Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljesen érthető és átlátható volt a lány cselekedete az elmúlt percekben. Esés, varázslat, esés, varázslat megszüntetése, pofon és most ez. Egész átkozott életében egyetlen egy dolog volt, amiért harcolt, és amiért akármennyit harcolt volna, ám a sors fintora úgy hozta, hogy harc nélkül kell feladnia. Igaz a mondás: soha ne legyen valaki a mindened, mert ha elveszíted, nem marad semmid. Nem áhítozott ő ezért az egész kapcsolatért, nem lógott rajta, nem akart ő függővé válni, de hát az ember nem azért szokik rá a drogra, mert annyira akarna. Nem is a függőség a legjobb szó erre, hanem ennél valami jóval árnyaltabb. A támasz, de nem a legkifejezőbb, mert bár mindig ott voltak egymásnak, nem abból állt az életük, hogy mindig kérdőre vonják egymást, vagy csak akkor beszélnek, mikor baj van. Lelki társak?.. Valami, amit az ember kínok közt, szenvedések árán szerez meg. Valami, amire az ember büszke, amikor a közelében van, szinte kivirágzik, sugárzik, nevet. Valaki, akinek még az utolsó kis hibáit is csak imádni lehet. Valaki, akitől soha nem akarsz elszakadni, mert úgy érzed, egy világ omlana benned össze. Valaki, aki után nem létezik számodra élet. Aki után csak a kietlen puszta létezik, ahol még a szél se fújdogál, ahol nincs semmi élet, csak a perzselő Nap vagy a csontig hatoló hideg. Mikor a legszebb álmodból felkelsz, körülnézel, és rájössz: üres minden. Mint mikor a színek kifakulnak, mikor az élénkvörösből is csak a szürke egy árnyalata lesz. Üresnek, kizsákmányoltnak érzed magad, és folyton az jár a fejedben: Mi lett volna, ha.. Értelmetlen kérdések tömkelege, melyekre nincs épeszű magyarázat. Miért is lenne? A vonat már nem tér vissza az induló állomásra.
De talán egy másik állomásnál valami sokkal jobb, valami elemileg más vár majd. Akire felfigyelsz, aki rád is felfigyel. Aki leül melléd a vonaton és mosolyt csal az arcodra.
Később, egy következő megállónál, mikor az előbb felszállt egyén épp egy másik ember mellé telepszik le beszélgetni, felállsz a helyedről kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaidat, és ki áll ott a megállóban?..
Nem tudta, mi a teendő. Erre nem képezték ki a munkahelyén, erre ösztönből sem tudott mit csinálni. Ez az állomás nem volt betervezve az életében. S hiába a másik ember kedvessége, ha most épp hátat fordít a szénaboglyának, akire pedig a múltja tekintete függött rá. Roxanne, mihelyst valamelyest feldolgozta az iszonyat mennyiségű információt, leküzdötte a nonszensz kérdéseit magában, visszanyelte a szavait, Ruben kezei közé rohant (képletesen szólva). Csókja viszonzásra talált. Rég nem érzett ízek tompították minden létező íz érzékelő receptorát, melyeket egykor oly sokszor ízlelt meg. Kifejezetten új élménnyel szolgál, holott pontosan felkészült rá. Ahogy lassan alábbhagy az érzet és ismét (valamennyire) két különálló emberről beszélgetünk, ázott kis verebünk átölelte a toronymagas fiút, fejét oldalra hajtva mellkasának döntötte azt. Behunyta a szemét. Elmosolyodott, akárcsak régen.
- Te lökött.. - megrohamozták újfent a kérdései, és rövid mérlegelés után azt bökte ki, melynek válaszára a legkíváncsibb volt - miért nem jöttél?
De nem. Ez nem így működik. Ennek nem így kell lennie, igaz? Szőkénk riadt szemekkel engedte el a csurom vizes fiút, hátrálni kezdett. Az ő történetük már véget ért akkor, amikor Ruben 4 évet dobott ki az ablakon szavak és tettek nélkül. Válasz nélkül, kétségek közt hagyva a lányt. Sokkal jobb volt így. Jobb volt nem tudni. Jobb volt elfelejteni...
Megrázta a fejét, s hajából az esőcseppek úgy szóródtak szét, mint konfetti-eső egy jól sikerült előadás után. A kijáratot kereste, mihelyst rátalált, futni kezdett. Az ég dörgött, villámlott - minden egyes zajra összerezzent. Ő, Roxanne Saint-Venant, elfutott valami elől, amit valaha a világon mindennél jobban akart.
...És a legjobb: elhagyatva lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagy örömmel veszi az engedélyt, még tapsikol is mellé a szőkeség, hogy bármit mondhat. Már a kutyusnak persze, tudja, hogy az anyukája sem szól ebbe bele, abba már annál inkább, hogy kutyája legyen. Közben bólogat a nevére, igen, őt pontosan így hívják. Vagyis nem, van neki egy teljes neve, de sosem mutatkozott még be azon, nem is nagyon érti minek kell egynél több név az embereknek. Mondjuk azt se minek van más az első után. Más az anyukája neve, vagyis megint más, de előtte se olyan volt, mint az övé, Kornélé is másmilyen. Ki érti a felnőtt logikát? Közben tudatosul benne, hogy biztosan nem lesz saját kutyusa. Le is biggyeszti a száját de visongatva adja jelét az ötlet tetszetősségének.
- Annya! Szabad? Jó 'eszek íííííííígérem, ilyen naaaa'on!
Tárja szét aprócska kezeit és mutatja az anyukájának, aki csak nem bírja ki egy mosoly nélkül, nagy levegő után csak pár szót mond, amivel a kislányt egy időre sikerül is leszerelni. Hiszen nemet nem kapott.
- Meglátjuk, ha jó leszel, még előfordulhat.
Közben a lányokat csak szeme sarkából figyelte tovább, hiszen láthatóan jól elhintázgattak kettesben, meg talán beszéltek is. A lányát ismerve úgy is kitalál valamit és nem nyugszik még úgy nem lesz. No, ennek tanúja is lett igen hamar, mikor is gyakorlatilag mérhetetlenül kedvesen de hintába parancsolta Katát. Erősen kapaszkodik még a lány löki, és élvezi is a dolgot Lilike.
- Magaszabbra! Még! Még! Ez olyan jóóóóóóóóóóóó! Ü'es va' Kata!
Azért persze örömittasan veszi tudomásul, hogy sikeres volt a projekt: hintázik a társa is, a "tutyus" meg vár rájuk türelmesen. Igazából a többi játékhoz képest ezt egészen sokáig tűrte, azonban egy nagy ásítás megszakítja a programot. Manda sejtette, hogy be fog következni, nagylányunk elfáradt, főleg hogy a kora délutáni alvást is elbliccelte.
- Szeretnél menni, vagy még egy kicsit kutyázol és utána?
Kérdezi meg, miközben összeszedi magát és végignézi, ahogy Lilike nekiesik a kapott édességnek a kutya mellett guggolva. Egész jól nevelt jószág, hogy még nem kapta ki a kezéből.
- Tutyusozok még kicsit, jó? Csak kicsit! És köszönöm, jó, próbáljuk, az is finom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A csomagmennyiséget leszámítva nem nehéz kiszúrnom rég látott húgocskámat, akit azonnal karomba is zárok. Hiányzott már nagyon. És azt hiszem, ha Ákos megérkezik, őt is hasonlóan fogom üdvözölni. Fogalmam sincs, mi történne, ha találkoznék Szonjával, tudnánk-e ugyanígy örülni egymásnak. A vele való kapcsolatom elég rossz és azt hiszem sosem lesz már jó. De néha jól esne őt is magamhoz húzni, csak úgy, mint ezt a törpét itt.
- Te koldultál a vonaton? És jól is laktál? Hát akkor kinek készítettem el a kedvenc ebédjét? - felháborodást mímelek, mintha bajban lennék az étel elfogyasztásával. Pedig nincs ám rossz étvágyam, akármilyen girnyó is vagyok. Ezt persze csak az tudja, aki igazán ismer.
- Figyelj, hagytál otthon is valamit? És mi ez a fej? Tönkreteszed vele a szép kis arcocskádat - direkt beszélek vele így, mert tudom, hogy cukkolja. Amúgy is, honnan szedi ezeket a pofavágásokat? Mit kell megérnem? Hogy hasig kivágott pólóban, villantós szoknyában, magassarkúban és díszsminkben selfie-zik a tükröm előtt? Ha odáig jutunk, inkább kitekerem a nyakát, minthogy megjelenjen az a kép az instagramon.
- Csak nekem lehetnél, de nekem sem lennél - rámosolyogok, majd folytatom, mielőtt kérdezhetne. - Beszélhetek az igazgatóval és ő engedélyezheti, hogy nálam lakj. Hamarosan jön Ákos is, így ez amolyan... Családegyesítés lenne, vagy mi a szösz - vállat vonok és direkt nem ejtek szót David nálam meghúzódó húgáról. Ahogyan arról sem, hogy miért nem David, hanem a húga van nálam. Tudom, hogy Flóra kedveli őt, én is szeretem, de... Mi már sohasem leszünk úgy, mint annak idején. Ezt pedig nem itt és nem most akarom vele megbeszélni.
- Na mi legyen? Kastélyba menjünk vagy hozzám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Hát ö… kicsit – vigyorgok, mint a tejbetök. De hát, ha olyan cukik voltak azok a lányok, hogy megkínáltak, illetlenség lett volna nem elfo… Hogy mit csinált?
- Csináltál nekem palacsintát? Tényleg? Mikor megyünk már? Nem kell ez az ácsorgás – a palacsintával elkenyerezhető vagyok, tényleg. Nem tudom, hogy miért, de egyszerűen annyira szeretem, hogy inkább rosszul leszek tőle, minthogy abbahagyjam az evését. Párszor azért már előfordult, úgyhogy tíz-tizenkettőnél tényleg nem eszek többet egyszerre már. Figyelnem kell az alakomra is.
Olyan cuki nővéreim vannak, hogy megőrülök. De azért ez a pár holmi nehogy már gondot jelentsen. Amúgy is csak egyszer kell elszállítani.
- Nagyon sok minden maradt otthon. Gondolhatod, két hétig válogattam és a szívem szakadt meg néhány darabért, ami ott maradt – fintorgok, mert ez így volt. Azt a virágmintás felsőt azóta is sajnálom, nagyon jól jött volna akár még most is. Főleg, hogy néhány tulipán van rajta, és olyan szépek. Már nem idegesítem tovább ezen magam, nem?
- Igen? Úgy oké, hát nem is tudom. A bácsi nem harapós? – érdeklődöm, és meglepődök Ákoson. beköltözik két csaj és egy David mellé? Nem tudja, hogy mit vállal!
- Jaj, ő is odamenne? Ez már biztos? Direkt mondod, hogy ne tudjam kihúzni magam, ugye? Azért veletek szuper lenne lakni, ez így nem ér – öltök nyelvet, holott nagyon is örülök az egésznek. Nem tudom, hogy mi legyen, de szerintem, ha nem a gólyalakba pakolunk be, akkor Ninánál el lehetnek a cuccok.
- Tudod mit? Először elmegyünk hozzád. Kipakolok és megeszem a palacsintákat. Aztán elintézzük ezt a nálad lakást, mit szólsz? Nem tudnám Ákost rád bízni, biztos vagyok benne, hogy jobb, ha ott vagyok – kacagok és már szét is nézek, de sok ház van, még ha a falu nem is olyan nagynak tűnik.
- Szóval merre? És még pálca is kell, mert az iskolai cuccokat itt terveztem megvenni, azt írták, mindent lehet kapni – igen, ezek csak a személyes holmijaim, a legtöbbjük ruházat. Meg ékszerek, mindenféle szerencsét hozó talizmánok, stb. Szóval fel kéne készülni a tanévre, nem?
- Ákos mikor jön Ninus? És mesélhetnél még sok mindent. Hol van a legjobb palacsinta a tiéd után, például? – mosolygok és megölelem megint. Hiába, nagyon örülök, hogy ide jöttem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eltévedtem.
Az egyik vitathatatlan tény. A másik meg, hogy már sötétebb van, mint mikor önhatalmúlag eldöntöttem, lejöhetek ide. De hát Istenem, kíváncsi voltam, és a világért se hittem volna, hogy ez a procedúra ilyen sokáig fog tartani. Nem, még a megszerzett nyalóka sem segít most, azt hiszem újfent berezeltem egy kicsit, ami érthető, hisz ez nem Győr, nem a hely, amit ismerek, ahol felnőttem.
Az meg csak egy kellemetlen plusz, hogy a közelemben olyan alakok vannak, akiktől nem szívesen kérdezném meg a hazavezető utat, így hát jobb ötlet híján, az órámra pislantok... sokszor, mintha csak várnék valakit, hátha így megszűnik a kényszer a cseppet sem bizalomgerjesztő alakokban, hogy a közelembe jöjjenek.
Vannak ötleteim, és azok csak kis mértékben ekkora ostobaságok, mint amekkora a mostani, látszik, hogy mentem a fejem után, és még csak bele se gondoltam a következményekbe. Ezek meg ott úgy lesnek rám, mint törzsvendégek a hentesnél... értitek, szóval igen, a pulzusom az egekbe, és oly' mértékben próbálom most megjátszani magam, hogy ziher senki nem veszi be.
A gáz az egészbe, hogy megmoccanni se nagyon merek, most így még ha csak kicsit is, biztonságban érzem magam, de tudom, egy lépés és az egész érzetnek lőttek, ahogy van.
Hiába tapogatom a pálcám, hiába érzékelem, hogy nem maradt a kastélyban, kezdeni vele nem sokat tudok, és hát hiába van rajtam némi izom, az önvédelem tanulása, nálam valamiért kimaradt, amit most méretes hibának érzek, talán ha eljártam volna Danival...
Ez most mindegy is, hisz lépteket hallok, minek következtében akkora kő zuhan le a mellkasomról, hogy konkrétan fizikailag fáj a megkönnyebbülés.
Nem érdekel, kicsoda az illető, azoknál az alakoknál csak nem lehet rosszabb, így hát újfent mellőzve a gondolkodást, haladok a léptek irányába, s mikor látótávolságba érek, jó hangosan sóhajtok fel.
- Végre, hogy ideértél... legközelebb szólhatnál, ha késel - "rovom meg" az ismeretlen srácot, közben diszkréten jelezve neki, hogy nem vagyok őrült, ez a műsor pusztán a közelben bandázó férfiaknak szólt, akik láss csodát, el is vesztették az érdeklődésüket irányomba. Azért az ajkamba harapva, nézek fel a fiúra bocsánatkérőn, mert igazán nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, vagy ilyesmi, csak hát... ki tudja, meddig csak nézelődtek volna azok ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megcsóválom a fejem, majd kaján mosolyra húzom ajkaimat. Nos, igen, Flórát palacsintával várni enyhe lekenyerezés. Lesz miről beszélnünk és, ahogy elnézem, a ruhatárával kapcsolatban. Az, hogy az én ruhásszekrényem akkora, amekkora, nem jelenti azt, hogy a tizennégy éves húgomnak is gardróbra van szüksége. Ne felejtsük el, hogy én modell vagyok és minden divatbemutatóról hazahozok legalább egy, de inkább több cuccot. Nekem még csak vásárolni sem kell menni, főleg a szezon elején. Mindent ingyen és bérmentve kapok kézhez – általában.
- Csináltam, de nyugalom, megvár – felnevetek, ahogy mindig, ha meglátom ezt a fajta csillanást a szemében. Kár, hogy mindez gyorsan lehervad az arcomról, mert megint áttérünk a csomag problémára. Mert igen, ez most jelenleg egy oltári nagy probléma.
- Flóra, én megértem a ruhák iránti rajongásod, mellesleg nem is tudom, kitől leshetted el ugye, de akkor is, tizennégy éves vagy. Apa hogy mehetett bele ebbe? – megrökönyödve pillantok hátra ismét a sok táskára. És ha belegondolok, hogy ez csak a töredéke annak, ami van neki, még a hideg is kiráz. Mert oké, látott tőlem egy s mást, de mit csináljak? Nekem muszáj, hogy legyen, főleg akkor, ha muglik között járok. Mind tudjuk, hogy a paparazzik egyetlen botlásra várnak, hogy lehozzák: nincs ízlése egy modellnek. Na meg a nagy lópacinak a himbilimbijét, azt, nem egy ilyen cikket. Elképesztő, mit meg nem kell tennünk…
- Bácsi? – kissé megrökönyödök. David mint bácsi? Rendben, ha legközelebb találkozom vele, ez lesz az első, amit elmesélek neki. Mostantól csak „öregem”-nek hívom majd. Ez kész. – Igen, mind nálam fogtok lakni, apa kérésére. Meg mert biztosra akarok menni – nem, nem a közösségből való kiszakítás a célom, de sokkal praktikusabb így. Főleg a húgomnak. Bah, nem bírok túllépni a csomag témán, egyszerűen nem megy. Ez szörnyű.
- Inkább együnk és aztán pakolsz, különben szentestéig se jutsz el a palacsintáig – elhúzom a számat és biccentek, hogy megerősítsem, utána valóban megyünk Rabbothoz. Nem vagyok nála törzsvendég, de minden bizonnyal engedélyezi majd a lakhatást, végtére is van már akkora renomém, hogy ez ne okozzon problémát.
- Héhéhé, lassíts kicsi tigris, Ákos a tanév kezdetére elvileg ideér, de lehet, hogy késik kicsit, ez az otthoni papírmunkától függ. A vásárlást pedig elintézzük a napokban – nem akarom tudni, hogy ez mennyibe fog nekem fájni. Meglehetősen sokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Megvár? És mi van, ha valaki betör hozzád és megeszi? És ugye melegen tartottad? Bár… boszi vagy, majd megbűbájozod, vagy mit csinálsz – megnyugtató, hogy végzett boszorkány a tesóm. Olyan jó, hogy itt van nekem és számíthatok rá. De úgy tűnik, hogy nem mindenben, kissé sokallja a ruhatáram. Látszik az arcán.
- Tizenhárom és fél! Ne öregíts már, lassan ráncos leszek. A múltkor is láttam egy foltot… van egy tükröd? – az apás részt azonnal elfelejtettem, amikor eszembe jut az arcom bal felén az a barna foltocska. Oké, van vagy 1 milliméter, de én észrevettem. És még fiatal vagyok, mi lesz később, ha tele leszek mindenféle dolgokkal. Reménykedve nézek a szemébe, csak van nála egy tükör, vagy irány a kirakat.
- Apa amúgy örült neki, hogy nagyobb lett a szobám. Azt mondta, hogy ha esetleg hiányozna valami, majd te megveszed. Küld rá pénzt is, ha kell – tényleg így mondta, de tudom, hogy ő örült, hogy ennyi mindent elhoztam. Bár megijedt, amikor mindent megmutattam neki, és ő elvett négy bőröndöt, mondván, hogy csak a maradékot vihetem magammal. Milyen kínzás már ez, nem?
- Jó, akkor mehetünk is. Kezdek éhes lenni. Miben akarsz biztosra menni? – ezt a részt nem értettem, muszáj volt visszakérdeznem. Néha azért még megölelgetem, nagyon hiányzott. Keveset láttam mostanában.
- Na, ez a beszéd, indulás! – már el is indulok egy irányba, majd szól, ha rossz felé megyek. Tök jó lesz, remélem, van túrós, kakaós és lekváros is. Fahéjas sem ártana, meg erdei gyümis, meg sajtos, meg csokis, meg… pisztáciás. Igen, azt hiszem, az lenne a legjobb. Körbenyalom az ajkaimat, mert már nagyon megéheztem, ha csak belegondolok.
- Rrrr, vigyázz, mert megharaplak, ha nem adsz elég palát! – nevetem el magam a végére, miután letigrisez. Ó, szóval Ákos később jön, gondolom, miféle papírmunka lehet. Lógni akar még a drága tesókám, rosszcsont, én már csak tudom.
- Jaj, már nagyon várom, hogy milyen pálcám lesz! Majd sokat gyakorolok vele és lepálcázlak, hihihi – ugrálom körbe Ninát, és remélhetőleg elindulunk végre haza. Nagyon kíváncsi vagyok a házára, na meg a gardróbjára. Mert tuti, hogy van neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kora délután is erősen tűző Nap alatt sétálnak a hivatal épületétől induló félreeső utcácskán. A mai napon sem a munka, sem a házkörüli teendők nem számítanak, egyedül a várva várt játszótér foglalkoztatja apát és lányát. Fleur a biztonság kedvéért még előző este is emlékeztette apját arra, hogy ma a dolgozó helyett játszizni kell menniük, és előtte nutellás palacsintát akar enni, meg vámpírozni is akar, meg piacra menni és dinnyét venni. Meg unikornist is akar, mer' az anyu még mindig nem engedi. Milyen jó, hogy vannak dolgok, amiről Célestine-nek nem feltétlen kell tudnia...
A legutóbb még sokkal apróbbnak tűnő kéz most vidáman szorítja a férfi két ujját, pici, tornacipőbe bújtatott lábai a lehulló, elsárgult leveleket rugdossák.
- Fleur, megmostad az arcod palacsintázás után? - kérdezi a kis szőkét, mikor az vigyorogva felpillant rá. Ühüm. Hát persze, pont úgy, ahogy kérte. - Az egész arcod nutellás, nem baj?
Már hogy a viharba lenne baj? Ugyan, csak minden járókelő látja, hogy igen, a kislány az apjával van, és szerencse, hogy az anya ennek nem lehet szemtanúja. Konstantin megállítja gyermekét, és leguggolva mellé ugyanazzal az utált technikával, mint egykor édesanyja is tette ővele, saját megnyálazott ujjával törli le a csokit a kicsi kipirosodott orcáiról, meg vigyorra álló szájáról.
- Menjünk mááár! - sipítja Fleur, és hevesen rángatja a kezét fogva tartó kezet. - Csúszdázni szeretnék.
A férfi még egy pillanatig gyönyörködik a szőke fürtös kislányban, majd feláll, és hóna alá csapott újságját megigazítva tovább folytatják útjukat. Unikornisokról és erdei futóférgekről beszélgetnek, és valamilyen úton-módon Jared macskája is szóba kerül, aki Fleur szerint olyan, de olyan nagy, hogy még egy olyan nagy ciculi nincs is még egy a világon!
- Hidd el, apa, hidd el! Nincs még egy olyan kövér ciculi! - bólogat a kicsi, majd a játszótér látképének feltűnésével hirtelen elhallgat, vastag szája elnyílik, szemei kikerekednek. Kis keze elernyed, többé nem szorítja apja ujjait, lábai izgatottan járnak. Konstantin szelíd mosollyal engedi el a pici tenyeret, és az egyik, csúszdához közeli padhoz sétál. A vállán lógó, rózsaszín, fehér pettyes táskát maga mellé teszi, s miután elhelyezkedik, szétnyitja minisztériumi lapját is. Összehúzott tekintettel lapozza fel a politikai rovatokat, és egy gyors Fleur-ellenőrzés után beleveti magát a gringottsi hasábokba.
- Azért majd ne állj fejre - motyogja az örömtől visítva csúszdázó szöszkének, de már rég nem aggódik érte különösebben. A csúszdázást egyébként sem tartja életveszélyes játéknak. Nem úgy, mint a hintát. Na, a hinta mellett nem olvasna ilyen nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rohamosan telik az idő, vagy csak Lili nő úgy mint a gomba, fogalma sincs,mindenesetre lassan azt veszi észre, hogy a kis hölgy önálló indíttatásból él. Konkrétan a ruhatárát tekintve. Ahogy ma kiöltözve - vagyis inkább az anyjától lenyúlt toppban és a saját szoknyájában, meg egy mamuszban - betotyogott a szobába, majd kiverte a hisztit, miután Greg kiröhögte, Manda pedig elküldte átöltözni, nagy önálló stílusfejlődésre utal. Lassan két és fél éves lesz,elindult a dac és hiszti időszaka.
Mindezek ellenére a szokásos programra most sem mondott nemet Manda, csak egy feltétele volt: ő öltözteti fel. Hosszú nadrág, meleg,kapucnis felső, zárt cipő. Mire mindezekre rábeszélte a törpét, eljutottak oda, hogy a kislánymérgében egy jó vastag vörös tincset képzett szőke hajába, amit azóta se bír visszacsinálni. Fejcsóválva ölelte meg a kislányt, mielőtt kiléptek az ajtón, majd kezét nyújtva neki elindult vele a lakósoron. Igazság szerint mindig a feltűnő jelenségek közé tartozott, amilyen kimértséggel és bájjal baktatott az úton, de mióta egy kisgyerekkel az oldalán teszi, sokkal többen akarnak kiesni a szemüregükön keresztül.
- Anyaaaaa, G'eg azt mondta, nem lehet sá'kányom, mé' nem? Vagy tutyus, az is jó. Levél, szedsz velem? Csinálok csokrot. Adunk Kiva néninek, összetö'tem a... valamit a polcon, ami az övé.
Fecserészik vidáman a kislány, ahogy 2 méterenként megáll és leguggol egy-egy új darab falevélért. Manda felkúszott szemöldökkel néz le rá, ahogy hallgatja az okfejtést. A sárkányosra inkább nem is reagál, csak lehunyt szemmel vesz egy mély levegőt.
- Véletlenül sikerült,mi?
Mikor megkapja természetesen az Ühhüm.-öt megforgatja a szemeit, majd lekanyarodva az addigi iránytól lassan elérik a játszóteret. Lilike ismerőst kislányt megpillantva kezd visongatásba, kiszabadítja apró kezét, ezek után pedig rohanni kezd a csúszda felé. Kis copfocskái csak úgy lobognak, az elkószált vörös tincsével együtt. Majd ahogy odaér szinte gondolkodás nélkül támadja le a másik szőkét egy öleléssel. Na ezt tuti nem az anyjától örökölte...
- Még mindig gyönyörűen kiemeli az a táska a markáns vonalaidat.
Vigyorog rá közeledve a padhoz Konstantinra. Futottak már itt össze, meg látásból ismerte is előtte a férfit, de mindig meglepik az ilyen apukák. Lehet csak amiatt, mert sokáig egyedül volt Lilivel, és ő járt vele mindenhová.
- Csatlakozhatok az őrszemhez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bocsáss meg... - válaszolja a hozzá forduló ismeretlen lányhangnak, majd végignézve a hozzá szólón, valamint a környéken így folytatja: -  Egészen zsúfolt volt a mai napom. A főnök rám sózott egy csomó plusz melót. Kösz, hogy megvártál, húgi.
A rokoni kapcsolatot jelölő megszólítást azért teszi hozzá, mert a lány túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy bárki a barátnőjének nézze, és, ha mégis annak néznék... hát nem szeretné éppenséggel rombolni a hírnevét, ami még ki sem épült. Bár egyes híresztelések szerint bátyja tettei kifejezetten speciális hírnevet építettek már eddig is a Szentmihályi névnek.
- De azt hiszem, ideje hazaindulnunk - mondja még hangosan, aztán halkabban, hogy csak a lány hallja, hozzáteszi: - Ha megmondanád kedves hugicám, hogy merre is lakunk tulajdonképpen. Elkísérnélek egy darabon.
Nem is gondol bele, hogy netán nincs is szükség a segítségére, és ez csak valami furcsa tréfa, vagy netán a lány összedolgozik a fickókkal, és valamiféle körmönfont terv segítségével éppen kirabolni próbálják őt. Nem, ilyesmi meg sem fordul a fejében. Furcsa szokása, hogy alapvetően bízik az emberekben, és jót gondol róluk. Nem éppen az a paranoiás, mindenhol csapdát sejtő alak, pedig ilyen tulajdonságoknak talán a munkájában nagyobb hasznát venné, mint a túlzott optimizmusnak.
De nem tehet róla, Alfonz ilyen. Jelenleg csak egy bajbajutott kislányt lát, akinek segítségre van szüksége. Ő pedig éppen ráér, és bár rég koptatta már ezeknek az utcáknak a köveit, bízik benne, hogy nagyjából bárhova eltalál a faluban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába tudom magamról, hogy korántsem vagyok annyira gyámolatlan, mint amennyire lennem kéne, vagy amennyire azt feltételezik rólam, vannak bizonyos helyzetek, mikor bölcsebbnek látom, ha a földbe dugom a fejem.
Van eszem, tudom, ha azokkal a fickókkal kezdenék el arcoskodni, jól nem jönnék ki belőle, így hát marad a másik kínos verzió, amit legalább ki tudok magyarázni, már ha a fiú lehetőséget ad rá a későbbiekben.
Megkönnyebbülök, mikor láthatóan belemegy a játékba, rá is szegezem mosolyom, amit nem kevés hála fűszerez, mert neki aztán cseppet sem kötelessége az én hátsó felem védeni.
- Mintha lett volna más választásom - teátrálisan forgatok szemet, egyben el is kezdek azon agyalni, akár a színjátszókörbe is beléphetnék, de arra már végképp nem lenne időm.
Biccentve fogom meg  a kezét, és - ha hagyja is -, vezetni kezdem, minél távolabb a kis csapattól, s mihelyst "biztonságos zónába" érünk, megint szembe fordulok vele.
- Köszönöm, nagyon rendes volt tőled - úgy érzem, ezzel illő kezdeni, és én igyekszem jól nevelt lenni, nem hiába vesződtek velem annyit otthon.
- Azt nem tudom, te hol laksz, de én ott - mutatok a kivilágított kastély felé, ami innen nézve nincs valami közel.
- Igazán nem kell elkísérned, innen már boldogulok, azt hiszem - a tarkóm vakargatva nézek körbe, hogy bemérjem, hol is lehetek épp.
- És még neked se ajánlatos egyedül mászkálni, főleg, ha ilyen bizalomgerjesztő fickók mászkálnak idekint - húzom el a szám, s mikor észlelem, megzörren a zacskóm, a szerzeményemmel, elvigyorodva kezdek benne kotorászni.
- Csokis, kéred? - nyújtom felé az egyik nyalókát, ami miatt voltaképp leszöktem, csak hát a fene gondolta volna, hogy ennyire el fog húzódni ez a körűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Itt is hagyhattál volna egyedül - vigyorog vállat vonva, még mindig a lány bátyját játszva, majd hagyja, hogy az ismeretlen kézen fogja, és elvezesse a helyszínről. Amint elég távol jutnak ahhoz, hogy már ne futhassanak össze az eléggé sötétnek tűnő alakokkal - akik persze lehet, hogy mind tisztes családapák, akik a kocsmából hazafelé tartván még összegyűltek egy kis csevejre -, a lány leveszi álarcát, és rátér a lényegre.
- Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek szorult helyzeteden - mosolyog kedvesen, és valóban, Alfonz teljesen munkaköri leírásának tekintette a bajba jutott lány megmentését, bár ha nem auror lenne, akkor is segített volna. Valószínűleg hőskomplexusban szenved, bár ő nem használna ilyen negatív kifejezést. Élvezi, hogy segíthet, és, hogy mások hasznára lehet.
- Oh, éppen csodálatos az este egy kis sétához - nevet fel, mikor a lány a kastélyra mutat. - Dehogynem kell. Hacsak nem untad meg a társaságom. Bár abban az esetben kénytelen leszel elviselni, mert mindenképpen felkísérlek.
Tántoríthatatlannak tűnik, nem változtatja meg döntését. A kastély nem éppen a szomszédban van, egyedül nem engedheti el a lányt, főleg nem ilyen későn.
- Miattam nem kell aggódnod, egy valódi hős vagyok. Általában álarcot viselek, és van köpenyem is, utóbbi azért, mert menőn néz ki, amikor lengeti a szél - vigyorogva indul el a kastély felé, és ösztökéli erre a lányt is, közben pedig elfogadja a felkínált édességet:
- Köfönöm, ef ifteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem vagyok az a fajta - kuncogok halkan, és nem is hazudok. Rendes lánynak neveltek, tehát mindig megtartom azt, amit ígérek, vagy legalább is igyekszem, így hát miért is ne játszhatnám el a valóságot?
Úgyse tart sokáig, mert ahogy lehetőségem adódik, karon ragadom, hogy minél távolabb kerüljünk a kis bandától, aztán egyből szabadkozni is kezdek, mert a szívemre venném, ha hülyének nézne.
- Ohh... már csak a páncél hiányzik, meg a fehér ló - mosolygok rá, mert a mondat után, simán képzelhetném azt is, hogy ő egy lovag, vagy valami hasonló. Igazából ez a téma még gyerekként se foglalkoztatott annyira, hogy alaposan átrágjam magam rajta, nem hogy várjam is azt a nem létező valakit. Nekem arra egyszerűen nincs időm.
- Megszokni se volt időm a társaságod, nem hogy megunni - nevetek fel, közben a cipőm orrát tanulmányozva, aztán mégis az ajkamba harapva tekintek rá.
- De tényleg visszatalálok egyedül... itt már jártam egyszer, tudom, merre van a visszaút - fogom be hirtelen, mert sejtéseim szerint ez nem olyan kijelentés nem olyasmi, amit egy gyámolatlan gólya hangoztatna... én meg elvileg az volnék, vagyis nagyon igyekszem azt a képet láttatni másokkal, csak hát, olykor velem is elszalad azért a ló, mikor nem figyelek.
- Öhm... nos, az a helyzet, hogy nálam ez a hősösdi már elmúlt... most épp a kritikus serdülő korom  élem, és hát tudom én, hogy olyan hősök nincsenek, amilyen képet épp felvázoltál - mosolygok rá halványan, burkoltan közölve vele, hogy ne várja el tőlem, hogy ezt most be is vegyem.
- Amúgy a köpeny nem is állna jól neked... túl széles vállaid vannak hozzá - teszem még hozzá, miután magam elé képzeltem a felvázolt képet, és igen... meg kell állapítanom, tényleg nem egy marveles szuperhős alkat.
- Viszont egy szmoking, vagy öltöny... azzal piszok jól néznél ki - vigyorodok el, főleg mert még a nyalókát is elveszi. Tudtam én, hogy még a felnőttek is szeretik.
- Egyébként Hell vagyok... nemrég jöttem - nyújtom felé szabad kezem, mert szerintem illő lenne bemutatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagyon aranyos a kislány, ahogy örül. Kata elmosolyodik rajta, hiszen a kiskori önmagára emlékezteti. Ő is minden aranyos állatnak, meg dolognak örült, akkor is, ha éppen nem kéne. Volt amikor a bátyja direkt aranyos állatokat mutatott neki az ebédnél, a lány pedig felcsillanó szemmel kapott a kép után, ezzel mindent felborítva az asztalon.
A nosztalgiázás után a kislány mögé lépve meglöki a hintát. Lilinek persze tetszik, hangot is ad a jókedvének, de amikor elég magasan van, beül a másikba és Ő is hajtja magát.
- Óvatosan, nehogy kiess onnan és megüsd magad - figyelmezteti a kisasszonyt, mivel nem szeretné, hogy bármi baja essék. Akkor talán nem tudnák együtt sétáltatni az állatokat, már, ha az édesanyja megengedi.
Miután megunják ezt a tevékenységet, az édesanyja kérdőn pillant a kislányra. Még egy picit kutyusoznak, és beszélgetnek. Lehet nem valóak azok a cukorkák a lánynak, de majd, ha nem ízlik neki, kiköpi és nem eszik többe. Egy csomaggal vesz az eridonos és azt próbálják meg megenni. Talán sikerülni fog, ha mégsem, odaadja valamelyik szobatársának, kivéve Elenát és Gwent. Ők így is túl sok cukrot esznek, anélkül, hogy Ő adna nekik.
- Van amelyik finom, van amelyik nem. Attól függ melyikeket húzod ki. De majd elfelezzük őket, és előtte megkóstolom. A finomaknak megkapod a másik felét - nevet a kislányra.
A tutyusozást követően a lány az órájára pillant és hatalmas szemekkel nyugtázza, hogy mennyire elment az idő. Vissza kell térjen a könyveihez, bármennyire is fáj a feje. Sietve megöleli a szőke lánykát, mondja, hogy jelentkezni fog elindul a kutyussal a kastély felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hosszú és fárasztó nap, ami pedig a csúcspontja, hogy még korán sincs vége. Noel mióta rájött arra, hogy mehet az idegeimre, napi szinten többször is megteszi. Most is épp rohan a játszótér felé én pedig mint egy félőrült utána. A kabátomat nem volt időm felvenni, így azt útközben rángattam magamra.
Nos, nem volt könnyű anyának lenni, de gyakorta hálás feladat volt és jobban élveztem, mint bármi mást. Együtt voltunk, egy család és bár nem indult valami simán a dolog, mostanra minden a helyére állt és úgy éreztem, hogy rohan az idő. Vagyis, a nap végére rohant, de jelenleg inkább csak lomhán, félholtan vonszolta magát. Mit meg nem tette volna, ha már este lenne és ágyba tehetném az ördögfiókát!
- Noel, nem szólok még egyszer, hogy várj meg.
Gyors léptekkel elérem és a hóna alá nyúlva felemelem és a hónom alá kapva sétálok vele tovább a játszótér irányába.
- Ha ezt így folytatod, megfoglak mondani apának...
Üres fenyegetés, ezt mindketten tudtuk, de annyira, hogy nem csak Noel, de még én is elröhögtem volna magamat. Egyikünk sem volt szigorú szülő, nem tudtuk, hogy kell csinálni, így amikor Noel meghallotta az apja nevét vigyorogva csapkodta össze az apró kezeit. Két feltörő röhögés fölött azért fel is horkantottam, de nem bántam, hogy így reagált. Rajongott az apjáért, az apja pedig rajongott érte, kár lett volna ezt holmi szigorúsággal elrontani, majd megoldjuk máshogy. Amint beértünk a játszótérre, letettem a kisebbik Olivért, aki el is rohant a libikóka felé, azzal szórakozott, hogy egyik oldalról a másikra döntötte, majd mikor megunta inkább leült rá és ugrálni kezdett rajta, közben pedig istentelenül rázta.
- Anya, gyeje...jácci'.
Így nem volt más választásom, égnek emelt tekintettel indultam el, hogy ráüljek a másik végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rossz kedvű voltam, de mivel általában pozitív szerettem volna lenni, így betudtam az őszi fáradtságnak. Nem volt kedvem semmihez, nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak egyedül lenni egy kicsit. Hétvége lévén így jól beöltözve lementem a faluba, hogy sétáljak egy kicsit a tó körül. Szerettem ott gondolkodni, mert nem zavart senki és a dombok látványa nyugtatólag hatott rám. Szerencsésen kikerültem az embereket, inkább a falu szélén haladtam, de voltak helyek amit nem tudtam kikerülni. Ilyen volt a játszótér is. Elképzelni sem tudtam, hogy ki azaz elvetemült ember aki ilyen hidegbe idejön, hogy ráfagyjon a mászókára. Aztán amint megpillantottam, hogy kik vannak ott, hirtelen minden gondolatom érvényét veszítette. Hát persze, a kisgyerekeknek teljesen mindegy, hogy bomlasztó hőség, vagy fogkocogtató hideg van, ha menni kell, akkor menni. Játszani pedig muszáj. Ez a gondolat pedig megmosolyogtatott, mert hiába a rossz kedv, ha más boldog, akkor ez rám is átragad, Noel pedig mosolygott, tapsikolt, főleg mikor az anyukája felült a játékra. Egy pillanat alatt torpantam meg és fordultam vissza, hogy bemenjek a játszótérre. Nem akartam őket zavarni, de úgy voltam vele, hogy Lexi talán nem fog elhajtani, bár, ha kettesben akarnak lenni, azt is megértem. Nem voltam soha az a tolakodó ember, de most valamiért elcsábított a látvány. Lassan lépkedtem feléjük, majd mikor odaértem kicsit távolabb megálltam a libikókától és figyeltem egy picit a jelenetet. Furcsa volt. Lexit utoljára nagy hassal láttam, mikor prefektus volt. Aztán amikor megszületett Noel, már nem jött többet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit azelőtt, így elkerült egymást.
- Sziasztok.
Intettem végül, mikor a hallgatás már kellemetlen lett volna. A mosoly az arcomon ragadt, a fagyos ujjaimat gyorsan zsebre vágtam, mert nem titkolt szándékom volt kicsit megnyunyurgatni a picit, már ha az anyukája megengedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Óvatos vagyok és lassú, de ez Noelnek nem tetszik. Hát, már hogy tetszene? Ő azt szereti, ha minden gyors és veszélyes. De nem tudom felróni se neki, sem pedig az apjának, minden gyerek ilyen. Nulla félelemérzet, alacsony fájdalomküszöb. Bár Noel nem az fajta, aki megijedne az eséstől, legtöbbször csak azért ordít, hogy ráfigyeljenek és ő legyen a figyelem középpontjában. Most sem tetszik neki, hogy olyan lassúak vagyunk, rögtön rugózni is kezd a libikókán, amire egy pillanat alatt reagálok, természetesen ijedten.
- Azonnal hagyd abba, különben hazamegyünk.
Mondanom sem kell, mintha a falnak beszélnék. Tudja, hogy nem megyünk haza, addig amíg ki nem fáradt, hogy aztán karban kelljen hazavinni és lehetőleg átaludja az éjszakát. Valaki azt hazudta nekem, hogy idővel majd könnyebb lesz, amikor már nem lesz pici, túl kell a hasfájós és a fognövesztős időszakot és akkor gyerekjáték az egész. Sajnos, ezt eddig még nem tapasztaltam, én azt vettem észre, hogy ahogy nő minden egyre nehezebb lesz. Mert rájön dolgokra, csiszoltabb lesz, ön és közveszélyes.
Annyira leköt az, hogy Noelt figyeljem, hogy észre sem veszem, hogy közben társaságot kapunk. Csak akkor veszem észre a Csornay lányt, amikor felénk köszön. Fáradtan mosolyogva pillantok felé, majd mikor rájövök, hogy ki az, boldogan integetek neki.
- Gyere csak, nem eszünk embert.
Az ötlet abban a pillanatban megszületik bennem, ahogy meglátom Lottit. Bár nem ismerem annyira, azt azért tudom róla, hogy szereti a gyerekeket, mint a legtöbb vele egykorú lány, amiből egyenesen az következik, hogy bármikor rá lehet venni egy libikókázásra. Noelnek is tetszik, hogy társaságunk van, egyik kezével elengedi a kapaszkodót és hevesen integetni kezd a számára ismeretlen lánynak.
- Nem akarsz egy kicsit te is libikókázni?
Nem kertelek, rögtön a lényegre térek, mielőtt még késő lenne és leülne valahova, vagy ami rosszabb, tovább állna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Csúnya vagy nem csúnya dolog, de a fegyelmezésre felnevetek. Még én is hallom, hogy Lexine mennyire nem gondolja komolyan amit mond, hát akkor Noel mégis mit gondolna? Aki napi szinten látja az anyukáját és ismeri minden rezdülését. De mielőtt még bármi bajom lenne belőle inkább a szám elé emelem a kezemet és köhögésnek álcázom az újabb feltörő nevetést.
- Izé..nem félek, csak nem akartam zavarni.
Közlöm nagyot sóhajtva. Nem akarom lehúzni a hangulatot, mert bár mosolygok, azért annyira nem jó a kedvem, ők pedig ide szórakozni jöttek. A kérdésre hevesen bólogatni kezdek és már el is indulok Lexi felé, hogy átvegyem a helyét. Szívesen segítek, na meg így legalább egy kicsit babázhatok, mert úgy tűnik, így lehet leginkább a közelébe férkőzni a kis öcskösnek. Ha Lexi átadja a helyét, óvatosan felülök és kicsit hátra dőlve leengedem magamat, hogy Noel a magasba emelkedjen. Sokáig csöndben röptetem a babát, aztán köhintek egyet és a lányra nézek. Végül is, miért ne tehetnék egy próbát? Legjobb tudomásom szerint, ha nem is ápolnak olyan szoros barátságot, de közeli ismerősök Emmával, ráadásul Lexi is volt prefektus, biztosan képben van az ilyesmivel.
- Lexi...szerinted...Emma haragszik rám?
Nem nézek a nőre, helyette a cipőmet bámulom, majd mikor észbe kapok inkább Noelre emelem a tekintetemet. Nem akarom én Lexit terhelni ezzel, ráadásul nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy elsírjam neki a gondjaimat, de hát ha egyszer bánt a dolog, akkor nem hagyhatom csak úgy gyűlni magamban. Igyekszem rámosolyogni Noelre, mivel a kisfiú széles mosollyal figyel engem, sőt mi több örül is neki, hogy végre valaki egy kicsivel bátrabban játszik vele. Könnyű úgy, hogy az anyukája lesből figyel és a baj van biztosan ott terem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lusta sétára invitált az est. Halkan dúdolt és hívogatott, én pedig képtelen voltam ellenállni neki.
Lassan lépkedem, ismét abban a faluban járok, melyben a varázslók élnek. Mostanság gyakran járok erre, no nem azért mert olyan jól esik, csak ez van a legközelebb a tóhoz. Minden más túl távoli ahhoz, hogy elkutyagoljak oda, emberek pedig itt is vannak.
Már lassan kezdem ismerni az utcákat. Lassan a táj is beleivódik fejembe, lassan minden olyan megszokottá fog válni, mintha régóta élnék már erre.
Ajkaim között egy cigarettacsikk egyensúlyozik, lépéseimnél meg-megremeg, néha majdhogynem ki is fordul, de végül minduntalan továbbmarad.
Füst száll fel és illan el a csillagok felé. Az egyik utca térré bővül előttem, közepén hatalmas szökőkút díszeleg.
Habár kései az óra, még mindig lézeng pár ember erre. Néhányan már készülődnek az indulásra, de vannak akik csak most érkeztek.
Három férfi az egyik sarokban gyülekezik, ádáz árnyékük gonosz táncot jár a közeli falakon. Figyelmüket egy a szemközti padon ücsörgő magányos hölgy köti le, aki békésen hallgatja a fülébe suttogó dallamokat.
Megfeszülök amikor a csapat elindul, egyenesen áldozatuk felé, szemükben azzal a csillogással, melyet régóta ismerek az este virágzó városoknak köszönhetően. Olyanok mint a vadállatok, melyek prédájuk felé masíroznak.
Gyorsan eltaposom a csikket és magam is a lány felé tartok. Nem szívesen lennék semminek sem a tanúja, helyette inkább segítő kezet szándékozom nyújtani a hölgynek.
Mivel közelebb vagyok mint a banda, így előbb is érek oda, de csak annyival, hogy a két fél közé tudjam préselni magam. Gyanakvó és mogorva tekintetet villantok rájuk, szerencsére magasabb vagyok mindháromnál így képes vagyok föléjük is hajolni a félelemhez szükségesnek vélt hatást kelteni.
- Remélem nem késtem sokat édesem, ha mégis igazán nem állt szándékomban - néztem az idegen lány felé egy szelíd,kedves mosoly kíséretében. Ezzel mindent áthelyeztem az ő kezébe. Innentől rajta áll, hogy elfogadja a segítségem vagy sem. Ha elfogadja valószínűleg belemegy a szerepjátékba, ha nem bolondnak néz és elkerget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Dehogy zavarsz, gyere csak ide nyugodtan.
Még a kezemmel is invitálom, nem csak a szavaimmal. De azért szögezzük le. Szeretek, nem is. Imádok libikókázni, legszívesebb az életem minden pillanatát ezzel szeretném tölteni, de most jól jönne, ha valaki más szívna helyettem, mert ha ez a gyerek lefordul a nagy boldogságban a játékról, akkor este én fogok leszidás kapni, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Igen, a mai napig úgy veszekszünk Olivérrel, mint holmi bárdolatlan, agresszív állatok. Ugyanúgy ordibálunk és kígyót békát kiabálunk egymásra, de nem bánom, ettől olyan jó az egész, különben nagyon unalmas lenne.
Átadom neki a helyet, én pedig odasétálok Noel mellé, nem foglalkozva a kis srác tiltakozásával és olyan távolságba helyezkedek tőle, hogy veszély esetén rögtön ugrani tudjak. Figyelem, ahogy föl és se libbennek, majd a kérdésre a lányra emelem a tekintetemet. Kissé kérdőn, oldalra billentett fejjel. Nem igazán vagyok képbe a dolgokkal, még akkor sem, ha egyébként Emmával az utóbbi időben egy kicsit szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, hiszen, amióta Kornéllal hivatalosan is egy párt alkotnak, egy kicsivel többször láttam, mint azelőtt. Ettől azonban az iskolai dolgokkal nem igazán vagyok képben.
- Mire gondolsz pontosan?
Azért egy picivel lehetett volna konkrétabb is. Miközben a válaszra várok összébb húzom magamon a kabátot, és Noel sapkáját is lentebb húzom a füleire, mielőtt még bármi baj lenne belőle.
- Emma nem az a haragudós típus. Mármint, ő nem nagyon szokott senkire sem haragudni. Leszidott?
Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjam el magam, annyira kíváncsi lennék egy Emma McNeilly féle leszidásra! Ő az az ember, aki még a hangját sem tudja felemelni, nem még valakit leteremteni, pláne nem haragot tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Most, hogy Sebbyék már itthon vannak biztonságban, megtudtam, mi történt velük... bezárkóztam. Egy ideje még annyi érzelmet sem fejezek ki a mozdulataimmal vagy az arcommal, mint eddig - a teljes önfegyelem mintaképe lettem, egy pillanatra sem ragad el a hév, minden szabályozott, rendszerezett. Csak így lehet fenntartani a látszatát annak, hogy tényleg semmi bajom sincs. Könnyítő tényező, hogy leginkább a faluban lakom Merkovszky professzor házában; azért ez nagy segítség. Nincsenek elviselhetetlen szobatársak, nincsenek kínos pillanatok. Csak Gyarmathi Ádám. De most istenem. Elviselem. Várok.
Tehát, mivel immár a faluban vagyok, és ezen a szombaton munkám sem volt épp, kimozdultam. Nem, csodával határos módon nem maradtam bent a házban gyakorolni, pedig a hétvégi programom általában ez, de most felkészítettem magam lélekben arra, hogy emberekkel fogok találkozni - ugyanis ki akartam menni a piacra, szükségem volt egy kis bumszalagbőrre bájitaltanra. Mindenesetre nem terveztem túl hosszú látogatást, nem akartam esélyt adni az embereknek arra, hogy társas interakcióba lépjenek velem.
Végtére is kiléptem a házból - arcomon a szokásos maszk, bal csuklómon az álcázóbűbáj, lépteim meglepően magabiztosak, szinte már erőszakosak. Mint ahogy mostanában mindig.
Járkáltam a sorok között, ugyanis ritkán találja meg itt az ember rögtön azt, amit keres. Járkáltam. Nem akartam gondolkodni, mert az mostanában igencsak káros hatással van a lelkiállapotomra vagy a maszkomra, amit magamra húzok minden áldott nap - vagy inkább a maszkomra, amit le sem vettem legalább két-három hete.
Lépteim erőszakosan csapódtak a földnek. Rezzenéstelen tekintetem körbejárta a standokat. Várok. Egy elszabadult talpaspohár futott át előttem, mögötte egy idegesnek tűnő boszorkány. Sóhajtottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Indulatosan toltam magam előtt a tömeget. Nem igaz, hogy az öregek ennyire ráérnek egy-egy vásári ócskaság előtt ácsorogni. A mögöttem állók meg majd engem fognak szidni, amiért feltartom a sort. A procedúrát megunva löktem be magam a belső sávba, ahol valamelyest tempósabban haladtak a nézelődők. Sodródtam, ahogy a botocskák szoktak az erdei patakok víztükrén. Előfordult, hogy akadályba ütközve megtorpantam néhány pillanatra, s csak azt kikerülve folytathattam utamat a piactér legzsúfoltabb pontja felé.
Itt senkit sem érdekelt, hogy ki vagyok, honnan jövök és mégis mi a frászt keresek erre. Szombat van. Iskolatársaim döntő többsége a helyi szórakozóhelyeket vette célba. A maradék a kastélyban maradt. Nem nagyon láttam harminc évnél fiatalabb embert a kavalkádban, leszámítva néhány vándoréletmódot folytató árust, akik a portékák fölött őrködtek. Hajnal óta ezt csinálhatják, emiatt pedig cseppet sem irigylem őket. Öltözetük arról árulkodott, hogy igen hűvös van már akkor. Áruforgalomra ennek a helynek is szüksége van, de méretében mennyire eltörpül azokhoz képest, amiket én korábban láttam... És nekik mégis megéri ez a munka. Pedig ritkán toltam a képem vásárra, ha kellett valami, vagy beszereztük mások által, vagy egyenesek a szaküzletben kutakodtunk. Változnak az idők.
Reméltem, hogy találok valami különlegeset. Őszintén szólva a ketyerekereskedésben is gondolkodtam, de az már pont bezárt, mielőtt leértem volna. A hétvége az hétvége, ne várják el tőlem, hogy az agyilag leszívó hétköznapok után korán keljek fel. Majd legközelebb ott is tartok egy szemlét.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy a piac központjában találhatóak a leghétköznapibb beszerzési cikkek. Folytattam utam, majd a külső szektorhoz tévedtem. Itt már hézagosabb volt a standok közötti folyosórész, valamint végre felcsillant itt-ott némi ritka cucc. Véletlenszerűen mentem oda és néztem meg párat közelebbről, majd kritikus szemmel tettem vissza a tárgyakat a helyükre. Kérdezni nem kérdeztem semmit, hiába ajánlották fel az eladók magukat a segítségemre.
Rikácsolást hallottam. Valami kofa hirdette a magáét mögöttem. Akaratlanul kaptam hátra a fejem a hangforrás irányába, aztán csalódottan néztem magam elé. Ekkor hirtelen megpillantottam valakit, akiről azt hiszem, tudok pár dolgot. Hosszas gondolkodás után indultam el végül felé. Ilyen helyeken kevésbé éber az ember, gondoltam élek a lehetőséggel. Nehéz megfogalmazni azt, amit éppen éreztem. Megfeszítettem izmaimat, majd mikor a keskeny haladósávon éppen elhaladni készültünk egymás mellett, vállammal egy kissé, a lehető legkevesebb feltűnést keltve oldalba löktem. Aztán füleltem, tovább haladva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bumszalagbőr, ennyi. Ezt kerestem egyedül, aztán vissza akartam húzódni a kényelmes szobába, tanítani Iszetet, tanulni, gyakorolni, olvasni, vagy bármit csinálni a gondolkozás helyett.
A külső sorokra tévedtem, s miután tekintetem végigsiklott a számomra semmilyen jelentőséggel sem bíró árucikkeken, kissé átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, érdemesebb lenne a ritka portékáktól kissé messzebb keresni a számomra hasznos árut. Így hát a következő lehetőségnél le akartam fordulni balra, azonban egy furcsa, különleges üveg, amiben egy holdszerű dolog volt, elvonta a figyelmem. Csak egy pillanatra álltam meg, és vettem szemügyre, de nem kérdeztem meg az árustól - egy fiatal kisfiútól - mi az, inkább továbbhaladtam. Volna.
Velem szemben egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben - a Rellonban láttam, még a konkrét kép is megvan, ahogy a klubhelyiségben ül. Fantasztikus. Bár arcom egy fikarcnyit sem változott, a kemény kifejezés állandó volt rajta, tekintetem mégis lustán, szinte hanyagul emeltem le a másikról - nem a földre szegeztem, inkább a következő lejáratot kerestem.
Egyre közelebb ért, én pedig nem fordítottam rá több figyelmet annál, mint amennyit a rellonos fiúkra általában szoktam - már éppen lefordultam volna, mikor éreztem a nekem ütköző vállat.
A hirtelen jött lökettől befordult a felsőtestem, akaratlanul is utánanéztem, bár akkor is megtettem volna, ha nem lett volna ennyire szándékos a mozdulat. Vagy beképzelném? Szívem rohamtempóra váltott. Ahogy figyeltem a fiú igencsak lassan távolodó, elvesző alakját a tömegben, láttam, hogy egyáltalán nem tartja görnyedten magát, holott nem volt túl meleg az idő, sőt, igencsak hűvös volt. Izmai tehát megfeszülnek, léptei feszesek. Direkt csinálta.
Nem fogom lenyelni. Már megint.
Nem haladtam tovább, nem fordultam le az elágazásnál, inkább a bal oldali portékákat "nézegettem", csak úgy kényelmesen, a saját tempómban. Követni kezdtem a másikat, csak távolról figyeltem az alakját egy olyan két percig, aztán mikor már talán azt hitte, hogy fel se vettem a dolgot (már ha nem figyelt közben végig a szeme sarkából), közelebb oldalaztam hozzá, csatlakozva mellé.
- Talán valami problémád van? - kérdeztem csendesen, felvéve az ő tempóját. Rá sem néztem a másikra, mindazonáltal szemem sarkából minden rezzenését követtem, ha netán esetleg szeretne megütni, vagy ki tudja. Nem nagyon várok már el mást a rellonos fiúktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hirtelen ötlettől vezérelt, de óvatos voltam. Nem hiszem, hogy rajta kívül másnak is feltűnt volna a lökés. Egy vásári tömegben megesik az ilyen. Nem szoktak utána nagy ügyet csinálni belőle. Abban sem voltam biztos, hogy észrevett, pedig valamennyire ismernie kell. Mindenképpen szerettem volna látni, hogy hogyan reagálja le a helyzetet.
Percekig úgy tűnt, hogy megúszom a dolgot. Annak, hogy túljár az eszemen, kevés valószínűséget tulajdonítottam. A szemem sarkából pont kivettem, hogy hosszasan megállt ott, ahol az incidens történt. Talán észrevett valamit az egyik asztalon, vagy a következő lépésén gondolkodott. Ekkora távolságból még biztonságban éreztem magam. Nem lephet meg. Szerintem egyedül van, semmiféle támogatásra nem számíthat ezektől a vén szerzetektől, a korkülönbség miatt pedig kétszer is meggondolja, hogy megközelítsen-e. Végül azt érzékeltem, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Én persze a magam iramában próbáltam távolodni a helyszíntől, de feltétlenül szerettem volna a többi ember szeme előtt maradni. Nem hiányzik, hogy szemtanúk nélkül történjen velem valami. A pálcám nálam volt, természetesen nem indulok el ilyen helyre nélküle. Jobbomat lassan a zsebemnek érintettem, hogy kitapinthassam fegyverem, sértetlenségem zálogát. Megnyugodva sóhajtottam.
Mellém került. Itt volt. A közvetlen közelemben, és a fejemben még az is átfutott, hogy esetleg visszalök. A lehetőségeket másodpercek törtrészei alatt pörgettem végig az agyamban. Éreztem a feszültséget közöttünk, ami meglepő módon a csendes, egyszerű kérdésével kezdett kicsúcsosodni. Minden jel arra mutatott, hogy diplomatikusan kezelné a konfliktust. Összefontam magam előtt a karjaimat, úgy haladtam mellette. Lassan, komótosan, mert a piactér ezen részén már nem volt akkora nyüzsgés és nyomor.
- Nekem? - kérdeztem vissza ártatlanul - Nem hiszem, miért lenne? Csak azt látom, hogy követsz. Kell valami, vagy mi van?
Nem tudom, hogy mit olvas ki a hanglejtésemből. Összeráncoltam a homlokomat, mint aki nagyon nem érti, hogy miről van szó. Törekedtem felé fordulni, hogy a lehető legpontosabb elemzést végezhessem el a külsejéről. Lepleztem ingerültségemet. Irritált a gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Hová-hová ilyen későn? - szólítja meg az állomáson álló vonat felé igyekvő lányt. Ő is éppen arrafelé tart, mert Kinoval úgy egyeztek meg, hogy ott találkoznak. A nő keleti irányban, ő maga pedig nyugat felé kerülte meg a falut, alaposan körülnézve, bár szokás szerint semmi kirívót nem találva. Egészen mostanáig.
A lány túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy ilyen későn kinn mászkáljon, ráadásul fenn áll a lehetősége, hogy a kastélyból jött el idáig, bár ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik számára. Nem lenne egyszerű a prefektusok és a tanárok mellett elsettenkedve kiszökni, és utána még lesétálni ide a faluba. Azért az nem kétperces séta lett volna. Alfonz úgy gondolja, falubeli lehet, de kötelességének érzi, hogy kérdezősködjön, és, ha muszáj, elkísérje a lányt, bárhová is szeretne menni. Egyedül nem hagyhatja, hogy ennyire későn, a sötétben mászkáljon.
- Mielőtt még valami gyanús alaknak gondolnál, el kell árulnom, hogy auror vagyok. Nem csak hobbiból kérdezgetem az embereket sötét éjszakákon.
Elvigyorodik, közelebb lép. Pálcájára fényt bűvöl, hogy jobban lásson és látszódjon.