36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 20. 22:51 | Link

Bagolyfalva Csillaga, avagy bátorítsuk a népet Szöszkemillával.
>>Ruha, Szemüveg, Haj & Hime<<


Hime huncut húzásáért a szőkeség és a vattacukor fizetett meg, ugyanis Kamilla megbotlott, hogy nehogy a kutyára taposson -gondolom- aztán pedig mintha a saját lábában IS megbotlott volna, ahogy ő borult, én úgy borultam fel vele párhuzamban. Én a fenekemre ültem, ő pedig nem is tudom, hogy, hogyan érkezett a földre, mert épp a popóm dörzsölésével foglalatoskodtam, hogy ne érezzem annyira a fájdalmat. Próbáltam elviccelni az esést, de a fájdalom annyira bele nyílalt a popsimba, hogy lehet nem hangozhatott ez a "mókás megjegyzés" túlzottan barátságosan. Igazából ezt onnét következtettem le, hogy a lány nyüszögve kért bocsánatot. Egy kedves mosolyt igyekeztem dobni a lánynak, biztatás képpen, ez volt a Nyugi, nincs semmi baj mosolyom. Talán ezt nem sikerült olyan rosszul, mint az előző megszólalásom.  Aztán igyekeztem minél hamarabb felállni, hogy leporoljam magamat, mert tiszta piszok voltam a földön való hempergéstől. Aztán a karomat nyújtottam a lány felé, hátha igénybe veszi a segítségemet.
Ám eközben a jobb kezemmel a fejem búbján kezdtem kutatni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem volt minden rendben. Beigazolódott. Tényleg nem volt minden rendben, ugyanis a szemüvegemnek lába kélt az esés közepette. Akkorra már Kamilla is felállt, és én pedig keresni kezdtem a kis csillogóst, szemeimmel úgy kutattam a szemüvegem után, mint a kviddics edzésen a cikesz után.
- Hol csudában lehet?! - kezdtem kétségbeesésem miatt egyre jobban felháborodni, észre sem vettem a kis Himét, aki a szájában hozta vissza nekem az elhagyott kellékemet, hisz én végig a környék átfésülésével voltam elfoglalva.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. szeptember 7. 11:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 23. 10:17 | Link

Pransziiiii 💟
#szurkolunkNorbinak #bogolyfalvacsillaga #emlékezeteslesz
-ruca-


Kutya a láb közé, csupán ennyi az apokalipszis receptje, kérem szépen. A szőkeség orra bukott, és rántotta maga után barátosnéjét is, mert miért ne? A kutya meg, az az ádáz gonosztevő, aki miatt ez az egész volt, egyszerűen arrébb iszkolt. Pedig nagyon megérdemelte volna, hogy ő is elessen. Azt mondjuk, hogy hogy esik el egy kutya még nem tudta, de biztos volt benne, hogy Hime képes rá. Elvégre.. Úgy néz ki, és ha már úgy néz ki, az elegendő ok a bizonyosságra. Kissé bosszankodva nézett az eb irányába miután Pranszi segítségével feltápászkodott, s megdörzsölte fájó állát. Ekkor jött az újabb katasztrófa, tudni illik a rózsaszín elvesztette a szemüvegét, vagy bármi is volt az a fején. 
- Nem repülhetett el, elvégre nem egy assssssszt...- kezdett bele a bizonygatásra, mikor egy olyan szóhoz ért, melynek kimondása számára telljes mértékben lehetetlen. Az 'sz' betűt elhúzta, keresve a megfelelő betűrendet.- Asztemo.. Aerosz.. Asztreroida, na.- vigyorodott el, mikor megtalálta a tökéletest. Vagyis ő azt hitte, ez a jó.- Szóval nem egy aszreroida esett le, csak becsapódtunk.- vont vállat remélve, hogy ezzel meggyőzte az eridonost. Hát, úgy tűnik nem jött be. Kissé félve tekintett rá, azt méregetve, hogy vajon menyi esélye lehet elszaladni, ha Fanneh úgy dönt, hogy rátámad és elássa amiért eltűnt a rózsaszín bigyója. Kétségbeesetten pislogott körbe, hátha valami isteni sugallat visszarepíti a fejére vagy akármi, amikor megpillantotta a kutyán. Vagyis a szájában.
- Hime lenyúlta.- jelentette ki, ahogy a megkönnyebbülés kiült arcára. Újabban elég sokszor veszélyeztette az életét, például mondjuk mestertanonc állprefektus rellonosok közelében- nem, nem kell gondolni senkire-, ám valahogy úgy tűnik, hogy eddig ez volt a legvészesebb. Mert egy rózsaszín hajú csupa cukor leányka ki tudja, lehet egész hamar át tud kapcsolni bosszúálló dühös pszichopatává.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 24. 23:31 | Link

Szurkoljunk with Alíz és Elena
Ruha | az első forduló estéje

Legalább az első fordulóra muszáj eljönniük. Ha a többire nem tudja elrángatni szobatársait, az nem baj, de ez fontos. Minden versenyzőnek kell a biztatás, és Kata szurkolását senki nem hagyhatja ki.
- Gyertek, mert el fogunk késni - mondja a két lánynak. Még van tíz perc a kezdésig, de már így is késésben vannak. A cukorkaboltban nagy volt a sor és nem sétálhatnak csak úgy ki, az lopásnak számít. Miután kivárták mire az emberek fizetnek elment az idő. Az eridonos úgy gondolja, hogy az első sor alkalmas lesz nekik, ott mindent látni és hallani fognak, valamint őt is hallják. Az anyja sokszor mondta, hogy ne visítozzon, az idegesíti a közönséget, a zsűrit és a versenyzőket is. De nem bírja ki, ilyenkor jobban hasonlít egy kislányra, mint egy felnőtt nőre.
- Talán van még három hely elől - áll lábujjhegyre és vizsgálja a tömeget. A rövidség átka, hogy nem látsz át a hatalmas és magas tömegen. Ezért inkább megragadja a szobatársai karját és húzni kezdi őket a tömegben. Így talán könnyebb lesz oda találni és helyet foglalni. A harmadik sorban megpillant szabad helyeket, előrébb már biztos nem lesz, így elfoglalja az egyik széket középen. A másik két lány a két oldalára teheti le a feneküket, élvezve az elkövetkezendő műsort.
- Elena, ideadod a gumicukrot? - kérdezi a prefektust. Mielőtt idejöttek volna, jól felpakoltak édességből.
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 31. 17:27 | Link

Tehetségkutató, második forduló
Kinézet

Épp időben esik be, pillanatokkal azelőtt, hogy kezdetét venné az első produkció. A biciklijéről már le se száll, a nyergén ücsörögve egyensúlyozik lábujjhegyen, közben meg nagyon figyelni igyekszik, mit is adnak elő éppen a fellépők. Tegnap sikeresen lemaradt, mert egy hosszú délutánt követően lehunyta a szemét pár pillanatra, a tervekkel ellentétben azonban csak késő este ébredt fel, már imádott bringájával sem jutott volna be az utolsó előadás végére sem. Sajnálja, hogy bizonyára sok jó pillanatról maradt le így, de ma aztán ki nem hagyja a műsort semmi pénzért. Kicsit késve indult mégis, szerencsére azonban még beért. Valami olyasfélét hallott rebesgetni, hogy kedvenc Bakonyija is megfordul a színpadon, arra különösen kíváncsi. Na nem, mintha annyira nagyon öribarik lennének a színeváltó szőkével, akivel mostanság csak akkor találkozik, ha beoson Lénihez, mert szobatársa a hercijének, de azért általában jól el tudnak beszélgetni mindenféléről, amikor egyikük sem morcos. Időzítés kérdése minden. Kíváncsian vár ittléte motivációjára, nagyon is furdalja az oldalát, hogy Gergő mivel léphet fel. Végignézi az elsőként fellépő lányokat, aztán jön a BK Boys, azazhogy jönnek, mert lánykánt nagy ámulatára öten vannak, egyik-másik még ismerős arc is. Látni mindenkit látott már, de van, akit még ismer is, így fülig érő szájjal nézi és szurkolja végig az egészet. Hogy mennyire jól táncolnak, állapítja meg magának gondolatban az Uptown Funk közben. Biztos sokat gyakoroltak, mert az ilyesmi nem is olyan könnyű, főleg szinkronban, ezt tapasztalatból tudja. Jövőre talán Lénit is rávehetné, hogy lépjenek fel valamivel. Majd meglátják, mi hogyan alakul addig. Egy pillanatig közben tátva marad a szája, amikor a srácok megvetkőznek, pislog kicsit, de már nem akar kiszaladni legalább a világból ettől is. Végighallgatja az előadott dalt, mosolyogva megtapsolja őket, aztán úgy dönt, hogy ideje is mennie, széllel szemben lobogtatni kicsit a haját egész úton vissza a kastélyig és azonmód megkeresni hercijét, akit itt a tömegben véletlen sem lát, hiába nyújtogatja a nyakát, hogy meggyőzze róla, ha lesz még tehetségkutató, mindenképpen meg kell próbálniuk. Addig talán még a balettoktatás is beleférne szűken, ha jól meggondolja. Felpattan a biciklijére és már teker is, előbb lassan, mert kénytelen embereket kerülgetni, aztán kiérve Bogolyfalváról már száguld is a kastély felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 5. 19:43 | Link

Zoé


Ez a szökőkút már akkor is lenyűgözött, amikor leszálltam a vonatról, lévén azonban, hogy tökéletesen napos időben futott be a vonat, ellenálltam a késztetésnek, hogy hosszasan megbámuljam... Most viszont lemenőben van a nap, a boltot már bezártam, s bár lakást kéne keresnem, ezúttal nem tudok csak úgy elsétálni mellette. Tetszik a formája, a vízen megcsillanó napsugarak játéka, a bagolyok elrendezése. Van benne valami, valami igazán különleges. Az itt lakók számára egész biztosan teljesen megszokott látvány, engem mégsem enged tovább. Körbejárom, meg-megtapogatom, és újabb és újabb ámulatba esek tőle. Mindez a kalapom alatt elrejteni próbált szemeimben is tükröződik, ha valakinek a vigyor nem lenne elég az arcomon.
Le is térdelek, úgy simítok egy helyen végig a peremen, aztán nem foglalkozva senkivel és semmivel sem, hirtelen felindulásból felpattanok, a tenyereimet rátámasztom és kipróbálom milyen rajta kézen állni. Vagy ha éppen úgy tetszik, megnézem, hogy milyen az egész, fejjel lefelé. Ehhez persze meg kell fordulni, de az ilyesmi nem okoz gondot. Kis srác korom óta tudok kézen járni.
Mindezzel nem is lenne különösebb gond, ha nem felejtettem volna el, hogy a kalap nincs a hajamhoz ragasztva, így az szépen a vízbe pottyan a mutatványom közben, na meg az ingem is lecsusszan, s szép lassan az arcomba hullik, megakadályozva abban, hogy én bármit is lássak. A legkínosabb mégis az, hogy így az egész felsőtestem közszemlére kerül és a napsugarak is szépen körbe nyalogathatják a fehér bőrömet. Nem, nem vagyok szégyellős és nem zavar az sem, ha az egészfalu engem bámul, de lévén teljesen tapasztalatlan vagyok, hogy mit bír el a szervezetem és mit nem napfény kapcsán, enyhe pánik lesz rajtam úrrá, és ettől meg is billenek, s a kalapom után a vízbe zuhanok.
Jól megütöm magam, nem olyan még a víz, mint lehetne, de szerencsére sikerül valahogy a fejem a víz fölé tornászni, hogy aztán végre köhögő rohamban törjek ki. Tudom, nem vízbe érkezés után kellett volna levegőt venni... De már mindegy.
Csak arra van erőm, hogy megkapaszkodjak a peremben. Hogy ki látott és ki nem, az már nem számít. Élek. Még jó, hogy már nincs vízfóbiám...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 6. 01:33 | Link

Choi


Mára már régen bezártam, de volt még némi papírmunkám, ami halaszthatatlan. Hivatalos iratok, beszámoló az első hétről, minden, amit megígértem apámnak. Elvégre ez a minimum, hogyha már segítettek ennyivel, hogy elindulhassak valamelyest az életben, elvégre 20 éves leszek lassan, ideje a talpamra állnom. Vagyis szerintük ideje...
Már elmúlik simán hét óra, mire mindennel kész leszek, így elindulhatok végre a kastély, így a szobám felé. Át az utcán, keresztül a téren, legalábbis ezek a terveim.
Egészen addig, amíg valaki, mint egy részeg, fekszik a kút mellett. Még a sapkája is stimmel, ami a vízben van, meg az elázott feje, ami most a kövön pihen. Mit tesz ilyenkor a jó ember lánya? Segít. Naná, én pedig tuti nem leszek kivétel. Megvédeni meg tudom magam, ha viszont kell, akkor állok rendelkezésre.
Sietve teszem meg azt a sokszor néhány lépést míg elérem a kutat, ahol letéve a vállamról a táskám máris az idegent próbálom élesztgetni, egyelőre minden előítélet nélkül, természetesen leguggolva mellé, de nem hozzáérve, arra sokan allergiások.
- Hívjak segítséget?
Szinte már aggódom, de hát én sem találkozom minden nap, hát..., khm..., érdekes kinézetű fickókkal, őt meg még látásból sem ismerem. Mondjuk ezt nem nehéz. De az én jó szívem megint akadékoskodni akar. Én meg ugyan már nem állok az útjába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 6. 01:57 | Link

Zoé

Ami hamar kiderül számomra, hogy a magyarok nem a segítőkészségükről híresek. Vagy ha mégis, akkor bennem lehet a probléma, mert bár nem várok sokat, azért nem is terem mellettem kisebb tömeg, hogy ellenőrizze jól vagyok-e. Szépen lassan kiköhögöm magam, aztán már csak pihegek a szökőkút peremén. Ekkor lép oda mellém valaki, s egy furcsán ismerős, kellemes érzés melengetni kezd belülről. Bár nem igazán tudom meghatározni, hogy mi is ez. Vicces, hiszen alig néhány hete hagytam el Angliát, s vele együtt azt a bizonyos vélát. De hát ez van.
Egy pillanatra lehunyom a szemem. Még átfut a fejemen, hogy ez nem velem történik, felnézve ugyanis, megállapítom, hogy egy csinos lánynak jutottam eszébe, ez pedig igazán nem álmaim ismerkedési módja.
- Nem-nem. Oké vagyok! - Mondom gyorsan a feltett kérdésre, s fel is állok, hogy mindezt bizonyítsam, a ruháimból meg csavarni kezdem a vizet. Ellépkedek a kalapomért is, azt is kirázom, de rá kell jönnöm, hogy nem sokat használ, mégis a fejembe nyomom, aminek hála lefolyik még pár vízcsepp az arcomon.
- Köszönöm, én... - elakadok. A magyar tudásom is kevés és egyébként sem tudom pontosan mit is kéne mondanom ennek a lánynak, azon túl, hogy gyönyörű. Mert persze hálásan a szemeibe nézek és ennyi bőven elég ahhoz, hogy elállítsa a lélegzetemet egy pillanatra. Aztán csak sikerül becsukni a számat, meg újra kinyitni is, csak a hangok maradnak el, amiket odaképzelnék a számba.
Megrázom a fejem, majd határozottan teszem fel az életem jelentősen megkönnyítő kérdést, hogy beszél-e angolul.
- Do you speak English? - Reménykedve nyitom ki a szemeimet ezután, s nem csak a pozitív válaszban reménykedem, hanem egy kellemes beszélgetésben, egy szép estében. Bármiben, amit ez alatt a néhány pillantás alatt éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 6. 11:36 | Link

Az utcákon egy árva lélek sincs, rajtunk kívül. Kitől fogok most segítséget kérni? Jó, persze, tudom az alap elsősegélyes izéket, amit apa megtanított, de fogalmam sem volt akkor még, hogy éles helyzetben ennyire nem fogok tudni rá visszaemlékezni. Ezt még gyakorolnom kéne...
Pozitív válaszban reménykedem, nem hiába, azonban meg kell jegyeznem, hogy cseppet sem nyugtat meg. A fiú hangja kissé, vagyis talán túlzottan is nyugodt, bár az tény és való, hogy egy ittas személyiség nem így beszél. De mi van, ha ő csak kivétel a szabály alól, és mégis annyit ivott, hogy belezuhant a kútba. Ezt viszont csak egy módon deríthetem ki, addig meg talán én is megnyugszom kicsit.
- Mi történt?
Már teljesen elfeledkeztem róla, hogy mi is az általános problémám, de most sikerül megint felélesztenie bennem azt a kis ördögöt, hogy nekem már régen valahol messzebb kéne lennem, elvonultan, remeteként. És ez még az arcomra is kiül. Lefagyok, tiszta hófehérré válok, nem most kéne ennek a hülyeségnek előtérbe kerülnie. De ott van, ó, hogy távozna melegebb éghajlatra...
Pf. Gyenge vagyok. Gyengébb, mint gondoltam.
- Yes, but... Ááá, inkább magyarul, jó?
Az angolom nem teljesen azon a szinten van, hogy bármit megértenék, a magyarral többre fogunk menni, és ha jól hallottam, bár kis akcentussal, de megy neki a nyelv. Ha ehhez hozzáadjuk az én franciás akcentusom, akkor már katasztrofálisabb a helyzet, de még mindig nem reménytelen.
- Segítek felülni.
Mármint normális helyzetbe. A kételyeim még mindig megvannak, de erősebb bennem a segítő ösztön, talán a szüleimnek hála. A karom nyújtom felé, hogy ha akarja, elfogadhatja, akkor pedig segítek kicsit stabilabb helyzetbe rendeződni, háttal a kút kávájának, hogy meg tudjon támaszkodni. Ha meg nem fogadja el, akkor is azzal folytatom, hogy kiszedem a sapiját a vízből, gyors bűbájjal megszárítom, és visszaadom neki, de az természetesen már nem jut eszembe, hogy magát az embert is szárazra bűvöljem. Mekkora öngól...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 6. 13:34 | Link

Zoé

Mi történt. Na ez az a kérdés, amire fogalmam sincs, mit válaszoljak. Főleg azt nem tudom, hogyan. Mert a magyarom ehhez egészen biztosan kevés. Ezért maradok az egyszerű igazságnál, amit remélhetőleg jól mondok ki.
- Belées...tem? - Vagy az most inkább beléd? ezek az előtagok meg az utó tagok fognak a sírba vinni egyszer. De remélem érti így is.
Aztán ha már azt mondja beszél angolul, akkor folytathatom is a magyarázatot, jelentősen megkönnyebbülve egy általam folyékonyabb nyelven. Csakhogy inkább magyarul szeretne, amitől kissé lelohad a kedvem, de bólintok, mert hát hogy mondhatnék pont neki nemet?
- Jó... - mondom és megpróbálok kimászni a kútból, csakhogy megcsúszom és lecsüccsenek elég rosszul, fél lábbal kint, másikkal bent. Nem jó ez az állapot, ráadásul jó eséllyel rá is fröccsen egy kis víz a mutatványomnak hála. Így kell jó benyomást tenni első találkozáskor, ebben úgy látszik nem változom.
- Köszönöm - motyogom halkan, ahogy a segítségét ajánlja fel és elfogadom a felém nyújtott kezet. Kisebb melegség jár át, ahogy hozzámér, de igyekszem nem különösebb jelentőséget tulajdonítani neki. Hiába létezik szerelem első látásra, már tapasztalt vagyok, tudom, hogy az csak nálam működik a lányoknál meg szinte soha.
Neki hála sikeresen kimászom, és le is roskadok a földre, hogy aztán a hátam a szökőkút peremének dönthessem. A kalapom, ami valószínűleg az újabb eséskor pottyant vissza a vízbe, most neki hála szárazon landol a fejemen, én meg hálásan pillantok fel rá. Ha pedig hagyja, akkor elkapom a kezét és lehúzom őt is a földre. Csak mert kényelmesebb lenne beszélgetni. Már amennyire tudok.
- I... - kezdek bele angolul, elfelejtve, mi a szitu, de aztán eszembe jut, mire kért, és megpróbálom újra - Choi Min Jong vagyok! Te? Meghívlak valamire? Kávé, tea, vé... - upszika, mit is akartam mondani. Azt biztos nem, amit - vajas kenyér?
Vágom ki magam, mert ez az egyetlen "étel", aminek tudom a nevét is, és el is tudom készíteni. Legalábbis magyarul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 6. 14:12 | Link

Vigyorognom kell. Vízbeesés történt, de ez eddig is egyértelmű volt. Tovább viszont nincs szívem feszegetni, elvégre ha nem mondta el, hogyan csinálta, akkor rá hagyom. Nem vagyok kihallgatótiszt. Ellenben félig megázott bőregér már igen. De nem érdekel. Megesik, ez van, kész, pont, izé...
- Igazán nincs mit.
Pukedlizem kettőt, mint valami fogalmam sincs, kihez hasonlítsam magam, aztán vigyorogva adom neki még a kalapját is, szép szárazon, mintha most hozta volna ki a boltból.
Egy pillanatra meg is feledkezem magamról, a problémáimról, azt hiszem nem én vagyok a legnagyobb kakiban most. Viszont mivel nem akarom elrontani a következő két hetem, jöhet a szárítkozás, ami mindössze pár pillanatba kerül. Mások előbb, magam a végén elv szerint cselekszem, elvégre nem kerül semmibe sem. A pálcám lassan visszasüllyed a derekamon lévő öv pálcatartó részébe. Mennyi mindenre jó a mágia...
A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy térdre rogyok, mert a kis kacsóm szélsebesen indul meg a föld felé. Ajajj, ezt nem kéne. Na hurrá, megint törődhetek a kellemetlenségemmel. Eléggé ijesztő ez nekem.
- Ne, kérlek, ne...
Szinte sírnék legszívesebben, de, hogy mégse legyek annyira bunkó, azért maradok a kő mellett, csak megtartva a tisztes távolságot. Még így is lehet, hogy kevés lesz ez az elővigyázatosság, de a megérzéseim általában sosem csalnak. Pánik pánik hátán, legalábbis ami a gondolataim illeti, és úgy érzem, ez most nem fog egyhamar lenyugodni. Utálok az lenni, aki vagyok. Csak mentsen már ki valaki. Ez így baromi kellemetlen.
- A vérnarancsos limonádé tökéletes lesz... Most?
Tökre nem bírok figyelni, és sanszosan megint működésbe lép az elmém azon része, ami a hülyeségekért, nem megértésért, félreértésért felelős, mert fogalmam sincs, mit mondott. Már menekülnék, nagyon, nagyon gyorsan, így piszkosul megkönnyebbülnék, ha rábólintana, hogy igen, most. Akkor legalább minimum egy asztal ott lenne, és védene, mert a burkom sajnos nem igazán működik. De így, itt, most... hát elég kényelmetlenül érzem magam. Kezet rázhatnék szerény személyemmel, és átadhatnám neki az év balféke díjat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 6. 20:06 | Link

Zoé

Lehet meg kéne mutatnom, hogy mi történt, de azért még egyszer, nem szívesen mutatnám be az előbbi mutatványt. Egyébként is, így is mosolyog, akkor meg nem is kell. Én hálás vagyok ő pukedlizik, nekem nevetni támad kedvem. Meg is szárít, és így duplán hálás vagyok, mégsem érzek elég erőt, hogy felálljak, s jó lenne ha picit ő is leülne. Az persze lehet, hogy a módszerem nem a legjobb, hogy ezt elérjem nála. Nekem viszont teljesen természetesen jön. A szavaira viszont rögtön elengedem, s ijedten pislogok rá.
- Mit ne? Fáj valahol? - kérdezem gyorsan, mert azt hiszem, beütötte a térdét, ahogy lehúztam. Erre bizony nem figyeltem. Most lepillantok, a lábát figyelem, van-e rajta sérülés. A szemei is csillognak mint ha sírni szeretne, s ahogy ezt látom, kicsit meg is világosodom. Láttam már ezt a tekintetet, és akkor is valami egészen hasonlót éreztem. Lehunyom a szemem, majd nagyot sóhajtok.
- Sajnálom - mondom halkan, de nyilván ez nem elég. Sosem volt elég. S ahogy kinyitom a szemem, már meg is hívom egy italra, bármire. Mert nem akarom, hogy menjen. Tökre irónikus, hogy egy ilyen szituációból menekültem ide, és megint egy ilyenben találom magam. Az agyam egy része veszi a lapot, a másik képtelen reálisan gondolkozni.
- Vérnarancsos? - kérdezek vissza és akaratlanul is megnyalom a szám szélét, aztán a nyelvpiercingemmel kezdek játszani, de csak egy pillanat az egész - Most? - Kérdezek megint, mert hát mikor máskor. Felállok és felsegítem őt is, már ha nem állt fel, már réges-régen.
- Még nem tudom neved - folytatom, ahogy kissé leporolom magam, mert bár kérdeztem, nem válaszolt erre. Aztán ahogy ismét ránézek, valami kimondatja velem, amit Kittennek sosem mondtam, de talán nem is kellett. Ő biztos rájött.
- Don't worry. I can moderate myself - valószínűleg megérti. A mondatot biztos, hogy mire gondolok pontosan, nos... talán azt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 6. 20:25 | Link

Semmim nem fáj, de mivel a térdeimet, meg a lábfejemet nézegeti, még meg is mutatom, hogy annak kutyabaja. Ellenben a kis lelkemmel. Azzal nagyon is nagy a gond. Mindeközben persze a fejemet rázom, tényleg nem történt fizikai értelemben baj, csak hát...
- Nem szeretem az emberek közelségét.
Van benne hazugság, nem is kevés, de sokszor sajnos nem magam miatt teszem, és érzem, hogy ez is olyan helyzet. És még ő sajnálja. Pf. This is me.
- Mi miatt? Hogy nem vagyok normális?
Akadnak fent a szemeim, nem is akármennyire, így a félelem mellé most már egyenesen meg is döbbenek. Fura egy érzés. Mintha túl lenne töltve gy akkumulátor, amit, ha nem merítenek le villámgyorsan, az szívás.
Fogalmam sincs, mit kéne tennem, a tenyerem is kezd gyöngyözni, ami sosem jó jel. Én mondjuk szerencsére nem fújok tüzes gömböt, de azért nem akarok kísérletezni. A válaszom is elég... hát... fogalmam sincs, hogy egyáltalán a kérdésre válaszoltam-e, de úgy néz ki, hogy nem lőttem mellé, vagy hát nem tudom.
- Aha. Gyere, a vendégem vagy a cukrászdában.
Próbálok valami grimaszhoz hasonló mosolyt produkálni, de csak előbbi jön össze. Egy ordítóan nagy grimasz. A feszélyezettség pocsék dolog. Nem szeretem, de hát ez van.
És még annyira udvariatlan is voltam, hogy a nevem nem mondtam meg. De egyáltalán kérdezte? Hát ezek szerint igen.
- Óó, ne haragudj. Zoé.
Nyújtom felé a kezem, szinte reflexből, a tenyerem nyitva, az ujjaim összeszorítva, ahogy az jól nevelt gyerekhez illik, de öt másodperccel később már vissza is húzom, és a nyakamra fonom őket, mintha egy palackot akarnék megfogni. Már csak a fojtás hiányzik. Menjünk mááár...
Basszus. Rájött. Azt a büdös manóját. Nem akarom. Ez gyors volt. De ez így most mi?
Megköszörülöm a torkom, és ki is csúszik az a néhány szó...
- Akkor nem zavar, hogy én..., hát..., izé...
Még mielőtt bármit is tudnék csinálni. De legalább a feszültség kézzel tapintható, így rosszabbra már nem fordulhat a helyzet. Most fő a nyugalom és a higgadtság nálam. Vagyis kéne, de csutkára nem megy. Menjünk már limonádézni. De nem akarok előbb lépni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 6. 21:06 | Link

Zoé

Nem ütötte meg magát, ez megnyugtató. A szavai már kevésbé. Hiszen ezek szerint átléptem nála máris egy bizonyos határt. Pedig nem akartam. Egyébként is először ő ért hozzám, amikor segített kimászni a kútból. De persze az más volt. Neki. Nekem nem. De tudom, hogy nem vagyunk egyformák.
- Értem - mondom ismét, és már-már újra elnézést kérnék, de nem teszem. Kissé kifakad, s ez ismét Kittent juttatja eszembe. Kedvem lenne mosolyogni, de tudom, hogy nem venné jó néven. Vagy talán igen? Nem tudom, hogy szeretném-e tesztelni. Ráhagyom. Mintha nem értettem, nem hallottam volna.
Elhívom inni, de ez sem úgy sikerül, ahogy képzeltem. Ami persze nem fura, ilyenkor mindig ez van, csak engem zavar, hogy nem akar rendesen összejönni a dolog. A fejemet rázom.
- Én hívlak! - vágom rá ellentmondást nem tűrően, de egyáltalán nem olyan határozottan vagy valami, ahogy kéne. Gondolom, hogy kéne. A grimasz az arcán pedig frusztrál. Lehet meg kéne mondani neki, hogy nem kötelező. Nem kell velem jönnie, ha nem akar. Nem szokásom erőltetni semmit sem. De persze nem teszem. Ahhoz azért nincs elég akarat erőm most.
- Nem haragszom, Zoé - felelem és ismétlem utána a nevet, magamban megállapítva, hogy amúgy szép név. Felállok és mennék is. Csak éppenséggel nem tudom az irányt. Épp ezért várok, s közben kimondom, amit régen kiakartam mondani. Nem neki, de akartam.
- Zavar - felelem őszintén, és kell néhány másodperc, hogy összeszedjem a gondolataimat, bár nem vagyok benne biztos, hogy így kell ezt mondani magyarul, a kedvéért viszont igyekszem nagyon - De, tudok, hogy nem választottad, hogy így legyen. Én sem akarok érezni semmit, de érzek. És ez lenni jó. Jó érzés. Most.
Remélem, hogy érthető. Persze biztos azt gondolja, hogy nekem könnyebb. Én nem gondolom, hogy neki könnyebb, azt sem, hogy nekem az. Elfogadom, hogy ez a helyzet. Többet nem igazán tehetek. Elmehetnék, ha képes lennék rá. De nem vagyok.
- Nem tudom merre megyünk? - kérdezem meg, hogy akkor mi lesz, mert szerintem túl régóta ácsorgunk. Részemről mehetünk hozzám is, de talán azt nem venné jó néven. Ha pedig tud jobb helyet, én szívesen vele megyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 6. 22:07 | Link

Még a kútnál...
Egy limonádé most tényleg jól esne, akár úgy is, hogy én állom. Bár a jelek szerint ezt nem tehetem meg, de nem is baj.
- Rendben, megadom magam.
Csak mennénk már. És ez még midig látszik az arcomon, talán kissé félreérthetően, de én nem úgy gondolom ám, hanem másképp. Na jó, ez kavarc így. De nem is csoda, mert tényleg én is össze vagyok kuszálódva, azt sem tudom, hogy lány vagyok-e kb. vagy fiú. Na jó, ezt még tudom, mert minden hátsó dologgal együtt csak lány lehetek, de a hangsúly nem ezen van.
Vitatkozhatnék még magammal időtlen időkig ezen, de a pánik nem hagy nyugodni. A szavaiból, cselekedeteiből, abból a kevésből szinte tisztán látom, hogy rájött a titkomra, ami egyébként szerintem már csak előtte titok, mert a kastélyban sok helyről hallottam már vissza, suttogtak a hátam mögött, de szemtől szembe még senki nem jött oda, hogy megkérdezze. Talán ez bosszant inkább, és ezért vagyok ennyire paranoiás is, de most csak az számít, hogy rájött... Valahogy rájött.
- Akkor akarod, hogy elmenjek?
Hajtom le a fejem, és talán megkönnyebbülnék, hogyha nem keseríteném szegény ember életét, de azért mellékesen megjegyezném, hogy jó kicsit kimozdulni, és nem mellesleg semmi bajom nem lesz már, vagyis jóval kevesebb, ha az a fránya asztal ott lesz. Igen, nőből vagyok...
Csak bámulok ki a fejemből, miközben idegpályáim a túlterhelés szélén állnak, szóval felőlem egy bomba is robbanhatna a fülem mellett, nem valószínű, hogy észrevenném. A figyelmet viszont megpróbálom tettetni.
Viszont fel se tűnik, hogy az érzelmekről beszél, az érzésekről, pláne nem az, hogy az irányt kérdezi. Engem csak az érdekelne már végre, hogy így is van-e kedve még beülni limonádéra, kávéra, teára, bánom is én, vagy elhajt melegebb éghajlatra.
A lelkem abban a körülbelül fél percben lerágja magáról a bőrt, amíg ezt ki nem fogja mondani, addig meg van időm nekem is felállni a helyemről. Kicsit leporolom a hosszú felsőmet, aztán most már a pánikból, bűnbánatból, félelemből semmit nem mutatok ki, így várom meg az ítéletemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 10. 14:37 | Link

Zoé

Megadja magát. Ezt nem pontosan értem, de azt szűröm le belőle, hogy értette én hívom meg őt és nem fordítva. Alapból is én hívtam el előbb, még ha nem is sikerült tökéletesre a próbálkozásom.
Felállok és indulásra készen is vagyok, de ő nem indul. Ránézésre azt gondolom rágódik valamin. Próbálom neki elmondani, mi a helyzet és igyekszem őszinte is lenni, a dolgokkal kapcsolatban. Azt mondani, hogy nem zavar, milyen hatással van rám, hazugság lenne. Még akkor is, ha jelen pillanatban semmi másra sem vágyom, csak hogy velem legyen és maradjon és... Nem gondolom tovább. Tudom, hogy később hülyén fogom magam érezni. Hogy utólag máshogy fogom látni a dolgokat. S ezt próbálom közölni is. Meg azt, ami miatt elfogadom a helyzetet. A kérdésére megrázom a fejem. Nem akarom, hogy elmenjen.
A kezem megindul, hogy az álla alá nyúljak és felemeljem a fejét, de nem érek el az arcáig, mert eszembe jut, amit korábban mondott. Csak inteni próbálok neki, hogy ne lógassa az orrát. Aztán tovább magyarázok és várom a válaszokat is, de azok nem érkeznek. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy nem értett meg, vagy inkább nem figyelt, másodjára inkább az utóbbira tippelek.
Nagyot sóhajtok, és megcsóválom a fejem, majd elindulok a Fő utcza felé, arra mintha láttam volna több kis vendéglőt is. Valamelyikben csak lehet kapni vérnarancsos limonádét, vagy valami ahhoz hasonlót. Remélem Zoé is megindul. De ha nem... nos, azt is érteni fogom: meggondolta magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 23:52 | Link

Alfonz


Eltévedtem.
Az egyik vitathatatlan tény. A másik meg, hogy már sötétebb van, mint mikor önhatalmúlag eldöntöttem, lejöhetek ide. De hát Istenem, kíváncsi voltam, és a világért se hittem volna, hogy ez a procedúra ilyen sokáig fog tartani. Nem, még a megszerzett nyalóka sem segít most, azt hiszem újfent berezeltem egy kicsit, ami érthető, hisz ez nem Győr, nem a hely, amit ismerek, ahol felnőttem.
Az meg csak egy kellemetlen plusz, hogy a közelemben olyan alakok vannak, akiktől nem szívesen kérdezném meg a hazavezető utat, így hát jobb ötlet híján, az órámra pislantok... sokszor, mintha csak várnék valakit, hátha így megszűnik a kényszer a cseppet sem bizalomgerjesztő alakokban, hogy a közelembe jöjjenek.
Vannak ötleteim, és azok csak kis mértékben ekkora ostobaságok, mint amekkora a mostani, látszik, hogy mentem a fejem után, és még csak bele se gondoltam a következményekbe. Ezek meg ott úgy lesnek rám, mint törzsvendégek a hentesnél... értitek, szóval igen, a pulzusom az egekbe, és oly' mértékben próbálom most megjátszani magam, hogy ziher senki nem veszi be.
A gáz az egészbe, hogy megmoccanni se nagyon merek, most így még ha csak kicsit is, biztonságban érzem magam, de tudom, egy lépés és az egész érzetnek lőttek, ahogy van.
Hiába tapogatom a pálcám, hiába érzékelem, hogy nem maradt a kastélyban, kezdeni vele nem sokat tudok, és hát hiába van rajtam némi izom, az önvédelem tanulása, nálam valamiért kimaradt, amit most méretes hibának érzek, talán ha eljártam volna Danival...
Ez most mindegy is, hisz lépteket hallok, minek következtében akkora kő zuhan le a mellkasomról, hogy konkrétan fizikailag fáj a megkönnyebbülés.
Nem érdekel, kicsoda az illető, azoknál az alakoknál csak nem lehet rosszabb, így hát újfent mellőzve a gondolkodást, haladok a léptek irányába, s mikor látótávolságba érek, jó hangosan sóhajtok fel.
- Végre, hogy ideértél... legközelebb szólhatnál, ha késel - "rovom meg" az ismeretlen srácot, közben diszkréten jelezve neki, hogy nem vagyok őrült, ez a műsor pusztán a közelben bandázó férfiaknak szólt, akik láss csodát, el is vesztették az érdeklődésüket irányomba. Azért az ajkamba harapva, nézek fel a fiúra bocsánatkérőn, mert igazán nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, vagy ilyesmi, csak hát... ki tudja, meddig csak nézelődtek volna azok ott.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. szeptember 27. 23:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 6. 20:41 | Link

HeLLena


- Bocsáss meg... - válaszolja a hozzá forduló ismeretlen lányhangnak, majd végignézve a hozzá szólón, valamint a környéken így folytatja: -  Egészen zsúfolt volt a mai napom. A főnök rám sózott egy csomó plusz melót. Kösz, hogy megvártál, húgi.
A rokoni kapcsolatot jelölő megszólítást azért teszi hozzá, mert a lány túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy bárki a barátnőjének nézze, és, ha mégis annak néznék... hát nem szeretné éppenséggel rombolni a hírnevét, ami még ki sem épült. Bár egyes híresztelések szerint bátyja tettei kifejezetten speciális hírnevet építettek már eddig is a Szentmihályi névnek.
- De azt hiszem, ideje hazaindulnunk - mondja még hangosan, aztán halkabban, hogy csak a lány hallja, hozzáteszi: - Ha megmondanád kedves hugicám, hogy merre is lakunk tulajdonképpen. Elkísérnélek egy darabon.
Nem is gondol bele, hogy netán nincs is szükség a segítségére, és ez csak valami furcsa tréfa, vagy netán a lány összedolgozik a fickókkal, és valamiféle körmönfont terv segítségével éppen kirabolni próbálják őt. Nem, ilyesmi meg sem fordul a fejében. Furcsa szokása, hogy alapvetően bízik az emberekben, és jót gondol róluk. Nem éppen az a paranoiás, mindenhol csapdát sejtő alak, pedig ilyen tulajdonságoknak talán a munkájában nagyobb hasznát venné, mint a túlzott optimizmusnak.
De nem tehet róla, Alfonz ilyen. Jelenleg csak egy bajbajutott kislányt lát, akinek segítségre van szüksége. Ő pedig éppen ráér, és bár rég koptatta már ezeknek az utcáknak a köveit, bízik benne, hogy nagyjából bárhova eltalál a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 6. 21:01 | Link

My Hero *-*


Hiába tudom magamról, hogy korántsem vagyok annyira gyámolatlan, mint amennyire lennem kéne, vagy amennyire azt feltételezik rólam, vannak bizonyos helyzetek, mikor bölcsebbnek látom, ha a földbe dugom a fejem.
Van eszem, tudom, ha azokkal a fickókkal kezdenék el arcoskodni, jól nem jönnék ki belőle, így hát marad a másik kínos verzió, amit legalább ki tudok magyarázni, már ha a fiú lehetőséget ad rá a későbbiekben.
Megkönnyebbülök, mikor láthatóan belemegy a játékba, rá is szegezem mosolyom, amit nem kevés hála fűszerez, mert neki aztán cseppet sem kötelessége az én hátsó felem védeni.
- Mintha lett volna más választásom - teátrálisan forgatok szemet, egyben el is kezdek azon agyalni, akár a színjátszókörbe is beléphetnék, de arra már végképp nem lenne időm.
Biccentve fogom meg  a kezét, és - ha hagyja is -, vezetni kezdem, minél távolabb a kis csapattól, s mihelyst "biztonságos zónába" érünk, megint szembe fordulok vele.
- Köszönöm, nagyon rendes volt tőled - úgy érzem, ezzel illő kezdeni, és én igyekszem jól nevelt lenni, nem hiába vesződtek velem annyit otthon.
- Azt nem tudom, te hol laksz, de én ott - mutatok a kivilágított kastély felé, ami innen nézve nincs valami közel.
- Igazán nem kell elkísérned, innen már boldogulok, azt hiszem - a tarkóm vakargatva nézek körbe, hogy bemérjem, hol is lehetek épp.
- És még neked se ajánlatos egyedül mászkálni, főleg, ha ilyen bizalomgerjesztő fickók mászkálnak idekint - húzom el a szám, s mikor észlelem, megzörren a zacskóm, a szerzeményemmel, elvigyorodva kezdek benne kotorászni.
- Csokis, kéred? - nyújtom felé az egyik nyalókát, ami miatt voltaképp leszöktem, csak hát a fene gondolta volna, hogy ennyire el fog húzódni ez a körűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 6. 21:49 | Link

HeLLena


- Itt is hagyhattál volna egyedül - vigyorog vállat vonva, még mindig a lány bátyját játszva, majd hagyja, hogy az ismeretlen kézen fogja, és elvezesse a helyszínről. Amint elég távol jutnak ahhoz, hogy már ne futhassanak össze az eléggé sötétnek tűnő alakokkal - akik persze lehet, hogy mind tisztes családapák, akik a kocsmából hazafelé tartván még összegyűltek egy kis csevejre -, a lány leveszi álarcát, és rátér a lényegre.
- Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek szorult helyzeteden - mosolyog kedvesen, és valóban, Alfonz teljesen munkaköri leírásának tekintette a bajba jutott lány megmentését, bár ha nem auror lenne, akkor is segített volna. Valószínűleg hőskomplexusban szenved, bár ő nem használna ilyen negatív kifejezést. Élvezi, hogy segíthet, és, hogy mások hasznára lehet.
- Oh, éppen csodálatos az este egy kis sétához - nevet fel, mikor a lány a kastélyra mutat. - Dehogynem kell. Hacsak nem untad meg a társaságom. Bár abban az esetben kénytelen leszel elviselni, mert mindenképpen felkísérlek.
Tántoríthatatlannak tűnik, nem változtatja meg döntését. A kastély nem éppen a szomszédban van, egyedül nem engedheti el a lányt, főleg nem ilyen későn.
- Miattam nem kell aggódnod, egy valódi hős vagyok. Általában álarcot viselek, és van köpenyem is, utóbbi azért, mert menőn néz ki, amikor lengeti a szél - vigyorogva indul el a kastély felé, és ösztökéli erre a lányt is, közben pedig elfogadja a felkínált édességet:
- Köfönöm, ef ifteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 7. 20:20 | Link

My Hero *-*


- Nem vagyok az a fajta - kuncogok halkan, és nem is hazudok. Rendes lánynak neveltek, tehát mindig megtartom azt, amit ígérek, vagy legalább is igyekszem, így hát miért is ne játszhatnám el a valóságot?
Úgyse tart sokáig, mert ahogy lehetőségem adódik, karon ragadom, hogy minél távolabb kerüljünk a kis bandától, aztán egyből szabadkozni is kezdek, mert a szívemre venném, ha hülyének nézne.
- Ohh... már csak a páncél hiányzik, meg a fehér ló - mosolygok rá, mert a mondat után, simán képzelhetném azt is, hogy ő egy lovag, vagy valami hasonló. Igazából ez a téma még gyerekként se foglalkoztatott annyira, hogy alaposan átrágjam magam rajta, nem hogy várjam is azt a nem létező valakit. Nekem arra egyszerűen nincs időm.
- Megszokni se volt időm a társaságod, nem hogy megunni - nevetek fel, közben a cipőm orrát tanulmányozva, aztán mégis az ajkamba harapva tekintek rá.
- De tényleg visszatalálok egyedül... itt már jártam egyszer, tudom, merre van a visszaút - fogom be hirtelen, mert sejtéseim szerint ez nem olyan kijelentés nem olyasmi, amit egy gyámolatlan gólya hangoztatna... én meg elvileg az volnék, vagyis nagyon igyekszem azt a képet láttatni másokkal, csak hát, olykor velem is elszalad azért a ló, mikor nem figyelek.
- Öhm... nos, az a helyzet, hogy nálam ez a hősösdi már elmúlt... most épp a kritikus serdülő korom  élem, és hát tudom én, hogy olyan hősök nincsenek, amilyen képet épp felvázoltál - mosolygok rá halványan, burkoltan közölve vele, hogy ne várja el tőlem, hogy ezt most be is vegyem.
- Amúgy a köpeny nem is állna jól neked... túl széles vállaid vannak hozzá - teszem még hozzá, miután magam elé képzeltem a felvázolt képet, és igen... meg kell állapítanom, tényleg nem egy marveles szuperhős alkat.
- Viszont egy szmoking, vagy öltöny... azzal piszok jól néznél ki - vigyorodok el, főleg mert még a nyalókát is elveszi. Tudtam én, hogy még a felnőttek is szeretik.
- Egyébként Hell vagyok... nemrég jöttem - nyújtom felé szabad kezem, mert szerintem illő lenne bemutatkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 22:58 | Link

Lilla

Nem igazán tudom hogyan keveredtem le. Még meg kell szokjam, hogy furcsa helyek is vannak a suliban. Bementem valami alagútba amit mondtak, hogy van és a faluban kötöttem ki. Király, le akartam én ide jönni, de azért nem pont így terveztem el elsőnek. Most meg itt vagyok a téren, amit nemrég láttam és nincs kedvem visszabattyogni a suliba. Körbenéztem hátha látok valakit aki útba igazít, de a szegényes magyar tudásommal nem akartam villogni, szóval inkább csendben ácsorogtam és néztem a galambokat. Ahogy kevesebben lettünk itt, megláttam egy dobozt, ami ott árválkodott, szóval oda vettem az irányt és belenéztem. Nem volt lezárva a doboz, így nemsokára megláthattam a tartalmát. Volt benne két macskakölyök, de az anyamacska sehol. Alap esetben nem rajongtam az állatokért és nem is volt soha, szóval tanácstalanul álltam a helyzethez. Úgy voltam vele, hogy talán a két állatnak itt van az anyja is és éppen mondjuk... kóborol, vagy ételt próbál szerezni nekik. Sokan elsétáltak mellettem, mit sem törődve azzal mit csinálok, szóval nem zargattam őket. Úgy döntöttem megteszek annyit az állatokért, hogy nekik adom a pulcsim, szóval  azt lekapva alájuk tettem. Nem sajnáltam, na meg miért ne. Attól még, hogy emberekkel nem vagyok túlzottan barátságos, ők nem tehetnek róla. Körbenéztem hátha van valaki akit leszólíthatok, hogy van-e itt valami hely ahol leadhatom őket, de mindenki rohant, mintha csak ebből állna az életük. Ismerős volt, nem egy nagyvárosban tapasztaltam ezt már kölyökként is, szóval inkább vártam és ha visszajön a két kölyökmacska anyja, akkor megpróbálkozom azzal, hogy megkeresem én magam. Attól még, hogy ez nem átlagos muglifalu biztosan van benne valamiféle állatorvos. Ők meg ilyenkor tudják mit lehet tenni..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 11. 15:11 | Link

Vadász Csenger Richárd
Ruha

Kellemes őszi este a mai. A szél enyhén emelgeti a szoknyám szélét, ahogy haladok a szökőkút felé. A késői óra ellenére kényelmes tempóban haladok visszafelé. A délután folyamán elintéztem néhány dolgot, úgyhogy most ráérek. A tér félhomályában nem látni senkit, aminek örülök, az étterem után jól esik a csönd. Egyelőre nem akarok haza menni, úgyhogy az egyik pad előtt megállok, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem vizes, leülök.
A lassan megjelenő csillagokat figyelve veszek egy mély levegőt és a gondolataimba merülök.
Léptek zaja zökkent ki ebből, oldalra fordítom a fejem és meglátok az utcán közeledni néhány alakot. Belenyúlok a táskámba és kiveszem a nemrég vásárolt MP4-em. Berakom a fülembe a fülest, de nem kapcsolom be. Csak úgy teszek mintha, hogy így elkerüljem a zavaró embereket.
Körülpillantok a téren, aztán enyhén hátra dőlök és az eget nézve újra a gondolataimba mélyedek. A közelemben kopogó léptekkel nem törődöm.
Utoljára módosította:Bloody Mary, 2015. november 7. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 12. 23:34 | Link

Állia kisasszony

Lusta sétára invitált az est. Halkan dúdolt és hívogatott, én pedig képtelen voltam ellenállni neki.
Lassan lépkedem, ismét abban a faluban járok, melyben a varázslók élnek. Mostanság gyakran járok erre, no nem azért mert olyan jól esik, csak ez van a legközelebb a tóhoz. Minden más túl távoli ahhoz, hogy elkutyagoljak oda, emberek pedig itt is vannak.
Már lassan kezdem ismerni az utcákat. Lassan a táj is beleivódik fejembe, lassan minden olyan megszokottá fog válni, mintha régóta élnék már erre.
Ajkaim között egy cigarettacsikk egyensúlyozik, lépéseimnél meg-megremeg, néha majdhogynem ki is fordul, de végül minduntalan továbbmarad.
Füst száll fel és illan el a csillagok felé. Az egyik utca térré bővül előttem, közepén hatalmas szökőkút díszeleg.
Habár kései az óra, még mindig lézeng pár ember erre. Néhányan már készülődnek az indulásra, de vannak akik csak most érkeztek.
Három férfi az egyik sarokban gyülekezik, ádáz árnyékük gonosz táncot jár a közeli falakon. Figyelmüket egy a szemközti padon ücsörgő magányos hölgy köti le, aki békésen hallgatja a fülébe suttogó dallamokat.
Megfeszülök amikor a csapat elindul, egyenesen áldozatuk felé, szemükben azzal a csillogással, melyet régóta ismerek az este virágzó városoknak köszönhetően. Olyanok mint a vadállatok, melyek prédájuk felé masíroznak.
Gyorsan eltaposom a csikket és magam is a lány felé tartok. Nem szívesen lennék semminek sem a tanúja, helyette inkább segítő kezet szándékozom nyújtani a hölgynek.
Mivel közelebb vagyok mint a banda, így előbb is érek oda, de csak annyival, hogy a két fél közé tudjam préselni magam. Gyanakvó és mogorva tekintetet villantok rájuk, szerencsére magasabb vagyok mindháromnál így képes vagyok föléjük is hajolni a félelemhez szükségesnek vélt hatást kelteni.
- Remélem nem késtem sokat édesem, ha mégis igazán nem állt szándékomban - néztem az idegen lány felé egy szelíd,kedves mosoly kíséretében. Ezzel mindent áthelyeztem az ő kezébe. Innentől rajta áll, hogy elfogadja a segítségem vagy sem. Ha elfogadja valószínűleg belemegy a szerepjátékba, ha nem bolondnak néz és elkerget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 15. 19:23 | Link

Vadász Csenger Richárd

A léptek zaja abbamarad nem túl messze tőlem. Enyhe érdeklődéssel pillantok arra, amerről a kopogást hallottam. Három pasi gyanúsan méreget. Visszafordítom a tekintetem az ég felé és magamban vágok egy fintort. Már csak ez hiányzott. Az idegenek illuminált állapotban vannak, ahogy láttam.
Szóval nincs esélyem arra, hogy békén hagyjanak. Az egyik kezem a kabátzsebembe csúsztatom és megfogom a pálcám. Nem mintha félnék a három férfitól, de túlerőben vannak, úgyhogy gyorsan ki kell találnom valamit...
Amíg én az esélyeimet latolgatom, elindulnak felém. Megszorítom a zsebemben a pálcám, három az egy ellen, ez érdekes lesz.
Mivel a lehetséges támadóimra fókuszálok, csak akkor veszem észre a másik srácot, amikor közém és a férfiak közé kerül. Enyhe meglepettséggel pillantok rá, de mielőtt bármit tehetnék, hozzám szól egy kedves mosoly kíséretében. A bocsánatkérés hallatán egy pillanatig csak értetlenül nézek, aztán megértem, hogy segíteni szeretne.
Vetek egy gyors pillantást a mögötte állókra. Aztán elengedem a pálcám, ego ide ego oda jobb, ha elfogadom a segítséget.
Elmosolyodom és kiveszem a fülesem a fülemből.
-Szia szívem.
Felállok és kissé mérgesen nézek rá.
-Többször nem várlak meg ilyen hidegben.
A három férfit nagy ívben kerülve elindulok a tér kijárata felé. Néhány lépés után megfordulok és várakozva nézek a "megmentőmre". Szeretnék minél előbb eltűnni a férfiak látómezejéből.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. október 20. 11:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 17. 22:42 | Link

Állia kisasszony

A férfiak és a lány közé állok. Kihúzom magam, kezeim ökölbe szorulnak, érzem ahogy enyhe undor villan fel szemeim sarkában. Azután minden megváltozik mihelyt megfordulok. Arcom teljesen ellazul, számra mosoly ül ki, lágy és törődő. Egy pillanatig a leányt figyelem, kíváncsian futtatom végig testén szemem, majd megnyalva alsó ajkam megszólalok. Azután csak várok.
Ez olyan mint egy segítséget nyújtó jobb, melyet az alak vagy elfogad, vagy köszöni szépen, de úgy dönt megoldja maga. Hiszem, hogy akárkire is mosolygok éppen szépen, az képes józanul és megfontoltan dönteni, úgy, hogy a legjobbat válassza saját magának. Elég idős már hozzá, habár minden bizonnyal nálam még fiatalabb, de már nem olyan sokkal.
Fürkészem mélybarna szemeit és halvány félmosoly jelenik meg arcomon, mikor kiejti a szívem szót. Még a tekintete is kicsit mintha korholó volna amint a következő késésemmel kapcsolatos dolgokhoz ér. Én pedig képtelen vagyok másra, csak még jobban vigyorogni. Pimaszul és elégedetten.
Azután feláll, és elindul. Először meglepődöm, szemöldököm felszalad ahogy - minden bizonnyal- a hátát méregetem, míg meg nem fordul. Ezután esett csak le. Sétálni akar, és ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam?
Még egy utolsó fennhéjázó tekintet a másik három patkányra, még oda is biccentek nekik, mintha csak most vettem volna észre őket, majd a lány felé kocogok, és azon nyomban odanyújtom felé kezem. Rajta múlik, hogy elfogadja-e vagy sem.
Lassan sétálunk egymás mellett, próbálom felvenni a tempóját, bár számomra kicsit lassú, mégis igazodom és szemem sarkából rásandítok.
- Azt hiszem még nem tudom a neved, kedvesem - az utolsó szó inkább gúnyos mintsem valós jelentéssel bíró. Csak élvezem kimondani. Olyan mintha kötne valahová, vagy valakihez. És természetesen ezzel az egy szóval emlékeztetem arra is a lányt, hogy jön eggyel. Azonban tagadhatatlan,hogy igazi úriember vagyok, így lehet inkább a " napi egy jó cselekedet " dossziémba sorolom ezt az apró incidenst, mint két napot kitöltő jótékonyság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 23. 14:07 | Link

Vadász Csenger Richárd

Már épp azt fontolgatom, hogy felállok és megpróbálok elsétálni. Hát ha elkerülhetem a problémás szituációt a három férfival. Amikor egy nálam nem sokkal öregebb srác jelenik meg előttem és segítő "kezet" nyújt. Gyorsan végig nézek rajta, aztán a mögötte lévő három férfin. Végül úgy döntök, hogy elfogadom a segítséget. Kedves mosollyal az arcomon válaszolok neki.
Aztán elindulok a térről kifelé. Néhány méter után megállok és megvárom a fiút. Oda sétál hozzám és a kezét nyújtja. Pillanatnyi habozás után megfogom, aztán indulunk tovább.
Csendben haladunk az utca vége felé, aminek örülök. Mivel amint elkanyarodunk az utcán megköszönöm a segítséget és egyedül folytatom a sétát hazáig.
De a srác beszélgetést kezdeményez én pedig jobb ötlet híján belemegyek. Arcomon a megszokott kedves mosollyal, kissé gúnyosan válaszolok.
-A védő angyaloknak tudniuk kéne, hogy kihez küldik őket, drágám.
Tartok egy kis szünetet, közben elengedem a kezét, majd enyhén hálás hangon folytatom.
-Mellesleg köszönöm.
Ennyit a hála kinyilvánításról. Kényelmes tempóban haladók tovább, miközben a választ várom megigazítom a sapkám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:05 | Link

Damien


Nyááh, tudtam én, hogy ma mindenképp útba kell ejtenem a Cukorvarázst! Sehol nem csinálnak ehhez fogható béka-mignont, így az egyik tenyérkémben szorongatott zacskóban 4 breki pislogott rám, mellettük egy másik, kisebb csomagban drazsék, pillecukrok, 2 házikrémes, némi linzer és az ég tudja még, mennyi édesség. Ma este kiülős esti pikniket tartunk Arnolddal, és ki más hozná az ételt hozzá, mint jómagam. Természetesen azzal az eshetőséggel is számoltam, hogy nem lesz kedve az édeshez, tehát egy másik nejlonban krumplis, káposztás, sajtos, túrós pogácsák sorakoztak.
Szürke hétköznapok. Még az ég is egészen be van borulva, mintha még ő is szomorú lenne, amiért javában az októbert tapossuk. Nők, férfiak, asszonyok és urak, feketés ruhákban, keménykalapokban, hideg, semmitmondó színekben tündökölve. Kicsit elkomorodva megálltam, s végigmértem magam: vászoncipő, aminek a jobb részén Victor, a bal részén pedig Emily néznek egymás felé (tudjátok, a két főszereplő a Halott menyasszonyból, amit Tim Burton rendezett), fekete, szűkített nadrág, fehér top, és.. piros poncsó. A fal mellé húzódtam, hisz majdnem elütött a délutáni, munkából hazafelé igyekvő tömeg és egy darabig csak néztem őket. Lesunyt szemek, zéró szemkontaktus. Mint a jól betanított gépek.
Hirtelen valaki felvette velem a szemkontaktust. Annyira hirtelenül ért, hogy meg se próbáltam elrántani a tekintetem a fiúéról. Magas (bár nekem majdnem minden hímnemű egyed colos), jó kiállású srác, talán a húszas éveiben, mély, sokatmondó szemekkel. Pulóver nélkül. Nem is tudom, mi volt az, ami miatt odaügettem hozzá. Talán a szomorú, csalódott kifejezés, ami az arcán ült? Vagy mert ő nem csak egy újabb masinának tűnt a tömegben? Tán mind a kettő. Pulóver nélkül ácsorgott egy doboz mellett. Amint odaértem, szólásra nyitottam a számat, noha magam sem tudtam, mégis mit mondhatnék, ám még mielőtt összevartyogtam volna valamit, a dobozba pillantottam. Két kicsi cica nyávogott alig hallhatóan. Nem is volt kérdés: leguggoltam hozzájuk és alaposan megvakargattam a fülük tövét, megsimogattam őket, még beszéltem is hozzájuk, s miután ezzel végeztem (úgy 1 perc alatt), felegyenesedtem, kihúztam magam és a fiú felé fordultam mosolyogva. Jócskán felfelé kellett rá néznem, hisz ő is, mint szinte minden képviselője ezen nemnek, laza 20 centivel minimum magasabb volt nálam.
- A tieidek? – húha, vajon melyik típust szeretheti? Sós, vagy édes? A kinézetéből ítélve talpraesett és magabiztos, tehát csak az egyiket ajánlom fel neki. Előfordulhat, hogy ha mindkettővel megkínálom, akkor egyikből se kér, de ha meg mégis sósat akar az édes helyett, akkor az meg mi kínos már.. – Kérsz? - mindkét zacskó száját kinyitottam és felé nyújtottam. Sose lehet tudni, és neki mindkettőből szívesen adnék. Sőt, még mignont is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 25. 22:55 | Link

Állia kisasszony

Széles vigyor terül el arcomon, amikor megérzem kezeim között apró, gyenge kezét. Azután csak lassan sétálunk egymás mellett, hagyom, hogy a lány megeméssze mindazt ami vele történt. Elvégre egy teljesen vadidegen fickóval sétál kézen fogva, csakhogy a másik hárommal ne legyen incidense.
Várok egy keveset, míg végül megkérdem nevét. Nem szeretem a csendet, mindig is nyomasztónak és sötétnek véltem a benne rejlő életet.
- Véletlen elvesztettem a védenclapot, csak a képed maradt meg fejemben a gyönyörű arcodról, az alapján kerestelek, édesem- vágom zsebre kezeim és a leányt fürkészem.
Az egy pillanatra megáll, tekintete ellágyul, és megköszöni a dolgot. Eddig fel sem fogtam igazán mivel is járhatott volna, ha akkor nem vagyok ott. Talán ő is csak most kezd el rémképeket látni arról a tőlem hiányoz verzióról, amikor három férfi tisztátalan tekintete bambul vissza rá. De az is lehet, hogy képes lett volna megvédeni magát. Végigmérem, alkata karcsú, kecses és nőies. Nem éppen egy női birkózó mancsát foghattam az imént, azonban avval nem vagyok tisztában varázsereje mekkora is a lánynak, így nem ítélkezem.
- Csak úgy láttam bajban vagy, az ilyesmit minden rendes férfi megtenné egy bajbajutott hölgyért - amit mondok azt aképp is gondolom. Nem hinném, hogy más normális férfiú hagyta volna, hogy néhány kevésbé épelméjű fajtatársa bántsa a lányt a szeme láttára. - Azonban ha meg szeretnéd hálálni, arra is látok módot - teszem hozzá, halvány félmosollyal arcomon. - Mondjuk ha megengednéd, hogy hazakísérjelek. Nem örülnék neki, ha valaki megint megpróbálna bántani téged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Halloween a faluban
Írta: 2015. október 27. 11:18
| Link



A halloweeni ünnepkör elérkeztével a faluban egyre több és több töklámpás bukkant fel. Ám nem csak az üzletek előtt, a házak ablakaiban, hanem még a park gyepén is.  Sötétedés után kigyúl bennük a varázsmécses fénye és hol rémes, hol mulatságos vigyoruk egész éjjel világlik.


A Boglyas tér fáira komplett denevércsaládok költöztek. Nappal békésen szundikálnak, fejjel lefelé lógva az ágakon. Este aztán felébrednek és ide-odaröpködnek, vijjogásuk és fekete szárnyaik verdesésének jellegzetes hangjától kísérve.


A Bogolyfalvi Hivatal bejárata előtt egy gyertyákkal és töklámpásokkal körberakott üst cukorkákat, csokoládét, válogatott édességeket kínál. Bűbájának köszönhetően azonban csak az szolgálhatja ki magát belőle, aki Halloween napján jelmezben látogat el hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 27. 20:11 | Link

Vadász Csenger Richárd

Lassan sétálok a sráccal kézen fogva egy ideig, aztán elkezdünk beszélgetni és elengedem a kezét. Ami utólag talán rossz döntés volt, egy kicsit kezdek fázni az ő keze, pedig kellemes meleg... Magamban vállat vonok mindegy. Összefonom a mellkasom előtt a karom.
A dicsérő szavakra egy mosollyal reagálok, aztán megköszönöm a segítséget. Amíg a választ várom enyhe érdeklődéssel mérem végig a megmentőm.
Nagyon magas és sápad, leginkább egy árnyra emlékeztet. Ezt a kellemes mosolya valamennyire kompenzálja, de ez is inkább tűnik betanultnak mintsem valódinak. Összességében nem tűnne ki a diákok közül, bár majd nem biztos vagyok benne, hogy nem tanuló.
Ezen elgondolkozom, úgyhogy csak akkor emelem a tekintem újra az arcára amikor megszólal. Egy félmosollyal díjazom a lovagias kijelentést. Pont úgy beszél, mint a múlt századi szellemek. A hála kifejezés hallatán enyhén megemelkedik a szemöldököm. Majd amint meghallom mit szeretne még egy kicsit feljebb szökik. Nem igazán értem, hogy egy olyan emberrel aki kb. két perce ismerek mért lennék nagyobb biztonságban, mint egyedül... Ezt néhány pillanatnyi néma értetlenség után vele is közlöm.
-Szóval veled biztonságban lennék angyal?
Teszek egy lépést hátra, hogy jobban a szemébe tudjak nézni. Barátságos tekintete van, olyan ha a tó vizébe néznék. De már sok szép szemű kellemetlen személlyel találkoztam, úgyhogy nem hat meg. Enyhe bizalmatlansággal bámulok vissza rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér