Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szőke egyáltalán nem akart vitatkozni a férfivel. Nyilvánvalóan az édesapjának hatalmas előnyt és megnyugvást jelentett volna, ha olyasvalakivel tárgyalhat a kviddicsről, aki érti is, miről beszél.
Aztán a lengyel édesanyjára terelődött a szó és Szofi egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Nem azért, mert az ő hibájának érezte, vagy esetleg bármiféle közel volt a nőhöz, mindössze azért, mert felhozta a témát, anélkül, hogy átgondolta volna, hogy esetlegesen beletenyerel valamibe, amibe nem kellene...
Márpedig ő ebben igazán tehetséges volt. Olyan témákat érinteni, amik mások számára fájdalmasak, esetleg kínosak. Jobban tette volna, ha néha egy percre elhallgat, de valamiért sohasem sikerült neki igazán.
Figyelmesen, kissé félrebillentett fejjel hallgatta a hajtót és közben ezernyi gondolat suhant át az agyán. Hogy miért nem szerette a szőkeség a kviddicset? Erre a kérdésre roppant egyszerű volt a válasz; amíg Lewy lökött le másokat a seprűről, addig kicsit sem izgatta a dolog, de ha az ő hajtójának baja esett -akárcsak a legkisebb is-, akkor Szofi szíve ezer darabra tört.
Épp, mint most.
- Szívesen elmegyek veled -mosolyodott el egy lélegzetvételnyi csend után. - Nem szeretnék anyuval ünnepelni, meg egyébként is. Jó veled!
Lesütötte a tekintetét, mintha ezzel semmissé tehetné mindazt, ami kicsúszik a száján. A meggondolatlansága, az fogja egyszer sírba vinni. Ez a taktika eddig is bevált, elvégre a mai nap folyamán elég sokszor volt oka félrepillogni. Kezdjük mondjuk azzal a csókkal a téren...
- Szóval észrevetted? -Halvány mosollyal az ajkain vágott le még egy darabot az édességből, miközben mindarra utalt, amit a férfi láthatott.
Megismerkedésükhöz képest a lány ismét rengeteget fogyott. Eleinte egészen ügyesen csinálta, ráfüggött a gumimacikra és igyekezett meghatározott időközönként enni. De a világa egy ideje mindenféle figyelmeztetés nélkül omlott össze és ő nem tudta ezt kezelni. Magába zárt mindent, ami a fájt, épp ahogy a fehér ruhát a szekrény mélyére suvasztotta és ez elkezdte szépen lassan felemészteni. Eleinte csak csökkentett az adagján, majd az étkezések számán, mostanában pedig már csak akkor evett, ha nagyon muszáj volt. Nem kívánta.
Az ígéretre csak bólintott egy aprót.
Lehetőleg.
Valamiért ez egyáltalán nem győzte meg. Bojarski nagyon értett hozzá, hogyan váljon köddé. Ez volt az oka annak is, hogy Szofi nem mert több nyitott kérdést hagyni kettejük között, így amikor lenyelte a falatot kutatóan pillantott a hajtó kékségeibe.
- Miért csókoltál meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Felnevetett a megjegyzésre és csak megforgatta a szemeit. Lewy nagyon ráfüggött erre az apa-témára és Szofi ezt nagyon szívesen a szemére vetette volna, de nem itt és nem most. Ennél sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk, vagy legalábbis a lány úgy gondolta, fontos beszélniük bizonyos nem elhanyagolható témáról.
Ennek ellenére belesimult a férfi érintésébe és ujjai egy pillanatig az arcát simító kézen időztek, mielőtt ajkain megjelent volna egy édes görbület és a szíve komolyabb tempóra kapcsolt volna.
Miért érez még mindig így, mikor már azt hitte, nem számít neki a lengyel? Miért nem tud elszakadni tőle és miért érzi úgy, hogy minden pillanat, amit nélküle töltött fájdalmasan hosszúnak tűnt? Most, hogy itt van, miért ilyen nyugodt és miért érzi úgy, hogy hirtelen minden a helyére került?
Kérdések... kérdések, amikre nincsen racionális magyarázata.
Aztán a betegségére terelődött a szó és a lány csak vállvonogatva tömte magába a süteményt, mert így nem tudott választ adni. Milyen kár!
- Balett -felelt aztán nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna mindennek az oka. Mert valahol,  nagyon mélyen és nagyon régen, ennek az egésznek az elején, ez is volt. - Sokat táncolok mostanában... meg sok dolgom volt, az esküvő... Nincsen időm ilyen apróságokra.
Már az étkezésekre célozgatott burkoltan és ezt Lewy nyilván tudta, Szofi pedig ennél többet nem szeretett volna csevegni a témáról, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mostantól minden mozdulatára oda fog figyelni, ha a szőke éppen mellette tartózkodik.
A lány egy kissé a témát is kerülni kívánta a következő kérdéssel és őszintén kételkedett Lewy szavában, ennek pedig volt némi alapja.
- Nem szeretném, ha elmennél -lesütötte a szemeit és ujjait lassan fűzte össze a férfiével. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Nem akarta újra elengedni Lewyt, képtelen lett volna rá. - Nem tudnálak újra elengedni.
A vallomás könnyedén gördült le az ajkairól és a Princess megszólításra végigfutott rajta az a kellemes fajta bizsergés, amit olyan sokszor érzett Lewy mellett.
Beharapta az ajkát és valahová a távolba fókuszált mielőtt áthajolt volna az asztal felett és tekintete a lengyel ajkait bűvölte.
- Sajnálom, túl sokat beszélek -ismerte el aprót kuncogva és ajkaival puhán súrolta a férfiét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tény, hogy Szofi kicsit gyakran használta fel a balettet kifogásként és nagy átlagban ezt senki sem vette észre, mert nem figyeltek oda eléggé a lányra. Lewy törődött vele, ezt pedig mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy szemet szúrt neki a lány rossz szokása. A balett olyasmi volt, amibe az emberek általában nem mertek belekötni, mert nem ismerték eléggé a világát. Ezzel szemben a hajtó pontosan tudta, milyen nyomás alatt teljesíteni, tehát az orosz lány kifogása érvényét vesztette.
- Jó, igazad van. Sajnálom.
Könnyedén ismerte be, tekintve, hogy ma reggel már nem ez volt az első eset. Lewy valamiért kiváltott belőle egy akut őszinteségrohamot és a szőke nem is akart neki ellenállni.
Ujjaik egymásba fonódva pihentek az asztalon, a lány pedig úgy érezte, bármennyire is igyekszik, sohasem fog tudni elszakadni a kviddicssztártól. Ez lett volna a helyes döntés, túl nehéz volt kettejükre egy párként gondolnia. Túl nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen férfi, mint Lewy beleszerethet egy olyan lányba, mint a szőke. Szofi szíve szerette volna, ha hisz ebben, de az esze most más döntést hozott. Az esze figyelmeztette, hogy mindaz, amit a lengyeltől hallott csupán üres ígéret, hogy a kettejük élete nem fonódhat össze. Mert ő csak egy lány a sok közül, a férfi pedig bárkit megkaphat, akit csak akar. Mégis mi tartaná Szofi mellett?
Aztán a férfi szavai teljesen összezavarták.
Egyetlen szó.
Valóban ennyi kell csak ahhoz, hogy maga mellett tudhassa? Miért? Kérdések ezrei akartak utat törni maguknak, de ő most visszafogta magát. Nem akarta, hogy ez a pillanat elszálljon és ők ismét csak két barát legyenek.
Sohasem voltak barátok.
- Talán nem az -ismerte el ő is halkan. - De egyáltalán nem érdekel!
Ajkaik találkozása fájdalmasan őszinte volt és Lewy érintése sikítva emlékeztette a Szofi fejében megbújó kis vészcsengőt, hogy talán nem kellene, őt mégsem érdekelte. A férfi, akiért bármit feladott volna most itt ült vele szemben és hirtelen úgy tetszett, mintha el sem váltak volna soha. A szőke szíve majd' kiszakadt a bordái közül, hogy aztán vidáman körbetáncoljon a helyiségen, míg ő beleolvadt a csókba.
Lassan húzódott el Lewytől és egyik keze a férfi arcán pihent meg, hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrére, amíg tekintete a kékségeket figyelte.
- Mennem kell, órám lesz. Remélem, hamarosan látlak, Kapitányom!
Sóhajtva vette tudomásul, hogy neki bizony van egy élete a férfin kívül és van egy világ odakint, túl kettejükön. Ebben a pillanatban ezt szinte hihetetlennek érezte. Bármennyire is jó érvekkel állt elő az agya, a szíve győzött.
Elhúzódott a hajtótól és a széket kicsit hátrébb tolva felállt.
Esze ágában sem volt visszaadni a felsőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Őszinte csodálatom, hogy ezt így bírod csinálni. Nekem nem menne. A pubba csak néha jönnek be furcsa arcok, de az a néha is bőven elég, itt meg már délután matt részeg mindenki.
Egy kicsit el is húzom a szám, nem éppen az a közeg, ami nekem való. Ó, ha ezt valaha a szüleim megtudják! Abból lesz ám csak a nagy baj. Nem, nem szabad így történnie. Hiába lazák, hiába vagyunk szinte egy korosztály, hála annak, hogy én váratlan baba voltam, mégis vannak dolgok, amiket nagyon rossz szemmel néznek. Például az alkoholt.
- Készülj arra, hogy akkor sikítozós esőtáncot fogok bemutatni.
Persze nem, nem fogok, még a végén a kelleténél is jobban felfigyelnek rám. Nem mintha a vörös haj ne lenne eléggé feltűnő, kell nekem mindig túlzásba esni, de hát ilyen az élet.
- Sosem ittam még. Mármint alkoholt, vizet azért már igen.
Az első mondat elég hülyén hangzott ahhoz, hogy kellőképpen bambának érezzem magam, így aztán gyorsan hozzátettem még ezt a kis pluszt, bár ezzel talán csak még jobban belezavartam magam a dologba. Ügyes vagyok, meg eléggé fáradt is ahhoz, hogy bekábuljak, ráadásul a tömény alkohol se segít túlságosan.
- Szerintem a vendégek kifejezetten örülnek, hogy nem egy nagydarab, kopasz melák szolgálja ki őket, ráadásul lány is vagy, ennek a célközönségnek ez bejön.
A velem szemben álló pedig még szép is, úgyhogy alkohol se kell hozzá, hogy felfigyeljenek rá. Ráadásul a vonásai miatt még különlegesnek is számít, én is biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni. Arra, hogy jó helyet választott, csak elhúzom a számat. Na igen, ez pont az a hely, ahova nem tettem volna be a lábam semmi pénzért. Jegyzetekért viszont igen. Az egy egyetemistának olyan csoda, ami bizony függőséget okozhat.
- Igazságügy és varázstörvénykezés. Ha nagy leszek, akkor szeretnék ezen a területen sikereket elérni. Szeretném, ha a varázslények igazságosabb besorolást kapnának, több lehetőséget és nagyobb fogú biztonságot. Ez lesz, remélhetőleg, a szakterületem.
Az arcom a lelkesedéstől kipirult, érzem, ahogy egy ponton már ég a bőröm, persze nem zavarón. Ha erről a célomról beszélek, az arcom egyszerűen ragyogni kezd, és úgy érzem, hogy ez az, amire születtem. Már most is, alig néhány hónap alatt, többet tanultam, mint hittem. Alig várom, hogy lehetőségem is legyen.
- Óóó a fene vinne el téged, milyen helyre hoztál!
Meglátom az éppen belépőt, aki nem messze lakik tőlünk, és már végzett ezen a szakon. Széles mosollyal nyújtja át a vastag jegyzetekkel teli füzeteket, könyveket, én pedig mohón átveszem tőle, és elkezdem átnézni őket.
- Egy Isten vagy! Óóó, had mutassalak be titeket egymásnak. Ő itt Milan Blaise Felagund, igen a félelmetes professzor fiacskája, ő pedig… te jó ég, be se mutatkoztunk egymásnak! Simfel Karina.
Nyújtom felé a kezem, ez mondjuk így eléggé illetlen, de jobb később, mint soha.
- Nekem viszont rohannom kell, szóval, köszönöm szépen az italt, a jegyzeteket. Mindkettőtöknek jövök eggyel. Köszönöm!
Felkapom a táskám, és a jegyzeteket magamhoz ölelve szinte futok hazáig. Muszáj a szüleim előtt hazaérnem, különben megérzik rajtam a kocsma szagot, és akkor kinyírnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Magassarkú csizmám hangos kopogása töri meg az esti csendet, fekete kabátom összehúzom magam előtt, ahogy a falu felé tipegek. Kifújok az arcomból egy kósza, vörös tincset és gyorsítok lépteimen, hogy minél előbb a kivilágított és biztonságos faluba érjek. Sikerült úgy kiszöknöm a kastélyból, hogy senki sem figyelt fel rám, nem lenne jó, ha itt az utolsó pár méteren kapna el valaki és küldene vissza a hálókörletembe. Továbbsétálok tehát az úton, minél előbb szeretnék már túl lenni ezen a sötét szakaszon. Ahogy meglátom a falu homályos fényeit, fellélegzek kicsit, mert tudom, hogy már nincs sok hátra.
Hátrapillantva lassítok, majd megigazítom göndör hajam és a fő utcáról elfordulok a csárda irányába. Sokkal kényelmesebben érzem magam az utcán, ahol már vannak lámpák és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik pillanatban majd berántanak az egyik bokorba. Mondjuk a falu sem jobb abból a szempontból, hogy itt meg sikátorokból érkezik a veszély, de azért egy fokkal mégis csak jobb, ugyebár. Oldalra pillantok, majd lehajtom a fejem, hagyom, hogy vörös hajam az arcomba hulljon és így a szemből érkező ne lássa meg azt. Gyorsan kerülöm ki, majd a csárdához érve még megtorpanok egy pillanatra, hogy lesimítsam a kabátom. Fontos a kinézet, na. Vállammal aztán belököm a ajtót, és ahogy átlépem a küszöböt, rögtön megcsap a kellemes meleg, ami odabent van. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd hagyom, hogy becsapódjon mögöttem az ajtó. A bent ülők pillantásaival nem is törődve indulok el a pult felé, tekintetemmel máris azt a bizonyos személyt keresve, aki miatt ma érkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán nem kellett volna. Talán rossz ötlet volt. Talán túl korai. Vagy már késő. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyában miközben türelmetlenül ütögette a lábához a tollát. Az asztalon előtte heverő igencsak viseletes könyv nyitva volt, de néhány áthúzott mondaton kívül semmi egyebet nem tudott kipreselni magából az utóbbi hetekben. Mondhatni írói válságba került. Az útinapló megírása a kalandjaikról egészen jól sikerült, hiszen mindent azon nyomban leírt, de úgy tűnik más nem megy neki, ez pedig roppantul elkeserítette. Talán nem erre a pályára való. Felfogható ez egy remek hobbinak de semmi több. Az egyetemi választott pályája is nagyon érdekelte, de a szüleinek az sem tetszett. Most viszont valami egészen más miatt ült itt és pillantott másodpercenként az ajtó felé.
Rá kellett jönnie, hogy az összes Czettner akit ismert gyáva. Viszonylag régóta tisztában van a ténnyel, hogy az amúgy is népes klán még több taggal büszkékedhet, ugyanis minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Maja a féltestvérük. A teltvérek féltek a témától, mint a tűztől, ezért a családi béke miatt annyiban hagyták a dolgot. Csakhogy Vince igazságérzete közbe szólt. Nem ismerte túl jól a lányt. Csak annyit tudott róla, hogy nagyon jóban van a hugával és hogy a lányka sokat gondolkodik azon vajon merre lehet az édesapja. Ezt pedig rajta kívül mindenki tudta.
Idegesen vakarta meg az egy hetes borostáját, miközben áthúzta az utolsó épen maradt mondatot a füzetben. A tekintete a színes macaronokra tévedt amit engesztelés gyanánt rendelt Majának. Nem fair, hogy ő lesz az, aki lelövi a poént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem létezik, ilyen komolyan nincsen, amit ez a lány összeszenved ma. Bármerre húzza-vonja a ruhadarabot, mindenhogy feszül, vagy nem jön feljebb. Abban biztos, hogy nem szedett fel plusz kilókat, kifejezetten jól tartja magát, hiszen az edzések meg a tánc is jól megmozgatja, viszont az már gyanús neki, hogy magasabb lett. Sokkal rövidebben a nacijai rajta, nem ér le olyan hosszan a szoknyája és a felsőit is mintha a manók lerövidítették volna. Hát azért mióta idejött eltelt már jó sok hónap, nem kizárt. Nagy nehezen sikerült magát a harisnyájába erőszakolnia, miközben egy bűbájtankönyv szétesett lapjaiban kereste azt, ami neki kell. Emlékszik rá, hogy Riri anyukája hogyan tanította neki a varázslatot, csak a pontos szóra nem, pedig nagyon kéne most az a melegítős dolog, ha szoknyában kíván kiténferegni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Végül sikerül megtalálnia, gyorsan fel is viszi a varázsigét, vagy mit mondanak erre, ő maga se tudja, majd kapja a sálat és a kabátot aztán le is robog a kastély falai között gyorsan lavírozva az udvarra. Körültekerte a sálat nyakán, majd a kabátot összehúzva magán elindult le a faluba. Nem hosszú út, így azzal nem kell foglalkozzon, hogy a gondolatai elöntik, ám így sem túl nyugodt.
A mosolygós és kedélyes látszat ellenére majdnem lerágta az összes körmét tegnap este óta, mikor üzent neki legjobb barátnője bátyja, hogy mi lenne ha beülnének a cukrászdába. Ez azért tök fura, még úgy is, hogy mennyire jóban van Lottival. Elképzelése nem sok volt, bár felrémlett benne pár „apróság”, amit Lottival kettecskén műveltek. Hirtelen nagy szemekkel meredt maga elé, felszisszent és el is húzta a száját. Nem biztos, hogy örülne, ha valami szentbeszédre érne be. Mindenesetre nem látta akadályát, hogy idejöjjön, sokat hallott Vincéről, találkoztak is már, nem volt ezzel semmi gondja.
- Szia Vince!
Mikor belépett a cukrászdába egyből kiszúrta az idősebb Csornayt, akit üdvözölt, majd gyorsan mögötte, majd mellette, végül vele szemben a széken termett. A kabáttól szabadult meg éppen és a sáltól, mikor elkapva a tekintetét szemügyre vette. Olyan fura és frusztráló érzése volt hirtelen, de nem tudta miért.
- Esküszöm, hogy nem csináltunk most semmit Lottival! Becsszó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amint megkapja az engedélyt, óvatosan nyitja ki a dobozt, amiben a nyakék pihen, pontosan ügyelve rá, hogy csak a dobozhoz magához érjen hozzá, az ékszerhez ne. Kutakodó kékjei igyekeznek az összes részletet megjegyezni. Fejében már ott van az ékszer képe, elég csak volt csak egy hosszabb pillantást vetnie rá.
- Értem. Okosan tette, az ilyen csecsebecséknél sosem tudhatja az ember... - bólint felpillantva a másikra, és még egy halvány mosoly is helyet kap szája szegletében. Látja ő, hogy nem egy ostobával van dolga, látszik, hogy Mr. Donovan ért valamicskét a varázstárgyakhoz. Vagy ha nem is, akkor legalább van annyi esze, hogy nem kapkod felelőtlenül utánuk. Sajnálattal hallja, hogy ezen az estén bizony nem fogja megtudni a részletes történetet, az ezúttal homályban marad.
- Hm. Ezek szerint értékes darab lehetett, ha az előző tulajdonos ennyire ragaszkodott hozzá – morfondírozik mintegy csak magának mondva a szavakat. Ezzel nem igazán lett kisegítve, Ren a sejtelmes válasszal nem sok mindent világított meg előtte. Illetve azért egy fontos dolog mégis akad. Tekintetét ismét elszakítja a még mindig bámult nyakláncról, hogy ismét a másik szemeibe mélyedjen. - Szorongatta? Azt mondta szorongatta? Akkor az illetőnek a kezében volt, benne nem okozott kárt? Semmiféle hirtelen elváltozás nem volt látható rajta? - Kérdései közben levegőt sem vesz, ahogy kezével hevesen gesztikulálva teszi fel azokat. Nem tudja mi történhetett az illetővel, de van egy olyan sejtése, hogy nem egészen biztos, hogy még életben van. Egy egészen leheletnyit tart a választól, így csak óvakodva teszi fel a kérdést.
- Ez a tulajdonos... nos.. még életben van? - Tart tőle, hogy a válasz nem lesz, hiszen különben miért fordult volna hozzá Mr. Donovan; nemes egyszerűséggel kifaggathatta volna a nyaklánc korábbi birtoklóját.
- Igazán vonzó az ajánlata Mr. Donovan, azt hiszem élek vele, hiszen úgy gondolom behatóbb és inkább mágikus vizsgálatokat igényel az ékszer titkának megfejtése – bólint ismét, elmosolyodva, szemeit újfent a dobozban fekvő tárgyon nyugtatva. - Már amennyiben önnek tényleg nem okoz problémát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsére nem kell sokáig egyedül maradnia a háborgó gondolataivsl, Maja eldönti ennek a meccsnek a végét azzal, hogy megjelenik. Vince felapillant rá, és egy kicsivel tovább is időzik rajta a tekintete mint szabadna. Na nem azért, soha nem látott meg Lucán kívül más lányt, inkább csak azért nézi így, mert alig hisz a szemének. Hogy lehetnek testvérek ennyire hasonlóak? Vince olyan rég ismerte őket, hogy képes volt Majában felismerni az édesanyja vonásait. De igyekszik felnőtt módjára viselkedni, ha már a népes családban senki más nem tette ezt meg.
- Szia. Rendeltem neked macaront, remélem szereted.
Megvárja, míg a lány helyet foglal a szemben lévő széken, addig is becsukja az előtte heverő igencsak viseletes füzetet és gondterhetlen sóhajt. Hálátlan feladat ez a mai, s már épp belekezdene amikor Maja átveszi a beszélgetés fonalát. Értetlenül pillant a lányra.
- Mi? Oké, inkább nem akarok róla tudni. Jobb ha nem.
Megadóan feltartja a kezeit, nem akarja tudni, elzárkózik a csajos dolgoktól és a balhéktól is, jobb lesz úgy mindenkinek.
- Tudom, hogy jó barátnők vagytok, és ennek azt hiszem meg is van az oka. Lotti...nos ő nagyon jól szót ért Lucával is...
Keresi a szavakat, próbálja rávezetni a dologra, de félő, hogy túl sok van benne a Czettnerekből, akkor pedig nehéz dolga lesz. Egy pillanatra feltartja az ujjait, majd megdörgöli a tenyerével az arcát.
- Figyelj, a helyzet az, hogy túl rég húzzák ezt a dolgot és ez baj. Nem akarok kegyetlen lenni, de úgy hiszem úgy az igazságos ha tudsz róla.
Egy pillanst szünetet tart, a tekintét a lányéba fúrja.
- A Czettnerek..Luca és Zoé, ők a féltestvéreid. Mármint a nővéreid. Az apád..az ő apjuk is.
Az igencsak szakaszos mondandója végeztével az asztalra teszi mindkét kezét. Számít ő minden reackióra, hiszen képben van a családdal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem próbál meg úgy tenni, mintha minden rendben lenne, ahhoz túlságosan gyermeki még. Nem figyel arra, mit mond ki, mivel bánthat meg másokat, csak őszinte, ahogy egész életében is volt. Emiatt a leginkább egyértelmű, hogy ő viseli a legkevésbé jól a káoszos helyzetet, a bizonytalanságot. Fogalma sincs, mi lesz most, hogyan mennek tovább a dolgok, de nem is ezt próbálja kitalálni. Azon jár az agya egész nap, hogyan lehetne minden a régi.
Hogyan hozhatná rendbe azt, amit elrontott. Hiszen egyértelműen az ő hibája az egész, nem hülye ő, csak gyerek. Folyamatosan ő volt a pont, ahol a szálak összeértek, ahol a szikrák kipattantak és kirobbant a veszekedés. Még akkor is, ha sokszor igyekezett tenni ez ellen, úgy gondolja, csinálhatta volna ügyesebben. Veszekedhetett volna kevesebbet a testvéreivel, hogy kevesebbszer védjék meg őt a szülei, ezzel újabb konfliktusokat generálva. Bánthatta volna őket kevesebbet, lehetett volna jobb gyerek, tanulhatott volna még egy icipicit jobban. Annyi mindent tehetett volna, mindegyiktől azt reméli, hogy elkerülhette volna ezt az egészet.
Mindenki azt mondogatja, hogy nem az ő hibája, ne érezze rosszul magát. De amikor visszakérdez, hogy akkor kié, arra már senkinek nincs válasza. Amikor azt kérdezi, miért, miért kell ezt csinálni, arra sincs válasz. Csend. Zavart pillantások. Magyarázkodás. Mind lassan mászik be a bőre alá, és csak erősíti a bűntudatát, a bizonytalanságait, és egyszerűen eluralkodnak rajta az érzések.
Hihetetlenül hiányzik neki az anyukája. Hogy minden reggel, amikor felkel, ott legyen, csináljon neki reggelit, lássa a mosolyát, kapjon egy ölelést és egy puszit, mielőtt még iskolába indul. Hiányzik neki Csongi, és az összes többi barátja, aki elment az iskolába. Nem szereti már az előkészítőt, pedig idáig rajongott érte, most viszont híre ment a történteknek és ott is mindenki hímestojásként bánik vele. Próbálnak tapintatosak lenni, ezzel még inkább azt éreztetve benne, hogy most igenis világvége van. Armageddon, pusztulás - és ez csakis az ő hibája, senki másé.
Annak ellenére, hogy több időt tölt most otthon, mint már nagyon régóta, iszonyú magányos. Emberek veszik körül, a családja, akiket szeret, akkor mégis hogy lehet magányos? Semmi értelme, mégis így van. És mindenki próbálja felvidítani, ettől pedig csak még rosszabb lesz. Ahogy az is, hogy az apja ugyanúgy dolgozik tovább, ignorálja a helyzetet, a világot, hátha akkor nem kell megküzdenie vele.
Ma kaptak pénzt tőle, hogy menjenek el a Pillangóvarázsba, foglalt asztalt, majd ő is kiugrik, és négyesben esznek. Mert meg kell tartani a csodás, idilli család illúzióját, legalábbis erre igyekszik. Gábornak nem volt hangulata ehhez, úgyhogy Lolával kettesben érkezik meg, csendesen battyog oda az asztalhoz, és ül le. Kicsinek érzi magát a székhez képest - mindig is kisebb volt, mint a társai, aprócska lány. De ennyire kicsinek és jelentéktelennek sosem érezte még magát a világban.
Ahogy telnek a percek, egyre idegesebben kapargatja a szék szélét.
- Szerinted eljön? - kérdezi Lolát egy idő után, tétován. - Lehet rendelnünk kellene, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Határozottan lépdelek az asztalok mellett, rá sem nézek arra a pár emberre, aki ebben a késői órában még bent tartózkodik. Figyelmem most a pult mögül kilépő férfira irányul, és ahogy az övéi, úgy az én ajkaim is mosolyra húzódnak. Mikor végigsimít az arcomon, ösztönösen csukom le szemeimet és kissé türelmetlenül lépek közelebb hozzá, várva a következő mozdulatát. Mikor ajka az enyémhez ér, hozzásimulok, egyik kezem a mellkasára, míg másik a tarkójára siklik és közelebb húzom magamhoz, miközben viszonozom a csókot. Még a csárdában ülők és a pult mögé időközben visszatérő felszolgáló miatt sem zavartatom magam abban a pár pillanatban. Aztán elhajolok tőle, kisimítok egy tincset az arcomból és nyomok egy puszit az arcára.
- Már teljesen elfelejtettem, úgyhogy neked kell rá emlékeztetned – bocsánatkérő pillantást vetek rá, miközben megigazítom a pulcsiját. – Mit is fogunk ma csinálni? – érdeklődve fürkészem az arcát, keresem a szemeit. Remélem nem azt mondja majd, hogy visszamegyünk a kastélyba, vagy annak közelébe, mert én alig bírtam kijönni onnan észrevétlenül, ha most meg vissza kellene menni, hát akkor inkább bekopogok valamelyik lent lakó háztársamhoz, hogy fogadjon be erre az éjszakára. Egy ideig nem terveztem még visszabandukolni a kastélyba, remélhetőleg Nikonak sem ez a terve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem volt a pontosság mintapéldája, de általában, ha csak nincs nagy fennakadás, késni se szokott sehonnan, ez így volt most is. Nem váratta meg Vincét, aminek amolyan jutalma is lehetett, hogy finomság várta az asztalon. El is mosolyodott, ahogy letette a kabátot a támlára és a sálat is, mikor visszafordult, elnevette magát a reakciótól és vigyorogva nézett végig a fiún, a keze alatt heverő holmiján és a sütiken.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Csak nem értettem miért vagyunk itt, gondoltam hátha rossz fát tettünk szerinted a tűzre, amit persze sosem szoktunk.
Mondta végig a maga kis dolgait, majd az asztalra támaszkodva egyik kezével kitámasztotta állát, a másikat a falapon pihentette. Egy pillanatra elvesztette a fonalat, miért ez a komolynak tűnő hangvétel, amikor meg belekezdett Vince, már teljes homály jött. Ugyan még vigyora igen csak ott csücsült, gondterhes ráncok vonultak a homlokára.
- Tudom, hogy jóban vannak, de ez engem nem zavar, ha arra célzol. Én is barátkozom másokkal is, és az Lottit se szokta.
Teljesen elbeszélnek egymás mellett, de erről a fiatal hölgyikének fogalma sincs. Szent meggyőződése lett hirtelen, hogy esetleg Lottinak rosszat szólt, vagy valamelyik ismerőse nincs jóban vele és ez zavarja. Azonban ahogy folytatásra került a téma lefagyott. A szája görbülete kiegyenesedett. Fejét felemelte és kezeit az asztalra ejtette. Húzzák? Kik? Mit? Úgy érezte, mint akivel mindjárt valami halálhírt közölnek, de az is átfutott az agyán, hogy viccelődik vele a barátnője bátyja. Liftezett a gyomra és vigyorogva éppen rászólt volna, hogy ne marháskodjon, amikor végre kibökte neki a lényeget. A száját elnyitotta, de szó nem jött ki, a mosol az arcára fagyott, de még az iméntiektől.
- Tessék? - Talán kicsit túl indulatos és hangos visszakérdésnek sikerült, amit ő sem értett. Értetlenül pislog nagyokat, még tekintetét az asztalon, vagy kezein jártatja inkább, egészen elhalkult és már majdnem motyogós lett. Az egész testén végigfutott a libabőr. Nem igazán értette, fogta fel vagy akarta elhinni, amit hallott. - Miről beszélsz, Vince? Ez most valami rossz vicc? Mért mondod Te ezeket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán egy kicsit túl tolta a dolgot. Ahogy nézi Maja arcát egyre csak az jár a fejében, hogy rosszat tett, nagyon rosszat. Pedig ő tényleg jót akart. Az utóbbi időben túl sokat volt együtt Lucával kettesben, így az érzelmei nem igazán vannak a helyükön, talán túl nyers volt, nem kellett volna ennyire tárgyilagosan közölni a dolgot.
- Sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod.
Kicsit felemelkedik a székről, de csak annyira, hogy elérje a farzsebében lévő fényképet. Előveszi a kissé gyűrött darabot, majd lassan a lány elé tolja, bizonyítékul. Úgy van vele, hogy most már mindegy. Ezt elbaltázta, utána a vízözön. A képen egy kisebb csoport van, az összes Czettner, középen a szülőkkel. Nem túl friss darab, tavasszal készült, de legalább  tisztán látható rajta mindenki. Így Maja meg tudja rajta nézni az édesapját, hogy lássa, Vince nem hazudik.
- Azért mondtam el, hogy tudj róla, nem tartottam helyén valónak, hogy tovább keresd a családodat, amikor itt vannak az orrod előtt. Ők nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, nehéz nekik elfogadniuk, hogy az édesapjuk...nos, igen.
Nem akarta kimondani, mert azzal valószínűleg csak rosszabb lett volna, így gyorsan menti helyzetet.
- Szeretnék neked segíteni abban, hogy megismerd őket. Úgy ahogy neked kényelmes, már ha szeretnéd. Technikailag rokonok vagyunk, hamarosan pedig hivatalosan is azok leszünk, így úgy érzem tartozok neked ennyivel.
Valahol mélyen tart tőle, hogy a kislány elutasítja. Ha így lenne megértené, azt is ha fogná magát és lelépne. Mégis titkon reméli, hogy utóbb majd kiderül, hogy jól döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A pillanat tört része alatt lélegzett fel, hogy nem, nincs baj se Lottival, se vele; és ugyan ennyi idő alatt esett mély döbbenetbe is. Azt hitte, ha azt a pár kérdést nagy nehezen kipréseli magából, szertefoszlik mindaz, amit az imént hallott. Tévedett, ezt valahol legbelül el is kezdte felfogni, és ahogy az információ szépen lassan a zsigereiig ért, megremegtek ajkai, amint pedig Vince kifejezte sajnálatát az a bizonyos mécses is eltört. Először csak szótlanul meredt az asztallapra, hatalmas könnyek gördültek le arcán, majd hirtelen felnézett. Van az a tekintet a nőknél, maikor senki nem tudja eldönteni, hogy most összetörnek lelkileg, vagy valakit meg fognak ölni. Így áll ezzel valahogy Maja is. Az elutasítás legmagasabb foka tör fel belőle, ahogy rákezd a sírásra végül. Nem hiszi, sokkal inkább nem akarja. Nem lehet, hogy őt mindenki, mindvégig totál hülyének nézte; az sem, hogy ő ilyen vak volt. Igazából nem ért semmit, Ő lehetne mérges, ő lehetne az, aki nem akarhatna beszélni velük, hiszen ő vesztette el félig a családját, mégis mégcsak elé sem álltak? Senki?
- Nem. Nem, ez… nem. Csak nem.
Elfordul az asztaltól a kabátjáért nyúl, a képet pedig ahogy jön úgy fordítja az asztallapra és tolja vissza Vince elé. Az ölébe húzza a dolgait, de egyszerűen földbe gyökereztek a lábai. Legszívesebben most elfutna, elrohanna. Meg sem állna addig, amíg a lábai bírnák. Az anyukája karjaiba rohanna, és még lehet őt is szembesítené vele, ha tudott bármit miért hagyta ezt, miért hagyta, hogy így ráborítsák? Persze józan ésszel tisztában van vele, hogy ő sem tudhat mindent, de annak most híján van. De csak nekiindulnak a könnycseppek, már ki se lát az esőfüggöny mögül meg is rázkódik. Körbenéz, és ahogy látja, hogy egy-egy szempár rászegeződik, szégyellve magát temeti arcát a sáljába.
- Hagyd abba. Kérlek.
Nehezére esik ezt mondani, mert egyszerre tudja, hogy fontos dolgok hangozhatnak el, viszont teljesen elzárkózott. Nem is érti már, amit beszél hozzá Vince, csak hallja a hangokat, de nem értelmezi. Viaskodik és egyre jobban felkavarodik benne minden. Milyen jó, hogy nem örökölt mindenfélét, mint a féltestvérei. Milyen szerencséje van ténylegesen Vincének.
- Segíteni?! – Kissé felháborodott a visszakérdezés, amire feleszmél. Nem kiabál, még csak nem is hangos, nem akar senki számára hallható lenni a fiún kívül, egyébként is legszívesebben elásná magát. Egy apró, jelentéktelen porszemnek érezte magát valami nagyobb dolog közepén. – Mégis miben? Ott volt Zoé néni…Zoé…a féltestvérem, nevezzem bárminek, beszélgettünk, és mégis… Luca, egy csapatban játszottunk, végig ott volt mellettem. És mégis TE vagy itt. Mi ebben a segítség?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ajajj, könnyek. A női könnyekkel soha nem volt kibékülve, úgy érezte lyukat égetnek a mellkasába, felemésztik a lelkét a szó legkínosabb értelmében. Számítania kellett volna rá, hiszenez egy érthető reakció. Legalább zsebkendőt hozhatott volna, de nem volt elég felkészült. A pillanat törtrészéig tényleg azt hiszi, hogy Maja fogja magát és lelép, de aztán mintha meggondolná magát. Így ő is kénytelen felocsudni és cselekedni. Sóhajtva felkel hát a székről és odamegy a lányéhoz, leguggol mellé és békítőleg paskolgatni kezdi a térdét. Először a fejsimogatásra gondolt, de hamar elvetette az ötletet, mert nagyon kellemetlenül hatna, bár amit leművel, az sem utolsó.
- Luca...ő tudja is, meg nem is. Rá felesleges haragudnod, a saját világában él. Próbáltam vele beszélni, de nem igazá akarja felfogni.
Na nem mintha a barátnője értelmének fogyatékosságáról lenne szó, egyszerűen csak elutasító, ha szóba jön a téma. Legkisebbként talán neki a legnehezebb, ráadásul a gyermeki lelke nem hajlandó elfogadni a tényt, így inkább úgy tesz, mintha a probléma nem létezne. De ezt inkább nem osztja meg Majával.
- Zoé pedig. Ami azt illeti az utóbbi időben elég sok problémája akadt. Már ahogy hallottam. Ő a maga módján akar közeledni hozzád és úgy érezte még nem vagy kész rá, hogy megtudd. Tanárként azt hiszem ő áll hozzád a legközelebb és a helyzetet elnézve azt hiszem igaza volt.
Most már kezdi kibontani a témát. A többiek nem tudják, hogy most beleköpött a levesbe, szépen szólva. Technikailag sz egész dologhoz nincs semmi köze, és mégis. Magából indult ki és rosszul tette.
- Ne sírj. Annyira nem rossz a helyzet, mint gondolod. Ti mind elszenvedői vagytok egy olyan eseménynek, amiről nem tehettek. De ez nem jelenti azt, higy ez rossz dolog. El sem tudod képzelni milyen csodálatos embereket kapsz magad mellé, ha engeded.
Próbálja elterelni a lány gondolatait, remélhetőleg van benne egy kicsi Lucából és a figyelme könnyen elcsalható.
- A tánc szeretete, nem véletlen. Mindannyian nagyon művészi beállítottságúak vagytok. Zoé például hárfázik és csodálatosan fest. Luca fuvolázik, Zora Koppenhágában kurátor, Benji pedig gitározik és remek a színészi vénája.
Reméli nem ront a helyzeten, inkább elhallgat kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem. Ez a szó ismétlődött újra és újra a fejében, a szája motorikusan formálta, de hangot nem adott végül. Hiába volt az ellenkezés, láthatóan semmit nem ért vele, arról nem beszélve, hogy még a saját lábai is összeesküdtek ellene. Már nem is tudta, hogy magára, a megtudottra, a féltestvéreire, vagy az apjára haragudott-e meg. Dúlt belül, ingerült lett, rosszul is érezte magát. Összeszorult a gyomra, a szemei szúrni kezdtek, az orra eldugult és már szipogni se tudott. Előhalászott pár zsepit a zsebéből, nem is figyelt nagyon Vincére, csak akkor rezzent össze kicsit, mikor a térdéhez ért. Nem lökte el a kezét, csak ökölbe szorult markait inkább az ölébe ejtette, majd lehunyt szemekkel sírt tovább.
- Nem érted, én sem értem. Fogalmam sincs miért magyarázkodsz helyettük te, Vince, nem értek semmit. Várj.
Rájött, hogy bármilyen zaklatottan és szaggatottan beszél és kéri, hogy hagyja abba, nem fogja, amíg pedig nem szalad el vége se lesz. Megfordult a fejében újra, hogy most erőt vesz magán, de már nyakig benne érezte magát, és igen, felbukkan benne bizony az az érdeklődés és kíváncsiság, ami a többiekben is megvan, ez biztos. Időt akart, legalább pár percet, annyi minden borult rá, amit nem tudott felfogni, elfogadni, hová tenni, hogy egyszerűen megfájdult a feje. Jobbját a fejéhez is kapta, és masszírozta a homlokát, mintha ettől valami is megoldódna: de nem fog.
- De megígérte, hogy szól, ha bármit tud…
Igen, egy kicsit ez fájt neki talán nem is kicsit, viszont nem a lányra, vagy bármelyik másik Czettnerre, akinek felmerült a neve, haragudott, az eszében csak az járt, hogy az Apja két családnak sem mondott el mindent. Ha visszacsinálhatná, ebben a percben biztos benne, hogy soha többet nem kívánna magának családot, ilyen áron biztos nem, ilyen helyzetben sem. Maja össze van törve, remeg is egy kicsit, éppen csak nem váltott át a hisztérikus állapotba.
- A táncot anya miatt szeretem, anya vitt, egész kiskoromban ő támogatott, nem más!
Fel volt háborogva, kicsit talán ki is kérte magának, és bár nem tudhatja, hogy az anyja ilyen irányú szeretetével hozta-e össze a szüleit a sors, abban biztos volt, hogy minden törekvését egy ember volt, aki végigkövetett, az, aki felnevelte, szerette és a családja volt. Az anyukája, az apukája, a legjobb barátja és a testvére egy személyben, éppen az, akire Majának szüksége volt. Egy ideig el is fogadta, mióta kamaszodott lett csak ellenérzése és neheztelése az apja felé. Ami most csak még inkább kezd tetőzni, akarja és nem ezt az egészet. Nem fogja ezt most itt tudni felfogni, feldolgozni.
- Vince! Nem akarom tudni kiből és mit nevelt Ő! Nem, nem itt…nem, most nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem gondolta volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Persze, számított könnyekre, de ilyen szintű elutasításra. Futólag rákérdezett Lottinál, hogy milyen lány is Maja, de általában jókedvű, kifejezetten kedves lányként írta körül, arról nem is beszélve, hogy alapvetően osztoznak a a közös tulajdonságokban. Valahol viszont megérti, hogy így reagált, a helyében ő is így tett volna. Benne is felmerültek ugyanezek a kérdések, amikor megtudta az igazat. Ő nem tudná elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön a gyereke életéből. Nem vall épp túl nagy bátorságra. Érhető hát, ez a szintű harag, de talán nem a fiún kellene levezetnie. Ehelyett úgy néz ki kinyírják a hírvivőt.
- Ha már úgy is ki vagy akadva, igazából tök mindegy mit mondok. Az úgyis rossz lesz. Szóval a helyzet az, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Nem egyeztek bele abba, hogy elmondjam neked és őszintén szólva, az engedélyüket sem kértem.
Megvonja a vállát, mintha csak holmi semmiségről lenne szó. Mondana még valamit, de látszik, hogy küzd a szavakkal, úgyhogy vesz egy mély levegő és megpróbálja folytatni.
- De tudom, hogy ha én nem lépek, akkor sokkal később derülne fény minderre és attól félek, hogy akkor tényleg késő lenne. Már nem mintha most nem lenne az.
Gyorsan felemeli a kezeit, megadóan. Nem akarja, hogy Maja kinyírja, vagy most bújjon elő valami különleges képessége, ami eddig varázslatos módon rejtve maradt mindenki előtt.
- Lehet, hogy az édesanyád vitt, de ha nem tetszett volna, akkor nem hiszem, hogy kényszerített volna. Vagy igen?
Mivel korábban már elbukott a kísérlete, hogy megpróbálja terelni a témát, inkább nem járatja feleslegesen a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Légzőgyakorlatok, koncentráció, annyi és annyi dolgot tanult kiskorától kezdve lámpaláz, rossz helyezés, lepontozás, vereség vagy éppen sérülés feldolgozására és kezelésére, mégsem hat most semmi. Mintha hiába készülne fel az ember a világ végére is akár, akkor is jöhetne akkora csapás, ami előtt egy apró kis porszemként tekint magára, egy olyanra, ami semmit nem ér, amit bármi és bárki egy apró mozdulattal meg tud semmisíteni. Talán már túl tragikusan is fogta fel, de annyira felháborította belül ez mind, hogy nem volt képes nem egy áldozat szerepébe helyezni saját magát, akivel ezek szerint nem csak az élet, de több ember is kiszúrt, olyanok, akikhez a vér is köti. Érzi, hogy az apukájára neheztelhetne továbbra is teljes erővel, ha igazságos akarna lenni, mégis… Ott cikázik a fejében Zoé, Luca, Benjámin és Zora is, és még Vince is beleesett ebbe a körbe, pedig ő tényleg csak kinyitotta azt a jól elzárt csapot.
- Tehát el sem mondták volna.
Sziszegte, bár jóval kevesebb hiszti vagy szipogás közepette. Keserűen és ellene irányulónak vette ezt az egészet, és itt valahol Vince is fellélegezhetett, hiszen nem nézett szegényre úgy, mint aki a világ legnagyobb hibáját követte el, nem rohant el előle és nem is tett olyan mozdulatot, ami haragra utalna felé. Egyszerűen a saját keserűségében merült el, amit összekapargatott. Lehet, hogy ki is forgatja kissé a történetet, de ki ne tenné a helyében?
- Nem akarok veszekedni, csak ettől nem jobb, kicsit sem…
Motyogja a felemelt kezekre, bár ez maga számára győzködés inkább. A legrosszabb hely lenne ez egy jelenethez, arról nem beszélve, hogy már így is szépen nézhet ki a kisírt szemekkel és a fancsali képével. Gyűrögeti a sálat és a kabátot mérgesen az ölében, pláne, mikor szóba kerül a tánc, az anyukája, a család. Az, amiből neki ennyi jutott. Képtelen lenne ezt másnak tulajdonítani, vagy elfogadni, ha úgy is van, ahogy Vince feltételezi a hasonlóságokból.
- Anyukám művészeteket tanít, és nagyon kedveli mindet, nem tudom mit erőltetett volna, vagy mit sem, de ez már nem számít. A múltban nincs ha, az már megtörtént, azon nem lehet változtatni…
Valahol itt csapott át az egész az apja elleni ellenszenv erősödésébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármit mond, az rossz. Akaratán kívül csinált bűnbakot magából és ezzel egyidejűleg valahol mélyen megbánta, elmondta. A többieknek igaza volt, Maja még nem állt rá készen. Talán ha az édesapja beszél vele, akkor felé irányítja a haragját és a testvérei nem lesznek az utálat szobrai a kis Navinés szemében.
- Máshogyan tervezték. Tervezték, de nem most. Kezdem azt érezni, higy igazuk volt.
Ani a szívén, száján, akkor is, ha egészen halkan, az orra alatt sziszegve teszi hozzá az utolsó mondatot.
- Később rosszabb lett volna.
Ebben egészen biztos, ha kell még ötvenszer elmondja, addig mantrázza, amíg rá nem erőlteti a véleményét Majára, mert ebben egészen biztosan. Mondandójávsl egy időben feláll és visszaül a szembenlévő székre, ennyi vígasztalás bőven elég volt egy hétre. De a tekintetét továbbra sem veszi le a lefiatalabb Czettnerről.
- Szóval édesanyád is szereti a művészetet. Akkor visszaszívom, talán édesanyádtól örökölted, na nem minths ez baj lenne...vagy meglepne. Csak nem tudtam.
Nem, nem boncolgatja tovább..bármennyire is fáj neki, még akkor is, ha erőlködnie kell ahhoz, hogy bölcsen hallgasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Maja agya folyamatosan kattog a lehetőségek, a "mi-van-ha" világában rekedt és az öröm nem tudott elhatalmasodni rajta. Pedig boldognak kellene lennie, nem? Meglett az apja, vagyis tudhatja lassan merre él, mi van vele, vagy éppen a miértek kiderülnek; olyat kapott, amit mindig remélt: nagy családot; itt van négy testvér, akikkel elég friss az élmény, de mindegyikről hallott már sok jót is. Ennek ellenére, az érzései nagyon rosszul csapódnak le és a közvetítőt találják el, amit röstell, de képtelen volt moderálni ezt az egészet. Sajnálatos.
- Nem tudom, van erre egyáltalán jó időpont? Ennek meg sem szabadna történnie!
Sóhajtott egyet, még a zsebkendővel megtörölte arcát, majd egy másikba az orrát is kifújta után szipogott még egy kicsit, de végre nem volt odadermedve a székre, fel is állt, mert nem bírta tovább ülve. Nézegette a kezében a holmiját, tekintetet végigsiklott Vincén, a pincéren, aki látta, hogy figyeli őket, de nem tudta volna szó nélkül itt hagyni.
- Nem is fontos ez, biztos sokat örököltem tőle, de remélem sosem leszek olyan ember, mint ő.
Több mint dac, több mint düh, ez már csalódott és elkeseredett kijelentés az apjára, amit bárki, aki kicsit is belelát megértheti. Félreértés ne essék, kiskorától tudatta vele az anyukája is, hogy mást választott, de az, hogy minden szó nélkül élt vígan máshol, hagyva, hogy majd az összes gyereke esetleg véletlenül eszméljen rá. Borzalmas. De még az is lehet hogy oka volt, nem, ő nem olyan, hogy gyűlölködjön látatlanba, ezt el kell rendeznie magában, egyedül. Idő kell.
- Sajnálom, ha rosszat mondtam. Majd... majd...
Szerette volna azt mondani, hogy ezzel még lesz valami kezdve, vagy hogy esetleg, talán Zoéval beszél, de nem tudta őszintén tenni, mert gyáva volt ezután eléjük kerülni. Pont ugyan olyan volt éppen, mint ők. Úgy akart tenni, mintha ez mégsem derült volna ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elegem van már ebből az egészből. A szüleim személyes drámájából, anyám hülyeségéből, apám munkamániájából, mindenből. Legszívesebben kimennék egy hatalmas hegyre, és csak sikítanék, amíg kiadok magamból mindent, ameddig csak van levegő a tüdőmben, és erő az izmaimban. És Alexa a legrosszabb. Ahogy magára veszi, mintha az ő hibája lenne, pedig nem az övé. Mindannyiunké. Viszont ezt nincs, hogy elmagyaráznod egy olyan gyereknek, mint ő.
Felsóhajtok, teljesen elveszettnek érzem magam ezen a helyen. Ebben a helyzetben. Engem nem arra teremtettek, hogy ilyeneket éljek át, könyörgöm, a legnagyobb drámám az volt, mikor a bátyám eltörte a kedvenc bögrém és fiatalabb voltam, mint most a húgom. A számat harapdálva hajtom le fejem, és hagyom, hogy leülepedjen közénk a csend. Mert fogalmam sincs, mit csináljak, vagy mit mondjak, ami jó, és amivel el is érek valamit. A kérdésére felpillantok, veszek egy újabb mély levegőt. Hogy eljön-e? Nem hiszem. Vagy elfelejti, vagy inkább marad tovább dolgozni, mert úgy könnyebb.
- Nem tudom - meg kell köszörülnöm a torkom, hogy érthető legyen a válaszom, elhúzva szám kerülöm a tekintetét, mintha legalábbis tettem volna valami rosszat, és szégyellnem kéne magam miatta.
- Mit kérsz? - sóhaj, menü kinyitása, olvasás.
Egyik sem ragad meg a fejemben, vagy ötször újraolvasok egy sort.
Egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Igyekszik megértő lenni, még mindig. Amennyire tőle telik, bólogat és csöndesen egyetért, helyesel és társai.
Minden ami ahhoz kell, hogy Maja egy picit lenyugodjon, ugyanis kissé elhúzódott ez a találkozás, nem sokára a menhelyen kell lennie, és Lucának nem tud hazudni, vagyis nem képes rá, fizikailag.
- Nincs rá jó időpont. De a helyzet az, hogy a nehezén túl vagy, legalább is ami a tudati állapotot illet. Megértetted, befogadtad az információt, hamarosan meglesz a feldolgozás is, remélhetőleg azután a megoldás következik.
Próbál valami mosolyt erőltetni magára, de inkább vicsor lesz belőle, úgyhogy abba is hagyja. Helyette a kabátja után nyúl.
- Gyere...felkísérlek a kastélyba, aztán nekem is mennem kell.
Nem akart ő a találkozásnak ilyen hirtelen véget vetni, szívesen beszélgetne még, de úgy érzi ebből ez az össz, mit ki lehetett hozni. Ő megtett mindent, bárhogy is dönt ezutá Maja, azt nekik el kell fogadniuk. Nagyon kétes helyzet, Vince jelenleg megtippelni sem tudná, mi is lesz a tettei következménye.
Mivel Maja beelegyezik a dologba, így magára kanyarintják a kabátjukat és maguk mögött hagyják a macaronokat és a cukrászdát.