33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 25. 22:16 | Link

Cicu

Enyhe kifejezés az, hogy a lány apja zakkant. Victor Chenkovnak ugyanis két mániája volt az életben: az egyik az ő egyetlen picike lánya, akit most csak és kizárólag valamilyen érthetetlen okból nem említett meg Lewynek, a másik pedig a kviddics. Ez utóbbit a szőke egyáltalán nem tudta hová tenni, de azt igen, hogy miért rajon ennyire az egykori barátjáért. Bojarski igazán megnyerő tudott lenni, ha akart. Ezt Szofi szívesen bármikor, bárhol, bárkinek aláírja.
- Miért, nem akad elég nő, aki szívesen hozzád menne? -Érdeklődött mellékesen és sóhajtva húzta közelebb magához a kávéját. Került mindenféle szemkontaktust a hajtóval. Nők... - És nem zakkant, csak kissé... túlgondolja a dolgokat. Szokása. Minket is folyton túlgondolt.
A végét már csak valamivel halkabban tette hozzá, mikor a pincérfiú sikeresen vette az útjába gördített akadályokat és lelépett. A lány egyáltalán nem tervezett reagálni a fizetéses fenyegetésre, mert ha bizonyos összegért cserébe megdobálhatja álmai férfiját, hát nincs ami visszatartsa.
Persze ezúttal nem tette meg, még a végén kihajítják őket anélkül, hogy bevitte volna a megfelelő koffeinadagot. Akkor a lengyel megtudhatta volna, milyen az, amikor Szofi éppen duzzog. Ebben a pillanatban még kifejezetten finoman és nőiesen viselkedett.
Persze a kis fenyegetése nem jött be, ezt már akkor tudta, amikor kiejtette a szavakat a száján. Egyszerűen hiteltelen volt az egész. Annyi baj legyen, ezt a kört most Lewy nyerte.
- Nem duzzogok -vont vállat és végre valahára felemelte a tekintetét a kávés pohárról. - Hiányoztál!
Ez tény. Bizonyára a lengyel is tisztában van vele, hogy mennyit jelentett és jelent még most is a sárkánylánynak, akkor is, ha ezt egyikük sem mondta ki. Tartották a kapcsolatot, leveleztek, de az nem ugyanaz, mint szemtől szemben állni egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 25. 23:20 | Link

Dziewczynka

Persze egyből rákapott egyből ő is a nősülési kérdésre, mire csak a szemem forgattam megrázva kicsit a fejemet. Ez a Chenkova család nem teljesen normális, azt hiszem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket, csak, hogy eltérnek az átlagtól.
- De, biztosan lenne, csak én még attól is szenvedek, ha egy lány le akarja nyúlni a pulóveremet, nem, majd a nevemet adom neki! Esélytelen - sötétült el egy pár pillanatra az arcom, majd csak ráncoltam egy kicsit az orromat. Hiába a jó idő, oda se Magyarországnak, én nem akarok egy irányításmániás nőt a nyakamba. Nem köszönöm. - Mi túlgondolni való volt a kapcsolatunkon?
Ezt hirtelen nem tudtam hová tenni. Régebben ezt valahogy mindig elfelejtette említeni, most meg valahogy váratlanul ért. Oda se neki, lapozz, Lewy.
Szofi úgy meredt a kávés pohárba, mintha annak a mélyén lappangott volna a világ minden kimondatlan tudása. Néha nem értettem, ez pedig nagyon bosszantó tudott lenni. Csak ült ott az aranyszínű tincseivel, meg a zavarbaejtően kék pillantásával és bámult a tetves löttyébe.
- Ha minden áron a családommal akarsz találkozni, gyere el karácsonykor Varsóba. Úgyis hazamegyek arra az időszakra, nem bírnám ki itt - egyértelmű volt, hogy most nem Bogolyfalváról volt szó, hanem az egész országról. Szofi ismert már annyira, hogy értse, hogy engem a szívem mindig haza fog húzni.
- Tudom... te is - a végét már inkább magamnak tettem hozzá, mint neki, miközben nagyot nyeltem és a poharam oldalán kicsapódó kis lecsorgó cseppet kísértem figyelemmel. Sokkal könnyebb volt ilyesmiket úgy bevallani, ha nem kellett a szemébe mondanom. Mert mikor ránéztem, akaratom ellenére is feltolult bennem az a rohadt hiányérzet, ami azóta sem akart csillapodni.
- Kérsz a sütimből...? Egész finom - ajánlottam fel végül, hogy egy kicsit tereljem a témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 10:56 | Link

Cicu

A kijelentésre, miszerint a férfi már azt sem képes elviselni, ha egy nőnemű egyed lenyúlja a felsőjét Szofi sokat mondóan a vállán lógó zakóra pillantott, majd visszavezette tekintetét a hajtóra.
Az, hogy mi túlgondolni való volt az ő kapcsolatukon nagyon sokáig a szőke számára is egy megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Már csak azért is, mert az apja, ha csak tehette pálcával üldözte el a közeléből a még lélegző delikvenseket, ők pedig általában nemigen mertek visszakozni. Vajon ez is szerepet játszhatott benne, hogy a rellonosnak egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült kialakítania? Vagy csak ő volt reménytelenül alkalmatlan a feladatra? Nyilván mindkettő.
- Most mit mondjak? -Sóhajtott fel és megforgatta a szemeit. - Apa szeretett úgy gondolni rád, mint a jövendőbeli vejére. Miért lep meg ez téged annyira? Épp most mondtad, hogy zakkant.
Kivételes alkalom volt, hogy a lánynak jól jött mindaz, ami a hajtó száját elhagyta és nem próbált meg ellenkezni vele. Nevelhető ő, vagy éppen csak ügyesen tudja forgatni a szavakat. Részletkérdés.
Arról, hogy az orosz lány szeretne-e találkozni Lewy családjával vitatkozhattak volna, abban viszont biztos volt, hogy szívesen töltené a karácsonyi szünetet a férfi társaságában. Már csak azért, mert régen látta és hiányzott neki, meg minden... Érthető nem? Nem kell ezen semmit sem túlbonyolítani.
- Nem hiszem, hogy édesanyád szívesen látna -hívta fel rá a lengyel figyelmét.
Nem mondhatnám, hogy hihetetlenül rossz volt a kapcsolatuk, vagy esetleg minden alkalommal, amikor látták a másikat, akkor megfordult a fejükben a cicaharc gondolata, minden esetre a nő érezhetően nem kedvelte Szofit, a lány pedig ezzel tisztában volt. Mindez magával vonzotta, hogy éreztette is Lewy anyjával, jobb ötlet tőle három lépés távolságban maradnia. Nehogy valami... butaságot csináljon. Véletlenül, természetesen. Mindenkinek van valami hobbija, Lewy embereket lökdös le seprűről, Szofi pedig szereti megfélemlíteni a környezetét. Remek csapat...
Halvány mosollyal emelte a szájához a poharat és ivott egy lassú kortyot, miközben tekintete az ablak felé rebbent. Ő is beismerte, Lewy is beismerte. Nem kell tovább ragozni. Mindketten pontosan tudták, mit is jelentenek a másiknak.
- Kérek hát! -tette le a csészéjét. - Azért nem rendeltem magamnak, mert a tiédből sokkal jobban esik.
A rellonos azonnal levette, hogy Bojarski lazítani akarja a kissé feszültté vált témát és ő nem is ellenkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 26. 18:56 | Link

Dziewczynka

Mikor sokatmondóan a zakómra pillantott, én csak grimaszolva legyintettem. Az más volt, ezt nem ő hisztizte ki, ráadásul önszántamból adtam oda neki. Amúgy is a szponzoruk volt a Vistula, ha szólok, kapok egy másikat. Ennyit a zakó ügyéről.
Közben a hölgy ecsetelni kezdte nekem, hogy mint reménybeli vej voltam számontartva, én meg persze felsóhajtottam. Ez mondjuk jellemző volt az apjára.
- Nem tudom. Azt sejtettem, hogy bír engem, de nem gondoltam, hogy ennyire. Amúgy sem voltunk annyira undin-lánykérősen egymásba gabalyodva - nevettem el magamat a hajamba túrva egy kicsit. Kínos  téma, mert ugye én is megvoltam a szüleivel, meg minden, de nem hiszem, hogy valaha arra vetemedtünk volna Szofival, hogy összekössük az életünk.
A kijelentésére megköszörültem a torkomat, majd pár pillanatig a semmibe meredtem, hogy aztán ismét ránézzek. Kényes téma volt ez mostanság.
- Anyukám nem lesz ott. Mármint... ő visszaköltözött Pestre - vontam meg a vállamat végül. Szerettem őt, meg minden, de nem bírtam volna egy pesti kis lukban ünnepelni, mikor a csapatom és  a nagyszüleim is vártak Varsóban. Nem kérhetett tőlem ilyesmit és ezt ő is tudta.
Közben elé toltam a sütit halvány mosollyal és inkább a vizembe ittam, hogy kicsit legyen időm gondolkozni. Tényleg egészen hiányoltam már Szofit és a hülyeségeit, de ez ilyenkor tudatosult bennem a legjobban.
- Szóval akkor hogy legyen...? Összefussunk néha napján, vagy maradjunk a levelezésnél? - kínos kérdés volt, de szükségszerű. Nem hiszem, hogy bírtam volna folytatni a bagolyban való üzengetést, de a lehetőségét legalább felajánlottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 19:09 | Link

Cicum

Hangosan felnevetett a lánykéréses momentumra és majdnem kiköpte a kávéját. Szép is lett volna, ha lépten-nyomon megkéri valaki a kezét, ő pedig strigulázhatta volna a háta mögött hagyott esküvőket. A gondolatra egy pillanat alatt elpárolgott a jókedve és csak aprót rázott a fején.
- Nem, de ő kedvel téged. Ennyire egyszerű. Szerintem majdnem fontosabb lettél neki, mint én vagyok.
Az orosz férfi nem valószínű, hogy lemondott volna az egyetlen kislányáról bárki kedvéért, de azért a lengyel kviddicssztár egy elég jó opció volt. Plusz pont, hogy egyetlen alkalommal sem szorongatta meg az ő csöppségének csuklóját... és azt említettem már, hogy kviddicssztár?
Lewy láthatóan elkomolyodott, amikor Szofi felhozta, hogy az anyukája nem rajong érte különösebben és a szőke már ezerszer megbánta, hogy azonnal kimondta az első gondolatát.
A túl nagy szája lesz a veszte...
Élesen szívta be a levegőt és kerülte a férfi tekintetét, amilyen bőszen csak tudta. Nem akart sem a lelkébe gázolni, sem pedig olyan témát erőltetni, amiről talán nem kellett volna csevegniük. Legalábbis nem itt és nem most. Szofi tudta, hogy ha Lewy el akarja mondani neki, akkor majd később, amikor készen áll rá, beszél róla.
- Értem, sajnálom -felelt végül kissé rezignáltan és ismét a poharával kezdett játszadozni, ez egy remek menekülőútnak tűnt, amíg Bojarski elé nem tolta a tányérját.
A sárkánylány fellesett rá a szempillái alól, miközben vágott magának egy apró falatot. Valójában az evés perifériára szorult nála az utóbbi néhány napban... hétben. Kívülről talán csak az első napokban lehetett látni, mennyire darabokban van. Bezárkózott a szobájába, a menyasszonyi ruhát begyűrte a szekrénye aljába -egyáltalán nem érdekelte, hogy elszakad-e- és csak feküdt az ágyon a plafont tanulmányozva.
Aztán kimerészkedett és orvul nyakon hajigálta Wardot a könyvével... de ez már egy másik történet.
A kérdésre halványan elmosolyodott és miközben válaszolt visszaszolgáltatta a sütit.
- Ha megint el mersz tűnni, nem leszünk jóban, Bojarski! -Figyelmeztette egy féloldalas mosollyal. - És tudom, hogy látni szeretnél, különben nem kerestél volna meg. Vagy talán tévedek?
Felvont szemöldökkel mérte végig mindazt a hajtóból, amit így, ülve tudott és be kellett vallania, hogy egyáltalán nem volt ellenére a látvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 26. 19:47 | Link

Princess Szofi

Elejtett egy kósza megjegyzést arról, hogy én fontosabb lettem az apjának, mint ő maga. Természetesen csak felnevettem erre a megjegyzésre, hogy aztán tiltakozó fejrázással jelezzem az egyet-nem-értésemet. Soha nem tett volna ilyet, hiszen a lánya volt a szeme fénye. Még akkor is, ha azért el tudott volna fogadni egy kviddicssztárt a családban.
- Azért ezt a kijelentést túlzásnak érzem, csak szeretett volna a családban tudni, hogy legyen kinek mesélni a kviddicsről.
Legutóbbi találkozásunkkor is alig bírtam belefojtani a szót, pedig lássuk be, azért az ilyesmiben elég jó vagyok. De most mit tehettem volna? Nem akartam megsérteni, kedveltem a pasast a magam módján.
Szofi kerülte a pillantásomat, miután felhozta a kis viszályát az én édesanyámmal, de nem zavartattam magam. Továbbra is figyeltem őt. Még bocsánatot is kért, holott ez nyilvánvalóan nem az ő hibája volt.
- Ugyan... Igazából ezzel zsarolta ki belőlem az egyetemet, meg ugye voltam közben sérült is párszor és csak úgy bennem maradt, hogy kéne valami a... kviddicsen kívül. De tényleg eljöhetnél velem... én örülnék neki - és ugye nekem leginkább ez számított. A nagyszüleim meg kifejezetten kedvelték Szofit, szóval így a részemről nem volt akadálya az egésznek.
Közben Szofi hajlandó volt megkóstolni egy egészen kicsi cafatot. Ha vennék magamnak egy törpe kanárit, még az is nagyobb étvággyal rendelkezne, mint a velem szemben ülő szőke.
- Nem, nem tévedsz, kivételesen igazad van. De most nem kelsz fel az asztaltól, míg be nem nyomtad azt a sütit. - közöltem végül elégedett mosollyal hátradőlve és le sem vettem róla a pillantásomat. Néha hajlamos voltam aggódni érte, pedig lássuk be: nem az erősségem.
- Jó, akkor majd igyekszem többször idelátogatni.. lehetőleg gyakrabban, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 20:57 | Link

Kapitányom

A szőke egyáltalán nem akart vitatkozni a férfivel. Nyilvánvalóan az édesapjának hatalmas előnyt és megnyugvást jelentett volna, ha olyasvalakivel tárgyalhat a kviddicsről, aki érti is, miről beszél.
Aztán a lengyel édesanyjára terelődött a szó és Szofi egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Nem azért, mert az ő hibájának érezte, vagy esetleg bármiféle közel volt a nőhöz, mindössze azért, mert felhozta a témát, anélkül, hogy átgondolta volna, hogy esetlegesen beletenyerel valamibe, amibe nem kellene...
Márpedig ő ebben igazán tehetséges volt. Olyan témákat érinteni, amik mások számára fájdalmasak, esetleg kínosak. Jobban tette volna, ha néha egy percre elhallgat, de valamiért sohasem sikerült neki igazán.
Figyelmesen, kissé félrebillentett fejjel hallgatta a hajtót és közben ezernyi gondolat suhant át az agyán. Hogy miért nem szerette a szőkeség a kviddicset? Erre a kérdésre roppant egyszerű volt a válasz; amíg Lewy lökött le másokat a seprűről, addig kicsit sem izgatta a dolog, de ha az ő hajtójának baja esett -akárcsak a legkisebb is-, akkor Szofi szíve ezer darabra tört.
Épp, mint most.
- Szívesen elmegyek veled -mosolyodott el egy lélegzetvételnyi csend után. - Nem szeretnék anyuval ünnepelni, meg egyébként is. Jó veled!
Lesütötte a tekintetét, mintha ezzel semmissé tehetné mindazt, ami kicsúszik a száján. A meggondolatlansága, az fogja egyszer sírba vinni. Ez a taktika eddig is bevált, elvégre a mai nap folyamán elég sokszor volt oka félrepillogni. Kezdjük mondjuk azzal a csókkal a téren...
- Szóval észrevetted? -Halvány mosollyal az ajkain vágott le még egy darabot az édességből, miközben mindarra utalt, amit a férfi láthatott.
Megismerkedésükhöz képest a lány ismét rengeteget fogyott. Eleinte egészen ügyesen csinálta, ráfüggött a gumimacikra és igyekezett meghatározott időközönként enni. De a világa egy ideje mindenféle figyelmeztetés nélkül omlott össze és ő nem tudta ezt kezelni. Magába zárt mindent, ami a fájt, épp ahogy a fehér ruhát a szekrény mélyére suvasztotta és ez elkezdte szépen lassan felemészteni. Eleinte csak csökkentett az adagján, majd az étkezések számán, mostanában pedig már csak akkor evett, ha nagyon muszáj volt. Nem kívánta.
Az ígéretre csak bólintott egy aprót.
Lehetőleg.
Valamiért ez egyáltalán nem győzte meg. Bojarski nagyon értett hozzá, hogyan váljon köddé. Ez volt az oka annak is, hogy Szofi nem mert több nyitott kérdést hagyni kettejük között, így amikor lenyelte a falatot kutatóan pillantott a hajtó kékségeibe.
- Miért csókoltál meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 21:53 | Link

Princess Szofi

Végül belement, hogy velem töltse a karácsonyt, ami nem tudom, hogy mennyire volt jó vagy rossz ötlet, de azért mégis... Szükségem volt rá valamiért. Aztán hogy majd mi sül ki belőle, azt a jövő megmondja, addig is örülök a fejemnek és igyekszem nem összetörni magam.
- Akkor azt hiszem, ezt  meg is beszéltük, de szerintem apukádnak ne említsd, még a végén valami kéket kapsz tőle karácsonyra... - forgattam a szememet rosszallóan, hogy aztán az asztal fölött átnyúlva megsimítsam finoman az arcát. Mikor nem gondoltam rá, olyankor egyáltalán nem is éreztem, hogy hiányzott a lány... De mikor eszembe jutott, rémesen pocsék érzés volt. Hát, ilyen az élet, kérem.
- Őszintén Szofi, lassan a ropik dagadt tehénnek érzik magukat melletted... ha látni nem is láttam volna, biztosan észreveszem, mikor megölellek. El tudnálak cipelni a klubhelyiségedig ölben, úgy hogy utána még csak nem is szuszognék... - pillantottam rá sokatmondóan, hogy aztán megigyam a maradék vizemet és az üres poharat a két tenyerem közt gurgassam kicsit. Megnyugtató volt és addig sem paráztam rá Szofi kérdésére, ami arra irányult, hogy én miért is csókoltam meg. Sokkal jobban örültem volna, ha ezt a kérdést nem itt és nem most teszi fel, de mit volt mit tenni?
Most azonban nem mertem elkapni a tekintetem, túl komoly volt az ügy.
- Azért kérdezed, mert megint attól tartasz, hogy lelépek a fenébe és elő sem kerülök évekig? Nincs tervben  - közöltem, miközben letettem a poharat az asztalra és a kezem nyújtottam neki az asztalon. Magamhoz képest meglehetősen el voltam ma lágyulva. Az edzőm már beszólt volna.
- Princess, miért kell neked mindig mindent tudnod? Azt hittem, ez teljesen egyértelmű... - nevettem fel kicsit, miközben hol őt, hol az asztallapot figyeltem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 27. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:09 | Link

Kapitányom

Felnevetett a megjegyzésre és csak megforgatta a szemeit. Lewy nagyon ráfüggött erre az apa-témára és Szofi ezt nagyon szívesen a szemére vetette volna, de nem itt és nem most. Ennél sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk, vagy legalábbis a lány úgy gondolta, fontos beszélniük bizonyos nem elhanyagolható témáról.
Ennek ellenére belesimult a férfi érintésébe és ujjai egy pillanatig az arcát simító kézen időztek, mielőtt ajkain megjelent volna egy édes görbület és a szíve komolyabb tempóra kapcsolt volna.
Miért érez még mindig így, mikor már azt hitte, nem számít neki a lengyel? Miért nem tud elszakadni tőle és miért érzi úgy, hogy minden pillanat, amit nélküle töltött fájdalmasan hosszúnak tűnt? Most, hogy itt van, miért ilyen nyugodt és miért érzi úgy, hogy hirtelen minden a helyére került?
Kérdések... kérdések, amikre nincsen racionális magyarázata.
Aztán a betegségére terelődött a szó és a lány csak vállvonogatva tömte magába a süteményt, mert így nem tudott választ adni. Milyen kár!
- Balett -felelt aztán nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna mindennek az oka. Mert valahol,  nagyon mélyen és nagyon régen, ennek az egésznek az elején, ez is volt. - Sokat táncolok mostanában... meg sok dolgom volt, az esküvő... Nincsen időm ilyen apróságokra.
Már az étkezésekre célozgatott burkoltan és ezt Lewy nyilván tudta, Szofi pedig ennél többet nem szeretett volna csevegni a témáról, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mostantól minden mozdulatára oda fog figyelni, ha a szőke éppen mellette tartózkodik.
A lány egy kissé a témát is kerülni kívánta a következő kérdéssel és őszintén kételkedett Lewy szavában, ennek pedig volt némi alapja.
- Nem szeretném, ha elmennél -lesütötte a szemeit és ujjait lassan fűzte össze a férfiével. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Nem akarta újra elengedni Lewyt, képtelen lett volna rá. - Nem tudnálak újra elengedni.
A vallomás könnyedén gördült le az ajkairól és a Princess megszólításra végigfutott rajta az a kellemes fajta bizsergés, amit olyan sokszor érzett Lewy mellett.
Beharapta az ajkát és valahová a távolba fókuszált mielőtt áthajolt volna az asztal felett és tekintete a lengyel ajkait bűvölte.
- Sajnálom, túl sokat beszélek -ismerte el aprót kuncogva és ajkaival puhán súrolta a férfiét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 22:27 | Link

Princess Szofi

Balett. Megint az átkozott táncról volt szó, ez valami olyasmi volt, amit Szofi mindenre képes volt kifogásként felhozni. Szívem, mi a baj? Á semmi, balett. Drágám, miért nem eszel? Á balett. Ráérsz a hétvégén, dziewczynka? Á, nem, ne haragudj, balett. Ha rajtam múlt volna, már korábban meglátogattam volna a moszkvai létesítményt egy kanna benzinnel meg egy szál cigarettával. Csakhogy túl egyértelmű lett volna a dolog, hát egyelőre hanyagoltam.
- Te is tudod, hogy ez a kifogás nálam nem válik be, szerintem már mérlegelhetted volna - ráztam meg a fejem rosszalló arckifejezéssel, aztán összefontam a karomat a mellkasom előtt. Nem akartam semmibe belekényszeríteni, de nem volt kedvem minden alkalommal azon agyalni, hogy mikor is kerül kórházba a hülyesége miatt.
Nemet akartam mondani. Ki akartam jelenteni, hogy mind a kettőnknek sokkal jobb lenne, ha nem találkoznánk, mert ugye eddig is minden olyan frankón ment. De ahogy az ujjait az enyéimbe fűzte; minden alkalommal, mikor felnevetett, vagy elmosolyodott, úgy éreztem magam, mint aki alól kirántották a seprűt. Az, hogy Szofit szeressem, nem döntés kérdése volt, soha nem rajtam múlott.
- Nem is kell, Dziewczynka. Csak egy szavadba kerül és maradok, te is tudod... Még akkor is, ha ez abszolút nem fair - pillantottam végül fel rá. Az érzelmi dolgokban soha nem álltam a helyzet magaslatán és ezt szerintem mindenki tudta rólam. Ahogy azt is, hogy Szofi óta egyetlen lánnyal sem tartott tovább a dolog 48 óránál. Odáig ért a tűréshatárom, aztán elpattantak az idegek, én pedig továbbálltam, mintha mi sem történt volna.
- Te mindig, de kezdem megszokni - jegyeztem meg, mielőtt viszonoztam volna a csókot, a tarkójára csúsztatva a kezem. Sok dolgot állítottak már rólam, de azt, hogy Szofi jó hatással lenne rám, még senki nem merte feltételezni.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:48 | Link

Kapitányom

Tény, hogy Szofi kicsit gyakran használta fel a balettet kifogásként és nagy átlagban ezt senki sem vette észre, mert nem figyeltek oda eléggé a lányra. Lewy törődött vele, ezt pedig mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy szemet szúrt neki a lány rossz szokása. A balett olyasmi volt, amibe az emberek általában nem mertek belekötni, mert nem ismerték eléggé a világát. Ezzel szemben a hajtó pontosan tudta, milyen nyomás alatt teljesíteni, tehát az orosz lány kifogása érvényét vesztette.
- Jó, igazad van. Sajnálom.
Könnyedén ismerte be, tekintve, hogy ma reggel már nem ez volt az első eset. Lewy valamiért kiváltott belőle egy akut őszinteségrohamot és a szőke nem is akart neki ellenállni.
Ujjaik egymásba fonódva pihentek az asztalon, a lány pedig úgy érezte, bármennyire is igyekszik, sohasem fog tudni elszakadni a kviddicssztártól. Ez lett volna a helyes döntés, túl nehéz volt kettejükre egy párként gondolnia. Túl nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen férfi, mint Lewy beleszerethet egy olyan lányba, mint a szőke. Szofi szíve szerette volna, ha hisz ebben, de az esze most más döntést hozott. Az esze figyelmeztette, hogy mindaz, amit a lengyeltől hallott csupán üres ígéret, hogy a kettejük élete nem fonódhat össze. Mert ő csak egy lány a sok közül, a férfi pedig bárkit megkaphat, akit csak akar. Mégis mi tartaná Szofi mellett?
Aztán a férfi szavai teljesen összezavarták.
Egyetlen szó.
Valóban ennyi kell csak ahhoz, hogy maga mellett tudhassa? Miért? Kérdések ezrei akartak utat törni maguknak, de ő most visszafogta magát. Nem akarta, hogy ez a pillanat elszálljon és ők ismét csak két barát legyenek.
Sohasem voltak barátok.
- Talán nem az -ismerte el ő is halkan. - De egyáltalán nem érdekel!
Ajkaik találkozása fájdalmasan őszinte volt és Lewy érintése sikítva emlékeztette a Szofi fejében megbújó kis vészcsengőt, hogy talán nem kellene, őt mégsem érdekelte. A férfi, akiért bármit feladott volna most itt ült vele szemben és hirtelen úgy tetszett, mintha el sem váltak volna soha. A szőke szíve majd' kiszakadt a bordái közül, hogy aztán vidáman körbetáncoljon a helyiségen, míg ő beleolvadt a csókba.
Lassan húzódott el Lewytől és egyik keze a férfi arcán pihent meg, hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrére, amíg tekintete a kékségeket figyelte.
- Mennem kell, órám lesz. Remélem, hamarosan látlak, Kapitányom!
Sóhajtva vette tudomásul, hogy neki bizony van egy élete a férfin kívül és van egy világ odakint, túl kettejükön. Ebben a pillanatban ezt szinte hihetetlennek érezte. Bármennyire is jó érvekkel állt elő az agya, a szíve győzött.
Elhúzódott a hajtótól és a széket kicsit hátrébb tolva felállt.
Esze ágában sem volt visszaadni a felsőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 23:07 | Link

Princess Szofi

Csak legyintettem, hogy nem tesz semmit, ugyan, hagyja csak. Nem haragudtam rá, csak nem akartam, hogy azt higgye, hogy ez a kifogás majd nálam jól működő dolog lesz. Kicsit szerintem már elszokott a dolgaimtól, ami őszintén nem is túlzottan meglepő. Mit tehetett volna az évek során? Pláne ha még vőlegénye is volt... Kicsit jól esett volna orrbatörölni a gyereket. Egy terelőütővel. Kicsit nagyon.
Őt nem érdekelte a fair-play, engem pedig még annyira sem. Annyi volt a lényeg, hogy most itt volt, velem. Ennyi érdekelt ebben a pillanatban, szóval ott abban a pillanatban szerettem volna, ha egy kicsit legalább lelassul az idő. Mert hogy nemsokára el is kellett engedjem, ami egyáltalán nem jelentett számomra megkönnyebbülést. Nem szakítottam el a pillantásomat az övétől, csupán kissé oldalra fordítva a fejem, csókot nyomtam a tenyerébe.
- Az csak rajtad áll, Dziewczynka - jegyeztem meg szórakozottan, aztán hagytam, hogy felállva elsétáljon, még megsimítva kissé az oldalát, mikor elhaladt mellettem.
Ezek után csak csúfondáros mosolyt villantottam Mr Pattisra,majd elkértem a számlát, miközben kibámultam az ablakon keresztül. Ez a nap sem így volt eltervezve, mégis elégedett voltam. Olyannyira, hogy a nyomorult kis pincérgyereknek otthagytam még egy kis borravalót is, majd felkelve kicsit leporoltam az ingem.
Mielőtt leléptem volna, még kiraktam a kezem oldalra, épp időben ahhoz, hogy a srác felkenődjön rá, majd az ujjaim a vállába mélyedtek.
- Csak egyszer szólok: El a kezekkel - mondtam épp elég halkan, hogy csak ő hallja, majd üdvözült mosollyal léptem ki az ajtón - Do Widzenie.
Nem hiányzott a zakó.

//köszönöm a játékot  Kiss //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 27. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha Carpetner
INAKTÍV


Sam
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2016. december 3. 15:05 | Link

Gondoltam elmegyek és körülnézek egy kicsit a faluban. Új vagyok errefelé. Legalább megismerem a falut, és lehet, hogy még egy jó helyet is találok a tanulásra. Bementem egy cukrászdába. Leültem az egyik asztalhoz, és elővettem a táskámból az Átváltóztatástan könyvemet és olvasgattam. Nagyon nehezen megy ez a tárgy. De lehet hogy egykönnyen megfogom tanulni .Csak sokat kéne tanulnom. Szeretnék olyan híres varázsló lenni, mint a szüleim és a bátyám. De hát, biztos nem fog sikerülni.
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2016. december 3. 15:28
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 16. 16:59 | Link

Majának

Talán nem kellett volna. Talán rossz ötlet volt. Talán túl korai. Vagy már késő. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyában miközben türelmetlenül ütögette a lábához a tollát. Az asztalon előtte heverő igencsak viseletes könyv nyitva volt, de néhány áthúzott mondaton kívül semmi egyebet nem tudott kipreselni magából az utóbbi hetekben. Mondhatni írói válságba került. Az útinapló megírása a kalandjaikról egészen jól sikerült, hiszen mindent azon nyomban leírt, de úgy tűnik más nem megy neki, ez pedig roppantul elkeserítette. Talán nem erre a pályára való. Felfogható ez egy remek hobbinak de semmi több. Az egyetemi választott pályája is nagyon érdekelte, de a szüleinek az sem tetszett. Most viszont valami egészen más miatt ült itt és pillantott másodpercenként az ajtó felé.
Rá kellett jönnie, hogy az összes Czettner akit ismert gyáva. Viszonylag régóta tisztában van a ténnyel, hogy az amúgy is népes klán még több taggal büszkékedhet, ugyanis minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Maja a féltestvérük. A teltvérek féltek a témától, mint a tűztől, ezért a családi béke miatt annyiban hagyták a dolgot. Csakhogy Vince igazságérzete közbe szólt. Nem ismerte túl jól a lányt. Csak annyit tudott róla, hogy nagyon jóban van a hugával és hogy a lányka sokat gondolkodik azon vajon merre lehet az édesapja. Ezt pedig rajta kívül mindenki tudta.
Idegesen vakarta meg az egy hetes borostáját, miközben áthúzta az utolsó épen maradt mondatot a füzetben. A tekintete a színes macaronokra tévedt amit engesztelés gyanánt rendelt Majának. Nem fair, hogy ő lesz az, aki lelövi a poént.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2016. december 17. 10:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 17. 01:33 | Link

Vince 😲
ruci


Nem létezik, ilyen komolyan nincsen, amit ez a lány összeszenved ma. Bármerre húzza-vonja a ruhadarabot, mindenhogy feszül, vagy nem jön feljebb. Abban biztos, hogy nem szedett fel plusz kilókat, kifejezetten jól tartja magát, hiszen az edzések meg a tánc is jól megmozgatja, viszont az már gyanús neki, hogy magasabb lett. Sokkal rövidebben a nacijai rajta, nem ér le olyan hosszan a szoknyája és a felsőit is mintha a manók lerövidítették volna. Hát azért mióta idejött eltelt már jó sok hónap, nem kizárt. Nagy nehezen sikerült magát a harisnyájába erőszakolnia, miközben egy bűbájtankönyv szétesett lapjaiban kereste azt, ami neki kell. Emlékszik rá, hogy Riri anyukája hogyan tanította neki a varázslatot, csak a pontos szóra nem, pedig nagyon kéne most az a melegítős dolog, ha szoknyában kíván kiténferegni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Végül sikerül megtalálnia, gyorsan fel is viszi a varázsigét, vagy mit mondanak erre, ő maga se tudja, majd kapja a sálat és a kabátot aztán le is robog a kastély falai között gyorsan lavírozva az udvarra. Körültekerte a sálat nyakán, majd a kabátot összehúzva magán elindult le a faluba. Nem hosszú út, így azzal nem kell foglalkozzon, hogy a gondolatai elöntik, ám így sem túl nyugodt.
A mosolygós és kedélyes látszat ellenére majdnem lerágta az összes körmét tegnap este óta, mikor üzent neki legjobb barátnője bátyja, hogy mi lenne ha beülnének a cukrászdába. Ez azért tök fura, még úgy is, hogy mennyire jóban van Lottival. Elképzelése nem sok volt, bár felrémlett benne pár „apróság”, amit Lottival kettecskén műveltek. Hirtelen nagy szemekkel meredt maga elé, felszisszent és el is húzta a száját. Nem biztos, hogy örülne, ha valami szentbeszédre érne be. Mindenesetre nem látta akadályát, hogy idejöjjön, sokat hallott Vincéről, találkoztak is már, nem volt ezzel semmi gondja.
- Szia Vince!
Mikor belépett a cukrászdába egyből kiszúrta az idősebb Csornayt, akit üdvözölt, majd gyorsan mögötte, majd mellette, végül vele szemben a széken termett. A kabáttól szabadult meg éppen és a sáltól, mikor elkapva a tekintetét szemügyre vette. Olyan fura és frusztráló érzése volt hirtelen, de nem tudta miért.
- Esküszöm, hogy nem csináltunk most semmit Lottival! Becsszó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 17. 18:37 | Link

Majának

Szerencsére nem kell sokáig egyedül maradnia a háborgó gondolataivsl, Maja eldönti ennek a meccsnek a végét azzal, hogy megjelenik. Vince felapillant rá, és egy kicsivel tovább is időzik rajta a tekintete mint szabadna. Na nem azért, soha nem látott meg Lucán kívül más lányt, inkább csak azért nézi így, mert alig hisz a szemének. Hogy lehetnek testvérek ennyire hasonlóak? Vince olyan rég ismerte őket, hogy képes volt Majában felismerni az édesanyja vonásait. De igyekszik felnőtt módjára viselkedni, ha már a népes családban senki más nem tette ezt meg.
- Szia. Rendeltem neked macaront, remélem szereted.
Megvárja, míg a lány helyet foglal a szemben lévő széken, addig is becsukja az előtte heverő igencsak viseletes füzetet és gondterhetlen sóhajt. Hálátlan feladat ez a mai, s már épp belekezdene amikor Maja átveszi a beszélgetés fonalát. Értetlenül pillant a lányra.
- Mi? Oké, inkább nem akarok róla tudni. Jobb ha nem.
Megadóan feltartja a kezeit, nem akarja tudni, elzárkózik a csajos dolgoktól és a balhéktól is, jobb lesz úgy mindenkinek.
- Tudom, hogy jó barátnők vagytok, és ennek azt hiszem meg is van az oka. Lotti...nos ő nagyon jól szót ért Lucával is...
Keresi a szavakat, próbálja rávezetni a dologra, de félő, hogy túl sok van benne a Czettnerekből, akkor pedig nehéz dolga lesz. Egy pillanatra feltartja az ujjait, majd megdörgöli a tenyerével az arcát.
- Figyelj, a helyzet az, hogy túl rég húzzák ezt a dolgot és ez baj. Nem akarok kegyetlen lenni, de úgy hiszem úgy az igazságos ha tudsz róla.
Egy pillanst szünetet tart, a tekintét a lányéba fúrja.
- A Czettnerek..Luca és Zoé, ők a féltestvéreid. Mármint a nővéreid. Az apád..az ő apjuk is.
Az igencsak szakaszos mondandója végeztével az asztalra teszi mindkét kezét. Számít ő minden reackióra, hiszen képben van a családdal.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2016. december 17. 19:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 17. 22:22 | Link

Vince 😲
ruci


Nem volt a pontosság mintapéldája, de általában, ha csak nincs nagy fennakadás, késni se szokott sehonnan, ez így volt most is. Nem váratta meg Vincét, aminek amolyan jutalma is lehetett, hogy finomság várta az asztalon. El is mosolyodott, ahogy letette a kabátot a támlára és a sálat is, mikor visszafordult, elnevette magát a reakciótól és vigyorogva nézett végig a fiún, a keze alatt heverő holmiján és a sütiken.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Csak nem értettem miért vagyunk itt, gondoltam hátha rossz fát tettünk szerinted a tűzre, amit persze sosem szoktunk.
Mondta végig a maga kis dolgait, majd az asztalra támaszkodva egyik kezével kitámasztotta állát, a másikat a falapon pihentette. Egy pillanatra elvesztette a fonalat, miért ez a komolynak tűnő hangvétel, amikor meg belekezdett Vince, már teljes homály jött. Ugyan még vigyora igen csak ott csücsült, gondterhes ráncok vonultak a homlokára.
- Tudom, hogy jóban vannak, de ez engem nem zavar, ha arra célzol. Én is barátkozom másokkal is, és az Lottit se szokta.
Teljesen elbeszélnek egymás mellett, de erről a fiatal hölgyikének fogalma sincs. Szent meggyőződése lett hirtelen, hogy esetleg Lottinak rosszat szólt, vagy valamelyik ismerőse nincs jóban vele és ez zavarja. Azonban ahogy folytatásra került a téma lefagyott. A szája görbülete kiegyenesedett. Fejét felemelte és kezeit az asztalra ejtette. Húzzák? Kik? Mit? Úgy érezte, mint akivel mindjárt valami halálhírt közölnek, de az is átfutott az agyán, hogy viccelődik vele a barátnője bátyja. Liftezett a gyomra és vigyorogva éppen rászólt volna, hogy ne marháskodjon, amikor végre kibökte neki a lényeget. A száját elnyitotta, de szó nem jött ki, a mosol az arcára fagyott, de még az iméntiektől.
- Tessék? - Talán kicsit túl indulatos és hangos visszakérdésnek sikerült, amit ő sem értett. Értetlenül pislog nagyokat, még tekintetét az asztalon, vagy kezein jártatja inkább, egészen elhalkult és már majdnem motyogós lett. Az egész testén végigfutott a libabőr. Nem igazán értette, fogta fel vagy akarta elhinni, amit hallott. - Miről beszélsz, Vince? Ez most valami rossz vicc? Mért mondod Te ezeket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 18. 12:20 | Link

Majának

Talán egy kicsit túl tolta a dolgot. Ahogy nézi Maja arcát egyre csak az jár a fejében, hogy rosszat tett, nagyon rosszat. Pedig ő tényleg jót akart. Az utóbbi időben túl sokat volt együtt Lucával kettesben, így az érzelmei nem igazán vannak a helyükön, talán túl nyers volt, nem kellett volna ennyire tárgyilagosan közölni a dolgot.
- Sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod.
Kicsit felemelkedik a székről, de csak annyira, hogy elérje a farzsebében lévő fényképet. Előveszi a kissé gyűrött darabot, majd lassan a lány elé tolja, bizonyítékul. Úgy van vele, hogy most már mindegy. Ezt elbaltázta, utána a vízözön. A képen egy kisebb csoport van, az összes Czettner, középen a szülőkkel. Nem túl friss darab, tavasszal készült, de legalább  tisztán látható rajta mindenki. Így Maja meg tudja rajta nézni az édesapját, hogy lássa, Vince nem hazudik.
- Azért mondtam el, hogy tudj róla, nem tartottam helyén valónak, hogy tovább keresd a családodat, amikor itt vannak az orrod előtt. Ők nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, nehéz nekik elfogadniuk, hogy az édesapjuk...nos, igen.
Nem akarta kimondani, mert azzal valószínűleg csak rosszabb lett volna, így gyorsan menti helyzetet.
- Szeretnék neked segíteni abban, hogy megismerd őket. Úgy ahogy neked kényelmes, már ha szeretnéd. Technikailag rokonok vagyunk, hamarosan pedig hivatalosan is azok leszünk, így úgy érzem tartozok neked ennyivel.
Valahol mélyen tart tőle, hogy a kislány elutasítja. Ha így lenne megértené, azt is ha fogná magát és lelépne. Mégis titkon reméli, hogy utóbb majd kiderül, hogy jól döntött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 18. 22:31 | Link

Vince 😲
ruci


A pillanat tört része alatt lélegzett fel, hogy nem, nincs baj se Lottival, se vele; és ugyan ennyi idő alatt esett mély döbbenetbe is. Azt hitte, ha azt a pár kérdést nagy nehezen kipréseli magából, szertefoszlik mindaz, amit az imént hallott. Tévedett, ezt valahol legbelül el is kezdte felfogni, és ahogy az információ szépen lassan a zsigereiig ért, megremegtek ajkai, amint pedig Vince kifejezte sajnálatát az a bizonyos mécses is eltört. Először csak szótlanul meredt az asztallapra, hatalmas könnyek gördültek le arcán, majd hirtelen felnézett. Van az a tekintet a nőknél, maikor senki nem tudja eldönteni, hogy most összetörnek lelkileg, vagy valakit meg fognak ölni. Így áll ezzel valahogy Maja is. Az elutasítás legmagasabb foka tör fel belőle, ahogy rákezd a sírásra végül. Nem hiszi, sokkal inkább nem akarja. Nem lehet, hogy őt mindenki, mindvégig totál hülyének nézte; az sem, hogy ő ilyen vak volt. Igazából nem ért semmit, Ő lehetne mérges, ő lehetne az, aki nem akarhatna beszélni velük, hiszen ő vesztette el félig a családját, mégis mégcsak elé sem álltak? Senki?
- Nem. Nem, ez… nem. Csak nem.
Elfordul az asztaltól a kabátjáért nyúl, a képet pedig ahogy jön úgy fordítja az asztallapra és tolja vissza Vince elé. Az ölébe húzza a dolgait, de egyszerűen földbe gyökereztek a lábai. Legszívesebben most elfutna, elrohanna. Meg sem állna addig, amíg a lábai bírnák. Az anyukája karjaiba rohanna, és még lehet őt is szembesítené vele, ha tudott bármit miért hagyta ezt, miért hagyta, hogy így ráborítsák? Persze józan ésszel tisztában van vele, hogy ő sem tudhat mindent, de annak most híján van. De csak nekiindulnak a könnycseppek, már ki se lát az esőfüggöny mögül meg is rázkódik. Körbenéz, és ahogy látja, hogy egy-egy szempár rászegeződik, szégyellve magát temeti arcát a sáljába.
- Hagyd abba. Kérlek.
Nehezére esik ezt mondani, mert egyszerre tudja, hogy fontos dolgok hangozhatnak el, viszont teljesen elzárkózott. Nem is érti már, amit beszél hozzá Vince, csak hallja a hangokat, de nem értelmezi. Viaskodik és egyre jobban felkavarodik benne minden. Milyen jó, hogy nem örökölt mindenfélét, mint a féltestvérei. Milyen szerencséje van ténylegesen Vincének.
- Segíteni?! – Kissé felháborodott a visszakérdezés, amire feleszmél. Nem kiabál, még csak nem is hangos, nem akar senki számára hallható lenni a fiún kívül, egyébként is legszívesebben elásná magát. Egy apró, jelentéktelen porszemnek érezte magát valami nagyobb dolog közepén. – Mégis miben? Ott volt Zoé néni…Zoé…a féltestvérem, nevezzem bárminek, beszélgettünk, és mégis… Luca, egy csapatban játszottunk, végig ott volt mellettem. És mégis TE vagy itt. Mi ebben a segítség?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 21. 00:41 | Link

Majának

Ajajj, könnyek. A női könnyekkel soha nem volt kibékülve, úgy érezte lyukat égetnek a mellkasába, felemésztik a lelkét a szó legkínosabb értelmében. Számítania kellett volna rá, hiszenez egy érthető reakció. Legalább zsebkendőt hozhatott volna, de nem volt elég felkészült. A pillanat törtrészéig tényleg azt hiszi, hogy Maja fogja magát és lelép, de aztán mintha meggondolná magát. Így ő is kénytelen felocsudni és cselekedni. Sóhajtva felkel hát a székről és odamegy a lányéhoz, leguggol mellé és békítőleg paskolgatni kezdi a térdét. Először a fejsimogatásra gondolt, de hamar elvetette az ötletet, mert nagyon kellemetlenül hatna, bár amit leművel, az sem utolsó.
- Luca...ő tudja is, meg nem is. Rá felesleges haragudnod, a saját világában él. Próbáltam vele beszélni, de nem igazá akarja felfogni.
Na nem mintha a barátnője értelmének fogyatékosságáról lenne szó, egyszerűen csak elutasító, ha szóba jön a téma. Legkisebbként talán neki a legnehezebb, ráadásul a gyermeki lelke nem hajlandó elfogadni a tényt, így inkább úgy tesz, mintha a probléma nem létezne. De ezt inkább nem osztja meg Majával.
- Zoé pedig. Ami azt illeti az utóbbi időben elég sok problémája akadt. Már ahogy hallottam. Ő a maga módján akar közeledni hozzád és úgy érezte még nem vagy kész rá, hogy megtudd. Tanárként azt hiszem ő áll hozzád a legközelebb és a helyzetet elnézve azt hiszem igaza volt.
Most már kezdi kibontani a témát. A többiek nem tudják, hogy most beleköpött a levesbe, szépen szólva. Technikailag sz egész dologhoz nincs semmi köze, és mégis. Magából indult ki és rosszul tette.
- Ne sírj. Annyira nem rossz a helyzet, mint gondolod. Ti mind elszenvedői vagytok egy olyan eseménynek, amiről nem tehettek. De ez nem jelenti azt, higy ez rossz dolog. El sem tudod képzelni milyen csodálatos embereket kapsz magad mellé, ha engeded.
Próbálja elterelni a lány gondolatait, remélhetőleg van benne egy kicsi Lucából és a figyelme könnyen elcsalható.
- A tánc szeretete, nem véletlen. Mindannyian nagyon művészi beállítottságúak vagytok. Zoé például hárfázik és csodálatosan fest. Luca fuvolázik, Zora Koppenhágában kurátor, Benji pedig gitározik és remek a színészi vénája.
Reméli nem ront a helyzeten, inkább elhallgat kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 21. 02:18 | Link

Vince 😲
ruci


Nem. Ez a szó ismétlődött újra és újra a fejében, a szája motorikusan formálta, de hangot nem adott végül. Hiába volt az ellenkezés, láthatóan semmit nem ért vele, arról nem beszélve, hogy még a saját lábai is összeesküdtek ellene. Már nem is tudta, hogy magára, a megtudottra, a féltestvéreire, vagy az apjára haragudott-e meg. Dúlt belül, ingerült lett, rosszul is érezte magát. Összeszorult a gyomra, a szemei szúrni kezdtek, az orra eldugult és már szipogni se tudott. Előhalászott pár zsepit a zsebéből, nem is figyelt nagyon Vincére, csak akkor rezzent össze kicsit, mikor a térdéhez ért. Nem lökte el a kezét, csak ökölbe szorult markait inkább az ölébe ejtette, majd lehunyt szemekkel sírt tovább.
- Nem érted, én sem értem. Fogalmam sincs miért magyarázkodsz helyettük te, Vince, nem értek semmit. Várj.
Rájött, hogy bármilyen zaklatottan és szaggatottan beszél és kéri, hogy hagyja abba, nem fogja, amíg pedig nem szalad el vége se lesz. Megfordult a fejében újra, hogy most erőt vesz magán, de már nyakig benne érezte magát, és igen, felbukkan benne bizony az az érdeklődés és kíváncsiság, ami a többiekben is megvan, ez biztos. Időt akart, legalább pár percet, annyi minden borult rá, amit nem tudott felfogni, elfogadni, hová tenni, hogy egyszerűen megfájdult a feje. Jobbját a fejéhez is kapta, és masszírozta a homlokát, mintha ettől valami is megoldódna: de nem fog.
- De megígérte, hogy szól, ha bármit tud…
Igen, egy kicsit ez fájt neki talán nem is kicsit, viszont nem a lányra, vagy bármelyik másik Czettnerre, akinek felmerült a neve, haragudott, az eszében csak az járt, hogy az Apja két családnak sem mondott el mindent. Ha visszacsinálhatná, ebben a percben biztos benne, hogy soha többet nem kívánna magának családot, ilyen áron biztos nem, ilyen helyzetben sem. Maja össze van törve, remeg is egy kicsit, éppen csak nem váltott át a hisztérikus állapotba.
- A táncot anya miatt szeretem, anya vitt, egész kiskoromban ő támogatott, nem más!
Fel volt háborogva, kicsit talán ki is kérte magának, és bár nem tudhatja, hogy az anyja ilyen irányú szeretetével hozta-e össze a szüleit a sors, abban biztos volt, hogy minden törekvését egy ember volt, aki végigkövetett, az, aki felnevelte, szerette és a családja volt. Az anyukája, az apukája, a legjobb barátja és a testvére egy személyben, éppen az, akire Majának szüksége volt. Egy ideig el is fogadta, mióta kamaszodott lett csak ellenérzése és neheztelése az apja felé. Ami most csak még inkább kezd tetőzni, akarja és nem ezt az egészet. Nem fogja ezt most itt tudni felfogni, feldolgozni.
- Vince! Nem akarom tudni kiből és mit nevelt Ő! Nem, nem itt…nem, most nem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 21. 17:37 | Link

Majának

Nem gondolta volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Persze, számított könnyekre, de ilyen szintű elutasításra. Futólag rákérdezett Lottinál, hogy milyen lány is Maja, de általában jókedvű, kifejezetten kedves lányként írta körül, arról nem is beszélve, hogy alapvetően osztoznak a a közös tulajdonságokban. Valahol viszont megérti, hogy így reagált, a helyében ő is így tett volna. Benne is felmerültek ugyanezek a kérdések, amikor megtudta az igazat. Ő nem tudná elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön a gyereke életéből. Nem vall épp túl nagy bátorságra. Érhető hát, ez a szintű harag, de talán nem a fiún kellene levezetnie. Ehelyett úgy néz ki kinyírják a hírvivőt.
- Ha már úgy is ki vagy akadva, igazából tök mindegy mit mondok. Az úgyis rossz lesz. Szóval a helyzet az, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Nem egyeztek bele abba, hogy elmondjam neked és őszintén szólva, az engedélyüket sem kértem.
Megvonja a vállát, mintha csak holmi semmiségről lenne szó. Mondana még valamit, de látszik, hogy küzd a szavakkal, úgyhogy vesz egy mély levegő és megpróbálja folytatni.
- De tudom, hogy ha én nem lépek, akkor sokkal később derülne fény minderre és attól félek, hogy akkor tényleg késő lenne. Már nem mintha most nem lenne az.
Gyorsan felemeli a kezeit, megadóan. Nem akarja, hogy Maja kinyírja, vagy most bújjon elő valami különleges képessége, ami eddig varázslatos módon rejtve maradt mindenki előtt.
- Lehet, hogy az édesanyád vitt, de ha nem tetszett volna, akkor nem hiszem, hogy kényszerített volna. Vagy igen?
Mivel korábban már elbukott a kísérlete, hogy megpróbálja terelni a témát, inkább nem járatja feleslegesen a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 22. 00:09 | Link

Vince 😲
ruci


Légzőgyakorlatok, koncentráció, annyi és annyi dolgot tanult kiskorától kezdve lámpaláz, rossz helyezés, lepontozás, vereség vagy éppen sérülés feldolgozására és kezelésére, mégsem hat most semmi. Mintha hiába készülne fel az ember a világ végére is akár, akkor is jöhetne akkora csapás, ami előtt egy apró kis porszemként tekint magára, egy olyanra, ami semmit nem ér, amit bármi és bárki egy apró mozdulattal meg tud semmisíteni. Talán már túl tragikusan is fogta fel, de annyira felháborította belül ez mind, hogy nem volt képes nem egy áldozat szerepébe helyezni saját magát, akivel ezek szerint nem csak az élet, de több ember is kiszúrt, olyanok, akikhez a vér is köti. Érzi, hogy az apukájára neheztelhetne továbbra is teljes erővel, ha igazságos akarna lenni, mégis… Ott cikázik a fejében Zoé, Luca, Benjámin és Zora is, és még Vince is beleesett ebbe a körbe, pedig ő tényleg csak kinyitotta azt a jól elzárt csapot.
- Tehát el sem mondták volna.
Sziszegte, bár jóval kevesebb hiszti vagy szipogás közepette. Keserűen és ellene irányulónak vette ezt az egészet, és itt valahol Vince is fellélegezhetett, hiszen nem nézett szegényre úgy, mint aki a világ legnagyobb hibáját követte el, nem rohant el előle és nem is tett olyan mozdulatot, ami haragra utalna felé. Egyszerűen a saját keserűségében merült el, amit összekapargatott. Lehet, hogy ki is forgatja kissé a történetet, de ki ne tenné a helyében?
- Nem akarok veszekedni, csak ettől nem jobb, kicsit sem…
Motyogja a felemelt kezekre, bár ez maga számára győzködés inkább. A legrosszabb hely lenne ez egy jelenethez, arról nem beszélve, hogy már így is szépen nézhet ki a kisírt szemekkel és a fancsali képével. Gyűrögeti a sálat és a kabátot mérgesen az ölében, pláne, mikor szóba kerül a tánc, az anyukája, a család. Az, amiből neki ennyi jutott. Képtelen lenne ezt másnak tulajdonítani, vagy elfogadni, ha úgy is van, ahogy Vince feltételezi a hasonlóságokból.
- Anyukám művészeteket tanít, és nagyon kedveli mindet, nem tudom mit erőltetett volna, vagy mit sem, de ez már nem számít. A múltban nincs ha, az már megtörtént, azon nem lehet változtatni…
Valahol itt csapott át az egész az apja elleni ellenszenv erősödésébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 22. 23:47 | Link

Majának

Bármit mond, az rossz. Akaratán kívül csinált bűnbakot magából és ezzel egyidejűleg valahol mélyen megbánta, elmondta. A többieknek igaza volt, Maja még nem állt rá készen. Talán ha az édesapja beszél vele, akkor felé irányítja a haragját és a testvérei nem lesznek az utálat szobrai a kis Navinés szemében.
- Máshogyan tervezték. Tervezték, de nem most. Kezdem azt érezni, higy igazuk volt.
Ani a szívén, száján, akkor is, ha egészen halkan, az orra alatt sziszegve teszi hozzá az utolsó mondatot.
- Később rosszabb lett volna.
Ebben egészen biztos, ha kell még ötvenszer elmondja, addig mantrázza, amíg rá nem erőlteti a véleményét Majára, mert ebben egészen biztosan. Mondandójávsl egy időben feláll és visszaül a szembenlévő székre, ennyi vígasztalás bőven elég volt egy hétre. De a tekintetét továbbra sem veszi le a lefiatalabb Czettnerről.
- Szóval édesanyád is szereti a művészetet. Akkor visszaszívom, talán édesanyádtól örökölted, na nem minths ez baj lenne...vagy meglepne. Csak nem tudtam.
Nem, nem boncolgatja tovább..bármennyire is fáj neki, még akkor is, ha erőlködnie kell ahhoz, hogy bölcsen hallgasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 16:07 | Link

Vince 😲
ruci


Maja agya folyamatosan kattog a lehetőségek, a "mi-van-ha" világában rekedt és az öröm nem tudott elhatalmasodni rajta. Pedig boldognak kellene lennie, nem? Meglett az apja, vagyis tudhatja lassan merre él, mi van vele, vagy éppen a miértek kiderülnek; olyat kapott, amit mindig remélt: nagy családot; itt van négy testvér, akikkel elég friss az élmény, de mindegyikről hallott már sok jót is. Ennek ellenére, az érzései nagyon rosszul csapódnak le és a közvetítőt találják el, amit röstell, de képtelen volt moderálni ezt az egészet. Sajnálatos.
- Nem tudom, van erre egyáltalán időpont? Ennek meg sem szabadna történnie!
Sóhajtott egyet, még a zsebkendővel megtörölte arcát, majd egy másikba az orrát is kifújta után szipogott még egy kicsit, de végre nem volt odadermedve a székre, fel is állt, mert nem bírta tovább ülve. Nézegette a kezében a holmiját, tekintetet végigsiklott Vincén, a pincéren, aki látta, hogy figyeli őket, de nem tudta volna szó nélkül itt hagyni.
- Nem is fontos ez, biztos sokat örököltem tőle, de remélem sosem leszek olyan ember, mint ő.
Több mint dac, több mint düh, ez már csalódott és elkeseredett kijelentés az apjára, amit bárki, aki kicsit is belelát megértheti. Félreértés ne essék, kiskorától tudatta vele az anyukája is, hogy mást választott, de az, hogy minden szó nélkül élt vígan máshol, hagyva, hogy majd az összes gyereke esetleg véletlenül eszméljen rá. Borzalmas. De még az is lehet hogy oka volt, nem, ő nem olyan, hogy gyűlölködjön látatlanba, ezt el kell rendeznie magában, egyedül. Idő kell.
- Sajnálom, ha rosszat mondtam. Majd... majd...
Szerette volna azt mondani, hogy ezzel még lesz valami kezdve, vagy hogy esetleg, talán Zoéval beszél, de nem tudta őszintén tenni, mert gyáva volt ezután eléjük kerülni. Pont ugyan olyan volt éppen, mint ők. Úgy akart tenni, mintha ez mégsem derült volna ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 26. 22:38 | Link

Majának

Igyekszik megértő lenni, még mindig. Amennyire tőle telik, bólogat és csöndesen egyetért, helyesel és társai.
Minden ami ahhoz kell, hogy Maja egy picit lenyugodjon, ugyanis kissé elhúzódott ez a találkozás, nem sokára a menhelyen kell lennie, és Lucának nem tud hazudni, vagyis nem képes rá, fizikailag.
- Nincs rá jó időpont. De a helyzet az, hogy a nehezén túl vagy, legalább is ami a tudati állapotot illet. Megértetted, befogadtad az információt, hamarosan meglesz a feldolgozás is, remélhetőleg azután a megoldás következik.
Próbál valami mosolyt erőltetni magára, de inkább vicsor lesz belőle, úgyhogy abba is hagyja. Helyette a kabátja után nyúl.
- Gyere...felkísérlek a kastélyba, aztán nekem is mennem kell.
Nem akart ő a találkozásnak ilyen hirtelen véget vetni, szívesen beszélgetne még, de úgy érzi ebből ez az össz, mit ki lehetett hozni. Ő megtett mindent, bárhogy is dönt ezutá Maja, azt nekik el kell fogadniuk. Nagyon kétes helyzet, Vince jelenleg megtippelni sem tudná, mi is lesz a tettei következménye.
Mivel Maja beelegyezik a dologba, így magára kanyarintják a kabátjukat és maguk mögött hagyják a macaronokat és a cukrászdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 2. 23:34 | Link

Egyedül, majd Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Ennyi volt a hatalmas ünnepi szünetünk. Január harmadikával ismét meg kellett jelennem Münchenben, Varsó váratott még magára egy-két hétig. Az edzés kellően lenyugtatott és elterelte a gondolataimat ahhoz, hogy előszedjem a mellékes feladataimat, mint német nyelv és szociálpszichológia jegyzetek ismétlése. Mert ugyebár nem hiányzott nekem semmiféle lecseszés, vagy egyetemi bukta. Otthon nem maradhattam, mert még az után is, hogy a fiúk feltúrták a szobám, kissé Maját juttatta eszembe. Hogy lehet így nekiállni tanulni? Leginkább sehogy.
Szóval összeszedtem a hatalmas kupac papírt, hogy aztán egy kellően nyugis helyet kerítsek magamnak. A Czukorvarázs pedig pontosan ilyen volt, mellesleg pedig finom volt a teájuk.
Az egyik ablak melletti asztalt szúrtam ki magamnak, majd le is telepedtem, a jegyzeteim szétterítve magam előtt, majd lelkesen böngészni kezdtem őket, időnként el-elkalandozva. Egyértelmű, hogy nem a kviddics felé. Mély sóhajjal pillantottam fel a pincérlányra, majd nagy nehezen kibogozva, milyen nyelven is kéne megszólalnom, elregéltem, hogy egy teát szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 00:05 | Link



Sütííík. Egyszerűen nem tudok nekik ellenállni. Igaz, nem szeretem annyira mint a gumicukrot, de sebaj. Ebben az éven még semmi normálisat nem ettem, úgyhogy folytatva ezt a jó szokásomat szeretnék magamba folytani körülbelül hat darab habos ishlert. Lehet, hogy hányni fogok tőle, de nem bánom, utánam a vízözön. Amúgy is kicsit magam alatt voltam, szóval kellett a tömény cukor, még akkor is, ha belépve úgy éreztem megcsalom a cukorboltot. De nem akartam se Emma se Zoé szeme elé kerülni.
Így jutottam odáig, hogy miközben a második darab süteményt tuszkoltam magamba, észrevettem valakit, aki furán ismerős volt. Neki persze én nem , de amint a felismerés elöntötte az agyamat, vigyorogva köptem vissza a tányéromba a félig megrágott ishlert és félelmet nem ismerve indultam el az asztala felé. Elszánt voltam, úgy voltam vele bajom nem lehet, max elzavar.
Mikor odaértem mögé, szűk ívben kerültem meg, hogy a csípőmmel meglökhessem a székét, majd gyorsan levágódtam a vele szemben lévő üres székre.
- Hát te tényleg olyan jól nézel ki, mint ahogy hallottam.
Felfoghatjuk egy sima: 'Hello, szabad ez a szék?' kezdésként is, de az nem én lennék. Márpedig én soha nem hazudtolom meg önmagamat.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2017. január 3. 00:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 00:15 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Normatív befolyás: nincs új ismeret, azért alkalmazkodik, hogy a... Éppen eddig jutottam el a jegyzetemen belül, kibogozva a sebtében lefirkantott mondatokat, mikor váratlanul kis lökést éreztem. Ez alapvetően nem lepett volna meg, ha mondjuk Varsóban, Berlinben vagy egyéb olyan helyen történik, ahol vannak a kviddics iránt érdeklődő emberek. Itt azonban csak a megrángatott csávó reszketett a pult mögött, illetve belibbent a képbe egy - valószínűleg - Bagolyköves leányzó.
Mintha ez csak természetes lenne, régi barátokként üdvözölnénk egymást, ledobta magát a szemben lévő székre és olyasmit nyögött ki, hogy eszem, faaaaaaaa... kockaváram megáll. Minden. Tini. Megzakkant.
Gyorsan kisimítottam a vonásaim, majd a torkom megköszörülve felpillantottam rá.
- Ismerjük egymást? - kérdeztem rezzenés nélkül.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 3. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 00:29 | Link



- Hűű, de morci valaki.
Összevonom a szemöldököm egy pillanatra, továbbra is halál nyugodt vagyok, szépen lerakom a napszemcsimet meg a tányeromat az asztalra, a táskámat ledobom magam mellé a földre, miközben villantok egy széles mosolyt Lewy felé.
-Figyu, az édességtől tuti jó kedved lesz. Felajánlom a sütimet. Mondjuk nem ezt, mert ezt félig megrágtam, de nézd a másik még teljesen érintetlen. Becsszó egy ujjal sem nyúltam hozzá. Csak mellé köptem a másikat amikor megláttalak, de teljesen steril, nem is érintette.
El is kezdem forgatni a tányért, úgy, hogy a férfi felé legyen az ép sütemény, én pedig szemezek a megrágott darabbal. Igazából mindegy, nem ezért ültem ide és még csak nem is azért mert magányos vagyok. Nem. Ma én leszek Cupido. Simán. Igaz nem hordok pelenkát, de nem számít. Ma átveszem a helyét.
- Megértem, hogy rossz a kedved, mert rosszul sült el a szilveszteri buli, de ez nem ok arra, hogy itt dühöngj.
Bemutatkozni nincs időm, sokkal de sokkal fontosabb az ügy. Nem tűr halasztást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed