Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Higgadj le.
Nem ingerült - legalább is nem úgy, mint általában. A dühe aktív érzés, ami cselekvésre ösztönzi, általában erőszakra. Arra, hogy ragadja meg a torkánál fogva és rázza addig, amíg ki nem köhögi a válaszát. Ez azonban hideg és passzív, nem kényszeríti sem arra, hogy bántsa a lányt, vagy más drámai módon nyilvánuljon meg felé.
Nem hiszi, hogy igazat mond. Ő is emlékszik az előző estére, ahogy az összes többire - na nem mintha ezt jelenleg összekapcsolná fejben -, azt is tudja, hogy Júlia eddig akadékoskodás nélkül megivott mindent, amit árnyújtott, legyen az alkohol vagy főzet. Mégis. Az az aprócska, minimális esély. A hibalehetőség.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néznek az asztal fölött. Most azonban ő az első, aki feladja ezt. Pislogni kezd, arckifejezése elsimul, egy mélyről jövő szusszanással ereszkedik vissza az ülésre. Először arrébblöki a tányért maga mellől, az asztalra könyökölve megadóan temeti arcát a tenyerébe.
Fáradt. Elege van.
   -  Hogy mit érdemeltem, hogy ezt csinálod velem... - dünnyögi leginkább csak magának, ujjai a hajába túrnak. A feje fáj, másnapos, nem elég, hogy összeadják valami fogatlan aranyvérű kurvával, hát még ez is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hiszem, hogy én most itt akarok lenni. Egy velem egyidős, de a Rellon házba járó srác ma reggelinél odajött hozzám. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mit szeretne tőlem, mert eléggé elkerülnek azok akik nem ismernek. A háztársaimmal is megpróbálom minél jobban tartani a kapcsolatot, de elég nehéz főleg idén a végzős évben. Az már jó, hogy még senki nem hajtott el ha leültem mellé. Mindenkivel kellemesen elszoktunk beszélgetni, olykor néhányukkal tartunk közös programokat, amik ki szoktak kapcsolni. Szükségem is van rá, mert az idő múlása még fájóbbá teszi apám emlékét. Még mindig érzem az ingjében az illatát, egészen Atlantából cipeltem magammal ide a kastélyba. Mikor egyedül vagyok, akkor néha beszélgetek és apámmal. Tudom, hogy ő már nem létezik és soha többé nem hallom a vidám mosolyát, de jó vele beszélgetni. Mindig tudom miről mi lenne a véleménye, vagy mit is tanácsolna. Szóval, a srác elég magabiztosan elhívott a cukrászdába, ami a faluban van. Igent mondtam, mert jó érzés lenne egy új emberrel ismerkedni. Talán, komolyabb is alakulhat majd köztünk. A kávém felett már türelmetlenül kezdem az órát nézni, még a sütit nem is kértem ki. Nyílik az üzlet ajtaja, és odajön hozzám egy lány. Azt mondja hogy a fiúnak valami baja lett és a gyengélkedőn fekszik. Más nem is hiányzott, és ma már meg sem tudom látogatni mert nemsokára vacsora van. Holnap reggel sort kerítek rá, meg köszönöm a lánynak hogy szólt aki már fut is ki a pasijához. Na, ennek a délutánnak is lőttek megint magamban maradtam. Közeledő léptek zaját hallom, talán a lány jött vissza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szomszédos boxban ücsörgött és lényegében végighallgatta az előző beszélgetést az ismeretlen lány és William között. Gondolta, hogy felméri egy kicsit a terepet, mielőtt rászállnának Rubennel a férfira. Egy dolog, hogy kaptak background infót, más dolog, hogy az ifrit szeret a másodkézből érkező tudáson kívül saját tapasztalatból építkezni.
Nagyon lendületben volt azzal kapcsolatban, hogy érje el a férfinél azt az abszolút mélypontot, amelyből aztán felkanalazhatja - de kezd olyan érzése lenni, hogy a közbenjárásuk nélkül is adottak lennének a körülmények.
Na mindegy. Az ötlete továbbra is annyira tetszik saját magának, hogy nem akar lemondani róla. Igazából most jönne az, hogy felkel a helyéről és hazamegy, de nincs kedve, kíváncsiságát pedig nem is próbálja megzabolázni. Fogja ay XXL-es epershake-jét és felkelve a helyéről átsétál a másik boxna, ahol immáron egy lógó orrú William kuporog egyedül.

Kinézetre egy 20 év körüli fruska, göndör szőke haj, kedves, lágy vonások, boszorkányosan ívelő szemöldök, pisze orr.
- Hali. Fruzsina vagyok, a szomszéd boxból. - Fejével eddigi ülőhelye felé biccent és már be is csúszik a Willel szemben lévő ülésre.
- Bocsi, tökre lehetett hallani, hogy miről van szó, nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi. - A fenéket nem, alapvetően csakis ezért, ebből a célból van itt, de ezt a másiknak nem kell tudnia. Ez a vallomás viszont lehet hitelesebbé teszi Will szemében, elvégre ritkán vallják be az emberek a hasonlót.
- Lehet tévedek, de amúgy ez eléggé úgy hangzott, mint egy majdnem-szakítás, gondoltam, meghívlak egy szarazélet-shake-re. - Megemeli a saját italát, aztán a szájához emeli a szívószálat és beleiszik. - Engem is ma dobott ki a pasim, szóval tisztára megértelek.
Egyszerre pofátlanság, hogy csak így ideült, ráadásul az ál-együttérzésével leginkább csak sót dörzsöl a sebbe. Még ha a lány valójában nem is szakított Willel, mert nem ez történt, a férfi elég rosszul érzi magát ahhoz, hogy "Fruzsina" szavai nyomán már most borúsabb színben lássa az előbbi beszélgetést Júliával. Akárhogy is, ez a betoppanás elég hirtelen inger lesz számára, hogy Yeznek érdekes legyen a reakciója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ő különben csak pizzát akart enni és egy kicsit elmélyülni a bugyborékoló önsajnálatban. Tegnap túlságosan friss és zavaros volt az élmény, hogy megossza a lánnyal, remélte, hogy fájó fejjel, másnaposan és megfelelően lemozgatva a lány befogadó lesz arra, hogy csak meghallgassa, netalán bólogasson, de semmiképp se nyissa ki a száját. Nincs szüksége véleményre, csak sajnálatra, netalán egy ócska vállveregetésre. Nem érezné jobban magát tőle, de mégis jól esne. De hát...
Az ajtó fölöti csengő még leng Júlia nyomában, ő még mindig azt emészti, mi történt vele az imént. A kis dög. Egy szusszanó morgással dől hátra, kezeivel tehetetlen türelmetlenségében maga mellett a műbőrre csap, legyűri az ingerét, hogy feltépje az ajtót, utána menjen és úgy istenigazából hátulról tarkón üsse a lányt. Még csak nem is dühös, pedig annak kellene lennie, helyette inkább azzal a lemondó szórakozottsággal nyúl a pizzája után, amivel az ember egy halálos kór diagnózisát fogadja. Ez a nap is egyre csak jobb és jobb lesz.
Egy szőke villanás vele szemben: ő megütközve pillant föl. A szája válaszra nyílna - el lehet takarodni a bús picsába innen -, a lány csacsogása azonban beléfojtja a szót. Csak meglepetten nézi, hogy az a túlméretezett poharával leül oda, ahol Júlia helye szinte még ki sem hűlt.
   -  Mindenekelőtt - a pizzaszeletet visszaejti a tányérra - Ő nem a barátnőm, hanem csak a...
Csak micsoda. Eddig felemelt mutatóujja csöppet meginog, a hirtelen ellenséges arckifejezését, amivel reflexből kiosztotta volna a lányt, a kétely egy apró homálya vetül.
   -  Miért, szerinted azt akarta mondani, hogy látni se akar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hát ezt hihetetlenül bájosnak tartja, mármint azt a megilletődöttséget, ami 'beletörődésben' kulminál. Lerí a férfiról, hogy hirtelenségében annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább nem is próbálkozik.
- Igen? Pedig úgy tűnt, sorry akkor a félreértésért. De azért tetszik neked.. - Mármint, hogy ez nem kérdés, nem viszi fel a hangsúlyt a mondat végén, határozottan ponttal zárja kérdőjel helyett.
- Hát figyu. Mint női comrade, ha én így hagyok ott valamit egy ilyen beszélgetés után, nincs jó kedvem. - Újabb korty a szívószállal. Nagy bambi szemekkel pislog át az asztal fölött. Tényleg csak egy szemtelen fruskának tűnik, akit jobbára elzavarnak, amiért beleüti a pisze orrát mindenfélébe.
- Eléggé befeszültél a terhességre, mármint ne érts félre, ha seggarcnak tartanálak, nem akartalak volna meghívni egy shake-re, de elég hervasztó, ha mondjuk egy srác tetszik neked és az úgy reagál az esetleges közös gyerekre, mintha a Katrina-hurrikán elvitte volna a házát.
Olyan szinten nem ismeri Júliát, hogy abszolút csak rizsázik az egészről. Mi lehet a legrosszabb? Később megbeszélik a problémát Willel, Júlia megmondja a srácnak, hogy hát ez az ismeretlen kiscsaj teljes baromságokat mondott.. na bumm. A világtörténelemben még sosem fordultak elő félreértések.
- Mi lányok azért szeretnénk, ha a másik fél el tudná képzelni magát mellettünk kicsit tovább, mint pár hét meg néhány dugás. - Olyan kis ártatlan, szomorkás hangon mondja, elmélyülve a shake pasztellrózsaszín színében, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy össze lehessen rakni, a "pasijával való szakítás" is valami hasonlóról szólhatott. Legalábbis ezt a benyomást akarja kelteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

William különben nem egy magának való ember - aki elég időt tölt a hűvösön, az hamar éhezni kezdi a társaságot, akkor is. Minden más napon azonban valószínűleg ő is úgy reagálna, ahogy más: felhívná a lány figyelmét, hogy egyáltalán nincs kedve beszélgetni és nyomatékosan megkérné rá, hogy hagyja magára a reggelijével.
Júlia azonban kognitív kernelpánikkal kényszerítette térdre a gondolkodását. Az arculcsapást követően egyelőre nem volt ideje magához térni, ebbe a szürreális helyzetbe pedig éppenséggel belefér az orbitális epershake és a csacsogó lány.
Tompán sajgó fejéből hosszú pillanatokig egész elveszetten hallgatja a másik hangját, késve rázza meg magát, szedd össze magad, a rohadt picsába is. A gyomra lustán kavarog, ez emlékezteti az előtte heverő pizzára, ismét azután nyúl, kihasználva a tevékenységet arra, hogy a szemét elfordíthassa a lányról.
   -  Bocsáss meg, Fruzsina, ha nem reagáltam megfelelően romantikusan arra, hogy valaki gyomorszájon vágott így vasárnap reggel. Legközelebb megígérem, jobban fogok igyekezni.
Meg sem próbálja palástolni borús hangulatát, nem figyel a hangszínére, sem pedig arra, hogy milyen türelmetlen mozdulattal tép le egy darabot a pizzája sarkából és tömi a szájába. Az ujjai még mindig reszketnek, ezt talán a lány is láthatja, ő csak érzi, hogy a mozdulatai zsibbadtak és ügyetlenek.
   -  Különben is ő az - lendülettel mutat a szomorkás szelet pizzával az ablak felé - aki ennyire mocskosul független, nem én. Nézd meg, most is lelép, hát komolyan meg is tépem egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ugyanmár, a fiatal, gondtalan huszonévesek nem érdekli, hogy a másiknak van-e kedve éppen beszélgetni. Fiatalok, szépek, övék a világ és mindent megúsznak. Pontosabban Fruzsina alteregója pont ezt a következmények nélküli nyíltságot hivatott hirdetni. Több-kevesebb sikerrel. Néha azért szájontörlik, nem lehet mindenki olyan aranyosan kiszolgáltatott napsütéséses szenvtelenségének, mint Will. Felteszi a két kezét, megadóan, mintha fegyvert tartanának rá, ő meg mutatná, hogy semmi sincs a kezeiben.
- Ugyanmár, én nem haragszom. Nem azért mondtam, hogy ítélkezzek. Egy csomóan vagyunk, akik nem tudnak mindig minden helyzetben jó válaszokat adni. Úgy a világ 99 egész 99 százaléka, ha engem kérdezel. De tényleg, ne rendeljek egy shake-et? Milyen ízt szeretsz? A vendégem vagy.
Érdeklődően hallgatja William szavait, ezt most még eljátszania sem kell, valóban csak úgy szívja magába az ingereget, mégis milyen ember a célpontja pontosan.
- És hogyhogy nem mentél utána? Csak érdekel, én nem vágom a helyzetet, szóval.. - megvonja vékony kis vállait.
- Én, mikor nagy dirrel-durral vonulok ki valahonnan, egy kicsit azért mindig vissza-visszanézek, hátha utánamjön, utánamszól. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de... - elbiggyed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Türelem. Nyugalom. Erőszakkal zabolázza meg arckifejezését és mozdulatának hevességét, amivel végre beleharap az életmentő reggelibe; az egyetlen dologba, ami jelenleg elválassza attól, hogy azt a pár korty áfonyalevet az asztalra hányja. Étvágytalanul rág, miközben a lány csicsergőn magyaráz vele szemben, furcsamód jelenleg még élvezi is ezt a könnyed, ostoba háttérzajt.
Mindig szerette az ostoba picsákat - csak okádják magukból a szót, neki figyelnie sem kell, de kitöltik a teret és elterelik a gondolatait. Jelenleg, kriminálisan másnaposan, pontosan erre van szüksége, hallgatni a csiripelést és hagyni, hogy az ingerültsége alábbhagyjon.
   -  Én... nem, kösz. Elvagyok - az állával az alig megkezdett áfonyaleve felé bök. A shake gondolatától is végigborzong, a gyomra pedig újabb fájó bukfencet vet. Így sem biztos benne, hogy a hazafelé útja során nem eteti meg az útszéli szilvafákat a pizzájával, azonban egy habos, gejl ital biztos, hogy négykézlábra küldené.
   -  Mert szerinted utána kellene mennem? - őszintén kérdez vissza, a csodálkozás és egyfajta nyomott, elemi pánik keverékével. Nem, William nem fog Júlia után rohanni... vagy mégis? Rágása bizonytalanul lassul. Ő nem nő, sosem értette őket, egy alattomos és kiszámíthatatlan állatfaj számára, amivel mégsem tud betelni. Minél hisztérikusabbak és alattomosabbak, annál jobban felkeltik az érdeklődését. Különben nem is ülne itt, tekintetét ismét a párás üveg felé fordítva.
   -  Tudja, hogy megőrjít ezzel. Azért csinálja ez a kurva. Az agyamra akar menni. - szusszan egyet. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A világ legostobább kiscsibéje lesz, ha arra van szükség. Ha nincs szükség rá, de van hozzá kedve - akkor is. Egyébként is meg van róla győződve, hogy az intelligencia erősen túlértékelt erény.
- Hát, te tudod. - Vállat von az elutasításra, ő felajánlotta a shake-et. Ivott ennél már sokkal jobbat, mármint a helynek nyilvánvalóan nem épp ez a fő terméke, szóval eléggé átlagos.
- Ezen a világon semmit sem kell csinálni. Mittudomén, ha fegyvert tartanak a fejedhez, akkor sem muszáj megcsinálni. Dönthetsz úgy, hogy szarsz bele. Mondjuk lehet, hogy akkor kiloccsantják az agyad, de hé! Ennyi erővel egy gyorshajtó thesztrálhintó is elgázolhat. Még csak nem is látnád a lovakat! Crazy.
Hát amiatt tényleg nem kell aggódnia Willnek, hogy nem fogják szóval tartani - és azon kellene gondolkodnia, mit is kéne mondani. A kiscsaj nyilvánvalóan szereti hallani a saját hangját, gondtalanul cseverészik, csicsereg.
- De független attól, hogy kell-e, tuti jólesett volna neki. Neked meg tetszik, szóval ha neki jólesik valami, akkor neked is jó, nem?
Távol álljon tőle, hogy komolyan rá akarja venni Williamet a kapcsolatai rendezésére. Nem is jönne neki rosszabbul az, minthogy a férfi hirtelen harmonikus életet kezdjen élni, azt a fajta békét nem lehet kihasználni, csak ha összetöri előtte. Viszont kíváncsi William reakcióira, meg hogy pontosan mennyire is komoly a szőkeséggel kapcsolatban. Használhatja-e a "Júlia" témát a későbbi beszélgetésekben a maga javára vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak hallgatja és őszintén élvezi ezt a gondolkodás nélküli fecsegést, ami a lányból árad és aláfestése az eddig pocsékul folyó reggelijének. A mélyre ható bölcsességre csak biccent egy aprót, a szívószállal beleiszik a gyümölcslevébe, most, hogy a feje tisztulni kezd, először végigméri az előtte ülőt.
   -  Gondolkodtál már rajta, hogy könyvet adsz ki ezekből?
Fájdalmasan vigyorog, a pulóvere ujjába törli a másnapos fájdalomtól ismét könnybe lábadt bal szemét. Gyorshajtó thesztrálhintó, láthatóan nem egy filozófus a lány, de talán pontosan erre van szüksége most. Egyáltalán hány éves lehet? Bizonyára elmúlt tizennyolc, fizikailag legalább is, különben is...
   -  Majd... majd kiengesztelem valahogy - szusszan egyet, a szemét végül elfordítja a lány arcáról, hol hosszabban időzött, mint ami megengedhető lett volna - Nem az első alkalom lenne, hogy rohanok utána, nem is az utolsó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Visszavigyorog, érzi ő az enyhe vagy nem is olyan enyhe iróniát - illetve azt, hogy talán, de csak talán tapintatlan volt azzal, hogy ide telepedett.
- Nem. Miért, azt mondod, elolvasnád? - Egyik kezével felkönyököl az asztalon, ezzel felvéve a legkazsuálabb csevegő pózt, ami létezik e föld kerekén.
- "A csajok természetrajza", ez lehetne a címe és határozottan elkülöníteném a Csajok és Nők csoportját. Mint ahogy vannak Pasik és Férfiak. A pasik átlagéletkora az alacsonyabb, mert ők csinálnak olyat, minthogy egy bérelt kajakban leszánkóznak a síugrópályán részegen.
Szájával megkeresi a szívószálat és csak ivás közben hümmög Will szavaira.
- És olyan rossz rohanni utána? Nem szokta megérni? Én általában tökre elgyengülök tőle, ha látom, hogy próbálkozik és még a legnagyobb hülyeséget is megbocsátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy a lány az asztalra könyököl, ő ösztönösen utánozza le ezt, a fejét az öklére hajtja. Szabad tenyerével elnyom egy ásítást, érzi, hogy az állkapcsa megroppan az erőfeszítéstől, a szeme pedig ismét könnyel telik meg. Automatikusan nyúl az üdítő utána párát a mutatóujjával törli le egy csíkban róla, miközben hallgatja, hogy a lány folytatja a beszédét, újabb olyan információkkal gazdagítva az univerzumot, amire senkinek semmi szüksége nem volt. Gondolatai láthatóan elkalandoznak, ő hagyja, hadd tegyék. Mint a legtöbb hozzá hasonló korú, úgy-ahogy egyedülálló férfi, abban a pillanatban, ahogy eldönti, semmit sem akar az előtte ülőtől, a szavait háttérzajnak minősíti.
A tekintete ismét az ablakra vándorol. Mélyen szusszan, akár egy öreg, fáradt labrador. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látható másnaposság, vagy pedig a gondolatai súlya nyomasszák, vagy egész egyszerűen az álmossága, ami minden lenyelt falat után komótosabbá teszi a mozdulatait. Az adrenalin, amit Júlia színjátéka és elviharzása okozott, már felszívódott benne sajnos.
   -  Hmmmhmmm - a középső ujjával eltolja a poharát maga elől - Miért én vagyok az, aki állandóan bocsánatot kér? - nem vár választ, megerősítést sem, a hangja elkeseredetten panaszkodó csak - Tudod mit? - fölpillant a lányra - Most legyen ő az, aki behódol. Vagy vigye el a rohadt kurva isten, vagy aki akarja, engem nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Átpillant az asztallap felett a másikra. Ha egy lány ennyire könnyen ki tudja billenteni a lelki békéjéből, akkor ez még szórakoztatóbb is lehet a jövőben, mint ahogy eredetileg gondolta.
- Nem tudom, anyám mindig azt mondja, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Az is lehet, hogy azért kell mindig neked bocsánatot kérni, mert te voltál a faszfej.
Már-már provokatív sértésnek tűnhetne, de szélesen vigyorog mellé, amivel lekerekíti a sértés élét.. bár a szavak jelentése attól még ugyanaz marad. Az üres műanyag pohár a kezében tompa koppanással érkezik az asztalra.
- Najó, hagylak szövögetni hódító terveidet, hajrá a gaz női nem térdrekényszerítésében.
Jókedvűen kacsint egyet, majd felkel a helyéről - poharát otthagyja Williammel szemben, és még egy utolsó intéssel búcsúszva kioldalog a Pizzériából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fenti világ ünnepeit sohasem felejtette el. Először nehéz volt megértenie, utána viszont imádta őket. A lényeget azóta se vette le, viszont az ajándékokat és a dekorációkat nagyon kedvelte. Ez így tíz év elteltével sem változott. Ugyan a hangulata nem túl sziporkázó mégis a kocsmák helyett a csárdát választotta, csak, hogy egy napra hangulatba jöjjön. Az ablakkereten végigfutó girlandok mellett foglalt helyet. Az asztalon gömbökkel díszített, fenyőágas gyertya csücsült, a háttérben ment az All I want for Christmas is you. Ő maga mégis búsan nézett ki az ablakon töltött káposztája felett, amihez hozzá sem ért. Tényleg megpróbált mindent, mégse érezte azt, amit anno, régebben érzett. Azt a boldogságot, nemhogy egészében nem találta, de morzsákat sem sikerült kisajtolnia belőle. Lassan menni készült, átülni egy kocsmába vagy valahova, hogy részegre igya magát, mert tulajdonképpen azon ritka esték egyike volt az aznapi, amikor egy sörnél több nem volt megtalálható a szervezetében.
A hangra rémülten kapta oda a fejét. Ilyenkor szokott jönni a testőre és elrángatni haza, miközben alapos fejmosást tart. A szőrös, nagydarab férfi helyett azonban egy vékony, édes arcú nő csücsült.
- Anne? - kérdezte őszinte döbbenettel. A férfi nem változott, hiszen ez egy varázsalak, esetleg a borosta ami új, az is csak mert nem borotválkozott pár napja. A nő viszont más. Nem öregebb, inkább megváltozott. Mégis a szemei, a tekintete minden ugyanolyan. Lelkesen állt fel Richárd, arcán gyermeki vigyorral intett a nőnek, hogy ő is tegyen így, hogy aztán magához tudja ölelni szorosan.
- Hónapok óta bolyongok és nem botlottam régi arcba, annyira örülök, hogy látlak! - motyogta a hajába mielőtt elengedné, hogy vissza tudjanak ülni.
- Hol voltál eddig? - izgatott ez tagadhatatlan, az ismerős arc nagyon feldobta a kedvét, az elé letett ital pedig csak hab volt a tortán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az ölelés és a puszik melegséggel töltötték el, úgy érezte az élet is kicsit színesebb lett, még ha csak néhány pillanatra is.
- Hű ez tök menő, egyszer majd benézek, ha nem teszel akváriumba azonnal amint átlépem a küszöböt - vigyorodott el, kicsit húzva a nőt. Régebben is rémlett neki, hogy a bestiák lenyűgözték Annet így a férfi úgy könyvelte el, ezzel a másik egy nagy álmot ért el. Ha pedig így van, akkor egy barátnak örülnie kell, a sellő pedig szívből örült.  
A kérdésre minden jókedve elillant. Ajkába harapott, s inkább hamar felemelte ő is poharát, hogy koccintson. Kellett az ital, anélkül amúgy sem oldódott volna olyan könnyen a nyelv. Meghúzta, a rum íze jólesően melegítette fel torkát. Még úgy vagy egy üvegnyi és jó is volna. Helyette viszont felpillantott, így is sokáig hallgatott.
- Nem kellene a Balaton élővilágának betegnek lennie...milyen sérülések vannak? - homlokát ráncolta. Talán valamit arra is csinált a nagynénje. Lehet, hogy több vadászatot engedélyezett vagy hasonlók. Bármit kinézett abból a hárpiából.
- Az a helyzet,hogy a dolgok nem mennek túl fényesen. A tíz éve elkezdett uralkodásom után most újra senki lettem, kellemetlen szituáció - keserű mosolyra húzta ajkát, mielőtt ismét kortyolt egy nagyobb kortyot. Ha így fog haladni, nemsokára üresre issza a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érthetően zavarban van, hiszen minden gyorsan és hirtelen történt, ideje sem volt se nekem, se neki gondolkodni. Megtörtént, ez a legszebb szó rá és megértem, hogy olyanokat mondott, amiket nem vagy nem így akart. Nem szoktam hozzá ahhoz a fajta dicsérethez, ami nem a munkám, a hivatásom élteti, így nem az van, hogy nem hallottam meg, csak kezdeni nem tudok vele mit. Kinézek ahogy kinézek, egy részem hasonlít a bátyámra, akinek annak idején sem voltak idegenek a lányok és jobb is volt abban, hogyan kell velük bánni. De ahogy ő, én sem találtam meg még azt, akivel megosztanám a kis lakásom az életem. Az, akit szerettem, nem viszonozta és átnézett rajtam, mégsem ítéltem el az érzelmet. Elmúlt, én a munkámra koncentráltam és meg sem éreztem az egészet. Néha jól jönne ha változna valami, de aztán rájövök, túl sok plusz órát ölök a munkába és talán erre más nem lenne készen. Egy kis edzésre azonban mindig.
- Ugyan dehogy. Az meglepő lenne, hacsak nem esek orra valamiben és úgy. Bármi megeshet – rég volt, hogy ilyennel foglalkoztam és hát, valóban, ha bármi nem is, én eshetek. Értem én a mókát ebben, csak a valóság fordítva sül el majd. Nincs ezzel gond. Aprót nevetek.
- Jaj, annyira ne szaladjunk előre. Fordítva én is majd igyekszem dicsőségnek érezni, mert hát, nem vagyok formában – persze, ha pálcás párbaj lenne, de arról nem volt szó és nem is tenném meg. Az egészen más és nem etikus. Egy küzdősport már más, ott más a tempó.
- Hmm, nem is tudom – gondolkodom el a határidőkön. Neki még vizsgái nem lesznek, de tanulni kell, nekem pedig az ünnepekig nemigen lesz sok pihenőm a hétvégéket kivéve. - Esetleg a jövő hét után? A következő hétvégén családdal kell lennem és inkább veretném magam pufira – sóhajtok egy nagyot, hogy ezek mindig nehezek és bármi mást tennék helyette. De muszáj. - Ha meg nem jó, akkor dobok egy baglyot vagy fordítva. Mit szólsz? - kortyol kávét, majd eszi meg a süteménye maradékát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elég zord idő volt odakint, úgy gondoltam beülök teázni egyet a teaházba. Persze nem teljesen céltalanul mentem oda, hanem kevertem a kellemeset a hasznossal. Elvittem magammal a legújabb képeimet, amiket különböző emberekről, tárgyakról fotóztam, hogy kiválogathassam őket a következő kiállításomra. A vendéglátó helyre belépve máris rendeltem magamnak egy citromos teát, és leültem a sarokban lévő asztalhoz. Ki is borítottam az asztalra a táskám tartalmát, így pillanatok alatt ellepte az asztalt a különböző fekete-fehér képek sokasága. Nagy gonddal kellett kiválogatnom, hogy mely képek érdemesek arra, hogy kiállítsam őket a galériába. Nem volt egyszerű feladat, mert még szakmai szemmel nézve sem tudtam csomó fotóról eldönteni, hogy melyek közülük a legjobbak. Nagy beleéléssel kezdem el szortírozni a képeket. Egy adagot belőlük le is borítottam véletlenül az asztalról. Felálltam a helyemről, és gyorsan elkezdtem összeszedni őket. Remélem, hogy nincs elátkozva ez a nap, idáig ugyanis nem jártam sikerrel semmivel, ráadásul minden kiesett a kezemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nagyon finom illata van a parfümének, és lehet furának is gondolhatja de megszagolom a haját is. Vaníliás sampont használhat, mert arra emlékeztet az illata. Boldog mosollyal köszöntöm őt, majd kitárom előtte a cuki ajtaját. Látom rajta hogy fázik, ezért jó hogy időben kinyitottam, mert lehet beverte volna a buksiját. Szépkékjeim megnyugodva pásztázzák a helyiséget, ahol rajtunk kívül két srác van bent. Talán randevúznak? Nem, mert többször is elhagyja a szájukat a haver jelző, amitől kicsit csalódott leszek. Feltűnően helyes a pofájuk, így ragyogó és pajkos mosollyal tekintek feléjük, miután kihúzom a hölgyeménynek a széket hogy helyet tudjon foglalni velem szemben. Ízléses az asztalteríték, minden csupa vörös, pont illik is a hangulathoz, mintha Valentin nap lenne. Médi azt hiheti hogy elvitték a cicafiúk a nyelvemet, mert amióta bejöttünk nem szóltam egy árva szót sem. Gondolom enne valamit, de előtte szeretném köszönteni a találkánk helyén. Nagy örömet okozott nekem azzal hogy eljött velem, kissé zavarban is vagyok, fülem pirosodása is erről tanúskodhat. Az asztalon már elhelyezve van egy szál rózsa, amit felkapok és ujjaimmal cirógatva átadok a szőkeségnek.
- Hódolatom, szerény jele. Fogadd sok szeretettel csajszi! Tudom, nincsen nagyon szezonja de megvannak a módszereim – kacsintok, majd az arcát kezdem fürkészni. Csapódik az ajtó, és belép a helyiségbe egy pufók asszonyság, azt kérdezve hogy mit szeretnénk rendelni. Hölgyeké az elsőbbség, így Médi felé mutatok először. Szeretem ha egy lány bőven eszik, nem csak eszik egy kanállal, és azt mondja jól lakott. Mert ennyi erővel egy rétre is vihettem volna legelni. Nem menne egyszerűen, mert minden csupa hó. Médivel nem is szándékozom, hisz ismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ma is, mint általában minden szerdai napon el szoktam jönni megebédelni az étterembe. Ez már rendszeres szokásomé vált, mivel ezen a napon csak kettő órám van ugyanazzal az évfolyammal, azután szabad vagyok. Mivel nem ragyog a napsugár ezen a téli délutánon, sokkal sötétebb van mint a korábbi napokban. Kabátomat tépázza szél, a sálamat már majdnem lerángatja rólam amikor benyitok a kellemes meleget adó vendéglőbe. Hangosan köszönök minden kedves ott lévő embernek, mint ahogy érkező vendégeknek azt illik. Már a bejáratnál leveszem a téli felszerelést, és a pulóveremet is. Úgy nézek ki így, mint egy izompacsirta, mivel túl toltam az elmúlt időben az edzést. Sok energiát leszív, amit a finom ételekkel szoktam itt visszanyerni. A bécsi szeletet kívánom hasábburgonyával, vagy is ezt fogom megrendelni. Desszertnek egy könnyebb túrótortácskára gondoltam, vagy ami éppen megtalálható a napi menüben, abból nem fogok variációt csinálni. Amint elhaladok egy asztal mellett mely felett egy szőke hosszú hajú nő áll, már fordulok is vissza, mikor meghallom a papírok suhanását a földön. Azonnal lehajolok mellé és segíteni kezdek a felszedésben, közben pedig elámulok mert mesteri fotókat pillanatok meg, amit egy nagyon tehetséges fotós készíthetett.
- Nahát! Ezeket mind te csináltad? Ha igen elismerésem, mert remek munka! A megbízóid nagyon elégedettek lehetnek veled. – mondom, és az utolsó kupacot visszahelyezem az asztalra, majd felállva nyújtom a jobbomat a nőnek.
- Nagyon örülök, Ágoston Simon vagyok! Tanár a Bagolykőben. – helyesbítek a bemutatkozás mellé az ifjú hölgynek, aki friss végzősnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Miközben próbáltam minél gyorsabban összeszedni a fényképeimet, segítő kézre találtam egy igencsak helyes férfi kíséretében, akivel még sohasem volt alkalmam találkozni. Még a képeimet is megdicsérte, én pedig csak pironkodva folytattam a többi fotó felszedését a padlóról. Biztos voltam benne, hogy nagyon menő élete lehet, és olyan hölgyeményekkel ismerkedhet meg, akikkel csak akar... De térjünk is vissza a realitás talajára... Szóval nagy hévvel szedegettem össze a képeket, amelyben végül a férfi is segített. Engem ugyan nem volt könnyű lenyűgözni, márha akart is volna valaki, ugyanis nem voltam egy könnyű eset. A jóslás hallatán pedig a legtöbben jó messzire menekültek. De miért szaladtam ennyire előre?  Mert egyszerűen hülye vagyok... csupán a képeimet szedte össze segítségül. Úgyis le fog koccolni...
- Köszönöm, igyekszem. Igazából kiválogatni jöttem ide a képeimet a következő kiállításhoz. De nincs egyszerű dolgom - sóhajtottam egy nagyot, majd belekapaszkodtam a jobbjába.
- Szóval tanár a Bagolykőben. Örvendek. Én is majdnem tanár lettem... hosszú ideig voltam LLG tanársegéd, majd végül mást hozott a sors. Mit tanít az iskolában? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben újra kitettem az asztalra a képeket, hátha most sikerül kiválasztani közülük a jobbakat.
-  Nos, engem Alíznak hívnak. Mondja, önt mely képek fogják meg? Vannak embert és tárgyakat ábrázoló képek is - mutattam meg a férfinak a képeim, hátha valami hasznos hozzászólással tud szolgálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felnevetett a lány tréfáján. Rég nem tudott már ennyire egyszerűen viccelődni valakivel aki része volt a múltjának és nem fél perce futott bele egy random részeg Richárdba. Anne tudta, hogy milyen a férfi ha nem iszik, ismerte a tulajdonságait, nem pedig csak azt, melyik alkoholt bírja jobban.
- Oh, úgy tűnik a nagynéném nem szarozott, a vadászatokkal próbálja maga mellé állítani a nemeseket - a csapdák, a vágásnyomok, ezek mind a vadászatból eredhetnek, az pedig, hogy ilyen különben korlátok közé szorított mulatsággal próbál a kedvükre tenni teljesen érthető cselekedett volt. Egyszerű, politikai lépés, az ilyesmibe mindig van áldozat. De ugyan kit izgat pár állat?
A nő aggodalmára Richárd elmosolyodott. Jó érzés volt, hogy aggódtak érte.
- Ne aggódj, a panzióba lakok most a testőrömmel - próbálta megnyugtatni Annet.
- Megpróbálom visszaszerezni a koronámat, de nem könnyű, nagyon alaposan kiszúrtak velem - mélyet sóhajtott és nagyot kortyolt, ezzel az utolsó csöppet is eltüntetve a pohárból. Nem tudott a vele szemben ülőre tekinteni, helyette az ablakon át a téli tájat figyelte szomorkásan.
- A saját nagynéném taszított le, ez annyira...annyira dühítő -megrezzent ajka széle, szeméből olvasható volt a harag. Aztán a zavar, amikor ráeszmélt.
- De nem akarlak ilyesmivel terhelni,tíz éve nem láttuk egymást, mesélj inkább valami szépet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nagyon kedvelem a művészeteket, melyek közül természetesen nem áll tőlem távol a fotózás művészete. Nincs is jobb dolog, mint megörökíteni egy élményt, amit évtizedekkel később is nézegethetünk. Manapság már nem készítenek igazi fényképeket, mindenki a telefonjában tárolja az emlékeit. Így biztonságos, de azért megvan a hangulata a papírra nyomott tintának is. A nő igazán jó szögből készíti el őket, ami látszik rajtuk tehát nem amatőrhöz van szerencsém, ezzel foglalkozhat. Túl szépek, hogy hobbiból készítse őket azért annyira nem érhet rá a mindennapi munka után. Jobban szemügyre veszem a szemben álló hölgyeményt, aki kitűnik a többiek közül. Csinos és fiatal. Férfiként úgy gondolom ez roppant előnyös lehet a hölgyeknél, bár a férfiak ilyen esetben csak marakodni tudnak  egymással, hogy ki udvaroljon a szépségnek. Nem utasítanám vissza egy ilyen bájos lány közeledését, aki elragadó személyiségnek tűnik így első látásra. Hiába vagyok itt pár hónapja, még nem hozott össze minket a sors. Talán így kellett lennie.
- Nehéz lesz a dolgod, mert egytől-egyig fantasztikusak lettek. Ugye nem zavarlak? – kérdezem, reménykedve hogy nem vagyok a terhére, bár megértem ha csendben és magányban szeretne dolgozni. Bár többen is beszélgetnek körülöttünk, én úgy érzem jónak ha rákérdezek.
- Bizony, tanár. Mágiatörténetet tanítok az iskolában, az a szaktárgyam. Na, és mit hozott a sors? – kíváncsiskodom a lánynál. Mindig szeretek új történeteket hallani másoktól, melyben megosztják velem az életüknek valamennyi mozzanatát.
- Tetszenek a munkáid, de kérlek ne magázz, tegezz nyugodtan ha nem jelent gondot. Megtisztelnél vele. Sokkal jobban kedvelem az emberekről készült műveket. A tárgyaknak ugyebár nincsenek érzelmei, és nincs szebb egy érzelmet ábrázoló képnél. – osztom meg vele az álláspontomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Úgy tűnt, hogy a férfi nem csupán művelt volt, hanem érdeklődő, és segítőkész is.
- Köszönöm. Nyugodtan üljön le, sőt, remek lenne, ha segítene kiválogatni a jobban sikerült képeket. Külső szemlélőként bizonyára más megközelítésben látja a képeket mint én. Mint azt láthatja csupán fekete-fehér képekkel dolgozom, ugyanis azok a puritán valóságot tárják az ember elé mindenféle körítés nélkül. Elsősorban azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a kiállítás témája, mely érzelmi állapot legyen a középpontban - magyaráztam szinte levegőt se véve. Magamhoz képest elég sokat csacsogtam, reméltem, hogy ez nem zavarta a másikat.
- Rendben, tegeződjünk - fogadtam el a felajánlást, így azért mégiscsak közvetlenebb módon tudtuk folytatni a társalgást.
- A mágiatörténet érdekes, ámde velős tantárgy - feleltem kissé nosztalgikusan, majd kissé összeszorult a gyomrom, mikor visszakérdezett. Most jött el az a pont, hogy vagy zakkantnak néz, ha nem hisz a jóslásban, vagy nem. El se tudja képzelni, hogy mennyi szenvedést okozott számomra a képességem. Mennyi rémes látomásom, álmatlan éjszakám volt miatta. Ha nem lett volna mellettem Attila, már rég beleőrültem volna. Végig segített abban különböző módszerekkel, hogy megfelelően uralni tudjam a képességemet.
- Nos, nem csak LLG tanársegéd voltam, hanem jóslástan tanonc is. Kiemelt figyelemmel foglalkozott velem a jóslástan tanárom a képességem miatt - kezdtem el mesélni, kissé remegő hangon, miközben a teámat bámultam erőteljesen. Tudtam, hogy tiszteletlenség nem a másik szemébe nézni ilyenkor, de nehezemre esett közölni vele, hogy nem vagyok egy átlagos, egyszerű eset.
- Szóval tudok jósolni teafűből, kártyából, és a többi. Viszont van egy képességem, ami sokáig megkeserítette az életemet, most már eljutottam oda a jóslástan tanárom segítségével, hogy ne kerekedjen felül rajtam. Igaz, még most is vannak kemény éjszakáim, de elvagyok. Kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Tudom, furán hangzik, de képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ami bizony sokszor nem pozitív végkimenetelű - pillantottam gyorsan a férfira, és vártam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon itt marad vagy ketyósnak, nehéz esetnek gondol, és úgy elhúz innen, hogy csak úgy porzik utána az út? Azt még meg sem említettem neki, hogy szó szerint nem volt gyerekszobám sem. Ez vagyok én, mindig is kilógtam abból a bizonyos sorból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.