Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Semmi baj törpe, semmi baj, elnézem neked. - elvigyorodik, még rá is kacsint miközben szabad kezével összeborzolja a szőke haját.
Nevetni kezd a másik reakciójára, a kinyújtott kezek felé tolja a festékszórót, mintha tényleg komolyan gondolná az egészet, de amúgy vigyáz rá, hogy még véletlenül se nyomja meg és vörösödjön be a lány. Felvonja szemöldökét háztársa ötletére, még egy lusta, féloldalas mosollyal jutalmazza.
- Persze, aztán meg szabadon belóghatok az összes házba, mert azt hiszik majd az elkötelezettség vezérelt. Még jót is tennél nekem. - próbálja kihozni a legjobbat a dologból, hátha ezzel eléri, hogy a rellonos ne akarja összefestegetni. Na nem mintha egy percig is azt hinné, hogy Luca megcsinálná, de ha már egyszer játszanak, akkor ő benne van a játékban.
Lebiggyeszti ajkait, mert hát miért ne akarna már Luca vörös lenni. A vörösek jól néznek i, ez megállapított tény. Mondjuk őt elég ritkán érdekli, hogy épp milyen színű a nő haja, de hát na. Lehet vannak olyanok, aik időt szakítanak a szín kielemzésére is.
- Jól van na, nem vagyok én itt annyi ideje, hogy ilyeneket tudjak. - megforgatja szemeit, miközben bevágja a műdurcit. Jól van na, hát még csak most jött nemrég a gyerek, meg amúgy is, mit érdekli őt, hogy melyik házzal állnak nagyobb versengésben. Kviddiccsel sem foglalkozik már egy ideje, meg eddig nem jutott el odáig, hogy még pontokkal is foglalkozzon. Mindez után jön a lökdösődés, Lucc meg belé kapaszkodik, mire ő meg elkerekedett szemekkel néz rá.
- Na, én elhiszem, hogy kívánatos vagyok, de azért ne itt mindenki előtt. - olyan halkan beszél, mintha bárki is meghallhatná, szája sarkában ott bujkál az a huncut vigyor. Színt vált, és nekikezd a patás házállat vonalainak felfújásának, aztán mikor az elsős felhozza az Annelie témát, egy pillanatra megáll a keze, s megemeli egyik szemöldökét. Nagyot szusszan miközben megrázza fejét, folytatja a munkáját.
- Nem. - ennyit válaszol. Nem. A lány nem ártott neki, és attól függetlenül, hogy szakítottak, neki sincs szándékában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Új év, új kezdet. Legalábbis így mondják. Tabula rasa. Mindenkinek tiszta lap és hasonlók. Karolina nagyon is úgy érzi, hogy most már jó lesz végre ha minden egyenesbe jön, mert az elmúlt évét nem sorolná a legjobbak közé. Kivételesen úgy esett, hogy szilveszterre nem talált magának programot. Társat, barátot. Valószínűleg azért, mert úgy volt hazamegy, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát. Nincs kedve a családjához. Ezért végül maga sem tudja milyen megfontolásból, de a faluban kötött ki. Már egy ideje rója az utcákat, hogy végül a téren bukkanjon ki. Rögtön el is vesz egy pohár pezsgőt a kínálatból. Lehetne az első is ma este, de nem az. Eliza mondta neki, hogy valószínűleg ő is erre lesz, de nem egyeztettek részletesebben, így most tekintete az arcok között rebben, hátha felismeri barátnőjét. De egyelőre nem látja. Néhány ismerős arcnak odaint, pár mellet csak elsétál. Az ünnep örömére kicsípte magát a hölgyemény, így cipősarkainak kopogása kíséri lépteit amint közelít a szökőkúthoz. Szerencséjére egy okos kis bűbájnak köszönhetően nem fázik benne a lába. Azon hasznos praktikák egyike, amit anyjától lesett el. Észrevesz egy ismerősnek tűnő hajzuhatagot, így kicsit határozottabban indul meg a szökőkút felé. Arra látta eltűnni. Annyira koncentrál, hogy véletlenül nekimegy valakinek, majdnem kiöntve a pohár tartalmát.
- Elnézést – veti oda, hátra sem pillantva. Majd megtorpan. Elveszítette a nyomot, nem Eliza volt. Így ismét marad a jól ismert magányos ácsorgás. Karját felemelve lesi meg az óráját. Valahogy különös izgatottság tölti el arra a tudatra, hogy nemsokára egy új reményekkel teli év veszi kezdetét. Belekortyol a pezsgőjébe, hogy utána halvány derűvel tanulmányozza a buborékok táncát a pohárban. Azok legalább mellette lesznek éjfélkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ismét elkalandozik pár percre. A medált nézi, ahogy a férfi gond nélkül felveszi és nem történik semmi. Némi irigység kavarog benne pár pillanatig. Nem akarja magának ezt az egész furcsaságot. Nem akar más lenni, egyszerűen csak átlagos szeretne lenni, de nem megy neki. Összeszorítja állkapcsát, majd elernyeszti és csendesen figyeli tovább a medált. Lassan behatol tudatába az is, hogy kérdést intéztek hozzá.
- Nem - válaszolja némi fáziskéséssel. Reflexként reagál a teste és a gondolatra egy lépést tesz hátra. Tudja, hogy furcsán viselkedik. Pulcsija ujját piszkálgatja, a monoton mozdulatokkal próbálva ellensúlyozni a hatást. Ismét nyel ez nagyot.
- De nem is akarom megismerni - teszi hozzá végül, csendesen és egy aprót sóhajtva. Most, hogy távolabb van tőle, kissé elengedi magát, könnyebben tudja kezelni az egész helyzetet. Testtartásán is lazít, kezeit zsebre dugja, úgy néz végig még egyszer a férfin. Már éppen indulna tovább egy biccentés kíséretében, de csak nem viszik a lábai, érzi, hogy ez így nem lesz jó. Némi aggodalmat érez a férfi iránt, ajkát préselve gondolkozik el, most mi a fenét csináljon.
- De ha maga ismeri, én... javaslom, hogy ne menjen a közelébe - ad neki még egy tanácsot, félig felé fordulva, fekete tekintetét ráemelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A hivatalnok kérdésére adott válasz után a folyosó csendje az egyetlen ami jelen van köztük. Karolina maga elé mered menet közben, nem néz a férfira. Biztos benne, hogy értette, hallotta amit mondott, nem is feltétlen vár reakciót. Gondolataiba menekül, abba a mentsvárba, ami mindig rendelkezésére áll, akár társaságban, akár egyedül. Így némaságban jutnak el egészen az automatáig. A meglepettséggel elegyedő kíváncsiság könnyedén leolvasható a lány arcáról, ami hamar elárulja, hogy még nem használt ehhez hasonlót. Kicsit arrébb áll, hogy Osztrovszky meg tudja mutatni neki a használatot, tekintetével követi a férfi ujjait. Felpillantva a főnöke arcába bólint egyet, hogy megértette, majd mohón várja a következőket.
- Értem – kurtán felel, fel sem pillantva néz a gépre. Alig várja, hogy kipróbálja, de közben tart is attól, hogy felsül Konstantin előtt.
- Inkább a hosszút részesítem előnyben – feleli egy röpke mosollyal. Néha megpróbálkozott a rövid kávéval is, de sokkal inkább szereti tovább ízlelgetni az italt. Árgus szemekkel figyeli, amint a férfi elkészíti a saját rövidjét, majd mikor végzett automatikusan nyúlna a zsebe felé, ám rádöbben, hogy bizony ma nem a nadrágot választotta, így ezúttal nem csörög a zsebében semmi. A kabátjában talán akadna némi apró, de most azt is fent hagyta. Nem is érti hogyan indulhatott el így.
- Khm, esetleg...? - néz kérdő tekintettel Osztrovszkyra, majd mikor a férfi felé nyújt pár aprót, halványan elpirulva elveszi. Roppant kínosan érzi magát miatta, de reméli ezzel nem ásta el magát teljesen a főnöke előtt. Tüzetesen olvasgatja végig a gombok mellé írt kávékat. Bedobja a kellő mennyiségű érmét, majd megnyomja az előzetesen kiszemelt ital gombját. Egy kicsivel több cukor biztos elférne benne, mert a levitás nem tagadja maga előtt sem, hogy édesszájú. Ujjai tétováznak, a nagy figyelemben elfelejtette, hogy melyik gombbal is tud hozzá plusz cukrot adni. Kérdőn pillant fel Osztrovszky arcára.
- Melyik is volt a plusz cukor? - ismét enyhe pír lepi el arcát, szégyelli, hogy nem figyelt eléggé. De olyannyira lenyűgözi ez a mugli gépezet, hogy egyik ámulatból a másikba esik. Csak reménykedik, hogy nem fogja elkezdeni készíteni ez a különös masina a kávét, és lesz szíves megvárni míg a hölgy rátalál a megfelelő gombra, vagy legalább Konstantin megmutatja neki. Tétován futtatja végig a gombokon törékeny ujjait, várva, hogy majd hirtelen rátalál a megfelelőre, közben persze várja, hogy főnöke kisegítse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kifejezetten gyanúsnak találja a srác viselkedését. Úgy tűnik számára, hogy a másik nem is nagyon figyel rá, mintha el lenne veszve a saját gondolatai között. Márpedig egy olyan ember számára, aki életében először lát valamit, amihez semmi köze nincsen, nem szoktak világrengető gondolatai támadni. Általában.
A lassú reakció is piszkálja a fantáziáját, így hát úgy dönt, faggatja kicsit a férfit, most már úgyis mindegy, hogy később ér-e a minisztériumba. A késés már biztos, hogy néhány perccel több vagy kevesebb, Alfonz számára jelenleg nem számít.
- Nem igazán értem a tanácsot. Ha nem ismered, akkor miért mondod, hogy ne menjek a közelébe? Szerintem ellentmond a két állítás egymásnak.
Szeretné elmondani, hogy auror, és ezért a férfinak kötelező mindent elmondani neki, amit csak tud erről a tárgyról, de fél, hogy elijesztené vele, üldözni pedig most nincs semmi hangulata az ismeretlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A téren egyszerre felgyűlő, ünneplő tömeg csak akkor tűnik fel a szökőkút mellett álló férfinak, mikor elmélkedéséből egy nekiütköző keskeny váll felrázza. Összerezzenve, sűrűn pislogva hajtja le hátradöntött fejét, s néz a magának nunduként utat törő irányába, de a pezsgővel szlalomozó hölgytől sem bocsánatkérést nem hall, sem nem találkozik – az ilyenkor szokásos – udvarias-aggódó szempárral. Vonallá préselődött ajkai felett pillant körbe; a falusiak és a diákok egyre nagyobb csoportokban állják körül a szépen feldíszített kutat, és harsány beszélgetéseikből kihallatszódik az ilyenkor egyetlen lehetséges téma: szilveszteri izgatottságuk. Mindenki jól öltözött, ki drága parfümtől, ki szesztől illatozó, és egyesek már most olyan részegek, hogy Konstantin azt is őszintén csodálja, hogy egyáltalán képesek megállni a lábukon.
Aprócska, halk sóhaj hagyja el ajkait, amint visszafordul, és tekintete megállapodik a tőle nem messze álló, kezében pezsgőspoharat tartó szőke nundun. Összehúzott szemekkel, erősen hunyorítva próbál ráismerni a szalmaszín fürtökkel takart sápadt arcra, de mielőtt megbizonyosodhatna róla, valóban ismeri a figyelmetlen hölgyet, újra meglökik. Felszisszenve, egyensúlyát vesztve lép arrébb, és mogorván pillant a hőbörgő fiatalokra, akik hosszú percek óta, éppen mellette ugratják egymást. Azok úgy tűnik, észre sem veszik, hogy másokat zavarnak, így a férfi úgy dönt, jobb, ha ő sétál arrébb. Kezeit mélyen nadrágja zsebébe csúsztatja, és az ismerős ismeretlen felé indul, hogy nem túl messze tőle, végül egy idősödő házaspár mellett álljon meg. Mellettük talán nem kell attól tartania, hogy újfent meglökik, rátaposnak, vagy véletlenül megátkozzák valami nagyon kellemetlen, egyébként teljesen ártalmatlan rontással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Keresése kudarcba fulladt egyelőre, de reméli, hogy azért az este folyamán még találkozik Lizával. Nagyon szeretné vele tölteni 2016 első perceit. Hiába szereti az egyedül eltöltött időt, most akkor is vágyik arra, hogy ne egymagában kelljen itt ácsorognia. Halk sóhaj hagyja el ajkait, ami apró párafelhőként bodorodik a hideg levegőben. Tekintetével követi amint elszáll az ég felé. Révedezéséből egy apró kis lökés ébreszti fel. Lenézve egy hét-nyolc éves kislányt pillant meg, amint éppen elkezdi összeszedni az elejtett cukorkákat a földről. Más körülmények között talán bosszús lenne, de most csak egy halvány mosollyal fordul hátra, hogy leguggoljon a lánykához.
- Várj, segítek – mondja, és óvatosan lerakja a poharat maga mellé, miközben fürge, kesztyűs kezeivel segít összeszedni az édességeket. A fiatal lány széles mosollyal köszöni meg, majd sietve továbbszalad. Karolina felveszi a félrerakott poharat, és felegyenesedik. Kipirult arccal tekint ismét körbe, mikor szemei megakadnak egy ismerősnek tűnő alakon. Nem, az nem lehet. Tekintetét elfordítja, és nagyot kortyol az italból. Biztos csak valaki nagyon hasonló. A pohár tartalma már félig elfogyott, most már ügyelnie kéne arra, hogy maradjon éjfélre is, különben kénytelen lesz egy újabb teli pohár után nézni, amit jelenleg nem tartana túl jó ötletnek. A meleg, kellemes bizsergés kezd szétáradni a testében. Szemeit ismét az égre emeli, de valahol agya hátsó szegletében ott motoszkál a tudat, hogy az alak, akit az előbb látott nagyon is ismerős számára. Vár, de még semmi. Pedig mennyire szereti a tűzijátékot, ám még hátravan némi idő, addig nem láthatja az ezer színben szikrázó eget. Csak a csillagok halvány pislákolása marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az idős házaspár egymás arcába suttogott kedveskedéseit hallgatja, és bár a halk sutyorgásból nem hall ki egyetlen értelmes szót sem, de a szeme sarkából látott boszorkány testbeszéde elárulja, mennyire tiszteli és szereti férjét. Konstantin leszegett fejjel áll, csendben bámulja cipője orrát, nem mer felnézni és a házaspárra pillantani, nehogy elrontsa meghitt együttlétüket. Úgy érzi, ez köztük olyasfajta szentség, amit nem zúzhat szét bámészkodással – még akkor sem, ha szemeiben őszinte elismerés csillogna. Jobb némán hallgatni a boszorkány, férje vicces megjegyzésén való csilingelő kuncogását, és cipőorraira mosolyogni. Gondolatai hamar visszatalálnak az őt állandóan foglalkoztató kérdés felé: vajon látom még? Vajon harminc év múlva mi is így állunk majd itt? Nem. Ha itt is állnak majd, Katherine ugyanolyan fiatal és üde lesz, mint most és bármikor, ő viszont már hatvan is elmúlik addigra. Ősz lesz, gyűrött és görbe hátú.
Arca megrezzen, ajkai megkeményednek, és nesztelenül fújja ki orrán a levegőt, ami a fagyos levegőben halvány ködfelhőként tör előre. Lefelé néz, egy pillanatra se emeli fel fejét, így könnyen észreveszi a bal lábához guruló rózsaszín cukorkát. Homlokán felszökő szemöldökkel hajol le érte, és két ujja közé véve azt körbenéz, hátha megpillant valakit, aki az imént elejthette. De hiába, egyetlen kislányt sem lát, és a körülöttük állók kezében sincs édességes zacskó. Tesz egy lépést előre, majd még egyet, kutakodó tekintete ide-oda jár az órájukat figyelő embereken, de felesleges, a cukorka gazdája már minden bizonnyal eltűnt.
- 10... 9... 8... - először csak egy mély férfihang harsan fel, de ahogy kimondja az első számot, sorban egyre többen csatlakoznak hozzá, hogy együtt számolhassanak vissza. Konstantin leengedi a kezét, és az ég felé fordított arccal lép egyet balra. Szövetkabátja ujja súrolja a mellette álló nőét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokáig vívódott azon, hogy inkább a kastély békés falai között marad ma estére. A kandalló vidám pattogása mellett vár az új kezdetre, egy könyvvel és egy bögre teával, de most itt állva a téren úgy érzi hiba lett volna kihagynia. A térnek van valami varázsa, ami lenyűgözi. Meg persze itt van a tűzijáték is.
A cukorkás kislány röpke közjátéka után szemei visszatérnek az égre, mintegy szuggerálva, hogy láthassa már a felrobbanó színes szikrákat. A türelmetlenség nem jellemző rá, ám most valami egészen meglepő, izgatott várakozás lesz úrrá rajta. Mélyen beszívja a levegőt, ami érezhetően friss a csípős hideg miatt, de az őt körülvevő emberek illata is keveredik benne. Lehunyja a szemét, hogy egy kicsit, csak egy kicsit egyedül lehessen. A zsivaj háttérbe szorul a felerősödő szívdobbanások hangja mellett. Aztán megtörik a varázs, és Karolina ismét kinyitja a szemét. Elkezdődik a visszaszámlálás, ő pedig beleborzong az egy ütemre kántáló emberek mámorító hangjába. Egy kabát ujja súrolja az övét. Nem néz oda, nem tudja kié, most teljesen lefoglalja a feszül várakozás. Az enyhén kelt lágy szellő belekap szőke tincseibe, tovaszállva viszi magával a lány kellemes levendulás illatát. Kezében továbbra is ott van az eddig szorongatott pohár.
- 7... - egyre több és több, különböző nemű és korosztályú hang csatlakozik. Szemeit lesüti, cipőjének orrát tanulmányozza.
Ez az év most más lesz.
- 6...
Vége lesz az iskola egy szakaszának.
- 5...
Valami végleg lezárul.
- 4... - csatlakozik a számolókhoz, de ő csak suttog. Mindig mindenki olyan hangosan mond mindent. A suttogásra sosem figyel senki. Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy szólásra nyílnak, hogy mondja a következő számot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A Boglyas térre csoportosuló emberek harsogása elcsendesedik, az ugráló, viháncoló fiatalok ugyanúgy, mint az egymás arcába búvó idős párok halk kuncogása, elhal. A visszaszámlálás, az utolsó tíz másodperc magával ragad mindenkit, öreget és fiatalt, boldog és szomorú lelket egyaránt, hogy a hamarosan rájuk köszöntő Újév varázslatos, magasztos érzése észrevétlenül szökjön be a szívükbe. A közeledő éjfél, az új év reményt ad, bátorságra és további kitartásra ösztökél.
- 3... - suttogja a férfi, a halk, morgó szócska alig hallható, az csupán egy ég felé hömpölygő lehelet, egyetlen párafelhő, egyre csak dagadó füstköd. Konstantin hátradöntött fejjel várakozik, arcbőrét csípi a hideg, lecsukott szemeit simogatja a fel-felerősödő szellő. Orrát eléri a mellette álló nő finom levendulaillata, ami kéretlenül is gyerekkorára emlékezteti, mindig dolgos anyjára, amint szekrényébe apró ruhazsákokat tesz, melyekbe azelőtt levendulát varrt.
- 2... - tör fel formálódó ajkaiból az újabb gőzkarika, és ő gyerekszobájára gondol, önmagára, mikor kisfiú volt és csak késő esténként látta az apját. Akkor még semmit sem tudott a világról, nem tudta, hogy felnőttként a varázsvilágban kell majd helytállnia, hogy bár édesapja útját követi majd, egyáltalán nem abban a formában teszi majd, mint azt ők sokáig hitték. Lelki szemei előtt aztán kirajzolódik Fleur édes, pirospozsgás arcocskája is, aminek felidézett képével kel és fekszik.
- 1... - susogja, és lélegzetvisszafojtva várja, hogy meghallja a tűzijáték első durranó hangját, s lehunyt szemein át is láthassa a sötét égboltot befestő rikító színeket.
- Köszöntsük együtt 2016-ot! Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek! - szólal meg a közelben felállított pódiumon a polgármester, hangjára Konstantin kinyitja szemeit, de helyette a szemfényvesztő égi játékot kezdi figyelni. Szürke fényeiben visszatükröződnek az odafent kiteljesedő, gyönyörű színek. Az emelvényen álló fiatalember közben újévi beszédét mondja, de a hivatalnok nem figyel rá, annak hangja háttérbeli zsivajjá szelídül, beleveszve a sustorgó tömegbe. A férfi csak áll ott zsebre tett kezekkel, s nézi a füstölgő eget. Kabátjának ujja meg-megérinti a levendulaillatú nőét, de ha észre is veszi, hogy hozzáér, nem zavarja. Jól esik emberek között, idegenek társaságában lennie, jól esik egy pillanatra megfeledkeznie a szívét sanyargató végtelen magányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A feszülten duruzsoló elcsendesedésben megannyi apró felhőként emelkedik magasba az emberek lehelete. Mindenki vár. Az ünnepre, arra, hogy ihasson, hogy láthasson egy cseppnyi csodát az égen. Vagy arra, hogy végre elcsattanhasson az éjféli csók. Karolina is vár. Nem tudja mire, de vár. Mert a várakozás jó érzéssel tölti el, olyan mintha lehetne reménye arra, hogy egyszer minden tökéletes lesz.
- 3... – még mindig suttog, szemeit lesütve a tér köveit veszi alaposabban szemügyre. Nem hallja ki a tömegből a hangokat, mind egyként szólalnak meg mondva a számokat. Őket itt és most összeköti valami. Összeköti az, hogy együtt, egységként lépik majd át 2016 küszöbét. Egy igazi titok ez, amit csak az tapasztal meg, aki itt van. Gondolatai elkalandoznak, régen mindig a testvéreivel karöltve álltak pezsgővel a kezükben. Már akkor is kilógott a sorból. A szőke. Az egyetlen szőke a szűk családban. Mégis mennyit bolondoztak régen; mára már mintha mindent a komolyság feszes porrétege fedne otthon. Persze csak képletesen értve, hiszen mindenütt makulátlan tisztaság uralkodik. Rámosolyog az élettelen kövekre a lába alatt. Olyannyira belemerül korábbi szilvesztereinek emlékébe, hogy észre sem veszi, hogy lemaradt a számokkal.
- 1... – kapcsolódik vissza a tömegbe a halk suttogásával. Úgysem hallja senki, csak magának motyogja, de ez pont így van jól. Karolina fejében megfordul, hogy meg kéne keresnie Elizát, de ha most indul el, nem tudja élvezni a tűzijátékot, így csak utána indulhat újabb keresésre.
- 0... – mondja még ki a végét. És felemelve eddig leszegett fejét búcsút int az elmúlt évnek. Nem fogja hagyni, hogy bármilyen múltbéli dolog a lelkére nehezedjen, elvégre a mostban él. Tompán hallja a polgármester beszédét, de sokkal inkább a szikrákra kíváncsi az égen. Ámuldozó szemekkel figyeli az ezerszínű pompát; a mellette álló kabátja hozzá-hozzáér, ám nem ezt veszi észre. Gyerekek kacagása hallatszik, ahogy az eget figyelik. Elmosolyodik, és ismét kortyol egyet a pezsgőből. Boldog újévet! Csak magának mondja, az ő fejében visszhangoznak a szavak. De most talán jól esne, ha valakinek mondhatná, nem csak magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szája szegletébe mosoly költözik, ahogy kinyitja szürke szemeit és a színes égboltra pillant. A csillagok most nem látszanak, elnyeli őket a zord hideg, a tűzijáték így feszes, sötét hátteret kap. Piros, sárga, zöld pálmafák durrannak, s rajzolódnak ki odafent, amit a jelenlévők mind elcsendesedve figyelnek. Nem hallani mást, csak gyermekkacajt, elcsattanó szerelmes csókokat és a mindenkit körülölelő feszült figyelem csendjét. Hát itt van az Újév, a múlt lezárásának legfőbb ideje, és ők az új lehetőségek kapujában állnak.
Konstantin szíve torkával együtt szorul össze, gyomra megremeg a továbblépés gondolatára. Négy hónap telt már el, de benne semmi sem változott. A színpompás játékot nézi, figyeli az újabbnál újabb, de régről már jól ismert alakzatokat, az aláhulló fényeket, de ajkairól leolvad a mosoly.
A tűzijáték véget ér, s az égről eltűnik minden szín és füst, a káprázat belevész az éjszakába. A tömeg lassan mozgolódni kezd, az emberek családtagjaikba kapaszkodva indulnak haza. A szökőkút körül is tolongani kezdenek, és a férfi hagyja, hogy magával sodorja az ár. Most, az utolsó percben pillant le bal oldalára, ahol csak ekkor veszi észre, végig az ismerős ismeretlen hölgy állt. A hófehér arcot fürkészve hátrál, és mikor a fakó áll felemelkedik és a szőke tincsek az apró fül mögé kerülnek, akkor látja meg, ki is valójában az az ismerős ismeretlen. Szemei körül elmélyülnek a barázdák, amint elneveti magát, és ha tekintete találkozik Hollósi kisasszony kéken ragyogó tükreivel, akkor jobbját előhúzza nadrágzsebéből és az őt sodró emberáradat feje felett egy tétova, bizonytalan mozdulattal int neki.
- Boldog új évet, kisasszony! - hangosan formálja a szavakat, de abban kételkedik, hogy hangja elér a lányhoz. Szélesen mosolyog rá, és míg tartják egymással a szemkontaktust, többször fejcsóválva elneveti magát. Az, hogy végig egymás mellett álltak, de az utolsó pillanatig nem vették ezt észre, igazán szórakoztatja. Int még a diáknak egy utolsót, majd lesütött, mosolygó szemekkel megfordul, hogy együtt haladhasson a falubéliekkel. Fogai elővillannak vigyorra húzódó ajkai alól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Körülötte mindenki hangos, ujjong, élvezi az az estét, beszélget, kacag. Ő viszont csöndbe burkolózik. Csak figyeli, csak nézi az eget. Szemeiben megjelenik a színes szikrák tükörképe. Ha tehetné akkor elnyújtaná a pillanatot, megtenne bármit azért, hogy még ne legyen vége, még egy kicsit élvezhesse. De nem tehet semmit, így az utolsó durranások lassacskán elhalnak, és a tömeg oszlani kezd, anyák kiabálnak gyerekeik után, fiatalok nyúlnak az egyre csak ürülő üveghez. Karolina lepillant a kezében a pohárra, kihörpinti a maradékot. Vége. Ez az éjféli pillanat is elmúlt. Jobb kezében szorongatott poharát leereszti, így az enyhén nekiütődik a mellette állónak. Nem zavaró, a szőke is épphogy csak észreveszi. Ám ahhoz pont elég, hogy felemelve fejét rápillantson. Kisimítja arcából a pár kósza tincset. A tömeg már megindult őt is magával húzva, mikor érkezik a felismerés szikrája.
Végig itt állt mellette, végig egy hajszálnyira volt tőle, és egyikük sem vette észre a másikat. Most azonban arcára mosoly kúszik. Megállapítja, hogy főnöke arca mennyivel barátságosabb, ha nevet, ha mosolyog. Mintha egy másik ember lenne. Úgy emlékszik erre már a múltkor is rácsodálkozott az irodában, de itt most egészen más. Az intésre ő is zavartan felemeli jobbját. Nem igazán hallja, amit a férfi mond, de kit tudja következtetni, erősen koncentrál.
- Önnek is! - kiáltani próbál, de úgy érzi hangját elnyeli a körülötte morajló tömeg, ami sodorja őt is egyre messzebb és messzebb. Ekkor veszi csak észre, hogy jobbjában még mindig ott a végig szorongatott pohár. Valószínűleg ezzel intett Osztrovszkynak is. Felnevet, csengő kacagását csak körülötte hallják, de tekintetével még mindig a férfi szürke szemeit figyeli. Most nem szégyelli magát a pezsgő miatt, most különös boldogság keríti hatalmába. Majd holnap ráér szégyenkezni. Egy utolsó mosollyal elszakítja tekintetét a – most már – ismerősnek mondható szemektől, és lágy mosollyal az arcán indul, hogy végre megtalálja Elizát a sodró tömegben.

//Köszönöm szépen a játékot!^^  //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez alkalommal Kingát kísérem ki az állomásra. Sajnálom, hogy éppen nincs állás az előkészítőben, hiába remek szakember, de már annak is örülök, hogy Pestseholse egyik intézetében talált állást. Azzal, hogy odaköltözik, közelebb lesz, mint Pesten volt. Gyakrabban találkozhatunk, mint félvente egyszer, ami a gyakori levélváltás ellenére is eléggé ritka alkalomnak mondható. Hiányzott már. Különös belegondolni, hol kezdődött a kapcsolatunk, és hol tart most, de ha őszinte vagyok, márpedig mindig őszinte vagyok, tudom, hogy egyetlen percig sem lennék képes bánni, hogy ő a legjobb barátom.
- Minden rendben lesz, és tudod, hogy tartom a szavam - pillantok rá, és tudom, hogy tudja, mire gondolok, akkor is, ha nem említek meg egyetlen részletet sem abból, amit tegnap este hosszas hallgatás után végre megosztott velem. Talán mégis visszaszívom azt, hogy mindig őszinte vagyok. Egyetlen dologban hazudtam neki. Azt mondtam, hogy nem fogom bátnani azt az utolsó alakot, aki miatt éppen teljesen maga alatt van, de ahányszor csak rágondolok, ökölbe szorul a kezem. Szeretném addig verni a fejét a falba, amíg csillagokat nem lát. Most is kénytelen vagyok a zsebembe rejteni a kezem és a fülsüketítőt sípolás irányába fordulok, hogy néhány pillanatnyi időt nyerve ezzel rendezzem a vonásaimat. Nem akarok magyarázkodni, és egyébként is tudom, hogy milyen Kinga. Képes lenne védeni azt az idiótát és olyan magyarázatot találni az egészre, hogy maszületett bárányként kerül ki belőle még maga az ördög is. Csak tudnám, hogy miért jó ez neki? Persze, nem kellett volna belemenni, de nem csak rajta áll a vásár. Néha szeretnék ráordítani, hogy ébresztő, túl naív és kihasználják, de ehhez meg nekem nincs szívem. Lassan fújom ki a levegőt, miközben a vonat lassítva beérkezik, majd visszafordulok felé és megölelem elköszönésképpen.
- Vigyázz magadra - köszönök el tőle, amint felszáll, átadom a hátizsákját, ami eddig az én vállamon lógott, de csak mert ragaszkodtam hozzá, különben cipelte volna azt is, aztán nézem, ahogy eltűnik az ajtó mögött. Még integetek neki, mielőtt elindulnának, aztán kezeimet kabátom zsebébe mélyesztve figyelem, ahogy lassan kidöcög az állomásból a vonat. Azt hiszem, új megvilágításba került az egész kapcsolatom hirtelen. Még akkor is egyszerű, ha pillanatnyilag csak két hetente egyszer találkozunk, mert bármiről is szól az a kísérlet, ami annyira leköti Matthew-t, a lényeg, hogy még mindig tart. Még akkor is ott állok a sínekre bámulva, amikor már rég eltűnt a vonat a láthatáron. Talán össze kellene pakolnom és ellátogatni ismét Angliába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már itt kéne lennie. Szépen megmondta a csávónak, mikor találkoznak és hol, erre sehol senki. Lassan már egy órája vár, három cigarettát is elszívott, hogy ne legyen gyanús, hogy ácsorog. Nézi a síneket, mintha vonatra várna, ártatlan, mint egy ma született bárány. Egy hátizsák van nála, félig átvetve a vállán. Nem tűnik türelmetlennek vagy kicsapongónak, még bosszúsnak sem. Kifejezetten kellemes, kiegyensúlyozott látványt nyújt. Figyeli Viktort és Kingát, ahogy elbúcsúznak.
És akkor rájön, hogy túl régóta ácsorog itt, csak úgy, kell neki az alibi. Már megy is, Viktor felé, a síneket bámulja, de őt egyáltalán nem zavarja abban, hogy mellé álljon, féloldalas mosollyal leszólítsa őt.
 - Csinos. - Jegyzi meg szűkszavúan, majd pár pillanat múlva kiegészíti. - Mármint a barátnőd.
Ennél jobban nem is tervez belemászni az egészbe, inkább csak előveszi a cigis dobozát, kinyitja és meglepően üresnek találja. Fáradt sóhajt hallat, 16 évesen még nem olyan egyszerű cigarettához jutni, főleg nem úgy, hogy kijöjjön a zsebpénzéből. Senki nem érti meg igazán.
 - Tudsz adni egy szálat? - Kérdezi végül Viktort, mintha valami beszélgető-kényszere lenne. És pontosan tudja, mennyire gáz ez, de hát nincs mit tenni. Lazán, gondtalanul előre-hátra dülöngél a lábán. Egyik kezével a táskája fülét fogja, a másikkal pedig összegyűri a dobozt és közeli kuka híján csak úgy elhajítja. Kezét zsebre rakja és enyhén felhúzott szemöldökkel várja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már hosszú percekkel ezelőtt nincs sehol a vonat, már zakatolását is alig hallani, de még mindig nem mozdulok a pályaudvarról. A síneket bámulom mereven, és azon gondolkodom, hogy ha egyszer elkapom annak a csirkefogónak a nyakát, akkor az égvilágon senki nem beszél le róla, hogy alaposan ellássam a baját. Már ott tartok, hogy a lehetőségeimet mérlegelem, hogyan is akadhatnék a nyomára. Sajnos egyetlen keresztnév ehhez kevés információ, de még az is több a semminél. A gondolatmenetből egy hang billent ki. Váratlan. Ismerős lenne? Kissé zavartan pillantok rá felemelve a fejem, de nem kell megkérnem, hogy ismételje el, mit is mondott, mert éppen nem figyeltem. Ha nem is ismétli meg, de kiegészíti azt, amit az imént közölt, és ez alapján már tisztább lesz a kép. Csinos. Nem hallottam rosszul és nem másnak szólt a kijelentés.  
- Csak volt, de igen, az - állapítom meg én is, amikor már biztos vagyok benne, hogy jól hallottam az első szót is. Csinos, ebben egyetértünk. Mi több, szépnek mondanám. Nem úgy szép, mint például Sári, meglátszik rajta, hogy a munkája az élete és abba öli minden energiáját, ahelyett, hogy néha magára is szánna időt, most pedig még jobban lestrapálja, hogy babát vár, de azért még szép a maga módján. Jó lenne boldognak is látni, attól csak még szebb lenne. Ettől a gondolattól ma már sokadjára feszül meg a vállam és szorul ökölbe a kezem, de egy sóhajjal sikerül elengedni az érzést. Úgysem old meg semmit az, ha morgok ezen az egészen. Inkább a fiúra pillantok, amint cigit keres egy eléggé üresnek tűnő dobozban. Nem lehet még tizennyolc, ahogy elnézem, de nem az én dolgom, mikor kezdi el tönkretenni az egészségét és hogyan. Tizenhét évesen nem voltam sokkal jobb én se, sőt, ha belegondolok, messze rosszabb volt a helyzet, főleg az utolsó iskolai évemben.
- Nem cigizek - vonok vállat, de azért még megnézem a zsebeimet futólag. Nem a saját kabátom, ki tudja, talán akad benne valahol egy szál. Kissé csalódottan állapítom meg, hogy nem találok véletlen sem semmit. Igazából nem is jönne rosszul, iszonyatosan régen gyújtottam rá utoljára.
- Nem korai még egy kicsit egyébként? Nem tisztem erkölcsi beszédet tartani arról, hogy mennyire rossz, és nem is akarok. Én is cigiztem, és igazság szerint most is rágyújtanék egész szívesen, csak úgy nézem, ráérnél még bőven azért a rossz szokások kialakításával. Vagy tévedek? - kérdezem csak a szemem sarkából pillantva felé közben, mégse kihallgatás ez. Csak két idegen vagyunk a pályaudvaron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A hógolyó váratlanul ért, de, aki dobta az még nagyobb meglepetést okozott. Úgy drámázik ez a lány, mintha egy igazi gyerekkel hagytam volna itt, az esküvő előtt, meg hasonlók, ami a szappanoperákban vannak. Ez csak egy műgyerek, amire még pontot sem kapunk, szóval lenyugodhatna.
- Nem csak baglyot küldtem, de előtte még kerestelek is, ami nem szokásom. Nem voltál sehol, akkor meg ne várd el, hogy még én menjek utánad. Az a férjed dolga. A gyerek meg, nem is igazi, nem értem mit izélsz miatta - vonom meg a vállam és már indulnék is, de két jégcsap nem enged. A lány képességéről hallottam már, de elvileg egy kedved és aranyos Karina lett a gyerek anyja, nem egy hárpia, aki itt áll előtte.
- Ezzel nem lesz jobb, ugye tudod? - csak azt éred el, hogy még ennyire sem fogok segíteni, sőt inkább elkerüllek a p****ba. Ezt már nem mondom ki, legalábbis ebben a helyzetben nem, de, amint elenged, lelépek. Mind a kettőnknek jobb lesz.
A kérdésére már válaszoltam, nem fogom újra elismételni magam. Egyébként meg semmi köze, ahhoz, amit csinálok. Felnőtt ember vagyok, nem tartozom senkihez, ha meg a gyerekhez nincs kedve, adja át Zonkának azt csá. A manó el lett volna a kislánnyal, állatom úgysincs, a házimunkát elég volt egyszer megcsinálni, amíg távol voltam, nem unatkozott volna Ő sem. De ennek a lánynak még annyi sütnivalója sincs, vagy csak túl nagy benne a felelősségérzet, amennyi bennem nincs. A nőknek adsz egy babát, aztán elvan vele egész nap, más nem kell a boldogságához
- Na, most, hogy letudtuk a dolgokat, ideadod a gyereket és elengedsz? - azért ennyi összezártság után, biztos nem fog többet vigyázni most rá. Le fogja passzolni, én meg továbbadom. Majd akkor leszek felelősségteljes, ha lesz menyasszonyom, esetleg érkezik az igazi gyerekem. Addig ne várjanak tőlem semmi hasonlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Te... Ezek olyanok, mint a káposzták. Mira agyonöltözteti őket. - Ezúttal csakis azért cseng bosszúsan a hangja, mert a két gyerek közelében egyáltalán nem gyújthat rá a cigarettájára, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem áll szándékában megmérgezni a két ifjú Földesy titán tüdejét, hogy aztán az anyasárkány tüzet okádva gyalulja le a fejét a nyakáról.
- Komolyan, hogy tudtok így mozogni egyáltalán? Gurulhatnátok? - Olyan... gyanakvóan nézi a két kisfiú tipegését a tengernyi ruhapáncél alatt, de láthatóan őket aztán nem zavarja sem a hideg, sem a fél ruhásszekrény, amit magukon cipelnek. Piros orcácskájukra időjárás jelentést írt a téli hónap, a kedvük viszont ugyanolyan töretlen, mint eddig. Viháncolnak, kergetőznek, már ameddig a gyerekpóráz engedi eltávolodni őket, visongva mutogatnak minden kis nyavalyára, amit érdekesnek találnak. A kölykök elképesztőek... Tökre szereti amúgy a keresztgyerekét, meg úgy emblokk a két kis mócsingot, nem hiába szokta kikérni Mirától őket egy-egy sétára azzal a szent ígérettel, hogy nem a bordélyban köt ki majd velük. Rendszerint amúgy többedmagával zajlanak ezek a gyereksétáltatások. Volt már, hogy Daviddel, máskor Roxyval, most pedig Tiffel intézik ezt a programot.
- Jól meggondolva a gyerek nem sokban különbözik egy háziállattól, nem? Eteted, fürdeted, költesz rá, sétáltatod, alszik, odacsinál a szőnyegedre, sz'al... Ja, nem látom a nagy különbséget kölyök és háziállat között. Jó, az aranyhal azért más kategória, meg a futóféreg, mielőtt ezzel jönnél. Azok csak... léteznek. Ja. - Az élet mélyenszántó gondolatai, kérem. Amikor a leendő apuka úgy gondol egy totyogó csöppségre, mint a kutyájára. Tényleg vannak emberek, akik nem állnak készen valószínűleg soha a szülői lét örömeire és csömöreire. Szegény Tiff, mindezt első kézből hallgathatja. Mellesleg egészen hozzászokott a gondolathoz, hogy az unokahúga egy épületben lakik velük. Tudniillik Mihael egyes változásokat nehezen szokik meg, mint például az új embereket a közvetlen életterében, de erre jók a közös kávézások. Tiffnek remek kávéja van! Most meg persze hajlandó volt eljönni megsétáltatni ezt a két kis zabagépet, szóval extra jó pontokat gyűjtött azon a képzeletbeli jegyzéken, amin Mihael a pozitív és negatív eseményeket vezeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valójában nem kellett volna kipattannia a hintából és veszettül rohannia, hogy megnézze, mi a helyzet Alfonzzal. Nem gyerek már, sokkal inkább érett férfi, ezt azonban még magának is sokszor igyekszik tagadni, ugyanis a köztük meghúzódó korkülönbség (ami csupán 2-3 év) is újabb mondva csinált kifogás, miért is nem lehetnek ők valaha együtt. Egyébként pedig megismételte volna azt a közelséget és bizalmas légkört, ami körbelengte őket a hintában.
Egyetlen dolog teszi csak tönkre a pillanat varázsát, mégpedig Fleur magánakciója. Hiába mozdul reflexszerűen Renée, esélye sincs elkapni a zuhanó kislányt, aki rögtön keserves sírásban tör ki. Ezek a szívszaggató hangok minden anyát megríkatnának, noha a nő szemei csak bepárásodnak és egyetlen könnycseppet ejt csupán. Felpillant a férfira és vár valami mentőötletet, ami persze ösztönből jöhet tőle. A buksi simogatástól Fleur villám gyorsan megnyugszik és sírása szipogássá csendesül. Ennek az is betudható, hogy a hirtelen jött sokk elmúlik lassan és a fájdalom is enyhülni látszik. A kakaó említésére a légkör megváltozik, a kislány elég gyorsan felkel és csillogó szemekkel pislog Alfonzra, majd anyjára.
- Hát... Nem is tudom... - beharapja alsó ajkát, de gyermeke könyörgő tekintete meglágyítja szívét. - Rendben, miért is ne? - és ekkor megjelenik ezernyi kifogás, ott lebegnek a szemei előtt a kifogás halmok, mégsem említ egyetlen darabot sem. Pedig nem biztos, hogy ez a helyes út.
- De csak akkor megyek, ha te viszel - Fleur Alfonz felé nyújtja kezecskéit, hogy vegye fel és bizony, ha már ilyen zseniális ötlete támadt, akkor cipelje el odáig a sebesültet. Ha a férfi nem ellenkezik, akkor elindulnak a Társaslakás felé, Renée pedig megigazítja kicsit a frizuráját. Önkéntelen mozdulat ez, de nem akar rosszul kinézni a másik előtt. Amatőr...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bevallom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam, hogy "márnemistudommianave" mit művel a vörös kis hajacskámmal, de máj iszonyatosan megkedveltem ezt kis bolond narancs-pink párocskát. Már csak azt sajnálom, hogy feleslegesen vettem a fejecskémre papírzacsit. Na mindegy, farsangra tökéletes lesz, csak kicsit ki kell pofozgatni csillámmal, meg festékkel, meg minden ilyen szupcsiság. De vissza a csini kis hajamhoz. Ha már úgy is olyan csinatos lett a frizum, gondoltam mászkálok kicsit a faluban, had lássa mindenki, milyen szipi-szupi fürtöcskéim lettek. Mázli, hogy olyan super-women vagyok, hogy nem nagyon szoktam fázni, szóval magamra is kaptam a cuki, szivárványos ruhácskámat, egy ősrégi dzsekit, meg egy csudi menci bakancsot és meg is indultam a falu kalandomnak! Mentem, mentem, mendegéltem, illetve ugrándoztam, majd megláttam valami eszméletlen nagy kircsiséget! Egy játszótér! Juj, már évmilliárdok óta nem voltam játszótéren! Egy hatalmas örömugrás után hanyatt-homlok rohantam az első mászókához, amit megláttam, majd elkezdtem felmászni a legtetejére. A legmagasabb részén pedig jó hangosan elkiáltottam magam: "Én vagyok a világ királynője!!!"
Majd egy biti-buti ötlettől vezérelve (sajnos sok ilyenem van) beakasztottam a lábacskáimat egy helyre, majd fejjel lefelé lelógtam. Csak sajnos későn vettem észre, hogy a ruhácskám a nyakamat takarja a....a fehérneműm helyett. Ki is szabadítottam volna magam, csak a pöttöm kis sártaposóim beszorultak. Nem mozdultak se ki, se be, se jobbra, se balra. Nagyon megijedtem és pánikba esve kiabáltam!
- Segítség, segítség, törpe vég- és erkölcsveszélyben! -kiabáltam és visítoztam, mint a fába szorult féreg, de hiába, nem jött senki. Mivel így, felfordítva a fejem is kezdett fájni, már a kezemmel is kalimpáltam és úgy kiabáltam. Nagyon féltem, hogy felrobbanna, ezért egyre jobban kiabáltam. Ekkor egy fiút fedeztem fel a távolban. Lekonyuló....illetve per pillanat felkonyuló szájjal, cuki szemekkel, nézve ordítottam rá
- Te, ott. Nem érdekel az se, álruhás troll, vámpír, vagy pont tudjukki vagy, csak SZABADÍTS KI INNEN!!! -kiabáltam teli torokból a srácra, remélve hogy meghallja egy törpe segélykérését...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fogadás. Mindjárt gondoltam. Bólintok neki, hogy értem. Noha nem tartom előnyös dolognak, hogy ekkorka gyerekek ilyesmikben versenyezzenek. De majd megtanulják a saját kárukon. Vagy nem. Minden esetre tiltani se lenne értelme. Amit a fejükbe vesznek, úgyis véghez viszik.
- Bűbájok, prefektusok... - erősítem meg Ririt az elgondolásában. Nem egyszerű kiszökni a tanodából, ám bevallhatjuk, hogy nem is annyira nehéz. A diákok idővel megtalálják a módját. Ahogy észrevettem, a lényeg, hogy takarodóig a körletükön kívül maradjanak. Igazából lehetőleg a kastélyon kívül. Ilyenkor már csak visszafele lehet gond. Olyankor viszont nagy slamasztikába keveredhetnek.
Lágyan megrázom csak a fejem, így jelezve a csöppnek, hogy megvagyok a dzsekim nélkül. Nem fázom. Ezt láthatja is rajtam. Nem vacogok, nem didergek. Nem kell aggódnia értem. Ettől még persze kedves, hogy teszi.
- Meddig akarsz várni rá? - érdeklődöm meg tőle, elpillantva az úton az iskola irányába, miközben kezemet zsebre teszem. Na nem azért kérdezem tőle, mintha sietnék bárhová. Maradok vele, amíg meg nem jön a kis barátnője vagy amíg úgy nem dönt, hogy hazaindul. Tudom, nem kérte ezt tőlem senki, nem kötelességem, és meglehet, a leányka nem is kér belőle, hogy bárki felügyelje. Azonban, ha már így összeakadtunk, nem fogom itt hagyni egyedül az éjszakában. Úgyis ráérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mióta Brigi a Shanesbe jár, kiszélesedett a világa. Úgy érzi, most már jobban megérti Bogit, szerinte ilyen lehetett testvérének az, amikor felkérték a fotózásra. Hirtelen sokkal több mindent lát, tapasztal, érez, mint korábban.
Eddig általában felnőttek és állatok vették körül, persze a testvérein kívül, így hát furcsa neki még, hogy ennyi vele egykorú gyerekkel kellene megtalálnia a közös nevezőt. Általában szívesebben van a húgával, vagy bóklászik egyedül, de azért igyekszik nem túl elzárkózó lenni.
Viki például egészen új ismeretség, mert bár már találkoztak korábban is, úgy igazán nemrég kezdtek el csak tényleg együtt játszani, beszélgetni, elmenni erre-arra. Most éppen hozzá tartanak Bogival, a játszóteret megcélozva, hiszen oda beszélték meg a találkozót. Brigi feljebb igazítja vállán a hátára simuló kopott, barna táskát, amit talán még az anyja vitt annak idején magával az iskolába. Mikor meglátja Vikit, odaint neki, és sietősebbre fogja lépteit. Közben érzékeli a hatalmas különbséget maga, és a másik két lány között. Bogi csinos ruhái, szép arca, valamint Viki aranyos vonásai mellett ő igazán említésre sem méltó. Nemcsak, hogy kicsi, de az arányai sem stimmelnek. Végtagjai rövidek, ő maga pedig testesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Az orra túl manós, a füle túl hegyes. De nincs mit tenni, úgy látszik ő örökölte a koboldság javát, vagy tesója még a méhben lepasszolta neki a látványosabb jegyeket. Ruhái nem koszosak, de kopottak, látszik, hogy nem ő az első, aki hordta őket, cipője szakadozott, kesztyűjén a lyukat igyekszik elrejteni.
~Nem igazság.~ Kissé elvörösödik a szégyentől, fejét lehajtja, hogy fésületlen, kusza, szőkés tincsei eltakarják az arcát. Ha itt lenne Rodi, a koalája, egyszerűen magához ölelné, és az állat nagyrészt ki is takarná őt. Elbújhatna a fürkész tekintetek elől, elbújhatna ez elől az érzés elől. De sajna a koala az állatkertben időzik, és bár Brigi fejében már rég készül a koalaszöktetési terv, eddig még nem vitte azt végbe. Igazából a karácsonyi szünet óta nem járt otthon, úgyhogy esélye sem sok volt rá.
- Szia - motyogja, mert mire odaérnek a másik lányhoz, már túl sok félelem halmozódik fel benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Boldogan sétál nővére mellett, végre egy kicsit kint lehet a szabadban. Ma még nem járt kint, először hideg neki az idő, de szép lassan hozzászokik, valamint a rengeteg ruha alatt nem fázhat. A kislány, akit az előkészítőben ismertek meg, a játszótéren várja őket. Váltottak már pár szót, tudja róla, hogy Ririnek hívják, az anyukája tanár a suliban, ahová nemsokára ő is megy, és van két testvére, de ezek kevés információk egy barátsághoz. Ha szeretnének barátok, lenni, meg kell tudniuk a másik kedvenc játékait, édességeit, szörpjeit és állatait.
Az út közben, be sem fogja a száját, nővérének a fotózásról beszél, ami tegnap volt és, hogy milyen jó, meg elképesztő volt és mennyire nagyon szerette. Nem tűnik neki fel, hogy a tesó nem válaszol, csak néz maga elé, ő mondja és mondja. Még akkor sem hagyja abba, mikor megpillantják a szőke lánykát. Az utolsó mondatot elmondja, miközben int Ririnek, majd gyorsan odasiet hozzá és megöleli a lányt. Alig találkoztak, de ő szereti ölelgetni a többi embert, mindenkivel így próbálja meg megtalálni a közös hangot.
- Szió - köszön az ölelést követően és ellép a lánykától. Eddig nem volt ideje megnézni, hogy milyen az itteni játszótér, ezért most teszi meg. Nem sok hasonló helyen volt, csak a falubeliben és, ami az állatkertben van. Egyik sem túl nagy, talán az itteni kétszer akkora vagy még annél is nagyobb. Persze, ez nem így van, de a lánykának eláll a szava a sok játéktól és nem zavarja, hogy tél van, és könnyen megfázhat és felfázhat, mindet ki szeretné próbálni.
- Régóta itt vagy? - érdeklődik Riritől. Amennyire csak tudtak, próbáltak pontosak, lenni, Bogi nem akarta megvárakoztatni az újdonsült barátnőjelöltet. Nem szép elkésni egyik helyről sem, főleg, ha az egy ilyen mesés hely, mint a játszótér. Még Mindig nem tud betelni a látványával. - Milyen játékkal kezdünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem igazán tudok mit kezdeni a kapott információval, hiszen fogalmam sincs, ki az édesanyja és mivel foglalkozik. Mellékesen pedig nem igazán értem, ez most hogy jön ide. Mondjuk nem is nagyon próbálkozom vele.
Örülök a bejelentésének. Tőlem mehetünk. Mármint mehetnénk, ha az apróság nem kezdene aggodalmaskodni. Lenézek rá és megrázom a fejem. Nem fogom megmondani otthon. Ennek számos oka van. A legfőbb talán az, hogy nem tervezem találkozni a családjával. Elkísérem, ameddig igényt tart rám, lehetőleg a házuk ajtajáig, aztán a háttérbe húzódva figyelem csak, rendben beért-e. Még csak az kéne, hogy én bekopogjak egy utcán talált kislánnyal akárhova is. Hiába van jó hírem a faluban, ettől egy gyermekét féltő szülő még csöppet sem fog megnyugodni.
Apropó nyugtalanok... Nem messze halad el tőlünk két bódétulaj. Valószínűleg a szállásukra tartanak. Az egyikük idepillantva észreveszi a párosunkat és azonnal földbe gyökerezik a lába. Az imént említettem, hogy bogolyfalviak egészen megbarátkoztak velem és akinek nincs oka rá, az nem tart tőlem. Nos ők viszont nem idevalósiak. De azt tudják, hogy mi vagyok. Nem nézek el feléjük, de érzem feszültségüket és észlelem, ahogy hezitálnak. Összeszedik végül magukat és felénk indulnak. Lemondóan szusszanok egyet, szememet lehunyva.
- Jó estét! Minden rendben? - szól hozzánk a férfi.
- Szívecském, ismered ezt az urat? - vág a dolgok közepébe a kedves arcú, pirospozsgás hölgy, lehajolva a lánykához. Mind a ketten egyik kézzel a pálcájukat szorítják talárjuk alatt, hátuk mögött. Kellemetlen helyzet. Viszont szép dolog, hogy így odafigyelünk egymásra. Az imént én mentettem ki Ririt a kocsmatöltelékek karmai közül, most meg ők akarják megmenteni az én agyaraim elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér