36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 30. 23:45 | Link

Mandus és Lili

Idejövetelekor nem hitte, hogy bárkivel is találkozni fog, de nem ellenzi a társaságot. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, bárkivel szívesen beszélget. Talán a kisgyerekek azok, akik közelebb állnak a szívéhez, mert olyan aranyosak, legalábbis akik nem verekednek, mint az unokatestvérei. Az itt lévő kislány nagyon hasonlít rá, nem csak külsőleg.
- Nincs semmi baj! - válaszolja mosolyogva, vélhetően az anyukának. Az egyetlen nő, aki jött a kislány után, ha csak nem más rokona.
Inkább visszafordul a lánykához, aki a kutyust szeretné simogatni.
- Ő Akamaru, én Kata. Nem harap, de tedd előbb a kezed az orra elé, hogy megszagolhassa - nevet a szőke, miközben a kisebbnek mutatja, hogy kell csinálni. Ő is így barátkozott össze az ebbel, bár az sem utolsó, hogy náluk született. Jobb az elővigyázatosság, nehogy baj történjen, és, ha Lili követi az utasításokat, akkor nem is lesz. Akamaru csak örül, ha valaki a hátát, vagy a hasát simogatja. Általában, ha új ember közeledik, felé lefekszik, ezzel várva a hasvakarást. Mikre nem képes egy kis kényeztetésért.
- És téged, hogy hívnak? - érdeklődik kutyasimogatás közben. A kutyus nem köti le sokáig a figyelmét és inkább a hintához húzza Katát. Majdnem elesik a hirtelen erőtől, de talpon marad és siet a kislánnyal. Talán tényleg nem kéne ráülnie a játékra, esetleg leszakadhat alatta. De megbántani sem szeretné az újonnan megismert barátját.
- Szeretek hintázni, de mi lenne, ha inkább löknélek. Vagy tudod egyedül is hajtani? - érdeklődik mosolyogva. Elég idősnek tűnik a lány, hogy egyedül is játszhasson vele. Az anyukára is vet egy oldalpillantást, remélve, hogy nem baj, ha pár percig lefoglalja a lányát. Ez senkinek nem lehet baj, hiszen Kata nem egy emberrabló, nem is tűnik annak.
- Megkínálhatom sütivel? - kérdezi a nőtől. Talán nem szabad annyir cukrot ennie.
Utoljára módosította:Kovács Kata Flóra, 2015. augusztus 30. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. augusztus 31. 12:35 | Link

Kata

- Aka.... Ruru és Kata!!
Ő igazán megpróbálta kimondani, de nem sikerült elsőre, sebaj, talált egy cuki kis becenevet, amire vélhetően hallgat legalább egy picit az eb és nem sértődik meg rajta a gazdája sem. Meglepően figyelmesen követi az utasítást és mindent úgy csinál a kutyussal, ahogy megmutatják neki. Csak a kezét tartja oda, amit ahogy az eb a nedves nózijával érint, Lili felkacag. Majd újra és újra. Mókásnak tartja, Manda csak szemforgatva figyeli a dolgot. Ugyan, örül ő, ha arról van szó, de, nem, nincs oda az ilyen pillanatokért.
- Annya! Nekem is 'ehet tutyusz? En'em Jijinek hívnak.
Mutatkozik be végül, miközben egyértelmű fejrázással jelzi neki Amanda, hogy miként vélekedik a kérésről. Biztos hogy nem. Neki semmi kedve egy állatot is pesztrálni, a pici meg úgy is elvesztené az érdeklődését. Meg mondjuk ott van neki Kornél nagy sétákhoz, ha menni akar. Vele mozog eleget, sőt még a morgás is stimmel. Akaratlanul is vigyorogni kezd, aztán a hozott olvasnivalóba temetkezik a hintás jelenet közben.
- Megy, de azé't meglökhetsz! Jóóóóóóóóó magaszra! - Lelkesen tapsol párat, majd lök lábaival kettőt-hármat, megkapaszkodik erősen a láncba és figyeli, mikor segít be neki az új kedves lányka. - De ha tény'eg sze'etsz, te is gye'e, van szabad hinta!
Erősködik nem meglepően, Manda pontosan tudja, hogy ennek még hiszti lesz a vége, már jobban figyel, karjait összefonta és lányát figyeli. Nem a nevelése rossz, önszántából akaratos a kis szőke, ami önmagában sokat segíthet neki később, de nem most kéne ezt mindenkin gyakorolja. Mondjuk az anyja büszke rá, csak csiszolni kéne még a módszerein.
- Meg, persze, csak ne sokat. Köszöni szépen. Igaz Lili?
A végét mint egy célzás teszi hozzá, ha elfogadja a lánya ne hagyja ki ezt az apróságot. Igen, azért bármilyen is legyen a fiatalabbik Philips-iker, az illemet belé verték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 1. 18:02 | Link

Lillő



- Hidegen hagynak a pasik... - a szájához kapott, és gondolataiba mélyedve kezdett játszani alsó ajkának szélével. Hosszú pillanatokig hallgatott, fejében mintha egyszerre vánszorogtak volna, és villámsebességgel cikáztak volna a gondolatok. - érdekes lány vagy te... -zárta le végül saját gondolatmenetét, halványan társára mosolygott és hátradőlt, épp annyira, hogy azért mégse essen le a mászóka tetejéről. Nem lett volna szerencsés, még ha megúszhatta volna egy kartöréssel is.
- Ha az ember vakmerő, sokszor maga fut a halálba - jelentette ki, elfordulva társától, a saját kezét átszövő karkötőkkel babrálva. - Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy sem. Néha az, mert izgalmat hoz az életedbe, de vajon mikor billen át az izgalom balszerencsévé? - a szavakat magának intézte, igazából csupán annyiról volt szó, hogy hangosan gondolkodott. Nem lepte volna meg, ha Lillő csak hümmögne válaszul, vagy egyáltalán hozzá sem szólna szavaihoz.
- Nekem sincsen honvágyam... - szavai könnyebbek voltak egy tollpihe súlyánál. Eleinte nehezen mondta ki az igazságot, azonban mára alig hallatszik ki mögüle a lelket nyomó tüske. - a családom és én... nos, mi nem jövünk ki valami jól. - hangja száraz volt, semmi érzelem, semmi másfelé tekintés, semmi árulkodó jel, erre nagyon ügyelt - azt hiszem mindenkinek az a legjobb ha olyan távol kerülök tőlük, amennyire csak a bilincseim engedik.
  A távolba mered, figyeli a házak csúcsát, és az utcákon sétáló nép sokszínű hadát. Szórakoztatja ahogy néha meg-megáll egy-egy ember, hátra néz, vagy épp az egyik kirakatra, mielőtt ismét beleveszik az arctalan tömegbe.
  Az ötlet olyan hirtelen jött, hogy mikor kinyitotta száját, a szavak még helyezkedtek vékony hangszála húrjain.
- Menjünk el a temetőbe - határozott mondat volt, olyan amilyenre még csak nem is számított. Azonban légbőlkapott lelkesedése máris helyet követelt magának, hogy feltöltse a lány további mondandóját izgatottsággal és buzdítással. - fejezzük be a kalandot amit még Madagaszkáron kezdtünk el - máris felpattant, a kelleténél gyorsabban, megingott, és kevés híján a mélybe is zuhant volna, ám az utolsó pillanatban megkapaszkodott.
 Hálásan kifújta a levegőt, bár azt nem tudta magának, vagy a sorsnak zengjen hálaimákat.
- Nah akkor? Mi a válaszod? Benne vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Orczy Zoella Panka
INAKTÍV


nagyszemű-szőkeciklon
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 45
Írta: 2015. szeptember 8. 22:39 | Link

Annamária



 Kezdett helyreállni az életem a kastély falain belül, most már szobát is kaptunk Lillával, egyelőre csak ketten lakunk benne. A berendezés egyszerűen szuper lett, Lilla érdeme, én inkább a szobámat intéztem csak.
 A napi rutinom viszont egyenlőre csak annyiból áll, hogy elmegyek enni, jobb esetben utána felkeresek valami új helyet, rosszabb esetben döglöm az ágyban. Az emberek többsége tanul és vizsgázik.
Ma viszont összeszedtem magam és ebéd után úgy döntöttem, hogy lemegyek a faluba körbenézni és ha találok egy állatot ami egyből megtetszik akkor megveszem, hogy legyen kivel beszélgessek.
  Hosszas séta után (mert persze, hogy addig bolyongtam a faluban és addig nézelődtem, míg eltévedtem meg beesteledett) megkaptam a keresett üzletet és benne egy gyönyörű baglyot, amelyik egyből a vállamra szállt, ahogy beléptem, így hát rá esett a választásom s el is neveztem Alfrédnak.
Miután megvettem az összes szükséges dolgot, úgymint a kalitka, eledel stb., elindultam visszafelé, de előtte tettem még egy kis kitérőt a lakóházak felé.
El kellett ismerjem, hogy a varázslóknak jó kis ízlésük van, talán egy nap majd én is itt kötök ki.
 Már kezdett sötétedni és a nagy csendben egy hangra lettem figyelmes, amit a szél fújt felém én meg okos és óvatos kislány lévén egyből követni kezdtem.
Egészen egy játszótérig követtem az idegen hangot, ott megláttam a gazdáját is: egy lányt a homokozó szélén, amint várat épít és énekel.
Jó fejek az itt lakók, ízlésük van, egy-kettő kedves is és segítőkész, de van pár kattant is az biztos.
Futott gyorsan végig az agyamon, majd csendben közelebb settenkedtem, azon agyalva, hogy hogyan hozzam rá a frászt. Már épp kezdett összeállni a terv a fejembe, de Alféd megelőzött és egyet huhogott a sötétben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. szeptember 9. 16:36 | Link

Orczy Zoella Panka

Már csak egy vizsgája van, és azt majdnem rendesen tudja is, úgyhogy itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak. És mivel az agya az elmúlt hetek alatt először lyukassá, majd kukacossá, végül porrá vált, nagyobb lelkifurdalás nélkül áll neki annak, amit már nagyon szeretne egy ideje, igazság szerint, csak szégyellte, met ő hangsúlyozottan nem kislány, és nagylányok ilyet már nem csinálnak. Nem babázásra gondolt, bár egy sírósbabára nem biztos, hogy nemet mondana, ő egyszerűen csak homokozni akar. És homokozik is.

Az meg, hogy időközben olyanok jönnek ki a száján, mint hogy I'm a barbie girl.. figyelj, a homokozás visszaröppenti a gyerekkorába, és ez a sláger mndig népszerű marad. Ha mondjuk nem is sütöget tortát homokból, mindenféle figurát szívesen kikisérletez. Ez tehát a következőképpen zajlik le:

 - á-á-á-je
 - elmélyült tapicskolás
 - uóu-uóu
 - modern művészet nedves homokból

Arra ugyan még nem gondolt, hogy hogy fog ő talpig mocskosan hazalavírozni, de az amúgy is még arrébb van. Egyelőre csendesen felsikít, a megfelelő résznél, mert valaki - jé, sötétedik - a háta mögül ráhuhogott.

 - I'm a barbie gIIIIIRL, a jó élet... szia. - megszeppent hang, miközben elegánsan mocskos mancsát a szívéhez szorítja, és térdeplő helyzetben, kifacsarodva pislog a baglyos lányra. Aki vagy kiröhögi, vagy nem. Igazából teljesen mindegy. á-á-á-je.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 11. 22:51 | Link

Mandus és Lili

- Annak nevezheted aminek szeretnéd, mindenre hallgat. Az öcsém is mindig mást mond - nem lenne rossz összeismertetni a két fiatalt. Lehet, hogy barátok is lennének, hiszen korban közel állnak egymáshoz, ahogy Kata végignéz a kislányon, nem lehet több négynél.
A bemutatkozás másik féltől sem marad el, bár Kata nem igazán érti a lányka nevét. Van egy-két külföldi ismerőse, a szobájukban is lakik kapásból három, de ilyen névvel még nem találkozott. Tanakodni kezd, hogy vajon milyen hasonló neveket ismer, de nem jön rá egyikre sem. A kislány biztos nem haragszik meg, ha vissza kérdez, ezzel biztosítva, hogy jól hallotta-e a nevét?
- Jiji? - kérdezi, ahogy hallotta. Biztos nem így kell kiejteni, legalábbis az idősebbeknek sikerül rendesen is, de nem tudja melyik névre gondol a lány. Nem jó a nem magyar eredetűek értelmezésében, főleg, ha olyan kisgyerekek mondják, akik most tanulnak beszélni.
- Mi lenne, ha hétvégente eljönnél velem és megsétáltatnák őt? Ebben talán anyukád is kiegyezik - mutat a kutyusra, majd visszafordul a kislányhoz. Egyértelműen nem szeretné az édesanyja, ha egy négylábú is beköltözne hozzájuk, de ezzel megbékélhet. A kislány simogathatja, sétáltathatja, megetetheti az állatot, és nem kell otthon vigyázniuk rá. Esetleg Kata a cicáját is megismerteti a lánnyal.
A hintával kapcsolatban kicsit elbizonytalanodik. Idős már ehhez, de a mókát soha nem hagyná ki. Általában a testvére veszi rá a "rosszra", de ezekbe szívesen belemegy, még ha baleset is lesz a vége.
- Meglöklek, aztán én is megyek. De kapaszkodj - adja be a derekát. A hinta mögé lépve, meglendíti azt, ezzel löketet adva a kislánynak. Vigyáz rá, hogy ne menjen túl magasra és eshessen ki. A megfelelő magasságot elérve, ellép Lilitől és helyet foglal a másikban. A sajátját is, csak annyira hajtja, amennyire a kislányét.
A játék végeztével egy kérdést intéz az anyuka felé, majd az igenlő válasz után apró, papírba csomagolt csokis cukrokat vesz elő.
- Most ez van nálam, remélem szereted az ilyet. A Mindenízű drazsék nem a kedvenceim. De ha szeretnéd egyszer ehetünk pár darabot - mosolyogja a lány, miközben várja, hogy a kisebbik elveszi-e az édességeket, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 21. 21:15 | Link

Ruben
ruhácska


Nem érti, mi történik a férjével. Mintha teljesen elvették volna az eszét, mintha attól tartana, hogy a 22-es csapdájába esik, vagy hogy két szék közül a pad alá szorul. Hiába próbál segíteni rajta vagy hozzáérni, akár csak megérinteni a karját, hol idegesen elrántja a lány elől, hol vehemensen a szőkére vetődik és a pultig hátráltatva magához szorítja. Nem érti. Mint valaki, akinek tettek egy új, jobb ajánlatot és kétségek között van: a régi, bevált helyett megpróbáljon-e egy újat, ismeretlent. Ismerős érzés a lányunknak, noha nem tudja a férje valódi okát, okait az efféle viselkedésére és indokolatlan dolgaira. Fél, hogy elveszti, noha pontosan tudja, hogy sosem birtokolta. Náluk ez egészen másról szólt, de most.. mintha Mihael rájött volna: más kell neki.
Még tisztán emlékszik a lány, mikor a bizonytalan, akadályokkal teleszórt utat választotta a családja ellenében, ám ezen az úton nem egyedül kellett volna végigmennie. Nem is úgy tervezte. A mai napig nem tudja, miért eresztették el a kezét 4 év után.
Nagyot sóhajtott. 22 óra, Mihael megint nem otthon alszik. Fekete nadrágot húzott lábaira, valami ócska pólót meg egy dzsekit. Odakinn csepereg az eső. Bezárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe cipzárazta majd hamarosan az utcákat rótta céltalanul. Teljesen mindegy volt neki, hova megy, csak a lakásban ne kelljen ülnie. Akármennyire próbálta megfejteni Mihael különös viselkedését, mindig ugyanoda lyukadt ki: unalmassá vált. Ezen gondolat megfogalmazódása után pedig mintegy reflexből a legutóbbi kapcsolatára és annak végére gondolt. Sóhajtott. 4 év. Ennyit hajított ki a másik, egy árva szó nélkül. Bakancsa alatt ropogtak a kavicsok és a homok, ahogy a játszótérre betévedt, és bár nem kifejezetten ide akart jönni, ha már itt volt, akkor a hinták felé baktatott. Csöpp-csöpp. Kisebb tócsák gyűltek már össze a földön a mélyebb részeket, különösen a homokozóban, ahol a gyerekek lapáttal meg kanalakkal gödröket ástak. A hintához érve leül, ülepén a fekete anyag pillanatok alatt tiszta víz lesz - amit egyáltalán nem érzékel Roxanne. Bakancsának elejét a földre támasztja s csak így lengeti magát előre-hátra. Nincs benne semmi energia. Sóhajtott még egyet. A sáros homokban megpillantott egy kavicsot és elöntötte a düh, bár csupán egy pillanatra keveredett benne a szomorúság és a harag. Markába kapta ezt a kis dolgot, ami a tenyerében épphogy elfért, majd szép mozdulattal elhajította. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg.. hát sikerült az egyetlen arra járó embert nyakon csűrnie vele. Csak nézett az illetőre, akit a sötétség és a lámpák félhomályba takartak, mint aki földönkívülivel találkozik életében először. Mégis.. milyen ismerősek a vonásai a lánynak..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 21. 21:51 | Link



Céltalan? Igen... Senki nem tudná pontosan megmondani, hogy milyen megfontolásból tekereg éjszaka a játszótéren. Sötét van, a szemerkélő esőtől pedig minden nyirkos, ijesztően nedves. Nehezedik a levegő, már semmi sem a régi a nyárból. Végérvényesen elmúlt az az időszak, most pedig kilátástalanul rohannak az őszbe.
A sors egy különös szituációt teremtett, de még nem fedi fel magát előtte. Csendben növekszik a feszültség. Gyanútlanul sétál a lurkóknak fenntartott övezet felé. Nem mintha rejtőzködnie kellene, de bebújik a fedett csúszdák egyikébe. Itt egyedül a távolban pislákoló lámpafényt veszi ki a szeme sarkából. Minden más csak a koromfekete üresség körülötte. Arcára mosoly ül ki, még ha nem is látszik a sötétben. Ráeszmél, hogy minden szőrszála az égnek meredve követeli, hogy azonnal tűnjön el a helyszínről, s vonuljon inkább valami fedett szobába. Képes volt fekete rövid ujjúban idejönni. A nadrágja is eléggé szakadt, megviselte már a múlt, újat kellene venni, ha lenne rá pénz. Szégyen vagy sem, ebben a lenge öltözetben halk didergésbe kezd. Összehúzza magát, hogy enyhítsen helyzetén, más megoldást nem is helyez kilátásba.
Ha tudna, most gondolkodna valamin. De nem teszi. Csak néz, és ki tudja, hogy igazából milyen folyamatok játszódnak le benne, de finoman szólva ijesztő. Aztán hall valamit, és mintha valami csiga lenne, fejével kihajol a csúszdacső végéből. Valaki beült a hintába. Egy hasonlóan hülye teremtés. Ez azonban mégiscsak foglalkoztatni kezdi az agyát, merthogy Ruben legalább valami esőbiztos helyre evakuált. Ez a lány meg csak ül ott és búslakodik.
Úgy dönt, hogy jobban előmászik, mire ütést érez a homlokán, majd a róla lepattanó kő jellegzetes hanggal koppan a műanyagon. Ahogyan azt minden normális ember teszi ilyenkor, úgy ő is elsőként a fejéhez nyúl, s mint egy nagy harci sérült, úgy vánszorog kissé közelebb ehhez a nőhöz. Ám...
Beverte már párszor a fejét, de ilyen jellegű mellékhatással még sosem kellett megbirkóznia. Teste megdermed, izmai összerándulnak, aztán egy jó nagy dörrenéssel visszatakarodik a lyukába. Mint később kiderül, újfent beverte a fejét, ezúttal a nyílással sikerült összeölelkeznie.
~ Ez Roxy lesz ~ Tudatosul benne a szörnyű tény. Retteg. De csak nem vették még észre... Kívülről csak a hátsója látszik, úgy kuporog a szűk csőben. Megpróbál feljebb mászni, végül megkapaszkodik a széleiben és mozdulatlanul kővé válik. Ő nincs itt... Ha nem mozdul meg, idővel szépen továbbáll a zaklatója. De miért fáj ennyire rohadtul a homloka? És ez még csak egy véletlen baleset, elvileg. Mi jön még...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 21. 22:30 | Link

Ruben


Agyának racionális részlege kisült, mihelyst megfogalmazódott benne a gondolat: ez lehetne akár Ruben is. A fiú riadtan hőkölt vissza, lányunk ezzel egy időben felállt a hintából, majd saját lábaiba gabalyodva a földre esett. Állára pergett alá a víz, ahogy az egyik tartóoszlopnak támaszkodva ismét két lábra egyenesedett, majd az esés következtében elejtett pálcáját magához véve bizonytalan léptekkel a másik tag búvóhelye felé óvatoskodott. Kabátja mentőmellényként nehezedett a mellkasára, szíve szerint levetette volna, de jelenleg épp van jobb elfoglaltsága is.
Az értelmes összefüggésekért kutató része az agyának felmondta a szolgálatot, hatalmas betűkkel jelezte: ERROR. A türelmes, pepecselős részleg is beadta a törölközőt: NO SIGNAL. Megmaradt a puszta emberi léte, nőies gondolkodása, szétszórt, logikátlan következtetései. Képtelen volt felfogni azt az információt, mely azt akarta neki bemesélni, hogy igen, az imént Rubennel sikerült találkoznod. Pazar, a lehető legjobb pillanatot fogta ki erre a sors, komolyan, ennél jobbkor nem is időzíthetett volna.
- Levicorpus! - kissé erőtlenül, de a saját hangszínén mondja ki a varázslatot, melynek hála az előle menekült tagot valami láthatatlan erő a bokájánál fogva a levegőbe emeli. Talán most fény derül a dolog érthetetlenségére, talán most megvilágosodik a lány, bemegy majd a kocsmába és egy jót nevet az egészen. Talán bekopogtat Zétényhez, rég látta már és élvezi a társaságát. Csak ezt az ügyet zárja le.
Aha. Meg ahogy ő azt elképzelte..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 21. 22:51 | Link



Furcsa hangokat hall maga mögött. Biztosra veszi, hogy valami készül ellene. Az utolsó pillanatig való habozása után végül nem változtat a taktikáján. Görcsösen tárja szét végtagjait a nyílásban, hogy még véletlenül se tudjon majd kipottyanni onnan. Tetszik neki ez a játék. Komoly mellkasi munkájába kerül, hogy ne visítson fel helyben. A megfutamodást lekéste.
Pulzusa az egekbe szökik. Nincs menekvés, a zajok egyre közelebb kerülnek hozzá. Sejtelmes lépteket érzékel, csak úgy borsódzik tőle a háta. De nem, bármennyire is rángatják majd a bokájánál fogva, ő nem fog engedi. Az utolsó erejével is tartani fogja védvonalát, ahogyan például egy bátor katonának kell.
Az ismerős hang mormog valamit, amit csak visszhangosan, elmosódva hall. És mintha porszívóval szippantanák ki az odújából, úgy lóg a következő pillanatban már a szabad ég alatt, kopott, mocskos cipőtalpát a fekete égbolt felé mutatva.
Véget nem érőnek tűnő nevetésbe kezd. Röhög... Idétlenül, mintha fuldokolna tőle. Némi levegőért kapkodás közben horkant párat. Biztosan még a lakósoron is hallják. Az egész gyerekből egyébként alig látszik valami, ahogy tenyerébe temetett fejével próbál elforogni a csaj tekintete elől.
- Elég! - préseli ki magából anyanyelvén. Tagadhatatlanul egymásra találtak. Kifogták őt, mint valami halat a tóból. Pechére nincs nála a pálcája, azt úgyis csak összetörné a zsebében, a problémát pedig pusztakézzel véli a legjobban megoldani, ha adódik.
Továbbra is kacarászik. Nem bír magával, már-már egész pofája vörös a fejébe szállt vértől. Próbál kapálózni, mintha nem tudná, hogy ebből most lehetetlen kiszabadulnia. Talán jobb is, hogy nem ejtik le, mert tuti a nyakát törné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 21. 23:28 | Link

Ruben


Oké, lányunk másodjára is a földre vetődik, most viszont a meglepettségtől. Mellbevágó élmény volt Rubent viszontlátni, így a szó szoros értelmében hátratántorodott és a nedves, sáros-homokos, enyhén kavicsos járókelő részre letottyant. Fekete nadrágja nem lesz épp a leghálásabb ezért a mozdulatáért, bár nem különösebben érdekli a hölgyet. Kezében úgy szorongatja a pálcát, mint akinek az élete függ ettől, álla alján összegyűlik a víz, ami mostanra úgy esik, mintha dézsából öntenék. Csak ül ott, jelen pillanatban reakcióképtelenül, nagyon várva, hogy az agyának Errort kijelző sarka is újrainduljon.
Kétség sem fér hozzá. Ruben eszelős, agyhalott nevetését senkiével nem lehet összetéveszteni - akárcsak azt se, hogy az adott helyzetet kínosan éli meg, élvezi, fél tőle vagy valami. Egyszerűen csak nevet, mint egy megveszekedett hiéna.
Roxanne vészszivattyúi lassan működésbe lépnek, 10-20 másodpercnyi ücsörgést követően pedig a rendszer újraindítására is sor kerül. Ül ott, mint egy faszent, vagy mint egy kislány, akinek elvették a babáját és jobb ötlet hiányában a földre tottyanva játssza a sértődöttet. Roxanne újra megnézi a levegőben vihogó hiénáját, aztán mintegy csettintésre beugrik neki, hogy mi történhetett: valaki nagyon rá akart ijeszteni, valaki, akinek valamit ártott, valaki, aki tudta, hogy mitől ijed meg alaposan a lány. Ez a valaki egy ismerősét lefizetve százfűléfőzetet adott neki és pénzt ígért a lány megijesztéséért cserébe. Vagy csak egyszerűen saját maga itta meg a bájitalt és akarta a hitéből is kitéríteni a belgát. De az nem lehet, hogy maga Ruben Marceau legyen itt, Magyarországon, épp ezen az istenverte helyen. Az ki van csukva. Előbb vall szerelmet Mihael Davidnek, minthogy ez megtörténjen.. igaz? Na, akkor nincs más hátra, mint kideríteni, hogy ki akart vele ilyen aljas tréfát űzni. De.. nincs még egy olyan tökkelütött, aki pólóba indulna el az esőben..
- Ki küldött? - magához térve feltápászkodik a földről, még mindig görcsösen szorítva a pálcát, amit most maga elé tart. Hirtelen megannyi emlék tör a felszínre, önti el az agyát, tompítja az érzéseit. Ruben Marceau.. Mihael Saint-Venant..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 22. 09:26 | Link



Az útközben összeszedett, sáros folyadék vékony vonalakban csordogál lefelé lábbelijének peremeiről. A testével párhuzamosan hulló, szűnni nem akaró esőtől úgy érzi magát, mint egy szerencsétlen mandragóragyökér, aki bekerült a locsolóberendezés csapdájába. Szabadon lógó karjait az arcához szorítja. Ezzel egyrészt takarni tudja ábrázatát, másrészt védekezni tud égi ellensége ellen.
Azt azért nem bírja ki, hogy ne nézzen kis idő múlva társára. Rekedtes röhögése tompulni kezd. Talán megfázott, rekeszizmait pedig túlságosan megerőltette a szokatlan helyzetben való kínlódás, vagy csak egyszerűen megunta ezen cselekedetét. Elvégre nem sikerül ezzel elriasztania a boszorkányt.
Kétségbeesett kapálózás helyett aztán sértődötten keresztbe fonja karjait. Fortyog a dühtől. Fellógatták, mint valami középkori tolvajt. Próbálja kifordítani úgy a nyakát, hogy lássa is a szöszkét, de ettől mindig olyan érzése támad, hogy bármikor meghúzódhatnak izmai, úgyhogy inkább nem erőlteti túl magát.
Az összhatás kedvéért szitkozódik egy sort, felháborodását demonstrálva pedig összegyűjti a száj- és orrüregében lappangó összes testnedvet - ebben a pózban még valahogy kézenfekvőbb is a dolog -, végül egy határozott, rutinos mozdulattal köp ívesen a lány felé.
- Miva'? - nem érti. Csúnyán összeráncolja homlokát, szemében pedig az iménti tettére való büszkeség ragyog. Talán meg is fogja ismételni, ha újból felhergelik.
Ekkorra az ő elméjét is elöntik az emlékek. Abból ugyanis jó sok van neki. Nem kell félteni, nem érzékenyül ő el. A belga még csak nem is szégyelli magát, legalábbis semmi jelét nem mutatja annak, hogy így tenne. Testi épsége iránt érzett aggodalmát azonban nem tudja tovább leplezni.
- Fáj már a fejem. Tegyél le! - követeli éles hangján sipítozva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 22. 11:10 | Link

Ruben


Nem egészen így tervezte az estéjét, bár ez idáig nem lett volna oka panaszkodni. Az eső valamelyest elmosta, eltompította tudatának egy adott részét, ami így nem kattogott feleslegesen a semmiért. Nem érti, mi történik vele, hisz őt soha az életben nem érdekelte, ki áll mellé és ki megy el mellette. Egyszer nagyon csúnyán nyalta fel a padlót, mikor valami valakiben megbízott, azóta nem is követ el ilyen baklövést. Mihael mégis, valahogy egészen más. Tőle elhitte, hogy kapott még egy esélyt az élettől, hogy tán még ő is kellhet valakinek, aki nem grimaszol, amint megtudja a lány furcsa betegségét és múltjának egy-egy részét.
Erre tessék, az a felsőbb irányítás, vagy nevezzük Sorsnak, most bizonyára a medencében úszkál, iszogatja a konyakot a koktélcseresznyével, és röhög a markába, hogy jól kitotlam velük. Bizonyára kíváncsian sasolja a történéseket a legapróbb izomrándulástól egészen a kimondott szavakig.
Ironikus helyzetet teremtettek meg ennek a két szerencsétlennek. Ruben veszett majomként viháncol fellógatva, Roxy a földön igyekszik feldolgozni az agyát ért információrengeteget és rajtuk kívül egy teremtett lélek se bolyong az utcán.
Mikor már függőlegesbe forszírozta magát a lelapult szénabolgya hajú kisoroszlán, a volt társa hangjára összerezzen s magától hátrébb lép egyet. Megfordul a fejébe a hoppanálás lehetősége, ám azonnal el is éri tudatát az egyik, közelmúltbeli emléke, mikor egy poharat vágott a falhoz pont emiatt felindulva (mármint amiatt, hogy ezen a területen nem lehet hoppanálni).
Nem mintha megesett volna a másikon a szíve, inkább csak dühében eresztette el a varázslatot, s így Ruben végre földet érhetett - az már tőle függött, milyen pozitúrában ért talajt. Roxy még mindig a keze előtt tartja a pálcáját, mikor a fiúhoz sétál. Ha már felállt, akkor úgy kever le neki egy jobb sallert, ha viszont még a földön vonaglott és kukacoskodott (cobra dance), akkor leguggolt hozzá és így ajándékozott neki egy jó nagy maflást.
- Ugye most csak viccelsz velem? - van egy olyan sanda, meg nem erősített gyanúja, hogy most valóban az igazi Rubennel áll szemben. Azzal a Rubennel, aki úgy egy-másfél éve se szó, se beszéd, faképnél hagyta. Még csak levelet sem írt vagy bármit, persze a lányéra nem válaszolt. 4 évet az ablakobon dobott ki, és őszintén kimondva: nem igazán volt rá kíváncsi Roxy a továbbiakban. Hú, de szívesen kitekerné a nyakát, akár itt helyben.. Vagy ha más nem, legalább próbáljon magyarázkodni ez a sügér hiéna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 23. 22:09 | Link



Különös véletlenek mindig is léteztek. Ilyenekre sosem árt felkészülni. Magára vessen az, akit valami váratlanul ér. Egy korábbi partner előbukkanása egy játszótéri csúszdacsőből, nagyjából egy-másfél év után, fél kontinenssel arrébb egyáltalán nem kell, hogy meghökkentő legyen valaki számára.
Ruben ugyanis úgy látta, hogy a szőkeség igen hamar túltette magát a hiányán. Ez pedig nem jó pont. Hiányoló levelek sokaságára számított utána, de végül semmi se jött többé. Ő nagyon sokáig próbálta megfejteni aztán annak az utolsó keszekusza levélnek a tartalmát, amit első lendületből (véletlenül) bevágott a fiókjába. Később se tudta értelmezni, előtte miért sikerült volna? Válaszolni pedig már késő volt. A lány eltűnt, nem jelentkezett. Motoszkált ugyan a gondolat a fejében, hogy esetleg ő a vétkes, de aztán a családja körüli események csak tovább bonyolódtak, végleg levéve figyelmét erről a szerencsétlen vakvágányról.
A lány eltűnése után egy új korszak következett az életében. Erről nem feltétlenül az exbarátnője tehet, amúgy is bekövetkezett volna a fejezetváltás. Ezúttal, ahogy szegletének sötétjéből rámeredt az ismerős alakra, nem találta elég búslakodónak régi társát. Ha ezt a jelenetet elemezzük, akkor megállapítható, hogy túltette magát a fiú elvesztésén. Nosza...
De akkor könyörgöm, miért a pofon? Ez a fájdalmas, kegyetlen saller a fiú arcán, akinek már az is épp elég átok a napra, hogy nyilvánosan megszégyenítik, majd mikor kegyelemért könyörög, ártatlanul, váratlanul és cseppet sem nőiesen leejtik a víztől sárrá avanzsált homoktengerbe, mint holmi telerakott bevásárlószatyrot. Nem mintha ódzkodna a dagonyázástól.
- Áucs - porolja le magát, aztán veszi a bátorságot és felegyenesedik Roxy szintjére, pontosabban jóval föléje, mert ugye ő a magasabb, ahogyan férfitól elvárható - Kedveském, sajnálatos dolgot kell közöljek veled: Még mindig rohadtul nem értelek.
Indulatos válaszával kívánja levezetni a pofontól eredeztethető belső feszültségeit. Ahhoz se kell sok, hogy lerúgja a közeli padtámlát, vagy láncostul rángassa le az egyik hintát, indulatai fékezhetetlenné kezdenek terebélyesedni. Csillog a szeme. Szaporábban veszi a levegőt és egy heves mozdulattal arrébb tolja a képéből hajtincseit. Korábbi barátnőjére esze ágában sincs kezet emelni, annak túlságosan mély következményei lennének.
- Mit mondjak?! Sajnálom? Vagy azt, hogy most már akkor itt vagyok? - kínálja fel derekasan a választás lehetőségét. Tehetetlenül áll, lábait ebben a helyzetében még keresztezi is saját maga előtt, majd tördelni kezdi ujjait, hogy valamit kezdjen magával. Jó lenne leülnie valahová, vagy elfutnia innen, vagy talán összepacsizni vele. Nem tudja, mit is csináljon igazából. Mi ilyenkor az elvárható?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 24. 00:00 | Link

Ruben


Szépen elkezdték lemeccselni a dominancia-szerepeket, ám nem mentek túl sokra vele, legalábbis Roxy álláspontja még mindig bizonytalan maradt. Hol erőt vett magán (felképelte a fiút), hol egész elengedte magát és megbotlott a saját lábában.
Nem érzi fair play-nek a tényt, hogy ilyen rútul és csúfondárosan kontárkodik bele a sors az ő életébe. Már egyszer elvette tőle a fiút, most miért kecsegteti hiú ábrándokkal, holott pontosan tudja, ez már veszett fejsze nyele?
Düh forrong mindkettejük szemében. Eső mossa a lépteik nyomát, hajukból, ruhájukból egyaránt facsarni lehetne a vizet, akár a narancsot. Mint általában, most is ő az alacsonyabb (hol lenne magas a 165 centijével?), lentről sandít a másik felé. Néha hunyorgatja a szemét, mert belecseppen az égi áldás, de nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget. Sok, régen bedobozolt és mélyen eltemetett emlékeket ébreszt fel Ruben tengerkék pillantása. S mintha egy csapásra minden.. más lett volna. Ahogy eszébe jutnak a levél-kötegek, amiket legutóbb egy hatalmas zsákba tömött az indulása előtt, a közös nevetések, mikor valami náluk is furcsább ruházatot viselő egyén elszambázott mellettük, a féktelen és élvezetes éjszakák (akár kettesben töltötték, akár tömegnyomorban egy koncerten, akár házibuliban).
Dühét felváltotta valami definiálhatatlan érzés. Elkezdte fürkészni Ruben arcát. Most tűnt csak fel neki, hogy a másik karja tele van tetoválásokkal, de se a tartása, se a szavai, se az az átható tekintete nem változott. Teljesen összezavarodott a madárijesztő módjára elázott gólyafészek-hajú szöszi. Nem tudta, mit tegyen, és nem szokott ő ilyen helyzetbe keveredni. Így aztán valami abszolút váratlannal sikerült előrukkolnia, miután a kilós súlyként ránehezedő kabáttól sikerült könnyes búcsút váltania s a csúszda irányába hajítania.
Pólója testéhez tapadt, melltartójának vonala kirajzolódott elöl és hátul egyaránt. Ülepe tiszta sár és homok, akárcsak nadrágjának 90%-a. Egyik kezével Ruben mellkasát támasztotta meg, másikkal a nyakát ölelte körbe. Felsőik egymásnak tapadtak, Roxy lábujjhegyre pipiskedett, és.. ajkait Ruben ajkaira tapasztotta. Pont így, pont most ez volt a legjobb, amit tehetett. Vagy nem. De neki szüksége volt most erre a.. mire is pontosan?..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 24. 13:27 | Link



Remeg. Ruháján nem akad már egyetlen pont sem, ami még ne találkozott volna az őszi csapadékkal. Ettől úgy érzi magát, mint akit jégbe zártak. Csakugyan fagyott körülöttük a hangulat. A hideg azonban nem egy eltévedt dementor közeledtét jelzi. Valószínűleg jobban viselné a hőmérsékletet, ha nem mozdulatlanul és nyíltan a szabad égbolt alatt állomásozna.
Némán horgasztja le fejét. Elkésett valamiről, ez mostanra már kezd megvilágosodni benne. Talán egy pofon kellett ahhoz, hogy észhez térjen, s még majd egy újabb nyakleves, hogy térdre borulva könyörögjön kegyelemért. Megítélni azonban nem tudja elmulasztott lehetőségének következményeit. Fájdalmat okozott a lánynak? Eleve nehéz kapcsolatuk volt. Szabadabbnak érezte magát, már egy héttel az eltűnése után. Végre a bűntudat utolsó szikrája is kialudhatott a lelkében. Kit ne töltene el ez jó érzéssel... Csakhogy aztán nem volt kihez fordulnia. Főleg akkor, amikor hónapokkal később összecsaptak a feje felett a hullámok. Egy mentsvárat jelentő támasz elveszett. Közel került az üresség, elhagyatottság érzésének megtapasztalásához.
Aztán feldolgozta az új helyzetet. Lelkében ápolta a múltat, jószerivel csak a szépre emlékezett, s ha akadtak napjai, mikor túl sok időt töltött egyedül, hát titkon felidézte magában a lány alakját és elképzelte, hogy egyszer majd újból összefutnak valahol, az egész pedig ott folytatódik, ahol abbahagyták. De az idő túl sokáig húzódott. Jöttek új vágyak és remények. Futó kalandok, melyek között ugyan Roxy is elfért volna még valahol, de igazából másokkal, más formában igyekezett pótolni és kárpótolni magát.
És most itt állnak. Zavartan... Olyan feszült helyzetben, ahol nem tudni, hogy vér vagy könny fog folyni egy pillanattal később. Földbegyökerezett lábaival még csak arrébb se tud állni a szőkeség lépései elől. Hagyja magát befolyásolni. Enged a pillanatnyi érzelmeinek. Behunyja szemeit, majd a vele szemben álló exbarátnőjével csomóként összegabalyodva úgy érzi, hazaért. Persze nem abba a porfészekbe, ahol nevelkedett. Inkább úgy tekintett most társára, mint a személyre, akiben minden korábbi pozitív élménye megtestesült. Oly nehéz időszakon van túl. Oly sokat nélkülözött. Egy kicsit pihenni szeretne. Szépen, csendben. A levegőt apránként, szuszogva venni, ahogy a megfázástól se fél már.
Nem engedi őt el. Sötét van, kihalt a falu, úgyse látják mások. Egy kicsit most megengedi magának azt, hogy gyengének tűnjön. A gyengepontja itt áll előtte. És most is maga alá temette.
- Hiányoztam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 24. 15:08 | Link

Ruben


Teljesen érthető és átlátható volt a lány cselekedete az elmúlt percekben. Esés, varázslat, esés, varázslat megszüntetése, pofon és most ez. Egész átkozott életében egyetlen egy dolog volt, amiért harcolt, és amiért akármennyit harcolt volna, ám a sors fintora úgy hozta, hogy harc nélkül kell feladnia. Igaz a mondás: soha ne legyen valaki a mindened, mert ha elveszíted, nem marad semmid. Nem áhítozott ő ezért az egész kapcsolatért, nem lógott rajta, nem akart ő függővé válni, de hát az ember nem azért szokik rá a drogra, mert annyira akarna. Nem is a függőség a legjobb szó erre, hanem ennél valami jóval árnyaltabb. A támasz, de nem a legkifejezőbb, mert bár mindig ott voltak egymásnak, nem abból állt az életük, hogy mindig kérdőre vonják egymást, vagy csak akkor beszélnek, mikor baj van. Lelki társak?.. Valami, amit az ember kínok közt, szenvedések árán szerez meg. Valami, amire az ember büszke, amikor a közelében van, szinte kivirágzik, sugárzik, nevet. Valaki, akinek még az utolsó kis hibáit is csak imádni lehet. Valaki, akitől soha nem akarsz elszakadni, mert úgy érzed, egy világ omlana benned össze. Valaki, aki után nem létezik számodra élet. Aki után csak a kietlen puszta létezik, ahol még a szél se fújdogál, ahol nincs semmi élet, csak a perzselő Nap vagy a csontig hatoló hideg. Mikor a legszebb álmodból felkelsz, körülnézel, és rájössz: üres minden. Mint mikor a színek kifakulnak, mikor az élénkvörösből is csak a szürke egy árnyalata lesz. Üresnek, kizsákmányoltnak érzed magad, és folyton az jár a fejedben: Mi lett volna, ha.. Értelmetlen kérdések tömkelege, melyekre nincs épeszű magyarázat. Miért is lenne? A vonat már nem tér vissza az induló állomásra.
De talán egy másik állomásnál valami sokkal jobb, valami elemileg más vár majd. Akire felfigyelsz, aki rád is felfigyel. Aki leül melléd a vonaton és mosolyt csal az arcodra.
Később, egy következő megállónál, mikor az előbb felszállt egyén épp egy másik ember mellé telepszik le beszélgetni, felállsz a helyedről kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaidat, és ki áll ott a megállóban?..
Nem tudta, mi a teendő. Erre nem képezték ki a munkahelyén, erre ösztönből sem tudott mit csinálni. Ez az állomás nem volt betervezve az életében. S hiába a másik ember kedvessége, ha most épp hátat fordít a szénaboglyának, akire pedig a múltja tekintete függött rá. Roxanne, mihelyst valamelyest feldolgozta az iszonyat mennyiségű információt, leküzdötte a nonszensz kérdéseit magában, visszanyelte a szavait, Ruben kezei közé rohant (képletesen szólva). Csókja viszonzásra talált. Rég nem érzett ízek tompították minden létező íz érzékelő receptorát, melyeket egykor oly sokszor ízlelt meg. Kifejezetten új élménnyel szolgál, holott pontosan felkészült rá. Ahogy lassan alábbhagy az érzet és ismét (valamennyire) két különálló emberről beszélgetünk, ázott kis verebünk átölelte a toronymagas fiút, fejét oldalra hajtva mellkasának döntötte azt. Behunyta a szemét. Elmosolyodott, akárcsak régen.
- Te lökött.. - megrohamozták újfent a kérdései, és rövid mérlegelés után azt bökte ki, melynek válaszára a legkíváncsibb volt - miért nem jöttél?
De nem. Ez nem így működik. Ennek nem így kell lennie, igaz? Szőkénk riadt szemekkel engedte el a csurom vizes fiút, hátrálni kezdett. Az ő történetük már véget ért akkor, amikor Ruben 4 évet dobott ki az ablakon szavak és tettek nélkül. Válasz nélkül, kétségek közt hagyva a lányt. Sokkal jobb volt így. Jobb volt nem tudni. Jobb volt elfelejteni...
Megrázta a fejét, s hajából az esőcseppek úgy szóródtak szét, mint konfetti-eső egy jól sikerült előadás után. A kijáratot kereste, mihelyst rátalált, futni kezdett. Az ég dörgött, villámlott - minden egyes zajra összerezzent. Ő, Roxanne Saint-Venant, elfutott valami elől, amit valaha a világon mindennél jobban akart.
...És a legjobb: elhagyatva lenni.
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. október 30. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. szeptember 26. 23:36 | Link

Kata

Nagy örömmel veszi az engedélyt, még tapsikol is mellé a szőkeség, hogy bármit mondhat. Már a kutyusnak persze, tudja, hogy az anyukája sem szól ebbe bele, abba már annál inkább, hogy kutyája legyen. Közben bólogat a nevére, igen, őt pontosan így hívják. Vagyis nem, van neki egy teljes neve, de sosem mutatkozott még be azon, nem is nagyon érti minek kell egynél több név az embereknek. Mondjuk azt se minek van más az első után. Más az anyukája neve, vagyis megint más, de előtte se olyan volt, mint az övé, Kornélé is másmilyen. Ki érti a felnőtt logikát? Közben tudatosul benne, hogy biztosan nem lesz saját kutyusa. Le is biggyeszti a száját de visongatva adja jelét az ötlet tetszetősségének.
- Annya! Szabad? Jó 'eszek íííííííígérem, ilyen naaaa'on!
Tárja szét aprócska kezeit és mutatja az anyukájának, aki csak nem bírja ki egy mosoly nélkül, nagy levegő után csak pár szót mond, amivel a kislányt egy időre sikerül is leszerelni. Hiszen nemet nem kapott.
- Meglátjuk, ha jó leszel, még előfordulhat.
Közben a lányokat csak szeme sarkából figyelte tovább, hiszen láthatóan jól elhintázgattak kettesben, meg talán beszéltek is. A lányát ismerve úgy is kitalál valamit és nem nyugszik még úgy nem lesz. No, ennek tanúja is lett igen hamar, mikor is gyakorlatilag mérhetetlenül kedvesen de hintába parancsolta Katát. Erősen kapaszkodik még a lány löki, és élvezi is a dolgot Lilike.
- Magaszabbra! Még! Még! Ez olyan jóóóóóóóóóóóó! Ü'es va' Kata!
Azért persze örömittasan veszi tudomásul, hogy sikeres volt a projekt: hintázik a társa is, a "tutyus" meg vár rájuk türelmesen. Igazából a többi játékhoz képest ezt egészen sokáig tűrte, azonban egy nagy ásítás megszakítja a programot. Manda sejtette, hogy be fog következni, nagylányunk elfáradt, főleg hogy a kora délutáni alvást is elbliccelte.
- Szeretnél menni, vagy még egy kicsit kutyázol és utána?
Kérdezi meg, miközben összeszedi magát és végignézi, ahogy Lilike nekiesik a kapott édességnek a kutya mellett guggolva. Egész jól nevelt jószág, hogy még nem kapta ki a kezéből.
- Tutyusozok még kicsit, jó? Csak kicsit! És köszönöm, jó, próbáljuk, az is finom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. október 2. 16:11 | Link

Manda és a bogyócskája


A kora délután is erősen tűző Nap alatt sétálnak a hivatal épületétől induló félreeső utcácskán. A mai napon sem a munka, sem a házkörüli teendők nem számítanak, egyedül a várva várt játszótér foglalkoztatja apát és lányát. Fleur a biztonság kedvéért még előző este is emlékeztette apját arra, hogy ma a dolgozó helyett játszizni kell menniük, és előtte nutellás palacsintát akar enni, meg vámpírozni is akar, meg piacra menni és dinnyét venni. Meg unikornist is akar, mer' az anyu még mindig nem engedi. Milyen jó, hogy vannak dolgok, amiről Célestine-nek nem feltétlen kell tudnia...
A legutóbb még sokkal apróbbnak tűnő kéz most vidáman szorítja a férfi két ujját, pici, tornacipőbe bújtatott lábai a lehulló, elsárgult leveleket rugdossák.
- Fleur, megmostad az arcod palacsintázás után? - kérdezi a kis szőkét, mikor az vigyorogva felpillant rá. Ühüm. Hát persze, pont úgy, ahogy kérte. - Az egész arcod nutellás, nem baj?
Már hogy a viharba lenne baj? Ugyan, csak minden járókelő látja, hogy igen, a kislány az apjával van, és szerencse, hogy az anya ennek nem lehet szemtanúja. Konstantin megállítja gyermekét, és leguggolva mellé ugyanazzal az utált technikával, mint egykor édesanyja is tette ővele, saját megnyálazott ujjával törli le a csokit a kicsi kipirosodott orcáiról, meg vigyorra álló szájáról.
- Menjünk mááár! - sipítja Fleur, és hevesen rángatja a kezét fogva tartó kezet. - Csúszdázni szeretnék.
A férfi még egy pillanatig gyönyörködik a szőke fürtös kislányban, majd feláll, és hóna alá csapott újságját megigazítva tovább folytatják útjukat. Unikornisokról és erdei futóférgekről beszélgetnek, és valamilyen úton-módon Jared macskája is szóba kerül, aki Fleur szerint olyan, de olyan nagy, hogy még egy olyan nagy ciculi nincs is még egy a világon!
- Hidd el, apa, hidd el! Nincs még egy olyan kövér ciculi! - bólogat a kicsi, majd a játszótér látképének feltűnésével hirtelen elhallgat, vastag szája elnyílik, szemei kikerekednek. Kis keze elernyed, többé nem szorítja apja ujjait, lábai izgatottan járnak. Konstantin szelíd mosollyal engedi el a pici tenyeret, és az egyik, csúszdához közeli padhoz sétál. A vállán lógó, rózsaszín, fehér pettyes táskát maga mellé teszi, s miután elhelyezkedik, szétnyitja minisztériumi lapját is. Összehúzott tekintettel lapozza fel a politikai rovatokat, és egy gyors Fleur-ellenőrzés után beleveti magát a gringottsi hasábokba.
- Azért majd ne állj fejre - motyogja az örömtől visítva csúszdázó szöszkének, de már rég nem aggódik érte különösebben. A csúszdázást egyébként sem tartja életveszélyes játéknak. Nem úgy, mint a hintát. Na, a hinta mellett nem olvasna ilyen nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. október 2. 19:03 | Link

Konstantin és a másik szöszike

Rohamosan telik az idő, vagy csak Lili nő úgy mint a gomba, fogalma sincs,mindenesetre lassan azt veszi észre, hogy a kis hölgy önálló indíttatásból él. Konkrétan a ruhatárát tekintve. Ahogy ma kiöltözve - vagyis inkább az anyjától lenyúlt toppban és a saját szoknyájában, meg egy mamuszban - betotyogott a szobába, majd kiverte a hisztit, miután Greg kiröhögte, Manda pedig elküldte átöltözni, nagy önálló stílusfejlődésre utal. Lassan két és fél éves lesz,elindult a dac és hiszti időszaka.
Mindezek ellenére a szokásos programra most sem mondott nemet Manda, csak egy feltétele volt: ő öltözteti fel. Hosszú nadrág, meleg,kapucnis felső, zárt cipő. Mire mindezekre rábeszélte a törpét, eljutottak oda, hogy a kislánymérgében egy jó vastag vörös tincset képzett szőke hajába, amit azóta se bír visszacsinálni. Fejcsóválva ölelte meg a kislányt, mielőtt kiléptek az ajtón, majd kezét nyújtva neki elindult vele a lakósoron. Igazság szerint mindig a feltűnő jelenségek közé tartozott, amilyen kimértséggel és bájjal baktatott az úton, de mióta egy kisgyerekkel az oldalán teszi, sokkal többen akarnak kiesni a szemüregükön keresztül.
- Anyaaaaa, G'eg azt mondta, nem lehet sá'kányom, mé' nem? Vagy tutyus, az is jó. Levél, szedsz velem? Csinálok csokrot. Adunk Kiva néninek, összetö'tem a... valamit a polcon, ami az övé.
Fecserészik vidáman a kislány, ahogy 2 méterenként megáll és leguggol egy-egy új darab falevélért. Manda felkúszott szemöldökkel néz le rá, ahogy hallgatja az okfejtést. A sárkányosra inkább nem is reagál, csak lehunyt szemmel vesz egy mély levegőt.
- Véletlenül sikerült,mi?
Mikor megkapja természetesen az Ühhüm.-öt megforgatja a szemeit, majd lekanyarodva az addigi iránytól lassan elérik a játszóteret. Lilike ismerőst kislányt megpillantva kezd visongatásba, kiszabadítja apró kezét, ezek után pedig rohanni kezd a csúszda felé. Kis copfocskái csak úgy lobognak, az elkószált vörös tincsével együtt. Majd ahogy odaér szinte gondolkodás nélkül támadja le a másik szőkét egy öleléssel. Na ezt tuti nem az anyjától örökölte...
- Még mindig gyönyörűen kiemeli az a táska a markáns vonalaidat.
Vigyorog rá közeledve a padhoz Konstantinra. Futottak már itt össze, meg látásból ismerte is előtte a férfit, de mindig meglepik az ilyen apukák. Lehet csak amiatt, mert sokáig egyedül volt Lilivel, és ő járt vele mindenhová.
- Csatlakozhatok az őrszemhez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. október 10. 15:12 | Link

Mandus és Lili

Nagyon aranyos a kislány, ahogy örül. Kata elmosolyodik rajta, hiszen a kiskori önmagára emlékezteti. Ő is minden aranyos állatnak, meg dolognak örült, akkor is, ha éppen nem kéne. Volt amikor a bátyja direkt aranyos állatokat mutatott neki az ebédnél, a lány pedig felcsillanó szemmel kapott a kép után, ezzel mindent felborítva az asztalon.
A nosztalgiázás után a kislány mögé lépve meglöki a hintát. Lilinek persze tetszik, hangot is ad a jókedvének, de amikor elég magasan van, beül a másikba és Ő is hajtja magát.
- Óvatosan, nehogy kiess onnan és megüsd magad - figyelmezteti a kisasszonyt, mivel nem szeretné, hogy bármi baja essék. Akkor talán nem tudnák együtt sétáltatni az állatokat, már, ha az édesanyja megengedi.
Miután megunják ezt a tevékenységet, az édesanyja kérdőn pillant a kislányra. Még egy picit kutyusoznak, és beszélgetnek. Lehet nem valóak azok a cukorkák a lánynak, de majd, ha nem ízlik neki, kiköpi és nem eszik többe. Egy csomaggal vesz az eridonos és azt próbálják meg megenni. Talán sikerülni fog, ha mégsem, odaadja valamelyik szobatársának, kivéve Elenát és Gwent. Ők így is túl sok cukrot esznek, anélkül, hogy Ő adna nekik.
- Van amelyik finom, van amelyik nem. Attól függ melyikeket húzod ki. De majd elfelezzük őket, és előtte megkóstolom. A finomaknak megkapod a másik felét - nevet a kislányra.
A tutyusozást követően a lány az órájára pillant és hatalmas szemekkel nyugtázza, hogy mennyire elment az idő. Vissza kell térjen a könyveihez, bármennyire is fáj a feje. Sietve megöleli a szőke lánykát, mondja, hogy jelentkezni fog elindul a kutyussal a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 22:50 | Link

< Lotti >

Hosszú és fárasztó nap, ami pedig a csúcspontja, hogy még korán sincs vége. Noel mióta rájött arra, hogy mehet az idegeimre, napi szinten többször is megteszi. Most is épp rohan a játszótér felé én pedig mint egy félőrült utána. A kabátomat nem volt időm felvenni, így azt útközben rángattam magamra.
Nos, nem volt könnyű anyának lenni, de gyakorta hálás feladat volt és jobban élveztem, mint bármi mást. Együtt voltunk, egy család és bár nem indult valami simán a dolog, mostanra minden a helyére állt és úgy éreztem, hogy rohan az idő. Vagyis, a nap végére rohant, de jelenleg inkább csak lomhán, félholtan vonszolta magát. Mit meg nem tette volna, ha már este lenne és ágyba tehetném az ördögfiókát!
- Noel, nem szólok még egyszer, hogy várj meg.
Gyors léptekkel elérem és a hóna alá nyúlva felemelem és a hónom alá kapva sétálok vele tovább a játszótér irányába.
- Ha ezt így folytatod, megfoglak mondani apának...
Üres fenyegetés, ezt mindketten tudtuk, de annyira, hogy nem csak Noel, de még én is elröhögtem volna magamat. Egyikünk sem volt szigorú szülő, nem tudtuk, hogy kell csinálni, így amikor Noel meghallotta az apja nevét vigyorogva csapkodta össze az apró kezeit. Két feltörő röhögés fölött azért fel is horkantottam, de nem bántam, hogy így reagált. Rajongott az apjáért, az apja pedig rajongott érte, kár lett volna ezt holmi szigorúsággal elrontani, majd megoldjuk máshogy. Amint beértünk a játszótérre, letettem a kisebbik Olivért, aki el is rohant a libikóka felé, azzal szórakozott, hogy egyik oldalról a másikra döntötte, majd mikor megunta inkább leült rá és ugrálni kezdett rajta, közben pedig istentelenül rázta.
- Anya, gyeje...jácci'.
Így nem volt más választásom, égnek emelt tekintettel indultam el, hogy ráüljek a másik végére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 12. 23:05 | Link



Rossz kedvű voltam, de mivel általában pozitív szerettem volna lenni, így betudtam az őszi fáradtságnak. Nem volt kedvem semmihez, nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak egyedül lenni egy kicsit. Hétvége lévén így jól beöltözve lementem a faluba, hogy sétáljak egy kicsit a tó körül. Szerettem ott gondolkodni, mert nem zavart senki és a dombok látványa nyugtatólag hatott rám. Szerencsésen kikerültem az embereket, inkább a falu szélén haladtam, de voltak helyek amit nem tudtam kikerülni. Ilyen volt a játszótér is. Elképzelni sem tudtam, hogy ki azaz elvetemült ember aki ilyen hidegbe idejön, hogy ráfagyjon a mászókára. Aztán amint megpillantottam, hogy kik vannak ott, hirtelen minden gondolatom érvényét veszítette. Hát persze, a kisgyerekeknek teljesen mindegy, hogy bomlasztó hőség, vagy fogkocogtató hideg van, ha menni kell, akkor menni. Játszani pedig muszáj. Ez a gondolat pedig megmosolyogtatott, mert hiába a rossz kedv, ha más boldog, akkor ez rám is átragad, Noel pedig mosolygott, tapsikolt, főleg mikor az anyukája felült a játékra. Egy pillanat alatt torpantam meg és fordultam vissza, hogy bemenjek a játszótérre. Nem akartam őket zavarni, de úgy voltam vele, hogy Lexi talán nem fog elhajtani, bár, ha kettesben akarnak lenni, azt is megértem. Nem voltam soha az a tolakodó ember, de most valamiért elcsábított a látvány. Lassan lépkedtem feléjük, majd mikor odaértem kicsit távolabb megálltam a libikókától és figyeltem egy picit a jelenetet. Furcsa volt. Lexit utoljára nagy hassal láttam, mikor prefektus volt. Aztán amikor megszületett Noel, már nem jött többet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit azelőtt, így elkerült egymást.
- Sziasztok.
Intettem végül, mikor a hallgatás már kellemetlen lett volna. A mosoly az arcomon ragadt, a fagyos ujjaimat gyorsan zsebre vágtam, mert nem titkolt szándékom volt kicsit megnyunyurgatni a picit, már ha az anyukája megengedi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 23:18 | Link

< Lotti >

Óvatos vagyok és lassú, de ez Noelnek nem tetszik. Hát, már hogy tetszene? Ő azt szereti, ha minden gyors és veszélyes. De nem tudom felróni se neki, sem pedig az apjának, minden gyerek ilyen. Nulla félelemérzet, alacsony fájdalomküszöb. Bár Noel nem az fajta, aki megijedne az eséstől, legtöbbször csak azért ordít, hogy ráfigyeljenek és ő legyen a figyelem középpontjában. Most sem tetszik neki, hogy olyan lassúak vagyunk, rögtön rugózni is kezd a libikókán, amire egy pillanat alatt reagálok, természetesen ijedten.
- Azonnal hagyd abba, különben hazamegyünk.
Mondanom sem kell, mintha a falnak beszélnék. Tudja, hogy nem megyünk haza, addig amíg ki nem fáradt, hogy aztán karban kelljen hazavinni és lehetőleg átaludja az éjszakát. Valaki azt hazudta nekem, hogy idővel majd könnyebb lesz, amikor már nem lesz pici, túl kell a hasfájós és a fognövesztős időszakot és akkor gyerekjáték az egész. Sajnos, ezt eddig még nem tapasztaltam, én azt vettem észre, hogy ahogy nő minden egyre nehezebb lesz. Mert rájön dolgokra, csiszoltabb lesz, ön és közveszélyes.
Annyira leköt az, hogy Noelt figyeljem, hogy észre sem veszem, hogy közben társaságot kapunk. Csak akkor veszem észre a Csornay lányt, amikor felénk köszön. Fáradtan mosolyogva pillantok felé, majd mikor rájövök, hogy ki az, boldogan integetek neki.
- Gyere csak, nem eszünk embert.
Az ötlet abban a pillanatban megszületik bennem, ahogy meglátom Lottit. Bár nem ismerem annyira, azt azért tudom róla, hogy szereti a gyerekeket, mint a legtöbb vele egykorú lány, amiből egyenesen az következik, hogy bármikor rá lehet venni egy libikókázásra. Noelnek is tetszik, hogy társaságunk van, egyik kezével elengedi a kapaszkodót és hevesen integetni kezd a számára ismeretlen lánynak.
- Nem akarsz egy kicsit te is libikókázni?
Nem kertelek, rögtön a lényegre térek, mielőtt még késő lenne és leülne valahova, vagy ami rosszabb, tovább állna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 12. 23:30 | Link



Csúnya vagy nem csúnya dolog, de a fegyelmezésre felnevetek. Még én is hallom, hogy Lexine mennyire nem gondolja komolyan amit mond, hát akkor Noel mégis mit gondolna? Aki napi szinten látja az anyukáját és ismeri minden rezdülését. De mielőtt még bármi bajom lenne belőle inkább a szám elé emelem a kezemet és köhögésnek álcázom az újabb feltörő nevetést.
- Izé..nem félek, csak nem akartam zavarni.
Közlöm nagyot sóhajtva. Nem akarom lehúzni a hangulatot, mert bár mosolygok, azért annyira nem jó a kedvem, ők pedig ide szórakozni jöttek. A kérdésre hevesen bólogatni kezdek és már el is indulok Lexi felé, hogy átvegyem a helyét. Szívesen segítek, na meg így legalább egy kicsit babázhatok, mert úgy tűnik, így lehet leginkább a közelébe férkőzni a kis öcskösnek. Ha Lexi átadja a helyét, óvatosan felülök és kicsit hátra dőlve leengedem magamat, hogy Noel a magasba emelkedjen. Sokáig csöndben röptetem a babát, aztán köhintek egyet és a lányra nézek. Végül is, miért ne tehetnék egy próbát? Legjobb tudomásom szerint, ha nem is ápolnak olyan szoros barátságot, de közeli ismerősök Emmával, ráadásul Lexi is volt prefektus, biztosan képben van az ilyesmivel.
- Lexi...szerinted...Emma haragszik rám?
Nem nézek a nőre, helyette a cipőmet bámulom, majd mikor észbe kapok inkább Noelre emelem a tekintetemet. Nem akarom én Lexit terhelni ezzel, ráadásul nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy elsírjam neki a gondjaimat, de hát ha egyszer bánt a dolog, akkor nem hagyhatom csak úgy gyűlni magamban. Igyekszem rámosolyogni Noelre, mivel a kisfiú széles mosollyal figyel engem, sőt mi több örül is neki, hogy végre valaki egy kicsivel bátrabban játszik vele. Könnyű úgy, hogy az anyukája lesből figyel és a baj van biztosan ott terem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 23:37 | Link

< Lotti >

- Dehogy zavarsz, gyere csak ide nyugodtan.
Még a kezemmel is invitálom, nem csak a szavaimmal. De azért szögezzük le. Szeretek, nem is. Imádok libikókázni, legszívesebb az életem minden pillanatát ezzel szeretném tölteni, de most jól jönne, ha valaki más szívna helyettem, mert ha ez a gyerek lefordul a nagy boldogságban a játékról, akkor este én fogok leszidás kapni, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Igen, a mai napig úgy veszekszünk Olivérrel, mint holmi bárdolatlan, agresszív állatok. Ugyanúgy ordibálunk és kígyót békát kiabálunk egymásra, de nem bánom, ettől olyan jó az egész, különben nagyon unalmas lenne.
Átadom neki a helyet, én pedig odasétálok Noel mellé, nem foglalkozva a kis srác tiltakozásával és olyan távolságba helyezkedek tőle, hogy veszély esetén rögtön ugrani tudjak. Figyelem, ahogy föl és se libbennek, majd a kérdésre a lányra emelem a tekintetemet. Kissé kérdőn, oldalra billentett fejjel. Nem igazán vagyok képbe a dolgokkal, még akkor sem, ha egyébként Emmával az utóbbi időben egy kicsit szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, hiszen, amióta Kornéllal hivatalosan is egy párt alkotnak, egy kicsivel többször láttam, mint azelőtt. Ettől azonban az iskolai dolgokkal nem igazán vagyok képben.
- Mire gondolsz pontosan?
Azért egy picivel lehetett volna konkrétabb is. Miközben a válaszra várok összébb húzom magamon a kabátot, és Noel sapkáját is lentebb húzom a füleire, mielőtt még bármi baj lenne belőle.
- Emma nem az a haragudós típus. Mármint, ő nem nagyon szokott senkire sem haragudni. Leszidott?
Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjam el magam, annyira kíváncsi lennék egy Emma McNeilly féle leszidásra! Ő az az ember, aki még a hangját sem tudja felemelni, nem még valakit leteremteni, pláne nem haragot tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 26. 21:27 | Link



Még csak rá sem merek nézni Lexire. Ez a téma annyira kellemetlen, nem is értem, hogy hogyan is tudtam ilyen egyszerűen rákérdezni. Nem igazán vagyok képben az ilyen családi dolgokkal, de azért pletykálnak dolgokat a házvezető néninkről és valahol a családi szálak egészen képtelenül futnak össze. Én például Lucától tudom, hogy Lexiből ki lehet szedni ezt-azt. Ő meg biztos a nővérétől hallott néhány infót, aki történetesen Emma legjobb barátnője. Igaz, sok emberen át ment a dolog, de azért csak nem siklik valami ennyire félre, ugye nem? Ráemelem a tekintetemet a szőke lányra, majd inkább gyorsan Noelt figyelem, aki láthatólag élvezi a dolgot, és ez engem is megmosolyogtat egy kicsit.
 - Hát tudod, a helyzet az, hogy jelentkeztem prefektusnak. De én nem gondoltam volna, hogy ez ennyire félelmetes. Én meg nagyon félek a sötétben, ráadásul annyira kicsi vagyok a többiekhez képest és tapasztalatlan. Úgyhogy visszaadtam a jelvényemet.
Egykedvűen megvonom a vállamat, igyekszem nem elbőgni magamat. Nem lehetek ennyire érzékeny! Lotti, szedd össze magadat! Nem szabad! Veszek egy mély levegőt, gyorsan megdörgölöm a szememet és próbálok mosolyogni. De a szám széle remeg, hát, ez szívás. De legalább nem lát senki, csak Lexi. Egy régi háztárs előtt pedig lehet sírni ugye?
 - Tudod, én csak azt akartam, hogy jobb legyen a háznak. Most nagy fiúk a prefektusok és szerintem ez így jobb. Nem való még nekem.
Bólogatok, miközben beszélek, nem is tudom, hogy magamnak beszélek-e, esetleg Lexinek, vagy Noelnek, mert most épp rá nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 10. 18:10 | Link

:.Olive G.:

Átlagos volt a mai nap, túlságosan is átlagos. Valamiért semmi sem volt jó, ha ültem, ha feküdtem, ha a fejemen pörögtem... egyszerűen semmi! Valamit ki kellett találnom, mielőtt kínomban kiugortam volna a szobánk ablakán. Lanetta igencsak elvolt azzal a sírós szörnyeteggel, akit Erikkel kezdett el nevelgetni, Lazriell is el volt tűnve már napok óta, csak órán tudtam mellette ülni, akkor sem nagyon beszélgettünk, mert ő jobban akart figyelni, Matt meg... hát nem is tudom, hiányzott a társasága. Nagyon is. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit is éreztem vele kapcsolatban. Amióta Csodaországban kalandoztunk, valahogy utána minden más lett, minden... szorosabb. Nem telt el azóta nap, hogy ne jutott volna az eszembe, de akárhányszor rá gondoltam és arra a kócos, bozontos fejére, gyakran egy mosoly szökött végig az arcomon.
Ezekkel a mély gondolatokkal indultam el az ismeretlenbe. Nem tudtam, hogy hová mentem, nem volt sem úti célom, sem elképzelésem. Csak a lábaim vittek. Egészen addig mentem, amíg arra nem eszméltem, hogy egy játszótér szélén álldogáltam. WUT? Tettem fel a kérdést magamban, szemeimmel felértem terepet. Alig öt-hat kisgyereket láttam az anyjuk társaságában, illetve volt ott babakocsi, meg homokozó felszerelés meg minden ilyen gyerekhez járó kiegészítő. Húztam a szám egy kicsit, a gyerekeket mustrálva és ismét a tegnap esti kalamajka jutott eszembe, amikor a kis szörnyecske felsírt és felverte az egész szobát. Sajnos hozzá kell szoknom ehhez, de nem baj, csak egy hónapig kell kibírnom, addig meg... alszom talán a klubhelyiségben, vagy párnákat erősítek a fejembe vagy valami.
Beljebb lépdeltem a játszótéren, a hintákat megcélozva le is telepedtem az egyikbe. Ha már úgy is itt vagyok, szórakozzunk egy kicsit, én is gyerek vagyok még! Gondoltam magamban, ezért elkezdtem magamat hajtani előre-hátra a hintában üldögélve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Olive Greenwood
INAKTÍV


oOlivabogyóOo
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 567
Írta: 2015. november 11. 09:59 | Link

~Fanni~

Lendületesen lépdelek az utcán. Levágott ujjú kesztyűmről szedegetem a fantomszöszeket, hogy még véletlenül se kerüljek szemkontaktusba senkivel. Remek kedvem van, és nem kockáztatok, hogy bárki bármivel kizökkentsen ebből az állapotból. A tegnap estére terelődnek gondolataim. Úú, az elég jó volt. Bolondos félmosoly suhan át az arcomon az emlék hatására. Tisztában vagyok vele, hogy akár azt is megtehetném, hogy továbbgondolom az eseményeket, és a női észjárás tökéletes példájaként esetleges jövőbeni történéseket fantáziálok hozzá. De nem. Most csak lazán ellibegek az ajándékként kapott jókedvemmel az utcán a játszótér felé.
Odaérve eresztem le kesztyűs kezemet, hiszen itt már nincs szükségem védőfalra. A játszótéren senki nem fog zaklatni a tanulással, az időjárással és egyéb felesleges témákkal. Tekintetem célirányosan a hinták felé szegeződik, hiszen mikor kitaláltam, hogy ide jövök ábrándozni, konkrétan arra gondoltam, hogy a hintában ücsörögve vigyorgok majd magam elé.
Mi? Foglalt a hintám. Az én hintám. Amelyiknek az a kellemesen dallamos nyikorgása van. És az hagyján, hogy foglalt, de egy magam-fajta, játszótéri outsider lány ücsörög benne. Színes haja pajkosan libben, miközben löki magát a hintán. Önkénytelenül is összehúzom a szemem. A koncentrálás számlájára írható ez a mozdulat. Fürkészőre vált a pillantásom, és ebben a minutumban hasít belém a gondolat, hogy lehet, hogy most úgy nézek ki kívülről, mint egy vadászó T-Rex. Inkább magamra erőltetett "mindenmindegy" lazasággal átsétálok a kőpadokhoz, szemem sarkából figyelve a trónbitorlót. Egy másik helyzetben kifejezett szimpát tápláltam volna irányába, de ma akaratlanul is egy tervemet törte derékba. Mondjuk azzal, hogy pont az én hintámat találta ő is tetszetősnek. Ez megint egy pont a javára. Micsoda ellentmondások egy szimpla játszótéren.
Leülök a padra és gyorsan körbepásztázom a terepet, hátha akad még itt valami rendellenes. Ami nem úgy van, mint ahogy én ezt elképzeltem. Ó, anyukám mindig mondja, hogy leszokhatnék arról, hogy makacsul ragaszkodok az elképzeléseimhez. A játszótéren minden más megszokott. Így visszatér tekintetem a lányhoz. Pillantásunk összetalálkozik. Furcsa módon nem kapom el a fejem, és még egy "jó ez a hintázás, mi?" - féle együttérző, halvány mosolyt is megeresztek felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



SVP *_* A Csillámrépa főszereplésével.
Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 11. 16:46 | Link

:.Olive G.:

Soha nem voltam az a fajta, aki ennyit elmerengett volna az élet értelméről, arról, hogy kivel milyen a kapcsolata, vagy arról, hogy mit egyen aznap vacsorára, de.. valahogy azt éreztem, hogy a lelkemnek épp erre volt szüksége. Egy kis magányra, egy kis csendre, nyüzsgés nélkül. Ezek a gondolatok voltak azok, amiknek hála ide kerültem a játszótérre, az utat sem figyeltem, annyira el voltam varázsolva. Tök gáz.
A környezetemet felmértem, és alig pár gyereket tapasztaltam abban az időpontban ott eszetlenkedni, ezért inkább kikerültem őket és a hintát céloztam meg. Csodás, nem volt ott senki, így nyugodtan letelepedhettem. Pár percig még ücsörögtem ott, agyalva egy-két dolgon, de aztán megvontam a vállam és hajtani kezdtem magamat a játszótéri eszközön csücsülve. Egyre jobb kedvem lett közben és már az arcom is kivirult.
Fel-felnevetgéltem a hinta ringatása következtében, egy nagy gyereknek tűnhettem, aki az élet apró örömeit kiélvezte. A hintázásom közben, egyre magasabbra és magasabbra szálltam. Az örömtől összeszorított szemeimet már kinyitottam, attól tartottam, hogy valamelyik dinnye kölköt fejbe rúghatom, szerencsére, egyiknek sem volt annyi esze, hogy iderohanjon, mert ő hintázni akart. De aztán lelassítottam, s végül megállt a járművem. Felálltam, leporoltam a popómat, egy vad ötlet után ráálltam a hintának azon részéra, ami eddig a fenekemet tartotta, a két láncba pedig belekapaszkodtam. Kicsit óvatosabban löktem ezután magamat, majd, amikor már elég biztonságosnak véltem, és az egyensúlyom is okés volt, megkönnyebbülve felnéztem, és egy szőke hajú lányt fedeztem fel a padoknál, engem nézett és rám is mosolygott. Pár percig hezitáltam, de aztán egy képzeletbeli vállvonással visszamosolyogtam rá. Ha tehettem volna, még integettem is volna neki, de a testi épségem azért drágább volt.
- Szia-mia! - ráköszöntem vigyorogva, nem voltam biztos abban, hogy hallotta, de nekem kicsit ismerős volt, vagyis mintha láttam volna már az eridonba illetve a suliba, ha meg csak egy falubéli, akkor én kérek elnézést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér