Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Egyszer.
Felelem meg a ki nem mondott kérdését, amit egyszerűen csak megérzek. Tudom, hogy nem kérdezett rá, de egyszerűen érzem, hogy morfondírozik rajta. Néha vannak ilyenek, amikor az ember megérzi, hogy min agyal a másik. Ritkán ugyan, de én is megérzem Noelnél.
- Mindent elkövettem, hogy különleges és szép legyek, még az anyám vörös rúzsát is elcsentem. Vacsorázni voltunk akkor is, a végén csókolóztunk. Aztán, ha jól emlékszem, nem sokkal később összejöttél valakivel. Talán Annelie-vel? Azt hiszem, vele. De nem vagyok benne biztos. Aggódjak?
Én a magam részéről, nem kívánok semmit, ami lángol, csíp, mar, éget és társai, mintha a szervezetem az ellenségem lenne, mindent utálok éppen, amit szerettem az elmúlt években. Azt mondják, hogy az ízlés hét évente változik, de, hogy miért éppen ennyire drasztikusan? Viszont új mániám a tejföl, így a mostani pizzám is tejfölös alapú, van rajta bacon és sok-sok sajt. Komolyan mondom, hát nem ismerek magamra, de azért a baconcsíkokkal úgy érzem, hogy nem vesztettem el teljesen önmagam.
- Azt mondják, a karma egy sosem felejtő, bosszúszomjas ribanc.
Nézek rá ártatlanul, de azért a szám szegletében ott van az a bizonyos mosoly. Csóró kneazle nem a legkedvesebb lény a földön - egyáltalán nem az -, de azért tegnap, véleményem szerint, túl nagyot nyekkent. Én mondtam, hogy szerintem az a legcélszerűbb, ha zárja azokat az ajtókat, ahol nem szeretné, hogy a kicsikéim megforduljanak, sőt, szóltam is, hogy baj lesz, de hát egy tűzzel mit kezdjen egy víz? Naugye. Szépen belevágok a pizzámba, és tovább mosolygok, sőt kuncogok, ahogy a sajt csak nyúlik és nyúlik. Esküszöm, hogy felnőtt vagyok.
- Miattam?
Pillantok fel rá megint, kissé összeszűkült szemekkel, nem értem, hogy mit is tettem én, hiszen én annak a szobának a közelébe se megyek. Nem tudom miért, egyszerűen attól a helyiségtől a hideg ráz ki. Mintha ott ülne bent egy szellem, aki, ha meglát, feltétlenül úgy érzi, hogy át kell gázolnia rajtam, és azt mind ismerjük, hogy milyen, amikor egy szellem szerint vicces ez. Nem, ez nagyon rossz érzés, nem vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen. Nem akkor, de igen.
Az első valóban akkor volt, amikor fát loptunk és hógolyóztunk, aztán volt a randevú, majd az, hogy hirtelen mással volt együtt. A kérdésem pedig jogos, mert én ezelőtt mindig csak egy állomás voltam Noel életében, és nem is tudom, hogy az enyhe bizonytalanságot, ami állandóan jelen van bennem, hogyan tudnám kiűzni. Vagy, hogy ki akarom-e egyáltalán. Mert azt hiszem, ha számítok rá, akkor nem fog annyira összetörni. Vagy nem tudom. Nem zavar, csak tudom, hogy valahol nem fair ha ez így bennem van, miközben elvileg egy stabil párkapcsolatban élünk. Viszont erről nem szeretnék neki beszélni, mert tudom, hogy a szívére venné. Fránya érzelmek, mindig olyan nehezek.
- Én pedig nem tudom elengedni őket. Hétből öt így is kint van, télen is maximum az előszobáig szoktak bejönni, meg vannak nevelve. Csöpp meghalna nélkülem, Hercegnő meg, nos, ő különleges.
Öntörvényű, pofátlan, uralkodó, és minden egyéb, ami ehhez kapcsolódik. Én szóltam neki, hogy ha engem akar, az egész csomagot kell akarnia, ahogy én is az egész csomagot akartam, ami vele járt, és nem tennék másként sem.
- Neked Kornél a gyereked, nekem pedig ők.
Szívtelennek és rossz embernek tartanám magam, ha elhagynám őket, és nem lennék képes odaadni másoknak sem. Az életkorukat tekintve, esélyesen a közeljövőben el kell búcsúznom tőlük. Elég lesz akkor.
- Nem hiszem, hogy szeretne velük foglalkozni, csak egy gyerek, aki szereti az állatokat. De alapvetően nem látnám, hogy jobban érdeklődne, mint bármelyik kisgyerek. Nem hiszem, hogy ezen aggódnod kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez nem így működik.
Ingatom meg egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy a bennem lévő plusz mind a kettőnkben ébreszt némi kételyt a másikat illetően. Szögezzük le, azzal tisztában vagyunk, hogy az érzéseink a sajátjaink, és a vélavér a vágyat éleszti fel, de a tény, hogy van, nyomot hagy.
- Van, akinek sosem jön el az igazi. Egyesek észre sem veszik, mások beleőrülnek. Van, akinek eljön, és vele van, van olyan is, akinek eljön, de nincs vele. Ha nem történt volna semmi, de semmi közöttünk, nekem akkor is te lennél az igazi, de nincs kizárva, hogy férjhez mentem volna máshoz, gyerekem született volna, vagy, tekintve az orientáltságomat, az sem kizárt, hogy végül egy nő mellett találtam volna meg azt, amit kerestem.
Tudom, hogy sokan nem szeretnek erről a témáról beszélni, én sosem tagadtam, hogy biszexuális vagyok, ő is tudja, a családom is, de mindenki van olyan intelligens, hogy megérti, ez mit is jelent, és nem rögtön az a kérdése, hogy és nincs-e hiányérzetem.
- Sőt, az sem kizárt, hogy ha nem te lettél volna, és lett volna más, akkor is veled élem le az életem a legnagyobb boldogságban. Vagy, el se mondom soha, és úgy éljük le az életünket, hogy azt hiszed, sosem volt senki. Rengeteg variáció van.
Azért tudja, mert azt akartam, hogy tudja, de semmilyen felelősséget nem akartam ezzel rátenni, csupán csak egyenes ember vagyok, aki szereti, ha a másik fél a tények ismeretében van. Habár mostanában van, amit eltitkolnék, például azt, hogy sokkal intenzívebb az érzelmi hullámzásom, mint amennyire látszik, hogy néha olyan jó, amikor külön vagyunk, mert annyira sok mindent ki kell sírnom magamból. Ez nagyon ijesztő, de mostanában nagyon sokszor sírok, hogy megkönnyebbüljön a mellkasom.
- Miért kéne haragudnom?
Zavartan pillantok rá, ahogy a kezem a kezébe csúsztatom, és rászorítok. A mi egységünk nem csak szerelem, nem csak vágy, hanem mindenekelőtt barátság, egy nagyon régóta tartó barátság, amit úgy vélem, hogy semmi sem tud tönkretenni. Az nem kizárt, hogy a világ másik végére menekülök, de nem szűnnék meg a barátja lenni. Az évek alatt, amiket egymástól távol töltöttünk is, ha eszembe jutott, így hivatkoztam rá.
- Én nem érzem úgy. Azt érzed, hogy így érzem magam? Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Nagyon remélem, hogy a lehető legszívatósabbat választják ki – nézek csillogó szemekkel a lányra. – Nem azért, mert haragudnék rá, hanem tudod ez ilyen adok-kapok nálunk. Nagyon szeretem a bátyámat egyébként, ő számomra a minden – ezt pedig nem győzöm elégszer hangoztatni. Ágoston magasra teszi a lécet mindenkinek és a végsőkig elmennék érte bárhova és bármiben. Szerintem, ha nem a bátyám lenne, ez akkor is így lenne.
– Én eddig mindig csak rendeltem, vagy rendeltek nekem – nem is tudom miért alakult így, de most, hogy volt egy kis időm, egyáltalán nem bánom, hogy arra fordítottam, hogy ide betérjek. Tetszik, bár most kicsit sok az ember.
– Köszönöm –kicsit elpirulok. Mindig meg tud lepni, ha az emberek megdicsérik a nevemet, mert számomra annyira nem különleges. De aztán, ha belegondolok, én sem ismerek senkit ezzel a névvel. Kezét finoman megszorítom és mosolyogva rázom meg. – Bonnie, bocsánat az esetleges tolakodó kérdését, de nem magyar vagy? – ennél csúnyábban nem is tudtam volna megkérdezni, az biztos. De nem sértegetni szeretném, csak társalogni, míg várjuk a pizzát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Én is sokszor megvicceltem a kisöcsémet, remélem, hogy majd a húgomat is meg fogom tudni, de ő még nagyon kicsi, kisbaba.
Nem lohad le a mosolyom, mert szép emlékek jutnak az eszembe. Megígértem, hogy nem leszek szomorú, ha Beni eszembe jut. Boldog élete volt, és remélem, hogy a halál nem fájt neki annyira, mint amennyire ijesztő volt minden a házban, amikor beléptem. Szeretném hinni, hogy az öcsém ebben a pillanatban is fára másik, felhorzsolt térdekkel és állal, mert persze sosem tud jól megkapaszkodni, és visszacsúszik. Apa pedig nevetve okítja őt. Boldogok. Muszáj arra gondolnom, hogy boldogok.
- Akkor neked is ez az első alkalom?
Ez vicces, hiszen akkor, ha ma nem jövünk be ide, nem is találkozhatunk. Érződik, ahogy újabb pizzák kezdenek elkészülni, az egyik pincér pont most jön ki hátulról, én pedig beleszagolok a levegőbe, úgy, mint egy nyuszi, gyorsan mozgó nózival. Nagyon finom illata van, de biztos vagyok benne, hogy nem a miénk.
- De, magyar vagyok. A nagymamám után kaptam a nevem, ő angol volt, és apáék el tudták intézni, hogy én is megkapjam a nevét. Pontosabban az e betűt a végén, mert a Bonni engedélyezett Magyarországon. Különleges neveink vannak, az öcsémet Benájának hívják például. A húgom egyszerűbb, Boglárka, de csak Kisbogárnak hívjuk. Hogy hívják a bátyádat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Kisbaba? De cuki lehet, mennyi idős? – nálunk a családban már nincsenek kisbabák. Mondjuk, nem is annyira csíptem mikor jöttek a féltesók, de most már igazán ki vagyok velük békülve. Azt hiszem annak idején a testvéri féltékenység volt a ludas. Szerettem volna jó testvér lenni, de ez nem feltétlen sikerült mindig. Ma már bánok néhány dolgot és igyekszem törleszteni.
– Ühm, igen – nevetek egy jót a kérdésén. Elég furán hangzik ez így, de nem tudok vele vitázni. Ez az első, de biztosan nem az utolsó alkalmam itt.
– Ez, de szép – nézek rá kedvesen. – Biztosan csodálatos nő volt a nagymamád, hogy róla n eveztek el – igen, hiszem, hogy csak és kizárólag az lehetett, hiszen ha nem az lett volna aligha megy bele a másik fél abba, hogy anyósa után kapja a gyerek a nevét. Logika.
- Az öcséd neve is nagyon érdekes, még soha nem hallottam – filmekben sem, könyvekben sem találkoztam vele. Ellenben a hugica nevével, azt bizony már jól ismerem, sokat hallottam már.
– Szerencsétlen Ágostonnak nevezték el. Sokan csúfolták érte, de én úgy szeretem – akarva-akaratlan simítok végig a csuklómon, amin a tetoválásom van. – Képzeld el, a nagybátyám gyerekeinek van hangos könyve és abban a lovat is Ágostonnak hívják, ezzel szoktam cukkolni - tényleg van egy mese, amiben így hívják a lovat, mikor először hallottam, könnyesre röhögtem magamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jövőhéten lesz öt hónapos.
Van egy nagyon gondosan vezetett babanaplóm, régebben nekünk is volt ilyen, ezeket elhoztam magammal, mert nagyon hasznosnak találom. Anya is vezette őket, így én is mindig fel tudok készülni, hogy nagyjából mi várható. Emellett csináltam egy füzetet is, ahol az étkezéseket, eseményeket vezetem, és megkértem Annie-t is, hogy ő is csinálja akkor, amikor nem vagyok otthon.
- Igen, nagyon sok mindenre ő tanított meg, gyógynövényekre, arra, hogy hogyan tudok az erdőben tájékozódni, honnan tudom, hogy melyik gyümölcs nem mérgező. Ő is nagyon szeretett kint lenni a természetben.
Én is, mindig nagyon-nagyon szerettem, már az előtt, hogy kiderült, Terromágus vagyok. Ahhoz még hozzá kell szoknom, emésztgetem, hogy mire vagyok képes, és hogy milyen erő lakozik bennem. Meg kell bíznom az Ezra nevű férfiban, annak érdekében, hogy el tudjam sajátítani a képességemet, és ne csináljak belőle galibát.
- Ágoston? Elég bácsis név.
Mert az Ágoston az olyan idős név. És nyilván, ahhoz, hogy valaki idős Ágoston legyen, kellett fiatalnak is lennie, csak, amikor a mostani Ágoston bácsik fiatalok voltak, még teljesen rendben volt, hogy ez a nevük. A lovas történetre elnevetem magam, ez a lány nem csak kedves, de nagyon vicces is, örülök, hogy találkoztam vele.
- Szegény testvéred. De nagyon szerencsés, hogy ilyen vidám húga van, mint amilyen te vagy. Itt laktok Bogolyfalván?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Jaaaajj az még jó kor, leteszed, aztán ott marad, de már felismer és örül ha lát, már felesel, meg próbál kúszni. Hah, bírtam mikor a húgaim még csak akkorák voltak - kevesebb baj volt velük, mint most. Mondjuk játszani még nem lehetett velük, szóval így elég uncsik voltak, de azért szeretnivalók.
– Ez annyira szép és irigylésre méltó – nézek rá őszinteségtől csillogó tekintettel.
– Igen, szoktam én is húzni azzal néha, hogy olyan, mint egy öregember – nevetem el magamat. Nem mai trendi név, de ha valaki találkozik vele, akkor láthatja rajta, hogy ő bizony tökéletes Ágoston. Imádom. Néha túlságosan is.
- Szerencsés ám, főleg amikor hajnali hatkor ébresztem, mert egy pókot látok – simán, de mondhatnék ennél sokkalta durvább példát is, viszont azt hiszem, hogy az korhatáros lenne és még nem neki való. – Igen, világéletünkben együtt éltünk, ami lehet, hogy a mi korunkban már nem egészséges, de nem adnám őt senki másért sem. Szerintem, ha véletlenül valaha lesz egy ember, aki úgy dönt, hogy velem akarná leélni az életét, annak osztoznia kell majd Ágostonnal és! Ha ő becsajozik, a lány számíthat rá, hogy én is ott leszek – de majd hagyom, hogy egy jöttment nőci elrontsa a őt, nem? Hogy is ne, soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, nagyon aranyos, csak tegnap meg ma olyan nagyon rosszul aludt, úgyhogy vizsga után inkább nem mentem vissza a házba, hanem sétáltam egyet, megnéztem az előkészítőt meg a pizzériát.
Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik ennyire kedvesek velünk, akik számukra szinte idegenek, milyen életet élnek akkor, amikor nem vagyunk itt. Mert az elmúlt négy napot megelőzően a Menedék volt az otthonunk, és hamarosan vissza is kell mennünk oda. Egy kicsit várom is meg nem is, jó érzés itt lenni.
- Egy nap majd én is szeretném a tudásomat átadni Kisbogárnak, és ha lesznek gyerekeim, akkor nekik is.
Az, ami anyával történt, nem befolyásol, hiszen, ha velem is megtörténik, én már tudom, hogy nem elég csak imádkozni, segítséget kell kérni, olyantól, akik lelkek gyógyításával foglalkozik. Most is ez kellett volna, hogy olyan ember legyen vele, aki orvoslással gyógyít és nem csak hisz benne. Én nem félek attól, hogy velem is megtörténne, mert már láttam, hogy milyen a halál, és tennék ellene.
- Nagyon szerencsések vagytok, nagyon szép városban laktok, és nagyon sok jó hely van itt, és közel az iskola, nem is kellett bentlakósnak sem lennetek.
Mosolyogva pillantok rá, amikor mesél arról, hogy együtt fognak élni, és nem költöznek majd külön. Nálunk is volt ilyen szokás, a nagyszüleim, amíg éltek, velünk laktak, csak az ő haláluk után lett nekünk is külön szobánk Benájával, és Kisbogár már hozzám költözött be, hogy anya meggyógyulhasson. A pizzánk végre megérkezik, és pedig izgatottan nézek le az enyémre, majd az övére, aztán vissza.
- Nagyon szépek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Biztosan nagyon ügyes leszel, hiszen a mamád jól megtanította neked, láttad, hogyan kell és hasznosítani tudod majd – szerintem az őseink sokkal jobb tanítók tudnak lenni néha, mint azok, akik éveken keresztül a padban ülve tanulták, hogyan tanítsanak. Én már csak tudom, hiszen én is évekig tanultam.
– Idejártunk iskolában, aztán elmentünk Pécsre, most megint visszajöttünk. Lehet, hogy jövőre már megint máshol vagyunk. De amúgy igen, szeretem ezt a helyezt, mert folyamatosan fejlődik – vannak szebbek, jobbak és sokkal élhetőbbek, de a családunk nagy része is a környéken él, így hát nem volt kérdés, hogy visszajövünk. Eddig nem bántam meg ezt a döntést.
Mikor érkeznek a pizzáink, nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel nézem, hogy vajon az Ágostonnak szánt dobozban rejtőző pizzán látszik-e, hogy mi a meglepetés. De semmi. Ezen egyáltalán semmi sem látszik, ami kissé lelomboz, ugyanakkor tudom, hogy így még tökéletesebb lesz.
- Igen, az illatuk is remek. El is indulok velük, hogy még melegen tudjuk megenni. Nagyon örültem neked Bonnie, ha véletlenül tovább merészkednél, akkor a kávézóban szívesen látlak, csinálok neked egy finom kakaót vagy forró csokit - azt nem lövöm le előre, hogy a megjelenése lesz igazán csoda. Ha eljön, akkor úgyis látni fogja.
Felállok, kezembe veszem a két dobozt, mosolyogva intek neki, majd jókedvűen elindulok haza, remélve, hogy Ágoston pizzája a világ legszemetebb dolgát rejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy mosolyt erőltetek az arcomra. Na, nem azért, mert úgy érzem, az bármit megold, csak azért, mert nem tudom, mi mást mondhatnék erre. Sosem tudtam helyén kezelni a gyászt, meg a családi drámákat, mert... hát, nekem nem nagyon voltak olyanok? Azt hiszem.
- Nem is kell nekik alkohol, a Pityu meg a Béla akkor is egymásnak ugranak, ha csak annyit mondasz "kviddics" - az utolsó szót olyan halkan mondom, hogy az már jóformán inkább csak tátogás, még a kezem is az arcomhoz tartom, hogy véletlenül se vehessék észre, hogy elhangzott a tiltott szó. Megingatom a fejem, hogy ne beszéljünk róla, tragikus amit művelnek.
- Ew. Akkor a feminizmus még mindig nem az erős oldaluk? Kicsit reméltem, hogy nem lesz igazam. - Az orrom ráncba szalad, ahogy kiül a vonásaimra, mennyire elítélem őket. Szerintem így ne lehet egy nőt sem kezelni, vagy legalábbis, nagyon nem illik. - Én neked drukkolok!
Az még a jobbik eshetőség lenne, ha csak azért szívatnák, mert új, nem azért, mert gecik. Opp, pardon.
- Nem lopják ki a szennyesből az ingemet. De ezt akár annak is betudhatjuk, hogy nehezebb hozzáférni. És nem, nincsenek ott minden sarkon, de ahol igen, ott hangosan - nevetem el magam, a tekintetem a pultra szegezem, ahogy letörlök egy foltot, ami talán ott sem volt. Lehet, hogy csak alibi és most rajtam van a sor, hogy zavarba jöjjek. Nem mindig tudom a helyén kezelni a nyomulósabb lányokat, de legalább már vagyok olyan jampi, hogy ezt beismerjem. - Vannak nagyon kedvesek köztük, akikkel jó beszélgetni koncert után, megkérdezni, hogy a papa jobban van-e már, hogy ment a fogszabályzó levetetése... meg vannak azok, akik elől szeretnék felmászni az első fára, hogy ne tépjék le rólam a ruhát.
Még bólintok is egyet, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Csak aztán veszem fel egy pasas rendelését, közben-közben Regina felé pillantva.
- Ha esetleg úgy döntesz, hogy egyszer azért meghallgatnál minket, szólj és felteszünk vendéglistára - mosolygok rá végül. Nem kényszer, ez érződik a hangsúlyomból is, leginkább csak egy ajánlat, amivel vagy él vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik
A pizzázó feletti lakás

A harmadik tüsszentés és a második szüttyögés után, fájó végtagjaimat kinyújtva, tapogatózom az éjjeliszekrényen pihenő telefonért. Mások ennyitől nem kerülnek ágyba, de én tudom már jól, hogy a következő egy órában olyan szinten fog elérni a vég, hogy jobb, ha inkább szólok Eriknek.
Szia, sajnos nem tudok ma és valószínűleg holnap sem menni, szarul vagyok. Meg tudod oldani Talát?
Vagy tíz percembe telik megírni az smst, mert kétszer beletüsszentek, egyszer félig elalszom közben, de végül sikerül elküldenem. Az órára pillantok, van még negyvenöt percem, így veszek gyors egy meleg zuhanyt és készítek egy gyógyteát. hogy elébe menjek a bajnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Ajjajaj - szalad ki a számon. Meglepődtem. Körbe is pillantok, ki ül erre, de abból kiindulva, milyen halkan mondta a kulcsszót, gyanítom, hogy nem lehetnek túl messze az említett úriemberek. Jobb lesz vigyázni azzal, hol szeretném kibeszélni a Visegrádi Viperák legutóbbi meccsét.
- Áh, a jó ég tudja, de köszi a drukkolást. Van még egy nő a csapatban, igaz, anyám lehetne, vele teljesen normálisak. Szóval tényleg remélem, hogy ez csak ilyen beavatósdi nem túlságosan felnőttes módon - válaszolom icipicit megvonva a vállam. Nagyon reménykedem benne, hogy jól gondolom, és ha megmutatom, hogy bírom a strapát, elengedik ezt az egészet.
- Pedig biztos virágillatúak az ingeid, miután ilyen füstös kocsmákban hordod őket - nevetem el magam. Eszem ágában sem lenne kilopni, ahogy azokra a rajongókra is kicsit értetlenül pislogok, akik koncerten a melltartójukat dobják a színpadra, mert az olyan... fúj.
- Hát a hagyományt azért nem én teremtettem, én is csak tanultam - válaszolom még mindig vigyorogva. - Igazából fogalmam sincs, hogy a varázsvilágban ennek mekkora a hagyománya, de tekintve, hogy a Walpurgis lányainak is mekkora marketingje van, gondolom, nem csak mugliknál dívik, hogy az ember bolondulásig rajongjon a kedvenceiért, legyen az könyv, zenész vagy színész - teszem még hozzá. Belegondolva nem is tudom, mi történt, de az elmúlt években nálam ez valahogy elpárolgott. Nem volt se film, se könyv, se író, zenész, babámfüle, amitől megint fangirl üzemmódba kapcsoltam volna, de végülis nem is baj. Minden energiámat a karrierembe öltem, és tessék, itt vagyok én, a kommandó támogató századának legújabb lóti-futija. Na de majd megmutatom, milyen fából faragtak, rajtam nem fog múlni. A nagy elhatározást akkora lendülettel öblítem le az italommal, hogy a korsó tartalmának egyharmadát sikerül ledöntenem. Köhintek egyet, majd még egyet, nem volt ez terv, de aztán már figyelek is újra.
- Hűh... és nem félsz, hogy majd megint ott fogok vihogni a sarok mögött? - kérdezem meg ismét elnevetve magam, amikor felajánlja, hogy ha érdekel a zenéjük, felírhat a vendéglistára. - Nyugi, nem gondolom komolyan, de ha elhiszed, hogy felnőttem, egyszer szívesen benézek. Majd bemutathatom, milyen kultúrált rajongó vált belőlem. - Azzal felé emelem a félig tele korsót, majd iszok is belőle.
- Arra, hogy legyen még sok koncertetek - teszem aztán hozzá, bár rémlik, hogy tósztot mintha előre mondanának amúgy. Sebaj. Mindjárt megiszom, és majd nem égetem magam tovább.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Néhány nappal ezelőtt haza utaztam a családomhoz, ami teljesen feltöltött. Az öcsém is otthon tölt néhány hetet, így együtt vagyunk mind, s hétvégére családi programot is szerveztünk. Izgatottan várom, de közben nem tudok nem gondolni a művészetis záróvizsgára, ami még hátra van. Kulturális sokszínűség rejtett kincsei a zárómunka címe, mely elég nagy szabadságot ad a kezünkben, azonban mégis kötött téma. Néhány skiccet már készítettem, van egy elképzelés a fejemben, azonban ehhez szükségem van olyan eszközökre is, melyeket ott felejtettem a kastélyban, emiatt a mai délután Bogolyfalván töltöttem. Táskámban a szükséges eszközökkel haladtam el a cukrászda mellett, mely szinte könyörgött, hogy menjek be egy süteményre. Na és ki vagyok én, hogy nemet mondja neki?! Szóval jelenleg két szelet süteménnyel a tányéromon, és egy nagy bögre kávéval ülök az ablak melletti asztalnál, s néha egy-egy falatot bekapok a csupa csokoládés cukorbombából. Kezemben Karády Anna, A füredi lány című könyve, melyet teljes belefeledkezéssel olvasok. Ilyenkor úgy érzem, hogy belecsöppentem egy másik világba, ahonnan nehéz kiszabadulni, nehéz visszalépni a valóságba. Vörös hajkoronám egy laza copfba van fogva, azonban egy-két rakoncátlan szál mindig kicsúszik, s ezáltal keretezi arcomat. Néha egy-egy ilyen tincset megpróbálok a fülem mögé tűrni, de hasztalan. Gyengéden beharapom alsó ajkam jobb oldalát, ez történik festés közben is, vagyis minden olyan cselekedetnél, ahol koncentrálok. Szinte védjegyemmé vált, mint az apró mosolygó gödröcskék arcomon. Egy kortyot iszok a kávéból, majd belekezdek egy újabb fejezetbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Felnőttnek lenni nagyon nem egyszerű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ingben, sötét nadrágban haladok éppen vissza a faluba, kezemen cipelve a taláromat. Ma volt az első tanári értekezletem, ahol bemutattak minket, új tanárokat a régieknek, valamint ismertették a tanév fontosabb pontjait, a szüneteket, az órarendet. Pár régebbi tanár arcán meghűt a vér rendesen, amikor megláttak engem, mert hát tudjuk, hogy milyen hírem van, főleg Miksával karöltve, aki sikeresen elballagott. Szerintük. Jó, tényleg elballagott, de hát miattam, az irántam érzett elköteleződése és szerelme miatt még két évre visszatáncolt, hogy még kitalálja, mi akar lenni, ha nagy lesz, és hogy szeretett tanáraink együtt lássanak minket. Még a tanársegédemnek is felkértem, szépen, egy sorban lesz a nevünk, úgyám. Alig várom az elnyúzottá váló arcokat a tanévnyitón. A gondolatra mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy elsétálok a cukrászda mellett, majd visszalépek hármat, hogy jó alaposan megnézzem a kirakatban ülő, dekoratív vöröset. Valahogy a vörösök mindig olyan nagyon vonzottak, így hát legyen bárhány éves, jó, tizenhat feletti bárhány éves, nekem tetszik, és rögtön előj9n a "kell" érzet.
Arról, hogy rendes ételt egyek, leteszek, és helyette a cukrászdába lépek be, ahol egy habos kávét és két szelet oroszkrém tortát rendelek, majd ezekkel egy olyan asztalhoz ülök, ami srégen szemben helyezkedik el a lányéval, vele szembe foglalok helyet, és előveszem a magam könyvét, ami nem más, mint Bödőcs Tibor: Addig se iszik című remekműve. Hát most na, kultúrlény vagyok én, csak nem feltétlenül nehéz olvasmányokkal. Arra viszont nagyon alaposan ügyelek, hogy olyan részt olvassak, amit már olvastam, hiszen a cél az, hogy érezze, a könyvem mögül nézem őt, és ha észreveszi, kisfiúsan elmosolyodva kapjam el a tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két rohanás és átszervezés között addig jutok el, hogy küldjek egy lájk jelet. EGY LÁJK JELET, hát komolyan mondom, borzalmas ember vagyok, szörnyű, főleg, hogy ezt a tettemet csak akkor fogom fel, amikor már jó fél óra eltelt, lemondtam két megbeszélést, és éppen Tala kezét fogva sietek az előkészítő felé, ahonnan persze, hogy elkésünk, hát nem lógok én egész nap a telefonon, és valójában csak akkor néztem rá, amikor már ott kellett volna lennie, de nem volt. Mostanában a küszöbön adom ki a gyereket, akinek annyit mondtam, hogy ne is kérdezzen. Nők. Ő pedig megértette, és nem kérdezett. Hála a magasságosnak. Szóval, miután elkéstünk, de leadtam, és nem szidott meg minket senki, a piac felé vettem az irányt, hogy beszerezzek mindent, ami egy gazdag és gyógyító húsleveshez kell, és jól megpakolva, két szatyorral érkeztem meg a pizzériába, ahol nyilván jó pár furcsa pillantással találtam szembe magam.
- Nem is tudtam, hogy reggeliztetsz is.
Hát komolyan, nem egészséges, hogy az emberek már reggelire is pizzát esznek, de nem állok meg most bájcsevegni, bár imádom Barnabást, de feladatom van, gyógyítanom kell, így megyek előre, lépcsőn fel, hogy aztán kopogjak, és ne kapjak választ. Biztos alszik. Nem is baj, így a tőle kapott giccses kulcsot használva nyitok be. Ez nem betörés, kulcsom van hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

A tea úgy hat rám, mint másokra azok a forró italok, melyek direkt a megfázások ellen vannak. A takaró alatt lever a víz és totálisan kiüt, így mikor Erik válasza megérkezik, azt nem veszem észre. Ahogy a zár fordulását sem. Azonban az ajtó felett van egy szélcsengő, mely halk ritmussal szólal meg, ahogy Erik beljebb merészkedik.
Én pedig lassan nyitom ki a szememet, hogy fejemet megemeljem a nyáltengerből, ami a mély alvásnak köszönhetően kialakult a párnámon. Kell némi idő, mire sikeresen összeszedem magam, az első cselekedetem a telefon, ahol meglátom a like jelet. - Egy szaros like jel? Ennyi? Pukkadj meg Rónaky - puffogok bosszúsan, majd visszakucorodok a takaróm alá. Nem, fogalmam sincs róla, hogy ő itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ösztönösen behúzom a nyakam arra, hogy hirtelen megszólal, és komolyan, biztos vagyok benne, hogy a legkeményebb párnával fog fejbedobni. De végül ez nem történik meg, így lassan újra felegyenesedek, ls folytatom az edénybe pakolást.
- Próbálok javítani!
Végül azért visszapuffogok én is, mert hát nem úgy gondoltam, ahogy hiszi, hogy gondoltam. Mert nem. Csak az már elment, én meg nem is figyeltem, hogy mit küldtem, és amikor rájöttem, akkor tessék, bevásároltam, hogy neki jobb legyen. Öltönyben jöttem el idáig, most meg feltűrt inggel, zokniban próbálom kihozni a legtöbbet a leghalkabban, de azért bosszúból küldök neki még egy lájkot. Százat is elküldenék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

Kissé meglep, hogy hallom Erik hangját, de lázálomnak tudom be az egészet, ezért nem válaszolok. Csak csukott szemmel fekszem, s mikor a telefon jelez, némi fájdalmas nyökögés közepette, magamhoz veszem, hogy értetlenül szembesüljek az újabb like jellel.
– Mi a…? Te most szórakozol? - még mindig magamnak morgol és nekiállok sebesen gépelni, hosszan kifejezve nemtetszésemet. Közben hangosan puffogok még mindig, tudjátok ez a tipikus jelenet, mikor a nő ezer szón keresztül ecsetelni kezdi, hogy mégis miféle modortalanság az ilyesmi, közben meg magát lovalja egyre inkább bele az egészbe. Be is fejezem, visszaolvasom, s végül kitörlöm, s csak egyetlen egy pontot küldök válaszként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez fájni fog. Hallgatom, ahogy hevesen pötyög a telefonján, ahelyett, hogy pihenne, és már várom, hogy milyen válogatott sértések fognak megjelenni hamarosan a kijelzőmön. Amíg ez várat magára, addig fűszerezem a levest, mintha teljesen természetes lenne, hogy én itt vagyok lent, főzök, ő meg ott fent küld el éppen az anyámba. Milyen jó dolog is a… nos nem tudom mi, ami köztünk van. Ezt mondjuk jó lenne meghatározni véleményem szerint, mert azért előbb vagy utóbb valaki meg fogja kérdezni, és jelen pillanatban töketlenebbnek tűnök, mint Bontovich Mirellával szemben, és azért az egy nagyon kritikus alja határ. Pötyög, pötyög, aztán csend. És a beálló csendbe elképesztően hangosan pittyen a telefonom. Hoppá. Ezt valahogy nem így terveztem, mert próbáltam minél hosszabban észrevétlen lenni, hogy pihenjen, de ha már így alakult.
- Csak négy szem egész borsod van itthon?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, és milyen kedves vagyok, hiszen otthonnak neveztem ezt a helyet, nem bunkernek, lyuknak, hanem otthonnak, mindenféle irónia és rejtett vagy nem rejtett megjegyzés nélkül. Beteg, épp elég az neki. A tényen persze, hogy véleményem szerint, itt nem lehet élni, nem változtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

– Erik? - szólalok meg a telefon csipogást követően. Biztos, hogy csak képzelem, hát miért lenne itt? Amikor azonban a borsók számát firtatja, már totál biztos lehetek abban, hogy ilyesmi álmaimban sem történne, így lassan a galéria korlátjához kommandózok és onnan pislogok le rá.
– Utálom a borsot, szóval nem tudom, hogy honnan van az a négy szem - közlöm két szipogás közepette. A baj az, hogy ahogy kihajolok, megcsap a leves illata, ami alapból biztosan nagyon, de nagyon jó lenne, most viszont érzem, hogy kavarog tőle a gyomrom.
– Te, te, te mégis mit csinálsz? - nyökögöm kis lassan, újra meg újra mély levegőt véve, de azt hiszem ennek a vége nem lesz jó. Szóval minden erőmet összeszedve kelek fel és rohanok le a lépcsőn, hogy még éppen elérjek a fürdőszoba ajtójáig, melyet magam mögött hangosan vágok be, hogy legalább ne Erik előtt dobjam ki a taccsot, hanem a wcig el nem érve, a fürdő padlójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Levest, amibe kellene még egy pár szem.
Na mindegy, talán így sem lesz annyira rossz, végül is annyi, de tényleg annyi minden van benne, hogy az maga egy vitaminbomba. Elégnek kell lennie ahhoz, hogy gyorsabban gyógyuljon. És mintha fittebb is lenne, mint amilyen a hangja volt az előbb, hiszen olyan örömmel szalad le. Először azt gondolom, hogy hozzám, és már éppen jelezném neki, hogy nem nagyon szeretek beteg emberek közelében lenni, amikor elhalad mellettem, be a fürdőbe és a következő pillanatban hallom a placcsanást.
- Éles kritika.
Dörmögöm az orrom alatt, de akárhogy is szagolok a levesbe, annak kifogástalan az illata, így hát bátorkodom két lépést tenni az ajtó felé. Kettőt, mert mondjuk többet nem is tudok, és óvatosan bekopogok.
- Róza? Segítsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Csak, csak menj haza és vidd azt is - hajamat elkötöm a csuklómról lehúzott hajgumival és egy törülközőt dobok a végtermékre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még semmit sem ettem, csak a teát ittam, így nem sok minden tudott távozni.
- Te sem szeretsz beteg emberek között lenni, én meg kifejezetten rühellem, ha valaki babusgatni akar, szóval kérlek Erik, hadd ne kelljen ilyen retek állapotban szembenéznem veled - mert, biztos, hogy valamin össze fogunk zörrenni, nekem pedig nincs erőm és kedvem se. - Jól vagyok, valami rosszul esett néhány napja, mert mostanában minden reggel ez van, de jól vagyok, tényleg - csak eddig nem társult hozzá nátha, meg fejfájás és végtag fájdalom. Biztos elrontottam a gyomromat és most az intenzív illatok rátettek egy lapáttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez valójában orvosság. Mondjuk lehet, hogy jobb lenne, ha kekszet vagy pirítóst próbálnál meg enni először.
Mert kellene valami, ami felszívja azt, ami bent elrontja a gyomrát. Napok óta? Nem lehet ételmérgezés, mert az már elmúlt volna.
- Biztosan lappangott. Nem szeretnélek magadra hagyni. Az elmúlt napokban jól néztél ki, de most aggasztóan sápadt vagy.
És én aggódom érte, vagyis le tudom győzni a beteg emberekkel kapcsolatos ellenőrzéseimet, ha a Rózám beteg. Lekapcsolom a tűzhelyet, és aggódva nézem az ajtót.
- Babusgatásban nem vagyok jó, de esetleg segíthetek. Szabad a délelőttöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Erik, tudom, hogy én is ott voltam, amikor beteg voltál, de nem kell viszonoznod - kérlelem tovább, majd mozdulok, hogy feltakarítsam, ami kijött belőlem. Nos, nem sikerül a dolog, ugyanis megint rám jön az inger, de legalább most eljutok a wcig.
Ez így nagyon nem lesz jó.
Kell néhány hosszabb pillanat, hogy összekaparjam magam, rendet tegyek a fürdőben, fogat mossak, köntöst vegyek és hulla sápadtan kinyissam az ajtót.
– Nem fogsz itthagyni, igaz? - nézek rá nagyra nyílt, csillogó szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem igazán szeretnélek.
Még a fejem is ingatom kicsit, hogy jelezzem, nem tervezem, és azt is, hogy nagyon nem tetszik, ahogy most kinéz. Mert nagyon rossz állapotban van, és hallottam, hogy nem csak egyszer hányt. Kellene az a leves, de most inkább a szilárd jobb lenne.
- Egy kis pirítóst had csináljak. Te pihenhetnél, megerősödnél. Biztos lappangott már egy ideje, lehet, hogy olyan helyen voltál, ahol nem szoktál lenni, vagy hűvösebb volt, vagy olyat tettél, amit nem szoktál, az emberek könnyen megbetegednek.
Engem kivéve, mert én ritkán vagyok beteg, de persze olyankor annyira nagyon, hogy arra szavak sincsenek.
- Nem azért vagyok itt, mert te is ott voltál. Hanem, mert fontos vagy nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Jó - egyezek bele végül, de igyekszem távolságot tartani vele, már amennyire ez ebben a lakásban lehetséges.
– Tudom, hogy eléggé szánalmasan fog hangzani, de még mindig te vagy a legszokatlanabb a hétköznapjaimban, szóval, ha valami olyat csináltam, amit nem szoktam, akkor az miattad vagy veled volt - tök lazán közlöm ezt, miközben leülök a kicsike asztalkám egyik székéhez.
– Még reggel csináltam teát, abból is kérhetek egy picit? - nem tudunk egyszerre ketten ténykedni a konyhaként szolgáló részen, így ha már ő van ott, akkor ki kell használnom. Mondjuk egy tea melegítés szerencsére nem igényel hatalmas konyhai tudást - ami tudom, hogy van neki, már bizonyította -.
– Remélem tudod, hogy ha jobban leszek, halálra foglak cukkolni azzal, hogy azt mondtad, fontos vagyok neked - mosolyodom el végül kissé vérszegényen, mégis szeretettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mondjuk az idegességtől szoktak hányni az emberek, és én idegesítelek téged.
Évődök mosolyogva, cukkolva őt. Tényleg mindig azt mondja, hogy idegesítem, hogy bosszantom, és efféle “kedvességek”.
- Igazán kedves, ha velem párosítod össze a hányást.
A teára bólintok, és mivel már egyszer arrébb kellett tennem, hogy el tudjam kezdeni az összeállítást, nem kell nagyon messzire se mennem, hogy megleljem. Töltök egy nagyobb bögrébe, és egy pálcaintéssel elkezdem felmelegíteni.
- Igen, már felkészültem minden eshetőségre. Mellesleg én, amikor beteg voltam, addig jutottam, hogy a végén szeretkeztél velem, szóval ötletem sincs, hogy te, jelen esetben, képes leszel-e ennél nagyobbat villantani.
Én pedig ezzel fogom cukkolni, egy életen át. Úgy bizony, egy életen át.