Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bár a lakás ajtaja előtt álló minisztériumi alkalmazott tekintete szigorúnak tűnhet alapvetően nem azért van itt, hogy kellemetlenséget okozzon. Elvégre ő is csak egy láncszem a gépezetben, amely most azt rendelte el, hogy értesítse a családot a kormány döntéséről. Az édesapával nemrég beszélt, és várhatóan a férfi nem is viselte jól a hírt, mostanra azonban elcsendesedett - ha meg nem is nyugodott. Úgy rohannak el mellette, hogy bemutatkozni sincs ideje, csak a heves mozdulatok keltette légmozgásban libben meg a talárja.
Kováts Andor, örvendek - pótolja be mindössze gondolatban az udvariassági gesztust, majd tekintete megakad a kislány kíséretén. Érdekes, nem értesítették róla, hogy a családfőn és lányán kívül élne itt más is. Ha a nő is követi a lányt a lakásba, ő maga is visszatér oda, gondosan zárva maga mögött az ajtót. Talán könnyebb lesz, ha az édesapja közli a gyermekkel a hírt.

Szentgáli Róbert a lelke mélyén talán mindig is tudta, hogy így fog végződni, ha nem szedi össze magát. Csak épp erősebb volt a kényszer a menekülésre az ilyesfajta gondolatok elől, mint szembenézni velük. Könnyebb volt kora hajnalban felkelni, és még akkor elindulni munkába, amikor Krisztina aludt. Könnyebb volt éjjel tizenegykor azt mondani egy munkára, hogy "ez nem várhat", és bennmaradni, megkerülve a hazajövetel kínlódó-keserves rituáléját. Belépni abba a lakásba, amelyet még akkor vett, amikor fényesnek látta a saját és családja jövőjét is, és amely mára annak bizonyítéka lett inkább, hogy egyetlen lányáról sem képes megfelelően gondoskodni.
És tessék. Most is itt van ez a szegény kislány, akit annyira szeret, mégsem tud vele igazán mit kezdeni. Lélekben felkészült ő annak idején a gyereknevelésre, de nem arra, hogy ezt teljesen egyedül, a felesége nélkül tegye meg. A minisztérium pedig máris itt kopogtat az ajtaján, mint egy hatalmas vörös riasztó jelzés, hogy nincs már mit rendbe hozni. A türelmi időszak lejárt.
Ő pedig csúfosan elbukott, mint szülő.
- Nem kicsim, nem sérültem meg. Le kell ülnünk beszélgetni. - A szájpadlását száraznak érzi, hangja rekedt a negyed órával korábbi kitörése miatt. A minisztériumi küldött előnyére legyen mondva, türelmesen végigvárta, amíg abba nem hagyta az ordítozást arról, mit képzel magáról, hogy megítéli a szülői munkáját, mégis milyen alapon jön ide, hogy számon kérje?! Azóta csend ül a lakáson, csak az önmarcangolás képzelt csámcsogása töri meg a némaságot, aminek valamiért olyan hangja van, mint a volt nejének.
Ahogy a társaság minden tagja a látóterén belülre kerül, a pillantása megállapodik néhány másodpercre Artemisián, majd végül Krisztinán.
- Ő ki? - Pillanatnyilag igazán eszébe sem jut az udvariassággal pepecselni, máskor kérdés nélkül megtenné, de nem ebben a rémálomba illő helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Vége a tanításnak mára, az előkészítő iskola nagyobb diákjait most kiengedték kicsit a faluba. Camil egyelőre nem tesz nagy felfedezőutakat, a kísérőkkel és a diákcsoportokkal nem is lehetne. Egyedül pedig egyrészt nem szabad, másrészt fél, hogy elkeveredne. Hiába beszélünk faluról, mégis néha olyan zsúfolt tud lenni - ezt az iskola ablakából is látja. És egy varázslófalu gondolata még egy csöppet ijesztő is. Itt aztán bármi megtörténhet! - véli a romániai mugli kisvárosból szalajtott tizenhároméves.
Társaság híján így hát csak a tér túloldalán lévő játszótérig jön el, ehhez nem kell pesztonka. Néhány másik, kisebb Shanes-es diák is így tesz. Ők a homokozó és az egyik mászóka körül csoportosulnak. Ahogy Camil hallja, egy ember méretű várat terveznek, és háborúsat fognak játszani. A hinták szabadok, a hihetetlenül bongyor hajú fiú ezek egyikét foglalja be.
Alig van itt egy hete, de már egy irodalmi szakkör indítását fontolgatja. Most ehhez keres megfelelő formát, miközben a földön tartott tornacipőjével ringatja magát a hintában. Néha eszébe jut egy jó mondat vagy egy megfelelőnek tűnő idézet, olyankor elővesz a farzsebéből egy kis noteszt és egy rövid ceruzát, és lefirkantja a gondolatot. Aztán újra a zsebébe süllyeszti a jegyzetet, hogy két kézzel két oldalt a láncba kapaszkodva, a földön vagy az égen tűnődve, röviden hintázva gondolkodjon tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hmh. Értem. Üdvözlöm, kisasszony. - Csak sikerült összeszednie a maradék lélekjelenlétét és udvariasságát még ennek a marcona férfinak is. Szebb napjain igazán tiszteletet parancsoló a termete és kiállása is, még most is látszik rajta ez a tény, ám most, leengedett vállaival és gondterhelt arckifejezésével inkább egy nagyon-nagyon fáradt ember benyomását kelti. Krisztina lelkes meséjére egy vérszegény, ámde szeretetteljes mosoly ül ki az arcára.
- Örülök, hogy sikerült ma is jó élményeket szerezned.
Megsimítja Krisztina fejét, majd Artemisia felé fordulva egy pillanatra tanácstalanul elmereng. Elküldeni illetlenség lenne, másrészt amiről beszélgetni készülnek, ez nem idegen füleknek való. Nem szívesen intézné ezt az eszmecserét egy teljesen ismeretlen szemei előtt. Még ahhoz is túl szétszórtnak érzi pillanatnyilag magát, hogy szilárd döntést hozzon ebben az ügyben, s így jobb híján egy mozdulattal hellyel kínálja a hölgyet az egyik fotel felé intve.
- Foglaljon csak helyet. Sajnálom, hogy nem tudok frissítő itallal szolgálni pillanatnyilag.

Andor a nagy családi egymásra találás alatt nem lépett beljebb a szobába, ott marad a nappali ajtajának küszöbén, onnan várakozik végtelenül türelmes varjúként. Ilyenkor mindig érdemes időt hagyni a családnak, ez az évek tapasztalata, nem kíván most sem türelmetlenül eljárni. Ebben a munkában semmi jó nem sül ki abból, ha valaki rögtön belecsap a közepébe.
A kislány erélyes fellépésére először féligmeddig meglepetten reagál, de ne legyen Kováts Andor a neve, ha ennyi kizökkentené! Ahány gyerek, annyiféle reakció, annyi szélsőséges válasz a minisztérium döntésére. Bezzeg, akik odafenn hozzák a döntést, azoknak könnyű, nem az ő mellkasukat verik fiatal kislányok és kisfiúk, hogy adják vissza nekik anyut/aput - hanem az övét!
De mindegy is, az én hibám, hogy boxzsáknak mentem.
Megvárja, amíg a lány lecsillapodik valamennyire, addig nem is válaszol az egymásután, sorjában feltett számtalan kérdésre; amelyek közül a "mit művelt vele?" igazán sértő feltételezés tudna lenni, ha éppenséggel sértődékeny lenne. Negyvenes éveinek derekára már nem véletlenül vegyültek gondosan hátrafésült mogyoróbarna hajába ősz tincsek, szeme sarkában elsőre nem feltűnő, de alaposabb szemlélődés után észrevehető szarkalábak ülnek; ez nem ez könnyű munka. Találkozott már ennél sértőbb attitűddel pályafutása alatt.
- A nevem Kováts Andor, a minisztérium megbízásából vagyok itt. Édesapáddal korábban megbeszéltük, hogy az ittlétem apropóját ő szeretné elmondani neked.
Óvatosan kerüli ki, hogy bármivel reagálnia kelljen arra, hogy miért nem értesítették őt. Holott ez meglehetősen egyszerű és egyértelmű. Krisztina így vagy úgy, de még csak egy fiatalkorú gyermek, nincs döntési és rendelkezési joga. A minisztériumnak az égegyadta világon semmiféle elszámolni valója nincs vele, bármiféle értesítési kötelezettség a családfő felé irányul.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, fogása kellemes, nem kelti durva ember benyomását, pont olybá tűnik kisugárzás alapján, mint aki maga is egy családról gondoskodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

NeMiza
-kedd délután, öt óra körül-

Egy hét hónapos poronttyal nem is olyan könnyű az élet, mint az gondolnád. Á-á, nehogy azt hidd. Az a valóság, hogy még mindig vannak kétségei a gyerek felől, illetve most már inkább csak a saját rátermettségét kérdőjelezi meg, mert a nemrég kézhez kapott apasági vizsgálat szerint a fia tényleg a fia és nem a nővére trollkodott vele, mikor előadta, hogy a baba valójában Mihaelé, nem az övé. Az első agyvérzés után egyenes út vezetett az apasági tesztet végző egyik pesti laborhoz a bizonyosság megszerzése érdekében (amnéziásan nem hiszel el olyan könnyen egy ekkora kaliberű dolgot... de még nem amnéziásan sem), s miután vizsgálat bizonyította, hogy a kiskrapek, akit eddig az unokaöccsének hitt, a saját gyereke, megejtette a második, gondolatbeli agyvérzést. Nem volt más hátra, hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy a baba az övé. Ezután jött az előrelépés, a kellemes változás- sikerült visszaemlékeznie egy-két névre, arcra és személyre. Többek között most már tudja, hogy Michelle tényleg a nővére, Mini nem a volt neje, Nina nem a leendője, és Becca egy fia tojást se szült neki, nem hogy gyereket. A volt neje kiléte még mindig egy merő köd és nyálka, de különösebben nem vágyik megismerni a titokzatos nőt, ha már az volt kedves, és otthagyta őket a gyerekkel együtt.
Summa summarum, ismét visszazökkent a gyereknevelés csodáiba, emlékek elillanása ide vagy oda, és ha gyereknevelés, akkor ebbe beletartozik a játszótér látogatása is, azon belül pedig a hinta. Az utóbbi napok, sőt hetek tapasztalata alapján a fia rajong a hintáért, legalábbis mióta képes ülni és megtartani a saját kicsi buksiját, és húszmillió biztosító varázslat mellett a papa el meri indítani a hintát. Na igen, az aggódás és Mihael egy új keletű páros. Az, hogy a fia hangosan kacag, abszolút pozitív visszajelzés a munkáját illetően. Csak nem csinálhatja olyan rosszul, ha agyerek élvezi, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A körülményekhez képest kezdem egyre jobban érezni magam, visszatért az étvágyam és ismét előbújtak szadista hajlamaim, amit természetesen a kviddicsben élek ki, jelen esetben egyelőre még csak az edzéseken. Én örülök, hogy kezdek előbújni az árnyékból, a csapattársaim már kevésbé, de hé, volt majdnem két és fél hetük, amikor lógathatták a lábukat, most már épp ideje lesz visszaállni a normális kerékvágásba és elkezdeni megint edzeni. Azóta már Ádámmal is beszéltem, az elemi mágia sem szórakozik velem és nagyjából Frayec is megbékélt, de azért még néha elkapok egy rosszalló pillantást, és olyankor félek. Mert ez az állat bármire képes.
A jó időre és oly sokszor bevált magányra vágyom indokra hagyatkozva hagyom el a Levita tornyát, kikerülve ezzel egy időre szobatársaim kérdő, valamint háztársaim esdeklő pillantásait. Profinak nevezhető mozdulattal libbenek ki a klubhelyiségünkből, visszafordulva azonban még pont látom, ahogy valaki az egyik esetlenül ácsorgó elsős segítségére siet. Nyugodt szívvel indulok el kifelé, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Kellemesen meleg odakint a levegő, de azért rajtam van egy vékonyabb kabát, aminek most a zsebébe süllyesztem kezeimet. Egy ideig nem is nézem, hogy merre visz a lábam; legközelebb már csak a falu határánál veszem észre magam, ahogy szembe találom magam az első kirakattal. Ajkaim mosolyra húzódnak egy pillanatig, míg elfordulok a házakhoz vezető utcától, most nem Michelle-hez jöttem. Lassú léptekkel indulok el a másik irányba, végig a boltok előtt, tekintetem az előttem lévő útra siklik. Végigsétálok a fő utcán, aztán vissza, majd mégis befordulok a lakósor felé nyíló utcába. Az első pár méter megtétele után megtorpanok, elfordítom a fejem és némi gondolkozás után végül elindulok a játszótér irányába. Ha van is ott valaki, nem fogjuk egymást zavarni - gondoltam én ezt, amíg meg nem hallottam a vidám gyermekkacajt. Lelassítok, a hintánál azonban egy nagyon ismerős alak áll. Ajkaim akaratlanul húzódnak mosolyra, ezzel egy időben el is indulok feléjük. Olyan régen láttam, most már ideje lenne beszélgetni egy kicsit. - Szia, Misi - szinte suttogok, a pillanatnyilag beállt csendben még így is túlságosan hangosnak érzem saját hangom. Összeszorítom fogaimat, zsebembe rejtett ujjaim a tenyerembe vájnak, aztán fel is engednek. Halvány mosolyt varázsolok az arcomra és a férfi mellé lépek, aki mintha még magasabbnak tűnne, mióta legutóbb láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Az álmodozásból az zökkentette ki, hogy valaki berongyolt a képbe, a hinta láncai csak úgy csörögtek-zörögtek hevességétől. Camil hátranézett, de nem verseny folyt az utolsó szem hintáért, a lány egyedül érkezett. (Pedig ő szívesen átadta volna a helyét, ha látja, hogy más ácsingózik utána.) Egyszerűen csak futott az új hintaszomszédja. Talán megunta a várépítősdit, vagy... ki tudja?
Camil hosszan nézte a gyönyörű hosszú hajjal megáldott lányt, és azon tűnődött, hogy egy iskolába járnak-e. Fiatalabbnak, de legfeljebb egyidősnek tűnt vele. És hát... imád hintázni.
Amikor a lány odafordult és ráköszönt, akkor jött rá, mennyire udvariatlan dolog a másikat úgy bámulni, hogy kiesik a szemed.
- Ő, ó! - kezdte is rögtön megilletődve. De a lány mosolygott és barátságosnak látszott, ezért nem kezdett szabadkozni, csak viszonozta a mosolyt és az üdvözlést. Még az őt foglalkoztató kérdéssel is megtoldotta kezdődő beszélgetésüket.
- Szia! Remekül! Jó végre azt csinálni amit akarok. Te is ide jársz? Vagy itt laksz a környéken?
Önkéntelenül is felvette a lány ritmusát a hintában.
- És te hogy vagy? - tette hozzá, amint eszébe jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Kiderül, hogy hintatársa már a Bagolykőbe jár.
- Ja! - lepődik meg. - Én is oda fogok!
Akkor mégis idősebb nálam - gondolja Camil, és bár tudja, hogy nem a kor számít, és hogy mindenki szerint érettebb tizenhárom évesnél, most mégis olyan tragikusnak érzi, hogy ez a gyereknek kinéző lány már boszorkányképzőben tanul igazi varázslást.
- Most ide járok az Elisabeth Shanes Előkészítő Iskolába - rá is mutat a vörös téglás épületre, ami jól látszik a játszótérről. - Két hete még Romániában laktam, de átköltöztünk ide, és azt mondják, a Bagolykő a legjobb még a környező országokban is.
Hamarosan fény derül rá, hogy a lány is elég új, úgyhogy valószínűleg nem ő fogja felkészíteni a bagolykőbeli életre. Nem baj, ahogy telnek-múlnak a napok, ő is tapasztaltabb lesz, és akkor majd mesélhet Camilnak, mi zajlik abban a hatalmas kastélyban. Állítólag a lépcsők mozognak, és rengeteg festmény van, amik mindig figyelnek és hallgatóznak. Erről eszébe jut az egyik pletyka, amit hallott.
- Igaz, hogy van a Bagolykőben egy terem, ami tele van lovagi páncélokkal, és ha úgy tartja kedvük, verset költenek?
Erről eszébe jutott egy újabb dolog, amit felhasználhatna a készülő irodalmi köréhez. Előveszi farzsebéből a noteszét, és hogy ne zavarja meg beszélgetésük folyamát, bekattintja a tollát, és csak gyorsan odakarcol egy emlékeztető szót a lovagokról.
- Velem barátkozhatsz! - mosolyog fel, mikor újra elrakta az íróeszközöket. A csúszdán kicsit elgondolkodik. Ilyen idősen a hinta még lehet sikkes, de a csúszda? A fene egye meg, egyszer élünk!
- Oké, csúszdázhatunk - kacsint göndör fürtjei alól a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Felőlem, ha szeretnéd, hálából meghívlak kajálni, ha szeretnéd, csak előbb légyszíííí, szegíííts! -csaptam át magam hisztisbe, mert hát igen, nagyon féltem és szentül hittem, hogy csak ez a herceg tud engem megmenteni a sárkány karmai közül! Jó, a mese készítői lehet túllépték a keretet, ezért van itt mászóka, nem sárkány, de őszintén szólva ezzel én is kiegyeztem. Vörös fejű megmentőm folytatta:
- Én még azt is elfogadtam volna. De ne kérdezgessünk, majd dumcsizunk a mentőakció után! - adtam ki az utasítást, közben a szoknyácskámat a gravitáció ellen uszítani, hogy megkönnyítsem a srác helyzetét, meg hát erkölcseim is vannak ám nékem! A hősöm magyarázkodása végül ráébresztett, hogy teljesen jogos volt.
- Jóóóó, na, talán egy kicsit rossz kislány módjára félreértettem a dolgot, bocseszka! Nincs hari, oki? -nyújtottam oda a jobb karomat (eredetileg ölelkezni akartam, de rájöttem, hogy a bal kezem elengedhetetlen, hogy a szoknyám a helyén maradjon, szóval marad a kézfogás. No, hősöm akcióba is lépett, én meg nem láttam semmit, csak képzelhettem, hogy mit csinálhat. Egyszer csak emelkedni kezdtem. Eleinte felsikoltottam, de aztán rájöttem, hogy adni kéne valami helyzetjelentést.
- Okika, megpróbálom kiszabadítani a csülkeimet! Okkéé, khm, ezt így, ezt meg így, vagy nem, inkább erre kéne, de, ahhm, nem, csak kihúzzuk szépen! -kommentáltam hangosan, illetve publikáltam ötleteimet, a lábaim kiszabadításával, majd végül csak simán kihúztam az egyiket a két kacsóm segítségével és amint az egyik kiszabadult, csak simán ki kellett rúgnom a maradék részemet, ahha, csak egy baj volt ezzel. A lendület is megérkezett és én pedig erőset rúgtam, ezért eléggé eltávolodtam a mászókától és mivel feltartott voltam, persze hogy megijedtem, hogy elesek, éppen ezért fel is sikítottam és halálra vártan becsuktam a szemeimet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Akár akarja, akár nem, elönti a mellkasropogtató határtalan szeretet a hintában ficánkoló tökmag iránt. Az agya egy hátsó, bosszús szeglete becsmérlően üvöltözik, hova lett a "mindenbe tojok bele, élem az életem" ember, de ő is tudja, hogy ha már összehozta a plusz melót magának... hááát, igazából megtehetné, hogy árvaházba adja és onnantól kezdve nem szükséges azon aggódnia, mit turmixoljon össze holnap reggel, mielőtt felébred ez a kis emberkezdemény. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy nem ilyen alkat- nem akar megválni a gyerektől. Hogy szeretetből, vagy egyszerűen kihívásból egyelőre, azt nem tudni, de ragaszkodik a baba felneveléséhez. Az persze helyzet- és életkörülmény-függő, sikerrel jár majd vagy sem? A tervek megvannak, a kivitelezés majd sorban érkezik.
A percnyi idillt női hang szakítja félbe, hirtelen riasztja fel merengéséből és irányítja rá a figyelmét. Hosszú, szőke haj, tőle alacsonyabb alkat, tiszta tekintet. Tagadhatatlanul az esete, de jelenleg sokkal jobban lefoglalja a baba épsége, hogy ne repüljön ki a hintából, semhogy rámozduljon az ismeretlen nőre. Pedig...
- Bonjour... Ismerjük egymást? - Félig felé fordul, de a kezét módszeresen Lafayette háta mögé csúsztatja, hogy megmaradjon a biztonságérzet, nem a gyerek számára, inkább neki, hogy kézben tartja a helyzetet. Arcán érdeklődő, kedvesnek is mondható mosoly ül, de maradjunk inkább az érdeklődőben, hisz fogalma sincs, kivel áll szemben. Jó volna tudni a sok homály részlet mellett néhány biztos információt is, mint ennek a nőnek a kilétét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mihael

Idejét sem tudom már, mikor beszéltem vele úgy rendesen utoljára. Olyan sok mindent történt az utóbbi időben, és arról teljesen el is felejtkezett az ember, hogy neki valójában van egy gyereke. Egy élő, hús-vér, lélegző kisbaba, nem olyan ál-projekt baba, mint amit jó ég tudja mikor kaptunk megőrzésre a tanárnőtől. Most pedig itt áll előttem ez a benga nagy állat és olyan gyengéden nyúl a kisfiához, hogy én magam is alig hiszem el. Aztán megszólal, és lefagyok. Mert hát az a helyzet, hogy nagyon lemaradtam, az események pedig csak zajlottak, Misiről viszont egyszer sem hallottam, feltételezem nem is beszéltek róla, így az amnéziájáról természetesen tudomásom sincs, mert hát miért is lenne ugyebár.
- Igen. Izabella vagyok, egy barát-féleség...? - kénytelen vagyok felvinni a hangot, hogy kérdéssé alakítsam az amúgy kijelentőnek induló mondatomat. Az az igazság, hogy nem tudom mik vagyunk. Talán barátok, talán csak jó ismerősök, de mindegy melyik, mert pillanatnyilag nem tudom hova tenni a kérdését. Azt még én sem hiszem, hogy a pár hét kihagyás alatt teljesen elfeledkezett volna rólam, bármennyire is hallottam jól az előbb. - Ő Lafayette? - teljesen biztos vagyok benne, hogy rosszul ejtem szerencsétlen kisgyerek nevét, de róla legalább már hallottam. Mosolyogva pillantok le a hintában üldögélő picurkára, aki láthatóan nagyon élvezi, hogy abban ülhet. Órákig el tudnám nézegetni ezt a párost, mert bár sosem gondoltam volna Mihaelről, hogy ennyire fiatalon lesz apa, vagy hogy egyáltalán az lesz, az óvatos mozdulatai és a pillantásai elűzik minden eddigi kételyeim. Misi baromi jó apuka lehet.. már ha őt nem a lábánál fogva szállítja ide-oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Este van… sőt már éjjel. Nem is tudom, mit keresek kint. Hazajöttem, hosszú idők óta először, mert rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok otthon, amikor baj van. Sean folyamatosan sír, anya virraszt mellette. Most egy kicsit tudott pihenni, mert ott voltam, és segítettem neki, de az anyai ösztönei folyton felébresztették, így inkább átvette a szolgálatot. Először felmentem tanulni egy nagy bögre habos kakaó társaságában, de mivel Sean nem csillapodott, így lezuhanyoztam, felöltöztem, és inkább eljöttem. Amikor kiléptem az utcára, hajnali kettő volt.
Aludnom kellene, holnap röpdolgozathullám várható, már ha igazak a pletykák, amiket a festmények terjesztenek, mégsem tudok. Muszáj egy kicsit sétálnom, kiszellőztetnem a fejem. Fogalmam sincs, hogy mi szegény öcsikém baja, de az is zavar, hogy sem apa, sem anya nem tud jó megoldást. Az orvosok is tanácstalanok, nekem pedig nagyon rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Ez a másik ok, amiért nem tudok aludni.
Végigjártam már a főutcát, nézem a sötét kirakatokat. Már sehol sem takarítottak az emberek, mindenki nyugovóra tért, csak valahogy nekem nem megy. A téren háromszor is jártam már, most vagyok itt negyedszer. Egyszerűen nem tudok hazamenni, nem akarok otthon lenni, nem akarom hallgatni a szenvedést.
A szökőkúthoz legközelebb álló padhoz sétálok, és leülve rá felhúzom a lábaimat. Hihetetlen, hogy milyen kihalt a környék, mintha nem is lenne itt senki élő. A táskámból előveszem az apától kapott, megbűvölt lejátszómat és a hihetetlenül menta zöld fülesemet. Beállítok rajta egy nekem igencsak tetsző albumot, és azzal hogy a fülembe dugom a fülesem, meg is szűnik a külvilág.
Egy hosszú sóhaj kíséretében hátradőlök, és lehunyom a szemem. Muszáj egy kicsit pihennem, vissza kell nyernem az erőmet, hogy legalább a vizsgákra készülni tudjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta megérkezett az új polgármester, a hivatalban nagy a felfordulás. Páran mennek, páran jönnek. A távozókat pedig - jó szokás szerint - ilyenkor lehet végre kibeszélni és szépen kitálalni róluk. Először csak pletyka, aztán erős gyanú, végül minisztériumi ügy. Ekkor persze a parancsnokságon szólnak a legjobb emberüknek, hogy járjon már a végére a dolgoknak. Ez a bizonyos legjobb ember pedig nyilvánvalóan szerény személyem. Remélem, senki nem hiszi, még véletlenül sem, hogy már megint azért varrtak a nyakamba egy ilyen dögunalmas munkát, mert én mozgok a legotthonosabban Bogolyfalván a bepalizható aurorok közül, vagy mert mindig kapóra jön egy ürügy, amivel távol tarthatnak az irodától, ahol az idegeiket csócsálom!
A mai nyomozásom a pubban végződött, ahol is három órán át kérdeztem ki az ominózus pletyka forrását. Könnyedén rövidre zárhattam volna a túlbuzgó kis titkár szóáradatát, ám most a másik kedvencemre szavaztam: rákontráztam a dolgokra. Úgy tettem, mintha a világon semmi nem érdekelne jobban, mint a hivatali dolgozó sérelmei az összetintázott papírok és az őt ért leszólások. Arról nem is beszélve, hogy ha az embert feloldja egy pohárka lángnyelv whiskey meg egy kiváló hallgatóság, akkor olyan részleteket is megoszt, amikről még ő sem tudta, hogy fontosak lehetnek.
Akármilyen élvezetes kihallgatás volt, azért örülök, hogy hajnali kettőkor zár a hely és kidobnak minket. Sűrűn megköszönöm a tanú segítségét, kap sok vállveregetést, hadd érezze magát fontosnak, aztán ki-ki megy a maga útján. Az enyém a térre vezet. Felgyűröm egy kicsit fekete, hosszú ujjú pólómat és a karórámra nézek, majd kezem a zsebembe nyomom. Olyan lazán veszem fura, O-lábú lépteimet, hogy félő, mindjárt szétesem. Éppen a szökőkúthoz érnék, amikor egy lánykára leszek figyelmes. Megállok és csak figyelem pár méter távolságból. Észre se vesz. Zene a fülén, szeme csukva. Közelebb ballagok. Ismerős nekem valahonnan. Ezen filózok, gátlástalanul bámulva őt, majd még közelebb húzódom és óvatosan leereszkedem a padra. Reményeim szerint nem érzi meg, hogy mellé ült valaki. Fogamat összeszorítva pillantok rá oldalra, sikeres volt-e a művelet.