Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szombat este volt és azt hallottam, hogy az aznapi vacsora nem éppen az én ízvilágomat adja vissza majd. Szóval elhatároztam, hogy meglátogatom azt a hírhedt gyorsétteremet a faluban. Tök fura.. na mindegy!
Felöltöztem, és Himét Sparkle társaságában a  szobánkban hagytam, pedig vittem volna mindkét szőrgombócot magammal, csak.. nem tudom ott mennyire örülnének nekik. Szóval a saját kis nyugitempómba elbandukoltam az étteremhez, belépve az ajtón megcsaptak az illatok. A nyál összefutott a számba ahogy elképzeltem, hogy vajon minek az illatát érezhettem. Először leültem a pulthoz, ahol azonnal megkaptam az italom. Ez tulajdonképpen egy Dr. Pepper volt, megőrültem érte, egyszerűen mást sosem ittam azon kívül, maximum energia italt, de csak néha. Ahogy nézelődtem kiszúrtam a szemeimmel Nócit. Jééééé... Felpattantam és oda száguldottam hozzá, leültem vele szembe.
- Te se akarsz bent vacsizni, mi? - kérdeztem vigyorogva, szinte kuncogva, ahogy figyeltem a barátosnémet. Köszönni meg minek? Ma már találkoztunk a toronyban meg... mindennap találkozunk. De ha nagyon hiányolja, azért köszönök, mert nem vagyok egy paraszt.
- Becsatlakozhatok? Volt már itt a pincér? Melyik volt a pincéred? - a nyakamat nyújtogatva kerestem az esetleges személyzettagot, hogy rendeljek magamnak én is valami kaját.
- Egyébként mizu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

El nem tudja képzelni, hogy a pult mögött sürgő-forgó nála talán csak egy évvel idősebb fiú a bátyja. Mármint azt tudja, hogy amíg anya nélkül egy fedél alatt testvéreivel és apjával, született messze tőlük még két testvére, és elvileg az egyiküket nézegeti már ki tudja mióta. Nem teljesen biztos benne, hogy Nikolai az, akinek mondják, és egyelőre még kedve sincs hozzá, hogy odamenjen jópofizni a fiúhoz. Az itt fogyasztókból ítélve valószínűleg nem rögtön arra gondolna, hogy a lány valami komolyabb dologról szeretne vele beszélni, hanem éppen ellenkezőleg. Kenzie pedig most pont nem szorul rá egy olyan beszélgetésre.
Sötétkékre lakkozott körmei végigkarcolják az asztal fényesen csillogó lapját, keze végül az előtte álló pohár mellett állapodik meg. Mutatóujjával ütemesen dobolni kezd rajta, de tekintetét nem veszi le Nikoról. Kenzie tudja, hogy a fiú már rég észrevette őt és csak a munkája miatt nem jön még ide hozzá, hisz a pohara is épp annyira tele van még, hogy ne kelljen az utántöltés. Nem mintha ez annyira zavarná a lányt, még mindig fogalma sincs, hogy mit kéne mondania neki. Meg akarja ismerni a féltestvérét, beszélgetni vele a családjáról, az anyjukról, teljesen mindegy miről, de úgy még sem mehet oda hozzá, hogy az arcába mondja, ami épp eszébe jut. Nincs túl sok gyakorlata ebben, eddig ismerte a családtagjait, sosem került még ilyen helyzetbe ezelőtt. Teljesen tanácstalan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még sohasem jártam a Pillangó-varázs Teaházban, de már untam a kastély falain belül - így nem sokáig húztam az időt - mivel eléggé esősre állt a felhők karimája, gyors léptékkel indultam el Bogolyfalva felé. Egészen új látkép tárult szemeim elé, ilyen sok vendéglátós helyet, az utóbbi időben nem nagyon volt alkalmam összesűrítve megcsodálni. Már éreztem egy finom forró csokoládé ízeit a számban, mikor Aladár mérges morgásba kezdett mellettem.
Mi a baj drágám? Nem tetszik valami? - kérdeztem tőle és könnyed mozdulattal előhúztam a pálcámat talárom zsebéből. Hiába, sohasem lehet elég óvatos az ember. A muglik mindenféle sokkolókat tartanak maguknál, én meg a varázslatok előidézéséhez alkalmas pálcámat. Később kiderült Aladár idegeskedésének oka, már messziről kiszúrta azokat az embereket, akik valami lángosfélét falatoztak, jó távolra tőlünk egy pavilon árnyékában.
Jaj Aladár, ne viccelj már, neked is jut majd valami finom falat. Veszek neked - suttogtam vigasztalásképp felé, habár falánksága miatt nem egyszer kerültem kellemetlen helyzetbe. Olyankor igyekeztem felvenni legszebb macskástekinteteim egyikét, és sűrű bocsánatkérések közepette kiengesztelni mindazokat, akiket kiszemelt magának. Bogolyfalván rengeteg étterem volt és finom étel, ezért csak reménykedni tudtam, hogy nem fog kényelmetlen szituációkat teremteni nekem. Persze, most is úgy csinált, mint aki a légynek sem tudna ártani. A lehető legkedvesebb ábrázatát öltötte magára, és bizalomteljes tekintettel nyaldosta a kezeimet.
Ahha.. na nem! Ismerlek, tudom, hogy akarsz valamit - számonkérően ripakodtam reá, de még mindig az árva kis angyal képében mászkált előttem. Persze, azért engem sem lehetett palira venni.
Ilyen romantikus idillben haladtunk végig a szűk kis utcácskákon, míg meg nem érkeztünk arra a helyre, amit már lelki szemeimmel sokszor felkerestem. Ez volt a híres Pillangóvarázs-Teaház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már lassan olyannyira tanácstalannak fog kinézni, hogy csak a kétségbeesett ajakharapdálás hiányzik és tökéletesen teljes lenne a kép. Kissé idegesen kopogtatja az asztalt, majd mikor Nikolai néha felé pillant, kihúzza magát, hogy jelezze neki, igen, még mindig itt van és őt nézi. Csak azt nem tudja, hogy miért. Már rég odamehetett volna hozzá és túleshettek volna a kellemetlen beszélgetésen. Tudja, hogy feleslegesen húzza az időt és össze kell szednie magát, elvégre nem fog semmi történni és Nikolai biztosan a bátyja, már csak szembesíteni kéne vele. Ismét találkozik a tekintetük, Kenzie pedig ezúttal felvonja egyik szemöldökét, asztalon doboló ujjai megállnak a mozdulat közben. Tartja a szemkontaktust egészen addig, míg Niko el nem fordítja a fejét és az egyik hátsó ajtón át nem távozik. Kenzie gyanakodva szűkíti össze szemeit, majd felállva követi a fiút a raktárhelyiségbe, vagy vezessen az az ajtó bárhova is. Meglehet, itt az ideje, hogy tényleg beszéljen vele. Ezt már akkor sem húzhatná tovább, ha Nikolai személyesen ment volna oda az asztalához. Vagy hát... Megpróbálhatta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Talán nem ez a legokosabb döntés, amit valaha az életében tett, de amint belöki az ajtót és eltűnik mögötte, már nincs visszaút, innentől nem igazán ő irányít. Pár lépés után aztán meg is torpan, majd mikor zörgést hall az egyik irányból, arrafelé fordítja a fejét, barna tincsei előrehullanak a mellkasára. Egy pillanattal később már Niko áll előtte teljes életnagyságban, Kenzie fölé magasodva. Nos, így, hogy előtte áll, valóban sokkal magasabb, mint azt a lány képzelte. Az ajtóra szegezett táblára nem reagál, még csak a vállát sem vonja meg. Nikolai arcát tanulmányozza ismerős vonások után kutatva. Örökölnie kellett valamit édesanyjuktól, bármit, csak egy apró vonást, a szemöldökrángást, a mosolyt, akármit.
- A szemed hasonlít rá - szólal meg végül a fiú kérdését figyelmen kívül hagyva. Már tudja, mit talált olyan szépnek Nikolai arcán. - Egrecky Emma szemeit örökölted. Mint én. - Valójában Kenzie a haja színén kívül mindent édesanyjától örökölt, de egyelőre csak ennyit oszt meg a fiúval. Kíváncsian fürkészi az arcát, szívesen kisimítana ugyan egy tincset a homlokából, de van egy olyan érzése, hogy Niko ennek kifejezetten nem örülne. Nyugton marad és érdeklődve várja, hogy erre mit reagál a fiú. Biztosan másra számított, nem erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Türelmesen várja, hogy ebből a csekély mennyiségű információból jöjjön rá a fiú, hogy ki áll vele szemben. Tudja, hogy nem hülye a bátyja, elvégre akkor most nem állna itt és várna a megvilágosodásra. Rá fog jönni, csak kell neki egy kis idő, mire összerakja a kettőt. Aztán Nikolai rájön, Kenzie pedig feljebb emeli a fejét, hogy helyeseljen arra, ami nem lett még kimondva. Érzelemmentes arccal nézi Nikolait, de mikor a fiú megszólal, kéjes mosolyra húzza ajkait. Már is sokkal jobb.
- Megsértesz. Hát így kell beszélni a húgoddal? - A mosoly eltűnik arcáról, helyette eljátssza az ártalmatlant, hangja már majdhogynem sajnálkozva csendül. Direkt hergeli Nikot, csillogó szemei és ajkának sarkai másról sem árulkodhatnának.
- Olyan nagy bűn az, ha kíváncsi vagyok a bátyámra? - felvonja egyik szemöldökét, a bátyjára vonatkozó részt pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni. Arlen sosem említette ezt, ez pedig most kifejezetten rosszul esik neki, habár nem mutatja. - Ne mondd, hogy te egy kicsit sem érdeklődtél utánunk. Biztos érdekelt, hogy anyád kikkel tölti inkább az idejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Látszik rajta, hogy élvezi ezt a helyzetet. Élvezi, hogy húzhatja Niko agyát és mondhat neki bármit, mert tudja, hogy mivel szúrjon oda. Nem ismeri a fiút, de ha ismerné, talán még nagyon is kedvelné, mert ez például közös bennük, csak jelenleg Kenzie birtokolja a tőrt és nem fordítva.
- Tudod, lehet, hogy nem gondolsz rám húgodként, de attól én még az vagyok, nem tudsz ellene mit tenni - azonnal vág vissza a fiúnak, ahogy az befejezi. Kihívóan bámul bele a fiú egészen fekete szemeibe. Egészen lenyűgözőnek találja még ilyen közelről is, így nem nehéz tartania a szemkontaktust.
Merész arckifejezését egy pillanatra ijedtség veszi át, mikor Nikolai hirtelen megragadja és a hátranyomja. Háta keményen találkozik a fallal, még fel is nyekken halkan, a férfi arcát látva azonban ajkai ismét mosolyra húzódnak. Imádja, hogy ilyen könnyen sikerült kihoznia a sodrából, pedig nem is csinált semmit.
- Hát pedig ahhoz képest eléggé úgy tűnik, mint akit nagyon is érdekel, kivel és mit csinált - fejével Niko egyik kezére bök, de továbbra is farkasszemet néz vele. - Ha el akarsz velem hihetni valamit, ahhoz jobban kell csinálnod - teszi még hozzá, mikor Niko elengedi. Könnyedén kicsusszanhatna mellőle és távolságot tarthatna tőle, de kifejezetten élvezi ezt a helyzetet.
- Mondd csak, a húgunkkal is nekem kell közölnöm a jó hírt, vagy leszel olyan kedves és megteszed helyettem? Felszabadítanál nekem egy délutánt, tudod - sztoikus nyugalommal ejti ki a szavakat a száján, olyan könnyedén beszél, mintha csak az időjárásról cseverészne a bátyjával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nos abban egyetérthetünk, hogy nem éppen így tervezte az első találkozását a bátyjával, noha nem bánta meg, hogy megvárta, míg Niko elhagyja a csárda forgalmasabb helyét, így legalább kellemesen elcseveghetnek, mint a jó testvérek.
- Boszorkány? Egyenesen a lelkembe taposol drágám, hát szabad ilyet? - könnyedén folytatja, és kifejezetten örül, hogy Nikolai semmit nem tud róla és a családjáról. Azt igazán nem viselné jól, ha a fiú esetleg helyzeti előnybe kerülne valahogy.
A fiú ujjainak ropogása semmi jóra nem enged következtetni, Kenzie tekintete egy pillanatra Nikolai összefonódó ujjaira és a gyűrűsujján tündöklő gyűrűre téved, majd mintha mi sem történt volna, pillant fel ismét az arcára.
- Ah, ugyan már - felsóhajtva, unottan forgatja a szemeit. - Anyád nem tanította meg neked, hogy ítélkezni nem szép dolog?
Nem akar még menni. Elengedi a füle mellett Nikolai fenyegetését, aztán ellöki magát a faltól és és gúnyos mosoly után lassan körbejár a raktárban. Türelmesen nézegeti végig a dobozokat és az italokat, ujjait végighúzza a polcok szélein, körmei finoman karcolják azokat. Ringó csípővel járja végig a helyiséget, néha visszapillant a fiúra, majd megáll az ajtó mellett, egyik kezét rá is helyezi.
- Tudod, azt hiszem számíthattam volna valami jobbra is, egy normálisabb testvérre vagy nem is tudom. De ha egy kicsit is hasonlítasz apádra, már megértem miért kellett anya nélkül felnőnötök. Hosszú távon én sem viseltelek volna el. - Vár még pár pillanatig, hogy Niko mondjon vagy tegyen valamit, közben kihívóan mosolyog a bátyjára, majd a reakciójától függetlenül könnyedén löki ki az ajtót és hagyja el a csárdát vidáman, tökéletes külsővel, mintha mi sem történt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Metallicát tud? - ezt már csak a poén kedvéért teszem hozzá, a vigyorom is elárulja. Na meg, ha már egyszer mindent a vendégért, had használjam már ki.
- Tudod... azért szívás, hogy még azért is könyiznem kell, hogy megkapjam, amit akarok - szontyolodok el, mert értem én, hogy fő az egészségem, meg hogy Zója ne keljen ki magából, de azért igazán lehetnének engedékenyebbek az emberek.
De aztán mégis türelmesen várok. Hála égnek az ilyen rossz hamar túllendülök. Jó, vannak, amiken kicsit nehezebben, de hát a végeredmény szinte mindig a vigyorgó fejem. Meg hát Annára se haragszok, csak rossz, hogy hiába vagyok aránylag független, erre mindenki tojik. Pedig tudják, hogy nálam a család nem úgy működik, ahogy. Bárhogy is próbáltuk elkerülni, az újságok lehúzták, az örökbe fogadós dolgot, és ja, apát rossz fényben tüntették fel, és amikor lehetőségem adódott rá... hát én csak az igazat mondtam. Rosszul éreztem volna magam, ha azért hazudtam volna, hogy ő jobb fényben tűnjön fel. Bárkinek lazán elmondom, hogy csapni való szülő, de azt is, hogy annak ellenére az apám, és ez nem fog változni.  
- Fúúú akkor én most ilyen elit vendég vagyok? - csillan fel a szemem, Anna érkezése a legjobbkor történik, mert megint elkezdtem volna emészteni magam, vagy azon agyalni, mit szúrtam el én, mert valamit tuti.
- De Arlen a híres... nem én... és nem vagyok a nője, vagy ilyesmi... - rázom meg a fejem, mert a lehető legtávolabb áll tőlem, hogy az ő fényében sütkérezzek, sőt... mennyivel jobb lenne, ha neki se lenne fénye. De az ő élete, ez meg az enyém, és ez így van jól. A kettő úgyse passzolna együtt.
- Hmmm... épp az egyik hivatali alkalmazottnak tett egy javaslatot, hogy hová is dugja a jelentéseit, mikor leléptem... Nehezen viseli, ha meg akarják neki mondani, hogy végezze a dolgát, olyankor meg tök ijesztő azért - persze halkan kuncogok, mert az ostor nem rajtam csattan. Engem szeret, meg én is őt, és mi sose fogunk így beszélni egymással.
- De tényleg nem értem, miért szólnak bele. Tudod, hány gyereket kezelt már ki? Nekem is elmulasztotta az aszociális személyiségzavarom, pedig azt hittem, az fog bekebelezni, de tényleg... ha ő nem lett volna, tuti nem csacsognék itt neked, szóval őt utáld - vigyorgok rá teli képpel, aztán a tortámat nemes egyszerűséggel félbe vágom, és az asztal közepére teszem, hogy Anna ehesse a másik felét.
- Annyit dicsérted, de gondolom, még csak meg se kóstoltad, meg hát... nem ér, hogy csak az én fenekem hízik - olyan könnyen megy vele az ilyesmi, ő is tök kedves velem, szóval megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már a Fantát iszogatom, mikor egy fekete-fehér hajú lány jön felém. Jé, Fanni! Szélesen elmosolyodok, mikor leül velem szemben. Olyan ritkán tudunk hosszabban beszélni, de most úgy tűnik, a sors összehozta.
- Nem hát, nincs most kedvem bent enni. Még sosem voltam itt, gondoltam, kipróbálom -válaszolok neki, közben iszok egy kortyot.
- Gyere nyugodtan, úgyis rég tudtunk hosszabban beszélni. A pincérem? Hmmm... - A pult felé nézek, de most hirtelen nem látom. Aztán az asztalok felé pillantok, pont egy párocskát szolgál ki. Pont felé mutatok, remélem Fanni is látja.
- Ott van, látod? Én már rendeltem, de ha kihozza a tésztámat, rendelhetsz majd te is. Amúgy megvagyok, járok órákra, meg gyakorolgatom a varázslást, de még nem megy minden. Veled mizújs? - Érdeklődök felőle, közben pedig nagyot kordul a gyomrom. Hú, elég éhes vagyok már. Remélem lassan kész lesz a kaja, délután óta nem ettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tudom én, hogy nem ez a legjobb mód arra, hogy kiadjuk a gőzt, főleg ha az első évemet taposom itt, de... én nem cuki gólyaként tértem ide, az az időszak nálam már leköszönt, és ha nekem valaki azt mondja, hogy dobjunk be egy vajsört, nem kezdek ellenkezésbe.
Ezért is indulunk meg a falu felé Tányával. Olyan apróságok, hogy szabad-e, meg takarodó, meg szabad hétvége, engem nem igazán érdekelnek, a mellettem lépdelő ugyanis prefektus, ha megbüntet, feldobom. Na jó, azért azt nem, de biztos nem viszem el egyedül a balhét. Na de, ennyit az esetleges rossz érzésekről a kialakult pillanattal kapcsolatban.
- Te kérd ki jó? Még kiskorú vagyok - ami egyébként nem látszik meg rajtam. A külsőm mindig is előrébb tartott, de sose bántam. Vagyis hát... nem volt annyira mérvadó, hogy ilyesmivel törődjek.
Persze, az ember első ránézésére azt hinné, ahogy belépek a csárdába, fordulok is ki, de ez nincs így, finnyás vagyok a legkevésbé, és a prűd megnyilvánulások is távol állnak tőlem.
- Addig lenyúlom azt az asztalt, mielőtt más tenné meg, oké? - bökök fejemmel az egyik üres asztal felé, aztán ha Tánya is rábólint, be is foglalom azt. Nem akarok már az első alkalomkor  vitatkozni, főleg úgy nem, hogy már egy hónap sincs, mire betöltöm azt a kritikus kort. Annyit nem ér meg az egész.
Kezembe kerül az itallap, azt kezdem vizslatni, magamban mosolyogva csak a hezitáláson, mikor valaki megáll mellettem. Továbbhalad aztán, és erről nem feltétlenül tehetek én. Anya szerint van egy karizmám, ami az ilyen esetekben nagyon jól tud jönni, na nem mintha nem lennék képes megvédeni magam. Egy likvidátor apa mellett? Ugyan már.
Tekintetem azért sűrűn siklik Tánya felé, mintha csak attól tartanék, meggondolja magát, és itt hagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minimum? És mégis hol? Mások meg sem köszönnék Alexander lovagiasságát, pedig... Pedig. Veszélyesek ám az ilyen részeg állatok, mert azon túl, hogy fogalmuk sincs róla, mekkora gyökérré változnak, ha isznak, az erejüket nem veszítik el, szemben a kontrolljukkal. Úgyhogy jah, illenék megköszönnie minden hölgynek, ha valaki a segítségükre siet. De ez is olyan dolog, ami úgy tűnik, csak Alexander szerint elvárás - kezdve azzal, hogy függetlenül a nő minősítésétől, foglalkozásától és korától, tisztelettel kell bánni velük. Ennyi.
- Ne ítélj ilyen könnyen. Most azt hiszed, veled soha nem fordulna elő ilyesmi, de meglepne, hogy egyes élethelyzetek mit váltanak ki az emberekből - belekortyol sörébe és fürkészőn nézi a lányt. Attól eltekintve, hogy ő maga elítéli az aljasodás ennyire mocskos formáját, ő sem veti meg alkalmasint az alkoholt, akár igen nagy mennyiségben sem. De egyrészt addig iszik, míg van kontroll, másrészt ha el szeretné veszíteni, azt a négy fal között teszi a megfelelő társaságban. - Mindenesetre valóban nem a mi dolgunk - vállat von és egy gyors mosolyt küld a lánynak, mielőtt még rátérne annak igen kérdőjeles életkorára. Mit keres itt ilyenkor egy ennyire fiatal lány? Melyik nem normális osztotta be esti műszakba?
- Ez is valami. Remélem a jövőben sem lesz, bár, ha jobban meggondolom, személyi testőr munkát is szívesen vállalok - az elképzelésre széles görbe terül szét arcán és az oly jellegzetes kis szarkalábak is megjelennek a szeme környékén. Ez mellesleg iszonyú jól áll neki, amit tud is magáról. - Majd ott fogok ülni a sarokban - ezzel a csárda egyik csücskébe mutat - és mindenkire nagyon csúnyán nézek - ez már csak azért is lehetetlen, mert elképesztően szép szemei vannak. De lehet, hogy kicsit túlhype-olom, azért ilyen egoista ez a szerencsétlen... No mindegy, hagyjuk is.
- Nem nevezném bujkálásnak, inkább csak máshol volt dolgom eddig - úgy tesz, mintha szó szerint venné a kérdést, de persze nem. Mellesleg azt ugye Lola se gondolta komolyan, hogy egy ilyen férfi nem tesz rá mély benyomást... És most kivételesen, de tényleg kivételesen, nem a fizikai értelemben vett benyomásra célzok, ha értitek mire gondolok. Nagykorúság ide vagy oda, Alexander az apja lehetne, na... - Rezervátumokban dolgoztam, pár napja jöttem. Én vagyok az új vadőr - ez persze mellékes információ, mert ő az új szívtipró. Már hallom is, ahogy törnek össze sorban a női szívek miatta... Hjaj... Szerkesztői sóhajt hallottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Legyen vajsör - kezdésnek legalább is. Bírom Tányát, halál laza annak ellenére, hogy prefektus. És vele már az első napomon megtaláltuk a közös hangot, nem is titok, hogy nagy köze volt ahhoz, hogy ne temessen maga alá a depresszió. Az már csak hab a tortán, hogy vevő az ilyen lazulós estékre, és tojik a korkülönbségre.
Felnevetek, mikor látom, hogy a csapos srác egyből flörtölni próbál vele, és még akkor is vigyorgok, mikor visszakerül mellém.
- A számodat legalább elkérte? Hmmm... nem is olyan rossz, megérne egy ajtócsapkodást - oldalra döntött fejjel vizslatom a fiút. Jó, én biztos, hogy nem vállalnám be, nálam a dolgok nem így működnek, de Tánya hátha vevő rá. Megint felnevetek, mikor látom, annyira néz ide, hogy a pohár mellé csapolja a sört. Amatőrnek tűnik szegény innen, vagy csak ennyire az eridonos hatása alá került.
- Kész, lenyűgözted - dőlök hátra elégedett mosollyal az arcomon, és Tánya arcát vizslatva kortyolok a kikért italból. Pedig a múltban történtek után kerülnöm kellene az ilyen helyeket, de nem vagyok a múltban ragadós típus, és nem nyalogatom a sebeim. Megtörtént, elfogadtam és túlléptem rajta, mert ez tűnt a legjobb megoldásnak, na meg... nem hagyhattam, hogy bárki sejtsen bármit is, akkor már zárdában lennék.
- Rozsdás patkányok - olvasom le a plakátról, aztán pislogás nélkül meredek a lányra, mert hátha neki mond ez valamit.
- Jó, ha nagyon gáz lesz, átmegyünk a PUB-ba, ott legalább van karaoke - készítem is a B tervet, és hát... jó én szeretek karaokezni, nem foglalkoztat, hogy mások is hallanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszméletlenül jól szórakozom az előttem lejátszódó jeleneten, és el is könyvelem, hogy a pasik itt is olyan gyámolatlanok, mint otthon. Mert igen, nekem az államokban van az otthonom, ezt valószínűleg sose fogom annak tekinteni.
- Egy szerencsés ember vagy... én ráfüggtem, bár... csak így tudom az otthoniakkal tartani a kapcsolatot, szóval azt hiszem, ez enyhítő tényező, nem? - döntöm oldalra a fejem, kicsit el is mélázva is ezen. Otthon is megértették, hogy csak azért lógok olyan sokat a neten, mert Angnek annyi mondanivalója van, és mikor apám egyszer velünk töltött öt percet - csak hogy megbizonyosodjon róla, tényleg azért lógok fent -, nem is értette, hogy tud az a lány ennyit beszélni, de még azt sem, hogy én hogy vagyok minden szavával teljesen képben. Az a pillanat tetszett, akkor... tényleg az az értetlen, belenyugvó apa volt, akit még szeretni is lehet. Csak hát, ezek a pillanatok a legritkábbak.
- Szerintem meg csak ritkán lát jó nőt - vonom meg kecsesen a vállaim, mert pedofilnak egyáltalán nem tűnik számomra. Tényleg csak olyan kis szerencsétlen, akit az ember általában megszán.
- Az... - nevetek fel a fejem rázva, aztán kortyolok egy újabbat az italból, teljesen megdöbbenve a tényen, hogy egyre többen lesznek itt.
- Én is... a bátyám ugyan nem díjazza, de a zuhanyrózsa egyenesen imádja a hangom - vigyorodok el jó kedvűen, mert tetszik, hogy Tányával még ilyet is lehet csinálni, tudtam én, hogy a legjobb embert fogtam ki.
- Láttam a plakátot a suliban, és marhára nincs kedvem fent poshadni. Szóval, ha most az üknagyanyák gospel kórusa lenne, akkor is itt csücsülnék - jó, elég képtelen példa, de na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megőrülök ettől a lánytól, hát semmit sem képes felfogni abból, amit mondok neki? Már vagy fél órája igyekszem meggyőzni a navine lelkes tagját, hogy semmi alapja nincsen annak a pletykának, miszerint én meg a testvére. Hagyjuk már, volt egy ilyen kör, nem jött be, nem lesz újabb belőle.
– Lotti utoljára ismétlem meg, hogy ez esélytelen – megrázom a fejemet, miközben betolom az epres panna cotta egyik falatját. – Nem lesz se esküvő, se gyerek, semmi   - szépen lassan, szavanként, szinte tagolva azokat, mondom neki a mondatot.
  – Amúgy is, térjünk vissza inkább a születésnapodra – ez lehet az egyetlen menekülő útvonal. Kellett nekem éppen ma betérni ide? Hát egyszer a fene nagy szívem félévente egyszeri előkerülése, fog a sírba vinni. Én csak pár darab sütiért ugrottam be, hogy otthon legyen mit felzabálni, miközben nézünk valami filmet Scarlettel, erre jött Lotti és tarolt, szó szerint. Még mindig fáj a hátsóm, ami nekiütközött a pultnak. – Mi a fenét kerestél te Olivér közelében? – láttam ám, sőt Vince is látta, bár szerintem őt ez annyira nem érdekelte, azonban engem nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Süti, süti és édesség...vagyis cukor. Az pedig az instant halál, nekem. Imádom, egyszer tuti túladagolástól fogok kórházba kerülni, de addig is éljen a pörgés. Hiába lettem felnőtt, meg nagykorú, semmi nem változott. Most éppen a harmadik ishlert tömöm magamba, és nem érdekel, hogy tiszta csoki meg hab a szám, meg az ujjaim. Még félig tele van a szám, amikor beszélni kezdek.
- Tudom Hajna, nem kell hülyének nézni..de akkor is. Túl sok a kérdés. Túl sokat vagytok együtt.
Miközben beszélek még félig a számba van a süti, de ez részletkérdés, nagyjából érteni, amit mondok.
- Az viszont tény, hogy mióta megismert nem annyira búskomor.
Igazából nem tudom mi a helyzet, de nagyon vicces vele idegesítebi Hajnát, szóval folytatom, kérdés meddig bírom majd fenntartani a látszatot.
- Ööö...nem tudom? Nem én hívtam meg. Nem szoktam házas embereket hívni szülinapi bulikba.
Olivér egészen kiment a fejemből. Egy pillanatra megállbak a ragancsos ujjaim a levegőbe, aztán vállat vonok és folytatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nézem ahogy tömi magába az édességet, egyszerűen gusztustalan. Eddig is tudtam, hogy mennyire kívánós, -  hoho, na nehogy - , de ez most így szemtől szembe tűnik fel csak igazán. Az arcomra kiül egy kisebb fintor, mikor teli szájjal szólal meg. Én is tudok ilyen trehány és undorító módon viselkedni, én aztán ezt egy percig sem vitatom, na de azt nem szívesen osztom meg másokkal, hogy a szám éppen mit tartalmaz. Egy icipici illem lehet, ráférne a Csornay kislányra, mert hiába számít felnőttnek, ha még ennyi illedelmes viselkedés sincsen benne.
– Az a baj, hogy teljesen más mond a szád, mint amit gesztikulálsz – már, ha ezt lehet annak nevezni. Nem hiszem el, hogy teljesen megértette a dolgot, s gyanúm hamar be is igazolódik, hiszen következő mondatával, tudta nélkül, megerősít. – Nem hiszem, hogy miattam van az, hogy nem búskomor – elnevetem magamat. Ugyan már, egyáltalán nem annak köszönhető, van egy sejtésem mi áll a háttérben, de ezt eddig is magamban tartottam, így ezután sem lesz másképpen. – Azért vagyunk sokat együtt, mert egy iskolába járunk és ő segít nekem szocializálódni – vagy valami ilyesmi. Tényleg sokszor futunk egymásba, de e mögött nincsen semmi, legalábbis romantikus szál az biztosan nem, barátság annál inkább.
– Ne mondd azt nekem, hogy tök véletlenül volt ott éppen akkor – mert ezt nem fogom bevenni. Nem tudom ki volt az, de valaki odahívta, s nyilván nem azért, hogy bébiszitter legyen, hiszen annak ott voltunk mi. – Tuti te voltál, mit tervezel kicsi lány? – gyanúsan méregetem. Nem gondolom komolyan, hogy tervet szövögetnek, amelyben mondjuk Olivér idegeire megy. Bár nem ismerem túlságosan az embert, de még én is megtartom vele a két lépés távolságot.
- Most már értem miért volt pár levelem ragacsos - nyújtok felé egy szalvétát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Aha..
Bárcsak felfognám, amit mond, tényleg, örülnék neki. De semmi érdekes nem jön ki a száján, csak tiltakozik és takarózik, holott mindketten tudjuk az igazságot. Jobban mondva, ő tudja az igazságot én meg úgy teszek, mintha tudnám. Lehet, hogy nem a legjobb taktika, mert Hajna nem arról híres, hogy egy türelmes, nyugodt lány. Ugyanakkor, azzal is tisztában vagyok, hogy engem nem bántana, maximum kiabál, de az semmiség, majd kinevetem. Nem értem, miért kell ennyire komolyan venniük magukat, mindenki felnő és egyből a hátsójába dugnak egy karót.
- Szerintem meg igen.
Vonogatom a vállam, azt mutatva, hogy teljesen mindegy, hogy mit mond, nem fogom elhinni. Egyébként, viccet félretéve ez tényleg igaz. Vince az utóbbi időben egész jókedvű volt, viccelődött, megint olvasott és ami a legfontosabb, hogy írt. Ennek pedig otthon mindenki nagyon örült.
- Persze, Vince meg a szocializálódás.
Őszintén nevetem ki Hajnát, teljes szívemből. Vince soha nem volt az társasági típus, volt neki pár haverja, kevés barátja, de ő inkább csöndes volt, nem épp az az ember, aki nem tudott élni társaság nélkül. Kétlem, hogy ez az egyetemen változott volna, de hát, ha Hajna mondja...
- Esküszöm, hogy nem én voltam.
Felemelem a kezeimet, megadóan, de már szinte fáj, hogy el kell szakadnom a sütitől. Tudom, feltalálták a villát, de az valahogy mindig kifog rajtam. A helyzet az, hogy a süti teteje túl kemény, a közepe meg hab és ha használom, akkor mindig széttrancsírozom. Az pedig pazarlás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem is értem minek teszek folyamatosan meddő próbálkozásokat arra, hogy magyarázkodom. Én tisztában vagyok azzal, hogy mi van, ő meg azt hisz, amit szeretne. Sőt, ami azt illeti, legyen ez, jó lesz.
– Jól van, megfogtál Lotti – felsóhajtok, hátamat neki döntöm a széknek, karjaimat széttárom. Ezután a mozzanatsor után közelebb hajolok hozzá és suttogásra váltok, mintha egy hatalmas titkot készülnék megosztani vele. – Már jön a baba is, egy hónapja meg elmentünk Hawaiira és összeházasodtunk, de ne mondd el senkinek, kérlek – körbe is nézek, nehogy véletlenül meghallja valaki ezt a hatalmas dolgot. Miután elmondtam neki, teljes nyugalommal dőlök hátra és még a pocakomon is végigsimítok. Arcom rezzenéstelen, próbálom elnyomni a nevetést, amennyire ez csak lehetséges. Ez az egész sztori természetesen csak a képzelet szüleménye, de ha ettől Lotti megnyugszik, hát higgye csak ezt. Mást nem majd meglepődik, hogy hova is tűnt az említett gyerek.
– Amúgy komolyan mondom. Neki több emberi kapcsolata van, mint nekem – lehet, hogy emiatt szomorkodni kellene, de nem tudok, hiszen megszoktam már. Többnyire elkerülnek az emberek, amit annyira nem is bánok, azonban néha hiányzik a szemtől szembeni kapcsolat. Még akkor is, ha kockáztatom, hogy egy hülyével hoz össze a sors, sajnos volt már rá példa.
– Hát jó, nekem mindegy, de akkor is fura, hogy ott volt – nem is kicsit. S bár látszólag elengedem, nem tudom ennyiben hagyni. Azt nem mondom, hogy elkezdek kutakodni és Olivér után kutatni, de jobban fülelni fogok, amikor itt tartózkodom.
- Aztán, mi van veled? Minden rendben? - udvariassági kör, ha már összekerültünk, akkor valahogy kötelességemnek érzem a kérdést. Még akkor is, ha tudom, hogy teljesen mindegy lenne, hogy mit kérdeznék.