Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ki hitte volna, hogy élete ily fordulatokkal teli lesz majd? Persze költői a kérdés. Hosszú idő után végre úgy érezhette, a helyén van. Cseppet sem hiányzott neki az a röghöz kötés, ami az iskolában volt jellemző. Persze nagyon hiányolta régi diákjait, de ez az új, sokkal változatosabb életforma kecsegtetően több lehetőséget tartogatott, ezért sem kívánta még feladni.
Aztán lehet, hogy meggondolja majd magát. Tudja nagyon jól, hogy bizonyos esetekben mennyire befolyásolható, különösen ha valaki szent küldetésének tekintve próbálja meggyőzni őt. De abban a pillanatban nem zavarta.
Az ünnepek közeledtével szabadságot kapott. Úgy tervezte, a szünet javát otthon tölti majd, magányosan, a ház körüli dolgoknak szentelve magát. A maradék időben tenne némi röpke családlátogatást, aztán szilveszter környékén a baráti társasága jönne a képbe. De az is lehet, hogy egy kis plusz fizetés fejében csap fel tolmácsnak egy nívós rendezvényen.
Egyelőre csak azt tudta, hogy a faluban volt, a jövővel pedig nem is nagyon szeretett volna foglalkozni. Napnyugta tájban - ami ilyenkor ugyebár jóval korábban van a vártnál - az utcákat rótta, majd betért a teaházba. Inkább oda, mint az étterembe, mert most nem úgy volt kiöltözve. Spontán jött a gondolat, hogy a sokak által károsnak gondolt alkohol helyett egy frissítően egészséges, forró teát öntsön magába. Különben is rég tette erre tiszteletét.
Helyet foglalt valamelyik asztalnál, ahonnan jól lehetett látni a bejáratot. Háttal soha nem ülne le, még talán az otthonában sem... Épp a rendelni kívánt italon rágódott, amikor ismerős arc bukkant fel. Volt kollégája, Gréta személyében. Egy darabig úgy tett, mintha észre se vette volna az új vendéget, aztán elfilozofált azon, hogy vajon érdemes-e odamenni hozzá, már ha emlékszik még rá egyáltalán, de mivel még nem kért ki semmit, megigazította az ingét, elsimította a haját és derék testtartással a hölgy asztalához sétált.
- Vársz valakit? - kérdezte sejtelmességtől átszőtt hangon, a köszönést szándékosan elhagyva. Biccentett ugyan, de úgy gondolta, belépője csak úgy lehet meglepetést szerző és hatásos, ha ezt a részt mellőzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A válasz hallatán kissé kétkedve pillant fel Lénire. Valami furcsa megérzés részéről, hogy a fiú kevesebbet vall be, mint ami az igazság, pedig nem valami szégyellni való dolog Tányus szerint, ha fáj a lába. Különben is körvonalazódik az agyacskájában, hogy majd egyszer akár gyógyító is lehetne, ott aztán foglalkozhat emberekkel és gondjaikkal, meg segíthet sokaknak, szóval tetszik érteni, nem is lenne munka, ha nem lennének emberek, akiknek néha itt-ott ez meg az fáj. Még egy pillanatig fürkészi a fiút keresve bármiféle jelét annak, hogy igazat mond, bár a nemtörődöm válasza rettenetesen gyanús, aztán mégis feladja arra a döntésre jutva, hogy nem piszkálja. Biztos, ami biztos, azért a kastélyban ad majd gyógypuszit, és csak rendbe jön. Nem szereti, ha az emberek elhanyagolják az ilyen apróságokat, ebből lesznek a nagy bajok, de csak nem kerül a fiú betegszobára a végén, legalábbis nagyon reméli. A falatozó ugyan nem vonja el teljesen a figyelmét a problémáról, a díszítés azonban lassacskán mégis eléri ezt a hatást, ahogy az is, hogy végeredményben ketten vannak itt, csak jó lenne már le is ülni, hogy a fiú ne erőltesse a lábát. Ki tudja, mi húzódott meg, a pihentetés viszont mindenképp jót fog tenni, bármi miatt is fáj. Korcsolyái elhelyezésének kérdését gyorsan megoldja, megszabadul a kabáttól, sáltól, és még mindig körbe-körbe nézelődve követi a fiút. Tetszik neki a karácsonyi díszek sokasága, még akár jó ötleteket is meríthet ebből az otthoni nagy díszítéshez, amire minden évben sort kerít. A pulthoz érve meglehetősen gyorsan dönt a pizza mellett, a Cola-ra is rábólogat mosolyogva, hamarosan meg is kapják a rendelt enni- meg innivalókat, és a kiszemelt asztalnál is helyet foglalnak pillanatokon belül. A pizzának igazán jó az illata, ám egyelőre még nem fog neki enni, mert megakad a szeme azon, hogy Léni olyan kitartóan piszkálja a szalvétát.
- Minden rendben? - pillant kérdőn a hercijére, és az asztalra támaszkodva kicsit közelebb is hajol hozzá érdeklődve. Léni ma nem is volt ekkora zavarban, nem igazán érti, mi történik hirtelen, hogy ekkorát változott és ilyen idegesen igyekszik beszélni.
- Nem voltam még itt, de nagyon tetszik. Szép hely, és nagyon tetszik a díszítés is. Majd akarok az ablakra én is rajzolni ilyen szép hópelyheket, ha a szobatársaimnak nem lesz ellenvetése... - körbenéz ismét elmosolyodva, megtalálta a számára érdekes ötleteket, amiket felhasználhat szobarésze díszítéséhez is, majd visszafordul a fiú felé.
- Te jártál már itt korábban? - kérdez vissza, majd belekortyol az innivalójába, miközben a válaszra vár, de addig se veszi le tekintetét a fiúról.
- Jobban van már a lábad? - fűzi hozzá aztán előbbi kérdéséhez emezt is aggódó hangon, amint felfüggesztette a Cola pusztítását egy időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Azt hiszem, nem oszlattam el minden kétségét a lábfájásommal kapcsolatban. Tény, hogy az egyik merész mutatvány során a kelleténél jobban meghúzódott, és persze a testsúlyom sem a legegészségesebb mód helyeztem alsó végtagjaimra, de mégsem hiszem, hogy ez a kellemetlen érzés tartós lesz majd. Elvégre nem is szenvedek olyan nagyon. Olykor-olykor egy különös érzés nyilall belé, meg olyan, mintha begyulladni készülne, de ezeket az apróságokat leszámítva szerintem bátran mondhatom, hogy a kellemetlenségek javát csak az aggodalom váltja ki, s valójában nem is léteznek. Egy percig sem emésztem magam a dolgokon, hiszen a lényeg az, hogy végre kettesben lehetek a szerelmemmel, és végre megvalósíthatom azt, amit már hosszú ideje nagy gondossággal elterveztem. Csak ez tud érdekelni... És ha ennek az az ára, hogy bedagad a lábam, ám legyen. A legvégén úgyis meggyógyítja Tanja.
A falatozóban a reméltnél hamarabb kerülök kellemetlen helyzetbe. A rendelés után helyet foglalunk a kiválasztott asztalnál. Előnyös részén helyezkedik el az étteremnek. Jól lehet látni a pultot, és a karácsonyi díszeket is. Úgy látom, neki legalább annyira tetszik, mint nekem. Öröm látni, ahogy végigszemlél a dekoráción. Mellesleg a kaja is finom az illatából ítélve, még ha nem is vagyok annyira éhes, aminek persze megvan az oka.
- Persze, miért? - szörcsögök néhány kortynyit a kólámból. Nem is értem, miért hoz ilyen kérdésekkel még nagyobb zavarba... Egyáltalán nem szeretném, ha miattam aggódna. Még ha idegesnek is látszódom, azért spóroltam, hogy itt lehessünk, ő pedig sokkal fontosabb, mint az én hangulatállapotom. Azért őszintén bevallom, hihetetlenül jólesik, hogy megkérdezi. Még ezt is leszűri a legapróbb jelekből. Hihetetlen, mennyire egymásra tudunk hangolódni... Vagy tényleg ennyire feltűnő volnék? Egy dolog biztos, előtte nincs titok, úgyhogy nem is érdemes tovább szórakoznom.
Arcomon halvány mosoly jelenik meg, amint az ablakába tervezett hópehelymintákról mesél. Úgy megnézném egyszer, remélhetőleg a közeljövőben alkalom nyílik erre is.
- Csak futólag. - pöccintem meg ujjammal a kóláspoharat, épp elég sejtelmesen ahhoz, hogy Tanja figyelmét magamra irányítsam. Egy határozott torokköszörülés után feljebb ülök a széken, és végre egy normálisabb ülésformát veszek fel, a korábbi nyújtott lábas kényszerpóz után. Egy aprócska mozdulattal jelzem neki, hogy a korábbiakhoz képest már sokkal jobban van. De persze lehet, hogy csak a fokozódó izgalmam miatt jutottam el addig a pontig, hogy ne érezzem.
- Figyelj, Tanja. - szólítom meg a kezéért nyúlva, amit az asztal közepén helyezek le, féltő gondozásomba vonva, miközben tekintetem az övéibe fúrom - Ha nem most vagyok túl rajta, akkor attól félnék, elájulok. - mondom ezt iróniával átszőtt hangon, valamelyest komikussá varázsolva ezt a rettentően kínos szituációt. Egyedül puszta közelségéből merítek erőt, úgy hiszem.
Szabadon árválkodó kezemmel a zsebemben kezdek el türelmetlen matatásba. Eredményként másodperceken belül egy kis dobozkát helyezhetek az asztalra, épp a kezeink mellé. Az ajándék letételét egy nagy sóhajtás kíséri párhuzamosan, és valóban szemtanúja lehet annak, ahogy megkönnyebbülök, mert a szívemen csüngő óriási kődarab egy része lehullik. De még mindig nem lélegezhetek fel teljesen, elvégre a reakciója csak most következik.
- Nyisd ki, ne aggódj, nem gyűrű. - pirulok újfent, még mielőtt ő pirulna el más miatt. Ha kap az alkalmon, és úgy dönt, enged a kíváncsiságnak, a szív alakú doboz rejtekében egy nyakláncot talál. Különlegességét csak azok érthetik, akik kellően jól ismerik Tanját. Úgy hiszem, én beletartozom ebbe a rétegbe.
- Hogy tetszik? Nem tudtam otthagyni... - magyarázkodom lámpalázasan, még ha mérget is mernék rá venni, hogy váratlan húzásommal levettem a lábáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az egész egy egyszerű, s még annál is ártatlanabb beszélgetésből indul ki. Megbeszélem Lillával, hogy még a karácsonyi szünet előtt jó lenne végre összefutni valahol, így társaloghatnánk egy jót, meg ilyenek. Aztán mindketten tudjuk, hogy a hazautazás után már gőzerővel a közelgő vizsgaidőszakra kell majd koncentrálni, ami évről évre nehezebb, tehát fel kell kötnöm a gatyát. Tökéletes helyszínül a cukrászda kínálkozik, a döntést pedig különösebb gondolkodás nélkül, hamar elfogadom. Nem is kívánhatnék jobb elfoglaltságot annál, hogy összepakolás előtt még magamba tömjek valami finomat a faluban, egy lánnyal töltve el tartalmasan az időt, akivel amúgy is jó a kapcsolatom.
Az Eridon ház klubhelyiségében állapodunk meg, mint találkozási pont. Mivel mindketten ugyanabba a házba járunk, ezt a helyet nem nehéz elkerülnünk. Mégiscsak praktikusabbnak ígérkezik a kastélyból lesétálni, mint valahol ott összefutni, hiszen így sokkal több időt tölthetünk együtt. Persze nem kell rosszra gondolni, szigorúan baráti viszonyt ápolunk egymással, a világ semmi pénzéért nem okoznék fájdalmat szeretett Tanjámnak.
Eddig a pontig a történet még jól is hangzana. Történik azonban valami. Valami, ami nem más, mint egy váratlan bökkenő, egy kényes kellemetlenség, ami fenekestül felforgatja a terveimet. És ezt nagyon nem szeretem, hiszen ilyenkor mindent újra kell fejben kalkulálnom. Az alaphelyzet az, hogy szépen összekészülődve várok a lányra. Egy sötétebb ing van rajtam, meg a kényelmesebb farmerem, ha valakit érdekelne. A zsebemben csengő néhány pénzérmén kívül még a pálcámat se óhajtom magammal hozni. Egyébként ennyi az összes vagyonom, ami a keretből megmaradt. Ez a visszajárókból összegyűlt pénz, amit nem költöttem el a szeretteimnek szánt ajándékokra, s jobbnak vélem túladni az összegen ilyen apróság keretében.
Kisvártatva megjelenik a lány, én pedig rögtön kapcsolok, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ezt több szempont alapján is leszűrhetem. Eléggé felkavar, hogy így kell látnom.
- Szervusz... - húzom el a szám, majd az ezután következő, nagyjából az odaérkezésünkig uralkodó némasággal csak bűntudatot kívánok kelteni Lillában. Nem erről volt szó. Szívesen segítek valakinek, ha igényli, de ha már eleve így indulunk neki a dolgoknak, akkor mik a kilátásaink? Mindenesetre semmilyen megjegyzést nem kívánok tenni, amíg újból emberek közé nem érünk, mert azt sem tudom felmérni, hogy ilyen állapotban hogyan reagálna a sértőnek tűnő kommentekre
Nem sokon múlik, hogy egy-egy kibukkanó akadályba megbotoljon ez a szerencsétlen. Karommal, amikor csak tudom, készenlétben állva biztosítom afelől, hogy az esetleges esésektől mentesítsem. Legszívesebben visszacipelném a konyhába, itatnék vele egy csomó vizet, meg kávét, de remélhetőleg a süteménytől is kijózanodik majd. Feltéve, ha nem rumosat választ, de erre majd külön odafigyelek.
A csend és az idő megteszi hatását, némi bűntudatot vélek felfedezni Lilla pillantásain, ahogy beljebb kerülünk. A cukrászdában nincs akkora tömeg, mint vártam, talán a hazautazással vannak elfoglalva, vagy egymást ajándékozzák, ahogy én is tettem jó pár ismerősömmel. Követve példáját, levetem magamról a kabátot és a sálat, aztán elkényelmesedem az asztalunknál. Itt az idő.
- Mit szeretnél? - teszem fel a kérdést az illedelmes férfi szerepét játszva, ujjaim a kínálatot tartalmazó lapon húzva végig. Miután eleget színészkedek, nyomatékot keltve látszólag elejtem a papírdarabot, és rám kevésbé jellemző szemrehányással szólalok meg.
- Van három perced, hogy kimagyarázd magad, mert én érzem magam megalázva miattad. Mi történt?! Nem erről volt szó... Azt hittem, sima sütizés lesz. - fakadok ki, s a feszültség is fokozatosan alábbhagy. Ahogy ismerem őt, áll azon az érzelmi szinten, hogy átérezze a helyzetemet. - Legalább megvártál volna. - teszem oda valamivel halkabban. Nem gondolom komolyan az előbb elmondottakat, de nem akarom a szigorú apát játszani Lilla előtt, amikor egy barátról van szó. Nem szeretném a bizalmát elveszíteni. Feltételezhetően jó oka van arra, hogy azért néz ki így, mert valami történt vele, nem pedig magától, unalmában lett olyanná, amilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Botrány, amit művel. Valóságos botrány... De nem süllyedhetek le arra a szintre, hogy leálljak egy ilyen állapotú nőszeméllyel vitatkozni. Inkább itt is a segítségére vagyok, ha kell, és nagyon úgy fest, hogy az utolsó métereket már képtelen az én közreműködésem nélkül megtenni. Futólag tekintetére pillantva megállapítom, hogy elfogja a szégyenérzet. Lilla, ne aggódj, nem haragszom, csak nagyot csalódtam benned.
Mert még mindig nem azzal van a baj, hogy ivott - legalábbis minden jel erre enged következtetni - hanem azzal, hogy ennek az egésznek nem így kellene alakulnia. Gondolom érthető, hogy kellemetlen helyzetbe hoz, amikor én egy baráti sütizésre számítok a faluban található cukrászdában, és helyette jobbra-balra kell őt támogatni, hogy ne essen el.
Nem úgy ismerem, mint a nagy alkoholistát, ezért is olvasom rá jó látványosan bűnét. De az az érdekes, hogy még mindig nem tartom olyan súlyos vétségnek azt, amit művel, mint amilyennek kimutatom. Azért muszáj valahogy megleckéztetnem, hogy ilyet a jövőben mégse csináljon meg velem, mert ez hosszútávon nem lesz jó. Még ha talán már el is kések ezzel a szemrehányással, hiszen leérve sokkal józanabbul kezd el viselkedni, mint fenn a klubhelyiségben.
- Hogy mi? - hajolok közelebb összeráncolt homlokkal, mert fogalmam sincs, miket hadovál össze. A következő pillanatban persze megsejtem, hogy a mellettünk hallgatózók figyelmét próbálja így elterelni. Ez már eleve egy olyan trükk, amit ittasan nem tudna végrehajtani egy ember, úgyhogy megnyugszom, még ha a csalódottságom meg is marad.
- Komolyan, Lilla... Semmi kedvem veszekedni, nem is azért jöttem. De nem gondolod, hogy a viselkedés magyarázatra szorulna? - próbálom elgondolkodásra kényszeríteni nyugodt hangsúlyommal. Úgy hiszem, remek stratégiát folytatok. Ha tisztázom előtte, hogy bennem megbízhat, talán van esély arra, hogy megnyíljon előttem.
A kínálatot tartalmazó listát újból kézbe véve szemlélem végig dacosan.
- Az ischler jó lesz. - motyogom - Te melyiket választod? Valami laktatót kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Aggódik ő még Léni helyett is a fiú testi épségéért, ha kell, de azért a kelleténél tovább nem piszkálja hangosan a témát, pusztán csendben figyeli a lépteit és fellélegzik megkönnyebbülten, amikor végre leülnek. Remélhetőleg jót fog tenni az a kis pihenés a hosszú séta után, mert szívre venné, ha Léni a gyógyítóig jutna, miután ő vette rá a korcsolyázásra is. Meg amúgy sem örülne a dolognak. Azonban nem sokkal azután, hogy helyet foglalnak, máris az tűnik fel neki, hogy Léni milyen látványosan ideges, hát rögvest rákérdez, hogy minden rendben van-e.
- Olyan nagyon idegesnek tűnsz - jelenti ki, miközben kitartóan fürkészi a hercije arcát. Arra a következtetésre jut, hogy a fiú biztos azon aggódik, hogy tetszik-e itt neki, úgyhogy végül átnyúl az asztalon és megfogja Léni kezét. Rá is mosolyog. Neki igazán tetszik itt, meg amúgy is akárhol jó, amíg a hercije a társasága. Egy pillanatra elkalandozik a figyelme a dekoriációnak köszönhetően, felemlíti, hogy majd ő is tervez ilyesféle hópelyheket a szobája ablakára, mint amik itt láthatóak, aztán viszont gyorsan vissza is tér és újra Lénire figyel. Bólogat a kapott válaszra, jelezve, hogy figyelt, értette, majd elengedve a fiú kezét enni is nekilátna, ha nem szólalna meg újra az eridonos. Az a "figyelj"... az valahogy mindig baljóslatúan cseng Tanja fülében, olyan, mint a "beszélnünk kell", hát felkapja a fejét és nagy szemekkel kérdőn pislog Lénire. Figyelni figyel ő, annyira, hogy még levegőt is elfelejtett éppen venni. A folytatás hallatán csak még nagyobbra nyílnak szemei, ijedten pislog, és minden ellenállás nélkül engedi, hogy Léni megfogja a kezét. Elképzelése sincs, mi következhet, amikor a fiú egy dobozkát helyez elé. Ijedelmét most meglepettség váltja fel, és hitetlenkedve pislog hol a dobozra, hol a fiúra. Alig meri kézbe venni, és erőfeszítésbe kerül kinyitnia, pedig az imént hallotta is, hogy nem gyűrű. Az amúgy is túlságosan gyors lenne, és nem sietnek ők semerre sem. Ráérnek szép nyugodtan mindennel. Óvatosan nyitja fel a doboz tetejét, pedig abban is biztos, hogy nem robban fel, majd eltátja a száját. Fokozatosan ül ki az öröm az arcára, miközben hol a nyakláncot nézi, hol a fiúra pillant.
- Ez... ez csodaszép. Köszönöm - szólal meg végre halkan, mosolyra görbülő arccal. Nagyon kevesen tudják, hogy a málna nála abszolút kedvenc, Lénin kívül csak a családtagjainak van ilyesmiről fogalma, hercije azonban úgy tűnik, nagyon figyelt, és a lehető legszebb ajándékot választotta neki karácsonyra. Még egy fél percig bámulja az ajándékot, aztán olyan hirtelen áll fel, hogy az asztal is megmozdul tőle, a tányérja a poharának koccan, de ez érdekli a legkevésbé. Különben is, a lényeg, hogy nem borította fel, amekkora lendülettel állt fel éppen, hogy nemsokára meg Léni nyakába vesse magát.
- Köszönöm - mondja még egyszer, pontosabban belemotyogja a fiú vállába, miközben szorosan öleli át a nyakát és bal praclijában ott szorongatja a dobozkát. Még arra is veszi a bátorságot, hogy örömében egy puszit nyomjon az arcára.
- Le se fogom venni többet - jegyzi meg végül elengedve a fiú nyakát, és a kezébe nyomja a dobozt.
- Tedd fel nekem, kérlek - fűzi hozzá a magyarázatot is kérés formájában, és összefogja a haját is, hogy ne akadjon bele a nyaklánc még véletlenül sem. Icipicit ugyan zavarja, hogy ő nem hozta magával az ajándékát Léninek, de nem is gondolt rá, hogy ma ilyen szépet fog tőle kapni. Na de majd a kastélyban odaadja, addig is felhőtlen boldogságát ez az apróság nem árnyékolhatja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tehetek róla, hogy nem tudom teljesen leplezni izgatottságomat. Még ki kell tanulnom annak a módját, hogy hogyan füllentsek drága Tanjám előtt. Máskülönben oda lesz a jövőre tervezett összes meglepetésem... Nagy kár lenne, hiszen pont ettől meglepetés a meglepetés. Az a kis izgalom egyszerűen lételeme, az izgalomhoz pedig titok kell. A titoktartás pedig a viselkedésemen múlik, az pedig sok gyakorláson. Még nem találtam megfelelő alanyt arra, hogy gyakoroljak, de távolabbi ismerőseim között vélhetően akad majd olyan, akinél kísérletezhetek. Ha más nem, odaállok a fürdőszobatükör elé, és önmagamnak leszek közönsége.
Megjegyzésére kénytelen vagyok egy jó nagyot sóhajtani, majd zavaromban hangosan kifújni a levegőt. Egyszerűen szörnyen érezném magam, ha tovább kellene játszanom előtte a teljesen átlagos randi című felvonást a darabban. Muszáj a tettek mezejére lépni, felhívásommal pedig el is érkezünk a tetőponthoz. Kezének érintése régóta hiányolt nyugalmat ad. Ha szívem gyorsabban is ver tőle, a lelkemben irigylésre méltó harmónia üti fel fejét.
Előkerül a doboz, amit egészen eddig a pillanatig a zsebemben rejtegettem. Hogy pontosítsak, egy darabig a kabátomban utazott, aztán pakoltam csak át egy óvatlan pillanatban, amikor Tanja bámészkodó tekintete túlságosan elfoglalt volt a környezete alapos tanulmányozásával. Ez, mint tudjuk, gyakran megesik, legalább ilyen téren könnyű dolgom volt, még csak az kellene, hogy mindent előre szúrjon ki.
Se pislogni, se levegőt venni nem merek, oly mereven tapasztom szempárom Tanjára és az elé helyezett ajándékára. Ha nem egy étteremben lennénk, s nem olyan gyorsan peregnének előttem az események, komolyan mondom még a körmömet is elkezdeném rágni. Elvégre számos mód reagálhat a gesztusra, ezen verziók közül pedig a legpozitívabbakat igyekszem kívánni magamnak: sikerrel.
Ugyanis szemei felcsillannak az örömtől és a meglepődöttségtől, hangjából pedig hallom, hogy szívből örül a kapott nyakláncnak. Tudom, hogy a málna a kedvence, így hát remek ötletnek tűnt beszerezni ezt, a többiről nem is beszélve. Elvégre még nincs karácsony, pont ezért tartottam jó ötletnek váratlanul odaadni neki az ékszert. Nem túlzás, nem csekélység, esküszöm ideális tárgyacska, amire vélhetően sokáig emlékezni fog majd.
- Ugye? Örülök. És nincs mit. - pirulok, és magam is kicsodálkozom a látványon, ahogy gyönyörködik benne, aztán összerezzenek a felugrása hallatán. Nyúlnék az asztallaphoz, hogy fel ne borítsa, s a rendelt ételünk se vesszen kárba így, de szerencsére semmi katasztrófa nem történik. Szorosan megölel, én pedig mélyen magamba szívom jellegzetes illatát, válaszölelésemmel kiadva magamból az előbbi percek izgalmait.
- Ahogy óhajtod. - szólok délcegen, kezembe véve a szép kiegészítőt -
Még sose csináltam ilyet, szintén csak a filmekben láttam, amikor nyakláncot tesz fel a fiú egy lánynak. Azt viszont tudom, hogy nagy megtiszteltetés, így mindkét fél számára sokat jelent. Ügyetlenkedve bár, de eleget teszek kérésének, ami számomra ugyebár parancs, elvégre ilyenek a jó hercegek. Már csak azon aggódom, hogy nem-e csikiztem kissé a nyakát, de csak nem.
A procedúra végeztével újból a megszokott módon ülök a helyemen, alig várva, hogy megtudjam, hogyan áll rajta. Elvégre az, hogy a dobozban jól mutatott, még nem jelenti azt, hogy Tanján is ugyanannyira jól fog.
- Nagyon szép vagy. Nyaklánccal és anélkül is. - suttogom a látványtól elragadtatottan, majd evőeszközeimért nyúlva nekikészülök a pizzaszeletem elfogyasztásához, még mielőtt kihűlne - Együnk, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tél. Hideg. Fagy. Hogy mennyire nem szereti! Ráadásul minden tiszta hó. Mi a jó a hóban? Egyszerűen érthetetlen. Az amúgy sem pillangókergetős Michelle ilyenkor fokozottan passzív-agresszív üzemmódba vált, így tiltakozva az időjárás ellen, jelzem abszolút sikertelenül. Szép is lenne, ha az ő kedvéért kisütne a nap... Bár nem is rossz ötlet. Kedvére való lenne az égitest efféle megnyilvánulása, mi tagadás, de nem várhatja el mindenkitől, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy látja be ezeket a dolgokat és meglepő módon egyre kevésbé zavarja.
Ma mégis úgy dönt, forduljon fel a hó - megnézzük, én mondom, megnézzük -, ő akkor is elmegy sétálni. Az ötlet maga tökéletes volt. Meleg csizma, meleg pulcsi, meleg kabát, sál-sapka-kesztyű trió, csakhogy fél óra után akár kirakhatták volna a térre tavaszig, mint újonnan faragott jégszobor. Semmi sem segít már, teljesen szétfagyva kezd menekülni valamerre arrébb. Az első és egyben legszimpatikusabb helynek a teaház bizonyul, ahová olyan lendülettel ront be, hogy kis híján az ajtót is magával viszi. Nem is csoda, lévén bent kellemes meleg fogadja, ráadásul teát lehet inni. Mi a tea legfontosabb ismertetője? FORRÓ. Már amennyiben nem jeges. Mintha neki teremtették volna ezt a helyet.
Illedelmesen lepakolja a külső réteget, amit magára szerelt még otthon a hideg ellen, majd a teaházba kísérik, ahogy azt ő korábban kérte. A helyiségbe lépve nagyon kellemes hangulat fogadja. Ha ideges lenne, ami most nem helytálló, biztos akkor is lenyugodna. Odasétál a pulthoz és keresgélésbe kezd, hogy mit igyon. Lehetne jázminos tea is, vagy sima. De igazából egyiket se kívánja. Végül zöld teát kér, két cukorral, mézzel és citrommal. Egy távolabbi sarkot választ magának, ahová leülhet, hiába vannak kevesen. Talán három asztalnál teázhatnak még, de nem számolja meg. Lecsüccsen a finom zöld teája mellé és kezei közé veszi bögréjét, hogy felmelegedhessen. Csodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A hóesésben barangolok a faluban, mondhatni céltalanul. Elsétálok a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya felé, majd mellékutcákba térek. Ráérősen haladok, sötét hajamban egyre több hópehely pihen. Élvezem ezt a melankolikus lődörgést. Számomra ez a csöndes szabadság hozza meg igazán az ünnep hangulatát. Igen, még ennyi év után is képes vagyok átadni magam neki.
Elérek abba az utcába, amelyen a vendéglátó egységek sorakoznak. Magamba szívom a kiáramló illatokat, származzanak azok ételektől, italoktól, bútoroktól, dísznövényektől, füstölőktől vagy éppen emberektől. Az utóbbiak közül az egyik arra késztet, hogy lassítsak bakancsos lépteimen a teaház előtt. Sokak illatát felismertem, persze. Azonban erről a személyről eszembe jut valami. Valami, ami miatt váltanék Vele pár szót. Meg különben is régen találkoztunk...
Besétálok a helyre, és miután megszabadultam bőrdzsekimtől, hamarosan már kísérnek is a teaház függönyös terébe. Körbetekintek, és hamar megpillantom azt, aki miatt betértem ide. Lazán odasétálok hozzá és megállok fölötte.
- Szabad? - kérdezem rekedtes baritonomon, lepillantva a csinos szőkére, akiből még a stégen kaptam kóstolót hónapokkal ezelőtt. Láthatóan nagy kedvét leli a kezeiben tartott bögre forró italban. Nos igen. Kellemetlen lehet a halandó lét, mikor kint mínuszok röpködnek. Elég az hozzá, eltekintek még a többi jelenlévő felé, majd ismét a párnán üldögélő lányra nézek előttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szőkeségünk fagyott végtagjai lassan olvadnak ki, ujjait ismét kezdi érezni, de még nem az igazi. Jobb is, hogy hamar kéri a teáját, mert különben félő, hogy sosem lenne képes a tapintásra ismét. Elhelyezkedve a kényelmes párnán szorongatja a bögréjét és beszívja a zöld tea illatát. Mennyei. Óvatosan kortyol egyet, az ízek pedig végképp letaglózzák. Egyszerűen zseniális ötlet volt idejönni, ez most már hivatalos. Teste lassan eléri a normál hőfokot, mikor árnyék vetül rá.
Felpillant és kissé hunyorogva azonosítja be a vámpírt, akivel még valamikor összefutott a stégen. Magában azért leszögezi, hogy most nincs etető funkcióban, így ha lehet hanyagolná az étkeztetést, de egy mukkot sem szól. Úgy dönt, miért is ne? Elkélhet egy társaság, amúgy is régen beszéltek.
- Persze - lábait törökülésbe húzza és ismét kortyol egyet teájából. Kíváncsi, miért jött a férfi - egy teaházba? biztos elképzelhetetlen, de talán megeshet, hogy teázni... -, meg hát annyi hely van itt, nem lenne muszáj szóba állnia Michelle-el. Talán konkrét mondandója is lesz hozzá. Persze ez meglepő lenne, hiszen az utóbbi időben olyan kevés dolgot csinált az ex-prefekta, hogy arról szót ejteni is időpocsékolás.
- Mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Finomat biccentek, ahogy enged csatlakoznom. A mozdulattól néhány hópihe most lehullott volna hosszú hajamról az asztalra meg talán a lányra, azonban már elolvadtak és beszívódtak tincseimbe, melyek azonban egyáltalán nem lettek ettől csapzottak. Ugyanolyan üdén állnak szét, mint mindig.
Odahúzódom a kis asztal másik oldalára, és helyet foglalok a párnán. Magam is törökülésbe helyezkedem, hosszú lábaim persze még így is túllógnak mindenen. Kezeimet ölembe ejtem, valahová ágyékom elé. Egyenes tartással üldögélek, és végigpillantok a kérdező lányon.
- Csak sétálgattam a faluban és... észrevettem, hogy idebent vagy. - árulom el szokásosan nyugodt, egyenletes hangomon, hogy bizony a lány miatt tettem tiszteletemet most ezen a helyen. Miatta jöttem be. Az észrevettem persze igazából megéreztem, azonban az olyan bizarrul hangzik. Úgyhogy most inkább ezt a kifejezést választottam.
- Tudod... - sütöm le a szemem, elmerengve.
- Néhány hete valami furcsát láttam. - emelem rá ismét régi tekintetemet.
- Téged. Az utcán táncoltál. Közben cigiztél. De... igazából nem Te voltál az. - rázom meg kicsit a fejem, és egy belógó tincsem mögül, félrebiccentett fejjel fürkészem a szőkeség vonásait. Egyelőre nem mondok többet. Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nyugodtan figyeli, ahogy Adam elhelyezkedik vele szemben. Igazából, így ülve is lehet látni, hogy magas termetű és hosszú lábai vannak a vámpírnak, de ezek csak megfigyelt dolgok. Már korábban is feltűnt neki. Általában nem kedveli a nagyon magas embereket, de csak a magassága miatt utálni valakit... Butaság. Kérdésére várja a választ, még mindig kezei között szorongatva a bögréjét.
- Óóó, hát akkor örülök, hogy bejöttél - mosolyodik el óvatosan. Nem is tudja, mit mondjon. Mármint, azzal tisztában van, hogy nem flört az egész, de akkor is. Olyan jó érzés, ha mondjuk csak azért mennek valahová, mert az ember ott van. Ezek ilyen lányos dolgok és Michelle bármennyire is küzd ez ellen, benne is van egy ilyen rész. Csak mélyen. Nagyon mélyen. Elnyomva.
Mikor Adam lesüti a szemét szőkeségünk rögtön felvonja fél szemöldökét az elhangzó információra pedig egyenesen mindkettő a magasba szalad. Pislogás nélkül mered Adamre, nem nagyon tudja értelmezni a dolgot. Nem mondhatnánk, hogy a rellonos gyengeelméjű, de ez még neki is valahol sántít. Nem dohányzik. Néha szív csak el egy szálat, de végképp nem táncol. Pláne nem az utca közepén. És mi az, hogy Őt látta, de nem Őt? Akkor most valaki hasonlított rá? Vagy valaki felvette az ő alakját? Hajjaj.
- Na várjunk csak. Tehát azt mondod, hogy én táncoltam az utca kellős közepén, füstölgő fejjel. Én. De mégse én. Biztosan engem láttál, nem valakit, aki hasonlít rám? - összeszűkülnek szemei, mert valahol érzi a választ a dologra. Valahol mélyen bizony tudja, hogy mindössze két ember van, aki ezzel visszaélhetett és, amennyiben akart, vissza is élt. Bármelyik is legyen, hamarosan megoldódnak a családalapítási problémái, erről majd Michelle gondoskodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hagyom a velem szemben üldögélőnek, hogy némileg feldolgozza a hallottakat. Legalább hogy értelmezni tudja. Addig körbepillantok kicsit a teaházban, és tekintetemmel követem az egyik pillangót, amelyik egy távolabbi falról most átszáll valahová a szőkeség mögé. Elég idilli egy környezet ez itt. Csak hát nem igazán az én világom. Mondjuk ezt valószínűleg nem is hitte senki. Ennek ellenére persze koránt sem derogál betennem a lábam ide. Meglehetősen unalmas lenne mindig olyan helyeken tartózkodnom csak, amelyek maradéktalanul megfelelnek a stílusomnak vagy ízlésvilágomnak.
A lepkéről visszaemelem különös fényű, kék tekintetemet a lányra és csak lustán pislogva hallgatom összefoglalóját, hogy aztán egy lágyat, mégis határozottat bólintsak. Igen, Őt láttam. Vagyis hát a hasonmását.
- Nem hasonlított, hanem ugyanolyan volt, mint Te. - tisztázom a dolgot.
- Külsőre teljesen megegyezett Veled. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy Téged látlak, csakhogy az illat nem volt elég ismerős. - fedem fel előtte, honnan jöttem rá, hogy mégsem Ő az, akit dúdolgatva, bagózva, táncolva látok az esti utcán.
- A Te illatod felismerem. - szögezem le szelíd, de mély hangon, jelentékenyen pillantva végig szemrevaló társaságomon. Nem, ez sem flört. Csak közlés, meg persze utalás a stégen történtekre. Bár egy ilyen vonzó teremtménnyel nehéz nem flörtölni. Csak hát részemről alapvetően nem vagyok egy ilyen típus. Kifejezem a vonzalmam, csak nem nyomulok vele előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A tények egyre világosabbak, a kijelentés, miszerint Őt látta Adam pedig értelmet ad mindennek. Benji sok mindent megenged magának, de ezt nem. Az egyetlen másik ember, aki igazán jól ismeri, ráadásul szokása hülyébbnél is hülyébb dolgokat csinálni, a bagózás szenvedélyéről nem is beszélve, az... Az az ikertestvére.
- Hát én megölöm... - leteszi a bögrét az asztalra és arcát tenyerébe temeti. Miért? Te jó ég, mibe keverte bele Mihael? Milyen üzletet intézett Michelle képében, amiről szőkeségünknek még csak fogalma sincs? Nemcsak hogy tisztességtelen, de rohadt veszélyes játék is egyben, mert a rellonos adott esetben csak annyit fog tudni, hogy péppé verik, vagy megtámadják a semmiért. Az indulatok magasra kúsznak benne, de igyekszik elnyomni őket. Az illatára tett megjegyzés, vagy inkább bók ennek köszönhetően el is suhan a füle mellett. Az amúgy nagyon élesen kihegyezett füle mellett.
- Meg tudod pontosan mondani, hogy mikor láttál nem engem? - ez csak abból a szempontból fontos, hogy Mihael lelépése előtt, vagy után volt. Ha után, akkor duplán ideges, mert gyáva módon csak az ikertestvére képében merészkedett vissza. Viszont, ha előbb... Akkor csak szimplán halál fia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha Benji lett volna az elkövető, arról csípőből képes volnék tájékoztatni a lányt, hiszen a srác illatát is megismerem az árnyas sétányon való találkozás nyomán, amikor is bizonyos körülmények okán megpróbált az ujja köré csavarni engem. Ez persze egy másik történet. A lényeg, hogy nem a fiú volt a káprázat. Ám ahogy a szőkeséget figyelem, erős tippje van, ki lehetett az illető.
- Október végén valamikor. - vonom össze sötét szemöldökömet, ahogy visszaemlékszem. Dwayne akkortájt volt kórházban, Mina pedig éppen a szülinapját ünnepelte. Vagyis ünnepelte volna, ha az apja nem egy ispotályban haldoklik. Egy padon találtam rá a játszótéren, ahol nem tettem egyebet, mint magamhoz öleltem kicsit. Ezek után indultam tovább gondolataimba merülve a faluban, ahol megláttam ezt a bizonyos ál-szőkeséget.
- Valaki felvette az alakodat? - kérdezek csak ennyit, csöndesen. Nem faggatom, ki az illető. Nem az én dolgom. Ha akarja, elmondja. Az viszont érdekel, mi az, amit láttam. Varázslat? Illúzió? Egy bájital hatása? Ez utóbbit gyanítom leginkább. Feltételezésem szerint egy főzet segítségével adta ki magát valaki Michellenek. Valaki olyan, akit ismer és akit talán szeret is. Mi másért látnék ilyen jellegzetes, csalódott dühöt a szemében?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A dátum fontos. De ezek szerint Misi még javában itt volt, mikor megkockáztatta ezt a rendkívül remek ötletet. Ha nincs Adam, Michelle talán sosem jön rá minderre, ami kissé elszomorító. Hová lett a bizalom, a testvéri szeretet? Félreértés ne essék, szőkeségünknek van humorérzéke, több is a kelleténél, de ami sok, az sok.
- Értem - morogja maga elé, majd tüntetőleg kezébe veszi a bögréjét és belekortyol ismét. Nem fér be a haja alá, hogy ezt most így miért kellett. Megkérdezni már nem tudja, így csak találgathat, de inkább nem akar. Csak rosszul esik neki. Ha Misi szól neki, még az is simán belefér, hogy Mich röhögve rábólint. De így bizarr. Ikertestvérség ide vagy oda.
- Fel hát. Valószínűleg főzettel. Olyan valaki, aki túl jól ismer és, aki azt hiszi, álmomban sem gondolnám, hogy ő volt - erőltetetten felnevet és a bögréje kissé nagyobb lendülettel landol az asztalon, mint tervezte. De aztán hirtelen az egész jelentéktelen lesz. Kit érdekel? Ha eddig nem lett baja, ezután sem lesz. Mihael lelépett, az egész történelem.
- Mindegy. Inkább mesélj, mi újság feléd? - hangja visszavált normálisra, mintha az előbb nem egy felettébb kínos dologról beszéltek volna. Mert miért is kínos? Igazából hízelgő. Valaki csak Mich alakjában tud érvényesülni? Ám legyen. Sok sikert hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hideg van.
Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, mikor kiléptem a kastély ajtaján és elindultam a falu felé. Kellett egy kis nyugi még az ünnepek előtt, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Anya azt ígérte, hogy Vivien itthon lesz, mire én hazaérek az iskolából, a legutóbbi levélben még is azt írta, hogy nem biztos. Eléggé letörtem a levél olvasása közben, nem ezt vártam a nővéremtől. Beszéltem vele is, kifejezetten megígérte, hogy hazajön, erre most anya meg... Akkor most én is megcsinálhatnám azt, hogy nem megyek haza, bár nem tudom, hogy Dasháék közül ki marad itt karácsonyozni, de remélem, hogy mindenki hazamegy a családjához. Esetleg még lemehetnék Michellehez, hátha nem üvölti le megint a fejem, de hát ki tudja. Nem tudom kiismerni...
A falu határát elérve egészen átfagytam már, az első olyan vendéglő pedig, ami a legközelebb volt hozzám, a cukrászda volt. Sóhajtva elindultam és hamarosan el is értem a bolt ajtaját, de még mielőtt benyithattam volna, egy csapat elsős fiú masírozott ki rajta, kis híján nekem csapva az ajtót. Meglepetten hátráltam, hogy elkerüljem a becsapódást, de a kis csapat még csak rám sem nézett. Ezek is sokat ültek illemórán, az biztos... A kabátot jobban összehúzva magamon léptem be végül az ajtón, odabent pedig az utcán remélt kellemes meleg fogadott. Elégedetten néztem körül, aztán a pulthoz lépdelve rövid gondolkodás után kiválasztottam egy ígéretes süteményt, aztán az egyik távolabb eső asztalhoz igyekeztem. Szerencsére nem voltak olyan sokan a cukrászdában, hogy versengeni kelljen a helyekért, így már a kabátomtól megszabadulva ültem le a székre és egy sóhajtás után lepiszkáltam a süti tetejéről a marcipánt. Az a legfinomabb, azt majd később...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szülei sosem árulják el, honnan van pénzük egy-egy drágább holmira, csak terem az adott tárgy és kész. Úgy értem, ajándékként, az ő kezében. Nincs magyarázat, csak mosolyok, ölelések, puszik és rengeteg szeretet. Az ő részéről pedig rengeteg hála, amiért még mindig ilyen jó viszonyt ápol velük. Jó, néha olyanokat veszekednek, hogy zeng az aktuális házuk és forrófejűségüket igazolva csapkodják az asztalokat, elcsattan egy-két tányér, de töretlenül szeretik egymást. Most, így karácsony előtt jött a posta, amit egy kedves, tök aranyos baglyocska hozott -valójában egy méretes gyöngybagoly, de cuki volt, mert nem csípte rojtosra a kezét. Tartalmazott egy rúnákkal megbűvölt fejhallgatót (ijesztő, hogy a szülei hamarabb beleszoknak a mágusvilág rejtelmeibe, mint ő) és mellette egy levelet, amiben előre is boldog karácsonyt kívántak neki azzal az ígérettel, hogy a szünetben jönnek és összeszedik őt, hogy megnézhesse az új, győri otthonukat. Ez nagyon sokat javított a kedélyállapotán.
Vasárnap reggel olyan jó hangulatban ébredt a gólyalakban, hogy elhatározta, nyelvi nehézségek ide vagy oda, ha jól értette a "free weekend" kifejezést egy angolból értelmesebb társától, akkor most lemehetnek a faluba, szóval tervbe tűzte a helylátogatást. Az öltözködési-elkészülési rituálé után szapora tempóban indult meg a lépcsők garmadáján keresztül le a bejárati csarnokba, ki az épületből, át az iskola kapujáig, és onnét le a faluba vezető úton. Egész végig bámészkodott, és ha lett volna nála fényképezőgép, minden bizonnyal lőtt volna már úgy ötven fotót, ha nem többet. Minden apró részletet megörökítene szíve szerint, de lassacskán majd meg is fog. Valahogyan. Ha más út nincs, megtanul rajzolni és lerajzolja Bagolykövet részletesen... Úgy egy óra járkálással feltérképezte a faluban a főbb helyeket, de annyira elgémberedtek a tagjai, hogy muszáj volt már keresnie egy meleg helyet, ahol lerázhatja képletes jégcsapjait magáról és új erőre kaphat.
Az első, útjába akadó üzletnek ez a cukrászda bizonyul, mely előtt éppen az imént állt meg: belépéskor megcsapja a meleg és a finom, karácsonyillat, a fahéj, a sütemények hívogató látványa. Az sem lenne meglepő, ha kicsordulna a nyála a szája szélén és, mint valami ovis, nekinyomná a hűtőpultnak töpszli orrát. Ennyire persze nem neveletlen, de igenis szeretne egyet-kettőt már most megkóstolni azok közül a finom sütik közül, így céltudatosan indul meg a pult felé, hogy felszerelkezzen édességből. Az első akadály máris jelentkezik, amint a "Ciao" után elhadarja pergős anyanyelvén, miből kér és mennyit. Szegény eladó csak áll kukán, miközben mellette épp elhalad egy szőke lány a már megvett finomságával. És ő is csak bámul vissza a magyar jóemberre, hogy aztán rezignáltan felsóhajtson és elejétől kezdje a mesét. Olaszul. Lassan. Csak nem értik meg.
- Epres süti. Ez. - Mutogatja kissé elkeseredetten, de még mindig elég bátran helytállva, és közben rábök a vitrin azon pontjára, ami legközelebb esik az epres süteményhez. Az eladó végre felfogja, melyikből kér és az ujjak technikájának köszönhetően a mennyiség is közlésre kerül: egyetlen egy darab. Az árnál viszont már megint nyelvi nehézségek adódnak, mert nem érti, hogy mennyi az a pénzecske, amit kérnek tőle. Tanácstalan, szörnyen tanácstalan, ám a következő percben támad egy mentőötlete: ha ő nem érti meg, talán akad itt, a sok diák és fiatal felnőtt között értelmes ember, aki angolul vagy olaszul el tudja mondani, mi merre hány méter és segít neki. Körbefordulván megakad a szeme azon a lányon, aki az imént haladt el mellette és habozás nélkül odalép az asztalához arcán elnézést kérő mosollyal.
- Sorry. You help me, him? I no understand, what saying he. - Próbálja elmagyarázni, hogy teljesen párhuzamos azzal, amit a pultos hablatyol és kérné a szőke lányt, hogy segítsen neki, ha tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hagyom asztaltársaságomnak, hogy átgondolja, megeméssze a hallottakat. Nem faggatom a részletekről és a kérdésemre való válaszadással sem sürgetem. Kissé félrebiccentett fejjel nézem, ahogy feszülten kortyol, majd hallgatom nem különb feleletét. Szóval ráadásul olyasvalaki öltötte magára a külsejét a tudtán kívül, aki közel áll hozzá. Akit -ne adj Isten- szeret. Ez szép. Nem csodálom, hogy szétveti a düh. Azonban láthatóan úgy dönt, nem hergeli magát most ezzel tovább. Részemről benne vagyok. Csak úgy gondoltam, erről joga van tudni.
- Békések az ünnepek. - közlöm Vele az első dolgot, ami eszembe jut arról, mi van velem mostanság. Ez egy fontos momentum, hiszen szeretem a nyugalmat. Jól esik, hogy nem igazán zavar be semmi ebbe a karácsonyi idillbe.
- Soha nem jártam még itt. - állapítom meg és nézek aztán körbe a pillangós térben, amelyben meglehetősen furán festhetek sötét alakommal a párnán üldögélve. Mondjuk a szőkeségnek sem éppen ez a közege, úgy hiszem. Ám Ő azért talán mégsem rí ki annyira, mint én.
- Mondjuk minek jártam volna? - emelem meg fekete szemöldökömet, költői kérdésem közben, ahogy visszatekintek a csinos lányra velem szemben.
- És? Veled? - kérdezek vissza, ami egyébként egyáltalán nem mindennapi dolog nálam, hiszen bár felettébb udvarias vámpír vagyok, az ilyen sablonos társalgási elemeket már régen levetkőztem. Olyannyira, hogy érdeklődni úgy en bloc hihetetlen kevésszer szoktam. Általában csak válaszolok és válaszolok egy beszélgetés során, vagy véleményt cserélek a partnerrel. De hogy én kérdezzek? Főleg azt, hogy valakivel mi a helyzet éppen? Nos, ez tényleg igen ritka, akármilyen egyszerűen hagytam most kiperegni a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Jó döntés volt lejönni és nem a szobában poshadni, mint tegnap. Hiányzott viszont az, hogy Dasha se tegnapra, se már nem szervezett be kviddicsedzést, aminek inkább örülnöm kellett volna, hiszen akár mennyire is vagyok még mindig csak őrző, sok dolgom nincs, és valamennyire tudok pihenni. Még is, mostanában egyre többször jöttem ki a zónából és cseréltem valamelyik hajtóval. Na, az meg maga volt a borzalom, sosem szerettem a zónán kívül lenni, de egyszerűen nem voltam képes arra, hogy megmondjam Dashanak, hogy maradnék mindig a karikák előtt. Szóval inkább csendben maradtam és igyekeztem ügyeskedni a pályán.
Amikor reggel felébredtem, arra gondoltam, hogy beszélek Dashaval és elmegyünk valahová, vagy inkább csak leülök zongorázni és kész. De nem akartam még egy napot a szobámban tölteni, a klubhelyiségben viszont nem szívesen zongoráztam volna, ott, mindenki előtt. Még akkor is, ha csak kevesen voltak, még mindig nem szerettem a központban lenni, így ez kilőve. Szóval akkor maradt az, hogy megkeresem a csapatkapitányt, de a szobában nem volt, a klubhelyiségben megkérdezett elsősök közül pedig senki sem látta. Megkeresni meg nem indultam el, éppen elég hatalmas ez a kastély, bárhol lehet.
Szóval inkább a sütizésnél maradtam és lám, milyen jól tettem. Éppen el voltam foglalva a marcipán lepiszkálásával a sütemény tetejéről, amikor egy lány lépett mellém. Ha jól hallottam, akkor az előbb ő beszélt a pultnál, csak sokkal gyorsabban és hát... nem éppen angolul. Kíváncsian tekintettem fel rá, de nem tűnt épp ismerősnek, abból meg, hogy az előbb éppen olaszul hadart valamit a szerencsétlen pultosnak, csak még inkább megerősítettem magamban, hogy nem ismerem.
- Yes, i guess - mosolyogtam rá a lányra, miután természetesen azt válaszoltam neki, hogy segítek - ha tudok. Felállva úgy döntöttem, hogy közelebb kellene mennem a pulthoz, ha tényleg segíteni akarok a lánynak. Pár lépéssel átszeltem a pult és a köztem lévő távolságot, aztán kérdőn az eladóra pillantottam, aki egyelőre még nem hiszem, hogy meg tudta mondani, mennyibe kerül a lány sütije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kétségek és gondolatok. Két olyan dolog, amit ennyi leélt idő után már nem is tudna levetkőzni magáról. Sokáig élt bezárkózva, híján a külvilággal való bármilyen nemű kapcsolatnak, és ekkor bezárkózott a gondolatai közé olyan mélyen, hogy most is nehezen tud szabadulni tőlük. Mérlegel, elgondolkozik minden egyes cselekedetének kimeneteléről, majd magában teljesen biztosan döntést hoz, amit utána eszébe sincs visszavonni. A kételkedés szintén lételemévé vált, sok mindent kérdőjelezett már meg az elmúlt néhány évtized alatt, és kérdőjelez meg most is. Enélkül talán nem is ő lenne, legalábbis nem tudná magát elképzelni szabadnak és felelőtlennek. Nem, ahhoz túl idős, hogy fittyet hányjon a következményekre. Talán, ha az élete máshogy alakult volna, talán, hogyha akkor nincs az a támadás... Minden csak talán.
- A fejemben történő dolgokat nem tudom befolyásolni. - Persze pontosan tudta, hogy Zoé mire is gondol, az elméje rejtekének melyik részében elrejtett dolgokra - nem kellett gondolatolvasónak lennie, hogy tudja. Már csak tiszteletből sem szívesen hallgat bele a gondolataiba a lánynak, még szerencse, hogy ismeri már annyira, hogy nem is kell.
Egy önmagával teljesen elégedett félmosollyal néz a piruló Zoéra, miközben hátradől a széken. Zavarban van, már megint. Hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem szerette, hogy milyen hatással volt rá. Amikor az ember elpirult, az arcában lévő erek kitágultak egy kicsit, és így még több vöröslő folyadék színezte a bőrt. Ez pedig egyet jelentett a még intenzívebb illattal, ami jelenleg nem jelentett gondot neki. Nem volt éhes, a héten néhány napja már gondoskodott a táplálék utánpótlásáról.
- Hanyagoljuk ezt a tanársegéd témát - vágja rá, bár nagyon nem akaródzik neki. Zoé az övé volt, és nem kellett holmi mitugrász kölyök, hogy ott ugráljon körülötte non-stop. Alapjáraton sem szerette, hogyha más emberekkel volt tartósan - talán ez alól kivételt képezett a család. Belegondolva pedig neki sem volt szüksége rá, hogy valami jött-ment diák idegesítse.
- Eddig is az alagsorban lakták szinte, nem tudom, hogy miért csinálnál belőle ügyet - von vállat. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem éltek együtt, Zoé tényleg minden idejét nála töltötte. Számára evidensnek tűnt, hogy ez ezentúl sem fog megváltozni, maximum mindenki tudni fog róla.
Nem is maradnak sokáig az étteremben. Sosem kedvelte a kíváncsian rájuk szegeződő szemeket, és ez még mindig így van. Miután elfogyott a tea, egyszerű mozdulattal áll fel, és húzza magával Zoét is, hogy visszainduljanak a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A békés ünnepekre igenlően bólint. Valóban. Se Mihael nincs itt, de még Julis sem rontja nála a levegőt. Békés, nyugodt és valahol mélyen felsejlik a magányos szó is. Sosem volt társaságkedvelő ember, de megszokta, hogy legalább az ünnepeket a családjával, vagy ikrével tölti. Most ez a terv ugrott és mivel a büszkesége úgysem engedte volna neki, hogy valakit áthívjon, így maradt az egyedül töltött ünnep. Végtére is, nem zavarja. Szüksége van végre egy kis gondolkodási időre.
- Én sem voltam még itt, de kellemes hely - laza szálon fűzi tovább Adam gondolatát, mintegy közbeszúrt megjegyzés, úgy lebeg köztük Michelle megjegyzése. Ha a pillangóktól eltekintenek, a vámpír igenis jó helyen van itt. Tény és való, hogy ebben a formában talán nem feltétlenül képbe illő, de némi változtatás itt-ott és rögtön úgy tűnne, mintha az isten is ide teremtette volna a férfit. Gondolatmenete megakad ennél a pontnál, mikor Adam visszakérdez. Hát, ööö, izé. Tudomása szerint a másik nem igen érdeklődő típus, úgyhogy mindent összevetve talán meg is illetődik és azt sem tudja, mit mondjon. Panaszkodni nem akar, jó hírei meg őszintén szólva nincsenek. Teljes patt helyzet.
- Enyém lett a Sakáltanya, legalábbis egyelőre. Mihael elutazott... - bár arcára gondolkodás ül ki, ujjai kissé elfehérednek a bögrén. Elutazott. Így is lehet mondani. Mielőtt még végleg beleragadna ebbe a fájdalmas emlékképbe, folytatja. - És képzeld, van egy féltestvérem. Nem tudom, ismered-e - szőkeségünk arcára mosoly ül. Az első találkozás, mikor egy káromkodó krokodillal kapta el Julient, az... Na az valami volt. Élete találkozása sok szempontból. Felpillant a teájából és egyenesen Adamre néz. Nem vár különösebb választ, mert ezekre a dolgokra nem lehet mit mondani. Hirtelen megnyugvás, hogy valaki nem vár el tőle semmit. Csak ülnek és beszélnek, az sem baj, ha nincsenek se kérdések, se válaszok. Nincs magyarázkodás. Végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kopp kopp kopp. Renée az igazak álmát alussza, édes kicsi kobakjából teljesen kirepült az az információ, miszerint neki ma reggel találkozója lett volna. Oh igen, az álmok birodalma egyáltalán nem oly borzasztóan valóságos, mint az élet, a vekker pedig, ha szólt is, hiába tette, mert tanárnőnk olyan mélyen csicsikált, hogy atomrobbanás is csak pozícióváltást eredményezett volna. Halk szuszogás hallatszik a szobában, ahogyan egyenletesen lélegzik, békésen alszik tovább.
Kopp kopp kopp. Na ez már gyanús. Nyöszörgés hallatszik a paplan alól, mielőtt két kéz kinyúlna és teljesen a fejére nem húzná. Bárki is az, nem érdemel annyit, hogy figyelmet fordítson rá. Keressék meg máskor, még csak hajnal van, nem megy ő sehová, nem beszél senkivel. Meg hát, az ágy is meleg és pihe-puha, nincs az az égi jel, ami kirángatná onnan. Még jobban bevackolja magát, a párnát feje alá húzza és kényelmesen szuszog tovább.
Kopp kopp kopp. Idegbetegen rúgja le magáról a takarót, ki se lát a fejéből, úgy csörtet az ajtó felé. Közben a sípcsontját megkínálja az ágy lábával, a karját pedig az ajtófélfával, de csak eljut a zaj forrásáig. Félig nyitott szemmel, rövid nadrágban és pólóban tépi fel az ajtót, ami előtt... A szentségit. Kolos áll. És ekkor minden bűnéért bocsánatot kér: elfelejtette a reggelijüket. Azt nem mondhatnánk, hogy felébredt, de valamivel józanabbul vágja rá a férfi arcára az ajtót, mikor leesik neki, hogy nézhet ki. Kikiabál, hogy egy pillanat és azon nyomban beáll a zuhany alá, fésülködik, öltözik és potom öt perc után ugyanolyan nyúzott fejjel, ám útra készen áll az ajtajában.
A falu felé tartó útjuk végig szótlanul telik. Renée bocsánatot akarna kérni, de még félig bóbiskol, Kolos pedig... Ki tudja? Egyértelműen neheztel a nőre, a tanerőben pedig az a kérdés kattog még így vegetáció közben is, hogy miért jött el a szobájáig a férfi? Tán azt hitte, hogy Konstantin majd elfogadja a találka bukását és hazamegy. De ehelyett tényleg felkereste Renée-t és utánament. A falatozóhoz érve beülnek és némán nézik az étlapot. Így belegondolva, talán jobb lett volna, ha ezután nem erőltetik ezt a közös reggeli dolgot, de az asztalnál ülve már annyira mindegy. Célestine kínosan érzi magát, amúgy sem oldódtak még fel egymás mellett a több mint másfél év kihagyás után, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Félve mer csak néha a férfira pillantani, azt is lopva csupán. Érzi a levegőben a bajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Renée Blanche

Türelmes férfiként ismerik az irodában, és a nem túl közeli barátok is kellemes embernek tartják. Az ügyfelek és a gyanúsítottak már azt is elmondhatnák róla, hogy van keményebb, szikárabb oldala is, és a hangját is képes úgy elmélyíteni, hogy kizárjon belőle minden kedvességet, és ne hallatszódjon ki belőle más, csak az őszinte, meghazudtolhatatlan tények. A családja mindezen túl beszámolhatna arról, hogy rendkívül lobbanékony természet, és a legkisebb problémára is vadállatként reagál, ha rossz napja van. Arról viszont, hogy mennyire haragos, sértődékeny és milyen választékosan tud káromkodni akár nyilvános helyen is, na arról csak a vele kezdő nők mesélhetnek.
Konstantin fekete pólója fölé bőrdzsekit húzott, abban várta a megbeszélt helyen, s időben a nagybetűs nőt. Ő mint mindig, úgy most is időben érkezett, és az étterem előtt, az éhhalál küszöbén állva várta a bolondos tanerőt. Az öt-tízperces késésre még lelkiekben is fel volt készülve, de miután merevre fagyott a hidegben, és a falatozó ajtaján kiáradó olasz ételek mennyei illatától kellően bekábult, úgy döntött nem vár tovább. Az, hogy egyedül ül be, és nyugodt körülmények között elfogyasztja reggelijét, meg sem fordult fejében. Az, hogy hazamegy, és küld egy ordibáló rivallót Renée-nek, szintén nem. Az viszont, hogy felkoslat a kastélyba, és ha kell, az ágyából rángatja ki a szőkét, egész út alatt. Figyelemreméltó sebességgel káromkodott a jeges-havas úton, majd a hideg folyosókat járva néhány jóindulatú festménytől kért segítséget. A nőt utoljára az irodájába menet látták, noha hozzátették, hogy mindent azért ők sem tudhatnak. A feszült, bármelyik percben robbanó auror öklével verte az ajtót, csakhogy választ sem első, sem második próbálkozására nem kapott. Már éppen készült berúgni a fát, amikor Célestine álmos arca megjelent a kivágódó ajtón. Megszólalni csak majdnem tudott, mert ahogy kinyílt a bejárat, úgy vissza is csapódott. A francba!
- Te semmit nem változtál! - förmed rá a nőre már a kellemesen meleg és ínycsiklandozóan pizzaillatú falatozóban. Sértett vonásokkal bámulja az orra elé állított étlapot, az idegtől hevesen dobogó szíve csak nem nyugszik. - Hát mit csinálsz te éjszaka, hogy képes vagy elaludni?
Kékjeivel kiles az étlap fölött, és korholó tekintettel mered a szőkére. Micsoda bűnt követett el szerencsétlen! Elmondhatatlanul idegesíti a tudat, hogy Célestine elfelejtette, miközben ő éhesen, majd megfagyva ácsorgott az étterem előtt.
- Felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy, az istenit! - egy árnyalattal talán hangosabban beszél, mint amit megkíván a helyzet, de hát hisztis férfi, aki képtelen megemészteni, hogy egy nő az alvást választotta helyette. - Az óráidra is elfelejtesz bemenni?! Gyűlölöm a szétszórtságot. Egyszerűen nem lehetsz hebehurgya, ha már dolgozó ember vagy. Szerinted én hányszor alszok el? Egyszer sem. Van óra, meg van az embernek agya, és kötelességtudata, meg egyébként is, engem felejtettél el, Célestine.
Mondandója végére az asztal lapjára ejti az elvarázsolt étlapot, és szemtől szembe, a nő íriszeibe kántálja szentszövegét. Csalódott kutyaszemekkel figyeli az álmos tanárnőt, és olykor-olykor hangosan felsóhajtva megcsóválja fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Úgy tervezte, hogy az étteremben bocsánatot kér. Hogy majd végül minden rendben lesz. Csakhogy mire összeszedi a bátorságát, hogy megszólaljon, józanítóan valóságos rágalmazó szavak ütik meg fülét. Csak pislog a férfira és majdnem körbenéz, hogy neki szól-e ez a kirohanás.
- Természetesen alszom - még mindig értetlen tekintettel mered a férfira, akin látszik, hogy a rohama csak most kezdődik, Renée arckifejezése pedig valószínűleg olaj a tűzre. De most mit csináljon? Tegnap ért haza késő este az öccsétől, meg a lányától, örül, hogy él, nemhogy egy találkát is észben tartson! Vagyis, az eszében volt, beállította a vekkert, de olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta. Ajjaj. A következő, immáron kiabáló szavakra egyenesen felkapja a fejét és elönti a méreg. Hogy merészel így beszélni vele Kolos? HOGY? Azért ez már túl megy minden határon, jogosság ide vagy oda, Célestine is felnőtt, akivel a saját apja sem beszélt így soha.
- Vigyázz arra, hogy hogy beszélsz velem. Nem vagy az anyám, hogy kioktass - ridegen válaszol a férfi heves mondataira. Sajnálja, hogy nem jött, borzalmasan, főleg azért, mert javíthatatlan hibának érzi, de ezt a hangsúlyt és stílust bizony még ebben az esetben sem engedheti meg magának Kolos. Nem érdekli a tanerőt, hogy sértődött, vagy tudja a fene, micsoda. Ennek köztük nincs helye.
- Nem elfelejtettelek Kolos. Tegnap értem haza a családi látogatásból, hiába állítottam be az órát, nem keltem fel rá. Egyébként pedig, ha annyira idegesít, hogy elkéstem, akár meg is reggelizhettél volna ahelyett, hogy úgy csinálsz, mintha a tulajdon anyám lennél. Csak azért, mert nem annak képzeltelek, de szólj, ha tévedek - a monológ közepén kissé megemeli a hangját, de közel sem annyira, mint Konstantin. A végére azonban újra normális hangszínt üt meg, visszahalkul, csak a stílus marad ugyanolyan rideg, mint az elején. Szemeiből sugárzik a csalódottság. Nemcsak a férfinak rossz ez, neki is, főleg a szilveszter éjjel után. Mert hogy nem történt semmi, nem beszéltek semmiről, csak volt. Egyetlen csók, de az is több, mint amit valaha szabadott volna. Ennek ellenére itt ülnek, Kolos játssza a korholó szülőt, Célestine meg a lázadó gyereket. Egyszerűen ciki.
- Nézd, sajnálom, hogy elaludtam. Nem így terveztem - sóhajt fel lemondóan, majd étlapját leejti az asztallapra és ujjaival dobolni kezd. Kíííínos a szituáció, felettébb kínos, de maguknak keresték. Még az a szerencse, hogy kevesen vannak az étteremben, így nem sok bámuló szempár szegeződik rájuk. Az kéne még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sakáltanya. Összevonom kissé a szemöldökömet és megpróbálom bejárni az Elmepalotámat -ilyen kinsi kifejezésekkel és módszerekkel élve-, hogy ráleljek benne a tudásanyagomra az említett hellyel kapcsolatban. Hallottam már róla. De ez se nem bolt, se nem étterem és semmi hasonló. Felmerül bennem, hogy nem a környéken van, végül azonban rálelek az egyik termemben ismereteimre: a Sakáltanya egy lakóház. A Saint-Venantok otthonát hívják így. Tudom is, melyik épület az. Egyszer már összekapcsoltam ezt, most pedig végleg hagytam egybeforrni magamban.
Megilletődik az érdeklődésemtől, aztán leküzdi enyhe zavarát és felel nekem. Hm. Mihael. Ahogy ezt mondja, ugyanazt a feszültséget és haragot érzem rajta, mint az előbb. Úgyhogy a kép lassacskán összeáll. Különösen, hogy azon a bizonyos estén, mikor a káprázat feltűnt, bár az illata nem a lányé volt, ám tudtam, a vérük egy. Mindenképp rokonnak gondoltam az illetőt, dehát a rokonok nem feltétlen vannak jóban, még csak ismerniük sem kell egymást. Ahogy viszont a szőkeséget elnézem, Ők tényleg közel álltak vagy állnak. Mind azzal, aki felvette az alakját, mind pedig azzal, aki most itt hagyta rá a házat. Kezdem biztosra venni, hogy a kettő ugyanaz a személy. Olyannyira, hogy elkönyvelem ezt magamban. Nem mintha bármit kezdeni akarnék a kapott információval. Faggatni meg így már végképp nincs okom ezekről a kényes kérdésekről. Noha különben sem tenném.
- A rád szakadt egyeduralmat a magány nyugalmának szenteled, vagy másokat is részesítesz az így kapott lehetőségekben? - kérdezek rá ilyen választékosan, ízesen, angol akcentusomtól átitatott szavakkal, hogy élvezi-e a nagy egyedüllétet, vagy inkább meg-meghív magához másokat a legváltozatosabb programokra. Régi fényű tekintetem lágy érdeklődéssel csillog, ahogy válaszát várom.
- Azt hiszem. - vonom össze szemöldökömet, mikor a féltestvérét említi.
- Mármint szerintem találkoztam már Vele. - pontosítok bólogatva. Szavaim könnyedségéből kitűnik, nem arra a fajta bemutatkozós, szóváltós összefutásra célzok, hanem egyszerűen arra, hogy elsétálhattunk már egymás mellett az utcán. Talán még az arcára is emlékszem. Egyre gyakrabban akadok össze olyanokkal, akikhez addig még nem volt szerencsém, ám a vérük illata arról árulkodik számomra, hogy valamely családtagjukhoz, rokonukhoz igen.
Nagyon kellemes most itt. Örülök, hogy becsalt hozzá a késztetést, hogy tájékoztassam a külsejének elbitorlásáról. Igaza van, a kissé habos, pillangós díszítést és környezetet leszámítva egy teaház meglehetősen nekem való hely. Elmennék ide antik bútordarabnak, ahogy lazán üldögélek a párnán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Borostyán Lenke
Kocsmahangulat


Az elmúlt két évben összesen nem kapcsolódott ki annyiszor, mint a Bogolyfalván eltöltött első egy hete során. Csalfa vigyor ül arcán, ahogy belép a csárda csengőbongó ajtaján, akárcsak egy fiatal srácnak, kinek az elmúlt éjszaka a tervezettnél sokkal, de sokkal jobban sikerült. A mínusz fokok ellenére szövetkabátja gombolatlanul leng rajta, testét alatta meleg pulóver fedi. Derűs gondtalanságban kér magának egy vajsört a pultnál, kedélyességéből még az sem zökkenti ki, hogy a sör tetején több centis málló hab lebeg. A már elfoglalt sarokhely közelében álló asztalkához telepszik le, hogy estéjét csendes magányában ott töltse el. Kabátját a széktámlára teríti, s kényelembe helyezvén magát, az asztalon heverő hírújságért nyúl. A hivatalban egyébként is mindenről idejében értesül, de munkahelyén túl is minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy olvasson a világ aktualitásairól. Persze, előfordul, hogy az írottakon csak nevetni, vagy éppen hangosan bosszankodni tud, hiszen nem egyszer cikkeznek trollméretű ostobaságokról. Most is fejét csóválva halad a sorokkal, baljában korsóját tartja, amiből néhány mondatonként hörpint egyet. Az íz már az első kortynál sem nyeri el tetszését, és ezen a továbbiak sem változtatnak; kesernyés szájízzel pillantgat bele a korsóba, mintha azzal megoldást nyerhetne, majd tehetetlenül visszafordul az újság hasábjaihoz. Néhány fontosabb rovat után a horoszkópokhoz lapoz, és nem túlzó figyelemmel gyorsan átfutja a jóslást. Sohasem hitt asztrológiában, ennek ellenére minden héten megnézi a Sellő címszó alatti részt. Aztán hátradől a nyitott újság felett, és italát ízlelgetve figyeli a helyiség cimboráit. Fülel, hogy egyes asztaloknál miről társalognak, és alig észrevehetően szemmel tartja a bejárati ajtót is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda