba a whiskey-be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 2. 20:04 | Link



Hétköznap este van, ilyenkor a diákság már odafent készülődik a lefekvéshez, a bolt is zárva, csak néhány magát nagyon felnőttnek képzelő mestertanonc leledzik idelent... no meg Viko. Nemsokára nyitásra készen áll a boltja Budanekeresden, és amíg nem itt tanít vagy felügyeli a kiszolgálást, addig ott rendezkedik, készen kell lenniük még karácsony előtt, különben a nagyobb boltok elorozzák az összes vevőt. Az ide-oda utazása persze nem olyan könnyű, hoppanálni nem tud, kénytelen a kandallókon keresztül közlekedni, mint a Télapó. Csak rajta most más színű ruha van. Ropog a csizmája alatt a hó, ő pedig teljesen át van fagyva. Nincs kedve még hazamenni, egyedül ülni a konyhában vagy a nappaliban és sajnálkozni az élet dolgain, ezúttal kicsit jobb kedvel szeretne bebújni a takaró alá. Már ki is gondolja nagy bátran, hogy ő ma este fog egy finomat inni a csárdában és nosztalgiázni a diákévein, úgyhogy tovább lépéseit izgatottabban veszi szaporábbra. Egyedül kortyolgatni ugyan nem egy jó dolog, de addig is emberek között lesz. Mikor az ivó elé ér, még észre sem veszi a változásokat, aztán belöki finoman a csárda bejáratát és a benti légkörtől kicsit összehúzza magán kék utazótalárját. Régen járt itt, kicsit túl régen, akkoriban ez a hely még koszos volt és alig lehetett levegőt kapni... most meg túl tiszta ahhoz képest. Ez fura. Megszeppenve lép beljebb, próbálja kikerülni a méregető pillantásokat, egyenesen a pulthoz siet. Ott leül, és motyogva-hadarva eldarálja, hogy egy korsó vajsört szeretne, sok habbal és egy kis fahéjjal a tetején. Érzi, ahogy olvad le válláról a hó, és miközben vár a kiszolgálásra, átfagyott ujjaid dörzsölgeti. Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet ide jönni csak úgy, egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 20:24 | Link

Vikohino

Szó se róla, kocsmája nagyobb tisztaságnak örvend manapság, mint a Macskabagoly utczában fekvő házikó. Lakótársa hazalátogatásában a legrosszabb a kosz feltűnése. A por, a felszaporodó kávéscsészék és tányérok és a mugli mosógépük idegensége miatti gigantikus mennyiségű szennyes ruhája míves oszlopokban sorakozik a parányi fürdőben. Zsigmond ruhatára az utolsókat rúgja, lassan ott tart, hogy mosás helyett új ruhákat vásárol magának, vagy felfogad maga mellé egy házimanót. Legutolsó - ám legegyszerűbb - lehetőségként persze megfordult fejében a nősülés rémisztő gondolata is, de egyelőre a mosógépet választaná jegygyűrűk helyett. A pultot tisztítja fekete feltűrt szárú ingében, mikor az ajtó csilingelve kinyílik, és egy zavart arcú nő belibben rajta. Zsigmond halványan felvonja szemöldökét, majd a mosogatóba dobja rongyát, és a belső asztalra támaszkodva várja a vetkőző nő kívánságát.
- Fahéjjal? - vigyorogva kérdez vissza, de kezei fürgén járnak. Korsóért nyúl, vajsört csapol, türelmesen hagyja felhabosodni a nedűt, majd megfordul, egy másik asztalkánál kezd a fűszerek között kotorászni, végül a megfelelő tasakkal lép vissza a külföldi sejtelmű vendéghez. A fahéjból egy apró, mosolygó arcot szór a habra, s egy szalvéta társaságában teszi fel a korsót a pultra.
- Kedves egészségedre - mondja késő esti vendégének, majd egy másik, távozni készülő férfinek intézi a számlát. Az érmék csörögnek a kasszában, az ivó lassacskán üresedni kezd.
- Milyen zenét szeretsz? - a gramofonhoz lép, közben hátrapillant a fahéjas lányra, majd a válasznak megfelelő dallamot indítja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 2. 22:17 | Link



A pult másik oldalán épp egy helyes csapos tölti ki kívánságát, ám Viko inkább mégjobban meghúzza magát a talárja alatt és nem néz a másik szemeibe. Biccent a fahéjra, aztán kotorászni is kezd belső zsebében az erszénye után, merthogy sose szokta megváratni fogyasztás utánra a fizetéssel a vendéglátósokat. Ő is hasonló munkakörben dolgozik, biztosabb előre megkapni a pénzt. Amikor megkapja a korsót, a fahéjból kirajzolódó mosolygós fejtől ő is rögtön elmosolyodik, lesüti tekintetét. Vajon mióta ilyen baráti a kiszolgálás a csárdában? Még itt dolgozhat az az egy szem fogú, száz fölötti csapos aki köpéssel szokta fertőtleníteni a poharakat?
- Köszönöm. - még mielőtt belekortyolna a habokba, felkapja a fejét, ujjai között a sarlókat szorongatva. - Mennyivel tartozom?
Miután fizet - merthogy naná, ő fizető vendég -, habozás nélkül beleveti magát a meleg nedűbe, ám ekkor kérdezi is a férfi, hogy milyen zenét szeretne. Zenét? Ő? Megszeppenésébe szinte belefullad, aztán mikor eszébe jut lenyelni a kortyot, fél perc múlva már elfúló hangon, de beszélhető állapotba kerül.
- Izé... én nem tudom. Válasszon valamit ön. - nem is érti, miért épp tőle kérdezte ezt a pasas, elvégre ha már ürül is ez a kóceráj, azért még vannak itt rajta kívül. Bár így végignézve az alakokon, kezdi érteni, talán ő itt az, akinek egy látható hege sincs. Visszatér a vajsöréhez, no meg az isteni finom fahéjhoz a tetején, ami mostanra összemaszatolódott a habbal. Kár érte, szép volt az a mosolygó arcocska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 23:35 | Link

Vikohino

A fahéjas tasakot egy mozdulattal zárja vissza, s a kis asztalhoz fordulva precízen nyomja a többi fűszer közé. Zavartnak tűnő  legújabb vendég még meg sem kóstolta italát, máris árakról kérdez, és csinos kis erszényében kutakodik. Zsigmond elmosolyodik, úgy könyököl fel a pultra, és néz a fahéj-mosolytól önmaga is mosolygó nőre.
- Egy sarló, 6 knút lesz, és a második körre a vendégem vagy - mondja komoly arcvonásai mellett az extrahabos, fahéjas vajsör árát. Látszik rajta, hogy bár tekintetében játékos huncutság bujkál, valós szándéka van a hölggyel. A pulttól ellökve magát aztán a régi gramofonhoz sétál, és néhány ügyes, bejáratott mozdulatot követően egy kedves, mugli nóta dallamai csendülnek fel. A zene ütemére kezd járni feje, s elindul a helyiségben, hogy egy tálcára összeszedje az asztaloknál maradt poharakat. Jókedvű, kellemes hangulatban van, egy-egy asztal között még csípője is megmozdul a régi slágerre. Visszaútja az idegen nő felé vezet, aki mellett csak azért megy el, hogy illatát megérezze, zavarát pedig jócskán fokozza.
Vigyorogva teszi a mosogató mellé megpakolt tálcáját, és kezdi öblíteni az üvegpoharakat. Közben fel-felnéz a sörbe bújó nőre, biztató mosolyt küld felé, majd ismét munkájába temetkezik. Időközben újabb sebhelyes arcú vendégek köszönnek el, ki az emeletre tér nyugovóra, ki a csárdán kívül keresi tovább helyét a világban.
- Tetszik a zene? - teszi fel kérdését a fekete hajú, visszafogottnak látszó fiatal nőnek, s közben mosogatórongyával végigtörli a pultot.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. december 2. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 3. 00:29 | Link



Sietve kezébe kapkodja a vajsör árát, aztán pislog egy párat a meghívásra. Mondjuk hideg van, utolsó vendég... végülis miért ne? Csak a fejébe ne szálljon, nem szokott ennyit se inni. A csapos úrfi eztán berak valami számára ismeretlen dallamot, aztán elkezdi leszedni az asztalokat. Viko időnként odapillant, mit is művel ez az ember a zenére, aztán visszatér a korsójához egy elsunnyogott mosollyal. Igen, határozottan változott ez a hely azóta, mióta legutoljára járt itt. Átfut az agyán, hogy megissza ezt a korsót, aztán inkább le is lép, nem él a meghívással, ám ekkor beér mellé a férfi, hogy a zenéről kérdezzen. A fiatal nőt eléggé meglepi ez a közvetlenség, de betudja munkahelyi ártalomnak, vagy munkaköri kötelességnek.
- Nem rossz... - Motyogja a nedűbe, inkább nem mond semmi rosszat arra, amit nem ismer, pláne mert nem akarja megbántani ezt az első látásra szimpatikus embert. Körbepillant, aztán zavartan visszanéz a pasasra.
- Én jöttem ilyen későn, vagy tényleg ennyire kihalt lett a csárda mostanság? - mosolyodik el zavartan, hiszen lassacskán már csak ketten fognak itt maradni. Arca időközben kipirult ettől a csöpp mennyiségtől is, de lassan elfogy az első kör. Érzi, hogy meg kéne köszönnie és lassan lelépnie, de valami azt súgja neki, hogy maradnia kéne. De most elég furán jönne ki, ha levenné az utazótalárját, miután megitta az első korsót. Hiszen ő nem olyan, aki éjjelente kezdi így az életét!
- Van esetleg valami... ismertebb szám is a gramofonon? - puhatolózik halkan és próbálja leplezni a mosolyát. Viko, mégis mi ütött beléd, mi volt az italodban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 3. 17:39 | Link

Vikohino

A korsóba bújt nő tetszését nem kifejezetten nyeri el a muglik bombabiztos hangulatmuzsikája, de Zsigmond egy pillanatra sem keseredik el, na hogyisne. Féloldalas vigyorral dől a pult belső felének, és ad lehetőséget arra, hogy ma esti utolsó vendégével akárcsak egy pillanat erejére is, de farkasszemet nézhessen. Zabolátlan tekintettel, egészen nyugodtan bámulja a különleges vonásokkal megáldott nőt.
- A Bibircsók nélküli boszorkányok bandájától mondjuk... a Sáros seprű című világklasszis már jobban tetszene, jól mondom? - kérdezi nevetősen, és ellöki magát a pulttól, hogy kedvelt mugli slágerét a gramofonhoz sétálva a varázsvilágban is ismert nótákra váltsa.
- Kérlek - néz vissza válla fölött, derűjét tettetett komorral nyomja el. - A csárda csak azóta él igazán, hogy én műszakot kaptam itt.
A gramofonból egészen másfajta, varázsfüleknek megszokott dallam kap szárnyra, mialatt a kocsmáros visszasiet a pult mögé, és tölt magának egy pohárka scotchot, majd leül a nővel szemben, és koccintás nélkül, végignézve az újabb távozókon kortyol bele a tölgyfa hordóban érlelt nedűbe.
- Tudhatnád ezt, ha sűrűbben járnál erre - egészíti ki előző gondolatát, s újra szájához emeli a poharat. - Átutazóban vagy?
Nem látta még erre az idegent, pedig minden másnap itt húzza az igát. Látványára mindenesetre kacér gondolatok kelnek cikázó útjukra fejében, képzelete bizony nemcsak a hölgy lelkét csupaszítaná csontig.
- Mit kérsz következő kör gyanánt? - kérdezi természetes lendülettel az üresedő korsóra pillantva, majd feláll, és míg válaszol a vendég, addig újratölti saját poharát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 6. 13:46 | Link




Nem tudja megállni kuncogás nélkül a férfi zenei ízlését. Ezt az előadót ismeri ugyan, habár nem mai darabok. Kacarászva bólogat, hogy persze, ez a szám tökéletes lesz, aztán az ismeretlen zene helyett felcsendül a jól ismert muzsika. Mosolyogva biccenti fejét ide-oda a ritmusra, no meg tátogva mondja rá a refrént is.
- Inkább elhagytam, mert nem mondhattam a szemedbe, ó a szemedbe, hogy a seprűdet mert sáros volt kidobtam a szemétbe, ó a szemétbe...
- Óha. - kapja fel a fejét és körbenéz az egyre jobban kihaló ivóban. -Akkor most lesz a műszak vége?
Maga sem érti mit csinál pontosan, de most igazán jó érzés viccelődni ezzel a jóképű férfival, holott megfogadta, hogy az üzleten és a tanításon kívül nem fog innentől szóba állni eggyel sem. Úgy látszik a csapos is megengedheti magának, hogy fogyasszon, merthogy a másik fél leül vele szemben egy pohár számára ismeretlen löttyel.
- Mondjuk úgy, hogy nem ilyen körökben mozgok. - Vonja meg a vállát mosolyogva, de nem néz fel a férfi szemeibe, helyette inkább a korsójában megmaradt vajsört vizslatja. Nem, csak azért sem fogja elmondani ennek az alaknak, hogy amúgy itt lakik egy-két utcával arrébb, és csak azért nem jött be, mert egy kicsit tart az ide betévedő alakoktól. Beleharap alsó ajkába, vajon tényleg éljen-e a következő kör lehetőségével, aztán közelebb löki a korsót és lesütve szemeit megszólal.
- Ugyanezt. - nem fog itt holmi ismeretleneket kiinni a vagyonukból, és különben is, nem azért jött hogy nőhöz illetlenül távozzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 7. 19:59 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

Meglehet, a nívósnak koránt sem mondható máguscsárda szokásos népe eleve nem éppen bizalomgerjesztő, azonban a most betoppanó páros végképp okot ad arra, hogy még ha el is tekint bárki feléjük... vagyis felénk, gyorsan más nézelődni valót keressen magának. Egy auror és egy vámpír. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember behúzza fülét-farkát és -ha már itt tartunk- a nyakát is?
Dwayne és én laza jelentőséggel érkezünk meg a helyre, egyenesen az egyik félreesőbb asztal felé véve az irányt, valahová hátra. Nem szeretek bent lenni a sűrűjében és hiába éles érzékeim, jól esik belátnom a teret. Szerintem ezzel társaságom sincsen másképp. Társaságom, aki néhány perce felbukkant a házamnál, hogy elhívjon beülni valahová. Felkaptam a dzsekimet és már indulhattunk is. Átsétáltunk a karácsonyi vásáron idefelé jövet. Noha a mi botlunk is kitelepült egy bódéba, csak futólag szemléltem meg eddig a kínálatot és a látnivalókat. Megeshet, hosszabban tiszteletemet teszem majd valamikor.
Elég az hozzá, miután megérkezünk, a férfi szerez magának italt. Részemről ezt némán várom ki, aztán ledobjuk magunkat a helyünkre, egymással szemben. Kényelmesen hátradőlök, lábaim szétvetem az asztal alatt, kezeimet combjaimra dobom. Körbenézek a csárda terében, aztán tekintetemet Dwaynere engedem. Derűsnek tűnik. Legalább kettőnk közül valaki az. Persze, rajtam nem látni, hogy rossz passzban vagyok. A vonásaim ugyanolyan simák, mint mindig. Talán csak szemeim rezignált fénye árulkodik kissé.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed