Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Mocskos kis csirkefogó! Hogy merészelsz engem halakkal pofozgatni, hm? Fogadjunk az utolsó Bumszalagbőrömet is Te vitted el! - Ordít a nő teljes tüdőkapacitással Lena képebe, egy jó adag nyálfröccsel megfűszerezve. Komolyan, Lena pofiján csak ennek a két mondatnak hála már annyi nyál gyűlt össze, hogy akár már csónakázhatna is benne. Hmm... csónakázás... nem is olyan rossz ötlet! Vajon egy rakat mogyoróban lehetne úszni?
- Néni... Van egy kis tálcája? Az első sorban láttam egy rakat mogyorót... Mogyogolni akarok! Néni is jön velem szörfözni? - Lenát cseppet sem hatották meg a nő vádló szavai, magához hűen válaszol neki, bugyuta anime figura képpel bámulva vissza a hölgyre. Persze lánykánkat sem ejtették annyira fejre, a szállingózó emberek sokaságában próbál keresni valamit, amivel elterelhetné az őt szorosan ráncigáló harmincas nőszemély figyelmét. Na nézzük csak... macska, Doxítrágya, jóskellékek, kadosszagyökér... Várjunk csak! Jóskellékek! Tavaly járt Jóslástanra, nem? Igaz, hogy egy kukkot sem értett belőle, de az a sok mugli rajzfilm nézés megtette a hatását, egy pár dolog azért megragadt neki!
 - Ah! Valamit látok a jövőjében! Valami... számára nagyon fontosat...! - Esik "transzba" Lena, ezzel pillanatnyilag összezavarva ellenfelét. Buta, mint a föld, de a színjátszás mindig is erőssége volt, ha másban nem is, de ebben legalább kimondottan ügyes szokott lenni. Mondjuk ezt az is tanúsítja, hogy a hölgyemény zavarodottan bámul a halpofit vágó két hajszínű humanoidra, aki a helyzetet kihasználva játssza tovább a szerepét. Persze a pillanatnyi gyengeség után a nő újra ordítani kezd, és a hőn szeretett ráncigálás is hamarosan újra akcióba lép. Komolyan! Ennek a házisárkánynak nincs jobb dolga? Díjbirkózó volt az összes rokona, hogy ilyen erős vagy mi? Ennek tuti, hogy másnapra nyoma lesz. Na jó! Akkor B terv. Keresni kéne valakit, aki kirángatja ebből a szituból. Jaj, de hát itt mindenki ismeretlen. Oké... azt hiszem egy darabig itt fog szobrozni. És ekkor, mint valami isteni fuvallat megjelenik a színen egy szőke hölgy, aki rögvest akcióba is lép, és gyorsan kiszabadítja Elenát támadója karmai közül. Megjött Piroskánk személyre szabott őrangyala, juppi! Micsoda szerencse, hogy pont összeakadt az... anyukájával?! Mit keres Bogolyfalván Lena édesanyja? Várjunk csak... ez Mich! Jaj, most nem is gondolná ez a zöldike, hogy Rózsa kisasszony mennyire örül neki! De akkor most megint örökbe fogadták? Vagy hogy lehet a Rellonos prefektus az egyik szülője? Nem baj! Ő azért örül neki.
 - Anyucíí!!! - Ahogy a nő végre hajlandó abbahagyni a tapizást, barnácska csapot-papot otthagyva ugrik Mich nyakába, és még akkor sem hajlandó leszállni róla, mikor a prefitárs kérdőre vonja a goromba piacost. Csak lóg rajta, és ölelgeti ahogy csak tudja, ha már egyszer az anyukája.
 - Ez a lány hallal pofozgatott engem! Ráadásul lopott is tőlem! - Üvölti továbbra is felháborodva az árus, vöröslő fejjel pillantgatva az anyukáján lógó lányra. Persze ezt Prefike sem hagyhatja ennyiben, nehogy már a hírnevét rombolják le ilyen kijelentésekkel! A végén még elvennék tőle Iát! És az katasztrófa lenne.
 - Nem is igaz! Maga nem akart velem játszani, pedig még a jövőjét is elkezdtem mondani! - Vág vissza Lena is, leugorva Mich nyakából, majd a vadul gesztikuláló nő elé lépve. Hát nehogy már! Ha ő így, Lena is így!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Semmim nem fáj, de mivel a térdeimet, meg a lábfejemet nézegeti, még meg is mutatom, hogy annak kutyabaja. Ellenben a kis lelkemmel. Azzal nagyon is nagy a gond. Mindeközben persze a fejemet rázom, tényleg nem történt fizikai értelemben baj, csak hát...
- Nem szeretem az emberek közelségét.
Van benne hazugság, nem is kevés, de sokszor sajnos nem magam miatt teszem, és érzem, hogy ez is olyan helyzet. És még ő sajnálja. Pf. This is me.
- Mi miatt? Hogy nem vagyok normális?
Akadnak fent a szemeim, nem is akármennyire, így a félelem mellé most már egyenesen meg is döbbenek. Fura egy érzés. Mintha túl lenne töltve gy akkumulátor, amit, ha nem merítenek le villámgyorsan, az szívás.
Fogalmam sincs, mit kéne tennem, a tenyerem is kezd gyöngyözni, ami sosem jó jel. Én mondjuk szerencsére nem fújok tüzes gömböt, de azért nem akarok kísérletezni. A válaszom is elég... hát... fogalmam sincs, hogy egyáltalán a kérdésre válaszoltam-e, de úgy néz ki, hogy nem lőttem mellé, vagy hát nem tudom.
- Aha. Gyere, a vendégem vagy a cukrászdában.
Próbálok valami grimaszhoz hasonló mosolyt produkálni, de csak előbbi jön össze. Egy ordítóan nagy grimasz. A feszélyezettség pocsék dolog. Nem szeretem, de hát ez van.
És még annyira udvariatlan is voltam, hogy a nevem nem mondtam meg. De egyáltalán kérdezte? Hát ezek szerint igen.
- Óó, ne haragudj. Zoé.
Nyújtom felé a kezem, szinte reflexből, a tenyerem nyitva, az ujjaim összeszorítva, ahogy az jól nevelt gyerekhez illik, de öt másodperccel később már vissza is húzom, és a nyakamra fonom őket, mintha egy palackot akarnék megfogni. Már csak a fojtás hiányzik. Menjünk mááár...
Basszus. Rájött. Azt a büdös manóját. Nem akarom. Ez gyors volt. De ez így most mi?
Megköszörülöm a torkom, és ki is csúszik az a néhány szó...
- Akkor nem zavar, hogy én..., hát..., izé...
Még mielőtt bármit is tudnék csinálni. De legalább a feszültség kézzel tapintható, így rosszabbra már nem fordulhat a helyzet. Most fő a nyugalom és a higgadtság nálam. Vagyis kéne, de csutkára nem megy. Menjünk már limonádézni. De nem akarok előbb lépni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még a kútnál...
Egy limonádé most tényleg jól esne, akár úgy is, hogy én állom. Bár a jelek szerint ezt nem tehetem meg, de nem is baj.
- Rendben, megadom magam.
Csak mennénk már. És ez még midig látszik az arcomon, talán kissé félreérthetően, de én nem úgy gondolom ám, hanem másképp. Na jó, ez kavarc így. De nem is csoda, mert tényleg én is össze vagyok kuszálódva, azt sem tudom, hogy lány vagyok-e kb. vagy fiú. Na jó, ezt még tudom, mert minden hátsó dologgal együtt csak lány lehetek, de a hangsúly nem ezen van.
Vitatkozhatnék még magammal időtlen időkig ezen, de a pánik nem hagy nyugodni. A szavaiból, cselekedeteiből, abból a kevésből szinte tisztán látom, hogy rájött a titkomra, ami egyébként szerintem már csak előtte titok, mert a kastélyban sok helyről hallottam már vissza, suttogtak a hátam mögött, de szemtől szembe még senki nem jött oda, hogy megkérdezze. Talán ez bosszant inkább, és ezért vagyok ennyire paranoiás is, de most csak az számít, hogy rájött... Valahogy rájött.
- Akkor akarod, hogy elmenjek?
Hajtom le a fejem, és talán megkönnyebbülnék, hogyha nem keseríteném szegény ember életét, de azért mellékesen megjegyezném, hogy jó kicsit kimozdulni, és nem mellesleg semmi bajom nem lesz már, vagyis jóval kevesebb, ha az a fránya asztal ott lesz. Igen, nőből vagyok...
Csak bámulok ki a fejemből, miközben idegpályáim a túlterhelés szélén állnak, szóval felőlem egy bomba is robbanhatna a fülem mellett, nem valószínű, hogy észrevenném. A figyelmet viszont megpróbálom tettetni.
Viszont fel se tűnik, hogy az érzelmekről beszél, az érzésekről, pláne nem az, hogy az irányt kérdezi. Engem csak az érdekelne már végre, hogy így is van-e kedve még beülni limonádéra, kávéra, teára, bánom is én, vagy elhajt melegebb éghajlatra.
A lelkem abban a körülbelül fél percben lerágja magáról a bőrt, amíg ezt ki nem fogja mondani, addig meg van időm nekem is felállni a helyemről. Kicsit leporolom a hosszú felsőmet, aztán most már a pánikból, bűnbánatból, félelemből semmit nem mutatok ki, így várom meg az ítéletemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szira

Nagy kínban van, próbálja felfogni, hogy mi is az, amit lát és az egyáltalán hogyan lehetséges, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutnia, bármennyire is erőlködik. Dadogva adja át a virágot a látottak hatására, és makacsul nem igyekszik bámulni, de még arra sem nézni, erre Szira hozzábújik. Kicsit sem ideges, á, dehogy, nem is érti, miért ment össze hirtelen úgy a gyomra, hogy méretben egy kaviccsal vetekedhetne és ismételten nagyot nyel. Az a nagy helyzet, hogy vakmerő főnixbőrbe bújt sárkányunkra Szira minden erőlködés nélkül ráhozta a frászt. Ha ezzel neki most haza kell menni, hogy khm, izé, az a helyzet, hogy gyarapodni fog a család, akkor inkább világgá megy, minthogy az atya haraggal szembenézzen annak ismeretében. Futólag említést tesz Ádámról, mert hiába mondogatja, hogy őt ez nem érdekli, mégiscsak foglalkoztatja a probléma, még sokat is, aztán amennyire tőle telik, figyelmesen hallgatja a lány válaszát. Kicsit el-elkalandozik közben gondolatban még mindig azokat a számításokat ellenőrizgetve, aztán már Szira hozza szóba az egészet. Még hogy ő megijedt volna? Meg hát, de minek vallaná be. Olyan határozottan rázza meg a fejét, mintha az élete múlna rajta.
- Nem én, de azért nem is vicces - jelenti ki menten, majd csak felszusszan megkönnyebbülten. Ha most bevallaná, hogy megijedt, Szira aztán egy örökkévalóságig szívathatná vele. Azt mondjuk nem tudja, hogy szívatná-e ténylegesen, de a büszkesége akkor sem engedi, hogy elismerje, ő, a rettenthetetlen, aki nála kétszer nagyobb embereknek is ment már neki - bár ez inkább meggondolatlanságra és vakemrőségre vall, semmint bátorságra -, megijedt még az apaság gondolatától is. Tizenhét, vagyis lesz, korai ez még, tessék megérteni. Ahogy megnyugszik, kezdi azért látni ő is a poénosabbnak mondható oldalát az egésznek, úgyhogy bele is karol a lányba és megnézi közelebbről a kutyákat.
- Ragaszkodó típus, az biztos és aranyos kutyust választott. Fuh... cukrászda? - kérdezi a maga lényegretörő módján, egyre kevésbé a hosszas cseverészések híve, főleg, ha pontosan tudja, mit is szeretne, márpedig most ő a nagy ijedelemre cukrot szeretne, diós-csokis süti formájában.
- Szerinted mit szólnának, ha az iskolában is ezzel a magyarázattal hozakodnál elő, hogy én... szóval, hogy... érted - pillant most már végre a lány pocakjára önszántából is, és elgondolkodva féloldalas mosolyra húzza közben a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valami nem hagy nyugodni az indulásunk óta. Apa a vasúton nagyon furán viselkedett. Folyamatosan egy embert nézett, és azt emlegette, hogy ő tuti nem lehet az. Ha jól értettem a nevet, akkor Gábor volt a keresztneve, de nem tudom. Engem nagyon hirtelen csapott meg a dolog, olyan volt, mintha ismerné. Csak arra nem emlékszem, hogy honnan, pedig kiskoromban nagyon sokat mesélt róla. Eddig nem is látszott fontos információnak, de valószínűleg mégis az. Muszáj lesz megvárnom azt a lányt, hogy utánakérdezzek annak a férfinak, aki kikísérte őt az állomásra.
Az egész úton ezen gondolkoztam. Hogy tudnám megkörnyékezni a barna hajú lányt, hogy ne legyek nagyon ijesztő. Ahhoz viszont, hogy megtaláljam, elsők között kéne leszállnom a vonatról.
Az úton efféle gondolatok jártak a fejemben, amit sikerült is betartanom, így gomolygó ötleteim kíséretében letelepszek az egyik padra. Már visszamehetek egyedül a kastélyba, itt vagyok már hozzá egy ideje, szóval ha egyedül megyek, nem fogok eltévedni. Most viszont első dolgom bevárni az említett személyt.
Tisztára, mint egy magánnyomozó, csak én nem titkolom (olyan jól), hogy kutatok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Telnek a percek, és a leendő események súlya mázsaként telepszik a vállamra. Mi van, ha hülyét csinálok magamból? Mi van, ha egy az egyben leátkozza a fejem? Tudok magamra vigyázni, de a blokkolási készségem ilyen esetekben kirívó. Már alig szállnak le a vonatról, talán páran vannak már csak. Titokban reménykedem, hogy már rég elment, amikor...
Ott az a rajz. A térdemen. Én meg ledermedek, amikor felnézek. Kell néhány másodperc. Ekkora szerencsém vagy balszerencsém (?) nem lehet.
- Izé. Hát... Khm... Asszem rád. És hát.. Zoé vagyok.
Bököm ki a nevem is, kis integetéssel, mely a jobb kezemből jön. Olyan idiótán érzem magam. De tényleg. Szótlan csendben meg pláne, de látszik a lányon, hogy valamit nagyon akar mondani, úgyhogy talán fellélegezhetek. A jó megérzések mindig jók. Kivéve, ha nem. De most még talán sok is a nekem szegezett kérdés. Hát nézzük egyenként.
- Hát a kedvenc színem. Nem is tudom. Talán a lila, de mindet nagyon szeretem, amelyik élénk, telített. A házamról jó véleménnyel vagyok. Szeretek ott lenni. Olyanok, mint én és nem piszkálnak, mert szeretek olvasni.
Tökre nem erről akarok beszélni, de jó, hogy nem arról kell, amiről én szeretnék. Egy kis egérút. Bár még meggondolhatnám magam, nem teszem, inkább fejest ugrok a mély vízbe egy nagy levegővel, miközben visszaadom a lánynak a rajzot. Senki nem kereste, így gondolom, hogy az övé.
- A te apád Gábor?
Kérdezem olyan halál nyugalommal, mintha minden nap feltenném valakinek ezt a kérdést. A kezeimmel babrálok idegességem leküzdéséhez, mert azért izgulok, hogy mit fog felelni. Ha azt mondja, hogy nem, akkor itt végeztünk is a nehezével, mert nem őt vártam, ellenben, ha igen, hát... Azt még kitalálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Orczy Zoella Panka

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Annak nevezheted aminek szeretnéd, mindenre hallgat. Az öcsém is mindig mást mond - nem lenne rossz összeismertetni a két fiatalt. Lehet, hogy barátok is lennének, hiszen korban közel állnak egymáshoz, ahogy Kata végignéz a kislányon, nem lehet több négynél.
A bemutatkozás másik féltől sem marad el, bár Kata nem igazán érti a lányka nevét. Van egy-két külföldi ismerőse, a szobájukban is lakik kapásból három, de ilyen névvel még nem találkozott. Tanakodni kezd, hogy vajon milyen hasonló neveket ismer, de nem jön rá egyikre sem. A kislány biztos nem haragszik meg, ha vissza kérdez, ezzel biztosítva, hogy jól hallotta-e a nevét?
- Jiji? - kérdezi, ahogy hallotta. Biztos nem így kell kiejteni, legalábbis az idősebbeknek sikerül rendesen is, de nem tudja melyik névre gondol a lány. Nem jó a nem magyar eredetűek értelmezésében, főleg, ha olyan kisgyerekek mondják, akik most tanulnak beszélni.
- Mi lenne, ha hétvégente eljönnél velem és megsétáltatnák őt? Ebben talán anyukád is kiegyezik - mutat a kutyusra, majd visszafordul a kislányhoz. Egyértelműen nem szeretné az édesanyja, ha egy négylábú is beköltözne hozzájuk, de ezzel megbékélhet. A kislány simogathatja, sétáltathatja, megetetheti az állatot, és nem kell otthon vigyázniuk rá. Esetleg Kata a cicáját is megismerteti a lánnyal.
A hintával kapcsolatban kicsit elbizonytalanodik. Idős már ehhez, de a mókát soha nem hagyná ki. Általában a testvére veszi rá a "rosszra", de ezekbe szívesen belemegy, még ha baleset is lesz a vége.
- Meglöklek, aztán én is megyek. De kapaszkodj - adja be a derekát. A hinta mögé lépve, meglendíti azt, ezzel löketet adva a kislánynak. Vigyáz rá, hogy ne menjen túl magasra és eshessen ki. A megfelelő magasságot elérve, ellép Lilitől és helyet foglal a másikban. A sajátját is, csak annyira hajtja, amennyire a kislányét.
A játék végeztével egy kérdést intéz az anyuka felé, majd az igenlő válasz után apró, papírba csomagolt csokis cukrokat vesz elő.
- Most ez van nálam, remélem szereted az ilyet. A Mindenízű drazsék nem a kedvenceim. De ha szeretnéd egyszer ehetünk pár darabot - mosolyogja a lány, miközben várja, hogy a kisebbik elveszi-e az édességeket, vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Miért kérdem, miért kérdem. Most mit feleljek erre? Az igazat vagy egy kitalált sztorit? Áhh, az igazság mindig jobb.
- Kiskoromban sokat hallottam róla, de egy ideje elfelejtődött. Aztán ma, amikor apa meglátta, hát ezek szerint jól sejtettem, hogy az édesapád, akkor kezdte el megint a mondandóját. És érdekelt, hogy ki lennél.
Vonok vállat, mintha tökre nem érdekelne a dolog, és csak egy furcsaság miatt szólítottam volna meg, de azért bennem motoszkál a kis ördög. Merjek még többet mondani? Ne merjek?
Végül úgy döntök, hogy most nem, és nem is teszem rosszul. Észbe kapok, amikor Lilith a rajzát kéri. Megfogom, még egyszer jól megnézem, mert talán egy ideig nem beszélek az unokahúgommal. Furcsa kimondani. Mindig azt hittem, hogy én vagyok az egyedüli leszármazott a családból. Vagyis tudtam, hogy nem, csak eddig senkivel nem kerültünk kontaktusba. Amióta apa elvette anyát, ... Voltak gondok. És most itt van ő...
- Persze, tessék.
Nyújtom át végül neki, nem tudom, mit mondhatnék vagy mit nem. Én még beszélgetni akarok, de közben meg félek is. Mit szoktak ilyenkor csinálni az emberek? Rászállnak a másikra? Vagy hagyják békében elmenni? Vagy mi mást?
Mivel fogalmam sincs, így én is csak felállok a helyemről, hátha azért még nem kell tőle elszakadnom.
- Jövök veled.
A szemeim nem tudom leszedni óla, ami elég ijesztő lehet számára, de ez van. Nem minden nap történik ez meg senkivel sem, én pedig egyszerre vagyok most boldog, felszabadult, izgatott, csalódott, tanácstalan, pánikolt, meg úgy még ezer jelzőnyi. Túlcsordulnak az érzéseim, főleg, hogy most már a nevét is tudom. De tolakodni sem akarok, amit előbb kellett volna észben tartanom és most már késő.
- Persze csak ha nem gond.
Teszem hozzá, szinte hadarva, és, hogy mindezt bizonyítsam, megállok, mert addig egy lépést sem akarok tenni, amíg nem bólint rá vagy el nem kerget. Ha el is küld, max. másik útvonalon megyek fel a kastélyba. Ismerek már párat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem értjük, honnan ez a hirtelen segítőkészség, mindenesetre az eridonos elég szorult helyzetben van, így Michelle kutya kötelességének érzi, hogy ki is rángassa abból. Nem mondhatnánk, hogy jól esik a gyomrának a bajkeverőt nem a trutymóban hagyni, de ezt maximum ő lerendezi Elenával, nehogy már valami szottyos vénasszony beleszóljon ebbe. Arról nem beszélve, hogy prefektánk sosem kedvelte a testi erőszakot, márpedig az a szorítás, ami itt van kérem szépen, az már szinte testi fenyítésnek minősül. Én még azt is simán kinézem a lányból, hogy előkapja egyik kését és levágja a nyavalyás mancsát, de az olyan végérvényes megoldás lenne, amit nem akarna bevállalni. Kihagyná mint a javítót, de rosszabb esetben a börtönt is. Így történhet meg, hogy egyszerűen csak lehámozza prefektus társa csuklójáról az illetéktelen ujjakat és, mintha a lánya lenne, felemeli hangját a goromba bánásmód miatt.
Elena reakciója hihető, csak éppenséggel a rellonos nem viseli jól ezt a fajta testi kontaktust. Nincs baja az ölelésekkel akkor, ha azt A Fiútól, vagy családtagtól kapja. Esetleg még Izabella és Aiden beleférnek a keretekbe, de nagyjából itt ki is fújt az ölelés világnapja. A legutóbb, mikor Leonie baromkodott a bejárati csarnokban, akkor sóbálványátok lett a vége. Nem szeretné megismételni, meg hát nem is lenne szerepbe illő, ha a saját lányát megátkozná. Onnantól már ketten futhatnának. A realitás kedvéért egyik kezével védelmezően átöleli a lányt, de nem igazán lelkesedik ezért. Bah. Csak essenek túl ezen.
- Vannak erre szemtanúk? Ez így alaptalan vádaskodás! – pedig, ha ez mind igaz, akkor Elena valóban nagy bajban van. Mondjuk a hallal való pofozkodásnál (?) még Michelle számára is elakadt a tű, de az belefér a gyermekcsínyek kategóriájába. És most tekintsünk el attól, hogy mennyire kell infantilisnek és degeneráltnak lenni ahhoz, hogy ez valaki számára szórakozást nyújtson, halasszuk ezt a témát későbbre. Viszont a lopás egészen más tészta. Épp erre is reagálna, mikor Elena egyszer csak hopp-sutty, volt-nincs Michelle nyakában, már az idegbeteg nyanya előtt állva osztja az észt. Istenem, szőkénk agyvize itt kezd a tetőfokára hágni. Odalép Elenához és arrébb tolja, majd megfogja a kezét. Nem erősen, csak úgy, hogy ne tudjon szabadulni és fenyegetően pillant rá. Most kell csendben maradnia, ha jót akar magának, különben kicsipkézi a fülét a sárkánylány. Elővesz öt galleont és az öregasszony felé nyújtja.
- Most pedig hagyjon minket békén és meg ne lássam többé a lányom közelében, érthető voltam? – szemeiben megvillan az őrület egy apró szikrája, amit még Elena is észrevehet, ha eléggé figyel. Amit amúgy remélünk, mert amit ezért kapni fog, azt nem teszi zsebre. Minimum jön öt galleonnal és egy hatalmas szívességgel, ha nem kettővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Akkor majd találkozunk, sziasztok! – intek a csajok felé, majd visszaslisszolok a hálófülkémbe. Mindjárt megáll a vonat és a cuccaim ott vannak még, ma lesz a napja, hogy elkezdem a tanulást a mágussuliban, huhúúú! Illetve, csak megérkezem, ma még csak nem lesz tanulás. Jaj, Szonja olyan édes volt, úgy sírt, hogy már nagylány vagyok, cuki volt. Ákos meg csak vállat vont, mert úgyis találkozunk, hát hol itt a testvéri szeretet? Mondtam neki, hogy akkor nem is utazok vele, ő meg erre csak annyit, hogy fogadtak a többiekkel, hogy hány emberrel fogok összeismerkedni. Ő nyolcat írt, ezért kénytelen voltam lehajrázni, mert vagy húsz emberkét megismertem. Először is a kocsiban azt az öt lányt, aztán sétálni mentem. Jó, hát szoros barátság nem kötődött, de azért pár szót váltottam mindenkivel. Az egyik fiú mesélte, hogy neki diszkógráfiája van, vagy mije és nehezen olvas, én meg mondtam, hogy majd a varázsgyógyászok meggyógyítják biztos. Azt mondjuk, nem tudom, hogy mi ez, de mindegy. Szóval a vonat lassítani kezd, én meg összeszedem a cuccaimat, ami nem is olyan kevés. Megvárom, míg mindenki leszáll, aztán elkezdem lepakolni a cuccokat, hát nem nagyon van jelentkező a segítségre, jellemző. Így is apu segített felpakolni, de hát, ha nekem ennyi minden kell. Mert minden időre kell ruha és cipő és különben is, nem járhatok szakadt ruhákban, mert kinéznének a többiek. Szóval háromszor fordulok, mire sikerül mindent leszednem, és még két percig nézegetem, hogy minden meg van-e és senki sem vitt el „tévedésből” bőröndöt. Na, mivel megvan, mind a négy bőrönd, meg hat utazótáska, minden oké. Már csak Nina hiányzik, aki segít elvinni a kastélyban. Pedig nem is nagyon rámoltam össze, csak a legszükségesebbeket tettem be.
- Ninaaaa, merre vagy! – kiáltom el magam, pedig tényleg nagyon nézelődök, de így hátha megtalál majd. – Nina, Nina, Ninaaaa!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ettől a tanévtől kezdve elárasztanak a családtagok szépen, fokozatosan. Beszivárognak az életembe, ezt a folyamatot pedig Flóra kezdi meg, ugyanis ő érkezik meg először. A vonatállomásra érve még rá is érek kicsit sétálni, hiszen legújabb szokásomhoz híven természetesen korábban érkezek, mint kéne. Aztán kisvártatva bedöcög a vonat, én pedig naivan várom, hogy a húgom egy szerény bőrönddel és sporttáskával kivágtasson elém és a nyakamba ugorjon. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Már vagy öt perce benn állhat a szerelvény, mikor már egy rakat ember kijött, a legfiatalabb Egerszegi viszont még mindig sehol.
Ha nem hallom meg a nevem, valószínűleg őrült szitkozódásba kezdek, csak hogy megüti a fülem Flóra hangja. Elindulok felé és ahogy közeledek, rögtön meg is torpanok. Oké, most már egészen világos, hogy a húgom elhozta az egész szobáját, márpedig ennyi cuccal nem fog beférni a Rellonba. Mármint nem a szobába, hanem a Rellonba. Gondterhelten megdörzsölöm arcomat, majd mosolyt varázsolok rá - mert hát mégis csak örülök ám ennek a rosszcsontnak - és egyenesen a leányzó felé veszem az irányt. Útközben kitárom a karomat, hogy ha gondolja, nyugodtan iderohanhat, mert kap egy óriási ölelést. Hacsak Szonja nem mondott neki valamit, biztos vagyok benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik és szétölelhetem.
- Na hogy utaztál Sztázi? - ajkam finom görbébe ível, pálcámmal pedig intek a csomagok felé. Mellékesen megegyezve, ilyenkor örülök, hogy van varázserőm, különben minimum két forduló lenne ez a sok holmi kettőnknek. De így csak egy lesz.
- Az a helyzet, hogy ennyi csomaggal legfeljebb hozzám férsz be. Na mi legyen Törpe? A kastélyban szeretnél lakni vagy nálam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem érti, mi történik a férjével. Mintha teljesen elvették volna az eszét, mintha attól tartana, hogy a 22-es csapdájába esik, vagy hogy két szék közül a pad alá szorul. Hiába próbál segíteni rajta vagy hozzáérni, akár csak megérinteni a karját, hol idegesen elrántja a lány elől, hol vehemensen a szőkére vetődik és a pultig hátráltatva magához szorítja. Nem érti. Mint valaki, akinek tettek egy új, jobb ajánlatot és kétségek között van: a régi, bevált helyett megpróbáljon-e egy újat, ismeretlent. Ismerős érzés a lányunknak, noha nem tudja a férje valódi okát, okait az efféle viselkedésére és indokolatlan dolgaira. Fél, hogy elveszti, noha pontosan tudja, hogy sosem birtokolta. Náluk ez egészen másról szólt, de most.. mintha Mihael rájött volna: más kell neki.
Még tisztán emlékszik a lány, mikor a bizonytalan, akadályokkal teleszórt utat választotta a családja ellenében, ám ezen az úton nem egyedül kellett volna végigmennie. Nem is úgy tervezte. A mai napig nem tudja, miért eresztették el a kezét 4 év után.
Nagyot sóhajtott. 22 óra, Mihael megint nem otthon alszik. Fekete nadrágot húzott lábaira, valami ócska pólót meg egy dzsekit. Odakinn csepereg az eső. Bezárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe cipzárazta majd hamarosan az utcákat rótta céltalanul. Teljesen mindegy volt neki, hova megy, csak a lakásban ne kelljen ülnie. Akármennyire próbálta megfejteni Mihael különös viselkedését, mindig ugyanoda lyukadt ki: unalmassá vált. Ezen gondolat megfogalmazódása után pedig mintegy reflexből a legutóbbi kapcsolatára és annak végére gondolt. Sóhajtott. 4 év. Ennyit hajított ki a másik, egy árva szó nélkül. Bakancsa alatt ropogtak a kavicsok és a homok, ahogy a játszótérre betévedt, és bár nem kifejezetten ide akart jönni, ha már itt volt, akkor a hinták felé baktatott. Csöpp-csöpp. Kisebb tócsák gyűltek már össze a földön a mélyebb részeket, különösen a homokozóban, ahol a gyerekek lapáttal meg kanalakkal gödröket ástak. A hintához érve leül, ülepén a fekete anyag pillanatok alatt tiszta víz lesz - amit egyáltalán nem érzékel Roxanne. Bakancsának elejét a földre támasztja s csak így lengeti magát előre-hátra. Nincs benne semmi energia. Sóhajtott még egyet. A sáros homokban megpillantott egy kavicsot és elöntötte a düh, bár csupán egy pillanatra keveredett benne a szomorúság és a harag. Markába kapta ezt a kis dolgot, ami a tenyerében épphogy elfért, majd szép mozdulattal elhajította. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg.. hát sikerült az egyetlen arra járó embert nyakon csűrnie vele. Csak nézett az illetőre, akit a sötétség és a lámpák félhomályba takartak, mint aki földönkívülivel találkozik életében először. Mégis.. milyen ismerősek a vonásai a lánynak..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Céltalan? Igen... Senki nem tudná pontosan megmondani, hogy milyen megfontolásból tekereg éjszaka a játszótéren. Sötét van, a szemerkélő esőtől pedig minden nyirkos, ijesztően nedves. Nehezedik a levegő, már semmi sem a régi a nyárból. Végérvényesen elmúlt az az időszak, most pedig kilátástalanul rohannak az őszbe.
A sors egy különös szituációt teremtett, de még nem fedi fel magát előtte. Csendben növekszik a feszültség. Gyanútlanul sétál a lurkóknak fenntartott övezet felé. Nem mintha rejtőzködnie kellene, de bebújik a fedett csúszdák egyikébe. Itt egyedül a távolban pislákoló lámpafényt veszi ki a szeme sarkából. Minden más csak a koromfekete üresség körülötte. Arcára mosoly ül ki, még ha nem is látszik a sötétben. Ráeszmél, hogy minden szőrszála az égnek meredve követeli, hogy azonnal tűnjön el a helyszínről, s vonuljon inkább valami fedett szobába. Képes volt fekete rövid ujjúban idejönni. A nadrágja is eléggé szakadt, megviselte már a múlt, újat kellene venni, ha lenne rá pénz. Szégyen vagy sem, ebben a lenge öltözetben halk didergésbe kezd. Összehúzza magát, hogy enyhítsen helyzetén, más megoldást nem is helyez kilátásba.
Ha tudna, most gondolkodna valamin. De nem teszi. Csak néz, és ki tudja, hogy igazából milyen folyamatok játszódnak le benne, de finoman szólva ijesztő. Aztán hall valamit, és mintha valami csiga lenne, fejével kihajol a csúszdacső végéből. Valaki beült a hintába. Egy hasonlóan hülye teremtés. Ez azonban mégiscsak foglalkoztatni kezdi az agyát, merthogy Ruben legalább valami esőbiztos helyre evakuált. Ez a lány meg csak ül ott és búslakodik.
Úgy dönt, hogy jobban előmászik, mire ütést érez a homlokán, majd a róla lepattanó kő jellegzetes hanggal koppan a műanyagon. Ahogyan azt minden normális ember teszi ilyenkor, úgy ő is elsőként a fejéhez nyúl, s mint egy nagy harci sérült, úgy vánszorog kissé közelebb ehhez a nőhöz. Ám...
Beverte már párszor a fejét, de ilyen jellegű mellékhatással még sosem kellett megbirkóznia. Teste megdermed, izmai összerándulnak, aztán egy jó nagy dörrenéssel visszatakarodik a lyukába. Mint később kiderül, újfent beverte a fejét, ezúttal a nyílással sikerült összeölelkeznie.
~ Ez Roxy lesz ~ Tudatosul benne a szörnyű tény. Retteg. De csak nem vették még észre... Kívülről csak a hátsója látszik, úgy kuporog a szűk csőben. Megpróbál feljebb mászni, végül megkapaszkodik a széleiben és mozdulatlanul kővé válik. Ő nincs itt... Ha nem mozdul meg, idővel szépen továbbáll a zaklatója. De miért fáj ennyire rohadtul a homloka? És ez még csak egy véletlen baleset, elvileg. Mi jön még...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Na, hol lehet már ez a félvéla? Biztos csábítgatja a pasikat, mert… mert miért ne? A nagy lányok azt szokták, igaz? Nekem nem kéne senki, fújj már! Bleee, az kéne még csak, hogy odarakja a nyálas száját az arcomra, gusztustalan. Viszont Nina meg sehol! Hallatlan! Pedig kiabálok!
- Nina, Nina, Ninaaa – folytatom tovább, előbb utóbb majdcsak jelentkezik valaki, hogy abbahagyjam, hihihi.
És meg is van, már látom a cuki fejét, úgyhogy mindent otthagyva rohanni kezdek felé, és ráugrok, ahogy kell. Jaj, nagyon örülök az én kis nővérkémnek, nagyon hiányzott már!
- Sziaaaa! Hát, itt vagyok, mit szólsz? Szuper volt, megismerkedtem egy csomó csajjal, akik megetettek mindenféle jóval, meg sokat pletykáltunk – a számon a vigyor körbe érne, ha tudna, de azért lemászok róla. Nina felemeli a csomagjaimat a pálcájával és azok felénk lebegnek, de csúcs!
- Azta, de szuper már! – mintha nem láttam volna még varázslatot, úgy csinálom. Pedig apu is és Nina is, ha éppen ott van, néha varázsolgatnak. A kedvencem, amikor madarakat röptetnek egymás felé, és mindenféle trükköket mutatnak be velük.
- Jaj, ne mondd már. Csak a legszükségesebbeket hoztam – csinálok egy duckface-t, és egy kicsit le is hangolódom. Alig hoztam valamit, tényleg! És amúgy is kéne pár cucc, meg…
- Ja, és még az iskolai holmikat is meg kéne venni, itt a lista valahol – kutatom át a kis táskám, ami a vállamon lóg. Minden rendes csajszinak kell ilyen, és nekem van, apu vette. Jó, egy kicsit rágni kellett a fülét, de tényleg csak egy hétig és máris megvette. A szoknyáért egy hónapig könyörögtem, mert szerinte van elég szoknyám. De hát csak olyan tizenöt van, nincs is minden színben, és akkor még a hosszokról nem is beszéltünk. Végül megtalálom a listát és Nina kezébe nyomom.
- Hát nem tudom Nina, nem akarok útba lenni nektek – nézek rá, de tényleg. Most lesz a házasság, meg miegymás, és koszorúslány akarok lenni. Apropó, a koszorúslányruhám sincs még meg.
- Meg nem tudom, hogy szabad-e egyáltalán, nekem azt írták, hogy ott kell lakni a kastélyban, ami nem baj szerintem, mert meg tudlak látogatni sokat, nem? – nézek rá, és várom, hogy induljunk. Mivel nem bírom ki megint megölelem. Jaj, de jó, hogy itt vagyok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Agyának racionális részlege kisült, mihelyst megfogalmazódott benne a gondolat: ez lehetne akár Ruben is. A fiú riadtan hőkölt vissza, lányunk ezzel egy időben felállt a hintából, majd saját lábaiba gabalyodva a földre esett. Állára pergett alá a víz, ahogy az egyik tartóoszlopnak támaszkodva ismét két lábra egyenesedett, majd az esés következtében elejtett pálcáját magához véve bizonytalan léptekkel a másik tag búvóhelye felé óvatoskodott. Kabátja mentőmellényként nehezedett a mellkasára, szíve szerint levetette volna, de jelenleg épp van jobb elfoglaltsága is.
Az értelmes összefüggésekért kutató része az agyának felmondta a szolgálatot, hatalmas betűkkel jelezte: ERROR. A türelmes, pepecselős részleg is beadta a törölközőt: NO SIGNAL. Megmaradt a puszta emberi léte, nőies gondolkodása, szétszórt, logikátlan következtetései. Képtelen volt felfogni azt az információt, mely azt akarta neki bemesélni, hogy igen, az imént Rubennel sikerült találkoznod. Pazar, a lehető legjobb pillanatot fogta ki erre a sors, komolyan, ennél jobbkor nem is időzíthetett volna.
- Levicorpus! - kissé erőtlenül, de a saját hangszínén mondja ki a varázslatot, melynek hála az előle menekült tagot valami láthatatlan erő a bokájánál fogva a levegőbe emeli. Talán most fény derül a dolog érthetetlenségére, talán most megvilágosodik a lány, bemegy majd a kocsmába és egy jót nevet az egészen. Talán bekopogtat Zétényhez, rég látta már és élvezi a társaságát. Csak ezt az ügyet zárja le.
Aha. Meg ahogy ő azt elképzelte..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Furcsa hangokat hall maga mögött. Biztosra veszi, hogy valami készül ellene. Az utolsó pillanatig való habozása után végül nem változtat a taktikáján. Görcsösen tárja szét végtagjait a nyílásban, hogy még véletlenül se tudjon majd kipottyanni onnan. Tetszik neki ez a játék. Komoly mellkasi munkájába kerül, hogy ne visítson fel helyben. A megfutamodást lekéste.
Pulzusa az egekbe szökik. Nincs menekvés, a zajok egyre közelebb kerülnek hozzá. Sejtelmes lépteket érzékel, csak úgy borsódzik tőle a háta. De nem, bármennyire is rángatják majd a bokájánál fogva, ő nem fog engedi. Az utolsó erejével is tartani fogja védvonalát, ahogyan például egy bátor katonának kell.
Az ismerős hang mormog valamit, amit csak visszhangosan, elmosódva hall. És mintha porszívóval szippantanák ki az odújából, úgy lóg a következő pillanatban már a szabad ég alatt, kopott, mocskos cipőtalpát a fekete égbolt felé mutatva.
Véget nem érőnek tűnő nevetésbe kezd. Röhög... Idétlenül, mintha fuldokolna tőle. Némi levegőért kapkodás közben horkant párat. Biztosan még a lakósoron is hallják. Az egész gyerekből egyébként alig látszik valami, ahogy tenyerébe temetett fejével próbál elforogni a csaj tekintete elől.
- Elég! - préseli ki magából anyanyelvén. Tagadhatatlanul egymásra találtak. Kifogták őt, mint valami halat a tóból. Pechére nincs nála a pálcája, azt úgyis csak összetörné a zsebében, a problémát pedig pusztakézzel véli a legjobban megoldani, ha adódik.
Továbbra is kacarászik. Nem bír magával, már-már egész pofája vörös a fejébe szállt vértől. Próbál kapálózni, mintha nem tudná, hogy ebből most lehetetlen kiszabadulnia. Talán jobb is, hogy nem ejtik le, mert tuti a nyakát törné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oké, lányunk másodjára is a földre vetődik, most viszont a meglepettségtől. Mellbevágó élmény volt Rubent viszontlátni, így a szó szoros értelmében hátratántorodott és a nedves, sáros-homokos, enyhén kavicsos járókelő részre letottyant. Fekete nadrágja nem lesz épp a leghálásabb ezért a mozdulatáért, bár nem különösebben érdekli a hölgyet. Kezében úgy szorongatja a pálcát, mint akinek az élete függ ettől, álla alján összegyűlik a víz, ami mostanra úgy esik, mintha dézsából öntenék. Csak ül ott, jelen pillanatban reakcióképtelenül, nagyon várva, hogy az agyának Errort kijelző sarka is újrainduljon.
Kétség sem fér hozzá. Ruben eszelős, agyhalott nevetését senkiével nem lehet összetéveszteni - akárcsak azt se, hogy az adott helyzetet kínosan éli meg, élvezi, fél tőle vagy valami. Egyszerűen csak nevet, mint egy megveszekedett hiéna.
Roxanne vészszivattyúi lassan működésbe lépnek, 10-20 másodpercnyi ücsörgést követően pedig a rendszer újraindítására is sor kerül. Ül ott, mint egy faszent, vagy mint egy kislány, akinek elvették a babáját és jobb ötlet hiányában a földre tottyanva játssza a sértődöttet. Roxanne újra megnézi a levegőben vihogó hiénáját, aztán mintegy csettintésre beugrik neki, hogy mi történhetett: valaki nagyon rá akart ijeszteni, valaki, akinek valamit ártott, valaki, aki tudta, hogy mitől ijed meg alaposan a lány. Ez a valaki egy ismerősét lefizetve százfűléfőzetet adott neki és pénzt ígért a lány megijesztéséért cserébe. Vagy csak egyszerűen saját maga itta meg a bájitalt és akarta a hitéből is kitéríteni a belgát. De az nem lehet, hogy maga Ruben Marceau legyen itt, Magyarországon, épp ezen az istenverte helyen. Az ki van csukva. Előbb vall szerelmet Mihael Davidnek, minthogy ez megtörténjen.. igaz? Na, akkor nincs más hátra, mint kideríteni, hogy ki akart vele ilyen aljas tréfát űzni. De.. nincs még egy olyan tökkelütött, aki pólóba indulna el az esőben..
- Ki küldött? - magához térve feltápászkodik a földről, még mindig görcsösen szorítva a pálcát, amit most maga elé tart. Hirtelen megannyi emlék tör a felszínre, önti el az agyát, tompítja az érzéseit. Ruben Marceau.. Mihael Saint-Venant..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az útközben összeszedett, sáros folyadék vékony vonalakban csordogál lefelé lábbelijének peremeiről. A testével párhuzamosan hulló, szűnni nem akaró esőtől úgy érzi magát, mint egy szerencsétlen mandragóragyökér, aki bekerült a locsolóberendezés csapdájába. Szabadon lógó karjait az arcához szorítja. Ezzel egyrészt takarni tudja ábrázatát, másrészt védekezni tud égi ellensége ellen.
Azt azért nem bírja ki, hogy ne nézzen kis idő múlva társára. Rekedtes röhögése tompulni kezd. Talán megfázott, rekeszizmait pedig túlságosan megerőltette a szokatlan helyzetben való kínlódás, vagy csak egyszerűen megunta ezen cselekedetét. Elvégre nem sikerül ezzel elriasztania a boszorkányt.
Kétségbeesett kapálózás helyett aztán sértődötten keresztbe fonja karjait. Fortyog a dühtől. Fellógatták, mint valami középkori tolvajt. Próbálja kifordítani úgy a nyakát, hogy lássa is a szöszkét, de ettől mindig olyan érzése támad, hogy bármikor meghúzódhatnak izmai, úgyhogy inkább nem erőlteti túl magát.
Az összhatás kedvéért szitkozódik egy sort, felháborodását demonstrálva pedig összegyűjti a száj- és orrüregében lappangó összes testnedvet - ebben a pózban még valahogy kézenfekvőbb is a dolog -, végül egy határozott, rutinos mozdulattal köp ívesen a lány felé.
- Miva'? - nem érti. Csúnyán összeráncolja homlokát, szemében pedig az iménti tettére való büszkeség ragyog. Talán meg is fogja ismételni, ha újból felhergelik.
Ekkorra az ő elméjét is elöntik az emlékek. Abból ugyanis jó sok van neki. Nem kell félteni, nem érzékenyül ő el. A belga még csak nem is szégyelli magát, legalábbis semmi jelét nem mutatja annak, hogy így tenne. Testi épsége iránt érzett aggodalmát azonban nem tudja tovább leplezni.
- Fáj már a fejem. Tegyél le! - követeli éles hangján sipítozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem egészen így tervezte az estéjét, bár ez idáig nem lett volna oka panaszkodni. Az eső valamelyest elmosta, eltompította tudatának egy adott részét, ami így nem kattogott feleslegesen a semmiért. Nem érti, mi történik vele, hisz őt soha az életben nem érdekelte, ki áll mellé és ki megy el mellette. Egyszer nagyon csúnyán nyalta fel a padlót, mikor valami valakiben megbízott, azóta nem is követ el ilyen baklövést. Mihael mégis, valahogy egészen más. Tőle elhitte, hogy kapott még egy esélyt az élettől, hogy tán még ő is kellhet valakinek, aki nem grimaszol, amint megtudja a lány furcsa betegségét és múltjának egy-egy részét.
Erre tessék, az a felsőbb irányítás, vagy nevezzük Sorsnak, most bizonyára a medencében úszkál, iszogatja a konyakot a koktélcseresznyével, és röhög a markába, hogy jól kitotlam velük. Bizonyára kíváncsian sasolja a történéseket a legapróbb izomrándulástól egészen a kimondott szavakig.
Ironikus helyzetet teremtettek meg ennek a két szerencsétlennek. Ruben veszett majomként viháncol fellógatva, Roxy a földön igyekszik feldolgozni az agyát ért információrengeteget és rajtuk kívül egy teremtett lélek se bolyong az utcán.
Mikor már függőlegesbe forszírozta magát a lelapult szénabolgya hajú kisoroszlán, a volt társa hangjára összerezzen s magától hátrébb lép egyet. Megfordul a fejébe a hoppanálás lehetősége, ám azonnal el is éri tudatát az egyik, közelmúltbeli emléke, mikor egy poharat vágott a falhoz pont emiatt felindulva (mármint amiatt, hogy ezen a területen nem lehet hoppanálni).
Nem mintha megesett volna a másikon a szíve, inkább csak dühében eresztette el a varázslatot, s így Ruben végre földet érhetett - az már tőle függött, milyen pozitúrában ért talajt. Roxy még mindig a keze előtt tartja a pálcáját, mikor a fiúhoz sétál. Ha már felállt, akkor úgy kever le neki egy jobb sallert, ha viszont még a földön vonaglott és kukacoskodott (cobra dance), akkor leguggolt hozzá és így ajándékozott neki egy jó nagy maflást.
- Ugye most csak viccelsz velem? - van egy olyan sanda, meg nem erősített gyanúja, hogy most valóban az igazi Rubennel áll szemben. Azzal a Rubennel, aki úgy egy-másfél éve se szó, se beszéd, faképnél hagyta. Még csak levelet sem írt vagy bármit, persze a lányéra nem válaszolt. 4 évet az ablakobon dobott ki, és őszintén kimondva: nem igazán volt rá kíváncsi Roxy a továbbiakban. Hú, de szívesen kitekerné a nyakát, akár itt helyben.. Vagy ha más nem, legalább próbáljon magyarázkodni ez a sügér hiéna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Különös véletlenek mindig is léteztek. Ilyenekre sosem árt felkészülni. Magára vessen az, akit valami váratlanul ér. Egy korábbi partner előbukkanása egy játszótéri csúszdacsőből, nagyjából egy-másfél év után, fél kontinenssel arrébb egyáltalán nem kell, hogy meghökkentő legyen valaki számára.
Ruben ugyanis úgy látta, hogy a szőkeség igen hamar túltette magát a hiányán. Ez pedig nem jó pont. Hiányoló levelek sokaságára számított utána, de végül semmi se jött többé. Ő nagyon sokáig próbálta megfejteni aztán annak az utolsó keszekusza levélnek a tartalmát, amit első lendületből (véletlenül) bevágott a fiókjába. Később se tudta értelmezni, előtte miért sikerült volna? Válaszolni pedig már késő volt. A lány eltűnt, nem jelentkezett. Motoszkált ugyan a gondolat a fejében, hogy esetleg ő a vétkes, de aztán a családja körüli események csak tovább bonyolódtak, végleg levéve figyelmét erről a szerencsétlen vakvágányról.
A lány eltűnése után egy új korszak következett az életében. Erről nem feltétlenül az exbarátnője tehet, amúgy is bekövetkezett volna a fejezetváltás. Ezúttal, ahogy szegletének sötétjéből rámeredt az ismerős alakra, nem találta elég búslakodónak régi társát. Ha ezt a jelenetet elemezzük, akkor megállapítható, hogy túltette magát a fiú elvesztésén. Nosza...
De akkor könyörgöm, miért a pofon? Ez a fájdalmas, kegyetlen saller a fiú arcán, akinek már az is épp elég átok a napra, hogy nyilvánosan megszégyenítik, majd mikor kegyelemért könyörög, ártatlanul, váratlanul és cseppet sem nőiesen leejtik a víztől sárrá avanzsált homoktengerbe, mint holmi telerakott bevásárlószatyrot. Nem mintha ódzkodna a dagonyázástól.
- Áucs - porolja le magát, aztán veszi a bátorságot és felegyenesedik Roxy szintjére, pontosabban jóval föléje, mert ugye ő a magasabb, ahogyan férfitól elvárható - Kedveském, sajnálatos dolgot kell közöljek veled: Még mindig rohadtul nem értelek.
Indulatos válaszával kívánja levezetni a pofontól eredeztethető belső feszültségeit. Ahhoz se kell sok, hogy lerúgja a közeli padtámlát, vagy láncostul rángassa le az egyik hintát, indulatai fékezhetetlenné kezdenek terebélyesedni. Csillog a szeme. Szaporábban veszi a levegőt és egy heves mozdulattal arrébb tolja a képéből hajtincseit. Korábbi barátnőjére esze ágában sincs kezet emelni, annak túlságosan mély következményei lennének.
- Mit mondjak?! Sajnálom? Vagy azt, hogy most már akkor itt vagyok? - kínálja fel derekasan a választás lehetőségét. Tehetetlenül áll, lábait ebben a helyzetében még keresztezi is saját maga előtt, majd tördelni kezdi ujjait, hogy valamit kezdjen magával. Jó lenne leülnie valahová, vagy elfutnia innen, vagy talán összepacsizni vele. Nem tudja, mit is csináljon igazából. Mi ilyenkor az elvárható?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szépen elkezdték lemeccselni a dominancia-szerepeket, ám nem mentek túl sokra vele, legalábbis Roxy álláspontja még mindig bizonytalan maradt. Hol erőt vett magán (felképelte a fiút), hol egész elengedte magát és megbotlott a saját lábában.
Nem érzi fair play-nek a tényt, hogy ilyen rútul és csúfondárosan kontárkodik bele a sors az ő életébe. Már egyszer elvette tőle a fiút, most miért kecsegteti hiú ábrándokkal, holott pontosan tudja, ez már veszett fejsze nyele?
Düh forrong mindkettejük szemében. Eső mossa a lépteik nyomát, hajukból, ruhájukból egyaránt facsarni lehetne a vizet, akár a narancsot. Mint általában, most is ő az alacsonyabb (hol lenne magas a 165 centijével?), lentről sandít a másik felé. Néha hunyorgatja a szemét, mert belecseppen az égi áldás, de nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget. Sok, régen bedobozolt és mélyen eltemetett emlékeket ébreszt fel Ruben tengerkék pillantása. S mintha egy csapásra minden.. más lett volna. Ahogy eszébe jutnak a levél-kötegek, amiket legutóbb egy hatalmas zsákba tömött az indulása előtt, a közös nevetések, mikor valami náluk is furcsább ruházatot viselő egyén elszambázott mellettük, a féktelen és élvezetes éjszakák (akár kettesben töltötték, akár tömegnyomorban egy koncerten, akár házibuliban).
Dühét felváltotta valami definiálhatatlan érzés. Elkezdte fürkészni Ruben arcát. Most tűnt csak fel neki, hogy a másik karja tele van tetoválásokkal, de se a tartása, se a szavai, se az az átható tekintete nem változott. Teljesen összezavarodott a madárijesztő módjára elázott gólyafészek-hajú szöszi. Nem tudta, mit tegyen, és nem szokott ő ilyen helyzetbe keveredni. Így aztán valami abszolút váratlannal sikerült előrukkolnia, miután a kilós súlyként ránehezedő kabáttól sikerült könnyes búcsút váltania s a csúszda irányába hajítania.
Pólója testéhez tapadt, melltartójának vonala kirajzolódott elöl és hátul egyaránt. Ülepe tiszta sár és homok, akárcsak nadrágjának 90%-a. Egyik kezével Ruben mellkasát támasztotta meg, másikkal a nyakát ölelte körbe. Felsőik egymásnak tapadtak, Roxy lábujjhegyre pipiskedett, és.. ajkait Ruben ajkaira tapasztotta. Pont így, pont most ez volt a legjobb, amit tehetett. Vagy nem. De neki szüksége volt most erre a.. mire is pontosan?..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Remeg. Ruháján nem akad már egyetlen pont sem, ami még ne találkozott volna az őszi csapadékkal. Ettől úgy érzi magát, mint akit jégbe zártak. Csakugyan fagyott körülöttük a hangulat. A hideg azonban nem egy eltévedt dementor közeledtét jelzi. Valószínűleg jobban viselné a hőmérsékletet, ha nem mozdulatlanul és nyíltan a szabad égbolt alatt állomásozna.
Némán horgasztja le fejét. Elkésett valamiről, ez mostanra már kezd megvilágosodni benne. Talán egy pofon kellett ahhoz, hogy észhez térjen, s még majd egy újabb nyakleves, hogy térdre borulva könyörögjön kegyelemért. Megítélni azonban nem tudja elmulasztott lehetőségének következményeit. Fájdalmat okozott a lánynak? Eleve nehéz kapcsolatuk volt. Szabadabbnak érezte magát, már egy héttel az eltűnése után. Végre a bűntudat utolsó szikrája is kialudhatott a lelkében. Kit ne töltene el ez jó érzéssel... Csakhogy aztán nem volt kihez fordulnia. Főleg akkor, amikor hónapokkal később összecsaptak a feje felett a hullámok. Egy mentsvárat jelentő támasz elveszett. Közel került az üresség, elhagyatottság érzésének megtapasztalásához.
Aztán feldolgozta az új helyzetet. Lelkében ápolta a múltat, jószerivel csak a szépre emlékezett, s ha akadtak napjai, mikor túl sok időt töltött egyedül, hát titkon felidézte magában a lány alakját és elképzelte, hogy egyszer majd újból összefutnak valahol, az egész pedig ott folytatódik, ahol abbahagyták. De az idő túl sokáig húzódott. Jöttek új vágyak és remények. Futó kalandok, melyek között ugyan Roxy is elfért volna még valahol, de igazából másokkal, más formában igyekezett pótolni és kárpótolni magát.
És most itt állnak. Zavartan... Olyan feszült helyzetben, ahol nem tudni, hogy vér vagy könny fog folyni egy pillanattal később. Földbegyökerezett lábaival még csak arrébb se tud állni a szőkeség lépései elől. Hagyja magát befolyásolni. Enged a pillanatnyi érzelmeinek. Behunyja szemeit, majd a vele szemben álló exbarátnőjével csomóként összegabalyodva úgy érzi, hazaért. Persze nem abba a porfészekbe, ahol nevelkedett. Inkább úgy tekintett most társára, mint a személyre, akiben minden korábbi pozitív élménye megtestesült. Oly nehéz időszakon van túl. Oly sokat nélkülözött. Egy kicsit pihenni szeretne. Szépen, csendben. A levegőt apránként, szuszogva venni, ahogy a megfázástól se fél már.
Nem engedi őt el. Sötét van, kihalt a falu, úgyse látják mások. Egy kicsit most megengedi magának azt, hogy gyengének tűnjön. A gyengepontja itt áll előtte. És most is maga alá temette.
- Hiányoztam?