Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Helyeselve bólogat, nagyon jól látja Alíz az életet és ettől jobban nem is tudna egyetérteni azzal, hogy hogyan érdemes létezni ebben a világban. Nyilván nem csak az ő felfogása létezik, de Dani is igyekszik ennek megfelelően élni a mindennapjait.
- Ez így van, ezek a pillanatok adnak erőt a következő kihíváshoz, amit kapunk. - Mert azok mindig jönnek, akár tetszik, akár nem. És ha az embert lemerülve találja meg egy ilyen helyzet, akkor bizony nagyon nehéz újból és újból felállni.
- Meg talán az ember jobban el is gondolkozik egy fekete-fehér alkotáson. - A színek valóban fel is tudják dobni az alkotásokat, de el is tudják terelni a figyelmet. Gyerekként Dánielt is mindig lekötötte a hangokból eredő színjáték, de később megtanulta kezelni.
- A pszichológia később jött, 17-18 évesen tereltek ebbe az irányba. Én pedig kombináltam kettőt. - Hosszú sztorija van, hogy és hogyan került közel a pszichológiához, ehhez köze van a saját traumáinak, a testvére betegségének és persze ahhoz, hogy anno tiniként felismerte, hogy segítségre van szüksége. Fogalma sincs, hogy hol tartana, ha akkor nem megy szakemberhez, valószínűleg amolyan éhező művész lenne, vagy valami teljesen random foglalkozást választott  volna, amiből úgy gondolta akkor, hogy megélhet.
Figyelmesen hallgatja, amit Alíz mesél az álmairól, néha bólogat. Nagyon jó hallgatóság, de ez alapfeltétel az ő hivatásánál.
- Hogy éled meg ezt a felelősséget? Hogyan tekintesz rá? - Kérdéseivel nem irányít, őszintén érdekli, hogy hogyan lehet ezt megélni, hogy adott esetben mások egészsége, sőt élete múlhat azon, hogy megtalálja-e a nő őket. Ez egy hatalmas teher lehet a legtöbb embernek, ritka az az embertípus, aki élvezi, hogy hatalma van mások sorsa felett. Általában az olyanoknál más is megfigyelhető.
- Elhiszem, hogy nem könnyű. Minden elismerésem. - Feleli kedvesen. Az embernek fontos a jó alvás, amikor kipihenheti magát, de Alíz agya ilyenkor sem tud pihenni, az alvás sokszor nem pihentető, sőt mondhatni gyötrő. Okozhat az elalvástól való félelmet, amiért még jobban eltolódhat az alvásciklus ezáltal plusz mentális terhet róva az emberre.
- Angliában oktat egy ottani egyetemen, korábban foglalkozott látnokokkal. Volt olyan, akinek sikerült valamennyire megtanulnia irányítani a képességét... - Kezd bele elgondolkodva, mert nem tudja, hogy mennyire hitegetheti ilyenekkel Alízt. - Értem ez alatt, hogy az üléseiken hipnózisban, kontrollált körülmények között tudtak látomást produkálni. Nyilván, ha közben érkezik olyan inger, ami az ülés után ér, akkor azt nem tudja szabályozni. - Folytatja alsó ajkával finoman megnyálazva a felsőt. Ismeri a férfi kutatásait, egészen szép publikációk születtek a témában, de a részleges sikerek eltérítették ettől, így most már az elemi mágusok felé terelte a hangsúlyt. - Ha ez így nem sikerülne, vagy valamiért nem vállalná, egy igazán megértő emberrel tudnál beszélgetni. Több jövendőmondóval foglalkozott, de egy ideje már nem erre helyezi a hangsúlyt. - Fogalma sincs, hogy ő mihez kezd, ha a saját szívügye kudarcot vall. A szakma jól fogadja a publikációt és az előadásait, sőt a gyakorlatban is működni látszik a dolog, de csak az idő dönti el, hogy mennyire alkalmazható, amit csinál.
Elmosolyodik arra, miszerint Alíz nem tartja mimózának. Régebben mindig ezzel piszkálták, hogy olyan túlérzékeny, ami egyáltalán nem segített azon, ami miatt ilyen volt a viselkedése. Sokat erősödött tini kora óta, rengeteg megküzdési stratégiát alkalmazott a múltbéli dolgok ellen.
- Talán őszi. Vagy inkább nektarin gyümölcshús. - Eltűnődve figyeli az Alíz körül megjelenő és eltűnő aurát, amit nem is analizált pontosan ki.
- Ez teljesen véletlen. Azért ilyen kis világos, mert magas a hangod. A nőké általában világoska. - Sajnos semmi extrát nem tud mondani, nem lát az emberek lelkébe ezzel a képességével. Azt külön kellett megtanulnia.
Már éppen búcsúzni készültek, amikor a közelükben egy csapat tini cirkuszolni kezd a madarakkal. Dániel is ugrani készült, hogy rendet tegyen, mint komoly felnőtt, azonban Alíz gyorsabb volt nála. Hamar beérte a nő sietős lépteit, hogy jobban szemügyre vegye a helyzetet.
- Azt tegyük el, nincs szükség semmi hirtelen mozdulatra. - Szól nyugodt, de határozott hangon a fiatalokra, azonban Alízra rá sem néz. Ha a kis kanál kedvesség nem segít, még mindig jó B-terv az ecet. Kissé azért meglepi a vehemens reakció újdonsült ismerősétől.
- A kloákának nincsnek záróizmai. Olyanok mint egy kisbaba, nem tudják irányítani a tetteiket. Ti viszont igen. - Közli higgadt hangon, de odabent azért hevesen ver a szíve. Nincs szükség párbajra, reméli, hogy győz a józan ész.
- Jóvanna‘ - Köpi oda az egyik lány a két felnőttnek. Arcán gúnyos grimasz ül. - Pattogtok itt. - Folytatja a szemét forgatva, de leengedi a pálcáját. - Aztán te mikor teszed azt el? -Kérdezi Alízra pillantva, miközben társa az öntetes fagylaltot egyszerűen a fűbe dobja, mire több madár odaszáll, hogy lakmározni kezdjen.
- Pfújbaszdmeg. - Hüledeznek a fiatalok és egy gúnyós kézmozdulatot intve a felnőttek irányába tovább állnak.
- Jó, hogy nem csaptatok össze. - Jegyzi meg csendesen, ahogy kezét elhúzza a táskájáról. Nem egy nagy pálcaforgató, nem hiányzott egy ilyen párbaj, de azért ő is készenlétben állt.
- Általában oka van az ilyen viselkésnek. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Délelőtt van, de a borús égnek és csepergő esőnek hála akár késő délutánra is járhatna már az idő. Legalább az eső nem számít, már a vonaton ülnek, azokban a jófajta régi szoci időkből itt maradt, ráizzadós, szarbarna műbőr ülésekkel. Az ablakokkal, amiket nem lehet lehúzni, mert a gumi illesztés már annyira belerohadt az ablakrésbe, hogy nincs az az erőember, aki képes elég nyomást kifejteni.

Miért? Miért pont ilyen vonat kellett? Mi ez a szűnni nem akaró kényszeres nosztalgia, ami időnként el-elkapja a varázslókat és boszorkányokat. És ami a legfontosabb, miért pont azokat kapja el, akik adott szolgáltatások, kellékek, objektumok beszerzésére vagy megszervezésére hivatottak? Az ég szerelmére, van egy KASZINÓ Bogolyfalván, olyan nagy kérés egy japán, modern vonat ehelyett az orosz ócskaság helyett?

Ilyen és hasonló gondolatok futnak át a fején, miközben menetiránynak háttal ülve, hátát a támlának támasztva a lehajtható karfán könyököl. A kinti lassan ősziesen színesbe hajló erdőkből és termőföldekből semmit sem látni, csak a menetszélben elkenődő vízcseppek terítik be a kabin ablakát. Kiszúr magának kettőt. Egymás mellett vannak, párhuzamosan haladnak egy ideje, méretre és formára is hasonlóak (megdöbbentő, de mindkettő vízcsepp alakú). Az egyiket elnevezi Jozsefnek, a másik Ézsaiás lesz - kettejük párharca legendás. Az elején Joszef vezet, kövér kis vízcseppként szeli át a hanyagul letakarított, koszos vonatablakot sréhen lefelé haladva. Mögötte szorosan Ézsaiás, meglehetősen nagy hátrányt sikerült behoznia az elmúlt percekben, pedig az elején még senki sem hitte volna, hogy ez az ifjú, zsenge, feltörekvő esőcsepp utolérheti a pályán már veteránnak számító Jozsefet. Mégis.. itt vagyunk, történelmi verseny veszi kezdetét a két titán között. Egy pillanatra megremeknek, ahogy a vonat döccen egyet, majd folytatódik a ritmusos tütüpp-tütüpp, tütüpp-tütüpp. Valaki alszik erre a repetatív hangra, valaki egy epikus verseny aláfestő melódiáját hallja bele.
Gyerünk, Ézsaiás, meg tudod csinálni. Csak azért, mert Jozsef előbb esett le az ablakra, nem jelenti azt, hogy győzelme determinált lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A kezében megzizzen a zacskó, ahogy két ujjal belenyúl. Akár a tenyerébe is önthetné, ha már megengedte magának azt az elképzelhetetlen luxust ma reggel, hogy hámozott szotyit vett a boltban, azonban ő sem akkora barbár. Mindennek, kérem szépen, megvan a maga természetes rendje. Az első pár szemet apránként kell kipiszkálni, ügyelve, hogy a sószemcséket lepöccintse az ujjvégeiről az ember. A zacskó, úgy felső egyharmadán túljutva kezdheti először a tenyerébe, majd közvetlenül a szájába önteni a napraforgómagvakat.
Belesüpped az ülésébe, ő is a kartámlán könyököl, a tekintete azonban már egy ideje a Rafael mögött az ülések fölé ragasztott, kopott balatoni tájképre tapadt. Az ujja közé csippentett, pucér kis szotyolát a szájába veszi, majd egy újabb szem után nyúl. Nem igazán érti a magyarok Balatonnal kapcsolatos obszesszióját. Az évek során kétszer pakolta kocsiba a családját, hogy végigvergődjenek az M7-esen a balatonfüredi Napfény strandig, azonban nem hagyott maradandó nyomot benne az emlék. Egyedül talán a lángos. Hm. Különben otthon lehet lángost csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ézsaiás egyre közelebb ér, egyre inkább kartávolságba kerül a győzelem. Erről álmodozhatott azóta, hogy megformálódott az elsőfelhőben. Élete első nagy vereségét már elszenvedte, amikor Joszef előtte érte el az áhított célt, a mennyei fénnyel körbevont vonatablakot, ahova minden kis esőcsepp gyerekkora óta vágyakozott. Mire ő ideért, addigra Joszef már valósággal beette magát ide, a többi esőcsepp elfogadta és utat engedett neki nagy útján az ablakpárkány alsó szegélye felé.
"Joszef egy rohadék" - gondolhatta magában Ézsaiás, a fiatal, feltörekvő (azaz hát lefelé törekvő, valójában -, azzal megszaporázta csepp testét, hogy beérje a vén veteránt. És most itt van. Nagyon itt van, már érzi a győzelem ízét, aminek poros, letakarítatlan párkány aromája van! IGEN-IGEN!
És ekkor Joszef találkozik egy másik esőcseppel, egy kisebbel magánál, a kisebb esőcsepp pedig úgy dönt, hogy csatlakozik hőséhez. Egybeolvadnak, Joszef megnő - és ennek hála esőcsepp-orrhossznyival mégis Ézsaiás előtt végez. Megint.
"Az élet igazságtalan" - fut át a gondolat ezúttal nem az esőcsepp (merthogy neki úgysincs), hanem Rafael fején, ahogy érdektelenül visszafordítja tekintetét a versenyről. Amint a kedvenc esőcseppe elvesztette a versenyt, az ő érdeklődése is minium alá süllyedt.
Nagyon jó, már 6 perc eltelt az útból. Mindössze 144 perc van hátra, addig kell lefoglalnia magát valamivel, nem lehet olyan nehéz. Ásít egyet, mintha álmos lenne, valójában csak unalomból származó kényszercselekvés, semmi több. Feloldja a képernyőzárat és tétován időzik a hüvelykujja az érintőképernyő felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Van egy óvatlan pillanat, amikor ráharap idegesen az alsó ajka szélére, de amint észreveszi a hibát, korrigálja azonnal. Ismét semlegességbe süllyed vissza az arckifejezése, ahogy az protokollszerűen elvárható tőle mint a Machay-család tagjától.
Az azonban nem kicsit hökkenti meg, hogy a nagybátyjával találja szemben magát, nem egy vadidegennel, ahogy hitte. Ez is kiül az ábrázatára, de végül csak pislog kettőt és igyekszik túllendülni a dolgon, miközben az idegen férfi kimegy. Miután a körülményekhez mérten viszonylag kényelmesen elhelyezkedett a széken, rátérhetnek a lényegre.
- Szia... Minden a megszokott. - Sablon-válasz, de hagyja elengedni az arcizmait, kiülni a megtörtséget az arcára, a szorongás árnyékát, a keserűséget. Semmi sem a megszokott, sem az a delírium, amiben Willel hemperegnek rövid ideje, sem az a mardosó fájdalom és üresség, amit a fia elvesztése után folyamatosan érez.
- Miért hívtatok be? - Gyanakvás és kutató-cikázó szempár szuggerálja a vén rókát, hogy valljon színt, miért citálták őt be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megfogott a kérdésével, így egy pillanatra, de tényleg csak annyira, de teljesen elcsendesedek és megkomolyodok. Nálam ez ritka dolog, ami most sem tart sokáig. Szám már húzódik is a védjegyemmé vélt széles joker mosolyra, hogy utána ki is nyíljon. - Szerintem nem csak ezek vannak. Na jó ezek is, de a vidámságomat erősségnek tartom. Azt is, hogy szeretek beszélni. Mondjuk ez inkább gyengeség kellene, hogy legyen, de tudja én barátsagos vagyok és ahhoz kell tudni beszélgetni. Meg álmodozó is vagyok és kitartó, mert kis korom óta auror szeretnék lenni és most itt ülök... - csukom be gyorsan a számat és engedem le a kezeimet. Ezután szégyenlősen lesütöm a szemem amivel az eddig folyton mutogató kezemet fixírozom. Megint túl sokat fecsegtem. Fenébe! Szidom meg magam, de már el is múlik a rossz érzés mert a Főnököm arra kér meséljem el hogy ismertem fel a képességemet. - Egy kocsmai verekedés közben - ahogy kimondom már rá is jövök, hogy ez aztán remekül hangozhat így gyorsan folytatom - Nem mi kezdtük! A barátnőmmel mentünk be a pubba, hogy megünnepeljük az év végét, aztán egy repülő üveg orron találta én meg egy ruhaszalvétával fogtam a fejét és azt éreztem, hogy fáradok. Gondoltam a sörtől amit ittam, de az csak két százalekos meggy volt, szóval biztos nem attól. A barátnőm jobban lett én meg egyre rosszabbul. Így ő vitt haza engem. A gyenguszon meg az a kedves gyógyítónő, Ana mondta, hogy nekem bizony Noctu devotus-om van. Azt hittem az valami rusnya kórság úgyhogy jól megijedtem. De aztán elmondta, hogy ez egy képesség és segített megtanulnom a használatát...- fejezem be megint túl hirtelen a beszédet, majd elmosolyosom, de a fülem vörössége elárulja megint szégyenben érzem magam. Amikor elkap a hév akkor be nem áll a szám és alig tudok leállni. Pedig most már muszály lesz erről leszoknom. Nem illő egy aurornak úgy csipogni, mint egy naposcsibének. Tehát illedelmesen ülök a férfival szemben és megfogadom, hogy csak akkor és arra meg persze röviden és tömören válaszolok, amikor és amit kérdez. Remélem sikerül betartanom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lesüti a szemét, lepattintja a gumis szalagot a mappa széléről, hogy kinyissa azt maga előtt - így  azonban nem láthatja Adél arckifejezésének változását. A mappa tetején teljesen üres papír hever, pontosabban, a lány annak fogja látni azt. Dwayne azonban láthatóan lepillant rá és mintha elolvasna egy pár sort. Ezen a ponton egyébként még nincs semmi információ, amire szüksége van a mágikusan láthatatlanná kódolt dokumentumokból, pusztán időt hagy a lánynak arra, hogy kicsit felengedjen.
   -  Ne aggódj, nem vagy bajban, sőt, senki sincs bajban. Csak tisztázni szeretnénk veled pár kérdést, tizenöt perc az egész. De nem kell válaszolnod semmire, ha nem akarsz és akkor mész ki innen, amikor szeretnél. Apropó. Kávét, teát, bármit?
Ahogy ezt kimondja, egy lágy pukkanással két csésze, két apró fémkancsó, cukortartó és egy kancsó víz manifesztálódik előttük az asztalon. Ő nem nyúl egyik után sem, de Adél szabadon választhat magának közülük. A lágy nem gyanúsított semmivel, önkéntesen van itt, ráadásul, ha a balsejtelmük igaz, ő valójában sértett az ügyben. Nincs okuk kényelmetlenebbé tenni a találkozást, mint amilyen valójában. Ha Adél tölt magának, megvárja, ha nem, akkor is összekulcsolja a kezeit a mappa fölött és a könyökével az asztalra támaszkodik.
   -  Sajnálom, hogy ezt fel kell hozni, de a fiadról szeretnék beszélni veled. El tudod nekem mondani, mi történt vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hallhatóan szusszant egy nagyobbat. Nem tudta, mit várjon ettől az egésztől, csak a gyomorgörcsöt érezte megteremni magában, mert ha most Will miatt ül itt, vagy netán még a régebben előkerült Elias-féle főzet miatt, akkor a családi hátszél ezek szerint jócskán fordult egyet és lehet, egyedül maradt a slamasztika közepében. Rémisztő belegondolnia, hogy a Machay-név nev édné többé.
- Kávé... Köszönöm. - Halk, kissé rekedtes a hangja, és nemsokára már a megjelent kancsóból kitölt egy adag kávét magának, csak akkor állva meg a kavargatással, mikor Noah szóba kerül.
Érezhetően megfagy körülötte a levegő, aztán megremeg a szája széle. A könnycsatornái arra vannak kondicionálva, hogy sírni kezdjen legtöbbször, ha szóba kerül a kisfia. Hosszú időnek tűnő percekig hallgat a Dwayne előtti üres lapot bámulva, hagyva a könnyeit peregni. A vízálló sminknek úgyis mindegy.
- Noah meghalt. - Láthatóan nagyon nehezen fog bele. - Veszélyeztetett terhes voltam, részlegesn méhlepény-leválás miatt.... Azt mondták, benne van a pakliban, hogy... megfullad. Mindenki... - Mintha el akarna kezdeni hadarni végül, nagy levegőt vesz. Talán senkitől nem kapta meg ilyen nyíltan a kérdést és vele az engedélyt, hogy kiadja magából, mi történt a fiával. Ez néha olyan gátakat is átszakít, amiről azt hitte az ember, kordában tartja.
- Mindenki azt mondta, ez benne van a pakliban, és hogy reménykedjünk a legjobb kimenetelben, és Will is azt mondta, vigyázzak magamra, és gondoskodtunk róla, hogy védjük Noaht, amennyire lehetett, és Agatha segített volna mindenben, és segített is! Noah kapott manatapaszt, hogy megerősödjön, de nem vártuk volna végig a terhesség maradékát, nem lehetett, nem volt időnk! Agatha mindenképp be kellett indítsa a szülést, mert veszélyessé vált a leválás mértéke és... és... - Itt már konkrétan csukladozva beszél, de még mindig a semmibe meredve, fájdalomtól eltorzuló arccal. Pillanatok alatt hullott szét az összeszedett álarc.
- Amikor reggel felráztam Willt... beindult az egész. Nem tudtam, mit tegyek. Pánikba estem... Will nyugtatott, azt mondta, ez így is úgy is várható volt. Aztán... mint minden reggel, ellenőrizték, hogy van, de... most mindenki elcsendesedett. Azt mondták, baj van, fel kell gyorsítani az egészet... - Lecsendesedik a csuklás, a szipogás. Már csak az előkerült papírzsebkendő őrzi a temérdek legördült könnyet.
- Nagyon... nagyon hosszú folyamat volt... És a végén odaadták nekem. Tökéletes volt. - Elfúl a hangja. - Olyan orra volt, mint Willnek, de a haja színe sokkal világosabb. Örökölte az enyémet és Willéből valamennyit, nem volt teljesen szőke, mint az enyém... Olyan szép volt... és olyan csendes. Nem sírt fel egyáltalán. - Megállíthatatlanul kezd zokogni a tenyereibe temetve félig-meddig az arcát. Rázza a vállait a sírás, látszik az ujjai között a nedvesség és, hogy vörös az arca a bőgéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kihallgatás sosem volt az erőssége, azonban az évek során lassacskán beletanult a szerepbe. Ha sértettel vagy tanúval beszél, tudja, hogy nincs igazán más dolga, mint feltenni a kérdéseit és csöndben hallgatni. Az ilyen ezerszer egyszerűbb, mint a gyanúsítottak kihallgatása, a maga mentális csavarjaival. Olyasmit nem is bíznának rá, a Minisztériumnak megvannak a maga, jóval képzettebb emberei arra.
Ahogy Adél megszólal, számára még mindig láthatatlanul, de a papír elkezd megtelni a szavaival. Neki nem kell jegyzetelnie, azt megteszi a mágia és Zlatan helyett a fal túloldalán.
Nem mozdul, csak néha lepillant az összekulcsolt ujjaira. A históriában eddig nincs semmi különös: a negyedvéla veszélyeztetett terhessége szinte már tankönyvbe illő. Még a könnyei is. Őt évek óta nem hatja meg az ilyesmi, és már képes arra, hogy a saját érzelmeit a kihallgató szoba küszöbén hagyja. Így a sírásra annyiban reagál csupán, hogy egy zacskó zsepit ő is elővesz a zsebéből és a lány elé tolja az asztalon.
   -  Ez az Agatha... Nightingale, igaz? Hogy ismerted meg? Mit mondott neked, mi a képesítése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kapok egy tök cuki mosolyt - ahhww - amíg integetünk egymásnak. Közelebbről nézve aztán aggályokat látok felhősödni arcán, amint megszólítom. Vegyes érzelmek? Akkor itt valami bonyodalom lesz, nem mintha ez megijesztene, szóval türelmesen várom, hogy kibökje, mi a probléma forrása. Aztán szó szerint ez történik, én pedig némi fáziskéséssel néma ó-t formálok. Közbe nem vágok, előbb figyelek, hogy a gondolata végére érhessen, egy meglehetősen dühös fintorral meredve a zacskó maradékára. Próba-cseresznye alapon emelem aztán a kezem, jelnyelvre váltva és a kislány arcát lesem, hogy vajon érti-e, vagy húzzam elő a mobilomat és próbáljak meg írni. A jelnyelvek nem feltétlenül átjárhatóak és fogalmam sincs, a fordító erre is kiterjed-e, egy próbát viszont megér.
- Riley vagyok. Segítek,-* bökök magamra, betűzve a nevem, majd jobb tenyeremre fektetett "like"-ba szorított balomat felfelé emelem. Előveszem a pálcámat, aztán kibújok a vékony kardigánból, hogy egy intéssel kosárrá változtassam, egy másikkal pedig a nejlont tüntetem el, mert látni se bírom. Így legalább lesz miben szállítani az elbűvölő vakarcskákat.
- Megnézhetem?-*jelelem aztán, a legfelső cica felé intve, mert átvizsgálnám a jószágot, nem szorul-e sürgősen orvosi ellátásra. Remélhetőleg nem, de jobb félni, mint megijedni.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még jó 2-3 percig nem érkezik tőle értelmes válasz, csak a sírás a sírás és a sírás; mind abból a keserűségből, ami felgyűlt benne, csak egy kis darabkája lökődik ki a könnyei útján, de az is több, mint a semmi. Amikor lekerülnek a kezei maga elé, az asztalra, látszik, hogy végül megadta magát a smink is, elkenődött, pandásodott a lány, az arca csupa maszat a bőgéstől, és vörös. Jó további pár percbe telik, mire eltünteti legalább egy részét a mocsoknak az arcáról.
- Az iskola gondnoka.. nem, most már az Illúziómágia tanár, ő ajánlotta nekem baráti alapon Agathát. Az anyja, tudod, és... Mr. Selwyn nem adott okot arra, hogy gyanakodjak, családi előélete ide vagy oda. Agatha Nightingale pedig, mint kiderült, elismert gyógyító, és saját bevallása szerint a La Faye családjukban is sok hasonló, veszélyeztetett kisbaba született. Gyakorlottnak számít ezen a területen. - Sírástól rekedtes hangon folytatja a történet fonalának továbbfűzését.
- Anyám természetesen ellenőriztette a képesítését és az előéletét. - Könnyed kijelentés, de Magda Flaviu ellenőrzése azt jelenti, hogy amit el tudott érni információ szintjén, el is érte Agatháról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hagyja, hadd sírjon. Lassan megdörzsöli az állát. Ha felhívná Zóját, akkor sütne pizzát vacsorára vajon, vagy inkább nem kéne ilyesmivel zaklatnia? Talán az lenne a legjobb, ha megkérné Minát, vigyázzon a húgára és elvinné vacsorázni a feleségét. Igen, remek terv. Valaki igazán az évezred férjének választhatná már.
Hol is tartottunk? Ja igen: a halott csecsemő.
   -  És Agatha bármikor a kezelések alatt adott neked bármit, amiről nem tudtad, hogy micsoda? Gyógyszert, főzetet, tényleg bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Biztos benne, hogy nem akkora mágia a lángos, hogy ha megkérné Zóját, az ne tudna otthon összerakni egyet. Semmire sem vágyik most jobban, mint egy igazán olajos, undorítóan túlsózott tésztalepényre. Ahogy a képet fixírozza tovább, látja maga előtt a fokhagymás olajjal feltöltött befőttes üveget a pulton, a ragacsos toll-ecsetet, a parányi rovarokat, amik beleragadtak a masszába. A kétséges ideje a harmincnégy fokos, lakókocsiból rögtönzött konyha pultján álló reszelt sajtot. Érzi, hogy a gyomra megkordul, ez azonban beleveszik a szocialista gépszörny ütemes zakatolásába.
Újabb szotyikat vesz a szájába, a tarkóját megtámasztja a kráteresre süppedt, műbőr fejtámlán. Kinn, a ragasztott üvegen túl, az észak-magyarországi karbantartó vágányzárak nyomán lassan kopnak a kilométerek. Úgy hallotta, valahol Salgótarján környékén nemrégiben meghibásodott egy biztosító berendezés és az is tovább lassítja a vonatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy látszott, hogy teljesen egy álláspontot képviseltünk abban, hogy az élet mulandó, az idő pedig gyorsan telik. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt Timi miatt, akit mostanság csak ritkán tudtam meglátogatni. Mégiscsak ő fogadott be és nevelt fel. El is határoztam ebben a szent pillanatban, hogy két hét múlva felkeresem majd, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. A vér szerinti anyám pedig hatalmas csalódást okozott, hiába próbálta magát egyszer kidumálni, amikor felnőtt koromban felkeresett. Voltak nagy ígéretek részéről, hogy majd rendszeresen találkozunk, ehelyett eltűnt, mint a kámfor, és kárpótolt egy nagyobb összeggel. Eleinte kerestem, hogy visszaadjam neki a pénzt, de teljesen felszívódott... aztán némi idő elteltével kárpótlásul a rossz gyerekkoromért cserébe vettem egy menő lakást a rám hagyott összegből. Persze olyan lakóhelyet választottam magamnak, amit fenn is tudtam tartani.
- Pontosan! Illetve a sok-sok nehéz és időnként kilátástalannak hitt helyzet, amelyből fel kell állnia az embernek új erőre kapva, vagy különben tartósan a padlón marad, és onnan már rendkívül nehéz felállni - tekintettem komoly arccal a férfira.
- Ez így van. Így jobban elmélyülhet a kép mondanivalójában - feleltem mosolyra húzva az arcom. Úgy tűnt, hogy Dani rögvest megértette a mondandómat.
- Az igen, akkor elég ügyesen kezelted a helyzetet, elég nagy összmunkát igényelhett ez a kihívás - tekintettem rá elismerően. Ha nem lett volna meg a jövőbelátó képességem, és a fotózásért való rajongás, akkor ennyi idősen nem tudtam volna még eldönteni, hogy mi is érdekelne úgy igazán.
- Ez egyben áldás, egyben átok is. Nehezen tudok megbirkózni azzal, hogy nem segíthetek mindenkinek. Képes vagyok hosszú ideig rágódni olyan dolgokon, amire ugyan lett volna némi ráhatásom, de időhiány vagy egyéb más okból kifolyólag nem tehettem semmit az adott illető érdekében. Emellett sokszor gyötörnek rémálmok, időnként nem merem álomra hajtani a fejem, hiába vagyok képes némiképp uralni ezt a dolgot. Szerencsére vannak azonban csendesebb időszakok is, amikor végig tudom aludni az éjszakát. Ez a képesség egy nagy teher számomra, hiszen az egész életemre nagy ráhatása van. Nem élhetem úgy az életem, mint egy normális ember, senki sem bírná hosszabb távon ezt az egészet mellettem. Na jó, a macskám igen - nevettem el magam, hiszen igazi tragikomédia volt az életem, és hálás lehettem a sorsnak, hogy nem őrültem bele ebbe az egész áldásba. Megint előjött belőlem a szószátyárság, talán picivel több információt adtam át, mint kellett volna, de csupán a valós tényeket közöltem vele.
- A legtöbb embert ez megrémíszti... - tettem hozzá az ajkamat harapdálva, magam elé révedve. Ami a szívemen, az a számon típus voltam mindig is, így erre a kérdésre is a teljesség igénye nélkül válaszoltam.
- Értem. Ez igazán jól hangzik, szívesen venném, ha megismertetnél ezzel az emberrel. Már az is nagy előrehaladás lenne, ha olyasvalakivel beszélhetnék, aki teljesen át tudja érezni a helyzetemet - fúrtam tekintetem a másikéba reményteljesen.
- Ez rendkívül érdekes, és egyben nagyon menő, hogy ilyen képesség birtokában vagy. Most már tudom, hogy, milyen az aurám - tekintettem Danira elgondolkodva.
- Na, és a sajátod milyen? - kérdeztem vissza nagy érdeklődéssel.
A beszélgetésünk után már búcsúztunk volna egymástól, mikor kialakult a kellemetlen helyzet a fiatalok és a galamb között, én pedig rögtön pálcát rántottam a madár javára. A férfinek sikerült megőriznie a nyugalmát, és tudományos magyarázattal érvelt, míg bennem fortyogott a düh feléjük. Nagy szerencséjük volt, hogy végül továbbálltak, és az egyikük nem várta meg a reakciómat a bunkó beszólására.
- Ezek a mai tinik... szemtelenek és még szemetelnek is - közöltem bosszúsan Danival.
- Lehet nem ártott volna megleckéztetni őket... bár én is elég őrülten viselkedtem ebben a korban, de mégsem így - folytattam az eszmefuttatásomat.
- Igen, bizonyára nem volt gyerekszobájuk, nem nevelték meg őket rendesen. Engem pedig elég sokat bántottak, piszkáltak a gyerekkoromban ahhoz, hogy rögtön defenzív állást vegyek fel hasonló esetekben - adtam teljeskörű magyarázatot az újdonsült ismerősömnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Jobb híján figyelmét teljesen a messenger irányába fordítja. Megnyitja a beérkező üzeneteket az értesítésekre kattintva. Figyelmen kívül hagyja a kolléga üzenetét arról, hogy mikor érnek Budapestre, helyette a fél órával előtte érkezett üzenetet nézi meg.
Odahaza Amerikában (annyi év után inkább azt az országot tartja az otthonának: barátainak, kapcsolatainak nagy része mind ott van) - Hazel épp csak belelendült a virtuális szociális életébe. A keresztlánya belevaló lány, gyakran látogatja meg a családot Rafael is a szabad napjain, mióta pedig az okostelefon a leányzó életének részévé vált, természetesen nem maradhatnak el a random üzenetek. Most például a tiktok van soron, a gyerek csinált egy accountot magának, most lelkesen küldözgeti körbe a mindenféle táncolós, prank és egyéb videóit.
És bár senkinek sem vallaná be szó szívvel, de a francba is, néha az ujja azért továbblapoz a feeden. A sok rövid, pár másodperces üres tartalom, amihez nem kell gondolkodni, nem kell figyelni, ahol a hossz miatt nem kell ilyen apróságokkal törődni, mint "kontextus" meg "gondolatmenet" ... tökéletes időtöltés üres percekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az ujjai ismét belemerülnek a szotyis zacskóba, azonban kezdi elveszteni a türelmét, így egyszerre nem egy, hanem legalább négy, de még az is előfordulhat, hogy egyenesen öt arabot emel ki és szór a szájába. Talán hiba volt hámozottat kérni. Mégis mit gondolt a trafikban? Ez így teljesen értelmetlen. Héj nélkül hiányzik a magvakból minden, amit a szotyizást kiemeli az unaloműző nassolás kategóriájából és igazi, nagybetűs Időtöltéssé szentesíti. A kihívás. A precízió. A veszély. Az izgalom, amikor egy különösen dagadt és jól fejlett szotyira harap az ember, a héja pedig pontosan középen válik ketté. Szinte hátborzongató.
A zacskót csalódottan gyűri össze a tenyerében és az ablak előtti keskeny, ujjlenyomatokkal szennyezett asztalkára dobja.
Egy mély szusszanással dönti oldalra a fejét. Fák futnak el mellettük, a körvonalaikat azonban elmossa az eső.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ha majd egy kicsit több lehetőségem lesz arra, hogy megfigyeljem a többieket egymással társalogni, meg hogy hogyan dolgoznak, akkor több következtetést fogok levonni erről a helyről. Sokat elárul az, hogy mennyire tepernek a kollégák, milyen testbeszédet használnak egymással, vagy csak egyáltalán, hogy ki kivel van jóban. Sosem szerettem az ilyen játszmákat, de azt mondják, hogy jónak kell benne lenned, ha be akarsz kerülni egy közösségbe.
Egyelőre Farkast kell kiismernem, aki eddig rendes tagnak tűnik, de majd meglátjuk. Valamivel idősebb nálam, talán kicsit bele is van már fáradva a feladatokba. De az is lehet, hogy csak nem itta meg azt a bizonyos első kávét.
Biztató mosollyal adom tudtára, hogy egyáltalán nem rossz a franciája. A kiejtését értem, igaz figyelnem kell, a nyelvtant meg mi sem vesszük mindig annyira komolyan. Még mindig jobb, mint az, amit az én esetemben magyartudásként csúfolunk.
- Egy francia szellem? Magyarországon? Ez különös. - Felelem őszinte döbbenettel az arcomon. Egyre több váratlan dolgot tartogat ez az ország. Mondják, hogy a varázsvilág tele van különös és kiszámíthatatlan dolgokkal - ezt tapasztaltam is -, de mindig tudnak valami újat mutatni. - Hogy került ide? - Kérdezem kíváncsisággal a hangomban. Valahogy mindenbe szeretek kapaszkodni, ami az országomat juttatja eszembe. De szerintem ezzel más is így van, a hazánknak különleges helye van a szívünkben.
- Nekem csak egy magyar nagymamám van Romániában. Úgyhogy azért futotta csak ennyire. - Folytatom nevetve szabadkozva a magyarom miatt. - De van ilyenem! - Előkapom a talárom zsebéből a fordító karkötőt, amit a Francia Mágiaügyi Minisztériumtól kaptam. Drága darab, de az biztos, hogy nagyon jól tudok vele fordítani mind szóban mind írásban. - Fordít. - Teszem hozzá kicsit kínosan, elvégre kívülről nem látszik többnek, mint egy platina karkötőnek. Nem szeretem sokáig viselni, mert meg akarom tanulni a nyelvet, ráadásul fáj tőle a fejem, ha egész nap rajtam van.
A kávéfőző karcos zúgása mellett elhalkul a konyhai csevegés hangja. Nem titok, hogy miért érkeztem ide, de talán nem kiabálnám világgá, így hangom halkabbá válik, ahogy felhúzom a karkötőt.
- Tanúvédelmi program. - Felelem egyszerűen. Ilyen kifejezéseket nem hiszem, hogy ismer, nem egy hétköznapi dolog, így jó szolgálatot tesz az ékszer. - Nem tudom, hogy hallottad-e, hogy mi volt Franciaországban az elmúlt hónapokban. - Picit elgondolkozom, hogy mennyit osszak meg, de amit a sajtó lehozott az egyáltalán nem bizalmas információ. - Több kviblit kivégeztek egy csoport tagjai, akik a varázsvilág pusztulását láttak bennük. - Hangomon érezhető a harag, ahogy az ügyről beszélek, de azt hiszem a körülményeket tekintve érthető. - A vezérük testvére üldözi az aurorságot... az ügyészt megölte. Az összes érintetett és családjukat külföldre költöztették. Így a kislányom és én most itt leszünk egy darabig. Szerencsére nem tekintenek elsődleges célpontnak bennünket. - Fejezem be némileg rosszabb passzban, mint ahogy elkezdtük ezt a beszélgetést. Nem szeretnék hangulatromboló lenni, így egy pillanatnyi habozás után számmal csettintve váltok témát.
- Na és te? Jól értem, hogy nagyvárosból költöztél ide? Esetleg család miatt? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az esőcseppek tompa kopogása kíséri a vonat zakatolását, ahogy egyre csak haladnak a céljuk felé. Valaki olyan hangosan kezd köhögni a szomszéd fülkében, hogy némi hang áthallatszik még ide is az éktelen krahácsolásból. Nade erről Rafael nem is vesz tudomást, hála a vezeték nélküli fülesnek. Mindeközben ő csak elfogadva sorsát merül el a videómegosztó oldal üres tartalmában, jobb híján.
Üveges tekintettel bámulja a kicsit sem vicces szituációs "paródiákat". haha, drága a gáz és a villany, megy az apa jól lecseszni a gyereket, mert felkapcsolta a villanyt.
Jó szar lehet muglinak lenni és fizetni a melegért, világításért. Már úgy alapvetően nem irigyli a mugli létet, mennyi alapvető igényért kell fizetniük, amit ők, varázslók egyszerű mágiával megoldanak? Mondjuk ez a zenére tátogás is olyasmi, amihez Rafael úgy érzi, hogy már kicsit túl öreg. Bajban lett volna, ha az ő iskolaévei alatt ezzel foglalkoztak volna a lányok inkább, valószínűleg hódításainak listája is jóval rövidebbre sikerült volna.
Na végre valami jó. Ennek a srácnak a pitbull imitációja egész valószerű. és tényleg, a pudli is, nah, ez kreatív, ebbe raktak munkát - szórakoztató is. A folyosón valaki elhúzza az egyik kupéajtót és sietős léptekkel rohan a kocsi végén lévő büdös, agyonhasznált, ellenben gondatlanul takarítótt, ammóniaszagú helyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nem. - Elég határozottan megrázza a fejét a könnyei törölgetése közepette. - Mindenről elmondta, mi micsoda, és volt egy konzultációja a családi gyógyítónkkal is. Soha, egyetlen egyszer sem merült fel kétség vele szemben. - Agatha megpróbált neki segíteni a legjobb tudása szerint, és emberileg sincs oka kételkedni benne. Az a nő volt az első, aki emberséget és részvétet mutatott a halott lánya felé, és igazán komolyan megpróbálta megmenteni a fiát. Ha képes tiszteletet érezni úgy igazán, Agatha egyike azon személyeknek, akik félig-meddig már kiérdemelték ezt.
- A hétköznapjaink is megszokottak voltak... Én nem mehettem sehova, nyilván. Leköltöztünk a szüleimhez egy időre, míg Noah megszületett volna. - Újból könnybe lábad a szeme, de a zokogás most elmarad. - Will eljárt dolgozni, néha rábíztam, hogy mit vegyen meg a gyerekszobába... Esténként hozott nekem mindig üdítőt, hogy feldobja a hangulatom. Nem volt könnyen elviselhető az ágyhoz kötöttség. De próbálkoztunk. Azt akartuk, hogy a fiunk épségben velünk legyen a nehézségek ellenére. - A hangja merengővé fakul. Néha még mindig, mint valami fantomérzet, végigsimít a hasán, hogy keresse a kigömbölyödést, a rúgásokat a bőre alatt, de nincs már ott semmi, csak a szinte teljesen visszahúzódott hasa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lassan hátradől a székén, majd a pulóvere zsebébe nyúl és két összenyomorgatott, testmeleg Twixet húz elő. Az egyiket a lány felé csúsztatja az asztalon, a másikat visszakönyökölve kezdi el bontogatni. Ezalatt ad Adélnak időt rá, hogy rendezze a sorait és reményei szerint ellazuljon egy kicsit úgy, hogy a tekintete nem szegeződik folyamatosan rá. A kulisszák mögött úgyis figyelik minden mozzanatát, így ő tényleg megteheti azt a szívességet, hogy levegőt hagy neki.
   -  Lehet, hogy ez most nehéz lesz és még egyszer: bármikor kisétálhatsz ezen az ajtón, ha szeretnél. De szeretném tudni, hogy van a családodban bárki, aki fizikailag erőszakos volt veled korábban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láthatóan megmerevedik az arca azt az árva Twixet studírozva. Lepereg a lelki szemei előtt az üvöltözésük minden részlete Szonja elvesztése után, ahogy nekivágta a bögrét Willnek, ahogy a feje az asztallapba lett verve. Ahogy Will karja a torkára szorít és elszédül, elájul egy pillanatra, hogy aztán a földön térjen magához, és a férje kirúgja az otthonukból.
Egy pillanattal hosszabbra nyújtja a csendet, mint kellene, az arca kifejezéstelenebb marad a szükségesnél, mikor újból felpillant Dwayne-re, most már láthatóan zárkózottan. Zaklatott mentális állapotában nem megfelelően használja a hazudozási eszköztárát.
- Nem. Sosem történt ilyesmi. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nocsak.
A szemöldöke széle megrezzen, ő azonban csak tovább folytatja a csoki bontogatását, végül beleharap. Ismert pszichológiai stratégia: az emberek lehiggadnak és komfortosabban érzik magukat tőle, ha valaki eszik a társaságukban, ez afféle evolúciós beidegződés. Nem jelentek veszélyt, adja a tudtára.
   -  Eddig mindent nagyon jól csinálsz Adél. És tudnod kell, hogy bármit mondasz itt, az rád nem jelenthet veszélyt. Szóval még egyszer: bántott valaki, vagy bántana valaki, ha úgy alakulna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még zárkózottabbá válik az arckifejezése, és felveszi azt a jellegzetes testtartást, amit mindig, ha megfigyelve érzi magát és tudja, számít, mit tesz és mond.
- Definiáld a bántást. Manapság azért is feljelenthetnek valakit, ha megjegyzéseket tesz és zaklatást kiabálnak rá. A tojáshéjon sétáló társadalmunk fényében jó, ha ezt tisztázzuk. - Időt nyer. Nyilvánvalóan nem akar őszintén válaszolni erre a kérdésre, mert akkor kiborulna az a bizonyos bili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lassan és higgadtan rág. Nem néz a lány szemébe, de látja a megfeszülő mozdulatát, azonban ez teljesen természetes a helyzetében. Senki sem szereti, ha a magánéletét piszkálják, különösen ilyen helyzetben. Egyelőre különben neki sincs konkrét feltételezése, a kérdés viszonylag nyitott: lehetett egy agresszívebb szülő, egy bántalmazó ex, egy nem kedvelt testvér. Azt pedig tudja, hogy a Machay családban mindháromból akad.
   -  Rendben.
Szusszan egyet, a csokipapírt összegyűri a tenyerében és ledobja az asztal melletti szemetes kosárba.
   -  Egyelőre minden, amit most elmondok neked, feltételezés. Lehetséges, sőt, majdnem valószínű, hogy valójában nem is történt semmi, de hivatalból muszáj tisztáznunk. Az a helyzet, Adél, hogy a maradványok toxikológiája pozitív lett.
Direkt használja a maradvány szót, ezzel is eltávolítva magát a téma érzelmi súlyától.
   -  Arra szeretnénk rá jönni, hogy ez hogy történt. Lehet, hogy tényleg semmiség. De ha valaki szándékosan tett kárt benned és benne, akkor arra rá fogunk jönni. És ehhez kell a te segítséged is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csend.
Furán csengeni kezd a füle, ahogy a Twixet bámulja, ami időközben valahogy bekerült az ujjai közé. Észre sem vette, mikor kezdte forgatni a kezében a soha nem kóstolt csokifélét.
Pozitív toxikológia? Maradványok.
Noah-t elvették tőle a születése után és végül közölték: meghalt. A kis testét viszont napok után kapták vissza és temethették el Bogolyfalván. Nem értette először, miért, míg az apja el nem magyarázta a lehető legtárgyilagosabban, hogy fel kellett derítsék, miért halt meg a kisbabája ilyen hirtelen, ehhez pedig különböző vizsgálatokat kellett elvégezzenek az érintettek. Ugyan szétsírta az agyát a gondolattól, hogy megfosztják a búcsútól is, végül a temetés lecsillapította az idegeit egy időre.
Most pedig azzal kellene szembenézzen, hogy lehetséges, Noah-ban valaki szándékosan kárt tett?
És akkor villogni kezd a vörös fény az agyában: egy feltételes szabadlábon levő férje van, a gyerekét megmérgezték, és jelenleg az aurorparancsnokságon ül... továbbá egy paranoid negyedvéla, akinek az üldözési mániája, amint megneszeli a rémképzetet, azonnal bepörög.
- NEM! - A kelleténél hangosabban ejti ki a szót, emelt hangszínben, szinte rögtön felpattanva, hullámzó mellkassal, zavart tekintettel meredve Dwayne-re. Sokkal inkább riadalom tükröződik az arcán keserűséggel és zaklatottsággal fűszerezve.
- Nemnemnemnemnem, ti... tudom, mit akartok, és nem ő volt! Nem volt rá oka! - Hadarni kezd, de ez a mágikus vallomásának aligha okoz majd problémát, hogy lejegyezze minden szavát.
- Figyelj, mikor válni akartunk... ő akart válni, én nem akartam! De aztán teherbe ejtett, elmondtam neki, de aztán én akartam válni tőle, és nem engedte. Azt mondta, vagy elválunk és elvetetem, vagy együtt maradunk és együtt neveljük őt, és akkor megtartjuk. És nyilván én is akartam Noah-t, de ő! Látnod kellett volna, ő mennyire akarta a fiát! Nem, tudom, mit akartok ti itt mind! Nem veszitek el őt is tőlem! A fiam már a föld alatt van, a férjemhez nem nyúlhattok, akármilyen férj is legyen! Megvannak a maga hibái, veszekszünk, igen! De ez nem csoda azok után, hogy ... - Mély levegőt vesz, hogy valamennyire megfékezze az indulatait, és visszaroskad a székre.
- Minek köntörfalazzak? Érdekházasságba kényszerítettek minket, nagyon sokan vannak odakint ugyanilyen helyzetben, és nincs ebben semmi különös! Willt a nagyanyja terrorizálja a háttérből, engem a szüleim tartottak sakkban, de végül megbékéltünk ezzel mostanra! Igen, Noah előtt göröngyösebb volt, de most már elcsitult minden... rendben vagyunk mindhárman... - Bele sem gondol, hogy Júliát is belefoglalta önkénytelenül a házasságukba, elvégre a lány olyan, mintha a soha feleségül nem vett házastársuk lenne, aki bármikor kiléphet szabadon az egyenletből.
- Ne csináljátok... Nem ő volt, és erre bármilyen körülmények közt megesküszöm. Nem Will volt, ő akarta Noah-t, beszélt hozzá, szerette, törődött a jólétével, ... és az enyémmel is. Adott döntési lehetőséget, és beleállt ebbe velem együtt... Kérlek... - Gyakorlatilag ezen a ponton külső szemmel teljesen elragadtatta magát a saját maga kreálta illúziók és tévképzetek miatt, elvégre Dwayne semmilyen megjegyzést nem tett senkire. Bárki lehetett, ha tényleg vádolni kell egy embert, akár a szobalányok is, hiszen nem kedvelik Adélt, sőt! De mi kézenfekvőbb válasz lenne ebben a helyzetben, mint Will, akinek saras a múltja, és ő is tudja, megkérdőjelezhető kezeléseket folytatott a nagyapja mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

És úgy fest, ezzel olyasmire tapintott, ami végül megingatta Adél zárkózottságát. Gondolatban megveregeti a saját vállát és ezt a bravúrt biztos nem fogja elfelejteni egy kávé mellett elmesélni a kollégáknak. Ahogy a lány felpattan, ő hátrébb húzódik a székében, higgadtan és kifejezéstelen arccal figyeli őt és hallgatja az összeszedetlen, heves ellenkezést.
Nincs belelátása abba, hogy ítélkezzen, és ez teljesen jól van így. Kicsi kölyökkora óta ismeri a William- srácot, még abból az időből, hogy Alexa é a bolond férje nevelése alatt állt. Teljesen hétköznapi fiú volt, úgy hallotta, hogy később Amerikába keveredett és a nagyapja mellett kezdett ki tudja milyen életet. Részéről nem igazán nézné ki belőle a vádakat, ám nem is fog kételkedni bennük. Nála jóval okosabb nyomozók dolgoznak az ügyön, és ha ők azt mondják, a gyerek sáros, akkor esély van rá, hogy ez így is van.
   -  Nyugodj meg, egyelőre senki sem vádol senkit, csak beszélgetünk. Mivel ő volt a legközelebb hozzád, természetesen először róla kell beszélnünk. Én nem azt mondom, hogy bármiben bűnös, sőt, a legjobb az lenne, ha az egész egy egyszerű félreértés lenne. De...
De.
   -  Ha feltételezzük, hogy Noah nincs, mit gondolsz, együtt élnétek akkor is? - alig érzékelhető szünet után pedig kiegészíti - Mindhárman?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Üvegessé válik a tekintete, és lassacskán teljesen elcsendesül, lenyugszik. Csak a könnyei peregnek továbbra is, egyik cseppecske a másik után, le az arcán két vonalban.
Együtt lennének? Mindhárman?
Kizárt. Felnevet a saját hangja az agyában, a gondolatai között. Will Júliát szereti, nem téged. Te eddig is csak kényszer voltál neki, sosem akart téged. Jó voltál Júlia helyett, de sosem leszel Júlia!
Összepréselődnek az ajkai öntudatlanul.
- Tudom, hogy Júliát szereti és nem engem. Nem kell emlékeztess rá. - Megint letörli a végre elapadt könnyei maradékát lassú csigamozdulatokkal. - Már rég elhagyott volna, amikor beadta a válópert, amit aztán visszamondott Noah érkezésével. De... javultak a dolgok... - Ott az a förtelmes-nyálkás remény a hangjában, ami csak még szánalmasabbá teszi a helyzetét, ha eddig nem lett volna eléggé az.
- A ... terápia is segített... hogy eltiltottam Júliától... hogy... már nem verekedtünk össze hülyeségeken... - Meggondolatlanul csúsznak ki a száján a szavak és szinte azonnal riadt felismerés költözik az arcára. A szeme rávillan Dwayne-re, mint akit rajtakaptak.
- Minden rendben. És ezt a beszélgetést itt és most lezártuk. Will nem csinált semmit, ne nyomozgassatok utána. Hagyjátok, hogy csendben letudja a feltételest és végre maga mögött hagyja ezt az egész őrületet. - Megint zárkózottá válik az arckifejezése, készülődni kezd az induláshoz felemelkedvén a helyéről és a táskájában kotorászva, ezzel időt hagyva Dwayne-nek, hogy ha akar még valamit, bökje ki, így a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ő részéről nem firtatná ennek a háromnak a kapcsolatát. Fiatalok, azt csinálnak, amit akarnak. Ha neki elrendezett házasságban kellene élnie, ő is pont ugyanezt tenné és megkeresné a saját boldogságát. Az, hogy ők nyíltan és egymás előtt csinálják, senkire sem tartozik. Mégis olyasmi, ami megemelt pár szemöldököt a Nyomozóirodán és felvetette a gyanút, hogy nem talált-e egyszerű, bár visszataszító menekülőutat a férj a kapcsolatból.
Újra összekulcsolja az ujjait a papírokon. Nem verekednek. A szeme megrebben, de különösebben nem adja jelét annak, hogy felfigyelt volna az elszólásra.
   -  Megmondtam, akkor távozol, amikor szeretnél. Sajnálom, hogy ennek ilyen kényelmetlennek kell lennie. De azt megígérem neked, hogy ha tényleg történt valami, akkor az ki fog derülni.
Ezzel hagyja a lányt felállni és távozni a szobából. Senki sem állja útját majd, még igazán pillantásra sem méltatják. Ő még néhány percig marad, hogy átfussa a frissen papírra vetett szöveget, majd szintén feláll, a kihallgató szobára pedig ismét csönd borul. Pizza vacsora. Az lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.